Work Hard, Play Hard 1. rész

Brian:

-Hé, állj, ez az a ház.-csaptam Matt karjára, mikor felismertem a házat.
-Mi? Várj megnézem a címet!-kezdett el a zsebeiben keresni Zacky.
-Ne már, felismerem a házat, azon a fán másztam le, mikor le kellett lépnem.-vigyorodtam el, de Zack a hátsóülésről fejbevágott.
-Az apja megemlékezése van, állítsd le magad.-mordult,de inkább csak sértette az önbizalmát, hogy nekem megvolt ő meg hozzá se mert szólni.Kipattantam a kocsiból, és utánam a többiek is.
-Na akkor bemegyünk?-kérdezte Johnny és elindult előre.
-Figyelitek milyen bátor?-kérdeztem vigyorogva.
-Csakmert nem ismerte Jennyt a gimiben, akkor még a kocsiban ülne remegve.-mondta Matt mire nevetve elindultunk Johnny után.

Jenny:

-Szia, Johnny vagyok.
-Jenny.
-Részvétem apád iránt, biztosan nehéz lehet.
-Az.-bólintottam.Nem nagyon tudtam mit mondani, vagy szólni neki, nem ismertem fel, nem tudom ki, de mivel ez a nap erről szól, hát próbáltam mindenkivel beszélni.-Honnan ismerted apámat?
-Én nem, a barátaim jártak veled egy suliba,-mondta és hátra fordult a 3 srác irányába akik épp akkor indultak el felénk.-Kicsit félnek tőled, azt mondják legendásan jó csaj voltál.

-Nahát!Te aztán nem vagy semmi.-néztem nagyokat, és bár meglepett de elnevettem magam.-És köszi a bókot azt hiszem.-mondtam kicsit halkabban mire csak elmosolyodott, mivel megérkeztek a barátai.
-Sziasztok!-köszöntem, ők már ismerősek voltak, valamennyire emlékeztem, vagy legalábbis rémlett az arcuk.
-Nagyon sajnáljuk ami történt!
-Köszönöm, ne haragudjatok, de elég sokan jöttek és nem igazán tudom felidézni...
-Persze.Zacky Baker.-nyújott kezet az egyikük.
-Ó, persze, így már emlékszem.Nagyon sokat emlegetett apu mikor otthagytad a csapatot.-mondtam mire elkezdte a földet bámulni.-Ezek szerint nem folytattad a baseballt.-mondtam mire bólintott.
-Matt Sanders, de mi csak sulitársak voltunk, apád volt a tesitanárom.-mondta mire mosolyogva bólintottam, a fél gimi tesitanára volt, meg se próbálok már emlékezni rájuk. Aztán mikor az utolsó sráchoz fordultam már szélesen vigyorgott.
-Brian Haner, rám talán máshonnan emlékszel.
-Ohh igen, rémlik valami.-tűnt el a mosoly az arcomról.-A kínos tinédzserkori baklövések, mi?-kérdeztem mire az ő arcáról is lefagyott a vigyor, a többi srác meg csak nevetett.
-Mi?-kérdezett vissza zavartan.
-Vicceltem!-nevettem el magam.-Kiváncsi voltam még olyan beképzelt egoista vagy-e mint akkor voltál.De talán most méginkább, hogy jobban nézel ki.-mondtam mire a pillanatnyira felröpepn mosoly újra eltűnt.-Bent találtok még jó pár embert a gimiből, illetva ha maradnátok akkor van egy csomó kaja, sütemény...menjetek nyugodtan.-Johnny gyorsan megölelt még, ami mivel őt tényleg nem ismertem elég fura volt, de közben aranyos is, a többiek meg csak besétáltak mosolyogva.
Úgy este 7 körül kezdtek elmenni az emberek, lehuppantam a nappaliban a kanapéra, felhúztam a lábaimat és ot ültem összekuporodva.
-Jenny.-oldalra néztem és megjelent egy ismerős arc.-Johnny vagyok, a 3 sráccal jöttem.-mutatott oldalra és így már beugrott, bólogattam, intettem Brianéknek.-Nincs kedved eljönni velünk? Beülni valahova?Tudom engem nem ismersz, de a többi hozzád se mer szólni.-elmosolyodtam és a többiek felé néztem.
-Haner úgy emlékeztem tökösebb avgy ennél.--teljesen elképedt nekem viszont nevetnem kellett ettől.
-Na mit mondasz?
-Aranyos vagy, de majd máskor! Most jó egy kicsit csöndben lenni.-mondtam mire megértően nézett már vissza rám.
-Akkor megyünk, kitartást!
-Köszönöm! Sziasztok!-intettem nekik és így ki is ürült a ház.

Nobody's perfect 3.4.

