Nobody's perfect 2.2

Borzasztóan kínos volt, ott ültek négyen velem szemben a nappalinkban, de egyikünk se szólt semmit. Már a sírás közelében sem voltam, csak olyan gyomorgörcsöm volt, hogy attól féltem talán elhányom magam.
-Jól áll ez a haj!-törte meg a csendet Zacky.
-Nem kell hazudnod!-mondtam.-Tudom, hogy elég béna, nem én vagyok.
-Nem igaza van, jól áll!-csatlakozott Matt.Sokat jelentett, hogy ők kezdeményezték az egész beszélgetést.
-Meg van még a szobám?
-Úgy ahogy itt hagytad!-mondta Brian.
-És visszajöhetek, vagy inkább...?-próbáltam puhatolózni, de akkor Jimmy egyszercsak megölelt.
-Kérlek, könyörgöm gyere vissza!-szorongatott majd felemelt.
-Én is szívesen látlak!-ölelt meg Zacky is. Majd Matt csak Brian tartózkodott.
-Megmondhatjátok ha nem, megérteném, összevesztünk, és mikor ti békültetek volna én csak úgy elmentem. Tisztában vagyok vele hogy bunkóság volt.-mondtam, de leginkább Briannek szólt, tudtam hogy ő haragszik rám a legjobban.-Mit mondasz?-kérdeztem tőle de csak mereven állt és állta a tekintetem. Egy pillanatra se nézett el, mintha nem is pislogott volna.
-Na ne kéresd már magad!-verte hátba Matt.
-Jah, ne add a kemény legényt, mikor minden egyes nap azért sírtál hogy miattad ment el!-mondta Jimmy, mire elmosolyodtam de Brian már nem nézett rám, Jimmynek ugrott.
-Brian, kérlek, mondj valamit!-szóltam most már tényleg csak hozzá.-Te laknál velem együtt? Visszajöhetek?
-Ne legyél hülye!-mondta és bennem minden vér, levegő ami csak lehetett megfagyott. Sokkolódtam, nem tudtam mit mondjak.-Persze, hogy jöhetsz!-rántott magához és szorosan megölelt. Szinte rosszul lettem annyira jól esett hogy megölelt és éreztem az illatát, hogy tényleg ő az.
-Na akkor ennek örömére, üljünk le inni, és Lizzy krónikáit hallgatni.-indult el Jimmy a konyha felé vigyorogva.
-Krónikáimat? Mire gondolsz?
-Miért jöttél haza? Szakítottatok nem?-bólintottam mire kacsintott.-Pont erre gondoltam, mesélj milyen volt, mi volt, miért lettél szőke, és mennyire hiányoztam!
-Jaj nekem!-sóhajtottam fel de Brian tolt a konyhába, nem menekülhettem. Hát röviden összefoglaltam, hogy körülbelül csak az első hét volt amíg jól éreztük magunkat, mert addig nem volt otthon az anyja. Aztán nekem új ruhák a hajfestés, az összes rokon, barát, szomszéd bemutatása, a hazugságok arról hogy honnan jöttem, és Josh utálatos, sznob barátai...Lényegében majdnem mindent elmondtam, egy apróságot kivéve!
-Akkor  már éppen ideje volt haza jönnöd!-mondta Matt.
-Igen, és veletek mi történt?-sírí csönd, kínos némaság, már már kezdtem megijedni.-Mi az? Féljek?
-Háááát, szerintem inkább Zackynek kell félnie.-nyöszörögte Brian.
-Mi? Mi az?! Gyerünk, mondjátok!-kezdtem egyre jobban izgulni, hogy miről lehet szó, sejtésem se volt.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Nem ígérem meg!
-De, Lizzy muszáj!-könyörgött, de megráztam a fejem.
-Katherine-nel jár!-bökte ki Jimmy nevetve, de nekem ez olyan volt mint egy fejbe lövés. Nem, ez nem lehet igaz!
-Liz,...-kezdte de csak feltartottam a kezem, hogy ne!-Kérlek...
-Ne, Zacky most inkább ne szólj hozzám!
-Ez még nem minden!-mondta Brian. Mi lehet ennél rosszabb? Jaj remélem, nem terhes, nem házasodnak össze és nem...akadt meg bennem a gondolat menet ahogy a legrosszabbra gondoltam, ami épp be is következett.
-Szaisztok, haza jötteeeem!-csengett Katherine hangja  a fejemben és a házban mint valami gyilkos örült kacaja, aki szép lassan akar engem halálra kínozni....

Life is just a game 50.

Heidi:

