Life is just a game 25.

Syn:

Kezdek magamhoz térni, próbálom kinyitni a szemem, de borzalmasan szédülök. Érzem, hogy keményen fekszem, ha szerencsém van egy pad, ha még nagyobb akkor a föld. Tapogatózni kezdtem csukott szemmel magam mellett. Szőnyeg, hmm, akkor talán a szállodában vagyok. Az arcomhoz emeltem a kezem és akkor valami megakadt a bőrömön. Egyből kipattant a szemem és mikor megláttam azt hittem rosszul leszek.
-Mi a fasz?!-ültem fel egyből és a karikagyűrűt figyeltem a kezemen. Körbenéztem és nyugtáztam, hogy a szállodai szobámban vagyok. Felkelltem a földről és láttam hogy alszik valaki az ágyamban. Lerántottam a takarót és Heidi volt az egy bugyiban és melltartóban. Remélem ő emlékszik valamire, mert én semmire sem emlékszem onnantól, hogy eljöttünk a fotózásáról. Befeküdtem mellé az ágyba és elkezdtem keltegetni.
-Heidi, ébren vagy?-csak nyöszörgött.-Heidi, segíts nekem, kérlek! Nem emlékszem semmire.
-Hagyj aludni! Menj ki a szobámból.
-Te vagy az én szobámban bugyiban és melltartóban.-ahogy befejeztem ezt a mondatot felült az ágyban. Végig nézett magán és bepánikolt.
-Mondd, hogy mi nem! Ugye nem?-megráztam a fejem.
-De ezt találtam az ujjamon és kicsit aggaszt!-emeltem fel a jobb kezemet, hogy lássa a karikagyűrűt az ujjamon.Lepillantott a kezére. Követtem én is tekintetét és meglepő módon ott volt az ő kezén is egy gyűrű.

Skye:

-Aleck, szólj apádnak, hogy jöjjön ki a szobájából!
-Igen anyu!-és már szaladt is Matt szobájába én meg csak néztem a nappalinkban a rendetlenséget, a kanapén alvó Jimmyt.
-Mi történt?
-Van egy kis baj!-emeltem fel pár képet, hogy megmutassam neki.
-Ez mi?-kérdezte, de ki vette a kezemből a képeket. Ahogy nézte őket elképedt.-Ugye neeeeem!? Basszus!
-Apuu, hogy beszéééélsz!
-Igazad van, bocsi, csak tudod apu szeretné nagyon megverni Syn bácsit.
-Nem hiszem el!-fogtam a fejem. Nem fért a fejembe hogy lehet ennyire hülye a húgom.-Megtépem Heidit!-ahogy ezt kimondtam, nyílt egy ajtó és Brian rémült feje került szembe velünk.
-Aleck kicsi, meg keresed nekem Zackyt?-kérdte Matt a fiát aki nagy boldogan szaladt be az egyik szobába.Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, Matt Brianre nézett.
-Te utolsó, idióta barom!Ez meg mi az isten? Összeházasodtatok?!
-Én nem tudom, nem emlékszünk semmire, csak a gyűrűt találtam az ujjamon.-kóválygott ki a fejét dörzsölve, aztán mögötte Heidi.
-Tessék hülye gyerekek néhány kép a boldog lagzitokról!-dobtam eléjük a földre. Leguggoltak el kezdték nézni őket és teljesen megsemmisültek.-Most mihez kezdtek? És ha látta valaki tegnap este?Vagy aki a képet csinálta elküldi valakinek?
-Na jó, higgadjunk le, ezt még lehet bontani nem?-kérdezte kétségbeesetten Heidi.
-Te hülye vagy? Nem fogok elválni! Hogy néz az ki, még a pénzem meg a házam fele is a tiéd lenne.-hüledezett Brian.
-Synyster kérlek, nem akarok házas lenni, főleg nem veled...
-Ezt meg hogy érted? Jó képű vagyok, van pénzem és tudod hogy jó vagyok az ágyban, kifejezetten élvezted...
-Na jó elég! Már most olyanok vagytok mint egy igazi házaspár! Oldjűtok meg úgy, hogy senki mást ne keverjetek bele, mert különben kinyírom mindkettőtöket!-hadarta el Matt, mély dörmögő hangján úgy, hogy még engem is kirázott a hideg. Matt elkapta a karom és Aleck után indultunk.

Heidi:

-Komolyan el akarsz válni?
-Nem is érzem hogy házasok lennénk Brian! Berúgtunk és Vegasban esküdtünk! Ilyen házasságot akarsz?-kérdeztem mire nem válaszolt. Félek még tetszik is neki a helyzet.
-Én tudod, mennyire megbántam, hogy Michellel maradtam. Mi egész jóban lettünk most...-elborzadtam, felfordult a gyomrom.-jó várj, nem úgy értem, hogy éljünk úgy mint a házasok. csak talán, ...esetleg... adhatnánk egy esélyt.
-Hogy képzelted? -nem bírtam felfogni, remegni kezdtem a dühtől.
-Figyelj, azt mondtad nekem egy hete nem akarsz kihasználni. Adj időt, beszélgetünk, randizgatunk és meglátjuk mi lesz. Ha belém szeretsz a feleségem maradsz!-elvigyorodott de én még mindig remegtem olyan ideges voltam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy felpofoztam.

1 héttel később

Syn:

-Jimmy, gyere mááááár!
-Mindjáááááárt!- csak egy 10 perc kellett míg odaért.-Mehetünk!
-Nem tudom mit vegyek neki! Valami olyan kell, amitől legalább szóba áll velem.
-El kellett volna válnod, az elég jó ajándék lenne.
-Pöcs!-szűrtem a fogaim között. Komolyan gondoltam, hogy akár még valami jó is kisülhet a részeg hibánkból. Tetszik Heidi, ő is tudja, csak még mindig nem enged magához közel.-Nem értem miért mindig én kapom a makacs ikret.
-Szerinted Matt jobban járt? Van egy fia akit alig 2 hónapja ismer, és a legjobb barátja akarja becserkészni a gyereke anyját, a volt szeretőjét.
-De Zacky és Skye már el vannak egymás mellett.
-Igen, de egymáshoz sem érnek. Annyira feszült körülöttük a levegő hogy én is minidg görcsölni kezdek.-Nem tudom mit tehetnék, hogy Heidi elhiggye nem a válás lenne a legjobb megoldás. Bár én sem egy Vegasi esküvőt akartam, amire senki nem emlékszik, pláne én nem.
-Lehet a turné után jobb lesz, az már csak egy hónap, nem? Akkor talán rájön, hogy hiányzom neki, és többet tudok csak vele lenni, kettesben.-gondolkoztam hangosan de Rev csak hátba veregetéssel jelezte, hogy reménytelen a helyzetem....

Nobody's perfect 6. fejezet

Reggel borzalmasan fájt a fejem, mégsem erre keltem. Éreztem, hogy valaki a hajamat piszkálja, de közben mégis valahogy simogat.Kinyitottam a szememt és Matt gödröcskés mosolya fogadott.
-Jó reggelt!-köszönt és még szélesebb lett a mosoly az arcán.
-Neked is! -mondtam aztán lassan felültem.-Egész este az öledben aludtam?-ahogy bólintott egyből rosszul kezdtem érezni magam.-Sajnálom, biztos elég kényelmetlen volt, tudtál így aludni egyáltalán, én...-kezdtem hadarni idegességemben de a tenyerét a számra tapasztotta.
-Nyugi! Nem volt kényelmetlen, és nem igen tudtam aludni, de csak mert beszéltél álmodban, amikor meg nem, akkor horkoltál!-ahogy ezt kimondta éreztem, hogy vörösödik az arcom.
-Komolyan beszéltem?-kérdeztem de az arcomat már rég a tenyeremmel próbáltam takarni.
-Igen, beszéltél.Azt hittem hogy horkolsz jobban zavar.-nevette kicsit el magát, de én még mindig nagyon kínosnak éreztem.
-És miket mondtam?
-Hogy tetszik neked a mosolyom, a "gödröcskéim" ahogy te mondtad.
-Úristen, Matt sajnálom!-borultam teljesen a kanapéra, de ő elkezdte simogatni a hátam.
-Nem gond! Én élveztem a helyzetet!
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem, egy 10 perc után hogy már képes voltam Mattre nézni és senki mást nem láttam.
-Az emeleten azt hiszem, ott aludtak a szobádban.-ahogy kimondta felsiettem egészen a szobámig. De ahogy benyitottam kicsit meglepett a látvány. Jimmy az ágyamban aludt az én pólómban és egy boxerben, Zacky meg a földön a takarómon és a törülközőmmel takarózva, de Briant nem láttam sehol. Benéztem Jacksonhoz és volt Brian a fotelben ülve egy mesekönyvvel a kezében.Matt észre sem vettem de már ott volt mögöttem és röhögött. Bementem és felkeltettem Briant.
-Hé, ébresztő!
-Hm? mi?-nézett fel kómásan, aztán gyorsan felpattant a fotelből.
-Gyere!-intettem neki és halkan kisiettünk a szobából, nehogy felébredjen a kiskrapek.-Mi történt?
-Rosszat álmodott, mesét olvastam, McKenna attól mindig visszaalszik!
-Köszönöm!-mondtam és kicsit furán éreztem magam. Jacksonnak szüksége lett volna rám én meg kiütöttem magam a sörtől.-Azt hiszem csinálok valami reggelit, úgyis anyu lassan haza ér és Jackson is lassan kelni fog.-de ahogy ezt kimondtam csengettek. Lesiettem nyomomban a már nyulkat csorgató Mattel és Briannel.
-Szia!-köszönt az ismerős az ajtóban állva én viszont csak bámultam magam elé.-Hazajöttem!
Pár perces merevség után mikor már Matt kérdezgetett és bökdösött tértem magamhoz.
-Andy!-borultam a nyakába és csak szorongattam.
-Hallottam mi történt és eltávot kértem! Jól vagy?
-Én igen és te? Nagyon hiányoztál már! Meddig vagy itthon?
-A hétvégére, hétfőn megyek vissza!
-Khm, khm...-hallottam meg Matték torokköszörülését és hirtelen visszacsöppentem a valóságba.
-Bocsi, Matt, Brian, ő itt Andy a barátom. Andy Matt és Brian az osztálytársaim.
-Barát?-köhintett egyet Matt mint aki félrenyelt.
-Barát barát, vagy barát mint barátnő. Mármint ne értsd félre...-kezdte Matt,de Andy mosolyogva válaszolt.
-Barát barát!
-Gyere épp most csinálok reggelit!
-Mindjárt, még elszívok egy cigit, valaki?
-Én is maradok!-lépett ki Brian a házból és leültek a verandára.

