Tainted Love 24.rész

Jimmy:
-A vérzést elállítottuk, a sebet kitisztítottuk és összevarrtuk. Van egy enyhe agyrázkódása, de amúgy semmi baja. De fontos lenne, hogy valaki vele legyen és vigyázzon rá. -közölte gyorsan hadarva az orvos.
-És a kisbaba? Jól van?
-Igen, nem lett semmi baja, teljesen egészséges kisfiú. -mondta mosolyogva az orvos.
-Fiú?-lépett mellém döbbenten Syn.
-Igen, és semmi baja.-mosolygott még mindig a doki, majd elment.
-Syn, az ott a te gyereked?-néztem rá komolyan, de ő mint aki megtört, kapott a fejéhez és leült egy székre. A többiek látták, hogy Syn a kezeibe temeti az arcát , oda is jöttek.
-Baj van? Rachel és baba?-kérdezte aggódva Zacky, akit Gena szorongatott. Lea Synt ölelte meg, Michelle meg csak állt és sírt.
-Nincs semmi baj, jól vannak. Kis agyrázkódás, de semmi több.- mondtam, mire fellélegeztek, kivéve Michellet.
-Bemegyek!-ugrott egyből Lea, de megfogtam a kezét, hogy várjon. -Jimmy, a legjobb barátom, szüksége van rám.
Hirtelen elénk lépett egy nővér, és csendben figyelt, hogy mondana valamit. Mind felé fordultunk és hallgattuk.
-Szeretnek maga mellé, egy bizonyos Brian Hanert és Michelle Dibenedettot.-közölte, mire Michi és Syn összenéztek és lassan besétáltak Rachel szobájába.

Rachel:
-Ti hülyék vagytok!- vágtam a képükbe ahogy beléptek a szobámba.-Syn nem csalt meg velem! -mindketten olyan döbbenten néztek, mintha ez csak álom lenne.
-De azt mondta Floridában csalt meg. És ti..
-De nem volt semmi. Részeg volt, bedugtam az ágyba és aludtunk. A gyerekem Jacetől van. Ezért is lett vége, mert ő azt akarta, hogy vetessem el.
-Brian, miért nem mondtad?
-Úgy emlékszem, azt nem mondtam, hogy Rachel volt akivel megcsaltalak.
-Rachel én annyira sajnálom, nem akartam, hogy bajotok legyen.. csak..
-Jó mindegy, de ha lehet inkább ne nagyon gyere a közelembe amíg nem bízol magadban és a pasidban. -mondtam neki ridegen mire kiment a szobából, de mindenki más bejött.
-Szóval, nem kéne valamit mondanotok?- állt elő Valary számonkérően.
-Nem, a gyerek Jacetől van. Nem Brian az apja, és nem csalta meg velem Michellet, ha erre lennél kíváncsi. -Valary meglepetten figyelt, úgyéreztem végig számított rá, hogy minden igaz amit a tesója állít, és fel sem akarta fogni, hogy másképp is lehet.
-Szerencsére semmi bajotok.-omlott a nyakamba Lea, aztán jött Gena és Jimmy is.
-Segítek, amíg kell.- közölte Syn lesújtott fejjel.
-Nincs rá szükség, mi ott leszünk.-mondta Jimmy és Leara nézett.
-Nem, segíteni akarok, Michelle miattam volt ilyen, a minimum, hogy segítek, amíg kell.
Még aznap haza engedtek a kórházból és Jimmy, Lea és Brian jöttek velem haza. Kipakolták a cuccaimat, hoztak enni, inni, és velem maradtak, hogy ne unatkozzak. Filmet néztünk, mikor valami furcsaságot éreztem.
-Baj van?-kérdezte aggódva Syn, aki egész este figyelte minden mozdulatomat.
-Nem, csak azt hiszem..
-Mi? A baba? -képedt el Jimmy és látszott rajta, hogy aggódik.