-Annyira sajnálom, nem akartalak felébreszteni,csak nem tudtam hova menni. A bárban maradt Skyenál a táskám és ...
-Semmi baj gyere be!
-Köszönöm, jövök eggyel!-léptem be az eddig csak kívűlről ismert házba miközben még megtörölgettem a szemem.
-Mi történt amúgy? Bántott valaki?
-Jaj nem, dehogy! Vagyis.... de, éppenséggel a saját férjem.
-Figyelj, addig maradsz amíg szeretnél, itt nem keresne, de ha mégis, bármikor egy kis ütéssel leszerelhetem!-kacsintott rám Walker én meg elmosolyodtam. Fura pasas ez, meggyőződésem, hogy oda van Skye-ért még így is, hogy megint Matt gyerekét várja... Mégis megengedi hogy maradjak, és segít nekem.
-Kérsz valamit? Alkoholt? Kaját? Fagyit?
-Valahogy ilyen sorrendben mindet!-nevettem, ő meg a konyhába indult. Amíg kiment kicsit jobban körbe néztem a házban és elakadt a lélegzetem. Sehol egy kép sem volt róla vagy a családjáról, mindenhol pasztel színek, semmi fényűzés, de azért a legújabb legnagyobb tv, videó játékok tömkelege, mind bontatlan, hatalmas hangfalrendszer.
-Ne haragudj meg, de ha nem ismernélek azt gondolnám kisgyerekeket ezzel csábítasz magadhoz és bitos valami perverz bérgyilkos vagy.-mondtam és ahogy bejött nevetve felé fordultam.-Bár ha jobban belegondolok nem is ismerlek.
-Azok az enyémek, arra az esetre vettem őket, ha kéne Aleckre, vagy a bátyám fiára vigyáznom még. De ha esetleg nem hinnéd el, még a kutya, Amy ágya is ott van az ajtó mellett játékokkal.-magyarázott miközben hozott bort, néhány szendvicset, chipset, és 2 vödör fagyit.
-Úgy tűnik mintha ennyit megtudnék enni?-kérdeztem nevetve.
-Háát volt már részem csodákban, gondoltam így jobb.
-Értem. És ne haragudj nem akarlak faggatni, de hogy hogy nincsenek a családodról képek? Rólad sincs semmi. Mit dolgozol hogy leszereltél?
-A szüleim kiskoromban meghaltak, a nagyanyám nevelt fel engem és a testvéreimet, de ő egy szívtelen vénasszony, nem vagyunk túl jóban. És a családi bizniszben dolgozom most.
-Családi biznisz? Mégis mi az?
-Kíváncsi vagy.-hunyorgott rám mosolyogva.-Több éttermünk, értékesítési üzletünk van. Én most a központot vezetem, ami az éttermeket ellenőrzi, költségvetésért, fejlesztésekért, dolgozókért felel.
-Aztaaaa!-képedtem el.-Egy leszerelt katona aki üzletember. Szép!-mondtam és közben majszoltam a szendvicsemet.
-Szeretnél beszélni a történtekről?-kérdezte finoman, és ezt értékeltem.
-Nem, de ha esetleg Brian idejönne, egy ütésre felhatalmazlak!-kacsintottam rá, mire elnevette magát.
-Nekem ennyi elég!
-Tényleg megütnéd?-lepődtem meg a komolyságán.
-Katona vagyok, a parancs az parancs! Felhatalmaztál! Sírva, egyedül jöttél hozzám éjjel, ebből úgy gondolom bántott, nincs a gyűrűd az ujjadon, ergo te komolyan gondolod ezt, és tényleg megsértett. És kértél piát és fagyit vagyis szerelmi bánatod van és még napokig dühös és depis maradsz.
-Na jó most már tényleg rosszul érzem ez..-hebegtem, habogtam és nem tudtam mit gondoljak.
-Jó megfigyelő vagyok és van egy húgom!-mosolyodott el, de én még így se tértem észhez. Walker tényleg elképesztő pasas.

Matt:

-Köszi, hogy elhoztál, menj haza nyugodtan. Holnap meg átugrom majd Aleckért Amyhez.
-Maradhatok ha szeretnéd!-ajánlottam fel Skyenak, de csak megrázta a fejét.
-Nem kell! Ez csajos buli lesz!-sóhajtott, majd csörgött a telefonja.-Walker!-mondtam és hátra fordultam Walker háza felé néztem, a telefont pedig kinyomtam.
-Jó akkor megyek! Holnap hívlak!-adott egy puszit a homlokomra és visszaszállt a kocsijába én meg Walker házához mentem.
-Szia, hívtál de nem tudom, hogy...
-Heidi itt van!-mondta komolyan, én meg nem akartam elhinni.
-Mi?! MI?
-Nyugi, alszik! Nem történt semmi, csak nálad hagyta a cuccait és nem tudott hova menni.húzott beljebb, hogy ne az utcán álljak.
-És jól van?
-Igen, már nevetett is! De lehet az a bornak és fagyinak tudható be!-húzta el a száját, de azért mosolygott.
-Te leitattad a tesómat?
-Nem, csak vigasztaltam! De most amúgy bent alszik a vendégszobában.
-Köszönöm Walker!-öleltem meg és Heidi felé tartottam
Nyitva volt az ajtó és bent sötét volt, ahogy bementem láttam Heidit az ágyon.
-Hahó én vagyok! Hazajössz velem?
-Nem, nem -nyöszörgött.-Walker megvéd!
-Mitől?-kérdeztem, de erre az észrevétlenül mögém osonó Walker válaszolt.
-Felhatalmazott, hogy ha Brian itt keresi megüssem.
-Tényleg? Csak mert akkor egyenest ideküldöm!-gondolkodtam el hangosan és elindultam kifelé.
-Ha te is támogatod akkor tényleg megütöm, hiába nem tudom miről van szó.-kísért egészen az ajtóig.
-Megköszönném! És köszi azt is hogy maradhat! -megöleltem megint, aztán elköszöntünk. Átsétáltam a házamig, ahol csak Amy várt már haza gyorsan ledobtam a ruháimat, és ledőltem aludni.

Brian:

Haza mentem, ennyi hét után először de Heidi nem hazudott, sehol sem volt, bár a cuccai még ott voltak. Leültem a lépcsőre egyenesen az ajtóval szemben hogyha haza ér tudjak vele beszélni, de hiába vártam egész este. Reggel lezuhanyoztam és a gyűrűjével a zsebemben indultam is Skyehoz.
-Hé hé szia, ne csapd rám jó?-kérleltem mert láttam milyen dühös.-Beszélni szeretnék vele!

