-Néééézd mit hoztam?-jött be Matt vigyorogva a szobámba.
-Nem mondod?!-néztem rá reménykedve, hogy az van a szatyorba amire éppen gondoltam.
-Naaa kitalálod?
-Túrótorta? Mondd hogy igen!-néztem rá bociszemekkel az ágyban fekve, mire kihúzott egy fehér dobozt a szatyorból.
-Epres túrótorta!-kacsintott és a másik kezében már két villát tartott.
-Imádlak, csak hozd már ide!-ültem fel és ahogy odaért az ágyhoz ki is kaptam a kezéből a dobozt.
Már lassan letelt az egy hét amit Josh itt tölt, már 5 napja itthon fekszem, és lábadozom.
-Josh hol van?
-Elment eddzeni!-mondtam és már nagyban majszoltam a tortámat.
-Nem vigyáz rád túl jól.-fintorodott el Matt én viszont csak felsóhajtottam és eltoltam magamtól a tortás dobozt.-Most mi van?
-Elegem van! Nem tudjátok abba hagyni ezt, hogy beszólogattok egymásnak és pikkeltek egymásra?
-De mindig ő kezdi, hozzád se érhetek ha itt van...
-De te meg direkt hangoztatod mennyire jó barátom vagy és direkt ölelgetsz csak hogy őt idegesítsd.Rosszull vagyok már ettől.
-Akkor mondd meg neki hogy fejezze be!
-Mondtam!-sóhajtottam még egyet ahogy rájöttem, hogy nyilván mindig rivalizálni fognak egymással. Ugyanaz a kaliber mindkettő, magas, izmos, rossz fiú...aki persze hogy egyedüli kemény srác akar lenni.-Tudod mit inkább aludnék kicsit, jó?
-Jól van, akkor ezt hűtőbe rakom.Szeretnéd hogy maradjak?
-Nem haragszol ha most azt mondom nem? -néztem Mattre, láttam hogy kicsit csalódott de adott egy puszit az arcomra és már ki is ment a szobámból. Nem bírom így tovább, jó hogy itt van velem Josh és ennyire figyelmes... de várom hogy haza menjen, hogy Matt újra normális legyen,...még ha akkor megint Josht várom majd vissza!Épp hogy magamra húztam a takarómat és becsuktam a szemem nyílt az ajtó.
-Hé, fent vagy?
-Igen, jót edzettél?
-Jobb lenne veled, de azt hiszem arra még várnom kell.-mosolyodott el és megcsókolt.-Lezuhanyzom, ha kell valami szólj jó?
-Rendben, de most szerintem csak alszom.
-Majd akkor bebújok melléd!-kacsintott és már el is tűnt a fürdőben.
Kezdtem elaludni, már i se tudtam nyitni a szemem, mikor éreztem hogy átkarol és hozzám bújik. Jó érzés volt, még ha bunkó is tud lenni, velem kedves, Mattel meg úgy sem fog sokat találkozni nem?
Legközelebb mikor felkeltem már reggel volt és Josh sehol. Felkeltem és nagyon lassan végig a falba kapaszkodva elindultam lefelé, mivel elég bizonytalan voltam még, mert a szédülésem két lábon még nem enyhült. Mire leértem a lépcsőn Brian és Matt jött át.
-Héééé, te talpon?-ölelt meg Brian és mellettem is maradt támasznak, hogy nehogy elessek így kísértek be a nappaliba.-Hogy vagy tündérke?
-Egész jól! Josht nem láttátok?
-Nem!-vágták rá egyszerre, de tovább nem firtattam.
-Tudod mivel itt a január nem bírom kiverni a fejemből az alkunkat a szülinapod kapcsán.-vigyorodott el Brian, először nem is esett le miért, aztán beugrott.-De mivel miattunk sérültél meg így eltekintek tőle.
-Ómilyen jó fej vagy, de hogy érted hogy miattatok?
-Hát miattunk máztál fel a színpadra ahonnan aztán lezúgtál.-én meg már azt hittem valamelyikük lelökött, ... Jó volt a fiúkkal, de aztán el kellett menniük én meg egyedül maradtam ... Josh holnap megy haza én megy egy hétig szinte még biztos hogy itthon kell maradnom, anyu nem enged. Egésznap a kanapén heveredtem hogy Joshsal hol nélküle, de egész jól telt a nap, míg Josh fel nem kapott hogy felvigyen a szobámba, mivel majdnem végig zuhantunk az egész lépcsőn.
-Lehet biztonságosabb ha két lábon megyek!-mondtam ahogy felértünk a lépcsőre, de nem engedett el, bevitt a szobámba.
-Reggel indulok holnap, kicsit el vagyok maradva, nem tudok tovább itt maradni.
-Nem baj, ez is elég jó volt így, bááár...-húztam el kicsit mire láttam rajta hogy meglepődött.
-Mi volt rossz?
-Hogy szemét vagy Mattel, ő fontos nekem, a barátom!
-De tudom, hogy neki több vagy mint barát és ez nem tetszik.
-Figyelj, Matt és én ezt már átbeszéltük, csak barátok vagyunk, nem lesz köztünk ennél több.
-Inkább ne beszéljünk erről. Feküdjünk aludjunk.
-Rendben,nem akartalak felhúzni.-mondtam, mire magához húzott és megcsókolt.
-Nem gond! Majd ha a szülinapodra visszajövök, és addigra jól leszel kiengesztelsz...
-Na persze, még én engeszteljelek ki? -kérdeztem mire újra csak megcsókolt aztán csak átkarolt és így aludtunk el, megint.
Reggel tényleg korán elment, mire kinyitottam a szemeimet, már készen állt hogy induljon, csak meg akarta várni míg felkelek. De az érdekesebb az egészben inkább az volt, hogy alig egy félt órával azután, hogy Josh kitette a lábát a házból a fiúk megjelentek egyből, mind a négyen...
2014. február 27., csütörtök
2014. február 23., vasárnap
Life is just a game 40.
Skye:
-Anyu, anyu ébredj!
-Ébren vagyok kicsim!-nyöszörögtem az ágyamon ugráló már réges rég pörgő Alecknek.-Mi a baj?
-Semmi, de kelj fel!
-Jól van mindjárt!-mondtam és felültem. Borzasztóan fájt a fejem és hányingerem lett, gondolom a tegnapi borozgatástól Walkerrel.-Éhes vagy?
-Neeeem! De elmegyünk apához?
-Nem kicsim, most apu pihen.-mondtam és kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, mikor csöngettek. Gyorsan megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Szia!
-Matt? Jézusom, hogy kerülsz ide? Jól vagy?-estem pánikba mikor megláttam az ajtóban állni.
-Elsétáltam.
-Egyedül? És Val?
-Még alszik gondolom, nem tudom, különszobában alszunk. Bemehetek?-kérdezte aztán.
-Persze gyere, ülj le, kérsz valamit?
-Nem csak szeretnék..
-Apaaaaaaaaaaaa!
-Aleck óvatosan, jó apa még mindig sérült, tudod.-mondtam és kimentem a fürdőbe. A wc fölé görnyedtem és két pillanat múlva már jobban is lettem, ahogy minden ami még a gyomromban volt a wcben végezte. Gyorsan fogat mostam és visszamentem Matthez.
-Jól vagy? Mi volt ez?
-Semmi...-vontam meg a vállam.
-Hallottam hogy hánytál, beteg vagy?
-Nem, tegnap ittam kicsit Walkerrel megfeküdte a gyomrom...-mondtam és leültem Matt mellé a kanapéra.-Miért jöttél ide?
-Szerettem volna hogy tudd, hogy Valaryvel külön szobában vagyunk, és bár nem válunk per pillanat nem vagyunk egypár.
-Házasok vagytok, szóval egypár vagytok.
-Skye én most nem válhatok el, szüksége van most rám.
-Nem is kértem, de köztünk semmi nem lesz így, nem leszek én az érzéketlen ribanc aki tönkre tett mindent, már ha eddig nem ez vagyok.-fintorodtam el és újra felfordult a gyomrom is.
-Biztos jól vagy, elsápadtál?
-Igen, csak a tegnap. Rácsörgök Valaryre hogy itt vagy.
-Ne, kérlek, szeretnék még maradni, úgy megszoktam itt veletek.-bólintottam, Aleck meg már ki is hozta a játékokat, hogy játsszon az apjával.
Heidi:
-Brian kész vagy már? Elfogunk késni, az interjúról.
-Nyugi megvárnak minket is...-morogta és lassan végre megjelent a lépcsőn.
-Na jó itt a kulcs nyomás!-dobtam neki oda a sluszkulcsot és kimentünk a kocsihoz és elindultunk végre. A turné óta az első közös interjú a fiúkkal, és velünk. Brian már egy hete a házban tartott, még az anyjáékhoz se mentünk át, mondván még nászutunk sem volt. Egy háromnegyed óra múlva végre megérkeztünk a többiek már lent vártak a kapuban.
-Mi tartott eddig ?-nézett ránk egyből Matt, majd pár perc múlva már a fotelekben találtuk magunkat, Matt Zacky Jimmy, Johnny Brian Skye és én.
-Kezdhetjük az inetrjút?-jött be egy fejhallgatós, mappás nő, bólintottunk mire kiment és bejött két nő, akik leültek velünk szemben.
-Előszöris hadd gartuláljunk nektek, hogy ilyen nagyszerű turnén vagytok túl, illetve hogy kijött a lányok első klippje, és lemeze is, de ahogy látom más téren is sikeres volt ez a pár hónap.-kezdett bele a vörös hajú nő, és a mondat végén rám és Synre pillantott.
-Egy pár letettek?-kérdezte, mivel mi magunktól egy szót nem szóltunk.
-A feleségem!-vigyorodott el Brian és kacsintott mire a nő csak felnevetett, úgy tűnt nem vette túl komolyan.
-Fiúk hogy emlékeztek vissza milyen volt a lányokkal együtt lakni, buszozni és koncertezni.
-Mivel régről ismerjük egymást nagyon jó volt, jól kijöttünk és sok mindent bepótolhattunk.-mondta Zacky és ránk nézett.
-Igen jó volt újra a fiúkkal együtt zenélni, és szerencsére újra olyan lett a kapcsolatunk mint régen, hanem erősebb, igazi család lettünk.-tettem hozzá mire a két nő sejtelmesen összenézett.
-Mint régen? Skye és Matt ez rátok is igaz? Ugye azt már tudjuk, hogy ti régen egy pár voltatok, de Matt házas, Skye neked meg van egy kisfiad.
-Nem jöttünk össze ha erre célozgatsz, barátok vagyunk, ami volt az már jó régen volt.-mondta Skye és ahogy figyeltem most tűnt csak fel milyen karikások lettek a szemei és elég sápadt, sőt mintha fogyott is volna. Basszus milyen testvér vagyok észre sem vettem.
-Matt te mit gondolsz?
-Ugyanezt, régen volt már, én megházasodtam, de ez nem változtat azon hogy milyen kötelék van Skye és köztem, hiszen van egy fiúnk.-mosolyodott el, mi mindannyian viszont elképedtünk.
-Hogy micsoda? Te vagy a gyerek apja? Skye neked Mattől van gyereked?-kérdezősködtek egyből a kis piócák, Skye gyilkos szemekkel nézett Mattre, Matt a fejét fogta.
-A fiú, mivel még gyerek és mind szeretnék ha normális kisgyerekként nőhetne fel, tabu téma!-morogta Zacky és komoly képpel bámult a két nőre, akik elvigyorodtak és kérdezősködtek tovább szinte végig a magánügyeinkről, alig alig a zenénkről...
-Menjünk kajáljunk együtt valahol.-vetette fel Matt mosolyogva még bicegve a kis mankójával.Már egy hete hogy elköltötözz Skyetól, azóta nem is tudom hogy mi lett velük...
-Nekem el kell mennem Aleckért, szóval megyek haza, de nektek jó bulit, hacsak nem akartok hozzám jönni.-ajánlotta fel burkoltan Skye mire mindenki újra kocsiba pattant, meglepetésemre Mattet Skye fuvarozta. Előbb értünk oda Skyehoz mint a többiek, vagy mint maga Skye de fogtam magam és beengedtem magunkat. Körbenéztem és láttam az ajtó mellet jó pár borosüveget, ami megrémisztett.
-Jesszusom, Skye bepiált...
-Ennyit? Itt kellett volna lennem vele, most hogy Matt itt hagyta.-ahogy nézegettem az üvegeket pont nyílt az ajtó és betoppant Skye Matt és Aleck.
-Te mit csinálsz?-nézett rémülten Skye.
-Csak meglepődtem a sok üvegen.
-Ne aggódj nem egyedül ittam. Walker is segített.
-Mennyit iszol, hogy ilyen szarul nézel ki?
-Nem vagyok alkoholista ha arra célzol, csak összeszedtem valamit és nem bírok enni, fáj a gyomrom és mindent kihányok.
-Menj orvoshoz!-förmedtem rá, de már kint is volt a konyhában, és inkább már hozzám se szólt, pedig látom rajta hogy valami nincs rendben.
-Anyu, anyu ébredj!
-Ébren vagyok kicsim!-nyöszörögtem az ágyamon ugráló már réges rég pörgő Alecknek.-Mi a baj?
-Semmi, de kelj fel!
-Jól van mindjárt!-mondtam és felültem. Borzasztóan fájt a fejem és hányingerem lett, gondolom a tegnapi borozgatástól Walkerrel.-Éhes vagy?
-Neeeem! De elmegyünk apához?
-Nem kicsim, most apu pihen.-mondtam és kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe, mikor csöngettek. Gyorsan megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt.
-Szia!
-Matt? Jézusom, hogy kerülsz ide? Jól vagy?-estem pánikba mikor megláttam az ajtóban állni.
-Elsétáltam.
-Egyedül? És Val?
-Még alszik gondolom, nem tudom, különszobában alszunk. Bemehetek?-kérdezte aztán.
-Persze gyere, ülj le, kérsz valamit?
-Nem csak szeretnék..
-Apaaaaaaaaaaaa!
-Aleck óvatosan, jó apa még mindig sérült, tudod.-mondtam és kimentem a fürdőbe. A wc fölé görnyedtem és két pillanat múlva már jobban is lettem, ahogy minden ami még a gyomromban volt a wcben végezte. Gyorsan fogat mostam és visszamentem Matthez.
-Jól vagy? Mi volt ez?
-Semmi...-vontam meg a vállam.
-Hallottam hogy hánytál, beteg vagy?
-Nem, tegnap ittam kicsit Walkerrel megfeküdte a gyomrom...-mondtam és leültem Matt mellé a kanapéra.-Miért jöttél ide?
-Szerettem volna hogy tudd, hogy Valaryvel külön szobában vagyunk, és bár nem válunk per pillanat nem vagyunk egypár.
-Házasok vagytok, szóval egypár vagytok.
-Skye én most nem válhatok el, szüksége van most rám.
-Nem is kértem, de köztünk semmi nem lesz így, nem leszek én az érzéketlen ribanc aki tönkre tett mindent, már ha eddig nem ez vagyok.-fintorodtam el és újra felfordult a gyomrom is.
-Biztos jól vagy, elsápadtál?
-Igen, csak a tegnap. Rácsörgök Valaryre hogy itt vagy.
-Ne, kérlek, szeretnék még maradni, úgy megszoktam itt veletek.-bólintottam, Aleck meg már ki is hozta a játékokat, hogy játsszon az apjával.
Heidi:
-Brian kész vagy már? Elfogunk késni, az interjúról.
-Nyugi megvárnak minket is...-morogta és lassan végre megjelent a lépcsőn.
-Na jó itt a kulcs nyomás!-dobtam neki oda a sluszkulcsot és kimentünk a kocsihoz és elindultunk végre. A turné óta az első közös interjú a fiúkkal, és velünk. Brian már egy hete a házban tartott, még az anyjáékhoz se mentünk át, mondván még nászutunk sem volt. Egy háromnegyed óra múlva végre megérkeztünk a többiek már lent vártak a kapuban.
-Mi tartott eddig ?-nézett ránk egyből Matt, majd pár perc múlva már a fotelekben találtuk magunkat, Matt Zacky Jimmy, Johnny Brian Skye és én.
-Kezdhetjük az inetrjút?-jött be egy fejhallgatós, mappás nő, bólintottunk mire kiment és bejött két nő, akik leültek velünk szemben.
-Előszöris hadd gartuláljunk nektek, hogy ilyen nagyszerű turnén vagytok túl, illetve hogy kijött a lányok első klippje, és lemeze is, de ahogy látom más téren is sikeres volt ez a pár hónap.-kezdett bele a vörös hajú nő, és a mondat végén rám és Synre pillantott.
-Egy pár letettek?-kérdezte, mivel mi magunktól egy szót nem szóltunk.
-A feleségem!-vigyorodott el Brian és kacsintott mire a nő csak felnevetett, úgy tűnt nem vette túl komolyan.
-Fiúk hogy emlékeztek vissza milyen volt a lányokkal együtt lakni, buszozni és koncertezni.
-Mivel régről ismerjük egymást nagyon jó volt, jól kijöttünk és sok mindent bepótolhattunk.-mondta Zacky és ránk nézett.
-Igen jó volt újra a fiúkkal együtt zenélni, és szerencsére újra olyan lett a kapcsolatunk mint régen, hanem erősebb, igazi család lettünk.-tettem hozzá mire a két nő sejtelmesen összenézett.
-Mint régen? Skye és Matt ez rátok is igaz? Ugye azt már tudjuk, hogy ti régen egy pár voltatok, de Matt házas, Skye neked meg van egy kisfiad.
-Nem jöttünk össze ha erre célozgatsz, barátok vagyunk, ami volt az már jó régen volt.-mondta Skye és ahogy figyeltem most tűnt csak fel milyen karikások lettek a szemei és elég sápadt, sőt mintha fogyott is volna. Basszus milyen testvér vagyok észre sem vettem.
-Matt te mit gondolsz?
-Ugyanezt, régen volt már, én megházasodtam, de ez nem változtat azon hogy milyen kötelék van Skye és köztem, hiszen van egy fiúnk.-mosolyodott el, mi mindannyian viszont elképedtünk.
-Hogy micsoda? Te vagy a gyerek apja? Skye neked Mattől van gyereked?-kérdezősködtek egyből a kis piócák, Skye gyilkos szemekkel nézett Mattre, Matt a fejét fogta.
-A fiú, mivel még gyerek és mind szeretnék ha normális kisgyerekként nőhetne fel, tabu téma!-morogta Zacky és komoly képpel bámult a két nőre, akik elvigyorodtak és kérdezősködtek tovább szinte végig a magánügyeinkről, alig alig a zenénkről...
-Menjünk kajáljunk együtt valahol.-vetette fel Matt mosolyogva még bicegve a kis mankójával.Már egy hete hogy elköltötözz Skyetól, azóta nem is tudom hogy mi lett velük...
-Nekem el kell mennem Aleckért, szóval megyek haza, de nektek jó bulit, hacsak nem akartok hozzám jönni.-ajánlotta fel burkoltan Skye mire mindenki újra kocsiba pattant, meglepetésemre Mattet Skye fuvarozta. Előbb értünk oda Skyehoz mint a többiek, vagy mint maga Skye de fogtam magam és beengedtem magunkat. Körbenéztem és láttam az ajtó mellet jó pár borosüveget, ami megrémisztett.
-Jesszusom, Skye bepiált...
-Ennyit? Itt kellett volna lennem vele, most hogy Matt itt hagyta.-ahogy nézegettem az üvegeket pont nyílt az ajtó és betoppant Skye Matt és Aleck.
-Te mit csinálsz?-nézett rémülten Skye.
-Csak meglepődtem a sok üvegen.
-Ne aggódj nem egyedül ittam. Walker is segített.
-Mennyit iszol, hogy ilyen szarul nézel ki?
-Nem vagyok alkoholista ha arra célzol, csak összeszedtem valamit és nem bírok enni, fáj a gyomrom és mindent kihányok.
-Menj orvoshoz!-förmedtem rá, de már kint is volt a konyhában, és inkább már hozzám se szólt, pedig látom rajta hogy valami nincs rendben.
2014. február 19., szerda
Nobody's perfect 19.
A közös házbeli szobámba ébredtem. Kimásztam az ágyból de úgy fájt a fejem, és úgy megszédültem hogy pár pillanat alatt a földön találtam magam.De ahogy felnyögtem Matt már ott is állt mosolyogva fölöttem.
-Hé egyben vagy?
-Azt hittem, amíg össze nem estem.
-Fel tudsz kelni?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és próbáltam talpra állni de ahogy függőlegesbe kerültem újra elvágódtam.
-Matt mi van velem?
-Hát tegnap kicsit megütötted magad, úgy tűnik agyrázkódásod van.
-Hogy ütöttem meg magam?
-Leestél a színpadról. De utána még beszéltél. Megkértél, hogy hozzalak fel, fektesselek le és polcoljam fel a lábad.-mondta miközben felemelt és befektetett az ágyba.
-Na jó felhívod anyámat?
-Persze, kérsz valamit?-intettem a kezemmel, hogy nem és becsuktam a szemem, de még így is úgy forgott velem minden, hogy hirtelen erős hányingerem lett.
-Hé Lizzy, hogy vagy?-hallottam Brian hangját, de ahogy kinyitottam a szemem elhánytam magam.-Ó basszus!-meglepetésemre, éreztem ahogy félre húzta a hajam és a nyakam simogatja.-Jól van. Jól van! Tessék!-nyomott a kezembe egy zsepit, aztán megjelent Matt egy pohár vízzel.
-Jaj neeee!
-Bocsi!-nyögtem, de csak a vizet kaptam a kezedbe.
-Anyukád 2 perc és itt van, bevisz a kórházba. Szóval gyere, leviszlek!-mondta és a karjaiba vett.
-Bocsi,hogy hányás szagom van!-nyögtem, de nevetni kezdett.
-Már megszoktam, emlékszel? Egyszer már jártunk így!-mondta és derengett is valami az első részegségemről mikor összehánytam magam és Matt vitt a karjaiban Brianékhez.Nem volt túl szép, és most megint!
-Kicsim miért nem hívtatok!? Tudnod kéne, hogy ez komoly!
-A picsába, magam nem diagnosztizálom!-mordultam fel,de Matt lecsitított.
-Na jó tedd be a kocsiba! Sietni kell!-hallottam anyu hangját, és jó erősen belekapaszkodtam Mattbe.
-Ébredezik, de csak lassan fiúk. Valószínűleg nem lesz teljesen magánál még!-hallottam ahogy anyu beszél, bár nem egészen értettem. Úgy éreztem mintha zuhannék és nem állnék meg soha. Aztán ahogy kinyílt a szemem szédülni kezdtem.
-Szia!-suttogták a fiúk mosolyogva körbe állva az ágyamat.
-Hali! Kórház?-kérdeztem, mire Brian bólintott.-Mennyi?
-2 nap.-mondta anyu, de még mindig nem tudtam miért.-Nagyot estél, agyrázkódásod van és volt egy kisebb vérzés is a koponyádban, ezért aludtál 2 napig. De már rendbe jössz.
-Brian!-nyöszörögtem de Brian éreztem, hogy megszorítja a kezem.
-Itt vagyok!-mosolygott rám.
-Bocsi, hogy hánytam.-mondtam mire mind felröhögtek, de annyira megfájdult tőle a fejem, hogy összerázkódtam.
-Fiúk, most jobb ha mentek! Kell neki még egy kis idő, most nagyon érzékeny a hangokra.-és ez volt azt utolsó amit hallottam, mert újra elaludtam és valahol zuhantam megállíthatatlanul.Aztán hangokat hallottam és elkezdtem képeket látni, Mattet, Briant Zacyt és Jimmyt. Apukámat és Jacksont.
-Liz, én vagyok! Apukád felhívott!-hallottam valakit hozzám beszélni de nem tudtam beazonosítani.-Ha ott lettem volna most nem lennél itt. De most itt vagyok! Kelj fel! Liz! Gyerünk!-lassan kezdtem magamhoz térni, éreztem hogy fekszem. Kinyitottam a szemem és hirtelen nem is tudtam hova tenni a látványt.
Josh bámult maga elé.
-Josh?-szóltam mire rámnézett majd egy megkönnyebbült nagy sóhaj után lepillantott a kezére amivel az enyémet fogta.
-De jó hogy felébredtél.
-Fáradtnak látszol!
-Este hívott fel apád, egyből idejöttem, azóta itt vagyok.
-Hány óra?
-Dél!-mondta és megpuszilta a kezemet.-Örülök, hogy jobban vagy.
-Igen!-morogtam és próbáltam felülni, de lógott az infúzió a kezemből, különböző tappancsok a mellkasomon gépre kötve.-Nem kellett volna miattam ide jönnöd.
-Liz ne beszélj hülyeségeket! Persze hogy idejövök!-jól esett hogy egyből reagált és ezt mondta. Kicsit már kezdtem azt hinni hogy ami köztünk volt csak Franciaországban volt.-Fontos vagy nekem!
-Ennek örülök, azt hiszem.-mondtam és elmosolyodtam, aztán éreztem ahogy vörösödik a fejem.
-Szólok valakinek, hogy magadnál vagy!-mondta és kisétált. Pár perc múlva anyám sietett felém mosolyogva.
-Szia kicsim!
-Anya!Mikor mehetek haza!
-Ha már magadnál maradsz holnap. Mennyire vagy jól? Fejed?
-Hát kicsit szédelgek, de csak amennyire egy agyrázkódástól elvárható. Nem szeretnék itt maradni hadd menjek haza , kérlek!
-Sajnálom, tudod, hogy bent kell tartanunk!
-Nem kell! Te is tudod! Csak menj ki és szólj hogy haza viszel! Ígérem hogy feküdni fogok, csak hadd menjek haza!
-Nem tudok otthon maradni vigyázni rád!-csak nem engedett anyu, de Josh rám kacsintott.
-Én szívesen vigyázok rá, amíg rendbe jön. Még egy hétig nincs sulim, itt maradok addig szívesen, ha cserébe elaludhatok a kanapén.
-Nekem megfelel!-mosolyogtam anyára, aki felvont szemöldökkel meredt rám.-Kérlek!-könyörögtem megint, mire sóhajtott egy nagyot.
-Jól van szólok, hogy haza mentek!
-Beszéltem Briannel, hogy haza hoztalak, azt mondta beszél a többiekkel és átjönnek kicsit.
-Köszi! Addig eszünk valamit?
-Mit szeretnél?
-Pizzát, sok pizzát!-mondtam mire már emelte is a telefont a füléhez és rendelt is.
Én meg addig igyekeztem átöltözni a kényelmes saját pizsimbe. Abban a pillanatban hogy lehajoltam hogy belebújjak a nadrágomba dőltem is előre úgy megszédültem, de Josh ott volt és hátulról elém tette a kezét.
-Liz?
-Jól vagyok!-nevettem.
-Na jó feküdj le majd én rád adom!-mondta miután kikapta a kezemből a nadrágomat. Enyhén éreztem magam szánalmasnak, de most tényleg nem tudtam magam megoldani. Még mindig fájt a fejem, és az erős fényeket zajokat sem bírtam, így Josh az én szobámat is amennyire tudta besötétítette.
-Na kész, de normál esetben remélem tudod, hogy nem adnék rád nadrágot. Maximum leveszem.
-Hát akkor köszönöm, hogy most ilyen megértő és nagylelkű vagy velem.-mondtam mire elmosolyodott önelégülten és lefeküdt mellém az ágyra.
-Ha átjöttek a srácok hazaugrom néhány ruháért, hogy vigyázhassak rád, jó?
-Nem kell maradnod, majd Matt és a többiek vigyáznak rám.-mondtam de elkomorodott az arca.
-Majd én, nem kell, hogy Matt vigyázzon rád.-vágta egyből oda morgó mély hangon.
-Te féltékeny vagy Mattre?
-Nem vagyok! Tudom, hogy barátok vagytok ti mind, de rajta látom, hogy többet akarna tőled.
-És ez miért is zavar?
-A barátnőm vagy, persze hogy zavar, ha...-hiába beszélt még mindig Josh, az én agyam leragadt ott hogy barátnő. Én nem tudtam, hogy mi járunk, tudnom kellett volna? Akkor meg csaltam? El kéne mondanom? Úristen, nem is értem...-Liz, minden rendben?
-Igen, igen, csak én nem tudtam, hogy mi most járunk?
-Pedig én nem engedlek el, szóval járunk, ha akarod!-mondta és felvont szemöldökkel, rám hárítva a döntést nézett rám.
-Hé egyben vagy?
-Azt hittem, amíg össze nem estem.
-Fel tudsz kelni?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és próbáltam talpra állni de ahogy függőlegesbe kerültem újra elvágódtam.
-Matt mi van velem?
-Hát tegnap kicsit megütötted magad, úgy tűnik agyrázkódásod van.
-Hogy ütöttem meg magam?
-Leestél a színpadról. De utána még beszéltél. Megkértél, hogy hozzalak fel, fektesselek le és polcoljam fel a lábad.-mondta miközben felemelt és befektetett az ágyba.
-Na jó felhívod anyámat?
-Persze, kérsz valamit?-intettem a kezemmel, hogy nem és becsuktam a szemem, de még így is úgy forgott velem minden, hogy hirtelen erős hányingerem lett.
-Hé Lizzy, hogy vagy?-hallottam Brian hangját, de ahogy kinyitottam a szemem elhánytam magam.-Ó basszus!-meglepetésemre, éreztem ahogy félre húzta a hajam és a nyakam simogatja.-Jól van. Jól van! Tessék!-nyomott a kezembe egy zsepit, aztán megjelent Matt egy pohár vízzel.
-Jaj neeee!
-Bocsi!-nyögtem, de csak a vizet kaptam a kezedbe.
-Anyukád 2 perc és itt van, bevisz a kórházba. Szóval gyere, leviszlek!-mondta és a karjaiba vett.
-Bocsi,hogy hányás szagom van!-nyögtem, de nevetni kezdett.
-Már megszoktam, emlékszel? Egyszer már jártunk így!-mondta és derengett is valami az első részegségemről mikor összehánytam magam és Matt vitt a karjaiban Brianékhez.Nem volt túl szép, és most megint!
-Kicsim miért nem hívtatok!? Tudnod kéne, hogy ez komoly!
-A picsába, magam nem diagnosztizálom!-mordultam fel,de Matt lecsitított.
-Na jó tedd be a kocsiba! Sietni kell!-hallottam anyu hangját, és jó erősen belekapaszkodtam Mattbe.
-Ébredezik, de csak lassan fiúk. Valószínűleg nem lesz teljesen magánál még!-hallottam ahogy anyu beszél, bár nem egészen értettem. Úgy éreztem mintha zuhannék és nem állnék meg soha. Aztán ahogy kinyílt a szemem szédülni kezdtem.
-Szia!-suttogták a fiúk mosolyogva körbe állva az ágyamat.
-Hali! Kórház?-kérdeztem, mire Brian bólintott.-Mennyi?
-2 nap.-mondta anyu, de még mindig nem tudtam miért.-Nagyot estél, agyrázkódásod van és volt egy kisebb vérzés is a koponyádban, ezért aludtál 2 napig. De már rendbe jössz.
-Brian!-nyöszörögtem de Brian éreztem, hogy megszorítja a kezem.
-Itt vagyok!-mosolygott rám.
-Bocsi, hogy hánytam.-mondtam mire mind felröhögtek, de annyira megfájdult tőle a fejem, hogy összerázkódtam.
