Nobody's perfect 2.20

Halihóóó, holnap jön a Sex on the beach friss is, de remélem ezt is vártátok! Véleményeknek, komiknak mint mindig örülök ;)


Zihálva, ijedten ébredtem fel. Felültem, és mindenhol sötét volt, megszédültem és hirtelen hányingerem lett.
-Tessék!-nyújtott felém egy kéz egy pohár vizet, de ijedtemben kivertem a poharat és az ágyra borult.-LIZ!
-Brian?! Megijesztettél, mit keresel itt?
-Vigyázok rád! És nem engedted el a kezem.
-Nem kell rám vigyázni...-háborodtam fel és kipattantam az ágyból, de nem volt jó ötlet, olyan hányingerem lett, hogy épphogy betudtam szaladni a fürdőmbe.
-Na, igen!-mordult Brian az ajtóban.Lehúztam a wc-t kiöblítettem a számat a csapnál és visszafeküdtem az ágyba.-Elég hülyén viselkedtél!
-Mire gondolsz? az elmúlt 2 évre? vagy 3 hónap? vagy a mai nap?-kérdeztem gúnyosan, emlékeztem még jól Zacky fejmosására, nem volt szükségem most másikra.
-Mire emlékszel a mai napból?-kérdezte, mikor rá néztem az állkapcsa kemény volt. Láttam rajta, hogy feszült, és akkor elkezdett derengeni valami, egész halvány, csók..
-Sajnálom, hogy megcsókoltalak.-felnevetett kicsit.Kérdőn néztem rá, de komor, szomorú szemekkel nézett vissza rám. Aztán hirtelen, dühös lett és akkor meg is szólalt.
-Nem arról van szó, hogy megcsókoltál.Lehet inkább az volt a probléma, hogy a barátaink előtt aláztál meg a kis műsoroddal, meg a dumáddal, azzal hogy részegen röhögcsélve játszottál az érzéseimmel.
-Brian...-szóltam közbe, de beszélt tovább.
-Szerinted hogy érzem magam ezek után?! Komolyan! Mit gondolsz, ha a lány akit szeretek hulla részegen, a nyakamba ugrik, rám mászik és közben azon röhög, hogy mennyire hülye vagyok, hogy őt akarom... de ha ez kell, mondod te és elkezdesz vetkőzni és nekem esni?! Nem mentség, hogy ittál...-ahogy elmondta a történteket, egyre rosszabbul éreztem magam. Hülye vagyok, és tényleg a barátaink előtt csináltam belőle és az érzéseiből is viccet.
-Sajnálom, én...amióta megcsókoltál azon rágódtam, mennyire utálhatsz...-kezdtem bele, de könnyes lett a szemem.-Nyomorultul érzem magam és éreztem már akkoris, mert tudom, hogy haragszol rám, és ez fáj. Te voltál a legjobb barátom!-itt már ki is csordultak a könnyeim.-Mikor megismertelek titeket, nem gondoltam, de mikor anyuval és Jacksonnal hozzátok költöztünk, én...
-Igen?
-Imádtam, ahogy viselkedtél. És akkor azt hiszem az az idő alatt tudtam, hogy veled más minden mint a többiekkel. Megnyugtatott az illatod, sőt, akkor könnyebben elaludtam tőle...és...aztán ami Matt és köztem volt, hogy akkor hogy haragudtál rám,... bármit tettél, vagy teszel, az fáj mindig a legjobban, tudod? És akkor rá kellett jönnöm, hogy miért is fáj ennyire,.. mert te álltál hozzám a legközelebb, mert szerettelek, de te nem és itt hagytatok mind, és mikor egy hónap után nem hívtatok eldöntöttem, hogy túlteszem magam ezen, mire visszajöttök.-minden amit elmondtam csak erősítette bennem a lelkiismeret furdalásomat...-Nem tudom te, vagy ti, hogy éltétek ezt meg, vagyis de, emlékszem mi volt, mikor megtudtad Mattet...
-Liz akkor sem haragudtam rád anniyra mint most. Akkor még nem szerettelek.
-Brian el hiszed nekem, hogy nyomorultul érzem magam? Tényleg nagyon sajnálom és soha, de soha nem akartalak bántani.
-Azt nehéz elhinnem.-mondta de még mindig ott ült az ágyamon. Viszont a következő fél óra kínos csöndben telt. Csak ültünk a sötétben egymás mellett.
-Szemét voltam, és haragszol is rám, miért maradtál itt velem?-kérdeztem, hogy megtörjem a csöndet, de nem válaszolt, fújtatott.-Már nem beszélsz velem.
-Te nem engedtél el. Matt itt maradt volna, de mondtam, hogy megoldom, bírok veled.
-Szóval te akartad.
-Nem, nem hagytál túl sok választást.-duzzogdt még. De nem hibáztatom.
-Mit szeretnél most tőlem? Mit vársz?
-Nem tudom, de ez így nem megy.
-Költözzek el?
-Az megoldás lenne.-mondta, de nem tudtam eldönteni, hogy ironikusan mondta-e.
-Rendben.-mondtam, de ő nem szólt, továbbra sem nézett rám.-Nem kell itt maradnod!-mondtam és azzal ki is sétált a sötétben. Egy darabig csak ültem még a sötétben és próbáltam rájönni, hogy bánthattam meg pont őt ennyire, de nem sikerült, nem tudom, hogy történhetett ez meg velünk.

