Nobody's perfect 17.2

-Anyu, apu átmentem Brianékhez vacsira, jó?
-Rendben!-jött a válaszuk kánonban, fel kaptam a kabátom és már sétáltam is. Kicsit félve kopogtam be, de Suzy rögtön nagy mosollyal ajtót is nyitott.
-Szia Kicsim, gyere be!-ölelt meg és már bele is futottam a fiúkba. Brian apukájába, Brentbe, és Brianbe a karján Mackel.
-Szia!-adtam neki puszit és megsimogattam Mac buksiját.
-Már nagyon vártunk, éhen hal az egész család!-indult meg egyből Brian papa a megterített asztalhoz. Leült mindenki kivéve Suzyt, aki az ajándékokat kezdte el oda hurcolni.
-Kezdjünk az ajándékokkal!-mosolyodott el és a kezembe nyomtak egy kis dobozt.
-Én is kapok ajándékot?-ámultam el és egyből elvörösödtem, mert én nem hoztam ajándékokat.
-Persze! Elég sokat vigyáztál a babánkra, és még Briant is egész összekaptad, köszönettel jövünk érte.-felelt Brian papa, így már ki is nyitottam a kis dobozkát. Egy kulcstartó volt benne, amire én és a fiúk voltunk együtt rágravírozva.
-Köszönöm, ez gyönyörű!-álltam fel és megöleltem mindkettejüket. Aztán megkapta az ajándékot Brent, Suzy, Brian papa, és végül Brian is. Ugyanolyan kis dobozkát kapott mint én anyuéktól. De a meglepetés csak akkor volt mikor kinyitotta és kivett egy kulcscsomót a dobozból. Kérdőn nézett az apjára, majd ránk többiekre de akkor nekem leesett.
-ÚRISTEEEEEN!-képedtem el teljesen mire Suzyék elnevették magukat.
-Mi van? Ezek kulcsok!
-De én tudom minek a kulcsai!-vigyorodtam el és kitúrtam a nadrágom zsebéből az én kulcscsomómat.
-Látom neked is van!-grimaszolt Brian.
-Igeeeeeen! És tudod mit nyitnak?
-Nem!-vágta rá egyből flegmán, mire a vállára csaptam.
-Kaptam egy kulcsot anyuéktól, itt az utca végén lévő házhoz, ami eddig azt hittem az enyém, de úgy tűnik inkább, a..
-NEEEEEE!-vigyorodott el és felpattant az asztaltól  és megölelte apukáját és Suzyt is.-Komoly?
-Igen! Matt, Jimmy és Zacky is kap a családjaiktól!
-Átmegyünk megnézni?-kérdezte kisgyermekes vigyorral, csillogó szemekkel az apját.
-Csak ha ettünk!-mordult fel Brent és el is kezdte kapkodni a kaját a tányérjára.
A vacsora után már csörgött is a mobilom.
-Felvehetem?-kérdeztem Suzyt aki meghökkenve bólintott.
-Nyugodtan szivem, menj csak!
-Szia Matty!-mosolyodtam el.
-Megkaptad már az ajándékod?
-Igen, gondolom akkor már te is!
-Menjünk, nézzük meg!
-Gyere ide Brianékhez, úgyis átakartunk menni.
-Oké, 10 perc!-nyomta is ki a telefont én meg vissza mentem az asztalhoz.
-Elnézést, Matt volt, már ide tart, kíváncsi ő is milyen a ház.
-Remek, menjetek előre, mi meg majd megyünk utánatok!-mondta Suzy, Brian pedig ugrott is. Felvettük a kabátokat és kimentünk a ház elé, úgy vártuk Mattet.
-Hééé!-gurult a ház alé, alig 5 perccel később. Gyorsan beszálltunk és izgulva néztük a házakat, hogy melyik a miénk, mikor megláttuk a teljesen kivilágított, hatalmas házat. Matt leállította a kocsit és a kocsiban ülve csorgattuk rá a nyálunkat, fel sem fogva hogy az már a miénk.

-Ezt nem hiszem el! Bassza meg! Ez a legkirályabb karácsony!-ölelt át minket hátulról Matt és elképedve indultunk el befelé. Ahogy beléptünk Anyámék és Matt szülei fogadtak minket mosolyogva.
-Boldog kaarácsonyt, mindenkinek be van rendezve a szobája!
-Hoztunk házavatónak valót!-vigyorogtak ránk Matt szülei, és mutattak egy asztalra ami dugig volt piákkal.
-Gyerünk! Nézzétek már meg a szobáitokat!-mosolyodott el anyu így mind a lépcső felé eredtünk. Bementünk az első szobába, ami nyilvánvalóan Briannek készült, telis-tele gitárokkal, nem beszélve a szobájából tökéletesen lekoppintott rendetlenségről. Tovább mentünk a következőbe, és hát le se tagadhattam volna, hogy az enyém. Díszkések a falon, képek,jó nagy ágy...
-Király, mellettem vagy!-ölelt meg Brian,de a szobámból nyílt egy ajtó, kinyitottuk és elképedésemre Matt szobájába vezetett az ajtó. Nah ez az ami még kínos lehet.
-Kirááály!-vigyorodott el Matt és rávetette magát az ágyára.-Gondoltátok volna?-kérdezte, és ebbe beleborzongtam.  Mióta is, 2 hónapja talán hogy barátok lettünk és most van egy közös házunk. Hihetetlen, hogy a saját szüleink akarták ezt.Hallottuk, hogy becsapódik az ajtó és már hallottuk is Jimmyt.
-Azt a rohadt kurvaaaaaaaaaaaa életbe!
-Gyertek feeeeeeel!-ordított le Brian, és hallottuk  ahogy Jimmy kiabálva megérkezik. Bejöttek Zackyvel Matt szobájába, de kb csak vigyorogva meredtek ránk. Mi se nagyon tudtunk mit mondani, nem fogtuk fel, hogy együtt lakhatunk, hogy amit megszoktunk Franciaországban, itt folytatódik.
-Menjünk, igyunk a szüleinkre!-indultam meg, aztán eszembe jutott valami.
-Na mi van nem jössz?
-De, de csak meg kell néznem, hoyg megtudlak-e  védeni titeket.-mosolyodtam el és beszaladtam a szobámba, Pár helyet megnéztem d emindenhol voltak fegyverek így már biztonságban éreztem magam és boldogan mentem le. Odamentem anyuékhoz és megöleltem őket.
-Nagyon köszönöm! Tényleg!
-Szeretünk édes!-mondta apu, és ez nagyon jól esett. Jó volt megkapni azt az életet amit mindenki normális ember élhet, de pont ezért rá jöttem, hogy király ez a ház de még nem költözöm be. Jött Matt poharakkal, anyuék el is vették.
-Srácok! Imádlak titeket és nagyon örülök, hogy lettetek nekem, és az a sok minden amit kaptam már tőletek. Sosem fogom tudni megköszönni nektek, hogy adtatok nekem egy esélyt. De azt hiszem a suli végéig én nem költözöm be!
-Mi? Miért?
-Visszakaptam a családomat, és szeretném ezt egy ideig még élvezni!-mondtam és Jackson belecsapodott a lábaimba és megölelt.
-Ami azt illeti... fiúk ti csak akkor költözhettek, ha a jegyeitek mutatják, hogy nem fogtok még egy évet lehúzni a suliban.-mondta Jimmy anyukája, mire a fiúk elképedtek.
-Addig ez a gyülekező hely!
-Jó! Akkor suli után költözünk!-mondta Matt vigyorogva.-Együtt!-nézett aztán végig rajtunk és ez volt az amire már emeltük a poharunkat és ittunk!

Life is just a game 35.

Matt:

Skye nem hagyta hogy a kanapén aludjak, így vele aludtam este. Reggel arra ébredtem hogy a mellkasomon volt a keze és a feje a nyakamnál.Éreztem és hallottam ahogy szuszog.De se kedvem se erőm nem volt, hogy kibújjak alóla, hát próbáltam visszaaludni, de ahogy a fejem alá tettem a kezem, Skye mozgolódni kezdett.
-Jó reggelt!-nyitotta ki lassan, mosolyogva a szemeit, aztán hirtelen észbe kapott és arrébb húzódott.
-Semmi baj, nem zavartál!-mosolyodtam el, de láttam hogy már bevörösödött az arca.
-Bocsi, tényleg, de bújós vagyok álmomban.
-Igen tudom!
-Nem akarsz beszélni Valaryvel?
-Tudod ez elég fura kérdés, hogy éppen egy ágyban fekszel velem.-mosolyodtam el újra, de az ő arca elkomorodott.
-Ez nem vicces!-közölte rideg hangon, és kimászott az ágyból.
-Ma haza megyek, bár elköltözött, a telefont nem veszi fel, szóval maradt Michelle.-ültem már fel én is és magyaráztam tovább.-De Michellet ismerve, úgysem engedi, hogy lássam.
-De ilyen nincs! Házasok vagytok, muszáj beszélnetek, nem gondolhatja, hogy akár hónapokig egy szót nem beszél veled. A feleséged, könyörgöm!-hitetlenkedett Skye és morcos lett az arca.
-Nem tudok mit tenni, ha nem beszél velem, ez van, tovább lépek én is.
-Nem ez nem úgy megy, hogy hónapokra szüneteltetitek a házasságot... ilyen nincs!
-Jó ne húzd fel magad !
-Mindegy! Gyere csinálok valami reggelit.-húzott ki az ágyból és elindultunk a konyha felé.

Brian:

-Hmmm, de jó így kelni!-nyögtem fel, ahogy megéreztem Heidi karjait magam körül. Aztán hallottam ahogy felnevet.-Meddig is kínzol még?
-Hééé, nekem is legalább annyira rossz!
-Neked? Te nem akarod, hogy végre igazán a férjed legyek.
-Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem akarom. Mert akarom! Nagyon akarom!-kezdte el egyre súlyosabban hangsúlyozni és nekem már több sem kellett. A kezeim közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Nem ellenkezett, sőt, hát lassan a hátára döntöttem és szorosan hozzásimulva fölé feküdtem.Még mindig nem ellenkezett, éreztem, hogy gyorsabban kapkodja a levegőt, és mosolyra húzta a száját, miközben csókolgatni kezdtem a nyakát. A kezemet a combjára csúsztattam és lassan simítottam végig vele az oldalán, mire felnyögött.
-Szólj ha abba hagyjam!- suttogtam és elkezdtem a kulcscsontján csókolni, a kezemmel a felsője alá nyúltam, de ő csak élvezte. Hanyatt dőltem és magamra húztam. Ráült a csípőmre és megcsókolt. Kétoldalt megfogtam a lábait és élveztem, hogy már Heidi sem akar megállni.

