Life is just a game 4.

Matt:

El se hiszem, Skye végre írt, hogy biztosan találkozunk! Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy miért voltak enniyre passzívak, miért menekültek. Mintha nem vettük volna észre. Merültem a gondolataimban a volán mögött, de Valary kizökkentett.
-Hahó! Nem is figyelsz!
-Jaj de, ne haragudj, csak gondolkozom!
-Megint munka?Tudom, hogynem sokára mentek a turnéra, de még itthon vagy! Figyelj rám!
-Val, kérlek! Ne dramatizáld túl, figyelek!-sóhajtottam és eszembe jutottak a lányok.-Este megyünk a srácokkal a Lake's-be.
-Jó, lehet akkor majd megyünk mi is a csajokkal!-uhh nem tudom mi lenne, ha találkoznának. Sose szerették egymást, amolyan iker rivalizálás megy köztük gyerek korunk óta.
-Na szia,! Megjöttüüüünk!-vigyorogtam és lefékeztem Gena háza előtt.


 Heidi:

-Skye gyere mert meggondolom magam és itthon maradok!-kezdtem türelmetlenkedni, hogy már 3-szorra rágja a bébiszitter szájába mire figyeljen.
-Kicsim, legyél nagyon jó! Fogadj szót és ne kekeckedj! Ne próbáld megszegni a szabályokat, mert megtudom és... és nem kapsz semmit ha bármivel bepróbálkozol, értetted?!
-Igen anyu!-bólintott Alec édesen, szemét leszegve. Tutira rosszalkodni fog és beetet valami hülyeséget szegény lánynak!De végülis az én unokaöcsém és Skye fia, nem csoda!Ahogy átfutottak az agyamon ezek a gondolatok önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám.
-Jólvan Hugi menjünk!-ragadtam karon és kiléptünk az ajtón. Fogtunk egy taxit és már indultunk is a régi törzshelyünkre. Görcsben volt már a gyomrom, nem akarok beszélni velük.
-Ne izgulj semmi baj nem lesz!-fogta meg a kezem Skye.-Elmondjuk, hogy mik történtek és kész.
-Majd meglátjuk hogyha ott leszünk milyen könnyen beszélsz a történtekről.-ahogy ezt kimondtam a taxi lefékezett. Kiszálltunk és elindultunk befelé. Hamar megláttuk a srácokat. Matt vigyorgott, Jimmy durcás volt Brian csak bambult, Zacky és Johnny meg háttal.
-Sziasztok!-állt fel Matt hogy köszönjön.Puszi puszi és már le is ültünk.
-Na akkor csapjunk bele!-csapta össze a két kezét Brian és felkönyökölt az asztalra.-Hallgatlak Heidi!
-Mi van? Azt hittem legalább előtte lesz valami sablon duma, ó mi van veletek? Hallottam kijött az albumotok, tök jó, kár hogy 2 számot mi írtunk még és nem kérdeztetek meg róla. Mi? Nem dehogy írtunk levelet!-játszottam ironikus hangon mire a srácok furcsán ráncolt homlokokkal bamba tekintettel meredtek.
-Heidi! Elég!-csítított Skye.
-Melyik két számra gondolsz?-kérdezte mosolyogva Zacky, hogy megtörje a csendet.
-Dear God és Little piece of Heaven.
-Gyakorlatilag a Dear Godot át írtuk helyenként, szóval csak félig a tiétek.-reagált egyből Brian. Nem csoda, hiszen ketten írtuk anno. Én a szöveget ő a zenét hozzá.
-Attól még nem kérdeztél meg róla.
-Ketten írtuk ha jól emlékszem!-hajolt már az asztal fölé, széles vigyorral.
-Nahát, te emlékszel dolgokra? Kár hogy ez régen nem ment!-vágtam oda flegmán. A többiek csendben figyelték mi lesz a kis szócsatánkból.
-Nem tudom mire gondolsz, úgyhogy elmondhatnád! Már meg volt a kis előjátékod!-vigyorodott el és a poharával a kezáben hátra dőlt.
-Bocsi, de örülnék ha még kicsit folytatnánk, nem akarom, hogy megint fél perc alatt el menj!-ahogy kimondtam a srácok röhögő görcsben törtek ki, kivévev persze Briant, akinek megfeszült az állkapcsa.
-Ez gááááz!Lehet Michelle ezért olyan morcos mindig!-röhögött Zacky, tovább húzva Brian agyát.
-Kussolj!-boxolt az oldalába barátjának és visszakönyökölt az asztalra.-Ha jól emlékszem, egyszer se panaszkodtál!-harapott az ajkába és mosolyogva dőlt hátra.