Reggel ahogy felébredtem egyből kimásztam az ágyból és elindultam körbe a srácok között, hogy mindenki jól van-e.Brian és Jimmy nagyban horkoltak, de Zacky sehol sem volt.De túl sokat nem kellett keresni, mert a fürdőből jövő horkolás elárulta. A wc mellett ült.Elaludt.Odamentem lehúztam a wc-t, de még arra sem kelt fel.Elindulltam lefelé, de még a lépcsőn is idegen emberek aludtak.Ahogy körbenéztem elborzadtam, valahogy ez a része nem hiányozott a srácokkal való egyöttélésnek. Minedenhol  a földön kaja, pia, mocsok, emberek, borzasztó szagok...Elfintorodtam és még mielőtt én is rosszul lettem volna kinyitottam í bejárati ajtót hogy jöjjön be friss levegő.Egy két embert megböktem a lábammal de nem reagáltak, aztán eszembe jutott valami.Kimentem a kertbe és rákötöttem a slagot a csapra kinyitottam a vizet és visszamentem a házba.
-Akkor aki nem velem lakik most húzzon a francba!-mondtam, egykét ember felemelte a fejé és bámultak rám bambán de nem mozdult meg senki.Káromkodtam egyet magamba aztán megnyitottam a slagot és levizeztem az embereket a hideg vizzel. Sikoltozva, ordibálva keltek fel, káromkodtak de én csak tartottam a slagot és integettem.
-Liz, Lizzy mit csinálsz?-jött le Brian.
-Kipucolom az embereket!-morcosan nézett körbe, hogy 5 perc alatt eltűnt mindenki. Elzártam a vizet aztán elismerően bólintott.
-Eddig ez vagy délig tartott.
-De már itthon vagyok!-kacsintottam és visszavittem a slagot a kertbe.-A takarítás a ti dolgokot mennem kell dolgozni.
-Liz várj!
-Igen?
-Ez mi?-nyúlt a combomhoz és egy heget simított végig.
-Csak egy heg.-vontam meg a vállam, de nem engedett fel a lépcsőn.
-De ez új.
-Nem, régi.-furcsán nézett rám.
-Hogy szerezted? Nem emlékszem, hogy láttam volna.
-Brian hányszor láttál nadrág nélkül?-kérdeztem mire összehúzta a szemeit.-Na pont ezért nem láttad.Kiskoromban mikor apu vadászkéseivel játszottam, az egyik valahogy belém állt, nem emlékszem.De kérdezd meg Mattet, ez régi seb.-ahogy említettem Mattet elfintorodott és felengedett.Besiettem a szobémba, Matt az esti pózban feküdt még mindig és horkolt tovább, gyorsan felkaptam egy nadrágot a fegyverövet felcsatoltam egy felsőt, a blézeremet és indultam volna ki.
-De a strandon se tűnt fel soha...-jött Brian a szobámba és ahogy meglátta Mattet megtorpant az ajtóban.
-Ne aggódj, úgyalszik, ahogy tegnap este kidőlt, nem volt semmi.-mondtam egyből aztán válaszoltam és együtt indultunk ki a szobámból.-Lehet sose a lábamat figyelted, nem?
-Meglehet hogy a melled és a feneked izgalmasabb volt.-mosolyodott el és rám nézett.
-Kitakarítotok?-kérdeztem mire bólintott.Adtam egy puszit az arcára és elindultam a munkába.Mivel még új voltam egész nap mászkáltam terepen. Egyik szemtanútól a másikig, vissza a helyszínre, de élveztem, mégha csak megfigyelő voltam is.Még este vissza kellett mennem az irodába az örsre elintézni egy kis papírmunkát,de hirtelen karon fogtak.
-Liz!
-Zacky! Mit keresel itt?
-Behozták Brian öccsét, próbáljuk kivinni, de nem engedik el Briannel, csak ha bejön érte az apjuk vagy az anyja.
-Mi van? Mi történt?-kérdeztem és elindultam Zackyvel a kihallgatók irányába.
-Ártatlan nem csinált semmit, csak a hülye haverjai ott hagyták mikor betörtek valami hapsihoz.
-Zack, ha ott volt, hogy lehetne ártatlan?-kérdeztem, de erre nem válaszolt. Aztán megláttam Brian is a folyosón.
-Mi ez az egész?-kérdeztem tőle.
-Ő csak a kocsiban ült, nem csinált semmit.
-Ha ártatlan miért nem szólsz apádnak?
-Mert múlthónapban nem volt a toppon és apám azt mondta az volt az utolsó, hogy kihúzta a bajból, aztán mehet ahova akar.
-Miért mi volt akkor?-kérdeztem de csak megrázta a fejét.
-Tudsz segíteni?
-Mi? Nem!-tiltakoztam egyből.-De utána nézhetek, hogy hogy áll az ügy.-mondtam és elindultam az irodába.Megnéztem a mappákat, aktákat aztán meg is találtam. Hozzánk tartozott az ügy, de kilátástalannak tűnt a helyzet.
-Brian nem segíthetek, ahova betörtek a haverjai  az a polgármester háza.-ahogy ezt kimondtam Zack és Syn is elképedtek és káromkodni kezdtek.
-Dehát ő..
-Brian bűnrészes, mert ő vitte oda őket.Sajnálom.-mondtam viszont nagyon megsajnáltam láttam a csalódottságát.
-Van ügyvédetek?-megrázta a fejét.-Fel kéne hívnod apádat, vagy anyukátokat.Beszéljek az öcséddel vagy te tudtál vele beszélni?
-Nem, nem engedtek behozzá, azt mondták még ki kell hallgatni meg felvenni valami...
-Jó, várj itt.-mondtam és megkerestem a főnökömet.Megbeszéltem vele, hogy hadd menjek be a kihallgatáshoz, és könnyen bele is ment.
-Ismeri az ügyet?
-Igen sajnos, a bátyja a lakótársam, hallottam mi történt.
-A fiút ismeri?
-Nem, sosem találkoztunk.-mondtam még ha nem is volt igaz, ismertem Brentet, de nem mondhattam el.
-Rendben, akkor legyen nincs akadája, szóljon a báytjának hogy megkezdődik a kihallgatás, és ha akarnak még most hívhatnak ügyvédet, mi meg értesítjük a szülőket.-mondta így mentem is, szaladtam végig a folyóson, hogy visszaérjek Brianhez.
-Figyelj bemehetek hozzá, tudok majd vele beszélni, de felhívják a szüleiteket. Jobb lenne ha előttük te telefonálnál.-mondtam majd megöleltem Briant. Láttam rajta, hogy mennyire ideges és egyre jobban sajnáltam, és lettem ideges én is.
-Üdv Mr. Haner, hány éves is?-kérdeztem ahogy beléptünk a kihallgatóba, így próbálván jelezni Brentnek, hogy "nem ismerem".
-19.
-Tudja miért van itt?-kérdezte a főnök de Brent csak engem nézett.
-Mert ültem a kocsimban?
-Ne viccelődjön!-szóltam rá és láttam rajta hogy vette az adást.
-Bűnrészes egy betörésnél. Tisztában volt vele, hogy hova akartak betörni?-Megrázta a fejét, láttam, hogy megijedt.Kinyitottam a mappát ami a kezemben volt, a barátai fényképeivel mintha bele akarnám ásni magam az ügybe.
-Gibson kijönnél kicsit?-szólt be az egyik munkatársunk a főnök meg rám nézett és ki is ment. Én gyorsan kitéptem egy lapot a mappában lévő jegyzettömbből és írtam egy üzenetet Brentnek, mivel biztosan figyeltek minket az üvegen keresztül. Így viszont, hogy én háttal ültem nem láthattak semmit.
"Nem tudják, hogy ismerlek, segíthetek, ha elkezdesz sértegetni vagy beszólogatni"
Ahogy elolvasta bólintott én meg a zsebembe gyűrtem a kis papírt.
-Mr. Haner megjött a kirendelt ügyvéd.-kísérte be a főnök én meg bíztattam Brentet néhány pillantással, hogy gyerünk.
-Ideje, legalább ez a kirakat zsaru lelép.-Elfintorodva ránéztem, nem sok kellett hogy ne röhögjem el magam, ez nagyon gyenge volt.
-Még jövök.-szóltam neki és felálltam az asztaltól direkt lassan szedve össze a papírokat, hátha még eszébe jut valami.
-Várjon csak, nem maga az akinek lelépett az apja mert maga otthagyta a tűzben az anyját?-kérdezte mire felkaptam a fejem és Brentre néztem, ő csak vigyorgott.
-Fejezze be, ne szóljon egy szót se.-csitította le az ügyvéd.
-Ehhez semmi közöd.-mondtam és bár tudtam hogy azt teszi amit mondtam, de komolyan gondoltam.
-Szóval így volt?Ott hagyta a tűzben meghalni?-kérdezte újra, elejtettem a mappát és az asztal mellé léptem, hogy közelebbről nézhessek le Brentre.
-Túl messzire mentél.-morogtam és behúztam neki egyet.
-LOCKE KIFELÉ!-ordított rám a főnök, Brent félve pillantott felém, az ügyvédje meg felpattant.
-Ez rendőri túlkapás, így az ügyfelemmel szemben támasztott vádat ejteniük kell.
-LOCKE INDULJON!-kimentem, a folyosón állt csendben aggódva Zacky és Brian.-Hogy a francba képzelte ezt?Most el kell engednünk.
-Hallotta miket mondott nekem.
-Nem érdekel, ez a módszerük. Felfüggesztem egy hétre, gondolkodjon. Jobbnak hittem ennél. Ha visszajött pedig keresse fel a pszichológust, megértette?!
-Igen főnök.-mondtam és elsétált ott hagyva. Mire megfordultam az ügyvéd elégedetten sétált ki a kihallgatóból.
-Liz mi volt ez?-jöttek oda a srácok.
-Sokkal tartozol nekem.Összeszedem a cuccom és megyek haza, addig vidd el az öcsédet mert nem csak megjátszottam hogy behúztam neki.
Kiskitérővel mentem haza, megálltam egy kis kínai étteremnél és vettem magamnak kaját aztán mentem tovább.
Ahogy beléptem az ajtón a fiúkat hallottam.
-Sziasztok!-köszöntem. Kimentem a konyhába egy villárt és indultam be a fiúkhoz a nappaliba. Aztán megláttam, hogy Brent is ott ül a fiúkkal.
-Liz bocsánatot akartam kérni.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Ha azt mondják hogy szólj be, talán valami olyat hogy kurva, vagy ribanc...-mondtam és lehuppantam egy fotelbe.
-Ne haragudj!
-Liz én meg köszönöm.
-Sokkal jöttök nekem, egy hétre felfüggesztettek, hogy te kikerülhess.De figyelmeztetlek nincs több szivesség és ha még egyszer ilyennel akarsz beszólni hagylak a börtönben rohadni.-mondtam de a fiúk csak nevettek.-Komolyan mondtam!-hiába szabadkoztam Brian odajött hozzám és megölelt.
-Imádlak Lizzy, nagyon köszönöm!-suttogta és ez nagyon jól esett.Hiányzott hogy ilyen közeli és jó barátok vegyenek körül.

Life is just a game 70.

Sziasztok Na elérkezett az utolsó rész, remélem összességében tetszett a fic, nehezebb volt egyedül befejezni mint azt gondoltam, de sikerült. Valószínűleg nem éppen ilyen befejezésre számítottatok de nem szeretem az átlagos és szokványos sztorikat.... :D

Skye:

-Igen?-nyögtem a telefonba közbe jobban magamra húzva a takarót
-Skye, de jó!
-Ez sziréna?-kérdeztem és mikor tudatosult hogy Brian hív kipattant a szemem.
-Igen, mentőben vagyunk, Heidi elkezdett vérezni és azt mondja nem érzi a kicsiket és fájdalmai is ...
-Jó nyugodj meg! Melyik kórházba mentek?
-A délibe.
-Rendben, indulok én is, próbáld megnyugtatni, nem lesz semmi gond!Szeretlek titeket, mondd meg neki, jó?-kértem és már másztam ki az ágyból.
-Megmondom!-válaszolt még Brian aztán letettük.
-Matt! Matt ébredj, be kell mennünk a kórházba!-rántottam le róla a takarót.
-Mi az? Miről beszélsz?
-Most viszi egy mentő be Heidit, be kell mennünk, ott kell vele lennem.-kapkodtam magamra gyorsan a ruhákat.
-Nem lesz baj ne félj!Hívok egy taxit.-mászott ki ő is az ágyból.
-Nem kocsival megyek!
-Skye így ne vezess, pár perc és itt a taxi, úgyis Alecket is még fel kell öltöztetni, nem hagyhatjuk itt.
-Jó gyertek taxival én máris indulok!-rohantam végig a házon  a kulcsokat keresve.
-Skye szivem kérlek, várj...
-Nem Matt mennem kell!-csaptam be a bejárati ajtót és beültem a kocsiba, mielőrr elindultam próbáltam még pár nagy levegővel lenyugtatni magam de a kezem ígyis remegett.

Heidi:

-Brian, ha valami komoly, akkor szeretném, hogy a babák legyenek az elsők.-szorítottam a kezét a még a mentőben.
-Heidi ne beszélj hülyeségeket, mind egészségesek és szépek vagytok és lesztek, nem lesz semmi gond, csak kicsit hamarabb jönnek.-remegett a hangja ahogy küzködött az érzelmeivel.Láttam rajta hogy nem akar előttem kiakadni,de a keze hideg volt és remegett ahogy engem és a hasamat figyelte.
-Brian komolyan, annyira akartál gyereket, nem...
-Most hallgass, oké?! Veled akartam mindezt, nem nélküled, szóval ne merészeld feladni!Velem kell hogy maradj mert egyedül kevés leszek egy gyereknek is.Szeretlek és nélküled ez nem menne.-ahogy ezt mondta már alig láttam annyira bekönnyeztek a szemeim. Hozzám búj amennyire tudott és éreztem hogy az ő könnyei folynak az arcomon.
-Szeretlek!-suttogtam neki mire megcsókolt. De a mentő megállt és már toltak is be.Briannel elszakadtunk olyan gyorsan toltak és olyan sok ember került körém hogy már nem tudtam fogni a kezét, mindenhol csak orvosokat és ápolókat láttam és ettől elfogott a pánik.

