Life is just a game 19.

Skye:

-Anyu, beteg vagyok?-nézett rám Aleck nagy szemekkel, mikor észrevette, hogy a kórházhoz jöttünk.
-Nem kicsim, nem vagy beteg, csak csinálunk pár vizsgálatot.
-Miért kell?-kérdezősködött továbbra is.
-Csak azért, hogy biztos lehetek-e az apukád!-válaszolta neki Matt, de erre kicsit megijedt.
-Nem lehetsz az apukám?-kérdezte és szinte bámulta Mattet, annyira várta a választ.
-De lehetek, ezt fogják itt megmondani a dokik is.-felmentünk az orvoshoz, akivel Matt beszélt és egyből fogadott is minket. Nekem már egy hatalmas görcs volt a gyomrom. Próbáltam leplezni milyen ideges vagyok, de nehéz volt.Vagy talán nem is működött.
-Ne izgulj!
-De izgulok! Ez nagy lépés Matt, nagyon nagy!
-Hé! Akármi van én itt vagyok! Ezt megbeszéltük, de azt hiszem muszáj megtudnom végre, mert így félek, hogy eltűnsz valaki mással. Vagy belép egy hapsi az életébe és ha én vagyok az apja de ezt nem tudom, majd egy idegen lesz az.
-Tudom, és igazad van, tudnod kell, ahogy neki is. Megérdemli de félek.-tördeltem az ujjaimat ahogy néztem a fiamat az orvossal szemben ülve. Odaléptünk melléjük kézen fogva Mattel, mert már épp készült levenni a vért.
-Ez nem is fáj!-nézett fel Mattre vigyorogva és pacsiztak egyet. Elképesztő hogy ilyen kevés idő alatt mennyire összenőttek. Annyira jól elvannak együtt, mintha ez mindig is így lett volna.
-Na akkor Mr. Sanders, most maga jön.-Matt leült és tőle is levették a vért. Aleck közben végig ott állt mellette és figyelte árgus szemekkel.
-Mennyi idő, amíg meg lesz az eredmény?-kérdeztem izgatottan, miután egy nővér elvitte a papírokat és az üvegcséket.
-A levett vérből sokkal könnyebben kimutatható az eredmény, és szerencsénkre itt a kórházban elég gyorsan dolgoznak a laborban. Egy félóra és meglesz az eredmény, maximum egy óra.
-Köszönjük!-kapta fel Matt Alecket és kifelé indultak én pedig csak követtem őket.
-Hova megyünk?
-Pótoljuk a vért amit levettek, ezért most sok sütit eszünk, és sok sok  tejet iszunk!-cipelte Matt nagy lelkesen a kórházban található kávézó felé.

Heidi:

-Segíííííííííííííííííííííííííííííííííííííítséééééééééééééééééég!-ültem a kanapén és csak visítottam, a képemben az operatőrrel, de fél perc múlva már mindenki ott volt.
-MI AZ?-rohant Taylor legelől.
-Unatkozom!-nevettem el magam, mire a képembe dobot egy párnát.
-Azt hittem baj van!
-Mi volt ez?-kérdezte Johnny is Zackyvel az oldalán.
-Meghülyült, mert unatkozik!
-Jaj micsoda világvége sejtető gondok!-grimaszolt rám Zacky ami nagyon nem tetszett.
-Bocs, hogy nem egy olyan pasi után akarok futni, aki engem nem akar.-ahogy kimondtam meg is bántam. Zacky a barátom és ezt most nagyon elcsesztem, azt hiszem.
-Najó ez köcsög volt! Mi bajotok velem?-kérdezte, aztán Taylor válláról lekapta a törülközőt és elkezdett vele csapkodni.
-Zacky, au...auuu... ne máár... hééééééééé!-próbáltam elszendvedni a lehető legkevesebb csapást, de ő csak röhögött, míg el nem kaptam a törülköző végét.-Fejezd be! Immáááádlaaaaaaaaak!-öleltem meg és a kamera felé fordítottam az arcát.-Ezt az embert nem lehet nem szeretni!-adtam egy nagy puszit az arcára, és így már le is nyugodott.
-Tessék!-jelent meg Brian egy gitárt nyomva a kezembe és a sajátját a nyakába akasztva.-Játsszunk!-mondta és már játszani is kezdett, közben öntelten bámult rám, ami akárhogy is utálom ezt gondolni, de nagyon szexi.

-Legyen, de lealázlak úgyis!-nevettem el magam.
-Fogadjunk!-mosolygott rám, és közben az ujjaival játszott a húrokon.-Ha én nyerek akkor én mondom meg miben koncertezel holnap. Ha te nyersz, te mondhatod meg.
-Ki zsűriz?-kérdeztem, mire John, Johnny, Tony, Taylor és Zacky vigyorogva, sörökkel a kezükben leültek körénk, így a kérdés eldőlt.

Matt:

-Nem kéne több sütit ennetek, mert nem fogok bírni veletek!-temette Skye az arcát a kezeibe, mert Aleckel már megettünk egy kis csokitortát és pár fánkot.-Matt még csak nem is reggelizett, nem is ebédelt és így nem id fog.
-Jól van kisöreg, anyádnak igaza van! Ez sok volt!-toltam el a tányérokat, hogy Aleck ha akarja se tudja elérni.Hirtelen csörögni kezdett Skye telefonja, felvette és arrébb ment, de nem beszélt sokáig.
-Megvannak az eredmények felmegyek értük.-mondta és már kelt is fel az asztaltól.
-És mi?
-Menjetek addig ki a parkba, itt van szemben, én meg majd megyek az eredményekkel, jó?-láttam a szemén, hogy fél ezért belementem, de már nagyon izgultam. Ahogy kiértünk a parkba, mindenhol gyerekek a szüleikkel én meg csak arra tudtam gondolni, remélem, Skye jó hírekkel jön.Már egy fél óra eltelt mikor megláttam, hogy felénk sétál. Szóltam Alecknek is és elindultunk Skye felé.
-Na?-kérdeztem izgatottan.
-Itt vannak a papírok...-sóhajtott és felém nyújtotta a borítékot.
-Csak mondd ki! Mondd hogy én vagyok az apja!-kérleltem.
-Biztos, nem akarod te magad megnézni?-kérdezte, de már szétvetett az ideg,. Megráztam a fejem. Skye elmosolyodott. Sóhajtott.
-A te fiad!-mondta ki végül, mire lefagytam,aztán hangosan felnevettem. Kikaptam a papírt a kezéből és megnéztem.99.8%os egyezés.
-Imdlak! Imááádlak!-öleltem meg Skyet és szorítottam ahogy csak tudtam!-Köszönöm, anniyra  de nagyon köszönöm!-elengedtem és egy puszit nyomtam a homlokára, majd felkaptam Alecket és elkezdtem feldobálni.
-Én vagyok az apukád!-nevetve mondtam neki és képtelen voltam betelni az érzéssel.

Life is just a game 18.

Skye:

Másnap reggel, mikor reggeliztünk nagyon kínos volt minden. Matt nem szólt Zackyhez, Zacky hiába próbálta meg beszélni vele, inkább csak engem szúrogatott.
-Matt, beszéljük már meg! Ez nem miattad van, ugyanúgy a barátom vagy!
-És Skye, gondolkodtál mikor a gyereked apjának a legjobb barátjával akartál összefeküdni és újabb gyerekeket szűlni?
-Matt nem akarok újabb gyerekeket szűlni. Közel sem biztos, hogy a te fiad! És nem akartam vele összefeküdni, éppen ezt próbáltam neki is elmondani. Végül pedig az elvileges apának már van egy másik felesége!- a számba tömtem az utolsó falat pirítósomat és inkább felálltam az asztaltól.
-Attól még összeköt minket a fiúnk! Meg kéne beszélnünk ki csöppen bele az életébe. -ahogy ezt kimondta megálltam visszasétáltam hozzá, és csakhogy Alec ne hallja Mattnek mondtam mindent.
-Az ééén fiam! És neked semmi közöd, hozzá hgy én kit akarok magam mellé, mert eddig is megoldottam, hogy Alecnek semmi baja ne legyen! És különben is, ha azt mondanám Val nem lehet a fiam mostohája mit szólnál? MOST fejezd be, mert esküszöm, hogy ha még ezen a Zacky témán lovagolsz elmegyünk Aleckel és leszarom a turnét!-besiettem a szobámba Alechez, aki még aludt! Betakargattam és kicsit lefeküdtem mellé, hogy megnyugodjak!