Skye:

-Na jó fejezzétek már be! Soha senki nem volt erre kíváncsi!-kortyoltam a vodkámba és végig néztem a srácokon.-Furcsa hogy már híresek vagytok!
-Igen mert ti ebből pont kimaradtatok, ki tudja miért?-játszott rá Jimmy, hogy végre térjünk már a lényegre. De akárhogy is aranyosan adta elő magát!

-Na kérlek, mondjátok el! Sose értettük miért tűntetek el!-kérte Matt csillogó szemekkel.-Kéérlek!-mosolyodott el. Most komolyan ellen tudna állni ennek valaki? Jött a nagy sóhaj és épp elkezdtem volna a mondandómat nagy nehezen, mikor ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Sziasztoook!-jelent meg Valary a hátam mögött és már mászott is Matt ölébe.
-Halihó, megjöttünk!-jöttek sorra a lányok. Leana és Michelle még ismerős volt, a másik kettő már kevésbé.
-Úristen, észre se vettelek!-kerekedtek ki Valary szemei. -Idenézzetek!-szólt hangosan a többi lánynak.Heidiivel kicsit szúrós pillantásokkal tudattuk egymásnak, hogy most nem beszélünk.
-Na mi az, csak nem kiengedtek a rehabról?-hallottuk máris Leana hangját ahogy Heidinek intézte a kérdést.-Megengedte a pszichológus is? Már nem akarsz öngyi lenni?- nyafogott miközben mosolyogva nézett Heidire, aki inkább próbált nem foglalkozni vele.
-Leana fogd be a szád!-álltam fel, és szembe fordultam vele.
-Óh hát te is itt vagy?
-Itt vagyok és jobb ha elhallgatsz!
-Lányok nyugi, csak beszélgetünk!-csított minket Matt, mire Leana keresztül vágta magát mindenkin és beült Jimmy mellé.
-Szánalmas, hogy mennyire gyerekesek maradtatok.-mondta Michelle, miközben leüt Brian mellé, pont Heidivel szembe.
-Ne haragudj mit mondtál? A te barátnőd jött ide kötözködve, és mi vagyunk gyerekesek?-kérdezte Heidi, mire Michell csak mosolyogva nézett Leanara és csak egy sóhaj után válaszolt.
-Nem tudom miért sértődtök be. Csak tényeket közölt! Mindenki tudta, hogy te drogos vagy, őt meg felcsinálta valami strici. Nem hiába soha nem volt pasitok  még gimibe se.-magyarázott mire Heidi mosolyra húzta a száját.
-Nyilvánvalóan, de lehet erről meg kéne kérdeznünk Briant!-mondta mire Mich már kérdő pillantásokat vetett rá.-Lehet inkább ez volt olyan "titok" amit mindenki tudott. -mosolygott rá Heidie, majd büszkén rám nézett. Én csak tátogtam hogy fejezze be, és meg is értette. Lehúzta whiskyét inkább és csöndben maradt.
-És hogyhogy visszajöttetek?-intézte felém Valary a kérdést.
-Ide költözött a managerünk és jöttünk utána. Most épp fellépéseket szervez, aztán majd tavasszal jön ki az albumunk.
-Tényleg?-kérdezett vissza Zacky mosolyogva. -Tök jó, szívesen meghallgatnálak titeket! Bár szerintem az egész banda!
-Majd ledumáljuk!De most talán a legjobb ha megyünk!-álltam fel. Feladtam, sose lesz megfelelő időpont ezeket a dolgokat megbeszélni.-Jaj és ne haragudjatok Én Skye és ő Heidi.
-Gena, Lacey!-mutatkoztak be ők is.Heidi is felállt és elindultunk kifelé.

Life is just a game 3.

