Lassan beléptem az ajtón és az idegesen várakozó Briant láttam a kanapén. Észre se vette, hogy beléptem, csak bámult előre.
-Szia!-halkan köszöntem de odakapta a fejét.-Látom izgulsz!- bólintott.
-Mégis csak megházasodom! Hihetetlen, sosem hittem, hogy egyszer eddig eljutok!
-Nincs miért aggódnod. Hidd el ez a jó döntés! Annyi mindenen mentetek már keresztül, hogy...
-Igen tudom! Olyan ő nekem, mint te voltál Jimmynek!Csak Matt és Valary esküvője, az olyan természetesnek tűnt. Jimmy is ezt mondta Mattnek mikor ő izgult.
-Most itt vagyunk mi Jimmy helyett, higgy nekünk!-mondtam a hasam simogatva mire mosolygott.
-Köszönöm! Lassan mennem kell igaz?-bólintottam mire nagy levegőt vett.- Megígérnél nekem valamit?
-Persze, mondd!
-Várjatok meg Jamessel, jó? Csak két hétre megyünk nászútra, de várjatok meg!
-Ugyan Brian, még hátra van 7 hét a szülésig, bőven megvárunk!
-Ajánlom is! Nem akarok lemaradni! Na de most azt hiszem mennem kell!-mindketten kimentünk én leültem és pár percen belül elkezdődött a ceremónia. Egyszerű de gyönyörű esküvő volt bár az ünneplés kicsit hosszúra húzódott. Csak ültem egy széken és figyeltem a többieket, mivel táncolni nem tudtam a hasamtól és már mozogni is nehéz volt ez tűnt a legegyszerűbbnek. Aztán már ez se volt jó! Nagyon fájt a hasam.
-Szia! Kérsz valamit?
-Köszi Gena, igen egy üdítőt kérnék!- próbáltam leplezni, hogy fájdalmaim vannak. Nem akartam tönkre tenni az ünneplést. -Ú, köszi ez jól jött, kezdtem kicsit szédülni!-mondtam ahogy megittam a narancslevet amit hozott.
-Jó Lily most őszintén, nem tűnsz úgy mint aki jól van. Baj van?-kérdezte és a hasamra tette a kezét. -Bas*zus nagyon kemény a hasad, ez nem hiszem, hogy jót jelent! Bevigyünk a kórházba?
-Nem, köszi nem kell, jól vagyok! De ha mégis baj lenne, megvárnám amíg Brianék el indulnak a nászútra
-Jól van, akkor megkérdezem, mikor mennek!- elszaladt én meg egyre kevésbé bírtam. Kapkodtam a levegőt és egyre jobban fájt a hasam.
-Na jó, figyelj James! Mindjárt megyünk a dokihoz, bírd ki!-fujtattam- Nem lesz semmi baj!
Egyszer csak felbukkant Michelle és Brian mosolyogva, kézen fogva.
-Nagyon örülünk, hogy eltudtál jönni.- kezdte Michelle és megölelt. Próbáltam mosolyogni, hogy ne lássák rajtam, hogy baj van.
-Igen, és nagyon fontosak vagytok nekünk! Sietünk vissza nehogy lemaradjunk valamiről, de most már indulnunk kell!-ölel meg Brian is Aztán még suttogott a fülembe. -Nagyon szeretlek titeket, és vigyázzatok magatokra!-adott egy puszit és elengedett. Gena nem túl feltünően odalépett mellém és belém karolt, hogy megtartson. Még ott álltunk, és néztük, hogy kísérik az emberek Brianéket, és ahogy látótávolságon kívűl voltak elindultunk a kocsi felé. A kocsiban már Zacky ott ült a kormánynál.
-Na nagy baj van?- kérdezte idegesen, és ahogy beültünk elindult.
-Nem tudom, nagyon fáj. És fázom!
-Zacky siess!- simogatta a fejemet, a mellettem ülő Gena. -Nem lesz semmi baj!-mondogatta amíg oda nem értünk a kórházba. Ott egyből felvittek a szülészetre és betoltak egy vizsgálóba.
-Na jó, először is megvizsgálom, hogy megiondult e a szülés, jó? Aztán csinálunk egy ultrahangot és meglátjuk mire lesz szükség.- mondta a doki és el is kezdte a vizsgálatokat.- Jól van ami jó hír, hogy nem repedt meg a burok, szóval a víz nem folyt el, viszont el kezdett tágulni a méhszája ami nagyon nem jó. Ezek szerint megindult a szülés. Gyorsan csinálunk egy ultrahangot és meglátjuk a babával minden rendben van-e. -az orvos kiment én meg aggódva pillantottam Genara, aki Zacky kezét szorongatta.
-Srácok, ugye nem lesz baja?- néztem rájuk, de Zacky lesütötte a szemeit, Gena pedig csak próbált mosolyogni. A doki visszaért egy géppel, és elkezdte az ultrahangot.
-Hát a baba még pici, épphogy 2000 gramm. A következőt fogjuk tenni. Kap infúziót és abban antibiotikumot valamint gyógyszert, hogy erősítsük a baba tüdejét. Kap magnéziumot és mindent megteszünk, hogy még nyerjünk egy kis időt a babának. A legjobb, ha még egy hónapot kitudnánk húzni, hogy legkorábban a 37. héten szüljön és ne a 33-on.- azzal, hogy mindezt lehadarta mosolyogva kiment, és alig hogy kiment, berontottak Jimmy szülei aggódva. Elmondtam mi történt, de a doki megnyugtatott mindenkit hogy még benn tartja a babát. A következő egy hétben a kórházban tartottak és szigorúan figyeltek rá, hogy sokat igyak és egyek, amit gondosan betartottam. Azt mondták, az lehet az oka,annak hogy megindult a szülés, hogy az elején mikor már híznom kellett volna én még csak fogytam, illetve a sok stressz amit Jimmy halála okozott. Összességében másfél hetet töltöttem a kórházban, mikor mondták, hogy haza mehetek, de szigorúan feküdnöm kell. Ahogy haza mentem, valakik mindig velem voltak. Vagy Gena és Zacky, vagy Johnny, Matt és Val. Bőven volt segítségem, így sikerült kihúzni míg Brian és Michi hazaértek.
-Úristen, csak most mondta Zacky, hogy mi van!-rontott be a szobába aggódva Brian. -Miért nem szóltál?
-Nem akartam, hogy aggódjatok, de már jól vagyunk!
-De nem lesz már baj ugye?
-Hát még legalább 2 hetet ki kéne bírnia bent, de szedek mindent amit mondott a doki. És látod, megvártunk!-mondtam mire elmosolyodott.
-De azt mondtad bőven megvársz!-mondta kicsit durcásan de megölelt.-Kérsz valamit? A többieket elküldtem pihenni én maradok most itt.
-Nem kell semmi, de nézhetnél velem valami filmet.- mosolyogva lehuppant mellém az ágyra és elkezdtünk Jóbarátokat nézni. Nagyon elálmosodtam és el is aludtam.
-Lily, Lily! Nézd, milyen gyönyörű!
-Jimmy?-néztem magam elé meglepve. Egy baba volt a karjában.
-Az én kisfiam!-mosolygott és könnyes szemekkel nézett rám.-A mi kisfiúnk és annyira gyönyörű! -félve néztem a babára a karjában, de tényleg gyönyörű volt. -Lily, kérlek! Vigyázz rá!
-Jimmy?- néztem ahogy lassan eltűnt és éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Kipattantak a szemeim és a hasamhoz kaptam. Újra erős fájdalmam volt. Próbáltam felülni és Briant kerestem, de már nem volt mellettem.
-BRIAN!-elordítottam magam, és próbáltam lassan felkelni, de újabb fájás jött.-BRIAN!
-Mi az?-futott be a fürdőből és ahogy meglátta, hogy próbálok fel kelni egyből oda jött mellém.
-Be kell mennünk a kórházba!-ahogy ezt kimondtam éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz.
-Jesszusom, jó, oké, akkor gyere!-hadarta és lassan lesegített a lépcsőn be a kocsiba.
-Várj még ne indulj! Hozd a cuccom!-küldtem vissza a házba, és futva érkezett meg a táskámmal.
-Minden meg van?-bólintottam és egy újabb fájás közben felnyögtem.- Jesszusom, nagyon megijesztesz!- azonnal elindult és ahogy betoltak megint egy vizsgálóba és közölték, hogy most már tényleg jön a baba Brian elkezdett körbe telefonálni. Míg a többiek visszaértek Brian volt velem és fogta a kezem.
-Na jó, most nagyon félek!-mondta mire nevetnem kellett.
-Te félsz? Nekem lesz kisbabám?
-De én leszek veled? Remélem meg jön egy csaj!
-Nem kell itt lenned!-mondtam neki, de dühös lett.
-Persze hogy veled maradok!-mondta mérgesen és láttam hogy nagyon ideges.
-Köszönöm, Brian! Nagyon szeret...- újabb fájás. Épp bejött a doki, de most csak jó híreket mondott.
-Nagy szerencsénk, hogy még két hétig bent maradt a baba. A gyógyszer is remélhetőleg segített és a tüdeje is lehet elég erős lesz, hogy ne kerüljön inkubátorba.
A jó hírek ellenére, nagyon féltem, de aztán Brian minden féle vicceket kezdett mesélni és a nászútjukról beszélt, és így egész megnyugodtam. Elterelte a figyelmemet.
-Nyugi Lily, mindjárt túl vagyunk rajta!- mondta és továbbra is fogta a kezem mikor már 2 órája voltunk bent.
-Menj ki nyugodtan a többiekhez, el leszek még egy darabig. -mondtam és ő lassan, kisétált. A félelem újra elfogott, de a kíváncsiság is. Vártam Jamest, és reménykedtem, hogy olyan lesz mint az apja!
2013. január 30., szerda
2013. január 29., kedd
Never ending love 8.fejezet
-Sziasztok fiúk! Val mondta hogy itt vagytok!
-Szia! Gyere ülj le!-ült arrébb a kanapén Johnny.
-Hogy hogy bejöttél?
-Hát csak unatkoztam, és régen is bejöttem hozzátok gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet itt a stúdióban.
-Igazából semmi, annyit beszéltünk, hogy még a hónapban kiadjuk már az albumot. Előrendelhető lesz.
-Az jó! És mikor? Már csak 3 hét van májusból.
-Talán 18, még nem tisztázódott. De ez mindegy is. Hogy vagytok?
-Köszi, hogy kérdezed Zacky, de James készül kinyírni.-elképedve néztek rám. -Nyugi, csak állandóan rugdos !-elmosolyodtak.
-Hát az apja is szeretett verekedni.- mosolyodott el Johnny, mire a többiek felnevettek. Mindenki tudta, hogy Johnny volt Jimmy kedvenc boxzsákja.
-Hát igen, egyértelmű, hogy az apjára ütött.- mondtam mire elégedett mosoly ült ki az arcukra.
-De az esküvőmre ugye eltudtok jönni?
-Persze Brian, ki nem hagynánk!!-megkönnyebbülten mosolygott Brian tovább.
-Figyelj este kicsit összeülünk, kiadjuk a fáradalmakat és iszunk, hogy túl vagyunk az első nehézségen.... -súhajtott egyet Matt- az első albumunk Jimmy nélkül elkészült. Tudom, hogy nem ihatsz de átjöhetnél te is.
-Jó persze! Szívesen vagyok veletek, és úgy sincs semmi dolgom.
Nem sokkal később otthagytam a srácokat, orvoshoz vitt Kellie és Jimmy anyukája. Ideje volt megtudni, hogy még mindig minden rendben van e Jamessel, hogy már csak 2 hónap volt hátra a szülésig.
-Na anyuka, izgul már?-kérdezte kedvesen a doki.
-Nem, még nem. Csak aludni szeretnék.
-Hát pedig még félévig biztosan nem fog. -nevetett, de én nem tudtam vele nevetni. -De biztos lesz aki majd segít a babával.Na de lássuk, hogy van odabenn. Lassan felkente a gélt a hasamra aztán már látthattuk is az ultrahangon.
-Szép erős baba! 3 kiló körül lesz körülbelül, de szépen fejlődik.-mondta doki és már adta is a törlőt.
-Akkor egy hónap múlva?-kérdeztem, mire bólintott. Haza vittek a kocsival és elkezdtem készülődni estére. Természetesen ez evéssel kezdődött, ami elég sokáig tartott. Mielőtt letusoltam volna, benéztem James szobájába és pár percig csak Jimmyt néztem a falon. Nagyon örültem, hogy itt vannak nekem a srácok és ennyire vigyáznak ránk. Tudom, hogy nélkülük nem tudnám ezt így végig csinálni. Pár perc elmélkedés után siettem fürdeni, aztán mire készen lettem Brian már meg is jött értem.
-Sziasztok!-jött és adott egy puszit majd megsimogatta a hasamat.-Na indulhatunk?
-Igen, mehetünk! -beszálltunk a kocsiba és átmentünk Mattékhez. Jó sokan voltunk, mindenki aki segédkezett az albumon, közeli barátok, szülők.
-Hú arról nem volt szó, hogy ennyien leszünk!-mondtam Briannek ahogy beléptünk és a hasamra tettem a kezem.
-Nyugi, mindenkit ismersz már.- átkarolt és odavezetett a többiekhez. Jól éreztem magam, sokan kérdezgettek a baba felől, újdonságnak számított, hogy terhes vagyok, mivel nem akartam, hogy kiszivárogjon, nem is nagyon tudtak róla a távolabbi barátok sem. Az este folyamán többször megemlékeztek Jimmyről. Sajnos ez viszont már túl sok volt. Szomorú lettem és mindentől elment a kedvem. Eszembe jutott az álmom és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a temető előtt állok. Nem felejtettem el az utat, bármikor odatalálnék hozzá.
-Szia kicsim!-álltam meg a kő fölött. Már nem tudtam leülni a pocaktól így csak álltam és néztem. -Néz milyen nagy már a hasam. Már nem is látom a lábamat.- nevettem el magam. -Olyan jó lenne veled. Tudom, hogy könnyebb lenne, de megígérem neked, hogy mindent megteszek a fiúnkért. Őt nem fogom úgy elengedni, mint téged.-James hirtelen az oldalamba rúgott és felnyögtem. Csak nem múlt a fájdalom, hívnom kellett egy taxit és egyből hazamentem. Beültem egy kád langyos vízbe, és lassan elmúlt. Nehezen kikászálódtam a kádból és bebújtam a takaróm alá. Aggasztott, hogy ilyen hosszú fájdalmam volt, de hogy elmúlt gondoltam nem kell orvoshoz mennem. Lassan újra álmodni kezdtem. Jimmyt láttam az utolsó közös napunkon.
2009 Dec 28.
-Hova mész ilyen korán?
-El kell mennem! Van egy kis intézni valóm!
-Lily, ráér az még, bújj vissza!-elkapta a kezemet és visszarántott maga mellé. Hanyatt dőltem ő meg fölém hajolt.-Szeretlek! Maradj még!
-Én is szeretlek!- megcsókoltam- De muszáj mennem!- kis puszit nyomtam az arcára. -Neked intézek egy kis meglepetést!- elmosolyodott, és huncutul, hunyorogva kezdett nézni.
-Nem kell meglepetés, tudhatnád, hogy úgyis kitalálom.
-Nem ezt nem fogod!- gyors csókot nyomtam a szájára és kibújtam alóla. Beszálltam a kocsimba és egyenesen egy bababoltba vezettem. De nem találtam amit akartam, szóval még több játékboltba is elrohantam. Végre megvolt amit kerestem. Ahogy újra kocsiba ültem Jimmy hívott.
-Gyere haza!
-Baj van?
-Nem érzem jól magam, siess!
-Máris ott vagyok! -gyorsan vezettem hazáig és berontottam a házba.
-Jimmy hol vagy?!-síri csönd, megijedtem.-Jimmy!-rohantam fel az emeletre a hálószobánkba és leesett az állam. -Jimmy? -Ott feküdt az ágyunkban, be volt sötétítve, csak néhány gyertya égett és bor és csoki fogadott. -Ez most komoly?
-Nekem is van ám meglepetésem!-mosolygott és intett, hogy menjek oda hozzá. Lassan lefeküdtem mellé és ő szenvedélyesen megcsókolt. -Te vagy nekem a legfontosabb ugye tudod?- elmosolyodtam és ő újra megcsókolt.-Nagyon szeretlek Lily!-suttogta.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-nevetni kezdett.Hanyatt feküdt és magára húzott.
-Tudod nem volt még nő aki ilyen hatással volt rám. Különleges vagy és úgy szeretsz ahogy vagyok.- mosolyogtam aztán láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. -Nem akarlak elveszteni! Megtennél nekem valamit?- ijedten bólintottam de ő csak mosolygott. -Legyél Sullivan! Gyere hozzám!-hadarta és az én szemem is könnybe borult. Hosszan tapasztottam a számat az övére.
Reggel ahogy felkeltem megkerestem Jimmy ajándékát amit sose tudtam odaadni. Azzal akartam neki megüzenni, hogy babánk lesz. A szekrény aljában meg is találtam. Elővettem és bementem vele James szobájába. Az első játék volt a gyerekszobában. Egy kis pici plüss dob.
-Szia! Gyere ülj le!-ült arrébb a kanapén Johnny.
-Hogy hogy bejöttél?
-Hát csak unatkoztam, és régen is bejöttem hozzátok gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet itt a stúdióban.
-Igazából semmi, annyit beszéltünk, hogy még a hónapban kiadjuk már az albumot. Előrendelhető lesz.
-Az jó! És mikor? Már csak 3 hét van májusból.
-Talán 18, még nem tisztázódott. De ez mindegy is. Hogy vagytok?
-Köszi, hogy kérdezed Zacky, de James készül kinyírni.-elképedve néztek rám. -Nyugi, csak állandóan rugdos !-elmosolyodtak.
-Hát az apja is szeretett verekedni.- mosolyodott el Johnny, mire a többiek felnevettek. Mindenki tudta, hogy Johnny volt Jimmy kedvenc boxzsákja.
-Hát igen, egyértelmű, hogy az apjára ütött.- mondtam mire elégedett mosoly ült ki az arcukra.
-De az esküvőmre ugye eltudtok jönni?
-Persze Brian, ki nem hagynánk!!-megkönnyebbülten mosolygott Brian tovább.
-Figyelj este kicsit összeülünk, kiadjuk a fáradalmakat és iszunk, hogy túl vagyunk az első nehézségen.... -súhajtott egyet Matt- az első albumunk Jimmy nélkül elkészült. Tudom, hogy nem ihatsz de átjöhetnél te is.
-Jó persze! Szívesen vagyok veletek, és úgy sincs semmi dolgom.
Nem sokkal később otthagytam a srácokat, orvoshoz vitt Kellie és Jimmy anyukája. Ideje volt megtudni, hogy még mindig minden rendben van e Jamessel, hogy már csak 2 hónap volt hátra a szülésig.
-Na anyuka, izgul már?-kérdezte kedvesen a doki.
-Nem, még nem. Csak aludni szeretnék.
-Hát pedig még félévig biztosan nem fog. -nevetett, de én nem tudtam vele nevetni. -De biztos lesz aki majd segít a babával.Na de lássuk, hogy van odabenn. Lassan felkente a gélt a hasamra aztán már látthattuk is az ultrahangon.
-Szép erős baba! 3 kiló körül lesz körülbelül, de szépen fejlődik.-mondta doki és már adta is a törlőt.
-Akkor egy hónap múlva?-kérdeztem, mire bólintott. Haza vittek a kocsival és elkezdtem készülődni estére. Természetesen ez evéssel kezdődött, ami elég sokáig tartott. Mielőtt letusoltam volna, benéztem James szobájába és pár percig csak Jimmyt néztem a falon. Nagyon örültem, hogy itt vannak nekem a srácok és ennyire vigyáznak ránk. Tudom, hogy nélkülük nem tudnám ezt így végig csinálni. Pár perc elmélkedés után siettem fürdeni, aztán mire készen lettem Brian már meg is jött értem.
-Sziasztok!-jött és adott egy puszit majd megsimogatta a hasamat.-Na indulhatunk?
-Igen, mehetünk! -beszálltunk a kocsiba és átmentünk Mattékhez. Jó sokan voltunk, mindenki aki segédkezett az albumon, közeli barátok, szülők.
-Hú arról nem volt szó, hogy ennyien leszünk!-mondtam Briannek ahogy beléptünk és a hasamra tettem a kezem.
-Nyugi, mindenkit ismersz már.- átkarolt és odavezetett a többiekhez. Jól éreztem magam, sokan kérdezgettek a baba felől, újdonságnak számított, hogy terhes vagyok, mivel nem akartam, hogy kiszivárogjon, nem is nagyon tudtak róla a távolabbi barátok sem. Az este folyamán többször megemlékeztek Jimmyről. Sajnos ez viszont már túl sok volt. Szomorú lettem és mindentől elment a kedvem. Eszembe jutott az álmom és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a temető előtt állok. Nem felejtettem el az utat, bármikor odatalálnék hozzá.
-Szia kicsim!-álltam meg a kő fölött. Már nem tudtam leülni a pocaktól így csak álltam és néztem. -Néz milyen nagy már a hasam. Már nem is látom a lábamat.- nevettem el magam. -Olyan jó lenne veled. Tudom, hogy könnyebb lenne, de megígérem neked, hogy mindent megteszek a fiúnkért. Őt nem fogom úgy elengedni, mint téged.-James hirtelen az oldalamba rúgott és felnyögtem. Csak nem múlt a fájdalom, hívnom kellett egy taxit és egyből hazamentem. Beültem egy kád langyos vízbe, és lassan elmúlt. Nehezen kikászálódtam a kádból és bebújtam a takaróm alá. Aggasztott, hogy ilyen hosszú fájdalmam volt, de hogy elmúlt gondoltam nem kell orvoshoz mennem. Lassan újra álmodni kezdtem. Jimmyt láttam az utolsó közös napunkon.
2009 Dec 28.
-Hova mész ilyen korán?
-El kell mennem! Van egy kis intézni valóm!
-Lily, ráér az még, bújj vissza!-elkapta a kezemet és visszarántott maga mellé. Hanyatt dőltem ő meg fölém hajolt.-Szeretlek! Maradj még!
-Én is szeretlek!- megcsókoltam- De muszáj mennem!- kis puszit nyomtam az arcára. -Neked intézek egy kis meglepetést!- elmosolyodott, és huncutul, hunyorogva kezdett nézni.
-Nem kell meglepetés, tudhatnád, hogy úgyis kitalálom.
-Nem ezt nem fogod!- gyors csókot nyomtam a szájára és kibújtam alóla. Beszálltam a kocsimba és egyenesen egy bababoltba vezettem. De nem találtam amit akartam, szóval még több játékboltba is elrohantam. Végre megvolt amit kerestem. Ahogy újra kocsiba ültem Jimmy hívott.
-Gyere haza!
-Baj van?
-Nem érzem jól magam, siess!
-Máris ott vagyok! -gyorsan vezettem hazáig és berontottam a házba.
-Jimmy hol vagy?!-síri csönd, megijedtem.-Jimmy!-rohantam fel az emeletre a hálószobánkba és leesett az állam. -Jimmy? -Ott feküdt az ágyunkban, be volt sötétítve, csak néhány gyertya égett és bor és csoki fogadott. -Ez most komoly?
-Nekem is van ám meglepetésem!-mosolygott és intett, hogy menjek oda hozzá. Lassan lefeküdtem mellé és ő szenvedélyesen megcsókolt. -Te vagy nekem a legfontosabb ugye tudod?- elmosolyodtam és ő újra megcsókolt.-Nagyon szeretlek Lily!-suttogta.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-nevetni kezdett.Hanyatt feküdt és magára húzott.
-Tudod nem volt még nő aki ilyen hatással volt rám. Különleges vagy és úgy szeretsz ahogy vagyok.- mosolyogtam aztán láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. -Nem akarlak elveszteni! Megtennél nekem valamit?- ijedten bólintottam de ő csak mosolygott. -Legyél Sullivan! Gyere hozzám!-hadarta és az én szemem is könnybe borult. Hosszan tapasztottam a számat az övére.
Reggel ahogy felkeltem megkerestem Jimmy ajándékát amit sose tudtam odaadni. Azzal akartam neki megüzenni, hogy babánk lesz. A szekrény aljában meg is találtam. Elővettem és bementem vele James szobájába. Az első játék volt a gyerekszobában. Egy kis pici plüss dob.
2013. január 27., vasárnap
Never ending love 7.fejezet
-Jimmy nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Rossz, hogy nem vagy velem! Egyedül vagyok!-olyan szorosan szorított, hogy már kezdtem szédülni.
-Velünk lenne a helyed! -zokogni kezdtem a vállába. Éreztem az illatát.
-Ne haragudj rám! Nem tudtam, hogy ez lesz!-éreztem a könnyeit a vállamon. Szorított és folyton puszilgatott.-Menned kell! Vigyázz a fiúnkra! Vigyázz magadra!
-Kérlek, még ne!
-Muszáj! Szeretlek titeket!
-Én is szeretlek!-egyre erősebben szorítottam és nem akartam elengedni.-Jimmy! Jimmy!-egyre csak mondogattam a nevét, de már nem válaszolt. Hirtelen felriadtam.
-Csak egy álom! Egy álom volt!-suttogtam és simogattam a hasamat. Majd észrevettem hogy a földön aludtam el a vendégszobában. Lassan feltápászkodtam és elindultam a fürdőszobába. Az álmomon gondolkodtam. Tényleg mintha őt éreztem volna, mintha újra velem lett volna. És akkor be is villant milyen gyerekszobát akarok. Kiszaladtam a fürdőből és egy ceruzát kerestem. Mikor végre megtaláltam visszamentem a vendégszobába és rajzolni kezdtem. Egész este ezzel szenvedtem és ismét elaludtam a földön, ugyanis Brian ébresztgetett.
-Lily! Lily! Jól vagy?-simogatta az arcomat, aztán éreztem, hogy felemelt.-Basszus remélem semmi bajotok!-hallottam a hangját és lassan kinyitottam a szemem.
-Nincsen semmi baj, nyugi!-suttogtam, és gyorsan felémkapta a fejét. Mosolygott.
-Hogy kerültél a földre?
-Elaludtam!-nevetni kezdett, aztán lerakott az ágyamba.
-És miért ott a földön?
-Rajzoltam! Nézd meg! Az lesz James szobája, és tegnap volt egy álmom. De menj!-mondtam és sürgettem. El is tűnt.
Fura hangokra keltem és lassan kikelve az ágyból a hangok felé indultam.Zack és Brian volt az, beszélgettek.
-El sem hiszem, hogy ezt ő rajzolta! Nagyon durva!
-Az! Bezavart, hogy nézzem meg! Egész este ezt csinálta, és mire visszamentem már aludt.
-Marha jó! És ez lesz a gyerekszoba?
-Igen, ez!-léptem be, mire egy nagy mosollyal köszöntek. -Tetszik?-Mindketten bólintottak.
-Kipihented magad?-kérdezte Brian és megindult felém.
-Hááát, fogjuk rá! De szörnyen éhes vagyok, szóval együnk!-mondtam és elindultam lefelé, de lent Valbe és Mattbe futottam.
-Sziaaa!-köszöntek mosolyogva.
-Sziasztok, hát ti?- kérdezte meglepve, mire felemelt Matt két vödröt.
-Brian szólt, hogy hozzunk festéket a gyerekszobádba!
-Hogy mi? Nekem ő... na jó nem tudom mi van. BRIAN!-gyors trappolás a lépcsőn.
-Jól vagy? Mi a baj?-hallottam a hangját, de ahogy leért megnyugodott és boldogan ölelte meg a barátait.
-Minek a festék?-kérdeztem tőle, mire megvonta a vállát.
-Gondoltam, mivel megrajzoltad azt a falat...-vágott fura grimaszokat Matték felé- mi kifesthetnénk neked a többi falat kékre, vagy zöldre, vagy amire szeretnéd. Meg ahhoz is hoztak festéket.
-Köszi, de majd én...
-Nem!-vágott közbe Valary. -Te már nem mehetsz ilyenek közelébe! Árt nektek! Bízd ránk, mindjárt itt lesz Gena is, megcsináljuk ahogy szeretnéd!-mondta azzal megölelt. Semmi kedvem nem volt ellenkezni, inkább csak mentem a konyhába enni. Ahogy jóllaktam, csináltam a srácoknak ebédet, aztán sütögettem kicsit, aztán ismét megéheztem és újra enni kezdtem.
-Te még mindig eszel? 4 órája ugyanígy hagytalak itt!-jött nevetve Zacky.
-Nem, újrakezdtem, de van nektek is!
-Menj dőlj le picit, sokat fent voltál.
-Értettem!- legyintetem neki a kezemmel, és egy bödön fagyival beültem a nappaliba a tv elé. Pár perc múlva megjelent mellettem Matt.
-Bámulatosan jó az a kép! Nagyszerű szoba lesz!
-Tényleg?-bólintott. -Jimmyvel álmodtam. Velem volt! Onnan jött az ötlet.-mosolyodtam el, és a pocakomra néztem.
-Nagyon jó kissrác lesz!-rátette a kezét a hasamra. -Pont mint az apja! És tényleg bármi lesz, számíthatsz ránk jó? Nem pótolhatjuk nektek Jimmyt, de bármire készek vagyunk,hogy ne legyen apa nélkül!-továbbra is simogatta a pocakomat.- Itt leszünk nektek mi négyen!-James hirtelen rúgott egyet, mire Matt elképedve nézett.
-Úgy tűnik, neki tetszik az ajánlatod!-mondtam mosolyogva és megöleltem Mattet. -Nagyon köszönöm! És sajnálom, ami történt, hogy megszakítottam a kapcsolatot. Csak nem tudtam, hogy...
-Sss, semmi baj! Megértjük!
-Olyan szörnyű egyik napról a másikra elveszteni... nem tudtam, miért történt... én..én...én...-sírni kezdtem.
-Nyugodj meg, semmi baj! Mindenkinek nehéz lenne, elveszteni a szerelmét, ilyen hirtelen.
-Hé készen vagyunk!-jött le mosolyogva Gena, aztán halkan odajött mellénk! -Ne sírj kicsim!-magához ölelt. -Ha meglátod, tudni fogod, hogy mindig is itt marad veletek.-mondta és lassan felvezetett a vendégszobába. Gyönyörű kékek voltak a falak kivéve, azt az egyet, amin én dolgoztam. Elakadt a lélegzetem. Megálltam a rajzom előtt és megsimogattam a hasamat!
-Itt van apu James! Mindig veled lesz, és vigyázni fog rád! Ő lesz az őrangyalod! Mindig itt lesz neked, és majd a bácsikáid segítenek őt jobban megismerni.-mondtam és hátrapillantottam a srácokra. Megöleltem őket, és visszanéztem a falon lévő nagy Jimmy képre. Igen Jimmy, angyal szárnyakkal. Gyerekszoba lett. Olyan ami örökre összeköti Jamest az apjával. Így minden este láthatja majd mielőtt lefekszik aludni. A legszebb ajándék amit a fiúk adhattak nekünk. Visszaadni Jimmyt legalább ennyire a kisfiának.
-Te is nekem! Rossz, hogy nem vagy velem! Egyedül vagyok!-olyan szorosan szorított, hogy már kezdtem szédülni.
-Velünk lenne a helyed! -zokogni kezdtem a vállába. Éreztem az illatát.
-Ne haragudj rám! Nem tudtam, hogy ez lesz!-éreztem a könnyeit a vállamon. Szorított és folyton puszilgatott.-Menned kell! Vigyázz a fiúnkra! Vigyázz magadra!
-Kérlek, még ne!
-Muszáj! Szeretlek titeket!
-Én is szeretlek!-egyre erősebben szorítottam és nem akartam elengedni.-Jimmy! Jimmy!-egyre csak mondogattam a nevét, de már nem válaszolt. Hirtelen felriadtam.
-Csak egy álom! Egy álom volt!-suttogtam és simogattam a hasamat. Majd észrevettem hogy a földön aludtam el a vendégszobában. Lassan feltápászkodtam és elindultam a fürdőszobába. Az álmomon gondolkodtam. Tényleg mintha őt éreztem volna, mintha újra velem lett volna. És akkor be is villant milyen gyerekszobát akarok. Kiszaladtam a fürdőből és egy ceruzát kerestem. Mikor végre megtaláltam visszamentem a vendégszobába és rajzolni kezdtem. Egész este ezzel szenvedtem és ismét elaludtam a földön, ugyanis Brian ébresztgetett.
-Lily! Lily! Jól vagy?-simogatta az arcomat, aztán éreztem, hogy felemelt.-Basszus remélem semmi bajotok!-hallottam a hangját és lassan kinyitottam a szemem.
-Nincsen semmi baj, nyugi!-suttogtam, és gyorsan felémkapta a fejét. Mosolygott.
-Hogy kerültél a földre?
-Elaludtam!-nevetni kezdett, aztán lerakott az ágyamba.
-És miért ott a földön?
-Rajzoltam! Nézd meg! Az lesz James szobája, és tegnap volt egy álmom. De menj!-mondtam és sürgettem. El is tűnt.
Fura hangokra keltem és lassan kikelve az ágyból a hangok felé indultam.Zack és Brian volt az, beszélgettek.
-El sem hiszem, hogy ezt ő rajzolta! Nagyon durva!
-Az! Bezavart, hogy nézzem meg! Egész este ezt csinálta, és mire visszamentem már aludt.
-Marha jó! És ez lesz a gyerekszoba?
-Igen, ez!-léptem be, mire egy nagy mosollyal köszöntek. -Tetszik?-Mindketten bólintottak.
-Kipihented magad?-kérdezte Brian és megindult felém.
-Hááát, fogjuk rá! De szörnyen éhes vagyok, szóval együnk!-mondtam és elindultam lefelé, de lent Valbe és Mattbe futottam.
-Sziaaa!-köszöntek mosolyogva.
-Sziasztok, hát ti?- kérdezte meglepve, mire felemelt Matt két vödröt.
-Brian szólt, hogy hozzunk festéket a gyerekszobádba!
-Hogy mi? Nekem ő... na jó nem tudom mi van. BRIAN!-gyors trappolás a lépcsőn.
-Jól vagy? Mi a baj?-hallottam a hangját, de ahogy leért megnyugodott és boldogan ölelte meg a barátait.
-Minek a festék?-kérdeztem tőle, mire megvonta a vállát.
-Gondoltam, mivel megrajzoltad azt a falat...-vágott fura grimaszokat Matték felé- mi kifesthetnénk neked a többi falat kékre, vagy zöldre, vagy amire szeretnéd. Meg ahhoz is hoztak festéket.
-Köszi, de majd én...
-Nem!-vágott közbe Valary. -Te már nem mehetsz ilyenek közelébe! Árt nektek! Bízd ránk, mindjárt itt lesz Gena is, megcsináljuk ahogy szeretnéd!-mondta azzal megölelt. Semmi kedvem nem volt ellenkezni, inkább csak mentem a konyhába enni. Ahogy jóllaktam, csináltam a srácoknak ebédet, aztán sütögettem kicsit, aztán ismét megéheztem és újra enni kezdtem.
-Te még mindig eszel? 4 órája ugyanígy hagytalak itt!-jött nevetve Zacky.
-Nem, újrakezdtem, de van nektek is!
-Menj dőlj le picit, sokat fent voltál.
-Értettem!- legyintetem neki a kezemmel, és egy bödön fagyival beültem a nappaliba a tv elé. Pár perc múlva megjelent mellettem Matt.
-Bámulatosan jó az a kép! Nagyszerű szoba lesz!
-Tényleg?-bólintott. -Jimmyvel álmodtam. Velem volt! Onnan jött az ötlet.-mosolyodtam el, és a pocakomra néztem.
-Nagyon jó kissrác lesz!-rátette a kezét a hasamra. -Pont mint az apja! És tényleg bármi lesz, számíthatsz ránk jó? Nem pótolhatjuk nektek Jimmyt, de bármire készek vagyunk,hogy ne legyen apa nélkül!-továbbra is simogatta a pocakomat.- Itt leszünk nektek mi négyen!-James hirtelen rúgott egyet, mire Matt elképedve nézett.
-Úgy tűnik, neki tetszik az ajánlatod!-mondtam mosolyogva és megöleltem Mattet. -Nagyon köszönöm! És sajnálom, ami történt, hogy megszakítottam a kapcsolatot. Csak nem tudtam, hogy...
-Sss, semmi baj! Megértjük!
-Olyan szörnyű egyik napról a másikra elveszteni... nem tudtam, miért történt... én..én...én...-sírni kezdtem.
-Nyugodj meg, semmi baj! Mindenkinek nehéz lenne, elveszteni a szerelmét, ilyen hirtelen.
-Hé készen vagyunk!-jött le mosolyogva Gena, aztán halkan odajött mellénk! -Ne sírj kicsim!-magához ölelt. -Ha meglátod, tudni fogod, hogy mindig is itt marad veletek.-mondta és lassan felvezetett a vendégszobába. Gyönyörű kékek voltak a falak kivéve, azt az egyet, amin én dolgoztam. Elakadt a lélegzetem. Megálltam a rajzom előtt és megsimogattam a hasamat!
-Itt van apu James! Mindig veled lesz, és vigyázni fog rád! Ő lesz az őrangyalod! Mindig itt lesz neked, és majd a bácsikáid segítenek őt jobban megismerni.-mondtam és hátrapillantottam a srácokra. Megöleltem őket, és visszanéztem a falon lévő nagy Jimmy képre. Igen Jimmy, angyal szárnyakkal. Gyerekszoba lett. Olyan ami örökre összeköti Jamest az apjával. Így minden este láthatja majd mielőtt lefekszik aludni. A legszebb ajándék amit a fiúk adhattak nekünk. Visszaadni Jimmyt legalább ennyire a kisfiának.
2013. január 25., péntek
Never ending love 6.fejezet
Reggel a saját ágyamban keltem. Csak sajnos a mobilom szüntelen csörgésére.
-Igen?-szóltam ásítva, álmos hangon.
-Hol a francban..?
-Katie?
-Hol vagy? Miért szöktél el?
-Itthon vagyok, nem szöktem el, csak haza jöttem. Nem tudtam aludni este és kocsikáztam.
-De te már nem ülhetsz kocsiba, nem vezethetsz. Mind téged kerestünk hagyhattál volna valami üzenetet.
-Katie, csak haza jöttem.
-Lily! Itt vagy?-hallottam Matt hangját lentről.
-Gyere fel! Katie kérlek, muszáj volt eljönnöm. Úgy kezelsz mintha beteg lennék, vagy bűnöző.
-Nem, csak vigyázni akarok rád és a babára.-Matt nyitott be a szobába, megkönnyebbült arccal lihegve lehuppant az ágyamra.
-Jól vagyok. Vigyázok magunkra, de nem tudok úgy élni. Haza költözöm és mielőtt közbe szólnál, hallgass végig. Szeretném a gyereket ott felnevelni ahol az apjával éltem, a saját kuckónkban. Nem fogom eltiltani tőletek, nem akarom, bármikor átjöhettek most is és később is, de szükségem van a saját kis életemre.
-Jó ezt meg is értem, de nagyon aggódtunk. Viszek majd ebédet és megbeszéljük, jó?
-Aha.-elmosolyodtam. Megkönnyebbültem, hogy nem akar vissza vinni, bár még semmi sem biztos. Elköszöntem és letettem a telefont. Matt felült az ágyon és rám nézett.
-Mind aggódtunk! De nem gond, a srácoknak már írtam, hogy megvagy.-vigyorgott.
-Köszi.
-Hogy is kerültél te ide?-nézett rám a szemöldökét felvonva.
-Csak haza jöttem. James nem hagyott aludni, itt meg ahogy lefeküdtem megnyugodott ő is.
-Nyomasztó volt ott?
-Nem, nem erről van szó. Csak itt jobb.-elmosolyodott és megsimogatta a pocakomat.
-Gyertek, mindjárt itt lesz Zacky egy kis kajával, menjünk le enni.-segített kimászni az ágyból és lefelé indultunk. Mikor leértünk Zacky, Johnny és Brian épp nyitott be az ajtón.
-Szia szökevény!-mosolygott rám Zack, de egy fintorral letudtam. Kimentünk a konyhába, és kipakolták a kajákat.
-Mit kérsz?-kérdezte Johnny és elkezdett kipakolni a zacskókból.
-Van tojás, péksüti, virsli, kolbász, sültkrumpli, pizza, torta, citromos és áfonyás. Hoztunk fagyit.-kezdte sorolni Zacky ahogy pakolt ő is egy zacskóból.
-Fagyit tuti.-vigyorodtam el és simogatni kezdtem a hasamat. Zacky már elém is tette a fagyis bödönt Brian meg adta a kanalat. Ők is ettek velünk, a megmaradt kaját meg bepakolták a hűtőmbe.
-És mi van az albummal?
-Már készen vagyunk a felvételekkel. Csak pár simítás van, aztán jöhet az első kislemez.
-És tudjátok már melyik lesz az első?-félve kérdeztem rá.
-Nightmare.- mondta halkan Matt.Kínos csönd állt be, csak hallgattunk egymás mellett kuporogva a nappaliban míg Johnny meg nem törte a csendet.
-És mikor is fogsz szülni?
-Júliusban, miért?
-Csak mert még alig van valami a babának. És a gyerekszoba meg van már?-megráztam a fejem mire Zacky elmosolyodott.
-Ha megmutatod, melyiket akarod, szívesen segítünk berendezni, festeni vagy valami.
-Köszi Zacky.-épp megöleltem mikor Katie berontott. Kérlelő tekintetemre a srácok ott maradtak és segítettek meggyőzni Katiet, hogy jobb nekem otthon. Úgyis tudnak rám vigyázni, meg a babára is. Aztán hirtelen dolguk akadt, és mind elmentek. Ott maradtam megint egyedül. Vagyis nem. A fiammal a pocakban. Felmentem az emeletre és benéztem a vendégszobába. Pont az én hálószobám mellett volt. Tökéletes gyerekszobának. Leültem a szoba közepére és próbáltam elképzelni, milyen is lehetne.
-Igen?-szóltam ásítva, álmos hangon.
-Hol a francban..?
-Katie?
-Hol vagy? Miért szöktél el?
-Itthon vagyok, nem szöktem el, csak haza jöttem. Nem tudtam aludni este és kocsikáztam.
-De te már nem ülhetsz kocsiba, nem vezethetsz. Mind téged kerestünk hagyhattál volna valami üzenetet.
-Katie, csak haza jöttem.
-Lily! Itt vagy?-hallottam Matt hangját lentről.
-Gyere fel! Katie kérlek, muszáj volt eljönnöm. Úgy kezelsz mintha beteg lennék, vagy bűnöző.
-Nem, csak vigyázni akarok rád és a babára.-Matt nyitott be a szobába, megkönnyebbült arccal lihegve lehuppant az ágyamra.
-Jól vagyok. Vigyázok magunkra, de nem tudok úgy élni. Haza költözöm és mielőtt közbe szólnál, hallgass végig. Szeretném a gyereket ott felnevelni ahol az apjával éltem, a saját kuckónkban. Nem fogom eltiltani tőletek, nem akarom, bármikor átjöhettek most is és később is, de szükségem van a saját kis életemre.
-Jó ezt meg is értem, de nagyon aggódtunk. Viszek majd ebédet és megbeszéljük, jó?
-Aha.-elmosolyodtam. Megkönnyebbültem, hogy nem akar vissza vinni, bár még semmi sem biztos. Elköszöntem és letettem a telefont. Matt felült az ágyon és rám nézett.
-Mind aggódtunk! De nem gond, a srácoknak már írtam, hogy megvagy.-vigyorgott.
-Köszi.
-Hogy is kerültél te ide?-nézett rám a szemöldökét felvonva.
-Csak haza jöttem. James nem hagyott aludni, itt meg ahogy lefeküdtem megnyugodott ő is.
-Nyomasztó volt ott?
-Nem, nem erről van szó. Csak itt jobb.-elmosolyodott és megsimogatta a pocakomat.
-Gyertek, mindjárt itt lesz Zacky egy kis kajával, menjünk le enni.-segített kimászni az ágyból és lefelé indultunk. Mikor leértünk Zacky, Johnny és Brian épp nyitott be az ajtón.
-Szia szökevény!-mosolygott rám Zack, de egy fintorral letudtam. Kimentünk a konyhába, és kipakolták a kajákat.
-Mit kérsz?-kérdezte Johnny és elkezdett kipakolni a zacskókból.
-Van tojás, péksüti, virsli, kolbász, sültkrumpli, pizza, torta, citromos és áfonyás. Hoztunk fagyit.-kezdte sorolni Zacky ahogy pakolt ő is egy zacskóból.
-Fagyit tuti.-vigyorodtam el és simogatni kezdtem a hasamat. Zacky már elém is tette a fagyis bödönt Brian meg adta a kanalat. Ők is ettek velünk, a megmaradt kaját meg bepakolták a hűtőmbe.
-És mi van az albummal?
-Már készen vagyunk a felvételekkel. Csak pár simítás van, aztán jöhet az első kislemez.
-És tudjátok már melyik lesz az első?-félve kérdeztem rá.
-Nightmare.- mondta halkan Matt.Kínos csönd állt be, csak hallgattunk egymás mellett kuporogva a nappaliban míg Johnny meg nem törte a csendet.
-És mikor is fogsz szülni?
-Júliusban, miért?
-Csak mert még alig van valami a babának. És a gyerekszoba meg van már?-megráztam a fejem mire Zacky elmosolyodott.
-Ha megmutatod, melyiket akarod, szívesen segítünk berendezni, festeni vagy valami.
-Köszi Zacky.-épp megöleltem mikor Katie berontott. Kérlelő tekintetemre a srácok ott maradtak és segítettek meggyőzni Katiet, hogy jobb nekem otthon. Úgyis tudnak rám vigyázni, meg a babára is. Aztán hirtelen dolguk akadt, és mind elmentek. Ott maradtam megint egyedül. Vagyis nem. A fiammal a pocakban. Felmentem az emeletre és benéztem a vendégszobába. Pont az én hálószobám mellett volt. Tökéletes gyerekszobának. Leültem a szoba közepére és próbáltam elképzelni, milyen is lehetne.
Kaptunk még egy díjat :)
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 blognak!
1. Írj magadról 11 dolgot!
Roxi:
- Iker öcséim vannak.
- Szeretek rajzolni.
- Sokat vagyok együtt a barátaimmal.
- Kedvenc kajám a töltött káposzta és a rántott hús, persze nem együtt...
- Sosem iszom szénsavas üdítőket
- Nem szeretem a csokit, de minden más nasit igen :)
- Kiskoromban nagyon szerettem a Scooby doot.
- Van 2 kutyám, akiket imádok.
- Kedvenc filmem minden amiben Will Smith van.
- Szeretek futni, minden reggel megyek.
- Félek a denevérektől.
Ann:
- Van egy bátyám, és két öcsém.
- Szeretem a Jim szerint a világot.
- Dobolni tanultam úgy 2 évig.
- Van egy cicám, aki mindig szétkarmolja a kezem ha este unatkozik
- Nem szeretem se a mekit se a burgert
- Szakácsnak tanulok, és majd éttermet akarok nyitni
- Nem sportolok jelenleg semmit, de régen Rg-ztem
- 10 éves koromig az idősebb öcsém velem aludt
- Nem szeretem az Adam Sandler filmeket, ugyanolyanok
- Imádok, zenét hallgatni, sokszor zenével alszom el
- Félek a sötétben, ha egyedül vagyok otthon.
2. Válaszolj 11 kérdésre!
1.Ha elutazhatnál, hova mennél?
Olaszországba
Izlandra
2.Kedvenc banda
2.Kedvenc banda
Avenged Sevenfold, Slipknot
Sevenfold, Linkin Park,
3.Kedvenc film
3.Kedvenc film
Én a robot
Apocalypto
4.Szoktál olvasni?
4.Szoktál olvasni?
Igen
Igen
5.Ha igen melyik könyv a kedvenced?
5.Ha igen melyik könyv a kedvenced?
Csontváros
Vérvonal
6.Drogoztál már?
6.Drogoztál már?
Sose
Nem
7.Van tesód?
7.Van tesód?
Ikeröcséim
Igen, bátyus, meg öcsik
8.Miért pont ilyen témájú blogot írsz?
8.Miért pont ilyen témájú blogot írsz?
Mert nagyon szeretem a srácokat, és amíg nem találkozhatok velük, úgy képzelem el őket, ahogy akarom
Mert beletudom magam képzelni, abba helyzetbe, hogy megismerhetem a srácokat
9.Mese vagy film?
9.Mese vagy film?
Film
Mese minden mennyiségben
10.Tudsz főzni?
10.Tudsz főzni?
Igen
Szakácsnak tanulok, még többet is tudok főzni mint kéne :)
11.Van piercinged/tetoválásod?
11.Van piercinged/tetoválásod?
Igen mindkettő van.
Piercing van, tetoválás majd meglátjuk :)
3. Írj 11 kérdést!
- Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
- Hogy vezeted le a feszültséget, mikor nagyon felidegesíted magad?
- Pofoztál már fel valakit?
- Hogy jött, hogy blogot szeretnél vezetni?
- Mozi vagy otthoni filmezés?
- Játszol valamilyen hangszeren?
- Ha igen akkor min? Ha nem akkor min játszanál?
- Meki vagy Burger?
- Van állatod?
- Mi a kedvenc sütid?
- Tudja a családod, hogy van blogod?
4. Küldd tovább 11 blognak!
Ha 11 blognak nem is de a következőknek mindenképpen :)
Nagyon köszönjük szépen a díjat Black.Bird
:)
2013. január 23., szerda
Never ending love 5. fejezet
Már egy hónapja, hogy átköltöztem, de még mindig fogolynak éreztem magam. Már 5 és fél hónapos terhes voltam és már végre látszott a pocakom is. Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy nem lehettem soha se egyedül. Újra elővettem az albumot és átlapoztam, minden képet újra és újra megnéztem.
-Annyira hiányzol Jimmy!-a pocakomat simogattam, de nem sírtam. -Itt lenne a helyed, velem és a babánkkal! Tudom, milyen boldog lennél. Jobb lenne csak veled lenni és a babánkkal!
-Bocsi bejöhetek?-kopogott az ajtón Katie.
-Persze gyere, nyugodtan!
-Hoztam neked valamit!-átnyújtott egy kis dobozt, és leült az ágyam szélére. -Mikor Jimmy kicsi volt, ez az övé volt. -Remegett a kezem, ahogy ki akartam nyitni a dobozt. Egy pici pizsama volt benne. Elmosolyodtam és megöleltem Katiet.
-Köszönöm, ez nagyon kedves.
-Van még pár holmi, amit anyuék elraktak. Jimmy első dobfelszerelése is itt van.
-Köszönöm szépen!-a hasamra tettem a kezem és James épp mozogni kezdett.Katie lassan felállt és kiment. Sajnos újra rádöbbentem, hogy egyedül maradtunk a babával. Sose fogja úgy ismerni az apukáját, ahogy megérdemelné. Nem fognak együtt csinálni semmit, és csak történetekből, videókból képekből gondolhatja, milyen is volt az apukája. Elszomorodtam, de nem volt sok időm.
-Szia, gyere elmegyünk!-lépett váratlanul mellém Matt mosolyogva.
-Hova megyünk?
-Csak gyere!-tartotta a kezét és segített felkelni, majd végig kísért a házon, és a ház előtt parkoló kocsiig támogatott.
-Szia Lily!-köszönt mosolyogva Valary, intettem és Matt már el is indult.
-Hova megyünk?-nem válaszoltak. Aztán Matt leparkolt Zacky és Gena házánál. Lassan bementünk És ott volt mindenki. Jimmy szülei, a banda, és az összes közös barátunk. Mindenhol kék lufik voltak. Ledöbbentem, ez egy babaváró buli volt.
-Gyere ülj le!-lépett mellém Zacky és leültetett egy székbe.
-Szeretnénk ezzel gratulálni neked, a kis Jimmyhez, és tudatni, hogy ránk mindenben számíthatsz.-mondta Brian, és megölelt.
-Köszönöm szépen mindannyitoknak, hogy eljöttetek. Tényleg sokat jelent ez most, nekünk.-a kezem a hasamon pihent, és mindenki csak mosolygott. Aztán leültettek és elhalmoztak ajándékokkal. Rengeteg ruhát kaptam a babának, meg játékokat. És egy kis dobfelszerelést, amin az apja gyakorolt, kiskorában. Bőrdzsekit ami olyan volt mint az apjáé. Aztán jött a torta. Jól éreztem magam. Megtaláltam Briant a konyhába.
-Szia! Nagyon köszönök mindent!-mondtam és megöleltem.
-Ugyanmár! Megérdemlitek. Annak a kis srácnak nem lesz apukája, de lesz 4 olyan nagybácsija aki, mindent megtesz értetek.-megsimogatta a hasamat és adott egy puszit a homlokomra.
-Nagyon köszönjük. A legjobb nagybácsik lesztek.-pont belépett Zacky és mosolyogva jött oda hozzánk. -Téged is nagyon szeretünk és nagyon köszönöm.- ő is megszorított.
-Természetes, hogy mellettetek vagyunk. Jimmy is ezt akarná, és ugyanezt tenné, ha nem veletek, hanem bármelyikünkkel történt volna ez.-Brian bólogatott, nekem meg újra könnyek szöktek a szemembe.
-Fiúk kérhetek valamit?-bólintottak és komoly pillantásokkal néztek rám. Nagyon nyeltem, és próbáltam erőt venni magamon, hogy eltüntessem a könnyeket a szememből. -Mondjatok el majd mindent neki az apjáról. Régebb óta ismertétek mint én, és egy teljesen más oldalát, de szeretném, ha a lehető legtöbbet tudná az apjáról.-mindketten egyszerre a nyakamba borultak és így álltunk percekig csendben.
Újabb két hét telt el. 6 hónapos terhes voltam, és egyre nyűgösebb. Nem tudtam aludni, James állandóan ficánkolt, és mindig éhes voltam. A srácok az utómunkálatokat csinálták a lemezen és eléggé le is foglalta őket. De mindennap felhívtak. Michelle és Valary is sokszor jött. De egyik sem segített azon, hogy egyedül voltunk ketten. Forgolódtam az ágyban. Nem bírtam. Felöltöztem és elindultam. Beszálltam az autómba és csak vezettem. A temető előtt találtam magam és egyből mentem is. Mentem Jimmyhez. Leültem a földre és csak meredtem a sírkőre miközben a pocakomat simogattam. Egy szót sem szóltam, aztán újra kocsiba szálltam és megint csak vezettem. Hazáig. A közös házunkhoz. Bementem és éreztem az illatát. Körbejártam az egész házat. Annyi holmink volt még ott. Rájöttem, hogy visszaakarok jönni. Ott akarom nevelni a fiamat, ahol az apjával együtt éltem. Felmentem az emeletre és lefeküdtem az ágyunkba. James megnyugodott a pocakomban és én is. Végre eltudtam aludni.
-Annyira hiányzol Jimmy!-a pocakomat simogattam, de nem sírtam. -Itt lenne a helyed, velem és a babánkkal! Tudom, milyen boldog lennél. Jobb lenne csak veled lenni és a babánkkal!
-Bocsi bejöhetek?-kopogott az ajtón Katie.
-Persze gyere, nyugodtan!
-Hoztam neked valamit!-átnyújtott egy kis dobozt, és leült az ágyam szélére. -Mikor Jimmy kicsi volt, ez az övé volt. -Remegett a kezem, ahogy ki akartam nyitni a dobozt. Egy pici pizsama volt benne. Elmosolyodtam és megöleltem Katiet.
-Köszönöm, ez nagyon kedves.
-Van még pár holmi, amit anyuék elraktak. Jimmy első dobfelszerelése is itt van.
-Köszönöm szépen!-a hasamra tettem a kezem és James épp mozogni kezdett.Katie lassan felállt és kiment. Sajnos újra rádöbbentem, hogy egyedül maradtunk a babával. Sose fogja úgy ismerni az apukáját, ahogy megérdemelné. Nem fognak együtt csinálni semmit, és csak történetekből, videókból képekből gondolhatja, milyen is volt az apukája. Elszomorodtam, de nem volt sok időm.
-Szia, gyere elmegyünk!-lépett váratlanul mellém Matt mosolyogva.
-Hova megyünk?
-Csak gyere!-tartotta a kezét és segített felkelni, majd végig kísért a házon, és a ház előtt parkoló kocsiig támogatott.
-Szia Lily!-köszönt mosolyogva Valary, intettem és Matt már el is indult.
-Hova megyünk?-nem válaszoltak. Aztán Matt leparkolt Zacky és Gena házánál. Lassan bementünk És ott volt mindenki. Jimmy szülei, a banda, és az összes közös barátunk. Mindenhol kék lufik voltak. Ledöbbentem, ez egy babaváró buli volt.
-Gyere ülj le!-lépett mellém Zacky és leültetett egy székbe.
-Szeretnénk ezzel gratulálni neked, a kis Jimmyhez, és tudatni, hogy ránk mindenben számíthatsz.-mondta Brian, és megölelt.
-Köszönöm szépen mindannyitoknak, hogy eljöttetek. Tényleg sokat jelent ez most, nekünk.-a kezem a hasamon pihent, és mindenki csak mosolygott. Aztán leültettek és elhalmoztak ajándékokkal. Rengeteg ruhát kaptam a babának, meg játékokat. És egy kis dobfelszerelést, amin az apja gyakorolt, kiskorában. Bőrdzsekit ami olyan volt mint az apjáé. Aztán jött a torta. Jól éreztem magam. Megtaláltam Briant a konyhába.
-Szia! Nagyon köszönök mindent!-mondtam és megöleltem.
-Ugyanmár! Megérdemlitek. Annak a kis srácnak nem lesz apukája, de lesz 4 olyan nagybácsija aki, mindent megtesz értetek.-megsimogatta a hasamat és adott egy puszit a homlokomra.
-Nagyon köszönjük. A legjobb nagybácsik lesztek.-pont belépett Zacky és mosolyogva jött oda hozzánk. -Téged is nagyon szeretünk és nagyon köszönöm.- ő is megszorított.
-Természetes, hogy mellettetek vagyunk. Jimmy is ezt akarná, és ugyanezt tenné, ha nem veletek, hanem bármelyikünkkel történt volna ez.-Brian bólogatott, nekem meg újra könnyek szöktek a szemembe.
-Fiúk kérhetek valamit?-bólintottak és komoly pillantásokkal néztek rám. Nagyon nyeltem, és próbáltam erőt venni magamon, hogy eltüntessem a könnyeket a szememből. -Mondjatok el majd mindent neki az apjáról. Régebb óta ismertétek mint én, és egy teljesen más oldalát, de szeretném, ha a lehető legtöbbet tudná az apjáról.-mindketten egyszerre a nyakamba borultak és így álltunk percekig csendben.
Újabb két hét telt el. 6 hónapos terhes voltam, és egyre nyűgösebb. Nem tudtam aludni, James állandóan ficánkolt, és mindig éhes voltam. A srácok az utómunkálatokat csinálták a lemezen és eléggé le is foglalta őket. De mindennap felhívtak. Michelle és Valary is sokszor jött. De egyik sem segített azon, hogy egyedül voltunk ketten. Forgolódtam az ágyban. Nem bírtam. Felöltöztem és elindultam. Beszálltam az autómba és csak vezettem. A temető előtt találtam magam és egyből mentem is. Mentem Jimmyhez. Leültem a földre és csak meredtem a sírkőre miközben a pocakomat simogattam. Egy szót sem szóltam, aztán újra kocsiba szálltam és megint csak vezettem. Hazáig. A közös házunkhoz. Bementem és éreztem az illatát. Körbejártam az egész házat. Annyi holmink volt még ott. Rájöttem, hogy visszaakarok jönni. Ott akarom nevelni a fiamat, ahol az apjával együtt éltem. Felmentem az emeletre és lefeküdtem az ágyunkba. James megnyugodott a pocakomban és én is. Végre eltudtam aludni.
2013. január 21., hétfő
Never ending love 4. fejezet
Mindennap találkoztam a srácokkal. Brian mindig eljött értem és bevitt hozzájuk a stúdióba, aztán haza. Bár előfordult, hogy mielőtt hazamentünk volna a temetőbe mentünk. Már két hete költöztem át. Egészen átalakult az életem. Egy percem nem volt egyedül, csak ha aludtam vagy fürödtem. Jimmy szülei nagyon vigyáztak, hogy rendesen egyek, és az unokájuk egészséges legyen. A lányok szintén nagyon figyeltek rám, sose hagytak egyedül.
-Köszönöm, hogy átjöttetek, de nem kellett volna.
-Dehogynem, azt mondta Brian rosszul vagy és már a többiek elmentek. Itt hagyni meg nem hagyhatott.- magyarázott Johnny, és mind elindultak a nappaliba.
-Hoztunk neked tortát!-mosolygott Matt és feltartott egy dobozt.-Citromos.
-Szuper! De most nem bírok enni. -leültem melléjük és csöndben ültünk. A stúdióban könnyű volt velük. Hallgattuk a számokat, és azokról beszéltünk. De így más volt.
-És a rajongóknak el fogod mondani?-kérdezte Zacky. Gondolkodtam, és így kínos csönd lett úrrá.
-Nem tudom! Talán csak ha már megszületett.
-Jó, csak tudod, hogy tudjunk róla.- bólogatott Zack.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte Matt, és már be is kapcsolta a tv-t. Egész délután ott ültünk és filmet néztünk, miközben én már minden lehetséges kaját megtaláltam és megkóstoltam.
-Hogy tudsz ennyit enni? -szörnyülködött Brian, mikor már több mint egy órája csak ettem.
-Nem tudom, csak nem bírom abba hagyni. De nyugi elfogyott a tortám, most már nem eszem többet.
-Brian minek szólsz be neki? Nézd legalább már látszik a hasa.
-Köszi Johnny, de nem vettem sértésnek.- boldogan simogattam a pocakomat. Aztán hirtelen elkaptam. És csak bámultam.
-Baj van? Rosszul vagy?-kérdezte Matt, de csak meredtem a pocakomra. -Miért sírsz?- mind felpattantak és körém álltak.
-Basszus Lily, megijesztesz!-hajolt elém Zacky. Megfogtam a kezét megszorítottam és odaraktam a hasamra.-Jézusom!-rántotta el a kezét, a többiek meg ijedt tekintettel néztek ránk.
-Mondjatok már valamit!-Zacky elnevette magát és visszatette a kezét a pocakomra, aztán megölelt.
-James, megmozdult!. törölgettem mosolyogva a könnyeimet.-Megijedtem, nagyon furcsa érzés!-felsóhajtottak és mind leültek.
-Nagyon megijesztettél!-tette a szívére a kezét Brian.
-Ne haragudjatok!
-Nagyon durva érzés!-majszolt Zacky egy csokit és bámulta a hasamat. A nap további részében végig a hasamat simogattam, a srácok meg óvatosan pillanatokra tették a kezüket a pocakomra. Este felé haza jöttek a többiek is és nekik is elmeséltük mi történt. Mindenki napját bearanyozta, hogy James már érezhetően mozog. Másnapra az orvos várt és Kellie és Katie testőrségként, hogy biztos elmenjek és ne legyen semmi baj. Nem akartak sehova egyedül elengedni, nem mintha sok dolgom lett volna.
-Köszönöm, hogy átjöttetek, de nem kellett volna.
-Dehogynem, azt mondta Brian rosszul vagy és már a többiek elmentek. Itt hagyni meg nem hagyhatott.- magyarázott Johnny, és mind elindultak a nappaliba.
-Hoztunk neked tortát!-mosolygott Matt és feltartott egy dobozt.-Citromos.
-Szuper! De most nem bírok enni. -leültem melléjük és csöndben ültünk. A stúdióban könnyű volt velük. Hallgattuk a számokat, és azokról beszéltünk. De így más volt.
-És a rajongóknak el fogod mondani?-kérdezte Zacky. Gondolkodtam, és így kínos csönd lett úrrá.
-Nem tudom! Talán csak ha már megszületett.
-Jó, csak tudod, hogy tudjunk róla.- bólogatott Zack.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte Matt, és már be is kapcsolta a tv-t. Egész délután ott ültünk és filmet néztünk, miközben én már minden lehetséges kaját megtaláltam és megkóstoltam.
-Hogy tudsz ennyit enni? -szörnyülködött Brian, mikor már több mint egy órája csak ettem.
-Nem tudom, csak nem bírom abba hagyni. De nyugi elfogyott a tortám, most már nem eszem többet.
-Brian minek szólsz be neki? Nézd legalább már látszik a hasa.
-Köszi Johnny, de nem vettem sértésnek.- boldogan simogattam a pocakomat. Aztán hirtelen elkaptam. És csak bámultam.
-Baj van? Rosszul vagy?-kérdezte Matt, de csak meredtem a pocakomra. -Miért sírsz?- mind felpattantak és körém álltak.
-Basszus Lily, megijesztesz!-hajolt elém Zacky. Megfogtam a kezét megszorítottam és odaraktam a hasamra.-Jézusom!-rántotta el a kezét, a többiek meg ijedt tekintettel néztek ránk.
-Mondjatok már valamit!-Zacky elnevette magát és visszatette a kezét a pocakomra, aztán megölelt.
-James, megmozdult!. törölgettem mosolyogva a könnyeimet.-Megijedtem, nagyon furcsa érzés!-felsóhajtottak és mind leültek.
-Nagyon megijesztettél!-tette a szívére a kezét Brian.
-Ne haragudjatok!
-Nagyon durva érzés!-majszolt Zacky egy csokit és bámulta a hasamat. A nap további részében végig a hasamat simogattam, a srácok meg óvatosan pillanatokra tették a kezüket a pocakomra. Este felé haza jöttek a többiek is és nekik is elmeséltük mi történt. Mindenki napját bearanyozta, hogy James már érezhetően mozog. Másnapra az orvos várt és Kellie és Katie testőrségként, hogy biztos elmenjek és ne legyen semmi baj. Nem akartak sehova egyedül elengedni, nem mintha sok dolgom lett volna.
2013. január 20., vasárnap
Never ending love 3. fejezet
Reggel éhesen keltem fel. Jó sok eltelt hét utén először, olyan hangosan kordult a gyomrom, hogy szinte arra keltem fel. 3 napja költöztem be Jimmy családjához és egyszer sem engedtek ki egyedül. Korán volt még és mindenki aludt még. Lassan lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt. Mindent ami ehetőnek tűnt kikaptam és letettem az asztalra, majd fogtam egy poharat és teletöltöttem teával. Leültem az asztalhoz és mindenből ettem. Lekvárt, savanyút, csirkét, virslit, paradicsomot. Az elmúlt napokhoz képest zabáltam, míg nem érkezett egy vendégem.
-Szia!
-Uh, megijesztettél! Jó reggelt neked is.
-Látom éhes vagy.- nevette el magát Brian.
-Úgy tűnik igen. Kérsz?-megrázta a fejét és leült mellém.
-Arra gondoltam, el jöhetnél, hozzánk a stúdióba. Meg hallgathatnád, hogy állunk, és örülnénk ha kicsit mostantól többet lennél megint velünk.
-Hát én szívesen mennék, de komoly testőrségem van. Leszereled őket?
-Nyugi, kaptam engedélyt! Ha megetted mehetünk is.-mondta és láttam hogy a hasamat nézi.
-Mit nézel annyira?
-Ja semmi, bocsi!
-Ugyan!
-Hát, tudod, nem éppen látszik, hogy kismama lennél. Mindig így kéne enned.
-Tudom. Nem is értem mi történt most. Eddig nem is volt étvágyam.-mondtam és elnevettem magam, majd megsimogattam a pocakomat.-De James élni akar, és én is akarom.