Matt:

-Matt én tényleg...
-Zacky kuss már! Nem érdekel, jó? Nem érdekel, hogy te nyomultál rá, amíg tudtad, hogy szeretem!-mondtam mire Zacky elképedt!
-Ha szeretted akkor miért Valaryt választottad?!
-Nem tehettem mást... de nem akarom elveszteni őket Aleckkel, úgyhogy kérlek próbáld már meg lezárni azt ami kettőtök között volt, mert én előbb utóbb beverek egyet ha folytatod, mert ezt nem bírom...-otthagytam Zackyt és Skye után mentem.
-Skye, beszélhetünk?
-Matt nem akarom ezt tovább nyúzni!-leültem az ágy mellé, hogy Skye jól hallja amit mondok, anélkül, hogy Alecet felkeltenénk.
-Nem akarok veszekedni, csak nem akarlak elveszíteni titeket. Fontos vagy nekem, Alec pedig már az életem része! Azt szeretném, ha most megcsinálnánk az apasági tesztet!
-Hogy mi?-ült fel az ágyon és engem nézett.
-Csináltassuk meg most, tudnom kell, hogy tényleg az élete része lehetek, hogy ő az én fiam is!
-De úgy volt...
-Kérlek, tudnom kell...-suttogtam könyörögve, fejemet Skye ölébe döntve. Éreztem, hogy bele túr a hajamba, aztán egy nagyot sóhajtott.
-Legyen!-suttogta. Ahogy felnéztem rá, elmosolyodott.
-Köszönöm!-megöleltem aztán elővettem a telefonom és már ki is mentem, hogy keressek valaki orvost aki ráér és meg is csinálná nekünk, most a tesztet.

Brian:

-Heiiidiiiiiii!-löktem be a szobája ajtaját, hátam mögött az operatőrrel, mivel már megérkezett, hogy a következő egy hétben videózzon, hogy készen legyen a csajok első klipje.
-Brian, takarodj!-nyöszörögte a párnába fúrva a fejét. Belenéztem a kamerába és vigyorogva intettem, hogy kövessen.  Ráugrottam az ágyra és elkezdtem ugrálni Heidi körül.
-BRIAN!-ordított majd ahogy megfordult a kamera már  a képében is volt. -Na jó! Szia mindenki!-integetett az operatőrnek.-Kifelé!-kiküldtem az operatőrt és becsuktam az ajtót.
-Ide nézz milyen képeket találtam ám arról az estéről!
-Nem akarom inkább látni!-mondta és visszadőlt az ágyába. Oda feküdtem mellé, és csak néztem.
-Skye és Zacky és Matt reggel összekaptak. Durva volt...
-Nem érdekel!-dünnyögte.
-Van bármi ami most érdekel?-kérdeztem nevetve, de erre már nem is válaszolt.-Zavarna ha itt aludnék veled?-kérdeztem, kíváncsiságból, hogy figyel-e rám egyáltalán.
-Nem zavar.-meglepett, de gondolom nem is figyelt rá mit mondtam. Adtam neki egy puszit és ott hagytam. Az operatőr már Taylort és Johnt basztatta, akik új számokat gyakoroltak éppen. Aztán jött Skye és Alec.

Skye:

-A fiamat ne!-tartottam előre a kezemet ahogy megindultak felénk. Matt már ott is volt és beállt közénk.
-Beszéltem egy orvossal, mehetünk is, lent vár egy taxi.
-Jól van mehetünk, fogd Alecet, szólok Heidinek.- elkezdtem dörömbölni Heidi ajtaján, mert ez az egyetlen lehetőség amivel ki lehet robbantani az ágyból. A kameraman már ott állt mögöttem, mikor Heidi kitárta az ajtót, a suck it-es szemüvegében.
-Itt vagyok most örülsz?-tárta szét a karjait majd a kamera felé fordult.
-A testvéri szeretet.- néztem én is a kamerába, majd Heidi kezdte.
-Az utolsó alkalom, hogy felkeltettek.

 

-Elmentem, Aleckkel orvoshoz, majd jövünk!-köszöntem mindenkitől, aztán mentem le a kocsihoz ahol Matt és a fiam vár vártak.

Nobody's perfect 1. fejezet

A life is just a game fejezet holnap reggel jön, sajnos nem készültem el vele teljesen! Bocsi mindenkitől, addig is ehhez jó olvasást!!! :)



Eljött a másnap reggel, és ebben is már csak az a megnyugtató, hogy péntek van. Kivánszorogtam az ágyamból, de most ahogy az öcsém ajtaja felé indultam, hallottam, hogy már anyu ébreszti. Ez nyilván azt jelenti, hogy ma ő akarja vinni. Néha, ha már nagyon aggódott apu miatt, vagy sokat dolgozott egyhuzamban, akkor erőt vesz magán és még elviszi Jacksont, hogy addig is vele lehessen. Beszaladtam a fürdőbe letusoltam felöltöztem és már indultam is a suliba. Mire gyalog oda értem anyu pont leparkolt. Ahogy feléjük néztem láttam az arcán, hogy baj van.
-Liz, kérlek vidd be az öcsédet!-szólt ki a kocsiból, ami kicsit meglepett.
-Anyu minden rendben?-kérdeztem, de nem válaszolt csak bámulta az utat maga előtt. -Anyu!
-Majd hívlak!-mondta könnyes szemekkel aztán elhajtott.

 Nagyon megijesztett, de nem akartam, hogy Jackson féljen, ezért rámosolyogtam és lassan bementünk az oviba. Ahogy beléptünk a termükbe, a két óvónő sajnálkozó tekintettel nézett rám. Ez még jobban megrémített, de mikor odajöttek és csak bámultak már nem tudtam mit tenni.
-Mi bajuk van? Miért néznek így?
-Nem hallotta a híreket?-kérdezte az egyik a mellkasához kapva.Megráztam a fejem, de nem szóltak semmit. Biztos apuval van valami, valami történt. Kisiettem a suli folyosóra és körbe néztem, hátha látok egy tantermet ahol megy a tv. Aztán eszembe jutott. Mint a hülye futottam, majd a kantin előtt megállva láttam hogy már nagy tömeg van. Előre furakodtam a tv-hez, hogy lássam miről van szó.

Megszámlálhatatlan milyen sokan sérültek meg, a ma hajnali támadásban Irakban. A támadás során váratlanul bombákkal, tankokkal törtek az egyik kisebb katonai állomásunkra. Az őrszemeket nagy valószínűséggel lesből lelőhették, mert senki nem riadóztatta a tábort. Rengetegen sérültek meg és mégtöbben haltak meg, akiknek a következő napokban értesítik családjaikat, illetve az ország számos helyén lesznek megemlékezések. Jones hadnagyot és Locke ezredest több csapattal, rajtaütésszerűen fogják keresni minden Irak területén szerveződő banda köreiben, mivel az ő holtestjeiket nem találták meg.

Megállt a szívem egy percre azt hiszem. Hirtelen már nem is hallottam semmit, csak apura gondoltam és anyu fájdalmasan a messzibe tekintő arcára.
-Szia! Ne izgulj minden rendben lesz!
-Mi? -fordultam hátra és Briant láttam.-Oh, te már csak tudod!-mondtam azzal inkább besiettem az első órámra, matekra. Leültem a helyemre és az arcomat a kezeimbe temettem Lassan becsöngettek, de még mindig csak az osztálytársaim susmogása hallatszott. Aztán kicsapódott az ajtó.
-Elnézést tanárnő, de mindenhol megálltak az autók az utakon, és nem lehetett haladni. Mind a híreket hallgatta és sírva bámultak maguk elé.
-Halgass el Katrine!-szólt rá Miss Stone.-Ülj le, és maradj csöndben ha lehet!
Lassan a tanárnőre néztem és láttam, hogy a hasát simogatva, könnyes szemekkel néz rám.
-Liz, ha esetleg gondolod, menj ki nyugodtan!-mondta aztán, de megráztam a fejem majd megtöröltem az arcom. Brian felém nyújtott egy zsepit, amit egy halvány mosollyal el is fogadtam.

