Már épp kezdtem kipihenten érezni magam, mikor valaki rátenyerelt a csengőre.
-Igen?
-Liz Locke?
-Igen én vagyok, kik maguk?
-A gyermekvédelemtől jöttünk, hogy elvigyük Jackson Locke-ot.
-Azt biztosan nem! Mégis ki küldte Önöket?
-Hölgyem, az édesapja a felügyeleti jogát az édesanyjára, a maga nagyanyjára hagyta, aki már várja az unokáját.
-Ugye tudják, hogy most egy olyan emberről beszélnek aki lassan 2 éve eltűnt az életünkből. Jackson jól van, vigyázok rá, és mindent megteszek, hogy neki a legjobb legyen.Nem vehetik el tőlem, nem is ismeri a nagyanyánkat, kicsi volt még mikor látta.
-Sajnálom hölgyem, el kell hogy vigyük, ha szeretné a döntést meg fellebbezni azt megtehei ügyfélfogadási időben.-mondta a hölgy és be akart lépni az ajtón de elé csaptam a kezemet.-Azt hiszem nincs tudatában annak, hogy ez mennyire ronthatja az esélyeit...-mondta mogorván így levettem a kezemet.
-Jackson nincs itt, egy barátjánál van.-mondtam aztán csendesen.
-Ezesetben elvisszük a legfontosabbakat és arra kérem hogy kísérjen minket el a fiúhoz.
-Hé Lizzy mi a helyzet? Kik ezek?-ugrándozott le a lépcsőn Jimmy.
-Elveszik tőlem Jacksont.
-SRÁÁÁÁÁÁÁCOK!-ordított egyet.-Ezt nem tehetik.
-Mi az?-jelent meg Matt és Brian.
-El akarják vinni Jacksont.
-A gyermekvédelemtől jöttek.
-NEM,ez kizárt.-rázta a fejét Brian.-Tisztában vannak vele, hogy miken ment keresztül az a kisfiú? Liz az egyetlen aki mellett biztonságban érzi magát.
-Kérem, én csak azt teszem amire a törvényes gyámja megkért.Ha bármi ellenvetésük van megtehetik az irodában.
-Számíthat rá, hogy mind ott leszünk!És tanúskodni fogunk, hogy Liz mellett a legjobb neki.
-A gyereknek van apja, aki döntött.-mondta a nő és elkezdtek pakolni.
-Át kell mennem Brian.-néztem rá de megrázta a fejét.
-Azt hiszem végeztünk, kérem menjünk el a testvérért.-könnyek lettek a szememben de kiléptem az ajtón és sétálni kezdtem.
Már odaértünk a házhoz, az ajtó elé léptem mikor szinte sokkot kaptam ahogy meghallottam a nevem.
-Liz!-mikor megfordultam apám állt ott.Elborult az agyam és nekirontottam.
-Hogy tehetted ezt velünk, TE ALJAS MOCSKOS SZEMÉT.-kiabáltam vele és rángatni kezdtem a ruháját.
-LIZ!-förmedt rám mint mikor kicsi voltam, de ez csak rontott a helyzeten, legalábbis nálam.Teljes erőmből és dühömből orrba vágtam, hogy eleredt a vére.-Fogalmad sincs róla mit tettél velünk.Tönkre tetted az életünket!MEGÖLTED ANYÁT! A TE HIBÁD! AZ EGÉSZ.
-Nektek akarok jót!Nem élhetsz úgy mint egy anya, mert nem vagy az.
-Ne akard nekem megmondani, azok után hogy magunkra hagytál minket, azt a kisfiút ott benn mikor végig nézte ahogy meghal az anyja és a földön kúszva próbált túlélni mert te sehol sem voltál hogy megvédd!Jobban teszed ha eltakarodsz, mert nem érdekel hogy te vagy az apám, többet nem árthatsz Jacksonnak ha az életedbe kerül, akkor sem!-elmosolyodott, de a szemeiben valami furcsa volt, nem tudnám megmondani hogy ez a büszke vagy csalódott nézése volt-e.
Elsétált, akárcsak ez a nő Jacksonnal. Ő pedig csak szép csendben, bátran battyogott mellette.Én meg szép csendben kezdtem elveszteni valahol magam, ahogy integetett nekem mosolyogva a kocsiból.Aztán egy hirtelen ötlet és előkaptam a mobilomat és felhívtam a nagyanyámat.
-Szia Liz vagyok, most vitték el tőlem Jacksont.
-Szia kicsim, ne aggódj, vigyázok rá, ide költözhetsz te is édesem...
-Egy feltétellel belemegyek, hogy nálad maradjon, ha bármikor elhozthatom és ha megígéred hogy apát a közelébe sem engeded, elindítok egy távolságit ellene, de ha csak a közelébe is megy addig élt, érted nagyi?
-Megértelek kicsim, gyere át a hétvégén megbeszélünk mindent.
-Rendben!-mondtam és letettük.Elvitték, és én egyedül maradtam a srácokkal a kocsi után bámulva.
-Fiúk, kérlek, nincs kedvem bulizni, bulizzatok csak de én inkább bezárkózom kicsit.
2015. július 2., csütörtök
2015. július 1., szerda
Sex on the Beach 19. fejezet
Ava:
Aludni akartam, tényleg. Nem akartam foglalkozni vele hogy oldják meg a ma estét, hogy Ő hogyan oldja meg. De, hiába kényszerítettem magam nem ment, nem bírtam, ideges voltam.
Csak feküdtem a kanapén, a plafont bámultam és nem bírtam pihenni....Aztán hallottam a hangjukat, hát tettetni kezdtem hogy alszom, vagy valami ilyesmi.
-Csendben már!-csitította a társaságot Jimmy.-Ava a kanapén.
-Hé, Brian bevigyem az ágyadba?-hallottam ahogy Zacky kérdezi nevetve.
-Hívtok nekem egy taxit?-hallottam aztán Brian hangját. Minek neki taxi? Hova az istenbe akar menni?!-És egy kis piát is adhattok, a gyógyszereket nem szeretem.-És nem bírtam tovább, kipattantak a szemeim és felültem.
-Mit műveltél?-kérdeztem, de Jimmy annyira megijedt hogy hirtelen felültem hogy ordítva ugrott arrébb. A srácok nevettek, de nekem nem ment.
-Itt a taxi.-motyogott Zacky Briannek, de nekem senki sem válaszolt.
-Most megyek a kórházba!-mondta és kihátrált becsukva az ajtót.
-Komolyan nem értelek titeket srácok...-keltem fel és néztem Zackyre és Revre.-Minek hagytátok?Remélem tudjátok hogy ezzel most le kell egy heti koncertet mondanom, mert hagyjátok hogy faszkodjon.-morogtam és kinyitottam az ajtót.
-Ava pizsiben vagy.-szólt Zacky.
.Tudom!-morogtam és becsaptam az ajtót és Brian után rohantam.
Brian:
-Hogy képzeled?-szaladt mellém Ava.-Gondolod hogy egyedül mehetsz?
-Menj vissza!
-Dehogy!
-Nem fogom azt mondani, hogy igazad volt...
-Nem is kell mondanod, mert tény...-mondta és a kezemre nézett.Már teljesen átvérzett rajta a rongy amivel betekertük lent.-Tudod legszívesebben most felpofoználak!-nézett rám olyan őszinte szemekkel mint tegnap este.
-Rajta, nem ellenkezem.
-Nem foglak eg ütni, mert így csak rosszabb neked. Tudod hogy ezt akarom de nem teszem meg, őrlődj csak magadban a hülyeséged miatt.-mintha belém látna, csak én nem ezt bánom, hanem hogy hagytam a tegnap estét, hogy akarom és hogy vonzódom hozzá.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, a kórházban sem nagyon, viszont haza felé már a telefonján pötyögött dühösen.
-Mi az?
-Szerinted? Egy heti koncertet kell lemondanom,.. és most tényleg lemondom és ha meglátom hogy egy nyamvadt pengetőt a kezedbe veszel vagy a gitárt, biztps lehetsz benne hogy eltöröm a kezem.
-Miért csinálod ezt?
-Jaj kérlek, mikor Mattet kellett ápolni kiakadtál, most hogy téged kell megint.. pedig megmondtam nekem ez a munkám, Matt torka és nektek négyőtöknek a keze, ezek nélkül nem megy....-ilyen könnyen meg is magyarázta, ez munka...
Ava:
Beléptünk a szobába a srácok már a szobákban.
-Holnap reggel indulás, szóval pihend ki magad..morogtam Briannek ahogy lefeküdtem a kanapéra.
-Aludhatsz az ágyamban, hogy tudj pihenni.-mondta de csak ráztam a fejem.
-Köszi nem!-se szó se semmi becsukta az ajtaját.Mit gondol? Jóvá teszi a hülyeségét?Komolyan nem bírom ki velük ezt... Mindjárt vége a turnénak és most kell nekem megnehezíteniük, Matt és Val, Brian...
Borzasztóan elfeküdtem magam, mindenem fájt a legkisebb mozdulatokra is.Összeszedtem mindent és kezdtem a srácokat is összekaparni, hogy el tudjunk indulni, bár hogy most nem lesznek koncertek elég laza program lesz. A legtöbb interjút le tudjuk majd emailben vagy videón, így egyből úgy terveztem hogy az utolsó állomások felé vesszük az utat, Miamiba.
A srácok végig aludták az utat kivéve Rev és Brian. Furcsák voltak, és kezdtem megunni, hogy folyton próbálnak félre vonulni egy akkora buszban ahol 3 lépésből midnig egymásba futunk.
-Na kivele srácok!-álltam eléjük 2 sörrel.
-Ez egy valóra vált fantáziám.-vigyorodott el Jimmy.
-Hülye!.nyugtáztam le, de azért odaadtam a sörét.-Beszéljetek velem. Elsősorban te!-böktem az állammal Brian felé és leültem Rev mellé, aki ugyancsak vigyorogva nézett Brianre.
-Nincs mit mondanom!
-Hülyének nézel? Kérlek! Azt hittem ennél többre tartjuk egymást.-meghúzta a sört és sóhajtott.
Brian:
-Komolyan, nem tudom mit akarsz mit mondjak.
-Jó, akkor kezdem én.-könyökölt fel Ava az asztalra. -Ha valamit rosszul mondok javíts ki.Szóval, bepiáltunk, veled aludtam és te beverted a tükröt és elcseszted egy hetünket. Nem mondod meg miért de akkor mondom szerintem miért.Berúgtam és elkezdtem beszélni neked,esetleg flörtöltünk is kicsit vagy csak hülyére ittam magam és megcsókoltalak,...tudod hogy nem akarom keverni a munkát, mert mint az kiderült nem bírom ezeket a bonyodalmakat, és most magadat gyötröd mert amit tettem az beindított.-amíg beszélt végig a szemembe nézett, köpni nyelni nem tudtam, de ahogy Rev pillantottam ő is hasonlóképpen bámult a csajra maga mellett.
-Nem csókoltál meg.-szólaltam meg aztán a csendet megtörve.-És igen, elfogadom hogy nem akarsz bonyodalmat, én se,... szexi vagy? igen, ki az akinek nem jönnél be? aki nem indulna be rád? Senki!-nyugtáztam neki de egy mosoly, egy szemrebbenés, semmi nem volt.-Szarul érzem-e magam, hogy miket gondolok kettőnkről és rólad? Igen!
-Korrekt!-mondta és beleivott a sörébe.
-Komolyan mondom ez a legjobb műsor amit az életben valaha...-mondta Jimmy de Ava rátenyerelt a szájára.
-Kibírod velem a közös munkát, vagy mondjak fel most?-szögezte nekem a sokkot és én blokkoltam.
-Hogy mi?-kérdeztem de komolyan meredt csak rám, tényleg ezen gondolkodik.-Kibírom.
-Jó! Segítek és könnyítek rajtad... nem vagyok az a lány akinek gondoltok, nemrég felmondtam és lefeküdtem Mattel, és itt vagyok, saját magamat köpöm képen, és a legjobb barátnőmet, akit mellesleg ugyancsak megakartál fektetni...szóval kettőnk között ez kizárt...-hadarta le aztán felállt a kanapéról és átment az egyik ágyba.
Aludni akartam, tényleg. Nem akartam foglalkozni vele hogy oldják meg a ma estét, hogy Ő hogyan oldja meg. De, hiába kényszerítettem magam nem ment, nem bírtam, ideges voltam.
Csak feküdtem a kanapén, a plafont bámultam és nem bírtam pihenni....Aztán hallottam a hangjukat, hát tettetni kezdtem hogy alszom, vagy valami ilyesmi.
-Csendben már!-csitította a társaságot Jimmy.-Ava a kanapén.
-Hé, Brian bevigyem az ágyadba?-hallottam ahogy Zacky kérdezi nevetve.
-Hívtok nekem egy taxit?-hallottam aztán Brian hangját. Minek neki taxi? Hova az istenbe akar menni?!-És egy kis piát is adhattok, a gyógyszereket nem szeretem.-És nem bírtam tovább, kipattantak a szemeim és felültem.
-Mit műveltél?-kérdeztem, de Jimmy annyira megijedt hogy hirtelen felültem hogy ordítva ugrott arrébb. A srácok nevettek, de nekem nem ment.
-Itt a taxi.-motyogott Zacky Briannek, de nekem senki sem válaszolt.
-Most megyek a kórházba!-mondta és kihátrált becsukva az ajtót.
-Komolyan nem értelek titeket srácok...-keltem fel és néztem Zackyre és Revre.-Minek hagytátok?Remélem tudjátok hogy ezzel most le kell egy heti koncertet mondanom, mert hagyjátok hogy faszkodjon.-morogtam és kinyitottam az ajtót.
-Ava pizsiben vagy.-szólt Zacky.
.Tudom!-morogtam és becsaptam az ajtót és Brian után rohantam.
Brian:
-Hogy képzeled?-szaladt mellém Ava.-Gondolod hogy egyedül mehetsz?
-Menj vissza!
-Dehogy!
-Nem fogom azt mondani, hogy igazad volt...
-Nem is kell mondanod, mert tény...-mondta és a kezemre nézett.Már teljesen átvérzett rajta a rongy amivel betekertük lent.-Tudod legszívesebben most felpofoználak!-nézett rám olyan őszinte szemekkel mint tegnap este.
-Rajta, nem ellenkezem.
-Nem foglak eg ütni, mert így csak rosszabb neked. Tudod hogy ezt akarom de nem teszem meg, őrlődj csak magadban a hülyeséged miatt.-mintha belém látna, csak én nem ezt bánom, hanem hogy hagytam a tegnap estét, hogy akarom és hogy vonzódom hozzá.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, a kórházban sem nagyon, viszont haza felé már a telefonján pötyögött dühösen.
-Mi az?
-Szerinted? Egy heti koncertet kell lemondanom,.. és most tényleg lemondom és ha meglátom hogy egy nyamvadt pengetőt a kezedbe veszel vagy a gitárt, biztps lehetsz benne hogy eltöröm a kezem.
-Miért csinálod ezt?
-Jaj kérlek, mikor Mattet kellett ápolni kiakadtál, most hogy téged kell megint.. pedig megmondtam nekem ez a munkám, Matt torka és nektek négyőtöknek a keze, ezek nélkül nem megy....-ilyen könnyen meg is magyarázta, ez munka...
Ava:
Beléptünk a szobába a srácok már a szobákban.
-Holnap reggel indulás, szóval pihend ki magad..morogtam Briannek ahogy lefeküdtem a kanapéra.
-Aludhatsz az ágyamban, hogy tudj pihenni.-mondta de csak ráztam a fejem.
-Köszi nem!-se szó se semmi becsukta az ajtaját.Mit gondol? Jóvá teszi a hülyeségét?Komolyan nem bírom ki velük ezt... Mindjárt vége a turnénak és most kell nekem megnehezíteniük, Matt és Val, Brian...
Borzasztóan elfeküdtem magam, mindenem fájt a legkisebb mozdulatokra is.Összeszedtem mindent és kezdtem a srácokat is összekaparni, hogy el tudjunk indulni, bár hogy most nem lesznek koncertek elég laza program lesz. A legtöbb interjút le tudjuk majd emailben vagy videón, így egyből úgy terveztem hogy az utolsó állomások felé vesszük az utat, Miamiba.
A srácok végig aludták az utat kivéve Rev és Brian. Furcsák voltak, és kezdtem megunni, hogy folyton próbálnak félre vonulni egy akkora buszban ahol 3 lépésből midnig egymásba futunk.
-Na kivele srácok!-álltam eléjük 2 sörrel.
-Ez egy valóra vált fantáziám.-vigyorodott el Jimmy.
-Hülye!.nyugtáztam le, de azért odaadtam a sörét.-Beszéljetek velem. Elsősorban te!-böktem az állammal Brian felé és leültem Rev mellé, aki ugyancsak vigyorogva nézett Brianre.
-Nincs mit mondanom!
-Hülyének nézel? Kérlek! Azt hittem ennél többre tartjuk egymást.-meghúzta a sört és sóhajtott.
Brian:
-Komolyan, nem tudom mit akarsz mit mondjak.
-Jó, akkor kezdem én.-könyökölt fel Ava az asztalra. -Ha valamit rosszul mondok javíts ki.Szóval, bepiáltunk, veled aludtam és te beverted a tükröt és elcseszted egy hetünket. Nem mondod meg miért de akkor mondom szerintem miért.Berúgtam és elkezdtem beszélni neked,esetleg flörtöltünk is kicsit vagy csak hülyére ittam magam és megcsókoltalak,...tudod hogy nem akarom keverni a munkát, mert mint az kiderült nem bírom ezeket a bonyodalmakat, és most magadat gyötröd mert amit tettem az beindított.-amíg beszélt végig a szemembe nézett, köpni nyelni nem tudtam, de ahogy Rev pillantottam ő is hasonlóképpen bámult a csajra maga mellett.
-Nem csókoltál meg.-szólaltam meg aztán a csendet megtörve.-És igen, elfogadom hogy nem akarsz bonyodalmat, én se,... szexi vagy? igen, ki az akinek nem jönnél be? aki nem indulna be rád? Senki!-nyugtáztam neki de egy mosoly, egy szemrebbenés, semmi nem volt.-Szarul érzem-e magam, hogy miket gondolok kettőnkről és rólad? Igen!
-Korrekt!-mondta és beleivott a sörébe.
-Komolyan mondom ez a legjobb műsor amit az életben valaha...-mondta Jimmy de Ava rátenyerelt a szájára.
-Kibírod velem a közös munkát, vagy mondjak fel most?-szögezte nekem a sokkot és én blokkoltam.
-Hogy mi?-kérdeztem de komolyan meredt csak rám, tényleg ezen gondolkodik.-Kibírom.
-Jó! Segítek és könnyítek rajtad... nem vagyok az a lány akinek gondoltok, nemrég felmondtam és lefeküdtem Mattel, és itt vagyok, saját magamat köpöm képen, és a legjobb barátnőmet, akit mellesleg ugyancsak megakartál fektetni...szóval kettőnk között ez kizárt...-hadarta le aztán felállt a kanapéról és átment az egyik ágyba.
2015. május 15., péntek
Sex on the beach 18.fejezet
Ava:
Hmm, ez a finom illat...fordultam meg még félálomban a másik oldalamra, jobban magamra húzva a jó puha takarót és egészen összegömbölyödve a jó rugós matracon.De jó Istenem, nem fáj semmim nyújtoztam el aztán .
Egy pillanat, nem fáj semmim, puha, takaró...félve kinyitottam magam és egy ágyban találtam magam.
-Ez nem jó, nem jó, nem jó, nekem a kanapén kéne aludnom.-suttogtam és felültem az ágyban oldalra néztem és ott feküdt Brian. A sikitó frász kerülgetett de befogtam a számat, kimásztam az ágyból és mikor feltnt, hogy nem a tegnapi ruhám van rajtam, csak fehérnemű meg egy póló kiafakadt a dühöm.
-MI A FRANCOT MŰVELTÉL?!-kiabáltam el magam Brian meg riadtan ugrott fel, kipattantak a szemei és értetlenül bámult körbe.
-Mi van?
-MIT MŰVELTÉL?!
-Én semmit.-mondta aztán láttam rajta, ahogy leesett neki, hogy miért akadtam ki annyira. Fel alá kezdtem járkálni majd a ruháimat kerestem.-Ava figyelj, félre érted...
-Mit? Hogy leitattál és az ágyadban keltem fel?-kérdeztem morgó hangon , mire kiugrott az ágyból és a két karomnál megragadott.
-Nem történt semmi, bepiáltál igen de mikor feljöttünk könyörögtél, hogy ne kelljen a kanapén aludnod, mire mondtam hogy cseréljük aztán sírva fakadtál, hogy de senkinek nem kéne ott aludnia, annyira fájdalmas.
-És hol vannak a ruháim?
-Jó, oké, azt segítettem levenni, de esküszöm semmi nem volt, azonkívűl hozzád se nyúltam.-mentegetőzött és elengedett hogy feltudja emelni a kezeit.Próbáltam a hallottakból bármit is felidézni, halvány foszlányok bevillantak de nem voltam benne biztos.
-Figyelj tudok szemét lenni és minden gond nélkül kihasználok csajokat de hidd el nekem, hogy veled nem tennék ilyet.-őszintének tűnt így kicsit lenyugodtam lehuppantam az ágyra és onnan bámultam fel Brianre.
-Sajnálom.-mondtam, mire leült mellém.-Nagyon gáz voltam?-nevetni kezdett.
-Én voltam gázabb.-mondta nevetve de én csak kínosabbnak éreztem.-Nyugi már.-simogatta meg a hátamat mire csak nyöszörögtem.
-El akarok bújni.
-Hát mássz vissza az ágyba megoldjuk a mait nélküled.-mondta mire felültem.
-Azt se tudod mi van ma.
-De, 2 interjú, egy újság egy blog és este koncert, annyiszor mondtad este, szinte ezzel álmodtam.-rázta meg a fejét majd felállt az ágyról és velem szemben állt meg.
-Biztos? Nem gáz?
-Volt gázabb.-nevetett újra majd kisétált, de ahpgy az ajtót nyitva hagyta Jimmy pont belátott.
-Hééééééééé, mi a..-akadt meg a szeme rajtam.
-Nem, nem, nem!-tiltakoztam kézzel lábban a pajzán vigyorának, mire Brian elé lépett.
-Nyugi csak aludt mellettem, tudod milyen hisztis ha iszik.
-Héééé.-kiálltottam mire csak lelegyintettek.
-Inkább aludj még.
Brian:
-Inkább aludj még.-csuktam rá az ajtót és visszafordultam Jimmyhez aki még mindig csak vigyorgott.-Mi van?
-Tényleg nem volt semmi?
-Nehéz volt, kurva nehéz, de nem.
-HAVEEER!-felordított mire a karjába boxoltam.
-Kuss már. -csitítottam majd errébb mentünk a szoba ajtómtól.-Ígyis elég nehéz volt. Egész este kb jegeltem a farkamat...-hangosan kezdett röhögni.
-Nagyon bejön neked mi?
-Nem, és fogd be!-mentem a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót.Képtelen vagyok elhinni ezt az egészet. Álltam a tükörnél és csak a tegnap este járt a fejemben, ivott és annyira más lett, őszinte, meg volt a lehetőségem...
-Ez az, az én életem. Mindketten ugyanazt akarjuk, visszamenni a szobádba...-beleütöttem a tükörbe dühömben. Hangosan csörömpölve estek ki belőle a darabok és ahogy hátraléptem éreztem a meleget a kezemen.
-Úristen, minden rendben?-hallottam Ava hangját és kínomban magamban nevettem.
-Igen.-szóltam rekedtes hangon, de nem hitt nekem.
-Engedj be! Hallod Brian?!-rángatta az ajtót dühösen.Lassan odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Ava csak úgy berobbant a fürdőbe, körbe nézett mkor meglátta a széttört tükröt dühöt láttam rajta, aztán rám nézett és mikor a vért látta a kezemből csöpögni aggodalmat. Felkapta a kéztörlőt és a kezem köré csavarta.
-Mi az isten ütött beléd?! Normális vagy!?
-Nem.-mondtam nyugodtan, minden dühöm elszállt. Ott állt pár centire tőlem és úgy nézett rám, szinte elhittem, hogy fontos vagyok neki és félt.
-Nyomás orvoshoz, este koncert és ezt szinte biztos össze kell varrni. -morgott magába és kivonszolt a fürdőből. Ott álltak Jimmy Zacky és Matt.
-Haver, mi ez?-kérdezte Matt.
-Én megmondtam!-vigyorgott Jimmy rám és ha nem fájt volna a kezem tuti be is mostam volna neki, de Ava tovább rántott.
-Felkapok egy gatyát és indulunk, Zacky hívj egy taxit.
Mikor már a taxiban ültünk még mindig a kezemre szorította a törülközőt.
-Brian komolyan mi volt ez?-megvontam a vállam.
-Ilyen vagyok!
-Nem, azt már tudom, hogy nem vagy ilyen.
-Emlékszel valamire a tegnap estéből?-kérdeztem mire zavartan nézett rám.
-Tudod, hogy nem, kellene? Mit csináltam?-megráztam a fejem.-Mondd hogy ezt nem miattam csináltad!
Matt:
-Tudjátok mi történt?
-Ohh igen!-bólogatott Jimmy, de nem mondott semmit.Ott álltunk Zacky, Johnny és Val izgatottan, de csak hallgatott.
-Mondd már el!-
-MI? Nem! Nem az én dolgom!
-Rev ne csináld!
-Nem szeditek ki belőlem!-azzal felállt és kiment a szobából.
-NEM HISZEM EL!-ordítottam el magam, már vagy fél órája elmentek és mi semmit nem tudunk.
-Srácok mennünk kell az interjúra.-szólt aztán Zacky.És mivel Avat nem lehetett elérni és nekünk lesz 2 interjúnk.
-Jól van menjünk! Nyomás!
Ava:
-Na jó, le kell mondanom az esti koncertet.
-Kibírom nem olyan vészes.
-Jah igen, Brian ne tedd a hőst léci...Két helyen varták össze a kezed, nem fogod tudni pengetni ...
-Hidd el, kibírom.-morogott és nem volt hajlandó rám nézni.
-Elárulnád mi történt?
-Semmi, de ne mondd le a koncertet, menni fog.-azzal ahogy leállt a kocsi már ki is pattant belőle.
-Jól van legyen...-motyogtam,kifizettem ataxist és mentem utána.
Hagytam őket mára, és már csak magammal foglalkoztam,... nem érdekelt hogy intézik el, ha azt mondja megoldja hát oldja meg...
Hmm, ez a finom illat...fordultam meg még félálomban a másik oldalamra, jobban magamra húzva a jó puha takarót és egészen összegömbölyödve a jó rugós matracon.De jó Istenem, nem fáj semmim nyújtoztam el aztán .
Egy pillanat, nem fáj semmim, puha, takaró...félve kinyitottam magam és egy ágyban találtam magam.
-Ez nem jó, nem jó, nem jó, nekem a kanapén kéne aludnom.-suttogtam és felültem az ágyban oldalra néztem és ott feküdt Brian. A sikitó frász kerülgetett de befogtam a számat, kimásztam az ágyból és mikor feltnt, hogy nem a tegnapi ruhám van rajtam, csak fehérnemű meg egy póló kiafakadt a dühöm.
-MI A FRANCOT MŰVELTÉL?!-kiabáltam el magam Brian meg riadtan ugrott fel, kipattantak a szemei és értetlenül bámult körbe.
-Mi van?
-MIT MŰVELTÉL?!
-Én semmit.-mondta aztán láttam rajta, ahogy leesett neki, hogy miért akadtam ki annyira. Fel alá kezdtem járkálni majd a ruháimat kerestem.-Ava figyelj, félre érted...
-Mit? Hogy leitattál és az ágyadban keltem fel?-kérdeztem morgó hangon , mire kiugrott az ágyból és a két karomnál megragadott.
-Nem történt semmi, bepiáltál igen de mikor feljöttünk könyörögtél, hogy ne kelljen a kanapén aludnod, mire mondtam hogy cseréljük aztán sírva fakadtál, hogy de senkinek nem kéne ott aludnia, annyira fájdalmas.
-És hol vannak a ruháim?
-Jó, oké, azt segítettem levenni, de esküszöm semmi nem volt, azonkívűl hozzád se nyúltam.-mentegetőzött és elengedett hogy feltudja emelni a kezeit.Próbáltam a hallottakból bármit is felidézni, halvány foszlányok bevillantak de nem voltam benne biztos.
-Figyelj tudok szemét lenni és minden gond nélkül kihasználok csajokat de hidd el nekem, hogy veled nem tennék ilyet.-őszintének tűnt így kicsit lenyugodtam lehuppantam az ágyra és onnan bámultam fel Brianre.
-Sajnálom.-mondtam, mire leült mellém.-Nagyon gáz voltam?-nevetni kezdett.
-Én voltam gázabb.-mondta nevetve de én csak kínosabbnak éreztem.-Nyugi már.-simogatta meg a hátamat mire csak nyöszörögtem.
-El akarok bújni.
-Hát mássz vissza az ágyba megoldjuk a mait nélküled.-mondta mire felültem.
-Azt se tudod mi van ma.
-De, 2 interjú, egy újság egy blog és este koncert, annyiszor mondtad este, szinte ezzel álmodtam.-rázta meg a fejét majd felállt az ágyról és velem szemben állt meg.
-Biztos? Nem gáz?
-Volt gázabb.-nevetett újra majd kisétált, de ahpgy az ajtót nyitva hagyta Jimmy pont belátott.
-Hééééééééé, mi a..-akadt meg a szeme rajtam.
-Nem, nem, nem!-tiltakoztam kézzel lábban a pajzán vigyorának, mire Brian elé lépett.
-Nyugi csak aludt mellettem, tudod milyen hisztis ha iszik.
-Héééé.-kiálltottam mire csak lelegyintettek.
-Inkább aludj még.
Brian:
-Inkább aludj még.-csuktam rá az ajtót és visszafordultam Jimmyhez aki még mindig csak vigyorgott.-Mi van?
-Tényleg nem volt semmi?
-Nehéz volt, kurva nehéz, de nem.
-HAVEEER!-felordított mire a karjába boxoltam.
-Kuss már. -csitítottam majd errébb mentünk a szoba ajtómtól.-Ígyis elég nehéz volt. Egész este kb jegeltem a farkamat...-hangosan kezdett röhögni.
-Nagyon bejön neked mi?
-Nem, és fogd be!-mentem a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót.Képtelen vagyok elhinni ezt az egészet. Álltam a tükörnél és csak a tegnap este járt a fejemben, ivott és annyira más lett, őszinte, meg volt a lehetőségem...
-Úristen, minden rendben?-hallottam Ava hangját és kínomban magamban nevettem.
