Sex on the beach 4. fejezet

Sziasztok, tudom későn, de itt van megint friss! És majd töltöm az oldalakra is a linkeket de addig is jobb oldalt a bejegyzések között visszatudjátok keresni az újakat! Remélem tetszik, jó olvasást és jóéjt mindenkinek ;)

Ava:

-Nem hiszem el hogy egyikük sem hív vissza! Mindre rácsipogtam már!-dühöngtem Audreynak aki csak nevetett.-Mit nevetsz? Nem vicces, hogy egy hét után szabotálnak!
-Jaj nézz már magadra! Esélyt sem adtál nekik, most ők se adnak neked! Légy kemény és menj oda!
-De hova?
-Az énekeshez, ahova múltkor is. Vigyél pár piát, hogy figyeljenek is rád és tudják annyira mégsem vagy karót nyelt...
-Mi van?!-akadtam ki teljesen így kicsit magasabb hangon sikerült visszakérdeznem amitől Audrey röhögő görcsöt kapott.-Fejezd be! Nem vagyok karót nyelt.
-De velük igen! Pedig hogy is... Matt? Nem is olyan rossz!-jelent meg egy kacér mosoly az arcán és eltekintett, láttam rajta, hogy már vetkőzteti is le Mattet a képzeletében.
-Felejtsd el, nem kavarhatsz velük. Nekem sem szabad, de veled csak bonyolultabb lenne.-hagytam ott inkább, bár őszintén megfordult a fejemben, hogy lehet ez a piás megoldás bejönne,de akkor nem én lennék. Azt kérem tőlük ne igyanak annyit hogy baj legyen, ne legyenek barmok, erre leakarom őket kenyerezni piával.Nem nem akarom, de már a kocsiban ültem és Matt háza felé tartottam.

Zacky:

-Hé hozz már még piát!-ordított utánam Jimmy a medencéből, Beintettem és mentem tovább a ház felé. Ahogy a konyhába értem hallottam hogy valaki rátapadt a csengőre-Jövök!-az üvegen keresztül láttam hogy egy női alak, de mikor kinyitottam és Ava állt velem szemben meglepődtem. Mosolyogva néztem egy darabig.
-Beengedsz vagy bámulsz még rám egy darabig?-rombolta le a pillanatott a morcosságával.
-Hűű, csak nem rossz napod van?-kérdeztem ahogy sétáltunk a kert felé, ahogy kiértünk válaszolt is.
-Sziasztok! Csipogó, működik mindenkinek?-kérdezte mire zavartan néztünk össze.-Egy órája folyton csipogtatlak titeket hogy hívjatok vissza! Talán könyebben tudnátok befutni és híres banda lenni, ha együtt dolgoznátok velem!
-Nyugi már, a turné még nem most kezdődik, inkább gyere szállj be te is!- vigyorgott rá Brian a jacuzziból én viszont csak nevetni tudtam. Éreztem Avan.milyen dühös, és láttam hogy remeg a keze biztos voltam benne, hogy Briant jól kiosztja.
-Mi van? Van fogalmad róla egyáltalán mikor kezdődik a turn, Ja várj, persze hogy nincs, mert baszol válaszolni a hívásokra. De akkor is csak áztatni fogod magad, mikor már senki nem lesz rád kíváncsi mert megbízhatatlan vagy és elfogy a pénzed amit piára, meg cigire, tetkókra és kurvákra költhetsz?! Talán nem ártana kicsit dolgoznod is, vagy az már túl sok, inkább csak rajongó kislányokat baszol? Ja várj nem, mert fogadásokat kötsz hogy melyik lányt tudod befűzni...-olyan gyorsan beszélt, hogy mi többiek csak kikerekedett szemekkel, tátott szájjal néztünk, de még Syn is. Köpni nyelni nem tudott, nem hogy még válaszolni.-Szóval? Miért is nem tudunk dolgozni? És megbeszélni dolgokat?
-Ma este nálad?-kérdezte Jimmy, mire bólintott.
-8! És ha bármelyikőtök késik...- nézett ismét Brianre aki már csak hunyorogva méregette.-Jah és csak hogy megkönnyítsem a dolgotokat, egyszerűbb ha most fizetsz mert közted és köztem soha, SOHA nem lesz semmi.-nézett megint csak Brianre majd sarkon fordult és elindult. Jimmyvel kitört belőlünk a röhögés Syn fejét nézve.

Ava:

Úristen úristen úúúúúúúúúúúúúúúúúúrsiteeeeeeeeen! Megtettem, leordítottam őket és.... basszus... tiszta ideg vagyok.... Csak úgy remegek... áááááááááh!
-Avaaaa!-hallottam meg a nevem így még mielőtt beléptem volna a házba megálltam és megfordultam. Matt mászott ki a medencéből és indult felém.
-Igen?
-Bocs, azt hiszem nem vettünk komolyan és...-beszélt miközben törülközött, de ahogy félrecsúszott a törülközője és megláttam a hasán a tetoválást zihálni kezdtem.-Ez szép volt! Synt soha nem osztották még ennyire és...-beszélt beszélt, de én ledermedtem. Matt? Ő volt A pasi? Az az éjszaka amiből csak az érintésekre, az illatára az erőre amivel...
-Ava?-zökentett ki így gyorsan nyeltem egy nagyott és megráztam a fejem.
-Mi mi, bocsi ne haragudj csak kicsit elbambultam. De köszi, mármint... eddig nem nagyon osztottam úgy ki senkit, mint őt. De ha így folytatja a bunkóskodást még sor kerülhet rá.-mondtam de a szemem újra és újra Matt hasára, izmaira és arra a bizonyos tetoválásra tévedt.
-Mit nézel annyira?- mosolyodott el, mire pláne zavarba jöttem.
-Bocs, csak a tetoválásod. Ez... régi?
-Igen, a logónk! Egy pár éves már!-vigyorodott el és megláttam a gödröcskéit. Te jó ég Mattel feküdtem le? És ő ezt tudja? Ki  kell derítenem ő mire emlékszik....