 -Köszi!
-Te is sírsz?!-kérdezte megrökönyödve Katrine,mire sóhajtottam egy nagyot, de mivel apámra gondoltam, inkább nem álltam le beszólogatni. Hallottam hogy pusmog a hátam mögött, de próbáltam nem figyelni rá.
-Állj már le! Jézusom! Ekkora idiótát mint te! Sznob liba vagy! Az apja katona, és reggel azért akadt ki mindenki, mert egy csapatra akik Irakban állomásoztak rátámadtak.
-Mr. Sanders, kérem!-szólalt meg a tanárnő. A srác felé néztem, Brian mögött ült, és egy köszönöm-öt suttogtam felé. Aztán egy csattanás és kisebb sikolyok az osztályban. Miss Stone összeesett és hatalmasat visított. Mindannyian ledermedtünk ő viszont csak sikított egyet. A fájdalomtól a hangjában felálltam és odasiettem hozzá.
-Azt hiszem, .... a baba...-mondta két hatalmas sóhaj között.
-Nyugalom! Anyukám orvos, kórházban nőttem fel, itt maradok!-mondtam neki és levettem a dzsekimet a feje alá gyűrtem.-Hívja valaki az igazgatót és valaki a mentőket. 8 hónapra koraszülés, erős kb perces fájásokkal, és vérzéssel.-néztem az osztálytársaimra akik döbbenten bámultak rám.-GYERÜNK!-kiabáltam rájuk, mire már rohant is valaki a dirihez és már a telefonok is elő kerültek.
-Valaki adjon ide egy pulcsit, meg kéne valami kézfertőtlenítő.-ahogy mondtam kaptam is meg mindent. A pulcsit félig a tanárnő alá tettük. Lefertőtlenítettem a kezemet.
-Elnézést tanár nő, de meg kell néznem...-mondtam azzal felhajtottam a ruháját.-Jó semmi baj nem lesz, látszik már hogy jön a baba. Kellenek még pulcsik, hogy melegen tartsuk amíg a mentő ideér, de addig muszáj elkezdeni-e nyomni!
-Liz ...megőrültél! Nem ...nem lehet...
-Kérem, bízzon bennem! Amióta az eszemet tudom mindig a kórházban voltam, ezer meg ezer szülést láttam már.-mondtam mire bólintott.Lassan elkezdett nyomni.
-Liz tudod mit csinálsz?
-Hm? Igen tudom!-
-Liz komolyan, mindjárt ide ér a mentő!
-Katrine kussolj!-mondtam mire csak visszaült a helyére. A legtöbben csak bámultak míg alig 5 percen belül meg lett a baba. Egy hullámcsattal elszorítottam a köldökzsínórt és betakargattam a picit egy pólóba. A kezemmel kitisztítottam a száját mire már fel is sírt. Abban a pillanatban besietett az igazgató és a mentősök is.
-Liz Locke?-nézett rám az egyik mentős döbbenten.
-Szia  George bácsi!-mosolyogtam rám.-Alig 2 perce született meg, a méhlepény még nem jött, és többet nem tudok!-néztem rá a bácsikámra aki csak elmosolyodott.
-Nagyon ügyes voltál! Megmentetted őket!-megölelt és már el is vitték a tanár nőt és a kisbabáját. Ott ültem a véres rongyok  között sokkos állapotban mikor tapsot hallottam. Az osztálytársaim tapsoltak nekem. Brian és pár barátja jött felém. Felsegített a földről.
-Kibaszottul király voltál! -vigyorgott rám.
-Köszi,.. azt hiszem!-mondtam, kisebb undorral, ahogy a véres kezeimet néztem. Kimentem kezet mosni, és mikor mentem volna vissza mindenki a kantin felé sietett. Kapkodni kezdtem a levegőt, megijedtem! Szedtem a lábam de mire beértem már vége volt az adásnak. Mindenki engem bámult, mindenki tudott valamit csak én nem! Hátulról éreztem hogy valaki belém csapódott. Megfordultam, Jackson volt az. Felkaptam és szorongattam. Aztán megjelent két katona és kikísértek. Beültettek minket egy autóba és elvittek.

Life is just a game 17.

Skye:

-Mit gondolsz összeszedték magukat anniyra hogy játszanak?
-Brian biztos, nála ez nem az első eset.
-Ha Heidi nem én megöllek titeket!-puffogtam Mattnek, miközben az öltözőben vártuk a két hülyét, akiket úgy kellett a buszról lecipelni alig másfél órája.-Úgy utálom ezt!
-Majd megszokod!-nevette el magát Matt és visszament a kanapéra kidőlni.

Brian:

-Fel kell kelnünk! Heidi muszáj most lemennünk! Kihánytad magad?
-Már egy fél órája igen! Mehetünk!-nézett rám a wc kagylót ölelő Heidi. Lassan felkelt és segített nekem is kikelni a kádból.
-Tudod nem akarok bunkó lenni de lehánytad magad!-nevettem el magam ahogy a felsőjére néztem.
-Én most, nem ... képtelen vagyok átöltözni!
-Segítek!-fogtam meg a kezét és indulni akartam, de nem jött.Hátra néztem és fura pillantásokkal méregetett.-Minden perverz Briankedés nélkül!-ahogy ezt kimondtam már jött is velem. Leült az ágyra lehúztam a felsőjét. Pár percre kicsit azért megtorpantam, ahogy ott ült előttem félmeztelenül és felnézett rám. De erőt vettem magamon és kitúrtam a bőröndjéből egy felsőt és ráadtam. Felfogtam a haját egy copfba és már indultunk le.

Skye:

-Na végre! Ideje volt, 20 perc és megyünk, Heidi magadnál vagy? Tudsz játszani?
-Persze, Brian összekapart!-nevetett a képembe, ami egyáltalán nem tetszett.
-Miután miatta csúsztál szét ideje volt!
-Nem az ő hibája! Jó barátom volt az este!-karolta át és boci szemekkel bámultam rám,mire egy undorodó arccal már ott is hagytam őket. Tylerhez Tonyhoz és Johnhoz indultam!
-Srácok, holnaptól kezdjük majd a klip felvételt, szóval holnaptól a nyakunkba lesz állandóan egy operatőr, hozzátok a legjobb formátokat jó? Tök mindegy mit csináltok, csak ne legyetek erőltetett divatmajmok, hanem magatok jó?-mind bólogattak kedvesen, talán kicsit erőltetetten.-Mi van?-kérdeztem mire egyszerre Heidire mutattak.
-Őt én lerendezem miatta ne aggódjatok!
-Skye jössz egy picit?

Zacky:

-Persze, hova?
-Beszélni!-átkaroltam és így kimentünk az öltözőből hogy ne legyünk annyira szem előtt.
-Miről?-kérdezte Skye értetlenül, mintha nem is lenne semmi amit meg kéne beszélnünk. Nem tudtam mit tenni, a kezem a tarkójára tettem és magamhoz húztam! Megcsókoltam és szorítottam, nem engedtem el!
-Én nem akarom elfelejteni! Nekem az sokat jelentett, érted?-újra megcsókoltam, és meglepettségemre visszacsókolt. Végig simítottam az oldalán a kezeimmel, de akkor ellökött.
-Idióta vagy! Ott van Gena és...
-Elmondom neki! Én szeretném veled ...
-Zacky, ne! Nem lehet köztünk semmi!-tolt el magától teljesen és szomorú bűn bánó szemekkel meredt rám.
-Miért nem?
-Gena, aztán Alec, ha tényleg Matt fia, nem lenne neked furcsa?
-Nem!-elmosolyodtam, azon ahogy meglepődött.-Imádom azt a kölyköt!-leengedte a karjait így újra hozzásimulhattam.A fejem a vállára döntöttem, de még mindig szorosan hozzányomtam a falhoz. Hallottam ahogy liheg, éreztem ahogy lüktet a nyaka, a szíve.
-Ti meg mi a francot műveltek itt?!
-Matt, ez...-kezdtem bele, de mielőtt befejezhettem volna már ki is ütött.
-Matt állj! Hagyd!-ugrott elém Skye.-Az én hibám volt!
-Hogy mi van?! HOGY....Tudod mit?Menjetek fel a színpadra, te takarodj előlem és ezt még megbeszéljük!-morogta majd a falba öklözött egyet. Skye rémülten nézett rám, de bólintottam hogy minden rendben lesz így miután már mindenki minket bámult felmentek a színpadra. Brian vigyorogva bámult rám. Jimmy kerek szemekkel bámult körbe Johnny meg csak evett.
-Zack tudod hogy ő a gyerekem anyja?!
-Matt ,tudom, de neked ott van Valary!
-Neked meg Gena! Mit képzelsz?! A fiamnak itt vagyok én, és Skyenak is!
-Nem, én nem akarok Alec apja lenni... Én Skyejal akarok lenni. Tudom, hogy ez most durva, de mielőtt elmentek mi Skyejal kavartunk.
-Mi van?! Az nem lehet! Nem...
-De! Te ott hagytad őt, mikor Val kibékült veled. Én voltam ott neki, és akkor...
-Ne merészeld ki mondani, mert mindjárt beverek még egyet!-Matt a fogai között szűrte a szavakat, kikelt magából. De az este folyamán már nem beszéltünk erről. Letudtuk a koncertet. A lányok most nem vártak meg minket, már mind felmentek a hotelbe, mire mi lejöttünk így Skye sem beszélte meg velem.De talán majd holnap...