-Igen.-szóltam rekedtes hangon, de nem hitt nekem.
-Engedj be! Hallod Brian?!-rángatta az ajtót dühösen.Lassan odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Ava csak úgy berobbant a fürdőbe, körbe nézett mkor meglátta a széttört tükröt dühöt láttam rajta, aztán rám nézett és mikor a vért látta a kezemből csöpögni aggodalmat. Felkapta a kéztörlőt és a kezem köré csavarta.
-Mi az isten ütött beléd?! Normális vagy!?
-Nem.-mondtam nyugodtan, minden dühöm elszállt. Ott állt pár centire tőlem és úgy nézett rám, szinte elhittem, hogy fontos vagyok neki és félt.
-Nyomás orvoshoz, este koncert és ezt szinte biztos össze kell varrni. -morgott magába és kivonszolt a fürdőből. Ott álltak Jimmy Zacky és Matt.
-Haver, mi ez?-kérdezte Matt.
-Én megmondtam!-vigyorgott Jimmy rám és ha nem fájt volna a kezem tuti be is mostam volna neki, de Ava tovább rántott.
-Felkapok egy gatyát és indulunk, Zacky hívj egy taxit.
Mikor már a taxiban ültünk még mindig a kezemre szorította a törülközőt.
-Brian komolyan mi volt ez?-megvontam a vállam.
-Ilyen vagyok!
-Nem, azt már tudom, hogy nem vagy ilyen.
-Emlékszel valamire a tegnap estéből?-kérdeztem mire zavartan nézett rám.
-Tudod, hogy nem, kellene? Mit csináltam?-megráztam a fejem.-Mondd hogy ezt nem miattam csináltad!
Matt:
-Tudjátok mi történt?
-Ohh igen!-bólogatott Jimmy, de nem mondott semmit.Ott álltunk Zacky, Johnny és Val izgatottan, de csak hallgatott.
-Mondd már el!-
-MI? Nem! Nem az én dolgom!
-Rev ne csináld!
-Nem szeditek ki belőlem!-azzal felállt és kiment a szobából.
-NEM HISZEM EL!-ordítottam el magam, már vagy fél órája elmentek és mi semmit nem tudunk.
-Srácok mennünk kell az interjúra.-szólt aztán Zacky.És mivel Avat nem lehetett elérni és nekünk lesz 2 interjúnk.
-Jól van menjünk! Nyomás!
Ava:
-Na jó, le kell mondanom az esti koncertet.
-Kibírom nem olyan vészes.
-Jah igen, Brian ne tedd a hőst léci...Két helyen varták össze a kezed, nem fogod tudni pengetni ...
-Hidd el, kibírom.-morogott és nem volt hajlandó rám nézni.
-Elárulnád mi történt?
-Semmi, de ne mondd le a koncertet, menni fog.-azzal ahogy leállt a kocsi már ki is pattant belőle.
-Jól van legyen...-motyogtam,kifizettem ataxist és mentem utána.
Hagytam őket mára, és már csak magammal foglalkoztam,... nem érdekelt hogy intézik el, ha azt mondja megoldja hát oldja meg...
2015. május 13., szerda
Nobody's perfect 3.6
-Jackson gyere indulunk!-szóltam be neki a konyhába, indultunk az iskolába. Péntek van és már csak a hétvégét kell kibírnom aztán dolgozhatok újra.
-Várjatok, jövöööök!-szaladt le a lépcsőn Brian.
-Mi az? Jössz velünk?
-Ki nem hagynám!-kacsintott rám vigyorogva majd felkapta Jackson-t és előre mentek.Én felkaptam a táskáját és mentem utánuk, már jó 20-30 méterre voltunk mikor elkezdtek kiabálni a többiek.
-Hééé, Várjatoook!-futott utánunk Matt és Jimmy.
-Mi is jövünk!
-Csak iskolába visszük.
-És?-kérdezett vissza Jimmy aztán kikerülve indult tovább.
-Na jó nem értelek titeteket, valami baj van? Vagy ?
-Hé nyugi! Csak nem akarunk a házban rohadni.-karolt át Matt és húzott a többiek után.
-ja!-helyeselt Jimmy is elöl.-Ti meg mindig úgy jöttök haza ketten, hogy egésznap hülyültök.Lassan elértünk a sulihoz, Jackson mindenkivel lepacsizott aztán elindult be.
-Na és ma mi a program?-kérdezte Matt a kezeit dörzsölgetve.
-Semmi.Be kell fiztnem a tandíjat.-mindhárom srác elfintorodott.
-Van egy bank a strandon lévő vidámpark mellett is
-Persze, hányjunk ki mindent amit még meg sem ettünk.-sóhajtottam, de Jimmy csak bólogatott.
-Ahogy mondod!
-Na induljunk! Lesznek csajok, sör, és jó kis móka.-lökött meg Brian, hogy elinduljak.
-Persze...És hogy akartok odajutni?Levan zárva egy csomó út...
-De gyalog vagyunk, minket nem érint a felújítás...
-Jah, odasétálunk..-ötletelt Matt és Brian.
-Oké, csak 3 km.És tűz a nap.-mondtam, mire Jimmy megállt.
-3 km?-kérdezte, de egyikünk sem reagált, csak mentünk tovább, amíg gyalogoltunk nem beszélgettünk csak Jimmy panaszkodását hallgattuk.
-Ott vagyunk már? Én nem bírom...ÉÉÉÉÉÉÉÉGEK!
-Mindjárt!-mondtam és abban a pillanatban egy hatalmas durranást hallottunk és egy nagy lökést éreztünk oldalról.
-MI A...BAZD...-káromkodtak a srácok.
-Jól vagytok?-kérdeztem őket aztán ahogy oldalra néztünk két égő autót láttunk.
-Bazd meg, felrobbant?
-Nem, nem hiszem.-mondtam és már indultam a kocsik felé.,-ahhoz kicsi volt a durranás.
-Van benne valaki?-sétált mellém Matt.Ránéztem és megijedtem, elkezdtem gyors léptekkel haladni a kocsik felé.
-HÍVJATOK RENDŐRT, MENTŐT!-kiabáltam majd ahogy odaértem a kocsikhoz, próbáltam benézni.Az egyik autónak a motorháza lángolt, a kormány mögött egy eszméletlen nő ült, mellette senki, hátul viszont két kisgyerek.Megpróbáltam kinyitni az ajtót de bevolt zárva.
-Lizzy 10 perc és itt lesznek, hagyd.-lépett mellém Matt.
-Matt, bent van két gyerek, és ha felrobban?-kérdeztem tőle és már vettem le a pulcsimat.
-Mit csinálsz?-
-Takard el a szemed-mondtam és mutattam a nagyobb gyereknek, elfordította az arcát és akkor betörtem az üveget.
-LIZZY!-kiabált Brian és hallottam hogy már ők is jönnek oda.behajoltam a kocsiba kicsatoltam a gyereket aztán Matt kiemelte.
-Jól vagy?-hallottam ahogy még megkérdezte, de már máztam is be a másik gyerekhez,kisebb volt, talán csak 2-3 éves, és ijedten nézett rám, csendben sirdogált.
-Szia kicsim, kiszedlek, jó? Nincsen semmi baj.-mondtam és óvatosan kicsatoltam őt is, Brian ott állt az ajtónál, kiadtam neki az ablakon, majd odahajoltam a nőhöz.
-Hölygem, jól van?Hölgyem!-próbáltam ébresztgetni, nyöszörögni kezdett de nem válaszolt.Feloldottam a zárat az ajtókon és Jimmy segítségével kimásztam én is a kocsiból.
-Segíts kiszedni a nőt.-mondtam neki és kinyitottam az ajtót.-A gyerekek jól vannak?-kérdeztem a fiúkat Matt és Brian is a kezükbe fogták őket.
-Vigyázz nem szabad megrángatni, fej vagy gerinc sérülése is lehet.
-Akkor hogy szedjük ki?-akadt ki Jimmy magas hangon.
-A pulcsiját fogd, úgy, én meg a próbálom tartani a lábát.-óvatosan kihúztuk a nőt és lefektettük, de az autó egyre jobban füstölt.
-Menjetek arrébb!-intettem a fiúknak, hogy a gyerekek ne szívják be a füstöt.Oda mentem a másik kocsihoz egy idősebb férfi ült benne. A mellkasából kiállt valami és ömlött a vér.
-Jól van?-kérdeztem mire bólintott.
-Kpa levegőt?Mindjárt ide érnek a mentősök.-mondtam, újra csak bólintott.-Ki kell szednünk a kocsiból, mielőtt felrobbanna valamelyik.-magyaráztam miközben kinyitottam az ajtót de csak megrázta a fejét.
-Semmi baj, tud mozogni.-bólintott, jól van.-Matt!Segíts!-kértem mire odaszaladt.
-Kikéne emelni a kocsiból.-mondtam és Matt oda is ment a bácsi belekarolt és a karjába vette.-Vidd minél messzebb és maradjon ülve.-mondtam majd még benéztem a kocsiba, sehol senki, de egyre jobban füstölt.
-LIZ GYERE ONNAN FEL FOG ROBBANI!-kiabáltak a fiúk, de nem akartam otthagyni a nőt, de már nem lehetett megmozdítani. Meghallottam a szirénát és odamentem a nő mellé, kezdett magához térni.
-Hé, nyugalom! A gyerekei jól vannak, de most ne mozogjon, itt vannak a mentősök.-mondtam mire bólintott.
-Nem esett bajuk?
-Nem! Jól vannak mindketten, de maga nem volt magánál, lehet fejsérülés, maradjon nyugton.-mondtam és elkezdett pukkani az autó.
-SIESSENEK MÁR!-kiálltottam a két mentősnek akik felénk jöttek.
-NE nyúljon hozzá!Mit művelnek? Nem lett volna szabad...
-PERSZE,-kiabáltam le.-Hagyjam őket bent égni ugye? Nem lett bajuk, odafigyeltem, ő az egyedüli aki eszméletét vesztette, most tért magához, külső sérülése nincsen, de legalább 10 percig eszméletlen vol.
-Ki MAGA?-kérdezte aztán a másik mentős.
-Liz Locke!-mondtam és a fiúk felé indultam.
-Az anyja büszke lenne.-szólt utánam, mire picit megtorpantam, de aztán mentem tovább, megérkeztek a tűzoltók is, és mire mi tovább indultunk már oltották a tüzet.
-Mondtam, hoyg veletek mindig történik valami.-vigyorgott Jimmy.
-Fogd be!-mordultam fel. Utálom ezt...
-Liz orvosnak kéne lenned, nem zsarunak.-mondta Brian és a többiek is helyeslően pillantottak rám.
-Innunk kéne inkább nem ezzel foglalkozni.-és pont megérkeztünk a vidámparkba.Jimmy már a vattacukornál állt mikor mi még be se léptünk.
-Ügyes voltál! Mindenki jól van!- mosolygott rám Brian.
-Csak a sajét anyámat voltam képtelen megmenteni.-morogtam mire elkomorodott az arca.
-Hé, az nem a te hibád volt! Jacksont megmentetted!-húzott magához és percekig csak ezt ismételgette a fülembe.
-Minden oké?-simított a hátamra Matt.
-Najó, nem kell sajnálni.-húzódtam el.
-Hullámvasút?
-Utálom!-fintorodtam el.-Mindig hánytam utána.
-Most nem fogsz, menjünk!-rángattak mindketten, hiába igyekeztem elkerülni.
Bár igazuk lett, nem hánytam, de csak mert nem is ettem még semmit, így minden hánytató játékra fel is kellett ülnünk.
-Jól van most már elég, enni akarok, és nem szédülni...-kóvályogtam egyik kezemmel a fejemet fogva, mintha így megállíthatnám a szédülést, másikkal a gyomromat szorítva ami éppen hatalmasakat kordult.
-Gyere csak!-kapott Matt a karjaiba és elkezdett sietni.
-Úúú mi ez az illat?-kérdeztem és kinyitotam a szememet és egy grillcsirkés előtt találtam magam.-De imádlak!-pusziltam meg.-Egy egészet kérek, mind megeszem!-csimpaszkodtam még Matten.
-Nem akarsz menni?-kérdezte vigyorogva de én csak lóbáltam a lábaimat a karjában.
-Najó, ennyire nem vagyok lusta.-mondtam és ahogy lerakott leültem a padhoz.Brian egyből jött egy tálca sörrel és mire Jimmy is visszaért leborulva a padra, jött Matt a grillcsirkével.
Miután megkajáltunk elindultunk visszafelé a sulihoz, Jacksonért.
Mire odaértünk viszont már sehol sem volt, Suzy elvitte őt is.
-Akkor szabad vagy és azt csinálhatsz amit csak akarsz!-vigyorgott Jimmy és ugrálni kezdett.
-És mit akarsz csinálni?-kérdeztem tőle mire abbahagyta az ugrálást.
-Aludni.-nyöszörgött mire viszont én nevettem fel.
-Benne vagyok, menjünk haza!
-Este buli?
-Zsíííír!-és már szervezték is az esti programot...
-Várjatok, jövöööök!-szaladt le a lépcsőn Brian.
-Mi az? Jössz velünk?
-Ki nem hagynám!-kacsintott rám vigyorogva majd felkapta Jackson-t és előre mentek.Én felkaptam a táskáját és mentem utánuk, már jó 20-30 méterre voltunk mikor elkezdtek kiabálni a többiek.
-Hééé, Várjatoook!-futott utánunk Matt és Jimmy.
-Mi is jövünk!
-Csak iskolába visszük.
-És?-kérdezett vissza Jimmy aztán kikerülve indult tovább.
-Na jó nem értelek titeteket, valami baj van? Vagy ?
-Hé nyugi! Csak nem akarunk a házban rohadni.-karolt át Matt és húzott a többiek után.
-ja!-helyeselt Jimmy is elöl.-Ti meg mindig úgy jöttök haza ketten, hogy egésznap hülyültök.Lassan elértünk a sulihoz, Jackson mindenkivel lepacsizott aztán elindult be.
-Na és ma mi a program?-kérdezte Matt a kezeit dörzsölgetve.
-Semmi.Be kell fiztnem a tandíjat.-mindhárom srác elfintorodott.
-Van egy bank a strandon lévő vidámpark mellett is
-Persze, hányjunk ki mindent amit még meg sem ettünk.-sóhajtottam, de Jimmy csak bólogatott.
-Ahogy mondod!
-Na induljunk! Lesznek csajok, sör, és jó kis móka.-lökött meg Brian, hogy elinduljak.
-Persze...És hogy akartok odajutni?Levan zárva egy csomó út...
-De gyalog vagyunk, minket nem érint a felújítás...
-Jah, odasétálunk..-ötletelt Matt és Brian.
-Oké, csak 3 km.És tűz a nap.-mondtam, mire Jimmy megállt.
-3 km?-kérdezte, de egyikünk sem reagált, csak mentünk tovább, amíg gyalogoltunk nem beszélgettünk csak Jimmy panaszkodását hallgattuk.
-Ott vagyunk már? Én nem bírom...ÉÉÉÉÉÉÉÉGEK!
-Mindjárt!-mondtam és abban a pillanatban egy hatalmas durranást hallottunk és egy nagy lökést éreztünk oldalról.
-MI A...BAZD...-káromkodtak a srácok.
-Jól vagytok?-kérdeztem őket aztán ahogy oldalra néztünk két égő autót láttunk.
-Bazd meg, felrobbant?
-Nem, nem hiszem.-mondtam és már indultam a kocsik felé.,-ahhoz kicsi volt a durranás.
-Van benne valaki?-sétált mellém Matt.Ránéztem és megijedtem, elkezdtem gyors léptekkel haladni a kocsik felé.
-HÍVJATOK RENDŐRT, MENTŐT!-kiabáltam majd ahogy odaértem a kocsikhoz, próbáltam benézni.Az egyik autónak a motorháza lángolt, a kormány mögött egy eszméletlen nő ült, mellette senki, hátul viszont két kisgyerek.Megpróbáltam kinyitni az ajtót de bevolt zárva.
-Lizzy 10 perc és itt lesznek, hagyd.-lépett mellém Matt.
-Matt, bent van két gyerek, és ha felrobban?-kérdeztem tőle és már vettem le a pulcsimat.
-Mit csinálsz?-
-Takard el a szemed-mondtam és mutattam a nagyobb gyereknek, elfordította az arcát és akkor betörtem az üveget.
-LIZZY!-kiabált Brian és hallottam hogy már ők is jönnek oda.behajoltam a kocsiba kicsatoltam a gyereket aztán Matt kiemelte.
-Jól vagy?-hallottam ahogy még megkérdezte, de már máztam is be a másik gyerekhez,kisebb volt, talán csak 2-3 éves, és ijedten nézett rám, csendben sirdogált.
-Szia kicsim, kiszedlek, jó? Nincsen semmi baj.-mondtam és óvatosan kicsatoltam őt is, Brian ott állt az ajtónál, kiadtam neki az ablakon, majd odahajoltam a nőhöz.
-Hölygem, jól van?Hölgyem!-próbáltam ébresztgetni, nyöszörögni kezdett de nem válaszolt.Feloldottam a zárat az ajtókon és Jimmy segítségével kimásztam én is a kocsiból.
-Segíts kiszedni a nőt.-mondtam neki és kinyitottam az ajtót.-A gyerekek jól vannak?-kérdeztem a fiúkat Matt és Brian is a kezükbe fogták őket.
-Vigyázz nem szabad megrángatni, fej vagy gerinc sérülése is lehet.
-Akkor hogy szedjük ki?-akadt ki Jimmy magas hangon.
-A pulcsiját fogd, úgy, én meg a próbálom tartani a lábát.-óvatosan kihúztuk a nőt és lefektettük, de az autó egyre jobban füstölt.
-Menjetek arrébb!-intettem a fiúknak, hogy a gyerekek ne szívják be a füstöt.Oda mentem a másik kocsihoz egy idősebb férfi ült benne. A mellkasából kiállt valami és ömlött a vér.
-Jól van?-kérdeztem mire bólintott.
-Kpa levegőt?Mindjárt ide érnek a mentősök.-mondtam, újra csak bólintott.-Ki kell szednünk a kocsiból, mielőtt felrobbanna valamelyik.-magyaráztam miközben kinyitottam az ajtót de csak megrázta a fejét.
-Semmi baj, tud mozogni.-bólintott, jól van.-Matt!Segíts!-kértem mire odaszaladt.
-Kikéne emelni a kocsiból.-mondtam és Matt oda is ment a bácsi belekarolt és a karjába vette.-Vidd minél messzebb és maradjon ülve.-mondtam majd még benéztem a kocsiba, sehol senki, de egyre jobban füstölt.
-LIZ GYERE ONNAN FEL FOG ROBBANI!-kiabáltak a fiúk, de nem akartam otthagyni a nőt, de már nem lehetett megmozdítani. Meghallottam a szirénát és odamentem a nő mellé, kezdett magához térni.
-Hé, nyugalom! A gyerekei jól vannak, de most ne mozogjon, itt vannak a mentősök.-mondtam mire bólintott.
-Nem esett bajuk?
-Nem! Jól vannak mindketten, de maga nem volt magánál, lehet fejsérülés, maradjon nyugton.-mondtam és elkezdett pukkani az autó.
-SIESSENEK MÁR!-kiálltottam a két mentősnek akik felénk jöttek.
-NE nyúljon hozzá!Mit művelnek? Nem lett volna szabad...
-PERSZE,-kiabáltam le.-Hagyjam őket bent égni ugye? Nem lett bajuk, odafigyeltem, ő az egyedüli aki eszméletét vesztette, most tért magához, külső sérülése nincsen, de legalább 10 percig eszméletlen vol.
-Ki MAGA?-kérdezte aztán a másik mentős.
-Liz Locke!-mondtam és a fiúk felé indultam.
-Az anyja büszke lenne.-szólt utánam, mire picit megtorpantam, de aztán mentem tovább, megérkeztek a tűzoltók is, és mire mi tovább indultunk már oltották a tüzet.
-Mondtam, hoyg veletek mindig történik valami.-vigyorgott Jimmy.
-Fogd be!-mordultam fel. Utálom ezt...
-Liz orvosnak kéne lenned, nem zsarunak.-mondta Brian és a többiek is helyeslően pillantottak rám.
-Innunk kéne inkább nem ezzel foglalkozni.-és pont megérkeztünk a vidámparkba.Jimmy már a vattacukornál állt mikor mi még be se léptünk.
-Ügyes voltál! Mindenki jól van!- mosolygott rám Brian.
-Csak a sajét anyámat voltam képtelen megmenteni.-morogtam mire elkomorodott az arca.
-Hé, az nem a te hibád volt! Jacksont megmentetted!-húzott magához és percekig csak ezt ismételgette a fülembe.
-Minden oké?-simított a hátamra Matt.
-Najó, nem kell sajnálni.-húzódtam el.
-Hullámvasút?
-Utálom!-fintorodtam el.-Mindig hánytam utána.
-Most nem fogsz, menjünk!-rángattak mindketten, hiába igyekeztem elkerülni.
Bár igazuk lett, nem hánytam, de csak mert nem is ettem még semmit, így minden hánytató játékra fel is kellett ülnünk.
-Jól van most már elég, enni akarok, és nem szédülni...-kóvályogtam egyik kezemmel a fejemet fogva, mintha így megállíthatnám a szédülést, másikkal a gyomromat szorítva ami éppen hatalmasakat kordult.
-Gyere csak!-kapott Matt a karjaiba és elkezdett sietni.
-Úúú mi ez az illat?-kérdeztem és kinyitotam a szememet és egy grillcsirkés előtt találtam magam.-De imádlak!-pusziltam meg.-Egy egészet kérek, mind megeszem!-csimpaszkodtam még Matten.
-Nem akarsz menni?-kérdezte vigyorogva de én csak lóbáltam a lábaimat a karjában.
-Najó, ennyire nem vagyok lusta.-mondtam és ahogy lerakott leültem a padhoz.Brian egyből jött egy tálca sörrel és mire Jimmy is visszaért leborulva a padra, jött Matt a grillcsirkével.
Miután megkajáltunk elindultunk visszafelé a sulihoz, Jacksonért.
Mire odaértünk viszont már sehol sem volt, Suzy elvitte őt is.
-Akkor szabad vagy és azt csinálhatsz amit csak akarsz!-vigyorgott Jimmy és ugrálni kezdett.
-És mit akarsz csinálni?-kérdeztem tőle mire abbahagyta az ugrálást.
-Aludni.-nyöszörgött mire viszont én nevettem fel.
-Benne vagyok, menjünk haza!
-Este buli?
-Zsíííír!-és már szervezték is az esti programot...
2015. május 11., hétfő
Work Hard, Play Hard 4. rész
Jenny:
-Várj Anyu rögtön jövök!-kiabáltam anyámnak a szobából.
-Kicsim, edzésre megyünk minek készülsz annyit?
-Nem találom a felsőmet!-toporzékoltam egyet, mire Anyu bekopogott a cipőjében dühösen és kikapott egy felsőt a szekrényemből és hozzám vágta.
-Vedd fel és most már menjünk!-mondta mérgesen én meg csak grimaszoltam neki aztán belebújtam a felsőbe.Kirobogtam a kocsihoz és elindultunk.
-Megtaláltad a legkisebb felsőmet, alig kapok levegőt.
-Ugyan már!
-Anya mi bajod? Ha nem akarsz jönni az edzésekre nem kell jönnöd. Ha ilyen vagy, akkor meg pláne!
-Ne oktass ki!
-Nem Anya! Befejezem a fiúkkal a szezont, de ha nem veszel részt benne azt sem bánom. Ha csak így tudsz beszélni és jönni az edzésre, inkább ne gyere!-beszéltem egyre gyorsabban idegességemben,sose beszéltem még így vele, de most úgy éreztem muszáj.
-A FRANCBA!-csattant fel és miközben ment a kocsi kinyitotta az ajtót.
-ANYAAAAA!-fékeztem egyet hirtelen, ő meg már ki is szállt a kocsiból és jó erősen becsapta az ajtót.-TUDOD MIT? -kiabáltam ki az ablakon.-Legyen!-vontam meg a vállam és visszaváltottam csendesre.Aztán csak elhajtottam. Úgy remegett a kezema kormányon, hogy teljes erőmből szorítottam.
Johnny:
-Na mi van már, mi ez a punnyadás?-kérdeztem a srácokat.
-Na lépjetek, el kell mennem!
-Hova?-kérdeztük egyszerre.
-Nem fontos de mozogjatok!-lökdösött fel minket a kanapéról.
-Haver olyan illatfelhőd van, hogy mindjárt megfulladok.-nevettem el magam, majd köhögni kezdtem.
-Tényleg!-bólogatott egyetértően velem Matt.
-És te vráj, az edző cucc?-próbált Syn bele nézni a sporttáskájába.
-Na oké, le lehet szállni rólam!
-Jennyvel találkozol, ugye?-vigyorodtam el, és csak egyre szélesebbre húztam a szám, a vörösödő képétől.
-Na várj, te elmész a pályára ahol edz? Haver ez gáz! Mikor volt...
-Jólvan!-vágta földhöz a táskáját.-Ő mondta hogy menjek!Tegnap oda mentem ütögetni és ő is ott volt a gyerekekkel.
-Látni akarom, veled megyünk!
-Biztos hogy nem!-feszült be az arca teljesen, de hármunk ellen semmi esélye nem volt.
Jenny:
-Jól van srácok, párokban lesztek. Egyik dob másik el kap. Aztán csere.Szólok ha elég!
-Hé szia!-rohant felém Zacky.
-Szia,késtél!
-Ne haragudj, de...
-Mindegy!-fordultam vissza a gyerekekhez.
-Baj van?-állt be elém.-Segíthetek?
-Igen a fiúknak segíts!-azzal elindultam a pult felé, hogy valami ihatót szerezzek.
-Hé sziiiiiiaaa!-ahogy oldalra néztem a hang irányába megláttam Johnnyt és Briant.
-Mi az látványosság vagyok?-kérdeztem, talán egy kicsit flegmán, de nem érdekelt.
-Na mivan? Rossz kedved van?
- 3 felest, vodka tequila, mindegy!-csapott Brian a pultra.-Meghívlak!-majd rám nézett és valahogy nem volt kedvem nemet mondani.Ki tették a 3 felest egyet elkaptam és egyből lehúztam.
-Hééé, ez az!-vigyorgott.-Mindjárt jobb lesz a kedved!-mosolygott önelégülten. Felkaptam még egy felest és azt is lehúztam.
-Köszi!-mondtam és vissza mentem.
-Srácok elég lesz! Mindenki le tesz mindent futás és csúszás, gyerünk, körbe a pályán! GYORSAN, GYORSAN!
-Hé, komolyan mi van?-lépett mellém Zacky.
-Menj inkább ütni!-morogtam.
-Nem!Beszélj!
-Hé hoztam valamit tündérke!-jött Brian egy tálcával mögötte Johnny és Matt.
-Syn, most nem ihatunk, itt vannak...mondta Zacky de én már felkaptam még egy felest és lehúztam.
-Kössz!-sziszegtem ahogy kirázott a hideg a borzasztóan égető érzéstől a torkomban, a számban és a gyomromban.
-Miért?-kérdezte Zacky szigorúan előttem állva.
-FIÚK, ELÉG!-kiálltottam. -Mindenki üt 3-at gyerünk felváltva aztán egy kis bemelegítő játék és mára vége az edzésnek!-azzal leültem Brian és Johnny mellé a tálca köré.
-Ezért hívtál ide? Hogy hozzam őket és igyunk?-kérdezte Zacky sértődötten vagy nem is tudom, mint egy duzzogó kisgyerek.
-Jesszusom! Komolyan mondom, olyan vagy mint egy féltékeny barátnő. Minden kicseszett napon mióta apám meghalt és edzés van itt vagyok és edzem őket!Oké?! Bevállaltam, de nekem is lehet szar napom!-fakadtam kis é lehúztam még egyet.
-Megtehettem volna amit anyám, hogy nem érdekel, hogy annyiban hagyom, elvégre meghalt és ez az ő dolga volt. Nem az enyém!-halkultam el és éreztem hogy mennyire megremegett mindenem.-De én még mindig itt vagyok.-mondtam már remegő hangon, de amennyire lehetett próbáltam visszafojtani a könnyeimet és leküzdeni a sírást.A fiúk csendben meredtek rám.
-Kösz a piát!-mondtam megköszörültem a torkomat és felálltam.Ahogy elakartam sétálni Zacky oldalról elkapott és magához húzott.Gyengének éreztem magam így nem ellenkeztem, szorosan ölelt, hagyta hogy az arcomat a mellkasába nyomjam ő csak tartott és simogatta a hátamat.
-Semmi baj! Ő büszke rád, mert folytatod, mert nem adtad fel.-suttogta a fülembe és egyre szorosabban ölelt. Jól esett még ha nem is viszonoztam, jól esett hogy anélkül, hogy bármit tennem kéne, és azt várná, hogy megöleljem itt van mellettem.
-Haza küldöm őket!-mondta aztán elengedett. Visszahuppantam a székre és csak néztem magam elé.
-Még egy kört? -mosolygott Brian és elfogadtam. Már a poharat csapta le mikor Zacky visszajött.
-Na jó azért a piából elég lesz!-húzta el előlünk a tálcát.
-Köszönöm!-suttogtam, nem jött ki hang a torkomon, de ő is és Brian is mintha hallották volna megértően bólogattak.
-Menjünk enni! -pattant fel aztán Brian, felhúzott enegm is és elindultak én meg mentem utánuk.
-Várj Anyu rögtön jövök!-kiabáltam anyámnak a szobából.
-Kicsim, edzésre megyünk minek készülsz annyit?
-Nem találom a felsőmet!-toporzékoltam egyet, mire Anyu bekopogott a cipőjében dühösen és kikapott egy felsőt a szekrényemből és hozzám vágta.
-Vedd fel és most már menjünk!-mondta mérgesen én meg csak grimaszoltam neki aztán belebújtam a felsőbe.Kirobogtam a kocsihoz és elindultunk.
-Megtaláltad a legkisebb felsőmet, alig kapok levegőt.
-Ugyan már!
-Anya mi bajod? Ha nem akarsz jönni az edzésekre nem kell jönnöd. Ha ilyen vagy, akkor meg pláne!
-Ne oktass ki!
-Nem Anya! Befejezem a fiúkkal a szezont, de ha nem veszel részt benne azt sem bánom. Ha csak így tudsz beszélni és jönni az edzésre, inkább ne gyere!-beszéltem egyre gyorsabban idegességemben,sose beszéltem még így vele, de most úgy éreztem muszáj.
-A FRANCBA!-csattant fel és miközben ment a kocsi kinyitotta az ajtót.
