Sex on the beach 11. fejezet/1

Sziasztok ezerbocs, most vettem észre, hogy ezt tegnap nem tettem közzé, pedig azt hittem, szóval elnézést, de most itt van, pótoltam!
Jó olvasást ;)


Ava:

Jaj végre úgy kelhetek fel reggel hogy nem kell sehova sem sietni, egy kis pihenés. Istenem de jó, gondoltam miközben végig nyújtóztam az ágyon. Este a fiúkat is hagytam a koncert után, Audrey meg mivel bezárkózott a szobájába egyedül, nyugalomban töltöttem az estét.Belebújtam a köntösömbe és kiléptem a közös nappaliba és szinte elborzadtam, ahogy körbenéztem.
Ruhák szanaszét, istentelen bűz, és Zacky és Jimmy 3 méter különbséggel félmeztelenül a földön horkol.Dühösen trappoltam odahozzájuk.
-ZACK, JIMMY!-nem reagáltak semmit, még egy kis nyöszörgést sem. Leguggoltam Zacky mellé és sikítottam ahogy a torkomon kifért. Ijedtében felugrott és zihált.
-Mi a franc?-nyöszörgött Jimmy.
-Ava te normális vagy?...... alig kapok levegőt...-lihegett Zacky de már a szemét dörzsölgette ülve.
-Mi történt?-jött ki Matt, aztán ahogy meglátta, hogy néz ki a szoba elkezdett nevetni.Dühösen néztem rá, mire megvonta a vállát és visszament a szobájába.
-Nem lehettek ilyen felelőtlenek! Most rögtön rakjatok rendet és nem tudom melyikőtök hányt oda, de takarítsa el!Kaptok 2 órát!
-Mi? Csak szórakoztunk! Különben is van itt takarítószemélyzet....-ült fel már Jimmy is.
-Van, de azért mert takarítanak nem kell őket arra kényszeríteni, hogy a hányásotokat takarítsák el.Rakjatok rendet, mert takarítót nem hívhattok!-morogtam és pár pillanat alatt elszállt a jókedvem. Bementem a füribe és kivittem a felmosóvödröt és a felmosót, és egy nedves rongyot Zacky fejére dobtam. -Lássatok neki, nem fog az egész banda és én is miattatok szégyenkezni...-csaptam be a fürdő ajtót és megengedtem egy kád vizet, közben reménykedve, hogy mire végzem már takarítani fognak. Nevettem magamban, hát persze hogy nem teszik amit mondok...
Beültem a kádba és próbáltam lenyugodni.Nem ment! Kimásztam magam köré csavartam a törülközőt és kiléptem a fürdőből és meglepetésemre Zacky és Jimmy összeszedték a ruháikat, felmosták amit kellet és már el is tűntek.
Benyitottam a szobáikba, aludtak tovább.

Brian:

-Mégse én vagyok a legrosszabb.-mondtam mikor kilépve a szobámból láttam, hogy Ava Jimmyhez kukucskál be.
-Hogy mi?-fordult meg kicsit ijedten.
-Nem én vagyok a legbalhésabb a bandában.-mondtam és leültem a kanapéra, közben végig őt figyeltem.
-Most nem balhéztál, de mindketten tudjuk, hogy neked is voltak ügyeid.
-Igen voltak, bár azokról szerintem én többet tudok.-mosolyodtam el mire csak fújtatott egyet.-És a te ügyeid? Nem akarsz mesélni?
-Miről beszélsz? Nekem nincsenek és nem is voltak balhéim.-ellenkezett de szorosan maga előtt összefonta a karjait.
-Ugyan, azt már mind tudjuk, hogy nem vagy ártatlan, Matt által azt is hogy elég jó.-vigyorodtam el, mire ő csak elképedt.-és azt is hogy nincs bajod az alkohollal. Ilyen esetekben biztos van vagy volt valami balhé.-csak megrázta a fejét, de aztán toporogni kezdett.
-Nincs mit mondanom!-indult a szobájába és be csukta az ajtót.
-Hidd el van neki.-jelent meg hirtelen Audrey ásítozva, majd leült velem szemben.
-Mesélj!-kértem és hátradőltem. Felfúzta a térdét és sunyin, de aranyosan mosolyogva rám pillantott.