Prológus: Nobody's Perfect

1999-et írunk, most vagyok 17 éves és még gimibe járok. Az életem csöppet sem mondhatni felhőtlennek. Anyám sebész a közeli kórházban, így nem igazán látom. Általában reggel és este.Van egy öcsém Jackson, aki szinte semmit nem fog fel ebből az egészből, még csak 4 éves.Apám katona és utoljára akkor láttam mikor az öcsém 1 éves lett. Néha kapunk egy-egy levelet de java részt bizonytalanságban vagyunk. Nem lehetünk biztosak benne, hogy életben van-e még.
Ami a sulit illeti, hogy lennének barátaim az túlzás. Katrine mindent megtesz hogy pokol legyen számomra az összes gimis éves, és ezzel nagyon jó úton jár. Na de amíg itt az ágyban elmélkedem, hogy milyen is az életem, ideje már felkelni.
-Ébresztő! -csapott anya a szoba ajtómra, így már ki is pattantam az ágyamból. Kinyitottam az ajtót és egy erőltetett mosollyal anya felé, jó reggelt kívántam. Elidultam Jackson szobája felé.
-Hé öcsi, ébresztő!-ültem le az ágy szélére és kezdtem simogatni a hátát.-Ébredj, fel kell kelnünk.
-Ébren vagyok!-nyöszörögte és a hasáról a hátára fordult.
-Gyere prücsök, iszunk kakaót!-emeltem ki az ágyból és leindultam vele a nappaliba. Leültettem a kanapéra, betakartam, és bekapcsoltam neki egy mesét, amíg kimentem a konyhába. Csináltam neki egy bögrébe kakaót, magamnak egy tejeskávét. Bevittem neki és leültem mellé. Lassan szürcsölgette a kakóját, holott én már szinte csak egy kortyot hagytam a kávémból. Visszasiettem a konyhába és csomaglotam magamnak két szendvicset majd fel az emeletre és gyorsan felöltöztem. Felkaptam a táskámat és leszaladtam. Jackson már a fürdőben volt és anyuval mosták a fogát.
-Lassan indulnunk kell!
-Jó mindjárt felöltöztetem!-mondta anyu addig én felvettem a dzsekimet, vállamra a táskát és az ajtóban vártam a kisöcsémre. Pár perc múlva már jött is. Adott még egy puszit anyunak és már fogta is meg a kezem. Kimentünk az ajtón és kézen fogva elindultunk a suli felé. A gimiben szerencsére volt kisiskola a kisebbeknek és ovi az egészen piciknek is, így Jackson természetesen odajárt, hogy én vigyem és hozzam suli előtt és után. Gyorsan leadtam az oviban elköszöntem és már siettem is az első órámra, de még így is elkéstem.
-Miss Locke, megint elkésett! Alig egy hónapja kezdődött a tanév és ez már a 4. alkalom.
-Elnézést Tanár úr, összeszedem magam.-mondtam és a helyem felé vettem az irányt, végig csak a székemet nézve, hátha nem szól be senki.
-Vagy lehet kevesebbet kéne éjszakázni azért a pár dolcsiért.-nevetett fel Katrine, de nem reagáltam. Ez az én életem, tűrni hogy mindenki rajtam röhögjön.
-Katrine kérem, fejezze be!-szólt rá a tanár.
-Elnézést, de gondoltam kíváncsi miért késik állandóan.-kuncogott megint, én meg már csak az órát bámultam, hogy csöngessenek már ki. A következő óra tesi volt. Már az öltözőben voltam és öltöztem mikor Katrine megint megjelent.
-Úristen nézzétek, hát ilyen egy elhasznált test. Fehér, csontos...- fintorogva méregetett a kis bandájával.
-De én legalább természetes vagyok. Nincs két szilikon a seggemben és a mellemben.-vágtam vissza neki, mire szemhunyorítva rám nézett, és ahogy kifelé ment vállal még belém jött.
Kimentünk a sportpályákhoz, a fiúkfutottak és fociztak, tőlünk páran röpiztek és mi a maradék szintén futottunk.Már lassan vége lett volna az órának az utolsó körömet futottam, mikor hirtelen csattanó hangot halottam, és megbotlottam, megfájdult a fejem. Aztán meghallottam Katrine nevetését.
-Upsz, bocsi... véletlen találtam el a csóri kis fejed!-nevetett gonoszan a barátnőivel. Felkaptam a labdát kicsit közelebb léptem és olyan erővel ahogy csak tudtam elütöttem a labdát!
-Miss Locke! Azonnal menjen átöltözni!-szólt rám erőteljes hangon a tanár, aztán odasietett a már földön ülő Katrinehez, akit egyenesen mellbe találtam a labdával és nehezen kapott levegőt. Rámnézett miközben kapkodta a levegőt én meg csak egy félmosollyal felé nézve mentem is az öltözőbe.

Lassan telt a nap, de végre eljött az utolsó óra, a matek.Mikor váratlan megszólalt a hangosbemondó.
-Az ehavi segélycsomagra jogosultak átvehetik azokat, most. Kérem fáradjanak be: Lizzy Stevens, Emily Roche, Daniel Bays, Liz Locke, Chris Mable.-A tanárnőre pillantottam, aki végig simított a nagy pocakján, és könnyes szemekkel rám nézett, hogy menjek csak nyugodtan.
-Gyerekek, a holnapi az utolsó napom, mivel lassan megszületik a kisbabám, így  a mai órát most akkor be is fejezném.-mosolygott ránk és mindenki már kezdett is pakolni.
-Köszönjük Liz, hogy olyan csóró vagy, hogy minket is elengedtek!-szólt be megint Katrine, de az ilyen beszólásaira már nem is reagálok, kicsaptam az ajtót és mentem az igazgatóiba.
-Jó napot, Liz Locke!
-Jöjjön be Liz, itt van a dobozuk.
-Köszönöm!-felkaptam a dobozt és indultam is ki.
-Van hír az édesapjáról?-megráztam a fejem, mire rám mosolyogtak. Sajnáltak, mint mindenki, akir tud róla. Gyorsan kisiettem és az óvoda felé mentem.
-Jackson már várta!-nyitotta ki az ajtót az óvónő.
-Köszönöm!Szia öcskös!-öleltem meg.-Kapd fel a kabidat, megyünk haza!-elszaladt és már szedte is össze a cuccait.-Minden rendben volt vele?
-Igen, nagyon jó gyerek!
-Köszönöm!-Jackson pont visszaért. Belekapaszkodott a dzsekim zsebébe én felkaptam a dobozt és így sétáltunk hazáig.Mire hazaértünk anyu már nem volt otthon. Jackson felszaladt a szobájába én meg leültem a nappaliba leckét írni. Valószínűleg elaludhattam, mert Jackson rázogatta a karomat.
-Lizzy, Liz csöngettek! Ébredj!
-Ébren vagyok! Nyitom!-szaladtam az ajtóhoz.-Szia Brent!
-Szia, Liz! Hoztam a húgomat, elvileg anyáink megbeszélték, hogy te vigyázol rá délután!
-Ohh, igen, persze! Gyere csöppség!
-Sziaaa!-integetett a testvérének és már mentem is a lassan 3 éves kislánnyal vissza a nappaliba. Bekapcsoltam egy mesét és leültünk a tv elé. Mire a kicsi és Jackson is éhes lett kimentem a konyhába mire csöngettek megint. Kinyitottam az ajtót és egy ismerős arc volt.
-Igen?-kérdeztem, mire egy fura grimasszal nézett rám.
-Jöttem a húgomért! Itt van?
-Jah, Brian, ugye?
-Igen! -bólintott, intettem neki, hogy jöjjön beljebb, és elindultam a kislányért.-Nem osztálytársak vagyunk?
-De!
-Te vagy Liz ugye?
-Igen, én.
-Nem is tudtam, hogy szomszédok vagyunk! De akkor nem is igaz, hogy.... nem vagytok csórók.-magamra erőltettem egy mosolyt.
-Nem nem vagyunk! Ezt jól látod!