-ANYAAAAA!-fékeztem egyet hirtelen, ő meg már ki is szállt a kocsiból és jó erősen becsapta az ajtót.-TUDOD MIT? -kiabáltam ki az ablakon.-Legyen!-vontam meg a vállam és visszaváltottam csendesre.Aztán csak elhajtottam. Úgy remegett a kezema kormányon, hogy teljes erőmből szorítottam.
Johnny:
-Na mi van már, mi ez a punnyadás?-kérdeztem a srácokat.
-Na lépjetek, el kell mennem!
-Hova?-kérdeztük egyszerre.
-Nem fontos de mozogjatok!-lökdösött fel minket a kanapéról.
-Haver olyan illatfelhőd van, hogy mindjárt megfulladok.-nevettem el magam, majd köhögni kezdtem.
-Tényleg!-bólogatott egyetértően velem Matt.
-És te vráj, az edző cucc?-próbált Syn bele nézni a sporttáskájába.
-Na oké, le lehet szállni rólam!
-Jennyvel találkozol, ugye?-vigyorodtam el, és csak egyre szélesebbre húztam a szám, a vörösödő képétől.
-Na várj, te elmész a pályára ahol edz? Haver ez gáz! Mikor volt...
-Jólvan!-vágta földhöz a táskáját.-Ő mondta hogy menjek!Tegnap oda mentem ütögetni és ő is ott volt a gyerekekkel.
-Látni akarom, veled megyünk!
-Biztos hogy nem!-feszült be az arca teljesen, de hármunk ellen semmi esélye nem volt.
Jenny:
-Jól van srácok, párokban lesztek. Egyik dob másik el kap. Aztán csere.Szólok ha elég!
-Hé szia!-rohant felém Zacky.
-Szia,késtél!
-Ne haragudj, de...
-Mindegy!-fordultam vissza a gyerekekhez.
-Baj van?-állt be elém.-Segíthetek?
-Igen a fiúknak segíts!-azzal elindultam a pult felé, hogy valami ihatót szerezzek.
-Hé sziiiiiiaaa!-ahogy oldalra néztem a hang irányába megláttam Johnnyt és Briant.
-Mi az látványosság vagyok?-kérdeztem, talán egy kicsit flegmán, de nem érdekelt.
-Na mivan? Rossz kedved van?
- 3 felest, vodka tequila, mindegy!-csapott Brian a pultra.-Meghívlak!-majd rám nézett és valahogy nem volt kedvem nemet mondani.Ki tették a 3 felest egyet elkaptam és egyből lehúztam.
-Hééé, ez az!-vigyorgott.-Mindjárt jobb lesz a kedved!-mosolygott önelégülten. Felkaptam még egy felest és azt is lehúztam.
-Köszi!-mondtam és vissza mentem.
-Srácok elég lesz! Mindenki le tesz mindent futás és csúszás, gyerünk, körbe a pályán! GYORSAN, GYORSAN!
-Hé, komolyan mi van?-lépett mellém Zacky.
-Menj inkább ütni!-morogtam.
-Nem!Beszélj!
-Hé hoztam valamit tündérke!-jött Brian egy tálcával mögötte Johnny és Matt.
-Syn, most nem ihatunk, itt vannak...mondta Zacky de én már felkaptam még egy felest és lehúztam.
-Kössz!-sziszegtem ahogy kirázott a hideg a borzasztóan égető érzéstől a torkomban, a számban és a gyomromban.
-Miért?-kérdezte Zacky szigorúan előttem állva.
-FIÚK, ELÉG!-kiálltottam. -Mindenki üt 3-at gyerünk felváltva aztán egy kis bemelegítő játék és mára vége az edzésnek!-azzal leültem Brian és Johnny mellé a tálca köré.
-Ezért hívtál ide? Hogy hozzam őket és igyunk?-kérdezte Zacky sértődötten vagy nem is tudom, mint egy duzzogó kisgyerek.
-Jesszusom! Komolyan mondom, olyan vagy mint egy féltékeny barátnő. Minden kicseszett napon mióta apám meghalt és edzés van itt vagyok és edzem őket!Oké?! Bevállaltam, de nekem is lehet szar napom!-fakadtam kis é lehúztam még egyet.
-Megtehettem volna amit anyám, hogy nem érdekel, hogy annyiban hagyom, elvégre meghalt és ez az ő dolga volt. Nem az enyém!-halkultam el és éreztem hogy mennyire megremegett mindenem.-De én még mindig itt vagyok.-mondtam már remegő hangon, de amennyire lehetett próbáltam visszafojtani a könnyeimet és leküzdeni a sírást.A fiúk csendben meredtek rám.
-Kösz a piát!-mondtam megköszörültem a torkomat és felálltam.Ahogy elakartam sétálni Zacky oldalról elkapott és magához húzott.Gyengének éreztem magam így nem ellenkeztem, szorosan ölelt, hagyta hogy az arcomat a mellkasába nyomjam ő csak tartott és simogatta a hátamat.
-Semmi baj! Ő büszke rád, mert folytatod, mert nem adtad fel.-suttogta a fülembe és egyre szorosabban ölelt. Jól esett még ha nem is viszonoztam, jól esett hogy anélkül, hogy bármit tennem kéne, és azt várná, hogy megöleljem itt van mellettem.
-Haza küldöm őket!-mondta aztán elengedett. Visszahuppantam a székre és csak néztem magam elé.
-Még egy kört? -mosolygott Brian és elfogadtam. Már a poharat csapta le mikor Zacky visszajött.
-Na jó azért a piából elég lesz!-húzta el előlünk a tálcát.
-Köszönöm!-suttogtam, nem jött ki hang a torkomon, de ő is és Brian is mintha hallották volna megértően bólogattak.
-Menjünk enni! -pattant fel aztán Brian, felhúzott enegm is és elindultak én meg mentem utánuk.
2015. április 26., vasárnap
Sex on the Beach 17.fejezet
Ava:
Ennél rosszabb éjszakám még nem volt mint ezen a kanapé, nem csak mert kényelmetlen és elfeküdtem mindenemet, de aludni se tudtam, a saját magam iránt érzett undortól.
-Jól vagy?-hajolt fölém Brian és Zacky.
-Igen, mert?-dörzsöltem meg az arcomat és lassan felültem.
-Jah, hát csak 10 perce állok itt és kb nem is pislogtál úgy bámultad a plafont.-grimaszolt Brian.Elfintorodtam és felhúztam a térdeimet.
-Hé mi van?-ült le mellém Zacky is már egyre kíváncsibban.
-Nekem ez így nem megy. Beszélnem kell Valaryvel a történtekről.
-NE NE NE ne ne ne!-tiltakoztak mindketten és rázták a fejüket.
-Muszáj.
-Nem, ezt nem szabad!Ez az ő dolguk.
-Srácok én nem ilyen lány vagyok!Ez nálam nem így megy. Ha tudom hogy van barátnője...
-Ava az a baj, hogy ha te beszélsz, akkor Matt ideges lesz, kiakad mert Val neki esik aztán meg neked, mi meg leszünk az elszenvedők...
-Igen, aztán meg ki fog Matt rúgni..
-Engem? Előbb mondok fel!-háborogtam de a srácokat nem érdekelte, folytatták tovább.
-Tök mindegy, a lényeg hogy mi elveszítünk és akkor semmi esélyünk nem lesz elismert zenészekként élni.
-Mert úgy jobb hogy itt vagyok, de nem tudok normálisan élni?-némán bólogattak mindketten.-Nekem nem!
Matt:
-Matt figyelj ideje lenne megbeszélnünk a dolgokat!
-Mit akarsz megbeszélni?
-HOgy mi van velünk!
-Itt vagy, ez nem elég?-kérdeztem vissza, reméltem költőien, de nem.Nem akartam beszélni vele, nem akartam hogy itt legyen.
-Szeretsz te még engem?-ült le velem szembe és láttam, hogy megijedt.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Valary persze, hogy szeretlek, csak...
-Csak most másra kell összpontosítanod, hát persze...-sóhajtott és lehajtotta a fejét.És láttam, hogy mennyire tönkre teszem őt ezzel az egésszel.
-Fontos vagy nekem csak...nem is az hogy nincs rád időm ...-próbáltam összeszedni a gondolataimat és az érzelmeimet, hogy ne baromságnak hangozzon ez az egész .
-Van valaki más?-kérdezte, mire ledermedtem.
-Nincs.-vágtam rá egy kis hezitálás után.
-De volt! Az hogy gondolkoztál, azt jelenti hogy volt.-állt fel, de nem tűnt idegesnek.Járkálni kezdett én meg nem mertem megszólalni.
-Sziasztok bejöhetek?-nyitott be ekkor Ava én meg majdhogynem halálra rémültem. HIrtelen leizzadtam.
-Persze gyere!-szólt Valary és kérdőn nézett rám, miért nem szólaltam még meg.
-Igazság szerint Valary veled kellene most beszélnem.-állt elé Ava, és ahogy ezt kimondta felpattantam én is.
-Ez nem jó ötlet!Miért akarsz vele beszélni?
-Megkell beszélnem valamit, hogy együtt tudjunk dolgozni.-mondta teljesen őszintén és elnézett mellettem Valaryre.
-Azt hiszem már értem. Ő volt, ugye?-állt mellém Valary.-Gyere csak!-kapta el Ava karját és behúzta a fürdőszobába aztán magukra zárta az ajtót.Rohantam a fiúkhoz mint egy rémült, ijedt kisgyerek az anyjához.
-Srácok baj van!
-Igen, tudjuk, Ava mondta, hogy,...
-Nem Valary bezárkózott vele a fürdőbe.-mondtam mire mindketten Zacky és Jimmy is felszisszentek.
Ava:
-Valary én...
-Hallgass, tudom miről akarsz beszélni.-intett le.-Tudom, hogy kavart valakivel, csak nem tudtam, hoyg kivel.
-Én tényleg nagyon... azt se tudtam, hogy..
-Ava nyugalom, jó?! Én nem vagyok mérges.
-Nem értelek én...-hebegtem, és leültem a kádszélére.
-Nézd, gyerekkorunk óta ismerjük egymást és elég régóta együtt vagyunk, láttam rajta, hogy kell neki egy kis szabadság. De még szeret engem, szóval..-mosolyodott el.
-De téged nem zavar, hogy megcsalt?! -háborodtam fel.
-Nem, mert szüneteltünk.
-Akkoris!
-Ava, nem haragszom rá és rád sem... A lényeg hogy engem akarjon, hogy velem akarjon lenni.
-És ha megteszi újra?-kérdeztem de csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Nem fogja, most azt hiszi veszekszünk, itt hallgatózik az ajtó előtt, egy két dolgot mindjárt földhöz vágok,visítok, felpofozlak mielőtt kimész és ő is megnyugszik, hogy túl van ezen, és többet nem csinál ilyet, mert ha elmentél felpofozom őt is.
-Jézusom!-rázott ki a hideg és felkeltem a kád széléről. Valary lecsapta a wc ülőkét, földhöz vágta a szappan tartót majd rám nézett.
-Készen állsz? Segítesz?-sóhajtottam és bólintottam egyet majd becsuktam a szemem.
-Aúú!-nyögtem fel és mérgesen néztem rá, majd kinyitottuk az ajtót és megláttuk a srácokat aggódva.
-Ava én?-lápett Matt sajnálkozva. Az égő arcomat fogva kimentem a szobából de Brian utánam jött.
-Jól vagy?-kapta el a karomat.
-Igen, de nem értem ezt a nőt..
-Hát lefeküdtél a pasijával ez...
-Nem, csak megjátsza ezt...
-Ó..-akadt el a szava.-ÓÓÓÓÓÓ!-húzta össze a szemeit morcosan.
-Iszunk?-kérdeztem mire elvigyorodott a vállamra dobta a karját és elindultunk.
-Jobban érzed magad?-kérdezte mire bólintottam.Aztán túl sokra már nem emlékszem onnantól kb hogy lementünk a bárba, homály...
Ennél rosszabb éjszakám még nem volt mint ezen a kanapé, nem csak mert kényelmetlen és elfeküdtem mindenemet, de aludni se tudtam, a saját magam iránt érzett undortól.
-Jól vagy?-hajolt fölém Brian és Zacky.
-Igen, mert?-dörzsöltem meg az arcomat és lassan felültem.
-Jah, hát csak 10 perce állok itt és kb nem is pislogtál úgy bámultad a plafont.-grimaszolt Brian.Elfintorodtam és felhúztam a térdeimet.
-Hé mi van?-ült le mellém Zacky is már egyre kíváncsibban.
-Nekem ez így nem megy. Beszélnem kell Valaryvel a történtekről.
-NE NE NE ne ne ne!-tiltakoztak mindketten és rázták a fejüket.
-Muszáj.
-Nem, ezt nem szabad!Ez az ő dolguk.
-Srácok én nem ilyen lány vagyok!Ez nálam nem így megy. Ha tudom hogy van barátnője...
-Ava az a baj, hogy ha te beszélsz, akkor Matt ideges lesz, kiakad mert Val neki esik aztán meg neked, mi meg leszünk az elszenvedők...
-Igen, aztán meg ki fog Matt rúgni..
-Engem? Előbb mondok fel!-háborogtam de a srácokat nem érdekelte, folytatták tovább.
-Tök mindegy, a lényeg hogy mi elveszítünk és akkor semmi esélyünk nem lesz elismert zenészekként élni.
-Mert úgy jobb hogy itt vagyok, de nem tudok normálisan élni?-némán bólogattak mindketten.-Nekem nem!
Matt:
-Matt figyelj ideje lenne megbeszélnünk a dolgokat!
-Mit akarsz megbeszélni?
-HOgy mi van velünk!
-Itt vagy, ez nem elég?-kérdeztem vissza, reméltem költőien, de nem.Nem akartam beszélni vele, nem akartam hogy itt legyen.
-Szeretsz te még engem?-ült le velem szembe és láttam, hogy megijedt.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Valary persze, hogy szeretlek, csak...
-Csak most másra kell összpontosítanod, hát persze...-sóhajtott és lehajtotta a fejét.És láttam, hogy mennyire tönkre teszem őt ezzel az egésszel.
-Fontos vagy nekem csak...nem is az hogy nincs rád időm ...-próbáltam összeszedni a gondolataimat és az érzelmeimet, hogy ne baromságnak hangozzon ez az egész .
-Van valaki más?-kérdezte, mire ledermedtem.
-Nincs.-vágtam rá egy kis hezitálás után.
-De volt! Az hogy gondolkoztál, azt jelenti hogy volt.-állt fel, de nem tűnt idegesnek.Járkálni kezdett én meg nem mertem megszólalni.
-Sziasztok bejöhetek?-nyitott be ekkor Ava én meg majdhogynem halálra rémültem. HIrtelen leizzadtam.
-Persze gyere!-szólt Valary és kérdőn nézett rám, miért nem szólaltam még meg.
-Igazság szerint Valary veled kellene most beszélnem.-állt elé Ava, és ahogy ezt kimondta felpattantam én is.
-Ez nem jó ötlet!Miért akarsz vele beszélni?
-Megkell beszélnem valamit, hogy együtt tudjunk dolgozni.-mondta teljesen őszintén és elnézett mellettem Valaryre.
-Azt hiszem már értem. Ő volt, ugye?-állt mellém Valary.-Gyere csak!-kapta el Ava karját és behúzta a fürdőszobába aztán magukra zárta az ajtót.Rohantam a fiúkhoz mint egy rémült, ijedt kisgyerek az anyjához.
-Srácok baj van!
-Igen, tudjuk, Ava mondta, hogy,...
-Nem Valary bezárkózott vele a fürdőbe.-mondtam mire mindketten Zacky és Jimmy is felszisszentek.
Ava:
-Valary én...
-Hallgass, tudom miről akarsz beszélni.-intett le.-Tudom, hogy kavart valakivel, csak nem tudtam, hoyg kivel.
-Én tényleg nagyon... azt se tudtam, hogy..
-Ava nyugalom, jó?! Én nem vagyok mérges.
-Nem értelek én...-hebegtem, és leültem a kádszélére.
-Nézd, gyerekkorunk óta ismerjük egymást és elég régóta együtt vagyunk, láttam rajta, hogy kell neki egy kis szabadság. De még szeret engem, szóval..-mosolyodott el.
-De téged nem zavar, hogy megcsalt?! -háborodtam fel.
-Nem, mert szüneteltünk.
-Akkoris!
-Ava, nem haragszom rá és rád sem... A lényeg hogy engem akarjon, hogy velem akarjon lenni.
-És ha megteszi újra?-kérdeztem de csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Nem fogja, most azt hiszi veszekszünk, itt hallgatózik az ajtó előtt, egy két dolgot mindjárt földhöz vágok,visítok, felpofozlak mielőtt kimész és ő is megnyugszik, hogy túl van ezen, és többet nem csinál ilyet, mert ha elmentél felpofozom őt is.
-Jézusom!-rázott ki a hideg és felkeltem a kád széléről. Valary lecsapta a wc ülőkét, földhöz vágta a szappan tartót majd rám nézett.
-Készen állsz? Segítesz?-sóhajtottam és bólintottam egyet majd becsuktam a szemem.
-Aúú!-nyögtem fel és mérgesen néztem rá, majd kinyitottuk az ajtót és megláttuk a srácokat aggódva.
-Ava én?-lápett Matt sajnálkozva. Az égő arcomat fogva kimentem a szobából de Brian utánam jött.
-Jól vagy?-kapta el a karomat.
-Igen, de nem értem ezt a nőt..
-Hát lefeküdtél a pasijával ez...
-Nem, csak megjátsza ezt...
-Ó..-akadt el a szava.-ÓÓÓÓÓÓ!-húzta össze a szemeit morcosan.
-Iszunk?-kérdeztem mire elvigyorodott a vállamra dobta a karját és elindultunk.
-Jobban érzed magad?-kérdezte mire bólintottam.Aztán túl sokra már nem emlékszem onnantól kb hogy lementünk a bárba, homály...
2015. április 17., péntek
Nobody's perfect 3.5/2
-Nem ehetek ennyi szemetet.-toltam el a palacsintákat és fánkokat.
-Mi ebben a szemét?-kérdezte Brian ahogy beleharapott egy fánkba.-Ez finom!
-Akkor sem én nem ezért...
-Na csönd és harapj bele ebbe a finom, puha és lekváros édes finomságba, mert az arcodba nyomom. Dögös vagy, és 2 fánk nem árt.Ha tovább gyúrsz már ijesztő leszel.-mondta és azt hiszem meg ijedhetett az arcomtól.
-HOgy mi van?-kérdeztem de csak visszalökte elém a fánkokat.Beadtam a derekam és megettem a fánkokat, bár utána borzasztó hányingerem lett.
-És most, hogy mindjárt visszahányok mindent mi jön?-kérdeztem mire elvigyorodott.
-SÖÖÖÖÖÖÖR!-kiálltott fel és felhúzott a székből.
-Brian, ez... reggel 10 óra.
-Úristen és te hány éves vagy? 40 vagy 20?
-Hányni fogok.-nyöszörögtem a hasamat fogva de ő csak nevetett.
-Akkor jó munkát végeztem.-és bement egy boltba. Alig 5 percig lélegezhettem fel, hogy ne jöjjön vissza az a rengeteg kaja, Brian már mellém lépett egy zacskó sörrel.
-Gyere menjünk le a partra.
-Miért csináljuk ezt?-kérdeztem még mindig nyöszörögve.
-Mert olyan lettél mint régen. Emlékszel, hogy nem tudtál bulizni? Hogy fél liter sörtől már berúgtál?
-Igen de ez most más.
-Nem az! Most tartunk ott mikor az ágyamban aludtál és jóba lettünk.-amit mondott megijesztett. Akkoris féltem és rájöttem, hogy most is félek. Igaza van.De hogy miért lesz nekem jobb ettől az egésztől még mindig nem értem.
-Na figyelsz? Nagyon hallgatsz
-Bocsi én csak azon gondolkodtam, amit mondtál.-a kezembe nyomott egy sört és tovább sétáltunk a part felé.
-Lizzy bízz bennem!-nézett mélyen a szemembe és ez hihetetlen sok érzelmet hozott elő, nagyon megnyugtató volt de ..közben valahogy elszomorodtam.
-Én próbálok, de ott van nekem Jackson és nem tudom mit tehetek.-leértünk a partra és leültünk a homokba.
-Figyelj mikor megismertelek és jóba lettünk azt hitted neked kell felnevelni, most ugyan ezt hiszed
-De most így is van!-vágtam közbe, mire meglökte a kezemet hogy az üveg a számhoz érjen.
-De nem lehetsz az anyja helyett anyja és nem is kell. Csak mellette kell legyél.Mikor beléd szerettem már jól érezted magad.-mint egy fejbe csapás.Belém szeretett ez az ő szájából belülről mardos.
-Tudod ezen már sokat gondolkodtam.
-Hogy igazam van?-kérdezte önelégült vigyorral.
-Kettőnkről.-eltűnt a mosoly az arcáról és elkomolyodott.-Nem muszáj beszélnünk róla, csak hogy ezt kimondtad eszembe jutott.-nem szólt semmit, hogy kicsit oldjam magam lehúztam a sörömet és nyitottam egy újat.
-Fura, mert úgy érzem barátok vagyunk...
-Azok vagyunk.-vágtam közbe megint, mire nevetett.
-de te meg én, és ez az egész, mindig összezavar.-és engem is összezavart, csak a sört kortyoltam, mert nem tudtam mit fogok mondani...
-Brian, őszinte leszek. Te voltál az első srác akinek az ágyában aludtam, akinek az illatát magamon éreztem és ez tetszett.Sőőt, imádtam.Sokszor bánom, hogy bekavartam Mattel. Mármint ne érts félre szeretem Mattet, de ő barátként volt nekem fontos akkor is, és a mai napi nem értem teljesen, hogx történtek köztünk a dolgok. Ha akkor nem...
-Akkor fájt a legjobban az egész. Hogy tetszettél és mintha hasba rúgtál volna, lefeküdtél Mattel.
-Héé, sose rúgnálak hasba.-nevetni kezdett de láttam rajta hogy ezt megkérdőjelezi.
-Szeretem Mattet mint barátomat, mindig úgy szerettem.Közel került hozzám ezt nem bánom.De mikor visszajöttem és te meg én újra együtt lógtunk én... majd belepusztultam tudod? Josh megkérte a kezem, tetszett és szerettem, de...
-hiba volt.
-Nem, nem volt hiba, mert sok minden nem ment volna nélküle.Csak rá kellett mellette jönnöm, hogy azért hiányzol mert szeretlek és nem mint barátomat. És mikor itt volt az unokahúgod és én nem tudtam, hogy ki ő, majd bele pusztultam a féltékenységbe, szó szerint meg tudtam volna fojtani...-most már hangosan nevetett.
-Emlékszem... az vicces volt, ahogy viselkedtél, mikor elmondtam.
-Direkt szórakoztál velem, húztad az agyam.
-Csak egy kicsit vissza akartam adni...-mentegetőzött de így lazult köztünk a hangulat.-Hiányoztam?-kérdezte mosolyogva, csendben bólintottam.-Te is nekem!-Magához húzott így ráborultam a vállára, félig a mellkasára.
-Azt nem tudom, hol rontottuk el kettőnk között ezt.-mondta és én elhúzódtam.
-Ott amikor lefeküdtem Mattel. Sőt még Zackyvel is csókolóztam.
-Jah igen, el is feleljtettem. De én megbocsáltottam nektek, hogy..
-Az nem számít, mert barátok vagytok, legjobb barátok, ha lefeküdnék veled én lennék a világ legnagyobb ribanca.-nevettem el magam keserűen.
-Az azért nem...talán ha még egy év eltelik, akkor már 3 év eltelt nem lesz gáz.
-Jah kössz! -mondtam, de ezzel lezártuk a témát.Vagyis csak nem beszéltünk róla többet, de volt egy olyan érzésem, hogy ugyanazok a gondolatok futnak át benne mint bennem, hogy ha eltelt még pár év akkor talán lehet még valami? Ahogy ezekre gondoltam, majd kiugrott a szívem, szembe kell néznem a borzasztó ténnyel, hogy tetszik nekem, de nem lehet semmi...
-Te figyelj neked nincs így meleged a napon?-ült fel Brian és lekapta a pólóját.
-Ha tovább vetkőzől még az is lehet.-mondtam vigyorogva mire dobott nekem egy puszit.-Most komolyan mi van veletek? Elmentem és kigyúrtátok magatokat, ez a kocka has, ezek a mell izmok.-csaptam rá a mellkasára.
-Elmentél és már nem volt senki aki megvédjen, hát össze kellett szednünk magunkat, érted...
-Jaa, megijedtetek mi?-nevettem.
-Na jó gyere!
-Hova?-kérdeztem, a hülye kérdés...Felkapott és mielőtt még valahogy kirúgkapálhattam volna magam a kezéből már a vízbe értünk és egyszercsak bár nem váratlanul, bedobott.
-SZEMÉT!-ordítottam és kisimítottam a hajamat az arcomból.
-Huhuhúúú, jó ez a világos felső rajtad.-nevetett. Lenéztem és láttam, hogy átlátszik a felsőmön a melltartóm.
-Látod így foszlik szét, ilyenkor minden szeretetem.-morogtam és elindultam kifelé, már a sekély vízben voltam, mikor Brian elkapott hátulról és hanyatt vágódott velem.Ő csak nevetett én meg fortyogtam ahogy felültem.
-Szeretleeeek.-mutatott felém egy szivet, de csak felé fröcsköltem.
-Barom vagy.-nevettem el magam és kimentem a vízből.-A zsebemben volt a mobil.. Istenem, most már nem csak szórakoztatnod kell egész héten de egy mobillal is jössz.
-Jól van.-mondta.
-Hogy megyek el így Jacksonért?-kérdeztem mire ő kivette a telefont a parton hagyott szatyorból.
Felhívta Suzyt, hogy vigye haza Jacksont mert mi nem vagyunk olyan állapotban mi meg haza slattyogtunk vizesen.
-Veletek mi van?-kérdezte Jimmy.
-Brian meg szeretgetett.-mondtam és ahogy becsukódott a bejárati ajtó lekaptam a még vizes pólómat és ledobtam a földre.
-Ugye milyen jó munkát végeztem?-kérdezte vigyorogva Jimmyt aki csak röhögni kezdett.
-Hát elég jól benedvesedett.-mondta mira hasba ütöttem finoman, de úgy hogy azért összerezzenjen.
-A-a-a-a!
-Megérdemelted.-mondtam és felmentem a szobámba. ledobáltam a gatyámat és a vizes fehérneműket és beálltam a zuhany alá, hogy lemossam a sok sót magamról.Felkaptam egy fehér blúzt és a hajama szárítottam.
-Kész vagy tündérke?-jött be Brian,de még az ajtóban elé álltam.
-Mára elég volt belőled.
-Csak filmet hoztam és chipset.-vigyorodott el.-Na, olyan gyönyörű vagy mikor mérges vagy.
-Nálam ezzel nem vágódsz be! És nem veszem be ezt ...
-VALAKI JÖN VELÜNK FILMEZNI?-ordított egyet, de csak nem leges válaszokat kaptunk.-Na közös terv volt de ők kiestek, nyitva is hagyhatod az ajtót, ha félsz tőlem.
-Neked kéne félned, hogy megverlek.-morogtam és lehuppantam az ágyamra.
-Te mondtad, hogy olyat nem tennél.-vigyorgott, majd berakta a filmet és levágódott mellém.
-Mi ebben a szemét?-kérdezte Brian ahogy beleharapott egy fánkba.-Ez finom!
-Akkor sem én nem ezért...
-Na csönd és harapj bele ebbe a finom, puha és lekváros édes finomságba, mert az arcodba nyomom. Dögös vagy, és 2 fánk nem árt.Ha tovább gyúrsz már ijesztő leszel.-mondta és azt hiszem meg ijedhetett az arcomtól.
-HOgy mi van?-kérdeztem de csak visszalökte elém a fánkokat.Beadtam a derekam és megettem a fánkokat, bár utána borzasztó hányingerem lett.
-És most, hogy mindjárt visszahányok mindent mi jön?-kérdeztem mire elvigyorodott.
-SÖÖÖÖÖÖÖR!-kiálltott fel és felhúzott a székből.
-Brian, ez... reggel 10 óra.
-Úristen és te hány éves vagy? 40 vagy 20?
-Hányni fogok.-nyöszörögtem a hasamat fogva de ő csak nevetett.
-Akkor jó munkát végeztem.-és bement egy boltba. Alig 5 percig lélegezhettem fel, hogy ne jöjjön vissza az a rengeteg kaja, Brian már mellém lépett egy zacskó sörrel.
-Gyere menjünk le a partra.
-Miért csináljuk ezt?-kérdeztem még mindig nyöszörögve.
-Mert olyan lettél mint régen. Emlékszel, hogy nem tudtál bulizni? Hogy fél liter sörtől már berúgtál?
-Igen de ez most más.
-Nem az! Most tartunk ott mikor az ágyamban aludtál és jóba lettünk.-amit mondott megijesztett. Akkoris féltem és rájöttem, hogy most is félek. Igaza van.De hogy miért lesz nekem jobb ettől az egésztől még mindig nem értem.
-Na figyelsz? Nagyon hallgatsz
-Bocsi én csak azon gondolkodtam, amit mondtál.-a kezembe nyomott egy sört és tovább sétáltunk a part felé.
-Lizzy bízz bennem!-nézett mélyen a szemembe és ez hihetetlen sok érzelmet hozott elő, nagyon megnyugtató volt de ..közben valahogy elszomorodtam.
-Én próbálok, de ott van nekem Jackson és nem tudom mit tehetek.-leértünk a partra és leültünk a homokba.
-Figyelj mikor megismertelek és jóba lettünk azt hitted neked kell felnevelni, most ugyan ezt hiszed
-De most így is van!-vágtam közbe, mire meglökte a kezemet hogy az üveg a számhoz érjen.
-De nem lehetsz az anyja helyett anyja és nem is kell. Csak mellette kell legyél.Mikor beléd szerettem már jól érezted magad.-mint egy fejbe csapás.Belém szeretett ez az ő szájából belülről mardos.
-Tudod ezen már sokat gondolkodtam.
-Hogy igazam van?-kérdezte önelégült vigyorral.
-Kettőnkről.-eltűnt a mosoly az arcáról és elkomolyodott.-Nem muszáj beszélnünk róla, csak hogy ezt kimondtad eszembe jutott.-nem szólt semmit, hogy kicsit oldjam magam lehúztam a sörömet és nyitottam egy újat.
-Fura, mert úgy érzem barátok vagyunk...
-Azok vagyunk.-vágtam közbe megint, mire nevetett.
-de te meg én, és ez az egész, mindig összezavar.-és engem is összezavart, csak a sört kortyoltam, mert nem tudtam mit fogok mondani...