-Nyugi, csak azt hiszem megmozdult.-mondtam mosolyogva és láttam, hogy fellélegeznek.
-Most először?-kérdezte Lea, mire bólintottam. -Hány hónapos is vagy?
-4 és fél. Pont félúton vagyok. -mosolyogtam, mire ők is mosolyogtak, majd Jimmy mellém ült.
-Szabad?-emelte a kezét a hasamhoz, ami még csak épphogy látszott. Bólintottam, mire rátette a kezeit, majd elrántotta. -Ez nagyon durva. -nevette el magát, majd jött Lea és Brian is. Mindannyiuk keze a pocakomon pihent.
-Mi lesz a neve?
-Marknak szeretném hívni. De ha nem gond, most szeretnék aludni, nagyon fáj a fejem.-mondtam és Syn egyből pattant, mellettem termett és felsegített. Bekísért a szobámba, és segített ágyba bújni.
-Nincs szükség erre, inkább beszélj Michellel.
-Nem, melletted a helyem, miattam volt az egész.
-De ez nem számít. Menj!
-Rocky kérlek! Ne legyél makacs és hagyd, hogy döntsek. Itt akarok maradni.- mondta határozottan, de valahogy mégis kérlelően. Furcsa volt, de inkább csöndben maradtam és hagytam. Ahogy lefeküdtem ő leült a földre az ágy mellé.
-Ne hülyülj már, gyere ide az ágyra.-mondtam neki mosolyogva mire felfeküdt mellém az ágyra és úgy figyelt, és várt, hogy tud-e segíteni valamit. Mikor felébredtem, még mindig ott feküdt mellettem, és várt, hogy hátha akad bármi amiben segíthet.
-Miért szakítottatok?
-Kiakadt mikor elmondtam, hogy terhes vagyok.
-Köc*ög!
-Mi? Te nem akadtál volna ki, ha terhes lettem volna, mikor együtt voltunk?
-De biztos, de nem hagytam volna, hogy elmenj.
-Ő nem tudja, hogy eljöttem.
Syn szinte már hozzánk költözött, ahogy Jimmy is. Néha Michelle is átjött, de Synnel nem igen beszélték meg a dolgokat. Viszont folyamataosan velem volt, hogy sose legyek egyedül. Zacky és Gena is sokat jöttek, amikor csak lehetett. Két hétbe telt, mire az agyrázkódásomat kihevertem, és első utam Juliehoz és Rosiehoz vezetett Synnel, hogy végre lássam a keresztlányunkat. Már volt egy kis pocakom, ami ruhából is látszott egy picit, hogy már gömbölyödik, Julie egyből ki is szúrta. A kislány meg egyszerűen gyönyörű volt. Egész nap ott voltunk, este meg a bandával találkoztunk nálunk.
-Nézd mit hoztunk?- állt elém Lacey és Johnny hatalmas vigyorral, és egy dobozt tartottak felém.
-Nem kell ajándék.
-Nem neked, a babának!- vigyorogtak, mire leültem, hogy kitudjam bontani. Egy kis bőrdzseki volt az, de nagyon édes.
-Jaj srácok, imádom! Köszönöm szépen!- ugyan én nem ihattam a srácok nem mellőzték az alkoholt, sőt. Egyedül Brian nem ivott, hogy tudjon rám figyelni. Mikor csöngettek ,akkor is ő volt aki már ment is ajtót nyitni.
-Tűnj el innen!- hallottuk Syn hangját, mire felkeltem és Matt is jött, gondolta valami baj lehet.
-Rachel, gyere, beszélnünk kell!-állt Jace az ajtóban, de Brian elállta az útját.
-Jace menj el!
-Nem amíg nem beszéltünk!-mondta dühösen, hogy Syn nem engedi be, mire behúzott neki egyett, és Brian a földre esett.
