Life is just a game 60.

Tudom tudom, ennyi idő után szemétség csak ilyen röviddel jelentkezni, de őszintén szólva a másik két ficet jelenleg szívesebben írom éd teljesen rájuk kattant már az agyam, szóval azzal bepótolom, de persze ne ijedjen meg sneki aki ezt a ficet szereti, nem hagyom abba csak most egy kis írói válságba kerültem ebben a "témában"!

Heidi:

-Nem tudom, én aggódom! Tegnap óta nem lehet Mattet elérni, mondd te mégis miért nem vagy ideges!-járkáltam fel alá a konyhánkban míg Brian kócos fejjel a kávéját szürcsölgette.
-Nincs miért. Skye és Matt kb mint Ross és Rachel a jóbarátokban! -rákönyököltem a konyhapultra és a kezeimbe temettem az arcomat.
-Héé!-állt mögém Brian és átkarolt.-Ne aggódj már ennyire miattuk.Felnőttek az ő dolguk, nekünk ebbe nincs beleszólásunk.
-De nem tudok másra gondolni.
-Ezen segíthetek.-kezdte el csókolgatni a nyakamat és el kezdett a kanapé irányába tolni.
-Briiian...
-Próbálkozzunk!
-Hogy mi?!-ugrottam el hirtelen.
-Próbálkozzunk.
-Mégis mivel?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Összehozni pár gyereket.
-Azt hittem ezt tisztáztuk már.
-Jó akkor másképp mondom, ne védekezzünk és nézzük meg mi történik.
-Én nem állok készen egy gyerekre!-tiltakoztam de már ledöntött a kanapéra.
-De, én is. De ha úgy érzed nem, ketten akkor is megoldjuk. Imádlak, szeretlek és tőled akarok gyereket. Most! Itt!-mászott már rám teljesen és már nem nagyon tudtam ellenkezni.
-Brian...
-Ne arra gondolj, hogy gyerek lehet, csak élvezd és ha esetleg összejön egy baba akkor örülünk, rendben?-mondta miközben már kigombolta a blúzomat.
-Rendben!-egyeztem bele és hagytam magam sodródni a történésekkel.

Matt:

-Nem akarok haza menni! Itt akarok maradni, tartani a karjaimban...
-Otthon is így lesz!
-Nem! Ott mindig elveszítelek!-öleltem szorosabban Skye-t.
-Lassan mennünk kéne!
-Ne, még ne!
-Nagyon hiányoztál, ez tény! De hiányzik a  fiam is!-csókolt meg és kimászott az ágyból.-Na gyere, apuci!-tartotta felém a kezét és elkezdett kirángatni az ágyból.
Úgy egy óra alatt összepakoltunk, Skye bezárt mindent és indultunk is haza.Őszintén, próbálom takarni, de félek, tudom hogy semmi nem működik soha úgy köztünk ahogy kéne.
-Mit szólnál ha összeköltöznénk?-kérdezte Skye mire zavaromban elnevettem magam.-Most komolyan!
-Azt hittem már együtt lakunk!
-Nem úgy értem.-rázta meg a fejét.-Te és én vegyünk egy házat ami csak a miénk, mi választjuk, nem lakott még benne Valary, nem hazudoztunk, szakítottunk benne...
-Benne vagyok!-vágtam gyorsan közbe, megkönnyebbülve.

Nobody's perfect 2.15

Ahogy mondtam itt van a délutáni friss is, remélem tetszik és olvassátok és várjátok a folytatást! Ha tudom este jön a Life is just a game is ;)