-Brian, őszinte leszek. Te voltál az első srác akinek az ágyában aludtam, akinek az illatát magamon éreztem és ez tetszett.Sőőt, imádtam.Sokszor bánom, hogy bekavartam Mattel. Mármint ne érts félre szeretem Mattet, de ő barátként volt nekem fontos akkor is, és a mai napi nem értem teljesen, hogx történtek köztünk a dolgok. Ha akkor nem...
-Akkor fájt a legjobban az egész. Hogy tetszettél és mintha hasba rúgtál volna, lefeküdtél Mattel.
-Héé, sose rúgnálak hasba.-nevetni kezdett de láttam rajta hogy ezt megkérdőjelezi.
-Szeretem Mattet mint barátomat, mindig úgy szerettem.Közel került hozzám ezt nem bánom.De mikor visszajöttem és te meg én újra együtt lógtunk én... majd belepusztultam tudod? Josh megkérte a kezem, tetszett és szerettem, de...
-hiba volt.
-Nem, nem volt hiba, mert sok minden nem ment volna nélküle.Csak rá kellett mellette jönnöm, hogy azért hiányzol mert szeretlek és nem mint barátomat. És mikor itt volt az unokahúgod és én nem tudtam, hogy ki ő, majd bele pusztultam a féltékenységbe, szó szerint meg tudtam volna fojtani...-most már hangosan nevetett.
-Emlékszem... az vicces volt, ahogy viselkedtél, mikor elmondtam.
-Direkt szórakoztál velem, húztad az agyam.
-Csak egy kicsit vissza akartam adni...-mentegetőzött de így lazult köztünk a hangulat.-Hiányoztam?-kérdezte mosolyogva, csendben bólintottam.-Te is nekem!-Magához húzott így ráborultam a vállára, félig a mellkasára.
-Azt nem tudom, hol rontottuk el kettőnk között ezt.-mondta és én elhúzódtam.
-Ott amikor lefeküdtem Mattel. Sőt még Zackyvel is csókolóztam.
-Jah igen, el is feleljtettem. De én megbocsáltottam nektek, hogy..
-Az nem számít, mert barátok vagytok, legjobb barátok, ha lefeküdnék veled én lennék a világ legnagyobb ribanca.-nevettem el magam keserűen.
-Az azért nem...talán ha még egy év eltelik, akkor már 3 év eltelt nem lesz gáz.
-Jah kössz! -mondtam, de ezzel lezártuk a témát.Vagyis csak nem beszéltünk róla többet, de volt egy olyan érzésem, hogy ugyanazok a gondolatok futnak át benne mint bennem, hogy ha eltelt még pár év akkor talán lehet még valami? Ahogy ezekre gondoltam, majd kiugrott a szívem, szembe kell néznem a borzasztó ténnyel, hogy tetszik nekem, de nem lehet semmi...
-Te figyelj neked nincs így meleged a napon?-ült fel Brian és lekapta a pólóját.
-Ha tovább vetkőzől még az is lehet.-mondtam vigyorogva mire dobott nekem egy puszit.-Most komolyan mi van veletek? Elmentem és kigyúrtátok magatokat, ez a kocka has, ezek a mell izmok.-csaptam rá a mellkasára.
-Elmentél és már nem volt senki aki megvédjen, hát össze kellett szednünk magunkat, érted...
-Jaa, megijedtetek mi?-nevettem.
-Na jó gyere!
-Hova?-kérdeztem, a hülye kérdés...Felkapott és mielőtt még valahogy kirúgkapálhattam volna magam a kezéből már a vízbe értünk és egyszercsak bár nem váratlanul, bedobott.
-SZEMÉT!-ordítottam és kisimítottam a hajamat az arcomból.
-Huhuhúúú, jó ez a világos felső rajtad.-nevetett. Lenéztem és láttam, hogy átlátszik a felsőmön a melltartóm.
-Látod így foszlik szét, ilyenkor minden szeretetem.-morogtam és elindultam kifelé, már a sekély vízben voltam, mikor Brian elkapott hátulról és hanyatt vágódott velem.Ő csak nevetett én meg fortyogtam ahogy felültem.
-Szeretleeeek.-mutatott felém egy szivet, de csak felé fröcsköltem.
-Barom vagy.-nevettem el magam és kimentem a vízből.-A zsebemben volt a mobil.. Istenem, most már nem csak szórakoztatnod kell egész héten de egy mobillal is jössz.
-Jól van.-mondta.
-Hogy megyek el így Jacksonért?-kérdeztem mire ő kivette a telefont a parton hagyott szatyorból.
Felhívta Suzyt, hogy vigye haza Jacksont mert mi nem vagyunk olyan állapotban mi meg haza slattyogtunk vizesen.
-Veletek mi van?-kérdezte Jimmy.
-Brian meg szeretgetett.-mondtam és ahogy becsukódott a bejárati ajtó lekaptam a még vizes pólómat és ledobtam a földre.
-Ugye milyen jó munkát végeztem?-kérdezte vigyorogva Jimmyt aki csak röhögni kezdett.
-Hát elég jól benedvesedett.-mondta mira hasba ütöttem finoman, de úgy hogy azért összerezzenjen.
-A-a-a-a!
-Megérdemelted.-mondtam és felmentem a szobámba. ledobáltam a gatyámat és a vizes fehérneműket és beálltam a zuhany alá, hogy lemossam a sok sót magamról.Felkaptam egy fehér blúzt és a hajama szárítottam.
-Kész vagy tündérke?-jött be Brian,de még az ajtóban elé álltam.
-Mára elég volt belőled.
-Nálam ezzel nem vágódsz be! És nem veszem be ezt ...
-VALAKI JÖN VELÜNK FILMEZNI?-ordított egyet, de csak nem leges válaszokat kaptunk.-Na közös terv volt de ők kiestek, nyitva is hagyhatod az ajtót, ha félsz tőlem.
-Neked kéne félned, hogy megverlek.-morogtam és lehuppantam az ágyamra.
-Te mondtad, hogy olyat nem tennél.-vigyorgott, majd berakta a filmet és levágódott mellém.
Work Hard, Play Hard 3.rész
Zacky:
-Törpe neked mi bajod van?-kérdeztem Johnnytól.
-Mi?
-Miért akaszkodsz rá Jennyre?
-ÉÉN? Normális vagy? Úgy féltek tőle mintha mérgező lenne.
-Én nem félek, már meg volt.-vigyorodott el Syn.
-Paraszt! Te meg csak ezzel tudsz nagyzolni, vajon Michi mit szól majd hozzá?
-Hé, Zack, mi van tesó?-kérdezte Matt és mind számon kérően néztek rám.
-Nekem semmi bajom, veletek van gond.-húztam le a sörömet de ők csak röhögni kezdtek.
-Féltékeny vagy? Tetszik a csaj mi? Zavar hogy nem tudsz vele beszélni?-kérdezgettek, de nem válaszoltam csak dühösebb lettem, hogy ilyen barmok, hát ott hagytam őket. Bepattantam a kocsimba és lehajtottam a partra.Nem is értem, mi ütött ezekbe, nem is ismerik, én se ismerem mégis milyen jól elvannak...Újra vezetni kezdtem amíg oda nem jutottam ahova több mint 10 éve nem is mentem már.
Jenny:
-Anyukááám!-öleltem meg anyut ahogy beléptem a konyhába.-Megkérhetlek, hogy legközelebb ne add meg a címemet idegeneknek?
-Ne haragudj, nem tudtam, azt mondta jóbarátod.
-Hát valójában 2 szer láttam, és az a 2 alkalom is nagyon furcsa volt.-ráztam meg a fejem hitetlenkedve Johnny mikre képes.
-Sajnálom!
-Nyugi, semmi baj, jobban szeretlek annál.-adtam neki egy puszit mire elmosolyodott.-Tényleg indulhatunk?
-Jobb lenne ha egyedül mennél, én nem hiszem, hogy így a csapat hasznára lehetek.
-Anyu te midnenhogy hasznos vagy, különben meg csak edzés, csak ütni gyakorolnak.
-Nembaj, menj nélkülem.
-Jól van.-egyeztem bele, láttam anyun hogy apu nélkül mennyire elkeseredett és fáradt,De akárhogyan próbáltam, sehogy sem tudtam enyhíteni a fájdalmán... bár az enyémeken sem, csak elnyomni próbáltam...amíg ezen tanakodtam már le is szálltam a buszról és a gyakorló pálya felé sétáltam.
-Jól van fiúk, az első 3 menjen be ütni, a többiek felváltva futnak, dobnak egymásnak, gyerünk!-mondtam a csapat srácnak, akik egy perce dermedten álltak előttem és meg se mozdultal.-NYOMÁS!-ordítottam, mire szétszéledtek, nekem meg csak nevetnem kellett. Furcsa érzés apu munkáját végezni, és csak egyre furcsább.
Átvettem a cipőmet aztán az ütők felé mentem.
-Tyler csak a labdára fókuszálj, túl hamar lendítesz, nézd a labdát.
-Jó lesz Mikey, próbáld erősebben, hogy féljenek az ütéseidtől, ha félnek tőlük, elkapni is félni fognak.-próbáltam nekik adni az instrukciókat. Pillanatra kinéztem oldalra furcsa érzés fogott el.
-Nem rossz Baker, próbáld ívesebben!-léptem a rácshoz , és ahogy ezt a mondatot kimondtam meglepetten fordult felém.
-Mit keresel itt?
-Én eddzem apu csapatát.És te?-kérdeztem de csak megvonta a vállát.Láttam valami furcsát a szemében ami összezavart.
-Nem tudom, hogy jöttem ide, utoljára apáddal edzettem. Egyszerűen csak...
-Itt lyukadtál ki. Értem! Gondolom megbolygattuk kicsit a mindennapjaidat.-láttam, hogy eltorzul az arca és próbálja felfogni amit mondtam de a szemforgatásán elkuncogtam magam.
-Mármint apu és én. Ami mondtam, hogy mennyire értékesnek tartott.
-Te jobban megzavartál mint ez a mondat.-mondta és én ettől jöttem zavarba, pedig én nem...
-Mennem kell a fiúkhoz.-mondtam és visszaindultam, de éreztem a hátamon, hogy engem figyel ahogy elmegyek ahogy azt is hogy teljesen elvörösödtem.
-Cseréljetek!-szóltam a srácoknak és próbáltam lenyugodni.
Syn:
-Ez teljesen meghibbant.-kortyoltam a whiskeymba, a többiek meg csak bólogattak.
-Csak féltékeny, mert Jenny jó fej, kedves közvetlen, ... csak nem vele.-röhögött fel Johnny.
-Azt hiszed bejössz neki?-kérdeztük egyszerre Mattel, eléggé hülyeségnek hangzott.
-Pöcs!-morgott Johnny.-Szeretem Lace-t szóval nem érdekel Jenny. Ellenben veled.-nézett rám szemrehányóan, de nem akartam ellenkezni.
-Már meg volt, nem tud újat mutatni, én meg nem akarok.-feleltem nyugodtan, mégha nem is volt teljesen igaz. Jól néz ki, kinek nem tűnne fel?
-Attól még nem csalunk meg senkit, ha észrevesszük és értékeljük, a szépet, nem?-vigyorodott el Matt is, mire nevetni kezdtünk és igazat adtunk neki.
-Az az érdekes, hogy nem rég még Gena után sírt, most meg már Jenny miatt dühöng.-gondolkozdtam el rajta, de már nem tudtuk megvitatni, mert megjöttek a lányok.
-Sziasztok. LÁtod, mondtam, hogy itt vannak.-ült le Mich és Lace.-Zacky ? Még midnig nem mozdul ki?
-Kimozdul, csak be is vágja a hisztit.
-Jah féltékenykedik.-helyeseltem.
-Mégis mire vagy kire?-kérdezte Michelle, mire én csak meg vontam a vállam, de én hiába hallgattam, Johnny mint egy idegesítő kis görcs kitálalt mindent.
-Mert Jenny észre sem veszi, és mint kiderült bírta és ismerte Jimmyt, míg azt se tudta ki Zacky, megvolt Briannek is, és még akkor sem tudta ki Zacky, és még engem is jobban bír, pedig párnapja ismer.
-Ki az a Jenny?-kérdezett vissza Michelle.
-Senki kicsim, egy gimis csaj.Az ő apjának voltunk a temetésén.
-Az eddző lánya? Az a Jenny, ugyan, ő nem csak egy csaj. Soso mondtad, hogy lefeküdtetek.-fonta máris karba a kezeit.
-Mert régen és nem számít, mert veled vagyok és nem vele.Tudod, hogy szeretlek.-húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, közben az asztal alatt akkorát rúgtam Johhnyba amekkorát csak tudtam.
-Aú bazdmeg ez fájt.Pöcs!
-Köcsög!-mordultam vissza.
Zacky:
-Hé, még itt vagytok?-szóltam oda mikor megláttam, hogy Jenny még itt van.
-Igen, nem sokára végzünk. És te?
-Most nyugodtam le.
-Nem tűntél mérgesnek.-mondta kicsit furcsán, mintha még rám lenne kiakadva.
-Jól leplezem, de szar dolgok történtek velem és úgy látszik ide menekültem.
-Mi elől?A rajongók elől? A híres zenész éned elől?-újra hallottam egy kis ércet a hangjában
-A csalódások elől.Talán valami gondod van velem?-kérdeztem, de csak elnevette magát.
-Nem, csak nem értelek. Apám odáig volt a tehetségedért, amit te eldobtál, hogy zenész lehess, és most azzal sem vagy elégedett, és visszafutsz ide. Ez számomra érthetetlen. Még szerencse, hogy nem kezdtem zenészekkel, furcsák vagytok.
-Előbb baseballos voltam.
-Nem igazán.
-Ezt hogy értsem?-kérdeztem vissza, kezdtem komolyan úgy érezni, hogy komoly problémája lehet velem és azért ilyen.
-Lenne hova fejlődnöd még..-jegyezte meg és talán a meglepett kikerekedett ábrázatom miatt, de elmosolyodott.
-Igen? Így gondolja eddzőnő?-kérdeztem vissza, mire határozottan bólintott.
-Igen, de hajlandó vagyok segíteni, gyakorolhatsz velünk, eddzhetsz a csapattal.-ajánlotta fel, most már széles mosollyal az arcán én viszont nem tudtam mit reagálni, Lefagytam.
-Várj te most edzeni akarsz engem? Vagy azt akarod hogy segítsek edzeni őket?
-Mindkettőben benne vagyok. Holnap ugyanitt fél 1.-mondta mire bólintottam ő meg újra csak felnevetett.-MINDENKI HALLOTTA?
-Igen hölygem!-feleltek vissza a srácok és mire vissza fordultam Jennyhez már el is tűnt.
-Törpe neked mi bajod van?-kérdeztem Johnnytól.
-Mi?
-Miért akaszkodsz rá Jennyre?
-ÉÉN? Normális vagy? Úgy féltek tőle mintha mérgező lenne.
-Én nem félek, már meg volt.-vigyorodott el Syn.
-Paraszt! Te meg csak ezzel tudsz nagyzolni, vajon Michi mit szól majd hozzá?
-Hé, Zack, mi van tesó?-kérdezte Matt és mind számon kérően néztek rám.
-Nekem semmi bajom, veletek van gond.-húztam le a sörömet de ők csak röhögni kezdtek.
-Féltékeny vagy? Tetszik a csaj mi? Zavar hogy nem tudsz vele beszélni?-kérdezgettek, de nem válaszoltam csak dühösebb lettem, hogy ilyen barmok, hát ott hagytam őket. Bepattantam a kocsimba és lehajtottam a partra.Nem is értem, mi ütött ezekbe, nem is ismerik, én se ismerem mégis milyen jól elvannak...Újra vezetni kezdtem amíg oda nem jutottam ahova több mint 10 éve nem is mentem már.
Jenny:
-Anyukááám!-öleltem meg anyut ahogy beléptem a konyhába.-Megkérhetlek, hogy legközelebb ne add meg a címemet idegeneknek?
-Ne haragudj, nem tudtam, azt mondta jóbarátod.
-Hát valójában 2 szer láttam, és az a 2 alkalom is nagyon furcsa volt.-ráztam meg a fejem hitetlenkedve Johnny mikre képes.
-Sajnálom!
-Nyugi, semmi baj, jobban szeretlek annál.-adtam neki egy puszit mire elmosolyodott.-Tényleg indulhatunk?
-Jobb lenne ha egyedül mennél, én nem hiszem, hogy így a csapat hasznára lehetek.
-Anyu te midnenhogy hasznos vagy, különben meg csak edzés, csak ütni gyakorolnak.
-Nembaj, menj nélkülem.
-Jól van.-egyeztem bele, láttam anyun hogy apu nélkül mennyire elkeseredett és fáradt,De akárhogyan próbáltam, sehogy sem tudtam enyhíteni a fájdalmán... bár az enyémeken sem, csak elnyomni próbáltam...amíg ezen tanakodtam már le is szálltam a buszról és a gyakorló pálya felé sétáltam.
-Jól van fiúk, az első 3 menjen be ütni, a többiek felváltva futnak, dobnak egymásnak, gyerünk!-mondtam a csapat srácnak, akik egy perce dermedten álltak előttem és meg se mozdultal.-NYOMÁS!-ordítottam, mire szétszéledtek, nekem meg csak nevetnem kellett. Furcsa érzés apu munkáját végezni, és csak egyre furcsább.
Átvettem a cipőmet aztán az ütők felé mentem.
-Tyler csak a labdára fókuszálj, túl hamar lendítesz, nézd a labdát.
-Jó lesz Mikey, próbáld erősebben, hogy féljenek az ütéseidtől, ha félnek tőlük, elkapni is félni fognak.-próbáltam nekik adni az instrukciókat. Pillanatra kinéztem oldalra furcsa érzés fogott el.
-Nem rossz Baker, próbáld ívesebben!-léptem a rácshoz , és ahogy ezt a mondatot kimondtam meglepetten fordult felém.
-Mit keresel itt?
-Én eddzem apu csapatát.És te?-kérdeztem de csak megvonta a vállát.Láttam valami furcsát a szemében ami összezavart.
-Nem tudom, hogy jöttem ide, utoljára apáddal edzettem. Egyszerűen csak...
-Itt lyukadtál ki. Értem! Gondolom megbolygattuk kicsit a mindennapjaidat.-láttam, hogy eltorzul az arca és próbálja felfogni amit mondtam de a szemforgatásán elkuncogtam magam.
-Mármint apu és én. Ami mondtam, hogy mennyire értékesnek tartott.
-Te jobban megzavartál mint ez a mondat.-mondta és én ettől jöttem zavarba, pedig én nem...
-Mennem kell a fiúkhoz.-mondtam és visszaindultam, de éreztem a hátamon, hogy engem figyel ahogy elmegyek ahogy azt is hogy teljesen elvörösödtem.
-Cseréljetek!-szóltam a srácoknak és próbáltam lenyugodni.
Syn:
-Ez teljesen meghibbant.-kortyoltam a whiskeymba, a többiek meg csak bólogattak.
-Csak féltékeny, mert Jenny jó fej, kedves közvetlen, ... csak nem vele.-röhögött fel Johnny.
-Azt hiszed bejössz neki?-kérdeztük egyszerre Mattel, eléggé hülyeségnek hangzott.
-Pöcs!-morgott Johnny.-Szeretem Lace-t szóval nem érdekel Jenny. Ellenben veled.-nézett rám szemrehányóan, de nem akartam ellenkezni.
-Már meg volt, nem tud újat mutatni, én meg nem akarok.-feleltem nyugodtan, mégha nem is volt teljesen igaz. Jól néz ki, kinek nem tűnne fel?
-Attól még nem csalunk meg senkit, ha észrevesszük és értékeljük, a szépet, nem?-vigyorodott el Matt is, mire nevetni kezdtünk és igazat adtunk neki.
-Az az érdekes, hogy nem rég még Gena után sírt, most meg már Jenny miatt dühöng.-gondolkozdtam el rajta, de már nem tudtuk megvitatni, mert megjöttek a lányok.
-Sziasztok. LÁtod, mondtam, hogy itt vannak.-ült le Mich és Lace.-Zacky ? Még midnig nem mozdul ki?
-Kimozdul, csak be is vágja a hisztit.
-Jah féltékenykedik.-helyeseltem.
-Mégis mire vagy kire?-kérdezte Michelle, mire én csak meg vontam a vállam, de én hiába hallgattam, Johnny mint egy idegesítő kis görcs kitálalt mindent.
-Mert Jenny észre sem veszi, és mint kiderült bírta és ismerte Jimmyt, míg azt se tudta ki Zacky, megvolt Briannek is, és még akkor sem tudta ki Zacky, és még engem is jobban bír, pedig párnapja ismer.
-Ki az a Jenny?-kérdezett vissza Michelle.
-Senki kicsim, egy gimis csaj.Az ő apjának voltunk a temetésén.
-Az eddző lánya? Az a Jenny, ugyan, ő nem csak egy csaj. Soso mondtad, hogy lefeküdtetek.-fonta máris karba a kezeit.
-Mert régen és nem számít, mert veled vagyok és nem vele.Tudod, hogy szeretlek.-húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, közben az asztal alatt akkorát rúgtam Johhnyba amekkorát csak tudtam.
-Aú bazdmeg ez fájt.Pöcs!
-Köcsög!-mordultam vissza.
Zacky:
-Hé, még itt vagytok?-szóltam oda mikor megláttam, hogy Jenny még itt van.
-Igen, nem sokára végzünk. És te?
-Most nyugodtam le.
-Nem tűntél mérgesnek.-mondta kicsit furcsán, mintha még rám lenne kiakadva.
-Jól leplezem, de szar dolgok történtek velem és úgy látszik ide menekültem.
-Mi elől?A rajongók elől? A híres zenész éned elől?-újra hallottam egy kis ércet a hangjában
-A csalódások elől.Talán valami gondod van velem?-kérdeztem, de csak elnevette magát.
-Nem, csak nem értelek. Apám odáig volt a tehetségedért, amit te eldobtál, hogy zenész lehess, és most azzal sem vagy elégedett, és visszafutsz ide. Ez számomra érthetetlen. Még szerencse, hogy nem kezdtem zenészekkel, furcsák vagytok.
-Előbb baseballos voltam.
-Nem igazán.
-Lenne hova fejlődnöd még..-jegyezte meg és talán a meglepett kikerekedett ábrázatom miatt, de elmosolyodott.
-Igen? Így gondolja eddzőnő?-kérdeztem vissza, mire határozottan bólintott.
-Igen, de hajlandó vagyok segíteni, gyakorolhatsz velünk, eddzhetsz a csapattal.-ajánlotta fel, most már széles mosollyal az arcán én viszont nem tudtam mit reagálni, Lefagytam.
-Várj te most edzeni akarsz engem? Vagy azt akarod hogy segítsek edzeni őket?
-Mindkettőben benne vagyok. Holnap ugyanitt fél 1.-mondta mire bólintottam ő meg újra csak felnevetett.-MINDENKI HALLOTTA?
-Igen hölygem!-feleltek vissza a srácok és mire vissza fordultam Jennyhez már el is tűnt.
2015. április 15., szerda
Nobody's perfect 3.5/1
Na itt vagyok visszatértem , most már tényleg, nem is magyarázkodom hog miért tűntem így el, csak osztom a friss részeket :)Lehet némelyik egy kicsit rövidke, de itt vagyok és igyekszem a lehető legsűrűbben hozni a friss részeket és bepótolni a kimaradásokat.
Na mit csinálunk?-kérdeztem az összes fiú egyedet a nappaliban tespedve.-HAHÓÓÓ!-ordítottam el magam, de csak legyintettek, nyöszörögtek...
-Lizzy csak ssshhh.
-Gyere, tvzünk.-veregette meg Brian a kanapét maga mellett,majd az ölében ülő öcsém ugyanúgy.
-Nem! Felfüggesztettek miattad Haner, találj ki valamit!
-Mi most komolyan? Nem lehet csak pihenni?
-Nem! Miattad nem dolgozhatok, különben meg Jackson már a suliba kéne készülődnöd.Elfogunk késni.-sóhajtozva elindult fölfelé az emeletre Brian meg a többiek pedig rám bámultak.-Ti is pattanjatok, nem fogunk punnyadni! És előre szólok, fegyverem van, nem fogadok el nyöszörgést meg legyintést...Gyerünk!-mutattam az emelet felé. És kisebb szitkozódások között el is indultak felfelé.Ahogy mentem fel én is megnézni Jackson hogy áll, hallottam a srácokat.
-Oldd meg Synyster!
-Ja, a te hibád az egész, én aludni akarok!
-JÓL VAN!-ordította el magát Brian.
-Köszi fiúk!-mondtam mire mind elhallgattak.Bementem Jacksonhoz.-Készen vagy?
-Igen, mehetünk!-sóhajtott nagyot és felkapta a táskáját.Én mentem utána.
-HANER INDULUNK!-kiálltottam és kirontott ő is a szobájából.Együtt elindultunk gyalog Jackson sulijához, nem nagyon beszélgettünk.
-Legyél jó kispasas, oké?
-Rendben.-azzal hátat is fordított nekünk és elindult befelé.
-Szeretlek!-szóltam utána mire csak intett a kezével.
-Na gyere mielőtt leégeted!-húzott arrébb Brian.
-Mi? Mivel égetném le?
-Nem kell puszilgatni meg hangosan utána kiabálni, csak hagyd.
-Na persze, tudod min ment keresztül,biztonságra van szüksége...-kezdtem hadarni de Brian csak rosszallóan rázta a fejét.-Most meg mi van?!-kérdeztem kicsit idegesen.
-Úgy beszélsz mint egy 40 éves, bepunnyadt szerencsétlen,egyedülálló anyuka.
-Hát úgyis érzem magam.
-De nem vagy az. Szexi vagy, fiatal, élvezd.-sóhajtottam és szemforgatva elfordultam, de Brian átkarolt magához húzott és mérgesen nézett rám.-Elmegyünk most és megmutatom, hogy fiatal vagy és ezt élvezned kell, oké?! Észre kell venned és ezt ki kell használnod!
-És mégis hova megyünk?-kérdeztem mire elvigyorodott.
-Először beülünk valahova enni.-mondta és már el is kapta a karomat körbe nézett és átrángatott a túloldalra és elkezdtünk valamerre sétálni...
-Beültünk egy kis gyorskajáldába.
-Mit hozhatok?
-Én csak egy kávét kérek tejjel és egy tükörtojást pirítóssal.-Brianre néztem de elfintorodva bámult rám.-Mi bajod? -kérdeztem, aztán hördült egyet.
-Hozzon két főre, rántottát, palacsintát, fánkot, gyümölcslevet, kakaót, pitét, mindent, amit mi eszünk, FIATALOK!
Na mit csinálunk?-kérdeztem az összes fiú egyedet a nappaliban tespedve.-HAHÓÓÓ!-ordítottam el magam, de csak legyintettek, nyöszörögtek...
-Lizzy csak ssshhh.
-Gyere, tvzünk.-veregette meg Brian a kanapét maga mellett,majd az ölében ülő öcsém ugyanúgy.
-Nem! Felfüggesztettek miattad Haner, találj ki valamit!
-Mi most komolyan? Nem lehet csak pihenni?
-Nem! Miattad nem dolgozhatok, különben meg Jackson már a suliba kéne készülődnöd.Elfogunk késni.-sóhajtozva elindult fölfelé az emeletre Brian meg a többiek pedig rám bámultak.-Ti is pattanjatok, nem fogunk punnyadni! És előre szólok, fegyverem van, nem fogadok el nyöszörgést meg legyintést...Gyerünk!-mutattam az emelet felé. És kisebb szitkozódások között el is indultak felfelé.Ahogy mentem fel én is megnézni Jackson hogy áll, hallottam a srácokat.
-Oldd meg Synyster!
-Ja, a te hibád az egész, én aludni akarok!
-JÓL VAN!-ordította el magát Brian.
-Köszi fiúk!-mondtam mire mind elhallgattak.Bementem Jacksonhoz.-Készen vagy?
-Igen, mehetünk!-sóhajtott nagyot és felkapta a táskáját.Én mentem utána.
-HANER INDULUNK!-kiálltottam és kirontott ő is a szobájából.Együtt elindultunk gyalog Jackson sulijához, nem nagyon beszélgettünk.
-Legyél jó kispasas, oké?
-Rendben.-azzal hátat is fordított nekünk és elindult befelé.
-Szeretlek!-szóltam utána mire csak intett a kezével.
-Na gyere mielőtt leégeted!-húzott arrébb Brian.
-Mi? Mivel égetném le?
-Nem kell puszilgatni meg hangosan utána kiabálni, csak hagyd.
-Na persze, tudod min ment keresztül,biztonságra van szüksége...-kezdtem hadarni de Brian csak rosszallóan rázta a fejét.-Most meg mi van?!-kérdeztem kicsit idegesen.
-Úgy beszélsz mint egy 40 éves, bepunnyadt szerencsétlen,egyedülálló anyuka.
-Hát úgyis érzem magam.
-De nem vagy az. Szexi vagy, fiatal, élvezd.-sóhajtottam és szemforgatva elfordultam, de Brian átkarolt magához húzott és mérgesen nézett rám.-Elmegyünk most és megmutatom, hogy fiatal vagy és ezt élvezned kell, oké?! Észre kell venned és ezt ki kell használnod!
-És mégis hova megyünk?-kérdeztem mire elvigyorodott.
-Először beülünk valahova enni.-mondta és már el is kapta a karomat körbe nézett és átrángatott a túloldalra és elkezdtünk valamerre sétálni...
-Beültünk egy kis gyorskajáldába.
-Mit hozhatok?
-Én csak egy kávét kérek tejjel és egy tükörtojást pirítóssal.-Brianre néztem de elfintorodva bámult rám.-Mi bajod? -kérdeztem, aztán hördült egyet.
-Hozzon két főre, rántottát, palacsintát, fánkot, gyümölcslevet, kakaót, pitét, mindent, amit mi eszünk, FIATALOK!
2015. március 3., kedd
Work Hard, Play Hard 2. rész
Jenny:
-Jövök már!-szóltam és siettem az ajtó felé, mivel valaki a csengőre ragadt.
-Héé, sziaa!
-Johnny ugye?-kérdeztem a vigyorgó sráctól az ajtómban mire bólintott.-Honnan tudod a címem?
-Anyukád adta meg, mivel először oda mentem.
-És miért is?
-Azt mondtad majd máskor velünk jössz, most máskor van,... és már szóltam a fiúknak hogy i ketten éppen alapozunk.
-Na jó, most vagy megakarsz hódítani, vagy nagyon akarsz valamit bizonyítani.-néztem rá már karbafont kezekkel ,de csak nevetett, majd felemelte a balkezét és megláttam a gyűrűjét.
-Feleségem van akit imádok, tényleg, csak annyira félnek tőled a srácok, hogy ezt élvezem.-vigyorodott el.-Na de jössz akkor?