-Hát nincs itt! De amúgy sem akar látni!
-Skye kérlek, muszáj beszélnem vele!
-Brian nem érdekel! Engem a húgom érdekel! És tényleg nincs itt!
-Bemehetek?-kérleltem, ő meg nevetve kitárta előttem az ajtót. Berohantam, benéztem minden szobába, Skye-é üres, Alecké üres, Heidi régi szobája Jimmyé, de most azt is üres.-Hol van?
-Mondtam hogy nincs itt, és ha tudnám hol van se mondanám el! Viszont lehet hogy te elfelejtetted, de én nem, hogy veszélyeztetett terhes vagyok és nem szeretnék rosszul lenni!-készült kilökdösni az ajtón de nem nagyon ment neki, aztán megláttam Jimmyt.
-Haver tudod hol lehet Heidi? Beszélnem kell vele és..-siettem hozzá, tudom, hogy jóban vannak, de ő csak orrba vágott. Értetlenül néztem rá.
-Heidiért kaptad, ha előbb megtudom mit műveltél vele, már korábban megkaptad volna.-mutogatott felém Jimmy, el sem hiszem a legjobb barátom is a feleségem mellé állt. Bár tényleg fasz voltam, ők meg jó barátok...Ha nincs itt Heidi hol lehet? Biztos odamenne ahol nem keresném, vagy hotel vagy...körbenéztem miközben gondolkodtam hol lehet, és eszembe jutott. Walkernél nem keresném, ott lehet!
Csöngettem, Walker viszont ahogy meglátta, hogy én állok az ajtóban akárcsak Jimmy behúzott egyet.
-Mi van már ez komoly?! Mindenki orrba akar vágni?!-fogtam a már vérző orromat, és Walkerre néztem de ő csak vigyorgott.
-Lehet ezek után jobban megbecsülöd majd amid van!-mondta és becsapta előttem az ajtót.

Nobody's perfect 2.1

-Mi bajod van? Olyan fura voltál egész héten.
-Igen Josh? Feltűnt? És szerinted miért?
-Nem tudom, ezért kérdeztem?!
-A barátaid kikészítenek, nem kedvelnek, és ezek a ruhák én nem bírom ezeket hordani... Szerinted normális, hogy anyád átfestette a hajam?!-fakadtam ki lassan már 4 hónap után, mióta ide költöztem.
-Azt hitte neked is tetszeni fog, nem akart rosszat...
-Josh ugyan kérlek! Nem kedvel, szerinte nem vagyok hozzád való,.... ELEGEM VAN!-ordítottam el magam és hozzá vágtam a mellettem lévő vázát a falnak.
-Na jó nyugodj le! Anyám nem rossz ember!
-Josh kérlek, vedd már ezt észre!-kérleltem, a kezeit fogtam de láttam a szemén, hogy nem érti miről beszélek,-Tetszettem vörös hajjal, a régi ruháimban?
-Persze hogy tetszettél, de...
-Anyádnak nem tetszett a vörös, szóó szerint azt mondta hogy a cafkák, és a prostik színe. Szégyelli hogy velem jársz és én ezt nem bírom tovább!
-Ez most akkor mit jelent? Szakítasz velem?
-Nem Josh, anyáddal szakítok, ha nem bírod elviselni ezt sajnálom, de nem megy tovább!
-Szóval akkor igen, szakítasz velem?
-Ha neked ez ezt jelenti akkor igen!-mondtam határozottan mire csak fogta magát és kiment!

Éreztem, hogy gyűlnek a könnyek a szememben, de vettem egy nagy levegőt és visszanyeltem őket. Ezt az örömet már nem adom meg az anyjának. Sírás nélkül kezdtem el össze szedni a ruháimat, már amennyi az én ruháim közül maradt. Mire mindent összeszedtem amit akartam már üres volt a ház, sehol senki vagy legalábbis azt hittem.
-Elmész?-állt az utamba Josh az ajtónál.-Ennyi?
-Nagyon szeretlek Josh, de ez az egész... nem szeretnék olyan lenni mint anyukád!-simítottam meg az arcát.-Büszke vagyok arra amilyenné a szüleim neveltek. Örülök neki, hogy világra segítettem egy gyereket, büszke vagyok rá hogy apám megtanított lőni, verekedni és ezt az énemet nem vagyok hajlandó elnyomni anyukád kedvéért.-egyre csak magához húzott és szorított nekem meg csak potyogtak a könnyeim.-Szeretlek, de így nem bírom tovább!-mondtam majd megcsókoltam és egyszerűen kimentem az ajtón. Vakon sétáltam előre, nem tudtam most mi lesz, de aztán a buszpályaudvaron kötöttem ki és mire észbe kaptam már meg volt a jegyem Huntington Beachre. Mióta eljöttem onnan Február végén nem voltam otthon. A számomat lecseréltem, hogy a fiúk ne érjenek el. Most viszont Június vége és én haza felé tartok.
Anyu kijött elém Jacksonnal és iszonyatosan jó érzés volt őket újra megölelni.
-Mi történt? Szeretnél beszélni róla kicsim?
-Mi? Anyu mi van veled? Te nem szoktál beszélgetni!
-De most....nagyon hiányoztál kicsim!
-Ti is nekem!
-És mi ez a szőke haj?
-Josh mamája... de inkább hagyjuk.-mordultam fel és az út további részén már nem beszéltünk. Csak meredtem ki az ablakon. Mikor hazaértünk csak egyre rosszabbul éreztem magam a szobámban. Nem tudtam, hogy a fiúk vajon hogy fogadnának, de tudtam, hogy beszélnem kell velük, viszont először rendbe akartam hozni magam lelkileg. Bedőltem az ágyamba nyakig betakarózva, Josh egy pólóját szorongatva elaludtam. Nem tudom mennyivel később, de arra keltem hogy az eső verte az ablakomat. Felöltöztem és elindultam.
-Hova mész kicsim?
-Beszélnem kell velük!-mondtam és egy sóhaj után újra neki indultam, hogy kilépjek az ajtón.
-Beköltöztek a közös házba a nyárra.
-Köszönöm!-mondtam és végre elindultam. Remegtek a lábaim, görcsbe állt a gyomrom, és már gyűltek a könnyek a szemembe ahogy az esőben haladtam lassan a ház felé. Mikor odaértem az ajtóhoz akkoris csak álltam és néztem. Nem tudtam hogy mit mondhatnék nekik, hogyan kezdjem el.... legalább 20-szor nekifutottam hogy bekopogok, vagy csöngetek, de nem ment. Féltem, hogy szóba se akarnak állni velem, hogy elzavarnak, és egyre csak gyűltek a könnyek szemembe. És akkor kinyílt az ajtó és ott állt előttem Brian, de nem tudtam egy szót se szólni, csak sírni kezdtem. Ő se szólt hozzám, csak állt ott előttem, láttam az arcán, hogy össze van zavarodva, csak azt nem láttam hogy örül, vagy haragszik-e.