A kocsiban összekötötte a kezeimet és belökött hátra. Bezárta az ajtókat és elindult.
-Mégis miért csinálod ezt? Mi történt?
-Mert hazudsz, mert átversz, mert hülyének nézel.
-Nem tudom miről beszélsz. Mi barátok vagyunk és én nem hazudtam neked. Igen 5 sráccal élek együtt, de csak barátok vagyunk.
-LÁTOD?! MÁR MEGINT HAZUDSZ!-ordított és elkezdte a kormányt csapkodni.Kinéztem az ablakon de fogalmam se volt miért erre jövünk. A part mellett lakott, viszont a pályaudvar felé tartott. Próbáltam rájönni hova megyünk, és a farzsebemben lévő telefont is próbáltam benyomni. Hirtelen sípolni kezdett és a  kocsi megállt.
-Mi ez? MI A FASZ EZ?-mászott hozzám hátra.-NÁLAD VAN A TELEFON?-ordított de próbáltam lerugdosni magamról. Sikerült is, de kiszállt a kocsiból és feltépte a hátsó ajtót és úgy próbált közelíteni. Fejbe rúgtam és amíg nem volt teljesen magánál kimásztam. A kezem még mindig összevolt kötve nem tudtam kibújni annyira fájt és lüktetett a csuklóm, de persze most sehol senki. Egy embert se láttam aki segíthetett volna nekem. Aztán a kemény betonon találtam magam. Éreztem a vérem ízét ahogy ömlik a számba, és a fájdalmat a fejemben. Hátulról rám vetette magát.
-Azt hitted elmenekülsz előlem?-megfordított, maga alatt.
-Dan kérlek ne tedd ezt!-mondtam a véremtől fulladozva, de megütött. Ütlegelni kezdte az arcomat és mikor már elég kába voltam éreztem hogy felkap és elcipel. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem, de fel volt dagadva, a vér folyt a felrepedt számból, a kezem sajgott.Rúgkapálni kezdtem és így elejtett. Felálltam és tiszta erőmből futni kezdtem, közben a fájdalomtól ordítva próbáltam kiszabadítani a kezeimet.
-ÁLLJ MEG TE RIBANC!-ordított és éreztem hogy a nyomomban van. Sikerült kirántanom a kezemet a kötélből és megálltam szembe fordultam vele és tiszta erőmből orrba vágtam. Megrúgtam, és kirúgtam a térdét, hogy ne tudjon utánam jönni és futottam vissza a pályaudvarhoz.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam a nevemet és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Brian volt és a többiek. Ahogy meglátták az arcomat láttam rajtuk, hogy megijedtek. Brian futni kezdett felém, de késő volt. Dan ott ott volt mögöttem. Hátra néztem és láttam, hogy felém sétál bicegve, fegyver van a kezében. Sajgott a fejem, szédülni kezdtem, vérzett a szám, fel volt dagadva a szemem alig bírtam kinyitni.
-Lizzy, Lizzy mi baj?-hallottam Mattet és a többieket. Dannek leesett, Ők azok! Megállt és elvigyorodott. Felemelte a fegyverét és rám szegezte.Nem foglalkoztam a fiúkkal.
-Dan ne tedd ezt! Kérlek tedd le fegyvert!-szóltam hangosan, reménykedtem hogy Brian megáll és a többiek is hallják.
-Mit gondoltál? Ha? Azt hiszed nem tudom visszarakni a térdkalácsom? Azt hitted végezhetsz velem?
-Nem akarok végezni veled, a barátom vagy Dan!-Hallottam ahogy Matt veszekszik a hátam mögött a többiekkel. Elindultam Dan felé lassan.
-Látod? Nem félek tőled és nem akarlak bántani.-nem tudtam mit teszek, csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
-Nem félsz tőlem? És ha azt mondom, hogy lelövöm a kis sztárjaidat?-megtorpantam.
-Ne! Hagy őket!
-Miért?-vigyorgott.-Így már félsz? Melyikkel is kezdjem?-a hátam mögé néztem és láttam a 4 fiút is ledermedve. Matt rámnézett és a lepillantott a kezére. Megláttam a telefont a kezében villogó kijelzővel.
-Dan ne tedd ezt! Itt vagyunk a pályaudvar előtt gondolod nem látja majd senki? Nem hallják az emberek? Tedd le a fegyvert!-újra felé indultam, már alig egy méter volt köztünk mikor elkapta a törött csuklómat és magához rántott. Felnyögtem a fájdalomtól mire hangosan nevetett.
-Szeretem a vér ízét! És tudod mi van? Kifejezetten élvezem mikor a ringben szétverhetek valakit.Veled sincs másként.-mondta és megfejelt. A földre rogytam hallottam a fiúk hangját, de nem nagyon láttam már semmit, minden homályos volt.Hasra fordultam és próbáltam tisztán látni. Hallottam hogy Dan a fiúkat fenyegetni és megijedtem, képes és tényleg lelövi őket. Felcsaptam a fejem hogy a hajam kikerüljön az arcomból és megláttam Josht. Láttam az arcán, hogy ideges, az izmai megvoltak feszülve ahogy felénk sétált. Egyenesen Dan mögött jött, így nem félt hogy észreveszi, határozottan jött, de valahogy nem éreztem jobban magam. Görcsbe rándult a gyomrom. Mind itt vannak és félek hogy bajuk lesz. Meg kell szereznem azt a fegyvert! A kezem tropa, a fejem is, nem  maradt más. Kirúgtam alóla a lábát és hanyatt esett. Josh futni kezdett én meg Danre mászva próbáltam megszerezni a fegyvert.
-Csak nem ezt keresed?-vigyorgott és éreztem ahogy a fegyvert a hasamnak nyomja.-Megtaláltad!-kacsintott és egy hatalmas dörrenést hallottam. Éreztem a forró vért mindenütt ahogy ömlik. Danre néztem, még mindig vigyorgott, de már a száján is jött a vér. Joshra néztem aki ott állt mellette még mindig pisztolyt szegezve rá.
-Jól vagy?-kérdezte és elrakta a fegyvert és odajött hozzám. -Gyere!-kapott fel a karjába.A többiek is odajöttek hozzánk, de már nem volt időnk beszélgetni meghallottuk a szirénákat. Körbe vettek a rendőrök minket és mindenkit megbilincseltek és elvittek. Engem kivéve, egy mentőbe fektettek és teleszúrkáltak fájdalom csillapítóval. Ahogy lefektettek csak jobban szédültem.
-Elnézést, de attól tartok agyrázkódásom van, vagy koponya törésem.-mondtam mire az egyik mentős nevetni kezdett.-Nem viccből mondom. Feszít a fejem, nyomást érzek és szédülök, mindjárt elájulok. Ismeri Kim Locke-t?-bólintott.-A lánya vagyok!-mondtam és a nyomás a fejemben felerősödött.