-Fiúk, most jobb ha mentek! Kell neki még egy kis idő, most nagyon érzékeny a hangokra.-és ez volt azt utolsó amit hallottam, mert újra elaludtam és valahol zuhantam megállíthatatlanul.Aztán hangokat hallottam és elkezdtem képeket látni, Mattet, Briant Zacyt és Jimmyt. Apukámat és Jacksont.
-Liz, én vagyok! Apukád felhívott!-hallottam valakit hozzám beszélni de nem tudtam beazonosítani.-Ha ott lettem volna most nem lennél itt. De most itt vagyok! Kelj fel! Liz! Gyerünk!-lassan kezdtem magamhoz térni, éreztem hogy fekszem. Kinyitottam a szemem és hirtelen nem is tudtam hova tenni a látványt.
Josh bámult maga elé.
-Josh?-szóltam mire rámnézett majd egy megkönnyebbült nagy sóhaj után lepillantott a kezére amivel az enyémet fogta.
-Fáradtnak látszol!
-Este hívott fel apád, egyből idejöttem, azóta itt vagyok.
-Hány óra?
-Dél!-mondta és megpuszilta a kezemet.-Örülök, hogy jobban vagy.
-Igen!-morogtam és próbáltam felülni, de lógott az infúzió a kezemből, különböző tappancsok a mellkasomon gépre kötve.-Nem kellett volna miattam ide jönnöd.
-Liz ne beszélj hülyeségeket! Persze hogy idejövök!-jól esett hogy egyből reagált és ezt mondta. Kicsit már kezdtem azt hinni hogy ami köztünk volt csak Franciaországban volt.-Fontos vagy nekem!
-Ennek örülök, azt hiszem.-mondtam és elmosolyodtam, aztán éreztem ahogy vörösödik a fejem.
-Szólok valakinek, hogy magadnál vagy!-mondta és kisétált. Pár perc múlva anyám sietett felém mosolyogva.
-Szia kicsim!
-Anya!Mikor mehetek haza!
-Ha már magadnál maradsz holnap. Mennyire vagy jól? Fejed?
-Hát kicsit szédelgek, de csak amennyire egy agyrázkódástól elvárható. Nem szeretnék itt maradni hadd menjek haza , kérlek!
-Sajnálom, tudod, hogy bent kell tartanunk!
-Nem kell! Te is tudod! Csak menj ki és szólj hogy haza viszel! Ígérem hogy feküdni fogok, csak hadd menjek haza!
-Nem tudok otthon maradni vigyázni rád!-csak nem engedett anyu, de Josh rám kacsintott.
-Én szívesen vigyázok rá, amíg rendbe jön. Még egy hétig nincs sulim, itt maradok addig szívesen, ha cserébe elaludhatok a kanapén.
-Nekem megfelel!-mosolyogtam anyára, aki felvont szemöldökkel meredt rám.-Kérlek!-könyörögtem megint, mire sóhajtott egy nagyot.
-Jól van szólok, hogy haza mentek!
-Beszéltem Briannel, hogy haza hoztalak, azt mondta beszél a többiekkel és átjönnek kicsit.
-Köszi! Addig eszünk valamit?
-Mit szeretnél?
-Pizzát, sok pizzát!-mondtam mire már emelte is a telefont a füléhez és rendelt is.
Én meg addig igyekeztem átöltözni a kényelmes saját pizsimbe. Abban a pillanatban hogy lehajoltam hogy belebújjak a nadrágomba dőltem is előre úgy megszédültem, de Josh ott volt és hátulról elém tette a kezét.
-Liz?
-Jól vagyok!-nevettem.
-Na jó feküdj le majd én rád adom!-mondta miután kikapta a kezemből a nadrágomat. Enyhén éreztem magam szánalmasnak, de most tényleg nem tudtam magam megoldani. Még mindig fájt a fejem, és az erős fényeket zajokat sem bírtam, így Josh az én szobámat is amennyire tudta besötétítette.
-Na kész, de normál esetben remélem tudod, hogy nem adnék rád nadrágot. Maximum leveszem.
-Hát akkor köszönöm, hogy most ilyen megértő és nagylelkű vagy velem.-mondtam mire elmosolyodott önelégülten és lefeküdt mellém az ágyra.
-Ha átjöttek a srácok hazaugrom néhány ruháért, hogy vigyázhassak rád, jó?
-Nem kell maradnod, majd Matt és a többiek vigyáznak rám.-mondtam de elkomorodott az arca.
-Majd én, nem kell, hogy Matt vigyázzon rád.-vágta egyből oda morgó mély hangon.
-Te féltékeny vagy Mattre?
-Nem vagyok! Tudom, hogy barátok vagytok ti mind, de rajta látom, hogy többet akarna tőled.
-És ez miért is zavar?
-A barátnőm vagy, persze hogy zavar, ha...-hiába beszélt még mindig Josh, az én agyam leragadt ott hogy barátnő. Én nem tudtam, hogy mi járunk, tudnom kellett volna? Akkor meg csaltam? El kéne mondanom? Úristen, nem is értem...-Liz, minden rendben?
-Igen, igen, csak én nem tudtam, hogy mi most járunk?
-Pedig én nem engedlek el, szóval járunk, ha akarod!-mondta és felvont szemöldökkel, rám hárítva a döntést nézett rám.
2014. február 14., péntek
Life is just a game 39.
Matt:
-Skye!
-Igen?
-Gyere léci!-kértem miközben igyekeztem egyedül felöltözni.
-Mondjad!-nézett rám mosolyogva azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Most hívott a gyógytornász ma nem jön.Azt mondta menjünk sétálni!
-Biztos?-nézett kicsit gyanakvóan, de ahogy tudtam felálltam és lassan felé döcögtem.-Jaj de ügyes vagy!-ölelt meg.
-Na megyünk!
-Igen, de várj akkor hozom Amyt!-mondta és ment a kutyáért én meg addig sétabotommal lassan elindultam kifelé.-Na jó itt vagyunk! Mehetünk!-nyitotta ki az ajtót míg én kibicegtem. Fájt a lábam rohadtul, de már két hete hogy kiszedték a külső rögzítőket, varratokat, azt mondták innentől rajtam múlik, milyen hamar jövök rendbe.Skye megfogta a szabad kezemet és úgy sétáltunk végig az utcán, majd megkerülve a tömböt mentünk haza.
-Skye, köszönök mindent!-adtam neki egy puszit és leültem a kanapéra.-Gyere ide!-fogtam meg a kezét és lehúztam az ölembe.
-Matt, most szólok, hogy nem csábítasz el többet!-nézett rám komolyan és eltolt mikor megcsókoltam volna.
-Miért mondod?
-Mert ez nem megy! Már 3 hete hogy mindig valahogy leveszel a lábamról, mikor nem is akarom.
-Akkor akard!-pusziltam a nyakába.
-Matt nem!-pattan föl hirtelen.-Az utóbbi egy hétben Valary folyton jött, itt volt veled, nem tudom feltűnt-e neked de elkezdtétek helyrehozni a házasságotokat.
-Szóval féltékeny vagy?-kérdeztem, de talán nem kellett volna...
-Mi van? Te magadnál vagy? Nem vagyok féltékeny, inkább undorodok magamtól, hogy otthon vár téged a feleséged, mindennap eljön aggódva miattad, miközben te engem akarsz megfektetni. Nem megy ez így nekem!
-Akkor most váljak el?
-Nem ezt mondtam, csak hogy én nem csinálom tovább! Szeretlek, és boldogan ápollak és segítek.De ezt így tovább nem csinálom!-mondta és ott hagyott.
Heidi:
-Szia Kicsim, megjöttem!-hallottam Brian hangját, így gyorsan lesiettem az emeletről.
-Hogy haladtok a dalírással?-kérdeztem mire elhúzta kicsit a száját.
-Hagyjuk, nehéz Matt nélkül.
-Segítek ha kell!
-Te inkább másban segíts nekem!-húzott magához és megcsókolt.
-És mégis miben?-kérdeztem mire elvigyorodott felkapott az ölébe és felcipelt a lépcsőn.
-Olyan jó, hogy Matt és Skye most jól ki jön, nem vagyunk bébicsőszök és csak az enyém vagy!-mászott rám már a hálószobában, de abban a pillanatban megcsörrent a mobilja.-Matt az!-vágott egy grimaszt de felvette.
-Cső, mondjad! Mi van? Költözöl? Hova? Összevesztetek? Jó jó, megyünk!
-Költözik?-képedtem el, mivel ennyit fogtam csak fel a beszélgetésükből.
-Azt mondja összekaptak és arra jutottak, hogy jobb ha haza megy! Segíteni kell neki.
-A szemét mocsok!-ugrottam ki az ágyból.-Megint kaparhatom össze majd Skyet, mert megint csak pótléknak használta. Megtudnám verni, ha nem lenne amúgy is rokkant!-morogtam miközben bedobáltam pár cuccot a táskámba és mentem le a lépcsőn.-Jössz már?!-förmedtem Brianre, de lazán vette, mosolyogva beszállt a kocsiba és elindultunk.
-Szivem, azért ha odaérünk ne ugorj egyből neki, jó?
-Attól függ milyen állapotban hagyja ott a testvéremet!-morogtam továbbra is, de már oda is értünk.
-Hé mi folyik itt?-léptem be a nyitott bejárati ajtón. Matt a kanapén, Skye a konyhában de egyik se válaszolt! Beszéljen már valaki!
-Visszamegyek Valaryhez ennyi!
-Mi? Magyarázatot kérek!
-Heidi nem most!-csitított le Skye.-Valary 10 perc és itt van Mattért, de segíteni kéne nekik bepakolni Matt cuccait.
-Én segítek, ti addig beszéljetek nyugodtan!-ajánlotta fel Brian, így Skye és én is beindultunk Skye hálójába.
Skye:
-Mi történt?
-Nem hagytam neki hogy megint megfektessen! Mondtam hogy úgy nem, hogy közben Valary mindennap jön hozzá megnézni hogy van és hogy helyre hozza a dolgaikat. Én ezt így nem tudom csinálni.
-Akkor inkább kibékül vele, minthogy elmondja megint összejöttetek?
-Nem jöttünk össze. Én megint csak pótlék voltam mint régen! De most legalább nem csinált fel!-nevettem el magam, de Heidi túl jól ismert, tudta mennyire szarul érzem magam valójában. De úgy látszik ez van. Matt és én nem passzolunk össze.
-Nagyon megütném.
-Ne Heidi, most én voltam aki azt mondtam inkább így legyen vége! -nehéz beismerni de igaz, csak valahogy el is kell tudnom fogadni.-Na jó megyek és jó pofát vágok, te meg segítesz nekem!-néztem a húgomra de láttam a szemein hogy szánakozik rajtam. Kimentünk és segítettünk bepakolni Val kocsijába, de aztán Valary félre hívott.
-Skye szeretném megköszönni, hogy ápoltad és te adtál nekem egy esélyt.-szuper érezzem még szarabbul magam, hogy ő nem is tudja mi történt itt.
-Val nem kell semmit se köszönnöd, és ezt komolyan mondom!
-Ugyan, van sejtésem, hogy Matt türelmesen magába roskadva töltötte az elmúlt heteket, de ennek ellenére köszönöm neked, hogy nem arra beszélted rá hogy elhagyjon.
-Nem szeretném, ha miattam mennétek szét, jó pár vagytok együtt.
-Köszönöm!-ölelt meg amitől szinte a sírás határára kerültem. Vagy direkt akarja hogy szarabbul érezzem magam, vagy szimplán ennyire megértő lenne? Akárhogy is de ez csak rosszabb így.
-Na jól van vezess óvatosan, ha bármi itt maradt szóljatok!-mondtam, aztán bicegett Matt a házból a kocsiig.Nem jött elköszönni, csak beült. Valary is ment és elhajtottak.
-Maradjunk?-kérdezte Brian. Egyre több pofon, ha már a húgom férje szánakozik rajtam, aki ráadásul Matt barátja...
-Nem, menjetek nyugodtan, úgyis el kell mennem Aleckért is lassan.
Amyt újra pórázra vettem és elindultam vele. Furcsa hogy alig 2 órája még úgy mond boldogan sétálgattam úgyanígy , de itt volt Matt is.
-Hé szomszéd!
-Jaj Walker, ne haragudj de a mai nap nem a legjobb!
-Láttam mi történt, gondoltam szükséged van egy barátra.
-Ne szánakozz rajtam!-néztem rá mire elmosolyodott.
-Eszembe se jutott! Túl erős és kemény vagy hogy szánalmat ébressz bennem!
-Kösz.-morogtam, de megint csak elmosolyodott.
-Szólj ha beszélgetnél, van piám, kajám...-
-Ó, megakarsz venni leitatással?-kérdeztem, de megrázta a fejét.-Kár mert a pia jól jönne!-húztam el a számat, de erre felkapta a fejét.
-Jó akkor szólj hogy mikor és viszem is!
-El kell mennem Aleckért, de utána ha gondolod gyere át! Van kajám, te hozol piát, megvacsizhatunk!
-Randizunk?-kérdezte, de erre eltorzult az arcom.
-Nem! Barátok, tudod!
-Pedig ez úgy hangzik mint egy randi.
-Nem mert ott van a fiam is!
-Akkor mintha egy család lennénk!-nem bírtam, elnevettem magam, bár én sem tudom, hogy azért mert már idegesített, vagy mert végeredményében aranyos volt, ahogy próbálkozott.
-Maradjunk barátok!
-Jaj ne ez a legrosszabb mondat!-nevetett fel hangosan Walker, talán most először tényleg őszintén.
-Na jó megyek Aleckért! Gyere át 6 körül!-mondtam és elköszöntem tőle, ahogy a kocsimhoz értünk. Beszálltunk Amyvel és mentünk összeszedni Alecket.
Walker:
-Szia, megjött a mindent feledtető alkohol.
-Gyere be!-mosolygott rá, Skye.
-Hogy vagytok?
-Egész jól. Aleck jól vette, hogy az apja elköltözött, vagy legalábbis nem olyan rosszul. Bár már megvacsorázott és lefeküdt aludni.
-Akkor miénk az éjszaka!
-Mondhatni!-hozott két poharat és a nappaliba indult én meg utána.-Mesélj nekem Walker, miért vagy te ennyire figyelmes velem?
-Mondtam, erős és kemény nő vagy, ez tetszik. És nem félsz visszautasítani sem.
-Szeretsz csalódni?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Nem csalódtam, ettől csak szimpatikusabb vagy.
-Hmm, elég sokat nyalizol.-nevetett.
-Kösz.
-Jó este lesz ez, érzem!-bólintott mosolyogva Skye.-Kérsz enni amúgy? Ha már vacsorára hívtalak.-nevette el magát és már ment is a konyhába.
-Skye!
-Igen?
-Gyere léci!-kértem miközben igyekeztem egyedül felöltözni.
-Mondjad!-nézett rám mosolyogva azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Most hívott a gyógytornász ma nem jön.Azt mondta menjünk sétálni!
-Biztos?-nézett kicsit gyanakvóan, de ahogy tudtam felálltam és lassan felé döcögtem.-Jaj de ügyes vagy!-ölelt meg.
-Na megyünk!
-Igen, de várj akkor hozom Amyt!-mondta és ment a kutyáért én meg addig sétabotommal lassan elindultam kifelé.-Na jó itt vagyunk! Mehetünk!-nyitotta ki az ajtót míg én kibicegtem. Fájt a lábam rohadtul, de már két hete hogy kiszedték a külső rögzítőket, varratokat, azt mondták innentől rajtam múlik, milyen hamar jövök rendbe.Skye megfogta a szabad kezemet és úgy sétáltunk végig az utcán, majd megkerülve a tömböt mentünk haza.
-Skye, köszönök mindent!-adtam neki egy puszit és leültem a kanapéra.-Gyere ide!-fogtam meg a kezét és lehúztam az ölembe.
-Matt, most szólok, hogy nem csábítasz el többet!-nézett rám komolyan és eltolt mikor megcsókoltam volna.
-Miért mondod?