Brian:

-Mikor mondd már végre valaki valamit?! Hogy van a feleségem?-kaptam el minden nővért aki arra jött, de mind csak a fejét rázta.
-Mr Haner?-állt az ajtóban egy orvos gyorsan odaléptem hozzá.
-Én vagyok!
-Üdvözlöm!-nyújtott kezet.-Én fogom a feleségét műteni.
-Műteni? Miért? Nagy a baj?
-Nagyon rossz a babák szívhangja, gyengék az életjelek és valószínűleg levált a méhen belül a méhlepény ezért a sok vérMihamarabb meg kell műtenünk mert így ő is és a babák is könnyen elvérezhetnek.Nem tudom garantálni, hogy mindhárman túl élik ezt!-
-Akkor ne ácsoROGJON ITT, HANEM HÚZZON BE ÉS MENTSE MEG ŐKET!-kezdtem a végére kiabálni de nagyon ideges lettem a hallottaktól. Az orvos meg se szólalt bólintott és eltűnt az ajtók mögött.
-Brian?!-hallottam Mattet megfordultam és már Aleckkel jött a karjában.-Mi az tudsz valamit?
-Meg kell műteni mert baj van a babákkal.
-Jól van haver ne izgulj, nem lesz semmi gond.Mind jól lesznek!-veregetett vállba Matt, Aleck meg csak aludt a karjaiban, én meg csak idegesebb lettem, hogy én talán a karjaimba se foghatom a gyerekeket.
-Skye? Ő hol van?-kérdeztem Mattet de Matt értetlenül nézett rám.
-Ezt hogy érted? Még előttünk elindult,nem ért ide?-megráztam a fejem Matt meg aggodalmas arcot vágott, láttam hogy megijedt.
-Hééé, mi a helyzet? Mindenki jól van?-bukkant fel apám, de ahogy rám nézett csak megölelt.
-Heidi és a babák is életveszélyes állapotban vannak, műteni kell.-mondtam még az apámat ölelve.
-Jól van fiam, ne idegeskedj, biztosan nem lesz semmi.Suzy otthon maradt Mackkel, nem akartuk behozni.
-Persze megértem.

Matt:

-Skye vedd már fel.-járkáltam fel alá én is.De akárhányszor hívtam mindig addig csörgött hogy a végén hangpostára kapcsolt.
-Semmi?
-Nem, semmi.néztem Brianre és nekitámaszkodtunk a nővérpultnak.
-Rendben, hozzátartozója van? Értem, akkor feltelefonálok hogy előkészítsék a műtőt.-hallottuk ahogy egy nővér beszélt telefonon.
-Ez borzasztó!Kiráz a hideg hogy mennyi beteg és sérült ember van itt.-fogta a fejét Brian, és én maximálisan egyet értettem velem. Ahogy néztem Papa Gates-t a széken ülve ölében Aleckkel el se tudtam képzelni, hogy valami baj legyen vele.
-Nézd újabb mentő, nem hiszem el és még semmit nem tudok hogy a feleségemmel mi van.-kezdett újra dühöngeni Brian, de próbáltam lecsitítani.
-Brian nyugodj meg, amíg nem jön le az orvos addig jó. Érted? -néztem rá, de hirtelen az arca lesápadt és idegesebbnek láttam ahogy előre bámult.
-Matt, én...-mekegett.
-Mi az?-kérdeztem és megfordultam egy nőt toltak be tiszta vér volt a hasa, a mellkasa, mikor arrébb ment az egyik mentős megláttam az arcát.
-HÉ! VÁRJANAK!-rohantan oda és kisimítottam a haját az arcából.-Édes istenem!-szorult el a torkom és kezdtem könnyezni.
-Uram ismeri a hölgyet?
-A feleségem ő itt a feleségem! De mi? Ez hogy történt?
-Autóbalesetet szenvedett, oldalról elkapta egy autó és beborult az autója fejjel lefelé állt meg az út mellett.
-És mik?
-Kérem, most sürgősen meg kell műtenünk, nagyon súlyosak a sérülései mihamarabb segítségre van szüksége.-mondta az orvos és már tolták is el.
-Rendben.-bólintottam csendben.
-Ha tudunk bármit értesítjük.-visszafordultam Brianhez és a fiamhoz.Láttam, hogy Brian már a földre rogyott és csak a fejét fogta, nagyon ideges lett. Aleck is felébredt már. Én meg mint aki lefagyott ott ragadtam nem akartam felfogni, sem megérteni, hogy mi történt.
-Mr Haner?
-Itt!-pattant fel Brian.
-Velem jönne?
-Persze!-intett nekem és már ment is el.

Brian:
-Meg kellett a feleségét császároznunk jelenleg a babákat inkubátorba helyeztük, nem lett semmi komoly bajuk a kora szülésen kívűl.
-És a feleségem?
-Még műtik. A vérzés annyira erős, hogy nehéz elállítani a vérzést.
-De túl fogja élni?-pillanatra ledermedtem nem tudtam tovább menni, amíg nem válaszol a nővér.
-Nem tudom. De kérem jöjjön, megnézheti a gyerekeket.-húzott az ablakhoz amin keresztül láthattam őket.Annyira kicsik voltak még.-Nem lesz velük gond, ha megtudnak erősödni az inkubátorban, teljesen jól fejlődtek a súlyuk is kielégítő mindketten 2 kg fölött vanank, ami nagyon jó.
-De csak 6 és félhónapra születtek.-suttogtam.
-De nagyon jó helyük volt,a körülményekhez képest egészségesek.-mondta és én egyetértettem.Ha Heidi nem is volt tudatában de nagyon vigyázott rájuk, csak egészséges kaját evett és gyümölcsleveket, zöldségeket, vigyázott a pocijára.Ahogy ezekre gondoltam sírni kezdtem a gyerekeimet nézve.
-A nevüket tudja? Megbeszélték?-megráztam a fejem.-Rendben akkor adok időt, majd a feleségével átbeszélik.-bólintottam, remélem úgy lesz.
-Várjon!Milyen neműek?-kérdeztem a nővér felé nézve.
-Egy fiú és egy lány! A fiú az idősebb-mosolyodott el.

Matt:

-Uram maga az autóbalesetes hölgy hozzátartozója?
-Igen!
-Vannak további hozzátartozói?
-A húga de őt most császározzák, vagyis azt hiszem, de én a vőlegénye vagyok, és a fiúnk van még, de...
-Kérem, a mennyasszonya most magánál van és szeretne Önnel beszélni.
-De ezt nem értem, azt mondták meg kell műteni, nem műtik? Akkor mit csináltak az elmúlt fél órában?
-Uram nem szóltak?-ettől ideges lettem és az ajtóba öklöztem egyet.
-GONDOLJA HOGY TUDOK BÁRMIT IS MIKOR SENKI NEM MOND SEMMIT?
-Amennyire lehetett stabilizálták az állapotát, de annyi vért vesztett és olyan komoly sérüléseket szenvedett, több szerve sérült, csontjai törtek ,hogy nem lehetett minden egyszerre elvégezni, mert sok lenne a szervezetének. Jelen pillanatban magánál van és szeretne Önnel beszélni.-potyogtak a könnyeim, de minden szó nálkül mentem az orvos után. Egy gépekkel teli kórterembe vezetett.Skye falfehéren feküdt az ágyban, a feje több helye leragasztva, a karján egy átvérzett kötés.
-Édesem!-csuklott el a hangom de leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. Elmosolyodott.
-Sajnálom.-suttogott.-Meg kellett volna várjalaka.-bólintottam de ő még csak mosolygott.
-Skye annyira szeretlek!-puszilgattam a kezét és láttam hogy lecsordult egy könnycsepp az arcán.
-Heidi?
-Jól vannak, nincsen semmi gond, egészségesek a babák.-mondtam, de csak Skyenak akartam megkönnyíteni, hiszen nem tudtunk még onnan se semmit.De Skye csak mosolygott.
-Matt szeretlek és Alecket is,mondd meg neki, jó?
-Megmondom, de ha jobban leszel te is elmondhatod neki.-szorítottam a kezét az arcomhoz, nagyon hideg volt.
-Édesem..-suttogtam, nem tudtam, hogy mit mondjak neki, láttam, hogy mondani akar valamit, de elkezdett köhögni. Hirtelen vér buggyant fel a szájában.-Kicsim!-már égették a könnyek az arcomat.-SEGÍTSÉG!-ordítottam és körbe vették az orvosok.Leültem a földre és néztem mit csinálnak vele.Letépték róla a kórházi ruhát és a mellkasán lévő sebet kezdték felnyitni, közben már dugtak egy csövet le a torkán.
-Skye, kérlek.... Skye...-ültem és csak remegtem a földön ülve.Hallottam az orvosokat és ápolókat."A mája lesz az" "Túl sok a vér, még kell géz""Nem látni honnan jön""Nem tehetünk semmit" ez volt ami a legjobban fájt, Skye ott feküdt minden csupa vér.Kicsit még magánál volt, felém fordította a fejét és láttam hogy elmosolyodott.Aztán sípolni kezdtek a gépek.
Szánakozva néztek rám az orvosok és ápolók.De nem érdekelt, csak Skyet láttam az ágyon fekve, vérben úszva.
-Szeretlek!-mondtam és lassan felkeltem.Elindultam ki, alig tudtam járni, mintha részeg lennék, forgott velem minden, nem láttam tisztán, csak később jöttem rá, hogy azért nem mert végig zokogtam, nem tudtam abba hagyni.Visszamentem a váróba, ahol Papa Gates állt a karjában Aleckkel. Láttam rajta ahogy rám nézett, hogy rájött mi történt. Letette a fiamat és mielőtt még összerogytam volna elkapott.
-Matt, jól van! Gyere! Itt vagyok!
-Apa, apuci...hol van anyu... apa...-hallottam Alecket,de csak a fejemet ráztam és sírtam.

Heidi:

Zúg a fejem, és a hasam, úristen nagyon fáj a hasa. Felriadtam és a kezem már a hasamon volt. Puha volt, és kicsi.Megijedtem.
-A kicsik? Hol vannak a babáim?-szóltam, de sehol senki nem volt.-Próbáltam felülni de annyira feszített a hasam, hogy nem ment.-Brian?-szóltam és hirtelen belépett az ajtón. A szemei feldagadva a sírástól vörösek.A fejemet kezdtem rázni és könnyekkel teltek a szemeim.
-Ne, mondd hogy nem, túl kellett élniük, én nem...-dadogtam és néztem az ajtót hátha betolják a kicsiket.
-Jól vannak, egy fiú és egy kislány, teljesen egészségesek, csak a koraszülés miatt figyelik meg őket.-mondta de olyan rekedt volt a hangja.
-Hálaistennek. Szépek? Ugye?-bólintott, de eült mellém az arca még mindig gondterhelt volt.-Mi a baj? LÁtom, hogy...-megrázta a fejét aztán sóhajtott és a kezemet szorongatta.
-Volt egy baleset és...-ledermedtem, pörgettem a fejembe hogy mi történt, kivel van baj, de csak vártam hogy mit mond,-Skye a saját autójukkal indult el.-hevesebben vert a szívem és fájdalmat éreztem a mellkasomban, a torkomban, alig kaptam levegőt, lüktetni kezdett a fejem, ahogy láttam Brianen hogy folynak a könnyei.-Oldalról beleütközött egy másik autó és... az autója megpördült és felborult.-Csk a fejemet ráztam és előre hátra dülöngéltem. -Nem, nem nem nem...-mondogattam, de Brian újra kinyitotta a száját.
-Annyira sajnálom édesem... Utánad hozta be a mentő...
-Matt? Aleck?
-Külön jöttek, Skye mihamarabb be akart érni.-szipogott.
-És? Hogy van? Nagyon súlyos?-kérdeztem elcsukló hangon, de éreztem hogy jobban szorítja a kezemet.
-Nem tudtak...-elfordítottam a fejem.-Megműtötték, de...
-Ne.-suttogtam.-NE!-ordítottam és elrántottam a kezemet Briantől.-NEM MONDHATSZ ILYET NEKEM!
-Heidi?-lépett be Matt.Ahogy ránéztem éreztem minden fájdalmát.Majd széttépett belülről az érzés, égett az arcom, lüktetett a fejem, remegtem és azt hittem elhányom magam.
-Matt, ez nem igaz, ugye?-kérdeztem, de csak sírni kezdett ahogy odasétált hozzám.
-Azt üzente, hogy szeret.És nagyon örült, hogy jól vagytok.-szipogott végig.Felényújtottam a kezem és a nyakamba borult, szorosan öleltük egymást és csak sírtunk.

Egy héttel később...

-Édesem, mi legyen a nevük?
-A kislány Skye, Skyler!-mondtam, a tolószékben az ablaknál nézve.-Skyenak hívják.
-Tetszik.-puszilta meg a fejemet.
-A fiú?-kérdeztem mire Brian leült mellém egy székre.
-Mikor még Skyejal beszéltem volt egy név ami neki is és nekem is tetszett.
-Mi?-kérdeztem.
-Ryan.
-Legyen.-suttogtam és ott ültünk tovább csendben.

Matt:

-Apa.-keltem Aleck simogatására.
-Igen?
-Szeretlek.-ölelt meg.
-Én is.És Anyukád is nagyon!-borult a nyakamba, felültem a kanapén és felkaptam az ölembe.
-Hiányzik.-motyogta, és azt hittem a szívem szakad meg.
-Nekem is.Nagyon hiányzik Anyu.De tudod, hogy nem felejtjük el. Látod, ott vannak  a képeink mindenhol.És a sok emlék a buksinkban.Mindig velünk lesz anyu, mert nagyon szerettük egymást.-öleltem magamhoz, hogy ne lássa ahogy sírok.Csak az utolsó percek pörögtek végig a fejemben újra és újra. Ahogy még rám néz és elmosolyodik. Sosem tudom majd elfelejteni és nem is akarom.

Life is just a game 69.

Heidi:

El sem hiszem hogy véget ért a nyaralás.Még ma este indulunk vissza, de nem akarok.Maradni akarok, nem akarok haza menni, nem akarok az a nő lenni akit sajnálnak, akire úgy néznek, és akiben csak az inkubátort látják a gyerekekhez, Felfordul a gyomrom ha erre gondolok.
-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem Brian.
-Hova?
-Le a partra! Élvezzük még ki, hogy itt vagyunk!
-Nem akarok, akkora vagyok mint egy bálna.
-Nem vagy akkora, csak a pocid miatt látszik, hogy terhes vagy, de édes 6 hónapos terhes vagy, ikrekkel.-finoman magához húzott és megcsókolt.-Szeretlek, szerettelek régen is, most is, mielőtt terhes lettél akkoris, ha megszülettek azután is, úgy ahogy vagy!-jól esett hogy ezt mondta és hogy közben végig puszilgatott.
-Én is szeretlek!-elmosolyodott és most a hasamra tette a kezeit.-Őket is!-motyogtam mire megint csak megcsókolt.Pedig nem volt igaz, nem tudom hogy kik ők, csak hogy bennem vannak, és ....rossz érzés a tudat, hogy nem várom őket annyira mint mindenki körülöttem.Nem tudom őket szeretni, nem tudom kik ők, mik ők...Lementünk a partra és leültünk félig a vízbe.
-Nagyon jól néztek ki!-mondta Brian és hirtelen lefényképezett.
-Ne már!
-Nincs is rólad terhes kép!Legalább már van egy bizonyíték, hogy a te gyerekeid.-mosolygott és tartotta felém a telefont, hogy lássam.

Syn:

Látom rajta, hogy nem érzi jól magát, és egyre kevésbé hiszem, hogy Skye jót tesz neki ezzel, hogy hagyja hogy ne vegyen tudomást a gyerekeinkről.
Tudnia kell, hogy szeretem őket, hogy a gyerekeink is őt, és neki ís így kell éreznie.
-Csodaszép vagy, nem híztál meg mint általában a kismamák, igazi szexy rocksztár kismama vagy.
-Na persze!-mosolyodott el.
-Igen, Zúznak a babáink a pocakodban!-simogattam meg a hasát és hirtelen mocorogni kezdtek.-Milyen érzés?
-Mi? Hogy mozognak?-bólintottam mire oldalra döntötte a fejét.-Furcsa, kellemetlen.Néha fájdalmas.
-Kicsit se jó?
-Nem tudom, érzem hogy bent vannak, hogy mijük hol van de nem látom őket és ezért furcsa.-minden kismama boldog mikor beszél, de Heidi nem.Félek, hogy túl hirtelenül jöttek a babák, egy is sok lett volna neki, nem hogy kettő.
-Min gondolkozol?-kérdezte, de nem akartam elmondani, mennyire féltem.
-Csakhogy lányaink vagy fiaink lesznek.Nem kéne már megkérdeznünk?
-Uhh remélem nem lány mindkettő, a lányok borzalmasak.
-Miért?
-Én átéltem, ha valaki felcsinálná a lányomat én nem elmennék, hanem megölném azt a pasit.
-Emiatt ne aggódj szivem, ha lányaink lesznek gondoskodom róla, hogy a nészéjszakáig senki és semmi ...
-Jó, inkább hallgass!-nevetett, végre.-Gondolod a rocksztár apjuknak elhiszik, hogy ez a helyes, több nőd volt mint ahány hajszál lesz a fejükön.
-Mi?! Ez nem igaz!-mentegetőztem, de nevetett végre, boldogan, úgy hogy a gyerekekről beszéltünk.-Neked is voltak kalandjaid azt hiszem.
-Dehogyis, csak te! Minek nézel?
-Heidi!
-Jó talán !-nevetett ismét.-De látod ezért nem akarok lányokat, olyanok lesznek mint én és Skye.Borzalom!
-Ha egyikük is olyan lesz mint te, akkor már nem lehet rossz!

Skye:

Már a gépen ülünk felszállásra várva,de Matt és köztem még nem igazán rendeződtek a dolgok.
-Szeretsz Matt?
-Igen.dörmögött.
-Én is, akkor miért nem viselkedünk úgy? Egy család vagyunk számít ez bármit is?
-Nem!-végre felém fordult.
-Csókolj meg!-kértem mire kicsit ódzkodva de megcsókolt, persze Aleck ezt nem hagyhatta szó nélkül!
-Fúúúj már megint?!Anya apa ez gusztustalaaaaaan!
-Várj öcsi ha nagy leszel csinálsz te rosszabbakat is!-kacsintott rá Matt mire csak megrázta a fejét.-Felnőttek, undorító.-motyogott magába.
Hajnalba szállt le a gépünk és taxival mentünk is haza.

Már két hete itthon vagyunk, de Heidit nem tudom kimozdítani sehova, a pocija már hatalmas, napról napra nagyobb talán ez lehet az oka.

Heidi:

-Brian ébredj!-kezdtem rázogatni.
-Hm?
-Ébredj valami baj van!
-Mi? Mi baj?-ült fel még csukott szemekkel az ágyban.
-Egyideje nem mozognak a babák és nagyon fáj a hasam.
-Mióta?
-Már egy ideje, nagyon hasogat!
-Jó hívok egy mentőt, addig öltözz fel!-bólintottam és óvatosan kikeltem az ágyból.Bementem a fürdőszobába átvettem a pizsomámat és elindultam kifelé, de egyre élesebben hasogatott a hasam.
-Brian?!-nyöszörögtem már, és a hasamhoz kaptam, aztán valami meleg éreztem, benyúltam a két lábam közé de sokkot kaptam, véres volt a kezem.-Brian?!-szóltam már sírva és óvatosan lépdeltem tovább.
-Gyere édes, mindjárt..-jött be de ahogy meglátta hogy a nadrágom és a kezem is véres láttam az arcán a rémületet.-Gyere!-felkapott a kezébe és elindult velem lefelé a bejárati ajtóhoz, már hallottam a szirénát és a dörömbölést az ajtónkon.Brian letett  a lépcső alján kinyitotta az ajtót a mentősök meg már körbe is vettek de én csak zokogtam.
-Ne félj kicsim már minden rendben lesz!-puszilt meg Brian ahogy kitoltak.
-Nem, a babáink, valami gond van....-szipogtam de már be is raktak a mentőbe, Brian felugrott és szirénázva elindultunk a kórházba,közbe Brian körbe telefonálva Suzyéknak,Skyenak és a fiúknak.

Sex on the Beach 15.fejezet

Ava:

A buszon egy idegen ágyban ébredtem, de hallottam, hogy a fiúk beszélnek, így csukva tartottam a szemem, hadd higgyék, hogy még alszom. Nem szép, de kíváncsi lettem.
-Matt, tetszik neked?
-Haver komolyan most már nagyon idegesítesz!
-Csak válaszolj!
-Brian Ava csak munkatárs, nem tetszik.Megvolt kész ennyi!-ahogy ezt kimondta ideges lettem. Megvolt, kész ennyi?!Hát basszus, szívem szerint ordítva keltem volna fel, de mivel még éreztem, hogy megy a busz csak elkezdtem mocorogni és befordultam a falhoz. Akkor már kinyitottam a szemem és magamban dühöngtem.Belefurtam a fejem a párnába és morogtam magamban, aztán pár perc alatt kezdtem lenyugodni ahogy megbódultam a párnán lévő illattól. Csak egy numera voltam neki, nem is érdeklem, csak munkatárs. Talán jobb is ez így, de akkoris bosszant, hogy mondhat valaki ilyet?
-Mi az tetszik az illatom?-hallottam meg Syn hangját, de csak hümmögtem neki.-Van még rajtam is ha kell.-felültem az ágyban és felé fordultam.
-Direkt a saját ágyadba raktál igaz?-kérdeztem tőle mire elvigyorodott.
-De csak mert azt mondtad nem alszol az ágyamban, hát aludtál.-vigyorgott továbbra is én viszont nem tudtam. Felkeltem és neki láttam dolgozni elővettem a telefonom, a laptopot és néztem mit kell még leszervezni.
Ahogy a busz megállt már mentünk is a fiúkkal a fotózásra, és mivel én képviseltem a srácokat én választhattam ki a képeket, amiket különösen élveztem.

Syn:

-Na itt végeztünk?-kérdeztem Avat, de csak csücsörítve bámult egy monitort.
-Még választok pár szexi képet és igen.
-Milyen képet?
-Rólatok, amik itt készültek.-mondta, mire elmosolyodtam és már léptem is mellé, hogy lássam.
-Magadnak másolod le?-kérdeztem, mire felémfordult aztán nevetni kezdett.
-Nem! De cuki vagy.-és megpaskolgatta az arcomat, én meg csak néztem nagyokat, nem nagyon szokott Ava ilyet csinálni.
-Fiúúúúúk, szedjétek össze magatokat, indulunk!-szólt aztán és elindult mi meg valami kis libák egy sorban utána.Be a kisbuszba mentünk ebédelni. Ebéd közben elég feszült volt a hangulat.
-Hé Ava tudsz valamit Audreyról?-kérdezte Jimmy, Ava meg csak kortyolgatta a borát.
-Nem Jimmy nem tudok róla semmit, csak azt hogy ha vége a turnénak kínos lesz haza mennem hozzá.
-Gondold meg, hogy mégis a legjobb barátnőd, szeret és...
-Jimmy kérlek, nem fogom visszavenni. Amit Briannel művelt az nem fér bele sem a munkába sem a mi barátságunkba.
-Akkor dobjuk ki Synt is?!-fakadt ki Jimmy de erre már én is felkaptam a fejem.
-Itt ülök melletted tesó, hallod!!-szóltam közbe.
-Jimmy ha vége a turnénak azt csinálsz vele amit akarsz nem érdekel, de most még együtt dolgozunk és nem fér bele ez.
-Várj egy kicsit!-szólt Matt is.-Hogy érted, hogy most még? Ha vége a turnénak már nem fogunk együtt dolgozni?
-Te mondtad, nem én. De így is örülhetsz, mert megvoltam, rendbeszedtelek titeket és kész. Utána semmi dolgod velem!-érezhető volt Ava hangjában a feszültség, de még ha abból nem is, az ahogy ledobta a villáját és a szalvétát eléggé nyilvánvalóvá tette. Felpattant és elindult ki az étteremből.
-Haver csak szerintem hallotta amit beszéltünk, vagy szerinted is?-kérdeztem Mattet.
-Bazdmeg Syn hogy mindig te rontasz el mindent!-pattant fel és rohant Ava után.

Matt:

-Hé állj meg!-szóltam, de persze egy dühös nőnek hiába, trappolt tovább. Utána futottam és a karjánál fogva visszarántottam.-Mi volt ez az egész? Tényleg ki akarsz lépni?
-Matt ha nem engeded el a kezem, komolyan mondom hogy síkítok.
-Sikíts, tudod, hogy úgy jobban élvezem... -ironizáltam neki mire csak a szemét forgatta.-Ne csináld már mi volt ez.
-Hogy mi? Mondd meg te! Csak egy numera voltam neked, és ezt boldogan hangoztatod is, hogy ennyi, kész, nem számítok semmit...-mondta én meg már alig tudtam figyelni, a hangja egyre magasabb lett.
-Ava félre értetted az egészet. De ez most miért ilyen fontos? Volt egy közös éjszakánk neked se több nekem se, jegyezzelek el vagy mi?-ahogy kimondtam rájöttem mekkora hiba volt.
-Jesszusom még egy ekkora bunkót mint te.-fortyogott és pont ekkor megjelent mellettem Brian is.
-Ava az az egész az én hibám volt.Ahogy téged úgy nyaggattam Mattet is hogy bejössz-e neki, hogy akarna e tőled többet.
-Brian miért olyan fontos ez? ! Nem értelek titeket komolyan, miért nem lehet megmaradni a munkánál?
-Csak érdekelt, hogyha meggondolnád magad esetleg a szabályaidat illetően akkor változni fognak-e dolgok.-magyarázott Syn és ez még rosszabbnak hangzott mint gondoltam.-Ha esetleg belemennél egy kapcsolatba kevésbé lennél feszült és...
-Na jó én ezt nem hallgatom, ha itt végeztetek itt fog várni a hallban egy nő az interjú miatt este meg koncertezzetek én addig megyek és szerzek  egy kósza estét...-morgott és hangosan dobogva elindult.
-Haver most komolyan ez kellett? Miért nem tudod befogni a szádat?!-csaptam oldalba Brian és Ava után futottam ismét.

Ava:

-Mit akarsz már megint?-karon ragadott Matt és behúzott az egyik liftbe.
-Komolyan és tök őszintén mondom, hogy nem értelek. Nem is emlékeztél rá, hogy velem feküdtél le! Én rád emlékeztem, de te rám nem, mi ez az egész akkor?
-Nem akarok csak egy kósza csaj lenni a több százból érted? Rosszul érzem magam emiatt, így hogy együtt dolgozunk meg még inkább. Még van kb 2 hónap a turnéból és nehéz veled együtt dolgoznom úgy, hogy nem is emlékszel a velem való éjszakádra ez lekicsinylő, beképzelt, és nagyon bunkó tőled. Ha nem dolgoznánk együtt azt se tudtad volna ki volt az a lány.-fakadtam ki és éreztem, hogy remegnek a kezeim, izzad a tenyerem.
-Ha most azt mondanám erre, hogy ez nem igaz akkor nekem esnél, ha azt hogy igaz minden akkoris, akkor mondd meg hogy mit kéne tennem.-mondta kérlelő hangon.
-Rúgj ki! Kérlek Matt!-néztem mélyen a szemébe és kérleltem, hogy tegye meg, de megcsörrent a telefonja.
-Mondd!-vette fel zord, kemény hangon.-Most fogom kirúgni!-mondta a telefonba, közben végig a szemembe nézve aztán csak zsebre vágta a telefont.
-Köszönöm!-kinyilt az emeletemen a lift és kiszálltam, Matt csak ott állt és nézett.De mielőtt becsukódhatott volna az ajtó visszaléptem a liftbe és Mattre vetettem magam.

-Ava mit művelsz?
-Kirúgtál, nincsenek szabályok, bebizonyítom, hogy nem csak egy lány vagyok.
-Megfogod bánni!
-Nem, nem jelent ez semmit, csak.... nem akarok.... egy lenni a sokból... olyan akarok lenni akire emlékszel...
-Viccelsz velem? Így is ....-nem hagytam szóhoz jutni.-De utána visszaveszlek!-mondta mire elnevettem magam és bólogattam. Rányomtam a lift stop gombjára mire Matt feltolta a szoknyámat és felkapott a csípőjére.Fél kézzel kilazítottam az övét és a nadrágját, de hirtelen megpördült velem és hozzá nyomott a lift oldalához.Olyan izmos volt, de olyan könnyen megtartott amíg letolta a nadrágját.
-Utálni fogsz érte!-morogta a fülembe, de csak felnyögni tudtam.
-Nem! Nem foglak!-lihegtem és a vállaiba martam. Egymás szemébe néztünk végig, ha csókolóztunk akkoris.
-Hogy fogunk így együtt dolgozni?
-Ahogy eddig, csak én ...sokkal .... sokkkal...-ment el a hangom a gyönyörben és Matt is egyre jobban lihegett, kezdett elfáradni.
-Ava komolyan visszaveszlek.
-Matt egy kicsit fog még be!-mordultam fel mire elmosolyodott és kicsit begyorsított, hogy már egy hang nem jött a torkomon, csak hozzásimultam a falhoz, belemartam a hátába és élveztem.