Nobody's perfect 2.12

Istenem, még nem fogtam fel, tényleg itt hagynak. Ahogy nézem őket csak rosszabbul érzem magam, boldogok, örülnek a lehetőségnek és teljesen felpörögtek. Ahogy nézem az arcukat tudom hogy örülnöm kéne velük és a lehetőségnek, de nem megy. Csak ülök itt a konyhapulton és nézem ahogy az asztalnál ülve tervezgetnek és várják a holnapi indulásukat.
-Héé, mi baj?-karolt át aztán hátulról Zacky.
-Semmi.-mondtam és megfogtam a körémfonódó kezeit.
-Csak nem azért vagy szomorú mert hiányozni fogunk?-kérdezte aztán és éreztem ahogy a fejét a vállamon támasztotta, hogy mosolyog.
-Persze, hogy hiányozni fogtok...
-Nyugi haza jövünk! De ha Josh elment akár utánunk is jöhetnél.
-És mégis mihez kezdenék én ott? Nézzem, ahogy a kis rajongó picsák majd körbeugrálnak titeket, meg rátok másznak?-mondtam miközben még el is undorodtam, de Zacky csak nevetni kezdtek.
-Srácok, héé !-szólt oda a többieknek.-Lizzy fél ha elmegyünk a rajongó csajok majd kitúrják.-ahogy ezt kimondta borzasztó cikinek éreztem az egészet, de már nem szomorkodtamvégülis, csak rosszabb lett.
-Lizzy, ne máááár!-jött oda Matt mosolyogva megfogta a az arcomat és homlokon puszilt.
-Erre van egy nagyon jó ötletem! Menjünk le a partra vegyünk piát,így csak mi. Mint régen, a kis Lizzyvel aki képes volt 2 sörtől fejre állni.-vigyorodott el Brian, a mondandójára meg mind csak nevettek.
-Na?-nézett rám boci szemekkel, amihez Jimmy is betársult, bár inkább mint valami fogyi úgy nézett ki ahogy valami könyörgő fejet próbált magára erőltetni, ettől viszont elnevettem magam.
-Jó Jimmyvel elmegyünk veszünk piát addig ti hozzátok élet üzemmódba a csaj!-nézett rám Biran mosolyogva és Jimmyvel ki is siettek a konyhából.-Ránéztem Mattre és Zackyre és midkettejük arcán olyan vigyor volt amitől őszintén szólva kirázott a hideg.
-Mire készültök?-kérdeztem, de aztán Matt feldobott a vállára és még mielőtt észbe kaptam volna Zacky mint egy hülye csikizni kezdett.
-Na ne ez most komoly?-kérdeztem, mire Zacky arca megkomolyodott és kérdően nézett rám.
-Zacky miért nem nevet?-kérdezte att és hogy lássa Zackyt meg is fordult  így én csak bámultam az ajtót.
-Honnan tudjam, talán tényleg mutáns!
-Héééé! Azért mert csak a seggem néz felétek hallak!-mordultam fel.
-Próbáld a lábát!-és azzal Zacky letámadta  alábaimat.
-Liz mi van veled?-kérdezte Matt és elkezdett dobálni a vállán.
-Hát... ha...ezt.... tovább... folytatod.... akkor min....járt hányok!
-Bocsi!-mondta de még mindig nem tett le.
-Amúgy, nem vagyok csikis!-válaszoltam unottan mire pár perces Zacky és Matt féle elmélkedés következett, arról, hogy miféle szörny lehetek...aztán megjött Brian és Jimmy.
-Veled meg mi van?-kérdezte Brian és hátba veregette Mattet, hogy tegyen le.
-Hagyjuk inkább!-legyintettem és elindultam ki a konyhából, de Brian a derekamnál fogva elkapott.
-Te nem mész sehová! Megyünk inni!
-Nincs kedvem!-ellenkeztem, de csak nem engedett el. Egy karral megemelt annyira hogy ne érjen le a lábam és kicipelt a kocsihoz. A többiek utánunk és így már semmi értelmét nem láttam, hogy ellenkezzek. Mire leértünk már ment le a nap.
-Srácok nem szeretek búcsúzkodni, nincs kedvem ehhez.
-Liz de nem is búcsúzkudunk! Csak iszunk.-karolt át Matt, de ígyis rosszul éreztem magam, semmihez nem volt kedvem azzal a tudattal, hogy ők elmennek és itt hagynak 3 hónapra.
-Sajnálom!-mondtam és elkezdtem haza sétálni, egyikük se jött utánam, de most ez így volt jó. Mire haza értem teljesen sötét lett, a fiúk nem jöttek még haza, hát fogtam egy kis nasit és felmentem Joshoz.
-Ébren vagy?-kérdeztem mire bólintott.-Azt hiszem egy darabig csak ketten leszünk.
-Gyere!-mondta és én mentem.
-Nézünk valami filmet?-bólintott. Nem bírtam a fiúk társaságában lenni, de így Joshsal jó volt, nem is árt, legalább megszokjuk úgyis ketten maradunk....

Life is just a game 58.

Na a Nobody's perfect friss holnap fog jönni, de remélem azért ennek is örültök kicsit. :) vagy inkább nagyon! Tudom rövid, de még Skye a téma, és úgygondolom a lelkizősebb kisit komolyabb hangvételből így elég ennyi...Na jó olvasást! :)

Skye:

Na már egy hete itt vagyok, Walkerrel összezárva. Se telefonom, se netem, nem beszélhettem Mattel, Heidivel, nem tudom mi van Aleckkel és ez egyre jobban kiborít. Nem tudom mit akart elérni, de egy biztos én már haza akarok menni.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Mikor megyünk haza?-kérdeztem köszönés és köntörfalazás nélkül.
-Miért? Van még időnk!
-Otthon akarok lenni, a saját ágyamban aludni,a házamban ébredni enni.
-Ennyi?-kérdezte nem törődöm hangon rám se nézve és ettől kezdtem magam felhergelni.
-Mi az hogy ennyi?! A családomat akarom mit nehéz ezen felfogni?-kérdeztem kicsit fennhangon de így már rám nézett. Láttam a szemén hogy valamivel sikerült felkeltenem az érdeklődését.
-A családodat? És mégis miért?-kérdezte mire kínomban már elnevettem magam.
-Mert szeretEm őket?MERT ANYA VAGYOK ÉS OTTHON VAN A FIAM? MIT VÁRSZ TŐLEM? -fakadtam a végére sírva, de az őr arcán semmit nem láttam és nem azért mert könnyes volt a szemem. Átölelt, megnyugtatott, bár én még ígyis dühösnek éreztem magam, hogy nem enged haza, hogy még csak meg sem hatja hogy sírok, szenvedek. De aztán ahogy elengedett mélyen a szemembe nézett, és megszólalt.
-Ez már majdnem az, amire szükségünk van, hogy haza mehess. -Értetlenül álltam és csak pislogni tudtam, nem értettem, hogy mit akart ezzel pontosan.
-Még pár nap Skye, de ígérem hogy ha haza megyünk mindennél jobban fogod értékelni azt amid van, és sosem fogod elfelejteni hogy milyen érzés az hogy ők melletted vannak.-aztán ahogy befejzte a mondatot csak úgy ott hagyott. Egész nap a szobámban vagy a nappalibban szenvedtem, semmi programot nem szervezett, hiába vitt eddig minden nap vaalami abszurd helyre vagy eseményre... Most egyedül hagyott a gondolataimmal, mióta itt vagyunk most előszőr , de nem tudom mit akart ezzel elérni, ha azt hogy jobban érezzem magam, hát nem sikerült... csak rosszabb lett!