-Helyes, na lakjatok jól és akkor menjünk! -mondta Brian és türelmesen végig várta még azt a negyedórát amíg ettem. 10 perc alatt elkészültem és már indultunk is. Féltem a fiúkkal való találkozástól. Nem tudtam milyen lesz a velük töltött idő.Ahogy megérkeztünk a srácok hatalmas vigyorral fogadtak és sok kajával.
-Szia, mindent hoztunk amit csak el tudtunk képzelni, hogy egy kismama összeehet.- mosolygott kedvesen rám Johnny.
-Köszi, kedves tőletek, de már bereggeliztem.
-Igen, szerencsétek, hogy nem láttátok, hogy mit. -fintorgott Brian, mire egy nevetéssel nyugtázták, hogy rendben.
-Megmutatom, hol tartunk eddig. Jimmy számát is felvettük. Mármint kicsit még tettünk hozzá mi is, de majd mindjárt meglátod. És átneveztük Fictionre.-mondta Matt és elindította a felvételt. Ahogy meghallottam Jimmy hangját könnyes lett a szemem, és csak úgy potyogtak végig az arcomon. Zacky karolt át, és nyújtotta a zsebkendőket.
-Jó lett! Tényleg!-mondtam szipogva.-Felkerül az albumra?
-Persze, ezt muszáj megosztanunk a rajongókkal.-közölte egyből Brian, mire a többiek és bólogattak. Megmutattak még pár számot, aztán neki láttak velem az evéshez.
-És hogy vagytok?
-Nem tudom. Most van étvágyam. Amíg egyedül voltam nem volt. Nem is ettem. Igazából miután meghalt, tudomásul se vettem, hogy gyerekem lesz.
-Pedig Jimmy nem örülne ha így látna.
-Tudom, de nem tudtam mit tenni. Most meg. Ne haragudjatok, de most mennem kell!- tudatosult bennem, hogy 3 napja nem voltam a temetőben. Begörcsölt a gyomrom, zakatolt a szívem és hirtelen megijedtem. Mit fog gondolni Jimmy, hogy nem mentem.
-Ne menj, nem akartalak megbántani.
-Zack nem baj, semmi gond. Mennem kell!
-Várj, megyek veled. Úgy hozhattalak csak el, hogy veled leszek és vigyázunk rád.
-Nem kell rám vigyázni!-kezdtem egyre jobban bepánikolni, de nem hatott. Mind számonkérő pillantásokat vetettek. Bele kellett törődnöm, hogy egyedül nem mehetek.
-Szóval, hova megyünk?-kérdezte Brian, mikor a kocsiba szálltunk. Hallgattam. Nem sürgetett, türelmesen várt, hogy megmondjam.
-A temetőbe!-sóhajtott egyet, de elindult. A temetőnél kiszálltunk, de ő nem indult el velem. Csak én mentem a nagy vaskapu felé. De mielőtt beléptem volna, megálltak a lábaim. Nem mentem be. Visszafordultam és Brianre néztem. Pár perc múlva elindult felém, és együtt mentünk be. Síri csönd volt. Nem beszéltünk, nem néztünk már egymásra. Odaértünk Jimmyhez és csak álltunk némán. Meredtünk a feliratra és hallgattunk.
-Szia!
-Uh, megijesztettél! Jó reggelt neked is.
-Látom éhes vagy.- nevette el magát Brian.
-Úgy tűnik igen. Kérsz?-megrázta a fejét és leült mellém.
-Arra gondoltam, el jöhetnél, hozzánk a stúdióba. Meg hallgathatnád, hogy állunk, és örülnénk ha kicsit mostantól többet lennél megint velünk.
-Hát én szívesen mennék, de komoly testőrségem van. Leszereled őket?
-Nyugi, kaptam engedélyt! Ha megetted mehetünk is.-mondta és láttam hogy a hasamat nézi.
-Mit nézel annyira?
-Ja semmi, bocsi!
-Ugyan!
-Hát, tudod, nem éppen látszik, hogy kismama lennél. Mindig így kéne enned.
-Tudom. Nem is értem mi történt most. Eddig nem is volt étvágyam.-mondtam és elnevettem magam, majd megsimogattam a pocakomat.-De James élni akar, és én is akarom.
-Helyes, na lakjatok jól és akkor menjünk! -mondta Brian és türelmesen végig várta még azt a negyedórát amíg ettem. 10 perc alatt elkészültem és már indultunk is. Féltem a fiúkkal való találkozástól. Nem tudtam milyen lesz a velük töltött idő.Ahogy megérkeztünk a srácok hatalmas vigyorral fogadtak és sok kajával.
-Szia, mindent hoztunk amit csak el tudtunk képzelni, hogy egy kismama összeehet.- mosolygott kedvesen rám Johnny.
-Köszi, kedves tőletek, de már bereggeliztem.
-Igen, szerencsétek, hogy nem láttátok, hogy mit. -fintorgott Brian, mire egy nevetéssel nyugtázták, hogy rendben.
-Megmutatom, hol tartunk eddig. Jimmy számát is felvettük. Mármint kicsit még tettünk hozzá mi is, de majd mindjárt meglátod. És átneveztük Fictionre.-mondta Matt és elindította a felvételt. Ahogy meghallottam Jimmy hangját könnyes lett a szemem, és csak úgy potyogtak végig az arcomon. Zacky karolt át, és nyújtotta a zsebkendőket.
-Jó lett! Tényleg!-mondtam szipogva.-Felkerül az albumra?
-Persze, ezt muszáj megosztanunk a rajongókkal.-közölte egyből Brian, mire a többiek és bólogattak. Megmutattak még pár számot, aztán neki láttak velem az evéshez.
-És hogy vagytok?
-Nem tudom. Most van étvágyam. Amíg egyedül voltam nem volt. Nem is ettem. Igazából miután meghalt, tudomásul se vettem, hogy gyerekem lesz.
-Pedig Jimmy nem örülne ha így látna.
-Tudom, de nem tudtam mit tenni. Most meg. Ne haragudjatok, de most mennem kell!- tudatosult bennem, hogy 3 napja nem voltam a temetőben. Begörcsölt a gyomrom, zakatolt a szívem és hirtelen megijedtem. Mit fog gondolni Jimmy, hogy nem mentem.
-Ne menj, nem akartalak megbántani.
-Zack nem baj, semmi gond. Mennem kell!
-Várj, megyek veled. Úgy hozhattalak csak el, hogy veled leszek és vigyázunk rád.
-Nem kell rám vigyázni!-kezdtem egyre jobban bepánikolni, de nem hatott. Mind számonkérő pillantásokat vetettek. Bele kellett törődnöm, hogy egyedül nem mehetek.
-Szóval, hova megyünk?-kérdezte Brian, mikor a kocsiba szálltunk. Hallgattam. Nem sürgetett, türelmesen várt, hogy megmondjam.
-A temetőbe!-sóhajtott egyet, de elindult. A temetőnél kiszálltunk, de ő nem indult el velem. Csak én mentem a nagy vaskapu felé. De mielőtt beléptem volna, megálltak a lábaim. Nem mentem be. Visszafordultam és Brianre néztem. Pár perc múlva elindult felém, és együtt mentünk be. Síri csönd volt. Nem beszéltünk, nem néztünk már egymásra. Odaértünk Jimmyhez és csak álltunk némán. Meredtünk a feliratra és hallgattunk.
2013. január 18., péntek
Tainted Love 40. rész 2/2
Brian játszani kezdett, és végig rám nézett. Tiszta libabőr lettem, nem tudtam mit csináljak, aztán mellém lépett Saul.
-Nem is mondtad, hogy szerelmes vagy!
-Nem is vagyok! -mondtam neki, zavartan, mire elmosolyodott és a kezembe adott egy gitárt. Rá néztem Brianre, aki még mindig játszott, de most már volt egy halovány mosoly az arcán. Lassan lépdelt felém.
-Na gyerünk, játssz velem!- vigyorodott el, aztán visszament a színpad közepére. Slash lökött rajtam egyet, és bátorítóan bólintott. Hát elkezdtem. Ketten ott álltunk középen, együtt gitároztunk és közben egymást néztük. Tapsoltak nekünk, fütyültek, de mi csak egymást néztük,és mosolyogtunk.Aztán Brian abba hagyta és én is. Hatalmas tapsot kaptunk, aztán meghallottuk Zacky hangját.
-Csókold már meg!- üvöltötte a pulttól, aztán Jimmy is hallatta a hangját.
-Igen, kapd már le a csajt!- Syn röhögve nézett feléjük, aztán egy kérdő pillantást vetett rám. Letettem a gitárt és újra a szemébe néztem, de csak mint két hülye bámultunk egymásra.
-Ugyan már, jár neki a jutalom, úgy gondolom!- szólalt meg Slash, mire mindenki tapssal, füttyökkel és a hangjával jelezte, hogy igaza van. Brian mosolya szélesebb lett, és megindult felém. Megfogta a derekam, és bár azt hittem, magához ránt és úgy csókol meg, óvatosan húzott oda magához és lassan, finoman csókolt meg. Viszonoztam, és mikor a nyaka köré fontam a kezemet, akkor már erősen szorított és hevesebben durvábban csókolt.
-Éppen ideje volt már!- hallottuk Jimmy hangját, és elengedtük egymást, és ki néztünk a többiekre. Jimmy a színpad előtt vigyorgott és hirtelen elkezdett minket pezsgővel fröcskölni. Gyorsan lerohantunk a színpadról és futottunk a többiekhez, hogy Jimmy ne tudja az egész üveget ránk fröcskölni.
-Srácok!-visított Leana és a nyakunkba ugrott.
-Csakhogy összejöttetek! Kíváncsiak voltunk, mikor kerül rá sor!- emelte ránk Johnny a poharát, mire kaptunk mi is egy egy poharat Mattől, és koccintottunk.
-Csak maradjon is már így!- nézett fenyegetően Zacky, mire Brian megvonta a vállát.
-Nem rajtam múlik.- közölte és rám nézett. -Gyere, menjünk beszélni!-megragadta a kezemet és kihúzott a levegőre beszélni. Ahogy kiértünk rágyújtott egy cigire.
-Miért lettem én a jutalom?
-Mert jelen helyzetben rád vágyom a leginkább. És ne érts félre, nem csak testileg. -elhallgatott de nem nézett rám.- Tudod 4 éve ilyenkor ismertelek meg.
-Igen. Nem indult valami jól.-elnevettük magunkat ahogy visszagondoltunk a megismerkedésünkre.
-Tudod, nem bánom, mert annál, jobb volt ahogy megismertelek. Lassan elvetted az eszem.-végre rám nézett. Nem tudtam megszólalni, olyan szemekkel nézett rám, olyan szexi volt és édes. -Csak azt akarom, hogy újra együtt legyünk.
-Nem értem miért akarod ennyire.
-Komolyan? Ugyanmár! Te voltál az a nő aki miatt, egy rajongóra se néztem rá, aki miatt megtanultam rendes kapcsolatban élni. Nem beszélve arról, hogy neked hála lett egy gyönyörű Harleym, és megbizonyosodhattam, hogy a vörösek tényleg elég vadak. -mosolygott és elkezdte piszkálni a hajam.
-Értem, szóval, azért akarsz, mert a 4 nagy kívánságodból 2-t teljesítettem?
-Nem! Azért, mert megjegyezted, mert figyelsz és figyeltél rám. De nehogy azt mondd, hogy neked olyan rossz volt velem.-felhúzta a szemöldökét és úgy bámult, válaszra várva.
-Egyáltalán nem volt rossz!- ahogy ezt kimondtam magabiztos lett. Elnyomta a cigijét és olyan közel lépett hozzám, hogy az orrunk már összeért. -Kifejezetten jó volt veled. Emlékszel, mikor megleptünk a turnén? -nagyot sóhajtott és egy halovány mosoly bújt az arcára.
-Hogyne emlékeznék.- suttogott és lassan végig csúsztatta a száját az ajkaimtól a fülemig. -És te, hogy hogyan köszöntem meg? Úgy rémlik, nem igen aludtál akkor.- a karjaimat a vállaira raktam és megszorongattam.
-Hát igen! Elég jók voltunk együtt!
-Szóval, mit mondasz? Újrakezdjük?
-Mivel garantálod, hogy nem hagysz el megint, ha részeg leszel?
-Amint részeg leszek, leteperlek!- elnevette magát és megcsókolt. -De figyelmeztetlek, te sem dobhatsz ki!
-Téged? Viccelsz? Ki akarna kidobni téged?- mosolyogtam ahogy láttam az egekbe szökött az egója. Adott még egy kis puszit a számra, aztán a kezét az enyémbe kulcsolta és vissza indultunk a többiekhez.
-Ó na szerelmes pár mi a helyzet?- karolta át az enyhén részeg Jimmy a vállamat, mire Syn felemelte az összekulcsolt kezünket. Ennek örömére Jimmy egy hatalmasat ordított és jó nagy puszikat nyomott az arcunkra.
-És mi lesz a húgommal? Melyikőtök beszél vele?-kérdezte Val, mire kicsit komoran összenéztünk Briannel.
-Én nem hiszem, hogy szükséges beszélnünk. Lefeküdt a vőlegényemmel, Synt megcsalta, mi vagyunk a sértettek. -mondtam, és meglepett de Val csak bólintott. Egész este, sorra mentek a bandák koncertezni. Jól sikerült az este. Mi meg megállás nélkül iszogattunk.
-Na és most mi lesz?-nézett rám Gena. -Ott folytatódik minden, ahol abba maradt?
-Dehogyis! Sokkal jobb lesz minden! És komolyabb is!- állította határozottan és dadogva Brian.
-Igazán?- kérdeztem és mosolyogva néztünk rá Genaval.
-Persze!- bólintott, aztán elkapott és megcsókolt. - Hozzám fogsz jönni, és együtt fogunk élni!
-Ez most lánykérés?-kérdezte vigyorogva Gena, mire Syn szemei kikerekedtek. És hevesen elkezdte rázni a fejét, hogy nem.
-De összeköltözhetnénk!-mondta és megint megcsókolt.
-Na inkább megkeresem én is a páromat.- ment el gyorsan Gena, Syn meg felnevetett.
-Akkor most már az enyém vagy. Én meg részeg.
-Igen az vagy!- helyeseltem, de elég furán nézett rám.
-Nem emlékszel? Mondtam, hogy leteperlek! Vezess oda, ahol ezt megtehetem!- vigyorgott és felém tartotta a kezét.Megfogtam és elvittem az öltözőbe. Ahogy becsuktam az ajtót tényleg nekem esett. Ellenkezni nem tudtam, elég határozott volt, és szenvedélyes, hogy ne is legyen kedvem ellenkezni. Mikor már a ruháinkat vettük vissza végig bámult.
-Miért nézel?
-Mert szép vagy!
-Jaj ezt hagyjuk!
-Nem, nem! Szeretlek, szép vagy és az enyém vagy!-mosolyra húztam a számat mire megölelt. -Most más lesz megígérem, nem hagyom, hogy bárki közénk álljon.-megcsókoltam és visszamentünk szórakozni a többiekkel.
Reggel Brian ágyában ébredtem, de ő nem volt sehol. Lementem és a konyhában találtam meg reggelit csinált.
-Jó reggelt!
-Neked is! -köszönt vissza és adott egy csókot, és ahogy leültem az asztalhoz már terített is és pakolta elém a kaját. -Ha nem bánod, már itt is maradsz!
-Ezt hogy érted?
-Áthoztam minden cuccodat!- közölte vigyorogva,mire elképedtem.
-Mi? És mi lesz a házammal?-megvonta a vállát.
-Mondtam, hogy költözzünk össze!
-Értem, szóval, most tényleg komoly, igaz?-kérdeztem mire bólintott és megint megcsókolt.-Amilyen szarul indult a kapcsolatunk, ideje, hogy jó legyen! -bólintottam, és elmosolyodtunk.
A további eseményeket, már mindenki saját fantáziájára bízom. Én így ezzel a dupla résszel befejeztem a történetet, remélem volt akinek tetszett. :) Majd ha Ann a végére ért a történetnek, nagy valószínűséggel jelentkezünk egy közös történettel, ami a a fiúk kezdeti nehézségeiről fog szólni, és a fiatalságnak betudható baromságokról! Addig is pusza mindenkinek ^^
-Nem is mondtad, hogy szerelmes vagy!
-Nem is vagyok! -mondtam neki, zavartan, mire elmosolyodott és a kezembe adott egy gitárt. Rá néztem Brianre, aki még mindig játszott, de most már volt egy halovány mosoly az arcán. Lassan lépdelt felém.
-Na gyerünk, játssz velem!- vigyorodott el, aztán visszament a színpad közepére. Slash lökött rajtam egyet, és bátorítóan bólintott. Hát elkezdtem. Ketten ott álltunk középen, együtt gitároztunk és közben egymást néztük. Tapsoltak nekünk, fütyültek, de mi csak egymást néztük,és mosolyogtunk.Aztán Brian abba hagyta és én is. Hatalmas tapsot kaptunk, aztán meghallottuk Zacky hangját.
-Csókold már meg!- üvöltötte a pulttól, aztán Jimmy is hallatta a hangját.
-Igen, kapd már le a csajt!- Syn röhögve nézett feléjük, aztán egy kérdő pillantást vetett rám. Letettem a gitárt és újra a szemébe néztem, de csak mint két hülye bámultunk egymásra.
-Ugyan már, jár neki a jutalom, úgy gondolom!- szólalt meg Slash, mire mindenki tapssal, füttyökkel és a hangjával jelezte, hogy igaza van. Brian mosolya szélesebb lett, és megindult felém. Megfogta a derekam, és bár azt hittem, magához ránt és úgy csókol meg, óvatosan húzott oda magához és lassan, finoman csókolt meg. Viszonoztam, és mikor a nyaka köré fontam a kezemet, akkor már erősen szorított és hevesebben durvábban csókolt.
-Éppen ideje volt már!- hallottuk Jimmy hangját, és elengedtük egymást, és ki néztünk a többiekre. Jimmy a színpad előtt vigyorgott és hirtelen elkezdett minket pezsgővel fröcskölni. Gyorsan lerohantunk a színpadról és futottunk a többiekhez, hogy Jimmy ne tudja az egész üveget ránk fröcskölni.
-Srácok!-visított Leana és a nyakunkba ugrott.
-Csakhogy összejöttetek! Kíváncsiak voltunk, mikor kerül rá sor!- emelte ránk Johnny a poharát, mire kaptunk mi is egy egy poharat Mattől, és koccintottunk.
-Csak maradjon is már így!- nézett fenyegetően Zacky, mire Brian megvonta a vállát.
-Nem rajtam múlik.- közölte és rám nézett. -Gyere, menjünk beszélni!-megragadta a kezemet és kihúzott a levegőre beszélni. Ahogy kiértünk rágyújtott egy cigire.
-Miért lettem én a jutalom?
-Mert jelen helyzetben rád vágyom a leginkább. És ne érts félre, nem csak testileg. -elhallgatott de nem nézett rám.- Tudod 4 éve ilyenkor ismertelek meg.
-Igen. Nem indult valami jól.-elnevettük magunkat ahogy visszagondoltunk a megismerkedésünkre.
-Tudod, nem bánom, mert annál, jobb volt ahogy megismertelek. Lassan elvetted az eszem.-végre rám nézett. Nem tudtam megszólalni, olyan szemekkel nézett rám, olyan szexi volt és édes. -Csak azt akarom, hogy újra együtt legyünk.
-Nem értem miért akarod ennyire.
-Komolyan? Ugyanmár! Te voltál az a nő aki miatt, egy rajongóra se néztem rá, aki miatt megtanultam rendes kapcsolatban élni. Nem beszélve arról, hogy neked hála lett egy gyönyörű Harleym, és megbizonyosodhattam, hogy a vörösek tényleg elég vadak. -mosolygott és elkezdte piszkálni a hajam.
-Értem, szóval, azért akarsz, mert a 4 nagy kívánságodból 2-t teljesítettem?
-Nem! Azért, mert megjegyezted, mert figyelsz és figyeltél rám. De nehogy azt mondd, hogy neked olyan rossz volt velem.-felhúzta a szemöldökét és úgy bámult, válaszra várva.
-Egyáltalán nem volt rossz!- ahogy ezt kimondtam magabiztos lett. Elnyomta a cigijét és olyan közel lépett hozzám, hogy az orrunk már összeért. -Kifejezetten jó volt veled. Emlékszel, mikor megleptünk a turnén? -nagyot sóhajtott és egy halovány mosoly bújt az arcára.
-Hogyne emlékeznék.- suttogott és lassan végig csúsztatta a száját az ajkaimtól a fülemig. -És te, hogy hogyan köszöntem meg? Úgy rémlik, nem igen aludtál akkor.- a karjaimat a vállaira raktam és megszorongattam.
-Hát igen! Elég jók voltunk együtt!
-Szóval, mit mondasz? Újrakezdjük?
-Mivel garantálod, hogy nem hagysz el megint, ha részeg leszel?
-Amint részeg leszek, leteperlek!- elnevette magát és megcsókolt. -De figyelmeztetlek, te sem dobhatsz ki!
-Téged? Viccelsz? Ki akarna kidobni téged?- mosolyogtam ahogy láttam az egekbe szökött az egója. Adott még egy kis puszit a számra, aztán a kezét az enyémbe kulcsolta és vissza indultunk a többiekhez.
-Ó na szerelmes pár mi a helyzet?- karolta át az enyhén részeg Jimmy a vállamat, mire Syn felemelte az összekulcsolt kezünket. Ennek örömére Jimmy egy hatalmasat ordított és jó nagy puszikat nyomott az arcunkra.
-És mi lesz a húgommal? Melyikőtök beszél vele?-kérdezte Val, mire kicsit komoran összenéztünk Briannel.
-Én nem hiszem, hogy szükséges beszélnünk. Lefeküdt a vőlegényemmel, Synt megcsalta, mi vagyunk a sértettek. -mondtam, és meglepett de Val csak bólintott. Egész este, sorra mentek a bandák koncertezni. Jól sikerült az este. Mi meg megállás nélkül iszogattunk.
-Na és most mi lesz?-nézett rám Gena. -Ott folytatódik minden, ahol abba maradt?
-Dehogyis! Sokkal jobb lesz minden! És komolyabb is!- állította határozottan és dadogva Brian.
-Igazán?- kérdeztem és mosolyogva néztünk rá Genaval.
-Persze!- bólintott, aztán elkapott és megcsókolt. - Hozzám fogsz jönni, és együtt fogunk élni!
-Ez most lánykérés?-kérdezte vigyorogva Gena, mire Syn szemei kikerekedtek. És hevesen elkezdte rázni a fejét, hogy nem.
-De összeköltözhetnénk!-mondta és megint megcsókolt.