Nobody's perfect 2. 19

Sziasztok már csak pár rész van hátra ebből a szériából, aztán egy kis szünet és jön a folytatás. Na de most még nincs itt a vég, csak egy friss rész, jó olvasást :) Véleményeket még mindig szívesen fogadok, nem csak ehhez, bármelyik fichez, nyugodtan, jó is rossz is jöhet ;)

Mióta Brian megcsókolt elég fagyos köztünk a hangulat. Nem beszél velem, nagyon rám se néz. A legjobb barátom és idáig jutottunk. Csak bámulok ki a fejemből, az ágyamban fekve. Eddzeni sincs kedvem és már 9 óra. Ideje szembenézni ezzel ma is.Kimásztam az ágyból, felkaptam a köntösömet, de nem lefelé indultam, hanem átmentem Matt szobájába. Még az ágyában aludt, hát felmásztam az ágyra és lefeküdtem mellé.
-Mit csinálsz?-kérdezte nyöszörögve.
-Nem tudom.
-Mennyi az idő?
-9 múlt.
-Hogy hogy nem futsz valahol?-nyöszörgött tovább és a hátára fordult.
-Brian nem beszél velem.
-Gyere ide!-tárta felém a karját és megveregette a mellét. Odabújtam hozzá és átkarolt.-Kell neki egy kis idő, hagyd! Tereld el a figyelmed.
-Hogyan? Ha összefutunk egyből kikerül.
-Mit szólnál, ha elmennék valahova ketten? De!-mondta mielőtt még felcsillanhatott volna a szemem.-Nem sportolunk, csak te és én, mint régen.
-Öhm, Matt,  te és én...
-Nem az ágyas részekre gondoltam, hanem a baráti részre! -jól esett, hogy nem leszúrt, hogy hogy tehettem ezt, bla bla, hanem próbál segíteni. Tudom, hogy milyen most Briannek ugyanezt éreztem mikor én  voltam odáig érte, de most már ezen túl léptem és nem hiszem, hogy jót tenne bárkinek is, ha a fiúk közül újabb kis románcot építenék ki. Mattel a kavarásunk is épp elég gubancot okozott köztünk.
-Gyere, együnk!-mászott ki a fejem alól majd kirángatott az ágyból és  elindultunk. Persze pont mikor kiléptem Matt mögött a szobájából jött ki Brian is az övéből.
-Szia!-köszöntem neki, de inkább visszament a szobájába.
-Na gyere!-karolt belém Matt és elhúzott. Lent már Zacky tömte a fejét nagyban a tv előtt.
-Szia!
-Helló, te itthon?-nézett rám csodálkozva. Bólintottam és lehuppantam mellé. -Jó látni Lizzy.-adott egy puszit az arcomra.
-Igen.
-Brian miatt vagy ilyn fanyar képű?-bólintottam mire csak nevetett.
-Nem éri meg! Ha valaki én tudom, ezer éve ismerem!
-Hé haver eljössz velünk ma lógni? Mi hárman!-ült le Matt is a kanapéra a másik oldalamra, így középre kerültem a két srác között.
-Jah, hova megyünk?
-Hülyülünk, iszunk, strandolunk..
Nem tudom mit tehetnék, hogy Brian ne haragudjon rám.Hülyének érzem magam, ilyen helyzetekre nem állok készen, Mattel ugyanez volt, de mégis más.Mire kicsit lecsitultak a gondolataim már a kocsiban találtam magam Zackyvel és Mattel.
-Hova megyünk?-kérdeztem, mire Zacky sértődött fejet vágva bámult rám.
-Liz az az érzésem, hogy te nem is figyelsz rám!-mondta halál komoly fejjel, mire nem bírtam, elmosolyodtam.
-Szóval?
-A partra megyünk, röpizünk, iszunk, éés pancsikolunk.-szorította ökölbe a kezeit és becsukott szemmel mondta ugrálva az ülésen mint egy kisgyerek.
-Először igyunk!-mondtam és vártam, hogy odaérjünk a bolthoz.Ahogy bementünk egyből az alkoholokhoz siettünk a srácok elkezdtek pár sört bepakolni mire elképedtem.
-Fiúúúk, nekem ez nem lesz így jó!
-Micsoda?-kérdezték egyszerre.
-Nem sör kell erősebb.-nyúltam a vodkásüvegért.-Persze ha nem bírjátok, igyátok csak a kis söröcskéteket.-ahogy ezt kimondtam összenéztek és míg Matt kipakolta a sört Zacky durcás képpel berakott 2 üveg vodkát és még 2 üveg tequilát.