Sex on the beach 3. fejezet

Sziasztok! Tudom rég hoztam már részt de jó hírem van számotokra, nyaralni voltam és ugyan nem"publikáltam" mert nem volt netem sokat ötleteltem és írogattam, szóval hiretelnjében megfognak nőni az új részek ;)

Audrey:

-Jézusom Ava, hagyd már! Bulizzunk!
-NEM!-ordította le a fejem.-Ezt jól kell csinálnom, már csak egy szálloda kell és kész vagyok a turnéval, muszáj!
-Én ezt értem, de már teljesen zombi vagy. Hogy is 3 napja kaptad meg ezt a melót? És még csak tegnap találkoztatok rendesen.
-Te ezt nem érted, muszáj őket jobb színben feltüntetnem, különben végem!-borult a laptopjára a fülén a telefonnal.
-Jó én ezt nem bírom nézni!-hagytam ott szenvedni, magamhoz kaptam a táskám és elindultam a boltba egy kis piát venni. Muszáj kiütnöm, hogy legalább pihenjen valamennyit. Ahogy a boltba értem megláttam Ava bandájának az egyik tagját és hirtelen remek ötletem támadt.
-Héééé, sziaaaaaaaa!-ugrottam a srác elé aki pár perc zavartság után mosolyogva mért végig.
-Szia!-köszönt.-Csak nem rajongó?-kérdezte már önelégült képpel, mire nevetni kezdtem.
-Bocsi, de nem! Az a helyzet, hogy a barátnőm az új menedzseretek és azt hiszem örülne, ha átjönnétek ma hozzánk iszogatni kicsit!-mondtam és meglobogtattam előtte a kosarat amiben már volt 2 üveg vodka.
-Tényleg? Ava a barátnőd?-bólintottam mire nagyobb vigyor lett az arcán.-Amúgy Jimmy vagyok!-nyújtotta a kezét.-Hova is kéne mennünk?-kérdezte, mire engem elfogott valami hatalmas boldogság,némi gonoszsággal vegyítve, mivel tudom Ava nem fog örülni....

Ava:

-Természetesen, amennyiben bármilyen kár eset történne, azt megtérítjük, bőven kárpótoljuk magukat, de biztosíthatom róla, hogy nem lesz gond. Igen, de ezt nem ígérhetem meg, de higgye el nekem, ez az együttes egy befutott, szeretett csapat, nem lesz semmi gond!-nem is értem, hogy mondhatok ilyet, mikor róluk beszélek, hiszen tudom, hogy gond lesz! De végre valaki belement, hogy fogadja őket 2 éjszakára. Ahogy letettem a telefont felsóhajtottam és eldőltem, kifeküdtem a padlón.
-MEGCSINÁLTAM! -ordítottam el magam és vártam, hogy Audrey megjelenjen, de semmi. Homlokráncolva körbenéztem, de Audrey sehol sem volt. Feltápászkodtam és tudván, hogy egyedül vagyok elkezdtem ledobálni a ruháimat ahogy a fürdő felé tartottam. Ahogy beértem megengedtem egy kád forró vizet, felcsatoltam a hajamat és bemásztam a kádba. Végre, csend, nyugalom és egy kis pihenés, hát igen.... nem tartott sokáig.
-Avaaaaaaaaaaaaaaaaa, megjöttem!-ahogy meghallottam Audreyt felsóhajtottam.-Meglepim is vaaaaaaaaaan!
-Fürdőben vagyok!
-Am, ezt.... azt hiszem nem szeretnéd ott át venni.-válaszolt mire megráztam a fejem, vajon már megint milyen hülyeséget kell elviselnem?
-Jó, negyed óra és lent vagyok!-mondtam de erre már nem érkezett válasz. Kicsit áztattam még magam a forró vízben majd kiszálltam, átrobogtam a szobámba felvettem egy melegítőt és elindultam lefelé. Ahogy mentem le, hangokat hallottam, pasikat nevetni Audreyval beszélni... és mielőtt még beléptem volna a nappaliba ideges lettem.
-Audrey?-szóltam, és ahogy ott álltam az ajtóban megláttam Őket.-Mit műveltél?-kérdeztem a fogaim közt morogva.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!-ordították a srácok vigyorogva Audrey pedig csak tapsolt örömében.
-Gyere ki velem! Most!-hangsólyoztam és elindultam a bejárati ajtó felé. Ahogy becsukta maga után az ajtót már neki is estem.-Mégis mit gondoltál? Hogy hozhattad ide őket? HM?! Ez a munkám és ha elcseszem nincs több lehetőségem, te meg csak szórakozol és itt vigyorogsz! UTÁLLAK!-mondtam de csak kuncogott.
-Előszöris, tudom, hogy imádsz, másrészről pedig, csak könnyebb lesz velük dolgozni, ha megismered őket.
-Nem, ez nem így megy! Küldd el őket!-mondtam neki határozottan de csak megrázta a fejét.
-Én biztos, hogy nem!
-Jó, akkor majd én!-mondtam és visszaindultam. Ahogy a kezemet a kilincsre raktam, kicsit megtántorodtam de vettem egy nagy levegőt.
-Fiúk sajnálom, hogy a hülye lakótársam ide cibált titeket, de sajnos ez most nem jön össze! Még dolgoznom kell és ez most nem fér bele az időmbe, szóval, köszi hogy eljöttetek, de nem lesz itt buli, sem iszogatás...-mondtam, és azt hittem kivált ez belőlük valami reakciót, de még csak meg sem lepődtek.
-Akkor majd máskor bepótoljuk!-állt fel Jimmy és ahogy ő elindult mentek utána a többiek is, mind intettek, köszöntek és pár perc alatt eltűntek. Én meg hirtelenjében azon kaptam magam, hogy sajnálom őket,és kurvára szemétnek érzem magam, így mielőtt még Audrey megérkezhetett volna, hogy elhordjon minden jó elrontójának, visszamentem a szobámba és folytattam a munkát...