-Akkor nem értem!
-Apám katona, ezért kapunk segélyt! Ezért kések minden reggel, de most már azt hiszem menned kell!-mondtam kicsit gúnyosan, mire szemöldök felvonva ki is ment a karjában a kis Mckennaval.



Sziasztok, bocsi mindenkitől, hogy kicsit elkéstem mostanság, de egy új fiction-ön dolgoztam, aminek íme itt a prológusa, este pedig jövök a Life is just a game új fejezetével is! :D Remélem azért ez a fic is tetszeni fog!!! Olvassatok és írjatok komit, várom a véleményeket!!

Life is just a game 16.

Heidi:

-Hova készülődsz ennyire?
-Briannel vacsizom! Megvert tegnap miután fogadtunk, hála neked!-szúrós szemmel néztem a lassan elvigyorodó nővéremre.
-Muszáj beszélnetek, még 2 és fél hónap a turné, ki kell bírnotok!
-Akkor beszélj Zackyvel! Ki van miattad akadva!
-Nekünk nincs miről beszélnünk, az hiba volt! Nem fogom széttúrni őket és Alecnek sem hiszem hogy az lenne a legjobb ha az általa istenített apja barátja lenne a nevelőapja...-elhallgatott és átgondolva igaza is van. Belebújtam a ruhámba és már készen is voltam.

-Heidi kész vagy?-nyitott be Brian, de Skye láttán kicsit elkomorodott.-Szia Skye!
-Vigyázz rá értetted?!-kezdte fenyíteni, de Brian jól kezelte, elmosolyodott, majd újra megszólalt.
-Te is Alecre és Mattre. Alec épp a nagy medence aljáról próbál felkapálózni, karúszó meg minden nélkül.
-Hogy mi van?!-kérdezte de már ki is szaladt a szobából.
-Ez ügyes volt, na de menjünk! Készen vagyok.-léptem ki Brian mellett a szobából és elindultam lefelé. Gyorsan mellém sietett és csendben sétáltunk el a liftig. Csendben mentünk le a lifttel és csendben jutottunk el az étteremig is. Kínos!
Már épp elfoglaltuk az asztalunkat, mikor végre megszólalt.
-Csinos vagy! Nem hittem, hogy nekem kiöltöznél.
-Köszönöm, de nem neked! Szeretek csinos lenni, de most, "kivételesen" te is kicsípted magad.

 

-Jól nézünk ki együtt! Jó páros vagyunk!

-Nem Brian! Ezt ne kezdjük el, jó? Barátok lehetünk, de nem több!

-És ha nekem nem elég?

-Igyál még egy kicsit és elég lesz! Ott van Michelle, így is utál, nem megyek bele mégegyszer, hogy egy olcsó játék legyek...

-Látod erről akarok beszélni, sose voltál játékszer, ...

-Brian, kérlek ne feszegessük a múltat! Inkább igyunk és bulizzunk!-mondtam és azzal a lendülettel le is húztam a tequilámat és már indultam is ki az étteremből. 

-Jó bulizzunk!-lépett mellém Brian vigyorogva és a kezembe nyomott egy cigit.

Skye:

-Matt! Maaaatt!

-Itt vagyok!-intett a medence közepéből de körülötte sehol nem láttam a fiamat.

-Hol van Alec?kérdeztem már kétségbeesett hangon és még mindig kerestem már már a víz alatt.

-Nyugalom, nincs semmi baja! Nézd ott ugrik!-néztem amerre mutat és abban a pillanatban, hogy Alec ugrott, ugrottam én is a medencébe ruhástól. Elkezdtem felé sietni, de Matt hátulról átkarolt.

-Skye, nyugi, nincs baj! Úszik, csak úszik!

-Nem, ő nem tud, engedj el!-de nem engedett, csak a fülembe suttogott.

-Nézd, csak figyeld!-Pár pillanat múlva Alec a felszínre jött és felén úszott, vigyorogva, én meg csak sokkosan bámultam Matt karjai között.

Brian:

-Syn, kelj fel! Hallod?! Matt kinyír minket és Skye is, gyere! Mozogj máááár!Briaan kérlek-hallottam Heidi nyöszörgő hangját és éreztem, hogy rángatja a karom. Lassan feltápászkodtam és próbáltam körbenézni, hogy hol vagyunk! Egy sötét szobában voltunk, mindenhol emberek feküdtek, ki meztelenül, ki
 letakarva pár ronggyal. Kicsit megtapogadtam magam de éreztem hogy minden ruhám megvan, így csak Heidit átkarolva tántorogtam kifelé. Kint egy taxiba ültünk, közben Heidi próbált rendbe szedni.

-Basszus, meg fognak ölni! Mind! Ma megyünk tovább, szóval tutira Skye már idegbeteg.

-Mi történt? Ku*vára fáj a fejem.

-Kicsit eldurvult a buli, mint mikor fiatalok voltunk.-hallottam ahogy nevet, közben próbáltam felidézni az estéből bármit. Pár kép bevillant, ahogy Heidivel táncolunk, ugrálunk, iszunk... de csak pár kis foszlány.

-Örülök, hogy jól sikerült!

-Én is! Na gyere , szálljunk ki megérkeztünk!- rángatott már megint a karomnál fogva, és már a hotelben találtam magam.

-SYN!Mi a francért nem vetted fel egészeste a telefont? Egy órája úton kéne lennünk!

-Matty ne haragudj az én hibám volt...

-Kibas*zottul nem érdekel, melyikőtök volt barom! Húzzatok a cuccotokért és induljunk!-fogta kicsit vissza a hangerőt Matt de még így is ordítani tudtam volna úgy fájt tőle a fejem.

-Skye, Brian, mondtam hogy vigyázz rá nem! Mi a fene történt? Matt tiszta ideg, úgyhogy 5 percetek van, és az úton ajánlom hogy aludjátok ki magatokat, mert este koncert! És mellesleg gusztustalanul bűzlötök!-már Skye lekezelő fejmosását kaptuk, bár én mág mindig Heidibe csimpaszkodva próbáltam felfogni bármit is, mikor Zacky elkapott és elkezdett valamerre támogatni, míg oda nem értünk a buszon az ágyhoz. Meglökött én meg már a sötétben találtam magam. Elaludtam.

Life is just a game 15.2

Matt:

-Na jó legyen elég most! Lezsibbad az agyam, most még van 2 szabad napunk pihenni, aztán megint mindennap máshol koncert, szóval inkább menjünk bowlingozni!-állt fel Jimmy és mielőtt még megszólalhattam volna ment utána Brian és Zacky is.
-Johnny te vagy az én egyetlen igazi barátom!-karoltam át, mire elég fura fejjel bámult rám és inkább elszaladt. A lányok Taylor,Tony és John érdekes képpel bámultak.
-Mi van? Miért néztek?
-Semmi csak,... mi addig egy banda vagyunk és hallgatunk míg Skye vagy valaki azt nem mondja hogy befejeztük, ők elég barmok!-bökte ki keményen John. Már értem eddig miért nem haverkodott velünk.
-Na jó menjünk inkább mi is!-állt fel Skye szúrós szemekkel nézve Johnra, de miután ők is elindultak már rám nézett bocsánat kérően.
-Ne mondj semmit!
-Sajnálom, John kicsit...
-Fas*fej.
-Aaaaz-nevetett velem, majd hirtelen abbahagyta.-Meghalt a barátnője 2 éve, és azóta ilyen, de amúgy nagyon rendes, csak idő kell még neki!Na megyek Alecért és mehetünk mi is.-indult be a szobájukba én meg csak vártam mikor szalad ki nevetve a kissrác végre.

