Epilógus

Miután a lányok hazaértek a divatbemutató után Ana és Allie összefont karokkal állt Taylor elé, elállva az útját.
-Mi van veletek?-kérdezte nővérét és barátnőjét, akik csak csúnyább szemeket meresztettek rá.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte nyugodt hangon Ana, de Taylor értetlenül meredt rá.
-Úgy tettél mintha nem emlékeznél!-kezdte Allie is valamivel élesebb hangon.
-Nem tehettem mást!
-Mi van?Taylor ennyire hülye nem lehetsz?
-Allie mire lenne jó, ha tudnák? Meg vannak nélkülem!
-Hugi láttad Mattet? Láttad menniyre ki akasztja, hogy azt hiszi nem emlékszel rá, hogy jóba lettetek?
-Ana..
-Ne! Ha direkt kínzod inkább hagyjuk, de én nem fogok falazni!-mondta elkeseredett hangon és berontott a szobájába.
-De én nem akarom őket kínozni, pont ez az! Így nem kell úgy együtt lennem Briannel, hogy Zackyt bántsam, vagy Mattre nyomást gyakorolni, mert Valaryvel jár... Mindenkinek jobb így!
-Taylor ez nem igaz! Csak neked könnyebb így!-Nézett szúrós, számonkérő szemekkel Allie de Taylor lesütött fejjel ült le a földre. Allie átlépett rajta és kilépett a bejárati ajtón.

Taylor úgy egy félóráig ült a földön és csak gondolkodott a hallottakon, majd hirtelen ős is kilépett a bejárati ajtón és elindult az éjszakába.Céltalanul bolyongott végig csak a földet bámulva. Ahogy bolyongott lassan hideg esőcseppeket érzett a hátán. Végre felemelte a fejét és körbenézett, ismerős környéken járt,de nem ment tovább.
-Taylor? Mit csinálsz itt?
-Matt? Én..Én nem tudom.-rázta meg a fejét.
-Gyere, megázol aztán megfázol nekem!-sietett oda hozzá Matt és ráborította a bőrdzsekijét és elkezdte terelni Taylort a régi jól ismert úton.Habár nem is tudta, hogy a lány felismerte, sőőőt emlékezett a helyre, ahol nem véletlenül tántorodott meg. Mikor a házhoz értek Taylor lefékezett és nem bírt tovább menni.
-Baj van?-kérdezte Matt aggódva,de Taylor sóhajtott egy  nagyot egy és tovább mentek.Matt lassan benyitott maga elé engedve Taylort aki a nappali felé vette az irányt, ahol néhány érdekes arccal találkozott.

Ahogy Michellet meglátta megfeszültek az izmai.
-Taylor? Hát te?-kérdezte aztán mosolyogva Jimmy.
-Itt állt egy utcával lejjebb.-mosolygott boldogan Matt.
-Egyedül?-csillantak fel Brian szemei és arrébb lökve a félig rajta fekvő Michellet felállt.-És hol a vőlegényed, nem kéne vigyáznia rád?-Taylor még mindig csendesen meredt az ismerős arcokra és lassan könnybe lábadt a szeme. Megfordult és kirohant a konyhába. A fiúk értetlenül egymástól választvárva néztek össze majd Brian utána ment.
-Hé minden oké? Rosszat mondtam?
-Nem Brian! Nem mondtál semmi rosszat!-nézett fel rá Taylor a konyha padlóján ülve.
-Akkor miért...-kezdte a mondandóját a gitáros, aztán elhallgatott.Kikerekedett szemekkel bámulta a lányt.-Azt mondtad? Te ... Briannek hívtál?-kérdezte mire Taylor szája kis mosolyra húzódott. -Úristen, te emlékszel!-kapott a fejéhez.
-Kérlek!
-Mit? El kell mondanunk!
-Nem! Nem lehet! Új életet kezdtem és ti is. Boldogok vagytok!
-Ki boldog?
-Te! Jimmy!
-Én? Ezt miből veszed? Végig azzal gyötörtem magam, hogy tönkre tettem az életed!
-Brian nem! Új életet adtál és sose fogom tudni eléggé megköszönni! De..
-De mi? Ennyi? Ami velünk volt, ami kialakult köztünk... ennyi? -Taylor feltápászkodott a földről és megölelte a fiút.
-Nézd! Ismerlek! A nyakad ki van szívva, Michellehez voltál bújva, kavarsz vele! Kijött az albumotok, gondolom dolgoztok újabb számokon. Nekem, Nekünk a lányokkal nincs már túl sok helyünk ebben  az életben, már itt van Valary és Michelle.
-De ők..
-Nem! Ismersz! Nem tudnék kedves lenni Valaryvel még ha Matt és Allie is baszták ezt el!
-De az senkit nem érdekel! Itt vagyunk mi! Többiek!-próbálkozott kétségbeesetten Brian,de Taylor szemében csak gyűltek a könnyek. Magához húzta a fiút és szenvedélyesen megcsókolta. Olyan hévvel amilyennel még soha senkit!
-Adj még egy kis időt!-súgta a fülébe a levegő után kapkodó gitárosnak és kisietett a konyhából.
Matt mellkasába szaladt, ahogy ki akart menni az ajtón.
-Baj van? Bántott? Megverem!
-Nem, nem ! Csak nagyon fáradt vagyok és fáj a fejem!-simogatta a halántékán a még jól látható heget amit csak néhány kósza tincs takart valamennyire.
-Haza kísérlek!-jelentette ki Matt..
-Nem, nem kell! Jobb ha sétálok! Úgyis haza találok!-sietett volna tovább Taylor de Matt fogta a karját.
-Várj!-kérlelte.
-Matt nem lehet! De tudd, hogy nem haragszom! Imádlak!-ölelte meg a fiút aki teljesen elképedt aztán kiszaladt az ajtón.
-Emlékszik?-nézett kérdőn a konyhából kilépő gitárosra aki csak lehajtott fejjel kullogott tovább.