Nobody's perfect 2.11

-Liiiiiiiiiiiiiiiiiiz!-hallottam meg Brian hangját és bepánikoltam.Eltoltam magam Matt-től, megtöröltem a számat és visszasiettem a szobámba. Próbáltam lassítani a szívverésem és nem kapkodni a levegőt mire beér a szobámba.
-Igen?
-Este családi vacsi lesz nálunk, apámék szeretnék ha jönnél velem.-mosolygott rám kedvesen és hiába nem akar tőlem semmit és nem is vagyunk együtt de borzalmasan bunkónak, szemétnek éreztem magam, hogy csókolóztam Mattel.
-Öm,... jó persze... szívesen!-mondtam, közben magamra erőltetve egy mosolyt, és igyekeztem elrejteni a szemembe lassan beszökő könnyeket.
-Okés, akkor majd este 7-re kell átmennünk.-bólintottam azzal kiment. HIrtelen el is felejtettem, hogy Josh is a szobában van így mikor megfordultam és megláttam megijedtem.
-Szereted?-kérdezte de én egy szó nélkül ott hagytam és visszamentem Matthez. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.
-Ez így nem megy, igaz?-kérdezte aztán, nem szóltam semmit.-Szereted?
-Tessék?
-Briant? Mikor azt mondtad, mi van ha te szerelmes vagy, rá gondoltál, ugye?
-Sajnálom!-csak ennyi jött ki a számon, láttam rajta, hogy fáj neki de nem tudtam mit mondani már. Otthagytam, visszamentem Joshhoz.
-Lekezelem a sebeidet, jó?
-Menjünk sétálni.
-Mi?
-Menjünk sétáljunk, látom, hogy...-nem hagytam hogy befejezze, utálom, hogy kiismertek és hogy látják rajtam, hogy bajom van. Odamentem a másik oldalára és segítettem felállnia. Lassan, óvatosan mentünk le a lépcsőn. A tolókocsit odahúztam a lépcsőhöz és Josht beleültettem.
-Várj egy kicsit!-kértem és kimentem Brianhez a konyhába.
-Szia.
-Hello.
-Figyelj, a ma este, még se lenne olyan jó, nem szeretném Josht itt hagyni.
-Liz, annyira örülnének neked.
-Sajnálom!-mondtam megint aztán visszamentem Josh-hoz.
-Menjünk!-toltam ki az ajtón és az utcában elindultunk sétálni.
-Miért vigyázol rám?
-Mert fontos voltál nekem.
-De ahogy mi szakítottunk...
-Nem Josh, anyukád miatt szakítottunk! Nem velünk volt baj.
-Akkor ha azt mondanám, hogy elköltöztem otthonról, egyedül élek, és anyám többé nem szól bele semmibe, lenne újra esélyem?
-Nem tudom, lehet.-mondtam neki, és így is gondoltam. Josh tökéletes pasi nekem, megért engem, tudja hogy élek, hogy mire tanított apám, ő el tudott úgy fogadni.-De nem most! Most csak én akarok lenni, egyedül.-már a anyuék házánál jártunk így kicsit gyorsítottam a tempón, hogy hamar vissza is fordulhassunk.
-Szeretsz még?-kérdezte aztán, de ezen nevetni kezdtem.
-Josh, számít ez most? Itt vagy, mert ismerlek és segíteni szeretnék neked, hogy felgyógyulj. Túl bonyolult az életem és a lelkivilágom most ehhez, úgy hogy kérlek hagyjuk ezt. Nem fogunk újra összejönni.-mondtam komoran és nagyobb lendülettel indultunk vissza a házba. Délután a nappaliban fetrengve tévéztem, semmihez nem volt kedvem.Csak kapcsolgattam a tv-t reflexszerűen és bámultam ki a fejemből.
-Hééé Lizzyyyyyyyyyyyyyyy!
-Liz ezt hallgasd!-rontott be Jimmy és Matt vigyorogva.
-Na mondjátok!
-Turnéra megyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk!-ordította Jimmy, én meg nem akartam elhinni.
-Mi van?-kérdeztem.
-Turnéra megyünk! Előzenekar leszünk de ez hatalmas lehetőség nekünk! Elhiszed ezt?
-És mennyi idő? Mikor indultok?-kérdeztem de erre elhúzták a szájukat.
-3 hónap és holnap után megyünk!
-MI VAN?-kérdeztem ki akadva?-Itt hagytok engem egyedül 3 hónapra?
-Muszáj ez olyan lehetőség..-kezdte Jimmy, közben magához ölelve.
-Jó persze tudom, csak egyedül ebben a nagy házban... hiányozni fogtok.-szorítottam erősebben Jimmyt, majd egyik kezemmel még Mattet is odahúztam és percekig csak így álltunk.
-Na menjünk is mondjuk el a többieknek, basszus be is kell pakolnunk. Úristen csomó...-és már mentek is fel a lépcsőn. Elmennek? Mihez kezdek magammal itt egyedül? Basszus!

Life is just a game 57.

Sziasztok, ahogy ígértem itt a friss Sex on the beach és a Life is just a game is. Tudom a hosszabb részeknek jobban örültök, de egy darabig amíg Skye lelkivilága és válsága a téma ilyen kisebb részecskék lesznek, remélem azért tetszik! :)


Walker:

-És most mégis hova megyünk?
-Lovagolni!
-Én nem tudok lovagolni!
-Majd most megtanulsz.-húztam tovább.
-Miért csinálod ezt és nekem miért kell?
-Azért hogy ne legyél depressziós, azért hogy megismerd magad, azért hogy láthasd a Alecket és Mattet.
-Nem akarom látni Mattet.-duzzogott továbbra is. 3 napja vagyunk itt és azóta semmi próbálkozás, esténként hallom hogy sír, és mászkál.
-Ne Mattet hibáztasd!
-Miért ne? Miatta van mert ő nem bírta ki Valary mellet, mert...
-Két ember kell ehhez te is tudod. Különben neked és nekem lenne gyerekünk.-mondtam neki, mire láttam az arcán, hgy kizökkent és összezavarodott.
-Ezt meg hogy értsem?
-Emlékszel, mondtam hogy érted meg tudnék változni.-mosolyogtam rá és bementem az istállóba. A lovakat még reggel felszereltem szóval csak kivezettem őket. Skye még mindig értetlenül nézett rám.
-Tudod Walker én nem értelek! Szidom a pasit aki után éveken át epedeztem, akitől van egy fiam, itt vagy te akinek elvileg tetszem és te azt mondod hogy ne szidjam. Megvéded, pedig még csak nem is érdeklem, nem is hívott mióta itt vagyok és még csak nem is csinált semmit mikor elhoztál, arról nem is beszélve hogy a Emilyt sem gyászolta meg és...-elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
-Hé, shhhh!-öleltem át gyorsan.-Nem így van. Matt is gyászol, de neki rád kellett figyelni, magának nem is adott időt, mert nem hagytál neki. Kizártad.Én ott voltam a kórházban, mikor az orvos elmondta és Matt összerogyott a váróban és a földön zokogott.-erre felkapta a fejét és csak nézett rám a piros, könnyes szemeivel.-Szeret téged, csak nem hagyod neki.-és elengedtem. A kezébe adtam az egyik szárat és elindultam, remélve hogy utánam jön ő is a lóval míg kiértünk a réthez.

Sex on the beach 2. fejezet

Ava:

Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.

Syn:

-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.

Ava:

-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam.  Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott  velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.