Matt:

-Skye! Skye várj!-el sem hiszem, hogy megint összefutunk!-Kérlek álljatok meg!-ordítottam mire lassan megtorpantak és visszafordultak. Heidi dühösen, Skye meg rám se mert nézni.
-Mi van? Nem értitek azt hogy nem érünk rá?-borult ki Heidi, mire már a srácok is mögénk értek.
-Mi bajod van Heidi?-kérdezte Brian, de nem válaszolt.-Most mondd, csak hogy akkor tisztázzuk végre!
-Komolyan kérdezed mi bajom? Mintha te meg Jimmy nem csináltatok volna elég nagy zűrt! Meg a kis Leana kedvesen tiport el a sárgaföldig, hogy aztán még engem rángassanak el innen.-olyan ingerülten beszélt, hogy csak szájtátva bámultuk, nem csak mi még Skye is lepetten nézte.Durván kiakadt.
-Heidi nyugi beszéljük ezt meg!-szólalt meg Jimmy, de ez már úgy tűnt sok volt, mert Heidi elszaladt.
-Mi van vele? Miért haragszik ránk, ha nem is tudjuk mi van?-kérdeztem Skyet, de csak most nézett a szemembe.
-Matt ezt .... ezt én nem tudom így elmagyarázni. Megpróbálom megnyugtatni, hogy letudjunk ülni beszélni.-beszélt, de szinte nem is értettem mit mond, csak örültem, hogy végre beszél.

Skye:

-Adjatok egy kis időt, hogy megnyugodjon.-kérleltem a fiúkat,de Brianen és Jimmyn láttam, hogy nagyon nem tetszett nekik, amit imént a fejükhöz vágtak.-Kérlek! Majd hívlak jó? Egy hét!
-Jó, de tényleg beszéljünk, mert utálom ha mocskolnak!-vágta oda Brian és megfordult Jimmyvel el is tűntek.
-Megígérem!-mondtam hangosan, hátha hallják még ők is. -Most mennem kell! Már várnak!- mutattam a hátam mögé és elindultam. Mire megfordultam megláttam Heidit Aleckal. Félve a hátam mögé pillantottam és láttam, hogy Matt és Zacky még itt állnak, bár már nem minket néznek, csak beszélnek. Johnny egyenesen rám nézett, bele a szemembe, végig követett a szemével.
-Anyuuuu! Nem is mondtad, hogy Heidi ma jön!-szaladt felém Alec boldogan.
-Szia kicsim! Meglepetésnek szántuk!-mosolyogtam rá és kisimítottam a haját a szeméből.
-Nem szeretem a meglepetéseket!-mutogatott felém az ujjával mire csak nevetni tudtam. Újra hátra néztem és a srácok már nem voltak ott. Heidi lassan odaért hozzánk és elindultunk haza felé.

Brian:

-Szerinted mitől akadt ki ennyire Heidi?-kérdeztem Jimmyt már a kanapénkon ülve whiskeyt iszogatva.
-Esküszöm nem emlékszem, de nagyon érdekel, hogy Leananak miköze ehhez.
-Leananak? Azt se tudom nekem mi közöm hozzá... Idegbajos liba!-kortyoltam a poharamba,mire Jimmy elkezdte utánozni Heidi mai hisztijét amin jót röhögtünk.
-Hallod lehet felcsináltad!-csaptam oldalba, mire lesápadt.-És Leana azért ugrott neki, és azért vitték el!-gondoltam tovább a kis elméletemet, mire Jimmy csak egyre borzasztóbban nézett.-Lehet hozott magával egy kicsi Jimmyt.
-Na az ba*zna be komolyan!-ivott ő is a poharából, de én csak nevettem. Azért remélem nem így történtek a dolgok. Bár akkor nekem mi közöm lehetne hozzá? Pont hogy ezen kezdtem el agyalni Jimmy is elő állt az ötletével.
-Lehet te csináltad fel!Én konkrétan nem emlékszem rá, hogy lefeküdtem vele!Emlékszem arra az éjszakára, de az utolsó emlékem, hogy hozzám megyünk, kinyitom az ajtót és kész. Semmi több.
-Tuti nem csináltam fel! Mindig használok gumit.
-Ugyan! Volt pár alkalom mikor csak úgy hirtelen jöttek a dolgok.-vigyorgott rám a hülye perverz fejével, mire eszembe jutott pár emlék.
-Huh! Szép emlékek!-sóhajtva hanyatt dőltem a kanapén mire Jimmy csak bólogatott.-Szerencsére Mich nem tudott semmiről.
-Gondolod?-kérdezte Jimmy komolyan, de én nem bírtam komolyan venni, pofán vágtam egy párnával és tovább gyártottuk az elméleteket, hogy mi lehet Heidi baja.