-Mindjárt jobb.-karoltam a nyakába és elindultunk fizetni.A bolttól már lesétáltunk a partra közben pár pár kortyot iszogatva.
-Köszönöm srácok, hogy ti nem utáltok.
-Miért, kéne? Szólj ha lemaradtam.-nézett mosolyogva Matt majd adott egy puszit a fejemre.
-Annyira tönkrement minden körülöttem.AZt hittem ha úgy kezdek csinálni mindent, mint azelőtt, edzem és csak ennek élek, nem bulizom... akkor jó lesz megint minden...de... nem jött össze.
-Hagyd abba ezt a hülye dumát, meg az önsanyargatást is. Unom!-fintorodott el Zacky majd levágódott a homokba. -Nem ment tönkre semmi, csak ezt akarod magaddal elhitetni, mert félsz. Félsz ugyan úgy éli az életed mert Dan elbánt veled. Vagyis ezt hiszed, de megölted, nem ő téged, megmentetted magad és minket.-mondta én meg csak elképedve néztem, nem is akartam elhinni hogy így beszél velem.
-Zacky, elég lesz már!-lökött rajta egyet Matt, majd óvatosan rám pillantottak.
-Hagyd igaza van! Megöltem!Megöltem egy embert, és félek. Magamtól félek!-mondtam és jól meghúztam az üveget a kezemben...
-Gyere szépen Lizzy, jó, mindjárt bent vagyunk!-hallottam Zackyt és hirtelen ahogy kinyitottam a szemem, már a ház felé sétáltunk.
-Nem, nem akarok ...
-Liz, gyere felmegyünk a  szobádba és ledőlsz kicsit,.-és már be is léptünk a házba.
-Hé, hol voltatok?-jelent meg Jimmy azt hiszem.
-Kicsit elmentünk strandolni.
-Liiiiz beszélhetünk?
-Syn ez nem az a pillanat.-vett az ölébe Matt hirtelen és a lépcső felé indultunk, ahol Brian állt.
-Nem, Matt, várj, várj! Beszéljünk!
-Lizzy fejezd be!-szólt Matt, de nem tettem. Rúgkapálni kezdtem, így Matt letett.
-Mondd Brian mit akarsz? Hah? Engem? Ez kell?-mutattam végig magamon röhögve.-Az kell, aki hónapokon keresztül szeretett és téged nem is érdekelt? Most engem nem érdekel!Hah.-nevettem tovább.-De ha neked így is jó, hát hajrááá!-mondtam és a nyakába ugrottam és megcsókoltam,... azt hiszem.Semmi másra nem emlékszem.

Life is just a game 63.

Skye:

-Most beszéltem Mattel, vacsival várnak minket...-mondtam és beszálltunk a kocsiba.
-Szerintem Brian ki lesz akadva.
-Nem lesz! Hidd el, bízz bennem. Jönnek ők is és így nem fog aggódni, kaland lesz...
-Majd meglátjuk!-mondta Heidi és bekötötte magát. Elindultunk haza.
-Kíváncsi vagyok Matt arcára, mit szól ehhez a hajhoz!-nevettem el magam, és egyre izgatottabb lettem.
-Nagyon jól áll! Jobb mint a fekete!
-Azt mondod?-kérdeztem, mire bólintott.-És hogy vagy?Vagy vagytok?Akármit mondasz, tudnod kell, hogy nem vetlek megérte. Ismerlek, szeretlek és én is átmentem ezen, de nem ment volna, ha akkor nem vagy nekem. Szeretném, hogy tudd, hogy kész vagyok értetek én is bármire.
-Őszintén? Szeretném ha csak én lennék. Úgy érzem ez nem az én testem, csak csak egy inkubátor.... Nem érzem jól magam, én nem akarok még gyereket.
-Teljesen normális, hogy így érzel. Én sem éreztem Alecket egészen addig a saját gyerekemnek, amíg a kezembe nem adták, és meg nem láttam. Megértelek, de itt vagyok neked végig, jó?-nyújtottam felé a kezem és ő megszorította. Pont haza értünk így leparkoltam és elindultunk be. Heidi ment előre, így megtudtuk, hogy az új nappalinkban ülnek és söröznek. Bementem én is Heidi mögött és már Brian arcán is láttam, hogy elképedt. Befogtam Matt szemét és lassan szembe fordultam vele.
-Mi az? Mit csináltál, hogy nem láthatlak?
-Valamit tényleg csináltam, de nekem nagyon tetszik és remélem neked is.-adtam egy puszit a szájára majd elhúztam a kezem.

Brian:

-Vörös? -suttogtam oda Heidinek, mire mosolyogva bólintott, és beült az ölembe.
-Szép lennék vörösen?-kérdezte, mire megcsókoltam.
-Gyönyörű, de ez a szőke jobban tetszik.
- Bocsika, hogy megszakítom ezt a "hűű, de szexi vagy" pillanatot, de éhen halok, szóval együnk.-állt fel Heidi mire Skye és Matt is kifelé indult az étkezőbe.
-Aleck?
-Amy és anyu elvitték, Amyvel a parkba.-magyarázta Matt, hova tűnt a kutya és a gyerek hirtelen. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
-És minden rendben a bandával?.kérdeztem Heidit, mire furcsán összenéztek Skyejal, de ez nem csak nekem tűnt fel.
-Mi volt ez az összenézés?-kérdezte őket Matt, mielőtt én kérdezhettem volna.
-Hát minden rendben lesz úgy másfél hónap múlva.
-Miért?-kérdeztük Mattel egyszerre.
-Még promotálnunk kéne az új albumot meg azt a pár számot ami meg van eddig és...-magyarázott Heidi, de nem nagyon nézett a szemembe.
-És ezét egy rövid turnéra megyünk, vagy kiruccanásra, Ausztráliába, ahogy tetszik.-fejezte be Skye mire Matt és én néztünk össze.
-Mi?-ideges lettem, megijedtem, hogy juthat ilyen Heidi eszébe, de ahogy Skyet néztem megnyugtató pillantással nézett rám.
-Ez egy kis nyaralás, csak egy két koncert, annál több fotózás, pár nyilvános megjelenés, adakozás. Csak pihenés az egész, hogy tudják ott is kik vagyunk...-beszélt Skye végig egyenesen a szemembe nézve. Tudta miért lettem ideges.
-Igen, és simán kibírom, nem lesz gond, mert jöhettek velünk.-karolt át ekkor Heidi.
-Hmm, ez így sokkal jobban hangzik.-csókoltam meg, de még mindig kissé feszült voltam. Mikor Skye azt mondta ki talál valamit, nem gondoltam, hogy azt, hogy a depressziós, terhes feleségemet másfélhónapos körútra vigye...

Life is just a game 62.

Heidi:

Nem bírom elhinni, hogy terhes vagyok. Rossz ember vagyok, amiért nem örülök? Amiért megjátszom a boldogságot Brian előtt? Én, egyszerűen nem állok erre készen, ez nem nekem való. Mi lett Skyejal az évek alatt, én nem ezt akarom. Egyáltalán, hogy lehet, hogy házas vagyok?
Nem hagytak a gondolataim aludni. Zihálva siettem ki a hálószobából, hogy Brian ne vegye észre. Lesiettem a földszintre és a lépcső alján leültem a földre, és egyszerűen kitört belőlem. Sírni kezdtem.
-Miért teszitek ezt velem?-tettem a kezem a már domborodó hasamra. Még csak a 12. hét, de mivel elég vékony alkat vagyok és két kis izé van bennem elég szembetűnő már most. Fogtam a hasam és sírtam.-Én ezt nem, nem tudom végig csinálni! Sajnálom! Nem megy! Bocsássatok meg!-azzal felpattantam és a konyhába siettem. Elővettem egy poharat és az üvegajtós szekrényből a whiskeyt. Kivettem még egy doboz altatót és a kezembe borítottam legalább 4 szemet. Töltöttem a pohárba és leültem az asztalhoz egyik kezemben a pohárral másikban a gyógyszerekkel.
-Nem tudsz aludni?-hallottam meg Brian hangját és ledermedtem.Ökölbeszorítottam a kezem,hogy ne lássa a gyógyszereket.-Mit csinálsz?-jött közelebb és gondolom megérezte a pia szagát, mert a pultra nézett ahol meglátta az üveget.Könnyes szemekkel néztem rá.-Heidi?! Mióta megy ez?!-kérdezte ingerülten és kikapta a kezemből a poharat és beleszagolt.
-El sem kezdődött.-nyöszörögtem és kinyitottam a kezem így az asztalon szétgurultak a gyógyszerek.Teljesen lesápadt és letérdelt elém.-Nekem nem megy ez. Én ... ez nem én vagyok.... én nem vagyok anya!-fakadtam ki, mire letette a poharat és átölelt.
-Sssssh! Édesem!-suttogott és próbált megnyugtatni.-Itt vagyok, végig melletted leszek és ketten megoldjuk. Félsz, ez természetes! De mi ketten mindent megoldunk, oké? Nem leszel egyedül, és őket sem hagyom egyedül, soha!-tette a kezét a hasamra és mélyen a szemembe nézett.-De kérlek ne akard el venni ezt tőlem. Őket és magadat sem.-ahogy mondta megremegett  a hangja és láttam, hogy csillogni kezd a szeme.-Megígéred?-bólintottam és felé hajoltam, hogy megcsókoljam.-Várj!-mondta és elhúzta a fejét. Belekortyolt a kitöltött whiskybe és rám vigyorgott.-Whiskyt akarsz? Csak belőlem!-szélesedett ki a vigyor a száján és megcsókolt.

