Mindennap találkoztam a srácokkal. Brian mindig eljött értem és bevitt hozzájuk a stúdióba, aztán haza. Bár előfordult, hogy mielőtt hazamentünk volna a temetőbe mentünk. Már két hete költöztem át. Egészen átalakult az életem. Egy percem nem volt egyedül, csak ha aludtam vagy fürödtem. Jimmy szülei nagyon vigyáztak, hogy rendesen egyek, és az unokájuk egészséges legyen. A lányok szintén nagyon figyeltek rám, sose hagytak egyedül.
-Köszönöm, hogy átjöttetek, de nem kellett volna.
-Dehogynem, azt mondta Brian rosszul vagy és már a többiek elmentek. Itt hagyni meg nem hagyhatott.- magyarázott Johnny, és mind elindultak a nappaliba.
-Hoztunk neked tortát!-mosolygott Matt és feltartott egy dobozt.-Citromos.
-Szuper! De most nem bírok enni. -leültem melléjük és csöndben ültünk. A stúdióban könnyű volt velük. Hallgattuk a számokat, és azokról beszéltünk. De így más volt.
-És a rajongóknak el fogod mondani?-kérdezte Zacky. Gondolkodtam, és így kínos csönd lett úrrá.
-Nem tudom! Talán csak ha már megszületett.
-Jó, csak tudod, hogy tudjunk róla.- bólogatott Zack.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte Matt, és már be is kapcsolta a tv-t. Egész délután ott ültünk és filmet néztünk, miközben én már minden lehetséges kaját megtaláltam és megkóstoltam.
-Hogy tudsz ennyit enni? -szörnyülködött Brian, mikor már több mint egy órája csak ettem.
-Nem tudom, csak nem bírom abba hagyni. De nyugi elfogyott a tortám, most már nem eszem többet.
-Brian minek szólsz be neki? Nézd legalább már látszik a hasa.
-Köszi Johnny, de nem vettem sértésnek.- boldogan simogattam a pocakomat. Aztán hirtelen elkaptam. És csak bámultam.
-Baj van? Rosszul vagy?-kérdezte Matt, de csak meredtem a pocakomra. -Miért sírsz?- mind felpattantak és körém álltak.
-Basszus Lily, megijesztesz!-hajolt elém Zacky. Megfogtam a kezét megszorítottam és odaraktam a hasamra.-Jézusom!-rántotta el a kezét, a többiek meg ijedt tekintettel néztek ránk.
-Mondjatok már valamit!-Zacky elnevette magát és visszatette a kezét a pocakomra, aztán megölelt.
-James, megmozdult!. törölgettem mosolyogva a könnyeimet.-Megijedtem, nagyon furcsa érzés!-felsóhajtottak és mind leültek.
-Nagyon megijesztettél!-tette a szívére a kezét Brian.
-Ne haragudjatok!
-Nagyon durva érzés!-majszolt Zacky egy csokit és bámulta a hasamat. A nap további részében végig a hasamat simogattam, a srácok meg óvatosan pillanatokra tették a kezüket a pocakomra. Este felé haza jöttek a többiek is és nekik is elmeséltük mi történt. Mindenki napját bearanyozta, hogy James már érezhetően mozog. Másnapra az orvos várt és Kellie és Katie testőrségként, hogy biztos elmenjek és ne legyen semmi baj. Nem akartak sehova egyedül elengedni, nem mintha sok dolgom lett volna.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése