Mindenkinek nagyon nagyon Boldog Karácsonyt!!!!!Jó olvasást!!
Audrey:
Felkaptam pár göncöt, sminkeltem és mire kiléptem a szobámból Syn és Ava mint ahogy ott hagytam őket veszekedtek tovább.
-Brian semmi közöd hozzá!
-Mi?! Te folyton ítélkezel fölöttem, azok alapján amiket másoktól hallottál. Én nem tehetem?-kérdezte vigyorogva Avat akiről még hátulról is láttam, hogy tiszta ideg.
-Na jól van tubicák menjünk.-szóltam oda mire egyhangúan jött a válasz.
-Nem szeretjük egymást!
-Jól van, látom az összhang már meg van!-kacsintottam rájuk és elindultam kifelé.Ahogy leértünk már meg se szólaltak.
-Nem vagytok éhesek?-kérdeztem de semmi válasz, hát elindultam valamerre ők meg kullogtam utánam.-Srácok mi van veletek?
-Állandóan ítélkezik felettem, de én nem tudhatok semmi kínosat róla...
-Az előző pasija sokkal idősebb volt és nős.-böktem ki unott fejjel mire Ava a karomra csapott Brian meg csak felnevetett.
-Mennyivel idősebb?-kérdezte aztán.
-Lássuk csak Ava 26 éves,
-Audrey kussolj!
-a pasi meg csak 52.
-Mi vaaaaan?-röhögött még jobban Brian.-Az apádnak is elmenne!
-Jól van már!Nem tudod tartani a szádat?-esett nekem Ava.
-És mondd csak kellett már viagrát szednie?Vagy már az sem segített?-röhögött Brian egyre jobban, Ava feje meg csak vörösödött.
-Ott, gyertek!-mentem egy kisétterembe.-Üljetek le mindjárt hozok enni.
Ava:
Legszívesebben kinyírnám Audreyt, hogy teheti ezt velem, hogy ilyen dolgokat mondd el, és pont Briannek?! Megtudnám FOJTANI!
-Így már érthető miért voltál úgy elájulva Mattől!Neki még nem súrolják a földet a golyói.
-Brian ha nem fejezed ezt be én komolyan megütlek... és különben is, mi az hogy elájultam?-fortyogtam magamban miközben még mindig hatalmas önelégült vigyor volt a képén.-Miért érdekel ez téged ennyire?
-Unom, hogy mindig én vagyok minden rosszal megbélyegezve.
-Talán nincs semmi alapjuk? Mikor megláttál nem az volt az első gondolatod, hogy előbb dugj meg mint Zacky?-kérdeztem ingerülten mire felvonta a szemöldökét és egy félmosollyal bólogatott.
-Nem ez volt az első.
-Akkor a második.
-Az első gondolatom az volt, hogy szép vagy, a második meg, hogy túl félénk.
-Brian nem ez a lényeg, neked minden lány csak egy numera.
-Ez sem teljesen igaz. Voltak barátnőim, voltam szerelmes, de utálok csalódni és a pénzéhes kis libákat is. Egyszerűbb, ha önző vagyok, jól érzem így magam.
-Hah.-horkantam fel.
-Neked talán jobb folyton szabályok és elvek szerint élni?Jobb csak azért nem kavarnod korodbeliekkel, mert tiltják a szabályaid?
-Mi? Most meg miről beszélsz? Ha önző lennék mint te akkor se akarnék veled összejönni.
-Ez fájt!-kapott a szívéhez.-De nem magamról beszélek. Mattről.
-Istenem, még mindig azt hiszed szeretem? Syn utoljára mondom, hogy nem érdekel Matt.-egy furcsa, alig látható kis mosolyra húzta el a száját,de a beszélgetésünknek vége szakadt, Audrey megérkezett egy halom kajával.
Ettünk, aztán beültünk egy filmre moziba, bár nem volt túl szerencsés, Syn megőrül a sötétben, dobálózik a popcornnal, beszólogat és idegesítő.
Syn:
-Ha nektek ennyi egy szórakoztató nap, többet nem akarom.
-Vettem neked piát.-kacsintott Audrey és megveregette a táskát az oldalán.
-Imádlak mondtam már?-karoltam át, de csak keserűen nevetett.
-Majd a hotelben!
-Iszol te is velünk?-kérdeztem Avat, de ő csak megrázta a fejét. Talán túl sok voltam neki mára.
-Holnap nekem kezdődik újra a munka.-mondta és már meg is érkeztünk a szállodához, felmentünk a lifttel. Sehol senki nem volt Ava mégis gyorsan beszaladt a szobájába és már be is csukta az ajtót.
-Na és mit iszunk?
-Vodkám van és tequilám.
-Keverve máris tökéletes.-kacsintottam rá és már vettem is elő két poharat amíg ő a piákat kapta elő a táskájából.
Leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tv-t és inni kezdtük.
-Jesszusom hogy néz ki az a nő.
-Mi bajod vele? Elég jó nő!-mondtam a tvben egy szappanopera szereplőre.
-Mi? Láttad milyenek a mellei? Mintha csak lógó bőr lenne. És a segge? Rezeg mint egy kocsonya.
-A nők szemében minden másik nő ocsmány.
-Ez nem igaz. Ava szexi, és Jessica Alba is.
-Egyetértek.-bólintottam.
-De ez a nő, azt ne mondd hogy bejön.
-Nem, de nem is olyan rossz.
-Jesszusom! Nézd már meg ott a fenekét, ennél még az enyém is szebb.-kelt ki már magából teljesen Audrey.Felnevettem mire csak jobban kiakadt.
-Nem hiszed?-kérdezte és már fel is pattant az ágyról és hátat fordított nekem kicsit bepucsítva.-Látod?
-Jól van hiszek neked!-adtam meg magam és töltöttem még egy felest.
-Mi? Higgy a szemednek, nekem izmos seggem van.
-Látom, látom!-adtam fel és végig mértem úgy, hogy ő is lássa, ettől viszont teljesen elpirult és leült.
-Na és az a pasi? -kérdeztem, hogy megtörjem a kínos csendet.
-Utálom a szakállat de még annál is jobban a bajuszt.-fintorodott el Audrey és megitta végre a felesét.-Én tetszem neked?
-Hogy mit?-kérdeztem vissza.
-Brian, tetszem neked?
-Még jó. Egzotikus nő vagy, nehéz nem észre venni, hogy nézel ki.-mondtam és mikor a végén ránéztem, hirtelen rám vetette magát.Megcsókolt és bemászott az ölembe, hogy már a csípőmön ült.
-Audrey.-fogtam meg a karjainál és eltoltam.-Ava, ezt nem...
-Bizonyítsd be, hogy tetszem.
-De, ezt nem...-újra megcsókolt.
-Talán nem tetszik amit látsz?-kérdezte és levette a felsőjét. Köpni nyelni nem tudtam.Lassan mozogni kezdett az ölemben.-Úgy érzem, mégis csak tetszik amit látsz, hát gyerünk. A nagy Synyster Gates.-suttogott a fülembe, közben a kezemet a fenekére irányította. Megcsókolt én meg két kézzel belemarkoltam a fenekébe és felkeltem vele, végig csimpaszkodott a nyakamba, a lábaival szorosan átkulcsolva a derekam. A fenekét fogva becipeltem a szobájába és az ágyához vittem.Letettem és éreztem ahogy megremeg. Eleresztett a lábaival de a kezével visszahúzott így fölé magasodtam miközben újra megcsókolt.Végig csókoltam az álla vonalát, a nyakát lefelé haladva a melleiig. Halkan felnyögött és libabőrös lett. Megmarkoltam a combjait és lejjebb haladtam a hasát csókolgatva a nadrágja vonaláig, újra felnyögött.
-Audrey, részeg vagy, és én ezt nem ... Ava megölne!-kapkodtam levegő után és lemásztam az ágyról. -Sajnálom!-mondtam és kijöttem, becsukva magam után az ajtót. Töltöttem még egy felest aztán besiettem a szobámba.
-Ekkora barmot!-morogtam magamban és belerúgtam az ágyba. Hanyatt dőltem és a plafont bámultam.-Ilyen nőt! Úristeeeen!-borzongtam bele a történtekbe, de tudtam, hogy jól csináltam.
2014. december 25., csütörtök
2014. december 19., péntek
Sziasztok! Remélem még nem hagytatok teljesen magamra amiért nem hoztam részt, de elég rosszul telt a hetem és minden időmet felemésztettem.A kutyám beteg lett és ma el is pusztult. Ezen a héten nem lesz rész de jövőhéten mivel karácsony lesz igyekezni fogok összeszedem magam és újra blogolok, de kell most egy kis idő és nyugalom!
2014. december 14., vasárnap
Ünnepi blogolás!!!
Sziasztok!
Most megintcsak újítanom kell, a hétvégék bezsúfolódtak viszont a hétköznapjaim kezdenek lazulni, szóval kedd, szerda magasságában hozom az új részeket ;)
Puszikaaaa
Most megintcsak újítanom kell, a hétvégék bezsúfolódtak viszont a hétköznapjaim kezdenek lazulni, szóval kedd, szerda magasságában hozom az új részeket ;)
Puszikaaaa
2014. december 7., vasárnap
Nobody's perfect 2.23 UTOLSÓ
Nyugalom, csak a széria utolsó része, nem a ficé.
Ryan pár napja folyton velünk van, reggel korán jön, este megy. Folyton csak Jacksont és engem figyel.Jackson nagyon magába zárkózott, csa keveset beszél, nem játszik semmivel, viszont nagyon ragaszkodik Brianhez. Most is vele néz mesét a kanapén.
A mobilcsörgésem zökkentett ki kettejük figyeléséből. Josh.
-Szia!
-SZia, na hogy vagytok?
-Nem változott semmi.
-Odamenjek?-kérdezte és én reflexszerűen rávágtam, hogy nem. Nem hiszem, hogy bárki segíthetne most Jacksonnak túljutni ezen.Kicsit még beszéltünk aztán leraktam a telefont. Pont mikor Ryan is megérkezett, kimentem beengedni és ő egyből a konyha felé vette az irányt.
-Liz!-hívott maga után így mentem.-Rájöttem mivel lehetne most segíteni ezen a helyzeten. Jackson elzárkózik, ki kell zökkenteni a helyzetből, ebből a biztonságosnak gondolt állapotból.
-Ezzel semmi újat nem mondasz, erre már én is rájöttem.
-De én ismerem a módszert.-mondta de a hűűű de titkos módszer valahogy benne rekedt.
-Elárulnád?! kértem kicsit ingerülten mire szűkre húzta a szemeit és úgy nézett.
-Hogy nyisson mindenki felé környezet változás kell. El kell költöznötök.Új iskola, új környék, ne lássa mindennap ezt az utcát.
-Mi?
-A biztosító intázne nektek egy átmenti lakást ha gényelnétek, mire újjáépítik ezt a házat legalább egy év.
-És mégis hova?
-Bárhova! Hidd el, hogy erre van szüksége, és mindemellett úgy gondolom neked is segítene ez.
Szinte lesokkoltam,. meredten bámultam magam elé a nap hátralevő részében. Elköltözni egy másik városba? És a fiúk? Mi lesz velünk? Estig a konyhában ültem, míg le nem ültek az asztalhoz a srácok.
-Jackson?-kérdeztem Briant.
-Alszik.
-Mi a baj Lizzy?-kérdezte Zacky és ahogy végig néztem rajtuk, láttam, hogy tudják valami gond van.
-Ryan kitalálta hogy tudok segíteni Jacksonnak.
-Na akkor ennek örülnünk kell, nem?-mosolyodott el Jimmy.
-Nem, vagyis de persze, csak....
-Mit mondott?
-Azt hogy akkor fog ez javulni, ha új emberekkel találkozik, ha új környezetben, új iskolában lesz...
-Vagyis?-nézett értetlenül Brian.
-El kell költöznöm vele. Csak ő és én egy másik helyre, egy másik városba.
-Mi?! Ez nem megoldás.
-Ryan szerint igen, és nem tehetek mást. Jacksonnak segítenem kell, és Anyu is ezt várná el tőlem, Apu meg eltűnt szóval ő nem tudom. El kell vinnem innen, hogy ne emlékeztesse semmi arra a napra, hogy ne sajnálkozva nézzenek rá a suliban, a boltban, meg egyáltalán. Kisfiúnak kell maradni, gyereknek.
-De csak jobban befog zárkózni.
-Ryan azt is mondta, hogy ez idő alatt nem kéne veletek se nagyon találkozni.-mondtam de leginkább Brianre célozva, mivel Jackson csak felé nyitott igazán.
-Na jó, ez már tényleg baromság.-pattan fel Brian egyből.
-Kérlek, támogatásra van szükségünk, jó? Majd hívlak titeket, beszélünk, de elhiszem, hogy ez segíthet, neki is és nekem is. Elköltözünk!-határoztam el magam végre és hiába gondoltam hogy ez jó megoldás, vagyhogy ez megoldás lehet egyáltalán, bizonytalannak és elveszettnek éreztem magam ettől. Munkát kell keresnem és új életet kell kezdenünk, de sürgősen.
Ryan pár napja folyton velünk van, reggel korán jön, este megy. Folyton csak Jacksont és engem figyel.Jackson nagyon magába zárkózott, csa keveset beszél, nem játszik semmivel, viszont nagyon ragaszkodik Brianhez. Most is vele néz mesét a kanapén.
A mobilcsörgésem zökkentett ki kettejük figyeléséből. Josh.
-Szia!
-SZia, na hogy vagytok?
-Nem változott semmi.
-Odamenjek?-kérdezte és én reflexszerűen rávágtam, hogy nem. Nem hiszem, hogy bárki segíthetne most Jacksonnak túljutni ezen.Kicsit még beszéltünk aztán leraktam a telefont. Pont mikor Ryan is megérkezett, kimentem beengedni és ő egyből a konyha felé vette az irányt.
-Liz!-hívott maga után így mentem.-Rájöttem mivel lehetne most segíteni ezen a helyzeten. Jackson elzárkózik, ki kell zökkenteni a helyzetből, ebből a biztonságosnak gondolt állapotból.
-Ezzel semmi újat nem mondasz, erre már én is rájöttem.
-De én ismerem a módszert.-mondta de a hűűű de titkos módszer valahogy benne rekedt.
-Elárulnád?! kértem kicsit ingerülten mire szűkre húzta a szemeit és úgy nézett.
-Hogy nyisson mindenki felé környezet változás kell. El kell költöznötök.Új iskola, új környék, ne lássa mindennap ezt az utcát.
-Mi?
-A biztosító intázne nektek egy átmenti lakást ha gényelnétek, mire újjáépítik ezt a házat legalább egy év.
-És mégis hova?
-Bárhova! Hidd el, hogy erre van szüksége, és mindemellett úgy gondolom neked is segítene ez.
Szinte lesokkoltam,. meredten bámultam magam elé a nap hátralevő részében. Elköltözni egy másik városba? És a fiúk? Mi lesz velünk? Estig a konyhában ültem, míg le nem ültek az asztalhoz a srácok.
-Jackson?-kérdeztem Briant.
-Alszik.
-Mi a baj Lizzy?-kérdezte Zacky és ahogy végig néztem rajtuk, láttam, hogy tudják valami gond van.
-Ryan kitalálta hogy tudok segíteni Jacksonnak.
-Na akkor ennek örülnünk kell, nem?-mosolyodott el Jimmy.
-Nem, vagyis de persze, csak....
-Mit mondott?
-Azt hogy akkor fog ez javulni, ha új emberekkel találkozik, ha új környezetben, új iskolában lesz...
-Vagyis?-nézett értetlenül Brian.
-El kell költöznöm vele. Csak ő és én egy másik helyre, egy másik városba.
-Mi?! Ez nem megoldás.
-Ryan szerint igen, és nem tehetek mást. Jacksonnak segítenem kell, és Anyu is ezt várná el tőlem, Apu meg eltűnt szóval ő nem tudom. El kell vinnem innen, hogy ne emlékeztesse semmi arra a napra, hogy ne sajnálkozva nézzenek rá a suliban, a boltban, meg egyáltalán. Kisfiúnak kell maradni, gyereknek.
-De csak jobban befog zárkózni.
-Ryan azt is mondta, hogy ez idő alatt nem kéne veletek se nagyon találkozni.-mondtam de leginkább Brianre célozva, mivel Jackson csak felé nyitott igazán.
-Na jó, ez már tényleg baromság.-pattan fel Brian egyből.
-Kérlek, támogatásra van szükségünk, jó? Majd hívlak titeket, beszélünk, de elhiszem, hogy ez segíthet, neki is és nekem is. Elköltözünk!-határoztam el magam végre és hiába gondoltam hogy ez jó megoldás, vagyhogy ez megoldás lehet egyáltalán, bizonytalannak és elveszettnek éreztem magam ettől. Munkát kell keresnem és új életet kell kezdenünk, de sürgősen.
2014. december 6., szombat
Life is just a game 64.
Skye:
Akárcsak Brian, a kiadónk se nagyon örült hogy elakarunk menni egy promotáló nyaralásra ahelyett, hogy befejeznénk a lemezt. És mivel tudta mindenki, hogy én találtam ki be is hívtak.
-Köt a szerződés, mégis hogy gondolta ezt?
-Tudja maga mit von a szerződés szegés maga után?-vágtak egymás szavába. Úgy éreztem magam mint egy kislány akit a szülei dorgálnak.
-Úgy gondolom, hogy a banda érdekében erre szükségünk van. Ha továbbra is akarnak velünk szerződni a jövőben, az csakúgy megy ha a testvérem is benne van. Segíteni fog ez neki, hogy túltegye magát most ezen.
-Nézze épp elég gond, hogy a maga helyzete után ugyanez fennáll most a testvérével.
-Ezt most nem mondhatta komolyan!Gondolja, hogy végig akartam menni ezen az egészen?Éppen ettől akarom megvédeni a testvéremet, ráadásul úgy, hogy az a zenénknek is jó legyen! Mi ezzel a baj? A testvérem fontosabb maguknél, és annál, hogy magukkal dolgozzunk együtt!-hadartam le a mondandómat, hogy ne tudjanak közbe vágni. Nem szóltak. Egymásra néztek és úgy meredtek rám mint valami gyilkosra.Én pedig továbbra is határozottan rájuk. Nem vagyok hajlandó engedni ebből. Heidi és a babák fontosabbak mindennél.
Heidi:
El sem hiszem végre, nem egy terhes nő leszek, csak egy kalandor.
-Izgulok!-mondtam Briannek mikor a reptéren várakoztunk a gépre.
-Én is!-sóhajtott és idegesen, félve odapillantott a gömbölyödő hasamra.Megfogtam a kezét és odahúztam a hasamra.Felém kapta a fejét és meglepetten nézett rám.
-Amit akarok én és aminek örülök annak örülnek ők is. Jól vannak hidd el!-mondtam közben végig ott tartva a kezét a hasamon.Hihetetlenül gondoskodó lett, érzékeny és mindenre ugrik, ami úgy gondolja árt nekünk. És iszonatosan idegesítő olykor de ki az aki nem egy ilyen pasit akar?
-Persze, a babák akarják, hogy folyton a hátadat masszírozzam mi?-nézett rám felvont szemöldökkel
-Gyertek most már mehetünk.-szólt Matt és elindultunk a beszállókártyákkal a kapu felé. Már csak pár óra és Ausztráliában vagyunk!
Skye:
-Oké, este érünk a reptérre szóval ma már semmire se lesz idő, de a héten lesz fotózásunk, meg csomó helyről szóltak hogy mehetünk jótékonykodni, zenélni...-meséltem mindent el a többieknek a repülőn. Heidi amennyire örült és izgatott lett a sevenfoldos srácok épp annyira nem. Zacky kijelentette, hogy ő csak a strandon akar punnyadni, Matt egyből lelkesen bólogatva a drága megfertőzött kisfiammal is.
Akárcsak Brian, a kiadónk se nagyon örült hogy elakarunk menni egy promotáló nyaralásra ahelyett, hogy befejeznénk a lemezt. És mivel tudta mindenki, hogy én találtam ki be is hívtak.
-Köt a szerződés, mégis hogy gondolta ezt?
-Tudja maga mit von a szerződés szegés maga után?-vágtak egymás szavába. Úgy éreztem magam mint egy kislány akit a szülei dorgálnak.
-Úgy gondolom, hogy a banda érdekében erre szükségünk van. Ha továbbra is akarnak velünk szerződni a jövőben, az csakúgy megy ha a testvérem is benne van. Segíteni fog ez neki, hogy túltegye magát most ezen.
-Nézze épp elég gond, hogy a maga helyzete után ugyanez fennáll most a testvérével.
-Ezt most nem mondhatta komolyan!Gondolja, hogy végig akartam menni ezen az egészen?Éppen ettől akarom megvédeni a testvéremet, ráadásul úgy, hogy az a zenénknek is jó legyen! Mi ezzel a baj? A testvérem fontosabb maguknél, és annál, hogy magukkal dolgozzunk együtt!-hadartam le a mondandómat, hogy ne tudjanak közbe vágni. Nem szóltak. Egymásra néztek és úgy meredtek rám mint valami gyilkosra.Én pedig továbbra is határozottan rájuk. Nem vagyok hajlandó engedni ebből. Heidi és a babák fontosabbak mindennél.
Heidi:
El sem hiszem végre, nem egy terhes nő leszek, csak egy kalandor.
-Izgulok!-mondtam Briannek mikor a reptéren várakoztunk a gépre.
-Én is!-sóhajtott és idegesen, félve odapillantott a gömbölyödő hasamra.Megfogtam a kezét és odahúztam a hasamra.Felém kapta a fejét és meglepetten nézett rám.
-Amit akarok én és aminek örülök annak örülnek ők is. Jól vannak hidd el!-mondtam közben végig ott tartva a kezét a hasamon.Hihetetlenül gondoskodó lett, érzékeny és mindenre ugrik, ami úgy gondolja árt nekünk. És iszonatosan idegesítő olykor de ki az aki nem egy ilyen pasit akar?
-Persze, a babák akarják, hogy folyton a hátadat masszírozzam mi?-nézett rám felvont szemöldökkel
Skye:
-Oké, este érünk a reptérre szóval ma már semmire se lesz idő, de a héten lesz fotózásunk, meg csomó helyről szóltak hogy mehetünk jótékonykodni, zenélni...-meséltem mindent el a többieknek a repülőn. Heidi amennyire örült és izgatott lett a sevenfoldos srácok épp annyira nem. Zacky kijelentette, hogy ő csak a strandon akar punnyadni, Matt egyből lelkesen bólogatva a drága megfertőzött kisfiammal is.
2014. december 4., csütörtök
2014. november 24., hétfő
Sex on the beach 11. fejezet/1
Sziasztok ezerbocs, most vettem észre, hogy ezt tegnap nem tettem közzé, pedig azt hittem, szóval elnézést, de most itt van, pótoltam!
Jó olvasást ;)
Ava:
Jaj végre úgy kelhetek fel reggel hogy nem kell sehova sem sietni, egy kis pihenés. Istenem de jó, gondoltam miközben végig nyújtóztam az ágyon. Este a fiúkat is hagytam a koncert után, Audrey meg mivel bezárkózott a szobájába egyedül, nyugalomban töltöttem az estét.Belebújtam a köntösömbe és kiléptem a közös nappaliba és szinte elborzadtam, ahogy körbenéztem.
Ruhák szanaszét, istentelen bűz, és Zacky és Jimmy 3 méter különbséggel félmeztelenül a földön horkol.Dühösen trappoltam odahozzájuk.
-ZACK, JIMMY!-nem reagáltak semmit, még egy kis nyöszörgést sem. Leguggoltam Zacky mellé és sikítottam ahogy a torkomon kifért. Ijedtében felugrott és zihált.
-Mi a franc?-nyöszörgött Jimmy.
-Ava te normális vagy?...... alig kapok levegőt...-lihegett Zacky de már a szemét dörzsölgette ülve.
-Mi történt?-jött ki Matt, aztán ahogy meglátta, hogy néz ki a szoba elkezdett nevetni.Dühösen néztem rá, mire megvonta a vállát és visszament a szobájába.
-Nem lehettek ilyen felelőtlenek! Most rögtön rakjatok rendet és nem tudom melyikőtök hányt oda, de takarítsa el!Kaptok 2 órát!
-Mi? Csak szórakoztunk! Különben is van itt takarítószemélyzet....-ült fel már Jimmy is.
-Van, de azért mert takarítanak nem kell őket arra kényszeríteni, hogy a hányásotokat takarítsák el.Rakjatok rendet, mert takarítót nem hívhattok!-morogtam és pár pillanat alatt elszállt a jókedvem. Bementem a füribe és kivittem a felmosóvödröt és a felmosót, és egy nedves rongyot Zacky fejére dobtam. -Lássatok neki, nem fog az egész banda és én is miattatok szégyenkezni...-csaptam be a fürdő ajtót és megengedtem egy kád vizet, közben reménykedve, hogy mire végzem már takarítani fognak. Nevettem magamban, hát persze hogy nem teszik amit mondok...
Beültem a kádba és próbáltam lenyugodni.Nem ment! Kimásztam magam köré csavartam a törülközőt és kiléptem a fürdőből és meglepetésemre Zacky és Jimmy összeszedték a ruháikat, felmosták amit kellet és már el is tűntek.
Benyitottam a szobáikba, aludtak tovább.
Brian:
-Mégse én vagyok a legrosszabb.-mondtam mikor kilépve a szobámból láttam, hogy Ava Jimmyhez kukucskál be.
-Hogy mi?-fordult meg kicsit ijedten.
-Nem én vagyok a legbalhésabb a bandában.-mondtam és leültem a kanapéra, közben végig őt figyeltem.
-Most nem balhéztál, de mindketten tudjuk, hogy neked is voltak ügyeid.
-Igen voltak, bár azokról szerintem én többet tudok.-mosolyodtam el mire csak fújtatott egyet.-És a te ügyeid? Nem akarsz mesélni?
-Miről beszélsz? Nekem nincsenek és nem is voltak balhéim.-ellenkezett de szorosan maga előtt összefonta a karjait.
-Ugyan, azt már mind tudjuk, hogy nem vagy ártatlan, Matt által azt is hogy elég jó.-vigyorodtam el, mire ő csak elképedt.-és azt is hogy nincs bajod az alkohollal. Ilyen esetekben biztos van vagy volt valami balhé.-csak megrázta a fejét, de aztán toporogni kezdett.
-Nincs mit mondanom!-indult a szobájába és be csukta az ajtót.
-Hidd el van neki.-jelent meg hirtelen Audrey ásítozva, majd leült velem szemben.
-Mesélj!-kértem és hátradőltem. Felfúzta a térdét és sunyin, de aranyosan mosolyogva rám pillantott.
Audrey:
-Nem tehetem.
-Nem fogok könyörögni.-fordította el a fejét Brian és kibámult az ablakon.
-Annál jobb.-mondtam és Ava pont abban a pillanatban jelent meg.
-Mondd hogy nem mondtál semmit.-lépett mellé mire megráztam a fejem.
-Hmm, hazudtál.-mosolygott rá Brian és ahogy a barátnőmet figyeltem feltűnt, hogy elpirult.
-Na jó én magatokra hagylak titeket turbékolni.-készültem felállni, de mindketten erősen ellenkezni kezdtek.
-Nem, többet ne!
-Mi?Ez mi volt?
-A múltkori után nem szólt hozzám!
-Nekem meg a bocsánatáért kellett esedeznem, mert...
-Azért esedezned nem kellett.-vágott Syn Ava szavába és elkezdtek vitázni.
-Hát legyen, élve a vétózhatatlan azt teszed amit én mondok jogommal, Ava és Brian velem töltitek a napot édes hármasban!-vigyorodtam el ők meg elhallgattak.-Így mindenkinek megfelel?
-Egy hármas, és két lánnyal?-karolt belém Syn vigyorogva, egészen míg el nem toltam magamtól.
-Legyen!-vonta meg a vállát Ava is.-A többiek úgyis matt részegek még.
-Akkor készülődjünk!-mondtam és besiettem felöltözni. Így legalább nem leszek itt, mikor Jimmy magához tér és kikapcsolhatok, és és és... jobb lesz távol tőle.
Jó olvasást ;)
Ava:
Jaj végre úgy kelhetek fel reggel hogy nem kell sehova sem sietni, egy kis pihenés. Istenem de jó, gondoltam miközben végig nyújtóztam az ágyon. Este a fiúkat is hagytam a koncert után, Audrey meg mivel bezárkózott a szobájába egyedül, nyugalomban töltöttem az estét.Belebújtam a köntösömbe és kiléptem a közös nappaliba és szinte elborzadtam, ahogy körbenéztem.
Ruhák szanaszét, istentelen bűz, és Zacky és Jimmy 3 méter különbséggel félmeztelenül a földön horkol.Dühösen trappoltam odahozzájuk.
-ZACK, JIMMY!-nem reagáltak semmit, még egy kis nyöszörgést sem. Leguggoltam Zacky mellé és sikítottam ahogy a torkomon kifért. Ijedtében felugrott és zihált.
-Mi a franc?-nyöszörgött Jimmy.
-Ava te normális vagy?...... alig kapok levegőt...-lihegett Zacky de már a szemét dörzsölgette ülve.
-Mi történt?-jött ki Matt, aztán ahogy meglátta, hogy néz ki a szoba elkezdett nevetni.Dühösen néztem rá, mire megvonta a vállát és visszament a szobájába.
-Nem lehettek ilyen felelőtlenek! Most rögtön rakjatok rendet és nem tudom melyikőtök hányt oda, de takarítsa el!Kaptok 2 órát!
-Mi? Csak szórakoztunk! Különben is van itt takarítószemélyzet....-ült fel már Jimmy is.
-Van, de azért mert takarítanak nem kell őket arra kényszeríteni, hogy a hányásotokat takarítsák el.Rakjatok rendet, mert takarítót nem hívhattok!-morogtam és pár pillanat alatt elszállt a jókedvem. Bementem a füribe és kivittem a felmosóvödröt és a felmosót, és egy nedves rongyot Zacky fejére dobtam. -Lássatok neki, nem fog az egész banda és én is miattatok szégyenkezni...-csaptam be a fürdő ajtót és megengedtem egy kád vizet, közben reménykedve, hogy mire végzem már takarítani fognak. Nevettem magamban, hát persze hogy nem teszik amit mondok...
Beültem a kádba és próbáltam lenyugodni.Nem ment! Kimásztam magam köré csavartam a törülközőt és kiléptem a fürdőből és meglepetésemre Zacky és Jimmy összeszedték a ruháikat, felmosták amit kellet és már el is tűntek.
Benyitottam a szobáikba, aludtak tovább.
Brian:
-Mégse én vagyok a legrosszabb.-mondtam mikor kilépve a szobámból láttam, hogy Ava Jimmyhez kukucskál be.
-Hogy mi?-fordult meg kicsit ijedten.
-Nem én vagyok a legbalhésabb a bandában.-mondtam és leültem a kanapéra, közben végig őt figyeltem.
-Most nem balhéztál, de mindketten tudjuk, hogy neked is voltak ügyeid.
-Igen voltak, bár azokról szerintem én többet tudok.-mosolyodtam el mire csak fújtatott egyet.-És a te ügyeid? Nem akarsz mesélni?
-Miről beszélsz? Nekem nincsenek és nem is voltak balhéim.-ellenkezett de szorosan maga előtt összefonta a karjait.
-Ugyan, azt már mind tudjuk, hogy nem vagy ártatlan, Matt által azt is hogy elég jó.-vigyorodtam el, mire ő csak elképedt.-és azt is hogy nincs bajod az alkohollal. Ilyen esetekben biztos van vagy volt valami balhé.-csak megrázta a fejét, de aztán toporogni kezdett.
-Nincs mit mondanom!-indult a szobájába és be csukta az ajtót.
-Hidd el van neki.-jelent meg hirtelen Audrey ásítozva, majd leült velem szemben.
-Mesélj!-kértem és hátradőltem. Felfúzta a térdét és sunyin, de aranyosan mosolyogva rám pillantott.
Audrey:
-Nem tehetem.
-Nem fogok könyörögni.-fordította el a fejét Brian és kibámult az ablakon.
-Annál jobb.-mondtam és Ava pont abban a pillanatban jelent meg.
-Mondd hogy nem mondtál semmit.-lépett mellé mire megráztam a fejem.
-Hmm, hazudtál.-mosolygott rá Brian és ahogy a barátnőmet figyeltem feltűnt, hogy elpirult.
-Na jó én magatokra hagylak titeket turbékolni.-készültem felállni, de mindketten erősen ellenkezni kezdtek.
-Nem, többet ne!
-Mi?Ez mi volt?
-A múltkori után nem szólt hozzám!
-Nekem meg a bocsánatáért kellett esedeznem, mert...
-Azért esedezned nem kellett.-vágott Syn Ava szavába és elkezdtek vitázni.
-Hát legyen, élve a vétózhatatlan azt teszed amit én mondok jogommal, Ava és Brian velem töltitek a napot édes hármasban!-vigyorodtam el ők meg elhallgattak.-Így mindenkinek megfelel?
-Egy hármas, és két lánnyal?-karolt belém Syn vigyorogva, egészen míg el nem toltam magamtól.
-Legyen!-vonta meg a vállát Ava is.-A többiek úgyis matt részegek még.
-Akkor készülődjünk!-mondtam és besiettem felöltözni. Így legalább nem leszek itt, mikor Jimmy magához tér és kikapcsolhatok, és és és... jobb lesz távol tőle.
2014. november 22., szombat
Nobody's perfect 2.22
Sziasztok, ebből a periódusból már csak egy rész van hátra, utána erre kicsit rápihenek. Holnap hozok még egy friss részt valamelyik ficből, remélem vártok és olvasni is fogtok.Ha bármelyikőtök úgy érezné.. :) és remélem úgy fogja érezni, hogy visszatarthatatlan kényszert érez, hogy kiírja magából a véleményét, meglátásait, örömmel fogadom!! :DSőőt, kérem, tegye meg! Kell a visszajelzés ;)
Jó éjt, és jó olvasást!!!
-Mikor vihetem haza?-kérdeztem másnap az orvost.
-A baleset körülményeit tekintve szeretném még ha rendszeres felügyelet alatt állna a testvére.
-Ezt hogy érti?
-Szeretném, ha konzultálna egy lelkitanácsadóval a körülményekről és..
-Pszichológust akar az öcsém mellé?
-Nem, tanácsadót! Jackson még csak most kezdte az iskolát és korábban már érték traumát az apjával kapcsolatban, most pedig a balesetben az anyjuk meghalt.
-Képzelje tudom magam is! Ott voltam!
-Igen, ez a másik, szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy maga képes megfelelő biztonságot nyújtani...
-Nem vehetik el tőlem!
-Nem erre céloztam! De egy gyerek nagy felelősség és..
-Nézze amióta az öcsém megszületett szinte én neveltem fel, ne akarja nekem megmondani mekkora felelősség.-fordultam meg és csaptam be a kórterem ajtaját az orvos előtt dühömben.
Még csak egy nap telt el a baleset óta, de már beszéltem a rendőrökkel, a biztosítóval akik fedezik a ház újjáépítését, anyám ügyvédjével a hagyatékról, tűzoltókkal egyedül csak az öcsémmel nem. Rémülten feküdt az ágyban még mindig.
-Nemsokára hazamehetünk öcsi!-simogattam meg a fejét.-Gyere segítek felöltözni.
Mire elkészültünk kopogtak.
-Jónapot! Ryan vagyok, és...
-Igen, tudom!-mordultam fel, de a pasi nem tántorított becsukta maga mögött az ajtót és a kezét nyújtotta felé.-Liz.-ugyanígy tett Jacksonnal is de ő csak bebújt mögém.-Ő Jackson, a kisöcsém.
-Szia kisöreg. Mit szólnál, hozzá ha hazavinnélek titeket?
-Az én házamba megyünk és nem kell hogy velünk jöjjön.
-Sajnálom, de muszáj. Látnom kell a körülményeket és az alapján kell megbeszélnünk, hogyan tovább.
-Hogy mit ?
-Ezért vagyok tanácsadó. Na de induljunk, ugye Jackson? Biztosan szeretnél már valami finomat enni.-ahogy kinyitotta az ajtót Jackson kilépett a hátam mögül. Ezt egyszerűen nem akarom elhinni. Kiléptem utánuk a folyosóra, a liftnél Mattbe botlottunk szószerint.
-Hé, sziasztok! Szia pajti!-pacsizott le az öcsémmel.-Lent áll a kocsi.
-Szuper!Ryan vagyok, maga pedig?-Matt kérdőn nézett rám de egy szemforgatással letudtam.
-Matt.
-Matt ki?
-Mi van?-nevetett kínjában Matt és kicsit feszült lett.
-A lakótársam! Matt ő pedig a tanácsadónk, a baleset miatt kell.
-Velünk jön haza?-kérdezte mire bólintottam.Lent beültünk a kocsiba és haza mentünk.
Haza érve Suzy és a fiúk fogadtak minket.
-Sziasztok!-ölelt meg minket Suzy.-Hogy vagytok?-kérdezte de Jackson már sehol sem volt, Brian velünk szemben a lépcsőn ült Jackson pedig már a nyakába csimpaszkodott.
-Jackson nem nagyon beszél. Én meg nem szeretném erőltetni.
-Helyes, nem szabad, de nem is lehet egy ilyen dolgot ráhagyni.-szólalt meg Ryan.Suzy értetlenül mégis óvó pillantásokkal méregette.-Elnézést, Ryan vagyok....
Láttam, hogy Jackson magyaráz Briannek és elindultam. Mire odaértem Brian ölében ült és csimpaszkodott a nyakába.
-Hé, minden rendben?-Brian bólintott és felállt a lépcsőről az öcsémmel a kezében.
-Gyere!-hívott és elindult fölfelé.Letette Jacksont a szobájában és becsukta az ajtót.
-Mi az? Mit mondott neked? Én akárhogy próbáltam nem beszélt velem.-néztem Brian szemeibe és türelmetlenül csak mondtam a magamét míg rá nem tenyerelt a számra, hogy hallgassak.
-Azt kérte segítsek neki.
-Segíteni? Miben?
-Megvédeni téged. Azt mondta tudja, hogy ezt kell tennie, de most még fél. Segítsek neki, hogy kell.
-Istenem.-sóhajtottam fel és nyomorultul éreztem magam. Nincs 7 éves és így gondolkozik.-Szerinted mit tegyek?Ez így nem normális.-nem szólt semmit.-Persze, ne haragudj, mi nem, vagyis én nem... nem csinálhatom ezt...
-Hova lettetek? Jackson?
-Pihen!-feleltem Ryannek, aki pik-pak ott termett mellettünk.
-Szuper, akkor addig menjünk nézzük meg a szobátokat és beszéljük át mi lenne most a legjobb és milyen helyzetekre kell felkészülnöd.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem és elindultunk a szobám felé ott hagyva Briant.
-Jackson most sokkos állapotban van, előfordulhat hogy lesznek pánik rohamai, esténként rémálmai, görcsei. Ezeket neked higgadtan kell kezelned.
-Azzal nem lesz gond, apámnál és anyámnál is megtettem már.
-Igen tudom. De gondolom szeretnéd, hogy az öcséd amennyire lehet normális életet éljen, neki legyen gyerekkora, nem úgy mint neked.
-Na jó ebbe inkább ne menjünk bele. A szüleim csak az életre készítettek fel.Nem bánok semmit amit tanultam, megtudom védeni magam, és az öcsémet, bármilyen helyzetben!
-Liz, neked is segítened kell neki, és az úgy megy ha a te lelki állapotodat is rendbe szedjük.
-Nincs mit rendbe szedni...
-Liz, tudom, hogy nem olyan rég majdnem megöltek.Tudok mindent az előéletükről.
-Hmm, ez kissé ijesztő, és furcsa, de hogy ezt mielőbb lezárjuk túltettem magam...és ha lehetne szeretnék inkább visszatérni az öcsémre és mihamarabb megszabadulni tőled.-morogtam de ez a pasi lerázhatatlan, és tolakodó és idegesítő.
Jó éjt, és jó olvasást!!!
-Mikor vihetem haza?-kérdeztem másnap az orvost.
-A baleset körülményeit tekintve szeretném még ha rendszeres felügyelet alatt állna a testvére.
-Ezt hogy érti?
-Szeretném, ha konzultálna egy lelkitanácsadóval a körülményekről és..
-Pszichológust akar az öcsém mellé?
-Nem, tanácsadót! Jackson még csak most kezdte az iskolát és korábban már érték traumát az apjával kapcsolatban, most pedig a balesetben az anyjuk meghalt.
-Képzelje tudom magam is! Ott voltam!
-Igen, ez a másik, szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy maga képes megfelelő biztonságot nyújtani...
-Nem vehetik el tőlem!
-Nem erre céloztam! De egy gyerek nagy felelősség és..
-Nézze amióta az öcsém megszületett szinte én neveltem fel, ne akarja nekem megmondani mekkora felelősség.-fordultam meg és csaptam be a kórterem ajtaját az orvos előtt dühömben.
Még csak egy nap telt el a baleset óta, de már beszéltem a rendőrökkel, a biztosítóval akik fedezik a ház újjáépítését, anyám ügyvédjével a hagyatékról, tűzoltókkal egyedül csak az öcsémmel nem. Rémülten feküdt az ágyban még mindig.
-Nemsokára hazamehetünk öcsi!-simogattam meg a fejét.-Gyere segítek felöltözni.
Mire elkészültünk kopogtak.
-Jónapot! Ryan vagyok, és...
-Igen, tudom!-mordultam fel, de a pasi nem tántorított becsukta maga mögött az ajtót és a kezét nyújtotta felé.-Liz.-ugyanígy tett Jacksonnal is de ő csak bebújt mögém.-Ő Jackson, a kisöcsém.
-Szia kisöreg. Mit szólnál, hozzá ha hazavinnélek titeket?
-Az én házamba megyünk és nem kell hogy velünk jöjjön.
-Sajnálom, de muszáj. Látnom kell a körülményeket és az alapján kell megbeszélnünk, hogyan tovább.
-Hogy mit ?
-Ezért vagyok tanácsadó. Na de induljunk, ugye Jackson? Biztosan szeretnél már valami finomat enni.-ahogy kinyitotta az ajtót Jackson kilépett a hátam mögül. Ezt egyszerűen nem akarom elhinni. Kiléptem utánuk a folyosóra, a liftnél Mattbe botlottunk szószerint.
-Hé, sziasztok! Szia pajti!-pacsizott le az öcsémmel.-Lent áll a kocsi.
-Szuper!Ryan vagyok, maga pedig?-Matt kérdőn nézett rám de egy szemforgatással letudtam.
-Matt.
-Matt ki?
-Mi van?-nevetett kínjában Matt és kicsit feszült lett.
-A lakótársam! Matt ő pedig a tanácsadónk, a baleset miatt kell.
-Velünk jön haza?-kérdezte mire bólintottam.Lent beültünk a kocsiba és haza mentünk.
Haza érve Suzy és a fiúk fogadtak minket.
-Sziasztok!-ölelt meg minket Suzy.-Hogy vagytok?-kérdezte de Jackson már sehol sem volt, Brian velünk szemben a lépcsőn ült Jackson pedig már a nyakába csimpaszkodott.
-Jackson nem nagyon beszél. Én meg nem szeretném erőltetni.
-Helyes, nem szabad, de nem is lehet egy ilyen dolgot ráhagyni.-szólalt meg Ryan.Suzy értetlenül mégis óvó pillantásokkal méregette.-Elnézést, Ryan vagyok....
Láttam, hogy Jackson magyaráz Briannek és elindultam. Mire odaértem Brian ölében ült és csimpaszkodott a nyakába.
-Hé, minden rendben?-Brian bólintott és felállt a lépcsőről az öcsémmel a kezében.
-Gyere!-hívott és elindult fölfelé.Letette Jacksont a szobájában és becsukta az ajtót.
-Mi az? Mit mondott neked? Én akárhogy próbáltam nem beszélt velem.-néztem Brian szemeibe és türelmetlenül csak mondtam a magamét míg rá nem tenyerelt a számra, hogy hallgassak.
-Azt kérte segítsek neki.
-Segíteni? Miben?
-Megvédeni téged. Azt mondta tudja, hogy ezt kell tennie, de most még fél. Segítsek neki, hogy kell.
-Istenem.-sóhajtottam fel és nyomorultul éreztem magam. Nincs 7 éves és így gondolkozik.-Szerinted mit tegyek?Ez így nem normális.-nem szólt semmit.-Persze, ne haragudj, mi nem, vagyis én nem... nem csinálhatom ezt...
-Hova lettetek? Jackson?
-Pihen!-feleltem Ryannek, aki pik-pak ott termett mellettünk.
-Szuper, akkor addig menjünk nézzük meg a szobátokat és beszéljük át mi lenne most a legjobb és milyen helyzetekre kell felkészülnöd.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem és elindultunk a szobám felé ott hagyva Briant.
-Jackson most sokkos állapotban van, előfordulhat hogy lesznek pánik rohamai, esténként rémálmai, görcsei. Ezeket neked higgadtan kell kezelned.
-Azzal nem lesz gond, apámnál és anyámnál is megtettem már.
-Igen tudom. De gondolom szeretnéd, hogy az öcséd amennyire lehet normális életet éljen, neki legyen gyerekkora, nem úgy mint neked.
-Na jó ebbe inkább ne menjünk bele. A szüleim csak az életre készítettek fel.Nem bánok semmit amit tanultam, megtudom védeni magam, és az öcsémet, bármilyen helyzetben!
-Liz, neked is segítened kell neki, és az úgy megy ha a te lelki állapotodat is rendbe szedjük.
-Nincs mit rendbe szedni...
-Liz, tudom, hogy nem olyan rég majdnem megöltek.Tudok mindent az előéletükről.
-Hmm, ez kissé ijesztő, és furcsa, de hogy ezt mielőbb lezárjuk túltettem magam...és ha lehetne szeretnék inkább visszatérni az öcsémre és mihamarabb megszabadulni tőled.-morogtam de ez a pasi lerázhatatlan, és tolakodó és idegesítő.
2014. november 16., vasárnap
Nobody's perfect 2.21
Egész éjszaka azon gondolkodtam Brian komolyan gondolja-e hogy el kéne költöznöm. Így nem is csoda hogy reggel még mindig hulla fáradt voltam.Ültem lent a konyhában és csak bambultam előre.
-Liz?-jött be Zacky és leült mellém.
-Igen?
-Jól vagy? Elég nyúzottnak tűnsz.
-Jól vagyok, vagyis nincs semmi bajom.
-Csak?-kérdezett vissza, mire elmosolyodtam.
-Csak nem tudom, hogy jutottam idáig. Másfé éve még tök egyedül voltam, csak edzettem, a tesómat neveltem, kórházba jártam. Aztán jöttetek ti és a legjobb barátaim lettetek és nagyon élveztem és boldog voltam, most meg nincs semmi. Apám valahol rehabilitációzik, az anyámat és az öcsémet alig látom, Briannel már nem vagyunk barátok és úgy érzem semmi nem maradt. Hagytam magam elveszni. Majdnem meghaltatok emiatt, és én is.
-Brian majd túl teszi magát ezen. Hidd el, tovább fog lépni és nem lesz gond.Mi pedig tanultunk a korábbiakból, nem választunk a barátaink közül, inkább kimaradunk ebből.
-Köszönöm, de,... Brian azt szeretné, hogy elköltözzek és...
-Nem, Liz ezt verd ki a fejedből!-ölelt magához és szorított pár percig.Mikor elengedett könnyek szöktek a szemembe, de igyekeztem visszanyelni őket.
-Nem tudom akkor mit kéne tennem.
-Itt maradni a seggeden!
Zacky simogatni a kezdte a hátamat, hogy megnyugtasson és még ha teljesen nem is sikerült, de valamennyire jobb lett. Aztán egy hatalmas robaj, amire mindketten összerezzentünk..... és még egy, szinte a ház is beleremegett.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Zacky és felálltunk, elindult a házban körbe nézni.
-Szerintem ez kintről jött, mint valami robbanás.-mondtam és rövidesen az ablakon kinézve füstöt láttunk. Kirohantunk megnézni mi van és hirtelen minden erőm kiment a lábaimból és a karomból.
-Azonnal hívd a tűzoltókat, és mentőket! SIESSS!-ordítottam és elkezdtem teljes erőmből szaladni a lángokban álló házunk felé.
-ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAA! JAAAAAACKSOOOOOOOOOOOOOOOOON!-ordítottam és berohantam az ajtón. Mindenhol füst, és lángok, köhögni kezdtem. A lépcső beszakadt, így az emeletre em bírtam felmenni.
-JAAAACKSOOOOOOON! ANYAAAAAAAAAAAA!-sehol semmi válasz, hallottam Zacky és a többiek hangját. Elindultam kifelé nagyon nagy füst volt, de ahogy távolabb mentem láttam a fényeket és a fiúkat. Egy mentős karon ragadott és oxigénmaszkot nyomott a képembe.
-Az anyám és a kisöcsém! Lehet hogy bent vannak,.... nem válaszoltak...-hadartam a mentősnek aki azonnal szólt a tűzoltóknak.
-Lizzy jól vagy?-jött oda hirtelen Matt.Bólintottam, de sírni kezdtem.
-Nem találtam anyát és Jacksont...-mondtam és hallottam hogy többször elcsuklik a hangom. A többiek is odajöttek, Matt addigra mellettem ült és átkarolt.
-Ez jó is lehet, lehet nem voltak itthon.-próbált nyugtatni.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam messziről egy hangot és kipattantam a mentő hátuljából.
-Hallottátok?-kérdeztem ijedten.
-SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!
-Jackson!-örültem meg, és aggódtam. Láttam, hogy a tűzoltók a ház mögé indulnak óvatosan. Elezdtem szaladni, félrelöktem pár tűzoltót.
-Hé, álljon meg! VÁRJON!-próbáltak megállítani, de nem ment. A kert is tiszta füst volt.
-Jackson itt vagyok!-mondtam, de alig volt hangom. Rohantam és egyszercsak bele botlottam valamibe.
-ANYU?!-sikoltottam és a földön fekvő anyám mellé rogytam.-IDEEE!-kiálltottam.-Anuy kelj fel, itt vannak már!nem reagált, az arca tele égési sebekkel.Megnéztem a nyakát, de nem éreztem a pulzusát. Megráztam újra és újra. és megijedtem.
-Jackson! JACKSON!-kiáltottam és válaszolt.-
-Liz!-hallottam halkan a hangját.Elindultam a hang irányába és egyszercsak megfogta a lábam.
-Öcsi!-fogtam meg hirtelen és felkaptam. Elkezdtem vele előre szaladni, zokogtam éreztem, hogy Jackson remeg, hogy nehezen kap levegőt de csak szaladtam. Mikor előre értem a mentősök ott álltak várakozva, kikapták a kezemből és lefektették. Csak álltam ott és sírtam.
-Kérem, ....kéreeem!-könyörögtem, és az eszméletlenül fekvő öcsémet néztem ahogy a mentősök lélegeztetik.
-MEGTALÁLTUK A NŐT!-jötte mögöttem a tűzoltók. A füst ahogy oltottá a tüzet csak jobban terjengett. Két tűzoltó hozta anyut akinek az arca teljesen felismerhetetlen a sok sebtől.
Egy mentős odaszaladt.
-Halott!-mondta és letették, ott hagyták csak úgy, dermedten álltam és néztem.
-Rendben van, gyorsan mentőbe és vigyék a kórházba.-hallottam és Jackson felé fordultam, nagyokat pislogott, de életben volt.Odasiettem és beültettek mellé a mentőbe.
-Liz megyünk utánatok! Bent találkozunk!-szorította meg a kezem Zacky majd elszaladtak.A kórházba érve Jacksont elvitték különböző vizsgálatokra én meg kaptam egy kis fájdalom csillapítót a fejemre, még egy kis oxigént a füst miatt.Nem bírtam felfogni mi történhetett.
-Nyugodjon meg az öccse rendben van!Egy kis füstmérgezése van, 2 nap alatt rendbe jön.-mondta egy orvos mire bólintottam.Aztán megjelentek a srácok az ajtóban. Matt, Zacky, Jimmy, Brian.Lassan indultak felém. Matt és Jimmy leültek mellém az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte Brian, de én csak egy nagyot nyeltem.
-Hallottunk két nagy robbanást, Kimentünk és lángokban állt a ház.-mondta Zacky mire Matt magához húzott.
-Jackson jól van?-kérdezte, mire bólintottam, és sírni kezdtem.
-Anyu,... anyu nem..-próbáltam kimondani, de csak bólintottak, tudták.
-Minden rendbe jön! Itt vagyunk, segítünk!-öleltek át mind és ez jól esett, de nem bírtam megnyugodni.
-Kérem, bemehet a testvéréhez!-szólt egy nővér mire egyből felálltam és követtem. A kórterembe lépve, láttam mennyire megijedt.Olyan picikének tűnt abban a nagy kórházi ágyban. Leültem mellé és simogatni kezdtem a fejét. EGy két karcolással megúszta.
-Semmi baj öcsi, itt vagyok! Vigyázok rád!-mondogattam neki és így elaludt.Próbáltam átpörgetni a fejemben mi történhetett, hogy történhetett. Estig ott ültem az ágymellett és csak gondolkodtam. A fiúk visszamentek a házhoz, hogy ami menthető azt elhozzák.Suzy, Brian mostohaanyja is bejött, hozott nekem és Jacksonnak pár holmit.Majd este jött egy rendőr.
-Az előzetes vizsgálatok szerint gázrobbanás volt. A pincében lévő kazán hibásodhatott meg és az robbant fel. Az első robbanás ideje alatt bent lehettek a házban, majd az édesanyja a testvérét mentve kiszaladhatott a hátsó kertben a második robbanás idejében. Valószínűleg abban a pillanatban meghalt, az öccse az anyjának köszönhetően élhette túl, a teste felfogta a lángokat és együtt csapódtak ki a kertbe.-csak beszélt és beszélt és így egyre jobban lesokkolt.
-Liz?-jött be Zacky és leült mellém.
-Igen?
-Jól vagy? Elég nyúzottnak tűnsz.
-Jól vagyok, vagyis nincs semmi bajom.
-Csak?-kérdezett vissza, mire elmosolyodtam.
-Csak nem tudom, hogy jutottam idáig. Másfé éve még tök egyedül voltam, csak edzettem, a tesómat neveltem, kórházba jártam. Aztán jöttetek ti és a legjobb barátaim lettetek és nagyon élveztem és boldog voltam, most meg nincs semmi. Apám valahol rehabilitációzik, az anyámat és az öcsémet alig látom, Briannel már nem vagyunk barátok és úgy érzem semmi nem maradt. Hagytam magam elveszni. Majdnem meghaltatok emiatt, és én is.
-Brian majd túl teszi magát ezen. Hidd el, tovább fog lépni és nem lesz gond.Mi pedig tanultunk a korábbiakból, nem választunk a barátaink közül, inkább kimaradunk ebből.
-Köszönöm, de,... Brian azt szeretné, hogy elköltözzek és...
-Nem, Liz ezt verd ki a fejedből!-ölelt magához és szorított pár percig.Mikor elengedett könnyek szöktek a szemembe, de igyekeztem visszanyelni őket.
-Nem tudom akkor mit kéne tennem.
-Itt maradni a seggeden!
Zacky simogatni a kezdte a hátamat, hogy megnyugtasson és még ha teljesen nem is sikerült, de valamennyire jobb lett. Aztán egy hatalmas robaj, amire mindketten összerezzentünk..... és még egy, szinte a ház is beleremegett.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Zacky és felálltunk, elindult a házban körbe nézni.
-Szerintem ez kintről jött, mint valami robbanás.-mondtam és rövidesen az ablakon kinézve füstöt láttunk. Kirohantunk megnézni mi van és hirtelen minden erőm kiment a lábaimból és a karomból.
-Azonnal hívd a tűzoltókat, és mentőket! SIESSS!-ordítottam és elkezdtem teljes erőmből szaladni a lángokban álló házunk felé.
-ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAA! JAAAAAACKSOOOOOOOOOOOOOOOOON!-ordítottam és berohantam az ajtón. Mindenhol füst, és lángok, köhögni kezdtem. A lépcső beszakadt, így az emeletre em bírtam felmenni.
-JAAAACKSOOOOOOON! ANYAAAAAAAAAAAA!-sehol semmi válasz, hallottam Zacky és a többiek hangját. Elindultam kifelé nagyon nagy füst volt, de ahogy távolabb mentem láttam a fényeket és a fiúkat. Egy mentős karon ragadott és oxigénmaszkot nyomott a képembe.
-Az anyám és a kisöcsém! Lehet hogy bent vannak,.... nem válaszoltak...-hadartam a mentősnek aki azonnal szólt a tűzoltóknak.
-Lizzy jól vagy?-jött oda hirtelen Matt.Bólintottam, de sírni kezdtem.
-Nem találtam anyát és Jacksont...-mondtam és hallottam hogy többször elcsuklik a hangom. A többiek is odajöttek, Matt addigra mellettem ült és átkarolt.
-Ez jó is lehet, lehet nem voltak itthon.-próbált nyugtatni.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam messziről egy hangot és kipattantam a mentő hátuljából.
-Hallottátok?-kérdeztem ijedten.
-SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!
-Jackson!-örültem meg, és aggódtam. Láttam, hogy a tűzoltók a ház mögé indulnak óvatosan. Elezdtem szaladni, félrelöktem pár tűzoltót.
-Hé, álljon meg! VÁRJON!-próbáltak megállítani, de nem ment. A kert is tiszta füst volt.
-Jackson itt vagyok!-mondtam, de alig volt hangom. Rohantam és egyszercsak bele botlottam valamibe.
-ANYU?!-sikoltottam és a földön fekvő anyám mellé rogytam.-IDEEE!-kiálltottam.-Anuy kelj fel, itt vannak már!nem reagált, az arca tele égési sebekkel.Megnéztem a nyakát, de nem éreztem a pulzusát. Megráztam újra és újra. és megijedtem.
-Jackson! JACKSON!-kiáltottam és válaszolt.-
-Liz!-hallottam halkan a hangját.Elindultam a hang irányába és egyszercsak megfogta a lábam.
-Öcsi!-fogtam meg hirtelen és felkaptam. Elkezdtem vele előre szaladni, zokogtam éreztem, hogy Jackson remeg, hogy nehezen kap levegőt de csak szaladtam. Mikor előre értem a mentősök ott álltak várakozva, kikapták a kezemből és lefektették. Csak álltam ott és sírtam.
-Kérem, ....kéreeem!-könyörögtem, és az eszméletlenül fekvő öcsémet néztem ahogy a mentősök lélegeztetik.
-MEGTALÁLTUK A NŐT!-jötte mögöttem a tűzoltók. A füst ahogy oltottá a tüzet csak jobban terjengett. Két tűzoltó hozta anyut akinek az arca teljesen felismerhetetlen a sok sebtől.
Egy mentős odaszaladt.
-Halott!-mondta és letették, ott hagyták csak úgy, dermedten álltam és néztem.
-Rendben van, gyorsan mentőbe és vigyék a kórházba.-hallottam és Jackson felé fordultam, nagyokat pislogott, de életben volt.Odasiettem és beültettek mellé a mentőbe.
-Liz megyünk utánatok! Bent találkozunk!-szorította meg a kezem Zacky majd elszaladtak.A kórházba érve Jacksont elvitték különböző vizsgálatokra én meg kaptam egy kis fájdalom csillapítót a fejemre, még egy kis oxigént a füst miatt.Nem bírtam felfogni mi történhetett.
-Nyugodjon meg az öccse rendben van!Egy kis füstmérgezése van, 2 nap alatt rendbe jön.-mondta egy orvos mire bólintottam.Aztán megjelentek a srácok az ajtóban. Matt, Zacky, Jimmy, Brian.Lassan indultak felém. Matt és Jimmy leültek mellém az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte Brian, de én csak egy nagyot nyeltem.
-Hallottunk két nagy robbanást, Kimentünk és lángokban állt a ház.-mondta Zacky mire Matt magához húzott.
-Jackson jól van?-kérdezte, mire bólintottam, és sírni kezdtem.
-Anyu,... anyu nem..-próbáltam kimondani, de csak bólintottak, tudták.
-Minden rendbe jön! Itt vagyunk, segítünk!-öleltek át mind és ez jól esett, de nem bírtam megnyugodni.
-Kérem, bemehet a testvéréhez!-szólt egy nővér mire egyből felálltam és követtem. A kórterembe lépve, láttam mennyire megijedt.Olyan picikének tűnt abban a nagy kórházi ágyban. Leültem mellé és simogatni kezdtem a fejét. EGy két karcolással megúszta.
-Semmi baj öcsi, itt vagyok! Vigyázok rád!-mondogattam neki és így elaludt.Próbáltam átpörgetni a fejemben mi történhetett, hogy történhetett. Estig ott ültem az ágymellett és csak gondolkodtam. A fiúk visszamentek a házhoz, hogy ami menthető azt elhozzák.Suzy, Brian mostohaanyja is bejött, hozott nekem és Jacksonnak pár holmit.Majd este jött egy rendőr.
-Az előzetes vizsgálatok szerint gázrobbanás volt. A pincében lévő kazán hibásodhatott meg és az robbant fel. Az első robbanás ideje alatt bent lehettek a házban, majd az édesanyja a testvérét mentve kiszaladhatott a hátsó kertben a második robbanás idejében. Valószínűleg abban a pillanatban meghalt, az öccse az anyjának köszönhetően élhette túl, a teste felfogta a lángokat és együtt csapódtak ki a kertbe.-csak beszélt és beszélt és így egyre jobban lesokkolt.
2014. november 8., szombat
Sex on the beach 10. fejezet/2
Ava:
Megkönnyebbültem, hogy bocsánatot kértem Syntől, de közben rájöttem mennyire is kísért a múltam és mennyire nem bírtam túl tenni magam idáig. Pedig már már azt hittem...sikerült, de nem.
Ahogy elmélkedtem feltűnt hogy nagyon nagy csend van, ami azért furcsa mert Audrey mindig hangosan nevetgél minden úton Jimmyvel vagy Zackyvel. Felálltam és elindultam az ágyak felé, meg is találtam az egyik emeletes ágy tetején a fal felé fordulva, aludt. Leesett hogy nem fáradt, Ő, sose szokott nappal aludni, már csak azt kéne megtudni mi miatt szomorú. Felmásztam, és lefeküdtem mellé. Átkaroltam és az arcomat a hátába nyomtam.
-Ha szeretnél beszélni, itt vagyok, rendben?-suttogtam, nem válaszolt. Kezdtem hinni, hogy alszik de aztán éreztem hogy megszorítja a kezem és húz rajta kicsit, hogy szorosabban öleljem. Hát tényleg baj van. -Szeretlek.-suttogtam megint mire láttam hátulról, hogy bólint. Többet nem próbálkoztam, ott maradtam mellette csendben.
-Na jó srácok megérkeztünk hála az istennek 7 óra busz út után. Intézem a szobákat hozzátok amit kell, este koncert és holnap akkor pihi, oké? Majd csak holnap után indulunk el.- jeleztem a buszon lévőknek és azzal le is pattantam és besiettem a szállodába.
Audrey:
Elhatároztam, hogy az a legtisztább ha semmi időt nem töltök kettesben Jimmyvel, és ha nem is beszélgetünk társaságban sem csak úgy ketten. Ez még nem szerelem, csak egy kis fellángolás még könnyű elnyomni. Nem számít semmit.
Mondogattam magamban amíg a hotel felé tartottam a parkolóból. Belépve láttam Ava aggodalmas arcát és hogy a fiúknak magyaráz.
-Igen, elkeverték a foglalást, ezért egy lakosztályt kaptunk, vagyis nem, egy emeletet, amiben van 8 háló...
-Mi?Nekem külön szoba kell!-tiltakoztam egyből.
-Különszobája van így is mindenkinek.
-Nem így értettem. Külön akarok lenni, nem így , közel... együtt.
-Audrey ez van!-nézett rám Ava.
-Ugyan már, nem vagyunk olyan rosszak.-karolt át Matt vigyorogva.
-Nem is veled van gond Matt... kezdtem bele, de ahogy láttam Ava hunyorgó szemeit, elhallgattam.-mindegy!Csak akkor menjünk már fel!-dobbantottam hogy indulhassak már fel.
-Most ez tényleg akkora gond?-csapódott mellém Jimmy.
-Ne szólj hozzám, hagyj békén, úgy jobb lesz!
-Audrey ne már!
-Komolyan mondom! Ha nem muszáj nem szeretnék beszélni veled.-szálltunk be a liftbe, de szerencsére utolértek a többiek is így már nem tudtunk beszélni.A lift a nappaliba nyílt, kiugrottam és az első ajtó mögött rejlő szobába be is zárkóztam.
-Vacsora koncert után vár majd!-ordítottam ki és leültem háttal az ajtónak.
Matt:
-Mi a faszt csináltál?-karoltam Jimmy nyakába aki csak nevetett.
-Miről beszélsz?
-Audrey és te...
-Nem csináltam semmit, nekem ez a bajom.-huppant le az ágyra.
-És neki mi baja?
-Hogy csinálni szeretnék valamit.-mondta mire elnevettem magam.-Tényleg bejön.
-Komolyan ilyen idióta vagy?Megdumáltuk az elején Avaval, hogy semmi nem lehet, miért nehéz ez?!
-Na jó, haver ne te mondd, aki Avaval hancúroztál.-mondta idegesen, mire én is ideges lettem.
-Rev, ennyire paraszt vagy? Az nem most volt, nem is tudtam, hoyg ki ő.
-Hé srácok minden rendben? Ugye nem akartok most egy "örihari, soha többet nem leszünk legjobb bari" hisztit csapni, két óra és koncert.-állt a szoba ajtóban Ava aggodalmas arccal.
-Semmi gond! -mondtuk egyszerre, de valószínűleg neki is leesett, hogy ez nem éppen így van.Tennem kell róla, hogy Jimmy ne cseszhesse ezt el. Végre van egy menedzserünk aki emberszámba vesz minket, foglalkozik velünk... nem hagyhatom hogy elveszítsük Avat.
Megkönnyebbültem, hogy bocsánatot kértem Syntől, de közben rájöttem mennyire is kísért a múltam és mennyire nem bírtam túl tenni magam idáig. Pedig már már azt hittem...sikerült, de nem.
Ahogy elmélkedtem feltűnt hogy nagyon nagy csend van, ami azért furcsa mert Audrey mindig hangosan nevetgél minden úton Jimmyvel vagy Zackyvel. Felálltam és elindultam az ágyak felé, meg is találtam az egyik emeletes ágy tetején a fal felé fordulva, aludt. Leesett hogy nem fáradt, Ő, sose szokott nappal aludni, már csak azt kéne megtudni mi miatt szomorú. Felmásztam, és lefeküdtem mellé. Átkaroltam és az arcomat a hátába nyomtam.
-Ha szeretnél beszélni, itt vagyok, rendben?-suttogtam, nem válaszolt. Kezdtem hinni, hogy alszik de aztán éreztem hogy megszorítja a kezem és húz rajta kicsit, hogy szorosabban öleljem. Hát tényleg baj van. -Szeretlek.-suttogtam megint mire láttam hátulról, hogy bólint. Többet nem próbálkoztam, ott maradtam mellette csendben.
-Na jó srácok megérkeztünk hála az istennek 7 óra busz út után. Intézem a szobákat hozzátok amit kell, este koncert és holnap akkor pihi, oké? Majd csak holnap után indulunk el.- jeleztem a buszon lévőknek és azzal le is pattantam és besiettem a szállodába.
Audrey:
Elhatároztam, hogy az a legtisztább ha semmi időt nem töltök kettesben Jimmyvel, és ha nem is beszélgetünk társaságban sem csak úgy ketten. Ez még nem szerelem, csak egy kis fellángolás még könnyű elnyomni. Nem számít semmit.
Mondogattam magamban amíg a hotel felé tartottam a parkolóból. Belépve láttam Ava aggodalmas arcát és hogy a fiúknak magyaráz.
-Igen, elkeverték a foglalást, ezért egy lakosztályt kaptunk, vagyis nem, egy emeletet, amiben van 8 háló...
-Mi?Nekem külön szoba kell!-tiltakoztam egyből.
-Különszobája van így is mindenkinek.
-Nem így értettem. Külön akarok lenni, nem így , közel... együtt.
-Audrey ez van!-nézett rám Ava.
-Ugyan már, nem vagyunk olyan rosszak.-karolt át Matt vigyorogva.
-Nem is veled van gond Matt... kezdtem bele, de ahogy láttam Ava hunyorgó szemeit, elhallgattam.-mindegy!Csak akkor menjünk már fel!-dobbantottam hogy indulhassak már fel.
-Most ez tényleg akkora gond?-csapódott mellém Jimmy.
-Ne szólj hozzám, hagyj békén, úgy jobb lesz!
-Audrey ne már!
-Komolyan mondom! Ha nem muszáj nem szeretnék beszélni veled.-szálltunk be a liftbe, de szerencsére utolértek a többiek is így már nem tudtunk beszélni.A lift a nappaliba nyílt, kiugrottam és az első ajtó mögött rejlő szobába be is zárkóztam.
-Vacsora koncert után vár majd!-ordítottam ki és leültem háttal az ajtónak.
Matt:
-Mi a faszt csináltál?-karoltam Jimmy nyakába aki csak nevetett.
-Miről beszélsz?
-Audrey és te...
-Nem csináltam semmit, nekem ez a bajom.-huppant le az ágyra.
-És neki mi baja?
-Hogy csinálni szeretnék valamit.-mondta mire elnevettem magam.-Tényleg bejön.
-Komolyan ilyen idióta vagy?Megdumáltuk az elején Avaval, hogy semmi nem lehet, miért nehéz ez?!
-Na jó, haver ne te mondd, aki Avaval hancúroztál.-mondta idegesen, mire én is ideges lettem.
-Rev, ennyire paraszt vagy? Az nem most volt, nem is tudtam, hoyg ki ő.
-Hé srácok minden rendben? Ugye nem akartok most egy "örihari, soha többet nem leszünk legjobb bari" hisztit csapni, két óra és koncert.-állt a szoba ajtóban Ava aggodalmas arccal.
-Semmi gond! -mondtuk egyszerre, de valószínűleg neki is leesett, hogy ez nem éppen így van.Tennem kell róla, hogy Jimmy ne cseszhesse ezt el. Végre van egy menedzserünk aki emberszámba vesz minket, foglalkozik velünk... nem hagyhatom hogy elveszítsük Avat.
2014. november 2., vasárnap
Sex on the beach 10./1 fejezet
Brian:
-Hé, Audrey, jössz egy kicsit?-hívtam félre amíg pakolták be a cuccokat a buszba a többiek.
-Mi az?-kérdezte kicsit aggódóan.
-Avaról akarok beszélni, tegnap mikor bezártál minket a buszba nagyon ki volt, és hát valahogy rá kellett jönnöm, hogy valami más pasira dühös.-bólogatott és az arca kicsit elkomorodott.-Gondoltam megkérdezlek, hogy igazam van-e mert mikor őt kérdeztem nem válaszolt és azóta se beszél velem.
-Igazad van, de semmi többet nem mondhatok! És ne is akarj faggatni.-mondta és azzal megfordult és elsétált. Látszik, hogy barátnők ehhez nagyon jól értenek mindketten.
-Gyertek induljunk és akkor holnap pihehetüüüüüünk.-énekelve szólt Ava és a busz felé mutogatott. Egymás után felszálltunk és indultun tovább. Leültem az egyik ágyra és elkezdtem pengetni a gitáromat.
-Brian zavarhatlak?-jött oda és ült le mellém Ava.Bólintottam és pengettem tovább a húrokat.
-Sajnálom a tegnapit, bunkó voltam veled indokolatlanul és igazad volt. Abban is hogy másra haragszom de erről inkább nem beszélnék, szóval csak annyi, hogy elismerem hogy hülye voltam és sajnálom.-beszélt nyugodtan, határozottan és az volt az érzésem, hogy őszintén is beszélt.
-Rendben, semmi baj.-néztem rá és egy halvány mosolyt is elejtettem.
-Köszi!-mosolygott ő is de még ott maradt mellettem.
-Mi az? Van még valami?-kérdeztem mire megrázta a fejét.
-Csak jó nézni, hogy mennyire szenvedélyed a zenéd, a gitár. Látszik rajtad, ahogy fogod, ahogy pengeted, amilyen fejeket vágsz közben.Jó hallgatni.
-Köszi.-mondtam most én és pengettem tovább.
Audrey:
-Mi a helyzet Jimmy?-ültem le az ágy szélére ahol feküdt.
-Aludni akarok! Aludhatsz velem.-kacsintott.
-Nem! Tudod jól!
-Nem tudom! Nem tudom miért gond, hogy tetszel nekem!
-Mert ígértem valamit és nem bántom meg Avat.
-Azzal bántod ha boldog vagy? Vagy nem tetszem?-ült fel és nézett mélyen a szemembe.
-Jimmy, ezt inkább hagyjuk, akkor ne is bezséljünk?
-Miért?
-Mi az hogy miért?! Most magyaráztam el, ne idegesíts föl.-pattantam fel az ágyról de még odafigyeltem, hogy halkan beszéljek nehogy meghallják a többiek.
-Én idegesítelek föl? Komolyan így gondolod Audrey?-kérdezte mire bólintottam.-Nem az hogy nem csókolhatsz meg? Nem amiatt vagy ideges, hogy belementél ebbe az egészbe és olyat ígértél amit nem tudsz megtartani, mert sokkal jobban.....-nem bírtam tovább hallgatni rátenyereltem a szájára és szúrós szemekkel néztem rá.
-Jimmy, nem fogok mindent eldobni, ami köztem és Ava közt van, ezt érted? A legjobb barátnőm gyerekkorom óta, nem tehetem és ha bármennyire fontos neked hogy jól érezzem magam, akkor ezt nem nehezíted meg magamnak. Ha viszont te is egy tipikus zenész vagy aki nagyképű és egoista és csak magával foglalkozik, könnyítsük meg magunknak ezt a pár hetet már most és ne beszéljünk! Ne szólj hozzám, ne érj hozzám!-kérleltem, láttam a szemén a szomorúságot, és éreztem hogy már nem fogja folytatni. Levettem a kezem a szájáról és ott hagytam. Bebújtam a busz végén lévő másik ágyba és álomba erőltettem magam, inkább mint hogy valami olyat csináljak ami mindent tönkre tehet.
-Hé, Audrey, jössz egy kicsit?-hívtam félre amíg pakolták be a cuccokat a buszba a többiek.
-Mi az?-kérdezte kicsit aggódóan.
-Avaról akarok beszélni, tegnap mikor bezártál minket a buszba nagyon ki volt, és hát valahogy rá kellett jönnöm, hogy valami más pasira dühös.-bólogatott és az arca kicsit elkomorodott.-Gondoltam megkérdezlek, hogy igazam van-e mert mikor őt kérdeztem nem válaszolt és azóta se beszél velem.
-Igazad van, de semmi többet nem mondhatok! És ne is akarj faggatni.-mondta és azzal megfordult és elsétált. Látszik, hogy barátnők ehhez nagyon jól értenek mindketten.
-Gyertek induljunk és akkor holnap pihehetüüüüüünk.-énekelve szólt Ava és a busz felé mutogatott. Egymás után felszálltunk és indultun tovább. Leültem az egyik ágyra és elkezdtem pengetni a gitáromat.
-Brian zavarhatlak?-jött oda és ült le mellém Ava.Bólintottam és pengettem tovább a húrokat.
-Sajnálom a tegnapit, bunkó voltam veled indokolatlanul és igazad volt. Abban is hogy másra haragszom de erről inkább nem beszélnék, szóval csak annyi, hogy elismerem hogy hülye voltam és sajnálom.-beszélt nyugodtan, határozottan és az volt az érzésem, hogy őszintén is beszélt.
-Rendben, semmi baj.-néztem rá és egy halvány mosolyt is elejtettem.
-Köszi!-mosolygott ő is de még ott maradt mellettem.
-Mi az? Van még valami?-kérdeztem mire megrázta a fejét.
-Csak jó nézni, hogy mennyire szenvedélyed a zenéd, a gitár. Látszik rajtad, ahogy fogod, ahogy pengeted, amilyen fejeket vágsz közben.Jó hallgatni.
-Köszi.-mondtam most én és pengettem tovább.
Audrey:
-Mi a helyzet Jimmy?-ültem le az ágy szélére ahol feküdt.
-Aludni akarok! Aludhatsz velem.-kacsintott.
-Nem! Tudod jól!
-Nem tudom! Nem tudom miért gond, hogy tetszel nekem!
-Mert ígértem valamit és nem bántom meg Avat.
-Azzal bántod ha boldog vagy? Vagy nem tetszem?-ült fel és nézett mélyen a szemembe.
-Jimmy, ezt inkább hagyjuk, akkor ne is bezséljünk?
-Miért?
-Mi az hogy miért?! Most magyaráztam el, ne idegesíts föl.-pattantam fel az ágyról de még odafigyeltem, hogy halkan beszéljek nehogy meghallják a többiek.
-Én idegesítelek föl? Komolyan így gondolod Audrey?-kérdezte mire bólintottam.-Nem az hogy nem csókolhatsz meg? Nem amiatt vagy ideges, hogy belementél ebbe az egészbe és olyat ígértél amit nem tudsz megtartani, mert sokkal jobban.....-nem bírtam tovább hallgatni rátenyereltem a szájára és szúrós szemekkel néztem rá.
-Jimmy, nem fogok mindent eldobni, ami köztem és Ava közt van, ezt érted? A legjobb barátnőm gyerekkorom óta, nem tehetem és ha bármennyire fontos neked hogy jól érezzem magam, akkor ezt nem nehezíted meg magamnak. Ha viszont te is egy tipikus zenész vagy aki nagyképű és egoista és csak magával foglalkozik, könnyítsük meg magunknak ezt a pár hetet már most és ne beszéljünk! Ne szólj hozzám, ne érj hozzám!-kérleltem, láttam a szemén a szomorúságot, és éreztem hogy már nem fogja folytatni. Levettem a kezem a szájáról és ott hagytam. Bebújtam a busz végén lévő másik ágyba és álomba erőltettem magam, inkább mint hogy valami olyat csináljak ami mindent tönkre tehet.
2014. október 31., péntek
Nobody's perfect 2.20
Halihóóó, holnap jön a Sex on the beach friss is, de remélem ezt is vártátok! Véleményeknek, komiknak mint mindig örülök ;)
Zihálva, ijedten ébredtem fel. Felültem, és mindenhol sötét volt, megszédültem és hirtelen hányingerem lett.
-Tessék!-nyújtott felém egy kéz egy pohár vizet, de ijedtemben kivertem a poharat és az ágyra borult.-LIZ!
-Brian?! Megijesztettél, mit keresel itt?
-Vigyázok rád! És nem engedted el a kezem.
-Nem kell rám vigyázni...-háborodtam fel és kipattantam az ágyból, de nem volt jó ötlet, olyan hányingerem lett, hogy épphogy betudtam szaladni a fürdőmbe.
-Na, igen!-mordult Brian az ajtóban.Lehúztam a wc-t kiöblítettem a számat a csapnál és visszafeküdtem az ágyba.-Elég hülyén viselkedtél!
-Mire gondolsz? az elmúlt 2 évre? vagy 3 hónap? vagy a mai nap?-kérdeztem gúnyosan, emlékeztem még jól Zacky fejmosására, nem volt szükségem most másikra.
-Mire emlékszel a mai napból?-kérdezte, mikor rá néztem az állkapcsa kemény volt. Láttam rajta, hogy feszült, és akkor elkezdett derengeni valami, egész halvány, csók..
-Sajnálom, hogy megcsókoltalak.-felnevetett kicsit.Kérdőn néztem rá, de komor, szomorú szemekkel nézett vissza rám. Aztán hirtelen, dühös lett és akkor meg is szólalt.
-Nem arról van szó, hogy megcsókoltál.Lehet inkább az volt a probléma, hogy a barátaink előtt aláztál meg a kis műsoroddal, meg a dumáddal, azzal hogy részegen röhögcsélve játszottál az érzéseimmel.
-Brian...-szóltam közbe, de beszélt tovább.
-Szerinted hogy érzem magam ezek után?! Komolyan! Mit gondolsz, ha a lány akit szeretek hulla részegen, a nyakamba ugrik, rám mászik és közben azon röhög, hogy mennyire hülye vagyok, hogy őt akarom... de ha ez kell, mondod te és elkezdesz vetkőzni és nekem esni?! Nem mentség, hogy ittál...-ahogy elmondta a történteket, egyre rosszabbul éreztem magam. Hülye vagyok, és tényleg a barátaink előtt csináltam belőle és az érzéseiből is viccet.
-Sajnálom, én...amióta megcsókoltál azon rágódtam, mennyire utálhatsz...-kezdtem bele, de könnyes lett a szemem.-Nyomorultul érzem magam és éreztem már akkoris, mert tudom, hogy haragszol rám, és ez fáj. Te voltál a legjobb barátom!-itt már ki is csordultak a könnyeim.-Mikor megismertelek titeket, nem gondoltam, de mikor anyuval és Jacksonnal hozzátok költöztünk, én...
-Igen?
-Imádtam, ahogy viselkedtél. És akkor azt hiszem az az idő alatt tudtam, hogy veled más minden mint a többiekkel. Megnyugtatott az illatod, sőt, akkor könnyebben elaludtam tőle...és...aztán ami Matt és köztem volt, hogy akkor hogy haragudtál rám,... bármit tettél, vagy teszel, az fáj mindig a legjobban, tudod? És akkor rá kellett jönnöm, hogy miért is fáj ennyire,.. mert te álltál hozzám a legközelebb, mert szerettelek, de te nem és itt hagytatok mind, és mikor egy hónap után nem hívtatok eldöntöttem, hogy túlteszem magam ezen, mire visszajöttök.-minden amit elmondtam csak erősítette bennem a lelkiismeret furdalásomat...-Nem tudom te, vagy ti, hogy éltétek ezt meg, vagyis de, emlékszem mi volt, mikor megtudtad Mattet...
-Liz akkor sem haragudtam rád anniyra mint most. Akkor még nem szerettelek.
-Brian el hiszed nekem, hogy nyomorultul érzem magam? Tényleg nagyon sajnálom és soha, de soha nem akartalak bántani.