Matt:

-Lehet hülye kérdés, de most jobban érzed magad?-kérdeztem a haját igazgató Avat még a liftben.
-Igen, te talán nem?-kérdezett vissza mire csak elnevettem magam, ez igazán hülye kérdés volt egy pasinak.
-De! És akkor mi lesz a munkával?
-Visszaveszel?
-Ha visszajössz!
-Akkor semmi megy minden ugyanúgy, nem dolgoztam nektek mikor ez megtörtént, és most emlékszem is rád, te is rám.
-Ava ezek után ha akarnálak se tudnálak elfelejteni.
-Kössz Matt! -mondta és megnyomta az emelet gombját.Kiszállt én meg visszamentem a srácokhoz.
-Hé haver mi volt?
-Semmi!
-Tényleg kirúgtad?
-Igen! De vissza is vettem. Kicsit kiakadt, kirúgtam de "lefightoltuk" megnyugodott, én is megkönnyebbültem hogy megoldottuk és visszavettem, szóval megint velünk dolgozik.-mondtam úgy hogy, szinte nem is hazudtam, csak nem egyértelműen fogalmaztam.De ez nem bűn. Lezavartuk az interjút este a koncertet és végülis maradtunk egy éjszakára a hotelben.

Work Hard, Play Hard bevezetés

Szia mindenki! Kikerült az új fic oldala és ím egy kis bevezető. Igyekszem hozni a többi frisst is, és így azt hiszem elárulhatom azt is, hogy a Life is just a game még a héten véget ér :( Jó olvasást, várok minden jellegű hangvételű visszajelzést :) !!!

Jenny:

-Igen Anyu már mindjárt ott vagyok!
-Jó, de egyből gyertek haza apáddal, már készen van a szülinapi ebéd!
-Anya, nyugi!Most leteszem, mert nem akarok veszekedni, de szeretlek szia!-fújtam le egy levegővel és gyorsan leraktam, hogy letudjak parkolni a sport pálya mellett. Ahogy kiszálltam meg is láttam aput a srácok között. Intettem és el is indultam felé.Már közel jártam mikor meghallottam a szokásos dumáját.
-Hé ide nézz rám mindenki, Ő ott a lányom és ha bármelyikőtök is rá néz az egész csapat baseballütőjét találja az alsófelében. Világos?!-nevetve értem oda, de egyik kissrác se mert rám nézni.
-Feltétlenül szükség volt erre?-kérdeztem mire csak megpuszilt.-Segítsek összepakolni?
-Nem kicsim, hozom a kabátomat és mehetünk!-azzal elindult a padok felé, a csapata meg az öltözőkhöz.
-Élvezed hogy félnek tőled, igaz?-kérdeztem,de semmi válasz.-Apa? Hé, hallod, amit...-ahogy megfordultam, láttam hogy összeesett és ott fekszik a földön. -Jézusom, APU!-szaladtam mellé-Apu hallasz?-kérdezgettem rázogattam de nem volt magánál, hívtam a mentőket és amíg kiértek próbáltam neki segíteni.

Brian:

-Hé hallottátok? Meghalt a gimis tesitanárunk!
-Mi? Stone eddző?-pattant ki Zacky szeme.
-Igen, egy hete. Most hétvégén lesz egy meccs és utána megemlékezés.
-El kéne mennünk!-szólt Matt.
-Én elmegyek, imádtam, miatta szerettem meg a baseballt.
-Zacky nem inkább a lánya miatt?-nevetett Matt.
-Ú, tényleg, jó bőr volt. -mosolyodtam el, ahogy eszembe jutottak az emlékek.
-Mi ez a fej? Senki nem érhetett hozzá, Stone eddző minden pasit puskával kergetett el tőle.
-Azt csak hiszed, én hozzá értem, mindenhol!-vigyorodtam el és kacsintottam mire Zacky elképedt Matt meg csak röhögött.
-Ez komoly? Végig tetszett de egy szót nem mertem vele beszélni.-nevetett már Zack is.-Nem hiszem el hogy te meg megfektetted.
-Ó még jó sokan, egy kis ribanc volt.-morgott Matt.
-Á, szóval neked nem ment!-húztam kimagam elégedetten.-Amúgy nem volt ribanc, viszont ő tényleg egy trófea, talán ha gimi alatt 4 srác volt akivel lefeküdt, és egy én voltam.
-Na jó fogd már be!-vágott hozzám egy palack vizet Zack.-Én megyek, ti jöttök?

Zack:

-Basszus a Dodgers játékosait is edzette?Jó meccs lesz ez.
-Itt van a lánya?
-Syn, mi is lesz Michellel?
-Csak tudni akarom, hogy emlékszik-e rám.
-Barom!
-Hoztunk kaját!-jött Matt és Johnny popcornnal és hotdogokkal.
-Kedves vendégek, nézők, játékosok. Mint tudjátok a mi kedves Stone eddzőbánk egy hete szívroham miatt elhunyt. A meccs az ő tiszteletére szól, így utána mindenkit aki szeretné leróni a tiszteletét a lánya és felesége szívesen látnak, a cím a jegyek hátulján található.Most pedig minek is örülne a legjobban? A kezdődobást a lánya végzi, Jenny Stone, az eddzőbá legféltettebb és legkedvesebb baseball játékosa.
-Köszönöm! Jenny vagyok, valószínűleg már sokotokkal találkoztunk, hacsak apukám nem fenyített titeket is...-elnevette magát.Ugyanolyan gyönyörű mint volt. -Bárki aki szeretne elbúcsúzni az édesapámtól az megteheti a meccs után. Apám nagyon szerette ezt a sportot a mindene volt és hát sokszor mondta, hogy ő a pályára született, sajnos vagy talán az ő számára ez dicsőség, de a pályán is halt meg.Köszönöm szépen mindenkinek aki eljött, jó érzés, hogy ennyien szerették.-már hallattszott a hangján hogy remeg és elérzékenyült, de tartotta magát és elkezdődött a meccs.

Life is just a game 68.

Heidi:

-Szivem?-tapogatóztam az ágyban, de sehol senki.-Brian!-nem válaszolt, kikászálódtam az ágyból és átmentem a nappaliba.Ott feküdt a kanapén, ahogy odaléptem hozzá és láttam hogy alszik. Megsimogattam a fejét mire felriadt.
-Miért alszol itt?
-Mi?Biztos csak a film közben...-mutatott a tv felé ami ki volt kapcsolva.
-Brian! Együtt feküdtünk le aludni.Miért jöttél ki?
-Nem akarlak megbántani, de mióta terhes vagy, iszonyatosan horkolsz! Ha meg nem horkolsz rugdosol.-morgott de nem mert rám nézni.
-Komolyan? Horkolok? Ennyire?-bólintott.
-Sajnálom!-csókoltam meg.-De szólhattál volna, Skye is ugyanilyen volt mikor terhes volt.Hidd el ha valaki én megértem.
-Szeretlek!-suttogta.Megsimogattam a fejét és visszamentem a hálóba.
Ahogy lefeküdtem elkezdett járni az agyam, hogy mi lesz ha megszületnek. Egy gyerekkel is nehéz volt mikor csak Skye és én voltunk Aleckkel, de kettő lesz. Nem tudom Brian hogy fog viselkedni, hogy fogja bírni, ahogy azt se milyen lesz ha ő újra turnézni kezd és nem fogjuk látni. Kavarogtak a gondolatok a fejemben és borzasztó rossz érzések fogtak el, hogy én nem állok készen erre, nem tudom és nem is akarom ezt.

Skye:

-Jó reggelt édes!-Bújtam Matthez az ágyban reggel.
-Neked is!-nyöszörögte.-Olyan jó ez!
-Micsoda?
-Hogy itt vagy, hogy Aleck is itt van. Minden amin keresztül mentünk olyan... hihetetlen az egész, hogy együtt vagyunk.
-Nehéz volt az biztos!Mikor megtudtam hogy terhes vagyok és te elmondtad, hogy Valaryt választod, mikor anyu közölte hogy költöznünk kell, azt hittem hogy soha többet nem látlak, és nem leszel velem.
-Kérdezhetek?
-Persze!-bólintottam mire sóhajtott.
-Ha Valary nem szembesít vele, hogy én vagyok az apja, te magadtól elmondtad volna?-meredt az álmos szemeivel az enyémekbe és én csak fájdalmat éreztem.
-Nem! Nem mondtam volna el. És ha Heidire hallgatok akkor nem lennénk itt, mert még a reptérnél elmentünk volna és minden másképp alakul.
-És ha mégis találkozunk és barátok lettünk volna, hagytad volna hogy úgy éljem az életem, hogy nem tudom?
-Matt miért kell most ezt firtatni?Többször tudtomra adtad, hogy Valaryt szereted, ő kell neked, én csak egy kiscsaj voltam aki alkalmanként jó volt...
-Ez nem igaz...
-Matt, erről szólt a mi a kapcsolatunk! Tudod jól, csak véletlen terhes lettem.Ezt nem tagadhatod!-szerencsére mielőtt jobban kiéleződött volna ez az egész köztünk Aleck rontott be és ugrott az ágyba.
A következő napokban feszült volt a hangulat köztünk, de ahogy feltűnt Heidi is kezdett kicsit bezárkózni így egy két interjút, vagy tv-s szereplést beiktatva folytattuk a pihenést. Meglepő módon vagy inkább cseppet sem meglepő módon Heidi abban a környezetben, ahol nem tudtak a terhességéről teljesen kivirult, gondosan ügyelve hogy csak bő felsőket vegyen fel, véletlenül se legyen nyilvánvaló a pocakja.