Audrey:

-Nem tehetem.
-Nem fogok könyörögni.-fordította el a fejét Brian és kibámult az ablakon.
-Annál jobb.-mondtam és Ava pont abban a pillanatban jelent meg.
-Mondd hogy nem mondtál semmit.-lépett mellé mire megráztam a fejem.
-Hmm, hazudtál.-mosolygott rá Brian és ahogy a barátnőmet figyeltem feltűnt, hogy elpirult.
-Na jó én magatokra hagylak titeket turbékolni.-készültem felállni, de mindketten erősen ellenkezni kezdtek.
-Nem, többet ne!
-Mi?Ez mi volt?
-A múltkori után nem szólt hozzám!
-Nekem meg a bocsánatáért kellett esedeznem, mert...
-Azért esedezned nem kellett.-vágott Syn Ava szavába és elkezdtek vitázni.
 -Hát legyen, élve a vétózhatatlan azt teszed amit én mondok jogommal, Ava és Brian velem töltitek a napot édes hármasban!-vigyorodtam el ők meg elhallgattak.-Így mindenkinek megfelel?
-Egy hármas, és két lánnyal?-karolt belém Syn vigyorogva, egészen míg el nem toltam magamtól.
-Legyen!-vonta meg a vállát Ava is.-A többiek úgyis matt részegek még.
-Akkor készülődjünk!-mondtam és besiettem felöltözni. Így legalább nem leszek itt, mikor Jimmy magához tér és kikapcsolhatok, és  és és... jobb lesz távol tőle.

Nobody's perfect 2.22

Sziasztok, ebből a periódusból már csak egy rész van hátra, utána erre kicsit rápihenek. Holnap hozok még egy friss részt valamelyik ficből, remélem vártok és olvasni is fogtok.Ha bármelyikőtök úgy érezné.. :) és remélem úgy fogja érezni, hogy visszatarthatatlan kényszert érez, hogy kiírja magából a véleményét, meglátásait, örömmel fogadom!! :DSőőt, kérem, tegye meg! Kell a visszajelzés ;)
Jó éjt, és jó olvasást!!!


