-Gena nézd meg, az a pasi már 2 órája bámul!
-Tényleg?-kérdezte és kinézett a kávézó ablakán.
-Igen! Már üldözési mániám lesz komolyan!
-Akkor hívjuk ide és tudjuk meg mit akar!-mondta és a kezével intett neki, hogy jöjjön be hozzánk, hirtelen nagyon ideges lettem, le is rántottam Gena kezét.
-Mi van ha pszichopata?
-Ugyan!-legyintett és a tag már ott állt mellettünk.
-Szóval, miért követi és figyeli 2 órája?-kérdezte Gena a sráctól, akin látszott hogy zavarban van.
-Te vagy az az újságból, ugye?-kérdezte hebegve, mire Gena kifordult inkább az ablak felé, hogy leplezze nevetését.
-Igen, de kicsit durva ahogy figyelsz, mit szeretnél?
-Lehet egy képet? Kérlek!-nem bírtam ránézni szerencsétlenre, annyira izgult. Bólintottam mire elővette a mobilját.
-Gena megcsinálnád?-kértem mire nevetve bólintott, és a srác felé nyújtotta a telefonját, kattintott neki párat és ahogy visszaadta a telefont a srác elrohant.
-Basszus, ez vicces volt.-tört ki belőle hangos nevetés mellett, de én még mindig borzongtam.
-Na jó menjünk inkább, még venni kéne Mattnek ajándékot.-mondtam mire abba hagyta a nevetést és elindultunk. Matt szülinapjáig volt még másfél hetünk, de sok ötletünk nem volt hogy mit adjunk. Mivel Valary fotósorozata nem mondható az én ajándékomnak, kell valami saját. Estig járkáltunk de olyat ami tényleg illene Matthez nem találtunk. Gena át jött hozzánk kicsit borozgatni, de váratlan vendég toppant be.
-Sziasssztok!- köszönt Leana hatalmas fülig érő vigyorral, és ahogy beljebb léptünk megláttuk az okát. Jensen száját tátva meredt rám.
-A hajad... eszméletlen!-sóhajtott, mire Gena és Leana arrébb húzódtak.
-Köszi, és ne értsd félre, de hogy kerülsz ide?-nevetni kezdett.
-Látni akartalak, és úgy tűnik jó ötlet volt.-lassan közelebb lépett és egy féloldalas mosollyal lassan megcsókolt. Mégmindig furcsa volt, tudtam hogy vele boldog lehetnék, de nem esett jól, valami hiányzott. Lassan eltoltam, és megfogtam a kezét.
-Menjünk ki inkább!-mondtam és közben ránéztem a lányokra akik széles vigyorral integettek. Kint a ház előtt még mindig fogta a kezem és lassan elindultunk.Sétálgattunk és lassan bele kezdtem a mondanivalómba.
-Jensen mi most járunk?
-Hát, ahogy szeretnéd, én nem szeretném, hogy kellemetlen legyen, vagy valami.
-Köszi.-mondtam és nevetni kezdtünk. -Tudod, nagyon összezavarsz, mert nagyon vonzó vagy...-elhallgattam, ő meg kihúzta magát mosolyogva.
-De?-kérdezte aztán ahogy rám nézett.
-De valami még hiányzik, vagy nem is hiányzik, de nekem még kell egy kis idő. Szeretnék veled lenni, mert tudom, hogy boldog lennék veled, de most kéne még egy kis idő. Nem akarom, hogy félre értsd, nem akarlak lerázni, sőt... de ha most úgy döntesz inkább feladod, mert túl komplikált ez neked, vagy mert lassan haladunk megértem.-valahogy nem tudtam abba hagyni a beszédet, csak járt a szám, szinte 20 percig csak beszéltem és mikor leesett, rájöttem, hogy ő eddig meg se szólalt. -Jaj ne haragudj, csak beszélek és nem hagylak szóhoz jutni.
-Rachel, tényleg nagyon tetszel, és ha kell még idő, akkor megkapod. Én is úgy gondolom, hogy boldogok lehetnénk együtt és nem akarom elszalasztani a lehetőséget. -mondta és félve rám nézett.
-Basszus!-csúszott ki a számon, mire megállt.
-Mi az? Nem ezt a választ vártad.
-Jaj nem!-zavaromban nevetni kezdtem, amin láttam hogy kicsit kiakadt.- Mármint, ebben a válaszban reménykedtem, csak azért mondtam, hogy basszus, mert nem hiszem, hogy lenne más pasi, aki képes lenne még várni. Komolyan egy álom pasi vagy.-mondtam mire újra sétált mellettem nevetve.