 Mi mentünk ki a konyhába Mattel. El sem hiszem hogy Andy itt van, nem láttam már egy éve.
-Nem is mondtad hogy van barátod.
-Nem kérdeztétek és ami ezt illeti nem is igazán olyan ez mint egy kapcsolat. Katona és nem láttam már egy éve. Nem tudom igazából mi ez. Ő a legjobb barátom!
-De akkor nem vaytok együtt?-értetlenkedett nekem Matt és nem is nagyon fér a fejembe miért fontos ez.
-De együtt vagyunk.
-Akkor nem értem ezt az egészet.
-Matt őszintén, én sem értem. Legjobb barátok vagyunk és mielőtt behívták úgy volt, hogy járunk, és azóta most látom először, nem levelezünk, nem beszélünk. Katona gyerekek vagyunk, együtt edzettünk és tanultunk.
-Na mit eszünk?-jelent meg Andy Briannel.
-Palacsinta?-kérdeztem mire mind a három srác bólintott. Én nekiálltam Andy meg mesélni kezdett a seregről és az eltelt egy évről. Ahogy terjedtek az illatok megjelentek a többiek is. Zacky és Jimmy az én pólómban, mögöttük álmosan pedig Jackson.
-Jó reggelt isteni illatok!-lépett be a konyhába a kisbanda és Andy kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Ők?
-Zacky és Jimmy ők is a barátaim, és ők így együtt egy banda.
-Vannk még esetleg a szobádban vagy a te ruháidban máshol is?-váltott kicsit sértett hangra Andy a fiúk meg csak értetlenül bámultak.
-Mi bajod?
-Hazajövök és 4 pasival vagy itthon, mit gondolsz?
-Andy menjünk ki, kérlek!
Gyorsan szedtem a lábaimat hogy kiérjek végre a teraszra de közben egyre nagyobb dühbe gurultam, már már remegett a kezem.
-Ők a barátaim. Mióta elmentél az egyedüliek, itt aludtak tegnap, rólad viszont semmit nem hallottam mióta, úgyhogy nem értem mi a probléma.
-Mit gondolsz? Hogy gondolsz rám?
-Mint a legjobb barátomra!
-De én nem így gondoltam rád, nem így gondolok rád. Azt hittem ami azelőtt volt, hogy...
-Az egy éve volt Andy és nem történt semmi komoly, mivel mentél el. Nekem te a barátom vagy.Az egyik legfontosabb ember az életemben, de nem tudnék úgy élni, hogy mindennap azon izguljak az apám és a párom él-e még. Haza jön egyáltalán valamelyikük? És ha igen egyben?
-Mennem kell most!-fordult sarkon és csak úgy elsétált.

Life is just a game 24.

Heidi:

Kibírtuk a hetet, lezavartunk minden koncertet és úgy tűnik a mi szekálásunknak is vége szakadt. De Itt vagyunk Las vegasban,.
-Gyere csak!-húzott félre Jimmy a lakosztályunkban.-Vigyük el Synt kaszinózni!Vagy sztiptíz bárba.
-Mi van?!_néztem rá furán, kicsit fenn akadtam rajta nekem mi dolgom lehetne egy bárban...
-Ne már, egy hete nem csinál semmit. Már nem megy bulizni se, velünk meg pláne nem. Tennünk kell valamit!
-Szerintem hagyjuk...-fordultam el, de Jimmy a karomnál fogva vissza rántott.
-Nem teheted!-nézett rám szigorúan, majd szólt Briannek.-Syn!
-Mi van?-jött oda hozzánk unottan, szemeit dörzsölve, mivel most délután 4 kor kelt ki az ágyból.-Heidinek támadt egy ötlete.
-Menjüüünk bulizniiii!-játszottam meg, hogy ujjongok örömömben. Brian unottan nézett rám és Jimmyre aztán visszament a szobájába.
-Mondtam, hogy szar ötlet!-böktem oldalba Jimmyt aki inkább csak Syn után indult, nem is szólt semmit.

Jimmy:

-Gusztustalan vagy!-néztem Synre ahogy feküdt az ágyán.-És kurva büdös!
-Hagyj már egy kicsit!
-Nem hagylak! Zuhanyozz és menjünk bulizni!
-Nem akarok! Majdnem megkértem a kezét...
-De nem tetted! Most menjünk bulizzunk!-nem reagált semmit, ími nagyon idegesített, így elkezdtem a fülébe ordítani. Ettől viszont csak orrba vágott...
-Bazdmeg!-morogta, de már felült az ágyban!
-Hé, engem elvehetsz,Vegasban vagyunk, itt lehet!-vigyorogtam rá, mire feltápászkodott és oldalba bökött.
-De valami szexit vegyél fel!-kacsintott aztán kiment a szobából. El sem hiszem, hogy végre mozog, és bele ment. Siettem át Heidihez.
-Hééé, este megyüüüüünk!
-Jó, de most letusolok!
-Ohh, Syn befoglalta a fürdőt, de már ráfért...
-Mi? Nem, nem nem nem! Mondtam midnnekinek, hogy megyek, egy óra múlva fotózásra kell mennem!-csapkodott és szaladt a fürdőhöz.

Heidi:

-Brian, muszáj most tusolnom, kérlek engedj be! Utána mehetsz te is, de nekem most muszáj!-dörömböltem, mire hallottam, hogy kattan a zár, és már nyílt is az ajtó.
-Én most fürdök, de ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám.-vigyorodott el, Jimmy pedig ujjongott egyet.
-Ő az én haverom!-majdnem ugrált örömében.
-Brian kérlek, muszáj most bemennem.
-Heidi, mondtam, hogy bejöhetsz, de én innen ki nem megyek!-mondta és kezdte becsukni az ajtót és én valami oknál fogva bedugtam a lábam. Ahogy nekitolta az ajtót, és látta hogy ott a lábam elmosolyodott és kitárta előttem az ajtót. Én meg besétáltam. Becsukta az ajtót és bezárta.
-Ne vigyorogj, nem lesz semmi!-fenyegettem az ujjam felé tartva.-Én lezuhanyzom és egyedül!
-Felőlem!-tartotta maga elé a kezeit aztán kacsintott.
-Komolyan mondom! Fordulj el!
-Mi van?-kérdezte fenn hangon, közben neki állt levenni a gatyáját, a pólóját és így tovább.-Ezerszer láttalak már.
-Nem! Fordulj el! Barátok vagyunk, és az 5 éve volt lassan. -mondtam mire maga köré tekert egy törülközőt és elfordult. Gyorsan ledobáltam a ruháimat és beugrottam a zuhany alá.

Skye:

-Elmentek a lányok?-kérdeztem az éppen mesét néző Jimmyt.
-Igen, amíg ti 4 óráig elvoltatok!
-2 nap múlva szülinapja lesz, állatkertbe akart menni, tehettem mást?
-Jimmy bácsi, annyira király volt! Láttam egy nagy....-és Aleck már nyúzni is kezdte Jimmyt aki csak csodálkozó, bamba képet hallgatva figyelte.Egyszer csak valaki kezét éreztem a vállamon.
-Beszélhetünk?-suttogta Matt mire követtem, be a szobájába.
-A ma estét tölthetnék együtt csak mi hárman. Holnap elmehetnénk vele vidámparkba, vagy valahova és mivel a szülinapján indulunk tovább megbeszéltem az itteni személyzettel, hogy már reggel egy nagy tortvával jönnek.
-Matt nincs erre szükség. Benne vagyok, hogy csak mi hárman legyünk ma meg holnap is így csináljunk valamit,de nem kell egy héten keresztül ünnepelni.
-Skye, én csak szeretném be pótolni, hogy eddig nem lehettem vele.
-Tudom, és megértem, de ne így tedd.
-De így teszem!-leszegte a fejét és elhalkult a hangja.-Arra gondolok folyton, hogy bárcsak tudtam volna, hogy bár ott lehettem volna mikor terhes voltál vele. Arra gondolok hogy sosem éreztem mikor rugdosni kezdett a hasadban, nem hallottam először a szívverését, nem voltam ott mikor megszületett és így tovább. Annyi mindent hagytam ki és annyira szeretném, hogy bárcsak ott lehettem volna veled, hogy együtt csináljuk végig.
-Matt...
-Skye nem hibáztatlak, te nem akartál elmenni. Magamat okolom, hogy nem kerestelek, és hogy nem is beszéltünk miután Valary kibékült velem.-leült az ágyára és csak a földet bámulta. Nagyon rossz volt így látni, olyan sebezhető volt.-Nagyon sajnálom!-suttogta és én nem bírtam tovább. Szinte odaugrottam mellé és átöleltem.
-Most itt vagy velünk és csak ez számít! Együtt vagyunk és ő boldog, ahogy én is. Ha pedig vége a turnénak ígérem végig nézek veled minden családi videót és fényképet, hogy lásd milyen volt picinek.-szorongattam még Mattet, mire bólintott, hogy rendben.Aztán egy váratlan sikítás! Kiszaladtunk a szobából és Heidi ordibált és igyekezett sebesen egyszál törülközőben.
-Brian esküszöm kinyírlak!
-Most miért? Te jöttél be hozzám a fürdőbe! Azt hittem ennyi még belefér.
-Ohh igen majd a nászéjszakánkon, addig meg HOZZÁM NE MERJ ÉRNI!-ordította Heidi torka szakadtából és becsapta Brian előtt az ajtót. De ő csak vigyorogva ment vissza fürdeni.
-Ezek egyre hülyébbek!-vigyorodott el rénk nézve Jimmy, és igaza volt.-Ez hiányzott nekem!-ugrott fel a kanapéról örömében.
-Zackyvel minden oké?-kérdezte Matt halkan, és visszahúzott a szobájába.
-Na igen.... én nem akartam semmit tőle. Régen akkor velem volt és számíthattam rá de én ... megmondtam neki és megbeszéltük, csak azt hiszem kell még egy kis idő! Nehéz most ez mindenkinek....Bááááár.-hirtelen ötletem támadt és kirohantam.

Heidi:

Épphogy odaértem a fotózásra,de szerencsére nem rágott be rám senki, időben neki tudtunk állni mindennek. Megcsinálták a sminkem a hajam és mikor elkezdtük csinálni a képeket megjelent Jimmy és Brian.
-Na mikor végzel?
-Még egy óra!
-Addig pózolsz?-kérdezősködtek, ami kicsit idegesített.
-Igen, ha nem dumáltattok folyton, de még úgyis át kell öltöznöm, a buliiiiihoooooz!-visítottam és pózoltam tovább.