-Persze, egy perc.-mondtam és berobogtam a táskámért, aztán már indultunk is.Aranyos srác volt, és jól esett hogy ilyen őszinte, nem szánakozik és nem sajnál, hogy apám meghalt, pedig nem is ismerem, és ennek ellenére is elindultam vele valahova...
Zacky:
-Ez nem hszem el!-képedtem el teljesen mikor megnéztem a mobilomat, Johnny küldözgetett képeket, hogy mikor érünk már oda...mellékletben képekkel Jennyről.Felkaptam gyorsan a kocsikulcsomat és már hajtottam is a bárba.
Mire odaértem már mindenki ott volt.
-Sziasztok.-Köszöntem de szinte észre sem vettek.
-Igen, apám meg is ölt volna, ha megtudja, hogy beszöktél a szobámba.-nevetett Jenny Synnel és a többiekkel.
-Szerencsém volt.És írtó büszke voltam magamra.-vigyorgott Syn, nekem meg felfordult a gyomrom. Ideges lettem az egésztől.
-Ugyan, nem voltál akkora nagy szám.-nevetett Jenny.
-Na jó komolyan, folyton beszólogatsz, valami gondod volt talán?
-Hé nyugi már, mikor volt már ez az egész...-szóltam közbe és intettem a pincérnek, hogy kérjek egy kis piát.A többiek elhallgattak és beállt a síri csönd, a kínos, nyomasztó csönd.
Jenny:
-És fiúk mi lett veletek? Régen mindig Sullivannel lógtatok, már nem vagytok jóban?-kérdeztem a 3.koktélomat szürcsölgetve de a srácok nem válaszoltak.-Mi az? Rosszra tapintottam? Jimmy Sullivan volt, tisztán emlékszem, nagyon kedveltem.-mondtam de már határozottan láttam a fiúk arcán, hogy érzékeny pontra tapintottam.
-Jenny, az a helyzet, hogy Jimmy meghalt.-mondta Johnny és én felkaptam a fejem.-Már 6 éve.
-Úristen, fiúk én...sajnálom.Nem tudtam, senki nem szólt és...-ideges lettem hirtelen és rosszul éreztem magam.
-Semmi baj.-intettek, mégis kínosan éreztem magam.
-Ő volt a dobosunk.
-Oh igen, emlékszem, imádta a zenét.
-Válaszolva amúgy nekünk most jött a második baba.-szólt Matt mosolyogva.
-Úristen de jó, gratulálok.És a feleséged?
-Igen házasok vagyunk. De szerintem emlékszel rá, ő is a gimibe járt Valary Sanders.
-Rémlik a neve.
-Az ikertestvére az én feleségem.
-Nahát Haner ezt nem gondoltam volna...Bár előnyödre változtál.-mondtam nevetve de megint csak eltorzult az arca.
-Jenny komolyan most már kezdem azt hinni, hogy nem bírsz.-nézett rám komolyan, vagyis próbált komoly lenni.
-Hát csak kihasználtál, csak egy trófea voltam, szerinted?-kérdeztem mire rám meresztette a szemeit, a többiek meg csak nevettek körülöttünk, kivéve Zackyt, rá is csaptam a kezére mire kizökkent a bambulásából.
-És veled mi a helyzet? Feleség gyerek?
-Áh, kutya, és exfeleség.
-Sajnálom.-simítottam meg a kezét mire elmosolyodott.
-Ne sajnáld, jobb ez így, fontosabb neki, hogy kurva legyen...-húzta meg a poharát, de megsajnáltam és nem bírtam ki, magamhoz húztam megöleltem.
-Találsz jobbat, hidd el!-mondtam neki, mire elmosolyodott.
-És veled?
-Áh,se gyerek, se férj, apu minden pasimat elijesztette akivel komoly lehetett volna. Azt mondta, sportolóval zenésszel és aktatáskásokkal ne is akarjam összekötni magam.
-Gimiben is az első eddzés arról szólt, hogy rád se lehet nézni.-mondta Zacky mire nevetnem kellett.
-Igen, ez apu.
-Sajnálom, hogy abbahagytam...-mondta Zacky mire a fiúk sértetten néztek rá.
-Apu is, még a szüleiddel is beszélt, hogy folytasd... otthon hetekig azt hallgattuk, hogy BAKER MILYEN OSTOBA...TÖNKRETESZI A MUNKÁMAT...-mondtam mire mind elmosolyodtak.-Úristen srácok ,bocsi de indulnom kell. Anyu már vár.-mondtam ahogy megláttam mennyi az idő, intettem gyorsan és kirohantam a bárból.Intettem egy taxit és siettem anyuhoz.
-Jövök már!-szóltam és siettem az ajtó felé, mivel valaki a csengőre ragadt.
-Héé, sziaa!
-Johnny ugye?-kérdeztem a vigyorgó sráctól az ajtómban mire bólintott.-Honnan tudod a címem?
-Anyukád adta meg, mivel először oda mentem.
-És miért is?
-Azt mondtad majd máskor velünk jössz, most máskor van,... és már szóltam a fiúknak hogy i ketten éppen alapozunk.
-Na jó, most vagy megakarsz hódítani, vagy nagyon akarsz valamit bizonyítani.-néztem rá már karbafont kezekkel ,de csak nevetett, majd felemelte a balkezét és megláttam a gyűrűjét.
-Feleségem van akit imádok, tényleg, csak annyira félnek tőled a srácok, hogy ezt élvezem.-vigyorodott el.-Na de jössz akkor?
-Persze, egy perc.-mondtam és berobogtam a táskámért, aztán már indultunk is.Aranyos srác volt, és jól esett hogy ilyen őszinte, nem szánakozik és nem sajnál, hogy apám meghalt, pedig nem is ismerem, és ennek ellenére is elindultam vele valahova...
Zacky:
-Ez nem hszem el!-képedtem el teljesen mikor megnéztem a mobilomat, Johnny küldözgetett képeket, hogy mikor érünk már oda...mellékletben képekkel Jennyről.Felkaptam gyorsan a kocsikulcsomat és már hajtottam is a bárba.
Mire odaértem már mindenki ott volt.
-Sziasztok.-Köszöntem de szinte észre sem vettek.
-Igen, apám meg is ölt volna, ha megtudja, hogy beszöktél a szobámba.-nevetett Jenny Synnel és a többiekkel.
-Szerencsém volt.És írtó büszke voltam magamra.-vigyorgott Syn, nekem meg felfordult a gyomrom. Ideges lettem az egésztől.
-Ugyan, nem voltál akkora nagy szám.-nevetett Jenny.
-Na jó komolyan, folyton beszólogatsz, valami gondod volt talán?
-Hé nyugi már, mikor volt már ez az egész...-szóltam közbe és intettem a pincérnek, hogy kérjek egy kis piát.A többiek elhallgattak és beállt a síri csönd, a kínos, nyomasztó csönd.
Jenny:
-És fiúk mi lett veletek? Régen mindig Sullivannel lógtatok, már nem vagytok jóban?-kérdeztem a 3.koktélomat szürcsölgetve de a srácok nem válaszoltak.-Mi az? Rosszra tapintottam? Jimmy Sullivan volt, tisztán emlékszem, nagyon kedveltem.-mondtam de már határozottan láttam a fiúk arcán, hogy érzékeny pontra tapintottam.
-Jenny, az a helyzet, hogy Jimmy meghalt.-mondta Johnny és én felkaptam a fejem.-Már 6 éve.
-Úristen, fiúk én...sajnálom.Nem tudtam, senki nem szólt és...-ideges lettem hirtelen és rosszul éreztem magam.
-Semmi baj.-intettek, mégis kínosan éreztem magam.
-Ő volt a dobosunk.
-Oh igen, emlékszem, imádta a zenét.
-Válaszolva amúgy nekünk most jött a második baba.-szólt Matt mosolyogva.
-Úristen de jó, gratulálok.És a feleséged?
-Igen házasok vagyunk. De szerintem emlékszel rá, ő is a gimibe járt Valary Sanders.
-Rémlik a neve.
-Az ikertestvére az én feleségem.
-Nahát Haner ezt nem gondoltam volna...Bár előnyödre változtál.-mondtam nevetve de megint csak eltorzult az arca.
-Jenny komolyan most már kezdem azt hinni, hogy nem bírsz.-nézett rám komolyan, vagyis próbált komoly lenni.
-Hát csak kihasználtál, csak egy trófea voltam, szerinted?-kérdeztem mire rám meresztette a szemeit, a többiek meg csak nevettek körülöttünk, kivéve Zackyt, rá is csaptam a kezére mire kizökkent a bambulásából.
-És veled mi a helyzet? Feleség gyerek?
-Áh, kutya, és exfeleség.
-Sajnálom.-simítottam meg a kezét mire elmosolyodott.
-Ne sajnáld, jobb ez így, fontosabb neki, hogy kurva legyen...-húzta meg a poharát, de megsajnáltam és nem bírtam ki, magamhoz húztam megöleltem.
-Találsz jobbat, hidd el!-mondtam neki, mire elmosolyodott.
-És veled?
-Áh,se gyerek, se férj, apu minden pasimat elijesztette akivel komoly lehetett volna. Azt mondta, sportolóval zenésszel és aktatáskásokkal ne is akarjam összekötni magam.
-Gimiben is az első eddzés arról szólt, hogy rád se lehet nézni.-mondta Zacky mire nevetnem kellett.
-Igen, ez apu.
-Sajnálom, hogy abbahagytam...-mondta Zacky mire a fiúk sértetten néztek rá.
-Apu is, még a szüleiddel is beszélt, hogy folytasd... otthon hetekig azt hallgattuk, hogy BAKER MILYEN OSTOBA...TÖNKRETESZI A MUNKÁMAT...-mondtam mire mind elmosolyodtak.-Úristen srácok ,bocsi de indulnom kell. Anyu már vár.-mondtam ahogy megláttam mennyi az idő, intettem gyorsan és kirohantam a bárból.Intettem egy taxit és siettem anyuhoz.
2015. március 2., hétfő
Sex on the Beach 16.fejezet
Ava:
-Fiúk egy perc és jövök, van valami gond a recepción.-néztem a fiúkra mikor épp megbeszélést tartottunk arról, hogy a következő egy hétben mit vállalnak és mi az ami már felejtős.
-Muszáj ezt? Úgyértem mindjárt úgyis kijelentkezünk akkor rendezzük.-mondta Matt.
-Nem most kell mennem, 2 perc.-mondtam és már hátat is fordítottam nekik.Gyors léptekkel haladtam a recepciós pulthoz ahol egy szőke nő állt idegesen.
-Jó napot, azt hiszem maga miatt hívtak ide, Ava vagyok a menedzser..
-Aha, jó, beszélhetnék Mattel?-vágott a szavamba és a vállam fölött elnézve próbálta kilesni, hol vannak a srácok.
-Hogyne, ha rosszul végezném a munkámat. Lenne kedves megmondani ki maga és miért ilyen fontos ez?-próbáltam kedvesen, nyugodtan kezelni a helyzetet.
-Hogyne.Valary Sanders vagyok, Matt barátnője és szeretném látni.
-A barátnője?-kérdeztem vissza mire bólintott.Mutattam neki, hogy egy pillanat és előkaptam a mobilom, Mattnek akartam írni egy sms-t hogy jöjjön, aztán úgy gondoltam neki ez kínosabb lesz mint nekem.-Tudja mit, jöjjön csak velem.-mondtam és intettem a recepción álló hölgynek, hogy minden rendben.Visszaindultam Valaryvel szorosan a nyomomba, mikor már látótávolságon belül voltunk láttam a velünk szemben ülő Brian és Zacky arcán a meglepettséget és hogy összenevetnek.
-Matt!-rohant előre Valary Matt viszont idegesen felém kapta a fejét.
-Fiúk akkor most szeretném ezt tisztázni, van még bárki akinek barátnője van és beállíthat? Gondolom nem ártana tudnom erről.-kérdeztem de a többiek megrázták a fejüket.
-Akkor ezt majd a buszon folytatjuk!-szedtem össze a papírjaimat és a laptopom és indultam vissza a szobámba.
Matt:
-Val, mit keresel itt?-toltam el magamtól hogy végre ám figyeljen.
-Hiányoztál, és azt hiszem ideje megbeszélnünk egy két dolgot, nem zárhatsz mindent ami köztünk volt annyival a turné előtt, hogy ez neked sok.
-Val, éppen megbeszélést tartottunk, ez a turné most nagyon fontos, és túl sok nekem a turné, a banda, és te.
-Na jó, akkor majd beszélek Avaval, ugye így hívják?-elképedtem és ahogy Ava után akart menni visszarántottam.
-Nem szólhatsz bele a banda életébe. Egy hónap és otthon leszek, majd akkor megbeszéljük.-kértem, de csak elmosolyodott, kirántotta a kezét a kezemből és elindult.
-Ezt megszívtad mi?-nézett felém vigyorogva Syn.
-Miről beszélsz?
-Ava nem tudja hogy együtt voltatok mikor lefeküdtetek, Val meg nem tudja, hogy lefeküdtél vele.-magyarázott Zacky, és én lesokkoltam.Gondolom az arcomon is látszott mert mind nevetni kezdtek.
-És mindjárt beszélni fognak négyszemközt. -tette hozzá Jimmy.-Én félnék a helyedben.-hirtelen futni kezdtem Val és Ava után de mikor megtaláltam őket már a liftben álltak és csukódott a lift ajtó.
Ava:
-Nézd, nem akarom a fiúkat hátráltatni, sőt...de Mattnek és nekem sok minden közbejött mostanság és úgy érzem, nem érzi eléggé, hogy támogatom.Ha megoldható szeretnék egy hetet velük lenni a turnén.-csak mondta és mondta én meg egyre dühösebb lettem.-Mit mondasz?
-Elmondtad, hogy régóta ismered a fiúkat és Matt és közted is ez egy elég régi, komoly dolog. Az én dolgom, hogy a fiúk jól szerepeljenek, ha együtt működsz velük és velem, felőlem maradhatsz.-mondtam, de nem bírtam Valaryre nézni, rosszul éreztem magam ami Matt és köztem történt.
-Tényleg?
-Persze, részemről amíg a munkát nem hátráltatod rendben.-mosolyogtam rá és láttam hogy mennyire örül. Kiléptünk a liftből és lassan haladtunk a szobám felé, miközben Val végig beszélt és hálálkodott.
-Ava!-hallottam a nevem, megfordultunk Matt loholt utánunk.-Beszéljünk!-fogta meg a kezem és elhúzott.
-Mi van?
-Neharagudj, hogy...
-Én nem haragszom, de a turné meg az egész munkám szempontjából jó lett volna tudni.
-Mielőtt eljöttem én szakítottam vele,de..
-Matt,kérlek!-intettem neki, hogy hallgasson. Ideges voltam és feszült, de nem akartam, hogy Valary bármit is ebből észre vegyen és kiderüljenek a történtek.-Nem érdekel, oké? Semmi, egy féregnek érzem magam miattad, ha ezt tudom úgy intézek mindent.Most viszont valószínűleg a zuhany alatt állok indulásig és levakarom a bőrömet.
-Ava...
-Matt léci, felejtsük el, nem történt meg jó? Nekem nem jelentett ez semmit, és nem akarom hogy bárki azt higgye mégis... Munkatársak vagyunk.-csendben bólintott és bánatosan nézett rám.-Val egy hétig velünk lesz a turnén, szólj a többieknek is.-mondtam még és visszaindultam a várakozó csaja felé és a szobám felé.
-Matt örült a hírnek, menjetek nyugodtan van még 2 óra indulásig.-Intettem nekik és gyorsan bezárkóztam a szobámba.Elkáromkodtam magam és felakartam hívni Audreyt hogy siránkozhassak, de nem tehettem, összevesztünk és ő sem keresett hát én sem fogom, ő kezdte ki a barátságunkat. Ezt végig gondolva csak dühösebb lettem, ledobáltam a ruháimat vizet engedtem és beültem ázni a kádba...
Zacky:
-Hé jól vagy?-léptem a busz mellett álló Ava mellé.
-Igen persze, csak egy kicsit elfáradtam, meg lesokkolt, egy barátnő akiről nem tudtam.
-Hát már jó pár éves kapcsolat ez..
-Zacky van még valakinek valakije?-nézett rám nyúzott arccal, amin elmosolyodtam és átkaroltam.
-Te mindannyiunknak!-kacsintottam rá ,mire felnevetett.-Brian féléve szakított Valary testvérével, én úgy egy éve, Jimmy Audrey után epekedik Johnnyról és Laceyről nem tudok semmit...-újra csak elnevette magát aztán hogy mindenki és minden bekerült a buszba felszálltunk mi is.
-Zacky őszintén válaszolj!-nézett rám aztán komolyan mire bólintottam, hogy rendben.-Megcsalta velem ugye?-kicsit sokkolt a kérdése, de bólintottam csendben, viszont a választol teljesen kiakadt.A kezeibe temette az arcát és összekuporodott a kanapén, és nekem dőlt.
-Mi ez a turbákolás jövök én is.-jelent meg Brian és Ava másik oldalára lehuppant.
-Gusztustalan vagyok és ettől hányingerem van.-nyöszörgött még a kezei mögül Ava, de Syn értetlenül nézett rám.Valary és Matt felé biccentettem de így leesett neki.
Vígasztaltuk kicsit Avat és felváltva égő sztorikat meséltünk egymásról, amiken jókat mosolygott és nevetett, így aztán el is telt hamar az út.Mire megérkeztünk a következő állomásra már csak gyorsan elfoglaltuk a szobákatm hogy aludjunk.
-Hé te nem tévedtél el?-kérdeztem Avat mikor a fürdőbe léptem.
-Nem! Matt és Valary van az én szobámban.-mondta és megvonta a vállát.
-Akkor most te alszol Synnel?-kérdeztem mire meglepett arcot vágott.-Matt és Syn szoktak egy szobában aludni.
-Köszi, de inkább a kanapé.-mondta és kisétált.Mire végeztem én is, tényleg egy pléddel és párnával kiköltözött a kanpéra, míg Brian csak állt az ajtóban és nézte.
-Mondd meg inkább szenved azon a szaron...
-Haver megtudom érteni, nekem se jössz be!-nevettem és elmentem én is aludni.
-Fiúk egy perc és jövök, van valami gond a recepción.-néztem a fiúkra mikor épp megbeszélést tartottunk arról, hogy a következő egy hétben mit vállalnak és mi az ami már felejtős.
-Muszáj ezt? Úgyértem mindjárt úgyis kijelentkezünk akkor rendezzük.-mondta Matt.
-Nem most kell mennem, 2 perc.-mondtam és már hátat is fordítottam nekik.Gyors léptekkel haladtam a recepciós pulthoz ahol egy szőke nő állt idegesen.
-Jó napot, azt hiszem maga miatt hívtak ide, Ava vagyok a menedzser..
-Aha, jó, beszélhetnék Mattel?-vágott a szavamba és a vállam fölött elnézve próbálta kilesni, hol vannak a srácok.
-Hogyne, ha rosszul végezném a munkámat. Lenne kedves megmondani ki maga és miért ilyen fontos ez?-próbáltam kedvesen, nyugodtan kezelni a helyzetet.
-Hogyne.Valary Sanders vagyok, Matt barátnője és szeretném látni.
-A barátnője?-kérdeztem vissza mire bólintott.Mutattam neki, hogy egy pillanat és előkaptam a mobilom, Mattnek akartam írni egy sms-t hogy jöjjön, aztán úgy gondoltam neki ez kínosabb lesz mint nekem.-Tudja mit, jöjjön csak velem.-mondtam és intettem a recepción álló hölgynek, hogy minden rendben.Visszaindultam Valaryvel szorosan a nyomomba, mikor már látótávolságon belül voltunk láttam a velünk szemben ülő Brian és Zacky arcán a meglepettséget és hogy összenevetnek.
-Matt!-rohant előre Valary Matt viszont idegesen felém kapta a fejét.
-Fiúk akkor most szeretném ezt tisztázni, van még bárki akinek barátnője van és beállíthat? Gondolom nem ártana tudnom erről.-kérdeztem de a többiek megrázták a fejüket.
-Akkor ezt majd a buszon folytatjuk!-szedtem össze a papírjaimat és a laptopom és indultam vissza a szobámba.
Matt:
-Val, mit keresel itt?-toltam el magamtól hogy végre ám figyeljen.
-Hiányoztál, és azt hiszem ideje megbeszélnünk egy két dolgot, nem zárhatsz mindent ami köztünk volt annyival a turné előtt, hogy ez neked sok.
-Val, éppen megbeszélést tartottunk, ez a turné most nagyon fontos, és túl sok nekem a turné, a banda, és te.
-Na jó, akkor majd beszélek Avaval, ugye így hívják?-elképedtem és ahogy Ava után akart menni visszarántottam.
-Nem szólhatsz bele a banda életébe. Egy hónap és otthon leszek, majd akkor megbeszéljük.-kértem, de csak elmosolyodott, kirántotta a kezét a kezemből és elindult.
-Ezt megszívtad mi?-nézett felém vigyorogva Syn.
-Miről beszélsz?
-Ava nem tudja hogy együtt voltatok mikor lefeküdtetek, Val meg nem tudja, hogy lefeküdtél vele.-magyarázott Zacky, és én lesokkoltam.Gondolom az arcomon is látszott mert mind nevetni kezdtek.
-És mindjárt beszélni fognak négyszemközt. -tette hozzá Jimmy.-Én félnék a helyedben.-hirtelen futni kezdtem Val és Ava után de mikor megtaláltam őket már a liftben álltak és csukódott a lift ajtó.
Ava:
-Nézd, nem akarom a fiúkat hátráltatni, sőt...de Mattnek és nekem sok minden közbejött mostanság és úgy érzem, nem érzi eléggé, hogy támogatom.Ha megoldható szeretnék egy hetet velük lenni a turnén.-csak mondta és mondta én meg egyre dühösebb lettem.-Mit mondasz?
-Elmondtad, hogy régóta ismered a fiúkat és Matt és közted is ez egy elég régi, komoly dolog. Az én dolgom, hogy a fiúk jól szerepeljenek, ha együtt működsz velük és velem, felőlem maradhatsz.-mondtam, de nem bírtam Valaryre nézni, rosszul éreztem magam ami Matt és köztem történt.
-Tényleg?
-Persze, részemről amíg a munkát nem hátráltatod rendben.-mosolyogtam rá és láttam hogy mennyire örül. Kiléptünk a liftből és lassan haladtunk a szobám felé, miközben Val végig beszélt és hálálkodott.
-Ava!-hallottam a nevem, megfordultunk Matt loholt utánunk.-Beszéljünk!-fogta meg a kezem és elhúzott.
-Mi van?
-Neharagudj, hogy...
-Én nem haragszom, de a turné meg az egész munkám szempontjából jó lett volna tudni.
-Mielőtt eljöttem én szakítottam vele,de..
-Matt,kérlek!-intettem neki, hogy hallgasson. Ideges voltam és feszült, de nem akartam, hogy Valary bármit is ebből észre vegyen és kiderüljenek a történtek.-Nem érdekel, oké? Semmi, egy féregnek érzem magam miattad, ha ezt tudom úgy intézek mindent.Most viszont valószínűleg a zuhany alatt állok indulásig és levakarom a bőrömet.
-Ava...
-Matt léci, felejtsük el, nem történt meg jó? Nekem nem jelentett ez semmit, és nem akarom hogy bárki azt higgye mégis... Munkatársak vagyunk.-csendben bólintott és bánatosan nézett rám.-Val egy hétig velünk lesz a turnén, szólj a többieknek is.-mondtam még és visszaindultam a várakozó csaja felé és a szobám felé.
-Matt örült a hírnek, menjetek nyugodtan van még 2 óra indulásig.-Intettem nekik és gyorsan bezárkóztam a szobámba.Elkáromkodtam magam és felakartam hívni Audreyt hogy siránkozhassak, de nem tehettem, összevesztünk és ő sem keresett hát én sem fogom, ő kezdte ki a barátságunkat. Ezt végig gondolva csak dühösebb lettem, ledobáltam a ruháimat vizet engedtem és beültem ázni a kádba...
Zacky:
-Hé jól vagy?-léptem a busz mellett álló Ava mellé.
-Igen persze, csak egy kicsit elfáradtam, meg lesokkolt, egy barátnő akiről nem tudtam.
-Hát már jó pár éves kapcsolat ez..
-Zacky van még valakinek valakije?-nézett rám nyúzott arccal, amin elmosolyodtam és átkaroltam.
-Te mindannyiunknak!-kacsintottam rá ,mire felnevetett.-Brian féléve szakított Valary testvérével, én úgy egy éve, Jimmy Audrey után epekedik Johnnyról és Laceyről nem tudok semmit...-újra csak elnevette magát aztán hogy mindenki és minden bekerült a buszba felszálltunk mi is.
-Zacky őszintén válaszolj!-nézett rám aztán komolyan mire bólintottam, hogy rendben.-Megcsalta velem ugye?-kicsit sokkolt a kérdése, de bólintottam csendben, viszont a választol teljesen kiakadt.A kezeibe temette az arcát és összekuporodott a kanapén, és nekem dőlt.
-Mi ez a turbákolás jövök én is.-jelent meg Brian és Ava másik oldalára lehuppant.
-Gusztustalan vagyok és ettől hányingerem van.-nyöszörgött még a kezei mögül Ava, de Syn értetlenül nézett rám.Valary és Matt felé biccentettem de így leesett neki.
Vígasztaltuk kicsit Avat és felváltva égő sztorikat meséltünk egymásról, amiken jókat mosolygott és nevetett, így aztán el is telt hamar az út.Mire megérkeztünk a következő állomásra már csak gyorsan elfoglaltuk a szobákatm hogy aludjunk.
-Hé te nem tévedtél el?-kérdeztem Avat mikor a fürdőbe léptem.
-Nem! Matt és Valary van az én szobámban.-mondta és megvonta a vállát.
-Akkor most te alszol Synnel?-kérdeztem mire meglepett arcot vágott.-Matt és Syn szoktak egy szobában aludni.
-Köszi, de inkább a kanapé.-mondta és kisétált.Mire végeztem én is, tényleg egy pléddel és párnával kiköltözött a kanpéra, míg Brian csak állt az ajtóban és nézte.
-Mondd meg inkább szenved azon a szaron...
-Haver megtudom érteni, nekem se jössz be!-nevettem és elmentem én is aludni.
2015. február 25., szerda
Work Hard, Play Hard 1. rész
Brian:
-Hé, állj, ez az a ház.-csaptam Matt karjára, mikor felismertem a házat.
-Mi? Várj megnézem a címet!-kezdett el a zsebeiben keresni Zacky.
-Ne már, felismerem a házat, azon a fán másztam le, mikor le kellett lépnem.-vigyorodtam el, de Zack a hátsóülésről fejbevágott.
-Az apja megemlékezése van, állítsd le magad.-mordult,de inkább csak sértette az önbizalmát, hogy nekem megvolt ő meg hozzá se mert szólni.Kipattantam a kocsiból, és utánam a többiek is.
-Na akkor bemegyünk?-kérdezte Johnny és elindult előre.
-Figyelitek milyen bátor?-kérdeztem vigyorogva.
-Csakmert nem ismerte Jennyt a gimiben, akkor még a kocsiban ülne remegve.-mondta Matt mire nevetve elindultunk Johnny után.
Jenny:
-Szia, Johnny vagyok.
-Jenny.
-Részvétem apád iránt, biztosan nehéz lehet.
-Az.-bólintottam.Nem nagyon tudtam mit mondani, vagy szólni neki, nem ismertem fel, nem tudom ki, de mivel ez a nap erről szól, hát próbáltam mindenkivel beszélni.-Honnan ismerted apámat?
-Én nem, a barátaim jártak veled egy suliba,-mondta és hátra fordult a 3 srác irányába akik épp akkor indultak el felénk.-Kicsit félnek tőled, azt mondják legendásan jó csaj voltál.
-Nahát!Te aztán nem vagy semmi.-néztem nagyokat, és bár meglepett de elnevettem magam.-És köszi a bókot azt hiszem.-mondtam kicsit halkabban mire csak elmosolyodott, mivel megérkeztek a barátai.
-Sziasztok!-köszöntem, ők már ismerősek voltak, valamennyire emlékeztem, vagy legalábbis rémlett az arcuk.
-Nagyon sajnáljuk ami történt!
-Köszönöm, ne haragudjatok, de elég sokan jöttek és nem igazán tudom felidézni...
-Persze.Zacky Baker.-nyújott kezet az egyikük.
-Ó, persze, így már emlékszem.Nagyon sokat emlegetett apu mikor otthagytad a csapatot.-mondtam mire elkezdte a földet bámulni.-Ezek szerint nem folytattad a baseballt.-mondtam mire bólintott.
-Matt Sanders, de mi csak sulitársak voltunk, apád volt a tesitanárom.-mondta mire mosolyogva bólintottam, a fél gimi tesitanára volt, meg se próbálok már emlékezni rájuk. Aztán mikor az utolsó sráchoz fordultam már szélesen vigyorgott.
-Brian Haner, rám talán máshonnan emlékszel.
-Ohh igen, rémlik valami.-tűnt el a mosoly az arcomról.-A kínos tinédzserkori baklövések, mi?-kérdeztem mire az ő arcáról is lefagyott a vigyor, a többi srác meg csak nevetett.
-Mi?-kérdezett vissza zavartan.
-Vicceltem!-nevettem el magam.-Kiváncsi voltam még olyan beképzelt egoista vagy-e mint akkor voltál.De talán most méginkább, hogy jobban nézel ki.-mondtam mire a pillanatnyira felröpepn mosoly újra eltűnt.-Bent találtok még jó pár embert a gimiből, illetva ha maradnátok akkor van egy csomó kaja, sütemény...menjetek nyugodtan.-Johnny gyorsan megölelt még, ami mivel őt tényleg nem ismertem elég fura volt, de közben aranyos is, a többiek meg csak besétáltak mosolyogva.
Úgy este 7 körül kezdtek elmenni az emberek, lehuppantam a nappaliban a kanapéra, felhúztam a lábaimat és ot ültem összekuporodva.
-Jenny.-oldalra néztem és megjelent egy ismerős arc.-Johnny vagyok, a 3 sráccal jöttem.-mutatott oldalra és így már beugrott, bólogattam, intettem Brianéknek.-Nincs kedved eljönni velünk? Beülni valahova?Tudom engem nem ismersz, de a többi hozzád se mer szólni.-elmosolyodtam és a többiek felé néztem.
-Haner úgy emlékeztem tökösebb avgy ennél.--teljesen elképedt nekem viszont nevetnem kellett ettől.
-Na mit mondasz?