-Hülye lenne az a pasi, aki nem lenne képes várni rád. De gondolom most az lenne a legjobb ha mennék. Ha úgy érzed és akármi, akkor hívj fel. -mondta és most nem megcsókolt, hanem egy puszit adott az arcomra.
-Taxival mész?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.
-Nem, sétálok még egy kicsit. De te nagyon vigyázz magadra, kicsit messze jöttünk.
-Á nem, ismerem a helyet, Menj nyugodtan.-mondtam és el is indult, mikor már nem láttam, és jobban körbenéztem a sötétben, jöttem rá, hogy milyen ház előtt állok. Elindultam az ajtó felé, néha megálltam hezitáltam de ahogy az ajtühoz értem becsöngettem.
-Rachel? Te meg mit keresel itt?
-Beszélnünk kell, vagy nem is tudom. Össze vagyok zavarodva, de te most segíthetsz.Nem is! Mert segítened kell.-jött rám újabb szófosás és berontottam a konyhába, ahol ittam egy pohár vizet majd leültem a nappaliban.
-Mi van? Nem értem! Miről van szó?
-Arról, hogy nem tudok boldog lenni. Nem tudok mást szeretni, nem tudom mi van velem! Segíts!
-De mégis hogyan? -elhallgattam és gondolkodni kezdtem. Aztán bevillant, bár nem igazán gondoltam át azt hiszem.
-Meg kell tudnom, hogy érzek e még valamit irántad!-mondtam és elkaptam a velem szemben ülő Syn karját és magamhoz rántottam. Ijedten nézett a szemembe, de nem tartott vissza.- Tudnom kell, hogy azért nem megy, mert még beléd vagyok szerelmes, vagy csak félek-e. -mondtam és még mindig semmit nem reagált, közelebb húztam és megcsókoltam. Nem kellett nagyon húznom, egyből hanyatt döntött és rám feküdt. Hevesen csókolt, mint régen, a fejem fölé szorította a két kezem és nem engedett szabadulni, bár őszintén nem is akartam szabadulni.
1 évvel később, 2009. augusztus
Épp ruhapróbára kísértem a fiúkat, hogy mindenkinek tökéletes öltönye legyen az októberi esküvőre.
-Szexik vagytok srácok!-mondtam nekik, ahogy kiléptek a fülkékből. A varrónők egyből letámadták őket igazgatták a nadrágokat, mellényeket, mindent, hogy tökéletes legyen. Brian végzett a leghamarabb, így oda is jött mellém.
-Mit csinálunk ma még?-kérdezte, mire hatalmas vigyor jelent meg az arcomon.
-Semmit, ma van az évfordulónk, ma csak pihenni akarok.-mondtam, és ahogy ránéztem egy gúnyos vigyor volt az arcán.-Mi a bajod?
-Semmi, csak fura. Itt mikor végzünk? És mikor kezdődik az évfordulós pihenés?
-Van még egy óránk mire ide ér, és megkezdődik a pihi.
-Tényleg ide jön?-kérdezte és kicsit ingerült lett.
-Ne legyél gyerekes kérlek!-mondtam de egy grimasz kíséretében elment. Persze, miért is viselkedne úgy mint egy felnőtt férfi... Az idő elszállt és a fiúkra igazították a ruhákat, így aztán kimentünk és el kezdtem búcsúzni.
-Srácok, tudom hogy van még 2 hónap az esküvői, el is fogunk még jönni, de ha lehet ne 100 kilósra hízzatok jó?
-Nem fogok diétázni most meg mondom!- vágta egyből oda Rev. Mire mind röhögni kezdtek. Aztán Syn arcából ítélve megjött Jensen.
-Helló srácok!-köszönt nekik ,akik Brian kivételével mind mosolyogva köszöntek neki. -Szia kicsim, csinos vagy! -fordult felém, és adott egy puszit.
-Na srácok holnap akkor találkozunk, puszi! -köszöntem el mindenkitől és elindultunk Jensennel.- Na és hova megyünk most?
-Gondoltam haza, és majd este menjünk valahova vacsizni.
-Jaj de jóóó, csak pihenni akarok.-mondtam és kicsit kuncogott majd beszálltunk a kocsijába és haza mentünk. Egy vödör fagyival, meg nasikkal bevágódtunk az ágyba és minden hülye műsort néztünk, összebújva.
-Tudod, nem volt még ilyen barátnőm, aki az évfordulóra ne várna el valami szuper romantikus programot.