Nobody's perfect 26.(Befejezés 1)

A szülinapom, elmúlt, Jimmy szülinapja elmúlt és egyiük sem szólt hozzám. Újra kiközösítettnek éreztem maga a suliban, nem voltak barátaim, egyedül maradtam. Egy hónap telt el. Josh itt maradt velem, apámról semmit nem tudok, anyuék viszont legalább visszaköltöztek a házba. Reggel épp hogy becsengetés előtt beestem a terembe, de a tanár még nem volt bent.Viszont Katherine visszatért.
-Óóó, az évfolyam ribanca! Hallottuk a hírneve más városokig is elért már.
-Fogd be! Ne kezdjük újra! Inkább szedd tovább a kis piruláidat mielőtt gumiszobába kerülsz.-morogtam és leültem a helyemre, miközben Kathrine megfagyott képe jó érzéssel töltött el

 Matt és Brian nem nézett rám, nem köszöntek, akárcsak az utóbbi egy hónap mindennapján tették velem. De most valami más volt. EBédnél az udvaron ültem le és csak bámultam magam elé, mikor Zacky leült mellém.
-Hé, Lizzy mi van veled? -meglepettségemben csak nevetni tudtam.-Mi az?
-Zacky ezt most komolyan gondoltad?
-Hogy beszélgessünk? Igen!
-Egy hónapig, ti mindannyian semmibe vetettek, pedig neked én nem hazudtam, és te hagytad ezt az egészet!
-Kissrác korom óta a barátaim, nem tehettem, amíg nem rendezik a dolgaikat, ők a családom.
-Jó, ne izgulj, segítek! Nem kell beszélnetek velem, találkoznotok sem, elhozom majd a cuccaimat a házból és a tiétek.
-Liz ne csináld ezt! Barátok vagyunk!
-Én is azt hittem! De mind egyedül hagytatok!-kezdtem el sírni, így gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Közben bele ütköztem Mattbe is.
-Mi történt? Liz mi baj?-kérdezte lágyan megsimítva az arcomat.
-Nem kell ez a játék!-mondtam és ellöktem a kezét és tovább siettem. Hazáig szaladtam, fel egyenest a szobámba, ahol Josh fekvőtámaszozott éppen.
-Mi az?-hagyta abba ahogy meghallotta az első szipogásaimat.-Gyere!-húzott magához és kis puszikat adott az arcomra.
-Nem akarok beszélni, elegem van belőlük!
-Gyere vezesd le rajtam.... zuhanyozni készültem, gyere velem!-húzott a fürdő felé én meg bele mentem. Amit elkezdtünk a zuhany alatt az ágyban folytattuk, utána pedig szorosan a karjai között tartott, amitől megnyugodtam. Biztonságban érzem magam Joshsal és hogy itt maradt velem, hogy megbocsájtott sokat jelent. Kitart mellettem. És talán kezdem azt hinni, vagy inkább azt érezni hogy szeretem.
-Gyere most te el hozzám. Kicsit megszabadulhatsz az itteni életedtől, meglátod milyen az enyém, a családom, a barátaim.
-Ez most komoly?
-Igen!-csókolt meg.
-Akár megcsinálhatnám a vizsgákat most és akkor már nem kéne suliba járnom. Hosszabb időre is átmehetnék!-kezdtem bepörögni, és boldognak éreztem magam. Josh elmosolyodott és visszahúzott magához.
-Majd holnap elintézzük.-puszilta meg a fejem.
-De lenne valami, amit ma elintézhetnék...El kéne hoznom a házból a cuccaimat.Vagy legalábbis néhány fontosabbat, meg a fegyvereimet...
-Jól van, akkor menjünk!
Egy fél óra alatt összekaptuk magunkat és átsétáltunk a házba. Nem néztem körbe, egyenesen a szobámba mentem, Josh pedig utána egy dobozzal és két táskával. Minden olyannak tűnt mint ahogy még én hagytam izz, egyet kivéve, egy levél volt az ágyamon a nevemmel...
-Mi az?
-Nem tudom, de nem is érdekel!-dobtam vissza az ágyra és elkezdtem összeszedni a holmikat, amiket mindenképpen elakartam vinni.Nem féltem, hogy megjelennének a srácok, bár örültem volna, ha legalább ennyi jelét mutatnák annak, hogy valaha tényleg barátok voltunk. Szép csendben elmentünk és a hátralevő részét a a napnak Jacksonnal töltöttük, aki talán jobban élvezte,hogy Josh itt van, mint bárki más.
Másnap reggel egyből az igazgatóiba mentem, hogy elintézhessem, hogy mihamarabb levizsgázhassak. Mire végeztem, sietnem kellett, hogy oda érjek tesire.
-Hé Lizzy!-kapott el még az öltöző előtt Zacky.
-Nem érek rá bocsi!-löktem félre és berohantam átöltözni, már egy lány sem volt bent, viszont mire kiértem a pályára leesett az állam.
-A mai órán egy kis önvédelmi oktatásban lesz részük, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal alakítsanak párokat, ne keljen az őrnagynak választania párokat.-ordította a tanár, de persze nekem nem lett párom.
-Magának hol a párja?-kérdezte az őrnagy.
-Nincs rá szükségem, meg tudom védeni magam!
-Igazán? Miért kinek hiszi magát?
-Senkinek nem hiszem magam, de tudom, hogy mire vagyok képes!-morogtam, mire csak nevetni kezdett.
-Én leszek a párja!-sétált hozzánk Matt.
-Nem engedhetem, nem egy súlycsoport!
-Jobb is, levernélek, és te is tudod!-mordultam Mattre.
-Ugyan már, úgy sem lány támadná meg ha megakarják erőszakolni-nézett Matt az őrnagyra aki, gúnyos pillantásokkal rám nézve bólintott.
-Nem akarlak bántani.
-Akkor ne tedd!Lizzy beszéljünk, Briannel tisztáztuk ezt az egészet, elnyugodott, csak nem mer veled beszélni.-nézett Brian felé, aki messziről nézett minket.
-Nem érdekel, mind magamra hagytatok! Tudom hogy hülye húzás volt lefeküdnöm veled, de nem bánom, és csöppet sem gondoltam hogy egy barátom mondja hogy gusztustalan ribanc vagyok. -időközben el kellett kezdenünk a "verekedést". Matt kapott néhány fájdalmas ütést, és ki is rúgtam a lábát, így a földre került.
-Befejeztem Matt! Örülök, hogy ti még barátok vagytok, de úgy érzem nélkülem jobb nektek.
-Kérlek legalább csak gyere oda, hallgasd meg mit mondanak a többiek.-vágott könyörgő fejet, így végül bele mentem. Együtt sétáltunk oda Jimmyhez, Brianhez és Zackyhez.
-Szia Liz!-köszöntek, Jimmy és Zacky mosolyogva, Brian durcás képet vágva mint egy kisóvodás.
-Hello!
-Beülünk valahova suli után? Jó lenne beszélni, és...-kezdett bele Brian, de végig csak a földet bámulta. Nem bírt rám nézni.
-Nem érek rá!-vágtam rá mire Matt oldalba bökött.-Sajnálom!
-Csak egy óra!-kérte Brian és először végre rám nézett.
-Nem megy! Tanulnom kell, előbb vizsgázom, hogy elmehessek!-mondtam mire mind a négyen ledermedtek.
-Hova mész?-kérdezte Jimmy aggódva.
-Elköltözöm egy időre.-mondtam, még ha ez nem is volt igaz, gondoltam kicsit túlzok, hogy lássam mennyit jelentettem nekik.-Nem akarok itt maradni, így Joshsal elmegyek. 2 hét múlva vizsgázom, érettségizem.
-Ne menj el, mi lesz velünk? És a ház?-kérdezgetett Brian.
-EGy hónapig megvoltatok nélkülem, gondolom menni fog tovább is. A házból meg ami kellett elhoztam, a többit majd később elviszem. A tiétek.Most mennem kell!-mondtam és egyszerűen elsétáltam éreztem, hogy csordultig teltek a szemeim könnyekkel. De ott hagytam őket.


Ezzel a résszel szeretném lezárni az első szakaszt, vagy évadot, kinek hogy tetszik :) De nem sokára jön a következő és remélem továbbra is olvasni, kommentelni fogtok, mert ez nekünk sokat jelent :)

Life is just a game 49.

Skye:

December 11. Ma van Zacky szülinapja így Aleckkel tortát készítettünk neki, míg a többiek az esti bulit szervezik, illetve, amíg Jimmy Zackyt foglalja le.
-Anyu ezt már megehetem?-kérdezte Aleck miközben az ujjaival már így is a csokikrémet húzogatta ki a tálból.
-Mivel már nyakig benne vagy, igen!-nevettem el magam. Sokkal jobban vagyok mióta haza jöttem kórházból, viszont mindenki nagyon furán viselkedik.
-Na kicsit kidíszítjük a tortát, jó? Ezeket szórd rá!-adtam Aleck kezébe a dekor cukrokat. Ahogy kész lettünk elkezdtem mindent elmosni, a tortát biztos helyre elzárni a hűtőbe. Heidi volt az első, aki megérkezett hozzánk, de még mindig Brian nélkül.
-Sziasztok!-ült le hozzánk a konyhába és csatlakozott a csoki krém evésben Aleckhez.
-Brian?
-Ne is kérdezd! Nem tudom mit tehetnék.
-Mármint hogy haza menjen, vagy hogy ne használjon ki?
-Mindkettő. Érzelmileg zsarol most már nem először, és tudom, hogy ma este is bepróbálkozik. És mit mondjak ha azt kérdezi szeretem-e? Persze hogy igen!
-Pontosan ezt, szereted, de nem hagyod, hogy tönkre tegyen mindkettőtöket! Gusztustalan amit most veled művel. Minden közös összejövetelnél félrevon és...-itt kicsit megakadtam mert Aleck érdeklődő tekintettel meredt rám.-Tudod,- bólintottam Heidire, hogy vegye az adást Aleck nélkül- aztán se szó se beszéd ott hagy. Muszáj tenned ellene!
-És mi van ha megcsal? Ha én nem akkor más...
-Ha Ő szeret téged akkor nem! Na gyere segíts felöltözni, nem könnyű a pocakhoz ruhát találni.-simogattam meg a hasamat, ami egyre csak nagyobb lett.
-Tudod, mit? Újra szőke leszek, nem érdekel Michelle, én ÉN vagyok!-trappolt utánam Heidi végre kellő magabiztossággal, így kerestünk nekem ruhát aztán hárman Aleckkel elmentünk fodrászhoz.