Sex on the beach 6. fejezet

Helyre állt az univerzum rendje és újra itt vagyok és itt van a friss is!  Most már csak akkor jöhet közbe valami ha elátkoztatok amiért ennyire megvárattalak titeket, még egyszer bocsi! De lényeg a lényeg itt a friss, délutááááááán is jövöööööök ;)

Ava:

Reggel felriadtam az álmomból, ami már nem vágyakozás inkább rémálom lett számomra. Ahogy felültem hirtelen vissza is húzott a fejem.
-Basszus!-szisszentem fel és a homlokomra tettem a kezem.
-Halkabban!-suttogott Audrey.-Túl másnapos vagyok!
-A te hibád! És miért vagyok az ágyadban?-ültem fel ismét, már kicsit lassabban.
-Mert a tied össze lett hányva!
-Mi van?-siettem a szobám felé, de nem jutottam el addig. Elszédültem és az előszoba padlóján találtam magam.Mire kinyitottam a szemem Audrey állt fölöttem.
-Jól vagy?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
-Asszem. -nyöszörögtem és újra a szobám felé indultam. De mikor benyitottam nem éppen az a látvány fogadott amire számítottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem Audreyt.
-Rosszul lett és befektetted az ágyadba, nehogy valaki így meglássa.-Megláttam a cipőjét a földön felkaptam és hozzá vágtam.
-Kelj ki az ágyamból! Most!-morogtam és elindultam a konyha felé remélve hogy találok aspirint.

Brian:

-Mi van senki nincs itthon?-nyomtam még mindig a csengőt de nem nyitottak ajtót. Aztán mikor már rágyújtottam volna egy cigire Ava feltépte az ajtót.
-Vajon miért nem lep meg hogy te vagy aki megeseríti a reggelem?!-morgott de nyitva hagyta nekem az ajtót így bementem.
-Mi van? Csak nem túl másnapos vagy? Nincs hozzászokva az úrihölgy?
-Kussolj! Még mindig nem tűröm, hiába robban szét a fejem. De amúgy miért is vagy itt?-nézett rám fáradt szemekkel.Nem értem ezt a nőt komolyan, általában bejön a nőknek az amilyen vagyok. Igazi rocksztár, bunkó vagyok velük, jó zenész, helyes, gazdag és pont azt adom nekik amit akarnak.
-Hm? Miért vagy itt?
-Zackyért jöttem.
-Ohh az jó, kapard ki az ágyamból, mielőtt kirugdosom!-sétált el, de nem bírtam ki utána kellett mennem.
-Mi van? Miért vagy ilyen bunkó? Tegnap végre lelazultál és most nagyobb paraszt vagy mint előtte.
-Tudod mi van? Nem vagyunk barátok nem kell lelazulnom hozzátok. Az a dolgom, hogy felkaparjalak titeket a padlóról, hogy el lehessen titeket adni, nem az hogy barátkozzam veletek. Megvannak a magam barátai! Vidd el innen aztán majd 3 hét múlva a turnénál találkozunk, addig nem érek rá!-morgott és bezárkózott a fürdőszobába. Elindultam a szobája felé Zacky félig az ágyon, lábai lent a földön.
-Gyere haver, mert Ava kifüstöl minket!-karoltam bele és felállítottam. Mikor kifelé mentünk összefutottunk Audreyval.

Audrey:

-Hova hova?-kérdeztem Briant, láttam kicsit ideges.
-Menekülünk Ava elől!
-Jaj ugyan már! Mikor fejezitek már be? Ava normális, jófej csaj, és kifejezetten jó társaság..
-Velem nem az, vagyis velünk!
-Mert bunkó vagy!-vágtam egyből közbe mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Úgytűnik meglepődött.-Ne legyél nagyképű és ő is normális lesz.
-Ő kezdte az egészet!
-Ez nem igaz! Csak tudja milyenek vagytok hírnevetek van nektek kettőtöknek a szakmában. Ez az első komoly melója, ne csesszétek el neki és ne vegyétek el a kedvét, jó? Kérlek!-nem válaszolt csak mordult egyet és tovább sétált Zackyvel.

Sziasztok!

Utálok segget csinálni a számból, és tudom megígértem a frisst de elment itthon a  net, mobilról pedig nem tudom feltölteni az új részeket, szóval kitartást nektek és nekem is, nagyon igyekszem! Tényleg!

Nobody's perfect 2.14

Reggel ahogy felébredtem Josh szuszogott mellettem.Megdörzsöltem a szemem és kimásztam az ágyból. Ahogy a fürdőben a tükörbe bámultam  csak nyomorultnak láttam magam, aki azért siránkozik hogy itt hagyták a lakótársai. Nem tetszett ez a helyzet. Aztán megláttam a karomon a telefonszámot és a nevet, Dan.
Kiírtam a számát egy papírra és elmentem letusolni.Még folyattam a vizet a képembe, mikor hangokat hallottam ezért megfordultam a zuhanykabinban és Josh álmos fejét láttam ahogy beállt a tükör elé és a fogát kezdte mosni.
-Basszus Josh, mit csinálsz?! Nem látod, hogy zuhanyzom? Menj már ki!!
-Moss mi van? Látalak má mezstelenül, nnugi nem fogla letámadni...-magyarázott fogkefével a szájában.
-De már nem vagyunk együtt menj ki!
-Nyugi! Barátok vagyunk, nem akarok lefeküdni veled.-mondta de csak azért se ment ki, gyorsan kiszálltam magam köré tekertem egy törülközőt és adtam neki egy kisebb pofont.-Szemét vagy!-morogtam és felöltöztem.
Megreggeliztünk és aztán ahogy mindennap bámultunk csak ki a fejünkből. Unalmas volt a fiúk nélkül, akkor mindig csináltunk valamit, vagy történt valami...most semmi.
-Na jó én ezt nem bírom!
-Mit?
-Hogy ennyire kikészítenek...-előkerestem a papírt Dan számával és felhívtam.
-Hé szia én Liz vagyok,... am... tegnap találkoztunk a parton!
-Liz?
-Ööö, igen, a verekedős, antiszoc...
-Jah igen!-hallottam hogy nevet.-Azt hittem nem hívsz fel.
-Én is! De már mindegy, felhívtalak.
-És miért is? Csak nem találkozzunk?
-Nem muszáj, de éppen semmi dolgom...és..
-Na na na... azért ne könyöörögj!-mondta nevetve de ezn valahogy nem tudtam nevetni.
-Na jó azt hittem..-kezdtem bele de abba hagyta a nevetést.
-Bocsi, várj! Gyere le a partra, mondjuk egy óra múlva!
-Okés! Szia!-mondtam és le is raktam.Talán éppen ideje, hogy a Mattes Brianes dolgot kiheverjem és túllépjek rajtuk.