-Basszus, Syn jól vagy?- szaladtam oda hozzá, de Jace elkapta a karomat, és felhúzott. Matt egyből elém lépett és egészen közelről nézett Jace szemébe és halkan mondta neki.
-Tűnj el, mielőtt komolyabb bajok lesznek. -Jace rám nézett és várt.
-Tényleg menj el!
-Őket választod helyettem? Hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel? -ordított, mire már mindenki ott állt velünk. Jimmy Briant segítette fel a földről, Zacky meg előttem állt meg, hogy ne csak Matt védjen.
-Lesz a gyereknek családja. Itt vagyunk neki mi.-mondta Gena gúnyosan, mire Jace elfintorodott és eltűnt az ajtóból. Syn ahogy felkelt, mondta, hogy elvisz az apjáékhoz, amíg biztos ami biztos Jace el nem megy. Hát belegyeztem, jött velünk Gena is.
-Bas*za meg a barom, hogy a seggembe jön.- mondta Syn mérgelődve, miközben a visszapillantóba nézett.
-Hagyd, biztos csak előzni akar. -mondta Gena, mire meglökték a kocsit hátulról.
-A barom!- mondtam már én is és hátra fordultam. -Brian, ez Jace! -mondtam, és újra nekünk jött.
-Ez egy hülye állat.-mondta Syn, majd Gena is hátra fordult.
-Int, hogy húzódj le.- mondta Gena, de Syn nem húzódott le, erre megint belénk jött, de úgy, hogy a kocsi megfordult és belénk jött oldalról egy másik autó.
1 hónappal később, (2008 április)
-Elmegyünk turnézni, de Lea itt marad veled végig! Rendben?
-Rachel?-hallottam már Zacky hangját is Jimmyé mellett.- Rachel, szedd össze magad! Muszáj lesz! Sietünk haza, de a lányok végig veled lesznek.
-Hagyjuk, úgy tűnik kell még egy kis idő.- mondta Jimmy, adott egy puszit és kimentek a szobából.

Jimmy:
-Szegény, nem tudom mikorra sikerül feldolgoznia.
-Hát haver, biztos eltelik még egy kis időbe, de jó lenne ha mire haza jövünk egy hónap múlva már rendben lenne, mert így Gates is ki van.
-Áh, nem tudom mi lesz vele! Nem tudom, hogy tudnék neki segíteni.
-Jimmy sehogy, mi nem tudjuk átérezni, hogy milyen ha elveszíted a gyereked. -mondta Zacky és végre beszálltunk a buszba.
-Na hogy van?- ugrott elénk Brian, olyan hirtelen, hogy majdnem hanyatt estem.
-Ugyanúgy!- mondta kedvetlenül Zacky mire, Brian gyorsan kirohant a buszból a házig.

Rachel:
-Rocky, nagyon sajnélom, az én hibám! Ne haragudj! Mindent elrontottam amit el lehet kettőnk között, de nem akartam.-kérlelt Brian, és szorongatta a kezem. Nem bírtam rá nézni, amíg meg nem éreztem a könnyeit a kezemen. Ránéztem és láttam, hogy sír, hogy mennyire megviselte az egész, pedig nem is az ő gyereke volt.
-Semmi baj.- szólaltam meg, mire felkapta a fejét és megölelt.
-Rachel, végre! Éppen ideje! Nagyon sajnálok mindent!
-Semmi baj! Nem a te hibád, én voltam hülye, hogy itt hagytalak és hogy elköltöztem.-beszéltem hozzá, mire kicsit elengedett és közelről a szemembe nézett.
-Én nem értelek.
-Brian,hülye voltam. Sajnálom, de el kell hogy mondjam, hogy még szeretlek.-mondtam mire felpattant az ágyról és döbbenten állt a falnál onnan nézett rám. Én is csak meredten bámultam, aztán fogta magát és kisietett minden köszönés nélkül. Elment. Tudtam, hogy most turnézni mentek, és legalább 2 hónap míg visszajön, de lehet jobb is.