Nobody's perfect 2.10

-Josh gyerünk! Segíts nekem!-kérleltem, ahogy próbáltam felállítani az ágyból, hogy kicsit mozogjon, de nem ment.-Jó nekem mindegy, akkor feküdj csak itt!-hagytam ott és átviharzottam az új szobámba, vagyis Matthez.
-Na mi az nem megy?-kérdezte vigyorogva, mire megráztam a fejem.-Nyugi, rá fog jönni, hogy muszáj! Addig meg itt vagyok én!-vigyorgott rám, de valahogy nem éreztem jobban magam. Haza hoztam hogy majd én segítek, de nem tudok....
-Matt, őszintén válaszolj, én rossz ember vagyok?
-Mi van? Liz hogy jut ilyen az eszedbe?
-Nem tudom, csak ahogy visszagondolok, sose voltak barátaim, és titeket is elmartalak magam mellől, Joshsal se ment, apu is itt hagyott és...
-Ne beszélj hülyeségeket, te vagy a legjobb ember akit ismerek! Ki más segítene világra egy gyereket a suliban?-nevette el magát, de valahogy engem nem győzött meg. Valami baj lehet velem, hiszen még Brian se szeret, bezzeg Matt...
-Most te is válaszolj nekem őszintén. Kavarsz valakivel?
-Nem, dehogy!
-Akkor mi akadálya kettőnknek?
-Az, hogy te nem kettőnket akarod, csak szexet.-mosolyodtam el kínomban, mert tudtam, hogy így van. -De ezt inkább hagyjuk, lehet nem is olyan jó ötlet, hogy a te szobádban alszom.
-Mi, nem ez nekem tök jó...
-Igen Matt, én is attól félek!-nevettem fel végre őszintén és elindultam a földszintre. Lent tvzett Jimmy, Brian és Zacky.
-Srácok aludhatok valamelyikőtöknél amíg Josh itt van.
-Mi van Mattel?-kérdezte vigyorogva Jimbo, de ahogy felvontam a szemöldököm és elhúztam a számat szerintem megértették.
-Kicsit ki van éhezve szegénykém-mondtam halkan mire felnevettek.
-Lizzykém, én most fűzők egy csajt és ha nem akarsz egy édes 3-ast...
-Jó Jimmy inkább hallgass!-toltam el magamtól nevetve és Zackyt bűvőltem.
-Aludj velem, engem nem zavarsz!-mondta viszont hamarabb Brian és hát hiába nem örültem neki a beszélgetésünk miatt, nem volt más választásom.
-Um, oké, köszi!-mondtam kicsit csalódottan és visszaindultam egy kis vízzel Josh-hoz.
-Na jó, Josh figyelj! Tudom, hogy szomjas vagy, itt van a víz.-mondtam neki és leültem az ajtóban a kezemben a vízzel.-Gyere ide érte!-néztem rá komolyan, de láttam az arcán, hogy megrémült.-Én várok!-mondtam és elővettem a mobilomat és elkezdtem rajta játszani.

Egy héttel később:

Ez az egy hét borzalmas volt, minden este Briannel aludni, érezni az illatát miközben tudom, hogy ő csak a legjobb barátom, vagyis ő azt hiszi. Joshsal viszont elég jól haladtam.
-Na jó gyere!
-Nem, Liz!
-Josh ne ellenkezz, gyere ide! Itt a vízed, itt a kaja, gyerünk!
-Én téged akarlak, egy csókot!
-Hát ahhoz is ide kell jönnöd!-mondtam neki reflexből, nem gondoltam, hogy tényleg ezért felpattan, de így volt. Láttam rajta mennyire erőlködik és azt is hogy fáj neki, de egész jól sétált felém a járógipszével, és a rossz térdével. Lassan odabicegett hozzám és megsimította az arcomat és egy nagyon pici, leheletnyi csókot adott, de így is elkaptam a fejem.-Na jó, akkor most vissza.-sóhajtottam és visszakísértem az ágyához és segítettem neki enni.
-Liz kérdezhetek?-bólintottam.-Miután visszajöttél lett valami köztetek?
-Kivel?
-Hát Mattel. Szeret téged!
-Nem nem volt semmi, és hát eléggé félreismerted. Nem szeret, csak...
-Liz vak vagy ha nem veszed észre, plusz az a levél.
-Nem te látod rosszul, de várj milyen levélről beszélsz?-kérdeztem értetlenül aztán felém nyújtotta a levelet amit még mikor elmentem az ágyon találtam és amit én azóta se bontottam ki mert megfeledkeztem róla valahogy.
-Te kibontottad úgy, hogy láttad én még hozzá sem nyúltam?-akadtam ki kicsit de kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem.Mire a végére értem borzalmasan éreztem magam, könnyesek lettek a szemeim és összeszorult a szivem. Ha mindezt korábban tudom, ha még akkor elolvasom ezt a levelet, nem mentem volna Joshsal, ...itt maradtam volna, és talán... Matt és én...együtt lennénk?
-Tényleg szeret és nem hiszem hogy ez most másképp lenne.-mondta Josh és visszagondolva, Matt mindig figyelt rám, Joshsal is segít, és Haleynél is mellettem volt és mikor apu elment és...HIrtelen azon kaptam magam hogy a levéllel a kezemben Matt és az án szobámat elválasztó ajtóban állok és Mattet figyelem.
-Lizzy jól vagy?
-Matt ezt, ...ezt te írtad?-tartottam fel a levelet mire az arca kicsit megkomolyodott, láttam hogy zavarba jött.
-Én, de az...
-És amiket leírtál, azok igazak?
-Számít ez most?!-kérdezte ingerülten és elfordult tőlem.
-Matt, számít! Akkor nem olvastam el ezt a levelet, de... ha tudom...
-Akkor mi? Azt mondtad neked semmit nem jelent, csak szex volt.-fordult újra felém és így sokkal jobban fájtak a szavai.
-Hazudtam, mert megijedtem!Sokkal, de tényleg sokkal több volt nekem.-ahogy ezt kimondtam a derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt. Én a szabad kezemmel a tarkójánél megfogtam a nyakát ő pedig hirtelen a combom alá nyúlt és a csípőjére emelt.

Life is just game 56.

Skye:

-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.

Brian:

-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.

Heidi:

-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.

Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem! 
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!

Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni  vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.

Walker

-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.

Sex on the beach 1. fejezet

Ava:

-Könyörgöm Ava, gyere! Ez hatalmas buli!
-Kérlek, Audrey, nem megy!
-Na jó, emlékszel a pasira akivel féléve összejöttél?
-Nem jöttünk össze.
-Jó akkor a pasira, akivel lefeküdtél, lehet megint összefuttok.
-Könyörgöm, Nem is emlékszem hogy néz ki, csak egy tetoválásra emlékszem, és arra, hogy túl jóóóóó volt vele.-kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Féléve a Brooklyn pubban találkoztam a sráccal, de őszintén szólva, addigra már annyira részeg voltam, hogy az arcára, vagy a nevére nem is emlékszem.Az illata, az erős izmos karjai körülöttem, a közelsége és az a tetoválás viszont az elmémbe égett.
-Hahóóóó, Ava figyelsz?-integetett Audrey a lakótársam a képem előtt.
-Ja bocs, csak,.. kicsit elkalandoztam.-haraptam az ajkamba ahogy gyorsan elhessegettem az emlékeket.
-Szóval? Megyünk?
-NEM!-hangsúlyoztam és az elkeseredett képébe nyomtam egy párnát. Már épp készültem, hogy kisétálok a nappaliból mikor csörögni kezdett a mobilom.
-Igen?-kaptam gyorsana  fülemhez, mivel már 2 hónapja teperek egy állásért, és állandóan a telefonom bűvőltem, mikor hívnak végre.
-Ava?
-Igen, én vagyok! Mondd gyorsan Justin, mi az?
-Jó hírem, van! Tied a meló, vagyis egy banda!
-Komolyan? TÉNYLEG?-visítottam fel örömömben és ugrálni kezdtem.
-Este találkozzunk, jó megbeszélni a részleteket!
-Persze, rendben, hol?
-Brooklyn pub, a banda is benéz valamikor, meg is ismerkedhettek.
-Ott leszek és imádlak, komolyan!-raktam le a telefont és Audrey felé fordultam.-Na jó elmehetünk a Brooklynba, de én dolgozni fogok!
-Ezaz ezaz ezaz!-ugrált ő is örömében és már ment is átöltözni.

Syn:

-Kellemes a hasznossal, még ha dolgozni is jöttünk, legalább felszedhetek valami csajt!
-Kussolj Gates! Ma az új menedzsert kell megismernünk mivel az előzőt kikészítettétek Zackyvel.-csitított le Matt.
-Fogalmam sincs miről beszélsz!-röhögte el magát Zacky és rám nézett.
-Jah, fogalmad sincs, szerencsétlen nőt 2 hét alatt elkergettétek.
-Kikérem magamnak én csak szeretni akartam.-emeltem fel a kezeimet vigyorogva, de csak elsétáltak mellettem a megszokott asztalunkhoz. Leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Srácok, most mondom ha a fogadásaitokkal ezt is elkergetitek megöllek titeket.-nézett körbe Matt mindannyiunkon szigorúan.
-És ha tényleg jó csaj?-kérdezte Jimmy.
-Remélem pasi.-sóhajtott fel unottan Johnny, mire mi csak röhögni kezdtünk.
-Persze, neked pasi kéne mi?-ugratta Zacky is, de a kis törpe feje bevörösödött, de egy szót se szólt.
-Mindenki tartsa távol magát tőle!-feszült be Matt arca.
-De akkor te is!-karolta át Zacky, mire Matt elvigyorodott.
-Én mégis mikor hajtottam rá egy csajra is?-kérdzete, de szerintem mindannyiunknak ezer meg egy emléke lett Mattről és a csajokról.
-Na jó jöhetne már Justin, vagy még sincs menedzser?-kérdeztem, mivel egyre türelmetlenebb lettem és már a 3. whiskymet húztam le.
-Bocsi fiúk, megjöttem!-rohant oda hozzánk Justin.-Egy perc és itt lesz az új menedzseretek is.
-Nő?-kérdeztük egyszerre.-mire Justin bólintott.
-De kérlek ezt ne szúrjátok el, alig amardt ember a cégnél aki vállalna titeket. Igazság szerint ő i csak azért, mert fogalma sincs róla kik vagytok.
-Mi van?-háborodtam fel.
-Nem ismer titeket!-mondta megint és én összezavarodtam. Egy csaj lesz a menedzserünk aki semmit nem tud rólunk, érdekes lesz...
-Jön már, remélem...-nyelt egy nagyot és elkezdte pásztázni a tömeget, közebn Zackyvel az esti felhozatalt néztük.
-Nézd azt!
-Nem, nem jó, ijesztő arca van....- fintorodtam el, és csak elnevettük magunkat. Aztán Zack talált egy jobbat.
-És ott? Nézd! -Épp érkezett a csaj és ahogy végig néztem rajta ideális.-Na fogadunk?-nyújtotta felém Zacky a kezét és én boldogan nyújtottam vissza.

Épp arról beszéltünk kipróbálkozzon először, mikor a csaj magától indult el felénk és végig nagy mosollyal meredt Justinra.

Ava:

-Szia megjöttem!-öleltem át Justint, aki még épp a fülembe sugdosott.
-Éppen ideje, rád vártak!-engedett el aztán és az asztal felé fordultunk.-Srácok ő Ava Banks, az új menedzseretek.-ahogy jobban szemügyre vettem őket, az arcokat rájöttem kik ők.Ahogy intettem nekik mosolyogva és tudatosult bennem milyen munkát is kaptam, lefagyott  a mosoly az arcomról.
-Hello srácok!
-Justin ugye csak szórakozol!-pattant fel egy kigyúrt rövid barna hajú. zöld szemű srác, és félre rángatta Justint. Ahogy hátat fordított kaptam pár percet a többiekkel.
-Szóval, Ava vagyok!
-Johnny.
-Rev.
-Zacky!-az első aki  a piercinges szájával még mosolyt is villantott felém.
-Synyster.-kacsintott rám, ahogy felvontam a szemöldököm meglepettségemben, a többi srác röhögni kezdett. Justinék visszajöttek, és be is mutatott Mattnek.
-Akkor Matt, holnap nálad mindenki legyen ott 3-ra, megbeszéljük, hogy kezdjük el a munkát!-mondtam határozottan ,de a gyomrom már görcsben volt.

FIGYELEM! FIGYELEM!

Na hát köszönöm mindenkinek, aki olvassa az írományokat, az a helyzet, hogy egyedül maradtam az oldallal és az írással, de dolgozni fogok rajta, hogy ugyanúgy szuperül menjen minden!

És van is egy új ötlet, egy új sztori ami remélem, legalább annyira tetszeni fog mint a kettő ami most fut. Igen kettő, a Faith nem kerül befejezésre, aki arra várt attól elnézést, de az nem megy!

Szóval az új fic-ket azoknak az olvasóknak ajánlom elsősorban, akik olvasnak rendszeresen, komiznak és akikből erőt merítve tudom folytatni az írást.
Többek között Black Bird, Ryuk.' , Alexx, de persze mindenki aki valaha írt egy hozzászólást, véleményt mondott, tanácsot adott, köszönöm!!!

Továbbra is jó olvasást mindenkinek!

Ann

Nobody's perfect 2.9

-Zacky, szólj a ribidnek most mehetünk be anyuhoz!
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs  ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.

-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.

Life is just a game 55.

Skye:

-Látni akarom Alecket!
-Skye, nem biztos, hogy...
-Matt ő az én fiam! Látni akarom!
-Elfelejted, hogy az én fiam is! Nem vagy olyan állapotban, hogy...
-Milyen állapotban ha? Nem vagyok normális? AZT MONDOD ŐRÜLT VAGYOK?! ÉS KI TETTE EZT VELEM? HM?!HM?!
-Nyugodj meg!
-TAKARODJ EL INNEN!-ordítottam torkom szakadtából Mattel, de ő csak állt előttem.Meg se mozdult. Állandóan itt van és egy szót se szól. még tovább hergeltem volna magam, ha valaki nem tapadt volna rá a csengőre. Matt oda sietett, nem láttam ki az, csak azt hallottam, hogy suttognak, hát odamentem én is.
-Matt, komolyan mondom! Tudom mit csinálok, csak bízz bennem!
-Nem tudom, én ... szüksége van rám és...
-Mi folyik itt?-néztem az ajtóban álló Walkerre.
-Velem jössz!
-Hova?-kérdeztem, de Walker csak húzott egyet a nyakán, majd Mattel összenéztek.
-Bele se kezdj abba a dumába, hogyha baja esik megölsz, mert erre képtelen lennél. Katona voltam és elég jó.-mondta Mattnek miközben elsétált mellette, egyenesen felém. Megállt előttem és felkapott a vállára.
-Tegyél le! WALKER! MOST!-nem érdekelte, ahogy kisétált velem Mattet néztem ott állt az ajtóban és nem tett semmit.