2 hónappal később

-Josh nem jössz velünk?
-Ugye most csak viccelsz Liz?
-Mi bajod?-kérdeztem miközben öltöztem és ő az ágyamon hanyatt fekve dobált egy labdát.
-Utálom Dant, fizikailag utálom!
-Jah mint Mattet, annyi különbséggel, hogy Dant nem szeretem és nem igazán volt semmi.
-Túl sokat lógsz vele és ilyenkor sokat iszol, ez nem tetszik. Le kéne koptatnod...
-Jaj istenem!-sóhajtottam és felkaptam a táskámat.
-Lizzy komolyan mondom! Hidd el, valami gond van ezzel a gyerekkel és nem azért mert nem bírom. Mikor idejött és meglátta hogy itt lakom láttam a szemén, hogy ideges. És mikor meglátta a srácok képét szó szerint ökölbe szorult a keze.
-Ha attól félsz, hogy megver, nem kell, meg tudom védeni magam.
-Nem! Lizzy ha ez tényleg őrült, akkor nem tudod.Nagydarab, bokszol és őrült. Maradj itthon és segítek lerázni. Különben is bármikor megjöhetnek a srácok.
-Fejezd be! Mennem kell!
-Add ide a mobilod!-tartotta a kezét miközben beállt a szobaajtómba, hogy ne tudjak kimenni.
-Minek?
-Bekapcsolok egy vészjelzést, enélkül nem mehetsz el!-odaadtam neki a mobilomat.
-Oké, ha 3-szor megnyomod röviden a csillag gombot, felhív engem a telefonod, legyen a zsebedben!-mondta és azzal becsúsztatta a farzsebembe a telefonomat.
-Meglepően aggódott most, és bár Mattnél is ideges volt és őt sem bírta, de akkor más volt. Most tényleg kicsit megrémített, de 2 hónapja ismerem Dant, és semmi gond nem volt, nem vettem észre rajta semmit.
Lementem a sétányhoz és a tengert bámultam amíg Dan meg nem érkezett.
-Szia!-köszöntem mosolyogva de komor volt az arca-Baj van?
-Nem csak elgondolkodtam valamin.
-És?
-Mi most? Van köztünk valami? Vagy lesz?
-Hogy mi? Ezt hogy érted?
-Járni fogunk? Vagy szexelünk csak?-kérdezte én meg zavaromban csak köhögni kezdtem.
-Miről beszélsz?
-Tudod a volt pasid veled lakik édes kettesben, de amúgy 4 másik pasival laksz együtt. Joshon kívűl velük is lefekszel nem? Én már nem is kellek, hiszen van 5 pasi aki ott van amikor csak akarod.
-Dan nem igazán értem ez hogy jött, vagy hogy gondolhatod ezt!Ők a barátaim és eddig azt hittem te is!-mondtam és kezdett megerősödni bennem amit Josh mondott. De hirtelen elkapta a karomat.
-Velem jössz és ezt most megbeszéljük!
-Előbb engedj el!-próbáltam kirántani a kezemet de nem ment.-Dan, engedd el a kezem!-nem reagált, hát lendítettem a másik kezemet és fejbe vertem. Nem kellett volna. Idegesen fordult meg, elkapta a jobb kezem a másik kezével és az arcomba vigyorgott.
-Harcolni akarsz? Joshnál is erre gerjedsz?! Hát legyen!-mondta és pár mozdulattal eltörte a csuklómat. Nem adtam meg neki az örömöt, így épphogy csak felszisszentem, de végig a szemébe néztem.
-Most pedig gyere!-rángatott tovább miközben a törött csuklómmal próbáltam a farzsebemben lévő telefont benyomni, hátha sikerül.

Life is just a game 59.