Brian:

Vacsira mentünk mind Skyehoz, ő főzött és sütött, így Zacky nem sejti, hogy megyünk tovább mert egy hatalmas buli vár rá. Mikor megérkeztem Heidi nyitott nekem ajtót, de nem köszönt, már nem is próbálkozott. Rideg szemekkel nézett rám, megvárta míg bejövök, becsapta mögöttem az ajtót és ott hagyott. Furcsa....
-Sziasztok, én lettem az utolsó?-néztem a nappaliban üldögélő bandámat és a lányokat.
-Jah, de ezt már megszokhattuk tőled!-veregetett hátba Jimmy.
-Na jó menjünk enni, mert mi mindjárt éhen halunk....-jött mosolyogva Skye miközben így is majszolt valamit. Gyönyörű volt, attól hogy terhes kivirult, tényleg gyönyörű lett. Kár, hogy Heidi nem képes erre, ő nem akar gyereket, vagy lehet csak tőlem nem. Leültünk az asztalhoz, Heidi mellém ült, de egy szót sem szólt, és ezzel kezdett lassacskán megőrjíteni. A salátákat, a krumplit mindent úgy adott át rajtam keresztül, hogy érezzem az illatát... tudja mennyire imádom és direkt idegesít. Hátradőltem amennyire csak tudtam, hogy távolabb kerüljek tőle de így megláttam hogy a ruhájának nincs háta, nincs rajta melltartó. Pár pillanat kellett csak és azt hittem megőrülök komolyan.
-Most ezt fogod csinálni? Direkt heccelsz és közben hozzám se szólsz?
-Nem tudom miről beszélsz!
-Heidi ne nézz hülyének!
-Te meg ne nézz kurvának!-mordult rám és elfordult tőlem. Már értem, dühös rám és most így büntet. Hát legyen!

Zacky:

-Skye isteni volt minden, nagyon köszönöm! -húztam magamhoz és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Amit ő jó hosszú öleléssel viszonzott.
-Szeretlek Zacky! Boldog szülinapot!-motyogta mire elmosolyodtam.-De van még egy ajándékod!
-Tényleg?
-Igen, gyere velem!-húzott a szobája felé, ahogy bementünk felkapcsolta a lámpát és az ágyán egy gitár volt a régi és új közös képeinkkel.-Mindig téged éreztelek magamhoz a legközelebb, te vagy a legjobb barátom.-mondta könnyes szemekkel.-Na jó te és Jimmy, de csak mert tudom, hogy úgyis megkérdezi. De a lényeg, hogy nagyon szeretlek és köszönök mindent amit értem,.... értünk tettél.
Kicsit még megölelgettük egymást majd visszamentünk a többiekhez.
-Na mehetünk bulizni?-kérdezte vigyorogva Jimmy és átkarolt.
-Mehetünk! Skye te is jössz?
-Jön, de csak almalevet iszik!-simogatta a hasát Matt, de mindketten rám mosolyogtak. Fura volt, nem rég még úgy indult, hogy az "én gyerekem" lesz....

Brian:

Heidi végig táncolta az estét Zackyvel, Jimmyvel, Benjivel, Joellel, mindenkivel akivel csak tehette, engem meg semmibe vett. Lehúztam a whiskymet és elindultam felé.
-Gyere velem!
-Nem megyek!-rázta meg a fejét.
-Gyere!-kaptam el a karját és kirángattam a bár elé. Dühösen nézett rám mikor elengedtem. Megakartam csókolni de ellökött magától.
-Mi bajod van? Nem szeretsz? Egész nap direkt azon vagy, hogy megőrjíts.
-Nem Brian, tévedsz! Jól akartam csak érezni magam újra  a bőrőmben. Mert tudod elég szar érzés, hogy a férjed 3 hete haza se jön, de ha meglát, megzsarol, hogy dughasson egyet és ugyanúgy egyedül hagy.-láttam a fájdalmat a szemeiben és összeszorult a gyomrom.
-Az sem a legjobb, ha a feleséged, semmibe veszi, hogy gyászolsz, hogy te mit szeretnél.
-Hogy mekkora egy pöcs vagy! Én nem vettelek semmibe és az érzéseidet sem, mit gondolsz miért eszed minden kibaszott nap a kedvenc fagyidat, sütidet és iszod a kedvenc sörödet? MERT ÉN VISZEM ÁT SUZYHOZ MIELŐTT FELKELSZ!-ordított a képembe és ez lesokkolt.-De te csak kihasználsz, téged én nem érdekellek! Gyereket akartál ennyire kellettem, most meg csak szexre.
-Heidi a férjed vagyok, tudtad hogy ez ezzel jár.
-Mi van? Te azt hiszed a szexszel van bajom? Azzal van bajom hogy csak emiatt veszel észre, mióta nem jössz haza. Szeretlek és ezt tudod, haza várlak, szerettem a papádat és még apukád, Suzy, Florence is képes velem beszélni, találkozni, hagyják hogy segítsek, csak te nem! De tudod mit? Akkor nesze!-sírásban tört ki és hozzám vágta a gyűrűnket.-Elköltözöm, haza mehetsz! -köpni nyelni nem tudtam én nem ezt akartam. De mire kezdtem észhez térni Heidi már sehol sem volt. Visszasiettem a bárba hátha bement.
-Nem láttad Heidit?-kérdeztem Skyet,
-Brian mit tettél?-kérdezte idegesen és körbe nézett.
-Mi az?-jött aztán Matt is, Skye súgott neki valamit, aztán se szó se beszéd otthagytak.

Nobody's perfect 25.

Íme a folytatások, remélem tetszeni fog,  és még a kihagyás ellenére sem feledkeztetek meg rólunk és van még aki olvasson! :) Mostantól rendszeresen jelentkezünk majd!