Sziasztok! Na bocsi hogy kb egy hete nem volt rész, de ugye a szavazás lezárult Zackyvel aztán Synnel az élen :) Na titkon reméltem hogy Zackynek örülnétek, és hát annyira megörültem hogy gőzerővel dolgozni kezdtem az új ficen. Holnaptól jönnek a ficekhez új részek és az újdonság majd jövőhét közepétől :) Nagyon remélem hogy tetszeni fog.

Addig is puszika és jóéjt mindenkinek!

Life is just a game 67.

Syn:

-És hogy lesz a koncert?
-Hogyhogy hogy?-kérdezte Heidi.-Úgy mint mindig.
-Te gitározol?
-Igen!
-De legalább ülni fogsz?
-Nem!-rázta meg a fejét.
-Akkor nem koncertezhetsz!
-Mi van?-akadt ki és kiesett a kezéből a pohár.
-Heidi, meleg van, nem fogod bírni.
-Brian kérlek, tök jól vagyok!
-Ha ülsz és úgy csinálod végig nincs ellenvetésem, vagy nem te gitározol.
-Ezt most nem mondod komolyan!
-De komolyan mondom! Van kint vagy 35 fok, és a színpadon tűz a nap. Ülve gitározol és énekelsz vagy sehogy!
 -Sziasztok! Na mehetünk?-jött be Skye mosolyogva a szobába.
-Nem! Brian nem enged fellépni.
-Nem ezt mondtam! Azt kértem hogy ülj a koncert alatt.
-Ez érthető, de pont ezért mindketten ülünk.-vigyorogott rám Skye mire kicsit megkönnyebbültem.
-Hogy mi?
-Hallottad Hugi, nem nagykoncertről van szó, csak 6-7 számot adunk elő, alig félóra lesz az egész, aztán irány a meki.

Heidi:

Fáj belátnom de Briannek igaza volt. Az utolsó számba kezdünk mindjárt de még a székről is mindjárt leszédülök ebben a hőségben. Oldalra néztem és megláttam Briant egy pohár jégkásával és mielőtt megkérhettem volna, hogyhozza ide már mosolyogva úton volt.
-Annyira köszönöm!kaptam ki a kezéből és kortyoltam bele.-ő meg csak mosolyogva megpuszilta a fejemet majd kivette a gitárt a másik kezemből.
-Mit csinálsz?-kérdeztem de Skyetól kaptam a választ.
-És egy bucsúszám még egy meglepetés vendéggel, Synyster Gatessel az Avenged Sevenfold szólógitárosával. Köszönjük, hogy itt voltatok és azt is hogy mi itt lehettünk!-mondta Skye a mikrofonba én meg kikerekedett szemekkel néztem Brianre aki már ott ült mellettem és kacsintott.
A koncert után egy kocsi várt minket és mentünk tovább. Brian is jött velünk.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen, de csak mert hoztad azt a jégkását.-pusziltam meg, mire elvigyorodott.-Igazad volt!
Megérkeztünk A mekibe, ahol ma gyerekeknek gyűjtünk adományt, mi azzal, hogy kasszázzunk meg kaját csinálunk.

Skye:

-Heidi gyere már!-szóltam neki a kasszából, mire hátrafordultam láttam miért nem tud jönni a sültkrumplit falta.Gyorsan lefényképeztem, mire elszégyellte magát és előre jött.
-Töröld azt a képet!
-Mi? Dehogyis! Majd örülnek neki a babák ha nagyok lesznek és látják.-simogattam meg a hasát, de ő csak hunyorogva nézett rám.
-Jóllaktál?-kérdezte Brian a pult túloldalán állva, mire Heidi dühösen fujtatni kezdett.-Szeretlek!-csókolta meg Brian. Édesek voltak, de hogy kettejüknek milyen gyerekeik lesznek... őrület!-Visszamegyek a szállodába, ott várlak!-köszönt és el is ment, mi meg dolgozni kezdtünk.

Láttam, hogy Heidi kezd fáradni, bár tagadta, így 3 óra után elindultunk vissza.
-Na most van egyhetünk csak nyaralni.
-Igen?-kérdezte ásítozva.
-Aha, pihenünk csak! Utána folytatjuk lesz még 2 hetünk és irány haza. Addigra már a pocid is látszani fog minden ruhában.
-Uhh már így is látszik, mintha 5 kg háj lenne rajtam.
-Mi? Dehogy! Bő felsőkben nem is látszik, csak ha valami tapadós van rajtad. Mire a rajongók kiszúrják otthon leszel biztonságban.
-Ezt ne kezd! NEM  VAGYOK BETEG!-fakadt ki.
-Tudom, nem is mondtam!-mondtam neki, de már kifelé nézett a kocsi ablakon.

Nobody's perfect 3.3

Bevettek a nyomozó csoportba, így sikerült egy hét alatt elintézni az áthelyezésemet és Jackson átiratkozását is.Viszont mivel a srácok bulit szerveznek Jackson ma Suzyéknál alszik.
-Ne aggódj rendben leszünk!
-Ha bármi baj van hívjatok, vagy gyertek nyugodtan!-mondtam Suzynak és Briannek de szinte már lökdöstek ki az ajtón.
-Csak menj már és érezd jól magad.-lassan battyogtam vissza a fiúkhoz.
-Na jó felmegyek kicsomagolok Jacksonnak.
-Megcsináltuk!-vigyorgott Brian és Zacky.
-Hogy mi?
-Megkapta a legkirályabb gyerekszobát!-mondták.
-Gitár, játékok, filmek, poszterek...
-Köszi!-öleltem meg őket.-Akkor csak nekem kéne kipakolni.-fel is mentem és neki álltam.Úgy két óra volt mire mindent kiraktam a helyére.Magamat kellett már csak rendbe szedni. Felkaptam egy shortot  és egy füzős felsőt és leindultam a srácokhoz. Már pakolták ki a piákat.
-Olyan jó hogy itt vagy!-ölelt meg Matt.
-Köszi!-Mikor kezdődik a buli?
-Félóra és jön mindenki.-töltöttem magamnak egy whiskyt és leültem a kanapéra.Szép lassan meg is jöttek az emberek és beindult a buli.Kivéve nekem én ültem a konyhában és ittam.
-Hé mi van veled?-ült le Matt mellém.
-Nem tudom, ez nem megy nekem.
-Dehogynem!
-Nem, az elmúlt egy évben az öcsémet neveltem és abba semmi szórakozás nem fért bele.
-Jaj, kezdhetünk mindent előlről!-sóhajtott.-Mikor jóban lettünk ugyanez volt a helyzet. Szóval, jobb ha most jössz és bulizol velünk mert mindketten tudjuk hogy megy neked.Tudod hogy lehetsz felelősségteljes és fiatal, hát gyerünk, itt vagyok melletted.-És hozzá koccintotta a poharát az enyémhez, majd ittunk.
Visszamentünk a nappaliba, táncoltunk, ittunk de ennél több nem ment.
-Lizzyyy én részeg vagyok és... és nagyon de nagyon...
-Brian héé, ülj le!-próbáltam levakarni a rámcsimpaszkodó Synt.
-Örülök, hogy itt vagy!-bökte ki.
-Liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiz!-hallottam Jimmy hangját is.
-Itt vagyok!-mondtam és pár perc és megjelent a vigyori feje.
-Gyere!-felkapott a vállára és kiszaladt velem a kertbe.
-Tegyél le!
-Mindjárt!-mondta.
-Miért hoztál ki?-kérdeztem, de csak nevetni kezdett és visszament a házba. Na jó azt hiszem nem csak Brian részeg.Vissza menten a házba és töltöttem még egy pohárral.
-Hé Liz, segíts lekoptatni a csajt.-jött oda Matt.
-Tessék?
-Tudod, nagyon idegesít, és nem érti, hogy...-fintorgott mire nevetni kezdtem.
-Tényleg? Mint régen? Én leszek aki elintézem, hogy lekopjanak?-erre zavartan mosolyra húzta a száját. és tátogott egy lécit.-Melyik az?-kérdeztem és rámutatott egy kb 17 éves szöszi kiscsajra aki ahogy meglátta hogy Matt ott van mellettem el is indult felénk.-Kapj fel és tegyél a pultra, mintha..-kezdtem, de be se kellett fejeznem, Matt hirtelen a csípőjére kapott és felültetett a pultra közben végig a lábamat simogatva.
-Hé Matt én.. arra gondoltam...-ért oda hozzánk a lány de alig bírt megszólalni mert csak Matt kezét figyelte a lábaimon.
-Szia Lizzy vagyok!-nyújtottam oda a kezem, egy furcsa ábrázattal kezet fogott velem.-Ne haragudj de most nagyon sok mindent kell bepótolnunk, egy éve nem láttam már és...-kezdtem körözni Matt hasán az ujjammal majd megmarkoltam az övénél és rántottam rajta egy kicsit.-Ideje föl mennünk!-néztem Mattra és a nyújtottam a kezem. Felemelt a pultról gyorsan megragadtam még a whiskyt Matt meg boldogan mosolyogva felsétált velem a lépcsőn miközben én még meghúztam az üeget.
-Király vagy, jövök neked!
-Ugye? És egyre jobb, már meg se kell csókolnod, hogy műkődjön elég ha kétértelműen beszélünk. Jó sokat tanultam a rendőrségen.
-Na jó, azt hiszem eleget ittál, kezdesz sokat beszélni.-nevetett ahogy letett az ágyamra.-Ezt tanították a rendőrségen?
-Nem, de vannak elég furcsa mégis okos emberek akik a kihallgatásoknál direkt kétértelműen beszélnek, hogy megtévesszenek vagy könnyebben el tudják titkolni az igazságot.-csak beszéltem és mire Mattre néztem már hanyatt feküdt az ágyon és majdnem aludt.
-Nem aludhatsz hé!-böktem meg mire nyöszörgött egyet.Fogtam az üvegemet és vissza mentem az alsószintre.
-Hol voltál?
-Lekoptattam Matt csaját.
-És Matt?
-Alszik! Bealudt mikor beszélni kezdtem.-húztam el a számat de Zacky csak nevetett.-Synt nem láttad? Az előbb már kicsit részegebb volt a kelleténél.
-Valami csajjal van-mutatott a kert felé, hát kimentem megnézni minden rendben van-e.Brian a lépcsőn szinte kifeküdve egy csaj meg félig rámászva csókolgatta.
-Brian?
-Lizzyy!-örült meg nekem.
-Hé, tűnés!- kocogtattam meg a lány vállát de nem reagált.-Nem hallod?
-Tűnj el te!
-Gyerünk vagy bevitetlek prostitúcióért!
-Mi van? Zsarunak képzeled magad?-kérdezte a csaj mire Brian nevetni kezdett.
-Ő zsaru!-mondta és rám nézve elvigyorodott.A csaj felkelt megigazította a ruháját és visszament a házba.
-Jól vagy?
-Részeg vagyok!
-Azt látom! Gyere fel kísérlek!
-Ne, ne ne! Annak rossz vége lesz, még a végén neked esem.
-Nekem? Ugyan miért?
-Mert te vagy Lizzy.-nevetett miközben felhúztam, hogy felálljon.
-Gyere te hülye!-indultunk be és talán 20 perc volt mire felértünk az emeletre. Bevittem a szobájába, ahogy meglátta az ágyát hasra dőlt és mire levettem a cipőit már aludt.Bementem én is a szobámba és ledőltem Matt mellé.Aztán bevillant még Zacky és Jimmy, úgyhogy lementem és talán 1 óra alatt sikerült őket is felrángatni egyedül, a saját ágyukba. Lent még volt egy két ember aki iszogatott és bulizott, de már nem érdekelt, felvettem egy bő pólót és befeküdtem az ágyamba aludni, Matt mellé aki ahogy az elején eldőlt úgy aludt még mindig.Egész olyan mint régen, Matt alszik az ágyamban, a srácok kiütötték magukat annyi a különbség hogy én felnőttem.