Matt:

-Á nem tudom haver, nem beszéltünk 2 hete! Itt ülök a kocsiban és csak figyelem a házat.
-Matt, szedd össze magad, szereted őt nem? Akkor szerezd meg, hozd haza és legyetek végre boldogok.
-Basszus Jimmy, tudod hogy eddig se rajtam múlt! Azt se tudom mi van, mondtam Walkernek, hogy ide jövök, de nem is látom őket.-egyre szarabbul éreztem magam, Heidi és a srácok rábeszéltek, hogy jöjjek el Skyeért, és most itt ülök a kocsimban nézem a házat ahol elvileg 2 hétig volt és nem tudom mit tegyek. Nem beszéltünk, de mielőtt elment összevesztünk és ...
-Matt szállj ki abból a kuva kocsiból és szerezd meg a nőt akit akarsz!-zökkentett ki a nyomoromból Jimmy, de leraktam a telefont.Skye és Walker kilépett az ajtón, leültek a teraszon.Kiszálltam a kocsiból és hangosan becsaptam a kocsi ajtót amilyen erősen csak tudtam, hogy meghallják. Fel is kapta Skye a fejét és értetlenül nézett Walkerre.

Skye:

-Walker tényleg, tök jól éreztem magam, de elég volt belőled! Haza akarok menni...
-Hééé, nyugi, és ne legyél bunkó! Bár ha jobban bele gondolok ez lehet tényleg azt jelenti, hogy jobban vagy.
-Nem vagyok bunkó! Szó szerint elraboltál!
-Matt hagyta, így nem nevezném elrablásnak.
-Kösz hogy eszembe juttatod, hogy ezért még kapni fog csak engedj haza.
-Mit? Jobban hiányzott annál.-mordul felém Walker a teraszon.Tényleg dühös voltam vagy vagyok Mattre nem tudom, de tény hogy hiányzik ő és Aleck is. Csak mehetnék már haza. Aztán hirtelen kocsi ajtót hallottam és ahogy felnéztem nem hittem a szememnek.
-Walker, ez... tényleg...
-Matt!-mondta de nem tudtam elhinni.Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Neki támaszkodott a motorháztetőnek és csak nézett. Nem voltam dühös! Rohanni kezdtem mire észbe kaptam egyenesen Matt felé. Ő csak a kocsinak támaszkodott nem mozdult, mikor végre odaértem semmit nem mondtam csak szorosan átöleltem. Viszonozta és ez valahogy megnyugtatott!  Pár percig csak álltunk így, csendben majd mikor elengedtem, szinte sokkot kaptam.
Sose láttam még ennyire nyúzottnak és szomorúnak. Végig simítottam az arcán mire becsukta a szemeit.

Matt:

Az illata, a közelsége istenem semmit nem változott. Az érintése, ahogy végig simít az arcomon és megáll a keze a nyakamnál.
-Matt, nyisd ki a szemed nézz rám!-mondta egészen halkan.-Mi a baj? Annyira szomorú vagy és...
-Hiányoztál!-szólaltam meg rekedtes hangon.-Borzasztóan! Féltem, még haragszol rám, ha érted jövök és még nem akarsz látni...
-Úristen dehogyis!-mondta és a homlokát az államnak döntötte.-Matt annyira sajnálom! Mindent, sajnálom, komolyan!-mondta és a kezei megállapodtak a mellkasomon. Kirázott a hideg, annyira akartam már hogy újra ilyen legyen.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire kicsit hátrébb lépett.
-Most per pillanat nem! Úgy érzem, hogy mindez miattam van,-mutatott a kezével felém.-egyedül hagytalak és.. annyira szomorúak a szemeid és ez fáj.
-Hallgass! -mondtam.-Miattad van, de csak mert féltem elveszítelek.
-Soha! Soha többet ígérem, nem lesz ilyen! Annyira hiányoztál, hogy elmondani nem tudom, fizikailag fájt, hogy nem voltál velem. -mondta és ez jól esett, de Walker félbe szakított minket.
-Skye tudod, mit hogyan kell csinálni, hol vannak a kulcsok. Holnapig a tiétek, aztán zárjatok be!
-Mi? Várj mi van?-kérdeztük.
-Szükségetek van rá!-mondta és a kocsijához indult, elköszönni se nagyon volt időnk. Skye elkapta a karomat és elkezdett a ház felé húzni.Ahogy beértünk a házba először  a konyhába vezetett, ittam egy pohár vizet aztán bementünk a nappaliba. Kínos csöndben ültünk egymás mellett hosszú percekig.

Skye:

Gondoltam megpróbálok valami témát feldobni így szembe fordultam vele a kanapén.
-Aleck?
-Jól van, sok programot csináltunk amiután elmentél, hogy ne nagyon érezze hogy hiányzol. Jó gyerek.
-És te?
-Szenvedek Skye!-olyan fájdalmas fejjel és olyan rekedtes hangon mondta, hogy éreztem elszorul a torkom, megszakad a szívem, ....de valahogy ösztönösen, hogy megvígasztaljam a számat az övéhez nyomtam.
A kezét a csipőmre tette, megszorította. Éreztem hogy gyorsan kapkodja a levegőt akárcsak én és már azt se tudtam mi történik. Olyan hévvel csókolt, olyan forróak voltak az ajkai, és... és...