-Nekem elég, hogy ha együtt vagyunk.-mondtam és megcsókoltam majd szorosabban hozzá bújtam. Leana és Jimmy direkt nem jöttek haza, számítottak rá, hogy nálunk leszünk.
-Édes, gyere, kelj fel, menjünk!
-Nem akarok! Rendeljünk valamit!
-Nem, nem lehet, foglaltam asztalt! Gyere!-mondta és kikapott az ágyból és a karjaiban tartott. -Ha kell így viszlek el!
-Jól van jól van, tegyél le és felöltözöm!-mondtam és ahogy kinyitottam a szekrényt egy doboz fogadott. -Hát ez?-kérdeztem mire mosolyogva legyintett a kezével, hogy nézzem már meg. Lassan kinyitottam és egy gyönyörű mini ruha volt benne. Barna, testhez simuló ruha, a hátán csipkével és épp a combom közepéig ért ahogy felvettem.
-Gyönyörű vagy benne!
-Köszönöm, de ennyire ki kell csípni magam?-bólintott mosolyogva, mire odaléptem hozzá, amennyire tudtam hozzá simultam és mikor meg akart csókolni, hátra léptem. -Akkor menjünk már, kíváncsi lettem. Egy gyönyörű étterembe mentünk, ahol rajtunk kívűl senki nem volt. Mindenhol gyertyák voltak és csak miattunk voltak zárva, hogy kettesben lehessünk. Miután megvacsoráztunk, táncoltunk kicsit, majd ahogy leültem a székemre, Jensen mosolyogva állt előttem.
-Gyere ülj le, pihenjünk!- elmosolyodott és láttam hogy akar valamit. -Mi az? -és akkor hirtelen letérdelt. Ledöbbentem, és le esett az állam.
-Rachel, elég lassan indult el köztünk minden, de életem legszebb éve volt ez veled. Szeretném, ha a következő évet eltölthetném úgy veled, hogy azt mondhassam neked Feleségem. Nem akarok tovább úgy élni, hogy félnem kelljen, szeretném, ha együtt lennénk örökre, hogy semmi ne állhasson közénk, szóval képes lennél velem összekötni az életedet?- mondta ki végül én meg úgy lefagytam, hogy azt se tudtam mit mondjak. De aztán ahogy a szemébe néztem kibukott.
-Persze! Nagyon szeretlek! -mondtam és letérdeltem hozzá a földre és megcsókoltam. Elővette a gyűrűt és ráhúzta az ujjamra majd elkezdett csörögni a mobilja. Félre ment és úgy telefonált, én meg csak az ujjamon figyelő gyűrűt néztem.Hatalmas volt, de egyszerű, és gyönyörű.
-Szivem nagyon sajnálom, de mennem kell! Az egyik barátom bajban van, és segítenem kell neki, de megígérem kiengesztellek. Vidd a kocsim, én hívtam már egy taxit.- mondta és adott egy gyors rövid csókot és már el is rohant. Ez kissé lelombozott, de nem változtatott azon, hogy úgy éreztem, menten rohannom kell Genahoz hogy elmondjam, valakinek muszáj mesélnem. Be is pattantam a kocsiba és Zackyékhez mentem. Benyitottam és egyből Genaért ordítottam.
-Geeeena!!
-Emelet, fürdő!-jött a válasz Zackytől.
-Köszi, imádlak!- ordítottam miközben felszaladtam az emeletre. Berontottam a fürdőbe megijesztve szerencsétlen lányt aki épp zuhanyzott.
-Mi van máár?!
-Megkérte a kezem! Férjhez megyek!-mondtam és örömében kiugrott a zuhany alól.
-Hogy mi van?! Jaj de jóóó!-ordította, majd megölelgetett ahogy talált egy törülközőt.-Muti muti muti!- mondta és elkapta a kezem. -Hmmm, széép!- vigyorodott el.-Felöltözöm és erre iszunk!
Míg ő felöltözött én lefelé indultam, ahol a lépcső alján Zacky és Syn álltak vigyorogva.
-Minek szólt a nagy örüm, menjünk mi is zuhanyozni?-kérdezte Syn röhögve, mire vágtam neki egy fintort és abbahagyta.És még mielőtt válaszolhattam volna Gen rohant le a lépcsőn.
-És mikor? Mikor lesz? Hogy kért meg! Mesélj máááár!- kapott el és rántott a konyhába ahova jöttek a fiúk is zavartan, nem sokat felfogva az egészből. Gena Zacky kezébe nyomott egy bort hogy nyissa ki, majd leültetett a pulthoz, leült mellém és megint a gyűrűt nézte.