Nobody's perfect 5.fejezet

Megkaptam minden papírt, hogy hazamehessek, így arra jutottunk a srácokkal, hogy én hazamegyek, ők meg úgy tesznek mint akik bealudtak az ágyam mellett és észre sem vették, hogy eltűntem. Ezt beszéltük meg 2 órája. Anyu dolgozott, nekem viszont elvileg a héten még nincs suli, bár ez csak annyit jelent, hogy egy pénteket megúsztam! Már épp ülnék le enni, mikor valaki rátapad a csengőre. Volt egy tippem így siettem kinyitni az ajtót!
-Te hülye! Tudod, hogy megijedtem?! Ezek az idióták meg nem mondtak semmit!-ölelt mag Brian, majd a háta mögött álló srácokra nézett.
-Már azt hittem sose akarsz meglátogatni! Pont kész a kaja is szóval időben!-vigyorogtam rájuk és Zacky már előre is tört, hogy a konyhába jusson.
-Jól vagy?-kérdezte Brian aggódva.
-Igen, kipihentem magam, amennyire csak lehet! És te? Úgy hallottam minden este a kórházban aludtál.
-Barmok!-morogta Syn a röhögő srácokra nézve, és minden válasz nélkül elkezdett ő is enni. Pár perces csend után Matt kezdett kérdezgetni.
-Miért mondta ma anyukád, hogy voltál már rosszabbul is?
-Mert ez így igaz. -de nem elégedtek meg ennyivel, mind úgy néztek, hogy inkább folytattam.-Ugye apu bizonyos időközönként eltávon van. Ilyenkor, hogy ugyanúgy formában maradhasson, de velem is foglalkozzon engem edzett és tanítgatott. Voltunk vadászni együtt, túrázni, lőni, repülni, nagyon sok minden....-sóhajtottam, nem tudtam, hogy mondhatnék el nekik ennyire fájó emlékeket anélkül, hogy rosszul érezném magam.-volt hogy vadászat közben, nem figyeltem oda. Nem szerettem, csak játszani akartam és simogatni az állatokat. Apu eltalált. Egyszer levágtam két ujjamat.-ahogy kimondta mind a kezeimet kezdték nézni mire felnevettem.-Nyugalom, visszavarrták.-mutattam fel a kezeimet.-Nehéz volt így felnőni, de egy idő után megszokod, főleg azok után amiket a kórházban látsz, megszokod a vért, és a betegek félelmét is.
-Nekem elment az étvágyam!-tolta el Jimmy a tányérját, de Zacky már húzta is maga elé vigyorogva.
-Még valaki? Én tudok még enni!-vigyorgott körbe hátha kap még kaját.
-Már értem, miért vagy ennyire ilyen. Bár lehet pontosan ezek miatt ihatnál néha!-kacsintott Brian, d eén csak megráztam a fejem.
-Nem hagyhatom hogy Jackson ugyanúgy átmenjen ezeken. Ő legyen csak gyerek!
-Te meg tini! Bulizz!-vigyorgott rám Matt a gödröcskés kis arcával.
-Jó, tudjátok mit, aludjatok ma itt! Csak én vagyok és Jackson, anyu ügyeletes!-csak az utolsó két szót kellett hallaniuk és már vigyorogva bólogattak, hogy ők márpedig maradnak. Mivel már viszonylag késő volt, kinyitottam a két kanapét, vettem elő nasikat Brian meg hozott át sört, a fiúk filmeket kerestek.
-Na gyerünk, hoztam sört!-ért vissza Brian elég hangosan ordibálva.-Lizzy, neked is innod kell! Itt van életed első söre!-nyújtotta felém vigyorogva, és a többiektől is kaptam támogatást!
-Idd!Idd!Idd!Idd!-hát el is kezdtem egy huzamban inni, de a sok buboréktól bekönnyezett a szemem és köhögni kezdtem a srácok meg csak röhögtek.
-Köszi több nem kell!-tettem le az üveget és csak leültem. A tv-t kezdtem kapcsolgatni mikor megakadt a híradónál a szemem.Felhangosítottam és a képernyőre tapadtam.
-Értesüléseink szerint Locke teljes testi épségben került haza, ám otthonában saját lánya lőtt rá. Jelenleg is kórházban van, pontosabb információkat eddig nem tudtunk meg, sem a fogva tartókról, sem pedig kiszabadulásának és hazatérésének részleteiről.
Borulni kezdett az agyam. MOst mindenki azt fogja hinni direkt lőttem le az apámat?! De mielőtt magamba és a gondolataimba zuhanhattam volna Jimmy már ott ült mellettem.
-Na, szerintem marha vagány csaj vagy és nem ismerek senki mást aki olyan bátor lenne mint te. Ezééééért pedig most iszunk, hogy leszarjuk a múltadat és azt hogy miktörténtek mostanság , és ISZUNK!
-Kitalálom, sört?-kérdeztem, mire vigyorogva már a kezembe is nyomta az üveget, a fiúk pedig vigyorogva jöttek is koccintani.Imádtam azt a hülye kis vigyorukat, hogy mindent olyan lazán fognak fel és mindenáron segíteni akarnak. Ahogy kifogyott egy üveg a kezemben már adták is a következőt és úgy hogy eddig nem ittam, viszonylag hamar be is ütött.A kanapén feküdtem és már nagyon szédültem.
-Héé, te jól vagy? kicsit bandzsán állnak a szemeid!-vigyorgott rám Matt. Felényújtottam a kezem és a nyakába csimpaszkodtam, felhúzott és leült mellém, hogy ne dőljek vissza.-Kiütötted magad a sörtől?-nevetett.
-Ne nevess rajtam, mert ez nem.....ti voltatooook. Jimmmy itatott!-néztem körbe de csak elszédültem.-Szeretlek titekeeeeeeet!-dőltem Matt ölébe aztán megláttam Brian fejét.-Teeeeeeeeeeeeee! Te az ágyamban alszol!-mosolyogtam rá, de csak azt hallottam, hogy a srácok hangosan röhögnek.
-Én... azt akartam....hogy most én alszom a kanapén....tudod, nálatok te aludtál....most itt én fogok!-nagyon fájt a fejem és a fiúk nevetésétől ez csak rosszabb lett, nagyon szédültem de Matt ölében lassan becsuktam a szemeimet és elaludtam.

Life is just a game 23.

Skye:

Idegesen vártuk, hogy a srácok is lejöjjenek a színpadról. Nagyon dühít, hogy Aleck is belekeveredett ebbe az egészbe.
-Skye, nyugalom! Nem lesz gond!-próbált nyugtatni Valary, de valahogy csak jobban idegesített az, hogy egyáltalán itt van.
-Gena volt ugye? Ez a bosszú?
-Ha az akkor elég aljas!-dünnyögte Heidi és akármennyire is akartam, hogy Gena legyen a szemét a történetben, ez nem így volt.
-Úgy tudtam, hogy hiba volt ez az egész, nem kellett volna belevágni, hülyeség!-dühöngtem és szívem szerint fejjel rohantam volna a falnak.-Haza kell mennünk! Aleck és én haza megyünk!
-Mi?! Nem nem nem!-jött az ellenkezés a bandától és Heiditől.
-Nem tehetitek, itt a lehetőségünk!-pattant fel Tony.-Mi értelme volt ennek az egésznek különben? Minek készítjük az első videónkat minden egyes pillanatban a kamerákkal a képünkben?
-Nem érted, igaz? Nekem a fiam az első!
-És mi? Képes lennél 4 emberrel kiszúrni mert kicsit komplikáltabb lenne az életed?
-Fogd be Tyler!-próbálta csendesíteni Heidi.-Skye ezt még gondoldát jó? Mos 4 nap minden este koncert, ezt muszáj lenyomni, aztán 3 nap pihi és erre visszatérünk akkor!
-Nem!-ellenkeztem egyből! -Én ezt nem... én ...-összeomlottam és csak azt akartam, hogy valaki segítsen....
-Skye, kérlek szépen, gondold át! Ha attól megnyugszol Aleck maradhat anyuéknál míg turnézunk...-próbált Heidi gyorsan valami megoldást kitalálni de nem bírtam megnyugodni.

Matt:

-Király volt ez a buliiiiiiiii!-vágódott le Jimmy hasra a kanapéra. A lányok kicsit feszültek voltak.
-Veletek minden oké? Lassan indulnunk kell tovább!-magyaráztam de mintha süketek lennének.-Skye?
-Csak menjünk jó?!-pattant föl, felkapta a dzsekijét és elindult kifelé. Mentünk utána és a rajongókba futottunk, de érdekes mód, most nem volt olyan jó hangulatú az egész.
-Takarodjatok innen! Hagyjátok békén Valaryt és a lányokat!-ordibáltálk a rajongók és fujjoltak. Skye megrekedt, odasiettem hozzá és átkarolva továbbkísértem. Hirtelen Valary ott volt a másik oldalán és ő is támogatta. Nem értem mi történt, de az biztos, hogy nehéz lesz helyrehozni. Ahogy feljutottunk a buszra Skye egy takarót emelt az arcához és összekuporodott egy széken.

-Zack, mit gondolsz ez Gena műve?-kérdeztem tőle, de ő is csak szánakozva nézte Skyet.
-Szerintem inkább Lea és Gina...-szólalt meg halkan Michelle a busz hátuljában szintén kuporodva.
-Ezt helyre kell hoznunk! Skye interjút kell adnunk érted?! Te és én és Matt, hogy nincs itt semmi gond!-ült le a földre Valary Skye-jal szemben. A busszal a szállodához mentünk, összeszedtük Alecket a dadától és a cuccokat és indultunk tovább a busszal.

Reggel mikor megérkeztünk mind arra keltünk, hogy Skye telefonál és hangosan nevet.
-Banda! Ma fotózás!Heidi interjú!! a többieknek meg nem tudom!-hadonászott, majd fölkapta Alecket és leszállt a buszról.
-Hé várj, minden rendben?-kérdeztem, mire bólintott.
-Nem hagyom hogy Leana győzzön! Szóval ma mindent elmondok! Erős vagyok és nem hagyom a családomat!-kemény volt, meg is lepett és szinte csak tátott szájjal bámultam ahogy sarkon fordult a szálloda felé.

Heidi:

-Miről is fog szólni ez az interjú?
-Csinálnak pár képet és kérdezgetnej a bandáról és a magánéletünkről. Tisztázni akarom magunkat! -mondta és karon ragadott elindultunk kifelé. Aleck Valaryvel maradt, mert Matt is jönni akart velünk. Amíg készítettek minket a fotózásra már el is kezdtük az interjút.