Sex on the Beach 14.fejezet

Brian:

-Hé Ava haza jött?-kérdeztem Jimmyt, de csak megvonta a vállát.-Audrey?
-Minden cuccát elvitte.
-Reggelt srácok!-jött át Zacky és Matt.
-Ava? Mi lesz ma a program?-Jimmy és én is megvontuk a vállunkat.-Itt van egyáltalán?
-Elvileg!
-Láttátok?
-Nem!-vágtuk rá egyszerre, mire Matt odament az ajtóhoz és bekopogott,de semmi válasz.
-Nyiss be!-mondta Zacky és Matt benyitott.
-Na basszus!-mondta mire mi is egyből odasiettünk.Ava nagyban aludt mellette egy pucér pasi és egy félmeztelen nő.
-Eeeeez durva!-tátotta el nevetve a száját Jimmy.
-Matt mondd ez nálatok is így ment?-kérdeztem, de Matt nem szólt.Bemenet és rácsapott a pasas hátára, akkorát csattant nem csoda hogy szerencsétlen ijedtében leesett az ágyról.
-Mi a fasz?!
-Takarodj!-mordult Matt.
-Mi van? Ki vagy te?-felkelt a földről körbe nézett.-Ja bocs a te csajod?

Ava:

-Mi a fasz?!
-Takarodj!-hallottam Matt dörmögős hangját.
-Mi van? Ki vagy te?-felkelt a földről körbe nézett.-Ja bocs a te csajod?
-Nem a pasim.-nyöszögtem és magam köré húztam a takarót és felkeltem az ágyból.-Bár te se, szóval jobb ha mész!
-Nem hallottad?! Tipli van!-szólt már neki Brian is, így felkapta gyorsan az alsógatyáját, de mire a többi ruhájáért nyúlt volna Matt kihajította őket a szobámból.
-Fiúk!-szóltam rájuk, de Matt úgy nézett rám, mintha a világ legrosszabb embere lennék.-Nem mennétek ki ti is?-kérdeztem, de még ott álltak az ajtóban.-Mozgás mind!-lökdöstem őket és becsuktam a szoba ajtót.
Felébresztettem a lányt és őt is elküldtem, majd belebújtam a köntösömbe, összeszedtem pár smink cuccot és ruhát és elindultam ki a fürdőszobába.
-Ez komoly? Egy hármas?-állt elém Syn.-Tényleg vadabb vagy mint gondoltam.-nézett már elismerően amitől én csak rosszabbul éreztem magam.
-Nem emlékszem!-motyogtam és haladtam tovább.
- Ezek után egy szavad nem lehet rám!-vigyorgott.
-Csönd már!-csuktam be a fürdőszoba ajtót. Beálltam a zuhany alá és vagy háromszor úgy átdörzsöltem magam, talán még a bőröm is lejött, de nem segített, borzasztóan éreztem magam. Már csak azt nem tudom, hogy a tegnap este miatt, vagy azért mert a legjobb barátnőmet rúgtam ki.

Matt:

-Na jó! Lesz egy interjú, aztán ebéd és nyomás tovább, este koncert, koncert után egyből tovább, reggel fotózás, interjú és este koncert.-hadarta Ava, ahhoz képest hogy találtuk meg egész összeszedte magát.
-És mi a helyzet Audreyval?
-Audrey nem dolgozik velünk! Haza ment.-felelte ridegen.
-Ohh, szuper, nincs kaja!-hördült fel Zacky, mire Ava elmosolyodott.
-Audrey nélkül is lesz kaja, de a banda érdekében ezt meg kellett tennem.Nem vette komolyan amit mint barátja kértem tőle.
-A történtek után téged is nehéz komolyan venni!-vágtam oda és elsétáltam, ott hagyva a teljesen ledermedt Avat a srácokkal.

Ava:

-Hé Matt beszéljünk!-ültem le mellé már a buszban a koncert után.
-Miről?
-Arról, hogy ne beszélj többet így velem mint délelőtt.
-Ha lehet, mi meg ne találjunk rád a gruppen után.
-Na jó, ehhez semmi közöd! De a munkámat, ha..
-Ava!-csitított le még a számat is befogta.-Egy kedves lánynak ismerlek, oké? Ha sok a meló, szólj, megértem, de erre nekünk sincs szükségünk! Ráncba szedtél minket király, de úgy ha lesüllyedsz a szintünkre nem az.
-Ki akarsz rúgni?-akadtam ki.
-Nem dehogy!
-Csak?
-Mielőtt felkelnénk tüntesd el az estieket.-azzal a kezembe nyomott egy sört és elment lefeküdni.Viszont Brian lehuppant mellém.
-Mi az?
-Zavrta ám nagyon!
-Mi?
-Hogy lefeküdtél azzal a pasival.-mondta mire nevetni kezdtem.
-Miért zavarná?
-Mert tetszel neki.
-Jaj már.Nem tetszem neki.
-Hallottam mit mondott.
-De én nem vagyok az a kedves lány!-ellenkeztem.-Nem is ismertek engem!De Mattet sem ismered, ha azt hiszed tetszem neki.

-Alszol velem?-kérdezte egyszercsak mire kikeredtek a szemeim.
-Ez most komoly?-elvigyorodott.-Nem fekszem be az ágyadba.
-Én a tiedbe?
-Hülye vagy?-nevettem el magam.
-Persze egy idegen pasi és az a csaj... jó volt? Mármint a csaj?
-Brian, nem emlékszem.
-Ezzel nem versz át! Mesélj!
-Nincs mit mesélnem! Menj aludni!
-Inkább itt maradok.-mondta és hanyatt dobta magát, hogy a fejét az ölembe tette.
-Tényleg úgy gondolod, hogy tetszem Mattnek?-kérdeztem.
-Nem tudom, kíváncsi voltam te mit gondolsz róla.
-És?
-Nem jön be neked.
-Ezt jól látod.-helyeseltem és meghúztam az üvegem. Nem sokat beszéltünk ezután, de lassacskán elaludt az ölembe, ami neki talán kényelmes volt nekem viszont....Alig 2 óráig bírtam, aztán már úgy fájt a nyakam, és a hátam hogy felkeltettem.
-Bocsi!-nyöszörögte nyújtózkodva.
-Nem gond, majd kimasszíroztatom.
-Ülj le! Megmasszírozom a nyakad.-ajánlotta fel de nevetnem kellett.
-Brian kérlek! Audrey meg az estém miatt nem rúgom fel a szabályokat. Nem kavarok egyikőtökkel sem.-elmosolyodott de a szeme sem rebbent, amitől viszont én jöttem zavarba.
-Ülj le! Nem akarok kikezdeni veled! Csak ismerlek annyira, hogy azt mondjam barátok vagyunk.-mivel nem mozdultam felemelte a kezeit.-Kérlek, ha akartam volna Audreyval történt volna egy s más, de nem!-mondta és ez meggyőzött, leültem és hagytam hogy megmasszírozza a nyakam.Hihetetlenül jó volt, de úgy ellazított hogy majd elaludtam azon a kis kanapén.
-Gyere beraklak egy ágyba!-kapott fel Brian és lefektetett majd eltűnt.