-Na inkább megkeresem én is a páromat.- ment el gyorsan Gena, Syn meg felnevetett.
-Akkor most már az enyém vagy. Én meg részeg.
-Igen az vagy!- helyeseltem, de elég furán nézett rám.
-Nem emlékszel? Mondtam, hogy leteperlek! Vezess oda, ahol ezt megtehetem!- vigyorgott és felém tartotta a kezét.Megfogtam és elvittem az öltözőbe. Ahogy becsuktam az ajtót tényleg nekem esett. Ellenkezni nem tudtam, elég határozott volt, és szenvedélyes, hogy ne is legyen kedvem ellenkezni. Mikor már a ruháinkat vettük vissza végig bámult.
-Miért nézel?
-Mert szép vagy!
-Jaj ezt hagyjuk!
-Nem, nem! Szeretlek, szép vagy és az enyém vagy!-mosolyra húztam a számat mire megölelt. -Most más lesz megígérem, nem hagyom, hogy bárki közénk álljon.-megcsókoltam és visszamentünk szórakozni a többiekkel.
Reggel Brian ágyában ébredtem, de ő nem volt sehol. Lementem és a konyhában találtam meg reggelit csinált.
-Jó reggelt!
-Neked is! -köszönt vissza és adott egy csókot, és ahogy leültem az asztalhoz már terített is és pakolta elém a kaját. -Ha nem bánod, már itt is maradsz!
-Ezt hogy érted?
-Áthoztam minden cuccodat!- közölte vigyorogva,mire elképedtem.
-Mi? És mi lesz a házammal?-megvonta a vállát.
-Mondtam, hogy költözzünk össze!
-Értem, szóval, most tényleg komoly, igaz?-kérdeztem mire bólintott és megint megcsókolt.-Amilyen szarul indult a kapcsolatunk, ideje, hogy jó legyen! -bólintottam, és elmosolyodtunk.
A további eseményeket, már mindenki saját fantáziájára bízom. Én így ezzel a dupla résszel befejeztem a történetet, remélem volt akinek tetszett. :) Majd ha Ann a végére ért a történetnek, nagy valószínűséggel jelentkezünk egy közös történettel, ami a a fiúk kezdeti nehézségeiről fog szólni, és a fiatalságnak betudható baromságokról! Addig is pusza mindenkinek ^^
2013. január 17., csütörtök
Tainted Love 40.rész 1/2
-Bas*zus nagyon félek, hogy milyen lesz az este!-görcsölt a gyomrom, nagyon féltem. Akartam, hogy ez mindenben működjön és mindenkinek egy tökéletes éjszaka legyen.
-Ne izgulj! Izgulok, én! Slashel fogunk fellépni!-ordította el a végét Brian.
-Ugyan, nincs miért izgulnod. Nagyon jó vagy! Mindenki tudja!-mondtam és megöleltem. Éreztem, ahogy sóhajt egy nagyot és ő is átkarol és megölel. Adtam egy puszit a nyakára, aztán elengedtem.
-Neked se kéne parázni, csak bulizz! Már most jó minden, pedig még el se kezdődtek a koncertek.
-Pont azért félek! Bas*zus, pofozz fel, vagy valami! Hányni fogok olyan...- hirtelen magához rántott és megcsókolt. Szorította a derekamat, elakartam lökni, a mellkasára tettem a kezem, és bár lökni akartam, a pólójába markoltam és húztam magam felé. Éreztem miközben csókolt, hogy mosolyra húzta a száját, de egy pillanatra se hagytuk abba. Már nekilökött egy ládának a színpad mögött, majd felültetett rá, de végig csókolóztunk.
-Mit gondolsz megnyugodtál?-lihegett, egy kis szünet közben. -Vagy próbálkozzak máshogy?-jelent meg egy halovány mosoly az arcán, mire rántottam egyet rajta, és megcsókoltam.
-Khm, khm.- pattantunk szét egyből Zacky torok köszörülésére, és ahogy ránéztünk hatalmas vigyor volt a képén. -Bocsi, ha tudom, nem zavarok.-nevette el magát, és megveregett Syn vállát, ahogy odasétáltunk hozzá.-Slash keres!-nézett rám, mire már szaladtam is előre. Pár perc után megtaláltam.
-Szia, szólt Zack hogy keresel, baj van?
-Ugyan dehogy, csak szerettem volna megköszönni. Állati az egész! Na de megyek, felkonferálom a srácokat. Te meg menj inni!- ölelt meg, majd irányított a bárpult felé. Leültem egy bárszékre, kértem egy whiskyt és onnan figyeltem a színpadot. Slash felkonferálta a srácokat, és miután eljátszottak pár számot, Matt felhívta Sault, és együtt zenéltek egy szám erejéig, majd mind levonultak a színpadról. A következő koncert a U2-tól volt, majd Metallica. A srácok egyből felém vették az irány, ahogy kiszúrtak.
-Állati jók voltatok!. mondtam ők meg igen csak kihúzták magukat. Hirtelen felbukkantak a csajok is, és mind a maga párjának a nyakába borult. Brian kérdően nézett rám, és megindult felém. Ahogy elém ért, már hajolt, hogy megcsókoljon, de kitértem és inkább az arcára nyomtam egy puszit és megöleltem.
-Még mindig nem?-kérdezte suttogva.
-Sajnálom!- suttogtam én is, mire elengedett és a pultostól kért magának piát. Tudtam, hogy most csalódott,de nem tudtam mi van, nem akartam fejest ugrani egy kapcsolatba. A tekintetem találkozott Zackyével, és elég szúrósan nézett rám.
-Na akkor most már részegedhetünk!-visított Leana, mire mind ragadtunk egy poharat és koccintottunk.
-Szóval még tartozol egy magyarázattal.- nézett rám Zacky én meg megijedtem, biztos Synre gondol.
-Nem tudom miről van szó!- mondtam és lehúztam a whiskymet. Épp megszólalt volna ismét, mikor valaki hirtelen kirángatott a többiek közül, felkapott és elkezdett velem szaladni.
-Tegyél le te állat! MOST!- ordítottam, és ahogy le tett, vettem észre, hogy Corey az.
-Kikérem magamnak!-mondta mire megöleltem.
-Erre semmi szükség nem volt! Jöttem volna magamtól is.- mondtam, de beszélgetni már nem volt időnk, mert Slash lecsitított mindenkit.
-Na akkor, most várnék ide, minden olyan fa*za gitárost, aki azt hiszi elég kemény, és kiáll ide ellenem játszani.- hát, igen, kicsit már ivott ő is, de mindenki, aki bevállalta ment a szinapdra, köztük Syn és Zacky is. A színpad felé kezdtem sétálni, hogy közelről láthassam őket.
-Várjunk, várjunk, várjunk.... Valaki még hiányzik! -mondta Slash, mire elkezdtem számolgatni az emberek, a színpadon de mindenki ott volt.
-Rachel!-ordított, mire ledermedtem. Egy fény sugár kiemelt a tömegből, Slash meg csak intett, hogy menjek már. Ránéztem Mattékre, vigyorogtak, aztán a színpadon álló Zackyre és Brianre és ők is csak mosolyogtak. Vagyis csak Zacky, aztán elkezdtek sugdolózni. Rázni kezdtem a fejem, hogy nem megyek, de Corey ismételten felkapott és felvitt a színpadra.
-Igazán köszönöm! Túl makacs a csaj!-rázott kezet Slash Coreyval, aztán a kezembe nyomott egy gitárt. -Neked is itt a helyed!-odaléptem a srácok mellé, és már indult is az egész. -Menjünk sorra először mindenkin. Van egy perce mindenkinek, hogy játsszon, bármit. A legjobbak fennmaradnak.
Mind játszottunk, aztán tapssal döntötték el, kik maradjanak. Jimmy Page, Kirk Hammet, Syn, Slash maradtak fent, mi többiek távoztunk.
-Na de mielőtt borzalmas versengésbe kezdenénk, tartsunk szünetet!-mondta, és vitettet fel maguknak piát a színpadra. Zackyvel vissza indultunk a többiekhez.
-Most mi van köztetek?
-Nem tudom! Miről sutyorogtatok?
-Rólad! Mit gondoltál? Teljesen lelomboztad! Szeret téged! Nézz csak rá!-mondta és megálltunk visszanézni a színpadra. Syn csak ült egy széken a gitárral a kezében. Bambult. És hogy jobban megnéztem tényleg szomorúnak tűnt. -Ne szórakozzatok már egymással!
-Nem akarok szórakozni vele! Nem tudom mi van most!- újra elindultunk a többiek felé.
-Ha nem szórakozol vele, akkor mi volt az hátul? És miért utasítottad el utána?
-Zacky inkább hagyjuk ezt, jó? Szórakozzunk!
-Hé, nagyon ügyesek voltatok!- ölelt meg mindkettőnket Gena. -Az én ügyes pasim és barátnőm!
-Na drukkoljunk Synysternek, nyernie kell!-mondta Matt és a kezünkbe nyújtott egy egy pohár whiskyt.
-Na akkor kezdjünk is bele! Most, hogy már mind részegek vagyunk a színpadon! Mindannyian, kijelölhettek magatoknak, valami jutalmat, arra az esetre, ha ti nyernétek. Én csak annyit, hogy mind igyatok velem egy kört. Jimmy?
-Mindenkinek ingyen piát!
-Kirk?
-Nem kell nekem semmi!
-Utólag nem kérhetsz!Synyster Gates?
-Bármit kérhetek?-Slash hatalmas vigyorral bólogatott. -Rachel!-ahogy kiejtette a nevem, Zacky felnevetett, a lányok mosolyogtak, Jimmy meg lassan megfordított, hogy a színpad felé nézzek.
-Komolyan mondod?-bólintott. -Rachel, gyere ide!
-Menj már!-suttogták a többiek a hátam mögött, aztán lassan elindultam.
-Szerelmes vagy?-tolta Slash a mikrofont Syn arcába. Mindenki ránk nézett, de mielőtt válaszolt volna még mélyen a szemembe nézett. -Na jó, hagyjuk, hülye kérdés volt! Kezdjük el!
-Ne izgulj! Izgulok, én! Slashel fogunk fellépni!-ordította el a végét Brian.
-Ugyan, nincs miért izgulnod. Nagyon jó vagy! Mindenki tudja!-mondtam és megöleltem. Éreztem, ahogy sóhajt egy nagyot és ő is átkarol és megölel. Adtam egy puszit a nyakára, aztán elengedtem.
-Neked se kéne parázni, csak bulizz! Már most jó minden, pedig még el se kezdődtek a koncertek.
-Pont azért félek! Bas*zus, pofozz fel, vagy valami! Hányni fogok olyan...- hirtelen magához rántott és megcsókolt. Szorította a derekamat, elakartam lökni, a mellkasára tettem a kezem, és bár lökni akartam, a pólójába markoltam és húztam magam felé. Éreztem miközben csókolt, hogy mosolyra húzta a száját, de egy pillanatra se hagytuk abba. Már nekilökött egy ládának a színpad mögött, majd felültetett rá, de végig csókolóztunk.
-Mit gondolsz megnyugodtál?-lihegett, egy kis szünet közben. -Vagy próbálkozzak máshogy?-jelent meg egy halovány mosoly az arcán, mire rántottam egyet rajta, és megcsókoltam.
-Khm, khm.- pattantunk szét egyből Zacky torok köszörülésére, és ahogy ránéztünk hatalmas vigyor volt a képén. -Bocsi, ha tudom, nem zavarok.-nevette el magát, és megveregett Syn vállát, ahogy odasétáltunk hozzá.-Slash keres!-nézett rám, mire már szaladtam is előre. Pár perc után megtaláltam.
-Szia, szólt Zack hogy keresel, baj van?
-Állati jók voltatok!. mondtam ők meg igen csak kihúzták magukat. Hirtelen felbukkantak a csajok is, és mind a maga párjának a nyakába borult. Brian kérdően nézett rám, és megindult felém. Ahogy elém ért, már hajolt, hogy megcsókoljon, de kitértem és inkább az arcára nyomtam egy puszit és megöleltem.
-Még mindig nem?-kérdezte suttogva.
-Sajnálom!- suttogtam én is, mire elengedett és a pultostól kért magának piát. Tudtam, hogy most csalódott,de nem tudtam mi van, nem akartam fejest ugrani egy kapcsolatba. A tekintetem találkozott Zackyével, és elég szúrósan nézett rám.
-Na akkor most már részegedhetünk!-visított Leana, mire mind ragadtunk egy poharat és koccintottunk.
-Szóval még tartozol egy magyarázattal.- nézett rám Zacky én meg megijedtem, biztos Synre gondol.
-Nem tudom miről van szó!- mondtam és lehúztam a whiskymet. Épp megszólalt volna ismét, mikor valaki hirtelen kirángatott a többiek közül, felkapott és elkezdett velem szaladni.
-Tegyél le te állat! MOST!- ordítottam, és ahogy le tett, vettem észre, hogy Corey az.
-Kikérem magamnak!-mondta mire megöleltem.
-Erre semmi szükség nem volt! Jöttem volna magamtól is.- mondtam, de beszélgetni már nem volt időnk, mert Slash lecsitított mindenkit.
-Na akkor, most várnék ide, minden olyan fa*za gitárost, aki azt hiszi elég kemény, és kiáll ide ellenem játszani.- hát, igen, kicsit már ivott ő is, de mindenki, aki bevállalta ment a szinapdra, köztük Syn és Zacky is. A színpad felé kezdtem sétálni, hogy közelről láthassam őket.
-Várjunk, várjunk, várjunk.... Valaki még hiányzik! -mondta Slash, mire elkezdtem számolgatni az emberek, a színpadon de mindenki ott volt.
-Rachel!-ordított, mire ledermedtem. Egy fény sugár kiemelt a tömegből, Slash meg csak intett, hogy menjek már. Ránéztem Mattékre, vigyorogtak, aztán a színpadon álló Zackyre és Brianre és ők is csak mosolyogtak. Vagyis csak Zacky, aztán elkezdtek sugdolózni. Rázni kezdtem a fejem, hogy nem megyek, de Corey ismételten felkapott és felvitt a színpadra.
-Igazán köszönöm! Túl makacs a csaj!-rázott kezet Slash Coreyval, aztán a kezembe nyomott egy gitárt. -Neked is itt a helyed!-odaléptem a srácok mellé, és már indult is az egész. -Menjünk sorra először mindenkin. Van egy perce mindenkinek, hogy játsszon, bármit. A legjobbak fennmaradnak.
Mind játszottunk, aztán tapssal döntötték el, kik maradjanak. Jimmy Page, Kirk Hammet, Syn, Slash maradtak fent, mi többiek távoztunk.
-Na de mielőtt borzalmas versengésbe kezdenénk, tartsunk szünetet!-mondta, és vitettet fel maguknak piát a színpadra. Zackyvel vissza indultunk a többiekhez.
-Most mi van köztetek?
-Nem tudom! Miről sutyorogtatok?
-Rólad! Mit gondoltál? Teljesen lelomboztad! Szeret téged! Nézz csak rá!-mondta és megálltunk visszanézni a színpadra. Syn csak ült egy széken a gitárral a kezében. Bambult. És hogy jobban megnéztem tényleg szomorúnak tűnt. -Ne szórakozzatok már egymással!
-Nem akarok szórakozni vele! Nem tudom mi van most!- újra elindultunk a többiek felé.
-Ha nem szórakozol vele, akkor mi volt az hátul? És miért utasítottad el utána?
-Zacky inkább hagyjuk ezt, jó? Szórakozzunk!
-Hé, nagyon ügyesek voltatok!- ölelt meg mindkettőnket Gena. -Az én ügyes pasim és barátnőm!
-Na drukkoljunk Synysternek, nyernie kell!-mondta Matt és a kezünkbe nyújtott egy egy pohár whiskyt.
-Na akkor kezdjünk is bele! Most, hogy már mind részegek vagyunk a színpadon! Mindannyian, kijelölhettek magatoknak, valami jutalmat, arra az esetre, ha ti nyernétek. Én csak annyit, hogy mind igyatok velem egy kört. Jimmy?
-Mindenkinek ingyen piát!
-Kirk?
-Nem kell nekem semmi!
-Utólag nem kérhetsz!Synyster Gates?
-Bármit kérhetek?-Slash hatalmas vigyorral bólogatott. -Rachel!-ahogy kiejtette a nevem, Zacky felnevetett, a lányok mosolyogtak, Jimmy meg lassan megfordított, hogy a színpad felé nézzek.
-Komolyan mondod?-bólintott. -Rachel, gyere ide!
-Menj már!-suttogták a többiek a hátam mögött, aztán lassan elindultam.
-Szerelmes vagy?-tolta Slash a mikrofont Syn arcába. Mindenki ránk nézett, de mielőtt válaszolt volna még mélyen a szemembe nézett. -Na jó, hagyjuk, hülye kérdés volt! Kezdjük el!
2013. január 16., szerda
Never ending love 2. fejezet
-Gyere Lily, indulnunk kell!-támogatott le a lépcsőn Kellie, Katie sürgető hangjára.
-Megyünk már, de rosszul van!- szólt neki vissza Kellie, mire hallottuk a trappolását és pár pillanat múlva előttünk állt a lépcső alján.
-Segítek, gyere!-nyújtotta felém ő is a kezét. Nem fogadtam el.
-Nincs erre szükség.-a szemébe se néztem. Haragudtam, hogy kirángatott a kuckómból, hogy nem engedett este ki hozzá a temetőbe.
-Kérlek!-mondta és előre sétált a kocsihoz. Lassan mi is eljutottunk odáig és beszálltunk. Alig 1 óra múlva már az orvosomnál voltunk. Pár perc várakozási idő után szólt.
-Lily McGrey!-mosolygott, de ahogy beléptem az ajtón, az arca elkomorodott. A lányok oda is követtek.- Drága Lily, szörnyen néz ki! Remélem imádkozik, hogy nincs semmi baja.- mondta és szigorú tekintettel méregetett. -Álljon a mérlegre! Maga fogyott! Ez nem lesz jó, híznia kéne, de fogyott újabb 2 kilót.- csóválta a fejét és ahogy a lányokra néztem aggodalom ült ki az arcukra. -Jöjjön, csináljuk meg az ultrahangot.
-azzal az ágyhoz kísért és engedelmesen le is feküdtem. Szörnyű volt az a hideg érzés a hasamon, aztán meghallottam azt a furcsa hangot. A lányok felsóhajtottak és ahogy rájuk néztem, sírtak.
-Szerencsére semmi baja. Teljesen egészséges baba!-mondta az orvos. -Szerencsére rendesen is fejlődött, nem sokkal kisebb, mint ami elvárható. Igazán küzd az életéért, jelen körülmények között. -mondta az orvos és szigorúan nézett. Megvetően. -Kérem szedje össze magát. Ez a baba élni akar!-mondta és elkezdett zakatolni az agyam.Gyerekem lesz! Jimmytől! Az ő babája növekszik a hasamban. Hogy is mondta "küzd az életéért". Jimmy kisfia! Remélem fiú, utána nevezem el és mindent elmondok neki az apjáról. Ismerni fogja, mintha mindig is mellette lett volna. És ha ugyanolyan lesz mint ő? Ha ránézek és őt fogom látni, nem fogom bírni... Te jó ég!
-Lily, jól vagy?- zavarta meg a gondolataimat Katie. Bólintottam és elmosolyodott.-Akkor?
-Mi akkor?-kérdeztem vissza.
-Szeretnéd tudni a nemét?-ismételte az orvos kérdését Kellie, mire bólintottam.
-Kisfiú?-pillantottam az orvosra, aki pár perccel később mosolyogva nézett vissza rám és bólintott. -James!-suttogtam és most én kezdtem sírni. Az orvos kikapcsolta a gépet Katie meg letörölte a gélt a pocakomról.
-Ne sírj! Mi a baj? Nem örülsz neki?-kérdezgettek a lányok. Sóhajtoztam, hogy bele tudjak kezdeni a mondandómba.
-Persze, hogy örülök.- sóhajtoztam, kapkodtam a levegőt, -Kisfiú!-szökött mosoly az arcomra és tömérdek könny a szemembe.-James!
-Hogy mi?-kérdezett vissza Katie.
-Az apukája után James lesz.-mondtam és majd megszakadt a szivem. Jimmy talán ha tudja, hogy apa lett volna. Ha tudja.... Nem hiába szigeteltem el magam a többiektől.
-Jimmy utolsó kis darabkája ami itt maradt. Jimmy! Lesz egy kis Jimmynk!-kezdte felfogni Katie a hallotakat és nagy örömében megölelt. Furcsa volt, mert sose álltunk közel egymáshoz, míg élt a testvére.Nem jöttünk ki jól.
-Na itt vannak képek, a kisfiáról!-adott át az orvos egy borítékot, és ahogy érte nyúltam megragadta a kezem. -De legyen szives vigyázzon erre a babára.-sujkolta belém. A lányok haza vittek, ahol Jimmy szülei már ebéddel vártak minket. A kocsiban haza felé, elmondták a lányok, hogy nem mondtak senkinek semmit. Csak ők ketten tudnak Jamesről. Az ebéd csendes volt, kivéve amikor nem. Amikor belém akarták tuszkolni a kaját. Miután végeztünk megjelent Matt, Zacky, Johnny és Brian.
-Sziasztok!-köszöntek mindenkinek, majd Katiere néztek ahogy beértünk a nappaliba és mindenki leült.
-Miért kellett átjönnünk?-kérdezte Zacky és mind figyelmesen, csendben vártak.
-Lilynek mondani kell valamit!-ijedten bámultam Katiere, de ő csak mosolygott. Végig néztem minden egyes arcon és ledermedtem. Féltem, hogy mit szólnak a fiúk. Féltem dühösek lesznek. Nem bírtam megszólalni. Kirohantam.
-Lily!-hallottam , hogy utánam szólt Kellie, de nem jött senki. Féltem, aztán a hasamra tettem a kezem. -Jimmy, neked kéne itt lenned. Melletted állva kéne közölnöm. Tudnod kéne, hogy fiad lesz!-mondogattam, aztán megakadt a szemem a borítékon a bejárat melletti kisszekrényen. Érte mentem és megnéztem a képeket.
-Jól vagy?-kérdezte Jimmy anyukája ahogy beléptem a szobába.
-Igen!-mondtam halkan, a fiúk meg már sürgető pillantásokat vetettek rám. Lassan elindultam. Megálltam előttük és mindannyiuk kezébe adtam egy képet. De lesütöttem a szemem, nem bírtam nézni a reakcióikat. Volt még egy képem. Odaadtam a nagyszülőknek, akik összenéztek majd rám és sírva fakadtak. Ölelgették egymást és sírtak. Vissza fordultam a srácokhoz, és nem várt reakció fogadott.Brian már ölelt is,ahogy szembe kerültem velük.