-Aranyos vagy, de majd máskor! Most jó egy kicsit csöndben lenni.-mondtam mire megértően nézett már vissza rám.
-Akkor megyünk, kitartást!
-Köszönöm! Sziasztok!-intettem nekik és így ki is ürült a ház.
-Hé, állj, ez az a ház.-csaptam Matt karjára, mikor felismertem a házat.
-Mi? Várj megnézem a címet!-kezdett el a zsebeiben keresni Zacky.
-Ne már, felismerem a házat, azon a fán másztam le, mikor le kellett lépnem.-vigyorodtam el, de Zack a hátsóülésről fejbevágott.
-Az apja megemlékezése van, állítsd le magad.-mordult,de inkább csak sértette az önbizalmát, hogy nekem megvolt ő meg hozzá se mert szólni.Kipattantam a kocsiból, és utánam a többiek is.
-Na akkor bemegyünk?-kérdezte Johnny és elindult előre.
-Figyelitek milyen bátor?-kérdeztem vigyorogva.
-Csakmert nem ismerte Jennyt a gimiben, akkor még a kocsiban ülne remegve.-mondta Matt mire nevetve elindultunk Johnny után.
Jenny:
-Szia, Johnny vagyok.
-Jenny.
-Részvétem apád iránt, biztosan nehéz lehet.
-Az.-bólintottam.Nem nagyon tudtam mit mondani, vagy szólni neki, nem ismertem fel, nem tudom ki, de mivel ez a nap erről szól, hát próbáltam mindenkivel beszélni.-Honnan ismerted apámat?
-Én nem, a barátaim jártak veled egy suliba,-mondta és hátra fordult a 3 srác irányába akik épp akkor indultak el felénk.-Kicsit félnek tőled, azt mondják legendásan jó csaj voltál.
-Sziasztok!-köszöntem, ők már ismerősek voltak, valamennyire emlékeztem, vagy legalábbis rémlett az arcuk.
-Nagyon sajnáljuk ami történt!
-Köszönöm, ne haragudjatok, de elég sokan jöttek és nem igazán tudom felidézni...
-Persze.Zacky Baker.-nyújott kezet az egyikük.
-Ó, persze, így már emlékszem.Nagyon sokat emlegetett apu mikor otthagytad a csapatot.-mondtam mire elkezdte a földet bámulni.-Ezek szerint nem folytattad a baseballt.-mondtam mire bólintott.
-Matt Sanders, de mi csak sulitársak voltunk, apád volt a tesitanárom.-mondta mire mosolyogva bólintottam, a fél gimi tesitanára volt, meg se próbálok már emlékezni rájuk. Aztán mikor az utolsó sráchoz fordultam már szélesen vigyorgott.
-Brian Haner, rám talán máshonnan emlékszel.
-Ohh igen, rémlik valami.-tűnt el a mosoly az arcomról.-A kínos tinédzserkori baklövések, mi?-kérdeztem mire az ő arcáról is lefagyott a vigyor, a többi srác meg csak nevetett.
-Mi?-kérdezett vissza zavartan.
-Vicceltem!-nevettem el magam.-Kiváncsi voltam még olyan beképzelt egoista vagy-e mint akkor voltál.De talán most méginkább, hogy jobban nézel ki.-mondtam mire a pillanatnyira felröpepn mosoly újra eltűnt.-Bent találtok még jó pár embert a gimiből, illetva ha maradnátok akkor van egy csomó kaja, sütemény...menjetek nyugodtan.-Johnny gyorsan megölelt még, ami mivel őt tényleg nem ismertem elég fura volt, de közben aranyos is, a többiek meg csak besétáltak mosolyogva.
Úgy este 7 körül kezdtek elmenni az emberek, lehuppantam a nappaliban a kanapéra, felhúztam a lábaimat és ot ültem összekuporodva.
-Jenny.-oldalra néztem és megjelent egy ismerős arc.-Johnny vagyok, a 3 sráccal jöttem.-mutatott oldalra és így már beugrott, bólogattam, intettem Brianéknek.-Nincs kedved eljönni velünk? Beülni valahova?Tudom engem nem ismersz, de a többi hozzád se mer szólni.-elmosolyodtam és a többiek felé néztem.
-Haner úgy emlékeztem tökösebb avgy ennél.--teljesen elképedt nekem viszont nevetnem kellett ettől.
-Na mit mondasz?
-Aranyos vagy, de majd máskor! Most jó egy kicsit csöndben lenni.-mondtam mire megértően nézett már vissza rám.
-Akkor megyünk, kitartást!
-Köszönöm! Sziasztok!-intettem nekik és így ki is ürült a ház.
2015. február 24., kedd
Nobody's perfect 3.4.
Reggel ahogy felébredtem egyből kimásztam az ágyból és elindultam körbe a srácok között, hogy mindenki jól van-e.Brian és Jimmy nagyban horkoltak, de Zacky sehol sem volt.De túl sokat nem kellett keresni, mert a fürdőből jövő horkolás elárulta. A wc mellett ült.Elaludt.Odamentem lehúztam a wc-t, de még arra sem kelt fel.Elindulltam lefelé, de még a lépcsőn is idegen emberek aludtak.Ahogy körbenéztem elborzadtam, valahogy ez a része nem hiányozott a srácokkal való egyöttélésnek. Minedenhol a földön kaja, pia, mocsok, emberek, borzasztó szagok...Elfintorodtam és még mielőtt én is rosszul lettem volna kinyitottam í bejárati ajtót hogy jöjjön be friss levegő.Egy két embert megböktem a lábammal de nem reagáltak, aztán eszembe jutott valami.Kimentem a kertbe és rákötöttem a slagot a csapra kinyitottam a vizet és visszamentem a házba.
-Akkor aki nem velem lakik most húzzon a francba!-mondtam, egykét ember felemelte a fejé és bámultak rám bambán de nem mozdult meg senki.Káromkodtam egyet magamba aztán megnyitottam a slagot és levizeztem az embereket a hideg vizzel. Sikoltozva, ordibálva keltek fel, káromkodtak de én csak tartottam a slagot és integettem.
-Liz, Lizzy mit csinálsz?-jött le Brian.
-Kipucolom az embereket!-morcosan nézett körbe, hogy 5 perc alatt eltűnt mindenki. Elzártam a vizet aztán elismerően bólintott.
-Eddig ez vagy délig tartott.
-De már itthon vagyok!-kacsintottam és visszavittem a slagot a kertbe.-A takarítás a ti dolgokot mennem kell dolgozni.
-Liz várj!
-Igen?
-Ez mi?-nyúlt a combomhoz és egy heget simított végig.
-Csak egy heg.-vontam meg a vállam, de nem engedett fel a lépcsőn.
-De ez új.
-Nem, régi.-furcsán nézett rám.
-Hogy szerezted? Nem emlékszem, hogy láttam volna.
-Brian hányszor láttál nadrág nélkül?-kérdeztem mire összehúzta a szemeit.-Na pont ezért nem láttad.Kiskoromban mikor apu vadászkéseivel játszottam, az egyik valahogy belém állt, nem emlékszem.De kérdezd meg Mattet, ez régi seb.-ahogy említettem Mattet elfintorodott és felengedett.Besiettem a szobémba, Matt az esti pózban feküdt még mindig és horkolt tovább, gyorsan felkaptam egy nadrágot a fegyverövet felcsatoltam egy felsőt, a blézeremet és indultam volna ki.
-De a strandon se tűnt fel soha...-jött Brian a szobámba és ahogy meglátta Mattet megtorpant az ajtóban.
-Ne aggódj, úgyalszik, ahogy tegnap este kidőlt, nem volt semmi.-mondtam egyből aztán válaszoltam és együtt indultunk ki a szobámból.-Lehet sose a lábamat figyelted, nem?
-Meglehet hogy a melled és a feneked izgalmasabb volt.-mosolyodott el és rám nézett.
-Kitakarítotok?-kérdeztem mire bólintott.Adtam egy puszit az arcára és elindultam a munkába.Mivel még új voltam egész nap mászkáltam terepen. Egyik szemtanútól a másikig, vissza a helyszínre, de élveztem, mégha csak megfigyelő voltam is.Még este vissza kellett mennem az irodába az örsre elintézni egy kis papírmunkát,de hirtelen karon fogtak.
-Liz!
-Zacky! Mit keresel itt?
-Behozták Brian öccsét, próbáljuk kivinni, de nem engedik el Briannel, csak ha bejön érte az apjuk vagy az anyja.
-Mi van? Mi történt?-kérdeztem és elindultam Zackyvel a kihallgatók irányába.
-Ártatlan nem csinált semmit, csak a hülye haverjai ott hagyták mikor betörtek valami hapsihoz.
-Zack, ha ott volt, hogy lehetne ártatlan?-kérdeztem, de erre nem válaszolt. Aztán megláttam Brian is a folyosón.
-Mi ez az egész?-kérdeztem tőle.
-Ő csak a kocsiban ült, nem csinált semmit.
-Ha ártatlan miért nem szólsz apádnak?
-Mert múlthónapban nem volt a toppon és apám azt mondta az volt az utolsó, hogy kihúzta a bajból, aztán mehet ahova akar.
-Miért mi volt akkor?-kérdeztem de csak megrázta a fejét.
-Tudsz segíteni?
-Mi? Nem!-tiltakoztam egyből.-De utána nézhetek, hogy hogy áll az ügy.-mondtam és elindultam az irodába.Megnéztem a mappákat, aktákat aztán meg is találtam. Hozzánk tartozott az ügy, de kilátástalannak tűnt a helyzet.
-Brian nem segíthetek, ahova betörtek a haverjai az a polgármester háza.-ahogy ezt kimondtam Zack és Syn is elképedtek és káromkodni kezdtek.
-Dehát ő..
-Brian bűnrészes, mert ő vitte oda őket.Sajnálom.-mondtam viszont nagyon megsajnáltam láttam a csalódottságát.
-Van ügyvédetek?-megrázta a fejét.-Fel kéne hívnod apádat, vagy anyukátokat.Beszéljek az öcséddel vagy te tudtál vele beszélni?
-Nem, nem engedtek behozzá, azt mondták még ki kell hallgatni meg felvenni valami...
-Jó, várj itt.-mondtam és megkerestem a főnökömet.Megbeszéltem vele, hogy hadd menjek be a kihallgatáshoz, és könnyen bele is ment.
-Ismeri az ügyet?
-Igen sajnos, a bátyja a lakótársam, hallottam mi történt.
-A fiút ismeri?
-Nem, sosem találkoztunk.-mondtam még ha nem is volt igaz, ismertem Brentet, de nem mondhattam el.
-Rendben, akkor legyen nincs akadája, szóljon a báytjának hogy megkezdődik a kihallgatás, és ha akarnak még most hívhatnak ügyvédet, mi meg értesítjük a szülőket.-mondta így mentem is, szaladtam végig a folyóson, hogy visszaérjek Brianhez.
-Figyelj bemehetek hozzá, tudok majd vele beszélni, de felhívják a szüleiteket. Jobb lenne ha előttük te telefonálnál.-mondtam majd megöleltem Briant. Láttam rajta, hogy mennyire ideges és egyre jobban sajnáltam, és lettem ideges én is.
-Üdv Mr. Haner, hány éves is?-kérdeztem ahogy beléptünk a kihallgatóba, így próbálván jelezni Brentnek, hogy "nem ismerem".
-19.
-Tudja miért van itt?-kérdezte a főnök de Brent csak engem nézett.
-Mert ültem a kocsimban?
-Ne viccelődjön!-szóltam rá és láttam rajta hogy vette az adást.
-Bűnrészes egy betörésnél. Tisztában volt vele, hogy hova akartak betörni?-Megrázta a fejét, láttam, hogy megijedt.Kinyitottam a mappát ami a kezemben volt, a barátai fényképeivel mintha bele akarnám ásni magam az ügybe.
-Gibson kijönnél kicsit?-szólt be az egyik munkatársunk a főnök meg rám nézett és ki is ment. Én gyorsan kitéptem egy lapot a mappában lévő jegyzettömbből és írtam egy üzenetet Brentnek, mivel biztosan figyeltek minket az üvegen keresztül. Így viszont, hogy én háttal ültem nem láthattak semmit.
"Nem tudják, hogy ismerlek, segíthetek, ha elkezdesz sértegetni vagy beszólogatni"
Ahogy elolvasta bólintott én meg a zsebembe gyűrtem a kis papírt.
-Mr. Haner megjött a kirendelt ügyvéd.-kísérte be a főnök én meg bíztattam Brentet néhány pillantással, hogy gyerünk.
-Ideje, legalább ez a kirakat zsaru lelép.-Elfintorodva ránéztem, nem sok kellett hogy ne röhögjem el magam, ez nagyon gyenge volt.
-Még jövök.-szóltam neki és felálltam az asztaltól direkt lassan szedve össze a papírokat, hátha még eszébe jut valami.
-Várjon csak, nem maga az akinek lelépett az apja mert maga otthagyta a tűzben az anyját?-kérdezte mire felkaptam a fejem és Brentre néztem, ő csak vigyorgott.
-Fejezze be, ne szóljon egy szót se.-csitította le az ügyvéd.
-Ehhez semmi közöd.-mondtam és bár tudtam hogy azt teszi amit mondtam, de komolyan gondoltam.
-Szóval így volt?Ott hagyta a tűzben meghalni?-kérdezte újra, elejtettem a mappát és az asztal mellé léptem, hogy közelebbről nézhessek le Brentre.
-Túl messzire mentél.-morogtam és behúztam neki egyet.
-LOCKE KIFELÉ!-ordított rám a főnök, Brent félve pillantott felém, az ügyvédje meg felpattant.
-Ez rendőri túlkapás, így az ügyfelemmel szemben támasztott vádat ejteniük kell.
-LOCKE INDULJON!-kimentem, a folyosón állt csendben aggódva Zacky és Brian.-Hogy a francba képzelte ezt?Most el kell engednünk.
-Hallotta miket mondott nekem.
-Nem érdekel, ez a módszerük. Felfüggesztem egy hétre, gondolkodjon. Jobbnak hittem ennél. Ha visszajött pedig keresse fel a pszichológust, megértette?!
-Igen főnök.-mondtam és elsétált ott hagyva. Mire megfordultam az ügyvéd elégedetten sétált ki a kihallgatóból.
-Liz mi volt ez?-jöttek oda a srácok.
-Sokkal tartozol nekem.Összeszedem a cuccom és megyek haza, addig vidd el az öcsédet mert nem csak megjátszottam hogy behúztam neki.
Kiskitérővel mentem haza, megálltam egy kis kínai étteremnél és vettem magamnak kaját aztán mentem tovább.
Ahogy beléptem az ajtón a fiúkat hallottam.
-Sziasztok!-köszöntem. Kimentem a konyhába egy villárt és indultam be a fiúkhoz a nappaliba. Aztán megláttam, hogy Brent is ott ül a fiúkkal.
-Liz bocsánatot akartam kérni.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Ha azt mondják hogy szólj be, talán valami olyat hogy kurva, vagy ribanc...-mondtam és lehuppantam egy fotelbe.
-Ne haragudj!
-Liz én meg köszönöm.
-Sokkal jöttök nekem, egy hétre felfüggesztettek, hogy te kikerülhess.De figyelmeztetlek nincs több szivesség és ha még egyszer ilyennel akarsz beszólni hagylak a börtönben rohadni.-mondtam de a fiúk csak nevettek.-Komolyan mondtam!-hiába szabadkoztam Brian odajött hozzám és megölelt.
-Imádlak Lizzy, nagyon köszönöm!-suttogta és ez nagyon jól esett.Hiányzott hogy ilyen közeli és jó barátok vegyenek körül.
-Akkor aki nem velem lakik most húzzon a francba!-mondtam, egykét ember felemelte a fejé és bámultak rám bambán de nem mozdult meg senki.Káromkodtam egyet magamba aztán megnyitottam a slagot és levizeztem az embereket a hideg vizzel. Sikoltozva, ordibálva keltek fel, káromkodtak de én csak tartottam a slagot és integettem.
-Liz, Lizzy mit csinálsz?-jött le Brian.
-Kipucolom az embereket!-morcosan nézett körbe, hogy 5 perc alatt eltűnt mindenki. Elzártam a vizet aztán elismerően bólintott.
-Eddig ez vagy délig tartott.
-De már itthon vagyok!-kacsintottam és visszavittem a slagot a kertbe.-A takarítás a ti dolgokot mennem kell dolgozni.
-Liz várj!
-Igen?
-Ez mi?-nyúlt a combomhoz és egy heget simított végig.
-Csak egy heg.-vontam meg a vállam, de nem engedett fel a lépcsőn.
-De ez új.
-Nem, régi.-furcsán nézett rám.
-Hogy szerezted? Nem emlékszem, hogy láttam volna.
-Brian hányszor láttál nadrág nélkül?-kérdeztem mire összehúzta a szemeit.-Na pont ezért nem láttad.Kiskoromban mikor apu vadászkéseivel játszottam, az egyik valahogy belém állt, nem emlékszem.De kérdezd meg Mattet, ez régi seb.-ahogy említettem Mattet elfintorodott és felengedett.Besiettem a szobémba, Matt az esti pózban feküdt még mindig és horkolt tovább, gyorsan felkaptam egy nadrágot a fegyverövet felcsatoltam egy felsőt, a blézeremet és indultam volna ki.
-De a strandon se tűnt fel soha...-jött Brian a szobámba és ahogy meglátta Mattet megtorpant az ajtóban.
-Ne aggódj, úgyalszik, ahogy tegnap este kidőlt, nem volt semmi.-mondtam egyből aztán válaszoltam és együtt indultunk ki a szobámból.-Lehet sose a lábamat figyelted, nem?
-Meglehet hogy a melled és a feneked izgalmasabb volt.-mosolyodott el és rám nézett.
-Kitakarítotok?-kérdeztem mire bólintott.Adtam egy puszit az arcára és elindultam a munkába.Mivel még új voltam egész nap mászkáltam terepen. Egyik szemtanútól a másikig, vissza a helyszínre, de élveztem, mégha csak megfigyelő voltam is.Még este vissza kellett mennem az irodába az örsre elintézni egy kis papírmunkát,de hirtelen karon fogtak.
-Liz!
-Zacky! Mit keresel itt?
-Behozták Brian öccsét, próbáljuk kivinni, de nem engedik el Briannel, csak ha bejön érte az apjuk vagy az anyja.
-Mi van? Mi történt?-kérdeztem és elindultam Zackyvel a kihallgatók irányába.
-Ártatlan nem csinált semmit, csak a hülye haverjai ott hagyták mikor betörtek valami hapsihoz.
-Zack, ha ott volt, hogy lehetne ártatlan?-kérdeztem, de erre nem válaszolt. Aztán megláttam Brian is a folyosón.
-Mi ez az egész?-kérdeztem tőle.
-Ő csak a kocsiban ült, nem csinált semmit.
-Ha ártatlan miért nem szólsz apádnak?
-Mert múlthónapban nem volt a toppon és apám azt mondta az volt az utolsó, hogy kihúzta a bajból, aztán mehet ahova akar.
-Miért mi volt akkor?-kérdeztem de csak megrázta a fejét.
-Tudsz segíteni?
-Mi? Nem!-tiltakoztam egyből.-De utána nézhetek, hogy hogy áll az ügy.-mondtam és elindultam az irodába.Megnéztem a mappákat, aktákat aztán meg is találtam. Hozzánk tartozott az ügy, de kilátástalannak tűnt a helyzet.
-Brian nem segíthetek, ahova betörtek a haverjai az a polgármester háza.-ahogy ezt kimondtam Zack és Syn is elképedtek és káromkodni kezdtek.
-Dehát ő..
-Brian bűnrészes, mert ő vitte oda őket.Sajnálom.-mondtam viszont nagyon megsajnáltam láttam a csalódottságát.
-Van ügyvédetek?-megrázta a fejét.-Fel kéne hívnod apádat, vagy anyukátokat.Beszéljek az öcséddel vagy te tudtál vele beszélni?
-Nem, nem engedtek behozzá, azt mondták még ki kell hallgatni meg felvenni valami...
-Jó, várj itt.-mondtam és megkerestem a főnökömet.Megbeszéltem vele, hogy hadd menjek be a kihallgatáshoz, és könnyen bele is ment.
-Ismeri az ügyet?
-Igen sajnos, a bátyja a lakótársam, hallottam mi történt.
-A fiút ismeri?
-Nem, sosem találkoztunk.-mondtam még ha nem is volt igaz, ismertem Brentet, de nem mondhattam el.
-Rendben, akkor legyen nincs akadája, szóljon a báytjának hogy megkezdődik a kihallgatás, és ha akarnak még most hívhatnak ügyvédet, mi meg értesítjük a szülőket.-mondta így mentem is, szaladtam végig a folyóson, hogy visszaérjek Brianhez.
-Figyelj bemehetek hozzá, tudok majd vele beszélni, de felhívják a szüleiteket. Jobb lenne ha előttük te telefonálnál.-mondtam majd megöleltem Briant. Láttam rajta, hogy mennyire ideges és egyre jobban sajnáltam, és lettem ideges én is.
-Üdv Mr. Haner, hány éves is?-kérdeztem ahogy beléptünk a kihallgatóba, így próbálván jelezni Brentnek, hogy "nem ismerem".
-19.
-Tudja miért van itt?-kérdezte a főnök de Brent csak engem nézett.
-Mert ültem a kocsimban?
-Ne viccelődjön!-szóltam rá és láttam rajta hogy vette az adást.
-Bűnrészes egy betörésnél. Tisztában volt vele, hogy hova akartak betörni?-Megrázta a fejét, láttam, hogy megijedt.Kinyitottam a mappát ami a kezemben volt, a barátai fényképeivel mintha bele akarnám ásni magam az ügybe.
-Gibson kijönnél kicsit?-szólt be az egyik munkatársunk a főnök meg rám nézett és ki is ment. Én gyorsan kitéptem egy lapot a mappában lévő jegyzettömbből és írtam egy üzenetet Brentnek, mivel biztosan figyeltek minket az üvegen keresztül. Így viszont, hogy én háttal ültem nem láthattak semmit.
"Nem tudják, hogy ismerlek, segíthetek, ha elkezdesz sértegetni vagy beszólogatni"
Ahogy elolvasta bólintott én meg a zsebembe gyűrtem a kis papírt.
-Mr. Haner megjött a kirendelt ügyvéd.-kísérte be a főnök én meg bíztattam Brentet néhány pillantással, hogy gyerünk.
-Ideje, legalább ez a kirakat zsaru lelép.-Elfintorodva ránéztem, nem sok kellett hogy ne röhögjem el magam, ez nagyon gyenge volt.
-Még jövök.-szóltam neki és felálltam az asztaltól direkt lassan szedve össze a papírokat, hátha még eszébe jut valami.
-Várjon csak, nem maga az akinek lelépett az apja mert maga otthagyta a tűzben az anyját?-kérdezte mire felkaptam a fejem és Brentre néztem, ő csak vigyorgott.
-Fejezze be, ne szóljon egy szót se.-csitította le az ügyvéd.
-Ehhez semmi közöd.-mondtam és bár tudtam hogy azt teszi amit mondtam, de komolyan gondoltam.
-Szóval így volt?Ott hagyta a tűzben meghalni?-kérdezte újra, elejtettem a mappát és az asztal mellé léptem, hogy közelebbről nézhessek le Brentre.
-Túl messzire mentél.-morogtam és behúztam neki egyet.
-LOCKE KIFELÉ!-ordított rám a főnök, Brent félve pillantott felém, az ügyvédje meg felpattant.
-Ez rendőri túlkapás, így az ügyfelemmel szemben támasztott vádat ejteniük kell.
-LOCKE INDULJON!-kimentem, a folyosón állt csendben aggódva Zacky és Brian.-Hogy a francba képzelte ezt?Most el kell engednünk.
-Hallotta miket mondott nekem.
-Nem érdekel, ez a módszerük. Felfüggesztem egy hétre, gondolkodjon. Jobbnak hittem ennél. Ha visszajött pedig keresse fel a pszichológust, megértette?!
-Igen főnök.-mondtam és elsétált ott hagyva. Mire megfordultam az ügyvéd elégedetten sétált ki a kihallgatóból.
-Liz mi volt ez?-jöttek oda a srácok.
-Sokkal tartozol nekem.Összeszedem a cuccom és megyek haza, addig vidd el az öcsédet mert nem csak megjátszottam hogy behúztam neki.
Kiskitérővel mentem haza, megálltam egy kis kínai étteremnél és vettem magamnak kaját aztán mentem tovább.
Ahogy beléptem az ajtón a fiúkat hallottam.
-Sziasztok!-köszöntem. Kimentem a konyhába egy villárt és indultam be a fiúkhoz a nappaliba. Aztán megláttam, hogy Brent is ott ül a fiúkkal.
-Liz bocsánatot akartam kérni.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Ha azt mondják hogy szólj be, talán valami olyat hogy kurva, vagy ribanc...-mondtam és lehuppantam egy fotelbe.
-Ne haragudj!
-Liz én meg köszönöm.
-Sokkal jöttök nekem, egy hétre felfüggesztettek, hogy te kikerülhess.De figyelmeztetlek nincs több szivesség és ha még egyszer ilyennel akarsz beszólni hagylak a börtönben rohadni.-mondtam de a fiúk csak nevettek.-Komolyan mondtam!-hiába szabadkoztam Brian odajött hozzám és megölelt.
-Imádlak Lizzy, nagyon köszönöm!-suttogta és ez nagyon jól esett.Hiányzott hogy ilyen közeli és jó barátok vegyenek körül.
2015. február 22., vasárnap
Life is just a game 70.
Sziasztok Na elérkezett az utolsó rész, remélem összességében tetszett a fic, nehezebb volt egyedül befejezni mint azt gondoltam, de sikerült. Valószínűleg nem éppen ilyen befejezésre számítottatok de nem szeretem az átlagos és szokványos sztorikat.... :D
Skye:
-Igen?-nyögtem a telefonba közbe jobban magamra húzva a takarót
-Skye, de jó!
-Ez sziréna?-kérdeztem és mikor tudatosult hogy Brian hív kipattant a szemem.
-Igen, mentőben vagyunk, Heidi elkezdett vérezni és azt mondja nem érzi a kicsiket és fájdalmai is ...
-Jó nyugodj meg! Melyik kórházba mentek?
-A délibe.
-Rendben, indulok én is, próbáld megnyugtatni, nem lesz semmi gond!Szeretlek titeket, mondd meg neki, jó?-kértem és már másztam ki az ágyból.
-Megmondom!-válaszolt még Brian aztán letettük.
-Matt! Matt ébredj, be kell mennünk a kórházba!-rántottam le róla a takarót.
-Mi az? Miről beszélsz?
-Most viszi egy mentő be Heidit, be kell mennünk, ott kell vele lennem.-kapkodtam magamra gyorsan a ruhákat.
-Nem lesz baj ne félj!Hívok egy taxit.-mászott ki ő is az ágyból.
-Nem kocsival megyek!
-Skye így ne vezess, pár perc és itt a taxi, úgyis Alecket is még fel kell öltöztetni, nem hagyhatjuk itt.
-Jó gyertek taxival én máris indulok!-rohantam végig a házon a kulcsokat keresve.
-Skye szivem kérlek, várj...
-Nem Matt mennem kell!-csaptam be a bejárati ajtót és beültem a kocsiba, mielőrr elindultam próbáltam még pár nagy levegővel lenyugtatni magam de a kezem ígyis remegett.
Heidi:
-Brian, ha valami komoly, akkor szeretném, hogy a babák legyenek az elsők.-szorítottam a kezét a még a mentőben.
-Heidi ne beszélj hülyeségeket, mind egészségesek és szépek vagytok és lesztek, nem lesz semmi gond, csak kicsit hamarabb jönnek.-remegett a hangja ahogy küzködött az érzelmeivel.Láttam rajta hogy nem akar előttem kiakadni,de a keze hideg volt és remegett ahogy engem és a hasamat figyelte.
-Brian komolyan, annyira akartál gyereket, nem...
-Most hallgass, oké?! Veled akartam mindezt, nem nélküled, szóval ne merészeld feladni!Velem kell hogy maradj mert egyedül kevés leszek egy gyereknek is.Szeretlek és nélküled ez nem menne.-ahogy ezt mondta már alig láttam annyira bekönnyeztek a szemeim. Hozzám búj amennyire tudott és éreztem hogy az ő könnyei folynak az arcomon.
-Szeretlek!-suttogtam neki mire megcsókolt. De a mentő megállt és már toltak is be.Briannel elszakadtunk olyan gyorsan toltak és olyan sok ember került körém hogy már nem tudtam fogni a kezét, mindenhol csak orvosokat és ápolókat láttam és ettől elfogott a pánik.
Brian:
-Mikor mondd már végre valaki valamit?! Hogy van a feleségem?-kaptam el minden nővért aki arra jött, de mind csak a fejét rázta.
-Mr Haner?-állt az ajtóban egy orvos gyorsan odaléptem hozzá.
-Én vagyok!
-Üdvözlöm!-nyújtott kezet.-Én fogom a feleségét műteni.
-Műteni? Miért? Nagy a baj?
-Nagyon rossz a babák szívhangja, gyengék az életjelek és valószínűleg levált a méhen belül a méhlepény ezért a sok vérMihamarabb meg kell műtenünk mert így ő is és a babák is könnyen elvérezhetnek.Nem tudom garantálni, hogy mindhárman túl élik ezt!-
-Akkor ne ácsoROGJON ITT, HANEM HÚZZON BE ÉS MENTSE MEG ŐKET!-kezdtem a végére kiabálni de nagyon ideges lettem a hallottaktól. Az orvos meg se szólalt bólintott és eltűnt az ajtók mögött.
-Brian?!-hallottam Mattet megfordultam és már Aleckkel jött a karjában.-Mi az tudsz valamit?
-Meg kell műteni mert baj van a babákkal.
-Jól van haver ne izgulj, nem lesz semmi gond.Mind jól lesznek!-veregetett vállba Matt, Aleck meg csak aludt a karjaiban, én meg csak idegesebb lettem, hogy én talán a karjaimba se foghatom a gyerekeket.
-Skye? Ő hol van?-kérdeztem Mattet de Matt értetlenül nézett rám.
-Ezt hogy érted? Még előttünk elindult,nem ért ide?-megráztam a fejem Matt meg aggodalmas arcot vágott, láttam hogy megijedt.
-Hééé, mi a helyzet? Mindenki jól van?-bukkant fel apám, de ahogy rám nézett csak megölelt.
-Heidi és a babák is életveszélyes állapotban vannak, műteni kell.-mondtam még az apámat ölelve.
-Jól van fiam, ne idegeskedj, biztosan nem lesz semmi.Suzy otthon maradt Mackkel, nem akartuk behozni.
-Persze megértem.