-Mikor vihetem haza?-kérdeztem másnap az orvost.
-A baleset körülményeit tekintve szeretném még ha rendszeres felügyelet alatt állna a testvére.
-Ezt hogy érti?
-Szeretném, ha konzultálna egy lelkitanácsadóval a körülményekről és..
-Pszichológust akar az öcsém mellé?
-Nem, tanácsadót! Jackson még csak most kezdte az iskolát és korábban már érték traumát az apjával kapcsolatban, most pedig a balesetben az anyjuk meghalt.
-Képzelje tudom magam is! Ott voltam!
-Igen, ez a másik, szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy maga képes megfelelő biztonságot nyújtani...
-Nem vehetik el tőlem!
-Nem erre céloztam! De egy gyerek nagy felelősség és..
-Nézze amióta az öcsém megszületett szinte én neveltem fel, ne akarja nekem megmondani mekkora felelősség.-fordultam meg és csaptam be a kórterem ajtaját az orvos előtt dühömben.
Még csak egy nap telt el a baleset óta, de már beszéltem a rendőrökkel, a biztosítóval akik fedezik a ház újjáépítését, anyám ügyvédjével a hagyatékról, tűzoltókkal egyedül csak az öcsémmel nem. Rémülten feküdt az ágyban még mindig.
-Nemsokára hazamehetünk öcsi!-simogattam meg a fejét.-Gyere segítek felöltözni.
Mire elkészültünk kopogtak.
-Jónapot! Ryan vagyok, és...
-Igen, tudom!-mordultam fel, de a pasi nem tántorított becsukta maga mögött az ajtót és a kezét nyújtotta felé.-Liz.-ugyanígy tett Jacksonnal is de ő csak bebújt mögém.-Ő Jackson, a kisöcsém.
-Szia kisöreg. Mit szólnál, hozzá ha hazavinnélek titeket?
-Az én házamba megyünk és nem kell hogy velünk jöjjön.
-Sajnálom, de muszáj. Látnom kell a körülményeket és az alapján kell megbeszélnünk, hogyan tovább.
-Hogy mit ?
-Ezért vagyok tanácsadó. Na de induljunk, ugye Jackson? Biztosan szeretnél már valami finomat enni.-ahogy kinyitotta az ajtót Jackson kilépett a hátam mögül. Ezt egyszerűen nem akarom elhinni. Kiléptem utánuk a folyosóra, a liftnél Mattbe botlottunk szószerint.
-Hé, sziasztok! Szia pajti!-pacsizott le az öcsémmel.-Lent áll a kocsi.
-Szuper!Ryan vagyok, maga pedig?-Matt kérdőn nézett rám de egy szemforgatással letudtam.
-Matt.
-Matt ki?
-Mi van?-nevetett kínjában Matt és kicsit feszült lett.
-A lakótársam! Matt ő pedig a tanácsadónk, a baleset miatt kell.
-Velünk jön haza?-kérdezte mire bólintottam.Lent beültünk a kocsiba és haza mentünk.
Haza érve Suzy és a fiúk fogadtak minket.
-Sziasztok!-ölelt meg minket Suzy.-Hogy vagytok?-kérdezte de Jackson már sehol sem volt, Brian velünk szemben a lépcsőn ült Jackson pedig már a nyakába csimpaszkodott.
-Jackson nem nagyon beszél. Én meg nem szeretném erőltetni.
-Helyes, nem szabad, de nem is lehet egy ilyen dolgot ráhagyni.-szólalt meg Ryan.Suzy értetlenül mégis óvó pillantásokkal méregette.-Elnézést, Ryan vagyok....
Láttam, hogy Jackson magyaráz Briannek és elindultam. Mire odaértem Brian ölében ült és csimpaszkodott a nyakába.
-Hé, minden rendben?-Brian bólintott és felállt a lépcsőről az öcsémmel a kezében.
-Gyere!-hívott és elindult fölfelé.Letette Jacksont a szobájában és becsukta az ajtót.
-Mi az? Mit mondott neked? Én akárhogy próbáltam nem beszélt velem.-néztem Brian szemeibe és türelmetlenül csak mondtam a magamét míg rá nem tenyerelt a számra, hogy hallgassak.
-Azt kérte segítsek neki.
-Segíteni? Miben?
-Megvédeni téged. Azt mondta tudja, hogy ezt kell tennie, de most még fél. Segítsek neki, hogy kell.
-Istenem.-sóhajtottam fel és nyomorultul éreztem magam. Nincs 7 éves és így gondolkozik.-Szerinted mit tegyek?Ez így nem normális.-nem szólt semmit.-Persze, ne haragudj, mi nem, vagyis én nem... nem csinálhatom ezt...
-Hova lettetek? Jackson?
-Pihen!-feleltem Ryannek, aki pik-pak ott termett mellettünk.
-Szuper, akkor addig menjünk nézzük meg a szobátokat és beszéljük át mi lenne most a legjobb és milyen helyzetekre kell felkészülnöd.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem és elindultunk a szobám felé ott hagyva Briant.
-Jackson most sokkos állapotban van, előfordulhat hogy lesznek pánik rohamai, esténként rémálmai, görcsei. Ezeket neked higgadtan kell kezelned.
-Azzal nem lesz gond, apámnál és anyámnál is megtettem már.
-Igen tudom. De gondolom szeretnéd, hogy az öcséd amennyire lehet normális életet éljen, neki legyen gyerekkora, nem úgy mint neked.
-Na jó ebbe inkább ne menjünk bele. A szüleim csak az életre készítettek fel.Nem bánok semmit amit tanultam, megtudom védeni magam, és az öcsémet, bármilyen helyzetben!
-Liz, neked is segítened kell neki, és az úgy megy ha a te lelki állapotodat is rendbe szedjük.
-Nincs mit rendbe szedni...
-Liz, tudom, hogy nem olyan rég majdnem megöltek.Tudok mindent az előéletükről.
-Hmm, ez kissé ijesztő, és furcsa, de hogy ezt mielőbb lezárjuk túltettem magam...és ha lehetne szeretnék inkább visszatérni az öcsémre és mihamarabb megszabadulni tőled.-morogtam de ez a pasi lerázhatatlan, és tolakodó és idegesítő.