Sziasztok, Emily vagyok és jelen helyzetben minden sevenfold rajongót képviselve kérdezem tőletek, hogy pontosan mi történt a turnén, hogy ilyen nagy ellenszenv vett titeket körül tegnap este?
Skye:Az az igazság, hogy a turnén eddig nagyon jól éreztük magunkat a srácokkal. Mi régen nagyon nagyon jó barátok voltunk és az az igazság, hogy Matt és én egy rövid ideig együtt is voltunk, ebből a kis kapcsolatból született egy fiúnk. Ezekre pedig most bosszúból fényderült.

Bosszúból? Miért akar nektek valaki ártani?
Heidi: Az az igazság, hogy nehezen viselik egyesek, hogy jóban vagyunk a srácokkal, főleg, hogy múltunk van velük. És így felül kerekedik az irigység.

És nem zavaró, hogy a gyereked apja más valakivel kötötte össze az életét?
Matt:ne haragudjatok de ehhez hozzá kell tennem, hogy mi évekig nem találkoztunk és nem tudtam, hogy van egy gyerekem, de Valary és a fiunk nagyon jól kijönnek, akárcsak Skye és Valary. Sosem bántották egymást és nem volt semmilyen összetűzés, egy család vagyunk.

Skye:Igen szerencsére, mindannyian tudjuk kezelni a helyzetet. Aleck örül neki, hogy ilyen családja van. Valary pedig nagyon igyekszik, hogy amiben csak lehet segítsen és ezer millió köszönettel tartozom neki, ahogy azért is, hogy ennyire türelmes.

Miért most bukkantatok fel? Ezidáig nem akartad, hogy Matt tudjon róla?
Skye:Tudom, hogy most sokan arra gondolnak Matt pénze kell nekem. Ez nem igaz, csupán ki akartam hagyni amennyire lehet a fiamat a médiából, szerettem volna hogy legyen igazi boldog gyerekkora.
Matt:Éppen ezért szeretnénk, ha ezt mindannyian tiszteletben tartanátok és Aleck ezentúl nem kerülne néháyn féltékeny rajongó kereszttüzes vitájába.

Mit gondoltok,  a  zenétek elnyerte a hallgatóság tetszését?
Heidi:Az az igazság, hogy vannak már rajongóink,de ugye hátrányból indulunk, mert ismerjük és jóban vagyunk a sevenfoldos srácokkal. Sokan be akarnak minket ezért mocskolni, de az a helyzet, hogy akármi is történt a fiúk és barátnőik között nem rajtunk múltak. Mi barátok vagyunk és mindig tiszteletben tartjuk, az ő magánéletüket is. A saját rajongóink reméljük tudják mindezt és a nem sokára megjelenő videónkban látni is fogják, hogy ez csupán barátság.

Akkor azért vannak itt a kamerák? Videóklip készül?
Heidi:Igen az első. Személyeset akartunk, hogy megismerhessenek minket a rajongónk, bár már így is bőven van anyag, szóval lehet még pár videót mi is közzéteszünk, hogy tudják kik is vagyunk valójában és mennyire rosszul ítélkeznek néhányan.

Köszönöm nektek, hogy szántatok rám pár percet és hogy tisztáztátok ezeket a kérdéseket! Nagyon sok sikert kívánok a turné folytatásához és izgatottan várom a klipet és a folytatást!
Skye:Köszönjük! Reméljük jól fog már minden menni!
Heidi: És a lehetőséget is köszi, hogy tisztázhassuk a helyzetet!

Nobody's perfect 4.fejezet

A kanapén ülök, körülöttem a srácok alíg bírják visszafojtani a nevetést, miközben anyu prédikál.
-Azt hittem ennél több eszed van! Nem ezt a nőt neveltük belőled Elizabeth! Mi lett veled?
-Anyu, kééérlek!
-Neeeem!-fakadt ki.-Te egy katona lánya vagy! Büszkének kell lenned, és úgy is viselkedned! De te bezúzatod a képedet!-hadonászva, fel alá járkálva mászkált, aztán megvillant a szeme. A táskájához lépett és az orvosi cuccok között matatott.
-Anyu, mit csinálsz?-kérdeztem kicsit félve mikor elő került a szike.
-Megoldom, hogy ne tartson napokig míg ez a gusztustalanság eltűnik. Megnyitom a fölösleges vér kifolyik, a duzzanat lelohad és 2 nap és eltünik ez a lila folt is.
-Anyu nem kell, tényleg én...-próbáltam ellenkezni ahogy a fiúk rémült arcát is megláttam.
-Kibírod, máskor is ment már!-lépett mellém anyu és hogy vélaszolni se tudjak már a számba tömött egy rongyott. Szorosan ráharaptam és becsuktam a szemem. Éreztem ahogy anyu az állam alá nyúl, megemeli a fejem, aztán egyik keze a homlokomon pihent, a szike hideg élét pedig már a szemem alatt éreztem. Felnyögtem és éreztem hogy a meleg vér folyik az arcomon.Kinyitottam a szemem és anyut néztem. A tekintete meglágyult, letörölgette az arcomat és kicsit leszorította. A fiúk felé pillantottam. Jimmy és Brian elképedve bámultak, Zacky elfordult és mintha öklendezett volna, Matt pedig simán elfordult.
-Itt, egy tapasz és már készen is vagy! Szeretlek édesem!-ölelt meg anyu és kiment a szobából eltakarítva a véres törlőket. A fiúkat néztem vártam valami fura reakciót aztán feltűnt hogy kint már egész sötét van.
-Nem vagytok éhesek? Nem vacsizunk?-kérdeztem, mire már Zacky és Matt is felém fordult.
-Te normális vagy? MOST VÁGTA FEL A SAJÁT ANYÁD A KÉPED!-nézett megvetően és kicsit undorodva Zacky.
-Nem fáj és csak segített.
-Érzéstelenítő nélkül? Dühből?-kérdezte Matt felvont szemöldökkel.
-Jó srácok, ti ezt nem értitek.-sóhajtottam és felálltam a fotelből.
-Mert egy katona lánya vagy?-kérdezte Brian kicsit flegmán és talán ez esett a legroszabbul.
-IGEN! Egy katona lánya vagyok, és nem ez volt az első eset, hogy anyukám ellátta a sebeimet. Apám katona ezért 10 éves koromban megtanított lőni. Nem kis pisztollyal hozzá teszem.Megtanított késekkel, tőrökkel bánni. És a házunk kertjében nem mászóka van, mint a legtöbb gyermekes családnál, hanem egy akadálypálya. Nekem nem volt hintám, libikókám, de volt kötélpályám és különböző fegyvereim. Bírkózó fogásokat tanultam míg más kislányok az apjuk lábára állva táncolnak. -fakadtam ki. Kikeltem magamból és mire befejeztem sajnálkozva néztek rám. Matt indult felém, de inkább megfordultam és kifelé indultam a szobából mikor kicsapódott a bejárati ajtó és az egyik katona a társát a földön húzva vonta be a házba.
-Hívják a zsarukat és hívjanak egy mentőt!-nézett ránk komolyan. Suzy, Brian és Anyu is odaértek. Anya természetesen már a sebesültet próbálta ellátni, míg az idősebb Brian a mentőt hívta. A másik katona kétségbeesve nézett körbe.
-Mi történt?-kérdeztem mire kicsit méregetni kezdett.
-Valaki behatolt a házukba, a társam ment megnézni és meglőtte, de még bent van. Megyek felderítem, van fegyverük? Pisztoly puska?-kérdezte Briant és az apját de csak megrázták a fejüket.
-Nekem van fegyverem!-jelentettem ki.-A házban. Magával megyek, segítek!-álltam elé határozottan, és már hallottam a hátam mögött a sóhajokat.
-Szó sem lehet róla, magukat kell védenem...
-Nézze, apám kiképzett! Képes vagyok rá, és nagyon jól célzok! Kérdezze anyámat! Túlélem!-mondtam már majdnem kiabáltam, az őr anyura sandított, még a szemem sarkából is láttam, hogy bólintott. Kiszaladtunk és a hátsókert felől lopakodtunk a teraszhoz. A kerti bútorunk aljáról levettem egy maverick vadászpuskát. Felálltam és az ajtóhoz léptem. Lassan belöktem és a fegyveremmel a kezemben körbe néztem.

Tovább mentem és a tálaló szekrényről szereztem egy puskát a katonánknak is így már egymást fedezve haladtunk tovább. Zajt hallotunk az emeletről így a a lépcső felé indultunk. A sötétben láttam fent valami mozgást két pillanattal később pedig már halottam a fegyver dördülését is. Szerencsére nem találtak el minket, de én is fellőttem. Nyögést hallottunk és egy puffanást, majd az illető legördült a lépcsőn a lábam elé. Villanyt kapcsoltam és megláttam apámat.
-Apuuu!-dobtam el a fegyvert és letérdeltem mellé.
-Szép lövés volt kicsim!-mondta mosolyogva és fogta az oldalát.
-Hívjon mentőt! Gyerünk!-küldtem el miközben rongyokért szaladtam, hogy legyen mit apu oldalára szorítani.
-Büszke vagyok rád!-nyöszörögte.
-Jó, de most ne beszélj, csak feküdj! Úgy tűnik át ment rajtad a golyó.-húztam el a számat ahogy vártam a segítséget.Egyre idegesebb lettem, hogy a saját apámat lőttem meg. Remegni kezdett a kezem és szédülni kezdtem, mikor már azt hittem összeesem berohant két mentős egy hordággyal és elvitték apát. Én pedig csak ültem és bámultam ki a fejemből, aztán lecsukódtak a szemeim.