-Mert ez nem megy! Már 3 hete hogy mindig valahogy leveszel a lábamról, mikor nem is akarom.
-Akkor akard!-pusziltam a nyakába.
-Matt nem!-pattan föl hirtelen.-Az utóbbi egy hétben Valary folyton jött, itt volt veled, nem tudom feltűnt-e neked de elkezdtétek helyrehozni a házasságotokat.
-Szóval féltékeny vagy?-kérdeztem, de talán nem kellett volna...
-Mi van? Te magadnál vagy? Nem vagyok féltékeny, inkább undorodok magamtól, hogy otthon vár téged a feleséged, mindennap eljön aggódva miattad, miközben te engem akarsz megfektetni. Nem megy ez így nekem!
-Akkor most váljak el?
-Nem ezt mondtam, csak hogy én nem csinálom tovább! Szeretlek, és boldogan ápollak és segítek.De ezt így tovább nem csinálom!-mondta és ott hagyott.
Heidi:
-Szia Kicsim, megjöttem!-hallottam Brian hangját, így gyorsan lesiettem az emeletről.
-Hogy haladtok a dalírással?-kérdeztem mire elhúzta kicsit a száját.
-Hagyjuk, nehéz Matt nélkül.
-Segítek ha kell!
-Te inkább másban segíts nekem!-húzott magához és megcsókolt.
-És mégis miben?-kérdeztem mire elvigyorodott felkapott az ölébe és felcipelt a lépcsőn.
-Olyan jó, hogy Matt és Skye most jól ki jön, nem vagyunk bébicsőszök és csak az enyém vagy!-mászott rám már a hálószobában, de abban a pillanatban megcsörrent a mobilja.-Matt az!-vágott egy grimaszt de felvette.
-Cső, mondjad! Mi van? Költözöl? Hova? Összevesztetek? Jó jó, megyünk!
-Költözik?-képedtem el, mivel ennyit fogtam csak fel a beszélgetésükből.
-Azt mondja összekaptak és arra jutottak, hogy jobb ha haza megy! Segíteni kell neki.
-A szemét mocsok!-ugrottam ki az ágyból.-Megint kaparhatom össze majd Skyet, mert megint csak pótléknak használta. Megtudnám verni, ha nem lenne amúgy is rokkant!-morogtam miközben bedobáltam pár cuccot a táskámba és mentem le a lépcsőn.-Jössz már?!-förmedtem Brianre, de lazán vette, mosolyogva beszállt a kocsiba és elindultunk.
-Szivem, azért ha odaérünk ne ugorj egyből neki, jó?
-Attól függ milyen állapotban hagyja ott a testvéremet!-morogtam továbbra is, de már oda is értünk.
-Hé mi folyik itt?-léptem be a nyitott bejárati ajtón. Matt a kanapén, Skye a konyhában de egyik se válaszolt! Beszéljen már valaki!
-Visszamegyek Valaryhez ennyi!
-Mi? Magyarázatot kérek!
-Heidi nem most!-csitított le Skye.-Valary 10 perc és itt van Mattért, de segíteni kéne nekik bepakolni Matt cuccait.
-Én segítek, ti addig beszéljetek nyugodtan!-ajánlotta fel Brian, így Skye és én is beindultunk Skye hálójába.
Skye:
-Mi történt?
-Nem hagytam neki hogy megint megfektessen! Mondtam hogy úgy nem, hogy közben Valary mindennap jön hozzá megnézni hogy van és hogy helyre hozza a dolgaikat. Én ezt így nem tudom csinálni.
-Akkor inkább kibékül vele, minthogy elmondja megint összejöttetek?
-Nem jöttünk össze. Én megint csak pótlék voltam mint régen! De most legalább nem csinált fel!-nevettem el magam, de Heidi túl jól ismert, tudta mennyire szarul érzem magam valójában. De úgy látszik ez van. Matt és én nem passzolunk össze.
-Nagyon megütném.
-Ne Heidi, most én voltam aki azt mondtam inkább így legyen vége! -nehéz beismerni de igaz, csak valahogy el is kell tudnom fogadni.-Na jó megyek és jó pofát vágok, te meg segítesz nekem!-néztem a húgomra de láttam a szemein hogy szánakozik rajtam. Kimentünk és segítettünk bepakolni Val kocsijába, de aztán Valary félre hívott.
-Skye szeretném megköszönni, hogy ápoltad és te adtál nekem egy esélyt.-szuper érezzem még szarabbul magam, hogy ő nem is tudja mi történt itt.
-Val nem kell semmit se köszönnöd, és ezt komolyan mondom!
-Ugyan, van sejtésem, hogy Matt türelmesen magába roskadva töltötte az elmúlt heteket, de ennek ellenére köszönöm neked, hogy nem arra beszélted rá hogy elhagyjon.
-Nem szeretném, ha miattam mennétek szét, jó pár vagytok együtt.
-Köszönöm!-ölelt meg amitől szinte a sírás határára kerültem. Vagy direkt akarja hogy szarabbul érezzem magam, vagy szimplán ennyire megértő lenne? Akárhogy is de ez csak rosszabb így.
-Na jól van vezess óvatosan, ha bármi itt maradt szóljatok!-mondtam, aztán bicegett Matt a házból a kocsiig.Nem jött elköszönni, csak beült. Valary is ment és elhajtottak.
-Maradjunk?-kérdezte Brian. Egyre több pofon, ha már a húgom férje szánakozik rajtam, aki ráadásul Matt barátja...
-Nem, menjetek nyugodtan, úgyis el kell mennem Aleckért is lassan.
Amyt újra pórázra vettem és elindultam vele. Furcsa hogy alig 2 órája még úgy mond boldogan sétálgattam úgyanígy , de itt volt Matt is.
-Hé szomszéd!
-Jaj Walker, ne haragudj de a mai nap nem a legjobb!
-Láttam mi történt, gondoltam szükséged van egy barátra.
-Ne szánakozz rajtam!-néztem rá mire elmosolyodott.
-Eszembe se jutott! Túl erős és kemény vagy hogy szánalmat ébressz bennem!
-Kösz.-morogtam, de megint csak elmosolyodott.
-Szólj ha beszélgetnél, van piám, kajám...-
-Ó, megakarsz venni leitatással?-kérdeztem, de megrázta a fejét.-Kár mert a pia jól jönne!-húztam el a számat, de erre felkapta a fejét.
-Jó akkor szólj hogy mikor és viszem is!
-El kell mennem Aleckért, de utána ha gondolod gyere át! Van kajám, te hozol piát, megvacsizhatunk!
-Randizunk?-kérdezte, de erre eltorzult az arcom.
-Nem! Barátok, tudod!
-Pedig ez úgy hangzik mint egy randi.
-Nem mert ott van a fiam is!
-Akkor mintha egy család lennénk!-nem bírtam, elnevettem magam, bár én sem tudom, hogy azért mert már idegesített, vagy mert végeredményében aranyos volt, ahogy próbálkozott.
-Maradjunk barátok!
-Jaj ne ez a legrosszabb mondat!-nevetett fel hangosan Walker, talán most először tényleg őszintén.
-Na jó megyek Aleckért! Gyere át 6 körül!-mondtam és elköszöntem tőle, ahogy a kocsimhoz értünk. Beszálltunk Amyvel és mentünk összeszedni Alecket.
Walker:
-Szia, megjött a mindent feledtető alkohol.
-Gyere be!-mosolygott rá, Skye.
-Hogy vagytok?
-Egész jól. Aleck jól vette, hogy az apja elköltözött, vagy legalábbis nem olyan rosszul. Bár már megvacsorázott és lefeküdt aludni.
-Akkor miénk az éjszaka!
-Mondhatni!-hozott két poharat és a nappaliba indult én meg utána.-Mesélj nekem Walker, miért vagy te ennyire figyelmes velem?
-Mondtam, erős és kemény nő vagy, ez tetszik. És nem félsz visszautasítani sem.
-Szeretsz csalódni?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Nem csalódtam, ettől csak szimpatikusabb vagy.
-Hmm, elég sokat nyalizol.-nevetett.
-Kösz.
-Jó este lesz ez, érzem!-bólintott mosolyogva Skye.-Kérsz enni amúgy? Ha már vacsorára hívtalak.-nevette el magát és már ment is a konyhába.
2014. február 12., szerda
Nobody's perfect 18
Amióta haza jöttünk, Josh mindennap ír, és szinte az őrületbe kergetett.
-Na milyen volt Liz?
-Remek!-pötyögtem tovább a mobilomat.
-LIZ!-hallottam, hogy Brian kicsit hangosabban szól.
-Igen?-de hiába kérdeztem vissza, a szememet nem emeltem le a telefonról.
-Add azt ide! Elég volt!-kapta ki a kezemből Jimmy a telefont.
-Hé héhéééééééé!-ugrottam fel, de Jimmy magasan a feje fölé tartotta a telefonomat.
-Liz fejezd be! -nézett rám komolyan, és ahogy a többiekre néztem mind ugyanolyan komor arccal néztek.
-Mi rosszat tettem?
-Próbálunk és te nem is figyelsz!-mondta flegmán Brian.
-Csak Joshnak létezel. Holnap itt a szilveszteri buli, és nem segítesz!-fakadt ki Zacky is.
-Ha ennyire akarod hívd meg, zárkózz be vele a szobádba de aztán legyén végre normális!-állt be a sorba Matt is.
-Mi van? Srácok ugye ez most nem komoly? Emiatt akadtok ki?-hülye kérdés, de már késő, mind felvont szemöldökkel bólintottak.-Jól van jól van, figyelek, megkaphatom a telefonomat?
-Nem! Azt hiszed bevesszük? Egyszerűbb most megdugatnod magad és utána visszakérni.-mondta Jimmy, és ez volt az ami miatt már én is kiakadtam.
-Elmész a francba!-mondtam és gyomorszájon ütöttem.Összegörnyedt így eltudtam venni a mobilomat.-Szilveszterezzetek nélkülem, ha ilyen pocsék barát vagyok, és mellesleg picsa is aki csak szexet akar!-morogtam miközben szedtem össze a cuccaimat és elindultam ki a garázsból.Bár azt hittem valamelyikük legalább utánam jönne, hogy nem így gondolták, de hát hülye feltételezés volt. Megsértődtek ahogy én is. Mire haza értem csak idegesebb lettem, hát elővettem pár fegyvert és leültem velük a hátsókertbe. Tisztogattam őket, szétszereltem aztán össze az összeset.
-Kicsim baj van?-jött oda aztán apu.
-Nincs! Elmegyünk lőni?
-Persze!-pattant egyből. Siettem utána, de előtte még magamhoz vettem a mobilomat. Beültem a kocsiba és ránéztem. Láttam hogy volt 3 nem fogadott hívásom, és vagy 5 sms-em.
Matt és Brian hívtak. Josh írt.
Sajnálom, de nem fogok tudni holnap elmenni hozzád.De lesz itt is egy nagy buli, szívesen látlak!
Na persze, hülyén venné ki magát, hogy ejt és még menjek utána... biztos hogy nem!
Matt is írt:
Tényleg nem voltál most toppon, de Jimmy fasz volt! Beszéljünk! Este átugrom.
Na igen, Matt nem kérdez csak kijelent dolgokat, hogy is képzelhetném, hogy egy kicsit is egyedül hagyjon dühöngeni?
Aztán még egy Mattől:
Hívj fel, ha indulhatok!
Jimmy is írt, na ez volt ami a leginkább érdekelt.
Szemét vagy és én pöcs, de imádlak,J
Valahogy ez sem enyhített a dühömön, elegem volt, és nem csak a fiúkból mindenből. Úgy látszik nem sikerül nekem ez a normális élet, egyszerűbb volt amíg eddzésekre, képzésekre kellett járnom suliba és az öcsémről gondoskodni. Amíg nem voltak barátaim és nem foglalkoztam a pasikkal...
-Liz, kicsim ideje mennünk! Már sötétedik, nem fogsz látni a pályán semmit.
-Nem számít!-mordultam apára, de kivette a kezemből a fegyveremet.
-Indulj! Most!-mutatott a kapu felé. Beszálltunk a kocsiba, haza felé úton ránéztem a mobilomra. Matt hívott, Brian is hívott. Szuper, de nincs kedvem hozzájuk! Csak aludni akarok amíg el nem múlik a szilveszter.
-Megjöttünk!-mondta apu én meg már pattantam is ki a kocsiból, egyenesen a szobámba. Ahogy beléptem sötét volt, de nem volt kedvem lámpát nyomni. Ledobtam a cipőmet, a gatyámat és igyekeztem sötétben eljutni az ágyamig. Már belerúgtam a sarkába így fogtam magam és eldőltem.
-Aúúú, héééé!-nyögött fel valaki, én meg ijedtemben kiugrottam az ágyból és leestem a földre.-Liz jól vagy?
-Matt?!-kérdeztem meglepve mire felkapcsolta az ágy melletti lámpát.-Mit keresel te itt?
-Mondtam hogy átjövök beszélni, de te nem hívtál. Anyukád beengedett, és elaludtam míg vártalak.
-Menj el!
-Liz nem megyek! Mondd el mitől akadtál így ki! Máskor nem vetted volna így fel Jimmy faszságait.
-Matt, menj!-mondtam neki kicsit erélyesebben, de megfogta a kezeimet és megrázott.
-Lizzy én vagyok az! Beszélj!-szorongatott még egy kicsit. Összezavarodtam, tényleg így törődne velem? Vagy eddig is törődött volna, ha hagyom neki? Én rontottam el mindent?
-Liz?-szólt Matt újra mire én sem értem miért, de magamhoz húztam és megcsókoltam. Elengedte a karomat és eltolt magától.-Liz!-suttogta, de én megráztam a fejem.
-Nem tudok beszélni... nem tudom hogy mi...-próbáltam valami ésszerűt kinyögni, de felsóhajtott és szomorú szemekkel nézett rám.Magához húzott és megcsókolt.-Köszönöm!-suttogtam, mire újra és újra megcsókolt, nem szólt egy szót se, csak hagyta magát, és hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy.
Rögtön azután, hogy mindketten lihegve, izzadtan megremegve feküdtünk egymás mellett felkeltem és egy törülközőt kerestem.
-Lezuhanyzom!-mondtam csendesen és ki slisszoltam. Matt nem szólt semmit. Mire visszamentem már felöltözött.-Matt...
-Ne Liz ne mondj semmit! Nem kell mondanod semmit.
-Én csak anniyt akartam, hogy köszönöm!-mosolyodtam el de nagyon zavarban éreztem magam. Kihasználtam, hogy itt volt, és hogy ismer és hogy tudom, megtehetem. Piszkosul szar érzés.
-Nincsmit!-adott egy puszit a fejem tetejére.-De aztán boldogan mosolyogva gyere holnap a bulira. És ha nem, komolyan mondom seggbe rúglak!
-mosolygott rám, de én csak a mellkasának döntöttem a fejem.
-Te vagy Matt a legjobb barátom!-motyogtam, de ő hallotta, mert szorosan megölelt.-A buliban találkozunk.-néztem föl rá ő bólintott és már el is ment. Ahogy lefeküdtem el is aludtam. A következő pedig amire ébredtem, hogy a srácok mind a szobámban lebzseltek dumáltak röhögtek.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Nem reagáltál a telefonra! Aggódtunk!-vonta meg a vállát Zacky mellettem miközben bacont evett.
-Az nem az én reggelim?-néztem rá mág kicsit kómásan, mire elvigyorodtak.
-Csak volt a tied. Későn keltél!-kacsintott rám Zack.-Szóval mi foglalt le ennyire, hogy nem bírtál egy smst írni?-kérdezte mire automatikusan Mattre néztem. De azátn észbe kaptam és lassan végig néztem mindannyiukon.
-Sajnálom hogy bunkó voltam. Nem tudom mi volt velem.
-Nem gond, betudtuk a havi bajodnak!-röhögte el magát Jimmy, és most én is elmosolyodtam.
-Hülye vagy!-húztam magamhoz és megöleltem-Sajnálom hogy megütöttelek.
-Nem kell, hülye voltam, hogy azt hittem nem ütsz meg...-fintorodott el.
-Na jó inkább együnk a nyáladzás helyett.-kelt fel Brian és kirántott engem is az ágyamból.-Este pedig akkor jössz a bulinkra ugye?-kérdezte miközben lefelé haladtunk a lépcsőn és átkarolta a derekamat.
-Persze hogy megyek, az én házam is.
Brian szülei megvették a piákat, Zacky szülei a kajákat, ami nem meglepő, mind imádnak enni, bár anniyra nem is látszik rajtuk... Jimmy és Matt intézték a színpadot és az erősítőket, hogy a koncertjükre minden jól menjen. Én meg nem csináltam semmit, csak vártam hogy eljöjjön az este, amire nem is kellett annyit várnom mint azt hittem.
-Gyere igyunk egy kicsit!-húzott ki a konyhába Matt.-Már elég sokan vannak.-mondta amíg töltötte a tequilát, pedig még csak 9 óra volt. De tényleg ahhoz képest, sokan voltak.
-Egészségünkre!-mondtam és lehúztuk.-Nagyon szeretlek Matt!-öleltem meg, de aztán jött hirtelen egy magas, hosszú fekete hajú lány és rácuppant Mattre.
-Jajj de jó hogy meg vagy! Most már nem veszítelek el!-affektálta a lány és átkarolta Matt nyakát.
-Szia Liz vagyok!-néztem rá mire felmért.
-És?
-És házigazda!-morogta Matt, mire a lány elmosolyodott.
-Jaj bocsi azt hittem te is Matt egyik kisrajongója vagy.-mondta, mire kérdőn néztem Mattre.
-Na jó hagylak titeket!-veregettem hátba Mattet és visszamentem a nappaliba,. Felkaptam egy üveg bort és elfeküdtem az egyik kanapén és iszogattam.
-Hát te?
-Nincs kedvem bulizni Jimmy.
-Olyan nincs!-vette ki a kezemből az üveget és a karjába kapott.-BULIZZZZZZUUUUUUUUUUUUUUUUNK!-kiáltotta és elkezdett velem ugrálni a karjában.
-Tegyél le! Jól van jól van bulizok!-mondtam mire lerakott és táncolni kezdtünk. Egészen míg a srácok el nem kezdtek koncertezni. Egész jól sikerült buli lett, fel se tűnt milyen jól éreztem magam hirtelen. Ugráltam a színpad előtt, ittam, ordibáltam.
-Most szünetelünk kicsit! Mindenki kapjon fel egy pezsgőt 10 perc és éjfél!-mondta Matt a mikrofonba kicsit már rekedtes hangon.-IGYUUUUUUUUNK!-hörögte aztán és mind leugrottak a színpadról.
-Lizzy bébyyy!-karolt belém Brian és magához húzott.
-Basszus, bűzlesz!Olyan pia szagod van...-próbáltam eltolni de nem ment.
-Csak mert tudom, hogy így szeretsz!-vigyorodott el.-Láttad milyen csajokkal jöttek ezek?-nézett a többiekre.
-Matt barátnőjét láttam csak.
-Várj, öleld csak meg Zackyt.-lökött Zackyhez.
-Naaa!.mondtu egyszerre Zackyvel, de azért beekaroltam. Egyből megjelent egy szőke, anorexiásnak tűnő lány.
-Zacky, gyere velem!-fogta meg a kezét és próbálta elhúzni.
-Szia Liz vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.-Zacky barátja, és lakótársa.
-Óó, és járni is akarsz vele?.kérdezte flegmán, és tovább rángatta Zackyt.
-Na jó őt gyorsan dobd!-súgtam oda Zackynek,és utána ismételten a lányra mosolyogtam, de már szinte lüktetett az ér a homlokán.
Aztán felbukkant Matt egy csomó műanyagpohárral, amikben mind pezsgő volt.
-Gyerünk, mindenkinél legyen!-mondta és az órára néztünk.
10
9
8
7
6
5
4
3
2
1
BOLDOG ÚJÉVEEEEEET!-ordította mindenki és a párok már egymás szájára is cuppantak. Még Brian is lekapott valami idegent, csak én álltam ott tök egyedül. Szánalmas!Gondoltam magamban és hogy ez az év is ugyanolyan szar lesz mint az eddigiek....
-Na milyen volt Liz?
-Remek!-pötyögtem tovább a mobilomat.
-LIZ!-hallottam, hogy Brian kicsit hangosabban szól.
-Igen?-de hiába kérdeztem vissza, a szememet nem emeltem le a telefonról.
-Add azt ide! Elég volt!-kapta ki a kezemből Jimmy a telefont.
-Hé héhéééééééé!-ugrottam fel, de Jimmy magasan a feje fölé tartotta a telefonomat.
-Liz fejezd be! -nézett rám komolyan, és ahogy a többiekre néztem mind ugyanolyan komor arccal néztek.
-Mi rosszat tettem?
-Próbálunk és te nem is figyelsz!-mondta flegmán Brian.
-Csak Joshnak létezel. Holnap itt a szilveszteri buli, és nem segítesz!-fakadt ki Zacky is.
-Ha ennyire akarod hívd meg, zárkózz be vele a szobádba de aztán legyén végre normális!-állt be a sorba Matt is.
-Mi van? Srácok ugye ez most nem komoly? Emiatt akadtok ki?-hülye kérdés, de már késő, mind felvont szemöldökkel bólintottak.-Jól van jól van, figyelek, megkaphatom a telefonomat?
-Nem! Azt hiszed bevesszük? Egyszerűbb most megdugatnod magad és utána visszakérni.-mondta Jimmy, és ez volt az ami miatt már én is kiakadtam.
-Elmész a francba!-mondtam és gyomorszájon ütöttem.Összegörnyedt így eltudtam venni a mobilomat.-Szilveszterezzetek nélkülem, ha ilyen pocsék barát vagyok, és mellesleg picsa is aki csak szexet akar!-morogtam miközben szedtem össze a cuccaimat és elindultam ki a garázsból.Bár azt hittem valamelyikük legalább utánam jönne, hogy nem így gondolták, de hát hülye feltételezés volt. Megsértődtek ahogy én is. Mire haza értem csak idegesebb lettem, hát elővettem pár fegyvert és leültem velük a hátsókertbe. Tisztogattam őket, szétszereltem aztán össze az összeset.
-Kicsim baj van?-jött oda aztán apu.
-Nincs! Elmegyünk lőni?
-Persze!-pattant egyből. Siettem utána, de előtte még magamhoz vettem a mobilomat. Beültem a kocsiba és ránéztem. Láttam hogy volt 3 nem fogadott hívásom, és vagy 5 sms-em.
Matt és Brian hívtak. Josh írt.
Sajnálom, de nem fogok tudni holnap elmenni hozzád.De lesz itt is egy nagy buli, szívesen látlak!
Na persze, hülyén venné ki magát, hogy ejt és még menjek utána... biztos hogy nem!
Matt is írt:
Tényleg nem voltál most toppon, de Jimmy fasz volt! Beszéljünk! Este átugrom.
Na igen, Matt nem kérdez csak kijelent dolgokat, hogy is képzelhetném, hogy egy kicsit is egyedül hagyjon dühöngeni?
Aztán még egy Mattől:
Hívj fel, ha indulhatok!
Jimmy is írt, na ez volt ami a leginkább érdekelt.
Szemét vagy és én pöcs, de imádlak,J
Valahogy ez sem enyhített a dühömön, elegem volt, és nem csak a fiúkból mindenből. Úgy látszik nem sikerül nekem ez a normális élet, egyszerűbb volt amíg eddzésekre, képzésekre kellett járnom suliba és az öcsémről gondoskodni. Amíg nem voltak barátaim és nem foglalkoztam a pasikkal...
-Liz, kicsim ideje mennünk! Már sötétedik, nem fogsz látni a pályán semmit.
-Nem számít!-mordultam apára, de kivette a kezemből a fegyveremet.
-Indulj! Most!-mutatott a kapu felé. Beszálltunk a kocsiba, haza felé úton ránéztem a mobilomra. Matt hívott, Brian is hívott. Szuper, de nincs kedvem hozzájuk! Csak aludni akarok amíg el nem múlik a szilveszter.
-Megjöttünk!-mondta apu én meg már pattantam is ki a kocsiból, egyenesen a szobámba. Ahogy beléptem sötét volt, de nem volt kedvem lámpát nyomni. Ledobtam a cipőmet, a gatyámat és igyekeztem sötétben eljutni az ágyamig. Már belerúgtam a sarkába így fogtam magam és eldőltem.
-Aúúú, héééé!-nyögött fel valaki, én meg ijedtemben kiugrottam az ágyból és leestem a földre.-Liz jól vagy?
-Matt?!-kérdeztem meglepve mire felkapcsolta az ágy melletti lámpát.-Mit keresel te itt?
-Mondtam hogy átjövök beszélni, de te nem hívtál. Anyukád beengedett, és elaludtam míg vártalak.
-Menj el!
-Liz nem megyek! Mondd el mitől akadtál így ki! Máskor nem vetted volna így fel Jimmy faszságait.
-Matt, menj!-mondtam neki kicsit erélyesebben, de megfogta a kezeimet és megrázott.
-Lizzy én vagyok az! Beszélj!-szorongatott még egy kicsit. Összezavarodtam, tényleg így törődne velem? Vagy eddig is törődött volna, ha hagyom neki? Én rontottam el mindent?
-Liz?-szólt Matt újra mire én sem értem miért, de magamhoz húztam és megcsókoltam. Elengedte a karomat és eltolt magától.-Liz!-suttogta, de én megráztam a fejem.
-Nem tudok beszélni... nem tudom hogy mi...-próbáltam valami ésszerűt kinyögni, de felsóhajtott és szomorú szemekkel nézett rám.Magához húzott és megcsókolt.-Köszönöm!-suttogtam, mire újra és újra megcsókolt, nem szólt egy szót se, csak hagyta magát, és hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy.
Rögtön azután, hogy mindketten lihegve, izzadtan megremegve feküdtünk egymás mellett felkeltem és egy törülközőt kerestem.
-Lezuhanyzom!-mondtam csendesen és ki slisszoltam. Matt nem szólt semmit. Mire visszamentem már felöltözött.-Matt...
-Ne Liz ne mondj semmit! Nem kell mondanod semmit.
-Én csak anniyt akartam, hogy köszönöm!-mosolyodtam el de nagyon zavarban éreztem magam. Kihasználtam, hogy itt volt, és hogy ismer és hogy tudom, megtehetem. Piszkosul szar érzés.
-Nincsmit!-adott egy puszit a fejem tetejére.-De aztán boldogan mosolyogva gyere holnap a bulira. És ha nem, komolyan mondom seggbe rúglak!
-mosolygott rám, de én csak a mellkasának döntöttem a fejem.
-Te vagy Matt a legjobb barátom!-motyogtam, de ő hallotta, mert szorosan megölelt.-A buliban találkozunk.-néztem föl rá ő bólintott és már el is ment. Ahogy lefeküdtem el is aludtam. A következő pedig amire ébredtem, hogy a srácok mind a szobámban lebzseltek dumáltak röhögtek.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Nem reagáltál a telefonra! Aggódtunk!-vonta meg a vállát Zacky mellettem miközben bacont evett.
-Az nem az én reggelim?-néztem rá mág kicsit kómásan, mire elvigyorodtak.
-Csak volt a tied. Későn keltél!-kacsintott rám Zack.-Szóval mi foglalt le ennyire, hogy nem bírtál egy smst írni?-kérdezte mire automatikusan Mattre néztem. De azátn észbe kaptam és lassan végig néztem mindannyiukon.
-Sajnálom hogy bunkó voltam. Nem tudom mi volt velem.
-Nem gond, betudtuk a havi bajodnak!-röhögte el magát Jimmy, és most én is elmosolyodtam.
-Hülye vagy!-húztam magamhoz és megöleltem-Sajnálom hogy megütöttelek.
-Nem kell, hülye voltam, hogy azt hittem nem ütsz meg...-fintorodott el.
-Na jó inkább együnk a nyáladzás helyett.-kelt fel Brian és kirántott engem is az ágyamból.-Este pedig akkor jössz a bulinkra ugye?-kérdezte miközben lefelé haladtunk a lépcsőn és átkarolta a derekamat.
-Persze hogy megyek, az én házam is.
Brian szülei megvették a piákat, Zacky szülei a kajákat, ami nem meglepő, mind imádnak enni, bár anniyra nem is látszik rajtuk... Jimmy és Matt intézték a színpadot és az erősítőket, hogy a koncertjükre minden jól menjen. Én meg nem csináltam semmit, csak vártam hogy eljöjjön az este, amire nem is kellett annyit várnom mint azt hittem.
-Gyere igyunk egy kicsit!-húzott ki a konyhába Matt.-Már elég sokan vannak.-mondta amíg töltötte a tequilát, pedig még csak 9 óra volt. De tényleg ahhoz képest, sokan voltak.
-Egészségünkre!-mondtam és lehúztuk.-Nagyon szeretlek Matt!-öleltem meg, de aztán jött hirtelen egy magas, hosszú fekete hajú lány és rácuppant Mattre.
-Jajj de jó hogy meg vagy! Most már nem veszítelek el!-affektálta a lány és átkarolta Matt nyakát.
-Szia Liz vagyok!-néztem rá mire felmért.
-És?
-És házigazda!-morogta Matt, mire a lány elmosolyodott.
-Jaj bocsi azt hittem te is Matt egyik kisrajongója vagy.-mondta, mire kérdőn néztem Mattre.
-Na jó hagylak titeket!-veregettem hátba Mattet és visszamentem a nappaliba,. Felkaptam egy üveg bort és elfeküdtem az egyik kanapén és iszogattam.
-Hát te?
-Nincs kedvem bulizni Jimmy.
-Olyan nincs!-vette ki a kezemből az üveget és a karjába kapott.-BULIZZZZZZUUUUUUUUUUUUUUUUNK!-kiáltotta és elkezdett velem ugrálni a karjában.
-Tegyél le! Jól van jól van bulizok!-mondtam mire lerakott és táncolni kezdtünk. Egészen míg a srácok el nem kezdtek koncertezni. Egész jól sikerült buli lett, fel se tűnt milyen jól éreztem magam hirtelen. Ugráltam a színpad előtt, ittam, ordibáltam.
-Most szünetelünk kicsit! Mindenki kapjon fel egy pezsgőt 10 perc és éjfél!-mondta Matt a mikrofonba kicsit már rekedtes hangon.-IGYUUUUUUUUNK!-hörögte aztán és mind leugrottak a színpadról.
-Lizzy bébyyy!-karolt belém Brian és magához húzott.
-Basszus, bűzlesz!Olyan pia szagod van...-próbáltam eltolni de nem ment.
-Csak mert tudom, hogy így szeretsz!-vigyorodott el.-Láttad milyen csajokkal jöttek ezek?-nézett a többiekre.
-Matt barátnőjét láttam csak.
-Várj, öleld csak meg Zackyt.-lökött Zackyhez.
-Naaa!.mondtu egyszerre Zackyvel, de azért beekaroltam. Egyből megjelent egy szőke, anorexiásnak tűnő lány.
-Zacky, gyere velem!-fogta meg a kezét és próbálta elhúzni.
-Szia Liz vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.-Zacky barátja, és lakótársa.
-Óó, és járni is akarsz vele?.kérdezte flegmán, és tovább rángatta Zackyt.
-Na jó őt gyorsan dobd!-súgtam oda Zackynek,és utána ismételten a lányra mosolyogtam, de már szinte lüktetett az ér a homlokán.
Aztán felbukkant Matt egy csomó műanyagpohárral, amikben mind pezsgő volt.
-Gyerünk, mindenkinél legyen!-mondta és az órára néztünk.
10
9
8
7
6
5
4
3
2
1
BOLDOG ÚJÉVEEEEEET!-ordította mindenki és a párok már egymás szájára is cuppantak. Még Brian is lekapott valami idegent, csak én álltam ott tök egyedül. Szánalmas!Gondoltam magamban és hogy ez az év is ugyanolyan szar lesz mint az eddigiek....
2014. február 6., csütörtök
Life is just a game 38.
Skye:
Már legalább egy óra eltelt mióta beadtam a derekamat Mattnek. A szó szoros értelmében, meg minden fajta értelmében. De egy ideje már csak a mellkasán pihentettem a fejem miközben simogatta a hátamat.
-Mi is volt az amit ilyenkor mindig csináltunk?-kérdezte aztán.
-Mire gondolsz?-kérdeztem és felnéztem a mellkasáról a szemeibe
-Arra a puszisra, amit mondtál, hogy a ha férjhez mész minden reggel így kelted.
-Ó, hát annak vége! És férjnél sem vagyok. Sőőőt!-ültem fel, és rámosolyogtam.-Amúgyis, be kéne fejeznem a kaját, most már bármikor megjöhetnek.
-Gyere még vissza!-rántott maga mellé.
-Maaatt. Az hogy most mi történt, nem törli el azt, hogy beszélned kell Valaryvel.
-Tudom, de ez most kiélvezném!-puszilt meg, de aztán jöttek az ismerős hangok.
-Megjöttüüüünk!-Heidi.
-Anyuuuuuuuuuuuuuu!-Aleck.
-Baaaszki!-ugrottam ki az ágyból gyorsan magamra kapva a pólómat és a nadrágomat.-Vedd fel a pólódat!-dobtam oda Mattnek de már nyílt is az ajtó.
-Anyuu, apuuu!-ugrott Aleck boldogan az ágyra és jöttek utána a többiek is.
-Mikor lesz kaja?-kérdezte Zacky ahogy meglátott, de már nem is tudtam mást csinálni csak nevettem.
-Amint ő nagyságát kikapjátok az ágyból, nekem nem ment!-mutattam Mattre és ott hagytam őket a szobában visszasiettem a konyhába. Azt hiszem jó vagyok, ha Heidinek nem esik le semmi, akkor már jó minden. Befejeztem a maradék húspogácsák megformázását és el is kezdtem sütni a krumplit és a már kész húsokat.
-Ez meg mi volt?
-Micsoda?
-Skye ismerlek! Láttam, hogy kapkodtad a levegőt, és remegtek a kezeid is.
-Mert végig itt a konyhában gyúrtam a húst, Mattel meg nem igazán tudtuk megbeszélni a vitánkat sem. Ideges voltam.
-Skye, ikrek vagyunk, ne nekem akarj hazudni! -mondta és csípőre tette a kezét és méregetni kezdett.-ÚRISTEN!-kiálltott fel, mire a szemei elkerekedtek.Nem lehet igaz, hogy rájött.-Te lefeküdtél vele! Mattel?! NEM hiszem el!
-Mi az kicsim?-jött Brian, én meg már kezdtem bepánikolni.
-Skye nem felejtette el, hogyan szeretem a hamburgert.
-Aham.-bólintott Brian sejtetően rám pillantva, de én csak megvontam a vállam és visszafordultam a húsokhoz.
Matt:
Már 3 hete volt a balesetem, ma megyünk vissza az orvoshoz a lábammal, csavarokkal, és varratokkal. Ha minden igaz ma kiveszik a külső rögzítő csavarokat a lábamból.
-Na jó, ha bepakoljátok Mattet a kocsiba indulhatunk.-nézett Skye mosolyogva Brianre és Zackyre.
-Jó, gyere haver!-hajoltak le mellém és felsegítettek a kanapéról.
-Köszi!-vigyorogtam rájuk és elindultunk ki a kocsihoz.
-Megyünk előttetek jó?-
-Rendben!-bólintott Skye és beült előre. Engem beraktak hátra majd csapódott az ajtó és már mentünk is.
-Tudod mi t jelent ez?-kérdeztem Skyet.
-Micsoda?
-Hogy kiveszik ezeket a rögzítőket.
-Nem, mit?
-Hogy mozgékonyabb leszek!-ahogy ezt kimondtam elmosolyodott.
-Ó dehogy! Ahhoz még sok munka kell.-mondta nevetve.-És nem olyan amire te gondolsz- kacsintott ráma tükörbe pillantva. És még ha tagadni akartam volna, se ment volna hogy tényleg arra gondoltam, hogy is telt el ez a hét Skye és az én olykori titkos kis kalandommal.
-Különben is valamit el kell mondanom.-váltott aztán kicsit komorabbra.
-Mit?
-Valary is ott lesz. Kíváncsi volt hogy vagy, felhívott, mondtam hogy jöjjön!
-Miért? Te talán nem élevezed, hogy...
-Matt, elég! Tudod hogy élvezem, de azt is tudod, hogy beszélned kell vele. Nem hagyhatod magára, mikor gyászolja a babát amire éveket várt és most talán a házasságát is.
-Skye akkor elmondanád, hogy mégis mi van köztünk?-kérdeztem kicsit ingerülten.
-Hogy érted? Nem vagyunk együtt, senki nem tud rólunk.Nekem ez ugyanaz mint régen, összevesztetek, de kibékültök majd...
-Komolyan így gondolod?
-Matt tudom, hogy így lesz!
-Bízz bennem kérlek!-kérleltem, de már nem szólt semmit, megállt a kórház előtt és már jöttek is a fiúk egy tolószékkel.Betoltak a kórházba majd egy liftbe. Ahogy kiléptünk Valary ott állt.
-Sziasztok!-köszönt halkan.
-Sziaa!-köszöntek boldogan a srácok, és együtt indultunk tovább. Ahogy az orvosi szobához értünk ki is lépett az orvosom.
-Oh, üdvözlöm Mr. Sanders. Szép kíséret, de csak egy valaki jöhet be magával a vizsgálatok idejére.-én egyből Skyere néztem, de ő nem szólt.
-Nem gond nekem, ha Valary megy.-mondta és Valre nézve elmosolyodott.
-Én szeretném, ha te...-kezdtem bele, de mikor megláttam hogy Valary arca lesápadt, nem tudtam kimondani.-itt maradnál a fiúkkal.-mondtam végül és Valaryvel együtt mentünk be az orvoshoz és vetettük alá magunkat a kegyetlen igazságnak.
Már legalább egy óra eltelt mióta beadtam a derekamat Mattnek. A szó szoros értelmében, meg minden fajta értelmében. De egy ideje már csak a mellkasán pihentettem a fejem miközben simogatta a hátamat.
-Mi is volt az amit ilyenkor mindig csináltunk?-kérdezte aztán.
-Mire gondolsz?-kérdeztem és felnéztem a mellkasáról a szemeibe
-Arra a puszisra, amit mondtál, hogy a ha férjhez mész minden reggel így kelted.
-Ó, hát annak vége! És férjnél sem vagyok. Sőőőt!-ültem fel, és rámosolyogtam.-Amúgyis, be kéne fejeznem a kaját, most már bármikor megjöhetnek.
-Gyere még vissza!-rántott maga mellé.
-Maaatt. Az hogy most mi történt, nem törli el azt, hogy beszélned kell Valaryvel.
-Tudom, de ez most kiélvezném!-puszilt meg, de aztán jöttek az ismerős hangok.
-Megjöttüüüünk!-Heidi.
-Anyuuuuuuuuuuuuuu!-Aleck.
-Baaaszki!-ugrottam ki az ágyból gyorsan magamra kapva a pólómat és a nadrágomat.-Vedd fel a pólódat!-dobtam oda Mattnek de már nyílt is az ajtó.
-Anyuu, apuuu!-ugrott Aleck boldogan az ágyra és jöttek utána a többiek is.
-Mikor lesz kaja?-kérdezte Zacky ahogy meglátott, de már nem is tudtam mást csinálni csak nevettem.
-Amint ő nagyságát kikapjátok az ágyból, nekem nem ment!-mutattam Mattre és ott hagytam őket a szobában visszasiettem a konyhába. Azt hiszem jó vagyok, ha Heidinek nem esik le semmi, akkor már jó minden. Befejeztem a maradék húspogácsák megformázását és el is kezdtem sütni a krumplit és a már kész húsokat.
-Ez meg mi volt?
-Micsoda?
-Skye ismerlek! Láttam, hogy kapkodtad a levegőt, és remegtek a kezeid is.
-Mert végig itt a konyhában gyúrtam a húst, Mattel meg nem igazán tudtuk megbeszélni a vitánkat sem. Ideges voltam.
-Skye, ikrek vagyunk, ne nekem akarj hazudni! -mondta és csípőre tette a kezét és méregetni kezdett.-ÚRISTEN!-kiálltott fel, mire a szemei elkerekedtek.Nem lehet igaz, hogy rájött.-Te lefeküdtél vele! Mattel?! NEM hiszem el!
-Mi az kicsim?-jött Brian, én meg már kezdtem bepánikolni.
-Skye nem felejtette el, hogyan szeretem a hamburgert.
-Aham.-bólintott Brian sejtetően rám pillantva, de én csak megvontam a vállam és visszafordultam a húsokhoz.
Matt:
Már 3 hete volt a balesetem, ma megyünk vissza az orvoshoz a lábammal, csavarokkal, és varratokkal. Ha minden igaz ma kiveszik a külső rögzítő csavarokat a lábamból.
-Na jó, ha bepakoljátok Mattet a kocsiba indulhatunk.-nézett Skye mosolyogva Brianre és Zackyre.
-Jó, gyere haver!-hajoltak le mellém és felsegítettek a kanapéról.
-Köszi!-vigyorogtam rájuk és elindultunk ki a kocsihoz.
-Megyünk előttetek jó?-
-Rendben!-bólintott Skye és beült előre. Engem beraktak hátra majd csapódott az ajtó és már mentünk is.
-Tudod mi t jelent ez?-kérdeztem Skyet.
-Micsoda?
-Hogy kiveszik ezeket a rögzítőket.
-Nem, mit?
-Hogy mozgékonyabb leszek!-ahogy ezt kimondtam elmosolyodott.
-Ó dehogy! Ahhoz még sok munka kell.-mondta nevetve.-És nem olyan amire te gondolsz- kacsintott ráma tükörbe pillantva. És még ha tagadni akartam volna, se ment volna hogy tényleg arra gondoltam, hogy is telt el ez a hét Skye és az én olykori titkos kis kalandommal.
-Különben is valamit el kell mondanom.-váltott aztán kicsit komorabbra.
-Mit?
-Valary is ott lesz. Kíváncsi volt hogy vagy, felhívott, mondtam hogy jöjjön!
-Miért? Te talán nem élevezed, hogy...
-Matt, elég! Tudod hogy élvezem, de azt is tudod, hogy beszélned kell vele. Nem hagyhatod magára, mikor gyászolja a babát amire éveket várt és most talán a házasságát is.
-Skye akkor elmondanád, hogy mégis mi van köztünk?-kérdeztem kicsit ingerülten.
-Hogy érted? Nem vagyunk együtt, senki nem tud rólunk.Nekem ez ugyanaz mint régen, összevesztetek, de kibékültök majd...
-Komolyan így gondolod?
-Matt tudom, hogy így lesz!
-Bízz bennem kérlek!-kérleltem, de már nem szólt semmit, megállt a kórház előtt és már jöttek is a fiúk egy tolószékkel.Betoltak a kórházba majd egy liftbe. Ahogy kiléptünk Valary ott állt.
-Sziasztok!-köszönt halkan.
-Sziaa!-köszöntek boldogan a srácok, és együtt indultunk tovább. Ahogy az orvosi szobához értünk ki is lépett az orvosom.
-Oh, üdvözlöm Mr. Sanders. Szép kíséret, de csak egy valaki jöhet be magával a vizsgálatok idejére.-én egyből Skyere néztem, de ő nem szólt.
-Nem gond nekem, ha Valary megy.-mondta és Valre nézve elmosolyodott.
-Én szeretném, ha te...-kezdtem bele, de mikor megláttam hogy Valary arca lesápadt, nem tudtam kimondani.-itt maradnál a fiúkkal.-mondtam végül és Valaryvel együtt mentünk be az orvoshoz és vetettük alá magunkat a kegyetlen igazságnak.
2014. február 2., vasárnap
Life is just a game 37.
Matt:
-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondtam és megcsókoltam. A kezemmel simítottam az arcát, de hirtelen felállt és arrébb ment.
-Matt én nem tudom ezt még egyszer végig csinálni!
-Skye miről beszélsz? Te vagy nekem és Aleck!-próbáltam megértetni velem, dehogy nem bírtam fel kelni az ágyból, csak kisétált az ajtómon.-SKYE!-de hiába szóltam utána, elment.-VALAKI?
-Mi az?
-Segíts, Skye után kell mennem!-néztem Brianre, de mind bejöttek Jimmy és Heidi is.
-Matt, hagyd most!-nézett rám Heidi, de a baj, hogy nem értik mi történt most köztünk. Nekem utána kéne mennem, de a hülye lábam miatt nem tudok.-Egyedül akarok lenni.-mondtam végül, mire kimentem a szobából és becsukták az ajtót. Kézbe vettem a mobilomat és elkezdtem írni.
Skye, amit mondtam, tudom hogy szeretsz, és azt is hogy én szeretlek.Velem voltál a kórházban, a műtéteknél, minden reggel mikor felkelek. Ha hazajössz beszéljük meg, kérlek!
Skye:
Nem is tudom hova vezetek, de hiába vezetek, egyre homályosabban látok. Ahogy éreztem a forróságot az arcom, rájöttem, hogy azért mert már annyira könnyes a szemem hogy nem látok, félre húzódtam és leállítottam a kocsit. Nem hiszem el, hogy Matt ezt teszi velem. Én meg nem tehetem ezt Valaryvel, elvesztette a babáját, össze van törve, vegyem el a férjét is?
-Hé, jól vagy?-kopogtak az ablakon, amitől csak egy kicsit ijedtem meg.-Skye, jól vagy?-letekertem az ablakot, hogy tudjak válaszolni Walkernek.
-Jól, igen!
-Nem ég a lámpád, állj arrébb a kocsival, mert elviszik a kocsi seggét.
-Én,... nem tudok... most nem...-sírtam még mindig.
-Jó, szállj ki, arrébb állok vele.-mondta és én így is tettem. Rendesen félre állt a kocsival és visszajött hozzám.-Most pedig beszélj!
-Walker nincs mit mondanom.-töröltem meg a szemeimet és próbáltam összeszedni magam.
-Bántott valaki?
-Mi? Nem dehogyis, csak kibuktam. De ennyi.
-Biztos?-kérdezte aggódóan és az állam alá tette a kezét az arcomat figyelte.És mikor leesett hogy azt nézi van e monoklim elütöttem a kezét.
-Elég! Inkább haza megyek!
-Megyek utánad!
-Nincs szükségem bébicsőszre.
-Segíteni akarok.-nézett rám.
-Jó, de nem kell!-ellenkeztem továbbra is és bepattantam a kocsiba, meg sem álltam hazáig. Leparkoltam, és besiettem a házba.
-Matt?
-A szobájában.-mondta Heidi, így inkább levetődtem a kanapéra Aleck mellé.
-Mi már megyünk is, csak gondoltuk, engedélyt kérünk, hogy elvigyük a kölyköt egy kicsit.-vigyorodott el Jimmy.
-Hova mentek?-kérdeztem talán kicsit unottan, de nem akartam Mattel maradni.
-Állatkertbeeeeeeeeeeeeeee!-énekelte Aleck aranyosan.-Ugye elmehetek?
-Persze kicsim, nyugodtan, de vacsira itt legyetek!-néztem Heidire, aki mosolyogva bólintott.
-Mit vacsizunk?-kérdezte Brian,mire Heidi felnevetett.-Most miért?
-Hamburgert csinálok, de ha van külön kérés, most azt is megcsinálom.
-Az tökéletes lesz!-csapott a hasára elégedetten Jimmy.
-Zackyt is hozzátok majd, jó?-néztem rájuk, de már szedték össze a cuccaikat, és indulni készültek. Ahogy becsukták az ajtót, ketten maradtunk Mattel. Benéztem hozzá az ajtón, de úgy láttam alszik így egy kicsit megkönnyebbültem, hát bementem a konyhába és elkezdtem előkészülni.
Már épp a húspogácsákat formáztam és raktam a hűtőbe pihenni, mikor nagy puffanást hallottam és nyögéseket.
-Matt?-nem jött válasz.-Matt?-szóltam megint aggódva, és gyorsan kezet mostam.
-Itt vagyok.-nyögte fájdalmasan, hát beszaladtam.-Te mit csinálsz?
-Minek látszik? Elesetem.
-De mit akartál?
-Kimenni hozzád. Bezsélgetni.
-Nem tudtál volna szólni?-kérdeztem miközben próbáltam valahogy visszatuszkolni az ágyra.-Lábad nem ütötted meg nagyon? Hívjak orvost? Kell gyógyszer?
-Nem tudtam, hogy bejönnél-e.-nézett rám kicsit félve, ahogy a nyakamba kapaszkodott.
-Bejöttem volna!-mondtam mikor sikerült végre visszaültetni az ágyra.
Matt:
-Skye, beszélhetünk?
-Igen, csak annyit kérek, hogy ne ahamrkodd ezt el, adj időt Valarynek, hogy bizonyíthasson, és hallgasd meg.
-És ha nem akarok beszélgetni?-kérdeztem, mert valami egészen más jutott eszembe.
-Matt, nem értelek, azt mondod beszélgetni akarsz, most azt hogy nem akarsz.
-Igen, adj egy esélyt, hogy bizonyítsak.
-Mit akarsz nekem bizonyítani? Hogy jó apa vagy? Azt már tudom, hogy jó férj lennél? Hát vannak fenntartásaim? Hogy ostoba tudsz lenni? Tapasztaltam köszi...-fintorodott el, de leült az ágy szélére.
-Engeded, hogy bizonyítsak?-kérdeztem újra, mire ráncolni kezdte a homlokát és értetlenül nézett rám.
-De mit? Mit akarsz tenni?
-Csak ha igent mondasz!-mosolyodtam el, próbáltam kicsikarni végre azt az igent.
-Na jó, legyen, IGEN!-hangsúlyozta, és figyelt.
-Ketten vagyunk ugye?
-Igen, Jimmyvel elvitték Alecket állatkertbe, de vacsorára visszajönnek.
-Akkor azt hiszem sietnem kell.-mondtam mire újra cska összeráncolt, kicst riadt képpel bámult rám. Felültem amennyire tudtam és újra megcsókoltam. Elhúzta a fejét.
-Igent mondtál, hogy engeded hogy bizonyítsak.-suttogtam neki mire rám nézett.-Engedd meg!-kérleltem.Újra megcsókoltam, és a kezeimet köré fontam, amennyire tudtam közel húztam magamhoz. Éreztem, hogy minden lélegzetvételnél megremeg, de nem állított már le. Próbáltam hanyatt dőlni és magamra húzni.
-Nem akarom, hogy rossz legyen neked.-mondta, és a lábamra nézett.
-Ha nem rám fekszel, akkor nem lesz gond.-ahogy kimondtam újra meg csókoltam és ahogy húztam ráült a csípőmre.
-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondtam és megcsókoltam. A kezemmel simítottam az arcát, de hirtelen felállt és arrébb ment.
-Matt én nem tudom ezt még egyszer végig csinálni!
-Skye miről beszélsz? Te vagy nekem és Aleck!-próbáltam megértetni velem, dehogy nem bírtam fel kelni az ágyból, csak kisétált az ajtómon.-SKYE!-de hiába szóltam utána, elment.-VALAKI?
-Mi az?
-Segíts, Skye után kell mennem!-néztem Brianre, de mind bejöttek Jimmy és Heidi is.
-Matt, hagyd most!-nézett rám Heidi, de a baj, hogy nem értik mi történt most köztünk. Nekem utána kéne mennem, de a hülye lábam miatt nem tudok.-Egyedül akarok lenni.-mondtam végül, mire kimentem a szobából és becsukták az ajtót. Kézbe vettem a mobilomat és elkezdtem írni.
Skye, amit mondtam, tudom hogy szeretsz, és azt is hogy én szeretlek.Velem voltál a kórházban, a műtéteknél, minden reggel mikor felkelek. Ha hazajössz beszéljük meg, kérlek!
Skye:
Nem is tudom hova vezetek, de hiába vezetek, egyre homályosabban látok. Ahogy éreztem a forróságot az arcom, rájöttem, hogy azért mert már annyira könnyes a szemem hogy nem látok, félre húzódtam és leállítottam a kocsit. Nem hiszem el, hogy Matt ezt teszi velem. Én meg nem tehetem ezt Valaryvel, elvesztette a babáját, össze van törve, vegyem el a férjét is?
-Hé, jól vagy?-kopogtak az ablakon, amitől csak egy kicsit ijedtem meg.-Skye, jól vagy?-letekertem az ablakot, hogy tudjak válaszolni Walkernek.
-Jól, igen!
-Nem ég a lámpád, állj arrébb a kocsival, mert elviszik a kocsi seggét.
-Én,... nem tudok... most nem...-sírtam még mindig.
-Jó, szállj ki, arrébb állok vele.-mondta és én így is tettem. Rendesen félre állt a kocsival és visszajött hozzám.-Most pedig beszélj!
-Walker nincs mit mondanom.-töröltem meg a szemeimet és próbáltam összeszedni magam.
-Bántott valaki?
-Mi? Nem dehogyis, csak kibuktam. De ennyi.
-Biztos?-kérdezte aggódóan és az állam alá tette a kezét az arcomat figyelte.És mikor leesett hogy azt nézi van e monoklim elütöttem a kezét.
-Elég! Inkább haza megyek!
-Megyek utánad!
-Nincs szükségem bébicsőszre.
-Segíteni akarok.-nézett rám.
-Jó, de nem kell!-ellenkeztem továbbra is és bepattantam a kocsiba, meg sem álltam hazáig. Leparkoltam, és besiettem a házba.
-Matt?
-A szobájában.-mondta Heidi, így inkább levetődtem a kanapéra Aleck mellé.
-Mi már megyünk is, csak gondoltuk, engedélyt kérünk, hogy elvigyük a kölyköt egy kicsit.-vigyorodott el Jimmy.
-Hova mentek?-kérdeztem talán kicsit unottan, de nem akartam Mattel maradni.
-Állatkertbeeeeeeeeeeeeeee!-énekelte Aleck aranyosan.-Ugye elmehetek?
-Persze kicsim, nyugodtan, de vacsira itt legyetek!-néztem Heidire, aki mosolyogva bólintott.
-Mit vacsizunk?-kérdezte Brian,mire Heidi felnevetett.-Most miért?
-Hamburgert csinálok, de ha van külön kérés, most azt is megcsinálom.
-Az tökéletes lesz!-csapott a hasára elégedetten Jimmy.
-Zackyt is hozzátok majd, jó?-néztem rájuk, de már szedték össze a cuccaikat, és indulni készültek. Ahogy becsukták az ajtót, ketten maradtunk Mattel. Benéztem hozzá az ajtón, de úgy láttam alszik így egy kicsit megkönnyebbültem, hát bementem a konyhába és elkezdtem előkészülni.
Már épp a húspogácsákat formáztam és raktam a hűtőbe pihenni, mikor nagy puffanást hallottam és nyögéseket.
-Matt?-nem jött válasz.-Matt?-szóltam megint aggódva, és gyorsan kezet mostam.
-Itt vagyok.-nyögte fájdalmasan, hát beszaladtam.-Te mit csinálsz?
-Minek látszik? Elesetem.
-De mit akartál?
-Kimenni hozzád. Bezsélgetni.
-Nem tudtál volna szólni?-kérdeztem miközben próbáltam valahogy visszatuszkolni az ágyra.-Lábad nem ütötted meg nagyon? Hívjak orvost? Kell gyógyszer?
-Nem tudtam, hogy bejönnél-e.-nézett rám kicsit félve, ahogy a nyakamba kapaszkodott.
-Bejöttem volna!-mondtam mikor sikerült végre visszaültetni az ágyra.
Matt:
-Skye, beszélhetünk?
-Igen, csak annyit kérek, hogy ne ahamrkodd ezt el, adj időt Valarynek, hogy bizonyíthasson, és hallgasd meg.
-És ha nem akarok beszélgetni?-kérdeztem, mert valami egészen más jutott eszembe.
-Matt, nem értelek, azt mondod beszélgetni akarsz, most azt hogy nem akarsz.
-Igen, adj egy esélyt, hogy bizonyítsak.
-Mit akarsz nekem bizonyítani? Hogy jó apa vagy? Azt már tudom, hogy jó férj lennél? Hát vannak fenntartásaim? Hogy ostoba tudsz lenni? Tapasztaltam köszi...-fintorodott el, de leült az ágy szélére.
-Engeded, hogy bizonyítsak?-kérdeztem újra, mire ráncolni kezdte a homlokát és értetlenül nézett rám.
-De mit? Mit akarsz tenni?
-Csak ha igent mondasz!-mosolyodtam el, próbáltam kicsikarni végre azt az igent.
-Na jó, legyen, IGEN!-hangsúlyozta, és figyelt.
-Ketten vagyunk ugye?
-Igen, Jimmyvel elvitték Alecket állatkertbe, de vacsorára visszajönnek.
-Akkor azt hiszem sietnem kell.-mondtam mire újra cska összeráncolt, kicst riadt képpel bámult rám. Felültem amennyire tudtam és újra megcsókoltam. Elhúzta a fejét.
-Igent mondtál, hogy engeded hogy bizonyítsak.-suttogtam neki mire rám nézett.-Engedd meg!-kérleltem.Újra megcsókoltam, és a kezeimet köré fontam, amennyire tudtam közel húztam magamhoz. Éreztem, hogy minden lélegzetvételnél megremeg, de nem állított már le. Próbáltam hanyatt dőlni és magamra húzni.
-Nem akarom, hogy rossz legyen neked.-mondta, és a lábamra nézett.
-Ha nem rám fekszel, akkor nem lesz gond.-ahogy kimondtam újra meg csókoltam és ahogy húztam ráült a csípőmre.
2014. február 1., szombat
Life is just a game 36.
Várva várt folytatás, remélem tetszik, kicsit több idő kellett hogy megírjam, próbáltam némi személyes emléket érzelmeket is belevinni, csak ezért tart ilyen sokáig, de remélem tetszik.
Skye:
-Matt elviszem Alecket az oviba, addig kérlek csak pihenj. Ne kelj fel, jó? Csak fél óra és itthon vagyok.
-Nem vagyok kisgyerek. Nem akarok pofára esni, mivel lábra se tudok állni.
-Nem mondtam, hogy gyerek vagy, csak nem szeretném ,hogy bajod legyen! Aleck, készen vagy?
-Igen Mami.
-Skye, inkább menjetek, addig alszom.-beszélt dörmögő, de szomorú hangon Matt.Másfél hete jöttünk ki a kórházból, két hete volt a baleset. Matt nehezen viseli, mivel a karja még nem az igazi, bár a varratokat már kivették, de a lába össze van csavarozva, combközépig rögzítve van, nem tud egyedül semmit se csinálni.
-Aleck köszönj apunak!-néztem a fiamra, aki boldogan szaladt az apja szobájába, adott egy puszit az arcára és már jött is vissza.
-Szia Matt, szeretüüünk!-kiabáltam és még mielőtt becsuktam volna az ajtót, hallottam a választ.
-Én is titeket!
Aleck nagyon örült, hogy Matt hozzánk költözött, de szegény nem igazán van felkészülve rá, hogy Mattnek olyan hangulat ingadozásai vannak a baleset óta, hogy nem egyszer torka szakadtából kiabált ránk. Az óvónő segítségét kértem, hogy figyeljen Aleckre hogyhat mindez, mertnem szeretném, ha azt hinné az ő hibája. De szerencsére Heidi is sokat segít mikor a nehéz napokon elviszik Alecket valamerre.
-Ügyes legyél édesem, ebéd után itt vagyok érted!
-Rendben Mami!
-Szeretlek tücsök!
-Én is szeretlek!-mondta de azért még kicsit megszorongattam mielőtt bement a termükbe. És ahogy eltűnt szem elől a gyerektömegbe szaladtam vissza a kocsihoz. Igen. én aki utálok vezetni, és félek is egyedül kocsiba ülni, Matt miatt kénytelen voltam venni egyet.
-Megjöttem!-szóltam hangosan, ahogy beléptem a házba.
-Szia szivi!-hallottam már Mattet boldogan köszönni.
-Na mitől van a jó kedv?
-Vártalak, éhes vagyok!-mosolyodott el és már mentem is a konyhába neki valami kajáért.
Matt:
Félelmetes Skye mennyi mindenre képes, csak azért, hogy segítsen nekem. Valaryvel még mindig senki nem tudott beszélni, de Michellel sem, hát már nem is próbálkoztunk, otthon se nyitottak ajtót, ha egyáltalán otthon lettek volna, mikor a fiúk mentek. Hát tudomásul vettem. Skye velem van, és nagyon igyekszik, hogy nekem mindenben segítsen.
-Tessék, omlett!
-Köszi, imádlak!-húztam le magam mellé az ágyba, ahogy letette a tányért.-Nagyon köszönök mindent! És tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nagyon szeretlek titeket! Ti vagytok az életem!
-Jaj gyere már ide!-karolt a nyakamba és megölelt.-De mielőtt nagyon megszeretnél, kaja előtt vagy után jöhet a szuri?-kérdezte miközben még mindig ölelt, de éreztem, hogy elvigyorodik.
-Kaja előtt!-fintorodtam el és elengedett. Pár perc alatt már hozta is a fecskendőt, én felhúztam a pólómat és a hasamba nyomta a véralvadásgátlót.-De utállak ilyenkor!-szisszentem fel, de ő csak mosolyogva nézett rám.
-Egyél aztán ha kell valami szólj!-indult el kifelé.
-Várj, nem maradsz itt velem? Teljesen begolyózok hogy csak itt fekszem. És tudom, hogy nehéz, de én nem akarlak bántani, csak.
-Matt, nyugi, itt maradok!-mosolyodott el és bemászott az ágy másik felébe a takaró alá.-És mit csinálunk?
-Én eszem! De nézhetnénk valami filmet, vaaaaagy, jobb ötletem van.
-Na mondd, mi az?
-Át kéne hozni a videojátékomat, a pst.-vigyorodtam el, de az ő arca inkább elképedt.
-Most?
-Nem dehogy, majd ha jöttök Aleckel haza.
Heidi:
-Úgy szeretem, hogy velem laksz!-ölelt át Brian.-És hogy főzöl!
-Muszáj, különben éhen halnánk!
-Skye szólt? Ma este megyünk át hozzájuk.
-Tudom, úgyis még át kell hoznunk pár cuccomat.
-Rendben!
-Bár könnyebb lenne, ha Michelle cuccait végre eltüntetnénk a garázsból.-mordultam fel, mivel Michelle és Valary úgy szívódtak fel, hogy Michelle minden cucca itt maradt. Persze azóta bedobozoltam mindent és kipateroltam a garázsban, de zavar.
-Nem fogom kidobni! Majd szólok az apjának, hogy vigye el!
-Köszönöm!-adtam neki egy csókot, és már le is vettem a kaját a gázról.-Kész a kaja!-mosolyodtam el és már vitt is 3 tányért.-Várj, 3? Minek kell 3 tányér?
-Ja, igen...-nevetett.-Jimmy átjön!-és ahogy ezt kimondta Jimmy meg is jött.
-MIK EZEK A FINOM ILLATOK?-ordította át a házat,de mire az asztalhoz értünk már türelmesen vigyorogva ült a "helyén"
-Spagetti a kaja!-tettem le és ahogy tányér került eléjük már ettek is én meg elképedve figyeltem, ahogy szinte versenyeznek a kajáért. Jimmy ebéd után is ott maradt velünk, aztán együtt indultunk át Skyehoz és Matthez.
-Sziasztok!-köszöntünk ahogy beléptünk és megelepetésünkre Matt a kanapén ült és Aleckkel kockultak.
-Cső, játszunk!-szólt Matt és így persze Brian és Jimmy is egyből leültek. Skye a konyhában ügyködött.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem, haogy bementem hozzá a konyhába.
-Most jól elvannak, hogy idekerült Matt játéka. Így nem unatkozik.
-És hogy került ki a kanapéra?-kérdeztem, mivel Matt még Mankóval is nehezen jár..
-Walker segített bekötni azt a gépet és segített Mattet kicipelni.-fintorodott el ahogy kiejtette Walker nevét. Aztán csöngettek.
-Megyeeek!-szólt hangosan Skye és már ott sem volt.
Matt:
Már majdnem megvertem Jimmyt mikor Skye ideges tekintettel beállt a tv elé.
-Baj van?-kérdeztem aggódva, de elmosolyodott.
-Vendéged van.-mondta és mögém nézett. Hátra néztem és megláttam Valary elképedt, rémült arcát, a kisírt szemeit.
-Matt én annyira sajnálom... nem tudtam, hogy baleseted volt, és nem voltam itthon, mert...
-Én hívtalak, a családom is hívott a fiúk is, smsket írtak...-hördültem fel, és ha tudtam volna, akkor mér bementem volna szobámba.
-Matt nem érted! Mikor hazajöttetek én rosszul lettem és bevittek a kórházba!-kezdte elcsukló, sírós hangon
-NEM érdekel, tudod. Engem elütöttek. Tudod min mentem keresztül? Az első kérdésem az volt, hogy te hol vagy mikor felébredtem!-morogtam, mire ő sírásban tört ki.
-Na..agyon ss.ssaj..nálom!-rázkódott össze.-Terhes lettem! Mikor haza jöttetek bevittek, és... elment a babánk!-mondta és felsóhajtott.-El kellett mennem, hogy ezt.... kibírjam!
-És nem jutott eszedbe, hogy szólj? Hányszor hívtalak? HÁNYSZOR?! Soha nem vetted fel, nem hívtál vissza! Így nem is érdekel tudod, én melletted lettem volna, és te tudtad mi van és ne tagadd. Leírták neked smsben! Azt csak láttad!-Skyera pillantottam, aki rémülten figyelt minket.-Menj el Valary!
-Matt, várj kicsit!-szólt közbe Skye.
-NEM! Küldd el!-fordultam el amennyire tudtam.-Brian segítesz?-kértem meg hogy segítsen bejutni a szobámba.
-Matt!-kérlelt újra Skye, de már nagyon felhúztam magam.
-KÜLDD EL!
Skye:
-Valary sajnálom, de most jobb ha elmész! Ha bármi van amiben tudok segíteni szólj, én meg próbálok beszélni Mattel, és ha lenyugodott akkor..
-Köszönöm Skye, de nem kell!-nézett rám könnyes szemekkel, belőlem meg feltört a késztetés, hogy megöleljem és vígasztaljam.
-Bármikor jöhetsz amikor úgyérzed, rendben?
-Köszönöm!-sóhajtott és elindult ki az ajtón, de Aleck utána szaladt.
-Sajnálom Val! Apa velem is kiabál néha, de aztán mindig bocsánatot kér!-fogta meg Valary kezét, aki ezen elmosolyodott.
-Köszönöm, reméljük így lesz!-simította meg Aleck fejét és elment. Én meg Matthez indultam ahonnan Brian lépett ki.
-Most inkább ne menj be!
-Nem érdekel!-mordultam fel én is és berontottam!-HOGY KÉPZELTED? HOGY?
-MI VAN?
-Jól hallottad! Idejön, aggódik, nem tudta! De te hallottad min ment ő keresztül? Gyereket akart tőled, megkapta, de el is vesztette!
-De én végig hívtam, mielőtt haza jöttünk akkor is! A baleset előtt is! ÉS ezt te is jól tudod!-válaszolt egyből!
-ÉRZÉKETLEN BAROM VAGY! MINDENBEN SEGÍTEK, DE EBBEN NEM!
-KIKÉRTEEE?!-ordított ő is torka szakadtából.
-Balfasz vagy! Nem tudod milyen elveszteni egy gyereket! Ő idejött és bocsánatot kért..
-Skye, 2 hete történt! Te voltál velem, te voltál az ágyamnál, és most is minden reggel! Minden nap te gondoskodsz rólam, ezért nem tudom elfelejteni ezt neki tudod?
-Mi? Nehogy már az én hibám legyen!-akadtam ki, most az én nyakamba varrná, hogy nem beszélnek?
-Nem, vagyis de! De azért, mert többet adsz nekem mint a saját feleségem, pedig, nem kéne...És ez összezavart. Nem tudom hova tegyelek az életemben és...-ahogy ebbe belekezdett leroskadtam mellé az ágyra... ez nagyon szíven ütött.
-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondta és megcsókolt.
Skye:
-Matt elviszem Alecket az oviba, addig kérlek csak pihenj. Ne kelj fel, jó? Csak fél óra és itthon vagyok.
-Nem vagyok kisgyerek. Nem akarok pofára esni, mivel lábra se tudok állni.
-Nem mondtam, hogy gyerek vagy, csak nem szeretném ,hogy bajod legyen! Aleck, készen vagy?
-Igen Mami.
-Skye, inkább menjetek, addig alszom.-beszélt dörmögő, de szomorú hangon Matt.Másfél hete jöttünk ki a kórházból, két hete volt a baleset. Matt nehezen viseli, mivel a karja még nem az igazi, bár a varratokat már kivették, de a lába össze van csavarozva, combközépig rögzítve van, nem tud egyedül semmit se csinálni.
-Aleck köszönj apunak!-néztem a fiamra, aki boldogan szaladt az apja szobájába, adott egy puszit az arcára és már jött is vissza.
-Szia Matt, szeretüüünk!-kiabáltam és még mielőtt becsuktam volna az ajtót, hallottam a választ.
-Én is titeket!
Aleck nagyon örült, hogy Matt hozzánk költözött, de szegény nem igazán van felkészülve rá, hogy Mattnek olyan hangulat ingadozásai vannak a baleset óta, hogy nem egyszer torka szakadtából kiabált ránk. Az óvónő segítségét kértem, hogy figyeljen Aleckre hogyhat mindez, mertnem szeretném, ha azt hinné az ő hibája. De szerencsére Heidi is sokat segít mikor a nehéz napokon elviszik Alecket valamerre.
-Ügyes legyél édesem, ebéd után itt vagyok érted!
-Rendben Mami!
-Szeretlek tücsök!
-Én is szeretlek!-mondta de azért még kicsit megszorongattam mielőtt bement a termükbe. És ahogy eltűnt szem elől a gyerektömegbe szaladtam vissza a kocsihoz. Igen. én aki utálok vezetni, és félek is egyedül kocsiba ülni, Matt miatt kénytelen voltam venni egyet.
-Megjöttem!-szóltam hangosan, ahogy beléptem a házba.
-Szia szivi!-hallottam már Mattet boldogan köszönni.
-Na mitől van a jó kedv?
-Vártalak, éhes vagyok!-mosolyodott el és már mentem is a konyhába neki valami kajáért.
Matt:
Félelmetes Skye mennyi mindenre képes, csak azért, hogy segítsen nekem. Valaryvel még mindig senki nem tudott beszélni, de Michellel sem, hát már nem is próbálkoztunk, otthon se nyitottak ajtót, ha egyáltalán otthon lettek volna, mikor a fiúk mentek. Hát tudomásul vettem. Skye velem van, és nagyon igyekszik, hogy nekem mindenben segítsen.
-Tessék, omlett!
-Köszi, imádlak!-húztam le magam mellé az ágyba, ahogy letette a tányért.-Nagyon köszönök mindent! És tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nagyon szeretlek titeket! Ti vagytok az életem!
-Jaj gyere már ide!-karolt a nyakamba és megölelt.-De mielőtt nagyon megszeretnél, kaja előtt vagy után jöhet a szuri?-kérdezte miközben még mindig ölelt, de éreztem, hogy elvigyorodik.
-Kaja előtt!-fintorodtam el és elengedett. Pár perc alatt már hozta is a fecskendőt, én felhúztam a pólómat és a hasamba nyomta a véralvadásgátlót.-De utállak ilyenkor!-szisszentem fel, de ő csak mosolyogva nézett rám.
-Egyél aztán ha kell valami szólj!-indult el kifelé.
-Várj, nem maradsz itt velem? Teljesen begolyózok hogy csak itt fekszem. És tudom, hogy nehéz, de én nem akarlak bántani, csak.
-Matt, nyugi, itt maradok!-mosolyodott el és bemászott az ágy másik felébe a takaró alá.-És mit csinálunk?
-Én eszem! De nézhetnénk valami filmet, vaaaaagy, jobb ötletem van.
-Na mondd, mi az?
-Át kéne hozni a videojátékomat, a pst.-vigyorodtam el, de az ő arca inkább elképedt.
-Most?
-Nem dehogy, majd ha jöttök Aleckel haza.
Heidi:
-Úgy szeretem, hogy velem laksz!-ölelt át Brian.-És hogy főzöl!
-Muszáj, különben éhen halnánk!
-Skye szólt? Ma este megyünk át hozzájuk.
-Tudom, úgyis még át kell hoznunk pár cuccomat.
-Rendben!
-Bár könnyebb lenne, ha Michelle cuccait végre eltüntetnénk a garázsból.-mordultam fel, mivel Michelle és Valary úgy szívódtak fel, hogy Michelle minden cucca itt maradt. Persze azóta bedobozoltam mindent és kipateroltam a garázsban, de zavar.
-Nem fogom kidobni! Majd szólok az apjának, hogy vigye el!
-Köszönöm!-adtam neki egy csókot, és már le is vettem a kaját a gázról.-Kész a kaja!-mosolyodtam el és már vitt is 3 tányért.-Várj, 3? Minek kell 3 tányér?
-Ja, igen...-nevetett.-Jimmy átjön!-és ahogy ezt kimondta Jimmy meg is jött.
-MIK EZEK A FINOM ILLATOK?-ordította át a házat,de mire az asztalhoz értünk már türelmesen vigyorogva ült a "helyén"
-Spagetti a kaja!-tettem le és ahogy tányér került eléjük már ettek is én meg elképedve figyeltem, ahogy szinte versenyeznek a kajáért. Jimmy ebéd után is ott maradt velünk, aztán együtt indultunk át Skyehoz és Matthez.
-Sziasztok!-köszöntünk ahogy beléptünk és megelepetésünkre Matt a kanapén ült és Aleckkel kockultak.
-Cső, játszunk!-szólt Matt és így persze Brian és Jimmy is egyből leültek. Skye a konyhában ügyködött.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem, haogy bementem hozzá a konyhába.
-Most jól elvannak, hogy idekerült Matt játéka. Így nem unatkozik.
-És hogy került ki a kanapéra?-kérdeztem, mivel Matt még Mankóval is nehezen jár..
-Walker segített bekötni azt a gépet és segített Mattet kicipelni.-fintorodott el ahogy kiejtette Walker nevét. Aztán csöngettek.
-Megyeeek!-szólt hangosan Skye és már ott sem volt.
Matt:
Már majdnem megvertem Jimmyt mikor Skye ideges tekintettel beállt a tv elé.
-Baj van?-kérdeztem aggódva, de elmosolyodott.
-Vendéged van.-mondta és mögém nézett. Hátra néztem és megláttam Valary elképedt, rémült arcát, a kisírt szemeit.
-Matt én annyira sajnálom... nem tudtam, hogy baleseted volt, és nem voltam itthon, mert...
-Én hívtalak, a családom is hívott a fiúk is, smsket írtak...-hördültem fel, és ha tudtam volna, akkor mér bementem volna szobámba.
-Matt nem érted! Mikor hazajöttetek én rosszul lettem és bevittek a kórházba!-kezdte elcsukló, sírós hangon
-NEM érdekel, tudod. Engem elütöttek. Tudod min mentem keresztül? Az első kérdésem az volt, hogy te hol vagy mikor felébredtem!-morogtam, mire ő sírásban tört ki.
-Na..agyon ss.ssaj..nálom!-rázkódott össze.-Terhes lettem! Mikor haza jöttetek bevittek, és... elment a babánk!-mondta és felsóhajtott.-El kellett mennem, hogy ezt.... kibírjam!
-És nem jutott eszedbe, hogy szólj? Hányszor hívtalak? HÁNYSZOR?! Soha nem vetted fel, nem hívtál vissza! Így nem is érdekel tudod, én melletted lettem volna, és te tudtad mi van és ne tagadd. Leírták neked smsben! Azt csak láttad!-Skyera pillantottam, aki rémülten figyelt minket.-Menj el Valary!
-Matt, várj kicsit!-szólt közbe Skye.
-NEM! Küldd el!-fordultam el amennyire tudtam.-Brian segítesz?-kértem meg hogy segítsen bejutni a szobámba.
-Matt!-kérlelt újra Skye, de már nagyon felhúztam magam.
-KÜLDD EL!
Skye:
-Valary sajnálom, de most jobb ha elmész! Ha bármi van amiben tudok segíteni szólj, én meg próbálok beszélni Mattel, és ha lenyugodott akkor..
-Köszönöm Skye, de nem kell!-nézett rám könnyes szemekkel, belőlem meg feltört a késztetés, hogy megöleljem és vígasztaljam.
-Bármikor jöhetsz amikor úgyérzed, rendben?
-Köszönöm!-sóhajtott és elindult ki az ajtón, de Aleck utána szaladt.
-Sajnálom Val! Apa velem is kiabál néha, de aztán mindig bocsánatot kér!-fogta meg Valary kezét, aki ezen elmosolyodott.
-Köszönöm, reméljük így lesz!-simította meg Aleck fejét és elment. Én meg Matthez indultam ahonnan Brian lépett ki.
-Most inkább ne menj be!
-Nem érdekel!-mordultam fel én is és berontottam!-HOGY KÉPZELTED? HOGY?
-MI VAN?
-Jól hallottad! Idejön, aggódik, nem tudta! De te hallottad min ment ő keresztül? Gyereket akart tőled, megkapta, de el is vesztette!
-De én végig hívtam, mielőtt haza jöttünk akkor is! A baleset előtt is! ÉS ezt te is jól tudod!-válaszolt egyből!
-ÉRZÉKETLEN BAROM VAGY! MINDENBEN SEGÍTEK, DE EBBEN NEM!
-KIKÉRTEEE?!-ordított ő is torka szakadtából.
-Balfasz vagy! Nem tudod milyen elveszteni egy gyereket! Ő idejött és bocsánatot kért..
-Skye, 2 hete történt! Te voltál velem, te voltál az ágyamnál, és most is minden reggel! Minden nap te gondoskodsz rólam, ezért nem tudom elfelejteni ezt neki tudod?
-Mi? Nehogy már az én hibám legyen!-akadtam ki, most az én nyakamba varrná, hogy nem beszélnek?
-Nem, vagyis de! De azért, mert többet adsz nekem mint a saját feleségem, pedig, nem kéne...És ez összezavart. Nem tudom hova tegyelek az életemben és...-ahogy ebbe belekezdett leroskadtam mellé az ágyra... ez nagyon szíven ütött.
-Talán lehetne több köztünk, de nem tudom Skye te...
-Matt házas vagy! MOST volt itt...
-NEM! Te vagy MOST itt!-mondta és megcsókolt.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)