Nobody's perfect 2.21

Egész éjszaka azon gondolkodtam Brian komolyan gondolja-e hogy el kéne költöznöm. Így nem is csoda hogy reggel még mindig hulla fáradt voltam.Ültem lent a konyhában és csak bambultam előre.
-Liz?-jött be Zacky és leült mellém.
-Igen?
-Jól vagy? Elég nyúzottnak tűnsz.
-Jól vagyok, vagyis nincs semmi bajom.
-Csak?-kérdezett vissza, mire elmosolyodtam.
-Csak nem tudom, hogy jutottam idáig. Másfé éve még tök egyedül voltam, csak edzettem, a tesómat neveltem, kórházba jártam. Aztán jöttetek ti és a legjobb barátaim lettetek és nagyon élveztem és boldog voltam, most meg nincs semmi. Apám valahol rehabilitációzik, az anyámat és az öcsémet alig látom, Briannel már nem vagyunk barátok és úgy érzem semmi nem maradt. Hagytam magam elveszni. Majdnem meghaltatok emiatt, és én is.
-Brian majd túl teszi magát ezen. Hidd el, tovább fog lépni és nem lesz gond.Mi pedig tanultunk  a korábbiakból, nem választunk a barátaink közül, inkább kimaradunk ebből.
-Köszönöm, de,... Brian azt szeretné, hogy elköltözzek és...
-Nem, Liz ezt verd ki a fejedből!-ölelt magához és szorított pár percig.Mikor elengedett könnyek szöktek a szemembe, de igyekeztem visszanyelni őket.
-Nem tudom akkor mit kéne tennem.
-Itt maradni a seggeden!
Zacky simogatni a kezdte a hátamat, hogy megnyugtasson és még ha teljesen nem is sikerült, de valamennyire jobb lett. Aztán egy hatalmas robaj, amire mindketten összerezzentünk..... és még egy, szinte a ház is beleremegett.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Zacky és felálltunk, elindult a házban körbe nézni.
-Szerintem ez kintről jött, mint valami robbanás.-mondtam és rövidesen az ablakon kinézve füstöt láttunk. Kirohantunk megnézni mi van és hirtelen minden erőm kiment a lábaimból és a karomból.
-Azonnal hívd a tűzoltókat, és mentőket! SIESSS!-ordítottam és elkezdtem teljes erőmből szaladni a lángokban álló házunk felé.
-ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAA! JAAAAAACKSOOOOOOOOOOOOOOOOON!-ordítottam és berohantam az ajtón. Mindenhol füst, és lángok, köhögni kezdtem. A lépcső beszakadt, így az emeletre em bírtam felmenni.
-JAAAACKSOOOOOOON! ANYAAAAAAAAAAAA!-sehol semmi válasz, hallottam Zacky és a többiek hangját. Elindultam kifelé nagyon nagy füst volt, de ahogy távolabb mentem láttam a fényeket és a fiúkat. Egy mentős karon ragadott és oxigénmaszkot nyomott a képembe.
-Az anyám és a kisöcsém! Lehet hogy bent vannak,.... nem válaszoltak...-hadartam a mentősnek aki azonnal szólt a tűzoltóknak.
-Lizzy jól vagy?-jött oda hirtelen Matt.Bólintottam, de sírni kezdtem.
-Nem találtam anyát és Jacksont...-mondtam és hallottam hogy többször elcsuklik a hangom. A többiek is odajöttek, Matt addigra mellettem ült és átkarolt.
-Ez jó is lehet, lehet nem voltak itthon.-próbált nyugtatni.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam messziről egy hangot és kipattantam a mentő hátuljából.
-Hallottátok?-kérdeztem ijedten.
-SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!
-Jackson!-örültem meg, és aggódtam. Láttam, hogy a tűzoltók a ház mögé indulnak óvatosan. Elezdtem szaladni, félrelöktem pár tűzoltót.
-Hé, álljon meg! VÁRJON!-próbáltak megállítani, de nem ment. A kert is tiszta füst volt.
-Jackson itt vagyok!-mondtam, de alig volt hangom. Rohantam és egyszercsak bele botlottam valamibe.