Skye:

-Skye akkor most haza megyek, majd hívlak este jó?-mondta Matt és még megpuszilta Aleck fejét.
-Rendben, de tényleg hívj!-mondtam mire elmosolyodott, adott egy puszit az arcomra és már el is ment, de engem egy fura érzés kapott el. Ez kicsit... talán egy picit olyan volt mint régen...De nem tudtam sokáig merengeni rajta, mert megjelent Heidi és Brian, és rávetették magukat a kajára.
-Hé hé hé srácok, nem etettek egy hete vagy mi van?-kérdeztem, mire mindketten elvigyorodtak majd ahogy rám néztek, leesett minden.-Ja ne fúúúúj!-rázott ki a hideg, mire ők csak nevettek és minden mozdítható, már ckész kaját elkezdtek zabálni ...
-Gyere Aleck sétáljunk kicsit!-mondtam, mire Brian rám kacsintott.-Hozd a kutyust is siessünk! Gyorsan, gyorsan...-sürgettem és mielőbb kiakartam jutni, Aleck és a magam érdekében is.
Ahogy Aleck fogta a pórázt és rohant Amy után, teljesen átlagosnak éreztem magam, sneki nem állított meg,nem sürgetett koncertre, próbára, fotózásra, csak mi voltunk, mint amikor picike volt még.
-Hé szomszéd, csatlakozhatok?
-Persze Walker...-sóhajtottam.
-Én is örülök neked!
-Ne haragudj, csak rosszul érzem magam!
-Miért is?
-Úgy érzem tönkre tettem a fiam apjának a házasságát azzal, hogy visszajöttem. De én nem akartam, Matt ragaszkodik Aleckhez és ez kölcsönös, nem tehetek semmit.
-Vacsorázz velem!-nézett rám de semmi mosoly, csak olyan magabiztos tekintet, hogy még el is gondolkodtam az ajánlaton.
-Mondtam már, hogy nem randizok?
-Szomszédi vacsora?
-Tudod nem igazán értelek, azt mondtad te sem akarsz tőlem semmit, hogy gyilkos vagy, szörnyeteg és nem érsz semmit, akkor miért kellene veled vacsoráznom?-állt meg és szembe fordultam vele.
-Talán... esetleg szeretnék változni.
-És hogy jövök én a képben?-kérdeztem már mosolyogva, de ő még minidg mereven nézett a szemembe.
-Úgy érzem veled menne! Erős vagy, kitartó, és bár nem akartam, de vonzó is számomra.-húzta a mondanivalója végén mosolyra a száját.
-Hát nem ez az a duma amivel leveszel a lábamról, de értékelem az őszinteséget.-mosolyodtam el, de akkor megcsörrent a mobilom. Heidi.
-Igen?
-Ne borulj ki, de milyen messze vagytok?
-2 utcával lejjebb, miért?
-Briannel elindultunk értetek kocsival, melyik utca?
-Graham, de Heidi mi történt?
-Mattnek balesete volt!-ahogy meghallottam megálltam és könnybe lábadtak a szemeim.
-Siessetek, kérlek!-mondtam és lecsaptam a telefont.-ALECK, ÁLLJ MEG!-ordítottam, mire kicsit rémülten nézett rám, de visszajött mellém.
-Skye, baj van?-simította meg a karom Walker, de elrántottam. Magamhoz húztam Alecket.
-Figyelj rám, jó?! Apu most rosszul van, úgyhogy most anya elmegy meglátogatja, de te nem biztos hogy láthatod most még.
-Apu meggyógyul?-kérdezte, de mivel nem tudtam mi történt, csak bepánikoltam. Kapkodtam a levegőt hogy ne bőgjem el magam, de akkor megjelent a kocsi. Heidi vezetett, Brian a telefonját nyomkodta.Felkaptam Alecket és már pattantunk is be a kocsiba.
-Kutyával mi lesz?-kérdezte Heidi.
-Jön ő is, nem tudok jobbat, csak menjünk már!-sürgettem miközben Alecket kötöttem be.-Vlaaryvel beszélt valaki?
-Nem veszi fel és nem válaszolt az smsekre, Michelle sem veszi fel.-hadarta Brian és telefonált tovább.


Matt:

A fejem, úristen de fáj. Mindenem fáj.Fázom, de ahogy próbálok oldalra fordulni éles fájdalom a lábamban. Bassza meg, mi van velem?! Próbáltam nyitogatni a szemem és az éles, fehér fény ellenére feltűnt, hogy egy kórteremben fekszem.Ahogy körbenéztem Skye aggódó arcát láttam, ahogy megtelnek könnyekkel a szemei és elmosolyodik.
-Szia!-suttogta, és megfogta a kezem, amire közben éreztem hogy rácsöppent egy könnycsepp.-Jól vagy?
-Fáj mindenem! Mi történt?
-Elütöttek!-szipogta és hirtelen beugrott minden.
-Valary?
-Már próbáljuk elérni, mindenki más itt van.-nézett oldalra és ahogy próbáltam megemelni a fejem hogy lássam őket, megláttam Zackyt, Johnnyt és Briant.-Jimmy és Heidi az orvossal beszélnek.
-Egy fiatal srác ütött el, de már elkapták.-hallottam Brian morgó hangját, amin kicsit felnevettem.
-És mennyire vagyok súlyos?-kérdeztem, mire Zacky nevetett fel.
-Alapjáraton nehéz eset vagy!-nevette, de aztán hogy elhallgatott Skyera néztem, akinek újra csak gyűltek a könnyek a szemében.
-2 napja volt a baleset, a jobb lábad 4 helyen eltört, a karodat műteni kellett és van pár seb az arcodon is.
-Az egész jó. A lábam?
-Műtötték, több helyen szilánkosra tört, de csak később derül ki, hogy sikerül-e rendbe hozni.-halkult el a hangja de elsőre nem igazán fogtam fel.
-2 napja? És Valary?
-Amint tudunk beszélünk vele!-lépett mellém Johnny.
-Aleck?-kérdeztem inkább. Nyilvánvalóvá vált, hogy Valary nem akar tudni rólam, ha nem tudják 2 napja elérni. Skye az aki velem van és a fiúk.
-Anyukádék vigyáznak rá, apukád volt itt tegnap és mikor behoztak akkor is. Holnap haza jöhetsz velem és láthatod őket!-szipogott Skye, de Zacky átölelte. Jól esett hogy ennyire aggódik, de elszomorít, hogy sír. Aztán..
-Veled?
-Igen! Skye visz haza, Heidi szobájába. Heidi meg hozzám költözik. Így te egésznap felügyelet alatt leszel, hogy segíthessünk!-magyarázott Brian és ettől valahogy kisgyerekként éreztem magam. eldöntöttek már mindent helyettem...bár lehet ez így lesz jó.
-Köszönöm!-néztem Skyera aztán a srácokra.

Nobody's perfect 17.1

Az utolsó napunk itt Franciaországban, úgyhogy mér a reggel pakolással kezdődött. Josh még hajnalban elköszönt és valószínűleg már a repülőn ül hazafelé. Pakolás közben eszembe jutott ahogy Matt reagált Joshra, lehet még mielőtt hazamegyünk meg kéne beszélnem ezt vele, vagy inkább hagyjam?Lehet nem kéne karácsony előtt erről beszélni, nem szeretnék összeveszni vele...
-Liz?
-Gyereeee!
-Jesszus, itt nagyobb a káosz mint nálam.-jött be vigyorogva Brian.-Na akkor átjössz holnap?
-Szívesen megyek, de tényleg csak akkor, ha nem zavarok.
-Király, nem zavarsz, te is tudod!-mondta és nyomott egy puszit a fejemre aztán ki is ment.
-Liz?
-Gyereee!-mondtam ismét és megjelent Zacky.
-Arra gondoltam, hogy  esetleg...
-Igen? -Kérdeztem mire megjelent egy hatalmas vigyor az arcán.
-Segítesz bepakolni? Valahogy nem férnek be a cuccaim a bőröndömbe.
-Nem segítek bepakolni!
-Léci már!
-Nem! Kérd meg valamelyik libát akit felszedtél.
-Ne máááár, Liz kérlek! Nem megy!
-És idejövet kicsomagolt be neked?
-A nővérem!-vágta rá egyből, hogy már én éreztem rosszul magam, hogy mertem feltételezni hoyg képes magának bepakolni.
-Jól van segítek, de sokba fog ez még kerülni!-mondtam és elindultam Zackyvel a szobájába, de nagy meglepetésemre, minden rendben volt és be is pakolt már.
-Na jó, ez most mi?
-Beszéltem Mattel.-csukta be mögöttünk az ajtót.-Elmondta, hogy mi volt.
-Hogy mi? Miről beszélsz?
-A bál utáni éjszakáról.-mondta és leült az ágyra.-Eléggé kiakadt.
-De nem tudom miért, én mondtam neki, hogy barátok vagyunk.
-De azt hitte lehet több...
-De mondtam hogy nem.
-Jó én elhiszem, Liz komolyan, beszéltem vele és most minden okés vele, csak azt szerettem volna, hogy tudd, hogy nekem elmondta és mi a helyzet.
-Josh miatt akadt ki?
-Részben! De most már rendben lesz.-mondta én meg megöleltem.
-Köszönöm Zacky. És azt is hogy nem egyből lekurváztál és hagytad hogy....
-Nem gondoltam rólad hogy kurva lennél. A szex az szex.-kacsintott és viszonozta az ölelésemet.-És ne  izgulj a többieknek nem mondom el.
-Nagyon köszönöm! Szeretlek!-mondtam aztán elindultam a saját szobám felé. Már lassan ebédidő lett mire befejeztem a pakolást és már jöttek is anyuék.
-Na srácok, nyomás mindenki lefelé, ebédelünk aztán indulunk a reptérre!-hadarta anyu és tartotta az ajtót míg kisétáltunk a nagy táskákkal. Ebéd közben Mattel szemben ültem és valahogy mióta Zackyvel beszéltem nyomorultabbul érzem magam. De legalább ez segített eldönteni, hogy mindenképpen beszélnem kell Mattel, ha azt akarom, hogy minden rendben legyen köztünk. Ebéd után egy 2 órás kocsi úttal kijutottunk a reptérre.Miután már csak a becsekkolásra vártunk elkaptam Mattet.
-Beszélhetünk kicsit?-kérdeztem, de épphogy csak rám nézett.-Kérlek!-felállt és elkezdett sétálni, hát gyorsan mentem utána.- Én nem akartalak megbántani Matt, nagyon fontos vagy nekem.
-Te is nekem Liz, csak félreértettem az egészet.
-Nem kellett volna nekem felhozni, az én hibám.Nem kellett volna lefeküdnünk.
-Mi? Nem, én nem bánom! Csak azt hittem, hogy ez folytatódhat, anélkül, hogy változtatna a barátságunkon.
-Am, vagyis azt akartad, hogy ne járjunk, legyünk barátok, de csak egymással...-próbáltam rájönni mit várt, de félbeszakított egy bólintással így már nem is folytattam.
-Nem szeretném, ha te bánnád, ha úgy vesszük így letisztázva a helyzetet ez jót is tehet a barátságunknak.
-Akkor nem utálsz, hogy képbe került Josh?Barátok vagyunk?-kérdezte félve de felnevetett aztán magához ölelt.
-Szeretlek Liz és igen barátok vagyunk! Ki más ismerne már jobban mint én?-vigyorodott el, és még pár percig szorongatott.
-Na ezt mááááár szereteeeeeem!-ölelt át mindkettőnket Zacky. Még egy másfél órát várakoztunk a repülő indulásáig de így már sokkal jobban telt el. A repülőn viszont mind elaludtunk, már csak mikor a leszálláshz készültünk keltünk fel. Mire leszálltunk már a fiúk családjai is ott voltak, így végre, vagy talán nem, eléggé görcsbe rándult a gyomrom, hogy mindenki anyukáját és apukáját megismertem.
-Lizzie akkor átjössz holnap vacsorára ugye?-kérdezte Suzy, mire mosolyogva bólintottam.-Remek, várni fogunk, és jó éhesen gyere!-ölelt meg és már mentek is, akárcsak a többiek. Haza érve már csak a szobámat akartam, ledobtam a bőröndömet és bedőltem az ágyba.
-Liz?
-Gyere öcsi!
-Hiányoztál Liz!-mászott fel az ágyamra Jackson és hozzám bújt.
-Te is! De mostmár megint együtt fogunk lógni, ugye?-kérdeztem mire egyből bólintott.

Reggelre anyu és apu teljesen feldíszítették a lakást és még egy karácsonyfát is szereztek. Furcsa volt az egész, szerintem még sosem volt ilyen közös karácsonyunk, apuval. Együtt megreggeliztünk, aztán közösen főztük meg az ebédet. Jackson szinte mindent befalt annyira akarta már az ajándékokat bontani.De mire odaértünk már szinte mind csak ültünk és Jackson édes mosolyán, és pörgésén csodálkoztunk. Minden ajándéknak ugyanannyira örült és nagy hévvel tépte le a papírokat. Sose láttam még ennyire boldognak és ahogy néztem a szüleimet még őket se láttam ennyire nyugodtnak. Aztán rém került a sor, egy picike doboz volt a fa alatt az én nevemmel. Kinyitottam és kulcsok voltak benne.
-Ez ez mi?-néztem anyuékra. Kivettem az egyik kulcscsomót és apu már bele is kezdett.
-Ez egy saját ház, innen nem messze, persze, nem azért hogy elköltözz, vagy kidobnánk. De már elég nagy lány vagy és ha úgy érzed sok lett belőlünk akkor, ez ott van.
-Nahát!-csodálkoztam el, erre nem számítottam, hogy egy házat kapok.
-Berendeztük, és ahogy itt is, ott is meg van minden fegyver, hogy biztonságban érezd magad.-mosolyodott el anyu is.
-Köszönöm, de azért remélem, nem akartok kidobni.-néztem kicsit megijedve, de mindketten egyből megrázták a fejüket.
-Szeretünk édesem!-mondták egyszerre én meg kicsit fellélegeztem
-Akkor jó!-mondtam és éreztem ahogy bekönnyeztek a szemeim, de ahogy rájuk néztem valahogy inkább mosoly jött és nem a könnyek.

Life is just a game 34.

Skye:

-Heidi kérlek segíts már!
-Miben?
-A takarításban, ma érkezik Matt és ennek örömére átjönnek Garyék és Amy is vacsorára, szóval igyekezhetnél.
-Tudom hogy jönnek, de a te családod.-vigyorodott el.
-Szemét vagy! -dobtam a képébe egy koszos felsőjét a földről és porszívóztam tovább. Teljesen bepánikoltam ettől az egésztől. Nem is az volt a félelmem, hogy Garyék jönnek, vagy hogy Matt haza ér végre, hanem hogy egyszerre...
-Skye nyugodj már meg! Nem lesz semmi gond, nem fognak együtt megnyúzni és felnégyelni...-kapcsolta ki a porszívót Heidi.-Állítsd le magad!-nézett rám szigorúan és kirántotta a zsinórt  a konnektorból.És akkor meghallgattuk a hangos folyamatos dudálást.
-Apaaaaaaaa!-szaladt ki Aleck a szobájából át a nappalin egyenesen a bejárati ajtóhoz.-Anyu kimehetek?-torpant meg mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
-Várj meg!-mondtam és felkaptam Amyt és kiléptünk a ház elé. A busz elég feltünő volt, hát még hogy dudáltak. Minden szomszédunk kijött és nézte mi történik, mikor végre megállt a busz és Matt leszállt.
-Apaaaa!-szaladt oda egyből Aleck és Matt a táskáját félre dobva fel is kapta.
-Héé, hiányoztál!-ölelgették meg egymást és jöttek felém.
-Szia Apa!-köszöntem miközben Amy is  anagy izgatottságtól majdnem kiugrott a kezemből.
-Na, ő az új családtag? Hello!-simogatta meg Matt a kutyát.
-Amynek hívják!-vigyorgott Aleck büszkén, de Matt homlok ráncolva bámult rám.
-A testvéremről nevezted el a kutyát?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-A fiad volt.-Aleck hevesen bólogatott majd átvette tőlem Amyt és elkezdett vele játszani. Ahogy oldalra néztem megláttam Walkert a mellkasa előtt összefont karokkal állt és figyelt minket.
-Miért ismerős az a pasi?-biccentett felé Matt.
-Ő Walker, aki megment...
-Neeeeeee, nem nem, mit keres itt?!
-Beköltözött a szomszédba!-hadartam gyorsan és próbáltam nem nagyon Matt szemeibe nézni.
-Mi van?! Ez biztos pszichopata, el kell költöznötök! És nem mondhatod, hogy nem!
-Nem költözünk el! És különben is a családod, per pillanat nagyobb gond nekem, szóval ne csak állj itt, hanem segíts!-indultam be a házba, gyorsan, mire visszatértem a fő gondolataimhoz hogy rendbe kellene szednem mindent, és akkor még nem főztem vacsorát.

Heidi:

-Végre itt vagy! Gyere ide!-kapott el nagy lendülettel Brian és ölelt magához szorosan, száját az enyémre tapasztva.-Hiányoztál, nagyon ! Nagyon ! Nagyon!-mondta, közben folyton kis csókokat adva.
-Te is! De menjünk be inkább!-bújtam ki az öleléséből és húztam befelé. Már majdnem beléptünk mikor hallottam Jimmy hangját.
-Hé nekünk már nem is örül senki?!
-Gyertek ti is, maradjatok vacsorára!-mondtam mire Jimmy és Zacky egyszerre válaszoltak.-Maradunk! -Mire bejutottunk a házba Skye már teljesen felpörgött.
-Heidi, Brian, segítsetek, vágjátok fel ezeket!
-Skye egy órát adj!-nézett rá Brian kérlelően.
-Nem, majd később, gyerünk!-adta a kést Brian kezébe így már álltunk is be aprítani, hogy minnél hamarabb végezzünk.
-Jaj sziasztok, csak hogy bejöttetek! Tessék!-adott oda kenyereket Zackynek és Jimmynek, hogy kenjék meg őket.
-Johnnyra kellett volna hallgatnunk és haza menni!-morgott mellettünk Jimmy, de Skye nem is foglalkozott senkivel, csak görcsölt a vascorára.
-Skye, nem lesz gond! Szeret a családom, szeretik Alecket, engem is én meg téged!-masszírozgatta Matt Skye nyakát, mire mi mind megdermedtünk. Semmit nem tudtunk arról, hogy mi van most velük Valaryvel, Skye és Matt sem beszélt.
Egy 3 órás aprítás, pirítás, panírozás után mind végeztünk, a kaják sültek, főttek, Skye terített Aleck mászott Mattre, Jimmy és Zacky meg a két kanapén eldőlve hevertek.
-Most már menjünk be!-ölelt át szorosan hátulról Brian.-Gyere!-mondta és elkezdett a szobámba húzni. Ahogy beértünk megcsókolt és az ágy felé irányított.
-El sem hiszem, hogy végre velem vagy!-suttogta, de engem nem hagyott szóhoz jutni.Lassan eldőltünk az ágyon és egypercre sem hagytuk abba a csókolózást.
-Brian, ezt most nem lehet!-suttogtam, mire lecsúszott rólam és a hátára feküdt.
-Miért? Én mindent megtettem, egy lányra se néztem, csak rád gondoltam, téged vártalak, jó fiú voltam.
-Tudom, de most nem lehet... Még el kéne intéznünk pár dolgot, tudod, hogy most akkor hogy lesz hogy lakunk együtt... és mindjárt kétszer anniy ember lesz kint és...
-Régen az ilyen nem zavart!
-Most zavar! Ennyit még tudsz várni!-mondtam neki mosolyogva, végig húzva a kezemet a mellkasán, picit megérintve az öve alatt is, mire halkan felnyögött.
-Élvezed, hogy kínzol, ugye?-kérdezte, mire felnevettem, de azért megráztam a fejem.

Matt:

-Sziasztok!-nyitottam ki az ajtót a családomnak.
-Üdv itthon fiam!-ölelt meg anyu és már bent is voltak.-Finom illatok vannak!-mosolygott Amy Skyera, de az idegességétől, úgy tűnt észre sem vette. Egyből mindenki asztalhoz ült, és jött a kínosabb családi beszélgetés.
-És megbeszéltétek már, hogy mikor kinél lesz Aleck, ünnepek, hétvégék ilyenek?-kérdezte anyu, mire Skye kiejtette a villát a kezéből.
-Elnézést!-morogta és idegesen nézett rám.
-Nem beszéltünk erről, akkor jövök át amikor szeretnék, majd ha Aleck készen áll akkor viszem el maximum. Az ünnepeket meg majd együtt töltjük!
-De hát ha Valaryvel összejön a baba?
-Mondtam, hogy ezt a témát hagyjuk!-csitítottam le apámat.
-Ő miért is nem jött?-kérdezte aztán Amy.
-Haragszik rám! És anyura is haragszik!-válaszolt Aleck, mire Skye kicsit rémültebben nézett rá.
-Kicsim nem haragszik rád, te is tudod!-simított egyet az arcán.
-De miattam veszekszik apuval!
-Nem, ez nem igaz!-válaszoltam most én.-Ő is szeret téged!
-Ezt mondtam fiam, ez nem jó így! Alecknek nem tesz jót ez, családra van szüksége!-beszélt erélyesen apu, mire anyu helyeslően bólogatott. Nem tudtam mit mondani és Skye is csak pislogott. Megrúgtam Jimmy lábát az asztal alatt.
-Aúú, baszdki!-szólt hangosan.-Skyeee isteni  a kaja!
-Igen, végre házi koszt, végre pihenés és nincs turné!-folytatta Zacky vigyorogva és már szóhoz sem hagyták jutni a családomat hál istennek.
-És újra bandázhatunk nyugodtan.
-És Brian, hogy vagytok Michellel?-kérdezte Amy,mire aztán az imént oldódott hangulat újra kicsit lehűsölt.
-Nem vagyunk már együtt Michellel..
-Jaj, hát mi történt?
-Hozom a desszertet, szerintem üljünk át a kanapéhoz és akkor meg is tudjuk nézni a videókat és a képeket Aleckről.-állt fel Skye így mindenki mozdult is. Én mentem anyuékkal, Heidi és Skye meghozták a tortát.
-Az egyetlen pocakos képem ez, nagyon sokáig titkolnom kellett miután elköltöztünk akkor is.
-És ki segített a kicsivel?
-Heidi volt a másik anyukája, Aleck segített neki felépülni, így Heidi meg nekem átvészelni az egészet. Persze anyuék is ott voltak, de miután elköltöztünk nem vállaltak fel minket mint lányaikat. Csak mint közeli ismerősöket...-magyarázott Skye és így mindenki elhallgatott csak néztük a képeket.

-Na jó azt hiszem mi már megyünk!
-Rendben anyu!-mondtam és elindultam velük a bejárati ajtóhoz.
-Te nem jössz?
-Nem, maradok!-mondtam mire kikerekedett szemekkel meredt rám, de szerencsére apu ott volt és mielőtt még kombinálhatott volna el húzta a kocsiig és már el is mentek.
-El sem hiszem, hogy ezt túléltem!-huppant le Skye a kanapéra.
-Nagyon kínos volt.-csatlakozott hozzá Heidi is.
-Skye ki jössz kicsit?-kértem mire egyből pattant.
-Sajnálom, ha valamit...
-Ne sajnálkozz már, mindössze annyit kérdeznék, hogy mit szólnál hozzá ha itt maradnék?
-Éjszakára?-kérdezett vissza mire bólintottam.-Részemről rendben van.
-És nem lesz szerinted fura Alecknek, hogy...
-Hogy mi? Itt vagy? 3 hónapig úgy éltünk együtt hogy mind egyhelyen laktunk. Túléli ha az apja marad.-mosolygott rám és ez jól esett.-Különben is, nem ez lenne az első alkalom, hogy együtt alszunk, és tudod, hogy engem ez nem zavar.-mondta aztán belém karolt és visszahúzott a házba.

Nobody's perfect 16.