Brian:

Felálltam a földről és Heidire néztem.
-Menj föl, mindjárt megyek utánad, csak ezeket elrakom.-bólintott adott egy puszit és elindult fölfelé. Mikor már hallottam, hogy a lépcsőn megy, elkezdtem tárcsázni a telefonon.
-Halo?
-Skye, Brian vagyok, gond van, ne tedd le!
-Mi a baj? Heidi? A babák?
-Most kaptam rajta a konyhában. Sírva, a kezében whiskyvel és altatókkal.
-Maradj mellette, ne hagyd egyedül, máris megyek!
-Rendben, köszi!
-Brian komolyan mondom! Ott van veled?
-Nincs, föl ment az emeletre!
-Akkor menj utána, gyorsan, depressziós, kárt tehet magában! SIESS!-Ahogy meghallottam Skye hangján a félelmet, lecsaptam a telefont és felrohantam az emeletre. Teljesen bepánikoltam, a hálószoba felé rohantam, az ajtó tárva nyitva.
-HEIDI!-ordítottam kétségbeesetten, majd ahogy odaértem megláttam az ágyunkban fekve.
-Mi az?-kérdezte, mire csak megöleltem.
-Emlékszel, ugye mit ígértél nekem? Nem ártasz sem magadnak, sem a babáknak!
-Igen, tudom!Felhívtad Skyet, ugye?-kérdezte aztán közömbösen, mire bólintottam.
-Mindjárt itt lesz!-mondtam, mire csak maga elé bámult és felült az ágyban.

Skye:

-Jól tetted, hogy felhívtál. Hetek óta láttam rajta, hogy gond van vele.
-Én, azt hittem boldog!-mondta Brian, teljesen megtörve.
-Mert boldognak akartad látni, ezért nem is mondta, hogy mit érez. De Brian ez nagyon súlyos betegség! Egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni, hidd el, tudom mit beszélek, én is át estem ezen Aleckkel én sem álltam készen egy gyerekre, és majdnem meg is haltunk mindketten. Heidi mentett meg. De neki most nehezebb, ikreket vár. Ez már nagyobb nyomás rajta és emiatt ijedt meg.
-De már annyiszor mondtam neki, hogy nem hagyom cserben.
-Igen, de ez nem segít. Csak akkor lesz jobban, ha már magáénak érzi a babákat. Ha tudja, hogy menni fog, nem lesz kudarc és önmaga maradhat.
-Skye, elhiheted nekem, hogy bármit megteszek, csak ne legyen bajuk, mindhárman egészségesek legyenek.-mondta Syn és láttam a rémületet, az aggódást az arcán, így megöleltem.
-Figyelj, most alszik, én haza megyek kitalálok valami jót, de bújj be mellé, és ne a babákat fogd, őt karold át!-mondtam amíg még ölelgettem majd elindultam lefelé és haza.

Heidi:

Reggel úgy ébredtem, hogy Brian kezét magamon éreztem. Jól esett, de egyből eszembe jutott a tegnap éjszaka és nyomorultul éreztem magam.
-Jó reggelt édesem! -Adott egy puszit Brian a nyakamra.-Mit szólnál egy kis reggeli ébresztőhöz?
-Mire gondolsz?-fordultam felé, de nem válaszolt csak megcsókolt.-Most ne, émelygek kicsit, és azt hiszem, nem örülnél, ha hirtelen kiszínezném a tetkóidat.-simítottam végig a karján.Aztán megcsörrent a mobilom.
-Skye az.-mondtam és felvettem-Szia!
-Szia, mit szólnál egy csajos naphoz? Illetve meg kéne beszélnünk pár dolgot a bandáról...
-Jó, átjössz?
-Nem bemegyünk a városba, fodrászhoz kell mennem. Fél óra és ott vagyok érted!-mondta és le is rakta, mielőtt reagálhattam volna.
-Este jövök! Most megyek  készülök!-mondtam Briannek, megcsókoltam és kimásztam az ágyból.

Life is just a game 61.

Sziasztok! Tudom, azt mondtam hétvégente hozok részt mikor több időm volt, de őszintén szólva ihletett merítettem, vagyis könyvet olvastam és azt hiszem hasznomra vált, mert újra tudom folytatni a Life is just a gamet :) Remélem örültök neki és hiányzott már és tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást!!!!!


Skye:

-Gyere kicsim, még bekell pakolnod a játékaidat!
-Miért? Én nem akarom!-ellenkezett Aleck jó szokásához híven.
-Hé, fogadj szót anyunak!-szólt rá Matt, mire Aleck csak összehúzta a szemöldökét és próbált ránk csúnyán nézni.
-Mi baj?-kérdeztem és leguggoltam vele szemben.
-Nem akarok elköltözni! Nem szeretek költözni!
-De ez most jó, sokkal jobb lesz mint itt! Apa velünk fog lakni, lesz szép nagy szobád, kertünk!
-De apa itt is tud velünk lakni.
-Nem kicsim, mert ez  az én házam, apának meg van egy sajátja. Mi kiköltözünk innen, apa is a sajátjából és mi együtt választunk egy másikat és ott fogunk lakni.
-Nem akaroook...-kezdett el nyafogni, sóhajtottam és felálltam.
-Menj pakolni!-parancsoltam rá, de hatott. Duzzogva elkezdett trappolni a szobája felé. Mattre néztem de csak mosolygott.
-Annyira szeretlek titeket!-húzott magához és kezeit végig a csípőmön tartotta.-Már nem is emlékszem milyen volt az életem nélküled, csak arra emlékszem mikor veled voltam, és mikor kiderült, hogy Aleck a mi fiunk.
-Én is szeretlek!Mindig tudtam, hogy akárhogyis de együtt leszünk.-És megcsókolt, és mint régen, mikor szerelmes lettem, minden porcikám belebizsergett és libabőrös lettem.
-Skye képtelen vagyok nélküled élni, kellesz nekem, egyszerűen meghal a testem ha nem érinthetlek meg és ha nem érzem az illatod....-csókolt meg újra, közben a kezét a nyakamig felcsúsztatva, végig a karjaiban tartva.
-Miért kapom ezeket a csókokat?
-Mert te vagy a mindenem!Tudom, hogy ettől jobbat érdemelsz és ígérem megteszem a tőlem telhető legjobbat, de Skye hozzám jössz?-ahogy befejezte a mondatot kikerekedtek a szemei és megremegtek a lábaim.
-Hogy mi?
-Gyere hozzám! Legyél a feleségem! Nincs gyűrűm, de ha igent mondasz, most rögtön elmegyek és veszek, és...
-Rendben!-vágtam közbe mire kicsit ledermedt.
-Nem igent szoktak mondani?-kérdezte mosolyogva és kicsit erősebben szorított.
-Azt majd csak később!-mondtam és megcsókoltam.
-Anyu, apu, készen vagyok!-hallottuk Aleck hangját  és már ott is termett mellettünk.-Fúúúúúúúúúúj!- fintorodott el, mi meg nevetve ránéztünk.-Én sose fogok ilyet csinálni.-nézett ránk még mindig egy kis fintorral.
-Majd mond ezt 10 év múlva édesem!-simogattam meg a fejét.
-Gyere, veszünk anyunak valamit!-kacsintott rám Matt és kézen fogta Alecket és elmentek.Alig mentek el , az ajtó nyílt újra.
-Sziasztoook!-köszönt hangosan Syn.
-Hé, szia!-mentem neki köszönni.-Matt nincs itthon.
-Hol van?
-Elment venni egy gyűrűt.-mondtam vigyorogva.
-Gyűrűt? Minek kell ...?-kezdett bele aztán rám nézett meglepetten.-Gratulálok!-jött oda hozzám és megölelt.
-Köszi!-mondtam, aztán hirtelen beugrott.-De várj, nem mondhatod el senkinek, Heidinek el kell mondanom.
-Jó persze.- adott még egy puszit aztán leült a kanapéra.
-Tényleg hol van most?
-Nem tudom ,azt mondta van egy kis elintézni valója.
-De mi?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-De minden rendben veletek ugye?-kérdeztem, mire elégedett vigyorral bólintott.
-Sose ennyire. Elkezdtünk próbálkozni.
-Mivel?
-Összehozni pár kis Hanert!
-Ez most kamu. Heidi belement?
-Igen!-mondta hatalmas vigyorral.
-Mióta?
-Mikor hazajöttetek, egy 2 hete.