Brian:

Na jó ráveszem magam ennél jobban már úgysem áshatom el magam nála.
-Heidi, fogadjunk, hogy leverlek bowlingban!-kiáltottam neki mivel nem nagyon volt hajlandó rám nézni, de egyből felém kapta a fejét.
-Úgyse tudnál megverni!
-Ohh, dehogynem, mindig mindenben vertelek, én vagyok a jobb gitáros is, rémlik?
-Mi a tét?-nézett rám komoly tekintettel, mire már mosolyogni kényszerültem, Skyenak igaza volt!
-Ha nyerek, velem vacsorázol kettesben, minden bunkóskodás és ellenkezés nélkül!
-Oké, de ha én nyerek 1 napig mindent meg kell tenned nekem amit csak kérek!-bezzeg ha én kérem tutira valami barom állat lennék,aki visszaél a helyzetével.Nyújtottam a kezem és lekezeltünk! Elindultunk egy külön pályához, én rendeltem a piát Heidi intézte a pályát.
-Kegyetlenül lealázlak, remélem tudod!-mondta és gurított is.

 

Skye:

Mire mi is leértünk a pályákhoz Brian már Heidivel játszott egy külön pályán, Zackyék egy másikon, mint ők a mi bandánk ellen.

-Na csakhogy itt vagy, Matt lealáznak minket!-kapaszkodott Jimmy Matt hátára.

-Na azt nem hagyhatjuk! Gyere fiam, verjük el anyáékat!

-Mi? Matt ezt te sem gondoltad komolyan! A fiam velem játszik!-néztem rá magamelőtt összefont karokkal, mire elképedt.

-Dehogyis! Apjaként a sportok és szórakozás az én posztom, tiéd a suli, a szigor és a kaja!

-Hogy mi vaaaaan?-akadtam fenn, de csak nevetni kezdett.-Majdnem 5 évig enyém volt minden, és nem rontottam el!

-Nem is azt mondtam, de mostmár itt vagyok, és ezeket akarom!-kacsintott majd lépett egyet felém adott egy puszit az arcomra és Alecre nézett.-Adj anyunak egy béke puszit, aztán verjük el bowlingban!-mondta neki vigyorogva mire Alec szót is fogadott.

-Bocsi mami!-mondta és rohant is Matt seggébe, hogy vele játszhasson.

-Na jó, Tony John,Tyler alázzuk le őket de nagyon nagyon!

A játék iszonyatosan elhúzódott, legalább 5 játék ment le, és Tyler gurította az utolsót. Időközben nálunk is tétje volt, mégpedig hogy a turné alatt forgathassuk le az egyik klippünket, bár Matték nem repestek érte, mivel akkor most az csak plusz munka, de Tyler gurított és tarolt!

-Ez az Tyler, még egyet kérlek és akkor nyertünk!-álltam meg mögötte.

-Itt mi van?-bukkant fel hirtelen Heidi a hátam mögött.

-Tyler tarol és forgathatunk klippet, ha nem tarol jelmezben kell a következő koncertet végig csinálnunk.-foglalta össze Tony kezét tördelve.

-És te nyertél?-kérdeztem tőle mire hunyorogva nézett felém a húgom.

-Honnan tudod? Oda se...te szemét, te mondtad, neki, mert tudtad, hogy le fog győzni!-morgott és mutogatott felém.

-Vesztettél? Én azt hittem te győzöl.-próbáltam menteni a dolgokat de Tyler hirtelen ordított és ugrott egyet, ami kicsit kizökkentett, de aztán leesett! Nyertünk!

 

-Jó, forgathattok, de csak egy hétig!-nézett ránk Zacky fenyegető szemekkel.

-Ez komoly? Mi sosem voltunk veletek ilyen szenyók!

-Ha beszélünk, akkor talán meggondolom magam és beszélek Mattel, hogy legyen két hét!-nézett rám gondolkodó, elmélyült tekintettel Zacky, de aztán kényszeresen elnevettem magam.

-Én nem vagyok olyan mint Heidi, nálam ez nem jön be, nem  vagyok ennyire versengő típus!-vontam vállat és dobtam neki egy puszit.

-Menjünk, Alec bekómált és zsibbad a karom!-nyöszörgött Jimmy, mivel Alec keresztben kasul aludt rajta már fél órája. Matt felkapta és indultunk fölfelé!

Heidi:

-Na és mikor kínzol meg azzal a vacsival?

-Heidi, minden ellenkezés nélkül, és csak egy vacsora, hogy beszélhessünk.És gondolom holnap!

-Miért akarsz ennyire beszélni? Miért nem jó minden úgy ahogy van?-ahogy feltettem utóbbi kérdésemet, a földet kezdte bámulni és megrázta a fejét.

-Nem akarom hogy az legyen jó, ami most van, mert nem vagyunk jóban!Nem vagyunk most barátok!

-A barátom akarsz lenni? Ugyanmááár!-nevettem el magam, majd kiszálltunk a liftből és elindultam a szobám felé.

-Heidi, akkora barom vagy de komolyan! Próbálok bocsánatot kérni, és alattomos módon fogadtam, mert tudtam hogy nyerek, de másképp le se szarod a fejemet!-kezdett kikelni magából és egyre hangosabban beszélni. Taylor Tony végig figyeltek, akárcsak Zacky és Matt.-Unom, hogy próbálok jó fej lenni, mert tudom hogy régen köc*ög voltam, és én nem szoktam enniyre szenvedni ha megbántok valakit. Nem is éri meg!

-Brian, sajnálom, jó? Vacsorázunk holnap és beszélünk!-egyeztem bele, majd gyorsan bementem a szobámba.Nem tudom ezt hova tenni, bunkó vagyok?! Mert ő bántott meg engem én vagyok a bunkó?!Nem is próbálkozott ez annyira de annyira hülye! Mindenki előtt kiabál velem és én vagyok bunkó! Nem hiszem el!

Mérgelődtem magamban majd így el is nyomott az álom.

Life is just a game 15.1

Zacky:

Lehet beszélnem kéne Genaval, nem tudom, nem voltam őszinte, megérteném ha kiakadna. De persze most itt szenvedek mert már mindenki aludni akar, még Heidi is elfelejtett, pedig arról volt szó, hogy...
-Zackyyy, ébren vagy még?-nyitott be valaki suttogva a szobámba mire egyből elnevettem magam.
-Pont most gondoltam rá, hogy elfelejtetted!
-Mi? Dehogyis! Csak hoztam sütit!-csukta be maga mögött az ajtót én meg kapcsoltam egy lámpát.
-Szobaszervízzel is kérhettünk volna.
-De akkor tudnák, hogy ébren vagyunk!-mászott be a takaróm alá és elkezdte kicsomagolni a sütiket.
-Azt hittem, hogy iszunk is!
-Azt is, hoztam bort!-mosolygott és elővette a bort is. Ahogy elkészült mindennel, bor kinyitva, kitöltve és a kezembe nyomva már várta is , hogy bele kezdjek.
-Tudom, hogy nem neked kéne kibeszélnem a nővéred, de nem értem... Elmondta, hogy..
-Hogy lefeküdtetek, igen, de nem értem és tudom, hogy mégis miért?!-na ez volt az amin meglepődtem, miért? mert, milyen kérdés ez. Zavarba jöttem.-Tudom, hogy mielőtt elmentünk elakartad neki mondani, hogy mindennél jobban örülnél, ha .... de ez nem történt meg. Skye Valary pótlék volt Mattnek, és tudta, hogy tetszik neked, tudta, hogy törődsz vele, ezért hozzád ment, ezért te vigasztaltad akkor. De lényegében ami akkor volt köztetek nem sok, ami lehetett volna az már igen, de az meg nem lett, nem volt rá időtök. Mert mi eljöttünk és ő nem keresett. Zacky ne cseszd el hogy boldog vagy Genaval.
-Jó Heidi elég! Én nem tudom mi van Genaval, van hogy csak veszekszünk, van hogy minden jó, de hogy boldog vagyok-e nem tudom. Azt viszont tudom, hogy Skyejal boldog lehetnék.
-Jaj dehogy! Hidd el én vele élek, és nehéz eset!-nevette el magát, de én nem tudtam nevetni, mindenképpen rá kell vennem, hogy beszéljünk!