-Azt nehéz elhinnem.-mondta de még mindig ott ült az ágyamon. Viszont a következő fél óra kínos csöndben telt. Csak ültünk a sötétben egymás mellett.
-Szemét voltam, és haragszol is rám, miért maradtál itt velem?-kérdeztem, hogy megtörjem a csöndet, de nem válaszolt, fújtatott.-Már nem beszélsz velem.
-Te nem engedtél el. Matt itt maradt volna, de mondtam, hogy megoldom, bírok veled.
-Szóval te akartad.
-Nem, nem hagytál túl sok választást.-duzzogdt még. De nem hibáztatom.
-Mit szeretnél most tőlem? Mit vársz?
-Nem tudom, de ez így nem megy.
-Költözzek el?
-Az megoldás lenne.-mondta, de nem tudtam eldönteni, hogy ironikusan mondta-e.
-Rendben.-mondtam, de ő nem szólt, továbbra sem nézett rám.-Nem kell itt maradnod!-mondtam és azzal ki is sétált a sötétben. Egy darabig csak ültem még a sötétben és próbáltam rájönni, hogy bánthattam meg pont őt ennyire, de nem sikerült, nem tudom, hogy történhetett ez meg velünk.
Zihálva, ijedten ébredtem fel. Felültem, és mindenhol sötét volt, megszédültem és hirtelen hányingerem lett.
-Tessék!-nyújtott felém egy kéz egy pohár vizet, de ijedtemben kivertem a poharat és az ágyra borult.-LIZ!
-Brian?! Megijesztettél, mit keresel itt?
-Vigyázok rád! És nem engedted el a kezem.
-Nem kell rám vigyázni...-háborodtam fel és kipattantam az ágyból, de nem volt jó ötlet, olyan hányingerem lett, hogy épphogy betudtam szaladni a fürdőmbe.
-Na, igen!-mordult Brian az ajtóban.Lehúztam a wc-t kiöblítettem a számat a csapnál és visszafeküdtem az ágyba.-Elég hülyén viselkedtél!
-Mire gondolsz? az elmúlt 2 évre? vagy 3 hónap? vagy a mai nap?-kérdeztem gúnyosan, emlékeztem még jól Zacky fejmosására, nem volt szükségem most másikra.
-Mire emlékszel a mai napból?-kérdezte, mikor rá néztem az állkapcsa kemény volt. Láttam rajta, hogy feszült, és akkor elkezdett derengeni valami, egész halvány, csók..
-Sajnálom, hogy megcsókoltalak.-felnevetett kicsit.Kérdőn néztem rá, de komor, szomorú szemekkel nézett vissza rám. Aztán hirtelen, dühös lett és akkor meg is szólalt.
-Nem arról van szó, hogy megcsókoltál.Lehet inkább az volt a probléma, hogy a barátaink előtt aláztál meg a kis műsoroddal, meg a dumáddal, azzal hogy részegen röhögcsélve játszottál az érzéseimmel.
-Brian...-szóltam közbe, de beszélt tovább.
-Szerinted hogy érzem magam ezek után?! Komolyan! Mit gondolsz, ha a lány akit szeretek hulla részegen, a nyakamba ugrik, rám mászik és közben azon röhög, hogy mennyire hülye vagyok, hogy őt akarom... de ha ez kell, mondod te és elkezdesz vetkőzni és nekem esni?! Nem mentség, hogy ittál...-ahogy elmondta a történteket, egyre rosszabbul éreztem magam. Hülye vagyok, és tényleg a barátaink előtt csináltam belőle és az érzéseiből is viccet.
-Sajnálom, én...amióta megcsókoltál azon rágódtam, mennyire utálhatsz...-kezdtem bele, de könnyes lett a szemem.-Nyomorultul érzem magam és éreztem már akkoris, mert tudom, hogy haragszol rám, és ez fáj. Te voltál a legjobb barátom!-itt már ki is csordultak a könnyeim.-Mikor megismertelek titeket, nem gondoltam, de mikor anyuval és Jacksonnal hozzátok költöztünk, én...
-Igen?
-Imádtam, ahogy viselkedtél. És akkor azt hiszem az az idő alatt tudtam, hogy veled más minden mint a többiekkel. Megnyugtatott az illatod, sőt, akkor könnyebben elaludtam tőle...és...aztán ami Matt és köztem volt, hogy akkor hogy haragudtál rám,... bármit tettél, vagy teszel, az fáj mindig a legjobban, tudod? És akkor rá kellett jönnöm, hogy miért is fáj ennyire,.. mert te álltál hozzám a legközelebb, mert szerettelek, de te nem és itt hagytatok mind, és mikor egy hónap után nem hívtatok eldöntöttem, hogy túlteszem magam ezen, mire visszajöttök.-minden amit elmondtam csak erősítette bennem a lelkiismeret furdalásomat...-Nem tudom te, vagy ti, hogy éltétek ezt meg, vagyis de, emlékszem mi volt, mikor megtudtad Mattet...
-Liz akkor sem haragudtam rád anniyra mint most. Akkor még nem szerettelek.
-Brian el hiszed nekem, hogy nyomorultul érzem magam? Tényleg nagyon sajnálom és soha, de soha nem akartalak bántani.
-Azt nehéz elhinnem.-mondta de még mindig ott ült az ágyamon. Viszont a következő fél óra kínos csöndben telt. Csak ültünk a sötétben egymás mellett.
-Szemét voltam, és haragszol is rám, miért maradtál itt velem?-kérdeztem, hogy megtörjem a csöndet, de nem válaszolt, fújtatott.-Már nem beszélsz velem.
-Te nem engedtél el. Matt itt maradt volna, de mondtam, hogy megoldom, bírok veled.
-Szóval te akartad.
-Nem, nem hagytál túl sok választást.-duzzogdt még. De nem hibáztatom.
-Mit szeretnél most tőlem? Mit vársz?
-Nem tudom, de ez így nem megy.
-Költözzek el?
-Az megoldás lenne.-mondta, de nem tudtam eldönteni, hogy ironikusan mondta-e.
-Rendben.-mondtam, de ő nem szólt, továbbra sem nézett rám.-Nem kell itt maradnod!-mondtam és azzal ki is sétált a sötétben. Egy darabig csak ültem még a sötétben és próbáltam rájönni, hogy bánthattam meg pont őt ennyire, de nem sikerült, nem tudom, hogy történhetett ez meg velünk.
2014. október 26., vasárnap
Nobody's perfect 2. 19
Sziasztok már csak pár rész van hátra ebből a szériából, aztán egy kis szünet és jön a folytatás. Na de most még nincs itt a vég, csak egy friss rész, jó olvasást :) Véleményeket még mindig szívesen fogadok, nem csak ehhez, bármelyik fichez, nyugodtan, jó is rossz is jöhet ;)
Mióta Brian megcsókolt elég fagyos köztünk a hangulat. Nem beszél velem, nagyon rám se néz. A legjobb barátom és idáig jutottunk. Csak bámulok ki a fejemből, az ágyamban fekve. Eddzeni sincs kedvem és már 9 óra. Ideje szembenézni ezzel ma is.Kimásztam az ágyból, felkaptam a köntösömet, de nem lefelé indultam, hanem átmentem Matt szobájába. Még az ágyában aludt, hát felmásztam az ágyra és lefeküdtem mellé.
-Mit csinálsz?-kérdezte nyöszörögve.
-Nem tudom.
-Mennyi az idő?
-9 múlt.
-Hogy hogy nem futsz valahol?-nyöszörgött tovább és a hátára fordult.
-Brian nem beszél velem.
-Gyere ide!-tárta felém a karját és megveregette a mellét. Odabújtam hozzá és átkarolt.-Kell neki egy kis idő, hagyd! Tereld el a figyelmed.
-Hogyan? Ha összefutunk egyből kikerül.
-Mit szólnál, ha elmennék valahova ketten? De!-mondta mielőtt még felcsillanhatott volna a szemem.-Nem sportolunk, csak te és én, mint régen.
-Öhm, Matt, te és én...
-Nem az ágyas részekre gondoltam, hanem a baráti részre! -jól esett, hogy nem leszúrt, hogy hogy tehettem ezt, bla bla, hanem próbál segíteni. Tudom, hogy milyen most Briannek ugyanezt éreztem mikor én voltam odáig érte, de most már ezen túl léptem és nem hiszem, hogy jót tenne bárkinek is, ha a fiúk közül újabb kis románcot építenék ki. Mattel a kavarásunk is épp elég gubancot okozott köztünk.
-Gyere, együnk!-mászott ki a fejem alól majd kirángatott az ágyból és elindultunk. Persze pont mikor kiléptem Matt mögött a szobájából jött ki Brian is az övéből.
-Szia!-köszöntem neki, de inkább visszament a szobájába.
-Na gyere!-karolt belém Matt és elhúzott. Lent már Zacky tömte a fejét nagyban a tv előtt.
-Szia!
-Helló, te itthon?-nézett rám csodálkozva. Bólintottam és lehuppantam mellé. -Jó látni Lizzy.-adott egy puszit az arcomra.
-Igen.
-Brian miatt vagy ilyn fanyar képű?-bólintottam mire csak nevetett.
-Nem éri meg! Ha valaki én tudom, ezer éve ismerem!
-Hé haver eljössz velünk ma lógni? Mi hárman!-ült le Matt is a kanapéra a másik oldalamra, így középre kerültem a két srác között.
-Jah, hova megyünk?
-Hülyülünk, iszunk, strandolunk..
Nem tudom mit tehetnék, hogy Brian ne haragudjon rám.Hülyének érzem magam, ilyen helyzetekre nem állok készen, Mattel ugyanez volt, de mégis más.Mire kicsit lecsitultak a gondolataim már a kocsiban találtam magam Zackyvel és Mattel.
-Hova megyünk?-kérdeztem, mire Zacky sértődött fejet vágva bámult rám.
-Liz az az érzésem, hogy te nem is figyelsz rám!-mondta halál komoly fejjel, mire nem bírtam, elmosolyodtam.
-Szóval?
-A partra megyünk, röpizünk, iszunk, éés pancsikolunk.-szorította ökölbe a kezeit és becsukott szemmel mondta ugrálva az ülésen mint egy kisgyerek.
-Először igyunk!-mondtam és vártam, hogy odaérjünk a bolthoz.Ahogy bementünk egyből az alkoholokhoz siettünk a srácok elkezdtek pár sört bepakolni mire elképedtem.
-Fiúúúk, nekem ez nem lesz így jó!
-Micsoda?-kérdezték egyszerre.
-Nem sör kell erősebb.-nyúltam a vodkásüvegért.-Persze ha nem bírjátok, igyátok csak a kis söröcskéteket.-ahogy ezt kimondtam összenéztek és míg Matt kipakolta a sört Zacky durcás képpel berakott 2 üveg vodkát és még 2 üveg tequilát.
-Mindjárt jobb.-karoltam a nyakába és elindultunk fizetni.A bolttól már lesétáltunk a partra közben pár pár kortyot iszogatva.
-Köszönöm srácok, hogy ti nem utáltok.
-Miért, kéne? Szólj ha lemaradtam.-nézett mosolyogva Matt majd adott egy puszit a fejemre.
-Annyira tönkrement minden körülöttem.AZt hittem ha úgy kezdek csinálni mindent, mint azelőtt, edzem és csak ennek élek, nem bulizom... akkor jó lesz megint minden...de... nem jött össze.
-Hagyd abba ezt a hülye dumát, meg az önsanyargatást is. Unom!-fintorodott el Zacky majd levágódott a homokba. -Nem ment tönkre semmi, csak ezt akarod magaddal elhitetni, mert félsz. Félsz ugyan úgy éli az életed mert Dan elbánt veled. Vagyis ezt hiszed, de megölted, nem ő téged, megmentetted magad és minket.-mondta én meg csak elképedve néztem, nem is akartam elhinni hogy így beszél velem.
-Zacky, elég lesz már!-lökött rajta egyet Matt, majd óvatosan rám pillantottak.
-Hagyd igaza van! Megöltem!Megöltem egy embert, és félek. Magamtól félek!-mondtam és jól meghúztam az üveget a kezemben...
-Gyere szépen Lizzy, jó, mindjárt bent vagyunk!-hallottam Zackyt és hirtelen ahogy kinyitottam a szemem, már a ház felé sétáltunk.
-Nem, nem akarok ...
-Liz, gyere felmegyünk a szobádba és ledőlsz kicsit,.-és már be is léptünk a házba.
-Hé, hol voltatok?-jelent meg Jimmy azt hiszem.
-Kicsit elmentünk strandolni.
-Liiiiz beszélhetünk?
-Syn ez nem az a pillanat.-vett az ölébe Matt hirtelen és a lépcső felé indultunk, ahol Brian állt.
-Nem, Matt, várj, várj! Beszéljünk!
-Lizzy fejezd be!-szólt Matt, de nem tettem. Rúgkapálni kezdtem, így Matt letett.
-Mondd Brian mit akarsz? Hah? Engem? Ez kell?-mutattam végig magamon röhögve.-Az kell, aki hónapokon keresztül szeretett és téged nem is érdekelt? Most engem nem érdekel!Hah.-nevettem tovább.-De ha neked így is jó, hát hajrááá!-mondtam és a nyakába ugrottam és megcsókoltam,... azt hiszem.Semmi másra nem emlékszem.
Mióta Brian megcsókolt elég fagyos köztünk a hangulat. Nem beszél velem, nagyon rám se néz. A legjobb barátom és idáig jutottunk. Csak bámulok ki a fejemből, az ágyamban fekve. Eddzeni sincs kedvem és már 9 óra. Ideje szembenézni ezzel ma is.Kimásztam az ágyból, felkaptam a köntösömet, de nem lefelé indultam, hanem átmentem Matt szobájába. Még az ágyában aludt, hát felmásztam az ágyra és lefeküdtem mellé.
-Mit csinálsz?-kérdezte nyöszörögve.
-Nem tudom.
-Mennyi az idő?
-9 múlt.
-Hogy hogy nem futsz valahol?-nyöszörgött tovább és a hátára fordult.
-Brian nem beszél velem.
-Gyere ide!-tárta felém a karját és megveregette a mellét. Odabújtam hozzá és átkarolt.-Kell neki egy kis idő, hagyd! Tereld el a figyelmed.
-Hogyan? Ha összefutunk egyből kikerül.
-Mit szólnál, ha elmennék valahova ketten? De!-mondta mielőtt még felcsillanhatott volna a szemem.-Nem sportolunk, csak te és én, mint régen.
-Öhm, Matt, te és én...
-Nem az ágyas részekre gondoltam, hanem a baráti részre! -jól esett, hogy nem leszúrt, hogy hogy tehettem ezt, bla bla, hanem próbál segíteni. Tudom, hogy milyen most Briannek ugyanezt éreztem mikor én voltam odáig érte, de most már ezen túl léptem és nem hiszem, hogy jót tenne bárkinek is, ha a fiúk közül újabb kis románcot építenék ki. Mattel a kavarásunk is épp elég gubancot okozott köztünk.
-Gyere, együnk!-mászott ki a fejem alól majd kirángatott az ágyból és elindultunk. Persze pont mikor kiléptem Matt mögött a szobájából jött ki Brian is az övéből.
-Szia!-köszöntem neki, de inkább visszament a szobájába.
-Na gyere!-karolt belém Matt és elhúzott. Lent már Zacky tömte a fejét nagyban a tv előtt.
-Szia!
-Helló, te itthon?-nézett rám csodálkozva. Bólintottam és lehuppantam mellé. -Jó látni Lizzy.-adott egy puszit az arcomra.
-Igen.
-Brian miatt vagy ilyn fanyar képű?-bólintottam mire csak nevetett.
-Nem éri meg! Ha valaki én tudom, ezer éve ismerem!
-Hé haver eljössz velünk ma lógni? Mi hárman!-ült le Matt is a kanapéra a másik oldalamra, így középre kerültem a két srác között.
-Jah, hova megyünk?
-Hülyülünk, iszunk, strandolunk..
Nem tudom mit tehetnék, hogy Brian ne haragudjon rám.Hülyének érzem magam, ilyen helyzetekre nem állok készen, Mattel ugyanez volt, de mégis más.Mire kicsit lecsitultak a gondolataim már a kocsiban találtam magam Zackyvel és Mattel.
-Hova megyünk?-kérdeztem, mire Zacky sértődött fejet vágva bámult rám.
-Liz az az érzésem, hogy te nem is figyelsz rám!-mondta halál komoly fejjel, mire nem bírtam, elmosolyodtam.
-Szóval?
-A partra megyünk, röpizünk, iszunk, éés pancsikolunk.-szorította ökölbe a kezeit és becsukott szemmel mondta ugrálva az ülésen mint egy kisgyerek.
-Először igyunk!-mondtam és vártam, hogy odaérjünk a bolthoz.Ahogy bementünk egyből az alkoholokhoz siettünk a srácok elkezdtek pár sört bepakolni mire elképedtem.
-Fiúúúk, nekem ez nem lesz így jó!
-Micsoda?-kérdezték egyszerre.
-Nem sör kell erősebb.-nyúltam a vodkásüvegért.-Persze ha nem bírjátok, igyátok csak a kis söröcskéteket.-ahogy ezt kimondtam összenéztek és míg Matt kipakolta a sört Zacky durcás képpel berakott 2 üveg vodkát és még 2 üveg tequilát.
-Mindjárt jobb.-karoltam a nyakába és elindultunk fizetni.A bolttól már lesétáltunk a partra közben pár pár kortyot iszogatva.
-Köszönöm srácok, hogy ti nem utáltok.
-Miért, kéne? Szólj ha lemaradtam.-nézett mosolyogva Matt majd adott egy puszit a fejemre.
-Annyira tönkrement minden körülöttem.AZt hittem ha úgy kezdek csinálni mindent, mint azelőtt, edzem és csak ennek élek, nem bulizom... akkor jó lesz megint minden...de... nem jött össze.
-Hagyd abba ezt a hülye dumát, meg az önsanyargatást is. Unom!-fintorodott el Zacky majd levágódott a homokba. -Nem ment tönkre semmi, csak ezt akarod magaddal elhitetni, mert félsz. Félsz ugyan úgy éli az életed mert Dan elbánt veled. Vagyis ezt hiszed, de megölted, nem ő téged, megmentetted magad és minket.-mondta én meg csak elképedve néztem, nem is akartam elhinni hogy így beszél velem.
-Zacky, elég lesz már!-lökött rajta egyet Matt, majd óvatosan rám pillantottak.
-Hagyd igaza van! Megöltem!Megöltem egy embert, és félek. Magamtól félek!-mondtam és jól meghúztam az üveget a kezemben...
-Gyere szépen Lizzy, jó, mindjárt bent vagyunk!-hallottam Zackyt és hirtelen ahogy kinyitottam a szemem, már a ház felé sétáltunk.
-Nem, nem akarok ...
-Liz, gyere felmegyünk a szobádba és ledőlsz kicsit,.-és már be is léptünk a házba.
-Hé, hol voltatok?-jelent meg Jimmy azt hiszem.
-Kicsit elmentünk strandolni.
-Liiiiz beszélhetünk?
-Syn ez nem az a pillanat.-vett az ölébe Matt hirtelen és a lépcső felé indultunk, ahol Brian állt.
-Nem, Matt, várj, várj! Beszéljünk!
-Lizzy fejezd be!-szólt Matt, de nem tettem. Rúgkapálni kezdtem, így Matt letett.
-Mondd Brian mit akarsz? Hah? Engem? Ez kell?-mutattam végig magamon röhögve.-Az kell, aki hónapokon keresztül szeretett és téged nem is érdekelt? Most engem nem érdekel!Hah.-nevettem tovább.-De ha neked így is jó, hát hajrááá!-mondtam és a nyakába ugrottam és megcsókoltam,... azt hiszem.Semmi másra nem emlékszem.
2014. október 25., szombat
Life is just a game 63.
Skye:
-Most beszéltem Mattel, vacsival várnak minket...-mondtam és beszálltunk a kocsiba.
-Szerintem Brian ki lesz akadva.
-Nem lesz! Hidd el, bízz bennem. Jönnek ők is és így nem fog aggódni, kaland lesz...
-Majd meglátjuk!-mondta Heidi és bekötötte magát. Elindultunk haza.
-Kíváncsi vagyok Matt arcára, mit szól ehhez a hajhoz!-nevettem el magam, és egyre izgatottabb lettem.
-Nagyon jól áll! Jobb mint a fekete!
-Azt mondod?-kérdeztem, mire bólintott.-És hogy vagy?Vagy vagytok?Akármit mondasz, tudnod kell, hogy nem vetlek megérte. Ismerlek, szeretlek és én is átmentem ezen, de nem ment volna, ha akkor nem vagy nekem. Szeretném, hogy tudd, hogy kész vagyok értetek én is bármire.
-Őszintén? Szeretném ha csak én lennék. Úgy érzem ez nem az én testem, csak csak egy inkubátor.... Nem érzem jól magam, én nem akarok még gyereket.
-Teljesen normális, hogy így érzel. Én sem éreztem Alecket egészen addig a saját gyerekemnek, amíg a kezembe nem adták, és meg nem láttam. Megértelek, de itt vagyok neked végig, jó?-nyújtottam felé a kezem és ő megszorította. Pont haza értünk így leparkoltam és elindultunk be. Heidi ment előre, így megtudtuk, hogy az új nappalinkban ülnek és söröznek. Bementem én is Heidi mögött és már Brian arcán is láttam, hogy elképedt. Befogtam Matt szemét és lassan szembe fordultam vele.
-Mi az? Mit csináltál, hogy nem láthatlak?
-Valamit tényleg csináltam, de nekem nagyon tetszik és remélem neked is.-adtam egy puszit a szájára majd elhúztam a kezem.
Brian:
-Vörös? -suttogtam oda Heidinek, mire mosolyogva bólintott, és beült az ölembe.
-Szép lennék vörösen?-kérdezte, mire megcsókoltam.
-Gyönyörű, de ez a szőke jobban tetszik.
- Bocsika, hogy megszakítom ezt a "hűű, de szexi vagy" pillanatot, de éhen halok, szóval együnk.-állt fel Heidi mire Skye és Matt is kifelé indult az étkezőbe.
-Aleck?
-Amy és anyu elvitték, Amyvel a parkba.-magyarázta Matt, hova tűnt a kutya és a gyerek hirtelen. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
-És minden rendben a bandával?.kérdeztem Heidit, mire furcsán összenéztek Skyejal, de ez nem csak nekem tűnt fel.
-Mi volt ez az összenézés?-kérdezte őket Matt, mielőtt én kérdezhettem volna.
-Hát minden rendben lesz úgy másfél hónap múlva.
-Miért?-kérdeztük Mattel egyszerre.
-Még promotálnunk kéne az új albumot meg azt a pár számot ami meg van eddig és...-magyarázott Heidi, de nem nagyon nézett a szemembe.
-És ezét egy rövid turnéra megyünk, vagy kiruccanásra, Ausztráliába, ahogy tetszik.-fejezte be Skye mire Matt és én néztünk össze.
-Mi?-ideges lettem, megijedtem, hogy juthat ilyen Heidi eszébe, de ahogy Skyet néztem megnyugtató pillantással nézett rám.
-Ez egy kis nyaralás, csak egy két koncert, annál több fotózás, pár nyilvános megjelenés, adakozás. Csak pihenés az egész, hogy tudják ott is kik vagyunk...-beszélt Skye végig egyenesen a szemembe nézve. Tudta miért lettem ideges.
-Igen, és simán kibírom, nem lesz gond, mert jöhettek velünk.-karolt át ekkor Heidi.
-Hmm, ez így sokkal jobban hangzik.-csókoltam meg, de még mindig kissé feszült voltam. Mikor Skye azt mondta ki talál valamit, nem gondoltam, hogy azt, hogy a depressziós, terhes feleségemet másfélhónapos körútra vigye...
-Most beszéltem Mattel, vacsival várnak minket...-mondtam és beszálltunk a kocsiba.
-Szerintem Brian ki lesz akadva.
-Nem lesz! Hidd el, bízz bennem. Jönnek ők is és így nem fog aggódni, kaland lesz...
-Majd meglátjuk!-mondta Heidi és bekötötte magát. Elindultunk haza.
-Kíváncsi vagyok Matt arcára, mit szól ehhez a hajhoz!-nevettem el magam, és egyre izgatottabb lettem.
-Nagyon jól áll! Jobb mint a fekete!
-Azt mondod?-kérdeztem, mire bólintott.-És hogy vagy?Vagy vagytok?Akármit mondasz, tudnod kell, hogy nem vetlek megérte. Ismerlek, szeretlek és én is átmentem ezen, de nem ment volna, ha akkor nem vagy nekem. Szeretném, hogy tudd, hogy kész vagyok értetek én is bármire.
-Őszintén? Szeretném ha csak én lennék. Úgy érzem ez nem az én testem, csak csak egy inkubátor.... Nem érzem jól magam, én nem akarok még gyereket.
-Teljesen normális, hogy így érzel. Én sem éreztem Alecket egészen addig a saját gyerekemnek, amíg a kezembe nem adták, és meg nem láttam. Megértelek, de itt vagyok neked végig, jó?-nyújtottam felé a kezem és ő megszorította. Pont haza értünk így leparkoltam és elindultunk be. Heidi ment előre, így megtudtuk, hogy az új nappalinkban ülnek és söröznek. Bementem én is Heidi mögött és már Brian arcán is láttam, hogy elképedt. Befogtam Matt szemét és lassan szembe fordultam vele.
-Mi az? Mit csináltál, hogy nem láthatlak?
-Valamit tényleg csináltam, de nekem nagyon tetszik és remélem neked is.-adtam egy puszit a szájára majd elhúztam a kezem.
Brian:
-Vörös? -suttogtam oda Heidinek, mire mosolyogva bólintott, és beült az ölembe.
-Szép lennék vörösen?-kérdezte, mire megcsókoltam.
-Gyönyörű, de ez a szőke jobban tetszik.
- Bocsika, hogy megszakítom ezt a "hűű, de szexi vagy" pillanatot, de éhen halok, szóval együnk.-állt fel Heidi mire Skye és Matt is kifelé indult az étkezőbe.
-Aleck?
-Amy és anyu elvitték, Amyvel a parkba.-magyarázta Matt, hova tűnt a kutya és a gyerek hirtelen. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
-És minden rendben a bandával?.kérdeztem Heidit, mire furcsán összenéztek Skyejal, de ez nem csak nekem tűnt fel.
-Mi volt ez az összenézés?-kérdezte őket Matt, mielőtt én kérdezhettem volna.
-Hát minden rendben lesz úgy másfél hónap múlva.
-Miért?-kérdeztük Mattel egyszerre.
-Még promotálnunk kéne az új albumot meg azt a pár számot ami meg van eddig és...-magyarázott Heidi, de nem nagyon nézett a szemembe.
-És ezét egy rövid turnéra megyünk, vagy kiruccanásra, Ausztráliába, ahogy tetszik.-fejezte be Skye mire Matt és én néztünk össze.
-Mi?-ideges lettem, megijedtem, hogy juthat ilyen Heidi eszébe, de ahogy Skyet néztem megnyugtató pillantással nézett rám.
-Ez egy kis nyaralás, csak egy két koncert, annál több fotózás, pár nyilvános megjelenés, adakozás. Csak pihenés az egész, hogy tudják ott is kik vagyunk...-beszélt Skye végig egyenesen a szemembe nézve. Tudta miért lettem ideges.
-Igen, és simán kibírom, nem lesz gond, mert jöhettek velünk.-karolt át ekkor Heidi.
-Hmm, ez így sokkal jobban hangzik.-csókoltam meg, de még mindig kissé feszült voltam. Mikor Skye azt mondta ki talál valamit, nem gondoltam, hogy azt, hogy a depressziós, terhes feleségemet másfélhónapos körútra vigye...