Heidi:

-Várjon, ezt itt felejtette!-Jött utánam a nővér és a kezembe nyomta a kis mappámat.
-Köszönöm!-vettem el és kisiettem a kocsimhoz.Beültem, de nem tudtam elindulni, remegtek a kezeim és idegességemben sírni kezdtem.Betettem a mappámat a táskámba és próbáltam összeszedni magam, hogy eltudjak menni Skyehoz.
-Skye!-szóltam ahogy beléptem a házba.
-Szia!-jött mosolyogva aztán, ahogy meglátta, hogy sírok egyből megölelt.
-Hé, hé, mi a baj? Mi történt?- a kanapé felé vezetett és leültünk, közben még mindig magához ölelt.
-Nem bírom...nem bírom ezt végig csinálni.
-Mit?-de nem bírtam egyre erősebb sírás tört ki rajtam.-A babáról van szó? Brian itt volt és mondta, hogy próbálkoztok.-bólogattam, és kitúrtam a táskámból a mappát.
-Ma voltam orvosnál.
-Orvosnál? Miért kellett orvoshoz menned?
-Csak szűrő vizsgálat, de..-próbáltam elfojtani a sírást és megnyugodni.
-Valami baj van?Találtak valamit?
-Igen!-mondtam mire Skye lesápadt.-Két dolgot is.
-Istenem, Heidi...-simította meg az arcomat.A kezébe nyomtam a kis dossziémat.-Nézd meg.-Ahogy olvasta és megnézett mindent könnyes lett a szeme majd mosolyogva rám nézett.
-Édesem!Gratulálok!-húzott magához!
-Skye én nem akartam ezt!-fakadtam ki, mire kicsit eltolt magától.-És nem így, nem most ...
-Nyugodj meg! Tudod, emlékezz nekem is nehéz volt és nélküled nem ment volna, de én is itt vagyok neked és Matt és Brian.Tényleg, tudja már?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon boldog lesz és hidd el hogy mindenben támogatni fog. És hogy, azt mondta csak 2 hete, hogy...
-Most vagyok a 10. hétben.Még mikor tudod, külön laktunk, egy párszor... és akkor mi nem, védekeztünk és...
-Heidi kicsim nyugodj meg! Minden rendben! Ez jó hír, örülnöd kéne!-ez volt az a mondat amitől csak rosszabbul éreztem magam, hogy rossz anya leszek, hiszen nem is akartam ezt a terhességet.

Brian:

-Szia édes, sokáig elvoltál.-nézte rá a konyhapult mögül.-Minden rendben?
-Igen, persze!-mosolygott, és adott egy dobozt.
-Mi ez?
-Egy kis meglepetés, neked.
-Ezért mentél el? Mert ajándékot kapok?-kérdeztem, mire bólintott.
-Mondhatni igen.Na nyisd ki.-mondta és felnyitottam a dobozt.

-Heidi!-néztem rá.-Az még odébb lesz! Skye is mondta hogy időbe telhet amíg..-beszéltem de ő megrázta a fejét.
-Brian, tudod mikor nem laktál itthon alkalmanként elég bunkó módon éltél a férjként a..
-És?
-Részeg voltál és nem védekeztünk, és ezért a doboz.
-Tehát akkor, te most... -bólintott.- akkor én...-bólintott.-Nekünk most babánk lesz? Tényleg?-álltam fel és elindultam felé. Olyan boldog lettem, hogy képtelen voltam szavakba önteni.
-Nem!-mondta.
-Mi? Nem lesz babánk? Akkor most már nem értem ezt , mi...
-Brian, babáink lesznek!-mondta mire a boldogságom ha lehetséges ezerszeresére nőtt. Nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam, majd felkaptam az ölembe. A lábait átkulcsolta a derekamon.
-Ezt most szabad?-kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Mindent szabad!-mondta így elindultam vele az emelet felé, közben puszilgatva, csókolgatva a nyakát, az állát, az arcát...