-Szeretlek!-suttogta, miközben szorított. -Köszönöm! -elengedett és megtörölgette az arcát. Lassan emeltem a fejem a többiek arcára.
-Tudod, ez a legnagyobb ajándék és megerősítés, amit valaha kaptunk!-mondta halk dörmögő hangon Matt. -Pedig egyinkünk sem az apja.-elhallgatott, és egy nagy levegő vétel után rám nézett. Láttam a szemében, hogy valamit még mondani akar. Féltem, hogy talán leszíd, vagy megvet. -De az apja emlékére, ő lesz a legnagyobb emlék, ajándék, csoda. Ő az, ő lesz minden amit Jimmy hátrahagyott.-folytotta, de kezdett elhalkulni a hangja. Láttam, hogy kezd a szeme csillogni. -Jimmy sok számot írt, és nagyszerű zenész volt. De itt hagyta nekünk saját magát. -mondta és a pocakomra mutatott. Lassan felállt, megtörölte a szemét és adott egy puszit a fejemre.
-Mesélj kicsim! Kérlek!- fogta meg a vállamat Jimmy apukája, mire a srácok egyből le is ültettek, majd ők is leültek.
-Hát, már karácsonykor tudtam, hogy babát várok. Újévkor akartam elmondani Jimmynek, hogy jól kezdjük az évet.
-Akkor nem is tudta?-kérdezte Zacky dermedt arccal, majd hirtelen lesütötte a szemeit.
-Most vagyok a 17. hetes. Ezek ma készültek. És azt mondta az orvos,.... James lesz!- mondtam mire mind rám néztek, és elmosolyodtak.
-Fiú?-kérdezte Brian. Bólintottam mire ránézett a barátaira és megismételte nekik. -Fiú! FIÚ!-ordította el magát a végén. Nem számítottam rá, hogy így fogadják. Úgy örült mindenki.
-Lily, ha bármi kell, szólj és jövök, jövünk!- mondta Johnny.- Ha dinnyét kérsz tejföllel, mustárral, akármit, csak szólj és hozom.
-Köszönöm!-suttogtam.
-Megígérem, hogy mind segíteni fogunk neked a ... Jamessel.-mondta Matt és megölelt. Majd sorra mindenki megölelgetett. Jimmy halála óta először, örömkönnyek szöktek a házba, és boldogság.
-Megyünk már, de rosszul van!- szólt neki vissza Kellie, mire hallottuk a trappolását és pár pillanat múlva előttünk állt a lépcső alján.
-Segítek, gyere!-nyújtotta felém ő is a kezét. Nem fogadtam el.
-Nincs erre szükség.-a szemébe se néztem. Haragudtam, hogy kirángatott a kuckómból, hogy nem engedett este ki hozzá a temetőbe.
-Kérlek!-mondta és előre sétált a kocsihoz. Lassan mi is eljutottunk odáig és beszálltunk. Alig 1 óra múlva már az orvosomnál voltunk. Pár perc várakozási idő után szólt.
-Lily McGrey!-mosolygott, de ahogy beléptem az ajtón, az arca elkomorodott. A lányok oda is követtek.- Drága Lily, szörnyen néz ki! Remélem imádkozik, hogy nincs semmi baja.- mondta és szigorú tekintettel méregetett. -Álljon a mérlegre! Maga fogyott! Ez nem lesz jó, híznia kéne, de fogyott újabb 2 kilót.- csóválta a fejét és ahogy a lányokra néztem aggodalom ült ki az arcukra. -Jöjjön, csináljuk meg az ultrahangot.
-azzal az ágyhoz kísért és engedelmesen le is feküdtem. Szörnyű volt az a hideg érzés a hasamon, aztán meghallottam azt a furcsa hangot. A lányok felsóhajtottak és ahogy rájuk néztem, sírtak.
-Szerencsére semmi baja. Teljesen egészséges baba!-mondta az orvos. -Szerencsére rendesen is fejlődött, nem sokkal kisebb, mint ami elvárható. Igazán küzd az életéért, jelen körülmények között. -mondta az orvos és szigorúan nézett. Megvetően. -Kérem szedje össze magát. Ez a baba élni akar!-mondta és elkezdett zakatolni az agyam.Gyerekem lesz! Jimmytől! Az ő babája növekszik a hasamban. Hogy is mondta "küzd az életéért". Jimmy kisfia! Remélem fiú, utána nevezem el és mindent elmondok neki az apjáról. Ismerni fogja, mintha mindig is mellette lett volna. És ha ugyanolyan lesz mint ő? Ha ránézek és őt fogom látni, nem fogom bírni... Te jó ég!
-Lily, jól vagy?- zavarta meg a gondolataimat Katie. Bólintottam és elmosolyodott.-Akkor?
-Mi akkor?-kérdeztem vissza.
-Szeretnéd tudni a nemét?-ismételte az orvos kérdését Kellie, mire bólintottam.
-Kisfiú?-pillantottam az orvosra, aki pár perccel később mosolyogva nézett vissza rám és bólintott. -James!-suttogtam és most én kezdtem sírni. Az orvos kikapcsolta a gépet Katie meg letörölte a gélt a pocakomról.
-Ne sírj! Mi a baj? Nem örülsz neki?-kérdezgettek a lányok. Sóhajtoztam, hogy bele tudjak kezdeni a mondandómba.
-Persze, hogy örülök.- sóhajtoztam, kapkodtam a levegőt, -Kisfiú!-szökött mosoly az arcomra és tömérdek könny a szemembe.-James!
-Hogy mi?-kérdezett vissza Katie.
-Az apukája után James lesz.-mondtam és majd megszakadt a szivem. Jimmy talán ha tudja, hogy apa lett volna. Ha tudja.... Nem hiába szigeteltem el magam a többiektől.
-Jimmy utolsó kis darabkája ami itt maradt. Jimmy! Lesz egy kis Jimmynk!-kezdte felfogni Katie a hallotakat és nagy örömében megölelt. Furcsa volt, mert sose álltunk közel egymáshoz, míg élt a testvére.Nem jöttünk ki jól.
-Na itt vannak képek, a kisfiáról!-adott át az orvos egy borítékot, és ahogy érte nyúltam megragadta a kezem. -De legyen szives vigyázzon erre a babára.-sujkolta belém. A lányok haza vittek, ahol Jimmy szülei már ebéddel vártak minket. A kocsiban haza felé, elmondták a lányok, hogy nem mondtak senkinek semmit. Csak ők ketten tudnak Jamesről. Az ebéd csendes volt, kivéve amikor nem. Amikor belém akarták tuszkolni a kaját. Miután végeztünk megjelent Matt, Zacky, Johnny és Brian.
-Sziasztok!-köszöntek mindenkinek, majd Katiere néztek ahogy beértünk a nappaliba és mindenki leült.
-Miért kellett átjönnünk?-kérdezte Zacky és mind figyelmesen, csendben vártak.
-Lilynek mondani kell valamit!-ijedten bámultam Katiere, de ő csak mosolygott. Végig néztem minden egyes arcon és ledermedtem. Féltem, hogy mit szólnak a fiúk. Féltem dühösek lesznek. Nem bírtam megszólalni. Kirohantam.
-Lily!-hallottam , hogy utánam szólt Kellie, de nem jött senki. Féltem, aztán a hasamra tettem a kezem. -Jimmy, neked kéne itt lenned. Melletted állva kéne közölnöm. Tudnod kéne, hogy fiad lesz!-mondogattam, aztán megakadt a szemem a borítékon a bejárat melletti kisszekrényen. Érte mentem és megnéztem a képeket.
-Jól vagy?-kérdezte Jimmy anyukája ahogy beléptem a szobába.
-Igen!-mondtam halkan, a fiúk meg már sürgető pillantásokat vetettek rám. Lassan elindultam. Megálltam előttük és mindannyiuk kezébe adtam egy képet. De lesütöttem a szemem, nem bírtam nézni a reakcióikat. Volt még egy képem. Odaadtam a nagyszülőknek, akik összenéztek majd rám és sírva fakadtak. Ölelgették egymást és sírtak. Vissza fordultam a srácokhoz, és nem várt reakció fogadott.Brian már ölelt is,ahogy szembe kerültem velük.
-Szeretlek!-suttogta, miközben szorított. -Köszönöm! -elengedett és megtörölgette az arcát. Lassan emeltem a fejem a többiek arcára.
-Tudod, ez a legnagyobb ajándék és megerősítés, amit valaha kaptunk!-mondta halk dörmögő hangon Matt. -Pedig egyinkünk sem az apja.-elhallgatott, és egy nagy levegő vétel után rám nézett. Láttam a szemében, hogy valamit még mondani akar. Féltem, hogy talán leszíd, vagy megvet. -De az apja emlékére, ő lesz a legnagyobb emlék, ajándék, csoda. Ő az, ő lesz minden amit Jimmy hátrahagyott.-folytotta, de kezdett elhalkulni a hangja. Láttam, hogy kezd a szeme csillogni. -Jimmy sok számot írt, és nagyszerű zenész volt. De itt hagyta nekünk saját magát. -mondta és a pocakomra mutatott. Lassan felállt, megtörölte a szemét és adott egy puszit a fejemre.
-Mesélj kicsim! Kérlek!- fogta meg a vállamat Jimmy apukája, mire a srácok egyből le is ültettek, majd ők is leültek.
-Hát, már karácsonykor tudtam, hogy babát várok. Újévkor akartam elmondani Jimmynek, hogy jól kezdjük az évet.
-Akkor nem is tudta?-kérdezte Zacky dermedt arccal, majd hirtelen lesütötte a szemeit.
-Most vagyok a 17. hetes. Ezek ma készültek. És azt mondta az orvos,.... James lesz!- mondtam mire mind rám néztek, és elmosolyodtak.
-Fiú?-kérdezte Brian. Bólintottam mire ránézett a barátaira és megismételte nekik. -Fiú! FIÚ!-ordította el magát a végén. Nem számítottam rá, hogy így fogadják. Úgy örült mindenki.
-Lily, ha bármi kell, szólj és jövök, jövünk!- mondta Johnny.- Ha dinnyét kérsz tejföllel, mustárral, akármit, csak szólj és hozom.
-Köszönöm!-suttogtam.
-Megígérem, hogy mind segíteni fogunk neked a ... Jamessel.-mondta Matt és megölelt. Majd sorra mindenki megölelgetett. Jimmy halála óta először, örömkönnyek szöktek a házba, és boldogság.
Tainted Love 39.rész
-Na jó most hogy vége lett ennek a mesének, csináljunk végre valamit!- pattant fel Syn a kanapéról.
-Mit?- kérdeztem kedvtelenül, mire elmosolyodott.
-Nem tudom, akármit!-úgy elkezdett pattogni, meg pörögni, hogy már már idegesítővé vált, másrészről meg elég fura volt, ilyennek még sose láttam. Hirtelen kopogtak, ő meg már rohant ajtót nyitni. -Basszus Rachel! Gyere ide most, téged keresnek!-ordított olyan hangosan, mintha mellettem állt volna. Lassan feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé.
-Mi van már?- néztem Synre, majd megláttam az ajtóban Sault.- Úristen, szia! Hát te mégis mi járatban erre?-kérdeztem és megöleltem, de kicsit furán nézett Synre, aki tátott szájjal bámulta.
-Te barátja vagy Slashnek?--képedt még mindig hülye fejjel.
-Igen! De basszus gyere be Saul!-hívtam be, mire Syn félrerántott, míg Sault bement a nappaliba.
-Ezt miért nem mondtad még?
-Sose kérdezted.- vigyorogtam rá, mire felöltötte a bunkó nézését. -Jól van, de mit szólnál, hozzá, hogy ha most bemennénk?
- Okés!- bólintott, de mikor én elindultam még állt, csak pár perccel később jött vissza.
-Szóval, mi járatban jöttél? Bár mindegy is, rég találkoztunk!
-Igen elég rég, kicsilány! Tudod, felkértek egy nagy buli házigazdájának. A múlt és jelen meghatározó rockereit hoznák össze kicsit, és azért jöttem, hogy megkérjelek, szervezd ezt meg nekem.
-Ö, húú, hát én most esküvőket szervezek, de ...
-Figyelj egy hónap múlva lenne, és örülnék, ha te csinálnád. Hozd a barátaidat is.-biccentett Syn felé, aki elmosolyodott. -Synyster Gates, ha nem tévedek, ugye?- nyújtotta felé a kezét, mire Syn újabb elképedt arccal bólintott és kezet fogtak. -Sokat hallottam rólad. Fel is léphetnétek, vagy tarthatnánk akár valami gitár szóló koncertet is. -vigyorodott el és rám nézett.
-Jó! Tudod mit, vállalom! Írd össze kiket, mikorra csődítsek össze, milyen programot akarsz és neki állok!- mondtam mire mosolyogva felállt és tartotta a kezeit. Felálltam megöleltük egymást, elköszönt Syntől és már ment is.
-Te szemét! -landolt egy párna a képembe. -Soha nem mondtad, hogy ismered, hogy miért? Mikor?
-Nyugi már! Most már tudod, és ha jó kisfiú leszel el is viszlek a buliba.
-Mi van? Meghívott, mindenképp ott leszek. De beszélj már! -dobott még egy párnát a képembe.
-Hát még kisebb koromban, egyszer apu elvitt egy guns'n roses koncertre, és ott találkoztam vele először. Aztán apu valahogy, kapcsolatot épített ki a menedzserükkel és így többször is találkoztunk, aztán hát amíg vissza nem költöztem ide, végig tartottuk a kapcsolatot, amolyan családi jóbarát.
-Apád? Mi van?
-Ja igen, apu menedzserként dolgozott egy időben.
-Ezt el kell mondanunk a többieknek!- ragadta meg a csuklómat és kifelé rángatott.
-Syn állj, nem!- kérdően nézett, és várt hogy megmagyarázzam. -Nem mondasz most semmit, előbb meg akarom tudni mikor lesz a buli, kiket kell meghívni, és csak azután, jó? Majd a meghívással együtt!
-Ne már, csak annyit, hogy ismered!
-Nem mert akkor úgyis rákérdeznek. Nem!-mondtam, és duzzogva berontott a konyhába egy sörért.
-Szerencséd, hogy mindig van söröd!
-Már hogy ne lenne, annyit vagytok itt, hogy muszáj!-erre bólintott, de még mindig durcás fejet vágott.
-Figyi, látogassuk meg Juliet és Rosiet. Elvihetnénk valahova a lányzót!-mondtam, mire megjelent egy halvány mosoly az arcán.
-Jó, vigyük állatkertbe, azt imádják a kicsik!-felém dobta a kocsikulcsait és el is indult kifelé. Komolyan tartogat még meglepetéseket, ahhoz képest, hogy eleinte mennyire nem tetszett neki, hogy keresztlányunk legyen, annyira oda van érte... Fél órával később már ott is voltunk. Felvetettük Julienak, hogy elvinnék a lányzót, hogy nyugodtan pihenjen, és akkora örömmel fogadta, hogy szinte ki is dobott minket.
-Na akkor jó lesz ha elmegyünk az állatkertbe?-kérdezte Syn a karján ülő kislánytól, aki mosolyogva bólogatott.
-Megnézünk majd mindent, jó? Eszünk fagyit, meg perecet! Veszünk majd nagy lufit is! Nagyon jó lesz.-magyarázott neki még akkoris, mikor az autósülésbe csatolta be.
-Na készen vagytok?- kérdeztem, mire Rosie vékony kis hangján válaszolt.
-Na indulhatunk is!- vigyorgott Brian és bepattant mellém. Mire az állatkertbe értünk Rose elaludt és Syn nagyon óvatosan vette ki az ülésből. Megvettük a belépőket és bementünk, ott Rosie csodálkozva dörzsölgette a szemeit, és adott egy puszit Briannek, aki egyből egy rahedli puszival viszonozta. Legalább 3 óráig voltunk az állatkertben, aztán jött a hiszti.
-Jesszus, most mi baja?-nézett rám Brian kérdőn, mikor Rose már fél órája megállás nélkül ordított a karjában.
-Gondolom fáradt. Induljunk vissza, a kocsiban hátha elalszik.
-Jó, menjünk gyorsan, kezdek már megsüketülni.-sietett a kocsifelé, és ahogy gondoltam 5 perc után már aludt is a kocsiban. Visszavittük az anyjának, aztán megint tanácstalanok, voltunk mit csináljunk.
-Menjünk moziba!-pattant ki az ötlet Syn fejéből. -Vigyük el Macet.- rábólintottam úgyhogy mentünk is felszedni Macet, aki ezer örömmel jött.
-Na Hugi válassz valami filmet.- szólt neki Brian, amíg elment popcornt venni ott maradtunk ketten.
-Úú, nézzük meg ezt!-bökött egy plakátra.
-Rémségek cirkusza?-bólintott.
-Olvastam a könyvet meg a kritikát, kíváncsi vagyok rá!- megvontam a vállam, hogy nekem jó, úgyhogy beálltunk a jegypénztárhoz. Syn egy nagy vödör popcornnal és két nagy üditővel jött oda.
-Na mit nézünk?-kérdezte, de ahogy megtudta, túl sok kedve már nem volt a mozihoz, de azért megnéztük a filmet. Mire vége lett már este volt, haza vittük Macet és ott maradtunk Briannel és Suzyval. Kiültünk a teraszra és borozgatni kezdtünk és beszélgetni.
-És mi a helyzet veletek most?-kérdezte lényegre törően Brian.
-Semmi!-vágtuk rá egyszerre. -Barátok vagyunk és ennyi, támogatjuk egymást!- folytattam, és ezzel igyekeztünk lezárni a témát.
-Csinálhatnátok valamit mert a rajongók megőrülnek, nincs még tisztázva, hogy szakítottál Jensennel?-kérdezte Suzy, mire elnevettem magam.
-Figyelj 1 hete nem beszéltünk, szerinted? Nekem ez világos. -mondtam és mit ad isten, pont megcsörrent a telefonom és Jensen volt az. -Emlegetett szamár!- mondtam, de nem vettem fel.
-Gyerünk, beszélj vele!-mondta Suzy és a kezembe nyomta az imént asztalra tett telefonomat.Felvettem és bementem a házban.
-Szia, végre felvetted!Beszélünk?
-Mondd, nekem nincs mit mondanom!
-Rachel én nagyon sajnálom azt ami történt, de szeretlek! Adj még egy esélyt!
-Jensen nem! Így alakult, ha nem történt volna semmi közted és Michelle között, vagy köztem és Brian között, akkor újra kezdhetnénk de így nem! Nem tudsz meggyőzni, nem akarom.
-Akkor most tényleg vége?
-Hidd el jobb ez így kettőnknek. Nem gondolhatod, hogy még jó kapcsolat lenne belőle. Kiakadnél ha Briannel lennék, mert félnél, én meg féltékeny lennék minden nőre....
-Tényleg nagyon sajnálom, de szeretném, ha azért jó kapcsolatunk lenne.
-Semmi akadálya, amíg nem akarod újra kezdeni.- mondtam neki, mire egy hosszú csend következett.
-Szeretlek Rachel, és köszönöm, hogy megbeszéltük és hogy voltál nekem.
-Én is szeretlek Jensen!-mondtam és letettem a telefont. Most már nagyon fájt, ami történt, talán most fogtam fel igazán. Kimentem meg ittam a boromat és elköszöntem Suzyéktól és Syntől és elindultam gyalog haza felé. Jó volt sétálni egy kicsit egyedül lenni. Mikor haza értem Leana ült a kanapén Jimmyvel. Köszöntem de nem válaszoltak, megnéztem mi van és láttam hogy alszanak így csak bementem a szobámba lefeküdni.
-Elmondhatjuk végre, hogy ismered és én is Slasht!
-Nyugodj már le!
-Rachel!
-Jólvan, de csak ha már mind itt lesznek! -mondtam. -El sem hiszem hogy sikerült 3 hét alatt mindent elintézni.-Bementünk a nappaliba ahol izgatottan várt már Matt, Johnny és Zacky.
-Na elmondod végre, hogy mi az a fontos hír?-kérdezte Matt, de megráztam a fejem.
-Az egész bandát érintő hírről van szó, meg kell várnunk Jimmyt is.
-Bocsi, itt vagyok, csak elaludtam...-lépett be röhögve Jimmy az ajtón. Gyorsan köszönt mindenkinek, majd besorakozott a srácok mellé.
-Na mondd már!-rivallt rám egyszerre Matt és Zacky, a csajok meg csak csendben figyeltek.
-Jól van! Szóval 3 héttel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy szervezzek meg egy hatalmas bulit az elmúlt évek és a jelen nagy rockkereinek. És rám bízták a a programot és a vendéglista egy részét is. Szóval a lényeg, hogy Slash lesz a házigazda, és meghívott titeket is a bulira, mint fellépők.- hagytam egy kis szünetet és figyeltem a srácok vigyorgó fejét. -És Zacky Brian, a programok között szerepel egy gitár koncert, ahol a legjelentősebb gitárosok fognak együtt fellépni, és beszerveztelek titeket is. Továbbá tudnotok kell, hogy olyan bandák és emberek lesznek ott, mint a Mötley Crüe, Metallica, Marilyn Manson, AC/DC, U2, Linkin Park, Paul Stanley és Gene Simmons, Mick Jagger, Axl Rose és még rengeteg ember akiknek örülni fogtok ,úgy gondolom! Szóval mit mondtok eljöttök?-kérdeztem mire mind Mattre néztek, aki elordította magát.
-Viccelsz? Persze hogy megyünk!-összepacsiztak a srácok majd mind megszorongattak.
-És mikor lesz a buli?
-Hát Zacky ami azt illeti, egy hét múlva, nov. 15-én.
-Akkor gyakorolnunk kéne, meg kiválasztani a számokat!-teljesen felpörögtek a srácok, és mielőtt belekezdenek a felkészülésbe úgy döntöttek megünnepeljük a jó hírt. Hát bevásároltunk és inni kezdtünk, a bulira, a koncertre, hogy milyen állat lesz, és természetesen a friss házas Mattre és Valaryre akik nem rég értek vissza.
-Mit?- kérdeztem kedvtelenül, mire elmosolyodott.
-Nem tudom, akármit!-úgy elkezdett pattogni, meg pörögni, hogy már már idegesítővé vált, másrészről meg elég fura volt, ilyennek még sose láttam. Hirtelen kopogtak, ő meg már rohant ajtót nyitni. -Basszus Rachel! Gyere ide most, téged keresnek!-ordított olyan hangosan, mintha mellettem állt volna. Lassan feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé.
-Mi van már?- néztem Synre, majd megláttam az ajtóban Sault.- Úristen, szia! Hát te mégis mi járatban erre?-kérdeztem és megöleltem, de kicsit furán nézett Synre, aki tátott szájjal bámulta.