2014. október 17., péntek
Life is just a game 62.
Heidi:
Nem bírom elhinni, hogy terhes vagyok. Rossz ember vagyok, amiért nem örülök? Amiért megjátszom a boldogságot Brian előtt? Én, egyszerűen nem állok erre készen, ez nem nekem való. Mi lett Skyejal az évek alatt, én nem ezt akarom. Egyáltalán, hogy lehet, hogy házas vagyok?
Nem hagytak a gondolataim aludni. Zihálva siettem ki a hálószobából, hogy Brian ne vegye észre. Lesiettem a földszintre és a lépcső alján leültem a földre, és egyszerűen kitört belőlem. Sírni kezdtem.
-Miért teszitek ezt velem?-tettem a kezem a már domborodó hasamra. Még csak a 12. hét, de mivel elég vékony alkat vagyok és két kis izé van bennem elég szembetűnő már most. Fogtam a hasam és sírtam.-Én ezt nem, nem tudom végig csinálni! Sajnálom! Nem megy! Bocsássatok meg!-azzal felpattantam és a konyhába siettem. Elővettem egy poharat és az üvegajtós szekrényből a whiskeyt. Kivettem még egy doboz altatót és a kezembe borítottam legalább 4 szemet. Töltöttem a pohárba és leültem az asztalhoz egyik kezemben a pohárral másikban a gyógyszerekkel.
-Nem tudsz aludni?-hallottam meg Brian hangját és ledermedtem.Ökölbeszorítottam a kezem,hogy ne lássa a gyógyszereket.-Mit csinálsz?-jött közelebb és gondolom megérezte a pia szagát, mert a pultra nézett ahol meglátta az üveget.Könnyes szemekkel néztem rá.-Heidi?! Mióta megy ez?!-kérdezte ingerülten és kikapta a kezemből a poharat és beleszagolt.
-El sem kezdődött.-nyöszörögtem és kinyitottam a kezem így az asztalon szétgurultak a gyógyszerek.Teljesen lesápadt és letérdelt elém.-Nekem nem megy ez. Én ... ez nem én vagyok.... én nem vagyok anya!-fakadtam ki, mire letette a poharat és átölelt.
-Sssssh! Édesem!-suttogott és próbált megnyugtatni.-Itt vagyok, végig melletted leszek és ketten megoldjuk. Félsz, ez természetes! De mi ketten mindent megoldunk, oké? Nem leszel egyedül, és őket sem hagyom egyedül, soha!-tette a kezét a hasamra és mélyen a szemembe nézett.-De kérlek ne akard el venni ezt tőlem. Őket és magadat sem.-ahogy mondta megremegett a hangja és láttam, hogy csillogni kezd a szeme.-Megígéred?-bólintottam és felé hajoltam, hogy megcsókoljam.-Várj!-mondta és elhúzta a fejét. Belekortyolt a kitöltött whiskybe és rám vigyorgott.-Whiskyt akarsz? Csak belőlem!-szélesedett ki a vigyor a száján és megcsókolt.
Brian:
Felálltam a földről és Heidire néztem.
-Menj föl, mindjárt megyek utánad, csak ezeket elrakom.-bólintott adott egy puszit és elindult fölfelé. Mikor már hallottam, hogy a lépcsőn megy, elkezdtem tárcsázni a telefonon.
-Halo?
-Skye, Brian vagyok, gond van, ne tedd le!
-Mi a baj? Heidi? A babák?
-Most kaptam rajta a konyhában. Sírva, a kezében whiskyvel és altatókkal.
-Maradj mellette, ne hagyd egyedül, máris megyek!
-Rendben, köszi!
-Brian komolyan mondom! Ott van veled?
-Nincs, föl ment az emeletre!
-Akkor menj utána, gyorsan, depressziós, kárt tehet magában! SIESS!-Ahogy meghallottam Skye hangján a félelmet, lecsaptam a telefont és felrohantam az emeletre. Teljesen bepánikoltam, a hálószoba felé rohantam, az ajtó tárva nyitva.
-HEIDI!-ordítottam kétségbeesetten, majd ahogy odaértem megláttam az ágyunkban fekve.
-Mi az?-kérdezte, mire csak megöleltem.
-Emlékszel, ugye mit ígértél nekem? Nem ártasz sem magadnak, sem a babáknak!
-Igen, tudom!Felhívtad Skyet, ugye?-kérdezte aztán közömbösen, mire bólintottam.
-Mindjárt itt lesz!-mondtam, mire csak maga elé bámult és felült az ágyban.
Skye:
-Jól tetted, hogy felhívtál. Hetek óta láttam rajta, hogy gond van vele.
-Én, azt hittem boldog!-mondta Brian, teljesen megtörve.
-Mert boldognak akartad látni, ezért nem is mondta, hogy mit érez. De Brian ez nagyon súlyos betegség! Egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni, hidd el, tudom mit beszélek, én is át estem ezen Aleckkel én sem álltam készen egy gyerekre, és majdnem meg is haltunk mindketten. Heidi mentett meg. De neki most nehezebb, ikreket vár. Ez már nagyobb nyomás rajta és emiatt ijedt meg.
-De már annyiszor mondtam neki, hogy nem hagyom cserben.
-Igen, de ez nem segít. Csak akkor lesz jobban, ha már magáénak érzi a babákat. Ha tudja, hogy menni fog, nem lesz kudarc és önmaga maradhat.
-Skye, elhiheted nekem, hogy bármit megteszek, csak ne legyen bajuk, mindhárman egészségesek legyenek.-mondta Syn és láttam a rémületet, az aggódást az arcán, így megöleltem.
-Figyelj, most alszik, én haza megyek kitalálok valami jót, de bújj be mellé, és ne a babákat fogd, őt karold át!-mondtam amíg még ölelgettem majd elindultam lefelé és haza.
Heidi:
Reggel úgy ébredtem, hogy Brian kezét magamon éreztem. Jól esett, de egyből eszembe jutott a tegnap éjszaka és nyomorultul éreztem magam.
-Jó reggelt édesem! -Adott egy puszit Brian a nyakamra.-Mit szólnál egy kis reggeli ébresztőhöz?
-Mire gondolsz?-fordultam felé, de nem válaszolt csak megcsókolt.-Most ne, émelygek kicsit, és azt hiszem, nem örülnél, ha hirtelen kiszínezném a tetkóidat.-simítottam végig a karján.Aztán megcsörrent a mobilom.
-Skye az.-mondtam és felvettem-Szia!
-Szia, mit szólnál egy csajos naphoz? Illetve meg kéne beszélnünk pár dolgot a bandáról...
-Jó, átjössz?
-Nem bemegyünk a városba, fodrászhoz kell mennem. Fél óra és ott vagyok érted!-mondta és le is rakta, mielőtt reagálhattam volna.
-Este jövök! Most megyek készülök!-mondtam Briannek, megcsókoltam és kimásztam az ágyból.
Nem bírom elhinni, hogy terhes vagyok. Rossz ember vagyok, amiért nem örülök? Amiért megjátszom a boldogságot Brian előtt? Én, egyszerűen nem állok erre készen, ez nem nekem való. Mi lett Skyejal az évek alatt, én nem ezt akarom. Egyáltalán, hogy lehet, hogy házas vagyok?
Nem hagytak a gondolataim aludni. Zihálva siettem ki a hálószobából, hogy Brian ne vegye észre. Lesiettem a földszintre és a lépcső alján leültem a földre, és egyszerűen kitört belőlem. Sírni kezdtem.
-Miért teszitek ezt velem?-tettem a kezem a már domborodó hasamra. Még csak a 12. hét, de mivel elég vékony alkat vagyok és két kis izé van bennem elég szembetűnő már most. Fogtam a hasam és sírtam.-Én ezt nem, nem tudom végig csinálni! Sajnálom! Nem megy! Bocsássatok meg!-azzal felpattantam és a konyhába siettem. Elővettem egy poharat és az üvegajtós szekrényből a whiskeyt. Kivettem még egy doboz altatót és a kezembe borítottam legalább 4 szemet. Töltöttem a pohárba és leültem az asztalhoz egyik kezemben a pohárral másikban a gyógyszerekkel.
-Nem tudsz aludni?-hallottam meg Brian hangját és ledermedtem.Ökölbeszorítottam a kezem,hogy ne lássa a gyógyszereket.-Mit csinálsz?-jött közelebb és gondolom megérezte a pia szagát, mert a pultra nézett ahol meglátta az üveget.Könnyes szemekkel néztem rá.-Heidi?! Mióta megy ez?!-kérdezte ingerülten és kikapta a kezemből a poharat és beleszagolt.
-El sem kezdődött.-nyöszörögtem és kinyitottam a kezem így az asztalon szétgurultak a gyógyszerek.Teljesen lesápadt és letérdelt elém.-Nekem nem megy ez. Én ... ez nem én vagyok.... én nem vagyok anya!-fakadtam ki, mire letette a poharat és átölelt.
-Sssssh! Édesem!-suttogott és próbált megnyugtatni.-Itt vagyok, végig melletted leszek és ketten megoldjuk. Félsz, ez természetes! De mi ketten mindent megoldunk, oké? Nem leszel egyedül, és őket sem hagyom egyedül, soha!-tette a kezét a hasamra és mélyen a szemembe nézett.-De kérlek ne akard el venni ezt tőlem. Őket és magadat sem.-ahogy mondta megremegett a hangja és láttam, hogy csillogni kezd a szeme.-Megígéred?-bólintottam és felé hajoltam, hogy megcsókoljam.-Várj!-mondta és elhúzta a fejét. Belekortyolt a kitöltött whiskybe és rám vigyorgott.-Whiskyt akarsz? Csak belőlem!-szélesedett ki a vigyor a száján és megcsókolt.
Brian:
Felálltam a földről és Heidire néztem.
-Menj föl, mindjárt megyek utánad, csak ezeket elrakom.-bólintott adott egy puszit és elindult fölfelé. Mikor már hallottam, hogy a lépcsőn megy, elkezdtem tárcsázni a telefonon.
-Halo?
-Skye, Brian vagyok, gond van, ne tedd le!
-Mi a baj? Heidi? A babák?
-Most kaptam rajta a konyhában. Sírva, a kezében whiskyvel és altatókkal.
-Maradj mellette, ne hagyd egyedül, máris megyek!
-Rendben, köszi!
-Brian komolyan mondom! Ott van veled?
-Nincs, föl ment az emeletre!
-Akkor menj utána, gyorsan, depressziós, kárt tehet magában! SIESS!-Ahogy meghallottam Skye hangján a félelmet, lecsaptam a telefont és felrohantam az emeletre. Teljesen bepánikoltam, a hálószoba felé rohantam, az ajtó tárva nyitva.
-HEIDI!-ordítottam kétségbeesetten, majd ahogy odaértem megláttam az ágyunkban fekve.
-Mi az?-kérdezte, mire csak megöleltem.
-Emlékszel, ugye mit ígértél nekem? Nem ártasz sem magadnak, sem a babáknak!
-Igen, tudom!Felhívtad Skyet, ugye?-kérdezte aztán közömbösen, mire bólintottam.
-Mindjárt itt lesz!-mondtam, mire csak maga elé bámult és felült az ágyban.
Skye:
-Jól tetted, hogy felhívtál. Hetek óta láttam rajta, hogy gond van vele.
-Én, azt hittem boldog!-mondta Brian, teljesen megtörve.
-Mert boldognak akartad látni, ezért nem is mondta, hogy mit érez. De Brian ez nagyon súlyos betegség! Egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni, hidd el, tudom mit beszélek, én is át estem ezen Aleckkel én sem álltam készen egy gyerekre, és majdnem meg is haltunk mindketten. Heidi mentett meg. De neki most nehezebb, ikreket vár. Ez már nagyobb nyomás rajta és emiatt ijedt meg.
-De már annyiszor mondtam neki, hogy nem hagyom cserben.
-Igen, de ez nem segít. Csak akkor lesz jobban, ha már magáénak érzi a babákat. Ha tudja, hogy menni fog, nem lesz kudarc és önmaga maradhat.
-Skye, elhiheted nekem, hogy bármit megteszek, csak ne legyen bajuk, mindhárman egészségesek legyenek.-mondta Syn és láttam a rémületet, az aggódást az arcán, így megöleltem.
-Figyelj, most alszik, én haza megyek kitalálok valami jót, de bújj be mellé, és ne a babákat fogd, őt karold át!-mondtam amíg még ölelgettem majd elindultam lefelé és haza.
Heidi:
Reggel úgy ébredtem, hogy Brian kezét magamon éreztem. Jól esett, de egyből eszembe jutott a tegnap éjszaka és nyomorultul éreztem magam.
-Jó reggelt édesem! -Adott egy puszit Brian a nyakamra.-Mit szólnál egy kis reggeli ébresztőhöz?
-Mire gondolsz?-fordultam felé, de nem válaszolt csak megcsókolt.-Most ne, émelygek kicsit, és azt hiszem, nem örülnél, ha hirtelen kiszínezném a tetkóidat.-simítottam végig a karján.Aztán megcsörrent a mobilom.
-Skye az.-mondtam és felvettem-Szia!
-Szia, mit szólnál egy csajos naphoz? Illetve meg kéne beszélnünk pár dolgot a bandáról...
-Jó, átjössz?
-Nem bemegyünk a városba, fodrászhoz kell mennem. Fél óra és ott vagyok érted!-mondta és le is rakta, mielőtt reagálhattam volna.
-Este jövök! Most megyek készülök!-mondtam Briannek, megcsókoltam és kimásztam az ágyból.
2014. október 14., kedd
Life is just a game 61.
Sziasztok! Tudom, azt mondtam hétvégente hozok részt mikor több időm volt, de őszintén szólva ihletett merítettem, vagyis könyvet olvastam és azt hiszem hasznomra vált, mert újra tudom folytatni a Life is just a gamet :) Remélem örültök neki és hiányzott már és tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást!!!!!
Skye:
-Gyere kicsim, még bekell pakolnod a játékaidat!
-Miért? Én nem akarom!-ellenkezett Aleck jó szokásához híven.
-Hé, fogadj szót anyunak!-szólt rá Matt, mire Aleck csak összehúzta a szemöldökét és próbált ránk csúnyán nézni.
-Mi baj?-kérdeztem és leguggoltam vele szemben.
-Nem akarok elköltözni! Nem szeretek költözni!
-De ez most jó, sokkal jobb lesz mint itt! Apa velünk fog lakni, lesz szép nagy szobád, kertünk!
-De apa itt is tud velünk lakni.
-Nem kicsim, mert ez az én házam, apának meg van egy sajátja. Mi kiköltözünk innen, apa is a sajátjából és mi együtt választunk egy másikat és ott fogunk lakni.
-Nem akaroook...-kezdett el nyafogni, sóhajtottam és felálltam.
-Menj pakolni!-parancsoltam rá, de hatott. Duzzogva elkezdett trappolni a szobája felé. Mattre néztem de csak mosolygott.
-Annyira szeretlek titeket!-húzott magához és kezeit végig a csípőmön tartotta.-Már nem is emlékszem milyen volt az életem nélküled, csak arra emlékszem mikor veled voltam, és mikor kiderült, hogy Aleck a mi fiunk.
-Én is szeretlek!Mindig tudtam, hogy akárhogyis de együtt leszünk.-És megcsókolt, és mint régen, mikor szerelmes lettem, minden porcikám belebizsergett és libabőrös lettem.
-Skye képtelen vagyok nélküled élni, kellesz nekem, egyszerűen meghal a testem ha nem érinthetlek meg és ha nem érzem az illatod....-csókolt meg újra, közben a kezét a nyakamig felcsúsztatva, végig a karjaiban tartva.
-Miért kapom ezeket a csókokat?
-Mert te vagy a mindenem!Tudom, hogy ettől jobbat érdemelsz és ígérem megteszem a tőlem telhető legjobbat, de Skye hozzám jössz?-ahogy befejezte a mondatot kikerekedtek a szemei és megremegtek a lábaim.
-Hogy mi?
-Gyere hozzám! Legyél a feleségem! Nincs gyűrűm, de ha igent mondasz, most rögtön elmegyek és veszek, és...
-Rendben!-vágtam közbe mire kicsit ledermedt.
-Nem igent szoktak mondani?-kérdezte mosolyogva és kicsit erősebben szorított.
-Azt majd csak később!-mondtam és megcsókoltam.
-Anyu, apu, készen vagyok!-hallottuk Aleck hangját és már ott is termett mellettünk.-Fúúúúúúúúúúj!- fintorodott el, mi meg nevetve ránéztünk.-Én sose fogok ilyet csinálni.-nézett ránk még mindig egy kis fintorral.
-Majd mond ezt 10 év múlva édesem!-simogattam meg a fejét.
-Gyere, veszünk anyunak valamit!-kacsintott rám Matt és kézen fogta Alecket és elmentek.Alig mentek el , az ajtó nyílt újra.
-Sziasztoook!-köszönt hangosan Syn.
-Hé, szia!-mentem neki köszönni.-Matt nincs itthon.
-Hol van?
-Elment venni egy gyűrűt.-mondtam vigyorogva.
-Gyűrűt? Minek kell ...?-kezdett bele aztán rám nézett meglepetten.-Gratulálok!-jött oda hozzám és megölelt.
-Köszi!-mondtam, aztán hirtelen beugrott.-De várj, nem mondhatod el senkinek, Heidinek el kell mondanom.
-Jó persze.- adott még egy puszit aztán leült a kanapéra.
-Tényleg hol van most?
-Nem tudom ,azt mondta van egy kis elintézni valója.
-De mi?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-De minden rendben veletek ugye?-kérdeztem, mire elégedett vigyorral bólintott.
-Sose ennyire. Elkezdtünk próbálkozni.
-Mivel?
-Összehozni pár kis Hanert!
-Ez most kamu. Heidi belement?
-Igen!-mondta hatalmas vigyorral.
-Mióta?
-Mikor hazajöttetek, egy 2 hete.
Heidi:
-Várjon, ezt itt felejtette!-Jött utánam a nővér és a kezembe nyomta a kis mappámat.
-Köszönöm!-vettem el és kisiettem a kocsimhoz.Beültem, de nem tudtam elindulni, remegtek a kezeim és idegességemben sírni kezdtem.Betettem a mappámat a táskámba és próbáltam összeszedni magam, hogy eltudjak menni Skyehoz.
-Skye!-szóltam ahogy beléptem a házba.
-Szia!-jött mosolyogva aztán, ahogy meglátta, hogy sírok egyből megölelt.
-Hé, hé, mi a baj? Mi történt?- a kanapé felé vezetett és leültünk, közben még mindig magához ölelt.
-Nem bírom...nem bírom ezt végig csinálni.
-Mit?-de nem bírtam egyre erősebb sírás tört ki rajtam.-A babáról van szó? Brian itt volt és mondta, hogy próbálkoztok.-bólogattam, és kitúrtam a táskámból a mappát.
-Ma voltam orvosnál.
-Orvosnál? Miért kellett orvoshoz menned?
-Csak szűrő vizsgálat, de..-próbáltam elfojtani a sírást és megnyugodni.
-Valami baj van?Találtak valamit?
-Igen!-mondtam mire Skye lesápadt.-Két dolgot is.
-Istenem, Heidi...-simította meg az arcomat.A kezébe nyomtam a kis dossziémat.-Nézd meg.-Ahogy olvasta és megnézett mindent könnyes lett a szeme majd mosolyogva rám nézett.
-Édesem!Gratulálok!-húzott magához!
-Skye én nem akartam ezt!-fakadtam ki, mire kicsit eltolt magától.-És nem így, nem most ...
-Nyugodj meg! Tudod, emlékezz nekem is nehéz volt és nélküled nem ment volna, de én is itt vagyok neked és Matt és Brian.Tényleg, tudja már?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon boldog lesz és hidd el hogy mindenben támogatni fog. És hogy, azt mondta csak 2 hete, hogy...
-Most vagyok a 10. hétben.Még mikor tudod, külön laktunk, egy párszor... és akkor mi nem, védekeztünk és...
-Heidi kicsim nyugodj meg! Minden rendben! Ez jó hír, örülnöd kéne!-ez volt az a mondat amitől csak rosszabbul éreztem magam, hogy rossz anya leszek, hiszen nem is akartam ezt a terhességet.
Brian:
-Szia édes, sokáig elvoltál.-nézte rá a konyhapult mögül.-Minden rendben?
-Igen, persze!-mosolygott, és adott egy dobozt.
-Mi ez?
-Egy kis meglepetés, neked.
-Ezért mentél el? Mert ajándékot kapok?-kérdeztem, mire bólintott.
-Mondhatni igen.Na nyisd ki.-mondta és felnyitottam a dobozt.
-Heidi!-néztem rá.-Az még odébb lesz! Skye is mondta hogy időbe telhet amíg..-beszéltem de ő megrázta a fejét.
-Brian, tudod mikor nem laktál itthon alkalmanként elég bunkó módon éltél a férjként a..
-És?
-Részeg voltál és nem védekeztünk, és ezért a doboz.
-Tehát akkor, te most... -bólintott.- akkor én...-bólintott.-Nekünk most babánk lesz? Tényleg?-álltam fel és elindultam felé. Olyan boldog lettem, hogy képtelen voltam szavakba önteni.
-Nem!-mondta.
-Mi? Nem lesz babánk? Akkor most már nem értem ezt , mi...
-Brian, babáink lesznek!-mondta mire a boldogságom ha lehetséges ezerszeresére nőtt. Nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam, majd felkaptam az ölembe. A lábait átkulcsolta a derekamon.
-Ezt most szabad?-kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Mindent szabad!-mondta így elindultam vele az emelet felé, közben puszilgatva, csókolgatva a nyakát, az állát, az arcát...
Skye:
-Gyere kicsim, még bekell pakolnod a játékaidat!
-Miért? Én nem akarom!-ellenkezett Aleck jó szokásához híven.
-Hé, fogadj szót anyunak!-szólt rá Matt, mire Aleck csak összehúzta a szemöldökét és próbált ránk csúnyán nézni.
-Mi baj?-kérdeztem és leguggoltam vele szemben.
-Nem akarok elköltözni! Nem szeretek költözni!
-De ez most jó, sokkal jobb lesz mint itt! Apa velünk fog lakni, lesz szép nagy szobád, kertünk!
-De apa itt is tud velünk lakni.
-Nem kicsim, mert ez az én házam, apának meg van egy sajátja. Mi kiköltözünk innen, apa is a sajátjából és mi együtt választunk egy másikat és ott fogunk lakni.
-Nem akaroook...-kezdett el nyafogni, sóhajtottam és felálltam.
-Menj pakolni!-parancsoltam rá, de hatott. Duzzogva elkezdett trappolni a szobája felé. Mattre néztem de csak mosolygott.
-Annyira szeretlek titeket!-húzott magához és kezeit végig a csípőmön tartotta.-Már nem is emlékszem milyen volt az életem nélküled, csak arra emlékszem mikor veled voltam, és mikor kiderült, hogy Aleck a mi fiunk.
-Én is szeretlek!Mindig tudtam, hogy akárhogyis de együtt leszünk.-És megcsókolt, és mint régen, mikor szerelmes lettem, minden porcikám belebizsergett és libabőrös lettem.
-Skye képtelen vagyok nélküled élni, kellesz nekem, egyszerűen meghal a testem ha nem érinthetlek meg és ha nem érzem az illatod....-csókolt meg újra, közben a kezét a nyakamig felcsúsztatva, végig a karjaiban tartva.
-Miért kapom ezeket a csókokat?
-Mert te vagy a mindenem!Tudom, hogy ettől jobbat érdemelsz és ígérem megteszem a tőlem telhető legjobbat, de Skye hozzám jössz?-ahogy befejezte a mondatot kikerekedtek a szemei és megremegtek a lábaim.
-Hogy mi?
-Gyere hozzám! Legyél a feleségem! Nincs gyűrűm, de ha igent mondasz, most rögtön elmegyek és veszek, és...
-Rendben!-vágtam közbe mire kicsit ledermedt.
-Nem igent szoktak mondani?-kérdezte mosolyogva és kicsit erősebben szorított.
-Azt majd csak később!-mondtam és megcsókoltam.
-Anyu, apu, készen vagyok!-hallottuk Aleck hangját és már ott is termett mellettünk.-Fúúúúúúúúúúj!- fintorodott el, mi meg nevetve ránéztünk.-Én sose fogok ilyet csinálni.-nézett ránk még mindig egy kis fintorral.
-Majd mond ezt 10 év múlva édesem!-simogattam meg a fejét.
-Gyere, veszünk anyunak valamit!-kacsintott rám Matt és kézen fogta Alecket és elmentek.Alig mentek el , az ajtó nyílt újra.
-Sziasztoook!-köszönt hangosan Syn.
-Hé, szia!-mentem neki köszönni.-Matt nincs itthon.
-Hol van?
-Elment venni egy gyűrűt.-mondtam vigyorogva.
-Gyűrűt? Minek kell ...?-kezdett bele aztán rám nézett meglepetten.-Gratulálok!-jött oda hozzám és megölelt.
-Köszi!-mondtam, aztán hirtelen beugrott.-De várj, nem mondhatod el senkinek, Heidinek el kell mondanom.
-Jó persze.- adott még egy puszit aztán leült a kanapéra.
-Tényleg hol van most?
-Nem tudom ,azt mondta van egy kis elintézni valója.
-De mi?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-De minden rendben veletek ugye?-kérdeztem, mire elégedett vigyorral bólintott.
-Sose ennyire. Elkezdtünk próbálkozni.
-Mivel?
-Összehozni pár kis Hanert!
-Ez most kamu. Heidi belement?
-Igen!-mondta hatalmas vigyorral.
-Mióta?
-Mikor hazajöttetek, egy 2 hete.
Heidi:
-Várjon, ezt itt felejtette!-Jött utánam a nővér és a kezembe nyomta a kis mappámat.
-Köszönöm!-vettem el és kisiettem a kocsimhoz.Beültem, de nem tudtam elindulni, remegtek a kezeim és idegességemben sírni kezdtem.Betettem a mappámat a táskámba és próbáltam összeszedni magam, hogy eltudjak menni Skyehoz.
-Skye!-szóltam ahogy beléptem a házba.
-Szia!-jött mosolyogva aztán, ahogy meglátta, hogy sírok egyből megölelt.
-Hé, hé, mi a baj? Mi történt?- a kanapé felé vezetett és leültünk, közben még mindig magához ölelt.
-Nem bírom...nem bírom ezt végig csinálni.
-Mit?-de nem bírtam egyre erősebb sírás tört ki rajtam.-A babáról van szó? Brian itt volt és mondta, hogy próbálkoztok.-bólogattam, és kitúrtam a táskámból a mappát.
-Ma voltam orvosnál.
-Orvosnál? Miért kellett orvoshoz menned?
-Csak szűrő vizsgálat, de..-próbáltam elfojtani a sírást és megnyugodni.
-Valami baj van?Találtak valamit?
-Igen!-mondtam mire Skye lesápadt.-Két dolgot is.
-Istenem, Heidi...-simította meg az arcomat.A kezébe nyomtam a kis dossziémat.-Nézd meg.-Ahogy olvasta és megnézett mindent könnyes lett a szeme majd mosolyogva rám nézett.
-Édesem!Gratulálok!-húzott magához!
-Skye én nem akartam ezt!-fakadtam ki, mire kicsit eltolt magától.-És nem így, nem most ...
-Nyugodj meg! Tudod, emlékezz nekem is nehéz volt és nélküled nem ment volna, de én is itt vagyok neked és Matt és Brian.Tényleg, tudja már?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon boldog lesz és hidd el hogy mindenben támogatni fog. És hogy, azt mondta csak 2 hete, hogy...