Matt:
-Skye vedd már fel.-járkáltam fel alá én is.De akárhányszor hívtam mindig addig csörgött hogy a végén hangpostára kapcsolt.
-Semmi?
-Nem, semmi.néztem Brianre és nekitámaszkodtunk a nővérpultnak.
-Rendben, hozzátartozója van? Értem, akkor feltelefonálok hogy előkészítsék a műtőt.-hallottuk ahogy egy nővér beszélt telefonon.
-Ez borzasztó!Kiráz a hideg hogy mennyi beteg és sérült ember van itt.-fogta a fejét Brian, és én maximálisan egyet értettem velem. Ahogy néztem Papa Gates-t a széken ülve ölében Aleckkel el se tudtam képzelni, hogy valami baj legyen vele.
-Nézd újabb mentő, nem hiszem el és még semmit nem tudok hogy a feleségemmel mi van.-kezdett újra dühöngeni Brian, de próbáltam lecsitítani.
-Brian nyugodj meg, amíg nem jön le az orvos addig jó. Érted? -néztem rá, de hirtelen az arca lesápadt és idegesebbnek láttam ahogy előre bámult.
-Matt, én...-mekegett.
-Mi az?-kérdeztem és megfordultam egy nőt toltak be tiszta vér volt a hasa, a mellkasa, mikor arrébb ment az egyik mentős megláttam az arcát.
-HÉ! VÁRJANAK!-rohantan oda és kisimítottam a haját az arcából.-Édes istenem!-szorult el a torkom és kezdtem könnyezni.
-Uram ismeri a hölgyet?
-A feleségem ő itt a feleségem! De mi? Ez hogy történt?
-Autóbalesetet szenvedett, oldalról elkapta egy autó és beborult az autója fejjel lefelé állt meg az út mellett.
-És mik?
-Kérem, most sürgősen meg kell műtenünk, nagyon súlyosak a sérülései mihamarabb segítségre van szüksége.-mondta az orvos és már tolták is el.
-Rendben.-bólintottam csendben.
-Ha tudunk bármit értesítjük.-visszafordultam Brianhez és a fiamhoz.Láttam, hogy Brian már a földre rogyott és csak a fejét fogta, nagyon ideges lett. Aleck is felébredt már. Én meg mint aki lefagyott ott ragadtam nem akartam felfogni, sem megérteni, hogy mi történt.
-Mr Haner?
-Itt!-pattant fel Brian.
-Velem jönne?
-Persze!-intett nekem és már ment is el.
Brian:
-Meg kellett a feleségét császároznunk jelenleg a babákat inkubátorba helyeztük, nem lett semmi komoly bajuk a kora szülésen kívűl.
-És a feleségem?
-Még műtik. A vérzés annyira erős, hogy nehéz elállítani a vérzést.
-De túl fogja élni?-pillanatra ledermedtem nem tudtam tovább menni, amíg nem válaszol a nővér.
-Nem tudom. De kérem jöjjön, megnézheti a gyerekeket.-húzott az ablakhoz amin keresztül láthattam őket.Annyira kicsik voltak még.-Nem lesz velük gond, ha megtudnak erősödni az inkubátorban, teljesen jól fejlődtek a súlyuk is kielégítő mindketten 2 kg fölött vanank, ami nagyon jó.
-De csak 6 és félhónapra születtek.-suttogtam.
-De nagyon jó helyük volt,a körülményekhez képest egészségesek.-mondta és én egyetértettem.Ha Heidi nem is volt tudatában de nagyon vigyázott rájuk, csak egészséges kaját evett és gyümölcsleveket, zöldségeket, vigyázott a pocijára.Ahogy ezekre gondoltam sírni kezdtem a gyerekeimet nézve.
-A nevüket tudja? Megbeszélték?-megráztam a fejem.-Rendben akkor adok időt, majd a feleségével átbeszélik.-bólintottam, remélem úgy lesz.
-Várjon!Milyen neműek?-kérdeztem a nővér felé nézve.
-Egy fiú és egy lány! A fiú az idősebb-mosolyodott el.
Matt:
-Uram maga az autóbalesetes hölgy hozzátartozója?
-Igen!
-Vannak további hozzátartozói?
-A húga de őt most császározzák, vagyis azt hiszem, de én a vőlegénye vagyok, és a fiúnk van még, de...
-Kérem, a mennyasszonya most magánál van és szeretne Önnel beszélni.
-De ezt nem értem, azt mondták meg kell műteni, nem műtik? Akkor mit csináltak az elmúlt fél órában?
-Uram nem szóltak?-ettől ideges lettem és az ajtóba öklöztem egyet.
-GONDOLJA HOGY TUDOK BÁRMIT IS MIKOR SENKI NEM MOND SEMMIT?
-Amennyire lehetett stabilizálták az állapotát, de annyi vért vesztett és olyan komoly sérüléseket szenvedett, több szerve sérült, csontjai törtek ,hogy nem lehetett minden egyszerre elvégezni, mert sok lenne a szervezetének. Jelen pillanatban magánál van és szeretne Önnel beszélni.-potyogtak a könnyeim, de minden szó nálkül mentem az orvos után. Egy gépekkel teli kórterembe vezetett.Skye falfehéren feküdt az ágyban, a feje több helye leragasztva, a karján egy átvérzett kötés.
-Édesem!-csuklott el a hangom de leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Elmosolyodott.
-Sajnálom.-suttogott.-Meg kellett volna várjalaka.-bólintottam de ő még csak mosolygott.
-Skye annyira szeretlek!-puszilgattam a kezét és láttam hogy lecsordult egy könnycsepp az arcán.
-Heidi?
-Jól vannak, nincsen semmi gond, egészségesek a babák.-mondtam, de csak Skyenak akartam megkönnyíteni, hiszen nem tudtunk még onnan se semmit.De Skye csak mosolygott.
-Matt szeretlek és Alecket is,mondd meg neki, jó?
-Megmondom, de ha jobban leszel te is elmondhatod neki.-szorítottam a kezét az arcomhoz, nagyon hideg volt.
-Édesem..-suttogtam, nem tudtam, hogy mit mondjak neki, láttam, hogy mondani akar valamit, de elkezdett köhögni. Hirtelen vér buggyant fel a szájában.-Kicsim!-már égették a könnyek az arcomat.-SEGÍTSÉG!-ordítottam és körbe vették az orvosok.Leültem a földre és néztem mit csinálnak vele.Letépték róla a kórházi ruhát és a mellkasán lévő sebet kezdték felnyitni, közben már dugtak egy csövet le a torkán.
-Skye, kérlek.... Skye...-ültem és csak remegtem a földön ülve.Hallottam az orvosokat és ápolókat."A mája lesz az" "Túl sok a vér, még kell géz""Nem látni honnan jön""Nem tehetünk semmit" ez volt ami a legjobban fájt, Skye ott feküdt minden csupa vér.Kicsit még magánál volt, felém fordította a fejét és láttam hogy elmosolyodott.Aztán sípolni kezdtek a gépek.
Szánakozva néztek rám az orvosok és ápolók.De nem érdekelt, csak Skyet láttam az ágyon fekve, vérben úszva.
-Szeretlek!-mondtam és lassan felkeltem.Elindultam ki, alig tudtam járni, mintha részeg lennék, forgott velem minden, nem láttam tisztán, csak később jöttem rá, hogy azért nem mert végig zokogtam, nem tudtam abba hagyni.Visszamentem a váróba, ahol Papa Gates állt a karjában Aleckkel. Láttam rajta ahogy rám nézett, hogy rájött mi történt. Letette a fiamat és mielőtt még összerogytam volna elkapott.
-Matt, jól van! Gyere! Itt vagyok!
-Apa, apuci...hol van anyu... apa...-hallottam Alecket,de csak a fejemet ráztam és sírtam.
Heidi:
Zúg a fejem, és a hasam, úristen nagyon fáj a hasa. Felriadtam és a kezem már a hasamon volt. Puha volt, és kicsi.Megijedtem.
-A kicsik? Hol vannak a babáim?-szóltam, de sehol senki nem volt.-Próbáltam felülni de annyira feszített a hasam, hogy nem ment.-Brian?-szóltam és hirtelen belépett az ajtón. A szemei feldagadva a sírástól vörösek.A fejemet kezdtem rázni és könnyekkel teltek a szemeim.
-Ne, mondd hogy nem, túl kellett élniük, én nem...-dadogtam és néztem az ajtót hátha betolják a kicsiket.
-Jól vannak, egy fiú és egy kislány, teljesen egészségesek, csak a koraszülés miatt figyelik meg őket.-mondta de olyan rekedt volt a hangja.
-Hálaistennek. Szépek? Ugye?-bólintott, de eült mellém az arca még mindig gondterhelt volt.-Mi a baj? LÁtom, hogy...-megrázta a fejét aztán sóhajtott és a kezemet szorongatta.
-Volt egy baleset és...-ledermedtem, pörgettem a fejembe hogy mi történt, kivel van baj, de csak vártam hogy mit mond,-Skye a saját autójukkal indult el.-hevesebben vert a szívem és fájdalmat éreztem a mellkasomban, a torkomban, alig kaptam levegőt, lüktetni kezdett a fejem, ahogy láttam Brianen hogy folynak a könnyei.-Oldalról beleütközött egy másik autó és... az autója megpördült és felborult.-Csk a fejemet ráztam és előre hátra dülöngéltem. -Nem, nem nem nem...-mondogattam, de Brian újra kinyitotta a száját.
-Annyira sajnálom édesem... Utánad hozta be a mentő...
-Matt? Aleck?
-Külön jöttek, Skye mihamarabb be akart érni.-szipogott.
-És? Hogy van? Nagyon súlyos?-kérdeztem elcsukló hangon, de éreztem hogy jobban szorítja a kezemet.
-Nem tudtak...-elfordítottam a fejem.-Megműtötték, de...
-Ne.-suttogtam.-NE!-ordítottam és elrántottam a kezemet Briantől.-NEM MONDHATSZ ILYET NEKEM!
-Heidi?-lépett be Matt.Ahogy ránéztem éreztem minden fájdalmát.Majd széttépett belülről az érzés, égett az arcom, lüktetett a fejem, remegtem és azt hittem elhányom magam.
-Matt, ez nem igaz, ugye?-kérdeztem, de csak sírni kezdett ahogy odasétált hozzám.
-Azt üzente, hogy szeret.És nagyon örült, hogy jól vagytok.-szipogott végig.Felényújtottam a kezem és a nyakamba borult, szorosan öleltük egymást és csak sírtunk.
Egy héttel később...
-Édesem, mi legyen a nevük?
-A kislány Skye, Skyler!-mondtam, a tolószékben az ablaknál nézve.-Skyenak hívják.
-Tetszik.-puszilta meg a fejemet.
-A fiú?-kérdeztem mire Brian leült mellém egy székre.
-Mikor még Skyejal beszéltem volt egy név ami neki is és nekem is tetszett.
-Mi?-kérdeztem.
-Ryan.
-Legyen.-suttogtam és ott ültünk tovább csendben.
Matt:
-Apa.-keltem Aleck simogatására.
-Igen?
-Szeretlek.-ölelt meg.
-Én is.És Anyukád is nagyon!-borult a nyakamba, felültem a kanapén és felkaptam az ölembe.
-Hiányzik.-motyogta, és azt hittem a szívem szakad meg.
-Nekem is.Nagyon hiányzik Anyu.De tudod, hogy nem felejtjük el. Látod, ott vannak a képeink mindenhol.És a sok emlék a buksinkban.Mindig velünk lesz anyu, mert nagyon szerettük egymást.-öleltem magamhoz, hogy ne lássa ahogy sírok.Csak az utolsó percek pörögtek végig a fejemben újra és újra. Ahogy még rám néz és elmosolyodik. Sosem tudom majd elfelejteni és nem is akarom.
Skye:
-Igen?-nyögtem a telefonba közbe jobban magamra húzva a takarót
-Skye, de jó!
-Ez sziréna?-kérdeztem és mikor tudatosult hogy Brian hív kipattant a szemem.
-Igen, mentőben vagyunk, Heidi elkezdett vérezni és azt mondja nem érzi a kicsiket és fájdalmai is ...
-Jó nyugodj meg! Melyik kórházba mentek?
-A délibe.
-Rendben, indulok én is, próbáld megnyugtatni, nem lesz semmi gond!Szeretlek titeket, mondd meg neki, jó?-kértem és már másztam ki az ágyból.
-Megmondom!-válaszolt még Brian aztán letettük.
-Matt! Matt ébredj, be kell mennünk a kórházba!-rántottam le róla a takarót.
-Mi az? Miről beszélsz?
-Most viszi egy mentő be Heidit, be kell mennünk, ott kell vele lennem.-kapkodtam magamra gyorsan a ruhákat.
-Nem lesz baj ne félj!Hívok egy taxit.-mászott ki ő is az ágyból.
-Nem kocsival megyek!
-Skye így ne vezess, pár perc és itt a taxi, úgyis Alecket is még fel kell öltöztetni, nem hagyhatjuk itt.
-Jó gyertek taxival én máris indulok!-rohantam végig a házon a kulcsokat keresve.
-Skye szivem kérlek, várj...
-Nem Matt mennem kell!-csaptam be a bejárati ajtót és beültem a kocsiba, mielőrr elindultam próbáltam még pár nagy levegővel lenyugtatni magam de a kezem ígyis remegett.
Heidi:
-Brian, ha valami komoly, akkor szeretném, hogy a babák legyenek az elsők.-szorítottam a kezét a még a mentőben.
-Heidi ne beszélj hülyeségeket, mind egészségesek és szépek vagytok és lesztek, nem lesz semmi gond, csak kicsit hamarabb jönnek.-remegett a hangja ahogy küzködött az érzelmeivel.Láttam rajta hogy nem akar előttem kiakadni,de a keze hideg volt és remegett ahogy engem és a hasamat figyelte.
-Brian komolyan, annyira akartál gyereket, nem...
-Most hallgass, oké?! Veled akartam mindezt, nem nélküled, szóval ne merészeld feladni!Velem kell hogy maradj mert egyedül kevés leszek egy gyereknek is.Szeretlek és nélküled ez nem menne.-ahogy ezt mondta már alig láttam annyira bekönnyeztek a szemeim. Hozzám búj amennyire tudott és éreztem hogy az ő könnyei folynak az arcomon.
-Szeretlek!-suttogtam neki mire megcsókolt. De a mentő megállt és már toltak is be.Briannel elszakadtunk olyan gyorsan toltak és olyan sok ember került körém hogy már nem tudtam fogni a kezét, mindenhol csak orvosokat és ápolókat láttam és ettől elfogott a pánik.
Brian:
-Mikor mondd már végre valaki valamit?! Hogy van a feleségem?-kaptam el minden nővért aki arra jött, de mind csak a fejét rázta.
-Mr Haner?-állt az ajtóban egy orvos gyorsan odaléptem hozzá.
-Én vagyok!
-Üdvözlöm!-nyújtott kezet.-Én fogom a feleségét műteni.
-Műteni? Miért? Nagy a baj?
-Nagyon rossz a babák szívhangja, gyengék az életjelek és valószínűleg levált a méhen belül a méhlepény ezért a sok vérMihamarabb meg kell műtenünk mert így ő is és a babák is könnyen elvérezhetnek.Nem tudom garantálni, hogy mindhárman túl élik ezt!-
-Akkor ne ácsoROGJON ITT, HANEM HÚZZON BE ÉS MENTSE MEG ŐKET!-kezdtem a végére kiabálni de nagyon ideges lettem a hallottaktól. Az orvos meg se szólalt bólintott és eltűnt az ajtók mögött.
-Brian?!-hallottam Mattet megfordultam és már Aleckkel jött a karjában.-Mi az tudsz valamit?
-Meg kell műteni mert baj van a babákkal.
-Jól van haver ne izgulj, nem lesz semmi gond.Mind jól lesznek!-veregetett vállba Matt, Aleck meg csak aludt a karjaiban, én meg csak idegesebb lettem, hogy én talán a karjaimba se foghatom a gyerekeket.
-Skye? Ő hol van?-kérdeztem Mattet de Matt értetlenül nézett rám.
-Ezt hogy érted? Még előttünk elindult,nem ért ide?-megráztam a fejem Matt meg aggodalmas arcot vágott, láttam hogy megijedt.
-Hééé, mi a helyzet? Mindenki jól van?-bukkant fel apám, de ahogy rám nézett csak megölelt.
-Heidi és a babák is életveszélyes állapotban vannak, műteni kell.-mondtam még az apámat ölelve.
-Jól van fiam, ne idegeskedj, biztosan nem lesz semmi.Suzy otthon maradt Mackkel, nem akartuk behozni.
-Persze megértem.
Matt:
-Skye vedd már fel.-járkáltam fel alá én is.De akárhányszor hívtam mindig addig csörgött hogy a végén hangpostára kapcsolt.
-Semmi?
-Nem, semmi.néztem Brianre és nekitámaszkodtunk a nővérpultnak.
-Rendben, hozzátartozója van? Értem, akkor feltelefonálok hogy előkészítsék a műtőt.-hallottuk ahogy egy nővér beszélt telefonon.
-Ez borzasztó!Kiráz a hideg hogy mennyi beteg és sérült ember van itt.-fogta a fejét Brian, és én maximálisan egyet értettem velem. Ahogy néztem Papa Gates-t a széken ülve ölében Aleckkel el se tudtam képzelni, hogy valami baj legyen vele.
-Nézd újabb mentő, nem hiszem el és még semmit nem tudok hogy a feleségemmel mi van.-kezdett újra dühöngeni Brian, de próbáltam lecsitítani.
-Brian nyugodj meg, amíg nem jön le az orvos addig jó. Érted? -néztem rá, de hirtelen az arca lesápadt és idegesebbnek láttam ahogy előre bámult.
-Matt, én...-mekegett.
-Mi az?-kérdeztem és megfordultam egy nőt toltak be tiszta vér volt a hasa, a mellkasa, mikor arrébb ment az egyik mentős megláttam az arcát.
-HÉ! VÁRJANAK!-rohantan oda és kisimítottam a haját az arcából.-Édes istenem!-szorult el a torkom és kezdtem könnyezni.
-Uram ismeri a hölgyet?
-A feleségem ő itt a feleségem! De mi? Ez hogy történt?
-Autóbalesetet szenvedett, oldalról elkapta egy autó és beborult az autója fejjel lefelé állt meg az út mellett.
-És mik?
-Kérem, most sürgősen meg kell műtenünk, nagyon súlyosak a sérülései mihamarabb segítségre van szüksége.-mondta az orvos és már tolták is el.
-Rendben.-bólintottam csendben.
-Ha tudunk bármit értesítjük.-visszafordultam Brianhez és a fiamhoz.Láttam, hogy Brian már a földre rogyott és csak a fejét fogta, nagyon ideges lett. Aleck is felébredt már. Én meg mint aki lefagyott ott ragadtam nem akartam felfogni, sem megérteni, hogy mi történt.
-Mr Haner?
-Itt!-pattant fel Brian.
-Velem jönne?
-Persze!-intett nekem és már ment is el.
Brian:
-Meg kellett a feleségét császároznunk jelenleg a babákat inkubátorba helyeztük, nem lett semmi komoly bajuk a kora szülésen kívűl.
-És a feleségem?
-Még műtik. A vérzés annyira erős, hogy nehéz elállítani a vérzést.
-De túl fogja élni?-pillanatra ledermedtem nem tudtam tovább menni, amíg nem válaszol a nővér.
-Nem tudom. De kérem jöjjön, megnézheti a gyerekeket.-húzott az ablakhoz amin keresztül láthattam őket.Annyira kicsik voltak még.-Nem lesz velük gond, ha megtudnak erősödni az inkubátorban, teljesen jól fejlődtek a súlyuk is kielégítő mindketten 2 kg fölött vanank, ami nagyon jó.
-De csak 6 és félhónapra születtek.-suttogtam.
-De nagyon jó helyük volt,a körülményekhez képest egészségesek.-mondta és én egyetértettem.Ha Heidi nem is volt tudatában de nagyon vigyázott rájuk, csak egészséges kaját evett és gyümölcsleveket, zöldségeket, vigyázott a pocijára.Ahogy ezekre gondoltam sírni kezdtem a gyerekeimet nézve.
-A nevüket tudja? Megbeszélték?-megráztam a fejem.-Rendben akkor adok időt, majd a feleségével átbeszélik.-bólintottam, remélem úgy lesz.
-Várjon!Milyen neműek?-kérdeztem a nővér felé nézve.
-Egy fiú és egy lány! A fiú az idősebb-mosolyodott el.
Matt:
-Uram maga az autóbalesetes hölgy hozzátartozója?
-Igen!
-Vannak további hozzátartozói?
-A húga de őt most császározzák, vagyis azt hiszem, de én a vőlegénye vagyok, és a fiúnk van még, de...
-Kérem, a mennyasszonya most magánál van és szeretne Önnel beszélni.
-De ezt nem értem, azt mondták meg kell műteni, nem műtik? Akkor mit csináltak az elmúlt fél órában?
-Uram nem szóltak?-ettől ideges lettem és az ajtóba öklöztem egyet.
-GONDOLJA HOGY TUDOK BÁRMIT IS MIKOR SENKI NEM MOND SEMMIT?
-Amennyire lehetett stabilizálták az állapotát, de annyi vért vesztett és olyan komoly sérüléseket szenvedett, több szerve sérült, csontjai törtek ,hogy nem lehetett minden egyszerre elvégezni, mert sok lenne a szervezetének. Jelen pillanatban magánál van és szeretne Önnel beszélni.-potyogtak a könnyeim, de minden szó nálkül mentem az orvos után. Egy gépekkel teli kórterembe vezetett.Skye falfehéren feküdt az ágyban, a feje több helye leragasztva, a karján egy átvérzett kötés.
-Édesem!-csuklott el a hangom de leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Elmosolyodott.
-Sajnálom.-suttogott.-Meg kellett volna várjalaka.-bólintottam de ő még csak mosolygott.
-Skye annyira szeretlek!-puszilgattam a kezét és láttam hogy lecsordult egy könnycsepp az arcán.
-Heidi?
-Jól vannak, nincsen semmi gond, egészségesek a babák.-mondtam, de csak Skyenak akartam megkönnyíteni, hiszen nem tudtunk még onnan se semmit.De Skye csak mosolygott.
-Matt szeretlek és Alecket is,mondd meg neki, jó?
-Megmondom, de ha jobban leszel te is elmondhatod neki.-szorítottam a kezét az arcomhoz, nagyon hideg volt.
-Édesem..-suttogtam, nem tudtam, hogy mit mondjak neki, láttam, hogy mondani akar valamit, de elkezdett köhögni. Hirtelen vér buggyant fel a szájában.-Kicsim!-már égették a könnyek az arcomat.-SEGÍTSÉG!-ordítottam és körbe vették az orvosok.Leültem a földre és néztem mit csinálnak vele.Letépték róla a kórházi ruhát és a mellkasán lévő sebet kezdték felnyitni, közben már dugtak egy csövet le a torkán.
-Skye, kérlek.... Skye...-ültem és csak remegtem a földön ülve.Hallottam az orvosokat és ápolókat."A mája lesz az" "Túl sok a vér, még kell géz""Nem látni honnan jön""Nem tehetünk semmit" ez volt ami a legjobban fájt, Skye ott feküdt minden csupa vér.Kicsit még magánál volt, felém fordította a fejét és láttam hogy elmosolyodott.Aztán sípolni kezdtek a gépek.
Szánakozva néztek rám az orvosok és ápolók.De nem érdekelt, csak Skyet láttam az ágyon fekve, vérben úszva.
-Szeretlek!-mondtam és lassan felkeltem.Elindultam ki, alig tudtam járni, mintha részeg lennék, forgott velem minden, nem láttam tisztán, csak később jöttem rá, hogy azért nem mert végig zokogtam, nem tudtam abba hagyni.Visszamentem a váróba, ahol Papa Gates állt a karjában Aleckkel. Láttam rajta ahogy rám nézett, hogy rájött mi történt. Letette a fiamat és mielőtt még összerogytam volna elkapott.
-Matt, jól van! Gyere! Itt vagyok!
-Apa, apuci...hol van anyu... apa...-hallottam Alecket,de csak a fejemet ráztam és sírtam.
Heidi:
Zúg a fejem, és a hasam, úristen nagyon fáj a hasa. Felriadtam és a kezem már a hasamon volt. Puha volt, és kicsi.Megijedtem.
-A kicsik? Hol vannak a babáim?-szóltam, de sehol senki nem volt.-Próbáltam felülni de annyira feszített a hasam, hogy nem ment.-Brian?-szóltam és hirtelen belépett az ajtón. A szemei feldagadva a sírástól vörösek.A fejemet kezdtem rázni és könnyekkel teltek a szemeim.
-Ne, mondd hogy nem, túl kellett élniük, én nem...-dadogtam és néztem az ajtót hátha betolják a kicsiket.
-Jól vannak, egy fiú és egy kislány, teljesen egészségesek, csak a koraszülés miatt figyelik meg őket.-mondta de olyan rekedt volt a hangja.
-Hálaistennek. Szépek? Ugye?-bólintott, de eült mellém az arca még mindig gondterhelt volt.-Mi a baj? LÁtom, hogy...-megrázta a fejét aztán sóhajtott és a kezemet szorongatta.
-Volt egy baleset és...-ledermedtem, pörgettem a fejembe hogy mi történt, kivel van baj, de csak vártam hogy mit mond,-Skye a saját autójukkal indult el.-hevesebben vert a szívem és fájdalmat éreztem a mellkasomban, a torkomban, alig kaptam levegőt, lüktetni kezdett a fejem, ahogy láttam Brianen hogy folynak a könnyei.-Oldalról beleütközött egy másik autó és... az autója megpördült és felborult.-Csk a fejemet ráztam és előre hátra dülöngéltem. -Nem, nem nem nem...-mondogattam, de Brian újra kinyitotta a száját.
-Annyira sajnálom édesem... Utánad hozta be a mentő...
-Matt? Aleck?
-Külön jöttek, Skye mihamarabb be akart érni.-szipogott.
-És? Hogy van? Nagyon súlyos?-kérdeztem elcsukló hangon, de éreztem hogy jobban szorítja a kezemet.
-Nem tudtak...-elfordítottam a fejem.-Megműtötték, de...
-Ne.-suttogtam.-NE!-ordítottam és elrántottam a kezemet Briantől.-NEM MONDHATSZ ILYET NEKEM!
-Heidi?-lépett be Matt.Ahogy ránéztem éreztem minden fájdalmát.Majd széttépett belülről az érzés, égett az arcom, lüktetett a fejem, remegtem és azt hittem elhányom magam.
-Matt, ez nem igaz, ugye?-kérdeztem, de csak sírni kezdett ahogy odasétált hozzám.
-Azt üzente, hogy szeret.És nagyon örült, hogy jól vagytok.-szipogott végig.Felényújtottam a kezem és a nyakamba borult, szorosan öleltük egymást és csak sírtunk.
Egy héttel később...
-Édesem, mi legyen a nevük?
-A kislány Skye, Skyler!-mondtam, a tolószékben az ablaknál nézve.-Skyenak hívják.
-Tetszik.-puszilta meg a fejemet.
-A fiú?-kérdeztem mire Brian leült mellém egy székre.
-Mikor még Skyejal beszéltem volt egy név ami neki is és nekem is tetszett.
-Mi?-kérdeztem.
-Ryan.
-Legyen.-suttogtam és ott ültünk tovább csendben.
Matt:
-Apa.-keltem Aleck simogatására.
-Igen?
-Szeretlek.-ölelt meg.
-Én is.És Anyukád is nagyon!-borult a nyakamba, felültem a kanapén és felkaptam az ölembe.
-Hiányzik.-motyogta, és azt hittem a szívem szakad meg.
-Nekem is.Nagyon hiányzik Anyu.De tudod, hogy nem felejtjük el. Látod, ott vannak a képeink mindenhol.És a sok emlék a buksinkban.Mindig velünk lesz anyu, mert nagyon szerettük egymást.-öleltem magamhoz, hogy ne lássa ahogy sírok.Csak az utolsó percek pörögtek végig a fejemben újra és újra. Ahogy még rám néz és elmosolyodik. Sosem tudom majd elfelejteni és nem is akarom.
2015. február 20., péntek
Life is just a game 69.
Heidi:
El sem hiszem hogy véget ért a nyaralás.Még ma este indulunk vissza, de nem akarok.Maradni akarok, nem akarok haza menni, nem akarok az a nő lenni akit sajnálnak, akire úgy néznek, és akiben csak az inkubátort látják a gyerekekhez, Felfordul a gyomrom ha erre gondolok.
-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem Brian.
-Hova?
-Le a partra! Élvezzük még ki, hogy itt vagyunk!
-Nem akarok, akkora vagyok mint egy bálna.
-Nem vagy akkora, csak a pocid miatt látszik, hogy terhes vagy, de édes 6 hónapos terhes vagy, ikrekkel.-finoman magához húzott és megcsókolt.-Szeretlek, szerettelek régen is, most is, mielőtt terhes lettél akkoris, ha megszülettek azután is, úgy ahogy vagy!-jól esett hogy ezt mondta és hogy közben végig puszilgatott.
-Én is szeretlek!-elmosolyodott és most a hasamra tette a kezeit.-Őket is!-motyogtam mire megint csak megcsókolt.Pedig nem volt igaz, nem tudom hogy kik ők, csak hogy bennem vannak, és ....rossz érzés a tudat, hogy nem várom őket annyira mint mindenki körülöttem.Nem tudom őket szeretni, nem tudom kik ők, mik ők...Lementünk a partra és leültünk félig a vízbe.
-Nagyon jól néztek ki!-mondta Brian és hirtelen lefényképezett.
-Ne már!
-Nincs is rólad terhes kép!Legalább már van egy bizonyíték, hogy a te gyerekeid.-mosolygott és tartotta felém a telefont, hogy lássam.
Syn:
Látom rajta, hogy nem érzi jól magát, és egyre kevésbé hiszem, hogy Skye jót tesz neki ezzel, hogy hagyja hogy ne vegyen tudomást a gyerekeinkről.
Tudnia kell, hogy szeretem őket, hogy a gyerekeink is őt, és neki ís így kell éreznie.
-Csodaszép vagy, nem híztál meg mint általában a kismamák, igazi szexy rocksztár kismama vagy.
-Na persze!-mosolyodott el.
-Igen, Zúznak a babáink a pocakodban!-simogattam meg a hasát és hirtelen mocorogni kezdtek.-Milyen érzés?
-Mi? Hogy mozognak?-bólintottam mire oldalra döntötte a fejét.-Furcsa, kellemetlen.Néha fájdalmas.
-Kicsit se jó?