Reggel ahogy kipattant a szemem, már csuktam is vissza. De mintha megérezték volna, már kopogott is valaki.
-Gyere!
-Hé, jó reggelt!-jött be Brian és huppant is az ágyamra.
-Mi az?
-Síelünk ma együtt?
-Persze!-nyújtózkodtam.
-És most beszéltem apámmal, szeretnék, ha karácsonykor áttudnál jönni kicsit.
-De az ilyen családi banzáj nálatok, nem?
-De az, épp ezért szeretnék.
-Ők szeretnék?-kérdeztem, volt egy olyan sejtésem, hogy nem a szülei hívtak meg.
-Jól van, én örülnék, neki. A legjobb barátom vagy.
-Tényleg?-kérdeztem és megöleltem.-Azt hittem csak a srácok után van helyem.
-Nem, te lány vagy elsőbbséget élvezel. Na megyek öltözni, aztán síeljünk!-tápászkodott fel, és kihúzott engem is az ágyból. Felkaptam a nagy kabátot és sígatyát és bakancsot és indultunk.
-Szóval bejön ez a Josh mi?
-Hát nem ellenkeznék...
-A tegnapból erre magamtól is rájöttem.
-Mindegy, úgy se lesz semmi komoly...vontam meg a vállam és elindultunk a lejtőn. Ahogyleértünk kicsit arréb siklottunk és lehuppantunk a hóba, majd hanyatt dőltünk.És csak bámultunk föl, élveztük a napsütést.
-Annyira furcsa ez az egész.
-Micsoda?
-Hogy hirtelen 4 srác lett a legjobb barátom, hogy együtt lakom veletek, még ha csak 2 napi tart már csak.
-Tőlem nem szabadulsz, a szomszédom vagy.
-Nem is akarok. Megváltoztattátok az életem.-fordultam Brian felé.-Imádlak tudod? Akármit is mondok, imádlak, és köszönöm hogy ilyen hülye vagy!-borultam a nyakába mire csak nevetett.
-Én is Liz, elhiheted!-mondta ás átkarolt ő is.-Nagyon éhes vagyok, nem eszünk?-kérdezte mire elnevettem magam, tisztára mint Zacky. Feltápászkodtunk és elindultunk visszafelé. A többiek kidőlve a kanapén vagy szobájukban fetrengtek.
-Liiiiiiiiiiiiz, te vagy az én emberem-indult meg felém Jimmy tárt karokkal, amitől őszintén szólva kicsit megrémültem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem gyanakvóan de csak megölelt.
-Drága Lizzy, nagyon szeretlek , ugye te is, mi mind szeretünk.
-Ki vele Jimmy!-mondtam, mire engedett az ölelésen.
-Mondd hogy betegek vagyunk és ne hagy hogy anyád kivigyen minket innen.Kérlek! Aludnoooooooom keeeeeeeeeeeeeeeeell!-kiáltott fel a végén.
-Persze vigyem el én a balhét, mi?-mind a négy srác rám nézett vigyorogva. -Jól van!-egyeztem bele.És nyúltam a telefonért, hogy felhívjam anyut.
-Szia, csak annyit akartam, hogy a srácok tegnap későn bezabáltak valamit és most elég rosszul vannak. A mai programot kihagyjuk.
-Te kicsim rosszul vagy?
-Nem, de nem fogom itt hagyni őket egyedül.
-Jól van, ha valami kell hívj, délután majd beugrom megnézem őket, addig tartsd a frontot.
-Jól van, nem komoly, csak ki kell hogy ürüljön, tudod..-fintorodtak el a srácok és én már köszöntem is el anyutól.-Ez rendben, de ne egyetek mér semmit, délután át jön, addig megviseltnek kell lennetek, csak igyatok, és ne alkoholt.-adtam az utasításokat és bevettem a szobámat.Holnap este indul a gépünk haza, de még így is egy örökkévalóságnak tűnt minden. Holnapután karácsony, közben itt van még Josh, nem is tudom a számát, nem tudom hol szállt meg, még azt se kivel van. Fura.Dőletm el az ágyamon, aztán nyílt a szoba ajtóm.
-Hé a desszertünk kimaradt.-lépett be Josh vigyorogva.
-Mi? Hogy kerülsz ide?
-A tegnap után más fogadtatásra vártam.
-Bocsi, tegnap kicsit felcsigázott a birkózás.-kacsintottam rá ,mire elvigyorodott.-De köszi a sütit.-vettem el a tányért.
-Úgy hallottam ma szobafogság van.-bólogattam.-Akkor akár ismerkedhetnénk is.-mosolyodott el újra, valószínűleg a kiakadt ábrázatom alapján.-Nyugi, szigorúan csak ruhában.
-Hmm, ez megnyugtatott!-sóhajtottam fel.
-Be kell húznom egyet, hogy érdekeljelek?-kérdezte, mire felnevettem.
-Dehogyis! Csak elfáradtam. És őszintén szólva eléggé sajog mindenem.
-Pedig még félbe is szakítottak este...-mosolyodott el, mire fel vontam a szemöldököm.
-Josh mikor is utazol el?-kérdeztem és így a mosoly el is tűnt az arcáról.
-Holnap, korán reggel indulunk vissza Long Beachre.
-Hogy hova?!-ültem fel meglepettségemben.
-Long Beach.-vigyorodott el.- Elég közel van Huntingtonhoz.Mondták a srácok, hogy ott laktok.
-És akkor mi, lehet..... hogy ..?
-Igen, hoztam karácsonyi ajándékot!-adott oda egy borítékot. Elvettem és elkezdtem feltépni. Egy kártya volt benne, a címével, és telefonszámával.Elmosolyodtam, és lassan ránéztem.
-Én viszont nem igazán készültem.
-Nem gond, majd karácsony után átugrasz és bepótolod.
-Igazából arra gondoltam, hogy akár rögtönözhetnék valamit.-mondtam és közelebb hajoltam hozzá.-Persze, ha nem kéred most, akkor...
-Még szép, hogy kérem!-mondta és megcsókolt.Fölém mászott de nem nehezedett rám, tartottam magát mellettem a fejem mellett támaszkodva. Elkezdtem felhúzni a pólóját és szép lassan le is vettem. Elkapta egyik kezével a pólóm alját és le is vette rólam, így már rám nehezedett és összesimulva folytattuk...
Két és fél órával később próbáltam visszakapkodni a ruháimat.
-Mit csinálsz?
-Éhes lettem, felemésztetted minden energiámat.
-Nekem van még.-vigyorodott el és lerántott maga mellé.
-Azt el hiszem, de anyám is lassan átjön, nem szeretnél vele így találkozni.
-Apádnál nem lehet félelmetesebb.
-Úgy gondolod? Orvos, aki nagyon jól bánik a szikékkel és a tűkkel. A fiúknak kint bemutatkozott mikor előttük felvágta az arcomat.
-HOGY MIT CSINÁLT?!-ült fel hirtelen.
-Itt, nézd!-mutattam neki a kis sebhelyemet, mire kipattant az ágyból és gyorsan felkapkodta a ruháit. Kimentem és körbenéztem a srácokon. Tömték a fejüket mindenféle chipssel, popcornnak, csokival.
-Jaj ne, le fogunk bukni! Megmondtam, hogy koplaljatok.-morogtam és összeszedtem előlük a kajákat.-Josh rendelsz addig valamit?-bólintott én meg gyorsan takarítani kezdtem a fiúk körül.
-Na jó volt?-vigyorgott rám Brian kajánul, mire megpöcköltem a homlokát.
-Nem a te dolgod, de nagyon is!-dobtam ki minden szemetet, és célba vettem Josht.
-Na rendeltél?-bólintott.-Desszertet is?-megrázta a fejét.-Miért nem?
-Nem lesz rá szükség!-kacsintott és magához húzott és megölelt.-Remélem nem ültetsz fel és látlak még.-suttogta a fülembe.
-Hááááát, most garantáltan kihasznállak, aztán majd még eldöntöm.-játszottam kicsit az agyam aztán nyílt az ajtón és betoppant anyu, apu és Jackson.
-Hát ti? Ki is ő?-nézett anyu számon kérően.

-Anyu, bemutatom Josht!Josh ő pedig anyukám, és a kisöcsém, apuval pedig találkoztál.-magyaráztam, mire anyu tetőtől talpig végigmérte, majd elmosolyodott.Kezet ráztak, aztán anyu mellém lépett.
-Igazi szépfiú, vigyázz vele!-suttogta a fülembe és megpuszilt, majd tovább indult a srácokhoz.-Na betegek mutassátok magatokat.-Mindenkinek megnézte a szemeit, mennyire üveges.-Jól van, kipihentétek magatokat, én meg megértettem, hogy elfáradtatok. De remélem nem gondoltátok komolyan, hogy orvos létemre elhiszem ezt...
-Sajnáljuk?-szólalt meg zavart mosollyal Jimmy.
-Nem számít, máskor szóljatok srácok, nem vagyok boszorkány!-tette anya csípőre a kezét apa pedig felnevetett.
-Nem persze szivem nem. Hagyjuk őket gyere.-indultak el kifelé.-Josh, remélem látlak még otthon is.-fogott vele kezet és elmentek. Josh meglepetten nézett rám.
-Most ezt fenyegetésnek vegyem?
-Nem, semmiképpen.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam, mire a fiúk felköhögtek.
-Szerintem Matt nem bír engem.-súgta oda Josh.
-Lehet benne valami.-bólintottam és Matt morcos képére néztem, de elkapta a fejét. És mivel meg is jött a kajánk Joshsal bementünk a szobámba enni.

Life is just a game 33.

Skye:

-Aleck kicsim edd meg a reggelidet!
-Hiányzik apu!
-Jó, tudom, de attól mert éhes maradsz nem jön előbb haza! Egyél!
-Neeeeeeeeeeeeeeem!
-Hé öcsi, hallgass anyura!-próbálkozott most már Heidi.-Ha nem eszel, mire apád haza jön gyengébb leszel mint ő, és nem fogod tudni megverni.
-Ez igaz.-gondolkodott el a fiam, és elkezdte lapátolni a kaját. Egy hálálkodó pillantással köszöntem meg Heidinek aki csak elvigyorodott. Aztán csöngettek.
-Megyek kinyitom, te egyél!-mutattam Aleckre, és már indultam is.
-Igen?-nyitottam ki és elállt a szavam.-Kim, Gary? Amy?-meredtem Matt családjára.
-Jaj kicsim!-ölelt át egyből Kim.-Nem is látszik rajtad, hogy szültél. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm, de én azt hittem, Matt is...
-Hát igen nem bírtuk kivárni, hogy lássuk a kisunokánkat.-adott két puszit Gary is.
-Hoztunk egy kis ajándékot is... tudom meg kellett volna kérdeznem, de tudom, hogy szereted a kutyákat.-lépett elő Amy egy kölyök kutyával.
-Jó várjatok kicsit, mindjárt kihozom Alecket, csak még most reggelizik.-mondtam mire bólintottak, aztán becsuktam az ajtót.
-Ki volt az?-kérdezte Heidi, ahogy trappoltam a telefonomért.
-Matt családja.-morogtam és már hívtam is.
-Héé, szia!
-Ne hé sziázz nekem! Itt vannak a szüleid és a tesód egy kutyával! Mi az istent csináljak?
-Én mondtam hogy várjanak...
-Nem számít mert itt vannak! Nem készítettem fel Alecket úgyhogy MOST AZONNAL GYERE HAZA!
-Skye tudod, hogy nem tudok!
-Kuss Sanders és oldd meg!-csaptam le dühösen, majd odamentem a már almák között válogató kisfiamhoz.-Kicsim, eljöttek hozzád apu rokonai, ha szeretnél velük találkozni most kimehetünk, jó? Addig maradnak ameddig te szeretnéd, de ha nem szeretnél velük apa nélkül találkozn..
-Menjünk!-indult is az ajtó felé és mire odaértem már ki is nyitotta és kilépett.

-Aleck, ő itt Kim, és Gary. Ők apa szülei, a te nagyszüleid. Ő pedig Amy, apu testvére.
-Ő pedig a te kiskutyád!-állt elő Amy a kölyökkutyával.
-ÚÚÚÚ, kirááály!-rohant egyből oda Aleck Amyhez, Kim pedig közben mellém lépett.
-Nagyon hasonlít Mattre, ő is ilyen volt kicsinek.-mosolyodott el, ahogy Alecket nézte.-Igazán boldog kisfiú, jó anya vagy.
-Köszönöm, igyekeztem.
-Bár hamarabb visszajöttetek volna. Segíthettünk volna és minket is ismerne.-kezdett bele Kim, én meg kicsit kezdtem feszült lenni.
-Anyu, anyu, ugye megtarthatom?-szaladt oda Aleck a kutyával és ragyogó szemekkel.

Heidi:

-Sziasztok! -intettem oda mindenkinek az ajtóból.-Csináltam üdítőket, gyertek be!
-Anyu ugye behozhatom?
-Hozd a blökit!-szóltam oda Alecknek és már rohant is be.Majd utána jöttek a többiek.
-Heidi, istenem de megváltoztál!-ölelt meg Kim.
-Köszönöm, azt hiszem! Jó újra találkozni.
-Szia Amy!
-Szia!-ugrott a nyakamba.-El sem hiszem, hogy nem is hívtatok fel mikor visszajöttetek.
-Felpörögtek a dolgok...-leültünk mind a nappaliban és kisebb kínos csönd állt be.
-És meséljetek kicsit, milyen volt távol? Aleck? Jó gyerek?-kérlelt Gary minket, mire Skye elmosolyodott.
-Aleck nagyon okos, pontosan tudja, kit mivel kenyerezhet le. Ragaszkodó, és csak ritkán nagy ritkán rossz.
-És teljesen odáig van Mattért.-szóltam én is.-Bolondulnak egymásért.
-Matt sokat mesélt. Elmondta milyen nagyszerű munkát végeztél.-bólintott elismerően Gary Skye felé.
-Van pár gyerekkori kép, meg videó, ha szeretnétek esetleg, ha Matt már hazajött leülhetünk együtt megnézni.
-Az nagyszerű lenne. És esetleg ha addig még találkozhatnánk néha.
-Persze, ez természetes!
-Anyu mi legyen a neve?
-Amit te szeretnél kicsim.-simogatta meg Skye a buksiját.-Kisfiú vagy kislány?
-Lány!-válaszolt egyből Amy.
-Akkor rólad nevezem el, mert tőled kaptam.-vigyorgott Aleck Amyre, aki majd kicsattant.
-Maradtok ebédre?-kérdeztem mire Skye meglepetten bámult felém.
-Ha nem zavarunk, akkor szívesen.-válaszolt egyből Kim.
-Maradjatok csak!-szólt Skye, de én már tudtam, hogy ezért még kapni fogok. Lassan kiszivárogtam és a telefonom után nyúltam.

"Remélem tudod, hogy Skye mindkettőnket megöl, és jobb ha egy darabig meghúzzuk magunkat! Puszi H."

Ahogy elküldtem az smst Mattnek, 2 perc és jött a válasz.

"Segíts neki, kérlek, jövök eggyel!"

Skye:

El se hiszem, hogy vége lett ennek a napnak. Estig itt maradtak Kimék most mentek el, de legalább Aleck már kidőlt. Annyira nem is volt vészes, bár az elején féltem, hogy Valaryvel való vitánk szóba kerül, vagy hogy Matt és ő összekaptak, de vagy nem izgatja őket, vagy nem tudnak róla. Elindultam Aleck szobájába, hogy megnézzem, minden rendben van-e és úgy tűnt nagyon is. Ez a kutya persze az én terhem lesz, de így nem lehet azt mondani, hogy nem maradhat. Lefényképeztem őket és elküldtem Mattnek.

 "Bővült a család Apa..." pár perc és Matt már hívott is.
-Akkor nem is rossz a kutya?
-De Matt rossz, mert az én terhem lesz.
-De Alecknek jót fog tenni.
-Tudod is te!
-Hé az apja vagyok, és tudom, hogy jó lesz. Majd segítek neked!
-Nem, neked Valaryvel kéne foglalkoznod.
-Azt nem tudom. Elköltözött tőlem.
-Micsoda? Miattunk? Matt beszélek vele én nagyon ....
-Skye fejezd be kérlek! Úgy tűnik kell egy kis idő nekünk, és nem fogom az apai teendőket háttérbe szorítani miatta. És már annyiszor elmondtam neked, hogy már unom. Több időm lesz rátok, inkább örülj.
-De nem tudok, mert azért nem voltunk soha együtt mert Valary a szerelmed. Rossz hogy tönkretettem az életeteket.
-Azért nem voltunk együtt mert hülye voltam. De szeretlek és nem akarlak tovább győzködni, vagy elfogadod vagy nem, ez van. Most mennem kell, ha Aleck fel kelt üzenem hogy hiányzik!
-Jól van! Majd találkozunk, szia!- Matt akármit mond, nem tudom elhinni, hogy Valary ilyenre képes. Bár lehet fordított esetben én is kiakadnék, de elhagyni a férjemet? Aki Matt? SOHA!

A következő napokban szinte folyton vendégünk volt Amy, vagy Kim és Gary személyében. Fárasztó egy hét volt, de már csak azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy a srácok mindjárt haza érnek.
-Skye, fotózásra kell mennünk.
-Mi? Basszus elfelejtettem.
-Nem nem, el kell mennünk, Aleck is jön akkor!
-Heidi nem ő a gond, a kutya.
-Egyedül marad.
-De bepisil!
-Walker?-kérdezte Heidi mire egyből inkább sarkon fordultam.-Akkor megkérem én!-mondta és már fel is kapta a kutyát és elindult. Az ablakból figyeltem, hogy reagál Walker, de egyből átvette a kutyát.
-Na?
-Vigyázz rá, ha te mész át érte!-kacsintott rám. Persze nagyszerű, ezt akartam elkerülni, de persze, köszönöm Heidi. A fotózás még így Aleckkel is könnyen ment. Néháyn képet kellett csak csinálnunk valami kampányhoz.

-Szia Walker, Amyért jöttem.
-Oh, a kutya!
-Remélem nem volt nagy gond vele.
-Áh nem! De legközelebb jöhetsz te is, nem kell a testvéredet küldened.
-Hogy mi? Én nem küldtem, ő jött. Talán baj? Ő is a szomszédod.
-Persze, igaz. Kérsz valamit?
-Nem köszi, inkább csak kérem a kutyát és megyek.-már hozta is és a kezembe adta.
-Szíívesen!-mondta kissé gúnyosan.
-Kösz!-vágtam oda flegmán és inkább ott hagytam. Elképesztő ez az ember, nagyképű, mogorva, és valahogy mégis gy érzem jó fej és.. ÁÁÁÁ, nem nem nem!

Nobody's perfect 15.

És itt a folytatás ahogy ígértem, tudom hogy későn, de remélem, azért elolvassátok! :)

Ahogy a srácok körbefogták Josht éreztem, hogy ez marha kínos lesz.
-Hé fiúk, nem akarjátok szerencsétlent nem elüldözni?-kérdezte és próbáltam közéjük furakodni, de Brian felém fordult és felkapott.
-Látod milyen jó hogy ilyen könnyű vagy?-kérdezte és becipelt a szobámba, majd kivette a kulcsot az ajtómból becsukta és kívűlről rám zárta.
-Ezt nem tehetitek! Mi folyik itt?-ordibáltam és dörömböltem az ajtón de választ már nem kaptam. Próbáltam hallgatózni de csak a fiúk morgó hangját hallottam, aztán röhögést.
Szerencsétlen Josh gondoltam magamban, de ha kirúgnám, az ajtót valószínűleg elijeszteném akármit is csináltak vele a srácok. Fel kéne törni a zárat. Elkezdtem keresni egy csattot és leültem az ajtó elé, hogy tudjak vele babrálni. Egy tízperc szenvedés után sikerült. Boldogan ugrottam föl és nyitottam ki az ajtót és szembetaláltam magam az öt sráccal akik nagy szemekkel bámultak felém miközben chipset zabáltak és söröztek.
-Ti meg mit csináltok?-kérdeztem elképedve, mert már a legrosszabbakra is felkészültem, hogy kínozzák ehelyett ültek a szobám előtt.
-Arra vártunk, hogy kirúgod az ajtót.-mondta csalódottan Brian.-Már beígértük Joshnak.
-Hogy mi?
-Reméltük megmutatod milyen vagány vagy!-kacsintott Jimmy.
-Azt mondták hogy engem is simán elvernél. Igaz ez?-állt fel Josh a földről és felém sétált.
-Hát valószínű, hogy legyőznélek!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.
-Hát lássuk! Van konditerem, menjünk le és küzdj meg velem.-vigyorgott a képembe.
-Hogy mi van? Te verekedni akarsz velem?
-Te megakarsz verni egy lányt?
-Hé Josh, ez nem jó ötlet!-állt be elém védelmezően Matt.
-Nyugi Matt, földbe döngölöm.-vigyorodtam el. Elindultunk mind a konditerem felé. Láttuk hogy van bent fény, és lehet bent valaki, de bátran beindultunk.
-Uhh, ez a tag durva, minden este itt eddz, és elképesztő mikre képes.-áradozott Josh ahogy beléptünk.-Tele van harci sebekkel, katona volt.-mondta, mire beugrott. Apa!
-Liz!-nézett felém.
-Te ismered?-kérdezte Josh, a srácok meg nevetni kezdtek.
-Ő az apám!-indultam el apu felé.-Hát te?
-Próbálok formába lendülni. És ti?
-Eddzek kicsit Joshsal, de úgy tudom már találkoztatok.
-Igen igen!-bólogatott apa, Josh pedig mereven bambult felénk.
-Várjunk csak, akkor te vagy aki meglőtted ugye?-kérdezte, és mintha fejbe vágtak volna. Nem is tudtam megszólalni, azt hiszem így már minden esélyem oda.
-Mert erre tanítottam.-ölelt át apa, Josh pedig elvigyorodott.
-Most meglátjuk mire még! Készen állsz?-kérdezte és azzal le is dobta a polóját, mire Matt Brian Jimmy és Zacky elfintorodtak és megrázták a fejüket, én viszont szinte csak a nyálam csorgattam.

-Egyre kérlek, ne rúgj tökön!-tette össze a két kezét, mintha könyörögni akarnak.
-Jó, majd igyekszem! -mondtam és elkezdtem bemelegíteni, aztán ahogy végeztem, felmentem a szőnyegre és vártam. Beállt velem szembe és csak állt.
-Mi az még a karodat sem emeled fel?
-Nem akarlak bántani.
-Cuki!-mondtam és lendületből mellkason rúgtam. Nem számított rá, így kicsit megtántorodott majd a mellkasához kapott.
-Na jó akkor bekeményítünk?-kérdezte és megindult felém. Ütni próbált, én meg elhajolni. Átkaroltam a derekát és átcsúsztam a karja alatt.Felmásztam a hátára, a kezemmel a fejét fogtam, a térdemet a háta közepébe nyomtam.
-Szép!-nevetett fel, aztán megragadta a karomat és ledobott a hátáról. Hallottam ahogy a fiúk felszisszentek, de én csak mosolyodtam, végre harcol velem. Felugrottam és próbáltam ütni. Elkapta a kezem és kifordította, a hátamhoz szorította, így háttal neki álltam.
-Nem akarod feladni?-kérdezte a fülembe suttogva.
-Viccelsz? Nyerésre állok!_mondtam és hátra fejeltem egyet, így egyből elengedett.Pont az orrába fejelhettem, mert mindkét kezével az orrát fogtam. Oldalról megrúgtam a térdét így kicsit megrogyott. Rúgtam egyet a combjára és így lerogyott.
-Nem akarod feladni?-kérdeztem, mire hallottam hogy nevet.
-Kénytelen vagyok!-nézett rám-De ezt még folytatjuk!-kacsintott.
-Mi ? Hagysz nyerni? Gyáva!-próbáltam hergelni, és elkezdtem ugrálni, de jött apu és a vállamra tette a kezeit.
-Nyugi kicsim, ápoljuk inkább le az arcod.
-Mit?
-Vérzik a szád!-mondta Jimmy elképedve.És valóban éreztem a vérem vasas, fanyar ízét.-Hallod haver, te tényleg vertél egy csajt.-nézett rémülten Jimym Joshra.
-Hülye! Csak egy harcost, most nem lány voltam, hanem ellenség!-pörögtem még mindig de a fiúk csak kerek szemekkel pislogtak.
-Jobban szeretném, ha nem lennél az ellenségem!-nyújtotta a kezét vigyorogva Josh, majd apára nézett.
-Maximum holnap, mára felejtsd el a lányomat!
-Rendben!
-Mi?! Nem!-ugrottam Josh mellé.-A minimum, hogy lekezelem az orrát.
-Jó, de kotródjatok haza, nem tudok eddzeni!-nevetett apa, így mi ki indultunk.
-Nem kell leápolni az orromat!-nézett rém Josh.
-Tudom, és ő is, hidd el! Na gyere!-mondtam és együtt haladtunk hatan vissza az apartmanba.
-Esküszöm Liz többet nem piszkállak, csak ne verekedj!-karolt belém Jimmy.
-Ne izgulj, téged sose bántanálak, csakis Briant.-kuncogtam gonoszan.
-Engem miért?
-Verhető fejed van!-nézett rá Matt.-És megakarod rontani!
-Én nem, belement!
-Hogy mi?- kérdezte Josh, de gyorsan közbeszóltam.
-Semmi, Brian hülye!-Csaptam közben az említett személy hátára, de szerencsére már pont visszaérkeztünk. Berángattam Josht a fürdőbe, és ő egyből le is ült a kád szélére.
-Szóval miért akartad, hogy jöjjek?-kérdezte mosolyogva.
-Hogy megnézzem, nem e sérültél meg.-léptem hozzá közelebb és a két kezem közé fogtam az arcát. Hümmögni kezdett.-Mi az?
-Szerintem más miatt.
-Igen? Szerinted mi miatt?-kérdeztem, mire két kezét az oldalamra tette. Nem karolt át, csak tartotta a csípőm.Felvette a csábítós mosolyát és úgy bámult fel rám.
-Szeretnél kérni tőlem valamit?-kérdezte, mire tiszta libabőr lettem. Beletúrtam a hajába, majd belemarkoltam és magamhoz húztam. Egyből megcsókolt, gyorsan, szenvedéllyel. A keze erősebben tartott, de nem mozdult el. Olyan hévvel csókolóztunk, hogy már levegő után kapkodtam.
-Azt hittem ma szó sem lehet ilyesmiről.-suttogta mire felnevettem.
-Már 10 perce holnap van!-lihegtem és újra megcsókoltam.Éreztem, hogy nevet, hogy sóhajt, és a kezei elindultak. Egyikkel végig simított a hátamon, a másik lecsúszott a fenekemre.Szorított magához, aztán felállt a kádról így fölém tornyosult. Mindkét kezét a fenekemre tette, majd kicsit lehajolt és felemelt a csípőjére, majd neki nyomott az ajtónak.
-Most már szabad?-kérdezte, de nem válaszoltam csak visszahúztam, hogy csókoljon még.
-Hé, gyerünk srácok kifelé!-dörömbölt az ajtón Zacky,de nem figyeltünk rá. -Ne már, Josh haza, Liz kifelé, be kell mennem!-ordított és tovább dörömbölt. Josh letett és hatalmas vigyor ült ki az arcára.Kinyitotta mellettem elnyúlva az ajtót. Éreztem, hogy vörös az arcom, a szám, és még mindig lihegek, de Zacky berontott, majd ahogy ránk nézett, felröhögött.
-Upsz, bocsi!-mondta nevetve, de én nem bírtam. Szívem szerint letepertem volna Josht, de Zacky bezavart. Josh kihúzott a fürdőszobából és az ajtó felé húzott.
-Holnap?
-Ma?
-Ma!-csókolt meg, de akkor jött Matt.
-Khm,Khm!-köszörülte a torkát. Josh mogorván nézett felé, aztán még egy csók és elment.
-Srácok könyörgöm ez most komoly? Nektek szabad, de nekem nem, igaz?-puffogtam mire mind csak vigyorogva néztek rám, kivéve Mattet,de besiettem a szobámba.
-Hé Liz!
-Matt most ne!-dobáltam le a ruháimat, de magához húzott.-Liz.
-Mi az?-kérdeztem de lelökött az ágyamra és fölém mászott.-Óh, értem, elküldted, mert nincs csajod?
-Nem, csak tetszett ahogy...-kezdett bele, de löktem rajta, egyett, így hanyatt került. Ráültem a csípőjére, mire elvigyorodott.-Tudod, jó barátok vagyunk extrákkal!-vigyorgott, és rántott rajtam egyet.
-Persze, miután elküldöd az egyetlen pasit akivel kavarok?
-Rajtam levezetheted!-húzott magához, és egy ideig bele is mentem, de szerencsére Zacky kopogott.
-Liz jöhetek?-kérdezte mire leugrottam Mattről és visszakaptam a pólómat.
-Persze!-sóhajtottam.
-Bocsi, nem tudtam, hogy ott benn...
-Jó inkább menjetek ki!-néztem mindkettejükre. Matt elképedve nézett, de jobb ez így... nem erre volt szükségem.

Life is just a game 32.

Brian:

-Nem akarom, hogy elmenj! Maradj még egy kicsit!-húztam magamhoz Heidit.
-Nem, muszáj haza mennem pihenni, de otthon várlak.
-Nálam vagy nálad?
-Otthon, aztán majd meglátjuk!-csókolt meg aztán ellökött, hogy tovább tudjon pakolni.
-Nem fogom kibírni nélküled még ezt a hónapot!
-Hát akkor válok!-csókolt meg megint, és nagyon jól esett, bár jobban bele gondolva, rá is vett, hogy egy lányt se nézzek meg. -Különben is örülj neki, végre csak ti srácok lesztek!
-Én csak veled akarok lenni!-húztam magamhoz, de hiába, ki is bújt az ölelésemből és behúzta a bőröndjét.
-Gyere kísérj ki!-fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Skye és Aleck már kint vártak a cuccaikkal.
-Hívjatok ha már haza értetek!-mondtuk egyszerre Mattel, mire mindketten csak elmosolyodtak és már ki is léptek az ajtón. Elindultunk mind a tv elé, levetődtünk és bámultunk előre.
-Végre nyugalom, rendetlenség és csak pasik!-nyúlt el Jimmy és máris elbüfögte magát...

Skye:

-Úristen, el sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk!-morogtam ahogy végre kikászálódtunk a taxiból, ami haza hozott a reptérről. Csak egy 5 órát szenvedtünk végig az utazással, de végre otthon.
-Vigyük be a cuccokat!-kapott fel két táskát Heidi és indult befelé.
-Te nézd csak, szomszédunk van. Azt a kocsit figyeld!-mutattam a szomszéd feljárón álló hatalmas autóra miközben felkaptam a bőröndömet.-Walkernek is ilyen drága kocsija volt.
-Nah már megint, Walker, nagyon bejött neked ez a pasi.
-Neem!-ellenkeztem, de valójában tényleg tetszett.De mindegy már, a vacsorát is lemondtam, a legkevésbé sem hiányzik, hogy most belebonyolódjak bármibe is.Gondoltam vissza a Zackyvel és Mattel való beszélgetésekre és befelé indultam, miközben Heidi a következő körért ment ki, ami egyben az utolsó is volt, így én már nyúltam a telefonért, hogy felhívjam Mattet.
-Szia, na megérkeztünk, minden oké!
-Ó, szuper, figyelj, anyuék szeretnék megismerni Alecket, mondtam, hogy várjanak meg engem is, de ha neked nem gond valamikor a napokban átmennétek.
-Öm, jó azt hiszem, már nem is mondhatok! A nagyszülei, hát jöjjenek!-vontam meg a vállam.-Na lerakom, ügyesek legyetek!-nyomtam ki és akkor Heidi jött üres kézzel.
-És a csomagok?
-A kedves új szomszédunk segít és behozza.-mondta és tartotta az ajtót a kedves...Walkernek?!
-Skye?-nézett rám egyből.
-Maga , mármint, mit keresel itt?
-Én itt lakom a szomszédban. Ez a ti házatok?
-Kitalálom, Walker!-mosolyodott el Heidi az ajtóban.
-Igen, Üdv! Amúgy ikrek vagytok?-mutatott Heidire,de erre inkább már nem válaszoltunk...

-És hogy kerültél ide?
-Ide költöztem!
-De miért ide?
-Zavarlak?-kérdezte, de inkább csak otthagytam Heidivel és berobogtam a szobámba. Nem hiszem el. Mintha követne, hogy tartsam így távol magam tőle?
-Jól vagy tesó? Mi baj?
-Nem láttad?-mutattam az ajtó felé.-Nem randizhatok, nem fér bele az időmben, és ez nem nekem való.
-Ugyan már! Azért mert itt van, nem kell hogy bármi is legyen! Gyere inkább ki!-kapta el a karom és húzott kifelé. Walker mereven ült Aleck mellett, szinte nem is foglalkozott a mellette ülő fiammal.
-Esetleg így a vacsora még szóba jöhet?-mosolyodott el, de nekem már nem is volt időm válaszolni.
-Persze, gyere át 8-ra addig mindent megcsinálunk és legalább én is megismerlek!-kacsintott Heidi és átkarolt engem.
-Jól van! Akkor este!-intett Walker és már ki is lépett az ajtón.
-Te normális vagy?
-Miért? Ez így nem egy randi és még többet megtudhatunk róla! Ennél jobb nincs is!-vetődött el a kanapén.

Heidi:

-És Walker, hogy is találtad ezt a házat?
-Ti hogy találtátok ezt? Amúgy, a testvérem itt él a közelben ő szólt.
-És hol laktál eddig?
-Most szereltem le, nem volt állandó lakhelyem, a lehető legtöbb időt a seregben töltöttem.-borzalmas milyen merev és komor tud lenni ez a pasi, néha ugyan mosoly félére húzza a száját, de felnevetni még egyszer nem hallottam. Udvarias, csendes és nagyon rémisztő egyes arc kifejezése. Tipikusan Skyenak való.Mosolyodtam el ahogy mindez átfutott az agyamon és jól megnéztem őket magamnak. Valahogy úgyis összejönnek, már érzem.
-Skye ez nagyon finom! Mondtam hoyg tudsz főzni.
-Ó igen, mert anya vagyok!-bólogatott Skye és innentől kezdve kicsit feleslegesnek éreztem magam, csak hallgattam a csevelyt.
-De így már teljes mértékig kvittek vagyunk.
-A te értelmezésed szerint igen Walker, de tudjuk, hogy mi az én véleményem erről.
-És azt is hogy nekem, mi a maga véleményéről.
-Jaj kérlek, nézz a fiamra, úgy látod, hogy félne tőled?
-Én nem félek!-vágott közbe Aleck és összehúzott szemekkel nézett a pasira, amin elnevettem magam.
-És az apja is itt lakik valahol?
-Igen, pár utcával lejjebb. Az egész banda itt lakik. Ezért is fura hogy pont ide keveredtél. Ha nagyon paranoiás lennék, már félnék, hogy engem követsz és figyelsz meg.
-Az talán baj lenne?-kérdezett vissza Walker mire Skye felkapta a fejét engem meg kirázott a hideg.
-Na jó kevésbé ijesztő beszélgetést kérlek!-néztem rá és kortyoltam a vizemből.
-Mondtam, hogy ijesztő vagyok, de inkább nem is rémítgetlek. Nagyon köszönöm a vacsorát, majd még találkozunk!-mosolyodott el és felállt az asztaltól.-Ha esetleg kellenék, itt leszek!-mondta és az ajtó felé vette az irányt.
-Na jó Skye kiráz a pasitól a hideg, durván  de tényleg durván fura.
-Nem, az csak katona volt. Nehéz lehet olyanok között mint mi.
-Nem, határozottan fura! -rázott ki megint a hideg. De Skyeon láttam, hogy már kezd belebolondulni a gondolatba hogy itt van a szomszédban a pasi.

Nobody's perfect 14.

A meglepetés koncerttel egybekötött ebédem óta könnyebb volt a srácokkal. Leginkább mert mindegyikükre elkezdtek tapadni a csajok... azt kell mondjam keveset aludtak mostanság.Reggel pedig mindig az én tisztem kipakolni a lányokat és megmenteni a srácokat.
-Jóreggelt! Ti még itt?-néztem a 3 lányra.
-Miért talán zavarunk?
-Oh, engem? Engem, nem, csak a srácokat fogjátok!-kacsintottam rájuk és már rendeltem is kaját.
-LIZ, RENDELSZ NEKEM IS? ÉN IS! NEKEM IS! -ordítottak a srácok a szobáikból.
-Mindenkinek!-mondtam ás már tárcsáztam is a recepciót.
-Én 2 tükörtojást kérnék, vajas pirítóssal, zöldséggel és kávéval.-kezdte el mondani a vöröshajú lány.
-Na várj, nektek nem rendelek, csak nekik és magamnak!-mosolyogtam rá aztán már el is kezdtem diktálni a telefonba mi kell.
-Liz, ugye?-bólintottam.-Miért vagy ilyen bunkó?
-Mert nem szeretem az olyan buta lányokat mint ti. Nem akarnak járni veletek, csak mind könnyű préda voltatok, de az nem esett még le, hogy már el kellett volna mennetek.
-Nem megyünk el!-vágta oda flegmán az egyik, mire megvontam a vállam.
-Nekem mindegy, de a srácokat már nem érdeklitek, már mindent láttak és ez nekik elég volt.-dobtam nekik egy puszit és ott hagytam őket visszamentem a szobámba felöltözni.
-LIIZ!-hallottam Brian hangját és indultam is.
-Mi van?-álltam meg a szoba ajtajában.
-Miért vannak még itt?-kérdezte suttogva.
-Mert ostobák, azt hiszik ez komolyabb, én próbáltam felvilágosítani őket de hülyébbek mint a tegnapiak.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte és éppen akkor megjelent a "kisvörös."
-Jóreggelt!-csókolta meg Briant.-Folytathatnánk a tegnapit, ha..
-Hát, izé, tudod, ma Lizzel és a többiekkel leszek.
-És este?
-Közös vacsi.-magyarázott Brian, adva menniyre sajnálja, hogy le kell ráznia a lányt.
-Holnap?
-Majd kereslek, jó?
-Jah, persze! Én mentem!-váltott át mogorva üzemmódra a lány, de nem sajnáltam.
-Én szóltam előre!-böktem oda és levetődtem a tv elé.A másik két lány még maradt, de végig a konyhában ücsörögtek míg Zacky és Jimmy is meg nem jelent.
-Ó basszus!-mondták szinte egyszerre ahogy meglátták őket.
-Mikor jön a kaja?-kérdezte Zacky.
-Mostmár bármikor, de csak akkor kapsz, ha őket eltünteted.-Zacky felkapta a fejét, de határozottan megindult a lányok felé. Izgatottan hátrafordulva figyeltük Briannel és Jimmyvel, hogy mi fog történni.
-Hello, izé, az a helyzet, hogy le kéne lépnetek, oké? A napokban mi már úgyis lelépünk, így azt hittük egyértelmű, hogy ez ennyi volt.- ekkor egy hatalmas pofon és ajtócsapás.Zacky az arcát dörzsölgetve sétált felénk mi viszont a hasunkat fogva röhögtünk.
-Hogy mondhattad ezt így?-kérdezte Brian.
-Te se voltál jobb!-néztem rá.-De Zacky ezt még gyakorolnod kéne.-simogattam meg a felpofozott képét.A következő negyedórában már a reggelit falta mindenki szinte el se mozdultunk a tv elől a kanapéról. Anyu kihajtotta belőlünk a lelket napközben, síeléssel, meg túrákkal, de nem tudtuk elkerülni, kötelezővé tette. Két napunk volt még itt Franciaországban de szerintem mind vártuk már hogy haza jussunk, mert karácsony édes semmit tevés és sok alvás várt ránk.
-Tudjátok mit kéne?
-Mit?
-Rosszullétet színlelni és aludni!-dőlt rám Zacky nyűgösen.-Liz csinálj valamit fáradt vagyok.
-Jó, csinálok, ma ne szedj fel egy idegesítő csajt se és mindjárt fogsz tudni aludni.
-Naaaa!-háborogtak a srácok.-Vagy szedj fel te valakit.-javasolta vigyorogva Jimmy.
-Hidd el, ti annak nem örülnétek.
-Nem is tudnál felszedni senkit!-kezdett megint szekálódni Jimmy.
-Jimmy nyugi, hagyd!-próbálta Matt leállítani.
-Na jó, mutass rá itt bármelyik srácra és megszerzem!-tettem csípőre a kezem és elé álltam.-Magadra és arájuk nem mutathatsz!-néztem a többiekre.
-Jó!-dörzsölte össze a két kezét és elkezdett körbe nézni.-Ott!
-Melyik?
-Az a nagydarab!
-A hájas?-kérdeztem megrémülve.
-Nem, dehogy, az boldogan leállna veled. Az a kigyúrt!-Ahogy megláttam kiről is beszél mosolyra húztam a szám.
-Ez nekem lesz a legjobb! Köszi!-veregettem meg Jimmy karját és el is indultam a kiszemelt felé.

 Mintha észre se vettem volna sétáltam be elé, hogy mér ne tudjon kikerülni.
-Hé vigyázz!-szólt és ahogy oldalra kaptam a fejem már belém is vágódott, és hanyatt estem.-Hé, nem ártana odafigyelned!-támaszkodott fel, miközben rajtam feküdt. Felé fordítottam a fejem és elhallgatot.
-Nagyon sajnálom!-nyöszörögtem,mire hirtelen feltérdelt és felhúzott. -Nem lett bajod?
-Nekem? Tőled? Dehogy!-mosolyodott el, úgy tűnik ez könnyebb lesz mint gondoltam.-És neked? Nem lehetett kellemes, így alám kerülni.-húzta el a száját.
-Valójában, egész kellemes volt!-mosolyodtam most én el, mire felhúzta a szemöldökét, de elnevette magát.
-Azok ott a barátaid?Vagy valamelyik a pasid?-mutatott a fiúk felé, mire elnevettem magam.
-Igen, a barátaim.
-Nagyon ide bámulnak és mutogatnak.
-Igen, tudod, pont arról beszéltünk, hogy nem éppen vagyok az a lány, akire felfigyelnél.
-Akkor muszáj most meginnunk valamit!-Állt föl és tartotta a kezét. Épp hogy csak beletettem a kezem a kezébe olyan jó meleg volt a keze és olyan finom, de erős kézzel rántott fel, hogy még jól is esett.
-Nem akarlak feltartani!
-Örülnék neki, ha kicsit feltartanál, anélkül, hogy még egyszer el kelljen csapnom téged!Gyere, egy kávé, vagy ebéd bele férne nem?
-Akár!-kérettem kicsit magam, de úgy tűnt nem éppen egy olyan pasi aki ezt szereti. Elkapta a kezem és húzott maga után.
-Jut eszembe,Josh vagyok.-villantott felém egy csábos mosolyt és kezdtem megijedni, hogy nem is én cserkészek, hanem engem cserkésznek.
Az egésznapomat Joshsal töltöttem és kifejezetten jól is éreztem magam. Aztán már az órára pillantva jöttem rá, hogy mennem kellene a közös vacsira.
-Josh, nekem most mennem kell, de örülök, hogy elcsaptál és ilyen jól telt ez a nap.
-De most koppintasz?
-Mi? Úristen, dehogy!-nevettem el magam.-Családi vacsora, kötelező, de ha esetleg utána...
-Jó, itt várlak 9 kor!-kacsintott egy újabb csábos mosoly keretében és ott hagyott. Siettem az apartman felé, hogy még át tudjak öltözni, de a srácok már vártak.
-Liz, ez nagyon gonosz volt.-kezdte Jimmy.-Ez egy aljas trükk, hogy...
-Hé nem voltak kikötések, csak hogy őt szerezzem meg.
-És hol van?-kíváncsiskodott tovább Brian.
-Nem tudom, vacsi után találkozunk. Amúgy abszolút normális, nem olyan ostoba mint akiket eddig ti hoztatok haza.
-Hééééé!-háborodtak fel mind, de nagy vigyorral ott hagytam őket és már át is öltöztem. Vacsi alatt is, csak azt vártam, hogy végre mehessek, valószínűleg apu kiszórta mert csak annyit mondott, hogy érezzem jól magam, én meg fejvesztve siettem a megbeszélt helyre.
-Héé, na jól laktál már? Desszert minden meg volt?
-Nem igazán! -erre el is mosolyodott.-Gyere menjünk hozzánk, a barátaim még úgyse jönnek, mennek a szokásos esti vadászásra, szóval filmezhetnénk vagy valami.
-Jó, de csak ha meghívhatlak egy desszertre.
-Rendben!-mondtam és most én ragadtam meg a karját és húztam magam után. Ahogy felértünk már kapta is fel a telefont és rendelt valami desszertet.
-Ötperc és itt van. Addig megmutathatnád melyik a te szobád.
-Ömm...-nevettem el magam.-Szobára akarsz vinni? Komolyan? Tisztázzuk, hogy nem fogsz most ágybavinni, ebben biztos lehetsz.
-Rendben, azért csókért még mehetek?
-Talán, még nem tudom!-elmosolyodott és félretúrta a hajam és mikor már azt hittem, hogy megcsókol, adott egy puszit az arcomra.
-Addig hozzád se érek, míg nem kéred!-kacsintott rám és akkor kopogtak meg is jött a desszert. Vagy legalábbis azt vártuk, ehelyett a srácok álltak az ajtóbán és mindjárt közre is fogták Josht.

Life is just a game 31.

Heidi:

-Jimmy így nem kéne vezetni! Azt se látod, hol a kormány!
-Csitt! Megyünk, csak 15 perc az egész.
-Jimmy, sétáljunk!-kérleltem, de hát egyikünk sem volt olyan állapotban hogy egy autót képes legyen elvezetni.-Nem akarok meghalni!-Jimmy persze dühösen beszállt a kocsiba.-Szállj ki! És ha neki mész valaminek?
-Nem fogok, de te akkor sétálj haza!-vigyorodott el és már indította a kocsit.
-Jimmy!-próbáltam keményen rá szólni, de intett egyet és elindult. -ÁLLJ MEG!-kiabűltam utána, mikor felszaladt az az autó a járdára és aztán hirtelen belecsapódott egy villanyoszlopba.
-JIMMY!-futottam amilyen gyorsan csak tudtam, nem tűnt úgy hogy baja van, de nem volt magánál.-Segítsen valaki!-kértem a körülöttünk állókat, hogy segítsenek kihúzni a kocsiból, mert az autó füstölni kezdett.
-Hölgyem a mentősök azt mondták, hogy nem szabad megmozdítani!
-Fogja be! Nem fogom hagyni, hogy a kocsiban égjen!-hurrogtam le és próbáltam élesztgetni Jimmyt.-Héé, héé, hallasz? Jimmy semmi baj, mindjárt ide ér a mentő és...
-Heidi?
-Hála istennek!-sóhajtottam fel.
-Ez ... ez... kibaszott durva volt!-vigyorodott el.-Tiszta vidámpark!
-Jól vagy? Mozog mindened?
-Jah, jól vagyok, csak marhára szédülök!-mondta de azért felült.-Mindjárt jobb!
-Jó de maradj ülve, úgyis be kell mennünk a kórházba!
-Heidi lépjünk le, nem mehetünk kórházba!-kapta el gyorsan a kezemet.
-Mi?
-Ittasan vezettem!-próbált hirtelen felállni.
-Basszus Jimmy, a mentősök már mindjárt itt vannak, mondtam, hogy ne, ééééééén mondtam! Na jó ki fogunk találni valamit felhívom Skyet!-kaptam elő a mobilom és már nyomtam is a hívásgombot.

Matt:

Skye mobilja valószínűleg mikor beszéltünk eshetett ki.
-Nem láttátok Skyet? Itt hagyta a mobilját és csörög!-kérdeztem a srácokat a nappaliban.
-Vedd fel!-vonta meg a vállát Tony.
-Nem veszem fel!
-Ki hívja?-kérdezte Zacky.
-Heidi!
-Akkor vedd fel!-mondták egyszerre. Végülis ebből baj nem lehet, Heidit ismerem.
-Szia, Skye itt hagyta a mobilját és..-de hiába, Heidi közbe vágott.-Micsoda? Jól vagytok? Hol? De melyikbe? Jó, jó, felhívom! Máris indulunk. Jó, jó!
-Mi a baj?-fordultak felém a többiek.
-Autóbalesetük volt, bevitték őket a kórházba, de Jimmy ittasan vezetett így kell egy ügyvéd
-Na bassza meg!-pattant fel hirtelen mindenki.
-De jól vannak? Heidi?
-Jól vannak, nincs semmi bajuk. De most megyek hívok egy ügyvédet meg a menedzsert hogy intézzen valamit.Keresse meg valaki Skyet!

Brian:

-Menjen már gyorsabban!-szóltam idegesen a taxi sofőrre.
-Brian, nyugalom, nem lett bajuk!-próbált nyugtatni Skye, nem is értem hogy képes nyugodt maradni.
-Hogy ülhetett kocsiba ha enniyt ivott? És ha meghalnak?-morogtam magamban és ahogy megláttam a kórházat, még meg sem állt a kocsi én már nyitottam az ajtót.
-Hé, üdv, behozták a barátom és a feleségemet, Jimmy Sullivan és..
-Igen igen, 3. emelet 304-es vizsgáló.-válaszolt egyből a nővér így már rohantam is a lifthez. Pár embert löktem csak fel és csak néhány "bazdmeget" kaptam mire odaértem a szobához.
-Jól vagy?-kaptam, el Heidit és megöleltem.-Semmi bajod?
-Jól vagyok,de neked pihenned kéne.-kezdte a rinyát, így inkább csak megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondtam, madj elengedtem, hogy Jimmyt is elkaphassam.-Te idióta és ha bajotok lett volna? Megöllek ha kinyírod magad és a feleségemet!
-Csak azért csináltam, hogy ezt halljam!-tette a vigyorgó idióta képével a mellkasára a kezét és sóhajtott mint valami csöpögős jelentben.
-BALFASZ!-ordítottam a képébe.-Meghalhattál volna!
-Jó, igaz, felfogtam!
-És mit mondtak a zsaruk?
-Egy hónap múlva lesz a tárgyalás, a turné után.-mondta Heidi.
-Szerencse!-sóhajtottam fel és így kissé megkönnyebbültem. Aztán megjelentek a többiek is és ment a diszkurzus az orvosokkal, hogy hadd menjünk el, hogy holnap indulhassunk.


Heidi:

Legalább este 10-re visszaértünk a hotelbe, így még volt időnk kipihenni magunkat a holnapi indulás előtt.
-Velem alszol?
-Nem Brian, menj szépen a szobádba.
-Miért nem?
-Még nem tartunk ott!-paskolgattam meg az arcát.
-Ígérem nem nyúlkálok!
-Nem, nem nem! Tartom magam!-kacsintottam rá, de elkapta a derekam.
-Csak annyit kértem, hogy aludj velem, a többi meg úgyis alakul.
-Nem,..-kezdtem de egyből megcsókolt, kicsit eltoltam magamtól.-még nem alakul...-de megint csak nem hagyott.-Fejezd be! Menj aludni!-toltam el mosolyogva és bementem a szobámba. Egész jól alakulnak a dolgok, feltéve hogy nem jön megint valami közbe.
Korán Reggel Matt ébresztett mindenkit, hogy indulni kell. Halál kómásan kóvályogtunk mindannyian le a buszra, de nem csoda hogy Matt hajtott minket, este koncert, és utána már mennünk is kell tovább mert holnap este már másik tagállamban lesz koncert.
Felzsúfolódtunk és nem meglepő módon mind kidőltünk szinte azonnal.
-Skye, gyere már kicsit!
-Mi van húgi?
-Csak gondolkodtam, van ugye egy hetünk még a turnéból, mi lesz ha hazamengyünk?
-Hogy hogy mi? Egy kis pihi, aztán jön a klip, pihi.
-Nem úgy értem, a srácokkal. Brian?
-Ne, elakarsz költözni?-képedt el.
-Nem, nem tudom, a férjem... azt hiszem... a ház kicsi lenne nekünk és, fura is lenne... van más megoldás?
-Heidiii ez komoly? Ott hagysz minket?
-A férjem.
-NeM IS!-ölelt meg nevetve.-Majd ha haza érünk kitaláljuk, hogy hogy legyen, jó?
-Jó! Szeretlek tesó, és nem hagylak el!-húztam magamhoz és megöleltem.-Tudod mire gondoltam még?
-Na mire?
-Visszafestetem a hajam feketére.
-Mikor?
-Ma estére, eljössz velem ha megérkeztünk befestetni? Meglepek mindenkit.
-Úgyérted Briant?
-Nem akarok szőke lenni, Michelle is az volt!-fintorodtam el, de persze jó testvérhez híven csak kinevetett.
Ahogy megérkeztünk már kerestük az első szalont. Sokáig elidőztünk, már csak akkor találkoztunk a srácokkal, mikor a koncert előtt készültünk.
-Hello Skye, és Skye?-nézetek meglepve a fiúk.
-Na ez durvaa! Agyrázkódás, tuti!-ült le gyorsan Jimmy, mire csak felnevettünk.
-Nyugi, Én Heidi vagyok!
-Gyönyörűűű!-karolt át Brian hátulról és belepuszilt a hajamba.-A régi Heidim!

Nobody's perfect 13.

A vacsora után anyuék visszamentek az apartmanukba, mi viszont lent maradtunk még.
-Szóval arról beszéltünk, hogy ...mi is volt az a csók?-kezdett bele Jimmy.
-Én csak gondoltam segítek neki lerázni a csajt erre egyszercsak anniyt mond, hogy bocsi és lekapott. Nem az én hibám!
-Jól van, nem volt jobb ötletem!-magyarázkodott Zacky is.
-Na jó, Lizzy a szülinapodon jobb lesz!-karolt át Brian vigyorogva, mire persze Zacky és Jimmy máris faggatózni kezdtek.
-Brian fejezd ezt be! Nem lesz akkor semmi!-löktem le a vállamról a karját.- Poén oké, barátok vagyunk oké, de ne hidd azt hogy ez komoly!
-Jó, jó, persze!-legyintett, de nem tűnt úgy mint aki komolyan vette amit mondok.Pedig igaz, nem szeretném azért elveszíteni a srácokat, mert alkalmanként nőhiányban szenvednek...de talán ezt én rontottam el...hülye ötlet volt Zackynek segíteni...
-Hé Liz iszol valamit?
-Jézusom nem! Örülök, hogy a mai napot is túléltem a tegnap után. Én inkább aludnék! Egésznap!-nyújtózkodtam egyet, és lepattantam a székemről.
-Maradtok?-kérdeztem, de csak összenéztek így egyedül elindultam.
-Na várj, jövök!-kapta el a vállam Matt és kicsit masszírozta
-Uhh, ez nagyon jó!-nyögtem fel, mire gonoszan felnevetve már abba is hagyta.-Nézünk valami filmet?
-Matt aludni akarok, csak akkor ha nem gáz hogy alszom!
-Nekem nem!-vigyorodott el, -Felajánlom magam  párnának.
-Kénytelen vagy, csak a nappaliban van tv!-kacsintottam rá és már be is léptünk a házba.Elmentem átöltözni pizsibe, és ahogy ez sikerült felkaptam a takarómat és indultam ki Matthez, aki már bekészített popcornt, chipset és a filmet is.
-Na mit nézünk?
-Star Warsot.
-Jaj, nem igazán szeretem!-húztam el a számat, mire kikerekedett szemekkel meredt rám.-Jójó, tök jó film, jó lesz én úgyis alszom!-erőltettem egy vigyort gyorsan magamra és próbáltam szépen nézni, hátha még menthető.
-Na jó, mivel elég jó barátok vagyunk úgy teszek mintha ezt most nem is hallottam volna!-hunyorgott rám, és lehuppant a kanapéra.-Na gyere ide!-simította meg a mellkasát aztán elmosolyodott. Ráugrottam a kanapéra és bekucorodtam mellé nyakig betakarózva.
-Kérsz kukoricát?
-Nem, nincs kezem!-bökdöstem meg a takaró alatt az oldalát.
-És ha a szádba tömöm?-kérdezte mire kitátottam a számat.-Várj, csukd be a szemed!-mondta, és bár féltem mit kapok becsuktam. Két pillanat se kellett és már az egész popcornos tálat a képemben érezhettem.
-Basszus Matt, te fogod kimosni a vajat a hajamból!-vágtam hozzá a tálat dühömben.-Most popcorn illatom lesz!-vágtam sírós fejet.Aztán berontottak a többiek.
-Hát ti?Te nem alszol már picilány?-kérdezte Brian, és odajött, majd eldőlt  a kanapén.
-Én akartam, de párnám átment piszkálós üzemmódba.
-Miért van tele a kanapé popcornnal?.kérdezte Zacky miközben elkezdte felcsipegeteni a kiszsemeket. Kicsit émelyítő volt, ahogy extra nagy gyorsasággal igyekezett az összeset betömni a szájába.
-Matt rámborította!
-Ez megmagyarázza miért van ilyen finom illatod!-szorongatott meg hirtelen Zacky.
-Ohh igen, kaja szagod van, vigyázz, mert még megharap!-figyelmeztetett komoly képpel Jimmy.
-Na jó megyek lefürdök!-bújtam ki Zacky öleléséből és betrappoltam a fürdőbe. Megmostam a hajam, folyattam magamra a forró vizet aztán szaladtam is át a hálószobámba. De beérve hiányzott a takaróm, így bementem Matt hálójába.
-Matt nálam a takaród tied lehet a vajas popcornos!-ordítottam és már másztam is be az ágyamba magamra húzva a jó meleg takarót. Szerencsére hamar kikapcsolt az agyam és így könnyű volt elaludni.

-Liz, Liz kelj fel!
-Hagyjatok!
-Liz, gyere már! Brian vagyok, kelj fel!
-Hova menjek?-nyöszörögtem, és átkoztam magam, hogy miért nem zártam kulcsra az ajtót.
-Van egy meglepetésem, szeretnék bocsánatot kérni.
-Megbocsáltok, ha hagysz aludni!
-Kérlek!
-Brian én kérlek, bújj ide mellém és aludjunk, vagy csak hagyj aludni!-morogtam és hátat fordítottam nekem, közben a fejemre húzva a takarót. Éreztem, hogy befekszik mellém az ágyba és magára húzza  a takarót, de aztán már újra elnyomott az álom.
Reggel éreztem hogy valaki átkarol és ösztönösen meg is fordultam. De ahogy kinyitottam a szemem és megláttam az alvó Brian felordítottam.
-Mi az isten?!
-Mi, mi van?-nyitogatta a szemeit és kapkodta a fejét.
-Mit keresel az ágyamban?-ugrottam ki.
-Este mondtad, hogy maradjak, csak had aludhass.
-Mikor?
-Bejöttem hajnalban és..-magyarázott de berontott Jimmy egy sítalppal, Matt a párnájával és Zacky a kukoricás tállal.
-Mi baj?-kérdezték, aztán meglátták Briant az ágyamban.-Ne már ez most komoly?
-Mi?-hüledeztem, aztán leesett mire gondolnak.-Nem volt köztünk semmi! Csak belópózott az ágyamba.
-Így volt!-vigyorodott el Brian.
-Tünés kifelé! MINDANNYIAN!-már már visítottam. Nem tudom felfogni mennyire rossz ötlet volt a négy sráccal együtt lakni. Ahogy kimentek visszabújtam az ágyamba és próbáltam aludni, de már hiába... nem ment!Felrántottam az ajtót és kimentem reggelit rendelni.
Amíg vártam a palacsintáimat mesét kerestem a tvben, és meglepetésemre egyik srác se volt sehol. De vajon hova az istenbe mentek? Ennyire ijesztő lehettem, hogy most inkább mind itt hagytak? Gondolkodtam el, hogy hogy a fenébe tűntek el ilyen gyorsan. Benéztem minden szobába, sehol senki. Hmmm... végre kicsit egyedül vagyok!És ezzel már özönlöttek a jobbnál jobb ötletek, hogyan is használhatnám mindezt ki.Megjött a palacsintám, így kényelmesen leültem a mesém elé meg enni, majd beültem a jacuzziba és bömböltettem a zenét amire a vízben áztatva magam énekeltem hangosan.Utólag rájöttem hiba volt, mert nem hallottam mikor megjöttek a fiúk.
-Hééé, jöhetünk mi is?-jelent meg Jimmy és már dobálta is le a ruháit.
-Jaj ne várj, Jimmy én...-hebegtem és próbáltam megállítani, de már késő volt.
-Hé hol vagytok? Ú jacuzzi?-indult meg Matt is.-Várj azt hittem nincs is fürdőruhád.-húzta össze a szemöldökét aztán hirtelen elképedt, akár csak a már mellettem ülő Jimmy.
-Te pucér vagy?!-ordította el magát Jimmy és próbált a víz alá nézni.
-Na jó komolyan mondom, ennél rosszabb már nem lehet. Egyik lesmárol, másik beszökik az ágyamba, ez meg itt stíről.-dühöngtem.
-Hé és Matt?-kapta hirtelen Jimmy a fejét Mattre.-Te nem stírőlöd?-kérdezte tőle aztán vigyorogva mire tarkón csaptam.
-Bunkó!-mordultam fel, de aztán Matt segített. Odahozott egy törülközőt, meg egy köntöst így nagy ügyesen kikászálódtam a jacuzziból, hogy Jimmy ne láthasson semmit.
-Hol voltatok, azt hittem hagytok egy kis teret és egyedül lehetek...
Neked csináltunk ajándékot!-szakított félbe Matt és ez egészen meglepett.
-Mégis mit kapok?
-Öltözz fel, aztán menjünk Brian és Zacky már vár!-vigyorgott Matt, így jó szorosan magamhoz ölelve mindent amivel takargathattam magam elszaladtam átöltözni. Már épp a bakancsot húztam fel, mikor Jimmy már nagyon türelmetlen lett.
-Na jó mindjárt nem is adunk semmit, igyekezz asszony!
-Én sietek és követelem az ajándékom!
-Mi?! kapott fel Jimmy és a vállára dobott, majd elindult velem kifelé.Lesétált velem a közös épületbe és ott letett.
-Hát itt mi  van?-kérdeztem és körbenéztem. Aztán észrevettem a kedvenc kajáimat és pár hangszert a egy asztallal szemben.
-Kapsz egy romantikus ebédet, a mi zenei kíséretünkkel aiért az őrületbe hajszoltun k, hogy nem hagytunk egyedül.
-ÚÚÚ, NAGYON ÉHES VAGYOK!-ültem le gyorsan ujjongva a számomra megterített asztalhoz. A srácok vigyorogva elfoglalták a hangszerekkel a helyeiket és játszottak, csak nekem!