-Most vagyok a 10. hétben.Még mikor tudod, külön laktunk, egy párszor... és akkor mi nem, védekeztünk és...
-Heidi kicsim nyugodj meg! Minden rendben! Ez jó hír, örülnöd kéne!-ez volt az a mondat amitől csak rosszabbul éreztem magam, hogy rossz anya leszek, hiszen nem is akartam ezt a terhességet.
Brian:
-Szia édes, sokáig elvoltál.-nézte rá a konyhapult mögül.-Minden rendben?
-Igen, persze!-mosolygott, és adott egy dobozt.
-Mi ez?
-Egy kis meglepetés, neked.
-Ezért mentél el? Mert ajándékot kapok?-kérdeztem, mire bólintott.
-Mondhatni igen.Na nyisd ki.-mondta és felnyitottam a dobozt.
-Brian, tudod mikor nem laktál itthon alkalmanként elég bunkó módon éltél a férjként a..
-És?
-Részeg voltál és nem védekeztünk, és ezért a doboz.
-Tehát akkor, te most... -bólintott.- akkor én...-bólintott.-Nekünk most babánk lesz? Tényleg?-álltam fel és elindultam felé. Olyan boldog lettem, hogy képtelen voltam szavakba önteni.
-Nem!-mondta.
-Mi? Nem lesz babánk? Akkor most már nem értem ezt , mi...
-Brian, babáink lesznek!-mondta mire a boldogságom ha lehetséges ezerszeresére nőtt. Nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam, majd felkaptam az ölembe. A lábait átkulcsolta a derekamon.
-Ezt most szabad?-kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Mindent szabad!-mondta így elindultam vele az emelet felé, közben puszilgatva, csókolgatva a nyakát, az állát, az arcát...
2014. október 5., vasárnap
Sex on the beach 9.fejezet/2
Na nem vesztem ám el teljesen és nem felejtettem el, hogy itt a hétvége, hát itt van az új rész is ;) Bár van egy sejtésem, hogy már csak holnap fogjátok olvasni, szóval bocsi, hogy későn hoztam.
Audrey:
-Na jó, srácok majd a koncert után találkozunk, én kicsit kényeztetem magam.
-Mégis mivel?-kárdezte vigyorogva Jimmy.
-Hát nem veled, édeském!-pofozgattam meg finoman az arcát mire eltűnt a mosolya.-Jah ésti ketten.-fordultam vissza és Ava és Syn között tekintgettem.-Ti ketten együtt töltitek ezt a kis időt.
-És mit csináljunk?-kérdezte fanyar képpel Brian.
-Nem döntöttétek el?-kérdeztem mire összenéztek de megszólalni nem tudtak.-Na jó akkor, mindenki ki a buszból, kivéve ti ketten. Bezárlak titeket majd jövök!-kacsintottam és még mielőtt meghallgathattam volna az ellenkezést rájuk csaptam az ajtót.
Ava:
-Komolyan nem hiszem el, hogy megtette!-csaptam az ajtóra.-De utálom mikor ILYEN AKARATOS BAROM!-ordítottam el magam majd leültem kétségbeesésembe.
-Jaj kérlek, nem a halálodon vagy! Látod ennyi az egész!-mondta Brian és bedugta a fülét és elkezdett zenét hallgatni. Na persze ennél bunkóbb ő se lehet, még csak meg se próbál jó fej lenni.
-Annyira bunkó vagy!-mondtam ki aztán hangosan mire elnevette magát.
-Nem indítottam még el a zenét.-nézet aztán rám és én éreztem, hogy elvörösödtem.
-Attól még nem gondolom másképp.
-Komolyan ennyire rossz ez?
-Nem kell semmit se csinálnunk, ülhetünk itt néma csendben, nem kell beszélgetnünk.Vagy elfeleljthetnéd az előítéleteidet.
-Hogy én? Mondd csak nem te voltál aki arra fogadott, hogy te vagy a barátod tud-e hamarabb megdönteni?
-Akkor miért csak én szívok? Zack miért nem?
-Mert ő képes normálisan viselkedni?!
-Ava én is az voltam, csak megsértődtél.
-Mert komolyan mondtam, hogy ha neked lenne valamelyik kezeddel vagy ujjaddal gond akkor ugyanúgy mindent megtennék, hogy helyre jöjjön.Nem azért vigyázok Matt hangjára mert...-itt rájöttem ideje elhallgatni....mielőtt még elkezdek úgy beszélni arról az éjszakáról mint mikor Audreyval beszélünk.
-És én is komolyan mondtam akkor hogy rendes vagy!
-Na persze!-böktem ki hitetlenkedve.
-Most miért? Annyira elképzelhetetlen, hogy normális ember vagyok?
-Te?! A nagy Synyster Gates, akinek akkora egója van, hogy nem fér meg más mellette 50 méteres körzetben? Te Brian Haner aki azt hiszed minden csaj utánad csorgatja a nyálát?
-Mi van? Te komolyan utálsz engem!
-Nem! Ez nem igaz!-tiltakoztam de már nem is tudtam miért...hirtelen el vesztettem a fonalat, a saját fonalamat.
-Akkor?
-Azt utálom amit képviselsz?
-Én? Én egyedül? A többiek a bandából nem?
-Ők kevésbé!
-Oké, akkor bökd ki mit képviselek?
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.
Brian:
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.-jesszusom, ez volt életem leghülyébb kérdése, még mindig csak mondja.
-Ava. Ava, nyugi, az az érzésem, te nem rólam beszélsz, sokkal inkább valami volt pasidról. De hidd el, nincs még egy olyan mint én.
-Na látod erről beszélek! El vagytok szállva magatoktól.
-Viszont bocsi, de ezek után muszáj vagyok megkérdezni, ki az a pasi akire ennyire haragszol?
-Az lényegtelen.
-Nem nem az, mert rám vetíted ki.-mondtam mire szótlanul leült.És a nap hátralevő részén hozzám se szólt. Se a koncert előtt, se után, se mikor elfoglaltuk a szállást. De talán majd reggelre lesz annyi kedve, vagy mersze hogy megmondja őszintén mi baja van.
Audrey:
-Na jó, srácok majd a koncert után találkozunk, én kicsit kényeztetem magam.
-Mégis mivel?-kárdezte vigyorogva Jimmy.
-Hát nem veled, édeském!-pofozgattam meg finoman az arcát mire eltűnt a mosolya.-Jah ésti ketten.-fordultam vissza és Ava és Syn között tekintgettem.-Ti ketten együtt töltitek ezt a kis időt.
-És mit csináljunk?-kérdezte fanyar képpel Brian.
-Nem döntöttétek el?-kérdeztem mire összenéztek de megszólalni nem tudtak.-Na jó akkor, mindenki ki a buszból, kivéve ti ketten. Bezárlak titeket majd jövök!-kacsintottam és még mielőtt meghallgathattam volna az ellenkezést rájuk csaptam az ajtót.
Ava:
-Komolyan nem hiszem el, hogy megtette!-csaptam az ajtóra.-De utálom mikor ILYEN AKARATOS BAROM!-ordítottam el magam majd leültem kétségbeesésembe.
-Jaj kérlek, nem a halálodon vagy! Látod ennyi az egész!-mondta Brian és bedugta a fülét és elkezdett zenét hallgatni. Na persze ennél bunkóbb ő se lehet, még csak meg se próbál jó fej lenni.
-Annyira bunkó vagy!-mondtam ki aztán hangosan mire elnevette magát.
-Nem indítottam még el a zenét.-nézet aztán rám és én éreztem, hogy elvörösödtem.
-Attól még nem gondolom másképp.
-Komolyan ennyire rossz ez?
-Nem kell semmit se csinálnunk, ülhetünk itt néma csendben, nem kell beszélgetnünk.Vagy elfeleljthetnéd az előítéleteidet.
-Hogy én? Mondd csak nem te voltál aki arra fogadott, hogy te vagy a barátod tud-e hamarabb megdönteni?
-Akkor miért csak én szívok? Zack miért nem?
-Mert ő képes normálisan viselkedni?!
-Ava én is az voltam, csak megsértődtél.
-Mert komolyan mondtam, hogy ha neked lenne valamelyik kezeddel vagy ujjaddal gond akkor ugyanúgy mindent megtennék, hogy helyre jöjjön.Nem azért vigyázok Matt hangjára mert...-itt rájöttem ideje elhallgatni....mielőtt még elkezdek úgy beszélni arról az éjszakáról mint mikor Audreyval beszélünk.
-És én is komolyan mondtam akkor hogy rendes vagy!
-Na persze!-böktem ki hitetlenkedve.
-Most miért? Annyira elképzelhetetlen, hogy normális ember vagyok?
-Te?! A nagy Synyster Gates, akinek akkora egója van, hogy nem fér meg más mellette 50 méteres körzetben? Te Brian Haner aki azt hiszed minden csaj utánad csorgatja a nyálát?
-Mi van? Te komolyan utálsz engem!
-Nem! Ez nem igaz!-tiltakoztam de már nem is tudtam miért...hirtelen el vesztettem a fonalat, a saját fonalamat.
-Akkor?
-Azt utálom amit képviselsz?
-Én? Én egyedül? A többiek a bandából nem?
-Ők kevésbé!
-Oké, akkor bökd ki mit képviselek?
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.
Brian:
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.-jesszusom, ez volt életem leghülyébb kérdése, még mindig csak mondja.
-Ava. Ava, nyugi, az az érzésem, te nem rólam beszélsz, sokkal inkább valami volt pasidról. De hidd el, nincs még egy olyan mint én.
-Na látod erről beszélek! El vagytok szállva magatoktól.
-Viszont bocsi, de ezek után muszáj vagyok megkérdezni, ki az a pasi akire ennyire haragszol?
-Az lényegtelen.
-Nem nem az, mert rám vetíted ki.-mondtam mire szótlanul leült.És a nap hátralevő részén hozzám se szólt. Se a koncert előtt, se után, se mikor elfoglaltuk a szállást. De talán majd reggelre lesz annyi kedve, vagy mersze hogy megmondja őszintén mi baja van.
2014. szeptember 27., szombat
Nobody's perfect 2.18
Itt a hétvége, szóval jönnek a frissek! jó olvasást ;)
2 hónappal később
Reggel 5, szólt az ébresztő és már ki is pattantam az ágyamból. Josh már sehol sem volt. Felkaptam egy nagydrágot és egy topot és lerohantam a konyhába.
-Jó reggelt!
-Szia! Jössz velem?-kérdeztem és töltöttem egy pohár tejet.
-Liz, ülj le és egyél!
-Mi?-nevettem el magam.-Nem, megyek futni, aztán edzek.
-Nem, túlzásba viszed! Már formában vagy, kigyúrtad magad, vegyél vissza!
-Mi?Nem!
-Liz, haza kell mennem!-bökte ki aztán és ez sokkolt.
-Nem teheted!
-Mennem kell! Anyám vár, és hát már lassan egy éve nem voltam otthon. Ideje mennem.
-LIZZYY!-Hallottam Brian hangját.-LIZZY?
-Konyha!-mondtam és közben Josht figyeltem ahogy előkapta az asztal alól a táskáját.-Ez most akkor komoly?Itt hagysz?
-Nem! Mennem kell, de barátok vagyunk! És számíthatsz rám!-ölelt meg.
-De jó!-esett be a konyhába Brian űlmos fejjel, levegő után kapkodva.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá,mire zavarodott tekintettel nézett Joshra.
-Sziasztok!-kezet fogtak és Josh elment. Hirtelen nagyon dühös lettem, ordítani tudtam volna annyira.
-Lizzy kérlek beszéljünk!
-Miről?
-Gyere!-indult el a nappaliba és húzott maga után.
-Mi a baj?
-Azontúl, hogy 2 hónapja alig látunk?
-Jó ezt nem akarom hallgatni,-keltem fel a kanapéról, de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Nem erről van szó, de már 2 hónapja próbálok veled beszélni, de nem megy!Mire felkelek elmész és későb jössz és bezárkózol.
-Erre volt szükségem! Érted?
-Ezt értem, csak szeretnék segíteni, akarom, hogy tud velem, velünk is biztonságban vagy!
-Brian,..-nevettem el magam, de mikor megláttam milyen komolyan néz rám, abbahagytam a nevetést. Lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte.Láttam hogy megfeszül az arca, és akkor feltűnt, hogy Brian egész kigyúrta magát.
-Te edzettél?
-Végig a turné alatt.
-Szép!-bólogattam, mosolyogva mire egy pillanatra felkapta a fejét.-Brian mi az? Mondd már!
-Hiányzol! Miután elmentünk a turnéra, szép lassan jöttem rá, hogy mennyire hiányzol!
-És ennek mi köze ahhoz amit mondani akarsz? Hiszen itt vagyok!
-Lizzy, végig minden nap rád gondoltam és...-kezdett gyorsabban verni a szívem, ahogy arra vártam mit mond.-Nagyon rossz volt, hogy itt hagytunk és az sem segített, hogy nem tudtunk beszélni. Ölni tudtam volna azért, hogy halljam a hangod.-még mindig tördelte az ujjait de mikor kicsit abbahagyta láttam emnnyire remeg a keze.Megfogtam a kezeit mire rám nézett és elhallgatott.
-Ezt most fejezd be, a kezeid a legértékesebbek, ha kitöröd az ujjaidat nem igen fogsz gitározni.Szóval amíg elmondod tördeld inkább az enyémeket.-elmosolyodott és megszorította a kezeimet.-Folytasd!-mondtam mire nagy levegőt vett és ahelyett, hogy beszélni kezdett volna magához rántott és megcsókolt.Hosszan csókolt és közben a kezemet szorította.Aztán egyszercsak vége lett és ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog.
-Hű!-mondtam és egy nagyot sóhajtottam.
-Rossz volt? Vagy...
-Nem, nem Brian, csak...Egy félévvel ezelőtt még teljesen beléd voltam zúgva, tudod?-mondtam mire láttam rajta, hogy ez most meglepte.-Teljesen megbabonázott az illatod, és az a helyzet, hogy ez elég sokáig tartott nálam, még mikor az únokahúgod itt volt,... azért voltam olyan fura mert...
-Nem tudtam, de most én is úgy érzem, hogy...
-Várj Brian pont ezt akarom mondani, hogy akkor ez annyira de annyira jó lett volna, de aztán míg ti elvoltatok turnézni én ... továbbléptem, vagyis nem, csak túltettem magam a csalódásaimon, hogy te nem szeretsz...
-Lizzy mire akarsz kilyukadni?
-Nekem ez most nem megy!-mondtam ki gyorsan és hirtelen, ahogy egy ragtapaszt szokás letépni, de azt hiszem ez is legalább annyira fájt és nem csak neki.-Sajnálom, de csak előre akarok haladni, nem akarok újra az a Lizzy lenni, erős akarok maradni, tetszik amilyen most vagyok és szeretném, ha megmaradnál mint barátom!-láttam az arcán a csalódást és minden rosszat amit ilyenkor az ember csak gondolni képes, de már nincs visszaút! Kimondtam!
2 hónappal később
Reggel 5, szólt az ébresztő és már ki is pattantam az ágyamból. Josh már sehol sem volt. Felkaptam egy nagydrágot és egy topot és lerohantam a konyhába.
-Jó reggelt!
-Szia! Jössz velem?-kérdeztem és töltöttem egy pohár tejet.
-Liz, ülj le és egyél!
-Mi?-nevettem el magam.-Nem, megyek futni, aztán edzek.
-Nem, túlzásba viszed! Már formában vagy, kigyúrtad magad, vegyél vissza!
-Mi?Nem!
-Liz, haza kell mennem!-bökte ki aztán és ez sokkolt.
-Nem teheted!
-Mennem kell! Anyám vár, és hát már lassan egy éve nem voltam otthon. Ideje mennem.
-LIZZYY!-Hallottam Brian hangját.-LIZZY?
-Konyha!-mondtam és közben Josht figyeltem ahogy előkapta az asztal alól a táskáját.-Ez most akkor komoly?Itt hagysz?
-Nem! Mennem kell, de barátok vagyunk! És számíthatsz rám!-ölelt meg.
-De jó!-esett be a konyhába Brian űlmos fejjel, levegő után kapkodva.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá,mire zavarodott tekintettel nézett Joshra.
-Sziasztok!-kezet fogtak és Josh elment. Hirtelen nagyon dühös lettem, ordítani tudtam volna annyira.
-Lizzy kérlek beszéljünk!
-Miről?
-Gyere!-indult el a nappaliba és húzott maga után.
-Mi a baj?
-Azontúl, hogy 2 hónapja alig látunk?
-Jó ezt nem akarom hallgatni,-keltem fel a kanapéról, de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Nem erről van szó, de már 2 hónapja próbálok veled beszélni, de nem megy!Mire felkelek elmész és későb jössz és bezárkózol.
-Erre volt szükségem! Érted?
-Ezt értem, csak szeretnék segíteni, akarom, hogy tud velem, velünk is biztonságban vagy!
-Brian,..-nevettem el magam, de mikor megláttam milyen komolyan néz rám, abbahagytam a nevetést. Lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte.Láttam hogy megfeszül az arca, és akkor feltűnt, hogy Brian egész kigyúrta magát.
-Te edzettél?
-Végig a turné alatt.
-Szép!-bólogattam, mosolyogva mire egy pillanatra felkapta a fejét.-Brian mi az? Mondd már!
-Hiányzol! Miután elmentünk a turnéra, szép lassan jöttem rá, hogy mennyire hiányzol!
-És ennek mi köze ahhoz amit mondani akarsz? Hiszen itt vagyok!
-Lizzy, végig minden nap rád gondoltam és...-kezdett gyorsabban verni a szívem, ahogy arra vártam mit mond.-Nagyon rossz volt, hogy itt hagytunk és az sem segített, hogy nem tudtunk beszélni. Ölni tudtam volna azért, hogy halljam a hangod.-még mindig tördelte az ujjait de mikor kicsit abbahagyta láttam emnnyire remeg a keze.Megfogtam a kezeit mire rám nézett és elhallgatott.
-Ezt most fejezd be, a kezeid a legértékesebbek, ha kitöröd az ujjaidat nem igen fogsz gitározni.Szóval amíg elmondod tördeld inkább az enyémeket.-elmosolyodott és megszorította a kezeimet.-Folytasd!-mondtam mire nagy levegőt vett és ahelyett, hogy beszélni kezdett volna magához rántott és megcsókolt.Hosszan csókolt és közben a kezemet szorította.Aztán egyszercsak vége lett és ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog.
-Hű!-mondtam és egy nagyot sóhajtottam.
-Rossz volt? Vagy...
-Nem, nem Brian, csak...Egy félévvel ezelőtt még teljesen beléd voltam zúgva, tudod?-mondtam mire láttam rajta, hogy ez most meglepte.-Teljesen megbabonázott az illatod, és az a helyzet, hogy ez elég sokáig tartott nálam, még mikor az únokahúgod itt volt,... azért voltam olyan fura mert...
-Nem tudtam, de most én is úgy érzem, hogy...
-Várj Brian pont ezt akarom mondani, hogy akkor ez annyira de annyira jó lett volna, de aztán míg ti elvoltatok turnézni én ... továbbléptem, vagyis nem, csak túltettem magam a csalódásaimon, hogy te nem szeretsz...
-Lizzy mire akarsz kilyukadni?
-Nekem ez most nem megy!-mondtam ki gyorsan és hirtelen, ahogy egy ragtapaszt szokás letépni, de azt hiszem ez is legalább annyira fájt és nem csak neki.-Sajnálom, de csak előre akarok haladni, nem akarok újra az a Lizzy lenni, erős akarok maradni, tetszik amilyen most vagyok és szeretném, ha megmaradnál mint barátom!-láttam az arcán a csalódást és minden rosszat amit ilyenkor az ember csak gondolni képes, de már nincs visszaút! Kimondtam!
2014. szeptember 20., szombat
Sex on the beach 9. fejezet /1
Na úgy fog kinézni a fic, hogy a turnéból a részek egy napot fognak átölelni, minden rész egy nap lesz, így ennek lesz egy 9/2-es folytatása Ava és Brian kényszerített kis mókájáról ;) Igyekszem még a hétvégén Life is just a gamet is hozni!!!!
Audrey:
-Hmm, azért nem rosszak!-mondtam Avanak aki nagyban a laptopját bújta.
-Egyáltalán nem rosszak, bár én nem szeretem ezt a zenét!
-Nézd meg milyen szenvedély van bennük, Jimmy a doboknál, hihetetlen! És Zacky, Synről nem is beszélve, úgy gitározik mint aki szerelmes abba a gitárba, azok a fejek, az a szenvedély, hihetetlen!-lelkendeztem ahogy néztem őket a koncerten.Ava még mindig nagyban a képernyőt bámulta.
-Szerintem Synnek tetszel!-böktem ki, rweménykedve, hogy erre reagál.
-Hülye vagy! Ő az aki mindenben keresztbe akar nekem tenni! Meg se próbál együtt dolgozni velem.
-Jaj ugyan! Csak mint az oviban, meghúzzák a copfodat, mert tetszel nekik, összefirkálják a játékaidat, mert veled akarnak játszani...
-Audrey kérlek! Amúgysem számítana semmit,...tudod velük dolgozom így is elég rossz, hogy Matt AZ éjszaka, nem kell több kaland!
-Szóval neked is tetszik!
-Nem! És ezt felejtsd is el, engem ezért kirúghatnak!
-Kik? Nekik dolgozol, hidd el nem akarnak kirúgni!
-Audrey fejezd be! Különben is Matt teste, Zacky szeme és Jimmy humora épphogy ellensúlyozza Brian bunkóságát, maximum egybe gyúrva lenne egy olyan pasi akiért eldobnék mindent..Szóval szállj le a témáról! Ők munka társak!-morcoskodott tovább Ava. Belekortyoltam a sörömbe és néztem tovább a fiúkat a színpadon.
Matt:
-Hallod, elment a hangom teljesen!.suttogtam, amilyen hangosan csak tudtam Jimmynek.
-Királyak voltatok, tessék egy kis jutalom!-Jött Audrey a kezében sörökkel, amit nagy vigyorral fogadtunk mind!
-Héhé, mit csinálsz!-jelent meg Ava dühösen.
-Mi van?! Megérdemlik, amúgy meg én vagyok a kaja meg pia felelős!-nézett Audrey csípőre tett kézzel. Aranyosak voltak, de Ava nem nagyon foglalkozott vele.
-Nem, te! Matt, add azt ide!-kapta ki a kezemből az üveget, tiltakoztam is volna, de nem bírtam szólni, mire a kezembe nyomott egy bögrét!-Idd ezt meg, jót tesz a torkodnak!Bízz bennem!-azzal belekortyolt a sörömbe.
-Na akkor, most egy kis pihi, aztán mielőtt megyünk a szállodába foglalkozzatok kicsit a rajongókkal, oké, egy félóra bőven elég. Holnap lesz indulás előtt egy interjú aztán megyünk tovább!-terelt minket Ava, miközben csak járt a szája, alig bírtuk követni egy ilyen koncert után.Egy kis szusszanás után elindultunk ki, rajongók tömkelege várt ránk ahogy mentünk ki visítozni kezdtek, mindenhol vaku, és lányok...aztán mikor kijött Audrey és Ava kis csönd lett. Feléjük néztem és Audrey szemmel láthatóan élvezte, direkt odament Jimmyhez és Zackyhez átkarolta őket, hogy idegesítse a többieket.
-Hé Ava, gyere ide kicsit!-hívtam magamhoz.
-Intéznem kell a kocsit, mindjárt ide ér!
-Emberek ő a menedzserünk, hát nem csodálatos nő?-kérdeztem a rajongóktól, de csak visítoztak tovább.Átkaroltam és akikkel képet csináltunk odahúztam mindegyik képre.
-Matt, ezt nem kéne!-kezdett tiltakozni.
-Hé gyertek!-hívtam a többieket is egy csoport képre. 5-en körbe fogtuk Audreyt és Avat és képeket csináltunk a rajongókkal.
-Na milyen érzés? Híres leszel te is.-súgtam oda neki.
-Én nem akarok, csak utálni fognak...
-Ugyan miért?-kérdeztem vigyorogva.
-Mert nő vagyok, és minden pasi sztár mellett dolgozó nőt, vagy barátnőt utálnak.-morgott.
2.nap
Ava:
-Ébresztő srácok!-nyitottam be mindegyik szobájába.
-Hagyj már!
-Zacky ébredj!Rendeltem reggelit!-mondtam mire hirtelen Zacky és Matt már megjelent az ajtóban.
-Te hogyhogy már harci díszben vagy?.kérdezte a szemeit dörzsölve Zacky.
-Nem vagyok, smink sincs rajtam!
-Jó reggelt!-jött Jimmy és egy puszit nyomott a fejemre ahogy az asztal felé haladt.Kicsit meglepődtem ezen így lemerevedtem és csak néztem utána, hogy ez mégis mi volt.
-Hol van Audrey?-kérdezte Matt rekedtes hangon.
-Dolgozik, ő a szakécsotok vagy nem, nélküle nincs reggeli.-ahogy ezt kimondtam Audrey benyitott 3 pincérrel akik tolták a zsúr kocsikat.Gyorsan odasiettem és elvettem az egyetlen poharat amiben tudtam mi van.
-Tessék idd meg!-nyomtam Matt kezébe.
-Mi ez?
-Amit este is ittál, segít a hangodnak!-mondtam mire lehúzta egyben.Ahogy belengte az étkezőt a reggeli illata megjelent Johnny és Brian is.
-Na jó, 2 óra múlva interjú és 4 óra múlva indulás, minden gitár, dob, egyéb már bent van a buszban,. Az interjúra elég két ember, szóval rátok bízom akinek elég energiája van az menjen és aki nem Matt.
-Mi miért nem mehetek?
-Kíméld a torkod.
-Én megyek!-intett Zacky. Aztá Jimmy bólogatni kezdett.
-Jó akkor ti ketten!-mondtam-Most hosszú út lesz, a koncert előtt csak 1 órával érünk oda, szóval csak a buszon fogtok tudni gyakorolni.
Brian:
Újra a buszon és indulunk. Matt az egyetlen aki alszik, és akit ezért Ava nem piszkál. Fáradtan huppant le a kanapé másik végébe míg Audrey és Jimmy jókat röhögtek velünk szemben mi csak ültünk.Elkezdtem pengetni a gitáromat, aztán ahogy Avara néztem láttam, hogy Revéket figyeli.
-Zavar?
-Micsoda?
-Hogy jól elvannak.
-Nem, csak nem szeretném, hogy komolyabb legyen, az csak túl bonyolítja.
-Ne aggódj annyit. Felnőttek tudják kezelni.-pengettem tovább.-Ti is tudjátok Mattel.
-Nálunk nincs mit kezelni! Az rég volt és..
-Azért félted annyira?
-Ezt hogy érted?
-Pihenjen, jaj a torka, külön kérsz neki valami varázsitalt...
-Féltékeny vagy?-kérdezte amin kicsit felhúztam magam.-Matt dolga hogy énekeljen, ha begyullad a torka, vagy a hangszálai vége a turnénak, csak segíteni akarok.
-Nem vagyok féltékeny.
-Oké! De amúgy ha Zacky vagy a te kezeddel lenne valami akkor is ezt csinálnám.
-Ohh ez kedves!-mondtam talán kicsit gúnyosan mert Ava felhúzta magát.
-Most mi bajod?!Az a dolgom, hogy felügyeljelek titeket, hogy minden rendben menjen, a többiek partnerek ebben, te miért nem?
-Hé nyugi!-szólt Audrey és csúnya dühös szemekkel nézett rám.-Ava higgadj le, nincs semmi gáz.