Heidi:

-Aleck edd meg a reggelidet!
-Miért alszik Brian a kanapén? Összevesztetek?-kérdezősködött folyton, és minden reggel ugyan az ment, már 2 hete.
-Igen, csúnyán bántam a nénikéddel.-mordult fel Brian a kanapén.
-Akkor apa is kanapén alszik most?
-Nem kicsim, apa vigyáz most anyura, de most edd meg a reggelidet.-toltam vissza elé a tányért.
-Nem akarom!
-Aleck edd meg!
-Anyát vagy apát akarom!-nyöszörgött és berohant a nappaliba Brianhez, felült mellé a kanapére és bámulta.
Egy ideig vártam mi történik, Brian észre veszi-e egyáltalán, hogy ott van mellette. Aztán hirtelen Aleckre dobta a takaróját és hörögve morogva elkapta és csikizte, Aleck pedig boldogan kacagott, visítozott. Jó volt nézni őket, lehet Brian mégis készen áll hogy apa legyen, de azt hiszem a kapcsolatunkat eléggé haza vágta ahhoz, hogy ne tartsunk még ott.2 és fél hete hogy Skye kórházba került és hogy Brian haza jött, azóta a kanapén alszik, de igencsak próbálkozik, már tömve vagyok virág csokrokkal, csokikkal... új ruhákkal...
-Na jó, akkor majd én kinyitom!-mentem az ajtóhoz míg a fiúk még bírkóztak.-Matt? Baj van? Hol van Skye?
-Walker elvitte magával, azt mondta tud segíteni.
-Mi van?-akadtam ki teljesen.-Hova vitte, miért?
-Heidi Skye depressziós, minden este visítva kel fel, engem a pokolba kíván és nem tudok neki segíteni.
-És hagytad? Hova vitte, nem... ez...-kezdtem el felalá járkálni idegességemben.
-Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!-szaladt aztán Aleck oda Matthez így meg kellett nyugodnom, majd Brian is odajött egy szál alsógatyában. Hát igen a legújabb hobbija, hogy ha én őt "éheztetem", akkor mindent bevet, hogy ő is felcsigázzon engem.
-Skye?
-Walker elvitte...
-Hát haver sok sikert, nekem betörte az orrom.-fintorgott Mattre.
-De meg is érdemelted!-szóltam utána de nem reagált.
-És akkor mikor jönnek vissza?
-Nem tudom! Semmit se tudok!-nézett rám Matt kétségbeesetten. Tudom, hogy Walker soha nem bántaná, de akkor is féltem, hogy mi lezs vele, hiszen azt se tudom ha baj van hol keressem.

Walker:

-Miért hoztál el és hova megyünk?
-Valahova ahol rendbe tudsz jönni.
-Én rendben vagyok, te viszont nagyon nem, elraboltál. És tudod mi van? Ezért le is csukhatnak téged.
-Skye kérlek! Engedd hogy segítsek neked!-tettem a kezét a kezére, és bár azt hittem elrántja, nem tette, csak bámult ki az ablakon.-Oda viszlek, ahol én is rendbe jöttem a sereg után, ahol segítettek nekem, hogy ne csak az öldöklésen járjon az eszem és azokon akiket megöltem.
-Én jól vagyok!
-Nem, nem vagy! Elvesztetted a kisbabádat, nem vagy jól, de én segíthetek.
-Meddig kell ott lennem?
-Addig amíg jól nem leszel. De ne félj én végig veled maradok.-néztem rá, ő nem viszonozta, de megszorította a kezemet.

Nobody's perfect 2.8

-Úristen mi ez az illat?-jött be az orra után Zacky a konyhába.-Lizzy te főzöl?
-Igen!-mosolyodtam el.-Gondoltam ránk fér valami finom vacsi.
-Mikor lesz kész?
-Még úgy egy óra.-kavargattam meg a csirkét a tűzhelyen közben Zacky már  azöldségeket lopkodta a salátából.-Hééé, tűnj innen!-lökdöstem arrébb. Leült a pult mögé és nyálcsorgatva várt.
-Miért nem mondtad hogy tudsz főzni?
-Mert nem tudok. Egyedül mexikóit tudok csinálni, mást nem valami jól.-nevettem el magam aztán hatalmas ajtócsapás.
-ÚÚÚÚÚRISTEEEEEN!-jött Matt és Brian felhördülve.-Te főzöl?-nézett rám Matt vigyorogva, mire csak bólintottam.
-Szuper, akkor áthívhatok valakit?-kérdezte Brian mire mind kicsit furán néztünk rá, de már pötyögött is a mobliján.
Zacky türelmesen ülte végig azt a majdnem egy órát mire készlet a vacsi, már épp szedegettem ki a kaját, mikor Brian elrohant az ajtóhoz.
-Srácok ő itt Haley! Haley ők itt Matt, Zack, és Lizzy.-a fiúk kedvesen intettek miközben méregették a csajt, én viszont észre sem vettem csak mikor már a vér folyt végig a kezemen hogy összeroppantottam a salátás tálat.
-Úristen Liz jól vagy?-szaladt hozzám Brian és megfogta a kezem. Ahogy a szemébe néztem elvesztem hirtelen. Kikaptam a kezem a kezei közül.-Liz, vérzel, hadd segítsek!
-Brian hagyj! Megtudom oldani!-fordultam a csaphoz és vízzel kimostam a sebeket. Mivel még vérzett körbetekertem egy konyharuhával, majd mély levegőt vettem és visszafordultam a többiekhez.
-Bocsi neharagudj, Liz vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt és köszöntem a lánynak.Kedvesnek tűnt, de egyszerűen nem értem hogy hogy kerül ide, vagy ki ő egyáltalán.
-A kaja kész, szóóóval egyetek! Én megyek és összevarrom magam!-húztam el a számat, de kifelé menet még felkaptam egy üveg bort és felmentem a szobámba. Berontottam a fürdőbe leültem a padlóra és csak bámultam magam elé. Miközben magamban kezdtem beszélni.
-Mit is gondoltam, komolyan! .....Ő itt Haley, hát persze, szép magas, és igazi plázamaca...Pfúúj!
-Hééé, Jól vagy?-nyitott be rám Matt.
-Áh, igen, csak, nem tudom egyedül összevarrni.
-Mi volt ez az egész?
-Matt miről beszélsz?-kérdeztem, és felé tartottam a tűt és a cérnát, hogy befűzze nekem.
-Kicsit ideges lettél mikor megláttad a csajt.
-Igen, mert.... vagyis nem.... Katherine óta félek, ha mind felcsináltok egy csajt mi lesz velünk?-próbáltam elhitetni vele, nem tudom mennyire ment.
-Nem csinál fel senki senkit! Nyugodj meg!-nyomta a kezembe a tűt.
-Lehet most jobb ha nem maradsz itt és ezt nem nézed.-mondtam, de nem csinált semmit, hát beledöftem a tűt a kezembe. Felnyögtem és újra és újra beleszúrtam a tűt. Mikor végeztem és felnéztem Matt ugyanúgy ült velem szemben.
-Elképesztő vagy!
-Miért? Mert tudok fájdalmat okozni magam?
-Mert képes vagy segíteni magadon!-mondta és magához húzott és megcsókolt.Hirtelen fel sem fogtam mit tesz, de mikor igen elhúztam a fejem.
-Matt ezt ne. Nem akarok megint összeveszni és...
-Ne haragudj, csak...az hogy ilyen erős vagy és...
-Na várj, te most beindultál erre?!Maaaattt!-nevettem el magam, mire elvörösödött a feje.
-Jó Liz tudod mit? Inkább menjünk le!-nyújtotta felém a kezét, hogy segítsen felállni.Gyorsan leragasztottam a sebemet és bekötöztem a kisebbeket, és visszamentünk a többiekhez. A nappaliban ültek ettek, kivéve Brian.
-Lizzy jól vagy?-jött elém és elkapta a kezem.
-Kösz, igen!-húztam el és magamhoz ragadva egy poharat levetettem magam az egyik szabad fotelbe. Láttam Brian arcén a zavarodottságot és hogy nem érti mi van, de most komolyan, idehoz egy csajt? Azok után amik mostanság voltak velünk ide hozza Haleyt? Mit gondol ez?
-Hé Liz nagyon finom lett, ha nem gond elkérném a receptet.-nézett rám mosolyogva az imén a fejemben még mindennek elhordott nőszemély.
-Ühüm, persze!-mosolyogtam rá erőltetten, valószínűleg túl erőltetetten mert Matt odaült a fotel szélére és belém csípett.-Majd Briannel elküldöm!-mondtam és inkább gyorsan elfordultam Mattre néztem aki elismerően pillantott rám.
-Ügyes vagy te! -adott egy puszit a fejemre, de azért ott maradt mellettem mint valami felvigyázó. Lehet még se vette be a kamu dumámat?.....