Skye:

-Anyuu! Anyu anyu anyu!
-Alec? Halgass kicsim, korán van még!
-De anyuuu, ezt muszáj most!-folytatta a fülembe motyogást, és az oldalam bökdösését.
-Jól van! Mit muszáj?
-Elmehetek Apuval a medencéhez?-nézett rám édes kis boci szemekkel.
-Gyere, beszélek apáddal!-fogtam meg a kezét és kisétáltunk a közös nappaliba.
-Jó reggelt, na mehetünk?
-Matt csak karúszóval, jó? Nem tud még úszni, és ha hideg a víz, akkor ne! Ha látod, hogy kékül a szája, de azt mondja nem fázik, nem számít, kiviszed és melengeted! Mindig maradj mellette, nehogy elfáradjon, értetted?
-Skye, nyugalom! Tudok rá figyelni, megtanítom úszni! Nem lesz baj, csak mi ketten megyünk!
-Matt komolyan figyelj minden apró kis jelre!
-Rendben anyu!-mondta gúnyos hangon és karon ragadta Alecet, aki boldogan ugrált mellette.
-Ja és este bowlingozni megyünk, úgy készüljetek!-mondta Matt majd kilépett a gyerkőcömmel az ajtón.Épp indulok vissza a szobámba, aludni, bár nem tudom hány óra, de Brian elkap.
-Hol van Heidi? Nincs az ágyában de nekem beszélnem kell vele!
-Mi? Nem tudom! Most keltem, de ha bármit is csináltál...
-Skye, nem csináltam semmit, beszélni akartam vele.-magyarázta mikor benyitottam Heidi szobájába és tényleg nem volt ott. Mentem tovább, Johnny még aludt, mellette Jimmy. Taylor és Tony szintén. Akárcsak Zacky és mellette HEIDI?!
-Bas*za meg!-csúszott ki egyszerre a szánkon Synnel.
-Heidi, Zacky mi  történt?
-Mi? Alszunk!-nyöszörögték.
-De miért együtt?! morgott Syn amin jót mosolyogtam, bár nekem se tetszett annyira ez az egész és kíváncsi voltam miért voltak együtt.
-Csak beszéltünk....
-És ettünk...
-Meg boroztunk...
-Elaludtunk!-beszéltek felváltva, aranyosak voltak, tényleg nem lehetett köztük semmi, Heidi nyakig felöltözve, Zacky porcukros szájjal aludt tovább.Kihúztam Briant és rájuk csuktam az ajtót.
-Syn, ha beszélni akarsz vele, tedd este! Fogadj vele, tudod, hogy utál veszíteni, de este bowlingozunk, abban pedig nem a legjobb. Kényszerítsd rá hogy beszéljen veled, de ha bármi többet akarsz tőle isten a tanúm kiheréllek!-magyaráztam neki miközben belekaroltam és úgy tartottam magam mellett míg vissza értem az ágyamhoz.
-Köszi, és megígérem többet nem bántom!
-Ne ígérj olyat amit nem tartasz be!
-Ezt be tartom!-mondta és becsukta a szobaajtómat.

Matt:

-Na nyomás kisöreg, ideje kimenni!
-De apu éééén mééég neeem fáázom.
-Igen, persze, csak már nem bírom hallgatni, hogy kocognak a fogaid.-azzal kiemeltem a vízből, és elindultunk kifelé.
-De még nem tudok úszni!
-Nem baj, lejövünk holnap is és holnapra már fogsz úszni!
-Megígéred?
-Ígérem! Holnap már menni, fog, de most muszáj mennünk, mert anyád megöl, ha nem érünk fel épségben, és lassan kaja is lesz.-Alec hozzám bújt ahogy sétáltam ki vele a medencéből, egy törülközpbe csavartam felkaptam és elindultunk fel az emeletre.
-Maaatt!
-Igen?
-Örülök, neki hogy te vagy az apukám!-mosolygott rám a kissrác és nagyon jó érzés volt. Remélem, őszintén remélem, hogy az én fiam!

-Skye, beszélhetünk?
-Persze, Alec most aludt el, van időm!! Eléggé elfáradt a lubickolásban!-mosolygott rám olyan őszintén mint még nagyon régen. Nagyon jó anya lett, mindene ez a kisfiú és remélem ezt érzem én is majd.
-Ki volt a másik pasas?
-Hogy mi?
-Aki lehet hogy Alec apja, ki az? Hogy néz ki? Rá hasonlít vagy rám?
-Matt, azt hittem ezt...
-De érdekel, kérlek! Nagyon hozzám nőtt és apának hív és..-hebegtem levegőt kapkodva de megfogta a kezem és elhúzott a kanapéig.
-Jeremy a másik gyerek! Osztálytársam volt a suliban és lefeküdtünk egyszer, ennyi. Jeremynek 2 héttel később autóbalesete volt és meghalt. 4 héttel a halála után tudtam meg hogy terhes vagyok, akkor kb mikor te kibékültél Valaryvel.
-És hasonlít rá?
-Nem tudom, ő nekem csak Alec, bár... mióta foglalkozol vele és bekerültél a képbe néha feltűnik köztetek pár hasonlóság..
-Nekem ennyi elég! Vagyis egyenlőre, remélem hogy én vagyok...-befejezni már nem tudtam, megjöttek a többiek és ültünk is le megbeszélni, hogy a pihenő után melyik koncertek jönnek és hol.



Ezt a részt ketté bontottam, mert az egész egy nap eseménye, de egyben túl sok lenne, így a folytatás holnap este jön! :)

Faith 5. fejezet

-Hoztaaaaaam whiskeeeeeyt!-ordított Brian ahogy kinyitottam nekik a bejárati ajtót!-Johnnynak meg egy kis narancslevet!
-Barom!-lökte be Johnny morogva az ajtón. Imádom ahogy gyilkolják egymást.
-Johnny nyugi, van neked tejecske is!
-Na Jimmy mikor unjátok már meg?! Jó fiatalabb vagyok de nem enniyre ti már mind vén szarok vagytok én még nem!-magyarázott de a vén szar kifejezésre Brian és én is megálltunk. Összenéztünk majd Johnnyra.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Meghaaaaaaaaalsz Törpe!-kergettük végig a házban mire utolértük és rávetettük magunkat. Egy félóra kínzás után bevánszorogtunk a nappaliba.
-Na akkor igyunk!
-Gyerünk!-csaptam le a poharakat az asztalra és nekiestünk!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Kicsim, minden rendben?Brian!-Michelle jött felém, de nem bírtam ránézni, nem akartam hogy ezt lássa, hogy férfi létemre könnyes a szemem és...-Gyere!Nekem is hiányzik, mindannyiunknak, de sose fogjuk elfelejteni.-ölelt át és lassan maga felé fordította az arcomat és bele nézett a vörös szemeimbe.-Jaj édesem!-sóhajtott és szorosabban ölelt. Nem bírom tovább Jimmy naplóját olvasni.
-Ezt ő írta! Ez itt mind a keze írása!Tudtad, hogy írt naplót?-magyaráztam a kis könyvet szorongatva.
-Nem, nem tudtam.
-Most írta le azt az estét mikor először rosszul lett. Mikor először ráivott a gyógyszerére, mert nem mondta el hogy szednie kell, és én barom egy nyamvadt whiskeyt vittem. És mikor rosszul lett hagytuk hogy egyedül maradjon.
-De akkor nem lett baja, nem történt semmi!
-De! DE! HA TUDOM, HOGY .... ÉN NEM! NEEEEEEEEEEM!-összerogytam és kikészültem!