-Nem tudom, érzem hogy bent vannak, hogy mijük hol van de nem látom őket és ezért furcsa.-minden kismama boldog mikor beszél, de Heidi nem.Félek, hogy túl hirtelenül jöttek a babák, egy is sok lett volna neki, nem hogy kettő.
-Min gondolkozol?-kérdezte, de nem akartam elmondani, mennyire féltem.
-Csakhogy lányaink vagy fiaink lesznek.Nem kéne már megkérdeznünk?
-Uhh remélem nem lány mindkettő, a lányok borzalmasak.
-Miért?
-Én átéltem, ha valaki felcsinálná a lányomat én nem elmennék, hanem megölném azt a pasit.
-Emiatt ne aggódj szivem, ha lányaink lesznek gondoskodom róla, hogy a nészéjszakáig senki és semmi ...
-Jó, inkább hallgass!-nevetett, végre.-Gondolod a rocksztár apjuknak elhiszik, hogy ez a helyes, több nőd volt mint ahány hajszál lesz a fejükön.
-Mi?! Ez nem igaz!-mentegetőztem, de nevetett végre, boldogan, úgy hogy a gyerekekről beszéltünk.-Neked is voltak kalandjaid azt hiszem.
-Dehogyis, csak te! Minek nézel?
-Heidi!
-Jó talán !-nevetett ismét.-De látod ezért nem akarok lányokat, olyanok lesznek mint én és Skye.Borzalom!
-Ha egyikük is olyan lesz mint te, akkor már nem lehet rossz!
Skye:
Már a gépen ülünk felszállásra várva,de Matt és köztem még nem igazán rendeződtek a dolgok.
-Szeretsz Matt?
-Igen.dörmögött.
-Én is, akkor miért nem viselkedünk úgy? Egy család vagyunk számít ez bármit is?
-Nem!-végre felém fordult.
-Csókolj meg!-kértem mire kicsit ódzkodva de megcsókolt, persze Aleck ezt nem hagyhatta szó nélkül!
-Fúúúj már megint?!Anya apa ez gusztustalaaaaaan!
-Várj öcsi ha nagy leszel csinálsz te rosszabbakat is!-kacsintott rá Matt mire csak megrázta a fejét.-Felnőttek, undorító.-motyogott magába.
Hajnalba szállt le a gépünk és taxival mentünk is haza.
Már két hete itthon vagyunk, de Heidit nem tudom kimozdítani sehova, a pocija már hatalmas, napról napra nagyobb talán ez lehet az oka.
Heidi:
-Brian ébredj!-kezdtem rázogatni.
-Hm?
-Ébredj valami baj van!
-Mi? Mi baj?-ült fel még csukott szemekkel az ágyban.
-Egyideje nem mozognak a babák és nagyon fáj a hasam.
-Mióta?
-Már egy ideje, nagyon hasogat!
-Jó hívok egy mentőt, addig öltözz fel!-bólintottam és óvatosan kikeltem az ágyból.Bementem a fürdőszobába átvettem a pizsomámat és elindultam kifelé, de egyre élesebben hasogatott a hasam.
-Brian?!-nyöszörögtem már, és a hasamhoz kaptam, aztán valami meleg éreztem, benyúltam a két lábam közé de sokkot kaptam, véres volt a kezem.-Brian?!-szóltam már sírva és óvatosan lépdeltem tovább.
-Gyere édes, mindjárt..-jött be de ahogy meglátta hogy a nadrágom és a kezem is véres láttam az arcán a rémületet.-Gyere!-felkapott a kezébe és elindult velem lefelé a bejárati ajtóhoz, már hallottam a szirénát és a dörömbölést az ajtónkon.Brian letett a lépcső alján kinyitotta az ajtót a mentősök meg már körbe is vettek de én csak zokogtam.
-Ne félj kicsim már minden rendben lesz!-puszilt meg Brian ahogy kitoltak.
-Nem, a babáink, valami gond van....-szipogtam de már be is raktak a mentőbe, Brian felugrott és szirénázva elindultunk a kórházba,közbe Brian körbe telefonálva Suzyéknak,Skyenak és a fiúknak.
El sem hiszem hogy véget ért a nyaralás.Még ma este indulunk vissza, de nem akarok.Maradni akarok, nem akarok haza menni, nem akarok az a nő lenni akit sajnálnak, akire úgy néznek, és akiben csak az inkubátort látják a gyerekekhez, Felfordul a gyomrom ha erre gondolok.
-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem Brian.
-Hova?
-Le a partra! Élvezzük még ki, hogy itt vagyunk!
-Nem akarok, akkora vagyok mint egy bálna.
-Nem vagy akkora, csak a pocid miatt látszik, hogy terhes vagy, de édes 6 hónapos terhes vagy, ikrekkel.-finoman magához húzott és megcsókolt.-Szeretlek, szerettelek régen is, most is, mielőtt terhes lettél akkoris, ha megszülettek azután is, úgy ahogy vagy!-jól esett hogy ezt mondta és hogy közben végig puszilgatott.
-Én is szeretlek!-elmosolyodott és most a hasamra tette a kezeit.-Őket is!-motyogtam mire megint csak megcsókolt.Pedig nem volt igaz, nem tudom hogy kik ők, csak hogy bennem vannak, és ....rossz érzés a tudat, hogy nem várom őket annyira mint mindenki körülöttem.Nem tudom őket szeretni, nem tudom kik ők, mik ők...Lementünk a partra és leültünk félig a vízbe.
-Nagyon jól néztek ki!-mondta Brian és hirtelen lefényképezett.
-Ne már!
-Nincs is rólad terhes kép!Legalább már van egy bizonyíték, hogy a te gyerekeid.-mosolygott és tartotta felém a telefont, hogy lássam.
Syn:
Látom rajta, hogy nem érzi jól magát, és egyre kevésbé hiszem, hogy Skye jót tesz neki ezzel, hogy hagyja hogy ne vegyen tudomást a gyerekeinkről.
Tudnia kell, hogy szeretem őket, hogy a gyerekeink is őt, és neki ís így kell éreznie.
-Csodaszép vagy, nem híztál meg mint általában a kismamák, igazi szexy rocksztár kismama vagy.
-Na persze!-mosolyodott el.
-Igen, Zúznak a babáink a pocakodban!-simogattam meg a hasát és hirtelen mocorogni kezdtek.-Milyen érzés?
-Mi? Hogy mozognak?-bólintottam mire oldalra döntötte a fejét.-Furcsa, kellemetlen.Néha fájdalmas.
-Kicsit se jó?
-Nem tudom, érzem hogy bent vannak, hogy mijük hol van de nem látom őket és ezért furcsa.-minden kismama boldog mikor beszél, de Heidi nem.Félek, hogy túl hirtelenül jöttek a babák, egy is sok lett volna neki, nem hogy kettő.
-Min gondolkozol?-kérdezte, de nem akartam elmondani, mennyire féltem.
-Csakhogy lányaink vagy fiaink lesznek.Nem kéne már megkérdeznünk?
-Uhh remélem nem lány mindkettő, a lányok borzalmasak.
-Miért?
-Én átéltem, ha valaki felcsinálná a lányomat én nem elmennék, hanem megölném azt a pasit.
-Emiatt ne aggódj szivem, ha lányaink lesznek gondoskodom róla, hogy a nészéjszakáig senki és semmi ...
-Jó, inkább hallgass!-nevetett, végre.-Gondolod a rocksztár apjuknak elhiszik, hogy ez a helyes, több nőd volt mint ahány hajszál lesz a fejükön.
-Mi?! Ez nem igaz!-mentegetőztem, de nevetett végre, boldogan, úgy hogy a gyerekekről beszéltünk.-Neked is voltak kalandjaid azt hiszem.
-Dehogyis, csak te! Minek nézel?
-Heidi!
-Jó talán !-nevetett ismét.-De látod ezért nem akarok lányokat, olyanok lesznek mint én és Skye.Borzalom!
-Ha egyikük is olyan lesz mint te, akkor már nem lehet rossz!
Skye:
Már a gépen ülünk felszállásra várva,de Matt és köztem még nem igazán rendeződtek a dolgok.
-Szeretsz Matt?
-Igen.dörmögött.
-Én is, akkor miért nem viselkedünk úgy? Egy család vagyunk számít ez bármit is?
-Nem!-végre felém fordult.
-Csókolj meg!-kértem mire kicsit ódzkodva de megcsókolt, persze Aleck ezt nem hagyhatta szó nélkül!
-Fúúúj már megint?!Anya apa ez gusztustalaaaaaan!
-Várj öcsi ha nagy leszel csinálsz te rosszabbakat is!-kacsintott rá Matt mire csak megrázta a fejét.-Felnőttek, undorító.-motyogott magába.
Hajnalba szállt le a gépünk és taxival mentünk is haza.
Már két hete itthon vagyunk, de Heidit nem tudom kimozdítani sehova, a pocija már hatalmas, napról napra nagyobb talán ez lehet az oka.
Heidi:
-Brian ébredj!-kezdtem rázogatni.
-Hm?
-Ébredj valami baj van!
-Mi? Mi baj?-ült fel még csukott szemekkel az ágyban.
-Egyideje nem mozognak a babák és nagyon fáj a hasam.
-Mióta?
-Már egy ideje, nagyon hasogat!
-Jó hívok egy mentőt, addig öltözz fel!-bólintottam és óvatosan kikeltem az ágyból.Bementem a fürdőszobába átvettem a pizsomámat és elindultam kifelé, de egyre élesebben hasogatott a hasam.
-Brian?!-nyöszörögtem már, és a hasamhoz kaptam, aztán valami meleg éreztem, benyúltam a két lábam közé de sokkot kaptam, véres volt a kezem.-Brian?!-szóltam már sírva és óvatosan lépdeltem tovább.
-Gyere édes, mindjárt..-jött be de ahogy meglátta hogy a nadrágom és a kezem is véres láttam az arcán a rémületet.-Gyere!-felkapott a kezébe és elindult velem lefelé a bejárati ajtóhoz, már hallottam a szirénát és a dörömbölést az ajtónkon.Brian letett a lépcső alján kinyitotta az ajtót a mentősök meg már körbe is vettek de én csak zokogtam.
-Ne félj kicsim már minden rendben lesz!-puszilt meg Brian ahogy kitoltak.
-Nem, a babáink, valami gond van....-szipogtam de már be is raktak a mentőbe, Brian felugrott és szirénázva elindultunk a kórházba,közbe Brian körbe telefonálva Suzyéknak,Skyenak és a fiúknak.
2015. február 19., csütörtök
Sex on the Beach 15.fejezet
Ava:
A buszon egy idegen ágyban ébredtem, de hallottam, hogy a fiúk beszélnek, így csukva tartottam a szemem, hadd higgyék, hogy még alszom. Nem szép, de kíváncsi lettem.
-Matt, tetszik neked?
-Haver komolyan most már nagyon idegesítesz!
-Csak válaszolj!
-Brian Ava csak munkatárs, nem tetszik.Megvolt kész ennyi!-ahogy ezt kimondta ideges lettem. Megvolt, kész ennyi?!Hát basszus, szívem szerint ordítva keltem volna fel, de mivel még éreztem, hogy megy a busz csak elkezdtem mocorogni és befordultam a falhoz. Akkor már kinyitottam a szemem és magamban dühöngtem.Belefurtam a fejem a párnába és morogtam magamban, aztán pár perc alatt kezdtem lenyugodni ahogy megbódultam a párnán lévő illattól. Csak egy numera voltam neki, nem is érdeklem, csak munkatárs. Talán jobb is ez így, de akkoris bosszant, hogy mondhat valaki ilyet?
-Mi az tetszik az illatom?-hallottam meg Syn hangját, de csak hümmögtem neki.-Van még rajtam is ha kell.-felültem az ágyban és felé fordultam.
-Direkt a saját ágyadba raktál igaz?-kérdeztem tőle mire elvigyorodott.
-De csak mert azt mondtad nem alszol az ágyamban, hát aludtál.-vigyorgott továbbra is én viszont nem tudtam. Felkeltem és neki láttam dolgozni elővettem a telefonom, a laptopot és néztem mit kell még leszervezni.
Ahogy a busz megállt már mentünk is a fiúkkal a fotózásra, és mivel én képviseltem a srácokat én választhattam ki a képeket, amiket különösen élveztem.
Syn:
-Na itt végeztünk?-kérdeztem Avat, de csak csücsörítve bámult egy monitort.
-Még választok pár szexi képet és igen.
-Milyen képet?
-Rólatok, amik itt készültek.-mondta, mire elmosolyodtam és már léptem is mellé, hogy lássam.
-Magadnak másolod le?-kérdeztem, mire felémfordult aztán nevetni kezdett.
-Nem! De cuki vagy.-és megpaskolgatta az arcomat, én meg csak néztem nagyokat, nem nagyon szokott Ava ilyet csinálni.
-Fiúúúúúk, szedjétek össze magatokat, indulunk!-szólt aztán és elindult mi meg valami kis libák egy sorban utána.Be a kisbuszba mentünk ebédelni. Ebéd közben elég feszült volt a hangulat.
-Hé Ava tudsz valamit Audreyról?-kérdezte Jimmy, Ava meg csak kortyolgatta a borát.
-Nem Jimmy nem tudok róla semmit, csak azt hogy ha vége a turnénak kínos lesz haza mennem hozzá.
-Gondold meg, hogy mégis a legjobb barátnőd, szeret és...
-Jimmy kérlek, nem fogom visszavenni. Amit Briannel művelt az nem fér bele sem a munkába sem a mi barátságunkba.
-Akkor dobjuk ki Synt is?!-fakadt ki Jimmy de erre már én is felkaptam a fejem.
-Itt ülök melletted tesó, hallod!!-szóltam közbe.
-Jimmy ha vége a turnénak azt csinálsz vele amit akarsz nem érdekel, de most még együtt dolgozunk és nem fér bele ez.
-Várj egy kicsit!-szólt Matt is.-Hogy érted, hogy most még? Ha vége a turnénak már nem fogunk együtt dolgozni?
-Te mondtad, nem én. De így is örülhetsz, mert megvoltam, rendbeszedtelek titeket és kész. Utána semmi dolgod velem!-érezhető volt Ava hangjában a feszültség, de még ha abból nem is, az ahogy ledobta a villáját és a szalvétát eléggé nyilvánvalóvá tette. Felpattant és elindult ki az étteremből.
-Haver csak szerintem hallotta amit beszéltünk, vagy szerinted is?-kérdeztem Mattet.
-Bazdmeg Syn hogy mindig te rontasz el mindent!-pattant fel és rohant Ava után.
Matt:
-Hé állj meg!-szóltam, de persze egy dühös nőnek hiába, trappolt tovább. Utána futottam és a karjánál fogva visszarántottam.-Mi volt ez az egész? Tényleg ki akarsz lépni?
-Matt ha nem engeded el a kezem, komolyan mondom hogy síkítok.
-Sikíts, tudod, hogy úgy jobban élvezem... -ironizáltam neki mire csak a szemét forgatta.-Ne csináld már mi volt ez.
-Hogy mi? Mondd meg te! Csak egy numera voltam neked, és ezt boldogan hangoztatod is, hogy ennyi, kész, nem számítok semmit...-mondta én meg már alig tudtam figyelni, a hangja egyre magasabb lett.
-Ava félre értetted az egészet. De ez most miért ilyen fontos? Volt egy közös éjszakánk neked se több nekem se, jegyezzelek el vagy mi?-ahogy kimondtam rájöttem mekkora hiba volt.
-Jesszusom még egy ekkora bunkót mint te.-fortyogott és pont ekkor megjelent mellettem Brian is.
-Ava az az egész az én hibám volt.Ahogy téged úgy nyaggattam Mattet is hogy bejössz-e neki, hogy akarna e tőled többet.
-Brian miért olyan fontos ez? ! Nem értelek titeket komolyan, miért nem lehet megmaradni a munkánál?
-Csak érdekelt, hogyha meggondolnád magad esetleg a szabályaidat illetően akkor változni fognak-e dolgok.-magyarázott Syn és ez még rosszabbnak hangzott mint gondoltam.-Ha esetleg belemennél egy kapcsolatba kevésbé lennél feszült és...
-Na jó én ezt nem hallgatom, ha itt végeztetek itt fog várni a hallban egy nő az interjú miatt este meg koncertezzetek én addig megyek és szerzek egy kósza estét...-morgott és hangosan dobogva elindult.
-Haver most komolyan ez kellett? Miért nem tudod befogni a szádat?!-csaptam oldalba Brian és Ava után futottam ismét.
Ava:
-Mit akarsz már megint?-karon ragadott Matt és behúzott az egyik liftbe.
-Komolyan és tök őszintén mondom, hogy nem értelek. Nem is emlékeztél rá, hogy velem feküdtél le! Én rád emlékeztem, de te rám nem, mi ez az egész akkor?
-Nem akarok csak egy kósza csaj lenni a több százból érted? Rosszul érzem magam emiatt, így hogy együtt dolgozunk meg még inkább. Még van kb 2 hónap a turnéból és nehéz veled együtt dolgoznom úgy, hogy nem is emlékszel a velem való éjszakádra ez lekicsinylő, beképzelt, és nagyon bunkó tőled. Ha nem dolgoznánk együtt azt se tudtad volna ki volt az a lány.-fakadtam ki és éreztem, hogy remegnek a kezeim, izzad a tenyerem.
-Ha most azt mondanám erre, hogy ez nem igaz akkor nekem esnél, ha azt hogy igaz minden akkoris, akkor mondd meg hogy mit kéne tennem.-mondta kérlelő hangon.
-Rúgj ki! Kérlek Matt!-néztem mélyen a szemébe és kérleltem, hogy tegye meg, de megcsörrent a telefonja.
-Mondd!-vette fel zord, kemény hangon.-Most fogom kirúgni!-mondta a telefonba, közben végig a szemembe nézve aztán csak zsebre vágta a telefont.
-Köszönöm!-kinyilt az emeletemen a lift és kiszálltam, Matt csak ott állt és nézett.De mielőtt becsukódhatott volna az ajtó visszaléptem a liftbe és Mattre vetettem magam.
-Ava mit művelsz?
-Kirúgtál, nincsenek szabályok, bebizonyítom, hogy nem csak egy lány vagyok.
-Megfogod bánni!
-Nem, nem jelent ez semmit, csak.... nem akarok.... egy lenni a sokból... olyan akarok lenni akire emlékszel...
-Viccelsz velem? Így is ....-nem hagytam szóhoz jutni.-De utána visszaveszlek!-mondta mire elnevettem magam és bólogattam. Rányomtam a lift stop gombjára mire Matt feltolta a szoknyámat és felkapott a csípőjére.Fél kézzel kilazítottam az övét és a nadrágját, de hirtelen megpördült velem és hozzá nyomott a lift oldalához.Olyan izmos volt, de olyan könnyen megtartott amíg letolta a nadrágját.
-Utálni fogsz érte!-morogta a fülembe, de csak felnyögni tudtam.
-Nem! Nem foglak!-lihegtem és a vállaiba martam. Egymás szemébe néztünk végig, ha csókolóztunk akkoris.
-Hogy fogunk így együtt dolgozni?
-Ahogy eddig, csak én ...sokkal .... sokkkal...-ment el a hangom a gyönyörben és Matt is egyre jobban lihegett, kezdett elfáradni.
-Ava komolyan visszaveszlek.
-Matt egy kicsit fog még be!-mordultam fel mire elmosolyodott és kicsit begyorsított, hogy már egy hang nem jött a torkomon, csak hozzásimultam a falhoz, belemartam a hátába és élveztem.
Matt:
-Lehet hülye kérdés, de most jobban érzed magad?-kérdeztem a haját igazgató Avat még a liftben.
-Igen, te talán nem?-kérdezett vissza mire csak elnevettem magam, ez igazán hülye kérdés volt egy pasinak.
-De! És akkor mi lesz a munkával?
-Visszaveszel?
-Ha visszajössz!
-Akkor semmi megy minden ugyanúgy, nem dolgoztam nektek mikor ez megtörtént, és most emlékszem is rád, te is rám.
-Ava ezek után ha akarnálak se tudnálak elfelejteni.
-Kössz Matt! -mondta és megnyomta az emelet gombját.Kiszállt én meg visszamentem a srácokhoz.
-Hé haver mi volt?
-Semmi!
-Tényleg kirúgtad?
-Igen! De vissza is vettem. Kicsit kiakadt, kirúgtam de "lefightoltuk" megnyugodott, én is megkönnyebbültem hogy megoldottuk és visszavettem, szóval megint velünk dolgozik.-mondtam úgy hogy, szinte nem is hazudtam, csak nem egyértelműen fogalmaztam.De ez nem bűn. Lezavartuk az interjút este a koncertet és végülis maradtunk egy éjszakára a hotelben.
A buszon egy idegen ágyban ébredtem, de hallottam, hogy a fiúk beszélnek, így csukva tartottam a szemem, hadd higgyék, hogy még alszom. Nem szép, de kíváncsi lettem.
-Matt, tetszik neked?
-Haver komolyan most már nagyon idegesítesz!
-Csak válaszolj!
-Brian Ava csak munkatárs, nem tetszik.Megvolt kész ennyi!-ahogy ezt kimondta ideges lettem. Megvolt, kész ennyi?!Hát basszus, szívem szerint ordítva keltem volna fel, de mivel még éreztem, hogy megy a busz csak elkezdtem mocorogni és befordultam a falhoz. Akkor már kinyitottam a szemem és magamban dühöngtem.Belefurtam a fejem a párnába és morogtam magamban, aztán pár perc alatt kezdtem lenyugodni ahogy megbódultam a párnán lévő illattól. Csak egy numera voltam neki, nem is érdeklem, csak munkatárs. Talán jobb is ez így, de akkoris bosszant, hogy mondhat valaki ilyet?
-Mi az tetszik az illatom?-hallottam meg Syn hangját, de csak hümmögtem neki.-Van még rajtam is ha kell.-felültem az ágyban és felé fordultam.
-Direkt a saját ágyadba raktál igaz?-kérdeztem tőle mire elvigyorodott.
-De csak mert azt mondtad nem alszol az ágyamban, hát aludtál.-vigyorgott továbbra is én viszont nem tudtam. Felkeltem és neki láttam dolgozni elővettem a telefonom, a laptopot és néztem mit kell még leszervezni.
Ahogy a busz megállt már mentünk is a fiúkkal a fotózásra, és mivel én képviseltem a srácokat én választhattam ki a képeket, amiket különösen élveztem.
Syn:
-Na itt végeztünk?-kérdeztem Avat, de csak csücsörítve bámult egy monitort.
-Még választok pár szexi képet és igen.
-Milyen képet?
-Rólatok, amik itt készültek.-mondta, mire elmosolyodtam és már léptem is mellé, hogy lássam.
-Magadnak másolod le?-kérdeztem, mire felémfordult aztán nevetni kezdett.
-Nem! De cuki vagy.-és megpaskolgatta az arcomat, én meg csak néztem nagyokat, nem nagyon szokott Ava ilyet csinálni.
-Fiúúúúúk, szedjétek össze magatokat, indulunk!-szólt aztán és elindult mi meg valami kis libák egy sorban utána.Be a kisbuszba mentünk ebédelni. Ebéd közben elég feszült volt a hangulat.
-Hé Ava tudsz valamit Audreyról?-kérdezte Jimmy, Ava meg csak kortyolgatta a borát.
-Nem Jimmy nem tudok róla semmit, csak azt hogy ha vége a turnénak kínos lesz haza mennem hozzá.
-Gondold meg, hogy mégis a legjobb barátnőd, szeret és...
-Jimmy kérlek, nem fogom visszavenni. Amit Briannel művelt az nem fér bele sem a munkába sem a mi barátságunkba.
-Akkor dobjuk ki Synt is?!-fakadt ki Jimmy de erre már én is felkaptam a fejem.
-Itt ülök melletted tesó, hallod!!-szóltam közbe.
-Jimmy ha vége a turnénak azt csinálsz vele amit akarsz nem érdekel, de most még együtt dolgozunk és nem fér bele ez.
-Várj egy kicsit!-szólt Matt is.-Hogy érted, hogy most még? Ha vége a turnénak már nem fogunk együtt dolgozni?
-Te mondtad, nem én. De így is örülhetsz, mert megvoltam, rendbeszedtelek titeket és kész. Utána semmi dolgod velem!-érezhető volt Ava hangjában a feszültség, de még ha abból nem is, az ahogy ledobta a villáját és a szalvétát eléggé nyilvánvalóvá tette. Felpattant és elindult ki az étteremből.
-Haver csak szerintem hallotta amit beszéltünk, vagy szerinted is?-kérdeztem Mattet.
-Bazdmeg Syn hogy mindig te rontasz el mindent!-pattant fel és rohant Ava után.
Matt:
-Hé állj meg!-szóltam, de persze egy dühös nőnek hiába, trappolt tovább. Utána futottam és a karjánál fogva visszarántottam.-Mi volt ez az egész? Tényleg ki akarsz lépni?
-Matt ha nem engeded el a kezem, komolyan mondom hogy síkítok.
-Sikíts, tudod, hogy úgy jobban élvezem... -ironizáltam neki mire csak a szemét forgatta.-Ne csináld már mi volt ez.
-Hogy mi? Mondd meg te! Csak egy numera voltam neked, és ezt boldogan hangoztatod is, hogy ennyi, kész, nem számítok semmit...-mondta én meg már alig tudtam figyelni, a hangja egyre magasabb lett.
-Ava félre értetted az egészet. De ez most miért ilyen fontos? Volt egy közös éjszakánk neked se több nekem se, jegyezzelek el vagy mi?-ahogy kimondtam rájöttem mekkora hiba volt.
-Jesszusom még egy ekkora bunkót mint te.-fortyogott és pont ekkor megjelent mellettem Brian is.
-Ava az az egész az én hibám volt.Ahogy téged úgy nyaggattam Mattet is hogy bejössz-e neki, hogy akarna e tőled többet.
-Brian miért olyan fontos ez? ! Nem értelek titeket komolyan, miért nem lehet megmaradni a munkánál?
-Csak érdekelt, hogyha meggondolnád magad esetleg a szabályaidat illetően akkor változni fognak-e dolgok.-magyarázott Syn és ez még rosszabbnak hangzott mint gondoltam.-Ha esetleg belemennél egy kapcsolatba kevésbé lennél feszült és...
-Na jó én ezt nem hallgatom, ha itt végeztetek itt fog várni a hallban egy nő az interjú miatt este meg koncertezzetek én addig megyek és szerzek egy kósza estét...-morgott és hangosan dobogva elindult.
-Haver most komolyan ez kellett? Miért nem tudod befogni a szádat?!-csaptam oldalba Brian és Ava után futottam ismét.
Ava:
-Mit akarsz már megint?-karon ragadott Matt és behúzott az egyik liftbe.
-Komolyan és tök őszintén mondom, hogy nem értelek. Nem is emlékeztél rá, hogy velem feküdtél le! Én rád emlékeztem, de te rám nem, mi ez az egész akkor?
-Nem akarok csak egy kósza csaj lenni a több százból érted? Rosszul érzem magam emiatt, így hogy együtt dolgozunk meg még inkább. Még van kb 2 hónap a turnéból és nehéz veled együtt dolgoznom úgy, hogy nem is emlékszel a velem való éjszakádra ez lekicsinylő, beképzelt, és nagyon bunkó tőled. Ha nem dolgoznánk együtt azt se tudtad volna ki volt az a lány.-fakadtam ki és éreztem, hogy remegnek a kezeim, izzad a tenyerem.
-Ha most azt mondanám erre, hogy ez nem igaz akkor nekem esnél, ha azt hogy igaz minden akkoris, akkor mondd meg hogy mit kéne tennem.-mondta kérlelő hangon.
-Rúgj ki! Kérlek Matt!-néztem mélyen a szemébe és kérleltem, hogy tegye meg, de megcsörrent a telefonja.
-Mondd!-vette fel zord, kemény hangon.-Most fogom kirúgni!-mondta a telefonba, közben végig a szemembe nézve aztán csak zsebre vágta a telefont.
-Köszönöm!-kinyilt az emeletemen a lift és kiszálltam, Matt csak ott állt és nézett.De mielőtt becsukódhatott volna az ajtó visszaléptem a liftbe és Mattre vetettem magam.
-Kirúgtál, nincsenek szabályok, bebizonyítom, hogy nem csak egy lány vagyok.
-Megfogod bánni!
-Nem, nem jelent ez semmit, csak.... nem akarok.... egy lenni a sokból... olyan akarok lenni akire emlékszel...
-Viccelsz velem? Így is ....-nem hagytam szóhoz jutni.-De utána visszaveszlek!-mondta mire elnevettem magam és bólogattam. Rányomtam a lift stop gombjára mire Matt feltolta a szoknyámat és felkapott a csípőjére.Fél kézzel kilazítottam az övét és a nadrágját, de hirtelen megpördült velem és hozzá nyomott a lift oldalához.Olyan izmos volt, de olyan könnyen megtartott amíg letolta a nadrágját.
-Utálni fogsz érte!-morogta a fülembe, de csak felnyögni tudtam.
-Nem! Nem foglak!-lihegtem és a vállaiba martam. Egymás szemébe néztünk végig, ha csókolóztunk akkoris.
-Hogy fogunk így együtt dolgozni?
-Ahogy eddig, csak én ...sokkal .... sokkkal...-ment el a hangom a gyönyörben és Matt is egyre jobban lihegett, kezdett elfáradni.
-Ava komolyan visszaveszlek.
-Matt egy kicsit fog még be!-mordultam fel mire elmosolyodott és kicsit begyorsított, hogy már egy hang nem jött a torkomon, csak hozzásimultam a falhoz, belemartam a hátába és élveztem.
Matt:
-Lehet hülye kérdés, de most jobban érzed magad?-kérdeztem a haját igazgató Avat még a liftben.
-Igen, te talán nem?-kérdezett vissza mire csak elnevettem magam, ez igazán hülye kérdés volt egy pasinak.
-De! És akkor mi lesz a munkával?
-Visszaveszel?
-Ha visszajössz!
-Akkor semmi megy minden ugyanúgy, nem dolgoztam nektek mikor ez megtörtént, és most emlékszem is rád, te is rám.
-Ava ezek után ha akarnálak se tudnálak elfelejteni.
-Kössz Matt! -mondta és megnyomta az emelet gombját.Kiszállt én meg visszamentem a srácokhoz.
-Hé haver mi volt?
-Semmi!
-Tényleg kirúgtad?
-Igen! De vissza is vettem. Kicsit kiakadt, kirúgtam de "lefightoltuk" megnyugodott, én is megkönnyebbültem hogy megoldottuk és visszavettem, szóval megint velünk dolgozik.-mondtam úgy hogy, szinte nem is hazudtam, csak nem egyértelműen fogalmaztam.De ez nem bűn. Lezavartuk az interjút este a koncertet és végülis maradtunk egy éjszakára a hotelben.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)