Sex on the beach 9.fejezet/2

Na nem vesztem ám el teljesen és nem felejtettem el, hogy itt a hétvége, hát itt van az új rész is ;) Bár van egy sejtésem, hogy már csak holnap fogjátok olvasni, szóval bocsi, hogy későn hoztam.

Audrey:

-Na jó, srácok majd a koncert után találkozunk, én kicsit kényeztetem magam.
-Mégis mivel?-kárdezte vigyorogva Jimmy.
-Hát nem veled, édeském!-pofozgattam meg finoman az arcát mire eltűnt a mosolya.-Jah ésti ketten.-fordultam vissza és Ava és Syn között tekintgettem.-Ti ketten együtt töltitek ezt a kis időt.
-És mit csináljunk?-kérdezte fanyar képpel Brian.
-Nem döntöttétek el?-kérdeztem mire összenéztek de megszólalni nem tudtak.-Na jó akkor, mindenki ki a buszból, kivéve ti ketten. Bezárlak titeket majd jövök!-kacsintottam és még mielőtt meghallgathattam volna az ellenkezést rájuk csaptam az ajtót.

Ava:

-Komolyan nem hiszem el, hogy megtette!-csaptam az ajtóra.-De utálom mikor ILYEN AKARATOS BAROM!-ordítottam el magam majd leültem kétségbeesésembe.
-Jaj kérlek, nem a halálodon vagy! Látod ennyi az egész!-mondta Brian és bedugta a fülét és elkezdett zenét hallgatni. Na persze ennél bunkóbb ő se lehet, még csak meg se próbál jó fej lenni.
-Annyira bunkó vagy!-mondtam ki aztán hangosan mire elnevette magát.
-Nem indítottam még el a zenét.-nézet aztán rám és én éreztem, hogy elvörösödtem.
-Attól még nem gondolom másképp.
-Komolyan ennyire rossz ez?
-Nem kell semmit se csinálnunk, ülhetünk itt néma csendben, nem kell beszélgetnünk.Vagy elfeleljthetnéd az előítéleteidet.
-Hogy én? Mondd csak nem te voltál aki arra fogadott, hogy te vagy a barátod tud-e hamarabb megdönteni?
-Akkor miért csak én szívok? Zack miért nem?
-Mert ő képes normálisan viselkedni?!
-Ava én is az voltam, csak megsértődtél.
-Mert komolyan mondtam, hogy ha neked lenne valamelyik kezeddel vagy ujjaddal gond akkor ugyanúgy mindent megtennék, hogy helyre jöjjön.Nem azért vigyázok Matt hangjára mert...-itt rájöttem ideje elhallgatni....mielőtt még elkezdek úgy beszélni arról az éjszakáról mint mikor Audreyval beszélünk.
-És én is komolyan mondtam akkor hogy rendes vagy!
-Na persze!-böktem ki hitetlenkedve.
-Most miért? Annyira elképzelhetetlen, hogy normális ember vagyok?
-Te?! A nagy Synyster Gates, akinek akkora egója van, hogy nem fér meg más mellette 50 méteres körzetben? Te Brian Haner aki azt hiszed minden csaj utánad csorgatja a nyálát?
-Mi van? Te komolyan utálsz engem!
-Nem! Ez nem igaz!-tiltakoztam de már nem is tudtam miért...hirtelen el vesztettem a fonalat, a saját fonalamat.
-Akkor?
-Azt utálom amit képviselsz?
-Én? Én egyedül? A többiek a bandából nem?
-Ők kevésbé!
-Oké, akkor bökd ki mit képviselek?
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.

Brian:

-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.-jesszusom, ez volt életem leghülyébb kérdése, még mindig csak mondja.
-Ava. Ava, nyugi, az az érzésem, te nem rólam beszélsz, sokkal inkább valami volt pasidról. De hidd el, nincs még egy olyan mint én.
-Na látod erről beszélek! El vagytok szállva magatoktól.
-Viszont bocsi, de ezek után muszáj vagyok megkérdezni, ki az a pasi akire ennyire haragszol?
-Az lényegtelen.
-Nem nem az, mert rám vetíted ki.-mondtam mire szótlanul leült.És a nap hátralevő részén hozzám se szólt. Se a koncert előtt, se után, se mikor elfoglaltuk a szállást. De talán majd reggelre lesz annyi kedve, vagy mersze hogy megmondja őszintén mi baja van.