Ott álltak körülöttem és nem tudtam kihez menjek, mit mondjak.
-Liz mi folyik itt?-kérdezte Josh nyugodtan.
-Oh, Liz meséld csak el mi folyik itt!
-Brian ne, kérlek!-néztem rá könyörögve, és amilyen halkan csak tehettem kérleltem.
-Liz?!-szólt Josh már sokkal erélyesebben.
-Meséld el hogy telt az este Lizzy.
-Brian kussolj!-mordult fel Matt a hátam mögött. De én csak pánikolni kezdtem, aztán remegni. Megfordultam és Mattre néztem. Láttam a szemében, hogy dühös, de hogy rászólt Brianre mégis nekem akart segíteni.
-Josh én...
-Mit?-szólt közbe Brian megint, mire Josh ráordított.
-KITAKARODNÁL MÁR INENN?!-Brian csendben kiment a házból jól becsapva maga után az ajtót.A szemei ahogy rám nézett majd Mattre csak úgy szórták a szikrákat.
-Josh én nagyon nagyon sajnálom...
-Matt ugye?!-szűrte a fogai között és megfagyott a levegő. Dühösen fordult Matt felé.-Tűnj most el innen!
-Josh...-amíg Matt felment az emeletre rám se nézett. Utána viszont.
-Liz miért teszed ezt velem? Tudtad nagyon jól hogy Matt és én...
-Én nagyon sajnálom, ez az egész apámékkal és én...
-Ugyan már, mindig volt köztetek valami, ne hazudj már a képembe.-kezdte felemelni a hangját mire Matt újra lejött.
-Nézd Josh Liz igazat mond, nem hazudik, nem volt köztünk semmi, amíg te nem voltál igen lefeküdtünk azóta nem, tegnapig..olyan rideg hangon beszélt végig hogy kirázott a hideg.-Nem jelentett semmit, tudod vannak igényeink, tegnap egyedül érezte magát én meg itt voltam és ezt kihasználtam. Fasz vagyok, ez van. Üss meg és tudjuk le most!-olyan nyugodt volt végig semmi érzelem se az arcén se a hangján. A mondandója végén rám nézett, nekem megcsak könnyek gyűltek a szemembe, tényleg ennyi voltam Mattnek? Csak ennyi? Josh nem ütötte meg, rám nézett Matt pedig csak elsétált. Szótlanul álltam nem értettem már semmit, Brian undorodik tőlem és direkt rosszat akart nekem, Mattnek csak szexpartner voltam... és Josh... Josh csak leült és bámult maga elé, újra és újra rám nézett de nem szólt...

-Josh mondj valamit!
-Mit? Mit akarsz hallani? Ez kell neked? Én nem vagyok jó?!
-Josh én csak... nálad jobbat nem is akarhatnék, te érted hogy mit jelent úgy élni ahogy engem neveltek... Te.. .én, nem rég nem is gondoltam volna hogy mi... hogy lehetne olyan pasim mint te...
-Liz fejezd be!
-Josh kérlek!
-Szereted őt?
-Mattet?-bólintott.-Nem, mármint mint barátot igen, de...
-Engem?-lesokkoltam, nem tudom hogy szeretem-e, hazudnom kéne?
-Josh én nem tudom... mi...
-Remek! -felállt és felém sétált. Megfeszült az álla és olyan közel hajolt hozzám, hogy szinte már éreztem a bőrét.-Hotelbe megyek, nem maradok itt!-morogta és kisétált a házból én meg azon kaptam magam, hogy futottam utána.
-VÁÁÁÁRJ!-kiáltottam mire megállt. megláttam, hogy a srácok mind ott vannak körülöttünk.-Ne menj el! Én nem,... nem tudom hogy szeretlek-e, nem tudom, hogy te szeretsz-e, de kérlek maradj! Kellesz nekem!-mondtam és egészen beleremegtem az egészbe, féltem hogy nemet mond.De semmit sem mondott, közelebb mentem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Nem fogta meg, csak mélyen nézett a szemembe.Már a sírás kerülgetett, és szívem szerint csak ordítani akartam volna, de akkor... megcsókolt.
-Soha többet....soha többet ne csináld ezt velem....-suttogta a csókok között, én meg csa ráztam a fejem miközben a nyaka köré fonva a kezeimet csimpaszkodtam.
Délután a suliban megvártam a srácokat, úgyéreztem talán már tudnék velük beszélni, de Brian semmibe nézett.
-Beszélhetünk?
-Miről Liz?-mordult fel.-Adtad itt a jó kislányt, hogy te baráttal nem kavarsz, velünk soha,... Azt hittem legjobb barátok vagyunk de a képembe, a szemembe hazudtál.
-Mert nem akartalak bántani... de tényleg a legjobb barátom vagy!
-De te nekem nem! Ribanc vagy a szememben érted ezt?-indult felém meg akkora hévvel hogy egy percig elhittem, hogy megütne, de Matt ott termett.
-Brian, nyugi haver!-lökte arrébb.
-Mi van? Te hogy bírsz ránézni, kihasznált végig! Mindannyiunknak hazudott...-folytatta de Matt távoltartotta tőlem, aztán ahogy végzett Zacky és Jimmy ők is csatlakoztak. Jimmy arrébb vitte Briant, Zacky meg velünk maradt.
-Én nem így akartam ezt én...
-Liz nem kell magyarázkodnod! Egy ideig azt hittem lehet köztünk több, de nem... köztünk csak így működött a dolog... hozzád Josh való!
-Én nem akarom, hogy ne legyünk barátok.
-Nyugi Liz, kell egy kis idő Briannek míg megnyugszik és Mattnek... de...-ölelt meg Zacky.
-De mi? Addig nem szóltok hozzám?-kérdeztem meghökkenve, de nem gondoltam komolyan, viszont ők igen. Nem szóltak semmit.
-Zacky, Matt, ez most komoly?
-Akárhogyis, de tényleg hazudtál! Lizzy értsd meg, Briannek végig bejöttél, azért húzta az agyad, Mattet kihasználtad, ők legjobb barátok évek óta, amíg egymás között ezt nem rendezik, te csak rontanál a helyzeten.-magyarázott Zacky miközben távolodtak el tőlem, míg ott nem hagytak tök egyedül. Elszúrtam az egészet és mindent elvesztettem, apám itt hagyott, a srácok is, Josh maradt csak velem és... mit tegyek?
Cikáztak a gondolatok a fejemben haza felé, ha a fiúknak ilyen könnyű leszarni a fejemet akkor nekem is az lesz, nem fognak érdekelni. Végülis az előtt is megvoltam nélkülük, akkor most miért lenne nehezebb? Úgy látszik nekik is jobb volt nélkülem...

Life is just a game 48.