2005 június.

-Na jó ez lesz az első nagy fellépésünk! Ne csesszük el!-mondogatta Matt barátainak a backstageben, várva a koncert kezdését.
-Basszus el se hiszem hogy itt vagyunk! Sikerült, olyan hihetetlen!-ámuldozott Zacky!
-Dehogyis! Én már régen is megmondtam, hogy rocksztár vagyok!-vigyorgott önelégülten Synyster.
-Igen, mind emlékszünk arra az estére!-dörzsölgette az arcát Zacky.
-Majdnem mind!-nézett rájuk komolyan Rev. Nemsokára bekopogtak a srácoknak, hogy mehetnek a színpadra és így is volt. Nekiindultak amíg a színpad mögött nem pillantott meg Zacky két nagyon ismerős mosolygos arcot. Otthagyva a srácokat elszaladt, a fiúk meg értetlenül utána.

-Taylor Allie!-ölelte meg őket örömében!-Olyan rég láttalak!-engedte el őket aztán aztán furán tekintgetett Taylorra.-Bocsi, bocsi, nem tudom hogy emlékszel e rám pár évvel ezelőtt.
-Zackyyyyyyy, nyugi, emlékszem! Téged nem lehet elfelejteni.-mosolygott mire a gitáros szorongatni kezdte majd ugrált vele örömében. Mire a többiek is odaértek csak boldogan vigyorogva ordibált.
-Emlékszik, emlékszik, emlékszik!-majd elengedte, hogy meg mutassa a többieknek is kiről is beszél.
-Sziasztok fiúk! Hiányoztatok!-mondta Taylor, mire Matt szintén ölelgetni kezdte!
-Jó látni hogy végre boldog vagy és minden oké!-súgta oda neki.
-Köszi, de már akkor is..
-Tudom, hogy emlékeztél.-súgta még a fülébe, majd elengedte. -Allie csini vagy! Igazi bomba nő!
-Hát igen Matt, ezt mind elvesztetted!-vigyorgott a fiúra majd megölelték egymást.
-Brian? Nem is köszönsz?-kérdezte félve Taylor, mire Brian arca zavart lett.
-Én igeeeeeeeen!-ölelte meg Jimmy.-Ana? Vele mi van? Minden oké vele?
-Nem tudom! Pár hete elköltözött és csak ritkán beszélünk.
-Hova?-kérdezte egyszerre Matt, és Jimmy.
-Angliába! Charliehoz!-válaszolt Allie, és kicsit arrébb húzta őket hogy tudjanak beszélni.Közben Brian közelebb lépett Taylorhoz de nem nézett rá, csak az arca mellé tette a sajátját és úgy súgta a fülébe.
-Elég időt adtam?
-Azt hiszem.-húzta mosolyra a száját a lány.
-Akkor a koncert után!-suttogott még mindig a lány fülébe.
-És mi van Michellel? Azt rebesgetik együtt vagytok.
-Rád régebb óta várok!-mosolyodott már el ő is és adott egy puszit a lány arcára. -És különben is ennyivel ha mondhatjuk úgy tartozol!-mondta és hátra lépett annyira hogy egymás szemébe nézhessenek.
-Miért is?
-Mert ott hagytál mikor végre visszakaptalak. Kárpótolnod kell!
-Aham! Értem. És ha nem tehetem?-kérdezte mire fel is emelte a kezét ahol villant egy gyűrű a gyűrűs ujján.
-Egy éjszaka nem számít ha úgy nézzük hogy 5 éve várunk rá.-duruzsolta halkan Syn és mindketten elvigyorodtak.

-És Valaryvel minden rendben?
-Igen, de remélem...
-Nem nem haragszom rá, csak...
-Csak haragszol.
-Nem! Boldog vagyok! És csinos!-nevette el magát. Modell lettem én is és divattervező, mindig ezt akartam.
-És van valaki aki...
-Matt! Számít ez? Már évek óta együtt vagytok.
-De jó lenne tudni, hogy jobb vagyok mint ő.-mondta mire Allie nevetni kezdett.
-Hülye vagy! Én meg mennyasszony te meg boldog szóval menj!-ölelte meg a fiút aztán már mentek is a srácok életük első igazán nagy koncertjére. Lemezbemutató turnésorozatuk első állomásán.

43.rész

Úúúúúúúúúúúúúúúristen gyerekek 10000 megtekintés! Leszédültem az ágyamról ahogy megláttam, hát nagyon köszönjük, tényleg!! Remélem évvégére 20000 fölött leszünk :D

Viszont a nagy öröm mellett rosszabb hír is van, itt az új rész a The beginninghez, de ez egyben az utolsó is! Nem akartunk előre szólni, hogy ne keseredjetek el, .... de cserébe jön majd egy új fic, amin gőzerővel dolgozunk, illetve a Faithez is érkeznek lassan az új részek :) Jó olvasást!!

A kórházban mire Allieék beértek már csak Ana és Brian maradt. Kint ültek a váróban, feldagadt vörös szemekkel, előre görnyedve, síri csöndben. Lassan sétáltak oda hozzájuk és mielőtt megszólaltak volna csendben leültek. Pár perces csend lett urrá, mire Ana felsóhajtott és remegő hangon belekezdett.
-Annyit mondtak, hogy nagyon erősen megütötte a fejét, fel is szakadt, illetve még a koponyája is helyenként megrepedt, ami duzzanatot okozhat. Nem kizárható, az hogy csak egy agyrázkódással megússza, de az is lehet, hogy kómába esett vagy hogy komolyabb sérüléseket is szenvedett.
-Milyen komolyabb sérülés?-kérdezte félve, egész halkan Allie.
-Amnézia, agyvérzés...-szólalt meg rekedtes hangon Brian, majd felállt és kisétált. Allie pár perc után, hogy senki nem indult a gitáros után, kiment, hogy megnézze mi van vele.
-Brian?-látta meg az épület előtt a járdapatkán ülve.-Nem kérdezem, hogy minden rendben van-e mert tudom, hogy nem, de akarsz beszélni róla?
-Az egész az én hibám! Ha nem vagyok olyan hülye, hogy a tetőre mászok.
-Ne okold magad, mind piásak voltunk és idióták.
-De nem, miattam esett le, mert ráléptem a kezére, nem vettem észre hogy felkapaszkodott.
-De hát kimondtad, nem vetted észre, nem a te hibád.
-De Allie, felfogtad hogy lehet, nem is emlékszik majd semmire? Hogy azt se tudja milyen saját maga, hogy milyen életet élt, hogy mi kik vagyunk? Hogy ÉN ki vagyok?
-Rendbe fog jönni! A Sandersek szívósak!-ölelte meg Allie a kétségbeesett gitárost, de még kint maradtak és próbált lelket önteni belé.

-Maguk Taylor Sanders hozzátartozói?-lépett a társaság elé egy nővér. Egyhangú igen válasz jött.-Ki a legközelebbi hozzátartozó?-Matt és Ana egyszerre pattant fel, a nővér elmosolyodott.
-Ana Sanders, a nővére vagyok, ő a bátyjánk Matt Sanders.
-Jöjjenek velem kérem!
-Természetesen, de hova megyünk?
-A doktor úr beszélni szeretne önökkel Taylor állapotáról.-miközben mentek Ana és Matt megfogták egymás kezét és úgy sétáltak be az orvoshoz.
-Üdvözlöm önöket!-köszöntötte őket az orvos Taylor ágya mellett.-Amit eddig megtudtunk, hogy nagy valószínűséggel egy két dologra nem fog emlékezni, ha képes lesz magától felkelni. Annak érdekében, hogy ne kapjon sokkot, ha az emlékezet kiesés tényleg fenn áll mesterséges kómában tartjuk amíg a koponyacsonti repedések, a halántéknál és homlok csonton helyre jönnek.Erre szükség van, illetve azt tudnám javasolni, hogy ha felébresztjük, egy csendesebb nyugodtabb helyre vonuljanak fel. Ne abba a környezetbe, ahol mindennapjaikat élik, ugyanis úgy nehezebb feldolgozi a betegnek, hogy mennyi mindenre nem emlékezhet, és sürgetni akarják a folyamatot,ami megjegyzem hetekig, hónapokig akár évekig eltarthat.
-Azt mondja költözzünk el?-kérdezte Ana sokkolva.
-Azt javaslom, nem kell elhagyni az országot, csak csendesebb helyre húzodjanak félre, amíg a gyógyulás folyamata tart.

1 hónap múlva

-Na eljött a nagy nap!-szorította meg Ana Allie és Matt kezeit.
-Jaj csak rám emlékezzen!-imádkozott Allie izgatottan.Lassan elindultak a kórterem felé, ahol a doktor úr várta őket. Brian, Zacky, Jimmy idegesen várakoztak a váróban fel alá járkálva. Charlie még a baleset estéjén haza repült, vagy legalábbis el. Próbálták elérni de csak egy képet hagyott és egy üzenetet, hogy neki ez sok volt és el kellett mennie. Senki nem tudta kinek, vagy mire vonatkozik.
-Jó napot!-köszöntek ahogy beléptek Taylor szobájába. Az orvos már az infúzióba fecskendezte a szert, amelytől várták a csodát, hogy Taylor felébred. Úgy egy félórába telt, mire elkezdte nyitogatni a szemeit. Először Alliet és Anat látta, a másik oldalán Matt állt. Eltelt pár perc mire úgy gondolták teljesen magánál van, és érdeklődve nézett körbe, hogy hol van.
-Ana mi történt?-kérdezte rekedten, mire az orvos pá korty vízzel meg is itatta.
-Volt egy kis baleseted, de most már jól vagy!
-Allie? Alig ismerlek meg, rózsaszínes a hajad.-furcsálta a lány frizuráját, aztán Matt re nézett aki mosolyogva várta, hogy mi lesz.
-Te hogy hogy itt? Mit csináltál már megint? Még itt is segítség kell?-kérdezte szinte letámadva Mattet, aki a meglepettségtől megszólalni se tudott. Ana intett neki, hogy menjen ki, aztán ki ment ő is utána.
-Ana nem emlékszik arra, hogy kibékültünk.
-Nyugi emlékezni fog, lehet a srácokra emlékszik.-bíztatta de aztán vissza is sietett a húgához, akit közben Allie kérdezett, hogy mikre emlékszik?
-Emlékszem, hogy Nick-kel szakítottam. Más a szokásos. De mikor mehetek haza? Texas már biztos hiányol, mióta vagyok itt?-rohamozta meg a körülötte állókat, akik csak csendesen összenéztek.

1 évvel később

2001 nyár

-Allie mehetek már?
-Még nincs készen a sminked. De mennem kell, már kezdődik a bemutató.

-Mehetsz te top modell!-engedte el Allie és Taylor már el is robogott. De nem maradt egy perc nyugta sem, mert felbukkant Ana Mattel Briannel és Zackyvel.
-Szia!-köszöntek Allienek, aki mindenkit végig ölelgetett, aztán hátulról figyelték Taylort a kifutón.
-Azt mondtétok emlékszik, akkor miért modellkedik, hol a vagány Taylor?-értetlenkedett Brian.
-Nem emlékszik még mindenre, de valamelyik nap mikor vásároltunk meglátta a boltban a Sounding the Seventh Trumpetet és mondta, hogy mintha már hallotta volna ezt a nevet,hogy "Avenged Sevenfold" aztán, hogy belehallgatot felismerte a hangod.-magyarázott Mattnek Ana.
-De akkor mi miért vagyunk itt? Ránk még mindig nem emlékszik?-kérdezte Zacky.
-Nem tudom, néha beszélt álmokról ,mikor elvileg nálatok voltak.-nézett Allie Zackyre, aki elmosolyodott, ahogy eszébe jutott az éjszaka mikor szétázva hozzájuk menekültek.Taylor hirtelen felbukkant és ahogy meglátta a fiúkat kérdőn nézett a lányokra. Méregette a fiúkat és szúrós szemmel nézett körbe a kis társaságon.
-Miért vannak itt és kik ők?-kérdezte félig suttogva barátnőjét, de a fiúk is hallották. Matt arca riadt lett.-Nem rád értettem! -intette le, de még mindig mogorva volt vele. -Jut eszembe!-csapott a homlokára, mire mindenki szeme felcsillant. -Láttam az albumodat, egész jó lett.
-A mi albumunk is.-nézett rá Brian,mire Taylor kicsit hunyorogva nézett rá vissza.
-De érdekes, mintha már találkoztunk volna. Veled álmodtam, egy orbitális barom voltál.-nevette el magát de a kezét nyújtotta.-Taylor Sanders.
-Synyster Gates!
-Mi? Biztos nem foglak így hívni, ez.. ez béna!-kezdett nevetni, akárcsak Brian. Mintha emlékezne, hogy mit ígért neki, hogy semmiképp nem hívja majd a művész nevén. Taylor aztán a mobiljához kapott.
-Bocsi mennem kell, vár a vőlegényem!--mondta és el is szaladt.
-Hogy mi van?-akadtak ki a srácok.
-Nyugi, nem akartuk mondani, hogy elgyertek...
.De hát, akkor ez az... fölöslegesen tartom távol magamtól...úgyse akarna velem lenni.-háborgott Brian.
-Brian nem érted. Nem sürgethetjük ami nem megy...-magyarázott Allie, de a gitárosok intve elindultak ki felé.
-Matt...
-Nem baj, majd még próbálkozom, előbb utóbb emlékezni fog.-mondta szomorúan és megölelte a lányokat.-Megyek mert Mich és Valary már várnak... de azért valamikor ha van kedvetek át ugorhatnátok, még nem is ünnepeltünk, hogy megjelent az első albumunk.
-Majd beszélnünk!-integettek a lányok és nézték ahogy kisétál, fejét lógatva.
-Nehéz el hinni, hogy elkezdett beindulni a karrierjük.-sóhajtott Allie.
-Ugyan ez még semmi, még többre is viszik majd. Csak azt sajnálom, hogy nélkülünk, Nem segíthetünk nekik és nem lehetünk melletük.Már nagyon eltávolodtunk.-szomorodtak el a lányok is, de bele kellett törődniük. A srácok karrierje beindulni látszik de már Valary és Michelle segítésével.

Na hivatalosan ez lenne az utolsó rész, de egy epilóguson még dolgozunk, aztán egy új fejezettel egy fiction veszi kezdetét :)

42.rész

-Tudod egyáltalán hogy mehetsz fel oda?
-Jimmy...az én házam,... természetes, hogy...-magyarázott Taylor aztán elhallgatott.-Nem, nem tudom, hogy ment fel...-Jimmy nevetni kezdett,Taylor viszont csak durcásan meredt maga elé.
-Ana sem tudja?
-Nem tudom!-ült le a földre durcásan Taylor.
-Jó akkor megkeresem!-indult el Jimmy otthagyva Taylort aki aztán hirtelen felpattant és elkezdett felmászni az ereszcsatornán.Már majdnem a tetőn volt, éppen felkapaszkodott Mikor Brian véletlen rálépett a kezére. Taylor fájdalmasan felordított és ahogy Brian hátrébb lépett és elengedte a tetőt.

-Hát te mit csinálsz itt?-lépett be Jimmy Ana szobájába, ahol a lány az ágya mellett ült a földön és egy albumot nézett.
-Csak próbálok erőt gyűjteni.-sóhajtott de nem nézett fel Jimmyre, aki már be is csukta a szoba ajtót és leült a lány mellé.
-Mi ez?-kérdezte az albumra rakva a kezét, hogy maga felé fordíthassa.
-Az életünk régen! Mindig buliztunk, hülyültünk. Mikor kicsik voltunk Mattel mindig bandáztunk Taylor pedig mindig hisztizett, hogy kimarad mindenből. Féltékeny volt nagyon.-mosolyodott el a lány és mutogatta a képeket.-A rák megváltoztatott mindent.
-De már nincs, újra élheted a régi életedet. Nincs már semmi baj.-simogatni kezdte a lány tarkóját, majd végig húzta a kezét a lány hátán.
-Sajnos nem!-jelentette ki és félre rakta az albumot.-Minden megváltozott... majdnem meghaltam, majdnem elvesztettem az életemet, pedig előtt ez sosem érdekelt. Ez teljesen megváltoztatott. Nem tudok tovább így élni, örülök hogy egyáltalán még élek, nem pocsékolhatom el.
-Miről beszélsz?-ijedt meg kicsit Jimmy, sejtette, hogy mi fog most következni.
-Nem maradok itt! Taylort nem fogom magammal kényszeríteni, de nem maradok. Befejezem a sulit, kezdek magammal valamit és végre vigyázok magamra. Kaptam egy új lehetőséget és nem akarom a bulikra és piára pocsékolni.
-De mi is kaptunk egy új esélyt.
-Nem Jimmy! Bárkit találsz akivel boldog lehetsz, de az az élet ami rád vár már nem nekem való. Hidd el, hogy össze fog nektek ez jönni. Híresek lesztek, igazi rocksztárok, számtalan kis rajongó csajjal, de hogy veletek ezt végig csináljam nem menne. Sajnálom!-mondta Ana halkan, szinte már suttogva és felállt. Elindult az ajtó felé mikor Allie tépte fel az ajtót sírva.

 -Mit keresek itt?-nézett körbe Charlie a szobában.
-Behoztalak, hogy tudj aludni!-szólalt meg Zacky a földről.
-És te miért vagy a földön, Hugo?-Zacky keserűen nevetett fel.
-Zacky! ZACKY!-hangsúlyozta.-Amúgy meg nem akartam melléd feküdni, hogy kiütötted magad, még azt hiszik, vagy hiszed, hogy megerőszakoltalak.
-Jaj, mert olyan lánynak nézek ki, aki még életében nem volt pasival igaz?
-Hááát, ki tudja mit takar ez a vad külső.-sóhajtott még mindig a földről Zacky.
-Vad?-gondolkodott el Charlie és Zacky felé lemászott az ágyról.-Mi van ha legalább olyan vad a belsőm mint amilyennek tűnök?-kérdezte mire Zacky szája széle egy kis mosolyra rándult.
-Hát akkor az valakinek nagyon nagy mázli.-mondta még mindig mosolyogva de már felkönyökölt.
-Valakinek? Vagy inkább neked?
-Erre most válaszolnom kéne?
-Nem feltétlenül kell válaszolnod. Ha akarod meg se kell szólalnod.-mondta Charlie és lassan levette a felsőjét. Zacky felsóhajtott de nem merte Charlie szájáról le venni a tekintetét. Szinte szuggerálta lány száját.
-Zacky! Úristen! Zackyy!-nyitott be zokogva Allie és így beszűrődtek kívűlről a sziréna hangok és a rémült emberek zaja. A zene már nem szólt.
-Allie?-pattant fel a földről ott hagyva Charliet és Alliehez sietett.
-Taylor... Taylor leesett és...
-Mi van vele? Allie?-kérdezte a lányt már két karjánál fogta, hogy maga felé tudja fordítani.-MONDD MÁR!-üvöltött ijedtében rá Alliere.-HONNAN ESETT LE?
-A tetőről!-bökte ki Allie és szinte egy sikítás szabadult fel a szavakkal együtt a torkából. Zacky magához ölelte aztán erősen szorítva végig Allie kezét lerohantak.
Charlie lesokkolt. Felült az ágyra és csak bámulta az ajtót ahol az előbb kirohantak. Pontosan hallotta, amit Allie mondott, de nem bírta felfogni, nem bírt megmozdulni.

Leérve Zacky látta Taylor véres arcát és a hatalmas véres rongyot a fején amit egy mentős szorított oda, miközben kettő másik kifelé tolta a kertből egy hordágyon. Körbenézve látta Anat aki Briant ölelve zokogott a kertkapuban és együtt szálltak be a mentőbe, amit Taylort is berakták.
-Matt! Matt mi van? Mit mondtak?
-Annyit, hogy szerencsénk, hogy itt volt az asztal és nem a betonra esett. De még így is....-elhallgatott és lehajtotta a fejét. Zacky kétségbeesetten sóhajtott fel. Mindketten lehajtott fejjel álltak és bámulták a cipőjüket mikor Allie Jimmyt kezénél fogv odahúzta a két fiúhoz. Matt és Zacky lassan emelte fel a tekintetét. Allie látta a könnyes szemüket, de ő már nem sírt. Magába folytotta, hogy a srácokat helyre tudja hozni amennyire csak lehet. Odalépett a három sráchoz és szorosan átkarolta őket. A fiúk egymásba karoltak és ott álltak négyen összeölelkezve, miközben hallották, hogy a mentő szirénázva elhajt és az emberek sokkos sírí csöndben távoznak.

41.rész

Zacky karjaiban Taylorral kifelé tartott a konyhából de a nappaliban Jimmy kis híjján leégette Zacky haját, aki ijedtségében elengedte Taylort.
-Te barom állat!-meredt Zacky még mindig kikerekedett szemekkel, amin a többiek csak röhögtek. -Add ide azt a dezodort!-nyújtotta a kezét, de Jimmy újra meggyújtotta az öngyújtót és fenyegetően nézett Zackyre. Aztán ordítva elindult a már égő dezodorral a másik irányba, Zacky meg csak fejét dörzsölve nézte.
-Zacky?-nyöszörgött Taylor a padlón, mikor felébredt.
-Ú, Taylor, jól vagy?
-Nem! Fáj a seggem!- nevette el magát.
-O, hát.... elestél!-dörzsölgette a tarkóját a fiú, Taylor viszont nem értette miről van szó. -Gyere segítek!-húzta fel a földről a lányt.
-Van még?-kérdezte Taylor sunyin mosolyogva.
-Micsoda?-kérdezte Zacky de ahogy leesett neki miről van szó, elnevette magát. -Nincs!
-Jaj ne már! Ha kell megkeresem!-tördelte az ujjait a lány, de Zacky már meg is adta magát és elővett még egy cigit. Taylor egyből meggyújtotta, aztán felbukkant Allie.
-Sziaaaaaaaaaasztok! Nem láttatok erre felé egy jó pasit?-kérdezte, közben végig Mattel a nyomában aki nem volt hajlandó tágítani mellőle, nehogy hülyeséget csináljon.
-Ott áll mögötted!-biccentett fejével Zacky, de Allie tudomást sem vett róla. Taylor el kapta a csuklóját és elindult vele a fürdőbe! Miután becsukta maguk mögött az ajtót, felült egy szekrényre és beleszívott a cigibe.
-Na mesélj mi volt?

Allie elkezdte sminkelni magát és közben ahogy tudta szídta Mattet, amin Taylor csak egyre jobban nevetett, ahogy szívta a füves cigit.

-Héééé srácok! Nagyon nagyo nagy...-jelent meg Charlie is Matt és Zacky mellett.- Elfelejtettem, hogy mit akartam!-mosolyodott el, ami szép lassan nevetéssé fokozódott.
-Hé, jól vagy? Mivel ütötted ennyire ki magad?-kérdezte Zacky miközben átkarolta a lányt és a kanapéhoz kísérte.

-Én,... mi van? Nem tudom...
Leültek a kanapéra, Charlie hátát Zacky oldalának döntötte és felhúzta a lábait úgy kezdtek beszélgetni, tulajdonképpen a semmiről.
-De vajon miért Zacky a neved? Mármint tudod, mi van ha valójában Mark lettél volna? Vagy Hugo.
-Mi vaaaaaan? Szerinted Hugo fejem van?
-Nem... nem tudom... éppen ezt magyarázom, hogy mi van ha tök más az igazi neved.
-De Zacky a nevem.
-De honnan tudod?
-Mert így hívnak!
-És ha én hugonak hívlak?
-Miért neked mi az igazi neved?
-Nem tudom, basszus!-gondolkodott el a lány hirtelen, de így elhallgatott Zacky meg hátra döntötte a fejét nevetve.