-ANYU?!-sikoltottam és a földön fekvő anyám mellé rogytam.-IDEEE!-kiálltottam.-Anuy kelj fel, itt vannak már!nem reagált, az arca tele égési sebekkel.Megnéztem a nyakát, de nem éreztem a pulzusát. Megráztam újra és újra. és megijedtem.
-Jackson! JACKSON!-kiáltottam és válaszolt.-
-Liz!-hallottam halkan a hangját.Elindultam a hang irányába és egyszercsak megfogta a lábam.
-Öcsi!-fogtam meg hirtelen és felkaptam. Elkezdtem vele előre szaladni, zokogtam éreztem, hogy Jackson remeg, hogy nehezen kap levegőt de csak szaladtam. Mikor előre értem a mentősök ott álltak várakozva, kikapták a kezemből és lefektették. Csak álltam ott és sírtam.
-Kérem, ....kéreeem!-könyörögtem, és az eszméletlenül fekvő öcsémet néztem ahogy a mentősök lélegeztetik.
-MEGTALÁLTUK A NŐT!-jötte mögöttem a tűzoltók. A füst ahogy oltottá a tüzet csak jobban terjengett. Két tűzoltó hozta anyut akinek az arca teljesen felismerhetetlen a sok sebtől.
Egy mentős odaszaladt.
-Halott!-mondta és letették, ott hagyták csak úgy, dermedten álltam és néztem.
-Rendben van, gyorsan mentőbe és vigyék a kórházba.-hallottam és Jackson felé fordultam, nagyokat pislogott, de életben volt.Odasiettem és beültettek mellé a mentőbe.
-Liz megyünk utánatok! Bent találkozunk!-szorította meg a kezem Zacky majd elszaladtak.A kórházba érve Jacksont elvitték különböző vizsgálatokra én meg kaptam egy kis fájdalom csillapítót a fejemre, még egy kis oxigént a füst miatt.Nem bírtam felfogni mi történhetett.
-Nyugodjon meg az öccse rendben van!Egy kis füstmérgezése van, 2 nap alatt rendbe jön.-mondta egy orvos mire bólintottam.Aztán megjelentek a srácok az ajtóban. Matt, Zacky, Jimmy, Brian.Lassan indultak felém. Matt és Jimmy leültek mellém az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte Brian, de én csak egy nagyot nyeltem.
-Hallottunk két nagy robbanást, Kimentünk és lángokban állt a ház.-mondta Zacky mire Matt magához húzott.
-Jackson jól van?-kérdezte, mire bólintottam, és sírni kezdtem.
-Anyu,... anyu nem..-próbáltam kimondani, de csak bólintottak, tudták.
-Minden rendbe jön! Itt vagyunk, segítünk!-öleltek át mind és ez jól esett, de nem bírtam megnyugodni.
-Kérem, bemehet a testvéréhez!-szólt egy nővér mire egyből felálltam és követtem. A kórterembe lépve, láttam mennyire megijedt.Olyan picikének tűnt abban a nagy kórházi ágyban. Leültem mellé és simogatni kezdtem a fejét. EGy két karcolással megúszta.
-Semmi baj öcsi, itt vagyok! Vigyázok rád!-mondogattam neki és így elaludt.Próbáltam átpörgetni a fejemben mi történhetett, hogy történhetett. Estig ott ültem az ágymellett és csak gondolkodtam. A fiúk visszamentek a házhoz, hogy ami menthető azt elhozzák.Suzy, Brian mostohaanyja is bejött, hozott nekem és Jacksonnak pár holmit.Majd este jött egy rendőr.
-Az előzetes vizsgálatok szerint gázrobbanás volt. A pincében lévő kazán hibásodhatott meg és az robbant fel. Az első robbanás ideje alatt bent lehettek a házban, majd az édesanyja a testvérét mentve kiszaladhatott a hátsó kertben a második robbanás idejében. Valószínűleg abban a pillanatban meghalt, az öccse az anyjának köszönhetően élhette túl, a teste felfogta a lángokat és együtt csapódtak ki a kertbe.-csak beszélt és beszélt és így egyre jobban lesokkolt.