-Te barátja vagy Slashnek?--képedt még mindig hülye fejjel.
-Igen! De basszus gyere be Saul!-hívtam be, mire Syn félrerántott, míg Sault bement a nappaliba.
-Ezt miért nem mondtad még?
-Sose kérdezted.- vigyorogtam rá, mire felöltötte a bunkó nézését. -Jól van, de mit szólnál, hozzá, hogy ha most bemennénk?
- Okés!- bólintott, de mikor én elindultam még állt, csak pár perccel később jött vissza.
-Szóval, mi járatban jöttél? Bár mindegy is, rég találkoztunk!
-Igen elég rég, kicsilány! Tudod, felkértek egy nagy buli házigazdájának. A múlt és jelen meghatározó rockereit hoznák össze kicsit, és azért jöttem, hogy megkérjelek, szervezd ezt meg nekem.
-Ö, húú, hát én most esküvőket szervezek, de ...
-Figyelj egy hónap múlva lenne, és örülnék, ha te csinálnád. Hozd a barátaidat is.-biccentett Syn felé, aki elmosolyodott. -Synyster Gates, ha nem tévedek, ugye?- nyújtotta felé a kezét, mire Syn újabb elképedt arccal bólintott és kezet fogtak. -Sokat hallottam rólad. Fel is léphetnétek, vagy tarthatnánk akár valami gitár szóló koncertet is. -vigyorodott el és rám nézett.
-Jó! Tudod mit, vállalom! Írd össze kiket, mikorra csődítsek össze, milyen programot akarsz és neki állok!- mondtam mire mosolyogva felállt és tartotta a kezeit. Felálltam megöleltük egymást, elköszönt Syntől és már ment is.
-Te szemét! -landolt egy párna a képembe. -Soha nem mondtad, hogy ismered, hogy miért? Mikor?
-Nyugi már! Most már tudod, és ha jó kisfiú leszel el is viszlek a buliba.
-Mi van? Meghívott, mindenképp ott leszek. De beszélj már! -dobott még egy párnát a képembe.
-Hát még kisebb koromban, egyszer apu elvitt egy guns'n roses koncertre, és ott találkoztam vele először. Aztán apu valahogy, kapcsolatot épített ki a menedzserükkel és így többször is találkoztunk, aztán hát amíg vissza nem költöztem ide, végig tartottuk a kapcsolatot, amolyan családi jóbarát.
-Apád? Mi van?
-Ja igen, apu menedzserként dolgozott egy időben.
-Ezt el kell mondanunk a többieknek!- ragadta meg a csuklómat és kifelé rángatott.
-Syn állj, nem!- kérdően nézett, és várt hogy megmagyarázzam. -Nem mondasz most semmit, előbb meg akarom tudni mikor lesz a buli, kiket kell meghívni, és csak azután, jó? Majd a meghívással együtt!
-Ne már, csak annyit, hogy ismered!
-Nem mert akkor úgyis rákérdeznek. Nem!-mondtam, és duzzogva berontott a konyhába egy sörért.
-Szerencséd, hogy mindig van söröd!
-Már hogy ne lenne, annyit vagytok itt, hogy muszáj!-erre bólintott, de még mindig durcás fejet vágott.
-Figyi, látogassuk meg Juliet és Rosiet. Elvihetnénk valahova a lányzót!-mondtam, mire megjelent egy halvány mosoly az arcán.
-Jó, vigyük állatkertbe, azt imádják a kicsik!-felém dobta a kocsikulcsait és el is indult kifelé. Komolyan tartogat még meglepetéseket, ahhoz képest, hogy eleinte mennyire nem tetszett neki, hogy keresztlányunk legyen, annyira oda van érte... Fél órával később már ott is voltunk. Felvetettük Julienak, hogy elvinnék a lányzót, hogy nyugodtan pihenjen, és akkora örömmel fogadta, hogy szinte ki is dobott minket.
-Na akkor jó lesz ha elmegyünk az állatkertbe?-kérdezte Syn a karján ülő kislánytól, aki mosolyogva bólogatott.
-Megnézünk majd mindent, jó? Eszünk fagyit, meg perecet! Veszünk majd nagy lufit is! Nagyon jó lesz.-magyarázott neki még akkoris, mikor az autósülésbe csatolta be.
-Na készen vagytok?- kérdeztem, mire Rosie vékony kis hangján válaszolt.
-Na indulhatunk is!- vigyorgott Brian és bepattant mellém. Mire az állatkertbe értünk Rose elaludt és Syn nagyon óvatosan vette ki az ülésből. Megvettük a belépőket és bementünk, ott Rosie csodálkozva dörzsölgette a szemeit, és adott egy puszit Briannek, aki egyből egy rahedli puszival viszonozta. Legalább 3 óráig voltunk az állatkertben, aztán jött a hiszti.
-Jesszus, most mi baja?-nézett rám Brian kérdőn, mikor Rose már fél órája megállás nélkül ordított a karjában.
-Gondolom fáradt. Induljunk vissza, a kocsiban hátha elalszik.
-Jó, menjünk gyorsan, kezdek már megsüketülni.-sietett a kocsifelé, és ahogy gondoltam 5 perc után már aludt is a kocsiban. Visszavittük az anyjának, aztán megint tanácstalanok, voltunk mit csináljunk.
-Menjünk moziba!-pattant ki az ötlet Syn fejéből. -Vigyük el Macet.- rábólintottam úgyhogy mentünk is felszedni Macet, aki ezer örömmel jött.
-Na Hugi válassz valami filmet.- szólt neki Brian, amíg elment popcornt venni ott maradtunk ketten.
-Úú, nézzük meg ezt!-bökött egy plakátra.
-Rémségek cirkusza?-bólintott.
-Olvastam a könyvet meg a kritikát, kíváncsi vagyok rá!- megvontam a vállam, hogy nekem jó, úgyhogy beálltunk a jegypénztárhoz. Syn egy nagy vödör popcornnal és két nagy üditővel jött oda.
-Na mit nézünk?-kérdezte, de ahogy megtudta, túl sok kedve már nem volt a mozihoz, de azért megnéztük a filmet. Mire vége lett már este volt, haza vittük Macet és ott maradtunk Briannel és Suzyval. Kiültünk a teraszra és borozgatni kezdtünk és beszélgetni.
-És mi a helyzet veletek most?-kérdezte lényegre törően Brian.
-Semmi!-vágtuk rá egyszerre. -Barátok vagyunk és ennyi, támogatjuk egymást!- folytattam, és ezzel igyekeztünk lezárni a témát.
-Csinálhatnátok valamit mert a rajongók megőrülnek, nincs még tisztázva, hogy szakítottál Jensennel?-kérdezte Suzy, mire elnevettem magam.
-Figyelj 1 hete nem beszéltünk, szerinted? Nekem ez világos. -mondtam és mit ad isten, pont megcsörrent a telefonom és Jensen volt az. -Emlegetett szamár!- mondtam, de nem vettem fel.
-Gyerünk, beszélj vele!-mondta Suzy és a kezembe nyomta az imént asztalra tett telefonomat.Felvettem és bementem a házban.
-Szia, végre felvetted!Beszélünk?
-Mondd, nekem nincs mit mondanom!
-Rachel én nagyon sajnálom azt ami történt, de szeretlek! Adj még egy esélyt!
-Jensen nem! Így alakult, ha nem történt volna semmi közted és Michelle között, vagy köztem és Brian között, akkor újra kezdhetnénk de így nem! Nem tudsz meggyőzni, nem akarom.
-Akkor most tényleg vége?
-Hidd el jobb ez így kettőnknek. Nem gondolhatod, hogy még jó kapcsolat lenne belőle. Kiakadnél ha Briannel lennék, mert félnél, én meg féltékeny lennék minden nőre....
-Tényleg nagyon sajnálom, de szeretném, ha azért jó kapcsolatunk lenne.
-Semmi akadálya, amíg nem akarod újra kezdeni.- mondtam neki, mire egy hosszú csend következett.
-Szeretlek Rachel, és köszönöm, hogy megbeszéltük és hogy voltál nekem.
-Én is szeretlek Jensen!-mondtam és letettem a telefont. Most már nagyon fájt, ami történt, talán most fogtam fel igazán. Kimentem meg ittam a boromat és elköszöntem Suzyéktól és Syntől és elindultam gyalog haza felé. Jó volt sétálni egy kicsit egyedül lenni. Mikor haza értem Leana ült a kanapén Jimmyvel. Köszöntem de nem válaszoltak, megnéztem mi van és láttam hogy alszanak így csak bementem a szobámba lefeküdni.
-Elmondhatjuk végre, hogy ismered és én is Slasht!
-Nyugodj már le!
-Rachel!
-Jólvan, de csak ha már mind itt lesznek! -mondtam. -El sem hiszem hogy sikerült 3 hét alatt mindent elintézni.-Bementünk a nappaliba ahol izgatottan várt már Matt, Johnny és Zacky.
-Na elmondod végre, hogy mi az a fontos hír?-kérdezte Matt, de megráztam a fejem.
-Az egész bandát érintő hírről van szó, meg kell várnunk Jimmyt is.
-Bocsi, itt vagyok, csak elaludtam...-lépett be röhögve Jimmy az ajtón. Gyorsan köszönt mindenkinek, majd besorakozott a srácok mellé.
-Na mondd már!-rivallt rám egyszerre Matt és Zacky, a csajok meg csak csendben figyeltek.
-Jól van! Szóval 3 héttel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy szervezzek meg egy hatalmas bulit az elmúlt évek és a jelen nagy rockkereinek. És rám bízták a a programot és a vendéglista egy részét is. Szóval a lényeg, hogy Slash lesz a házigazda, és meghívott titeket is a bulira, mint fellépők.- hagytam egy kis szünetet és figyeltem a srácok vigyorgó fejét. -És Zacky Brian, a programok között szerepel egy gitár koncert, ahol a legjelentősebb gitárosok fognak együtt fellépni, és beszerveztelek titeket is. Továbbá tudnotok kell, hogy olyan bandák és emberek lesznek ott, mint a Mötley Crüe, Metallica, Marilyn Manson, AC/DC, U2, Linkin Park, Paul Stanley és Gene Simmons, Mick Jagger, Axl Rose és még rengeteg ember akiknek örülni fogtok ,úgy gondolom! Szóval mit mondtok eljöttök?-kérdeztem mire mind Mattre néztek, aki elordította magát.
-Viccelsz? Persze hogy megyünk!-összepacsiztak a srácok majd mind megszorongattak.
-És mikor lesz a buli?
-Hát Zacky ami azt illeti, egy hét múlva, nov. 15-én.
-Akkor gyakorolnunk kéne, meg kiválasztani a számokat!-teljesen felpörögtek a srácok, és mielőtt belekezdenek a felkészülésbe úgy döntöttek megünnepeljük a jó hírt. Hát bevásároltunk és inni kezdtünk, a bulira, a koncertre, hogy milyen állat lesz, és természetesen a friss házas Mattre és Valaryre akik nem rég értek vissza.
2013. január 14., hétfő
Bemutatkozó Never ending love 1. fejezet
-Miért tetted ezt velem? Velünk?-kavarogtak a gondolatok a fejemben, képtelen voltam felfogni a történteket. -Már 2 hónap, és semmi nem jobb, semmi nem változott. Itt maradtam és te...- összerogytak a lábaim és csak sírtam. Zokogtam. Hiába vártam egy ölelést, hiába vártam vígasztaló, nyugtató szavakat.... Semmi. -Én nem bírom ezt így! Azt mondtad minden tökéletes, és most ez széthullott. Úgy volt mindig velem leszel! Megígérted! MEGÍGÉRTED!- ordítottam el magam a földön görnyedve. Néma csend, semmi reakció, semmi válasz. Egyedül maradtam, a sötétben, a hidegben, a síri csöndben. Egyedül a temetőben. Nem tudtam mennyi az idő, azt se én mióta vagyok itt, csak azt éreztem, hogy elfogytak a könnyeim. Csak meredtem és dideregtem a hűvősben és nem tudtam mit tegyek. -Annyira szeretlek! Bármit megadnék, hogy újra itt lehess velem! Mindent!- suttogtam miközben vezettem az ujjamat a sírfeliraton "James Owen Sullivan".
-Maga mit keres még itt? Menjen haza!- szólalt meg egy élces hang a sötétben, de mire odafordítottam a fejem, már csak a távozó karbantartó alakját láttam, ahogy biceg a kijárat felé a lámpájával a kezében. Megcsókoltam a rózsát, amit idáig a kezemben szorongattam és rátettem a kőre, majd lassan felkeltem, de még nem tudtam elindulni. -Szép álmokat, holnap jövök!- suttogtam, és bár a lábaim elindultak a szemem még csak visszafelé bámult. A kijáratnál a karbantartó furcsa tekintettel méregetett, nem köszönt, nem köszöntem csak bámult rám.
-Miért nem tud akkor jönni mikor a többi ember, ahhoz a sírhoz? Nem fél a sötétben? Egyszer bezárom a temetőbe, ha nem hallom az ordítását, most is ez lett volna.- morgott a bajusza alatt, de csak folytattam az utamat a kocsim felé. Elindultam haza felé, ahol ugyanúgy teljesen magam voltam a sötétben. Felkapcsoltam egy kislámpát a hálóban és elővettem az albumomat. Minden nap újra és újra végig lapoztam, minden képet megnéztem, és felidéztem az emlékeket. Már nem jöttek könnyek, csak a szívemet mardosta az istentelen fájdalom, ami sosem hagy nyugodni. Ahogy az album végére értem becsuktam és az Ő párnájára raktam.
Reggel későn keltem, már lassan ebédelni kellett volna, de nem bírtam egy falatot se enni. De nem is tudtam volna, mert hirtelen ledermedtem.
-Lily, tudom hogy itthon vagy, kérlek nyisd ki az ajtót!- hallottam Katie hangját és kopogását. Lassan vánszorogtam az ajtóhoz, hogy kinyissam. -Beszélnünk kell! -toppant be egyből az ajtón ahogy kinyitottam. Elkapta a csuklómat és becibált a nappaliba. -Aggódunk érted! Össze kell szedned magad végre! Mindannyiunknak fáj, mind szenvedünk, hogy elment, de a bátyám szétszedne, ha így látna most téged. Főleg amilyen állapotban vagy.
-Hogy értetted ezt? Milyen állapotban?-kérdeztem egy pár perces néma csend után, bár már tudtam, hogy mire gondolt. Csak nem fért a fejembe, hogy honnan. A titkom volt, amit még Jimmynek se mondtam el, és már nem is tehetem.
-Felhívott az orvosod. Mondta, hogy aggódik, mert be kellett volna menned vizsgálatra, de nem mentél. Fél, hogy baj lesz. Megígértem neki, hogy vigyázok rád, és elviszlek hozzá.
-Én csak egyedül akarok lenni.-nyögtem ki és felálltam a kanapéról, hogy ne tudjon a szemembe nézni. Ugyanolyanok voltak a szemei mint, amik annyira hiányoztak, hogy rám nézzenek. Amik minden érzelmet tükröztek, és amibe beleszerettem.
-Nem, eljössz velem. Odaköltözöl hozzánk és segítünk neked! Már mindenkivel beszéltem. Anyu és apu is várnak, ahogy eddig is mindig. Pakolj össze, segítek!-el kezdett belökdösni a hálószobába és elém rakott egy táskát. Lassan pakoltam mert semmi kedvem nem volt menni. Nem akartam velük lenni, mert ott minden olyan mint Jimmy. Mindenki. Két óra múlva Katie leparkolt a házuk előtt, ahol utoljára karácsonykor voltam, még Vele.
-Készen állsz bejönni velem?- felém nyújtotta a kezét amit lassan megfogtam és megszorítottam. Láttam egy bizakodó mosolyt az arcán, majd hirtelen kipattant a kocsiból majd várt hogy menjek utána én is.
Mikor beléptünk a házba, senki nem várt. Hangok szűrődtek ki az étkezőből, így arra vettük lassan az irányt. Ahogy betettem a lábamat a szobába, megfagyott a levegő és rengeteg tekintett meredt rám. Nem bírtam senki szemébe se nézni, féltem, hogy csak bírálni fognak, hogy nem beszéltem már velük másfél hónapja. Csak álltam mozdulatlanul, mint aki vár a végzetes csapásra, hogy könnyítsenek a helyzetén, de mindezt hiába. Míg meg nem ölelt Jimmy anyukája. Éreztem a vállamon a könnyeit.
-Jó hogy velünk vagy kicsim!-suttogta és egyre jobban szorított. Lassan felemeltem a kezem és megszorítottam én is. Pár perc után ismerős hang szólalt meg.
-Gyere, egyél! Szükséged van most rá, hogy sokat egyél. Ahogy látom fogytál is, pedig ezt most nem szabad.-csak úgy ömlöttek a szavak Kellie szájából, ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy zavart, hogy enm tudja mit tegyen. Szóval biztos tudja ő is a titkomat. Lassacskán leültem a többiek közé, de nem bírtam enni.
Ránéztem a velem szemben ülő emberekre, a barátaira. Barátainkra, akiket utoljára a temetésén láttam.
-Jó látni!-suttogta Valary.
-Tudod, nekünk is épp elég nehéz.- szólalt meg Brian. -Segíthetnénk egymásnak. Tudod mennyit jelentett nekem! A legjobb barátom...-elhallgatott és lesütötte a szemeit.
-Sajnálom!-mondtam halkan, de Katie megszólalt.
-Ne veszekedjetek! Lilynek pihenni kell és segítenünk kell most neki. Együtt lehetünk megint boldogok. -Mind elkezdtek enni. Néztem őket, az arcukat. Mindannyian sápadtak, nyúzottak voltak, akárcsak én.De nem voltak egyedül. Ők kitartottak egymás mellet, és támogatják egymást. Jimmy összetartja őket. Ebéd után, mind beültünk a nappaliba és ők elkezdtek emlékeket felidézni. Aztán Matt felkelt,mint aki közölni akar valamit.
-Tudjátok, mióta elment mind megzuhantunk és nem tudjuk hogy kéne folytatnunk. Ez az album. Nem vagyunk biztosak benne, hogy képesek vagyunk befejezni Jimmy nélkül. Együtt voltunk egy csapat, egy család. Testvérek és most szétestünk és talán abba kellene hagynunk.- ahogy kiszöktek a szavak a száján szöktek könnyek az én szemembe is. Nem akartam elhinni, hogy komolyan mondja.
-Nem tehetitek. Jimmynek a banda, TI voltatok a legfontosabbak. Elvárná tőletek, hogy végig csináljátok. Végig kell csinálnotok, miatta!- meglepődtem azon, hogy milyen erélyesen beszéltem. A többiekre nézve őket is megleptem, de az egész család, csak bólogatott. Eldöntöttük, hogy a banda továbbra is megmarad, Jimmy emlékére.
-Maga mit keres még itt? Menjen haza!- szólalt meg egy élces hang a sötétben, de mire odafordítottam a fejem, már csak a távozó karbantartó alakját láttam, ahogy biceg a kijárat felé a lámpájával a kezében. Megcsókoltam a rózsát, amit idáig a kezemben szorongattam és rátettem a kőre, majd lassan felkeltem, de még nem tudtam elindulni. -Szép álmokat, holnap jövök!- suttogtam, és bár a lábaim elindultak a szemem még csak visszafelé bámult. A kijáratnál a karbantartó furcsa tekintettel méregetett, nem köszönt, nem köszöntem csak bámult rám.
-Miért nem tud akkor jönni mikor a többi ember, ahhoz a sírhoz? Nem fél a sötétben? Egyszer bezárom a temetőbe, ha nem hallom az ordítását, most is ez lett volna.- morgott a bajusza alatt, de csak folytattam az utamat a kocsim felé. Elindultam haza felé, ahol ugyanúgy teljesen magam voltam a sötétben. Felkapcsoltam egy kislámpát a hálóban és elővettem az albumomat. Minden nap újra és újra végig lapoztam, minden képet megnéztem, és felidéztem az emlékeket. Már nem jöttek könnyek, csak a szívemet mardosta az istentelen fájdalom, ami sosem hagy nyugodni. Ahogy az album végére értem becsuktam és az Ő párnájára raktam.
Reggel későn keltem, már lassan ebédelni kellett volna, de nem bírtam egy falatot se enni. De nem is tudtam volna, mert hirtelen ledermedtem.
-Lily, tudom hogy itthon vagy, kérlek nyisd ki az ajtót!- hallottam Katie hangját és kopogását. Lassan vánszorogtam az ajtóhoz, hogy kinyissam. -Beszélnünk kell! -toppant be egyből az ajtón ahogy kinyitottam. Elkapta a csuklómat és becibált a nappaliba. -Aggódunk érted! Össze kell szedned magad végre! Mindannyiunknak fáj, mind szenvedünk, hogy elment, de a bátyám szétszedne, ha így látna most téged. Főleg amilyen állapotban vagy.
-Hogy értetted ezt? Milyen állapotban?-kérdeztem egy pár perces néma csend után, bár már tudtam, hogy mire gondolt. Csak nem fért a fejembe, hogy honnan. A titkom volt, amit még Jimmynek se mondtam el, és már nem is tehetem.
-Felhívott az orvosod. Mondta, hogy aggódik, mert be kellett volna menned vizsgálatra, de nem mentél. Fél, hogy baj lesz. Megígértem neki, hogy vigyázok rád, és elviszlek hozzá.
-Én csak egyedül akarok lenni.-nyögtem ki és felálltam a kanapéról, hogy ne tudjon a szemembe nézni. Ugyanolyanok voltak a szemei mint, amik annyira hiányoztak, hogy rám nézzenek. Amik minden érzelmet tükröztek, és amibe beleszerettem.
-Nem, eljössz velem. Odaköltözöl hozzánk és segítünk neked! Már mindenkivel beszéltem. Anyu és apu is várnak, ahogy eddig is mindig. Pakolj össze, segítek!-el kezdett belökdösni a hálószobába és elém rakott egy táskát. Lassan pakoltam mert semmi kedvem nem volt menni. Nem akartam velük lenni, mert ott minden olyan mint Jimmy. Mindenki. Két óra múlva Katie leparkolt a házuk előtt, ahol utoljára karácsonykor voltam, még Vele.
-Készen állsz bejönni velem?- felém nyújtotta a kezét amit lassan megfogtam és megszorítottam. Láttam egy bizakodó mosolyt az arcán, majd hirtelen kipattant a kocsiból majd várt hogy menjek utána én is.