Éreztem, hogy fekszem és nagyon száraz a szám. Próbáltam kinyitni a szemem, de olyan világos volt, hogy megfájdult a fejem. Aztán rájöttem, kórházban vagyok. Körbenéztem és Mattet láttam az ágy melletti széken aludni. Lassan felküldtem és még ha csak suttogva is de szóltam Mattnek.
-Maaaatt, léci kelj fel! Matt!-próbáltam minél hangosabban, de nem volt jobb ötletem nekidobtam a párnámat.Felriadt de aztán elképedve bámult rám.
-Liz, jól vagy? Várj hívok egy orvost és szólok a többieknek is.-rohant ki mielőtt még kérhettem volna egy kis vizet. Mire kettőt pislogtam már egy nővér, Matt, Jimmy és anyu voltak bent.
-Jó reggelt! Itt egy kis víz, igyon!-segített inni a nővér így már mindjárt jobban tudtam beszélni is.-Hogy érzi magát?
-Mint akit jól megvertek!-nyöszörögtem.-Mi történt?Hogy kerülök ide? Apu jól van?-néztem körbe és már repkedtek is a gondolatok a fejemben.
-Az apja jól van, még lábadozik. Maga összeesett, valószínűleg sokkot kaphatott a szervezet. 3 napig aludt.-válaszolt minden kérdésre ami elhagyta a számat a nővér. Anyura néztem ő meg csak bólintott.
-Végig itt voltunk, nem tudtuk mi bajod!-ült le Jimmy az ágyamra, aggódva pillantva fel.
-Jól vagyok, csak elfáradtam.-mosolyodtam el, de én sem tudom mi bajom volt.
-Csinálunk pár vizsgálatot de ma már haza mehet úgy gondolom!-mondta a nővér azzal kisétált.
-Haza? Haza haza?-kérdeztem anyát mire megenyhült az arca.
-Igen! Apád itthon van már haza mehetünk. Igaz még egy darabig lesz őrizet a háznál, de minden olyan lesz mint régen.
-Hallod nagyon őrült liba vagy te!-hitetlenkedett Matt.-Komoly bajod is lehetett volna.
-Nyugalom, volt már rosszabb.-csitította őket anyu mosolygva aztán kifelé indult a szobából. Közben a srácok számonkérő képpel bámultak rám.
-Nyugi majd elmesélem, de most nagyon éhes vagyok, van valami kaja?-kérdeztem és pont megjelent Zacky 3 doboz pizzával.
-Liiiiiiiiiiiiiiiz! Isten hozott!
-Igen, adsz pizzát?!-támadtam le miközben megölelt volna le is kaptam egy dobozt és enni kezdtem.
-Naaaaaa!
-Hagyd 3 napig nem is evett!-ült le Matt a fejét csóválva.
-Brian?-kérdeztem de a srácok mosolygva összenéztek.
-Jön majd ő is, délután. Minden este itt aludt az ágyad mellett. Napközben mi, este ő vigyázott rád!-magyarázták felváltva és nagyon örültem neki, hogy ilyen kevés idő után ennyire érdekli őket mi van velem. Alig vártam, hogy Brian is meglássa, hogy már ébren vagyok, de a srácok azt mondták ne szóljunk neki, annál jobban fog örülni, így csak türelmetlenkedve vártam mikor jön be az ő hülye vigyori feje is végre!

Szia mindenki aki olvassa a blogot, vagy nem olvassa csak idetévedt :)
Nézettségnél látom, hogy mikor hányan jártatok itt, de az az igazság, hogy örülnék néha ha még csak névtelenül is de mondanátok bármit is valamelyik sztoriról, hogy megéri-e egyáltalán folytatni őket, hogy van bármi értelme vezetnem ezt a blogot!

Köszi mindenkinek aki ezt elolvasta!

Life is just a game 22.

Heidi:

Brian ránk zárta az ajtót aztán leült az ágy szélére. Nem csinált semmit, csak bámult maga elé.
-Jól vagy?
-Nem igazán, ilyen hülye picsát. De várj nem is... hagytam magam rászedni...-felnevetett és hanyatt dőlt.-Igazi balfasz vagyok! Téged kellett volna választanom, nem őt!
-Na, elég! Nyugodj meg, pihend ki a másnaposságot és este koncert!-álltam fel és az ajtóhoz léptem.
-Ne menj! Szabad vagyok!-tárta szét a karjait az ágyon fekve.
-Nem vagy az, csak szomorú! Nem használom ki a helyzetet!-mosolyodtam el és kimentem a szobából. Michelle könnyes szemekkel meredt rám.
-Csakhogy jobban érezd magad, semmi nem történt köztünk!-mondtam mintha a képébe hányhatnám a szavakat. Szegény Brian, bár nem vagyok benne biztos hogy szerelem volt köztük valaha is, de ennyi idő után...Michelle zokogott előttem, Skye pedig tolta elé a zsebkendőt.

Zacky:

Gena mielőtt elrohant felpofozott. Csúnya veszekedés volt, de nem bánom....Talán csak, hogy Gena most szenved. Visszamentem a lakosztályunkra, ahol Heidi idegesen magyarázott Jimmynek, Michelle a kanapén bőgött Skye pedig tanácstalanul bámult rám. Odasiettem hozzá, magamhoz rántottam és megcsókoltam.
-Állj!-lökött el.
-Szakítottunk! Nem tart vissza semmi. Elmondtam neki, és nagyon sajnálom hogy megpofozott,de kaptam én is rendesen.-hadartam, és láttam hogy nem igazán figyel arra amit mondok csak megvetően néz rám.
-Zacky elég már! Én nem akartam ezt, és ezt te is tudtad! Miattam most Gena úgy érzi tönkrement az élete. Hazugot csináltam belőled, és egy hűtlen barmot! Nekem ez így nem megy!-mondta ridegen és elsétált. Szinte fel sem fogtam a szavakat amiket az imént a fejemhez vágott. Kérdőn néztem Heidire és Jimmyre akik ugyanúgy megvetően bámultak rám.
-Mit tettem?
-Barom!-dobott meg Heidi, mire Jimmy csak bólogatott.-Tudod milyen szar érzés ha megcsalnak? És milyen szar érzés ha kihasználnak?-vágta a fejemhez aztán Michellere nézett és nagy lendülettel indult be Skye után. Jimmy Brian után indult, de még egy pillanatra megállt az operatőr előtt.
-Ezt ne utánozzátok gyerekek soha! -aztán bement Synhez.

Skye:

-Minden oké?-kérdezte Heidi és lehuppant mellém. Kivett a táskámból egy csomag chipset, kibontotta és az orrom elé dugta.Hatásos volt, mert így felé fordultam. Aztán megláttam az egyik operatőrt.
-Jó műsort vett most fel igaz? Kész szappanopera az életünk...-a hapsi bólogatni kezdett. Felültem és a elkezdtem közel a kamerába beszélni.
-Soha, de soha nem lesz ilyen többet. MOst még jó műsort nézhettek, de ez volt az utolsó!-mondtam aztán betömtem egy adag chipset.
-Ahogy mondja!-vigyorgott bele Heidi is és befaltuk a zacskó chipset.

 

Hülye sztorikat kezdtünk el a kamerába mesélni magunkról kiskorunkból, meg abból az időkből mikor megismertük a srácokat.Aztán nyílt az ajtó. Matt volt, hogy induljunk le próbálni a koncert miatt.

-Ennyi volt a Heidi és Skye zűrös, cikis, égő tinikora showból mára.-mondtam és búcsúként és puszikkal elköszöntünk.

-Gyertek máááár!-hallottam Tyler hangját.

 -Jövüüüüüüüüüüüünk!-ordítottunk egyszerre és ahogy kiléptünk az ajtón Aleck ugrott rám.
-Szia kicsim! Na jó mesét néztetek?
-Igeen, de már nagyon hiányoztál!-ölelt meg ahogy felvettem a karomba.Így kicsit lemaradva de haladtunk lassacskán a többiek után.
-Szeretlek kicsim.
-Én is anyu! -válaszolta egyből.-Ugye Valaryt nem kell majd anyunak hívnom?
-Dehogy kell! Csak én vagyok az anyukád, ahogy csak Matt az apukád!


Heidi:

Már fél órája ülök a sminkes fodrász székben és a tükörből figyelem a többieket. Egész megszoktam már hogy így együtt vagyunk, még a kamerák se nagyon feltünőek.Ahogy így eltűnödtem egyszercsak Brian ült fel a mellettem lévő asztalra.
-Mi van öcsi?-kérdeztem, mire a tipikus "mi van?" Syn fejjem bámult.-Elmeséltünk Skyejal egy csomó hülyeséget a rajongóinknak.
-Miket?
-Emlékszel mikor a Metallica koncerten voltunk?-bólintott.-Tudod, hogy utána mikor haza indultunk valahogy azon a tőtéri házibulin kötöttünk ki. És Skye meg én összekaptunk egy pizzaszeleten én meg a medencében ébredtem fel.
-Úristen tényleg, lelökött és a medencébe estél!-kerek szemekkel idézte fel az estét, mire fel nevettem.-Legalűbb olyan hülyék vagytok mint amilyen béna ez a haj.-méregetett, mire elkezdtem játszani a flegmát.
-Oh igen, mert ÉN nem vagyok Synyster Gates és nem király kócos, a séróm.  ÉN nem vagyok szerelmes a fésűmbe.- mondtam hülye hangon mindezt közben dobálva a hajam.Aztán felkaptam egy fésűt és végig nyalta.De Brian legalább nevetett.

Egy kétórával később már a színpadról jöttünk le. Egy csomó újságíró és riporter támadott meg minket, nem is foglalkozva az éppen kezdődő Sevenfold koncerttel.
-Skye kérem válaszoljon igaz hogy M Shadows a gyereke apja? Tényleg házasok?
-Skye kérem most Zacky Vengeance-szel jár? Mi lesz a fiával?
-Mondják csak a sevenfold nevét kihasználva akartak híresek lenni?
-Heidi maga tényleg öngyilkos akart lenni?-ez volt az a kérdés ami nálam verte a biztosítékot.
-Kussoljanak már!-förmedtem a sok idiótára.-Nem akartam öngyilkos lenni, ezt Leana Jimmy volt barátnője terjeszti, soha nem akartam megölni magam. Nem használjuk ki a fiúkat, együtt zenélünk, ez van. Meg van a saját családunk a saját bandánk, ez csak munka! A magánéletünkhöz meg semmi közük, úgyhogy takarodjanak!