Sziasztok, elnézést a kimaradásért, de közbe jött egy váratlan utazás :) de itt vagyunk és hozzuk a részeket, reméljük már vártátok és tetszeni is fog a folytatás.

Skye:

Már 2 hete voltam a kórházban mire megengedték hogy haza mehessek, de így is veszélyeztetett terhes lettem. December 5. és én már csak Mattet várom, hogy haza vigyen.Őszintén szólva nem tudom hogy mik történhettek odakint, de mindenki járt bent nálam, Syn, a családja, Suzy és Brian, a fiúk, még Walker is minden nap bejött. Már épp az ágyamat kezdtem beágyazni mikor két izmos, tetovált kar fonódott körém és tapadt a gömbölyű hasamra.
-Mehetünk?-kérdezte Matt mire már a kezébe nyomtam a táskámat és szembefordultam vele.
-Csak rád vártunk.-adtam neki egy puszit az arcára.
-Jól vagy?
-Igen, de nagyon szeretnék már a saját ágyamban aludni.-sóhajtottam fel mire nevetni kezdett.
-Akkoris ha mostanáig én aludtam benne?nézett rám, és olyan érzésem támadt, mintha Matt flörtölni akarna velem.
-Talán félnem kéne, hogy még mindig az ágyamban maradsz?
-Ha nem rúgdalsz ki belőle maradnék. Jimmy Heidi szpbájában van, a kanapé nekem kicsi, de szeretnék segíteni és Veletek és Aleckkel lenni.
-Fura lenne egy ágyban aludnunk, mert nincs köztünk semmi. Igen van 2 gyerekünk de én nem szeretnék most többet.-léptünk ki a kórházból és ahogy ezt kimondtam megálltam, hogy lássam, hogy reagál. Szembe fordult velem.
-Én várok, amíg úgy nem érzed, hogy...
-Matt, szeretnék csak a gyerekekre koncentrálni, egy ideig még biztos nem lesz köztünk semmi.-mondtam és majd összeszorult a szívem, láttam rajta, hogy nem erre számított, de amíg meg nem születik a kislányunk nem szeretném kitenni ennek. Ha esetleg megint csalódnom kéne Mattben és baja legyen, vagy koraszülött legyen. Haza felé síri csöndben ültünk a kocsiban, elég kínos volt, nem tudtunk ezek után mit mondani.

Heidi:

-Na jó Matt írt, hogy mindjárt ideérnek, szóval mindenki jöjjön be a nappaliba.-kiáltottam el magam, mire mindenki Matt családja, Brian családja a srácok, a mi bandánk, Walker vártuk haza Skyet. Két hete mér hogy Brian papája meghalt azóta sem költözött haza és nem igazán hajlandó velem beszélni, de nem hibáztatom, tudom, hogy mennyire közel álltak egymáshoz és Suzyval folyton beszélek így még ha őt nem is érdekli velem mi van én tudom hogy vele mi van. Most is itt ül velem szemben és meredten bámul, miközben már a 3. sörét issza....
-Megjöttünk!-nyitott be Matt és jött szorosan utána Skye, egybő odasiettem és megszorongattam szorosan magam mellett persze Aleckkel.
-Istenhozott itthon tesó!-szorongattam.
-Köszönöm, éhen halok!-vigyorodott el ahogy lenézett a sok kajára  a nappali asztalán.
Mindneki végig ölelgette és adott valamicske kis ajándékot a babának és a szülőknek. Én éppen a koszos tányérokat vittem ki, mikor Brian megszorította a kezem és félre húzott.
-Brian mi van?-kérdeztem, de csak meredt rám.
-Szeretsz engem?-kérdezte mire lesokkoltam.
-Persze hogy szeretlek!-mondtam de még mindig szorította a karomat.-Brian ez már fáj!-néztem a kezére ami már vörös volt attól ahogy szorított. De mire felpillanthattam volna magához rántott és hevesen, vadul megcsókolt. Annyira jól esett, hogy majdnem elejtettem a tányérokat. Pár pillanatra abbahagyta és elkezdett a konyha felé tolni, ahogy kiértünk én leraktam a tányérokat és ahogy újra felé fordultam megint hirtelen  lekapott és csak csókolt míg neki nem lökött a konyhapultnak. Kezeit végig a hétam lecsúsztatta a fenekemre majd felkapott és felültettet a pultra.
-Várj, várj, majd otthon...-mondtam de nem állt le.-Brian, ne itt, még...
-Szeretsz?-kérdezte megint és komolyan nézett a szemembe. Bólintottam mire feltűrte a szoknyámat a gatyáját meg letolta. Már nem tudtam ellenkezni, tudtam mit akar.
Úgy 5 perccel később csak úgy otthagyott, minden szó nélkül én meg borzasztóan éreztem magam. Lepattantam a pultról és takarítani kezdtem.

Matt:

Megszakad a szívem, ahogy nézem Skye milyen boldog és nekem ebben nincs helyem.Vagy legalábbis nem olyan amilyet szeretnék. Nehéz, tudom hogy szeret, de nem tehetek semmit. Belefogok őrülni ebbe.
-És tudjátok már mi lesz a neve?-kérdezte Suzy, mire Skye rám nézett és tudtam hogy most oda kell mennem hozzá. Ahogy odamentem elmosolyodott és a pocakjára nézett miközben átkarolt.
-Hát eddig úgy látszik, hogy ...-kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem.
-Emily Sanders.-mondta mire mindenki óóó, jaj dejó... milyen szép... de én is lesokkoltam. Sanders? Eddig nem volt szó róla hogy az én nevemet viselje a kicsi, mivel Aleck sem az én nevemet kapta.
-Tényleg?-kérdeztem, mire bólogatott.-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Aleck is már Sanders. Heidi ma intézte el.-suttogta a fülembe.
-Micsoda?
-Te vagy az apjuk, jogod van ehhez.-mondta mosolyogva és ha tehettem volna megcsókoltam volna, de inkább nem tettem, csak még egyszer megköszöntem.