Sex on the beach 10. fejezet/2

Ava:

Megkönnyebbültem, hogy bocsánatot kértem Syntől, de közben rájöttem mennyire is kísért a múltam és mennyire nem bírtam túl tenni magam idáig. Pedig már már azt hittem...sikerült, de nem.
Ahogy elmélkedtem feltűnt hogy nagyon nagy csend van, ami azért furcsa mert Audrey mindig hangosan nevetgél minden úton Jimmyvel vagy Zackyvel. Felálltam és elindultam az ágyak felé, meg is találtam az egyik emeletes ágy tetején a fal felé fordulva, aludt. Leesett hogy nem fáradt, Ő, sose szokott nappal aludni, már csak azt kéne megtudni mi miatt szomorú. Felmásztam, és lefeküdtem mellé. Átkaroltam és az arcomat a hátába nyomtam.
-Ha szeretnél beszélni, itt vagyok, rendben?-suttogtam, nem válaszolt. Kezdtem hinni, hogy alszik de aztán éreztem hogy megszorítja a kezem és húz rajta kicsit, hogy szorosabban öleljem. Hát tényleg baj van. -Szeretlek.-suttogtam megint mire láttam hátulról, hogy bólint. Többet nem próbálkoztam, ott maradtam mellette csendben.

-Na jó srácok megérkeztünk hála az istennek 7 óra busz út után. Intézem a szobákat hozzátok amit kell, este koncert és holnap akkor pihi, oké? Majd csak holnap után indulunk el.- jeleztem a  buszon lévőknek és azzal le is pattantam és besiettem a szállodába.

Audrey:

Elhatároztam, hogy az a legtisztább ha semmi időt nem töltök kettesben Jimmyvel, és ha nem is beszélgetünk társaságban sem csak úgy ketten. Ez még nem szerelem, csak egy kis fellángolás még könnyű elnyomni. Nem számít semmit.
Mondogattam magamban amíg a hotel felé tartottam a parkolóból. Belépve láttam Ava aggodalmas arcát és hogy a fiúknak magyaráz.
-Igen, elkeverték a foglalást, ezért egy lakosztályt kaptunk, vagyis nem, egy emeletet, amiben van 8 háló...
-Mi?Nekem külön szoba kell!-tiltakoztam egyből.
-Különszobája van így is mindenkinek.
-Nem így értettem. Külön akarok lenni, nem így , közel... együtt.
-Audrey ez van!-nézett rám Ava.
-Ugyan már, nem vagyunk olyan rosszak.-karolt át Matt vigyorogva.
-Nem is veled van gond Matt... kezdtem bele, de ahogy láttam Ava hunyorgó szemeit, elhallgattam.-mindegy!Csak akkor menjünk már fel!-dobbantottam hogy indulhassak már fel.
-Most ez tényleg akkora gond?-csapódott mellém Jimmy.
-Ne szólj hozzám, hagyj békén, úgy jobb lesz!
-Audrey ne már!
-Komolyan mondom! Ha nem muszáj nem szeretnék beszélni veled.-szálltunk be a liftbe, de szerencsére utolértek a többiek is így már nem tudtunk beszélni.A lift a nappaliba nyílt, kiugrottam és az első ajtó mögött rejlő szobába be is zárkóztam.
-Vacsora koncert után vár majd!-ordítottam ki és leültem háttal az ajtónak.

Matt:

-Mi a faszt csináltál?-karoltam Jimmy nyakába aki csak nevetett.
-Miről beszélsz?
-Audrey és te...
-Nem csináltam semmit, nekem ez a bajom.-huppant le az ágyra.
-És neki mi baja?
-Hogy csinálni szeretnék valamit.-mondta mire elnevettem magam.-Tényleg bejön.
-Komolyan ilyen idióta vagy?Megdumáltuk az elején Avaval, hogy semmi nem lehet, miért nehéz ez?!
-Na jó, haver ne te mondd, aki Avaval hancúroztál.-mondta idegesen, mire én is ideges lettem.
-Rev, ennyire paraszt vagy? Az nem most volt, nem is tudtam, hoyg ki ő.
-Hé srácok minden rendben? Ugye nem akartok most egy "örihari, soha többet nem leszünk legjobb bari" hisztit csapni, két óra és koncert.-állt a szoba ajtóban Ava aggodalmas arccal.
-Semmi gond! -mondtuk egyszerre, de valószínűleg neki is leesett, hogy ez nem éppen így van.Tennem kell róla, hogy Jimmy ne cseszhesse ezt el. Végre van egy menedzserünk aki emberszámba vesz minket, foglalkozik velünk... nem hagyhatom hogy elveszítsük Avat.