Pár nappal később

Skye:
-Heidi!-léptem ki a fürdőből, de nem válaszolt. Kimnetem a nappaliba, benéztem a szobájába a konyhába de sehol semmi. Alec se volt sehol, gondolom elvitte oviba, na akkor majd ha haza jött meg mondom, neki hogy pénteken találkozunk a fiúkkal. Ugyanis Mattel már megbeszéltem.Mire felöltöztem és megreggeliztem meg is érkezett.
-Mit játszol?-lépett be a nappaliba ahol gitároztam.
-Csak egy új számot próbálok írni.De valamit meg kéne beszélnünk.
-Persze micsodát?
-A srácokról van szó!
-Nem Skye, nem!-tiltakozott egyből.
-Heidi, kérlek, muszáj velük megbeszélni ezt! Nem azt mondom, hogy béküljünk ki velük, csak beszéljünk! Huntington Beach nem olyan nagy nekünk, hogy elkerüljük egymást. Főleg hogy mi is zenélni akarunk! Meg hát nekem is könnyebb lenne.
-Jó! Beszélni beszélhetünk, de nem vagyok hajlandó kibékülni a két barommal!
-Kettő? Akkor Mattel, Zackyvel és Johnnyval semmi bajod, annál jobb!-vigyorodtam el, mire csak vállat vont durcásan.

Life is just a game 2.

Skye:

Basszus, ez nagyon kínos lesz, majdnem 5 éve elmentünk minden szó és köszönés nélkül, nem is tudnak semmit.El ne szóljam magam, te jó ég, koncentrálj Skye, gyerünk! Csak nyugodtan! Nagy levegő, nagy levegő és minden rendben.
-Hé jól vagy? Skye?
-Mi, mi?-néztem értetlenül Mattre.
-Jól vagy? Úgy fújtatsz itt mintha rosszul lennél.
-Jah, hááát, én nem én jól...
-Fiúk tényleg sietnünk kéne, majd máskor összeülünk és beszélünk, úgyis nektek is megy a gépetek.-Állt fel az asztaltól Heidi, de a fiúk hunyorgó szemmel méregettek minket.
-Ti nem akartok velünk lenni?-kérdezte az ujjával felénk mutatva Zacky.
-Igen! Nem!-válaszoltunk egyszerre, ami így elég hülyén vette ki magát mivel én tagadtam, de Heidi helyeselt.
-Na jó, akkor menjetek, de még találkozunk ugye?-állt fel Matt és szomorúan nézett rám.Nem tudtam mit mondani, csak bólintottam majd én is felálltam. Kicsit kínos volt már így az egész, nem tudtam, hogy megöleljem, vagy csak puszit adjak, kezet fogjunk? Áh, hülye, hiszen legjobb barátok voltunk, hogy venné ki magát egy kézfogás.
-Skye?-integetett előttem Matt a kezével.
-Hm?
-Megint elbambultál!-nevettek ki a srácok.
-Te tényleg semmit nem változtál!-vigyorgott Jimmy, a bárgyú arcán én is csak mosolyogni tudtam.
-Szóval megadod a számod?-kérdezte újra Matt, kényszeresen Heidi-re néztem de ő szemforgatva elfordult. Elmosolyodtam és felírtam Matt tenyerére a számomat.
-De ha nem hívsz fel, köztünk mindennek vége!-kacsintottam rá.

Heidi:

Persze, add csak meg a számod, hogy véletlenül se tudjuk lerázni őket!Okos kislány! gondoltam magamban miközben inkább elfordultam grimaszolva dühömbe.
-Hé mi van? Olyan fintorgós, durcás kiscsaj lettél.
-Mi? -kérdeztem visza flegmán, mire Brian elnevette magát.
-Mondtam! Mindegy, bajod van? Kerülsz engem?
-Bajom van igen! Fáradt vagyok és nem nem kerüllek!-fordultam inkább vissza, hátha Skye már kész az indulásra.
-Ha nem kerülsz miért fordulsz el?-mászott be elém és öntelten vigyorgott.
-Hülye!-löktem kicsit arréb!
-Csak nem te is egy rajongó lettél és most őrülten belém vagy zúgva, és nem tudod kezelni a helyzetet?-vigyorgott egyre szélesebben.
-Szeretnéd, hogy beléd legyek zúgva, de nem jön össze! Szerezz másik palimadarat akit felültethetsz.
-Hééé!-nézett rám már kicsit csúnyábban mire én mosolyodtam el.
-Skye, mennünk kéne!-szóltam oda Brian válla fölött mire bólintott. Felkaptuk a cuccainkat inettünk a srácoknak és már mentünk is.
-Mi a franc volt ez?-támadtam le a húgomat ahogy a taxiba beültünk.
-Most mibajod?
-Megadtad a számodat, jó hogy nem a címűnket egyből.
-Heidi, abból nem lesz semmi, hogy tudja  a számom.
-Jah, igen várj, akkor minden ok nélkül nem beszéltünk velük közel 5 évig.-vágtam oda neki, de már nem szóltunk egymáshoz amíg ki nem szálltunk a házunknál.Minden holmit bevittünk és ki is pakoltam a ruháimat.Körbejártam és meg voltam elégedve. Skye elég otthonosra rendezte be.

 Lehuppantam a kanapéra, és lassan meg jelent Heidi is. Leült mellém és csak bámult.

Skye:

-Csak hogy tudd semmi jogod haragudni! Fel tudom mérni én is a helyzetet, felnőtt ember vagyok.-kezdtem a mondandómat.
-Nem, a jelek szerint nem tudod. Ebből volt a baj régen is.
-Hééé, álljon meg a menet. Nem csak miattam mentünk el innen, ha jól emlékszem! Anyáék nem csak miattam döntöttek így.
-Nem, igazad van, kenj mindent rám. A lényeg, hogy 24 éves vagy de még mindig úgy viselkedsz mint egy tini. Nőjj már fel!
-Mi van: Én vagyok tini?-nagyon kiakadtam, ahogy nekem vagdalózik, hogy éretlen vagyok! Ez normális? Persze, ő soha semmiben nem hibás!-Nem tudom, ki az aki olyan gyerekes, hogy nem hajlandó velük még beszélni sem! Eltelt 5 év, visszajöttünk, felkészülhettél volna erre az egészre!Különben is, ők is most már, mennyi? 27 évesek, vagy akörül vannak nem? -próbáltam mentegetni magam, hiszen mind felnőttek vagyunk már, el tudjuk dönteni magunk is , hogy mit akarunk.

Matt:

-Elég furák voltak nem?-kérdezte felém fordulva Zacky mire csak bólintani tudtam.
-Nem értem minek jöttek vissza, ha nem is akarnak találkozni velünk? Gondolhatták, hogy itt leszünl és összefuthatunk.-magyarázott Brian a sörét kortyolgatva, amíg a beszállásra vártunk.
-Hát szerintem csak titkolnak valamit. Valami baj lehet.-mondtam és elkezdtünk gondolkodni, hogy valójában fogalmunk sincs miért mentek el.
-Mikor is mentek el?-kérdezte Jimmy az arcát dörzsölgetve.
-2003 nyár, úgy emlékszem!-dőltem hanyatt a fotelban és összenéztünk. Majdenm 5 éve már. Mennyi mindenből kimaradtak amit annó együtt terveztünk el.
-Anyjáék vitték el őket nem? 18-19 körül voltak nem? Valamin fel kapták a vizet.-kezdett újra magyarázni Brian, mire mind csak bólogattunk. De egyikünknek sem jutott eszébe, hogy mi lehetett a baj, hogy el se köszöntek tőlünk.
-Uraim! Elnézést a zavarásért!-lépett mellénk egy stewardess mosolyogva.-A gép sajnos nem fog ma felszállni. Valami meghibásodott, jelenleg a szerelők átnézik a gépet, de leghamarabb csak holnap tudunk felszállni.-mondta mire a srácok fintorogva lehúzták a piáikat nekem viszont beugrott valami.