-Megkérte a kezed?-ordította el magát Syn, mire Zacky el ejtette a bort és az egész konyha vörös borban úszott. Bólintottam, miközben Zacky káromkodni kezdett és Genaval takarítani kezdtek. -És hozzá mész?
-Igen, még idén!
-Te nem vagy normális! Nem is ismered!
-Syn kérlek, már egy éve járunk!
-Velem másfél évig jártál még se házasodtunk össze.-ordibált és Zacky nem tudta csitítani. Dühös voltam rá, hogy nem tudott velem örülni, hogy még mindig azon van kiakadva hogy valaki mással vagyok boldog.
-Azért mert nem kértél meg!-ordítottam neki vissza, mire lesokkolt. Láttam rajta hogy ledöbbent, abba hagyta az ordítást és meredten bámult rám
-Hozzám jöttél volna?-kérdezte halkan, nyugodtan de végig a szemembe nézett. Nem bírtam a tekintetét, Genaékra néztem akik a földön egymás mellett guggolva figyeltek minket csendben, de ahogy észre vették hogy őket nézem, úgycsináltak mintha takarítanának. Vissza néztem Brianra, aki ugyanúgy meredt rám.
-Igen, ha megkértél volna, hozzád mentem volna.-mondtam és könnyes lett a szemem.Halvány mosoly jelent meg az arcán és felém közeledett, de ahogy közel ért felpofoztam. -De már elegem van belőled Brian! Örülj neki, hogy boldog vagyok. Michellel jársz, de utálod hogy én mással vagyok? Hát akkor bas*d meg!-mondtam és kirohantam és bepattantam a kocsiba, és haza vezettem. Mire haza értem Jimmy várt a nappaliban és ahogy meglátta, hogy sírok magához szorított.
-Gena hívott, hogy szükséged van rám! Elmondta mi volt!-suttogott a fülembe és végig szorított amíg zokogtam. Ahogy egy kicsit megnyugodtam, elengedett és a kezembe nyomott egy csomag gumimacit, és bár szörnyen éreztem magam nevetnem kellett. -Tudtam hogy ez kell. Profi vagyok basszus!-örült a fejének Jimmy, amitől ugyancsak nevettem.
-Köszönöm,SZERETLEK!-nyögtem ki neki, mire elmosolyodott és adott egy puszit. Elkezdtük válogatni a macikat és el is kezdtem mesélni. Hogy mi történt egy évve ezelőtt Synnel, kaptam is egy jókora fejmosást, aztán, hogy most boldog vagyok, és azt is hogy telt az este, és mutogattam a gyűrűmet. Bár Briannek köszönhetően, nem igazán bírtam elviselni a kezemen, így leraktam az asztalra. Jimmy ott maradt velem éjszakára, és velem is aludt. Reggel már Gena és Leana is jött, majd Valary, bár ő csak, hogy egyeztessük a vendégeket, meg hogy mi van készen, de ahogy megtudta mi volt este, már őt sem érdekelte.
-És akkor most tényleg hozzá mész Jensenhez?-kérdezte Val, mire bólintottam. -Nagyon gratulálok! Ez a legjobb döntés! De hol a gyűrűd?
-Itt!- mondtam és visszahúztam a kezemre.
-Bezzeg Zacky képtelen megállapodni, pedig már 4 éve vagyunk együtt. -durcáskodott kicsit Gena, majd elnevette magát. Váratlanul Syn lépett be, és kicsit lesokkolt, mikor a lányok gyilkos pillantásokat vetettek rá.
-Komolyan Brian akkora barom vagy!-pattant fel Valary. -Hagyd már őket békén, örülj hogy boldog, és te is boldog vagy.-mondta de Syn csak engem nézett.
-Val kérlek!- szólt rá végül, hogy hagyja abba. -Nagyon sajnálom Rachel, hogy úgy reagáltam de nem bírom Jensent!
-Nem érdekel Brian, a barátom vagy! Örülhetsz anélkül is, hogy szeresd. Mert az nem a te dolgod, csak az enyém.
-Tudod, hogy ennél komplikáltabb az egész.
-Nem érdekel, boldog akarok lenni, és ezért mindent meg is teszek.-mondtam mire csak fogta magát és elment.
-Várj, tudom mi vidítana fel.-szólalt meg Leana. -Próbálgassunk esküvői ruhákat!- mondta mire ledöbbenten néztünk rá. De bele mentünk, szóval az lett a mai program, hogy mindenféle esküvői ruhát, meg alkalmi ruhákat próbálgattunk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése