Life is just a game 30.

Skye:

-Hé van időd beszélni?-jött oda hozzám Zacky, miközben a netes rajongóknak válaszolgattam.
-Persze, mondd csak!
-Köszi, hogy felhívtad Genat és beszéltél vele.
-Kibékültetek?
-Azt nem, de legalább normálisan beszélgettünk és váltunk el.Hálás vagyok!-tartotta a kezeit egy ölelésre én meg bele mentem.-Na és az a Walker milyen?
-Háát, eleinte furának tűnt, komor, nem is igazán reagált...de aztán elkezdett normális lenne, mosolygott, poénkodott, jó fej volt.
-Ajjaj, tetszik neked!
-Nem, dehogy!-legyintettem.-Sőt, az elején közöltem vele, hogy nem akarok randizni, sem lefeküdni vele.
-Ez komoly?
-Igen, ő is azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit.
-Ez barom!-nyugtázta Zacky, majd felnevetett.-Örülök, hogy nem lett bajod, de szerencsére ez letudva...
-Hááát,...
-Megint találkoztok?-akadt ki és huppant vissza velem szembe.-Nem teheted, az már randi...
-Jó, tudom hogy igazad van, majd lemondom!-csuktam le a laptopot és meredtem magam elé.-Nem tud mi van Mattel és Valaryvel?
-Csúnyán összekaptak tegnap. Valary nagyon kiakadt, hogy Matt melléd állt.
-Egyszerű, ne szídja a fiamat és...
-Nyugi nyugi, ne kezdjük! Én nem akarok bele menni, azt se tudom hogy robbant ki.
-Ide hozta Michellet, aki miatt Heidi és Brian kiaakadtak, elküldtem Michellet, de Valary rám szólt, hogy hagyjam a húgát én meg mondtam, hogy nem mert a húgomat védem, erre hogy ő is védje a családját, mert...
-Ezt hallottam és láttam, azt hittem többről van szó. De lehet beszélned kéne Mattel.
-Félek...-borzongtam meg, de Zacky ott hagyott és így volt időm átgondolni és rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Muszáj vagyok tisztázni Mattel, hogy mi történt, és Valaryvel is beszélnem kell. Épp kopogni készültem Matt ajtaján, mikor az kinyílt.
-Hé én épp...
-Hozzád indultam!Bejössz?-kérdezte én meg csak bólintottam, de percekig még csak bámultunk egymásra.

Heidi:

-Jobban vagy, hoztam egy kis ebédet.
-Sokkal jobban vagyunk, hogy csak ketten vagyunk!-húzott az ölébe, ahogy mellé értem.
-Na, ha beteg vagy, fogd szépen vissza magad!-álltam fel és leültem az ágy végére.
-Csak egy csókot! Látod sokkal jobban lettem tőle.
-Egyet!-másztam fel mellé, de persze magára rántott. Perceken keresztül szorított és csókolt, mire aztán elengedett.-Érd be ennyivel, a többire várnod kell!
-Próbaidőn vagyok még?-akadt ki, mire elmosolyodtam.
-Egy picit! Nem szeretném elkapkodni!
-Heidi, megszámolni nem lehet hányszor láttalak már meztelenül.
-Hülye vagy, nem arról van szó!
-Tudod, hogy szeretlek!-győzködött, de legalább a turné végét megakarom várni, mielőtt igazán bele bonyolódnánk ebbe az egészbe, addig már csak kibírja, az egy hónap, mi másfél hétmúlva befejezzük, 3 hetet még kibír!
-Bocsi,de most mennem kell Jimmyvel jelenésünk van!
-Hol?
-Valami interjú!-mondtam és azzal a lendülettel hogy felkeltem az ágyról, már adtam is neki egy puszit és indultam is.

Matt:

-Matt én nem akartam, tegnap ezt...
-Skye nem kell, nem kell bocsánatot kérned, nem a te hibád volt!
-De lehet túl hevesen kezdtem és...
-Ne! Valaryvel van a gond! Mióta összeházasodtunk próbálkoztunk a babával, de nem jött össze. És most elszállt már az agya,...
-Aleck..-suttogta és lehajtotta a fejét. Átültem mellé és megsimogattam a hátát, hogy tudja én mellettük vagyok.
-Nem fogok eltűnni. Szeretem Alecket és mindent úgy akarok folytatni ahogy eddig ment.Ti az életem részei avgytok és ez így marad. Meg kell tanulnia elfogadni!
-De ha nem megy neki?
-Akkor nem megy.-sóhajtottam és csak most gondoltam bele, mit is jelentene ez. De lehet már késő. Tegnap Valary időt kért, azt mondta, ha már tisztázódtak az érzései szól...persze az én érzéseimnek mindegy, neki kell alkalmazkodni.
-Ne hagyd hogy miattunk vége legyen!
-Ha miattatok vége lesz, akkor úgy lesz jó! Szar érzés és legszívesebben ordítanék, de nem fogom eldobni a fiamat!-hirtelen a nyakamba borult aztán éreztem a kis cseppeket a vállamon.
-Matt, anniyra sajnálom! És anniyra örülök is, igazán nagyszerű apa vagy! Sajnálom, hogy nem mondtam el már az elején, és nem lehettél végig Aleckkel.
-Skye ne sírj! Jó ez így! A lényeg, hogy már veletek vagyok és ez mindig így lesz!Megígérem!
-Szeretlek Matt!-mondta és kissé nagyokat dobbant a szivem, hogy ezt mégis miért...-Mármint nem úgy, hanem csak úgy simán! Érted?
-Azt hiszem! Én is szeretlek titeket!
-Na jó már?
-Igen!-szipogott még kicsit, de már mosolygott.-Holnap indulunk ugye?
-Nem tudom, Brian jobban van?
-Heidi azt mondta már sokkal jobban, már már idegesítő.
-Akkor igen,holnap megyünk! És ők most...
-Kibékültek de nem tudom, hogy mi van... hogy már együtt vannak vagy sem... ne kérdezd!-nevette el magát amitől végre megnyugodtam. Jó volt ránézni, hogy kivirult az arca és boldog.
-Menjünk a kölyökhöz te vasmacska anyuka.
-Te kigúnyolsz? Néz milyen erős vagyok!

Heidi:

-Ez milyen hülye picsa volt?
-Nem tudom Jimmy, de szívem szerint szájba rúgtam volna!
-Már látom  holnap ezt a neten. De tudod mi a jó ebben? Erre innunk kell!-kapta el Jimmy a csuklómat és az első kocsmába be is húzott.
-Jézusom, ezt mind?
-MINIMUM!-ordította majd elvigyorodott.-Iszom rá, hogy a legjobb barátaim házasok, és hogy imádlak titeket, hogy ott lehettem az esküvőtökön.
-Jaj Jimmy, nem is emlékszünk semmire...-dőltem neki.
-De az nem lényeg! Megszabadítottál Leanatól és ha Brian nem én vettelek volna el! Bár ti ketten jobban néztek ki együtt.
-Ohh, köszi, ez kedves! Neked úgyis nemet mondtam volna, túl jó pasi vagy nekem!
-Igaz igaz!-röhögött velem, és végre jól érezhettük kicsit magunkat minden féle rohanás nélkül. Nem volt koncert, fotózás, interjú,...

Nobody's perfect 12.

Reggel Matt csupasz és meleg mellkasán ébredtem. Jó érzés volt, aztán hirtelen fel eszméltem.
-Matt kelnünk kell! Gyerünk!
-Mi? Ne,...
-Matt, apám ha meglát így, akkor.
-Ébren vagyok!-ült fel hirtelen az ágyban. Az volt a szerencsénk, hogy a kocsijában volt már minden cucca amit magával hoz a síelésre, és este fel is hoztuk, hogy reggel ne legyen gáz. Dobtam neki oda a táskájából pár ruhát és magamnak is kerestem valamit. Gyorsan felkapkodtuk és próbáltam eltüntetni a tegnap esti nyomokat.
-Liz a tegnap...-kezdett bele Matt miközben beágyaztam. Hátulról átkarolt és megfordított.-Köszönöm!
-Én is! Igazán  nagyszerű élmény volt.
-Hmm...hízelegsz?-kérdezte Matt aztán kopogás és már nyílt is a szobaajtóm.
-Jóreggelt! Látom már fent vagy és Matt, jó korán ideértél.
-Igen, nem akartam elkésni.
-Dícséretes fiam! Lent készül már egy kis reggeli.-csukta be apu az ajtót, mi meg egy nagy levegővel nyugtáztuk, hogy ez sikerült.
-Liz azt hiszem bizton állíthatom, hogy te lettél a legjobb barátom!
-Köszönhetően a tegnapnak? -kérdeztem nevetve.-Hízelegsz? Fölösleges, megígérhetem, hogy egy ideig nem fordul elő újra.
-Mert?
-Mert barátok vagyunk, akkor meg már olyan lenne mint egy kapcsolat ...
-Igaz!-vágódott hanyatt az ágyamon.Aztán megint kivágódott az ajtóm.
-Szia Liz! Matt?
-Szia Zabásom, mi történt, hogy nem ragadtál le a reggelinél?
-Mondtam, hogy legközelebb te leszel az első!-ölelt meg.
-Te kis cuki!-adtam egy puszit az arcára és pakoltam tovább.
-De Matt te hogy a faszba kerülsz ide ilyen korán?
-Tudod, nekem nem volt olyan nyúzott éjszakám mint neked!-vigyorgott Matt amitől kitört belőlem a nevetés, de gyorsan inkább besiettem a fürdőbe. Kicsit kisminkeltem magam, fogat mostam és felkötöttem a hajam. Mire végeztem már Brian és Jimmy is megérkeztek. Lementünk anyuékhoz a konyhába, kaptunk egy egy szendvicset aztán megérkezett a két taxi, ami a reptérre vitt ki minket.
Egy közel 6 órás repülőút után megérkeztünk Franciaországba. A reptérről egyből a szállásra, fel a hegyekbe. Már úhgy el gémberedtünk a hosszú ülés után, hogy szinte már fájt mikor újra járhattunk.
-Na jó srácok az a helyzet, hogy 2 apartmanunk van. Egy nekem, Kimnek és Jacksonnak, ti öten külön lesztek!
-Mi? Apu ez,... biztos vagy benne?
-Tudom, hogy elbírsz velük!-vigyorgott rám apu és már dobta is a kulcsot.
-Úristen, király... köszönjük! Bulizzunk!-jöttek a reakciók a fiúktól.
-Még valami srácok, már felépültem, és a lányomat kiképeztem, ne kelljen egyikőtökre se haragudnom!
-Úgy lesz!-vigyorgott Brian, aztán átkarolt.-Keressük meg azt a pecót!-nem kellett sokat keresnünk, egy hatalmas kétszintes ház volt, nagy terasszal, bár az csupa hó volt, kilátszott a jacuzzi is.Elképesztő, hogy ebbe apám csak így belement. Komolyan el se tudom hinni.
-Liz apád király!-ugrott a nyakamba Jimmy.
-Aha, inkább furcsa!
-Mivel már elég késő van mit szólnátok, ha rendelnénk kaját, piát és jacuzziznánk?-kacsintgatott Zacky.
-Nekem nincs fürdőruhám!-néztem rájuk furán, de persze mind a négy srác csak mosolygott.
-Annál jobb!
-Jaj ne már, láttatok egy csajos ruhában, és most már mindig ez lesz?-megrázták a fejüket.
-Majd ha láttunk fürdőruhában!
-Barmok!-mondtam és elindultam lefelé a központi épületbe, nézni valami fürdőruhát, de nagy szerencsémre nem árultak ilyet. Visszamentem és a srácok addigra már rendeltek egy csomó piát és boldog vigyorral vártak.
-Igyunk Lizre és a csodás apukájára!
-Igyunk, hogy ilyen jó barátot szereztünk!
-Srácok, nem akarok inni én...
-Nézd, kértünk whiskeyt is!-lóbálta előttem Brian a poharat.
-Jó, egy kicsit iszom!-mosolyodtam el és már meg is kaptam az üveget. Leültem a srácok közé és ittunk. Kezdtek egybefolyni az arcok és a pillanatok és már borzalmasan szédültem.
-Maaatt, Maaatty!
-Itt vagyok, mi az!
-Te vagy a legjobb barátom! Briaaaaaaaaaaaan!-kapaszkodtam át az ő nyakába.-Tudod, hogy mit gondolok rólad?
-Hogy imádsz!
-Igen, imádlak, de egy barom vagy! Deeeeeeeeeeee, Zackyyy, te meg anniyra....annyiraa gusztustalan! Egy wcben?
-Liz te már ne igyál többet!-próbált megtartani Brian.-Nem mintha így kevésbé szeretnélek, de már összevissza beszélsz.
-Ez nem, nem igazság! Mindig én leszek részeg!-csuklottam össze a földön.A srácok csak bámultak rám, én meg csak magam elé, aztán kiszúrtam a jacuzzit.-Fürödjünk!-kezdtem kúszni a földön de egy pár lábba botlottam.
-Gyere, beviszlek!
-Brain, tegyél le, hééé, naaaaa, majd a szülinapomon, most hagyj!
-Mi van?-éreztem, hogy röhög.-Beviszlek, hogy aludhass, holnap síelünk!-vigyorgott majd rám csukta a szoba ajtót.

Kávészag, de jó. Kikéne nyitnom a szemem.
-Zacky?
-Szia!-mosolygott rám és már a kezembe is nyomta a bögre kávét.-Imádlak!
-Tudom! Kint van kaja is, és van fél órád összekapni magad, aztán megyünk a hegyre csúszkálni.
-Én nem tudok és nem akarok! Utálok másnapos lenni.
-Hát igen nem a legjobb. De szép lassan csak hozzászoksz a piához.Gyere segítek!-húzott ki az ágyból.-Hideg van jól öltözz fel.
-Köszi ZACKY!-szóltam még utána és átöltöztem. Kimentem de a srácok már nem igazán hagytak nekem reggelit. De mi másra számíthattam volna, 4 sráccal lakom együtt.
-Este ne igyunk, jó? Játszunk, filmezzünk csak ne igyunk!
-Miért? Csak nem rosszul vagy?
-De Brian!-huppantam le mellé a kanapéra, és neki dőltem.
-Mi az most már szeretsz?
-Mindig szeretlek, csak néha barom vagy!-néztem fel rá, mire dühös képet vágott.-Te is szeretsz, ne is tagadd!-mondtam neki vigyorogva mire enyhült kicsit a tekintete.
-Na jó, talán, mert tegnap elfogadtad a szülinapi ajándékod!
-Mi? Dehogyis!
-De igen!-jött mind a négyőjüktől a helyeslés, így inkább csak átdőltem a másik oldalamon ülő Jimmyre.
-Na gyerekek készen vagytok?-jött be anyu.Mosolyogva mind bólintottunk és elindultunk együtt a kölcsönzőbe.Csak egy másfél óra volt mire lett mindenkinek felszerelése, még Jacksonnak is.Nagyon cuki volt,alig bírt 2 lépést megtenni a nagy overáljában.
 Ahogy mind készen voltunk a felvonóhoz mentünk.
-Gyere, segítek!-húzott Brian magával.
-Félek!
-Nem kell, vigyázok rád!-mosolyodott el és már rá is huppantunk egy padra. Nem mentünk magasra és Brian egész jól elkezdte mutogatni, mit hogy csináljak.
-Na lejjebb siklok, gyere oda hozzám!
-Brian nem akarok!
-Gyere, bízz bennem!-tárta szét a karjait és én elindultam.-Lassíts, állj meg!
-Nem tudok, hogy?-kérdeztem és azzal bele is csapódtam Brianbe, és hanyatt estünk.-Bocsii!
-Na jó, ez már a sokadik, ennyire tetszem?-vigyorgott rám, miközben rajta feküdtem.
-Vicces vagy! És nem jössz be! A barátom vagy, mint a többiek!-másztam le róla.-Ez a síelés nem az én sportom. Nem megyünk le?
-Ahhoz le kell siklani!-kacsintott és ő elindult lefelé. Én meg csak bámultam utána, hogy ez most komolyan itt hagyott? Féltem, de kénytelen voltam újra elindulni. Hát nekilendültem, egész jól ment, nem is vészes, aztán jött a megállás.
-Brian?
-Fordítsd be a lábad!-mondta hangosan én meg próbálkoztam és sikerült, igaz hogy megint seggre estem, de sikerült!-Ez aaaaaaaz! Gyere!-húzott fel én meg megállás nélkül csak vigyorogtam!
-Megyünk még egyet?-kérdeztem és Brian már boldogan bólintott.Már elkezdett sötétedni mikor vissza felé indultunk de a házba mire felértünk sehol senki.
-Remélem nem haltak meg!-mondtam miközben próbáltam kihámozni magam a nagykabátból.-A francba!
-Mi van?
-Becsípődött a cipzárom, nem tudom lehúzni!-nyöszörögtem, de Brian nevetve jött és segített. Épp hogy hozzáért, már nem is volt baj, működött, jellemző!
-Ahh, de jó, megsülök!-dobáltam le magamról a pulcsikat.-Mi az mit nézel?
-Csak olyan kis szerencsétlennek tűnsz!-nevetett.
-Húú de jó fej vagy!-fintorogtam rá.-Azt hiszed te jobb látvány voltál tegnap a szőke cicáddal?
-Naa, ne is említsd! De várj, csak nem zavart?
-A csaj? Deee! Nagyon is zavart, az összes, bénák voltak!
-Csak te nem vagy béna mi?
-Nem ezt mondtam, de azok kifejezetten bénák voltak, hisztisek, nyafogósak, beképzeltek...Na de hagyjuk, mert csak hányingerem lesz! Átöltözöm, aztán megkeressük a többieket?-Brian bólintott én pedig szaladtam átkapkodni a ruháimat. De ahogy tükörbe néztem elborzadtam, tökre leégett az arcom. Gyorsan le alapozóztam kicsit, hogy ne legyen paradicsom fejem, és kihúztam a szemem, aztán mentem is Brianért.
-Nem is mondtad, hogy paradicsomfejem van!
-Mert cuki volt!
-Nem, ocsmány és égő!-veszekedtünk ami le nem értünk a főépület társalgójába. Ott volt Matt és Jimmy és arrébb Zacky, akinek valami göndörhajú csaj rikácsolt.
-Vele mi van, ki az a csaj?-kérdezte Brian a többieket, de ők csak nevettek.
-Egyszercsak elrángatta és azóta ott hadovál neki.-néztünk már mindannyian Zacky felé, aki ekkor felénk tátogott egy "Segítsetek"-et.
-Na jó megmentem!-indultam meg Zacky felé. Ahogy odaértem, hálálkodó pillantásokkal figyelt-Ismered?
-Nem, csak félrehúzott, azt se értem mit mond, de ő se amit én...-magyarázott Zacky, de átkaroltam a derekát és csak a lányt néztem, aki erre picit elhallgatott.
-Nézd, ez jó lesz, fogd meg a fenekem!-súgtam Zackynek aki gyorsan engedelmeskedett én továbbra is csak méregettem a lányt, aki ahogy észre vette, hogy Zacky keze lejjebb csúszott, fújtatni kezdett.
-Bocsi!-súgta Zacky és mikor felé fordultam, megkérdezni, hogy ugyan miért megcsókolt. Aztán már hallottuk ahogy eltrappolt a csaj.
-Ezért bocsi?-kérdeztem, de már a srácok hangos röhögését is hallottuk.Zacky meg csak zavartan bólintott.
-Zacky öcsém, ez mi volt? Liz?-nézett ránk Jimmy elképedve.
-Rám ne nézzetek, én csak segíteni akartam, erre ezt kaptam.-néztem körbe, aztán megláttam anyuékat.-Na jó téma törölve, menjünk vacsizni!

Life is just a game 29.

Syn:

-Brian, gyere kelj fel!-hallottam Heidit és éreztem, ahogy a hátamat simogatja.
-Nem akarok!
-Brian, itt van Skye, reggel van, ki kell mennünk!
-Jól van jól van!-nyöszörögtem és ahogy felkeltem felmarkoltam a párnát is, majd követtem Heidit kifelé a szobából.
-Skye? Bent van?-ugrott a képünkbe egyből Matt.
-Alszik, szóval hagyd!-lökdöste el az ajtótól Heidi.
-De meg kell tudnom, hogy minden rendben volt-e este és...
-Matt, haza jött nem? Akkor?!-néztem rám, és aztán a kanapéra vetődtem.-Főnök ma hánykor indulunk tovább?
-Ebéd után!-válaszolt Matt ingerülten és becsapta a szobája ajtaját.
-Együtt ebédelünk?-ült mellém Heidi.Bólintottam, mire elvigyorodott és már el is tűnt.Úgy tűnik egész jól haladok, hogy normális kapcsolatunk legyen.
-Halihóóóó! Megjöttünk!-hallottam az ismerős hangot. Felültem, hogy lássam a kanapéról kik jöttek és azt hittem lefordulok a kanapéról.
-Hát ti?-néztem Valaryre, Genara és Michellere.
-Én Matthez jöttem!-mondta Valaray és már Matt szobájára is mutattam.
-Engem Skye hívott fel, hogy beszélhetünk-e.-mutattam a másik szobaajtóra.
-És te?
-Arra gondoltam megbeszélhetnénk a múltkorit, nagyon hiányzol.-indult el felém de gyorsan felpattantam a kanapéról és hátrálni kezdtem.
-Michelle nincs mit megbeszélnünk, én lezártam ezt az egészet! Menj haza!
-Nem dobhatjuk így el a kapcsolatunkat. Emlékszel milyen boldogok voltunk?
-Nem, nem emlékszem, most boldog vagyok! Kérlek menj el!Mich nem akarlak bántani, szóval jobb ha most haza indulsz!
-Syn, édesem- ugrott szinte a nyakamba. Megfogta az arcomat, és hiába akartam lefejteni a karjait magamról nem ment.
-Michelle! Hagyj békén!-szóltam rá erélyesen és valószínűleg túl hangosan, mert kinyílt egy ajtó és Heidi meredt ránk.-Heidi, én nem tudta hogy jön, nekem ehhez semmi közöm....
-Jó hagyjuk! Azt hiszem nincs étvágyam, szóval inkább lemondom az ebédet!-mondta, én meg bepánikoltam és ellöktem Michellet.
-Heidi, kérlek! Téged szeretlek, most jöttek Valaryvel én nem tudtam! Nem én hívtam!-kaptam el a derekánál és próbáltam a szemébe nézni végig, hogy lássa nem hazudok.
-Kérlek most engedj el!
-Hiszel nekem? Mondd hogy igen, nem tepernék ennyire, ha nem téged akarnálak!
-Engedj el!-kért könnyes szemekkel, és nem tehettem mást. Borzalmasan éreztem magam, hogy sírni kezdett. Bezárkózott a szobájába.Ahogy megfordultam és megláttam Michellet elképedve, olyan dühös lettem, hogy már attól féltem, megverem.
-Michelle most mondom utoljára, hogy menj el! Nem vagyok oylan állapotban, hogy biztos legyek benne, nem lesz bajod ha most ebbe az egészbe bele megyünk!
-Miatta szakítottunk, ezért nem akarsz kibékülni?
-MEGCSALTÁL!Azért lett vége! DEEEE tudod mit, igen, miatta nem akarok kibékülni, mert HEIDIT SZERETEM!-ordítottam mire már kijött Skye, Gena, Matt és Valary, Zacky is.
Skye szomorú szemekkel nézett rám.
-Basszus Brian, mit tettél?-kérdezte aztán Heidi szobájához sietett, de az zárva volt.
-Én semmit nem tettem, nem én hívtam, jött magától!-roskadtam le az egyik fotelbe.
-Már megint szart keverni jöttél? Jobb ha tudod, hogy nagyon nem vagyok oylan állapotban, hogy elviseljem a képedet, főleg hogy a testvéremet bántod, szóval, jobb ha most elhúzol.-indult meg Skye, de Zacky eléugrott.
-Hé, hagyd békén, nem az ő hibája!
-Persze, jó hogy mondod, ki is hozta ide?MINEK?-kezdett Skye és Valary egymással veszekedni, és eddig ettől tartott mindenki a legjobban.

Matt:

Csak ezt ne, nem állhatok egyikük mellé sem, nem védhetem meg egyiket a másikkal szemben. De ha komolyan egymásnak ugranak mit tegyek? Egyik a feleségem, másik a gyerekem anyja.
-Nem a te dolgod, hogy a húgom miért jön velem.
-De igen az, ha az én húgomat bántja, mert hidd el, a családomért tűzbe megyek.
-Ohh, persze, de akkor tegyem én is ezt? Elvégre te a kölyköddel az én családomat túrod szét!-vágta oda Valary és ez ellen már nem tudtam mit tenni, ösztönösen ugrottam én is.
-Valary fejezd be! Aleck a fiam ne keverd bele, soha többet!
-Ohh igen, a fiad, az egyetlen gyereked, másik már nem is kell igaz? Mert én persze szülni se tudok!
-Vagy csak nem tőled akar gyereket! Belegondoltál már, hogy mikor szakítottatok miért velem volt?!
-Fogd be!
-Akkor tűntesd el a húgodat és szállj le a fiamról!Szádra ne vedd még egyszer!-indult meg Skye nagy lendülettel, de gyorsan felé fordultam így belém ütközött. Átfogtam és szorosan öleltem.
-Nyugalom, jó, Valaryt lerendezem, te menj Heidihez!-suttogtam neki és visszacipeltem Heidi ajtajához.
-Valary gyere velem!-ragadtam meg a karjánál fogva és behúztam a szobámba.-Hogy gondoltad ezt?!
-Matt most őt véded? Ez nem lehet igaz!
-Nem védem, a fiamat védem! Ha nem vagy képes feldolgozni, hogy más nőtől van gyerekem, akit imádok, és akik így a családom, akkor komolyan le kell ülnünk beszélgetni.
-Az a bajom, hogy Skyeért rajongsz hogy szült neked én viszont nem tudok! Az a gyerek a mindened, de nem én vagyok az anyja.
-De te vagy a feleségem, téged vettelek el. És ha lesz gyerekünk őt is imádni fogom!

Heidi:

Igyekeztem mihamarabb feljutni a buszra, hogy ne kelljen Briannel és a többiekkel se beszélnem. Leültem az ablak mellé bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem bömböltetni a zenét. Csak vártam hogy induljunk végre tovább.Aztán megláttam ahogy Brian felszállt.Leült velem szembe és csak nézett, aztán kivette az egyik fülhallgatót.
-Beszélhetünk?
-Nem akarok!-és újra csak a zene szólt!Ez így ment estig mikor is megérkeztünk végre Oklahomába. Siettünk még egy utolsót próbálni és behangolni mindent, így szerencsére nem is kellett azon izgulnom, hogy beszélnünk kell.
-Én készen vagyok! Mind a két gitárom rendben, megyek átöltözök!-indultam el az öltöző felé de ott belebotlottam Synbe, szó szerint. A földön ült és ha nem tudtam volna, hogy őt nem viselik meg a szerelmi ügyek valószínűleg meg sem álltam volna.
-Jól vagy?
-Hülye kérdés, tudod, hogy nem!
-Nem ránk értettem, sápadt vagy!-néztem rá, és a kezemet a homlokára tettem.-Lázas vagy, be kéne venned valamit!-mondtam és be is léptem az öltözőbe. Átvettem a ruhámat és boldogan vetettem bele magam a koncertbe.

 

Ahogy lejöttünk a színpadról siettünk az öltözőbe, ahol a fiúk készülődtek. Kivéve Briant.

-Mi bajod? Vettél be gyógyszert?-léptem a kanapé mellé amelyiken eldőlve feküdt. Ömlött róla a víz, de hó fehér volt.-Brian, válaszolj!-megérintettem a fejét és sokkal forróbb volt mint a koncertünk előtt.-Hívjatok egy orvost!-néztem Mattre, aki erre csak értetlenül bámult.

-Hívok egy mentőt! Zacky mondasd le a koncertet!-válaszolt Matt és odajöttek mellém.

-Brian, tudod ki vagyok? Brian nézz rám!

-Hei..-kezdte de nem bírt már beszélni. A mentő egy 10 perc alatt ért ki és elkezdték hűteni, infúziót adtak neki és gyógyszereket.De szerencsére nem kellett kórházba vinni. 

Brian:

-Heidi?

-Itt vagyok!

-Mi történt?

-Fel ment a lázad és nem voltál magadnál! Már a hotelben vagyunk, Matt lemondta a koncerteteket és pár napig itt maradunk amíg jobban nem leszel.

-Szeretsz!

-Hogy mi?

-Tudom, hogy szeretsz!-mondtam és láttam, hogy értetlenül néz.-Haragudtál rám, de itt vagy velem.Szeretsz!

-Olyan hülye vagy! Hagytalak volna meghalni? Még most is haragszom!

-Heidi, mondd ki hogy szeretsz! Én kimondtam! Szeretlek!

-Gyere ülj fel igyál!-segített kicsit jobb helyzetbe.-Kérsz enni?

-Nem, most jól vagyok! Jobban leszek, ha beismered!

-Miért jött Michelle?

-Mert Valary hozta, én nem is beszéltem vele azóta, hogy kiderült megcsalt! Azóta hogy elvettelek, nálad teperek, hogy elhidd ez jó lehet. Tartom magam ahhoz, hogy ne érjek hozzád, ne csókoljalak meg és nem is sürgetek semmit.-magyaráztam és aztán hirtelen már nem ment. Megcsókolt.

-Szeretlek Brian!-suttogta és hevesebben újra megcsókolt. Amennyi erőm volt elkaptam és szorítottam, húztam magamhoz.-Szeretlek!-lihegte és belefúrta az arcát a nyakamba.

Mindjárt egy éves lesz a blog és talán még évvégéig a 17000 megtekintés is meg lesz :) Köszönjük szépen, ezt nagyon pozitívan könyveltük el, még ha olykor olykor el is tűntök páran és csak reméljük, hogy elolvastátok és tetszik egyáltalán a rész ;)Bár a következőkben számítunk majd a véleményekre, mert most sok "kivetni" való merülhet fel az éppen futó ficeknél!

Mai napra nem hozunk új részt, nem is nagyon szeretnék most mit írni, csak a mai zenét szeretném veletek megosztani!!

Nobody's perfect 11.

Még 4 nap volt hátra a téli szünetig és a téli bálig. Minden csaj ezen vinnyogott a suliban, és bár én is lány vagyok engem nagyon is idegesített. Mindenhol plakátok és csöpögő párok. Épp tesire siettem, hogy még legyen időm átöltözni.
-Hé, Lizzy!
-Matt?
-Arra gondoltam, hogy tudod, lesz ez a téli bál cucc, és anyám kitételnek tette, hogy el kell mennem. És, eljönnél velem? Nem randi, meg semmi ilyesmi, persze ha azt akarod, akár az is lehet, de mint barátok gondoltam.
-Jó persze! Nem gond, csak kérlek, ne legyen nagy felhajtás jó? Nem kell se szép kocsi, se csokor, se hasonlók.
-Jó persze dehogyis!
-Akkor mint barátok!-nyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk rá és Matt már bele is csapott.-Szupi, akkor tesin találkozunk, most átöltözöm!-hagytam ott Mattet, és jobbnak is éreztem. Remélem a többiek is jönnek és tényleg nem lesz kínos. Átöltöztem és mikor már a pályára indultam tűnt fel, hogy Katrine sehol sem volt. Pedig amióta visszajöttem a suliba, még többször beszólogatott, mint azelőtt. De most sehol sincs. Már épp elkezdtem futni mikor a futópályán ott volt mellettem Brian.
-Hé Liz, mizu?
-Semmi! Jössz pénteken? Hozod a szöszit?
-Persze hogy megyek és naná hogy viszem!-vigyorgott.-És te?
-Megyek!
-Kivel?
-Mattel együtt megyünk!-mondtam aztán Brian nyögését hallottam, megálltam és láttam, hogy a földön ül.-Jól vagy? Elestél?-kérdeztem már majdnem nevetve, de azért felhúztam a földről.
-Randiztok Mattel?
-Nem, csak mint barátok! Bármelyikőtökkel elmennék.
-Hali!-kocogott oda hozzánk Matt mosolyogva.
-Na jó srácok, mozogjunk, nem bírom a tunyaságot!-és el is kezdtem a szokásos köröket. A legjobb dolog volt a suliban a tesi órai futás. Ilyenkor kikapcsolt egy kicsit az agyam, és csak a lábam hajtott. Annyira belemerültem, hogy fel se tűnt mikor kicsöngettek, de Brian várt a pályán.
-Segíts megállni!-kértem, mire ahogy felé mentem elkapta a derekam. Csak a lendületem volt túl nagy és így pofára estünk.
-Aú, a lábaddal pont oda találtál ahova nem kellett volna.-nyöszörgött kicsit mire felkacagtam.
-Bocsi, ne hari.-Másztam le róla.-Egyben vagytok?-kérdeztem mire lassan bólintott.
-De azért egy kis külön bocsánatkérés nekik is jól esne.-vigyorgott rám.
-Ohh, hát persze!-mutattam be neki.-Majd 18. szülinapi ajándéknak, jó?
-Naaa, már elmúltam 18, szóval más üzlet kell.Vagy neked mikoris van a 18. szülinapod?
-Persze nekem ajándék?
-Hidd el örülnél-kacsintott rám.
-Na igen, persze, ha megjátszanám.-vontam meg a vállam és elindultam az öltözőbe.
-Hééé, ne legyél szemét, igenis nagyon jó vagyok az ágyban örülnél, ha én lennék a 18. szülinapodra az ajándék.
-Na persze majd meglátjuk!
-Mikor is van a szülinapod?
-Január 30.-mondtam mire hatalmas vigyorra húzta a száját.
-Nem is kell sokáig várnod!-kacsintott újra és átkarolt.
-Ohh, de jó nekem!-erőltettem egy kis lelkesedést majd besiettem az lányöltözőbe.
 Az utolsó óránk biosz volt.
-Cső srácok!-ültem le Brian és Matt közé az üres székre.
-Alig várom a szombatot, hogy induljunk síelni.
-Oh, na ja.
-Mi van Lizzy?
-Matt ne hívj Lizzynek! Kérlek!
-Jó de mondd el mi van?-nézett rám boci szemekkel.
-Én nem is tudok síelni.
-Majd megtanítalak és akkor köthetünk egy újabb üzletet.-vigyorgott rám Brian.
-Oh de jóóó nekem!
-Milyen üzletet?-kérdezte Matt furcsa képpel.
-Tökön rúgott, és cserébe kiengesztel.
-Fogd be!-csaptam a tarkójára.
-Mit csinálsz? Vele?
-Ugyan már, barátok vagyunk, az meg poén volt.
-Nem az volt,!
-Hülye, addig elfelejted!
-Ilyet egy pasi sem felejt el. Miért vele? És én?-fonta maga előtt össze Matt a karjait.
-Persze, mindannyiótokal kötök valami szexuális üzletet.
-HÉ OTT HÁTUL!-szólt nekünk a tanár. Olyan jól belelendültünk, hogy fel se tűnt, hogy már elkezdődött az óra.-Megosztanák velünk is mi ilyen fontos? Remélem legalább a biológia órához köze van.-ez volt az amire kitört belőlünk a röhögés.
-Elnézést tanár úr.-kezdtem bele.-Befejeztük, ígérem!
-Köszönöm!-nézett rénk még szigorúan, mi meg csak csendben röhögtünk tovább. Suli után felkaptam Jacksont és Matt és Brian már a kocsiban vártak.
-Mehetüüünk!-szálltunk be és miután bekötöttem Jacksont Matt már el is indult. Gyorsan haza értünk és én már indultam is apuhoz.
-Szia apu, kérhetek kölcsön egy kis pénzt? Az ösztöndíjamból visszafizetem.
-Persze, mire kell.
-A téli bálra kellene vennem valami ruhát.
-Kivel mész?-állt meg apu keze a pénztárcájában, gyanakvóan figyelve engem.
-Mattel.
-Akkor rendben!-mosolygott és már adta is a pénzt.
-Köszönöm!-adtam egy puszit az arcára és már robogtam is ki az ajtón. Alig egy óra kellett és megtaláltam a ruhát. Egy egyszerű lila pánt nélküli kis ruha volt. A bálig szinte mindennap az ment a suliban hogy ki kivel megy. Persze a srácok is ezen pörögtek Brian, Zacky és Jimmy is kifogott valami szőke macát, így már kifejezetten vártam az estét hogy azzal olthassam őket melyikük csaja az ostobább.
Eljött a péntek, már majdnem készen voltam mikor megjött értem Matt. Gyorsan felkaptam még a cipőmet és kirúzsoztam magama és már robogtam is le a lépcsőn.
-Szia Matt, ne haragudj, már készen vagyok!
-Nem gond egyá...-kezdte, de aztán csak bámult.
-Matt?
-Gyönyörű vagy Liz.

-Köszi, te is jól nézel ki! Megyünk akkor?-kérdeztem és már köszöntünk is anyuéktól. A sulihoz érve kint vártuk a többieket, lassacskán meg is érkeztek és Mattel kifejezetten jót röhögtünk a szenvedéseiken.
-Emma, elég már, így is szép vagy, bemehetünk végre?!
-Jimmy, kérlek, tartsd rendesen azt a tükröt!-kérte a lány Jimmyt, hogy tartsa még egy kicsit a tükröt míg befejezi a sminkjét.
-Liz, gyönyörű vagy!
-Köszi kis zabásom!-öleltem át Zackyt.
-Khm, khm... Zacky mit csinálsz? Ne ölelgess más lányt, ha én itt vagyok, érted?-nyafogta a rögtön Zacky után érkező szőke lányzó.
-Kate, Liz a barátom, és csak köszöntem!
-Szia Liz, Zacky a pasim hátrébb!-lépett Zacky és közém flegmán a csaj.
-Kate, Zacky a barátom és ha kell beverem a képed!-morogtam, de Matt visszahúzott.De Zacky és Jimmy jót nevetett.
-Brian, Brian, várj meg! Nem tudok sietni!-hallottuk egy lány sipítozását.
-Sziasztok!-köszönt Brian mindenkinek.-Liz? Te jó ég, ilyen bomba csaj vagy?
-Na jó elég! Még mindig a kemény Liz vagyok!
-Csak éppen szexi kiszerelésben!-kacsintott rám Jimmy.
-Jó srácok mielőtt széttépnek a "cicáitok" inkább menjünk be!-indultam mag, és hallottam a fiúk nevetését. Ahogy beértünk a lányok elrángatták a srácokat képeket csinálni, mi meg leültünk Mattel inni kicsit.
-El sem hiszem, hogy ettől mentettél meg.-sóhajtott fel Matt és ez jól esett. Elég béna csajokat fogtak ki a többiek, de gondolom csak a jól bevett bál utáni szexre hajtanak.
-Nincs mit!
-Táncolunk?-bólintottam és már mentünk is.Bár mire a parkettre értünk épp egy lassú szám kezdődött, de különösebben nem zavartattuk magunkat. Matt átkarolta a derekam én meg hozzásimultam és átkaroltam a nyakát.
-Nem is olyan vészes ez az egész mind gondoltam!-mondtam Mattnek, mire felnevetett.
-De csak mert velem jöttél el!
-Igazad van, különben el sem jöttem volna!
-Hé nézd, úgy látom Zacky már letett a csajról.-bökött a fejével a mosdók felé. Zacky elégedett vigyorral kipirosodott fejjel jött felénk.
-Na mi van ennyi volt?-kérdeztem ahogy hozzánk ért.
-Könnyű préda volt, hamar beadta a derekát.
-Fúj, te gusztustalan!-adtam neki egy kis pofont, mire csal elvigyorodott.
-Azért táncolsz velem?
-Ezer örömmel,de csak ha kezet mostál!
-Ó, én alig értem hozzá!-kacsintott Mattre és már tartotta felém a kezét.
-Na jó zavarjuk le gyorsan!-engedtem el Mattet, aki vigyorogva Zackyt vállon veregetve arrébb állt.Végig táncoltuk a számot majd visszamentünk Matthez az asztalhoz aki kívűlről nézve jót mulatott Brian szenvedésén.
-Kérlek, táncoljunk már! Én táncolni szeretnék!-nyafogott a lány Brian feje meg már vörösödött. Megragadta a karját és gyorsan a parkettre vitte.
-Mondtam hogy nem jók a szőkék!-csóváltam a fejem.
-Csak a vörösek!-karolt át Matt, mire bólintottam. Még vagy 3 órát ott elszórakozgattunk a srácokon és hozott barátnőiken, Mattel és a könnyen szabadult Zackyvel.
-Nem hiszem el, hogy belement, hogy egy Wcben csináljátok!
-Megijedt!
-De mégis mitől?
-Mondtam, hogy lecserélem rád!-vigyorgott rám Zacky.
-Barom! Szerinted én beadnám a derekam neked? Túl kisfiú vagy még!-paskolgattam az arcát, de csak fintorgott rám.
-Liz, induljunk, holnap korán indulunk azt mondta Apukád.
-Igaz is! Nála az indulást komolyan kell venni, mert könnyen felhúzza magát, ha valami nem úgy megy ahogy azt akarja.-szedtem össze a cuccomat és Mattbe karolva kisétáltunk a kocsijához. Az út alatt megfordult valami a fejemben amit kénytelen voltam megkérdezni Mattől.
-Azért hívtál el engem, mert úgy gondolod könnyen kapható vagyok?
-Mi Liz, dehogyis, ezt honnan veszed?!
-Csak mert ilyenkor minden pasi a szexre megy és Zackyt látva gyorsan letudta és kész is.
-Én nem! Így egyszerűbb volt, mert te nem várod, hogy történik valami, és nem kell megerőltetnem magam, hogy..
-Hogy mi? Szóval nálam nem kell teperned, mert nekem úgyis mindegy?
-Nem úgy értettem!-magyarázkodott mikor már leparkolt a házunk előtt.-Csak mi barátok vagyunk és éppen ezért nem gondoltam, hogy lenne bármi is...
-Miért? Azért mert barátok vagyunk már nem is lehet? Tudom, hogy ti fiúk mire gondoltok ilyen bálok után, és vagytok ilyen jó fejek. A jó hírem, hogy te különösen jó fej voltál.
-Mert nem a szexre mentem látod?-vigyorodott el.
-Matt én ezt úgy értettem, hogy ha szeretnéd, akár... folytathatjuk úgy ezt az egészet... ahogy ezt ilyenkor,... -hebegtem mire Matt szeme kikerekedett.
-Liz ez most...
-Szigorúan csak mint barátok!18 vagy én is mindjárt. Rég volt már barátnőd és nekem is Andy volt az utolsó és .. jól éreztem magam.
-Gondolod, hogy nem lenne gáz ha lefeküdnénk?
-Komolyan ennyire kéreted magad pasi létedre? Nem vagyok szerelmes beléd, csak gondoltam, segíthetnénk így egymáson, mint barátok, meg hát, valld be számítottál rá! De ha nem hát, nem!-vontam meg a vállam és kiszálltam a kocsiból. Becsaptam a kocsiajtót és elindultam befelé. Aztán hallottam, ahogy Matt leállítja a motort és becsapta a kocsiajtót.
-Mint barátok!-mosolygott rám.
-Na gyere!-ragadtam meg a karját és a szobámba siettünk, hogy apuék ne hallják, hogy nem egyedül jöttem. Magunkra zártam az ajtót és felkapcsoltam egy lámpát. Pár pillanatig csak bámultuk egymást, aztán tettem pár lépést közelebb és Matt elkapott. Magához rántott és vadul lesmárolt.Próbáltam az ágy felé tolni kisebb nagyobb sikerrel, de viszonylag könnyen vette a lapot és hagyta magát hanyatt dönteni....


Sziasztok, tudom majdnem kicsúszva a 27-i beígért időpontból, de ugyan késő este de itt a remélhetőleg várva várt folytatás... azt hiszem innentől kicsit meglepő lesz mindenkinek a fic alakulása, de várom a véleményeket ki mit gondol... :) Jó éjt és jó olvasást!!!!

Life is just a game 28.

Meglepetéééés! Remélem örültök, hogy előbb jött a folytatás !! Jó olvasást és jó pihenést!

Skye:

-Mehettek srácok!-léptünk be az öltözőbe miután lejöttünk a színpadról.
-Skye, mielőtt elmész, legyen kéznél a mobilod, bármi van, vagy fura a pasas hívj!
-Matt, nem lesz semmi, csak egy ártatlan vacsora.
-Skye igaza van! Nem is ismered!-lépett mellém Zacky.
-Na igen persze, a volt pasijaim többi része hol van? Zacky, Matt nem lesz bajom! Megígérem, ha félek hívlak titeket, jó?-bólogatni kezdtek, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fognak megnyugodni.
-Aleckre Heidi vigyáz?-kérdezte Matt, mire bólintottam.
-Na jó, jók legyetek, este a hotelben találkozunk, nekem indulnom kell!-intettem nekik és már gyorsan el is robogtam. Ahogy kiléptem a hátsó ajtón elkapott pár rajongó.
-Aláírást! Nagyon jó volt a koncert! Közös képet lehet?-jöttek a kérdések, rápillantottam az órámra és láttam, hogy már 10 óra, a park viszont legalább egy negyed órás séta innen.
-Köszönöm szépen mindenkinek, további jó szórakozást!-intettem és próbáltam átvágni magam a tömegen.
-Lehet még egy aláírást? Kérem!-összeszorítottam és megfordultam, de hirtelen egy mellkasba ütköztem.
-Ohh, én...Walker? Maga, hogy kerül ide?
-10 órára beszéltük meg! Említette, hogy koncertezik, hát utánanéztem, hol.
-Lenyomozott?
-Azt azért nem állítanám, csak gondoltam kényelmesebb így, mint a parknál.-kicsit kirázott a hideg attól hogy mélyen végig a szemembe nézett és olyan komor arccal nézett rám.
-Értem, akkor menjünk!
-Ott parkol az autóm.-mutatott egy terepjáróra, így arra vettük az irányt. Beszálltunk és elindult.
-És hova is megyünk? Azt hittem én hívom meg magát.
-Van egy étterem amit nagyon dícsérnek. Különben meg, milyen bunkó lennék, ha hagynám, hogy maga fizessen.
-Így állapodtunk meg! De köszönöm ezt értékelem.-ez volt az utolsó mondta ami elhangzott az autózás közben. Egy kis étteremhez mentünk, ízlésesen megvolt világítva,  hangulatos hely volt.
-Nagyon szép, de így kicsit úgy tűnik mintha ez az egész egy randi lenne.-mondtam mire séta közben rám pillantott.-Ne értsem félre, de én nem szeretnék randizni, vagy úgy bármit magától. Mármint én csak szeretném megköszönni, amit tett, nem szeretném az ágyamba csalogatni vagy hasonlók. Vagyis...-kaptam a fejemhez és éreztem, hogy ez már menthetetlen. Félve Walkerre pillantottam és egy halvány mosolyt láttam az arcán.
-Ugyan semmi gond! Jó ezt tudni.-nyitotta ki nekem az ajtót és bementünk. Egy kis asztalhoz kísértek és Walker már rögtön az elején rendelt is. Az előétel megérkeztéig beállt a kínos csend, de aztán lassacskán oldódni kezdett a feszültség.
-És mégis, hogy jött, hogy egy idegen kisgyerekért ugorjon?
-Nézze, én nem vagyok hős. Ez a minimum.
-Na jó nem igazán értem, ott is azt mondta, hogy magáért nem kár, ez meg mi? De igenis kár, nincs családja aki hiányolná?
-Nincs feleségem, nincs gyerekem, van 2 bátyám, és egy idegesítő nagyanyám. De tengerészgyalogos voltam. Hivatásból öltem, értem nem kár.-az első pillanatok egyike, mikor érzelmeket véltem felfedezni a szemében, mégpedig fájdalmat.
-Igenis kár lenne, megmentette a kisfiamat. Sose fogom tudni ezt eléggé megköszönni magának.
-Maga is utána ugrott.
-Hiszen a fiam, az életemet adnám érte.
-Ki volt az a férfi, aki elkapta magát? A férje? -nézett kicsit csúnyábban rám.
-Nem, jézusom, nem! Akkor valószínűleg nem is ülnék itt. Ő a fiam apja, Matt, de nem vagyunk együtt, igazából nem is voltunk együtt soha.
-Bizonyára idióta.-mondta és egy újabb halvány mosolyra húzta a száját.
-Ezt bóknak vegyem? Csak mert akkor újra mondanám, hogy nem szeretnék ranizni, túl bonyolul..
-Igen, tudom, nem akar tőlem semmit, de megnyugtatom én sem szeretnék.-mondta, de ez a mondat volt amitől görcsbe rándult a gyomrom. Mi baja van velem?
-Itt él a városban?
-Nem, átutazóban vagyok. Volt egy katona barátom, aki mielőtt leszereltem meghalt. Az ő családjához jöttem ide.
-Így már tényleg nem értem miért gondolja, hogy maga nyugodtan meghallhat. Ez ostobaság. Azt mondta leszerelt, abba hagyta. Az volt akkor a dolga, hogy megvédjen embereket.
-Gyerekeket is volt hogy megöltem, Annyi időseket mint a maga fia.
-Walker, az enyémet megmentette. Nekem más nem számít. Az én múltam sem makulátlan.
-Igazán, akkor kíváncsian hallgatom.
-Azt hiszem ehhez még nem vagyunk eléggé jóban!De a neten biztos talált már egy két dolgot.
-Jóban lennénk, ha tegezhetném?
-Tegezz nyugodtan!_mosolyodtam el, és már elénk is rakták a desszertet. Mikor hirtelen csörögni kezdett a mobilom.Zacky.
-Bocsi, de ezt muszáj felvennem, különben idejönnek és még megnyúznak téged.
-Azt hiszem már említettem, tengerészgyalogos voltam. Ha attól félnek, bármikor megvédem magát.-mondta olyan nyugodtsággal, hogy egész megtetszett, de a telefonom egyre hangosodó csengése kizökkentett. Walkert nézve felvettem.
-Szia Zacky.
-Jól vagy, mi tartott ilyen sokáig? Menjek?
-Nem kell, jól vagyok és biztonságban vagyok.
-Ha most bajban vagy, de nem beszélhetsz mondd csak hogy igen.
-NEM! Zacky még tart a koncertetek ha jól hallom! Este beszélünk!-nyomtam ki, Walker pedig egy halovány mosollyal nyugtázta.
-Ennyire féltik tőlem? Látja mondtam, hogy nem vagyok jó ember.
-De nekem az!
-Ezt vegyem bóknak? Csak mert én nem szeretném az ágyamba csalogatni.-mondta és mikor elvigyorodtam egy újabb mosolyt eresztett felém. Még a végén kiderül, hogy tényleg normális pasas.

-Jöjjön, haza viszem, mielőtt még le kéne vernem a barátait.
-Ohh, milyen nagylelkű vagy! Ha már megbeszéltük, hogy tegeződünk.
-Igazad van! Gyere!-nyújtotta felém a karját, hát belekaroltam és elkezdtünk a kocsi felé sétálni.-Igazán jól éreztem magam, szóval azt hiszem akkor kvittek vagyunk.
-Örülök, mert én is jól éreztem magam, de még közel sem vagyunk kvittek.
-Tudod mit? Ha már otthon lesztek, hívj meg egy vacsorára. Amit te főzöl és kvittek vagyunk.
-Honnan veszed, hogy tudok főzni?
-Anyuka vagy. -elnevettem magam, mire megállt ő is.-Alig egy hónapja szereltemle és mireliteken élek, jól esne egy kis házi koszt.
-Rendben, de nem tudok főzni.-nevettem újra.
-Akkor menjünk az öcsém éttermébe. A felesége a főszakács és zseniális.
-Walker, már bemutatnál a családodnak? Nekem ez túl gyors, mivel én
-nem randizunk, igaz!-fejezte be a gondolatomat, de már a kocsihoz értünk így beszálltunk.
-Akkor kénytelen leszel kiegyezni velem, vagy eljössz mégis arra a "randira".-mondta és már indultunk is vissza a városba.

Heidi:

-Gyere kicsi, feküdjünk le aludni.
-Itt maradsz velem?
-Persze prücsök maradok. Itt leszek az ágyad mellet jó? Nézd lefekszem ide a földre.
-Köszönöm Heidi.
-Nincs mit öcsi!-mondtam és betakargattam, majd eldőltem a földön és magamat is megleptem de Brianen járt az eszem. Annyira próbálkozik, és most nincs már Michelle a képben. Lehet tényleg engem szeret? Elővettem a zsebemből a karikagyűrűt amit Vegasban kaptunk. Csak bámultam és a gondolattal játszottam, hogy Synyster Gates a férjem.
-Heidi itt vagy?
-Mi? Igen, az ágy mellett.
-Kijössz?
-Nem tudok, megígértem, hogy itt maradok.-mondtam, mire Brian becsukta az ajtót. Visszacsúsztattam a gyűrűt a farzsebembe és bámultam a sötétbe. Megint nyílt az ajtó.
-Basszus! Aúú!-hallottam a suttogást és botladozást.
-Mit csinálsz?-kérdeztem, mire végre mellém keveredett a földre.
-Hoztam párnát és takarót, hogy ne legyen olyan kényelmetlen. Jó éjt Kicsim!-adott egy puszit az arcomra és felállt.
-Várj!-kaptam el a karját.-Maradj itt velem!-ahogy kimondta leült velem szembe.Semmit nem szólt.-Ezt igennek vegyem?-kérdeztem, mire megéreztem a meleg érintését az arcomon. Lassan a nyakamra csúsztatta a kezét, majd a tarkómra. Megszorította, de mégis gyengéd volt, amitől felsóhajtottam.Az arcához húzta a fejem.
-Persze, hogy maradok!-suttogta a fülembe, hogy kirázott a hideg és tiszta libabőr lettem.Adott egy puszit a nyakamra, aztán elengedett. Letette a párnát és lefeküdt. A kezét a derekamra tette és maga mellé húzott.
-Így sokkal jobb!-mondtam, mire az arcát a hátamba fúrta.-Köszönöm.
-Szeretlek Heidi!-mondta de erre már nem tudtam mit szólni. Belekulcsoltam a kezem a kezébe és megszorítottam. Aztán elaludtunk.

Nobody's perfect 10.

Lassan egy hét eltelt már a közös vacsora óta, és azóta apu és anyu minden estére áthívják szinte a srácokat, sőt, 3 hét múlva kezdődik a téli szünet és úgy gondolták együtt kéne elmenni síelni ... pedig az életben soha nem voltunk még síelni, nem is tudom, hogy kell...
-Megjöttünk!-jött be a szobámba Matt és Jimmy.
-Sziasztok! Jackson szólj anyunak, hogy megjöttek a fiúk.-küldtem le az öcsémet, aki eddig az ágyamon ugrált.
-Jó megyek már,... de majd visszajövök!-szaladt ki.
-Brian és Zacky?
-Majd ők is jönnek, valami barátjukkal találkoznak.-Huppant le Matt az ágyamra, Jimmy meg mellém a földre.
-Dehogy, randiznak!Azzal a két szöszi csajjal...-kezdett bele Jimmy, de Matt ledobta egy párnával így elhallgatott.
-Mi? Nem is mondták! De szemetek ezek, ....
-Nem szokása pasiknak, csajokról csajokkal beszélni!
-Hééé, Matt ha én csak egy csaj vagyok most húzz innen. A legjobb barátaim vagytok, elvárom, hogy elmondjátok, ha barátnőtök van, hogy felmérjem a terepet, hogy megfelel, vagy sem!-vigyorogtam rá, mire hirtelen felült az ágyról.
-Hogy felmérd? Mér ha neked nem szimpi, akkor már nem lehet a csajom mondjuk?
-Hát nem?!-vontam meg a vállam, mire felnevetett.-A legjobb barátaim vagytok, nem tűrök mellettetek picsákat.
-Mi i beleszólhatunk a te magánéletedben?-kérdezte Jimmy,mire bólintottam.
-Örömmel venném néha a tanácsaitokat, de egyelőre nincs mi miatt dolgoznotok.
-Ugyan, mióta bekerültél a tvbe, annyi pasi akar összejönni veled, hogy a nyálukon csúszik mindenki a suliban...-vágódott újra hanyatt Matt.
-Hülye vagy, dehogyis.
-De igen!-vágták rá mindketten.Bár még ha így is volt, felém egyik se mutatta ezt, így nem is vettem észre...
-És kik?-kérdeztem, de erre csak sóhajtottak.
-Senki érdemleges, akivel engednénk hogy járj.-kacsintott rám Matt ezzel lezárva a témát.De ezt el is fogadtam.Átköltöztem Matt mellé az ágyra, felkucorodtam mellé, bár nem sok hiányzott, hogy lelökjön, pedig franciaűgyam van, de úgy terpeszkedik, hogy az hihetetlen.
-Hé sziasztok!-tépte fel az ajtót Brian vigyorogva.
-Hali, na milyen volt a randi?
-Mi?-kérdezett vissza meglepve Brian, kissé zavarodottan.
-Elmondtuk, hogy azokkal a szőkékkel találkoztatok Zackyvel.-hangsúyozta Matt, mire Brian hirtelen bólogatni kezdett.
-Jajaaaaaa, nagyon király! Meg is lesz egyikük már biztos.-kacsintott rám Brian, de ahogy beszélt szegény lányról kicsit ideges lettem, vajon mik a tervei vele. De azért felé eresztettem egy erőltetett mosolyt!

-Na srácok mivel Zacky már fel sem jött, gondolom lassan mi is mehetünk enni, szóval menjünk!-álltam fel és Matt már tartotta a két kezét, hogy felhúzzam az ágyról.
-Na gyere!-húztam, de még jó, hogy segített, mert ott maradhattunk volna estig is, ha csak én rángatom a karját..Lesiettünk a lépcsőn és anyu már meg is terített, Zacky pedig már majszolgatott valamit.
-Mi van kis zabagépem nekem már nem is köszönsz?-öleltem át és azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Ha téged is meg lehet enni legközelebb ígérem te leszel az első.-mosolygott rám, és adott egy puszit a homlokomra.
-Idióta!-paskolgattam meg az arcát, aztán leültem a helyemre. Jackson már türelmetlenül dobolt az asztalon.
-Mi van öcsi, hát vissza se jöttél szólni!-simogattam meg a fejét.
-Anyu azt mondta csak zavarlak téged.-mondta durcásan, rám se nézett.
-Hééé, te engem sose zavarsz! Te vagy a legfontosabb kispasas az életemben!-pusziltam meg a fejét, így végre rám nézett.
-Tényleg? Jobban szeretsz mint őket?-mutatott a fiúkra, akik már szintén leültek a helyükre és erre a kérdésre, felvont szemöldökkel néztek Jacksonra.
-Persze!-vágtam rám, mire a fiúk hangosan hőbörögni kezdtek.-Te a testvérem vagy, az egyetlen kisöcsém!
-Szeretlek Liz!-borult a nyakamba, de őszintén szólva nem is értem anyu miért mondott egyáltalán ilyet neki.
-Hé a kis, mármint a nagycsaládom!-lépett be apu a mankójával.Nehezen ment neki még a járás, a varratok miatt az oldalában.-Sziasztok fiúk!Na akkor eljöttök velünk síelni?
-Köszönöm, de én nem, nem szeretném, hogy ennyit költsenek rám és..-magyarázott Brian kicsit idegesen.
-Jó akkor fiam, te már biztos jössz!-bólintott apu.-Nem gond, szeretném ha tudná a lányom, hogy elfogadom a barátait és mivel eddig ilyenekre nem volt együtt lehetőségünk, jobban élvezné, ha ott lennétek ti is.
-Én szívesen megyek, ha fizethetem a részemet, van rá pénzem.-magyarázott szinte teli szájjal Zacky.
-Senki nem fizet semmit, maximum Lizt hívhatjátok meg néhány italra vagy vacsira, többet nem engedek.-morgott apu, a fiúk viszont csak elmosolyodtak.
-Akkor köszönjük szépen, mindannyian, szívesen megyünk!-beszélt Matt, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy akkor ez most komoly? Egy hét a srácokkal a hegyekben, síeléssel? Már előre félek

Mindenkinek nagyon nagyon Boldog Karácsonyt Kívánunk! Jó olvasást ez a mi kis karácsonyi ajándékunk, élvezzétek és majd 27-én jelentkezünk!Jó pihenést sok fincsi kaját és nagyszerű ajándékokat nektek :D

Life is just a game 27.

Syn:

Egész éjjel fent voltam és dalokat írtam. Nem bírtam elaludni a buszon, és nem is tudtam volna hol, mivel Heidi befoglalta az ágyamat.Reggel 7-re érkeztünk meg és szállhattunk le a buszról, bár a többiek még csak ébredeztek én már épp az első szál cigimre készültem rágyújtani.
-Úúúúristeeeen! Synyster Gates!-indult meg felém 3 kis tini lány.
-Hello!-intettem nekik és mire kettőt pillantottam, már ott is voltek mellettem.
-Csinálnál velünk képet?-bólintottam és már közrefogtak és el se engedtek. Már legalább a 15. képet csináltuk, mikor kicsapódott a busz ajtaja.
-Még egy aláírást, kérlek! Vagy egy ölelést?-próbálkozott görcsösen az egyik csaj, mire inkább nem is reagáltam csak nyújtottam a kezem egy filcért, vagy tollért.
-Egy ölelést inkább én kérek!-ásított Heidi és szállt le a buszról.-Hello csajok! Csak nem nagy Syn rajongók?
-Te is tudod, hogy nekem nem lehet ellen állni.-vigyorogtam rá, a 3 kiscsaj meg kuncogni kezdett.
-Syn lehet akkor egy ölelést mielőtt megyünk?Este jövünk a koncertre és ez így már...
-Kitalálom, egy tökéletes nap lenne!-szólt közbe Heidi és odajött mellém. Az egyik keze a hátam mögött a derekamon pihent.-Nyugalom lányok, majd este folytatjátok, most már kisajátítanám a pasit, ha nem gond!-mosolygott az elkerekedett szemű, lefagyott lányokra.
-Sziasztok!-köszöntem és integettem nekik, mire észbe kaptak és pusmogva elsétáltak.-Kisajátítasz?-kérdeztem Heidit mire kissé megremegett a szája széle.
-Reggelizhetnénk, csak mi ketten.-Ez volt ami igazán fejbe vágott, miért gondolhattam egyáltalán másra?!
-És jól aludtál?
-Azt hiszem...elég kényelmes az ágyad...
-Kényelmesebb lenne, ha én is ott lettem volna.-erre a mondatomra velem szembe állt és mindkét keze a csípőmnél volt, belemarkolva a pólómba.
-Lehet nem fáztam volna annyira...
-Lehet!-bólogattam, mire felnevetett.
-Na eszünk?-kérdezte aztán.-Úgy ennék palacsintát!
-Persze szivem, neked bármit!-adtam egy puszit a homlokára és magamhoz öleltem.
-Ha nem lenne ennyire jó, hogy simogatod a hátam, már nem engedném ezt!-morogta, mosolyogva a mellkasomba, mire én nevettem el magam.
-Akkor ezt egy darabig még folytatom így!-öleltem meg szorosabban, közben körözgettem az ujjaimmal a hátán.
-Rendben!-nyögte szinte, és ellazult a karjaim közt.

Skye:

-Hé, anyu átmegyünk oda játszani?-mutatott szemben egy nagy parkra Aleck.
-Várj egy kicsit szivem, jó? Kipakolunk és utána a tiéd vagyok.
-Apuuuu, átmegyünk játszani?
-Aleck,l azt mondtam várj egy kicsit! Nem mész el apáddal!
-De...
-Elég!-visszatrappolt a buszra jó hangosan, én meg egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy újabb csodás napunk lesz, mert Aleck hisztis.
-Baj van? Én szívesen átvittem...
-Igen Matt tudom, te szívesen ugrasz minden szavára, de a gyereknevelés nem így megy! Ha azt mondom neki várjon, nem szaladhat hozzád, közösen kell nevelnünk de nem így...
-Skye, nyugalom!-lépett hátrébb, mire észbekaptam, hogy kicsit hangosan beszéltem.
-Ne haragudj, csak... azt hiszem elfáradtam már ebbe az állandó utazásba!De szerencsére nekünk már csak 2 hét!
-Én épp azon gondolkodtam, hogy nem akartok-e esetleg végig velünk turnézni. De nem akarok rátok erőltetni semmit.
-Ne haragudj, de biztos hogy nem! Alecknek kell a rendszer, az ovi, a barátai, mert így most alig tudom már kezelni, mindenért amit nem engedek meg rohan hozzád...
-Sajnálom, nekem új ez az apa szerep, és imádom Alecekt, imádlak téged is amiért megszülted- fogta a kezei közé az arcomat és közelebb lépett.-Csodálatos ajándék ez nekem, hogy szültél egy ilyen nagyszerű kiskölyköt, aki a miénk!És amióta elmondtad, imádom, hogy hozzád vagyok kötve, hogy kettőnkből lett.-Döntötte a homlokát a fejemnek.
-Matt, mit csinálsz?
-Hálálkodom, hogy vagytok nekem, hogy szültél nekem egy gyereket!
-Matt...
-Skye kérlek! Annyira szeretlek! Elmondani nem tudom. Amióta újra megláttalak és kiderült, hogy van egy fiam, csak jobban szeretlek. Nem akarlak titeket sose elveszíteni, ti ketten vagytok az életem.-ölelt most már szorosan magához.-Megígéred, hogyha befejezzük a turnét, akkor is így lesz minden?
-Mitől félsz?
-Hogy találsz valakit és én kiesek a képből!
-Matt téged sosem foglak kiheverni!-mormoltam a mellkasába.-Nem is tudnálak, mivel mindennap meg kell küzdenem veled, a látványoddal.-nevettem el magam.Nem felejtelek el, ahogy azt sem hogy van egy gyerekünk!
-Köszönöm!-puszilta meg a homlokom.
-Nincs mit, túl helyes vagy!-nevettünk már mindketten és végre elengedett. -Aleck gyere ki! Menjünk!-szóltam, de semmi.
-Aleck, fogadj szót anyunak, gyere ki!-szólt már Matt is, de csak Jimmy kullogott le a buszról.
-Nincs itt a kissrác!
-Hogy mi?-kérdeztünk vissza egyszerre.
-Az nem lehet, az előbb ment fel!-rontottam fel a buszra, de tényleg nem volt sehol. Pánikolva mentem vissza Matthez és már könnyes lett a szemem.-Matt nincs itt!-tátogtam és már potyogni kezdtek a könnyeim.
-Aleck! ALECK!-kezdett Matt és Jimmy utána kiabálni és körbejártuk a buszt, néztök a parkolót, de semmi.
-Biztos a játszóra akart menni, a túl oldalt!-ugrott be és elkezdtünk Mattel arra szaladni. Már épp megláttam Alecket, de hiába szóltunk nem hallotta a hangunkat, elég nagy volt a forgalom. Csak az úttest választott már el minket!
-ALECK ÁLLJ MEG!-kiálltottam és Aleck megállt és megfordult....az úttesten. Csak dudálást hallottam, olalra néztem és láttam a sport kocsit szélsebesen Aleck felé haladni.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeee!-visítottam torkom szakadtából, de Matt karjai a derekamra fonódtak és visszatartottak a kocsi elé ugrástól Megfordított és félreestünk, sok sikoly és Aleck ordítása.
-MATT HOGY TEHETTED?! A FIAM ÉS TE NEM... NEM ENGEDTÉL...-ordítottam vele a földön ülve, közben ömlöttek a könnyeim.
-Mamiiiiiiiiiiiii! Úgy sajnálom, ne haragudj!....Meg...ijedtem!!-ugrott a nyakamba a kisfiam, és nem bírtam elhinni. Csak tapogattam a fejét hátát, karjait, hogy nem lett baja, nem értettem.
-Soha, de soha többet ne csinálj ilyet! Ne merészelj így elmenni!-öleltem magamhoz a már síró Alecket is.
-Jobban kéne figyelni a kissrácra!-lépett elém egy férfi.-Walker vagyok-nyújtott kezet.
-Skye!-fogtunk kezet!-Nagyon köszönöm , hogy megmentette a kisfiamat! Nem tudom ezt meghálálni magának, hogy a kocsi elé lépett és...
-Ne köszönje, csak örüljön, hogy itt voltam! Értem már mindegy, de a kisfiúért nem!-mondta, aztán megfordult és elindult. Karon ragadtam Alecket és utána indultam.
-Várjon! Kérem, meghívhatom valamire? Vagy akármi amivel köszönetet mondhatok?-rám mosolygott és tett felém pár lépést.
-Egy vacsorát elfogadhatok, ha mag főz!
-Hát... ma este koncertezek de elmehetünk valahova utána, ha...
-Rendben!-bólintott, bár nem éppen erre számítottam.-Magáért jövök este...
-10-re!-fejeztem be.
-Örültem Skye!-fordult meg és elsétált, és hiába hogy elment, nem bírtam kiverni a fejemből, és csak néztem amíg eltűnt a tömegben.

Nobody's perfect 9.

-Mit csinálsz?-pislogtam nagyokat és próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Átviszlek Brianhez.
-Miért remeg a talaj?
-Cipellek!-nézett rám Matt komoran.
-Miért?Eltört valamim?Mi bajom?-kezdtem tapogatózni, mire Matt felröhögött.
-Csikis vagyok és engem fogdosol.
-Bocsi...
-Amúgy, kicsit többet itattunk mint kellett volna és kidőltél, de már megjöttünk.Kicsit rendbe szeded magad és hazamész.
-Mennyi az idő, te jó ég...
-Este 7, de beszéltünk anyuddal és mondta hogy maradhatsz még!
El se akartam hinni. Tiszta ciki, leiszom magam és úgy kell haza cipelni. Ráadásul anyuval is beszéltek mit fogok én otthon kapni te jó ég. Ebben a pillanatban beléptünk Brian szobájába, ahol Brian és Jimmy röhögtek nagyban.
-Tessék Jimmy hozott ruhát a nővéreitől.-nyújtotta felém Brian.
-Mi baja az enyémnek?
-Lehánytad...-ahogy kimondta Jimmy, elfintorodtam és lenéztem a felsőmre.-Kétszer is.
-Lezuhanyozhatok?-kérdeztem teljes szégyenemben elégve és rákvörösen, mire Brian bólintott.
-Tudod mi hol van!-szólt még utána, de szinte szaladtam be a fürdőszobájába, hogy eláshassam magam.El sem hiszem, teljesen leégetem magam a srácok előtt, ki tudja mit gondolnak most, és még milyen szagom is van...úristen...és ,...
Gyorsan ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá, percekig csak folyattam magamra az ajtót és csukva tartottam a szemem.
-Liz minden oké?-zökkentett ki Brian hangja.
-Igen!-kiálltottam és gyorsan letusoltam.Megnéztem a ruhákat amiket Jimmy hozott és hááát, nem éppen nekem való. Felvettem a nadrágot aztán magam köré csavarva a törülközőt kiléptem a srácokhoz.
-Köszi Jimmy a ruhákat, de azt hiszem ezt a mini topot inkább nem venném fel.-Lóbáltam a szörnyen kis felsőt, majd Jimmynek dobtam.
-Pedig elhiheted, hogy jobban állna mint a tesóimnak.-vigyorodott el, de megráztam a fejem.
-Brian kérhetek inkább egy pólót?
-Azt veszed amelyiket akarod!-mutatott a szekrénye felé.
-Köszi!-ki is kaptam egyet és visszarobogtam a fürdőbe. Felkaptam és indultam is vissza a srácokhoz.-Nagyon sajnálom, hogy ilyen...izé...gusztustalan helyzetbe kerültem...
-Hallod Liz, ne mááár! Mi voltunk a hülyék, hogy így itattunk,... jó hogy nem lett komolyabb bajod.-magyarázott Matt mire Brian és Jimmy is bólogattak.
-Zacky hol van?
-Mit gondolsz? Kajál lent!-forgatta a szemeit Brian.-Jól vagy már?
-Igen. Sőt azt hiszem haza is megyek. Éppen ideje!-álltam fel.
-Elkísérünk!-pattantak fel egyből vigyorogva.Nem is értem, hogy lehetnek ennyire jó fejek velem.Mikor nem rég még nem is ismertem őket. Bólintottam így aztán el is indultunk lefelé. Ahogy a konyha előtt is elhaladtunk Zacky is jött utánunk még pár sütivel a kezében.
-Jól vagy Lizzy?
-Igen, zabagép!-karoltam át a vállán és úgy sétáltunk, míg tömte a fejét.-Köszönök srácok mindent!És ne röhögjetek ki, de az a helyzet, hogy szeretlek titeket.-körbe néztem rajtuk de csak mosolyogtak.Szuper most még jobban beégetem magam, ennél rosszabb már nem is lehetne. Már épp odaérkeztünk a házunkhoz mikor kinyílt az ajtó.
-Éppen jókor!-állt anyu az ajtóban.-Gyertek be!
-A fiúk is? Miért?
-Mert apád, szeretne találkozni velük!
-Apu?!Itthon?-anyu bólintott és betuszkolt minket az ajtón.Apu a nappaliban ült a kerekesszékben.
-Szia apu!
-Mr. Locke!-intettek a fiúk és odamentek egyenként kezet fogni és bemutatkozni.
-Matthew, örülök, hogy itt van!
-Köszönöm, uram!-mosolyodott el Matt, a többiek viszont értetlenül bámultak.Aztán leesett, nem is tudják, hogy Matt ott volt velem a kórházban és találkozott apuval.
-Szeretném tudni, milyen emberek veszik körül a lányomat.-méregette apu a fiúkat én viszont már takartam is el az arcomat. Ennél cikibb és roszabb napom a mai már nem is lehetne.-Velünk vacsoráznának?
-Köszönjük a meghívást!-fogadta el Brian kedvesen mosolyogva.
-Remek! Amíg elkészül, üljenek le, beszélgessünk!
-Apu erre nem hiszem, hogy...-kezdtem de apu szigorúan nézett rám.
-Mikor is gyakoroltál utoljára?
-Tessék?Mit?
-Anyád kocsiján a kerekeket lekéne cserélni. Tudod mit hol találsz!-mutatott apu a garázs felé.Hát persze ennyit arról, hogy most változnak a dolgok.
-Igen!-mondtam és elindultam kifelé.
-Segítek!-indult utánam Matt egyből, de apu hangja erősen csendült.
-Nem! Liz ügyes lány, megoldja! Mi beszélgessünk Matthew!-komolyan préselte a hangokat amibe én is beleremegtem, de folytattam az utamat a kocsihoz.Kigurítottam a kerekeket a garázselé a kocsihoz és elkezdtem megemelni a kocsi hátulját.
-Persze, már csak egy kis eső kellett! Kösz!-morogtam, ahogy elkezdett szakadni az eső. Levettem az egyik kereket és feltettem az újat.Az eső még mindig szakadt és 3 kerék még hátra volt.Egyszer csak éreztem, hogy valaki rá terít valamit a hátamra. Brian volt.Mosolyogva rám rakta a pulcsiját aztán a kocsi másikfeléhez ment, hogy kicserélje a kereket.
-Te mit művelsz?
-Nem hagyhatom, hogy itt kinn az esőben egyedül csináld meg!
-De apám...tiszta ideg lesz.
-Nem érdekel!-vonta meg a vállát vigyorogva és furcsa de ez nagyon jól esett.
-Jövünk mi is!-jött Matt Jimmy és Zacky is és kikapták a kezemből a szerszámokat.
-Ez vicc? Apu küldött ki? -kérdeztem, de csak összenéztek és hallgattak.-Fiúk?
-Ott hagytuk! Megmondtuk, hogy nekünk ez nem tetszik.
-És nem hagyjuk, hogy az esőben egyedül szenvedj négy kerékkel.
-És hogy sajnáljuk, természetesen!-kacsintott rám Brian. De mindez hamar elszállt a fejemből. Apu meg fog nyúzni, és eltilt a srácoktól.
-Készen van a vacsora, gyerekek, végeztetek?-
-Igen!-a fiúkra néztem, de kicsit tétováztak.
-Mi most nem tudom, hogy bemehetünk-e még!-nézett rám Matt, de nem tudtam mit szólni én sem tudtam biztosan.
-Na mi lesz?! Jönnek már uraim?-szólt ki apu, mire gyorsan meg iramodtunk mindannyian.Besiettünk a bejárati ajtón és apu mindenkinek dobott egy törülközőt.
-Uram,az előbbieket...-kezdett bele Brian...
-Hallgasson!-feszült be apa arca.Kicsit félni kezdtem.-Abszolút ezt vártam maguktól. Reméltem, hogy nem hagyják, hogy egyedül csinálja!Nem mintha nem lenne rá képes, mert tökéletes lányt neveltünk, de egy csapat összetart.-magyarázott apa és azt hiszem mind megfagytunk. A srácok és én is szinte szájtátva bámultunk.
-Menjünk gyerekek enni! És kérlek tegezzetek, valójában nem vagyok oylan szigorú!-gurult apu a konyhába, de mi még csak bámultunk utána. A fiúk kérdően néztek rám.
-Nem tudom mi volt ez, de... azt hiszem...megnyertétek!-mondtam, mire elvigyorodtak és elindultak ők is a vacsora felé.

Life is just a game 26.2

Skye:

-Mami én nem ezt a mesét akarom nézni!
-Aleck nincs más mese, bújj ide, jó lesz ez is!-mondtam és már kucorodott is mellém. A nappaliban a kanapén feküdve néztük a nagy tévén a mesét,mivel mindenki talált valami jobb programot.
-Hé kis családom mit csináltok?-hajolt Matt fölénk aztán meg simogatta Aleck fejét.
-Gyere apu mesét nézünk! Elférsz!-kúszott Aleck közelebb hozzám és ragyogó szemekkel bámulta Mattet.Sosem gondoltam, hogy Matt lehet ennyire jó apa, és hogy így is alakulhatnak a dolgok.
-Nem akarlak titeket zavarni.
-Apaaaaa!-húzta össze a szemöldökét Aleck és mereven bámulta Mattre, aki aztán csak rám nézett.
-Nem zavarsz!-vontam meg a vállam, mire Matt lehuppant a kinyitott kanapén Aleck másik oldalára. A karját átvetette Aleck fölött, és így éreztem az ujjait a vállamon.Aleck elterült köztünk és boldogan meredt a tvre, közben néha bökdösve az apját, aki visszacsikizte...
Egy félóra múlva éreztem hogy a vállam és a fejem simogatja.
-Aleck elaludt!-suttogta.-Bevigyem?
-Nem kell!-ráztam meg a fejem és próbáltam távolabb kerülni Alecktől, hogy ne zavarjuk. Felálltunk a kanapéról és az étkező féleség felé indultunk.
-Hol van Heidi?
-Valahol Briant kínozza.-fintorodtam el.
-Nem örülsz neki igaz, hogy Brian többet akar tőle.
-Egyáltalán nem, nem akarom, hogy Heidi megint megszívja vele.  Nagyon nehezn jött rendbe miután elköltöztünk, főleg hogy ugye azt hitték meg is akarta ölni magát. Borzalmasan nehéz volt vele.
-Én is kaptam még egy esélyt, és eddig azt hiszem nem bántottalak meg újra.-mondta lágy hangon amitől szinte libabőrös lettem.
-Miről beszélsz? Mi nem jöttünk össze, és régen sem igazán jártunk.
-Tudom, hogy szerettél, és hogy mennyire rosszul esett hogy egyből Valaryt választottam.Sajnálom, de sose lennék képes újra megbántani...-beszélt de nem bírtam megállni és közbe vágtam.
-Persze hogy nem, mert esélyed sincsen! Nem kavarunk és te megházasodtál, semmi lehetőséged hogy megbánts, és nem is hagynám!
-Skye nem akartam, hogy felhúzd magad, de te is megbocsáltottál utána, volt valami oka. És ne ne mond, hogy Aleck mert eddig se akartad, hogy tudjam hogy az én fiam.
-Matt ez bonyolultabb mint hiszed.Nem bocsáltottam meg, hogy akkor úgy viselkedtél velem, de mivel Aleck megkedvelt el kell fogadnom. Mivel együtt dolgozunk le kell nyelnem és mivel nem igazán tettem túl magam rajtad, nehezemre esik nemet mondani neked. De megtanultam, hogy hanyagoljam mit érzek!
-Skye,-simított végig a kezemen.-ha jóvá tehetném... ha akkor tudtam, volna hogy szeretsz...
-Akkor se lett volna semmi! De mi lenne, ha inkább másról beszélnénk? Így csak feszült lesz a hangulat és én nem akarok veszekedni.-húztam el a kezeimet és inkább az ölembe rejtettem őket.
-Ne haragudj! Persze beszéljünk másról...

Heidi:

-Jó reggelt!-köszöntem a konyha és étkező tájékán ülő kiscspatnak.
-Na mi volt este?-vigyorogva bámult rám Jimmy, aztán Skye és Matt is érdeklődve figyeltek.
-Nem sok, vidámparkban voltunk, találkoztam Braddel, Brian kiütötte és aztán haza jöttünk!-hadartam közben próbáltam egy kis kávét megkaparintani.
-Hé jó reggelt!-jelent meg pont Syn is vigyorogva.Aztán ahogy halad el mellettem szinte észre se vett.
-Neked is!-vágtam oda,de észre se vette. Ez volt mikor már kezdett dühíteni.
-Mikor indulunk ma?
-Csak este felé, mert Skyenak és Heidinek fotózása lesz.-válaszolt Matt mire Brian végre rám nézett.
-Tényleg?-kérdezte, de én csak bólintottam és inkább elkaptam a tekintetem.-Elkísérhetlek?
-Nekem mindegy!-mondtam és inkább ott hagytam őket és leültem a tv elé a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le mellém Brian.
-Semmi.
-Miért vagy rám mérges?
-Nem vagyok!
-Akkor miért beszélsz így velem?
-Mert idegesítesz.
-Miért?-kérdezte amitől már a falnak rohantam volna, ahogy ránéztem felém eresztette egy mosolyt.
-Nyűgös vagyok, ennyi az egész!
-Jó, akkor ha indultuk szólj és megyek!-mondta és ott hagyott a kanapén.Persze fogalmam sincs miért de így csak jobban haragudtam rá, hogy képes anélkül hogy kiszedné belőlem mi bajom ott hagyni. Azt hiszem kezdek megőrülni.

Syn:

-Gyere haver indulunk!
-Mi hova?
-Én és Aleck is megyünk a fotózásra, most indulunk!
-Ja, oké, jövök!-pattantam fel a gitáromat az ágyra rakva és már indultunk is mind le a kocsihoz. Heidi nem igazán akart rám nézni, bár nem közölte mi baja van velem. Egy háromnegyed óra kocsikázás után kiszálltunk egy nagy épület előtt és a lányok előre siettek. Mi lassan ballagtunk be hárman, közben Matt és Aleck kínos beszélgetését hallgattam.
-Apa, lesznek testvéreim?
-Biztosan!
-És olyanok lesznek mint én?
-Nem hiszem, sneki nem lesz olyan mint te.
-És Valary az anyukám lesz?
-Nem, neked Mami az anyukád, Valary apu felesége.
-Miért nem anyu a feleséged?
-Aleck majd ha nagyobb leszel ezt átbeszéljük.
-De a mami...
-Aleck, kérlek!-csitította le Matt a kissrácot.Végre eljutottunk mi is a terembe ahol fotózzák a lányokat, de mikor viszont láttam Heidit szinte megállt a szivem.
-Ez meg mi az isten?-kérdeztem Mattet idegesen, mire Heidi elvigyorodott.
-Fotózás!-kacsintott és már mentek is pózolni. Idegesen néztem Mattre aki legalább olyan kerek szemekkel bámult mint én.

 -Szórakozik velem?!-morogtam, mire Matt a vállamba boxolt.
-Te akartál eljönni, eszedbe nem jutott megkérdezni milyen fotózás.
-Miért te talán tudtad? Azért fordítasz most inkább hátat?
-Nem tudtam, de nem akarom nézni őket, így nem!
-Ugyan Matt, mégis hogy csináltad a fiadat!
-Hé hé hé hééé. Házas vagyok!-toporgott Matt is idegesen mellettem, de aztán a lányok tartottak egy kis szünetet.
-Na tetszik fiúk?-vigyorgott rám Heidi.
-Direkt akartad, hogy eljöjjek, igaz?
-Te akartál jönni, kis szivem, talán zavar, hogy ilyen szerkóban vagyok?-kérdezte és átkarolta a derekam, amitől szinte kirázott a hideg.
-Nem, az zavar, hogy ilyen helyzetben vagy ilyen szerkóban.-szorítottam össze a fogaimat, de ő csak nevetett.
-Majd teszek neked félre pár képet!-kacsintott rám és viszonylag közel a számhoz adott egy puszit, aztán itt hagyott. Alig bírtam ki nézni ezekben a ruhákban, és egyre jobban megőrültem, hogy a feleségem és ilyen játékot űz velem.

A fotózás végére értünk jöttek a busszal és már csak ott láttam Heidit felöltözve. Persze így már boldogan ült le mellém miközben a gitáromat szorongattam, és vártam, hoyg induljunk már.
-Na mi baj?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Miért kínzol? Tudod milyen szenvedés ez? Látni ....téged azokban....a ....huuuhhh!-borzongtam az emlékekbe mire megint csak nevetett. Megfogta a tarkómat odahúzta a fejem az arcához és a homlokát a homlokomhoz nyomta.
-Csitulj szivem, várnod kell még!-suttogta és aztán ott hagyott. Egész este a busz úton gitározgattam, mikor már mindenki aludt akkoris, és valami visszavágáson törtem a fejem, de nem tudom, hogy Heidit mennyire érinti meg, hogy én mit teszek,...

Nobody's perfect 8.

A nap hátralevő részében a fiúk velünk maradtak. Zacky Jacksonnal játszott míg Matt és Jimmy engem nyugtatgattak.
-De most boldognak kéne lenned, nem? Apukád nem megy vissza többet.-simogatta a hátamat Jimmy.
-De nem értitek ezt. Nem tudom milyen ha itthon van. Maximum 2 hónapot töltött eddig itthon egyhuzamban. És volt hogy 2-3 évig nem is láttam. Nem tudom hirtelen hova tenni, hogy azt mondta itthon lesz és segít nekem én meg lehetek normális...Milyen az?-hülye kérdés persze, egy olyan embernek aki nem így nőtt fel. De én csak úgy éltem, hogy képeztek fegyverhasználatra és arra, hogy ne sírjak ha fáj valamim, hogy szokjam meg hogy az élet nehéz. Kétségbeesetten néztem a srácokra, aztán Jimmy elvigyorodott.
-Ne izgulj, mi megmutatjuk milyen normálisnak lenni. Minden szabad percünket veled töltöd és hatalmas buli lesz az életed...
-Öm, Jimmy, ne vedd sértésnek, de nem vagyok biztos benne, hogy te a normálisok közé tartozol.-nyögtem ki félve, mire Matt hangosan felröhögött.
-De normálisabb vagyok mint te!
-Na én a zseniális, megohoztam a mirelit pizzákat.-vogyorgott Brian önelégülten ahogy besétált az egymásra tornyozott gőzölgő pizzákkal.
-Te zseniális beraktad őket a sütőbe, 5 percre!-morogta Matt, de azért gyorsan kapott is egy szeletért.
-Zaaaack, kaja van!-ordított Brian, és csak pár pillanat volt mire Zack a vállára dobott öcsémmel berobogott, aztán "levágta" Jacksont a fotelbe és már el is kezdett zabálni.
-Én méég játszani akarooook!-fetrengett az öcsém a fotelben.-Zackyyy játszuuunk!
-Jackson hagyd békén, eszik! Te nem vagy éhes?-megrázta a fejét, és elkezdett ugrálni körülöttünk miközben szinte "kántált".
-Játszunk! Játszunk! Játszunk!
-Jackson, elég kérlek!-kérleltem, mire elhallgatott.
-Mi a mai program?-kérdezte Brian vigyorogva , mire Jackson újra rákezdett.
-Azt hiszem nektek menni kéne, nekem meg vele kéne foglalkoznom!-mutattam az energiabombára, mire a srácok lassan felkeltek és megölelgettek.
-De holnap a suliban találkozunk!-köszöntem el tőlük aztán leültem az öcsémmel társasozni.

Olyan hamar hétfő reggel lett, hogy szinte azt is elfelejtettem, hogy aludtam, és még csak nem is éreztem kipihentnek magam. Már éppen kimásztam az ágyamból, mikor anyu benyitott a szobámba.
-Jackson beteg, itthon maradok vele, te készülődj nyugodtan!-azzal becsukta az ajtót és én csak bámultam magam elé pár percig. Szép lassan felöltöztem majd mikor a fürdő felé indultam összetalálkoztam a sápadt, karikás szemű kisöcsémmel.
-Hé mi van prücsök?-guggoltam le elé, de csak ásított egyet, aztán köhögni kezdett.-Kérd meg anyát, hogy főzzön neked finomat!-simogattam meg a buksiját és mentem tovább a fürdőbe, ő meg anyuék szobájába. Fogat mostam kisminkeltem magam és leszaladtam bekapni pár falatot.
-Anyu elmentem!-ordítottam és már ki is léptem az ajtón, meglepetésemre Matt várt a ház előtt.
-Azt hittem már dudálnom kell!-vigyorgott rám és nyitotta az ajtót.
-Nem tudtam, hogy értem jössz!-öleltem meg.
-Briant mindig én viszem, akkor téged miért ne?
-Köszi, majd meghálálom!-mondtam és már ott is voltunk Brianék háza előtt. Brian gyorsan beugrott hátra és mentünk a suliba.
-Basszus, izgulok, mióta volt ez az egész felhajtás ez az első napom a suliban!
-Nyugi, nincs miért izgulnod, igazi hős vagy!-nyomkodta meg Brian a vállam aztán kilökött a kocsiból.-Indulj!
Lassan haladtunk az első óra termébe, de már furán indult a nap. Mindenki rám köszönt a folyosón.A terembe pedig olyan emberek jöttek oda hozzám beszélgetni, akiket azt se tudtam hogy egyáltalán osztálytársak vagyunk.
-Liz örülök hogy itt vagy!-mosolygott rám egy srác a sarokból.-Nem ülsz ide mellém?
-Kösz nem, jó nekem itt!-ültem le Matt elé, de továbbra is bámult.
-És én odaülhetek?
-MIt akarsz tőlem?-kérdeztem kicsit talán támadó hangon, de Matt és Brian felnevetett körülöttem.
-Gondoltam lehetnénk barátok!
-Miért mert benne voltam a tvben? Mert apám katona? Mert azt hiszed megakartam ölni apámat?Kösz de már vannak barátaim.-mutattam a srácokra.-És képmutatásra, talpnyalásra nincs szükségem.-zavartan nézett rám a srác aztán inkább elfordult.Mattékhez fordultam ők viszont csak vigyorogtak.
-Most mi van?-kérdeztem már én is mosolyogva de csak megrázták a fejüket.

Gyorsan eltelt a nap és már ott vettem észre magam, hogy a tesi óra után várom a srácokat a suli lépcsőin.
-Héééé szabadok vagyunk!-ugrott Jimmy és már előttem is volt a kiscsapat.-Menjünk!
-Hova menjünk?-kérdeztem, de nem kaptam választ csak a srácoktól már jól megszokott egymásközött megszokott összenézés, amiből ők mindent értenek én meg semmit.Jimmy a hátára dobott és vitt a kocsihoz.
Egy félóra kocsiút után aztán egy fura épület előtt kiszálltunk.
-Mi lesz itt?
-Mi van Liz csak nem félsz?-kérdezte vigyorogva Jimmy, mire komolyképpel rábámultam.
-Gondolod megijedek egy épülettől?
-Attól hogy mi van bent!-karolt át, és tettünk pár lépést közelebb.
-Miért félnék? Kiképeztek, van fegyverem megvédem magam!
-Fegyver? Komolyan?-kérdezte kicsit felpörögve , de csak kacsintottam válaszként és elindultam befelé. Egy bár volt. Az emberek vízipipáztak, cigiztek, ittak....
-Na megmutatjuk milyen, ha normális vagy!-húzott Matt egy kis sarok boxba és mikor mind leültünk már kértek is ki 2 pipát és egy csomó piát.
-Minek enniy pia fényes nappal?-ahogy ezt kimondtam már vörösödtem is el, mivel mind elkezdtek hangosan röhögni.
-Végig kóstolod mindet, hogy tudjuk mi a te piád,... mivel tudjuk, hogy a sör nem az igazi!-húzta mosolyra a száját Brian. Mire kettőt pislogtam már két tálcányi pia volt előttem, különböző poharakban és színekben...

-Fúj ezt nem!- köptem ki rögtön az elsőt.
-Akkor a vodkát kihúzhatjuk!-de lökte máris a kezembe a következőt Zacky.-Citrommal sóval, nézd!-mutatta én meg utánoztam!
-Ez elmegy, de ... ááááá!-rázott ki a hideg miután letettem a poharam és lecsúszott a gyomromba.
-Ez a Tequilaaaaaaaaaaaaa!-tartotta pacsira a kezét Jimmy! Aztán már a kezembe volt a következő pia.
-Ez jóóó!-bólogattam, és Matt és Brian már boldogan, elismerően bólogattak...
-Whisky!-súgta Jimmy és egy fura kékszínű pia jött.Gyorsan lehúztam de aztán elég rosszul lettem.
-Ez fúúúj!-tettem a kezem a szám elé és azt hittem, elhányom magam.
-Abszint!-fintorgott rám Zacky aztán már alig emlékszem valamire.

Life is just a game 26.1

Sziasztok, tudom kicsit későn jött, de itt van az új rész ráadául kifejezetten Heidi Brian rész :D Remélem tetszik!!!


Syn:

-Heidi figyelj rám, nem feltétlenül kell beszélned velem, csak kérlek gyere velem... nem szeretném, ha az amit eddig elértünk így tönkre menne.-kérleltem majdhogynem a földön csúszva mire egyáltalán a szobaajtót kinyitotta. Dühösen nézett rám, de reménykedem hátha a Jimmyvel eltervezett Seattle-i kis meglepetés megenyhíri legalább annyira hogy a fejemet leordítsa. Még az is jobb lenne a némaságnál...
-Eljössz velem?-kérdeztem és minden szó nélkül bólintott aztán elindult kifelé. Lent a hotel előtt csak állt, mire elmosolyodtam, nem is volt ötlete, hogy mi következik.
-Gyere, nem kocsival megyünk!-nyújtottam felé egy bukósisakot, de csak bámulta, eszébe nem jutott hogy elvegye. De aztán előállították a motorunkat én felültem és vártam.
-Azt mondtad eljössz velem, gyere ülj fel. Megígérem nem értem félre,  hogy átkarolsz!-vigyorodtam el, de ő csak durcásan, trappolva sétált oda hozzánk, majd jól lendítve a sisakot fejbe vágott vele, csak azután vette fel. Akármennyire is szarul érezte magát én élveztem ahogy így dühöng, mert legalább már nekem csinálja...
Úgy egy félórát motoroztunk mire odaértünk a bárhoz az este első lépéséhez. Ahogy leszálltunk a kezemet nyújtottam Heidinek de ő rá se nézve félre lökte és nagy lendülettel előttem besétált. Meglepetésemre, ahogy beléptünk valaki egyből lerohanta.
-Heidiiiiiiiiiiiiiiiii! Jézusom, de hiányoztál! Visszaköltöztök?-ugrott a nyakába egy pincérnő, de Heidi arcát látva elég meglepettnek tűnt.
-Jenny... öm, szia!-viszonozta az ölelését és kínosan nézett rám.
-Itt esztek?
-Nem mi csak, használnom kéne a mosdót!-kérte és már indult is, feltételeztem kínos neki a szitu így inkább nem firtattam.
-Te vagy a barátja? Nem hittem, hogy valaha visszajön! Skye is itt van? Maradnak?-faggatott a lány, mire nevetnem kellett.
-Bocsi de fogalmam sincs, hogy ki vagy!-mondta azzal inkább arrébb fordultam és topogva vártam Heidit. Gyorsan indult megfelém és már épp kifelé tartpttunk mikor belépett az ajtón egy hapsi, aki ahogy meglátta mellettem Heidit elvigyorodott!
-Hé Cicaaaa!-húzta magához, de ez a legkevésbé sem volt olyan barátságos közeledés... főleg nem nekem.
-Brad, engedj el!
-Mi az már túltetted magad rajtam?
-Úgylátszik! Brian, a férje!-nyújtottam vigyorogva a kezem, mire a hapsi ellökte magától.
-Brad, aki kúrta a nejed!-két pillanat telt el és már sajgott a kezem, mire ráeszméltem hogy behúztam neki egyet.Aztán Heidi kifelé rángatott és könyörgött hogy induljunk!

Heidi:

-Magyarázattal tartozol!-nézett rám Brian szigorúan és kellemetlennek éreztem az egészet, ezelől nem menekülhettem mivel mégiscsak behúzott valakinek miattam.
-Mielőtt haza mentünk Hb-re itt laktunk Seattle-ben. Brad egy régebbi alkalmi kapcsolat volt, Jenny bátyja, gondolom ő hívta most is ide. Erőszakos, bunkó ember aki kihasználta olykor a sebezhetőségemet, aztán hogy lekoptattam részegen hívogatott...
-Akkor jogos hogy fáj a kezem!
-Köszönöm!-fogtam meg a fájó kezét és elkezdtem gyengéden dörzsölgetni.
-Mi az? Kibékülsz velem? Rájöttél, hogy egész jó party vagyok mi? -kacsintott rám Syn, de nem bírtam mosolyogni rajta.
-Nem akarok házasságot, de értékelem hogy megvédtél! Mit terveztél ott?
-Gyors vacsit és egy kis koncertet, hogy legalább szóba állj velem.
-Koncertet?
-Igen! Gondoltam eléneklem neked a Dear Godot, lógok neked ezzel,... és ez egy olyan esély lett volna neked, amit nyugodtan használhattál volna ellenem, hogy elismerem a tehetséged...
-Ó micsoda hízelgés, rombolod az egód, hogy imponálj.-nevettem el magam.
-És bejött?-kérdezte óvatosan.
-Mit gondolsz?-kérdeztem és adtam egy puszit a homlokára.-Mi a következő lépés?
-Vidámpark!!
-ÚÚÚÚ vattacukrot kapok?-Brian hangosan nevetett és visszanyomta a sisakot a fejemre.
-Nem változtál semmit! De anniyt kapsz amennyit csak akarsz!-azzal már indultunk is.

Már a vidámparkban sétálgattunk és kb a 3. nagy vattacukrot csipegettük, mikor jöttek a kínos kérdések!
-Hány pasival voltál az elmúlt években?
-Mi ez komoly? Miért fontos ez?
-Tudni akarom, hányan jönnek még hogy kúrták a nejem!
-Ez nem volt vicces, de őszintén talán 4 volt.
-Az annyira nem vészes...
-Miért neked hány volt?-kérdeztem vissza, mire felvonta a szemöldökét meglepettségében.
-Neked miért fontos ez?-kérdezte.
-Csakhogy tudjam, hányan jöhetnek hogy a férjem gyerekét várják...
-Na, már a férjed vagyok? Amúgy nem tudom néha koncerteken előfordult hogy kavartam lányokkal, de többnyire igyekeztem utánad már hű maradni Michellehez.
-Nem is értem, hogy mi történt... megcsalt és neked ezzel vége? Ő veled maradt, pedig te velem csaltad!
-Azóta sokminden történt, ezt nem érted....mostmár nem számít Michelle, az érdekel, hogy köztünk ez jól sikerüljön.
-Hát az ez számít valamit, Brian, úgy érzem magam mint régen... próbálsz elcsábítani, és minden jót kapok...
-És használ bármit is? Kéne egy kis bíztatás, hogy jó úton haladok.
-Nincs szex ezt most meg mondom...
-Jó nem gondoltam, hogy egyből az ágyamba ugrasz, bár később jócskán kárpótolnod kell egy nászúttal.-szegte fel az állát és játszotta a sértettet amin hangosan nevettem.
-Perszeee.... vigyelek el Hawaiira?-kérdeztem mire bólintott, aztán velem együtt nevetett.-Mire gondolsz? Mivel mutassam hogy ha haladsz jó irányba haladsz?
-Egy puszi? Egy csók? Egy szoros ölelés....-forgatta a szemeit aztán kikapta az üres pálcát amin már nem volt cukor a kezemből, és kihajította a kukába. Éreztem hogy engem néz, és hogy biztos is legyek benne felé fordultam. Láttam, hogy méreget, és vágyik rá, hogy bármi olyat tegyek amivel jelzem, hogy rendben van minden. Hát lassan felé lépdeltem és teljesen hozzá simultam.
-Nincs szex, semmi erotika, és társai.-leheltem a szájába, majd az ajkaimmal súroltam az állát. Kicsit lejjebb tartotta a fejét, hogy az ajkaink egymáshoz érjenek, de nem követelőzött, nem akart megcsókolni, csak élvezte. Lassan harapdálni kezdtem az alsóajkát és éreztem, hogy ez már tetszik neki. A kezeit a derekam köré fonta és szorosan tartott.Mélyen nézett a szemembe és csak várt. Kicsit kinyitotta a száját, mire elkezdtem a mindkét ajkával játszani, mikor pedig már épp lesmároltam volna, visszahúztam a fejem és eltoltam magam.
-Ez megfelel egy kezdetnek?-kérdeztem, de ő még mindig ugyanott állt. Dühösen nézett rám, felnyögött aztán bólintott.
-Túlságosan is!-morogta azzal haladtunk tovább az éjszakába!!

Brian: 

-Örülök neki, hogy adtál egy esélyt és eljöttél velem! Jimmy azt mndta inkább váljak el, mert annak jobban örülnél..-mondtam mire Heidi elgondolkodott és kicsit megremegett a szája széle-Tudod mit felejtsd, el, nem válok...
-Nyugi! -csitított mikor már a hotelszobába léptünk.-Be kell valljam, hogy azért ez a motorozás jó ötlet volt...Nehéz úgy tartani a távolságot hogy hozzád kell tapadnom.-bólogatott elismerően, amin kicsit felkacagtam.
-Tudtam, hogy értékelni fogod!-tartottam a kezem egy pacsira és bele csapott, de aztán meg is fogtam a kezét, és nem engedtem el. Közelebb húztam magamhoz.
-Nincs semmi ami...
-erotikus vagy társai, tudom!-feleltem egyből mire elmosolyodott és úgy nézett rám.Adtam egy puszit az arcára aztán ott hagytam, még mielőtt beléptem volna a szobámba jóéjt kívántam suttogva és láttam, hogy elképedve áll és bámult utánam, ami kifejezettem tetszett.
-Brian, ennyi? Azt hittem legalább jobban próbálkozol-hitetlenkedett.
-Azt kérted ne!-vontam meg a vállam, intettem aztán bedőltem az ágyamba!

Nobody's perfect 7.fejezet

Vasárnap reggel ahogy felkeltünk Jacksonnal gyorsan megreggeliztünk és beindultunk a kórházba apuhoz.Anyu azt mondta, hogy már szeretne látni így felkerekedtünk. De ahogy kiléptünk a házból fotósok kaptak közre minket. Az arcomba és Jackson arcába villogtatták a vakut, és ahogy ránéztem láttam hogy meg van rémülve. Felkaptam a karomba és elkezdtem a buszmegálló felé kapkodni a lábamat, aztán leparkolt az út mellett egy autó.
-Szállj be!-nyitotta ki Matt az ajtót, és én gyorsan be is ugrottam Jacksonnal hátra.
-Köszi, ez életmentő volt! Nem is értem, hogy nem unják meg!-morfondíroztam, de Matt csak fintorogva a kórház felé vette az irányt.Miután odaértünk Matt leparkolt a kórház előtt.
-Köszönöm Matt a fuvart!
-Nincsmit, itt maradok megvárlak titeket, úgy sincs túl sok dolgom!
-Akkor gyere be velünk, ne itt a kocsiban ülj!-kértem és egy pár perces huzavona után bele ment. Lassan sétáltunk a kórházi folyosón, nem is akartam sietni, Görcs volt a gyomromban és az egész testem bele remegett.Mire apu szobájához értünk azt hittem összeesek. Mély levegőt vettem, aztán....
-Matt ne ijesztegess!-ugrodtam fel, úgy megrémültem mikor Matt a hátamhoz ért, de ő csak elmosolyodott.
-Menj, nem lesz gond!-biztatott de nem segített. Végül az öcsém rángatására léptünk be a kórterembe. Apu egész jól nézett ki, rosszabbra számítottam.Mosollyal fogadott minket.
-Az én bátor gyerekeim!
-Apuuuu! Úgy hiányoztál, mikor jöhetsz haza? Elmegyünk majd horgászni? Annyi mindent kell majd megmutatnom neked...-magyarázott szünet nélkül Jackson, és ami fura volt, hogy most kicsit sem zavarta apát. Máskor ilyenkor már megfeszült az állkapcsa és ingerülten állította volna le.
-Nyugi kisöreg, ha hazaértem mindent megmutathatsz. Most keresd meg anyut, jó?-Öcsi bólintott aztán kiszaladt.
-Hogy vagy Liz?-kérdezte apu és maga mellé mutaott így odaültem az ágya szélére.
-Apu én nagyon sajnálom, hogy eltaláltalak! Ha tudtam volna hogy te vagy...
-Ne mentegetőzz! Védted a házat, ahogy tanítottalak, és különben is én lőttem előbb. Ha eltaláltalak volna sose bocsáltom meg magamnak.Büszke vagyok rá, ugyanakkor rádöbbentem valamire...-elhallgatott és lehajtotta a fejét. Szomorúnak tűnt, és ez már magába véve is ijesztő volt, mert apu sosem volt szomorú. Apu vagy mérges volt, vagy katona, de szomorú sose.-Olyan életet kéne élned mint a többi gyereknek, én meg mindig csak katonát akartam nevelni belőled.
-És én ezért hálás vagyok! Bármikor megtudnám védeni magam. Tudok lőni, verekedni, jól bánok a késekkel. Biztonságban érzem magam.
-De sose szórakoztál igazán, mert nem engedtem. Csak anyádra és az öcsédre vigyáztál egész életedben.-ahogy apu ezt kimondta elszorult a szívem és nehezen kaptam levegőt. Mindig haragudtam rá, hogy olyan életet élünk amilyet, hogy anyu örökké egyedül van, hogy Jackson alig tudja ki az apja, és hogy nekem mindig erősnek kell lennem. Sosem mertem ezt beismerni. De hogy apu mindezt kimondta szívem szerint hozzábújtam volna és csak sírnék a mellkasába.
-Annyira sajnálom kicsikém! De tudom, hogyan tehetem jóvá. Az egész felfordulás körülöttünk ráébreszett milyen nehéz nektek, így leszerelek. Nyugdíjaztatom magam, és itthon maradok veletek.-nem is tudom mi történt velem, de potyogni kezdtek a könnyeim.
A szipogásomat csak egy halk kopogás zavarta meg.Matt állt az ajtóban mögötte Jackson félve pillantgatott be.
-Jó napot, elnézést... minden rendben?-nézett rám aggódó tekintetével.
-Igen persze!
-Jackson szólt, hogy sírsz, megijedt kicsit!-mondta és megsimogatta az öcsém kobakját.
-Gyere öcsi, csak azért sírok, mert boldog vagyok, hogy apu haza jött!-lassan sétált felém, megszeppenve nézett rám és mászott az ölembe. Félve tekintgetett csak apára.
-Ne félj, nem bántanám soha a testvéredet! Immádlak titeket!-mondta apu mosolyogva aztán Mattre nézett.-Köszönöm, hogy vigyázott a lányomra! Sokat elmond magáról, és én ezt értékelem!
-Köszönöm, de én ami azt illetti, alig 2 hete vagyok a lánya barátja.
-Akkor volt mellette mikor szüksége volt rá, ez becsülendő!-dörmögte apu és a karját tartotta Matt felé, Matt lassan indult meg és kezet fogott apámmal.-David Locke!
-Matt Sanders!

A kórházi látogatás után Matt haza furikázott minket és legnagyobb meglepetésemre a srácok a ház előtt a gyepünkön ültek és egy riporterrel beszéltek. Mire odaértünk elhallgattak és csak mosolyogtak rám.
-Itt mi folyik?
-A híres neves Elizabeth! Nagyon örvendek, a barátai csupa jót mondtak magáról és hogy a családja védelme érdekében minden védőfelszerelés nélkül ment be a házba, amiben feltételezések szerint egy fegyveres férfi volt. Igaz ez? Nem tudta hogy az apja az, csak hogy valaki betört?-sokkolódva néztem a fiúkra, de bólintottam.
-És az igaz, hogy maga segített megmentenie a matektanáruk kisbabáját?
-Nem szeretnék nyilatkozni! Kérem távozzon!-kértem de a hapsi nem mozdult, tovább vett a kamera, de Matt megint segített.
-Hallotta, kotródjon el, amíg szépen kérik, ne akarja, hogy baja essen!-állt be elém és Jackson elé Matt védelmezően, amiért kifejezetten hálás voltam. A hapsi és a bandája elment. Neki döntöttem a fejem Matt hátának és csak sóhajtoztam.
-Ti meg meghülyültetek? Ha Liz ezekről beszélni akart volna megteszi ő maga!
-Nem akartunk rosszat...-kezdte Brian és megsimította a hátam. Odajött mellém és a fülembe súgott.-Csak azt akartuk, hgy leszálljanak rólad, hogy ne támadjanak, hanem tudják, milyen nagyszerű vagy és bátor.-nem tudom, hogy a félelem miatt ami apu hazatérése és a balesetünk miatt lakozott bennem, vagy au kórházi szónoklata miatt, vagy talán mert Brian olyan kétségbeesetten nézett rám, de potyogni kezdtek a könyneim és Briannyakába dőltem. Öleltem és zokogtam miközben csak simogatta a gerincemet, és ringatott, hogy megnyugodjak....