 Zacky:

-Shads mit bújod már a telefonod? Induljunk!
-Jó, felhívom Skyet!-mondta mire össze néztünk a srácokkal. Nem értette egyikünk se minek erőlteti, így csak vállat vonogatva röhögtünk rajta.-Nem veszi fel!
-Ki gondolta volna?-játszotta ironikus hangon Jimmy, mire még jobban röhögtünk csak Matt nem. Hívtunk egy taxit és elindultunk haza felé, amíg Matt el nem ordította magát hogy ÁLLJ! és a taxi olyan hirtelen le nem fékezett, hogy Jimmy lefejelte az ülés támláját.
-Baszki! Matt mi volt ez?-ordította, mi meg csak sírva röhögtünk Briannel és Johnnyval.
-Ott vannak!-pattant ki a kocsiból Matt és elszaladt.
-Ti értitek?-kérdeztem a srácokat, de csak bamba tekintettel néztek Matt után. Kiszálltunk mi is a kocsiból és megláttuk kik után eredt. Skye és Heidi.

Life is Just a game 1.

Matt:

-Srácok láttátok?
-Mit? Kit?-kérdezte vissza értetlenül és arra felé tekintgettek, amerre az előbb én bambultam el.
-Mintha, esküszöm mintha...
-Mintha mi? Nyögd már ki?-válaszolt ingerülten Brian.
-Skye!
-MI VAN?-tapadt a kocsi üvegére egyből Zacky és Jimmy is.
-Heidi?-kérdezte Brian.
-Nem, csak Skye, de ők... nem lehet, hogy itt legyen ugye?

Skye

-Miért sietünk így?
-Alec, kérlek ne nyafogj sietni kell!
-De miért?Fáraadt vagyok mááár!
-Mert olyasvalakik ülnek abban az autóban, akikkel nem szeretnék most összefutni.
-Miért? Gonoszak?
-Nem, de ne kérdezősködj!-kezdtem ingerültebb lenni és fel se tűnt úgy szorítottam már a karját és rángattam magam után, ahogy megláttam Mattet a kormány mögött.
-Nem akarok oviba menni!-nyafogott tovább, de olyan ideges lettem, a szívem majd kiugrott a torkomon, már már szaladtam, menekültem.
Alig 10 percbe telt mire oda értünk az ovihoz és le adtam a kissrácot minden gond nélkül aztán a járda patkán ülve kezdtem fel dolgozni a látottakat.
-Nem, nem nem! Nem kezdheted előlről! Nem nem!-mondogattam magamnak. A telefonom csörgése zavart csak meg. Kihalásztam a zsebemből és a kijelzőt néztem. Heidi.
-Basszus!-kiálltottam el magam és egyből felpattantam és próbáltam egy taxit leinteni. -Szia! Leszállt a géped?
-Szia, már vagy 20 perce, hol a francban vagy?
-Taxiban, nem sokára ott vagyok, csak le kellett adni a kölyköt oviba.
-Hogy van?
-Egész jól, hisztizik!-morogtam, de szerencsére Heidi nem értette.
-Na jó, siess, addig veszek valami kaját!-azzal ki is nyomta a telefont én meg be is pattantam a taxiba.Ahogy kiértünk a reptérre megláttam a nővéremet és már siettem is elé, hogy segítsek neki a cuccokkal.

-Nem fogod el hinni kit láttam ma!-kezdtem a mondandómat, mire érdeklődve fordult felé miközben sétáltunk.
-Mi? Kivel?- kérdezte mire csak elmosolyodtam ahogy eszembe jutottak a régi emlékek. -Mondd már!-kérlelt.
-Skye!-szólt valaki utánam, mire mindketten hátra forultunk.-Úgy tudtam, hogy téged láttalak ma!
-Matt!-mondtuk egyszerre zavartan, akadozó hangon Heidivel.
-Na pont vele találkoztam ma!-nyöszörögtem Heidi fülébe, hogy csak ő hallja.
-Rájöttem!-mondta hangosan mire Matt csak homlok ráncolva nézett ránk, nem értette miről van szó.
-De ti hogyhogy itt? Itt laktok? Visszaköltöztetek?-rohamozott meg minket a kérdéseivel mi pedig ledermedtünk.-Várjatok szólok a többieknek!-mondta és el is tűnt.
-Basszus Skye induljunk gyorsan!
-Lelépünk? Nem bunkó húzás ez egy kicsit?
-Mi? Nem!Nem akarok most báj csevegni!
-Jó, de akkor ne úgy mintha menekülnénk, szépen, kényelmesen siess a taxi felé!szűrtem a fogaim között mire nevetni kezdtünk és már majdnem oda értünk a taxihoz mikor Matt és a többiek is odarohantak hozzánk!
-Hé, hé hé! Várjatok meg!-szólt Matt mire, megintcsak mosolyogva megfordultunk. Ott voltak mind, nem is hittem a szemeimnek.
-Most akkor üljünk le inni! Majd utána elrepülünk!-csapta össze a két kezét vigyorogva Jimmy.
-Ja ja menjünk!-helyeselt Brian és Zacky is.
-Srácok, én most szálltam le nagyonfáradt vagyok és...
-Heidi kuss!-csitította le a nővéremet Matt mosolyogva és elvette a csomagjait. -Menjünk!-mondta és elindult a két bőrönddel.
-Skye!-morogta a nővérem és szúrós szemmel nézet rám, hogy csináljak valamit!Nem tudtam mit tenni, nem ellenkezhetek, sóhajtottam és megvontam a vállam. Heidi feje vörösödni kezdett ahogy elindultam a vigyorgó srácok után, de ő is jött utánunk, a reptér melletti vendéglőhöz.