Sex on the beach 5. fejezet

Audrey:

-AUDREEEEEY, Audrey, Audrey, Audrey!-hallottam Ava sírós hangját. Gyorsan kisiettem a szobámból és megláttam a konyhában a pultnál egy vodkás üveget szorongatva.
-Na mi van? Baj van?-ültem le vele szemben és megsimogattam az arcát.
-A pasi a bárból, az őrjítő éjszaka, azok az izmooooook és és...
-Igen tudom, már kismilliószor elmondtad!-vágtam közbe de az arca csak nyomorultabbnak tűnt.-Jézusom mondd már mi van! -kezdtem komolyan aggódni miatta, de ő csak legurított még egy vodkát!
-A tetoválás, emlékszel rá?-kérdezte és nagyot nyelt, én meg bólintottam.-Na akkor figyelj! Nem ismerős véletlenül?!-tolta elém a mobilját egy képpel. Avenged sevenfold.
-Hé ez az ő lógójuk?-csodálkoztam el, mire ő csak nevetni kezdett.
-Basszus Ava fejezd be ezt és mondd már el mi van!
-Lefeküdtem Mattel!-bökte ki mire elakadt a lélegzetem.
-Én ezt nem... Mi... Mi van? Most?!
-Nem, Matt az! Matt az Az éjszaka! Ő A srác!-mondta és bár lesokkoltam, valahogy mégis nevetni kezdtem, ő viszont csak lehúzott még egy pohár vodkát.
-Ezt nem hiszem el! Hogy nem ismerted fel?
-Most hogy odamentem láttam meg a tetoválást a hasán.
-És ő hogy nem ismert fel?
-Nem tudom, lehet hogy felismert és...de ... ez tudod mit jelent? -megráztam a fejem még mindig nevetve.-Nem dolgozhatok velük.
-Jaj dehogynem! Semmi nincs köztetek! De nem árt tudni, hogy ilyen jó...-erre ivott még egyet én viszont csak jobban kezdtem nevetni.
-Ide jönnek 8-ra!-bökte ki aztán megint, de így már az én jó kedvem is múlóban volt.
-Mi van?
-Meg kell tudnod tőle, hogy ő mire emlékszik!-és ivott még egyet.

Matt:

-Na jó srácok, szerencsénk van, időben vagyunk!-parkoltam le.-Ajándék?
-Megvan mind a 2 üveg! -vigyorodott el mellettem Jimmy.
-A virág is!-emelte fel Zacky a kis cserepes növényt.
-Hát akkor menjünk, de Syn a pofádat fogd be amíg itt vagy, okés?-kértem, ahogy kiszálltunk a kocsiból és mind az ajtóhoz mentünk.Ava barátnője állt az ajtóban kicsit zavart képet vágva.
-Ööö, helló fiúk!
-Audrey!-mosolyogtunk rá, és vártunk.-Beengedsz?
-Hát, az a helyzet, hogy nem biztos, hogy ez... a legmegfelelőbb pill...-beszélt miközben valakit cibált az ajtó mögött.
-Ava hívott minket!-szólt a hátam mögül Jimmy, mire Audrey elmosolyodott.
-Igen, igen tudom, csak...-hebegett habogott.
-Engedd már beee! Mindet!-jelent meg Ava, kicsit illuminált állapotban. Hatalmas vigyor az arcán, Audreyba kapaszkodva alig állt a lábán.
-Akkor azt hiszem ezekre nem is lesz szükség!-emelte fel Jimmy a két üveg piát, mire Audrey szemei kikerekedtek és megrázta a fejét.
-Jaj nem, nem nem! Kell az nekem!-nézett rá Ava kiskutya szemekkel.
-Na jó fiúúk, gyertek be, mindjárt jövünk mi is!-rángatta el Avat, mi meg csak összenézve mosolyogtunk.
-Lehet nem is olyanmunka mániás a csaj.
-Vagy csak nem bírja már Brian képét józanon.-nevetett Zacky.
-Na jó, mindjárt itt lesz, már a zuhany alatt van! Addig is kértek kávét?-nézett körbe Audrey de egyikünk se akart, viszont mentünk utána a konyhába.
-Bocsi, de mégis mi történt vele, hogy így elázott?-kérdeztem mire Audrey jót nevetett.
-Olyat látott, ami furcsa emlékeket hozott elő, és durva... tényleg durva érzéseket!-nézett rám, sokat sejtetően végig a szemembe.De nem esett le, nem tudom mire...
-Szóval Matt neked van barátnőd? Vagy az elmúlt pár hónapban volt bárki is?-terelte a témát, mire én kezdtem nevetni, most kikezdett velem.
-Hát, csak hébe-hóba... tudod.-mosolyogtam rá.-De per pillanat senkim sincs!-kacsintottam rá.
-Jaj ezt ne! Tudod Ava nem kavarhat a munkatársaival, és én sem kavarhatok velük, és ti azok vagytok... és..-nézett rám kérdően mintha várt volna tőlem valamit.
-Igen ezt már mondta!-nézett Zacky bunkón Audreyra.

Ava:

-Jézusom!-álltam a zuhany alatt mikor kezdtem észbe kapni.-Ava szedd össze magad!-mondogattam ahogy folyattam a képembe a hideg vizet, majd megembereltem magam és ki mentem.Felöltöztem, betekertem a hajamat és a konyhába mentem.
-Itt a kávéd!-tolta elém Audrey.
-Köszönöm király vagy!-dubtam neki egy puszit és leültem az engem hatalmas vigyorral figyelő srácok közé.-Jól van tudom, vicces látvány volt, ez van, többet ilyen nem lesz!
-Mi?! Miért?! Tetszett!-kezdte Jimmy és Zacky egyszerre, mire csak bólogatni kezdtem.
-Nem lesz! Itt vannak amúgy a papírok, a turné adatai, és minden cím szám itt van. Majd beszélek Justinnal biztos talál még valakit helyettem.- ahogy kimondtam mind elkerekedett szemmel bámultak.
-Ez gyors volt!-mondta Brian.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Matt.
-Nem dolgozhatok veletek!
-Mégis miért?-kérdezték szinte egyszerre.
-Mert nem lehet semmi csak munka kapcsolat és..
-Miről beszélsz?-vágott közbe Zacky.-Szerintem tudnánk róla, ha valamelyikünkkel összejöttél volna.-beszélt vigyorogva de én csak Mattet néztem.
-Ava ha arra gondolsz, engem az nem zavar,...-kezdett aztán bele én meg éreztem, hogy vörösödik a fejem.
-Te tudtad?-kérdeztem, nem is értem miért suttogva, Audrey és a fiúk viszont csak meredtek ránk és kapkodták a fejüket a szafton infókra várva.
-Mi? Persze, ahogy bejöttél a bárba fel
ismertelek! Várj, te nem tudtad?
-Hát, nem emlékszem teljesen, én akkor elég részeg voltam és...-ekkor kezdett el Brian és Jimmy egymás mellett hangosan röhögni.
-Mi van?!-kérdeztük Mattel ingerülten.

-Semmi, csak Matt.... szar mi? Nem is emlékezett rááááád! Azt se tudta ki vagy, te a rock sztááááár!-nevettek , Matt arca befeszült, így inkább közbe szóltam.
-Félre értettetek. Az estére emlékszem és elég sok,.... bizonyos részlet is megmaradt...-ahogy ezt elkezdtem zavaromban már nem tudtam Mattre nézni.
-bizonyos részletek...-kacsintott Audrey mosolyogva Mattre, és Jimmy és Brian már el is hallgatott én meg már éreztem hogy lángolok annyira ciki ez.
-Nem emlékeztem az arcodra, de  atetoválásod az megmaradt, és ma mikor megláttam rájöttem, hogy.... na de mindegy, nem dolgozhatok így veletek, ha Justin megtudja én...
-Na jó Ava, én emlékeztem rád, és nem csak bizonyos részletekre,...-ahogy beszélt megnyalta a szája szélét és én tiszta libabőr lettem. -mikor bejöttél a bárba, én mondtam Justinnak, de at mondta szemmel láthatóan téged nem zavar és hogy fél éve volt nem gáz. Tud róla, engem nem zavar, a kérdés, hogy...
-Engem zavar! Mármint én soha,... és ez most, ... nekem..-csak dadogtam, hebegtem mikor megláttam Jimmy kezében a whiskeyt, kikaptam a kezéből, és meghúztam az üveget.
-Igen, így jutott arra a szintre, ahogy az előbb láttátok.-mondta Audrey.-Kér még más is piát? Azt hiszem erre innunk kell!-indult poharakért, és mielőtt közbe szólhattam volna Matt elkapta a kezem és kicsit arrébb húzott.
-Ava mi a baj? Miért jelent ez gondot?
-Matt ezek a szabályaim,... nem, nem tehetem ezt... és...
-Nem is tudtad hogy én vagyok és jól ment minden... na jó majdnem! Egyszeri alkalom volt, elmúlt nem lesz többet.-igazából még nem jöttem rá miért is, de felnyögtem. Vagy fájdalmamban, hogy erről kell beszélni vagy szenvedésemben hogy egyszeri éjszaka volt és így soha ... soha...
-Hé, nyugi! Kérlek dolgozz velünk!Megígérem jó leszek, és ők is! Szükségünk van rád, te vagy az első aki kimerted osztani Briant és akinél előnyős, hogy alig tudsz rólunk valamit...
-Jó legyen, decsak mert Justin már tud róla... így nem lehet bajom belőle.-ahogy kimondtam megbántam, Matt átkarolt és visszaléptünk a többiekhez.
-Ava marad!-vigyorgott, Audrey pedig már a kezünkbe nyomta a poharakat...