Mikor beléptünk a házba, senki nem várt. Hangok szűrődtek ki az étkezőből, így arra vettük lassan az irányt. Ahogy betettem a lábamat a szobába, megfagyott a levegő és rengeteg tekintett meredt rám. Nem bírtam senki szemébe se nézni, féltem, hogy csak bírálni fognak, hogy nem beszéltem már velük másfél hónapja. Csak álltam mozdulatlanul, mint aki vár a végzetes csapásra, hogy könnyítsenek a helyzetén, de mindezt hiába. Míg meg nem ölelt Jimmy anyukája. Éreztem a vállamon a könnyeit.
-Jó hogy velünk vagy kicsim!-suttogta és egyre jobban szorított. Lassan felemeltem a kezem és megszorítottam én is. Pár perc után ismerős hang szólalt meg.
-Gyere, egyél! Szükséged van most rá, hogy sokat egyél. Ahogy látom fogytál is, pedig ezt most nem szabad.-csak úgy ömlöttek a szavak Kellie szájából, ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy zavart, hogy enm tudja mit tegyen. Szóval biztos tudja ő is a titkomat. Lassacskán leültem a többiek közé, de nem bírtam enni.
Ránéztem a velem szemben ülő emberekre, a barátaira. Barátainkra, akiket utoljára a temetésén láttam.
-Jó látni!-suttogta Valary.
-Tudod, nekünk is épp elég nehéz.- szólalt meg Brian. -Segíthetnénk egymásnak. Tudod mennyit jelentett nekem! A legjobb barátom...-elhallgatott és lesütötte a szemeit.
-Sajnálom!-mondtam halkan, de Katie megszólalt.
-Ne veszekedjetek! Lilynek pihenni kell és segítenünk kell most neki. Együtt lehetünk megint boldogok. -Mind elkezdtek enni. Néztem őket, az arcukat. Mindannyian sápadtak, nyúzottak voltak, akárcsak én.De nem voltak egyedül. Ők kitartottak egymás mellet, és támogatják egymást. Jimmy összetartja őket. Ebéd után, mind beültünk a nappaliba és ők elkezdtek emlékeket felidézni. Aztán Matt felkelt,mint aki közölni akar valamit.
-Tudjátok, mióta elment mind megzuhantunk és nem tudjuk hogy kéne folytatnunk. Ez az album. Nem vagyunk biztosak benne, hogy képesek vagyunk befejezni Jimmy nélkül. Együtt voltunk egy csapat, egy család. Testvérek és most szétestünk és talán abba kellene hagynunk.- ahogy kiszöktek a szavak a száján szöktek könnyek az én szemembe is. Nem akartam elhinni, hogy komolyan mondja.
-Nem tehetitek. Jimmynek a banda, TI voltatok a legfontosabbak. Elvárná tőletek, hogy végig csináljátok. Végig kell csinálnotok, miatta!- meglepődtem azon, hogy milyen erélyesen beszéltem. A többiekre nézve őket is megleptem, de az egész család, csak bólogatott. Eldöntöttük, hogy a banda továbbra is megmarad, Jimmy emlékére.
2013. január 13., vasárnap
Tainted Love 38.rész
-Valaryék mennyi időre is mentek el ?
-Azt hiszem 3 hétre, miért?-kérdeztem vissza, mire Jimmy csak megvonta a vállát.
-Akkor most van még 2 hetünk, hogy nem kell zenélnetek, meg albummal foglalkozni stb. Csinálhatnánk valami közös programot.- vetette fel Gena, mire összenéztünk mind,de különösebb reakció nem jött. -Jó ennyire ne lelkesedjetek srácok!
-Jó most csak így dögleni a medence partján!-mondta Syn és újabb sört nyitott ki.
-Paintballozzunk!-pattant fel a napágyból Zacky.Erre már a srácok arcán megjelent némi mosoly, mi meg úgy sem tudnánk mit csinálni, hát belementünk. Délután el is mentünk de kisebb problémák adódtak a csapat elosztást illetően.
-Fiúk lányok!-erősködött Jimmy.
-Nem, az nem igazságos küzdelem!-ellenkezett vele megállás nélkül Gena.
-Akkor legyen két srác két lány!-vetettem fel.
-De párok nem lehetnek együtt!-kötötte ki megint Jimmy, mire Lea hunyorogni kezdett.
-Szóval te csak engem akarsz kicsinálni? Ugye?-vonta kérdőre, mire úgy reagált mint egy rossz kisgyerek mikor lebukott. Fura mosoly jelent meg az arcán és elszaladt, csak pár perc múlva jött vissza.
-Jó akkor legyen Jimmy és Rocky és Zack és Lacey!- mondta Gena, de Syn egyből ellenkezni kezdett.
-Nem leszek Christtal! Jimmyt kérem ő elég gyors!
-Ba*d meg!-vágta fejbe Johnny, de Brian inkább nem reagált.
-Nyugi, jó lesz ez így!-mondtam mire Brian elmosolyodott.
-Igen, még így is megverünk!
-Ugyan már, mondd ezt miután te leszel az első akit ki lövök!-mondtam neki, mire intett a kezével, hogy várja, de aztán pár perc múlva kezdődött is a játék. Hatalmas küzdelem volt istentelen káromkodásokkal, kb egy 20 perces játékban. Már csak Jimmy, Brian és én maradtunk. Jimmy és én egymás mellet ültünk, mikor támadt egy ötlete.
-Figyelj, tudjuk hogy mi van köztetek, használd ki!
-Hogy mi van?
-Lopozz mögé és csábítsd el én meg addig kilövöm!-vigyorgott ördögien, de már már nekem is ijesztő volt.- Gyerünk menj már!- lökdösött, így el indultam. Próbáltam észrevétlen módon eljutni Brian menedékéig, nehogy addig észre vegyen és leszedjen, és szerencsém volt. Már láttam a hátát és mivel csak egy karnyújtásnyira volt megsimogattam, de ő azonnal ijedve hátra pattant.
-Hé, nyugi! Ne lőj!- szóltam neki és félre raktam a fegyverem. -Most csak ketten vagyunk és talán ki is használhatnánk!- mosolyogtam rá, de úgy tűnt nem igazán érti. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Leeresztette ő is a fegyverét és szorosan magához húzott, mielőtt átöleltem volna a kezemmel jeleztem Jimmynek, így pár másodperc múlva Jimmy hátba lőtte Briant és hatalmas nevetésbe tört ki, miközben Syn fájdalmasan felordított.
-Bas*zátok meg! Ti csaltatok!- ordibált és mutatott kettőnkre, mi meg csak nevettünk.Odamentem Jimmyhez ,összepacsiztunk és elindultunk a többiekhez. Kérdően néztek, hogy mi volt, de mi nem válaszoltunk, csak mosolyogtunk,de Syn nem tudott beletörődni abba, hogy milyen áron nyertünk.
-ÁÁÁÁÁÁ!-ordítottam fel, és a fájdalom irányába fordultam, pont hogy lássam a fenekem.- Brian, te most komolyan seggen lőttél?! Tudod, hogy fáj?- néztem rá, de a hasát fogva nevetett, majd ahogy abba hagyta, csak annyit mondott:
-Megérdemelted, mert csaltál! Csak azért tudtatok nyerni, mert egymás ellen játszottunk és ezt ki is használtátok.
-Ugyan már!-legyintett Jimmy. -De ha akarod, adom Rockyt Genaért és akkor egymással játszotok! És én úgyis megfoglak verni!- vigyorgott, de az újabb játékra még egy órát kellett várnunk, mert a srácok birkózásba kezdtek egymással. A következő játék viszont izgalmasabb volt, Jimmy és Brian is elég komolyan vették, sőt ők vették igazán komolyan. Mindketten megállás nélkül ordibáltak velünk, hogy nekünk kell nyerni, ne, oda menj.... mi többiek inkább kiejtettük egymást és kajáltunk míg ők egymással szenvedtek még egy óráig.
-Basszus, nagyon fáj mindenem!-dörzsölgette Lace a karjait.
-Jah, nagyon erősen lőnek ezek a fegyverek! Nézd ez hogy belilult!- mutatta Zack a mellkasán lévő nagy lilafoltot, ami kicsit még fel is duzzadt.
-Hát még az én fenekem, hogy fáj, de ha belilul, Synt megölöm!-mondtam, mire mind röhögni kezdtek. -Most mi vicces?- nem válaszoltak, csak ugyanúgy röhögtek. Inkább rájuk hagytam és duzzogva ettem tovább a hamburgerem. A srácok még mindig játszottak és kezdtük már nagyon unni magunkat, mikoris Zacky észre vette, hogy a szomszéd pálya nem paintballozáshoz van, hanem quad verseny pálya, hát átmentünk inkább oda. Elég saras volt a pálya és így nehéz volt kormányozni, volt is pár ügyes borulásunk, de mikor Gena lerepült a quadról, inkább visszamentünk a srácokért, hogy menjünk haza. Gena szegény teljesen ki volt, fájt a feje, tele volt zúzódásokkal és sántikált is. Mikor visszamentünk , a srácok már egy padon ülve röhögtek.
-Na ki nyert?-kérdezte Johnny, de nem válaszoltak.
-Na, mondjátok már!- sürgette a választ Leana.
-Senki, elfogytak a golyók!- nevette el magát Jimmy, aztán ahogy meglátták Gena vánszorgó alakját kérdő pillantásokat vetettek felénk.
-Ne bámuljatok! Borultam egy quaddal, aztán le is repültem róla.
-Az szép!
-Na igen, azért is jöttünk vissza, hogy menjünk haza!-mondta Zacky, és elindultunk a kocsik felé. Zacky kirakott engem otthon, és mivel Leana Jimmyhez ment, most egyedül maradtam. De rosszul éreztem magam miatta, nem akartam egyedül lenni, letusoltam, hajat mostam, és még mindig egyedül voltam. Nem akartam felhívni a többieket, mindenki a párjával volt, kivéve... Briant.
-Szia!- szólt meglepetten a telefonba.
-Szia! Mi ez a hang?
-Háát, eléggé meglepett a neved a kijelzőn!
-Miért is? Már megbeszéltük, hogy barátok vagyunk! Vagy nem?
-De de, de mi lenne ha elmondanád, hogy miért is hívtál?
-Hát, igazából csak mert, nem szeretnék egyedül lenni, de egyedül vagyok, a többiek meg most mind romantikáznak édes kettesben és rajtam kívűl csak te vagy egyedül, szóval gondoltam...
-Jó átmegyek, 10 perc!- mondta nevetve a választ,mielőtt befejezhettem volna a mondandómat.
-Köszi!-mondtam és már le is rakta. Ugyan nem 10 perc volt mire átért, de csak mert hozott kínait is.
-Ú, micsoda jófej srác vagy te!-mosolyogtam rá mikor megláttam a kínait.
-Igen, tudom!-jelent meg az önelégült mosolya, így inkább elvettem a kaját és kimentem a konyhába.
-Na és mit csinálunk?-kérdeztem a konyhában ülve, kajálás közben.
-Nem tudom, te hívtál át! Mihez van kedved?
-Hát igazából nincs tervem se kedvem semmihez, csak nem akartam egyedül lenni.
-Ó értem, szóval akkor csak punnyadunk mi?-bólintottam, elmosolyodott és ettünk tovább.
-És mi van Michellel? Beszéltetek azóta?
-Á, nem! Elhoztam a cuccaimat és elvittem az ő holmiját, de nem beszéltünk. És ti?
-Nem, azóta ugyan bekapcsoltam a mobilom, de sose veszem fel. Bár most megint forgat, úgyhogy nincs túl sok ideje rá, hogy hívogasson.
-És hogy vagy?
-Mármint? Hogy érted? Hogy vagyok, hogy megint befuccsolt a kapcsolatom az esküvő előtt? -meredten nézett a szemembe aztán lassan bólintott.- Hát igyekszem mihamarabb túltenni magam. Fáj, de valahogy nem annyira, mármint, nehezebben viseltem, hogy mi szétmentünk.
-Hát igen, emlékszem még! De mondd, miért csókoltál meg?
-Csak csel volt!
-Az nem csel volt! Az igazi csók volt! -szemforgatva ott hagytam a kaját és bementem egy pohár vízzel a nappaliba. -Most meg mi van?- jött utánam.
-Mondom, hogy csak azért csináltam, hogy Jimmy letudjon lőni.
-Bizonyítsd! Csókolj meg!
-Syn kérlek! Hidd el, hogy azért csináltam! Nem szeretnélek megcsókolni és nem is foglak! Nem akarok semmit tőled jelenleg ami több mint barátság! Fel kell dolgoznom a történteket érted?- azt hiszem hallotta, ahogy elcsuklott a hangom mert egyből megölelt.
-Bocsi, nem kellett volna!
-Nem gond, de ha neked se gond, kérlek engedj el, jó? Ne menj el, maradj itt, csak ..
-Jó, jó értem!-mondta és csak ült mellettem, de nem ölelt már. Bekapcsolta a tv-t és az egyik karját direkt úgy rakta a kanapé támlájára, hogy ha én akarok odabújhassak. De nem bújtam, csak ültünk egymás mellett és szótlanul bambultuk a tv-t.
-Azt hiszem 3 hétre, miért?-kérdeztem vissza, mire Jimmy csak megvonta a vállát.
-Akkor most van még 2 hetünk, hogy nem kell zenélnetek, meg albummal foglalkozni stb. Csinálhatnánk valami közös programot.- vetette fel Gena, mire összenéztünk mind,de különösebb reakció nem jött. -Jó ennyire ne lelkesedjetek srácok!
-Jó most csak így dögleni a medence partján!-mondta Syn és újabb sört nyitott ki.
-Paintballozzunk!-pattant fel a napágyból Zacky.Erre már a srácok arcán megjelent némi mosoly, mi meg úgy sem tudnánk mit csinálni, hát belementünk. Délután el is mentünk de kisebb problémák adódtak a csapat elosztást illetően.
-Fiúk lányok!-erősködött Jimmy.
-Nem, az nem igazságos küzdelem!-ellenkezett vele megállás nélkül Gena.
-Akkor legyen két srác két lány!-vetettem fel.
-De párok nem lehetnek együtt!-kötötte ki megint Jimmy, mire Lea hunyorogni kezdett.
-Szóval te csak engem akarsz kicsinálni? Ugye?-vonta kérdőre, mire úgy reagált mint egy rossz kisgyerek mikor lebukott. Fura mosoly jelent meg az arcán és elszaladt, csak pár perc múlva jött vissza.
-Jó akkor legyen Jimmy és Rocky és Zack és Lacey!- mondta Gena, de Syn egyből ellenkezni kezdett.
-Nem leszek Christtal! Jimmyt kérem ő elég gyors!
-Ba*d meg!-vágta fejbe Johnny, de Brian inkább nem reagált.
-Nyugi, jó lesz ez így!-mondtam mire Brian elmosolyodott.
-Igen, még így is megverünk!
-Ugyan már, mondd ezt miután te leszel az első akit ki lövök!-mondtam neki, mire intett a kezével, hogy várja, de aztán pár perc múlva kezdődött is a játék. Hatalmas küzdelem volt istentelen káromkodásokkal, kb egy 20 perces játékban. Már csak Jimmy, Brian és én maradtunk. Jimmy és én egymás mellet ültünk, mikor támadt egy ötlete.
-Figyelj, tudjuk hogy mi van köztetek, használd ki!
-Hogy mi van?
-Lopozz mögé és csábítsd el én meg addig kilövöm!-vigyorgott ördögien, de már már nekem is ijesztő volt.- Gyerünk menj már!- lökdösött, így el indultam. Próbáltam észrevétlen módon eljutni Brian menedékéig, nehogy addig észre vegyen és leszedjen, és szerencsém volt. Már láttam a hátát és mivel csak egy karnyújtásnyira volt megsimogattam, de ő azonnal ijedve hátra pattant.
-Hé, nyugi! Ne lőj!- szóltam neki és félre raktam a fegyverem. -Most csak ketten vagyunk és talán ki is használhatnánk!- mosolyogtam rá, de úgy tűnt nem igazán érti. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Leeresztette ő is a fegyverét és szorosan magához húzott, mielőtt átöleltem volna a kezemmel jeleztem Jimmynek, így pár másodperc múlva Jimmy hátba lőtte Briant és hatalmas nevetésbe tört ki, miközben Syn fájdalmasan felordított.
-Bas*zátok meg! Ti csaltatok!- ordibált és mutatott kettőnkre, mi meg csak nevettünk.Odamentem Jimmyhez ,összepacsiztunk és elindultunk a többiekhez. Kérdően néztek, hogy mi volt, de mi nem válaszoltunk, csak mosolyogtunk,de Syn nem tudott beletörődni abba, hogy milyen áron nyertünk.
-ÁÁÁÁÁÁ!-ordítottam fel, és a fájdalom irányába fordultam, pont hogy lássam a fenekem.- Brian, te most komolyan seggen lőttél?! Tudod, hogy fáj?- néztem rá, de a hasát fogva nevetett, majd ahogy abba hagyta, csak annyit mondott:
-Megérdemelted, mert csaltál! Csak azért tudtatok nyerni, mert egymás ellen játszottunk és ezt ki is használtátok.
-Ugyan már!-legyintett Jimmy. -De ha akarod, adom Rockyt Genaért és akkor egymással játszotok! És én úgyis megfoglak verni!- vigyorgott, de az újabb játékra még egy órát kellett várnunk, mert a srácok birkózásba kezdtek egymással. A következő játék viszont izgalmasabb volt, Jimmy és Brian is elég komolyan vették, sőt ők vették igazán komolyan. Mindketten megállás nélkül ordibáltak velünk, hogy nekünk kell nyerni, ne, oda menj.... mi többiek inkább kiejtettük egymást és kajáltunk míg ők egymással szenvedtek még egy óráig.
-Basszus, nagyon fáj mindenem!-dörzsölgette Lace a karjait.
-Jah, nagyon erősen lőnek ezek a fegyverek! Nézd ez hogy belilult!- mutatta Zack a mellkasán lévő nagy lilafoltot, ami kicsit még fel is duzzadt.
-Hát még az én fenekem, hogy fáj, de ha belilul, Synt megölöm!-mondtam, mire mind röhögni kezdtek. -Most mi vicces?- nem válaszoltak, csak ugyanúgy röhögtek. Inkább rájuk hagytam és duzzogva ettem tovább a hamburgerem. A srácok még mindig játszottak és kezdtük már nagyon unni magunkat, mikoris Zacky észre vette, hogy a szomszéd pálya nem paintballozáshoz van, hanem quad verseny pálya, hát átmentünk inkább oda. Elég saras volt a pálya és így nehéz volt kormányozni, volt is pár ügyes borulásunk, de mikor Gena lerepült a quadról, inkább visszamentünk a srácokért, hogy menjünk haza. Gena szegény teljesen ki volt, fájt a feje, tele volt zúzódásokkal és sántikált is. Mikor visszamentünk , a srácok már egy padon ülve röhögtek.
-Na ki nyert?-kérdezte Johnny, de nem válaszoltak.
-Na, mondjátok már!- sürgette a választ Leana.
-Senki, elfogytak a golyók!- nevette el magát Jimmy, aztán ahogy meglátták Gena vánszorgó alakját kérdő pillantásokat vetettek felénk.
-Ne bámuljatok! Borultam egy quaddal, aztán le is repültem róla.
-Az szép!
-Na igen, azért is jöttünk vissza, hogy menjünk haza!-mondta Zacky, és elindultunk a kocsik felé. Zacky kirakott engem otthon, és mivel Leana Jimmyhez ment, most egyedül maradtam. De rosszul éreztem magam miatta, nem akartam egyedül lenni, letusoltam, hajat mostam, és még mindig egyedül voltam. Nem akartam felhívni a többieket, mindenki a párjával volt, kivéve... Briant.
-Szia!- szólt meglepetten a telefonba.
-Szia! Mi ez a hang?
-Háát, eléggé meglepett a neved a kijelzőn!
-Miért is? Már megbeszéltük, hogy barátok vagyunk! Vagy nem?
-De de, de mi lenne ha elmondanád, hogy miért is hívtál?
-Hát, igazából csak mert, nem szeretnék egyedül lenni, de egyedül vagyok, a többiek meg most mind romantikáznak édes kettesben és rajtam kívűl csak te vagy egyedül, szóval gondoltam...
-Jó átmegyek, 10 perc!- mondta nevetve a választ,mielőtt befejezhettem volna a mondandómat.
-Köszi!-mondtam és már le is rakta. Ugyan nem 10 perc volt mire átért, de csak mert hozott kínait is.
-Ú, micsoda jófej srác vagy te!-mosolyogtam rá mikor megláttam a kínait.
-Igen, tudom!-jelent meg az önelégült mosolya, így inkább elvettem a kaját és kimentem a konyhába.
-Na és mit csinálunk?-kérdeztem a konyhában ülve, kajálás közben.
-Nem tudom, te hívtál át! Mihez van kedved?
-Hát igazából nincs tervem se kedvem semmihez, csak nem akartam egyedül lenni.
-Ó értem, szóval akkor csak punnyadunk mi?-bólintottam, elmosolyodott és ettünk tovább.
-És mi van Michellel? Beszéltetek azóta?
-Á, nem! Elhoztam a cuccaimat és elvittem az ő holmiját, de nem beszéltünk. És ti?
-Nem, azóta ugyan bekapcsoltam a mobilom, de sose veszem fel. Bár most megint forgat, úgyhogy nincs túl sok ideje rá, hogy hívogasson.
-És hogy vagy?
-Mármint? Hogy érted? Hogy vagyok, hogy megint befuccsolt a kapcsolatom az esküvő előtt? -meredten nézett a szemembe aztán lassan bólintott.- Hát igyekszem mihamarabb túltenni magam. Fáj, de valahogy nem annyira, mármint, nehezebben viseltem, hogy mi szétmentünk.
-Hát igen, emlékszem még! De mondd, miért csókoltál meg?
-Csak csel volt!
-Az nem csel volt! Az igazi csók volt! -szemforgatva ott hagytam a kaját és bementem egy pohár vízzel a nappaliba. -Most meg mi van?- jött utánam.
-Mondom, hogy csak azért csináltam, hogy Jimmy letudjon lőni.
-Bizonyítsd! Csókolj meg!
-Syn kérlek! Hidd el, hogy azért csináltam! Nem szeretnélek megcsókolni és nem is foglak! Nem akarok semmit tőled jelenleg ami több mint barátság! Fel kell dolgoznom a történteket érted?- azt hiszem hallotta, ahogy elcsuklott a hangom mert egyből megölelt.
-Bocsi, nem kellett volna!
-Nem gond, de ha neked se gond, kérlek engedj el, jó? Ne menj el, maradj itt, csak ..
-Jó, jó értem!-mondta és csak ült mellettem, de nem ölelt már. Bekapcsolta a tv-t és az egyik karját direkt úgy rakta a kanapé támlájára, hogy ha én akarok odabújhassak. De nem bújtam, csak ültünk egymás mellett és szótlanul bambultuk a tv-t.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)