INFÓÓÓÓ

Sziasztok kikerült az új ficről pár infó, fent megtaláljátok, holnap jön az első rész remélem várjátok :)
Ann

3.fejezet

Egy hét telt el mióta elküldtem Leanat. Azóta minden nap legalább 3-szor hív, ír 10 sms-t. Szánalmas, de elgondolkodtató, mennyire kétségbe tudja ejteni az embert, ha elveszít egy olyan életet amihez túlságosan is hozzászokott. A srácokkal csak a ruhapróbákon találkozom, Matt és Val esküvője másfél hét múlva lesz és egyre nyűgősebbek a lányok, hogy minden jól menjen. Én csak zenélek, és amennyire lehet távol tartom magam Leanatól.
-Jimmy?Kint áll a kocsid.-Hallottam Zacky hangját.
-Jövök!-ordítottam neki és bevettem az ajtót.-Csáá!-tártam ki, mire kicsit hátrahőkölt.
-Mi ez a szakáll? Valary kicsinál!-nevette el magát majd lehuppant a kanapéra.
-Nem igazán állt szándékomban leszedni, kényelmesebb.
-Úgy nézel ki mint egy csöves !-nevetett már eldőlve a kanapén.-Lassan indulni kéne!
-Hova?
-Matték grillpartijára!-mondta elképedve hogy megint elfelejtettem.-Na sebaj, kocsival vagyok! Fürödj le és induljunk.-alig félórába telt és már úton is voltunk Mattékhez. Egész este csak mi voltunk, a srácok és a csajok és én egyedül. De ahhoz képest jó fejek voltak, nem is kérdeztek Leanaról. Csak grilleztünk, ittunk és végre kicsit mint régen, csak mint barátok voltunk együtt.

Már csak 3 nap van hátra az esküvőig. Nem tudom, hogy fogom kibírni, Leana bejelentette, hogy jön ő is. Mindennap jön a házhoz hogy ezt meg ezt itt hagyta, a srácok meg valamiért úgy érzik muszáj rám figyelniük, pedig nem is ittam mostanság nem mentünk bulizni, de mindennap lecsekkolnak, hogy jól vagyok-e. Őszintén bevallom dühít, mintha kisgyerek lennék. Szánalmasnak érzem magam, hogy így gondolnak rám.
-Hé Jimbo! Gyere főpróba van!-nyitott Brian a bejárati ajtón. Épp a konyhába voltam így meg is hallottam.
-Mindjárt!
-Csak nem kopasztod magad?
-A szakállam marad, utoljára mondom!-ordítottam fenyegetően mire csak felnevetett majd becsapta az ajtót- Mire kimentem visszaült a kocsiba Zacky mellé én meg hátra.
-Haver, el se hiszem, hogy összeházasodnak! Eddig jutottunk? Ki lesz a következő?-kezdett pánikolós hangon beszélni Syn, mire Zackyvel csak lesajnálóan ránéztünk.
-Öreg a nővérével jársz. Tuti nagyobb banzáj lesz a tiétek!-nevetett Zacky mire Brian  húzni kezdte két kezével az arcát, mint aki nagyon szenved. Gyorsan teltek a napok már el is jött az esküvő napja és ha lehetek őszinte, nem maradt meg túl sok emlék a lagziból. Ami meg megmaradt az erős fájdalmak közepette el is halványul másnapra.....