 Pár perc múlva visszatért Allie, de Taylor már sehol sem volt. Allie újra bevetette magát a tömegbe és elkezdett pörögni. Ugrált, táncolt, ordított. Aztán Matt megragadta a kezét és magához húzta. Allie minden erejével próbálta ellökni de nem tudta. Matt szorosan fogta de csak anniyra, hogy az ne fájjon a lánynak.
-Allie! Hallgass meg!-súgta a fülébe, hogy az ajka a füléhez ért. -Nem történt akkor semmi, eszembe sem jutott.
-Engedj el!
-Csak ha beszélsz velem!-Allie megadta magát és unottan bólintott. Átmentek a konyhába. Allie felült az asztalra Matt meg megállt az ajtóban. Volt köztük úgy 3 méter és olyan nyomasztó csend, hogy szinte egymásra sem néztek.
-Allie, aznap reggel mikor felkeltem, nagyon megijedtem. Azt hittem csak haza mentél, és aztán majd visszajössz.
-Egyszer sem hívtál!
-Felvetted volna?
-Nem!-szűrte a lány, mire mindketten elmosolyodtak és végre egymásra néztek. Matt lassan lépdelt közelebb, de aztán úgy egy méterre megállt, de már szembe fordult.
-Szeretsz még?-kérdezte Allie és felnézett Mattre, aki halványan elmosolyodott. Kezével kisimított egy tincset Allie arcából, aki aztán meg fogta Matt kezét és az arcához nyomta. Matt közelebb lépett és másik kezét Allie tarkójára rakta és lassan, finomam közelebb húzta magához. Félve csókolta meg a lányt, aki kezeit Matt nyaka köré fonta. Pár pillanat múlva szétrobbantak és zavartan néztek egymásra.
-Ezt nem ...Neked most barátnőd van! Én pedig nem vagyok olyan lány, aki ezt szét túrná!-ugrott le az asztalról Allie és elindult kifelé.
-All, én ha szeretnéd, szakítok vele!
-Matt, szeretlek!-mondta Allie mire Matt arcán széles mosoly jelent meg.-De nem szeretném, hogy szakíts vele, miattam!-mondta és kilépett az ajtón.

-Brian! Briaaaaan! Gyere le!-ordibált Taylor a kertben a tetőn léggitározó Briannek.
-Én Synyster Gates vagyok és egy kibaszott rocksztár leszek!-ordibálta.
-Gyere elkaplak!-tárta szét kezeit Jimmy a gitárosnak de ő észre sem vette.
-Na jó én felmászok!-indult el Taylor és Jimmy felé nézett. -Jimmy jól vagy? Zsugorodik a fejed! Úristen!-a dobos röhögni kezdett és támogatta a lányt, hogy feltudjon menni a tetőre.

2. fejezet

-Haveeeer! Kelj már fel! -éreztem ahogy valaki rugdossa a lábam. Az oldalamra feküdtem és felnéztem, úgy tűnik a földről, mert nagyon messzinek tűnt Brian. -Csúnyán elintézted magad!
-Mi?-ültem fel, és ahogy körbe néztem feltűnt hogy otthon vagyok, de éppenséggel a konyha kellős közepén. Körbenéztem, itt-ott hányás, széttröt poharak és pár tányér és a csörgő mobilom.
-Mire visszamentem eltűntél! Kérdeztem Larryt azt mondta leléptél két csajjal!
-Tényleg? Milyen jó, hogy nem is emléxem, keltem fel lassan a földről és a mosogató csapja alá dugtam a fejem. -Leana?
-NIncs itt! Gondolom valamelyik barátnőjénél sír még mindig!
-Áh, annyira nem sajnál! Vagyis talán csak a pénzemet!-fintorodtam el, majd belépett egy lány a konyhába.
-Hol vagyok?-dörzsölgette a fejét és értetlenül nézett ránk.
-Nem tudom! Hátad mögött az ajtó!-küldte el Syn mogorván, de nem érdekelt. Per pillanat a legnagyobb gondom a fejemet széthasító fájdalom és a mellkasomban az a fura szorító érzés.
-Jól vagy? Jimmy?
-Hm?
-Már egy 10 perce beszélek de  te csak bambulsz! Haver komolyan le kéne állnod a drogokkal!-mondta komoly tekintettel, de szinte fel se fogtam mit mondd!
-Húzz fürdeni! Lehánytad magad!-fintorgott és elzavart. A zuhany alatt a fejem a falnak támasztva hagytam, hogy végi folyjon a víz a hátamon. Lassan kezdtem magamhoz térni. Ahogy kiléptem a fürdőből és felöltöztem visszamentem Brianhez aki addigra feltakarított.
-Mindjárt jobb!
-Kösz!-megöleltem. -Ha te nem lennél...
-Nehogy belém ess, nem leszek házi asszony!- nevette el magát.
-Pedig jól állna egy cseléd jelmez!- kacsintottam rá és leültünk a kanapéra.
-Hallod azt mondom szabadulj meg Leanatól, tönkre tesz ez, hogy mindig ez van miután összekaptok. Ha így folytatod, nem marad belőled semmi és még az albummal se készülünk el.
-Áh, nem ér annyit, már rájöttem. -Bambultam magam elé aztán eszembe jutott. Kimentem a mobilomért a konyhába és írtam egy sms-t.