Nobody's perfect 3. fejezet

A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Végig Briannel és a barátaival voltam, bár a terv, hogy elmenjünk akárhová nem valósult meg. A hülye házi őrizet miatt nem léphetek ki a házból, akárcsak anyu. Aggasztó de apuról semmi hír, és senki nem mond semmit. Eljött a hétfő reggel és én csak fekszem itt Brian ágyában és a plafont bámulom, mikor hallom hogy nyílik az ajtó.
-Gyere nyugodtan, fent vagyok!-ültem fel.
-Bocsi, csak mindjárt indulnom kell a suliba, apám kirugdosott a kanapéról.-húzta el a száját és a szekrénye felé indult.-Akkor te most nem is jössz suliba?
-Nem, azt hiszem még börtönben vagyok.De talán túl élem, hogy nem kell Katrinet látnom.-ahogy kiejtettem ezt a nevet a számon Brian abbahagyta a szekrényében a turkálást. Felém fordult és furcsán bámult.
-Mondd!-szóltam rá pár perc nyomasztó bámulás után.
-Miért utáljátok egymást Katrinnel?
-Én nem utálom! Ő utál engem! Megfogadta, hogy tönkreteszi az életem-dőltem hanyatt az ágyban és újra a plafont kezdtem bámulni. Egyszercsak Brian fejét láttam magam előtt, fölém hajolt, majd felhúzott, hogy újra üljek.
-De miért ilyen veled?
-Kiskorunkban jóban voltunk, sokat voltam náluk és szinte minden hétvégén náluk aludtam. Egyszer láttam, hogy az anyja a másik szomszédunkkal "hancúrozott" a férje helyett. És gyerek révén ki is kotyogtam, mire az apja is megtudta és elváltak a szülei. Engem okol érte...-fintorogtam egyet és újra hanyat dőltem.
-Na jól van, suli után jövünk a srácokkal! Ne menj sehova!-mosolyogva intett és kilépett.
-Mintha tudnék akárhova is menni...-sóhajtottam és csak meredtem magam elé újra. Pár perc után kimásztam, és lementem a konyhába. Suzy volt lent Mckennaval és Jacksonnal, próbálta rávenni őket az evésre.
-Jó reggelt!
-Szia Kicsim! Jól aludtál?-kérdezte kedvesen és lerakott elém egy adag palacsintát.
-Igen, bár szívesebben mennék már haza. Persze nem mintha rossz lenne itt, csak azért jó lenne a saját ruháimba bele bújni.
-Megértem! De azt mondták hogy holnap már haza mehettek. Szóval csak a mai napot kell még kibírnod Brian ruháiban .-mosolyodott el, aztán elvitte a kicsiket. Megettem a reggelimet aztán felvettem a saját ruháimat. Felkaptam a táskámat és elindultam kifelé. Ahogy kinyitottam az ajtót, az egyik katona állt elém.
-Na jó, gőzöm sincs róla, hogy mit nem mondanak el az apámról, de már nem is érdekel. Én most elmegyek vásárolni, ezt érti?! Vagy félre áll az utamból vagy elkísér, hogy mentse a seggét nekem mindegy, de én most vásárolni megyek!-az őr hátra nézett és az autónál álló másik őr bólintott. Félre állt így odasiettem az autóhoz beültem hátra és a másik őr már indult is velem, először a sulimhoz.
Kiszálltam és az udvaron kerestem a srácokat, mikor valaki elkapta a kezem. Visszanéztem és azzal már éreztem is hogy arcon vágtak.  Hallottam ahogy az őr aki velem volt ordít és ahogy kezdett elmúlni a szédülés láttam, hogy már a földön fekszik a támadóm, aki nem más mint Katrine.
-Megőrültél mi a franc volt ez?!-ordítottam rá, mikor már úgyis mindegy volt mert mindenki minket nézett.
-Nem bírtad ki hogy teljesen tönkre ne tegyél igaz? Először az apám, most már anyám is? Mocskos rohadék vagy!-ordibált a földön fekve, az őr pedig csak értetlenkedve nézett rám és egyre elképedve bámulta csak a lába alatt szenvedő lányt, amit elnézve én sem bírtam tovább tartani a nevetést. Tudtam hogy Katrine hülye de hogy enniyre....

Lassan körbe néztem és megláttam Jimmyt a minket bámuló tömegből.
-Jimboooo!-ugrottam a nyakába.
-Lizzie, mi volt ez?
-Nem tudom, hülye...- mutattam a képemre.
-Azt látom zsép monoklid lesz!-nevette el magát.-De várj, hogy hogy itt? Nem házi őrizet van?
-Mára elengedtek, hol vannak a többiek? Itt a kocsi elmehetnénk valahová...- vigyorogtam ördögien, mire Jimmy szeme is felragyogott.
-Szólok nekik a kocsinál találkozunk!-rohant el én meg visszaindultam a gardedamommal a kocsihoz. Egy 10 perc volt mire megérkeztek a srácok, de mind jöttek.
-Először is kajáljunk! Ott az a kis kocsma a Mountainen ott isteni a pizza, menjünk oda!-csorgatta a nyálát Zacky, mint mindig. Hihetetlen ez a gyerek állandóan éhes.De elmentünk azért pizzázni.
Már a sörüket itták a srácok mikor megérkeztek a pizzák.
-Liz kéne kérned egy kis jeget, nagyon lilul az arcod!-mondta Jimmy, mire mindenki az én képemet bámulta.
-Tényleg mi történt veled?-kérdezte Brian, mire Jimmy félrenyelte a falatot és hangosakat köhögött.
-Ti nem láttátok?-hüledezett ahogy a srácok csak tömték a fejüket. Rám nézett aztán bólintottam, hogy nyugodtan mondja.-Katrine behúzott neki egyet, csak úgy lesből, aztán a katonánk földre nyomta és a hátán térdelt, míg  le nem nyugodott.
-Behúzott neked?-kérdezte Zacky teli szájjal, ami csak mosolyogtam.
-Igen te hülye, de előbb nyeld le! Nem kérem a megrágott kajád!
-Tényleg kéne rá jég!-javasolta Matt, de aztán elvigyorodott és az arcomhoz nyomta a sörös korsóját.
-Köszi!-pillantottam hálásan Matt felé.-Ha megettétek elmehetnénk a partra.-bólintottak így ahogy befalták a maradék pizzát mentünk is a partra. Leültünk a homokba és bámultunk magunk elé.
-Te nem iszol sört?-kérdezte Brian, hunyorítva felém.
-Nem köszi, nem szeretem!-hát ez volt az amit nem kellett volna mondani...
-Mi van? HOGY NEM LEHET SZERETNI? Beteg ember vagy!-jöttek a különböző reakciók.
-Jól van na! Apám katona, anyám orvos, nem tehetem meg hogy iszom, cigizem,...
-Mi ez a szar kifogás!-grimaszolt Jimmy majd a számba lökte a sörét, jól meg is döntötte. Félre nyeltem és könnyes szemekkel köhögtem.-Ennyire rossz a helyzet?!-ámuldozott.
-Nem, csak majdnem megfulladtam te barom!-öleltem át a hülye fejét.
-És mit iszol?-kérdezte Matt.
-Mindent amiben nincs alkohol!-vigyorogtam rá, de a többiek megint csak furcsán bámultak. Jimmy elkezdett rám fújni, és sörrel fröcskölt, Zacky sunyin méregetett.
-Nem tűnsz olyannak aki enniyre anyuci és apuci kicsi angyalkája.-mondta végül, mire én vágtam már fura képet.
-Nem is vagyok az angyalkájuk, de ..-kezdtem volna mentegetni magam, de az őr odalépett mellém.
-Most már ideje haza vinnem! És nincs ellenkezés!-mondta határozottan, erős szigorú hangján, így feltápászkodtunk és beültünk a kocsiba. kb 10 perc alatt haza is értünk Brianékhez, ahogy anyu már az ajtóban várt.
-Elizabeth Locke ezt hogy képzelted?-várt rám egyhelyben, ahogy közeledtem felé.
-Jó napot Mrs. Locke! Üdv Mrs. Locke! Szia Kim! Jó napot!-hangzott a srácok hangja, ahogy köszöntek anyunak de ő nem is foglalkozott velük.
-Te sörtől bűzlesz?!-rivalltr rám.-És mi van a szemeddel? Mi a fene történt?!-erre a kérdésre elhúztam a számat és próbáltam kigondolni gyorsan mit is mondhatnék.

Life is just a game 21.

Skye:

-Zacky, nem nem nem! Nem hiszem el!-próbáltam megkeresni a ruháimat a szobájában.
-Skye, gyere!-nézett rám az ágyban fekve, szét tárva kezeit.
-Nem Zacky, hát nem érted? Nem lett volna  szabad...megint!-túrtam fel mindent de nem találtam a ruháimat.-Nincsenek meg a cuccaim.
-Presze hogy nincsenek.-nevetett, de ahogy felvont szemöldökkel ránéztem abba hagyta.-Még mielőtt beértünk volna, lekerültek.
-Akkor mégis hogy menjek ki?!
-Nyugalom! Adok egy felsőt! Válassz egyet!-mutatott a bőröndje felé. Kivettem egy The Beatles-es kissé szakadt trikót és felvettem. Találtam egy szemüveget is a bőröndben.
-Hát ez a rózsaszín szemcsi a tied?
-Oh, az Gena szemüvege.-húzta kicsit el a száját. Felvettem és hülye pózokba vágtam magam.

-Neked ez valahogy jobban áll mint nekem.-mosolygott rám és mire észbe kaptam már a telefonjával fényképezett.
-Na jó, most kimegyek! És ezt, ami volt ennek vége!-néztem rá, miközben a lehető legjobban igyekeztem a bugyimat eltakarni a felsővel. De úgy nézett rám mint tegnap.-Ne nézz így! Ez nem működik!-mondtam és kiléptem. Sehol senki, csend volt. Összeszedtem a ruháimat és gyorsan felkaptam a nadrágomat. Benéztem a szobámba, Aleck az ágyamban aludt. Becsuktam az ajtót és ahogy megfordultam Johnnal találtam szemben magam.
-Basszus, megijesztettél! Minden rendben volt vele?
-Aha, hamar elaludt! És veled? Kicsit mintha szétestél volna.-nézett a kezemben lévő ruhákra.
-Kuss!-morogtam és ott hagytam.

Heidi:

-Brian?-néztem a mellettem fekvő embert és csak reménykedtem, hogy Brian.
-Hm?-kérdezett vissza.
-Hol vagyunk?
-Azt hiszem a valami parkban.-nyöszörgött én viszont elkezdtem nevetni.-Mi vicces?
-Madárszaros a vállad.-ahogy kimondtam felpattant és lekapta a felsőjét. Így csak mégjobban nevetni kezdtem, de nem kellett volna. A képembe vágta a felsőt.-Haza kénne mennünk, vagyis a hotelbe.
-Jah! Gyere!-nyújtotta a kezét és felhúzott.
-Fáááradt vagyok!-ásítottam, mire hirtelen Syn a karjaiba kapott és úgy indult el a hotel felé.-Hűűű! Ennél jobb fuvarom se volt még. A fejemet a csupasz vállára döntöttem ő meg csak nevetett. Ahogy a karjaiban cipelt elég sokan megbámultak minket és utánunk fordultak, fényképeztek.
-Fiatalok! Felháborító!-puffogott egy bácsi aki mellettünk állt egy zebránál.
-Problémája van uram?-kérdeztem vissza, de csak fintorgott ránk.
-Tudja a feleségem! Tegnap este vettem el!-mondta Brian, mire a bácsi elképedve bámult.-Maga nem vitte a karjában a feleségét?- a  bácsi bólintott, mi meg elnevettük magunkat. Ahogy zöld lett elköszöntünk és haladtunk tovább, de a bácsi még utánunk kiabált.
-Sok Boldogságot!-ahogy kimondta újra nevetni kezdtünk, felé intettem és megköszöntem.
A negyedórás séta után végre visszaértünk a hotelhez. A lakosztályunkhoz felérve én kinyitottam az ajtót, Syn becipelt.
-Köszönöm Mr. Haner!
-Szívesen Mrs. Haner!-mondta de ahogy beljebb mentünk mindketten ledermedtünk.-Michelle? Mármint, sziaaa!-ment Michellehez és megcsókolta. Én csak leszegett fejjel, mosolyogva besunnyogtam a szobámba átöltözni. Pár perc múlva hallottam Michelle kioktató hangját és ki is mentem.
-Brian, komolyan? Ne nézz hülyének!-ahogy meglátott elhallgatott és csípőre tett kézzel méregetett.
-Neked is szép jó reggelt!-mosolyogtam rá és Jimmyhez siettem, aki egy bárszéken ülve müzlit evett és a többieket figyelte.-Na mi a műsor ma?
-Mich és Syn veszekszenek, miattad!-vigyorgott rám. Gena Zackyt nyúzza bent, de arra még nem jöttem rá miért. Valary és Matt Aleckkel ismerkednek a többiekről nem tudok semmit.
-Skye?
-A kiscsaláddal van.-ahogy kimondta Skye kijött Matt szobájából.
-Jesszusom mi ez a ricsaj?-kérdezte mire Michellenél pattant a cérna.
-Ricsaj? Éppenséggel a kis kurva húgod próbálja lenyúlni a pasimat azért ez a nagy ricsaj.
-Héhéhéhé!-állt ki értem egyszerre Jimmy és Brian is, ami nagyon jól esett.
-Heidi nem kúrva és nem próbált lenyúlni!-mondta Brian de Mich nem foglalkozott vele.
-Amúgyis nem Heidi hibája, ne veszekedj vele csak vidd már szobára!-nevetett Jimmy. Ahogy kicsit lecsendesedtek Gena csapta ki Zacky ajtaját.
-Hagyj békén!-sietett előre Gena, Zacky meg csak állt a szobaajtajában. Gena ahogy elhaladt Skye mellet megtorpant.-Az Zacky felsője?! Komolyan?-kérdezte Zackytől, de mielőtt bárki bármit reagálhatott volna felpofozta a nővéremet.