Nobody's perfect 2.13

-Hé, te meg mit csinálsz?-jött oda hozzám reggel Josh a konyhában.
-Reggelit, kérsz?
-Nem köszi, inkább edzenék már.
-Nyugodj inkább le, örülj hogy agipszedet már levették és a képed nem maradt olyan rusnya.-mondtam fintorogva mire nevetni kezdett.
-Egész kedves vagy!-mondta még mosolyogva.-Hé, még mindig nem hívtak?-megráztam a fejem.-Na, biztos csak sok dolguk van. Mikor mentek el?
-2 hete és azóta le se szarták a fejem.
-Figyel jmost barátokként váltatok el, biztos csak nincs idejük.-mondta.
-Na jó mielőtt még te akarsz lelkifröccsöt adni tömd a fejed!-toltam elé egy tányért és én is elkezdtem enni a kajámat.
-De én azt mondtam...
-Enned kell, különben hogy segítesz nekem festeni?
-Festeni?
-Ühüm. Kifestjük a házat. Ha már itt lebzseltél eddig, csinálj is valamit.-mondtam már mosolyogva, de ő csak felvont szemöldökkel méregetett. Miután megreggeliztünk feltúrtam Matt szobáját a kocsi kulcsért és el is mentünk Joshsal festékeket venni.
-Mondd feltétlenül kellek én ehhez? Nem is itt lakom.
-Hééé, hetekig itt voltál és még maradsz egy darabig, szóval igen.
-Maradok?-kérdezett vissza csodálkozva.-Azt hittem csak azért vagyok itt hogy segíts felépülni.
-Így is van!-helyeseltem.
-De már felépültem.
-Nem, még nem! Majd ha már nem sántikálsz és nem úgy nézel ki mint aki anorexiás akkor.
-Mi van? Anorexiás én? Van itt izom!-kezdett feszíteni.
-Igen tudom, de sokat fogytál, szóval amíg teljesen helyre hozlak itt maradsz.
-Héé, Liz!-kapta el a karomat és maga felé fordított.-Miért nem kérsz meg inkább, hogy amíg nem jönnek haza maradjak itt veled, mert nem szeretnél egyedül lenni ebben a nagy házban? Így van vagy nem? Azért akarod hogy itt maradjak mert nem akarsz egyedül maradni. Hiányoznak neked.
-Persze hogy hiányoznak, de ha menni akarsz menj!-fordítottam el a fejem, mert akármennyire is szar volt hallani igaza volt. Nem akartam, hogy itt hagyjon ő is.
-Engem nem tudsz átverni!Már elég jól kiismertelek, pláne hogy végig néztem a fiúkkal hogy viselkedsz.
-Ezzel meg mire célzol?
-Matt és Brian. Te oda vagy Brianért, Matt érted, És te csak őrlődsz mert Mattel jó a szex.-itt felmordult kicsit, amin elmosolyodtam, de folytatta is tovább.-De ő járna veled, miközben Brian nem vesz tudomást az egészről, ami köztetek van.
-Na jó most fogd be a szád és inkább vedd le azt a vödröt!-mutattam fel, és ő le is vette. Miután kiválasztottam minden színt vettünk hengereket és mindent ami kell haza mentünk. 2 nap alatt kifestettük az egész házat kivéve a fiúk szobáit. Közben még át is rendeztük a házat ahol csak lehetett. Hiányoztak a fiúk és nagyon rosszul esett, hogy még csak fel sem hívtak nem is írtak, egyáltalán nem jelentkeztek, kíváncsi leszek, hogyha haza jönnek mi lesz a magyarázatuk.
-Hé Liz gyere, menjünk le a partra!
-Minek?
-Úszni! Segíts nekem formába jönni!-állt már fürdőgatyában előttem Josh és bár furcsa hogy még így hogy kicsit fogyott és nem volt olyan izmos így is elég jól nézett ki.-Na mozdulj, azért mert nincsenek itt nem állt meg a világ, sőőőt! Annál jobban fogod érezni magad, hogy mennyi mesélni valód lesz nekik mikor visszajönnek és sokkal jobb élményeid mint nekik, na? -vigyorodott el és valószínűleg csak a szomorúságom miatt de nagyon megtetszett amit mondott, hát belementem. Felkaptam a fürdőruhámat egy hosszú ujjatlan trikót rá és elindultunk gyalog a partra. Ledobáltuk a ruháinkat és bár én kiakartam feküdni a napra Josh a derekamnál elkapott és elkezdett velem futni a víz felé.
-Ne! Ne! Ne! Kérleeeek! Nagyon hideg leeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeesz!-vékonyodott el a hangom ahogy beértünk és az első hullám megcsapott. Josh lerakott és elindult beljebb.-Úgy utállak komolyan mondom!-mentem utána és szép lassan úszni kezdtünk.
Ahogy beljebb értünk láttuk hogy kicsivel lejjebb buli van a parton.
-Nézd! Menjünk oda!
-De ne a vízben! Kell a trikóm!-mondtam és kifelé kezdtem úszni. A parton magam köré tekertem a törülközőmet és elindultunk a parton a buli felé, amíg sétáltunk csend volt.
-Josh, köszönöm hogy velem vagy!-néztem rá ahogy kimondtam.-Tényleg! -mentem közelebb hozzá és átkaroltam. Ő a vállamra tette a karját és így sétáltunk tovább.A buli elég nagynak tűnt. sokan voltak, bömbölt a zene, kaja és pia mindenhol.
-Hé ti még józanok vagytok?-nyomtak a kezünkbe egy-egy poharat majd néhányan elrángatták mellőlem Josht.
-Szia kicsilány!
-Ezt ne csináld!-néztem a srácra.-Előbb tudnám betörni az orrod minthogy még egyszer végig mondd azt a szót, hogy kicsilány! -mondtam mosolyogva de elég komolyan ahhoz, hogy a srác gyorsan lelépjen.
-Hé, ezt hogy csináltad? Szó szerint menekült!-jött egy másik.
-Előfordul!
-Nem akarsz beszélgetni?
-Nem éppen azért jöttem!
-Akkor miért?
-A barátom akart jönni.
-Ohh igen? És mégis melyik az? Ő aki ott bájolog a húgommal?
-Nem a pasim, a barátom.
-Akkor akár ihatnál is velem valamit.
-Nézd nem olyan lány vagyok mint akik itt vannak, csak azért mert szőke a hajam és ki van a fenekem a trikómból.
-Milyen lány vagy? Engem érdekel!
-Verekedős!
-Hmm, engem nem versz meg úgyse!
-Miért is nem?
-Mert tetszem neked.-mosolyodott el. -Tudom! De különben is boxolok, nem bírsz el velem. Ha meggondolnád magad itt a számom.-mondta és elkapta a karomat és ráírta a számát!