Sex on the beach 10./1 fejezet

Brian:

-Hé, Audrey, jössz egy kicsit?-hívtam félre amíg pakolták be a cuccokat a buszba a többiek.
-Mi az?-kérdezte kicsit aggódóan.
-Avaról akarok beszélni, tegnap mikor bezártál minket a buszba nagyon ki volt, és hát valahogy rá kellett jönnöm, hogy valami más pasira dühös.-bólogatott és az arca kicsit elkomorodott.-Gondoltam megkérdezlek, hogy igazam van-e mert mikor őt kérdeztem nem válaszolt és azóta se beszél velem.
-Igazad van, de semmi többet nem mondhatok! És ne is akarj faggatni.-mondta és azzal megfordult és elsétált. Látszik, hogy barátnők ehhez nagyon jól értenek mindketten.
-Gyertek induljunk és akkor holnap pihehetüüüüüünk.-énekelve szólt Ava és a busz felé mutogatott. Egymás után felszálltunk és indultun tovább. Leültem az egyik ágyra és elkezdtem pengetni a gitáromat.
-Brian zavarhatlak?-jött oda  és ült le mellém Ava.Bólintottam és pengettem tovább a húrokat.
-Sajnálom a tegnapit, bunkó voltam veled indokolatlanul és igazad volt. Abban is hogy másra haragszom de erről inkább nem beszélnék, szóval csak annyi, hogy elismerem hogy hülye voltam és sajnálom.-beszélt nyugodtan, határozottan és az volt az érzésem, hogy őszintén is beszélt.
-Rendben, semmi baj.-néztem rá és egy halvány mosolyt is elejtettem.
-Köszi!-mosolygott ő is de még ott maradt mellettem.
-Mi az? Van még valami?-kérdeztem mire megrázta a fejét.
-Csak jó nézni, hogy mennyire szenvedélyed a zenéd, a gitár. Látszik rajtad, ahogy fogod, ahogy pengeted, amilyen fejeket vágsz közben.Jó hallgatni.
-Köszi.-mondtam most én és pengettem tovább.

Audrey:

-Mi a helyzet Jimmy?-ültem le az ágy szélére ahol feküdt.
-Aludni akarok! Aludhatsz velem.-kacsintott.
-Nem! Tudod jól!
-Nem tudom! Nem tudom miért gond, hogy tetszel nekem!
-Mert ígértem valamit és nem bántom meg Avat.
-Azzal bántod ha boldog vagy? Vagy nem tetszem?-ült fel és nézett mélyen a szemembe.
-Jimmy, ezt inkább hagyjuk, akkor ne is bezséljünk?
-Miért?
-Mi az hogy miért?! Most magyaráztam el, ne idegesíts föl.-pattantam fel az ágyról de még odafigyeltem, hogy halkan beszéljek nehogy meghallják a többiek.
-Én idegesítelek föl? Komolyan így gondolod Audrey?-kérdezte mire bólintottam.-Nem az hogy nem csókolhatsz meg? Nem amiatt vagy ideges, hogy belementél ebbe az egészbe és olyat ígértél amit nem tudsz megtartani, mert sokkal jobban.....-nem bírtam tovább hallgatni rátenyereltem a szájára és szúrós szemekkel néztem rá.
-Jimmy, nem fogok mindent eldobni, ami köztem és Ava közt van, ezt érted? A legjobb barátnőm gyerekkorom óta, nem tehetem és ha bármennyire fontos neked hogy jól érezzem magam, akkor ezt nem nehezíted meg magamnak. Ha viszont te is egy tipikus zenész vagy aki nagyképű és egoista és csak magával foglalkozik, könnyítsük meg magunknak ezt a pár hetet már most és ne beszéljünk! Ne szólj hozzám, ne érj hozzám!-kérleltem, láttam a szemén a szomorúságot, és éreztem hogy már nem fogja folytatni. Levettem a kezem a szájáról és ott hagytam. Bebújtam a busz végén lévő másik ágyba és álomba erőltettem magam, inkább mint hogy valami olyat csináljak ami mindent tönkre tehet.