Brian:

A pofon akkorát csattant, hogy mind csak bámultunk. Zacky elkapta Genat és kirángatta a folyosóra, Skye meg csak az arcát simogatva ledőlt a kanapéra.
-Mich komolyan mondom, hogy nem volt semmi, buliztunk este és kész. Ennyi!-persze hiába magyarázok, úgyse akarja megérteni, csak utálni a  lányokat. Elfordult és leült egy fotelbe. Odamentem Jimmyhez és Heidihez akik kerek szemekkel bámulva tömték a fejüket.
-Mi volt ez az előbb Genaval?-kérdeztem, mire Jimmy elmosolyodott.
-Skye lefeküdt Zackyvel...-vigyorgott.
-Megint!-tette hozzá Heidi és a nővérét nézte megvetően.
-Kussolj, mert hallom!-ordította de még mindig a kanapén feküdt.
-Tudtad, hogy idejön látogatóba?-kérdezte Heidi számonkérően,amitől csak tikkelni kezdett a szemem.
-Ne kezd már te is! Nem tudtam! Asszonyok basszus sírba visztek!
-Látod a mi srácainknak nincsenek barátnőik és ilyen problémák sincsenek.-mondta Heidi szemrehányóan.
-Oh, akkor legyek 30 éves szűz mint Tyler, vagy egy özvegy mint John? Kiráááály!-mondtam, és épp akkor megjelent a két emlegetett szamár.
-Csá mindneki mi ez a hatalmas hangzavar?-kérdezte Tyler mire mind csak megvontuk a vállunkat.-Majd a kamerán visszanézem!-mondta aztán mosolyogva bámulta Michellet. Nem is értettem miért, de már kezdett kicsit zavarni.
-Michelle?-kérdezte és elindult felé, ami azt hiszem mindnyájunkat meglepett. Kíváncsian néztem mi lesz, de Michelle csak rémülten bámult felém. Hát oda mentem.
-Ismeritek egymást?-kérdeztem Tylert.
-Igen, úgy egy éve..
-Összefutottunk egy koncerten és beszélgettünk.-vágott közbe Michelle zavartan, de még mindig ijedten nézett rám.
-Igen! Beszélgettünk és.. hogy hogy itt vagy? Hozzám jöttél talán?-kérdezte Tyler mosolyogva tőle, és a derekára tette a kezét. Mosolyogva bámultam Michellere.
-Igen Michie, kihez is jöttél?-kérdeztem vigyorogva, de ő már könnyes szemekkel nézett rám.
-Brian, kicsim ez...
-Igen, ez nem az aminek gondolom! De ány úgy gondolom, ti kavartatok. Igazam van?-kérdeztem Tylert, aki zavartan nézte hogy Michellet, hol engem.
-Nem értem mi ez. Mi folyik itt?
-Tyler, jártatok?-kérdeztem meg direktben.
-Egy két hónapig kavartunk, aztán mondta hogy van valakije..-húzta el a száját. Kényszeresen nevetnem kellett. Michellere néztem, már a sírás határán volt.
-Ne izgulj Ty, már nincs senkije, biztos hozzád jött!-mondtam és abban a pillanatban Mich zokogni kezdett. Visszaindultam Heidihez és Jimmyhez.
-Öcsém ez mi az isten volt?-kérdezte Rev, de csak megvontam a vállam.
-Megcsalt a ribanc!-szűrtem. Heidit néztem, ahogy ült a bárszéken. Odaléptem hozzá és beálltam a két lába közé. Kezeimet köré fontam.-Mit szólsz? Már szabad vagyok!-mosolyogtam rá. Láttam, ahogy Michellere néz majd vissza a szemeimbe. Felkaptam és becipeltem a szobámba, leraktam az ágyra és magunkra zártam az ajtót.

Life is just a game 20.

Heidi:

-Jézusom, hogy én mennyire utállak titeket! Mind elfogultak vagytok, mert ő Synyster Gates...úristen!-dühöngtem miután úgy döntöttek a srácok vagyis a zsűri, hogy vesztettem.
-Nyugi! Nem lesz vészes a ruhád, nem aggatok rád minden hülyeséget!-kacsintott rám Brian, amitől csak ordítani támadt kedvem.
-Itt meg mi az isten van?-lépett be Skye, mögötte Matt, nyakában Aleckel.-Mit ordibálsz?-nézett rám kérdőn.
-Heidi megszívtaaaaaa!-nevette Brian, majd Johnny felém kezdte el "döngetni" a gitárját.
-Jól rábasztáááál!-mondta közben majd elnevette magát.
-Fogadtak, már megint és vesztett!-magyarázta Jimmy a fejét fogva. Bólintottam és inkább nem is akartam bele gondolni, mit akar rám adni Brian.

-Mi volt az orvosnál?-kérdeztem aztán mire Matt szeme felcsillant, de egyikük sem szólt semmit. Már Zacky is őket figyelte.-Bökjétek mááááár ki!
-Apa lettem!-vigyorgott Matt Aleckkel a nyakában. Brian és Jimmy boldogan mentek oda lepacsizni a kis Sanderssel, de Zacky ott maradt mellettem.
-Most már tuti nyogodtabb, szerintem próbálj meg vele most beszélni!-mondtam neki és adtam egy puszit majd gratuláltam én is Mattnek.
-De ez azt jelenti, hogy innunk kell és ünnepelni!-kezdett be lelkesedni Jimmy.
-Nem, Aleck nem...
-Én vigyézok rá!-ajánlotta fel egyből John, ami nem is volt meglepő. Nem éppen szívlelte a sevenfoldosokat így nem is nagyon jött velünk szórakozni. Skye rábólintott és ment mindenki átöltözni.  Skye behúzott a szobájába és sápadtan nézett rám.
-Mi baj? Mégsem Matt az apa?
-De, de őő az, de mindezt felvette a kamera....
-Basszus!-ültünk le mindketten.-Na jó bízzunk benne, hogy nem lesz para. Csak nem kürtölik szét...-próbáltam némi színt lehelni a nővérem arcába de abszolút nem bíztam benne...

Brian:

-Haver, úristen szülő vagy! Most úgy le kell innod magad, hogy tudd évekig nem fog menni...
-Hagyd már, hülye duma!
-Dehogyis! De nem baj, gondoskodom róla, hogy hulla részeg legyél!-vigyorogtam rá és hátba veregettem, aztán megjelent Skye, Heidi és Taylor. Beálltak a kamera elé és énekeltek, táncoltak. Öröm volt nézni mekkora hülyék.

 De aztán ahogy Heidi közelebb jött, már megéreztem a piaszagot. Magamhoz húztam átkaroltam és elindultunk lefelé a bárba.
-Ne akard kihasználni, hogy már ittam és boldog vagyok! Még mindig utállak!-magyarázott nekem, de közben a fejét a vállamra döntötte.
-Tudod nagyon jól, hogy nem utálsz. Imádsz engem!
-Régen immádtalak, de... de mooost.-ahogy leértünk a bárfelé indult, leült a bárpultnál.-Maximum ha veszel nekem inni.-mosolyodott el, mire kértem mindkettőnknek egy-egy whiskeyt. Egyszerűen leírni nem lehet, milyen aranyos mikor iszik és megállás nélkül mosolyog. Gyönyörű!
-Tudod Brian, .... ha anno azt mondod nekem,... hogy szeretsz, ha nem maradsz vele... én biztos...mindent megadtam volna. Nagyon szerettelek! És most leitatsz és mindezt megtudod!-nevette el magát, de aztán, ahoyg rám nézett láttam, hogy bekönnyezett a szeme.
-Gyere, bulizzunk!-húztam félre, hogy táncoljunk.

Zacky:

-Matt beszélhetünk?-bólintott és kijött velem az utcára. Rágyújtottam és belekezdtem.-Sajnálom, hogy úgy érzed..
-Haver, ne! Szinte testvérek vagyunk, és én voltam paraszt! Sajnálom, csak megijedtem, hogy ha nem úgy alakulna köztetek és elmegy Aleck is eltűnik... Ha szereted tegyél meg mindent, hogy megszerezd és megtartsd, mert ő tökéletes!-ahogy ezt kimondta, elmosolyodtam. Már csak Skyet kéne rávennem hogy hajlandó legyen ezt megbeszélni velem.
-Kösz!-öleltem meg Mattet. Ő bement én meg kint maradtam még elszívni a cigimet. Már csak két szippantás lehetett hátra mikör Skye hátulról a hátamra ugrott.
-Matty mondta, hogy rám vársz!
-Igen! Beszéltem vele rólunk!
-Zacky nincs olyan, hogy rólunk! Vagy te és Gena és vagyon én külön.-rázta meg a fejét, és lemászott a hátamról.
-Lehetnénk mi! Matt nem bánja, és én se bánnám! Adj egy esélyt!-kérleltem, de nem nagyon nézett rám. Kivette a csikket a kezemből és beleszívott.