-Én nem mondtam semmi rosszat, csak hogy kedves, hogy törődik velünk.
-Hallgass Haner!-szólt rám erélyesen Audrey mire Jimmy és én is csak néztünk.-Nem fog ez hosszú távon működni ha nem bírtok meglenni együtt, szóval van egy ötletem. Ha odaértünk azt az üres egy órát ti ketten együtt töltitek, hogy ezt megoldjátok!
-NEM,nem, Nem!-ellenkeztünk mindketten.
-Kuss!-szólt megfeszült arccal.-Ava az alkunk szerint te végig azt teszed amit mondok! Neked meg nincs választásod!Próbálni úgy se tudnátok, nem lesz gond, most itt gyakorolsz. Nem érdekel mit fogtok csinálni egy óráig de oldjátok ezt meg, világos?
-Igen!-egyezett bele Ava, így kénytelen voltam én is rábólintani.-
-Köszönöm!-méregetett minket Audrey majd visszafordult Jimmyhez.
Audrey:
-Hmm, azért nem rosszak!-mondtam Avanak aki nagyban a laptopját bújta.
-Egyáltalán nem rosszak, bár én nem szeretem ezt a zenét!
-Nézd meg milyen szenvedély van bennük, Jimmy a doboknál, hihetetlen! És Zacky, Synről nem is beszélve, úgy gitározik mint aki szerelmes abba a gitárba, azok a fejek, az a szenvedély, hihetetlen!-lelkendeztem ahogy néztem őket a koncerten.Ava még mindig nagyban a képernyőt bámulta.
-Szerintem Synnek tetszel!-böktem ki, rweménykedve, hogy erre reagál.
-Hülye vagy! Ő az aki mindenben keresztbe akar nekem tenni! Meg se próbál együtt dolgozni velem.
-Jaj ugyan! Csak mint az oviban, meghúzzák a copfodat, mert tetszel nekik, összefirkálják a játékaidat, mert veled akarnak játszani...
-Audrey kérlek! Amúgysem számítana semmit,...tudod velük dolgozom így is elég rossz, hogy Matt AZ éjszaka, nem kell több kaland!
-Szóval neked is tetszik!
-Nem! És ezt felejtsd is el, engem ezért kirúghatnak!
-Kik? Nekik dolgozol, hidd el nem akarnak kirúgni!
-Audrey fejezd be! Különben is Matt teste, Zacky szeme és Jimmy humora épphogy ellensúlyozza Brian bunkóságát, maximum egybe gyúrva lenne egy olyan pasi akiért eldobnék mindent..Szóval szállj le a témáról! Ők munka társak!-morcoskodott tovább Ava. Belekortyoltam a sörömbe és néztem tovább a fiúkat a színpadon.
Matt:
-Hallod, elment a hangom teljesen!.suttogtam, amilyen hangosan csak tudtam Jimmynek.
-Királyak voltatok, tessék egy kis jutalom!-Jött Audrey a kezében sörökkel, amit nagy vigyorral fogadtunk mind!
-Héhé, mit csinálsz!-jelent meg Ava dühösen.
-Mi van?! Megérdemlik, amúgy meg én vagyok a kaja meg pia felelős!-nézett Audrey csípőre tett kézzel. Aranyosak voltak, de Ava nem nagyon foglalkozott vele.
-Nem, te! Matt, add azt ide!-kapta ki a kezemből az üveget, tiltakoztam is volna, de nem bírtam szólni, mire a kezembe nyomott egy bögrét!-Idd ezt meg, jót tesz a torkodnak!Bízz bennem!-azzal belekortyolt a sörömbe.
-Na akkor, most egy kis pihi, aztán mielőtt megyünk a szállodába foglalkozzatok kicsit a rajongókkal, oké, egy félóra bőven elég. Holnap lesz indulás előtt egy interjú aztán megyünk tovább!-terelt minket Ava, miközben csak járt a szája, alig bírtuk követni egy ilyen koncert után.Egy kis szusszanás után elindultunk ki, rajongók tömkelege várt ránk ahogy mentünk ki visítozni kezdtek, mindenhol vaku, és lányok...aztán mikor kijött Audrey és Ava kis csönd lett. Feléjük néztem és Audrey szemmel láthatóan élvezte, direkt odament Jimmyhez és Zackyhez átkarolta őket, hogy idegesítse a többieket.
-Hé Ava, gyere ide kicsit!-hívtam magamhoz.
-Intéznem kell a kocsit, mindjárt ide ér!
-Emberek ő a menedzserünk, hát nem csodálatos nő?-kérdeztem a rajongóktól, de csak visítoztak tovább.Átkaroltam és akikkel képet csináltunk odahúztam mindegyik képre.
-Matt, ezt nem kéne!-kezdett tiltakozni.
-Hé gyertek!-hívtam a többieket is egy csoport képre. 5-en körbe fogtuk Audreyt és Avat és képeket csináltunk a rajongókkal.
-Na milyen érzés? Híres leszel te is.-súgtam oda neki.
-Én nem akarok, csak utálni fognak...
-Ugyan miért?-kérdeztem vigyorogva.
-Mert nő vagyok, és minden pasi sztár mellett dolgozó nőt, vagy barátnőt utálnak.-morgott.
2.nap
Ava:
-Ébresztő srácok!-nyitottam be mindegyik szobájába.
-Hagyj már!
-Zacky ébredj!Rendeltem reggelit!-mondtam mire hirtelen Zacky és Matt már megjelent az ajtóban.
-Te hogyhogy már harci díszben vagy?.kérdezte a szemeit dörzsölve Zacky.
-Nem vagyok, smink sincs rajtam!
-Jó reggelt!-jött Jimmy és egy puszit nyomott a fejemre ahogy az asztal felé haladt.Kicsit meglepődtem ezen így lemerevedtem és csak néztem utána, hogy ez mégis mi volt.
-Hol van Audrey?-kérdezte Matt rekedtes hangon.
-Dolgozik, ő a szakécsotok vagy nem, nélküle nincs reggeli.-ahogy ezt kimondtam Audrey benyitott 3 pincérrel akik tolták a zsúr kocsikat.Gyorsan odasiettem és elvettem az egyetlen poharat amiben tudtam mi van.
-Tessék idd meg!-nyomtam Matt kezébe.
-Mi ez?
-Amit este is ittál, segít a hangodnak!-mondtam mire lehúzta egyben.Ahogy belengte az étkezőt a reggeli illata megjelent Johnny és Brian is.
-Na jó, 2 óra múlva interjú és 4 óra múlva indulás, minden gitár, dob, egyéb már bent van a buszban,. Az interjúra elég két ember, szóval rátok bízom akinek elég energiája van az menjen és aki nem Matt.
-Mi miért nem mehetek?
-Kíméld a torkod.
-Én megyek!-intett Zacky. Aztá Jimmy bólogatni kezdett.
-Jó akkor ti ketten!-mondtam-Most hosszú út lesz, a koncert előtt csak 1 órával érünk oda, szóval csak a buszon fogtok tudni gyakorolni.
Brian:
Újra a buszon és indulunk. Matt az egyetlen aki alszik, és akit ezért Ava nem piszkál. Fáradtan huppant le a kanapé másik végébe míg Audrey és Jimmy jókat röhögtek velünk szemben mi csak ültünk.Elkezdtem pengetni a gitáromat, aztán ahogy Avara néztem láttam, hogy Revéket figyeli.
-Zavar?
-Micsoda?
-Hogy jól elvannak.
-Nem, csak nem szeretném, hogy komolyabb legyen, az csak túl bonyolítja.
-Ne aggódj annyit. Felnőttek tudják kezelni.-pengettem tovább.-Ti is tudjátok Mattel.
-Nálunk nincs mit kezelni! Az rég volt és..
-Azért félted annyira?
-Ezt hogy érted?
-Pihenjen, jaj a torka, külön kérsz neki valami varázsitalt...
-Féltékeny vagy?-kérdezte amin kicsit felhúztam magam.-Matt dolga hogy énekeljen, ha begyullad a torka, vagy a hangszálai vége a turnénak, csak segíteni akarok.
-Nem vagyok féltékeny.
-Oké! De amúgy ha Zacky vagy a te kezeddel lenne valami akkor is ezt csinálnám.
-Ohh ez kedves!-mondtam talán kicsit gúnyosan mert Ava felhúzta magát.
-Most mi bajod?!Az a dolgom, hogy felügyeljelek titeket, hogy minden rendben menjen, a többiek partnerek ebben, te miért nem?
-Hé nyugi!-szólt Audrey és csúnya dühös szemekkel nézett rám.-Ava higgadj le, nincs semmi gáz.
-Én nem mondtam semmi rosszat, csak hogy kedves, hogy törődik velünk.
-Hallgass Haner!-szólt rám erélyesen Audrey mire Jimmy és én is csak néztünk.-Nem fog ez hosszú távon működni ha nem bírtok meglenni együtt, szóval van egy ötletem. Ha odaértünk azt az üres egy órát ti ketten együtt töltitek, hogy ezt megoldjátok!
-NEM,nem, Nem!-ellenkeztünk mindketten.
-Kuss!-szólt megfeszült arccal.-Ava az alkunk szerint te végig azt teszed amit mondok! Neked meg nincs választásod!Próbálni úgy se tudnátok, nem lesz gond, most itt gyakorolsz. Nem érdekel mit fogtok csinálni egy óráig de oldjátok ezt meg, világos?
-Igen!-egyezett bele Ava, így kénytelen voltam én is rábólintani.-
-Köszönöm!-méregetett minket Audrey majd visszafordult Jimmyhez.
2014. szeptember 19., péntek
Sex on the beach 8. fejezet
Sziasztok, a suli kicsit leszívott, de próbálok majd mindig hétvégente részt hozni, mikor van kicsivel több időt! De remélem van még aki elolvassa ezt is! :)
Zacky:
-Baszki nagyon fáradt vagyok!-sopánkodott Matt a taxiban.-Utálom a hajnali indulást!
-Ne hisztizz már!Rosszabb vagy mint egy lány!-csitította Jimmy.Képzelem, hogy Syn és Johnny meg nagyban alszanak a kocsiban.
-Ez lesz a legjobb turnénk! Királyok leszünk, és igazi kicseszett rocksztárok!-kezdett el dobolni Jimmy a lábán, az üvegen, az ülésen körbe fordulva.
-Nyugi, nyugi, ne kiabálj már!-nyöszörögtem és próbáltam visszaaludni fejemet az ablaknak támasztva.Nem is értem Ava miért ilyen messze szervezte az indulást, és a találkozót. Kész mázli hogy a csomagokat meg a hangszereket már kivitték.Még egy jó félóra kocsi út következett mire odaértünk. Audrey egy vörös nővel ült néhány erősítőn és kávézgatott.
-Hmm, Ava beszervezett nekünk még egy csajt?-kérdezte Matt vigyorogva, ahogy kiszálltunk a kocsiból.Abban a pillanatban megérkeztek Brianék is.
-Király, bírom a vörösöket!-vigyorgott Syn is nagyban.
-Menjünk!-szóltam így elkezdtünk a két lány felé sétálni.-Sziasztok!-köszöntem oda hangosan, mire a vöröske megfordult.
-ÓÓÓÓ baszki!-nyeltem egyet.
-Azta..-kezdett köhögni Syn.
-Mi az fiúk?-kérdezte mosolyogva Ava, Audrey meg csak felugrott mögötte!
-Na mit mondtam?!-kérdezte hatalmas vigyorral a képén.
Ava:
Hihetetlen, de Audreynak igaza volt, sokkal jobban figyelnek rám és ez kifejezetten jó dolog, vagyis nekem jó érzés...
-Na jó srácok, este koncert, szóval addig pihenjetek, aludjatok! Nincs pia! Koncert előtt lesz még 2-3 órátok próbára, meg amit akartok.
-Jó éjt srácok, lövik a pizsit!-nevetgélt Audrey egy sörrel a kezében.
-Ő miért ihat?-kérdezte Brian.
-Nem vagy gyerek, ne hisztizz! Ő nem lép fel. Neked inkább alvás, elég nyúzott vagy, így nem fogsz tetszeni a csajoknak.
-Én mindenhogy tetszem!
-Hidd el, hogy így nem!-mondtam mire Audrey bőszen bólogatott.
Sokáig nem kellett őket győzködni még félórája sem utaztunk és már mind horkoltak, míg mi iszogattuk a sört és terveztük az estét.
Syn:
-Megjöttünk, menjetek be srácok a hotelbe én intézem a csomagokat!-mondta Ava mi meg a jó kisovisok szépsorban leszálltunk és mentünk is.
-Na mit mondtam, dögös mi?-lépett mellém Audrey.
-Mi van?
-Ava! Ne tagadd, láttam a fejeden mikor reggel megláttad.
-Azért mert kívűl "dögös" lett, belül még mindig gáz.-mondtam, de tény, hogy egyre jobban tetszik Ava.Határozott és ez szexi.
-Na mit állunk, hol vannak a kulcsok?
-Nem akarnak minket beengedni!-mondta Zacky nyűgös képpel.
-Mi?
-Túl előkelő ez a hely hozzánk.-fintorgott Jimmy, a recepciós csak méregetett minket.
-Mi van gyökér?! Szeretnél a helyemben lenni, mi? -kérdeztem és elindultam ki. Már lógott a számban egy szál cigi épp megakartam gyújtani mikor Ava ahogy velem szembe jött kikapta a kezemből.
-Majd később, most kipakolunk!-mondta és ment a recepció felé.
-Azt nem, nem fogadnak minket!-mondtam mire megált és felém fordult.-Jól hallottad, ránk néztek és azt mondták nem. Audreyra nézett aki csak kacsintott.Beletúrt Ava hajába, kirúzsozta a száját, kicsit lejjebb húzta a saját felsőjét és kiengedte a haját.Nem bírtam, alig tudtam nyelni. Aztán Audrey megragadta és határozottan a recepció felé indultak. Mentem én is, kíváncsi lettem, hogy sikerül így megoldani.
-Jó napot, úgy hallottam problémája van a csapatommal!
-Nézze hölgyem..-kezdett bele a srác,de Ava csak folytatta.
-Egy hónapja le lett beszélve az igazgatóval, tudja kik ők. Fellépésük lesz este, telt házas koncert, szóval ugye most ide adja a kulcsokat mielőtt ide hívnám a főnökét, hogy kirúgja magát azért mert ilyen fontos ügyfeleket sérteget.-mosolygott kedvesen.A srác lefagyott. Csak nézett rá nagy szemekkel de nem szólalt meg.
-Ha most ide adod, talán még meg is iszik veled valamit este.-tette hozzá Audrey.-És én is!-kacsintott a srácra aki szegény már teljesen kivörösödött, de elkezdett a kulcsokét matatni és már oda is adta.
.Kész vagyunk!-mosolygott Audrey.
-És te erre büszke vagy? lekenyereztél egy töketlent a testetekkel? Ennek már van valami neve azt hiszem...-mondtam, de még mindig mosolygott.
-Én szóltam, hogy bánni fogod, de ez a te hibád...Most viszont mehetsz a szobádba! Szívesen!-vágta hozzám a kulcsot.
Zacky:
-Baszki nagyon fáradt vagyok!-sopánkodott Matt a taxiban.-Utálom a hajnali indulást!
-Ne hisztizz már!Rosszabb vagy mint egy lány!-csitította Jimmy.Képzelem, hogy Syn és Johnny meg nagyban alszanak a kocsiban.
-Ez lesz a legjobb turnénk! Királyok leszünk, és igazi kicseszett rocksztárok!-kezdett el dobolni Jimmy a lábán, az üvegen, az ülésen körbe fordulva.
-Nyugi, nyugi, ne kiabálj már!-nyöszörögtem és próbáltam visszaaludni fejemet az ablaknak támasztva.Nem is értem Ava miért ilyen messze szervezte az indulást, és a találkozót. Kész mázli hogy a csomagokat meg a hangszereket már kivitték.Még egy jó félóra kocsi út következett mire odaértünk. Audrey egy vörös nővel ült néhány erősítőn és kávézgatott.
-Hmm, Ava beszervezett nekünk még egy csajt?-kérdezte Matt vigyorogva, ahogy kiszálltunk a kocsiból.Abban a pillanatban megérkeztek Brianék is.
-Király, bírom a vörösöket!-vigyorgott Syn is nagyban.
-Menjünk!-szóltam így elkezdtünk a két lány felé sétálni.-Sziasztok!-köszöntem oda hangosan, mire a vöröske megfordult.
-ÓÓÓÓ baszki!-nyeltem egyet.
-Azta..-kezdett köhögni Syn.
-Na mit mondtam?!-kérdezte hatalmas vigyorral a képén.
Ava:
Hihetetlen, de Audreynak igaza volt, sokkal jobban figyelnek rám és ez kifejezetten jó dolog, vagyis nekem jó érzés...
-Na jó srácok, este koncert, szóval addig pihenjetek, aludjatok! Nincs pia! Koncert előtt lesz még 2-3 órátok próbára, meg amit akartok.
-Jó éjt srácok, lövik a pizsit!-nevetgélt Audrey egy sörrel a kezében.
-Ő miért ihat?-kérdezte Brian.
-Nem vagy gyerek, ne hisztizz! Ő nem lép fel. Neked inkább alvás, elég nyúzott vagy, így nem fogsz tetszeni a csajoknak.
-Én mindenhogy tetszem!
-Hidd el, hogy így nem!-mondtam mire Audrey bőszen bólogatott.
Sokáig nem kellett őket győzködni még félórája sem utaztunk és már mind horkoltak, míg mi iszogattuk a sört és terveztük az estét.
Syn:
-Megjöttünk, menjetek be srácok a hotelbe én intézem a csomagokat!-mondta Ava mi meg a jó kisovisok szépsorban leszálltunk és mentünk is.
-Na mit mondtam, dögös mi?-lépett mellém Audrey.
-Mi van?
-Ava! Ne tagadd, láttam a fejeden mikor reggel megláttad.
-Azért mert kívűl "dögös" lett, belül még mindig gáz.-mondtam, de tény, hogy egyre jobban tetszik Ava.Határozott és ez szexi.
-Na mit állunk, hol vannak a kulcsok?
-Nem akarnak minket beengedni!-mondta Zacky nyűgös képpel.
-Mi?
-Túl előkelő ez a hely hozzánk.-fintorgott Jimmy, a recepciós csak méregetett minket.
-Mi van gyökér?! Szeretnél a helyemben lenni, mi? -kérdeztem és elindultam ki. Már lógott a számban egy szál cigi épp megakartam gyújtani mikor Ava ahogy velem szembe jött kikapta a kezemből.
-Majd később, most kipakolunk!-mondta és ment a recepció felé.
-Azt nem, nem fogadnak minket!-mondtam mire megált és felém fordult.-Jól hallottad, ránk néztek és azt mondták nem. Audreyra nézett aki csak kacsintott.Beletúrt Ava hajába, kirúzsozta a száját, kicsit lejjebb húzta a saját felsőjét és kiengedte a haját.Nem bírtam, alig tudtam nyelni. Aztán Audrey megragadta és határozottan a recepció felé indultak. Mentem én is, kíváncsi lettem, hogy sikerül így megoldani.
-Jó napot, úgy hallottam problémája van a csapatommal!
-Nézze hölgyem..-kezdett bele a srác,de Ava csak folytatta.
-Egy hónapja le lett beszélve az igazgatóval, tudja kik ők. Fellépésük lesz este, telt házas koncert, szóval ugye most ide adja a kulcsokat mielőtt ide hívnám a főnökét, hogy kirúgja magát azért mert ilyen fontos ügyfeleket sérteget.-mosolygott kedvesen.A srác lefagyott. Csak nézett rá nagy szemekkel de nem szólalt meg.
-Ha most ide adod, talán még meg is iszik veled valamit este.-tette hozzá Audrey.-És én is!-kacsintott a srácra aki szegény már teljesen kivörösödött, de elkezdett a kulcsokét matatni és már oda is adta.
.Kész vagyunk!-mosolygott Audrey.
-És te erre büszke vagy? lekenyereztél egy töketlent a testetekkel? Ennek már van valami neve azt hiszem...-mondtam, de még mindig mosolygott.
-Én szóltam, hogy bánni fogod, de ez a te hibád...Most viszont mehetsz a szobádba! Szívesen!-vágta hozzám a kulcsot.
2014. szeptember 14., vasárnap
Nobody's perfect 2.17
-Nyugi most már mindjárt otthon vagyunk!
-Csak induljunk már el!-döntöttem a fejemet Josh vállára.-Köszi, hogy eljöttél értem!
-Nem kell köszönnöd! A többiek is jöttek volna..
-Nem akartam! Csak, hogy te itt legyél! Sajnálom, hogy nem hittem neked Dannel kapcsolatban..
-Ezt el se kezd!Annak már vége.
-Nem nincs vége! Látod ezt?-mutattam a hegre a koponyámon.-Dan örökre itt marad velem!
-Nem vége van! Felejtsd el, itt vagyunk 5-en neked, hogy vigyázzunk rád!
-De Josh mióta kell rám vigyázni? Elpuhultam, nem edzettem és ez lett! Régen gond nélkül elintéztem volna Dant...
-Eltörte a csuklódat!
-Akkor nem tehette volna meg!
-Liz nem ostorozd magad emiatt!
-De igen Josh! Mikor te elvertél azt jobban élveztem, most majdnem meghaltam és a fiúk is!
-Jó mikor mi verekedtünk az a végén mindig valami másba torkollott!-mondta miközben megnyalta a szája szélét.
-Az egy dolog!-mosolyodtam el, de már nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket, mert bejött az ápolóm a papírokkal.Átvettük őket és már igyekeztünk is le a kocsihoz.Féltem a hazatéréstől, hogy milyen lesz, hogy már itthon vannak újra a srácok.Ahogy Josh felállt a parkolóhoz kijöttek mind a házból. És ahogy néztem őket ideges lettem, nem is tudom miért hiszen ismerem őket, a barátaim.Kiszálltunk és elindultam feléjük.
-Sziasztok!
-Szia Lizzy!-ölelt meg Brian, szorosan tartott a teljesen körém font karjaival. Nagyon jó érzés volt, de egészen meglepett nem éreztem semmi többet.-Jó hogy itthon vagy!
-Köszi!-mondtam és elengedtem, mind megöleltek aztán mehettünk be a házba.
Isteni illatok csaptak meg így egyből a konyha felé indultam. Meg volt terítve, jó sok kaja, anyukám, Jackson a fiúk szülei ott ültek körben az asztalnál.
-Isten hozott kicsim!-ölelt meg Suzy, Brian nevelő anyja.
-Köszönöm!
-Éhes vagy?-kérdezte Anyu!
-Éhen halok!-ültem le én is az asztalhoz, majd jöttek a fiúk és Josh is és mind ebédeltünk együtt.Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy minden nagyobb csörömpölésnél, csapódásnál megrezzentem. Ebéd után a szülők elkezdtek elszállíngózni így elindultam a szobámba. Ahogy benyitottam az ágyam tele volt ajándékokkal, leültem közéjük és csak bámultam ki a fejemből.
-Hé, jól vagy?
-Nem tudom Matt! Ez nem én vagyok! Megtudtam védeni magam, nem féltem, de mikor Dan fegyverrel állt a kezében és mikor felétek szegezte én megijedtem.
-De ez természetes!
-Nem! Apám csalódott volna bennem! Régen nem jelentett volna gondot!
-Jó, változtál, de ez nem baj!Majd ha helyre jössz, edzel és újra képes leszel fél perc alatt leverni mindannyiunkat. Azért még nem kell újra azzá a lánnyá lenned aki akkor voltál.-könnybe lábadtak a szemeim.
-Szeretlek Matt, köszönöm!-dőltem neki mire átkarolt.
-Nézd, ezeket neked hoztuk, minden városból egyet ahol jártunk!
-Köszi!-bejött Zacky is és Jimmy is.
-Hogy vagy?
-Mihez képest?
-Hiányoztál nagyon Lizzy! Szeretnél beszélni arról a napról?-kérdezte minden köntörfalazás nélkül Zacky.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem vissza.
-Én nem, csak ha te... tudod nagyon rossz volt, mikor megláttam az arcod, a feldagadt szemed, a szád,a vért, mindenen görcsbe rándult anniyra dühös lettem és annyira féltettelek.
-Többet nem fordul elő ígérem!-mondtam és egy nagyot nyeltem hogy visszafogjam a sírást.-Josh itt van még ugye? Nem akarom, hogy elmenjen!
-Itt van, azt mondta addig marad míg rendbe nem jössz!-mondta Jimmy és ez megnyugtatott.
-Jó mondjátok meg neki, hogy most alszom, de holnap edzünk, lövünk vagy valami. És nem, nem érdekel, hogy most jöttem ki, oké?! Erre van szükségem és kész!-mondtam de a fiúk nem akartak lebeszélni meg semmi, csak néztek rám beletörődve. Adtak egy egy puszit majd kimentek.Újra egyedül maradtam de most nem féltem, inkább csak vártam a holnapot, hogy újra kezdhessek mindent és soha többet ne alázzon így meg senki!
-Csak induljunk már el!-döntöttem a fejemet Josh vállára.-Köszi, hogy eljöttél értem!
-Nem kell köszönnöd! A többiek is jöttek volna..
-Nem akartam! Csak, hogy te itt legyél! Sajnálom, hogy nem hittem neked Dannel kapcsolatban..
-Ezt el se kezd!Annak már vége.
-Nem nincs vége! Látod ezt?-mutattam a hegre a koponyámon.-Dan örökre itt marad velem!
-Nem vége van! Felejtsd el, itt vagyunk 5-en neked, hogy vigyázzunk rád!
-De Josh mióta kell rám vigyázni? Elpuhultam, nem edzettem és ez lett! Régen gond nélkül elintéztem volna Dant...
-Eltörte a csuklódat!
-Akkor nem tehette volna meg!
-Liz nem ostorozd magad emiatt!
-De igen Josh! Mikor te elvertél azt jobban élveztem, most majdnem meghaltam és a fiúk is!
-Jó mikor mi verekedtünk az a végén mindig valami másba torkollott!-mondta miközben megnyalta a szája szélét.
-Az egy dolog!-mosolyodtam el, de már nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket, mert bejött az ápolóm a papírokkal.Átvettük őket és már igyekeztünk is le a kocsihoz.Féltem a hazatéréstől, hogy milyen lesz, hogy már itthon vannak újra a srácok.Ahogy Josh felállt a parkolóhoz kijöttek mind a házból. És ahogy néztem őket ideges lettem, nem is tudom miért hiszen ismerem őket, a barátaim.Kiszálltunk és elindultam feléjük.
-Sziasztok!
-Szia Lizzy!-ölelt meg Brian, szorosan tartott a teljesen körém font karjaival. Nagyon jó érzés volt, de egészen meglepett nem éreztem semmi többet.-Jó hogy itthon vagy!
-Köszi!-mondtam és elengedtem, mind megöleltek aztán mehettünk be a házba.
Isteni illatok csaptak meg így egyből a konyha felé indultam. Meg volt terítve, jó sok kaja, anyukám, Jackson a fiúk szülei ott ültek körben az asztalnál.
-Isten hozott kicsim!-ölelt meg Suzy, Brian nevelő anyja.
-Köszönöm!
-Éhes vagy?-kérdezte Anyu!
-Éhen halok!-ültem le én is az asztalhoz, majd jöttek a fiúk és Josh is és mind ebédeltünk együtt.Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy minden nagyobb csörömpölésnél, csapódásnál megrezzentem. Ebéd után a szülők elkezdtek elszállíngózni így elindultam a szobámba. Ahogy benyitottam az ágyam tele volt ajándékokkal, leültem közéjük és csak bámultam ki a fejemből.