Life is just a game 54.

Matt

-Nyugi, meg vagyunk Aleck jól van!-nyugtatgatott Heidi a telefonban mivel Aleck már 4 napja velük van. Skyet 1 napja engedték ki a kórházból de nem tudom mire számíthatok, mert  a kórházban egy szót se szólt.
-Nagyon köszönöm Heidi.
-Matt ne legyél hülye! Tudom, hogy most csak rád van szüksége, de figyelj akármi van hívj jó, még az éjszaka közepén is.
-Rendben!-hálálkodtam. -Na de megyek már ágyba dugtam, megnézem elaludt-e. Jó éjt és Alecket puszilom!
-Átadom! Jó éjt!-köszönt el Heidi is. Ahogy kinyomtam a telefont már fel is kaptam a tálcát a konyhapultról és indultam be a hálóba. Jimmy egy időre elment, csak Skye és én maradtunk.
-Szia, minden rendben?-kérdeztem ahogy bementem de egy szót se szólt, rám se nézett.-Hoztam vacsit, vagy valami olyasmit!-mosolyogtam rá, de semmi. Bemásztam mellé az ágyba és az ölembe vettem a tálcát.
-Csak a kedvenceid, friss eper, kis rántotta, kalács, karamellás tej, és fagyi.-semmi....-Skye kérlek, megőrülök annyira féltelek.-ahogy néztem még csak semmije, egy arcizma se, de a szeme se rebbent ahogy beszéltem hozzá.-Szeretlek és legalább annyira fáj, mint..
-Ne merd azt mondani, hogy annyira fáj neked mint nekem!-szólalt meg végre, bár nem épp erre számítottam.
-Hidd el nagyon vártam és ugyanúgy zokogtam, azt hittem megőrülök mikor megtudtam.-megintcsak nem szólt. Lecsúszott az ágyon és nyakig betakarózott.
-Ha éhes lennél ez itt lesz, ha bármi kell szólj! Itt vagyok veled, és szeretlek, csak engedd nekem hogy segítsek!
-Matt, nem bírok rád nézni! Te tetted ezt velem, ha te nem... akkor én... nem történt volna meg ez az egész.
-Én nem akartam rosszat!-szíven ütött amit mondott, engem hibáztat. Rám haragszik, hogy elvetélt és Emily meghalt. -És tudnod kell, hogy számított nekem ez az egész, különben nem lennék itt. Nem lennék veled és nem érdekelne és éjszakáznék 4 napja mióta bekerültetek!-kezdtem kicsit felkapni a vizet ahogy mondtam ezeket, saját magamat húztam fel. Egyre dühösebb lettem, és csalódott.-ÉRTSD MÁR MEG!SZERETLEK TITEKET!
-Nem megy!-suttogta és elfordult tőlem úgy aludt el. Én persze megint csak nem tudtam aludni. Megőrjített a tudat, hogy engem hibáztat.

Reggel mire felkeltem nem volt az ágyban, pedig összvissz ha 2 órát aludhattam. Gyorsan felpattantam de nem kellett messze mennem, a fürdőben állt a tükör előtt és a hasán lévő vágást nézte.
-Mit csinálsz?
-Ennyi maradt nekem! Ennyi jutott Emilyből.
-Skye...
-Menj ki!-húzta le a fölsőjét és elfordult tőlem.
-Nem!-tiltakoztam mire rám kiabált!
-MENJ KI INNEN!-Tudtam hogy fél és bizonytalan, mert még mindig háttal állt nekem, hát elkaptam a karját és szembe fordítottam magammal.
-Veled maradok, itt bent! Mondhatsz rám amit csak akarsz, pofozz fel, rúgj belém!Nem érdekel, de itt maradok!-ahogy ezt kimondtam kitépte a kezét az enyém szorításából és a mellkasomat kezdte ütlegelni.
-HÜLYE FASZ VAGY, TUDOD?! HA TE MARADSZ VALARYVEL AKKOR NEM LETTEM VOLNA TERHES ÉS NEM LENNE HALOTT A GYEREKEM! MIATTAD VAN AZ EGÉSZ TE HÜLYE, OSTOBA, ÖNZŐ BAROM!-kezdett a végére zokogni a kiabálás közepette, így egyre gyengültek az ütései. Eszembe sem jutott, hogy megállítsam vagy védekezzek. Egyszer csak abba hagyta már csak zokogott és nekem dőlt. Lassan átkaroltam és ő teljesen elengedte magát, ahogy tartottam a kezeim között éreztem hogy a mellkasomon folynak a könnyei, hogy megtört. Lassan a karjaimban tartva lecsúsztam vele a földre és úgy próbáltam nyugtatni. Csak sírt és sírt, órákon át ott ültünk a fürdőszoba kövén és ő csak zokogott a mellkasomon. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam vele együtt sírni, csak ott voltam neki, és hagytam!