 Szorosan hozzám simult és a számba fújta a füstöt.
-Nekem idő kell, neked meg hogy kiszellőztesd a fejed. Genat szereted!-suttogta. Átkaroltam a derekát, hogy magamnál tartsam. Nem ellenkezett, egy halvány mosoly volt az arcán.
-Nem kell kiszellőztetnem én téged szeretlek! Téged akarlak!-ahogy kimondtam lehajtotta a fejét. A homloka a mellkasomhoz ért. Kicsit előre döntöttem a fejem és nyomtam egy puszit a fejére. Pár percig így álltunk, de aztán felnézett és én megcsókoltam.

Nobody's perfect 2.fejezet

Az autóval valami hadi központhoz vittek minket. Kiszálltam Jacksonnal az ölemben és követtem a minket kísérő katonákat. Egy tárgyaló szerű teremben ültettek le minket, de egy pillanatra sem hagytak egyedül. Alig pár perc várakozás után anyu lépett be az ajtón és a nyakamba borult. Ilyen szorosan utoljára talán akkor ölelt mikor kiskoromban apát először sorozták be.
-Anyu mi ez az egész?-kérdeztem de csak rázta a fejét.
-Majd ha haza mentünk elmondom, de nem Jackson előtt.
-És mikor mehetünk haza? Tudni akarom mi van apával.
-Állandó őrök lesznek magukkal.Nem hagyhatják el engedély nélkül a házat, és idegenek sem léphetnek be.-lépett elő egy fejes kicsit bunkó mód beszélt velünk, de anyu rábólintott. Újra beültettek minket egy autóba és hazavittek.
-Ez nem a mi házunk!Azt mondták haza visznek!
-Az édesanyja ezt a házat mondta. Itt lesznek amíg a maguk házát biztosítjuk.-közölte a sofőr, kicsit rémülten néztem anyára.
-Nyugalom kicsim, ez Suzyék háza, megengedték hogy kicsit náluk lakjunk, amíg összeszedem magam. Kell a segítség.-Nagyon jó, vadidegenek ágyában aludni, házában lakni, és velük lenni. Utálom ezt, sajnos nem az első eset, hogy anyu magába zuhan. Jackson ezért is ragaszkodik annyira hozzám.
-Sziasztok! Már vártunk titeket.-jelent meg Suzy a karján Mckennaval, és akkor leesett. Ez Brian háza, és Brentt-é.Anyu megölelte és beszélgetve elindultak befelé, én meg Jacksonnal kézen fogva kullogtam utánuk. Mikor beléptünk a házba Brian mosolyogva ott állt a barátaival. Egy katona is bejött velünk körbejárta a házat és a bentlévőket ellenőrizte.
-Jól vagy?-kérdezte Brent ahogy leszaladt a lépcsőn.
-Szia!-mosolyodtam el.-Nem igazán vagyok jól, de ez van. Jól kell lennem.-húztam félre a számat és éreztem hogy könnyek gyűltek a szemembe így inkább csak mentem anyám után a nappaliba. Leültem az egyik kanapéra és csendben bámultam magam elé.
-Jól vagy kicsim? Hallottam ma te segítetted világra a matek tanárnőtök kisbabáját.-ült át mellém kedvesen Suzy.
-Mit csináltál?-horkant fel anya.-Te voltál ott a szülésnél?
-Segíteni akartam, mert összeesett és...
-Elizabeth, nem vagy orvos! Ha valami baj lett volna...
-Anyu nem lett!
-Tényleg Mrs. Locke, Liz nagyon ügyes és bátor volt!-jött be Brian egyik barátja.-Mindezt úgy hogy tudta már baj van az apjával.
-Liz osztálytársa vagy?-nézett rá anyu kicsit morcosan, de ő már csak ilyen. Utálja ha bárki azt hiszi okosabb mint ős, vagy valamiben ellent mond neki.

-Ő Brian barátja.
-Matt Sanders, Liz és Brian osztálytársa vagyok.-nyújtott kezet Matt anyámnak aki erre kicsit megenyhült.
-Liz nincs kedved kijönni velünk hátra?-kérdezte Brian, de megráztam a fejem, igazság szerint csak aludni akartam.
-Inkább ledőlnék valahova ha lehet.
-Persze, gyere!-intett a fejével és felindult az emeletre így mentem utána.-Tudod, ha szeretnél beszélgetni én...
-Köszi de nem kell. Nem vagyunk barátok és én nem akarlak még ezzel is fárasztani titeket.
-Nem fárasztasz!-nyitotta ki nekem az egyik ajtót és előre engedett.-Ez az én szobám, de feküdj le nyugodtan én úgyis majd lent alszom.-mondta és elővett nekem egy pólót.-Hátha kell egy póló pizsinek.-itt kicsit elvigyorodott, de nem bírtam viszonozni.-Lent leszek, ha meggondolnád magad. És amúgy tényleg kirély voltál ma, de nem muszáj jól lenned. Néha te is fel adhatod kicsit és hülyülhetsz olyanokkal mint én.-mondta azzal becsukta maga után az ajtót. Leültem az ágyára és átvettem a pólót amit adott és bebújtam az ágyba. Az az illat szinte egyből elaltatott. Egész éjszaka rémálmaim voltak így reggel szinte felriadtam. Kimásztam asz ágyból, a szobából és a konyhába mentem.Csináltam egy kávét és indultam volna visszaföl, de meghallottam hogy megy a tv a nappaliban. Elindultam befelé.
-Szia.
-Ó, sziaa!-nyújtózkodott egyet Brian a kanapén aztán felült és maga mellé mutatott. Odaültem mire félig rámdobta a plédjét.-Jól aludtál?
-Kényelmes az ágyad, de nem nagyon aludtam.
-Háááát én se nagyon.-vágott egy furcsa grimaszt amitől kicsit bűntudatom lett.
-Sajnálom, hogy miattam a kanapéra kényszerültél.
-Sajnálhatod, de nem kell.
-Csinálhatnánk ma valamit, ha gondolod! Vagy...-kezdtem bele mire Brian szeme felragyogott.
-Ma próbálunk a bandámmal, meghallgathatnál minket, aztán majd a srácokkal elmehetünk valamerre...
-jó, az jó lenne.-bólogattam, aztán elindultam vissza a konyha felé.
-Amúgy jól áll a pólóm!-vigyorgott rám, ahogy visszanéztem. Követett a konyhába, ahol letettem a bögrémet, aztán folytattam az utat fölfelé. Brian jött velem. Még mindenki aludt, bár nagyon nem is tudtam, hogy hol, csak azt tudtam nekem hova kell mennem.
-Nem akarok zavarni, csak kéne pár ruha.
-Nem zavarsz, mármint ez a te szobád, hogy is zavarnál?-mosolyodtam el kicsit zavaromban, nem igazán tudtam ezt az egész helyzetet kezelni. Bebújtam az ágyába és figyeltem ahogy összezsed pár ruhát és a törülközőjét, aztán eltűnt a fürdőben. A plafont kezdtem el bámulni. Nem igazán volt kedvem semmihez sem, aztán...
-Hé haver, mi lenne...-nyitott be az ajtón Matt, mögötte egy vigyorgó haverjukkal.Rám nézetek mind ketten aztán becsukták az ajtót. Nagyon kínosnak éreztem az egészet, ezért kipattantam az ágyból és kinyitottam az ajtót. 3 sráccal találtam szemben magam akik nagyban vigyorogtak.
-Sziasztok!-köszöntem.-Én csak itt aludtam, mert, nem tudtam máshol ...és... de Brian azt hiszem fürdik, szóval...
-Nem gond, megvárjuk!-vigyorgott rám a magas srác. Aztán végig mért.Ekkor esett le, hogy csak Brian pólója van rajtam és a bugyim, amit talán épphogy takar. Éreztem, hogy elvörösödik a képem, becsaptam az ajtót és elkezdtem magamra kapkodni a ruháimat. Mikor készen voltam, beágyaztam és újra az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam még mindig a 3 sráccal találtam szemben magam, de igyekeztem csak egy pillanatra rájuk nézni és inkább gyorsan kapkodva a lábaimat el akartam tűnni. Mire észbe kaptam kiléptem a bejárati ajtón és egy katona kapott el a derekamnál és nem engedett.
-Eresszen el! Héééé! Haza akarok menni! Hagyjon!-kiabáltam, de csak a házfelé vitt vissza. Megfogtam a tarkóját és amilyen erősen csak tudtam szorítottam a nyakát, így mire visszaértünk az ajtóhoz már elengedett annyira elszédült.
-Nem engedhetem haza, akármyilen katonai fogásokat akar még tesztelni rajtam.-mondta és újra beállt elém.
-Kellenek a cuccaim, kell az életem! Minket nem akar senki. Senkik vagyunk!-szűrtem a szavakat, de hiába.-Mit nem mondtak el? Kik kaptál el apámat?.... KIK?- kiabáltam, mire Matt kirhonat hozzám és felemelt majd becipelt a nappaliba.-Mit művelsz? Soha többet ne merészeld!
-Bocsi!-emelte fel a kezeit maga elé.-Csak segíteni akar, azt teszi amit mondtak neki. Minket is végig tapogatott mielőtt bejöttünk, nehogy bajod eshessen neked vagy a családodnak.-mondta aztán elhallgatott és lehuppant a kanapéra. Leültem én is és csak bámultam magam elé.-Bocsi a reggeliért, amúgy. Nem akartunk zavarba hozni, csak azért...
-Mindegy mit gondoltatok, vagy gondoltok! Megszoktam, hogy...
-Hééééé!-vágott közbe, amin nem kicsit lepődtem meg,-Nem erről van szó, csak nem tudtuk, hogy ott alszol. Azthittük a vendégszobában.-kicsit elmosolyodott és meg kell mondja, határozottan volt valami megnyugtató a mosolyában. Azok a gödröcskék az arcán nem engedték hogy ne nézzek rá.
-Sajnálom! Nem igazán tudom ezt az egészet kezelni,...
-Nem gond! Megszoktuk a dilis embereket!-hallottam a hátam mögül egy hangot. Az a vigyorgó srác volt ott Briannel és a másik haverjukkal.-Jimmy vagyok, de inkább Rev!-vigyorgott ismét és átugrott a kanapén úgy huppant le mellém.
-Liz!
-Tudjuk! Hallottunk rólad! Amúgy évfolyamtársak vagyunk.és Zacky vagyok.-nézett végig a szemembe a srác a gyönyörű világító szemeivel.
-Akkor azt hiszem nem mutatkozom be!-mosolyogtam rájuk. Egész jófejnek tűntek, de volt bennük valami nagyon fura, amit nem tudtam megmagyarázni.