-Hé, jól vagy?
-Nem tudom Matt! Ez nem én vagyok! Megtudtam védeni magam, nem féltem, de mikor Dan fegyverrel állt a kezében és mikor felétek szegezte én megijedtem.
-De ez természetes!
-Nem! Apám csalódott volna bennem! Régen nem jelentett volna gondot!
-Jó, változtál, de ez nem baj!Majd ha helyre jössz, edzel és újra képes leszel fél perc alatt leverni mindannyiunkat. Azért még nem kell újra azzá a lánnyá lenned aki akkor voltál.-könnybe lábadtak a szemeim.
-Szeretlek Matt, köszönöm!-dőltem neki mire átkarolt.
-Nézd, ezeket neked hoztuk, minden városból egyet ahol jártunk!
-Köszi!-bejött Zacky is és Jimmy is.
-Hogy vagy?
-Mihez képest?
-Hiányoztál nagyon Lizzy! Szeretnél beszélni arról a napról?-kérdezte minden köntörfalazás nélkül Zacky.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem vissza.
-Én nem, csak ha te... tudod nagyon rossz volt, mikor megláttam az arcod, a feldagadt szemed, a szád,a vért, mindenen görcsbe rándult anniyra dühös lettem és annyira féltettelek.
-Többet nem fordul elő ígérem!-mondtam és egy nagyot nyeltem hogy visszafogjam a sírást.-Josh itt van még ugye? Nem akarom, hogy elmenjen!
-Itt van, azt mondta addig marad míg rendbe nem jössz!-mondta Jimmy és ez megnyugtatott.
-Jó mondjátok meg neki, hogy most alszom, de holnap edzünk, lövünk vagy valami. És nem, nem érdekel, hogy most jöttem ki, oké?! Erre van szükségem és kész!-mondtam de a fiúk nem akartak lebeszélni meg semmi, csak néztek rám beletörődve. Adtak egy egy puszit majd kimentek.Újra egyedül maradtam de most nem féltem, inkább csak vártam a holnapot, hogy újra kezdhessek mindent és soha többet ne alázzon így meg senki!
2014. szeptember 6., szombat
Nobody's perfect 2.16.
Minden sötét! Érzem, hogy fekszem egy ágyon, érzek illatokat, csak éppen megmozdulni nem tudok, és a szememet se tudom kinyitni, akárhogyis próbálkozom nem megy. Valaki jön.
-Josh, jézusom!Nem tudom, elégszer megköszönni, ha te nem lennél elvesztettem volna!-hallottam egy síró női hangot, gondolom anyu az.
-Kim, nyugalom! A lényeg, hogy már jó helyen van.-gondolom Josh. Kiakarom nyitni a szemem, látni akarom kik vannak itt. Tudni akarom mit művelt velem Dan.
-Hol vannak a többiek?
-A rendőrök még kihallgatják őket majd jönnek vissza.-Rendőrők? Jézusom, leakarnak csukni? Megöltem Dant, de önvédelem volt. Úristen!!Többet nem tudtam meg, mert kisétáltak a szobámból és jött a nyomasztó,már már búgó csönd.
-Nyugi haver, már jól van!
-Szerinted jól van? Te sem gondolod komolyan! Hiszen nincs is magánál!
-Hé, hé nyugi! Lizzy szívós!
-Nem lett volna szabad elmennünk. Nem kellett volna itt hagynunk! Itt kellett volna maradnunk! Maradnom!
-Nyugodj már meg! Ez nem segít, hogy most magadat okolod! Ez egy lehetőség volt számunkra ezt ő is tudja...és meg is érti.-hmmm, gondolom nekem kéne megérteni, de hahóóóóóóóóóóóóóóóó, nem értem meg! Ezért találkoztam Dannel és lett ez az egész vége, vagy csak nekem tűnt fel?!De értékelem, hogy egyikőtök rájött erre, csak a baj az hogy nem tudom melyikőtök.
-Na jó megyünk hozunk valami kaját, mindjárt jövünk!-és azzal legalább ketten elmentek.
Éreztem hogy megfogják a kezem. Jó érzés volt, jó meleg, csak viszonozni még mindig nem ment...
-Annyira sajnálom! Réges régen meg kellett volna mondanom. Annyira féltelek, olyan fontos vagy nekem! Sosem kellett volna itt hagynom, el kellett volna mondanom, mennyire szeretlek!-MI VAN?!-Szeretlek, és nem mint barátomat! Te vagy a legfontosabb és majd belepusztulok, hogy úgy tegyek csak barátok vagyunk!-MI VAN?! JÉZUSOM, JÉZUSOM! Fel akarok ébredni, most rögtön! FEL KELL ÉBREDNEM!Éreztem, hogy valaki megpuszilj a homlokom és az arcát, az enyémhez nyomja. De ki?Ebbe beleőrülök. Mondj még valamit! Kérlek! Hiába könyörögtem újabb sötét és csendes időszak jött.
-Még mindig bent vagy? -Kicsoda? Ki van itt velem?-Haza kéne menned, vigyázok rá, amíg nem leszel itt.
-Nem, itt akarok maradni.
-Figyelj, el akarod neki mondani, hogy szereted? Várd meg, hogy, jobban legyen!
-Nem mondom meg neki!Akkor már nem lehetnénk barátok többé!-Mi? Miért nem? Mondd meg, csak a neved!
-Na jó akkor meg húzz haza innen!Gyerünk!-hallottam a pakolászást az ajtócsukódást és hiába próbáltam felkelni, nem ment.
-Szia, Lizzy! Én vagyok! Matt!Tudom valószínűleg nem hallasz, de itt vagyok veled! Számíthatsz rám és tudom, hogy elég erős vagy hozzá, hogy felébredj, szóval igazán sokat jelentene, ha mire a többiek visszajönnének fel kelnél.-Istenem, végre valaki aki tényleg hozzám beszél! Matt hiányzol, komolyan!-Lizzy, sajnálom, hogy nem beszéltünk, az igazság az, amit tudom úgy se értenél meg, ellopták a telefonjainkat,-tudjátok a számom hülyék...-morogtam magamban.-de már itt vagyunk és be kell pótolnunk sok mindent, szóval legyél itt te is!
Tudom Matt, el kel hinned nekem, hogy nagyon nagyon-Szeretnék-felébredni végre!
-Úristen, hé valaki jöjjön, azt hiszem ébredezik!-Tényleg? Ébren vagyok?
-Mi történt?
-Azt mondta "Szeretnék", beszéltem hozzá és egyszer csak megszólalt.
-Ez jót jelent, de azt kell mondjam még nem ébredt fel. De ez egy jó jel, ez azt jelenti, hogy már még ha rövid időre is kerül olyan éber állapotba, hogy érzékeli mi történik körülötte és reagálni is tud. Innen már csak kevés kell ahhoz, hogy felébredjen, de meg kell érteniük, lehet hogy akár ma este már ébren lesz, de lehet csak pár nap múlva.-Jól van akkor valamit már tényleg jól csinálok, csak így tovább.
-Visszajöttem, mehetsz!
-Nem szeretnék, azt mondta ma a doki, hogy elképzelhető, hogy most felébred, ma beszéltem hozzá és egyszercsak azt mondta "Szeretnék", érted, arra amit én mondtam neki.
-Hé hé hé, lassíts.
-Megszólalt érted?!-hallottam Matt hangjában a boldogságot és ez jól esett, most mér tényleg fel akarok kelni.
-Fel kell hívnunk mindenkit!
-Nyugi Matt majd én elintézem! Te maradj itt vele!-Jó mindenki ide jön és ha nem sikerül? -Matt ne,- tedd ezt velem...
-Lizzy? Mit ne? Mit ne tegyek?
-Basszus, tényleg ébredezik! Lizzy itt vagyok, én vagyok Josh!
-Josh,...
-Szia, szia, itt vagyok! Ne haragudj, hogy már 2 napja nem jöttem, csak...
-Hallgass már! Hagyd hagy beszéljen!-Jézusom, hogy csinálom ezt? Fel akarok kelni, FEL AKAROK KELNI! Ki kell nyitnom a szemem! Erőlködtem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon próbálkozok és egyszer csak valami éles fényt láttam. Minden homályos, és borzasztóan világos.
-Fáj,..-hallottam már én is a saját hangomat és próbáltam tovább nyitva tartani a szemem.
-Mi? Lizzy?
-A fejem, a szemem,... fáj!
-El sem hiszem! Tudtam!-jelent meg Matt feje egyszer csak a plafonon. Jó volt újra látni.
-Szia Matt!-mondtam és hirtelen egy orvos jelent meg. Megvizsgélgatott.
-Értesítem az édesanyját!-ment ki a szobából.
-Meddig... meddig aludtam?
-Másfél hétig! Emlékszel bármire is?
-Néha hallottalak titeket.
-És Dan?-kérdezte Josh.
-Emlékszem! Meghalt ugye?
-Igen!
-Josh megmentettél! Köszönöm!
-Érted bármikor!
-Fáradt vagyok!-mondtam de megpróbáltam fel ülni.-Nagyon fáj a fejem, nincs valami gyógyszer?
-Kicsim! Liz! Istenem, végre!-szaladt hozzám Anyu hirtelen és megölelt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Fáradtan, és szomjasan! És nagyon fáj a fejem!
-Igen, azt elhiszem! Műteni kellett kicsim, már majdnem begyógyult, de még pár nap!
-Műteni? Akkor leborotválták a...
-Ne aggódj, nem látszik...-mondta egyből Matt és Anyu, gondolom észre vették, hogy pánikolok.
-A lényeg, hogy végre jól vagy! Pár nap és haza mehetsz!-mosolygott rám anyu és tényleg örültem. Izgulok, valahogy ki kell derítenem ki az aki nem mer nekem szerelmet vallani...
-Josh, jézusom!Nem tudom, elégszer megköszönni, ha te nem lennél elvesztettem volna!-hallottam egy síró női hangot, gondolom anyu az.
-Kim, nyugalom! A lényeg, hogy már jó helyen van.-gondolom Josh. Kiakarom nyitni a szemem, látni akarom kik vannak itt. Tudni akarom mit művelt velem Dan.
-Hol vannak a többiek?
-A rendőrök még kihallgatják őket majd jönnek vissza.-Rendőrők? Jézusom, leakarnak csukni? Megöltem Dant, de önvédelem volt. Úristen!!Többet nem tudtam meg, mert kisétáltak a szobámból és jött a nyomasztó,már már búgó csönd.
-Nyugi haver, már jól van!
-Szerinted jól van? Te sem gondolod komolyan! Hiszen nincs is magánál!
-Hé, hé nyugi! Lizzy szívós!
-Nem lett volna szabad elmennünk. Nem kellett volna itt hagynunk! Itt kellett volna maradnunk! Maradnom!
-Nyugodj már meg! Ez nem segít, hogy most magadat okolod! Ez egy lehetőség volt számunkra ezt ő is tudja...és meg is érti.-hmmm, gondolom nekem kéne megérteni, de hahóóóóóóóóóóóóóóóó, nem értem meg! Ezért találkoztam Dannel és lett ez az egész vége, vagy csak nekem tűnt fel?!De értékelem, hogy egyikőtök rájött erre, csak a baj az hogy nem tudom melyikőtök.
-Na jó megyünk hozunk valami kaját, mindjárt jövünk!-és azzal legalább ketten elmentek.
Éreztem hogy megfogják a kezem. Jó érzés volt, jó meleg, csak viszonozni még mindig nem ment...
-Annyira sajnálom! Réges régen meg kellett volna mondanom. Annyira féltelek, olyan fontos vagy nekem! Sosem kellett volna itt hagynom, el kellett volna mondanom, mennyire szeretlek!-MI VAN?!-Szeretlek, és nem mint barátomat! Te vagy a legfontosabb és majd belepusztulok, hogy úgy tegyek csak barátok vagyunk!-MI VAN?! JÉZUSOM, JÉZUSOM! Fel akarok ébredni, most rögtön! FEL KELL ÉBREDNEM!Éreztem, hogy valaki megpuszilj a homlokom és az arcát, az enyémhez nyomja. De ki?Ebbe beleőrülök. Mondj még valamit! Kérlek! Hiába könyörögtem újabb sötét és csendes időszak jött.
-Még mindig bent vagy? -Kicsoda? Ki van itt velem?-Haza kéne menned, vigyázok rá, amíg nem leszel itt.
-Nem, itt akarok maradni.
-Figyelj, el akarod neki mondani, hogy szereted? Várd meg, hogy, jobban legyen!
-Nem mondom meg neki!Akkor már nem lehetnénk barátok többé!-Mi? Miért nem? Mondd meg, csak a neved!
-Na jó akkor meg húzz haza innen!Gyerünk!-hallottam a pakolászást az ajtócsukódást és hiába próbáltam felkelni, nem ment.
-Szia, Lizzy! Én vagyok! Matt!Tudom valószínűleg nem hallasz, de itt vagyok veled! Számíthatsz rám és tudom, hogy elég erős vagy hozzá, hogy felébredj, szóval igazán sokat jelentene, ha mire a többiek visszajönnének fel kelnél.-Istenem, végre valaki aki tényleg hozzám beszél! Matt hiányzol, komolyan!-Lizzy, sajnálom, hogy nem beszéltünk, az igazság az, amit tudom úgy se értenél meg, ellopták a telefonjainkat,-tudjátok a számom hülyék...-morogtam magamban.-de már itt vagyunk és be kell pótolnunk sok mindent, szóval legyél itt te is!
Tudom Matt, el kel hinned nekem, hogy nagyon nagyon-Szeretnék-felébredni végre!
-Úristen, hé valaki jöjjön, azt hiszem ébredezik!-Tényleg? Ébren vagyok?
-Mi történt?
-Azt mondta "Szeretnék", beszéltem hozzá és egyszer csak megszólalt.
-Ez jót jelent, de azt kell mondjam még nem ébredt fel. De ez egy jó jel, ez azt jelenti, hogy már még ha rövid időre is kerül olyan éber állapotba, hogy érzékeli mi történik körülötte és reagálni is tud. Innen már csak kevés kell ahhoz, hogy felébredjen, de meg kell érteniük, lehet hogy akár ma este már ébren lesz, de lehet csak pár nap múlva.-Jól van akkor valamit már tényleg jól csinálok, csak így tovább.
-Visszajöttem, mehetsz!
-Nem szeretnék, azt mondta ma a doki, hogy elképzelhető, hogy most felébred, ma beszéltem hozzá és egyszercsak azt mondta "Szeretnék", érted, arra amit én mondtam neki.
-Hé hé hé, lassíts.
-Megszólalt érted?!-hallottam Matt hangjában a boldogságot és ez jól esett, most mér tényleg fel akarok kelni.
-Fel kell hívnunk mindenkit!
-Nyugi Matt majd én elintézem! Te maradj itt vele!-Jó mindenki ide jön és ha nem sikerül? -Matt ne,- tedd ezt velem...
-Lizzy? Mit ne? Mit ne tegyek?
-Basszus, tényleg ébredezik! Lizzy itt vagyok, én vagyok Josh!
-Josh,...
-Szia, szia, itt vagyok! Ne haragudj, hogy már 2 napja nem jöttem, csak...
-Hallgass már! Hagyd hagy beszéljen!-Jézusom, hogy csinálom ezt? Fel akarok kelni, FEL AKAROK KELNI! Ki kell nyitnom a szemem! Erőlködtem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon próbálkozok és egyszer csak valami éles fényt láttam. Minden homályos, és borzasztóan világos.
-Fáj,..-hallottam már én is a saját hangomat és próbáltam tovább nyitva tartani a szemem.
-Mi? Lizzy?
-A fejem, a szemem,... fáj!
-El sem hiszem! Tudtam!-jelent meg Matt feje egyszer csak a plafonon. Jó volt újra látni.
-Szia Matt!-mondtam és hirtelen egy orvos jelent meg. Megvizsgélgatott.
-Értesítem az édesanyját!-ment ki a szobából.
-Meddig... meddig aludtam?
-Másfél hétig! Emlékszel bármire is?
-Néha hallottalak titeket.
-És Dan?-kérdezte Josh.
-Emlékszem! Meghalt ugye?
-Igen!
-Josh megmentettél! Köszönöm!
-Érted bármikor!
-Fáradt vagyok!-mondtam de megpróbáltam fel ülni.-Nagyon fáj a fejem, nincs valami gyógyszer?
-Kicsim! Liz! Istenem, végre!-szaladt hozzám Anyu hirtelen és megölelt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Fáradtan, és szomjasan! És nagyon fáj a fejem!
-Igen, azt elhiszem! Műteni kellett kicsim, már majdnem begyógyult, de még pár nap!
-Műteni? Akkor leborotválták a...
-Ne aggódj, nem látszik...-mondta egyből Matt és Anyu, gondolom észre vették, hogy pánikolok.
-A lényeg, hogy végre jól vagy! Pár nap és haza mehetsz!-mosolygott rám anyu és tényleg örültem. Izgulok, valahogy ki kell derítenem ki az aki nem mer nekem szerelmet vallani...
2014. szeptember 4., csütörtök
Sex on the beach 7. fejezet
Ava:
-Basszus egyre jobban izgulok a turné miatt.-kezdtem nyavalygásba mire Audrey csak fáradtan felsóhajtott.
-Fejezd be! Nem lesz gond! A srácok különben is egész normálisak lettek.
-Igen mert most nem vedelnek és mert tudom mindegyikről hol lakik.
-Akkor meg ne parázz ott velük leszel egy buszon és a szállodákban is.
-Igen, de... a sok rajongó,... a kurvák...-fogtam a kezem.
-Na jó most azért félsz hogy bajt csinálnak vagy azért mert kurvázni fognak?
-Nem érdekel ha kurváznak de nekem kell utánuk takarítani.
-Ne hazudj. Zavar hogy csajozni fognak? Erről van szó igaz?!-hiába akartam letagadni igaza volt.
-Én csak...
-Matt miatt?
-Neeeem!-ellenkeztem hevesen.-Csak én vagyok velük az egyedüli nő és..
-És? Azt akarod hogy mind utánad epedjen? Vagy hogy másra ne is nézzenek mert te ott vagy?-kérdezte nevetve de én nem nevettem, jól esett volna az önbizalmamnak ha ez tényleg így lenne...
-Na jó szedd a cuccod!
-Mi minek?
-Elmegyünk kicsit helyretesszük az egódat, fodrász, körmös, stb...-rángatott fel a kanapéról és el indultunk.
-Tudod nekem lehet jobban segítene ha velünk jönnél a turnéra.-vetettem fel hirtelen az ötletet a kocsiban.
-Mi? Nem tehetem te is tudod. A munkám nem éppen olyan mint a tied,... én főzhetek egy buszról.. én...
-Felvehetnélek a fiúk szakácsának, vagy akár az enyémnek... jó buli lenne együtt, nem?!
-Ava, azért mert félsz egyedül nem jó buli.
-Kérlek, kérlek kérlek-kezdtem könyörögni, de nem nagyon hatott. Röpke 10 perc kellett, hogy már ingerülten közbe vágjon.
-Üzletet ajánlok! Ha most mindent úgy csinálunk, ahogy azt én akarom, olyan ruhákat veszünk és pakolunk be neked ahogy én akarom, és a turné alatt ha valamire azt mondom hogy muszáj megtenned, te megteszed, akkor elmegyek. DE! Csak akkor!-még át se gondoltam de rávágtam hogy rendben. Csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy mibe is mentem bele, mikor már a hajamat festették és vágták....
Ahogy a tükörbe néztem teljesen más nőt láttam, a hajam szép vörösesbarna árnyalatban ragyog, az arcom is teljesen más...percekig csak bámultam a tükörbe, nem hittem hogy az én vagyok.
Audrey:
-Komolyan mondom tökéletes lett!-vigyorogtam Avara aki még mindig saját magát bámulta a tükörben.-Elfognak tőled ájulni a srácok!
-Mi?! Én nem, ...-kezdett bele -Tényleg?
-Aha!-bólogattam boldogan.Tudtam, hogy Avanak ez a baja, fél hogy a sok csaj mellett senkinek fogja érezni magát, mert túl félénk.
-Na jó, akkor viszont intézzük el, hogy az indulásra szabad legyél.
-Jól van, mikor is mentek? Vagyis megyünk?
-Pénteken!
-Várj most péntek?Holnap után péntek? Ez komoly?! Hogy tehetted ezt velem!-pattantan fel idegesen.-Ezt nem tudom elintézni ilyen rövid idő alatt.
-Majd én elintézem, add a főnököd számát.-a kezébe nyomtam és idegesen kiviharzottam a szalon elé. Előkotortam egy szál cigit és rágyújtottam.Olyan ideges lettem, hogy a kezeim is remegni kezdtek.
-Nocsak, ki ez a bombanőőő!-hallottam egy ismerős hangot így megfordultam.
-Szia Jimmy neked is!-intettem mosolyogva és már el is indultak felém Zackyvel és Briannel.
-Nahát, jó téged a saját lábaidon is járni látni.-mosolyogtam Zackyre de láttam még a fején hogy kicsit kómás.
-Mit csinálsz itt?
-Avat tuningoltattam fel.-kacsintottam rájuk mire elvigyorodtak.-Rá se fogtok ismerni.
-És miért vagy ideges?-kérdezte Brian, mire hunyorogva ki fújtam a füstöt.
-Most tudtam meg, hogy veletek megyek a turnéra.-
-Mi? Király!-lelkendezett Jimmy, ami jól esett, de Brian csak kikerekedett értetlen képpel nézett rám.
-Minek? Mármint mi leszel?
-Ava támasza, és a szakácsotok!
-Te szakács vagy?-ébredt fel álmából Zacky és már át is karolt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mire mind csak nevetni kezdtek.-Na mindegyis, jó? Majd pénteken találkozunk, most tűnés még leleplezitek a meglepimet.
-Várj, Ava lesz a meglepetés?-kérdezte furcsa grimasszal Brian.
-Hidd el Brian, hogy még térden állva fogsz nekem könyörögni, hogy segítsek jóvá tenni hogy bunkó voltál.
-Azt kétlem!-vágta rá egyből.
-Hidd el nekem! Ava gyönyörű és ha meglátod, te is így fogod gondolni, milyen kár, hogy magadra haragítottad mi?-mosolyogtam rá és mielőtt reagálhatott volna eldobtam a csikket és visszamentem a szalonba, ott hagyva a srácokat.
-Basszus egyre jobban izgulok a turné miatt.-kezdtem nyavalygásba mire Audrey csak fáradtan felsóhajtott.
-Fejezd be! Nem lesz gond! A srácok különben is egész normálisak lettek.
-Igen mert most nem vedelnek és mert tudom mindegyikről hol lakik.
-Akkor meg ne parázz ott velük leszel egy buszon és a szállodákban is.
-Igen, de... a sok rajongó,... a kurvák...-fogtam a kezem.
-Na jó most azért félsz hogy bajt csinálnak vagy azért mert kurvázni fognak?
-Nem érdekel ha kurváznak de nekem kell utánuk takarítani.
-Ne hazudj. Zavar hogy csajozni fognak? Erről van szó igaz?!-hiába akartam letagadni igaza volt.
-Én csak...
-Matt miatt?
-Neeeem!-ellenkeztem hevesen.-Csak én vagyok velük az egyedüli nő és..
-És? Azt akarod hogy mind utánad epedjen? Vagy hogy másra ne is nézzenek mert te ott vagy?-kérdezte nevetve de én nem nevettem, jól esett volna az önbizalmamnak ha ez tényleg így lenne...
-Na jó szedd a cuccod!
-Mi minek?
-Elmegyünk kicsit helyretesszük az egódat, fodrász, körmös, stb...-rángatott fel a kanapéról és el indultunk.
-Tudod nekem lehet jobban segítene ha velünk jönnél a turnéra.-vetettem fel hirtelen az ötletet a kocsiban.
-Mi? Nem tehetem te is tudod. A munkám nem éppen olyan mint a tied,... én főzhetek egy buszról.. én...
-Felvehetnélek a fiúk szakácsának, vagy akár az enyémnek... jó buli lenne együtt, nem?!
-Ava, azért mert félsz egyedül nem jó buli.
-Kérlek, kérlek kérlek-kezdtem könyörögni, de nem nagyon hatott. Röpke 10 perc kellett, hogy már ingerülten közbe vágjon.
-Üzletet ajánlok! Ha most mindent úgy csinálunk, ahogy azt én akarom, olyan ruhákat veszünk és pakolunk be neked ahogy én akarom, és a turné alatt ha valamire azt mondom hogy muszáj megtenned, te megteszed, akkor elmegyek. DE! Csak akkor!-még át se gondoltam de rávágtam hogy rendben. Csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy mibe is mentem bele, mikor már a hajamat festették és vágták....
Ahogy a tükörbe néztem teljesen más nőt láttam, a hajam szép vörösesbarna árnyalatban ragyog, az arcom is teljesen más...percekig csak bámultam a tükörbe, nem hittem hogy az én vagyok.
Audrey:
-Komolyan mondom tökéletes lett!-vigyorogtam Avara aki még mindig saját magát bámulta a tükörben.-Elfognak tőled ájulni a srácok!
-Mi?! Én nem, ...-kezdett bele -Tényleg?
-Aha!-bólogattam boldogan.Tudtam, hogy Avanak ez a baja, fél hogy a sok csaj mellett senkinek fogja érezni magát, mert túl félénk.
-Na jó, akkor viszont intézzük el, hogy az indulásra szabad legyél.
-Jól van, mikor is mentek? Vagyis megyünk?
-Pénteken!
-Várj most péntek?Holnap után péntek? Ez komoly?! Hogy tehetted ezt velem!-pattantan fel idegesen.-Ezt nem tudom elintézni ilyen rövid idő alatt.
-Majd én elintézem, add a főnököd számát.-a kezébe nyomtam és idegesen kiviharzottam a szalon elé. Előkotortam egy szál cigit és rágyújtottam.Olyan ideges lettem, hogy a kezeim is remegni kezdtek.
-Nocsak, ki ez a bombanőőő!-hallottam egy ismerős hangot így megfordultam.
-Szia Jimmy neked is!-intettem mosolyogva és már el is indultak felém Zackyvel és Briannel.
-Nahát, jó téged a saját lábaidon is járni látni.-mosolyogtam Zackyre de láttam még a fején hogy kicsit kómás.
-Mit csinálsz itt?
-Avat tuningoltattam fel.-kacsintottam rájuk mire elvigyorodtak.-Rá se fogtok ismerni.
-És miért vagy ideges?-kérdezte Brian, mire hunyorogva ki fújtam a füstöt.
-Most tudtam meg, hogy veletek megyek a turnéra.-
-Mi? Király!-lelkendezett Jimmy, ami jól esett, de Brian csak kikerekedett értetlen képpel nézett rám.
-Minek? Mármint mi leszel?
-Ava támasza, és a szakácsotok!
-Te szakács vagy?-ébredt fel álmából Zacky és már át is karolt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mire mind csak nevetni kezdtek.-Na mindegyis, jó? Majd pénteken találkozunk, most tűnés még leleplezitek a meglepimet.
-Várj, Ava lesz a meglepetés?-kérdezte furcsa grimasszal Brian.
-Hidd el Brian, hogy még térden állva fogsz nekem könyörögni, hogy segítsek jóvá tenni hogy bunkó voltál.
-Azt kétlem!-vágta rá egyből.
-Hidd el nekem! Ava gyönyörű és ha meglátod, te is így fogod gondolni, milyen kár, hogy magadra haragítottad mi?-mosolyogtam rá és mielőtt reagálhatott volna eldobtam a csikket és visszamentem a szalonba, ott hagyva a srácokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)