1 héttel később

Egy hete nem olvastam a naplóját, képtelen vagyok! De most ülünk össze a stúdióban agyalni, hogy akkor mink van és mihez tudunk kezdeni.
-Pár számunk van, de... de úgy gondolom, hogy Jimmy nélkül nehéz lesz ezt befejezni.
-Matt bocsi, hogy közbe szólok, de ott az a szám amit Jimmy írt, azt rátesszük igaz?-kérdezte Zacky, de Johnny és Matt egyből rávágták.
-Ez nem kérdés! Ez Jimmy albuma, és az az ő száma!
Átbeszéltük, hogy szükségünk van egy dobosra aki segít felvenni az albumot, és aki majd eljön velünk a lemezbemutató turnénkra.Mindent megteszünk, hogy Mike Portnoy ezt bevállalja nekünk. Nem akarnám és tudnám elviselni, ha nem egy olyan dobos ülne be a helyére akit ő tisztelt és akire felnézett.
-Mi van Brian a naplóval? Volt ...
-Nem olvasom!
-Megértelek!-tette a vállamra kezét Matt miközben a kocsik felé tartottunk.

Life is just a game 14.

Heidi:

Egy hete indultunk és most lesz az 5-ik koncertünk! Hulla vagyok, akárcsak a többiek, most jön majd egy kis pihi és az első interjú, ami már tényleg rólunk szól és nem a Sevenfoldról.
-Kész vagytok? Mehetünk?-lépett elém vigyorogva John a gitárosunk.
-Persze, nyomjuk le őket is!-karolt át vigyorogva Tyler és elindultunk a színpad felé.
-Beszéltél Briannel?-súgta a fülembe, mivel épp Matték mellett haladtunk el.
-Nem, nem akarok!
-Beszélj vele! Ígyis haza vágtátok már Skyejal.
-Nem érdekel! Nincs joga kiteregetni a múltamat.-mondtam durcásan de Tyle megállított és maga felé fordított.
-Na jó! Heidi, nekem mondta el, érted? Nekem! Attól félsz én továbbadom, vagy felhasználom ellened? Gondolod, hogy akkor kiakarlak használni és csak szexelni akarok majd veled?
-Te nem akarsz tőlem semmit, nem! Csak ne mondogassa mindenkinek, hogy csak szexeltünk úgy ha kedve szottyant, hogy milyen jó volt Michelle háta mögött ez az egész... Nekem nem erről szólt, érted? Én bele szerettem, nekem az nem csak szex volt!-mondtam mire Tyler a vállam fölött nézett át. Hátra fordultam és Brian állt ott elképedve a hallottakon!-Hagyjatok békén! Te is Tyler!-hagytam ott a srácokat és indultam a lépcsőnél várakozó nővéremhez és a banda többi tagjához. Mielőtt felléptünk a színpadra összedobtuk a kezünket és ordítottunk egy hatalmasat.

 Felrohantunk és már tapsviharral foagdtak, így mi is egy fergeteges bulit csaptunk. Teljesen felszabadultam, megőrültem és jól esett.

 

Syn:

-Őrülten nyomják, nem?

-Igen, nagyon jók!-helyeselt melletem Matt, Aleckel az ölében.

-Az én anyum a legjobb! -nézett rám Alec kicsit morcosan.

-Mi is ezt mondtuk törpe, nyugalom!-húztam a fejére vigyorogva a sapkáját.-Matt kéne valami közös program!

-Milyen program? Megállás nélkül együtt vagyunk, együtt utazunk, lakunk, eszünk!

-De segíts nekem, ezt megbeszélni Heidivel!

-Mi ebbe nem folyunk bele! Intézd el valahogy!-állt fel Alecket a vállára dobva és ott hagytak.-Kösz, ez nagy segítség!-ordítottam utána de már nem is figyelt rám. Csak ültem a fotelben és bámultam a képernyőn a lányokat, és nem jut eszembe semmi.

-Na mi van Heidi még nem beszélt veled?-ültek le mellém Zacky és Jimmy vigyorogva.

-Nem, és nem tudom, mit csináljak! Utál, de most már tudom miért!

-Téged mindenki utál, csak fél aki ezt tagadja!-röhögött a képembe Jimmy, kicsit már bepiált.

-Te inkább kussolj jó?!

-Mert Heidi velem jóban van? Mert engem imád?-kérdezte vigyorogva ,de csak a képébe nyomtam a kezem és hanyatt löktem.

-Velem Skye nem akar beszélni, ha ez segít!

-És veled mégis miért nem? Túl kedves voltált vele?-nevettem kicsit, de Zacky komolyan nézett rám.-Na kivele!

-Lefeküdtünk! Első este!

-Hogy mi vaaaaaaaaan? Te és Skye?-kérdeztem meglepetten, de ő halál komolyan bólintott.-AAAAAAAAz durva!

-Az,  nem hajlandó, beszélni róla!-mondta aztán elhallgatott, mert nyílt az ajtó és megjelentek a lányok.

-Naaaaaaaaa, milyenek voltunk?-virult Heidi feje, sokkal felszabadultabban mint koncert előtt.-Királyok voltunk! Kirááály voltam!-ugrott Tyler nyakába vigyorogva, majd leült Zacky mellé.

-Mi van eygetlen drága Zacky?

-Semmi, iszunk este, beszélgetünk?-kérdezte Zacky mire Heidi vigyorogva bólintott.

-Na jó, induljunk, zúzzunk!-indult ki Matt, mi pedig egyből utána és kezdődött a koncert.

Skye:

-Alec édesem menj egy kicsit oda  nénihez, jó? Ő vigyázz rád, amíg anyu interjút ad, rendben?

-Igen, anyu!

-Viselkedj!

-Igen anyu!-kullogott el, majd Matt lépett mellém.

-Mehetünk, itt a riporter! Alec meg lesz?

-Remélem, nem akarom, hogy az legyen mint tegnap előtt, mikor összefirkálja a nő arcát mert elaludt miközben vigyázott rá!-Matt jót röhögött, újra, bár én kevésbé, de beléptünk az öltözőbe és izgatottan vártuk a kérdéseket.

-Skye, Heidi rajongók ezrei féltékenyek rátok amiért a sevenfoldos fiúkkal turnéztok. Igaz hogy egy lakosztályban laktok?

-Igaz, de mindenki külön szobában. És reméljük lassan a srácokra is féltékenyek lesznek, hogy velünk turnézhatnak.-válaszolt mosolyogva Heidi, nekem,hozzá se kellett fűznöm semmit.

-Igaz, hogy régi jóbarátok vagytok?

-Régi barátok igen, most még kicsit dolgozni kell a jó barát részen, hiszen 5 évig nem is beszéltünk!-válaszolt megint Heidi, bár ez kicsit kellemetlenebb volt a srácoknak.

-Rev, úgy tudjuk Leanaval vége lett a kapcsolatotoknak, elképzelhető hogy azért mert Skye vagy Heidi bekerült a képbe?

-Nem, jó lenne, de nem! Barátok vagyunk! És még Leanaval sincs vége, csak egy kis levegőre volt szükségünk, ez néha így megy.

-Az utolsó személyesebb kérdésem az lenne, hogy úgy tudjuk Skye a kisfiad is veletek van a turnén, mit szól ehhez az apja, illetve ő ezt hogy bírja?

-Aleck szeret a középpontban lenni, így nem zavarja, hogy hirtelen ennyi pasi veszi kiörül akik örömmel játszanak vele. Ami az apukáját illeti...

-Az apját nem zavarja, hogy itt van, ő is zenész, így talán még örül is neki, hogy a fia ilyen jó kezekbe került.-nevette el magát Matt, én viszont próbáltam kicsit jelezni a pillantásaimmal, hogy ez sok volt. Nem akarom hogy kiszivárogjon ha Matt fia, nem akarok köré akkora hírverést, az már túl sok lenne.

-Szóval akkor már nem vagytok együtt?

-Azt hiszem az utolsó személyes kérdést már kimerítettük, szóval térjünk rá inkább a zenénkre és a koncertekre.-erőltettem egy mosolyt az arcomra miközben a vártam valami értelmes kérdést. 

Az interjú után visszainduétunka  szállodába, és mindenki dőlt is ki aludni, de holnaptól 3 nap pihi, hihetetlen hogy eljutottunk idáig és már csak a pihenésre vágyom és hogy aludhassak, egy kiscsöndben!