Van 2 órád, hogy elvidd a cuccaidat, nem leszek itthon! A zárat már cserélik, ne akarj megvárni, nem megyek amíg tudom hogy ott vagy!

Briannel el is indultunk a stúdióba, megbeszéltük, hogy elkezdjük felvázolni milyen album is legyen a következő.Volt már pár vázlatom dalokról és most végre úgy éreztem, nagyot alkothatok, nincs Leana nincs aki visszafogjon. Csak a zenének élhetek!Szinte csak a turnék és koncertek alatt éreztem ezt a boldogságot.
-Hé jó hogy megérkeztetek! Mi van veled? Este Leana végig csörgette a telefont, hátha nálunk vagy!
-Ugyan ez ment nálunk is!- néztek Matt és Zacky kérdő pillantásokkal rám..
-Már megint?-húzta el a száját Zacky és vállon veregetett.
-Nyugi! Ez volt az utolsó!-bíztatóan mosolygott rájuk Brian. Fel se tűnt, hogy közeb fogtam magam és elkezdtem dobolni. Nem hallottam a srácokat, csak doboltam, ahogy és ami eszembe jutott. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de jó érzés volt. Egyszercsak eltört a dobverőm így abba kellett hagynom. Vissza mentem a srácokhoz, akik nagyban ötletelgettek.
-Hé nekem van pár vázlatom! Ha segítetek kicsit atom jó számok lesznek. -vigyorodtam rájuk.
-Persze, lássunk neki!-lelkesedett be Matt és Brian. Nem is csoda, általában a dalokat mi 3-an írtuk, Zacky és Johnny már csak a készen megírt dalok zenésítésénél alakítgatott a terveken. Átnéztük a dalszövegeket és el is telt a nap.

A srácok elmentek, én még maradtam. Leültem a zongora elé és elkezdtem játszani, hirtelen egy új dal kezdett össze állni a fejemben.

Not that I could
Or that I would
Let it burn
Under my skin,
Let it burn.

40.rész

Ahogy leültek a fűbe csönd lett. Matten látszott, hogy zavarban van, ideges, és várja  a fejmosást a húgától, de Taylor csak bámulta.
-Na, mondhatod! Felkészültem!- sóhajtott egyet a fiú és a füvet tépkedte két lába között idegességében.
-Nem! Mondd el mi történt! Mondd el, hogy miért így döntöttél!-nézte még mindig meredten a fiút.
-Mi?-csodolkázott el Matt.- Azt hittem....- kezdte, de elhallgatott. A lányra nézett és sóhajtott egy nagyot. -Őszintén nem tudom, hogy mi történt! Miután haza jöttünk tőletek Valary és Michelle mondták, hogy az apjuk segítenem adna pénzt, hogy felvehessük az albumot.-Mondta félve és várta, hogy a lány már ordítani fog vele, de nem tette. Taylor csendben maradt és türelmesen várta, hogy Matt folytassa. -Mindennap Valaryéknál voltunk, hogy bizonyítsunk az apjának, hogy megéri, meg aztán együtt lógni is jó volt.- nagyot sóhajtott és megdörzsölte a szemét, majd újra belekezdett. -Egy idő után, mikor Allie sokáig dolgozott Val átjött, hogy megkérdezze minden okés-e mert akkor már nagyon sokat veszekdetünk. Allie azt mondta nem figyelek rá, nem foglalkozom vele, megváltoztam. Beszélgettünk Valaryvel, aztán felajánlottam, hogy ha van kedve maradjon. -Taylor arca komor lett és az állánál látszott hogy ideges is. Matt félve ráemelte a tekintetét, de a lány még mindig nem szólt, csak nézte és várta a folytatást.-Késő volt és mielőtt arra gondolnál, nem történ semmi, elmentem lefeküdni Val meg zuhanyozni.-Taylor fellélegzett és megkönnyebbülten nézett a fiúra. -Arra ébredtem még este, hogy Allie és Val ordibálnak, aztán Allie berontott a szobánkba, de nagyon ideges volt, nem volt hajlandó beszélgetni, összepakolta minden cuccát, és annyit mondott, hogy végzett velem!- sóhajtott nagyot Matt és arcát tenyereibe temetve hanyatt dőlt a földön. -Kérlek szólalj meg!-nyöszörögte még mindig az arcát takarva.
-Mit gondolsz miért ment el?-kérdezte Taylor de Matt még mindig arcát takarva rázta a fejét. -Annyira idióta vagy! Azt hitte megcsaltad Valaryvel és hogy arra jöttünk haza, hogy itt voltak a házban ezt jól alá is támasztottad a szemében! Gondolom most vele jársz, hagytad magad! Csak annyit tudok neked mondani, hogy ezt elrontottad, egy olyan lányt hagytál elmenni, aki mindennél jobban szeretett és bármit megtett, azért hogy téged boldognak lásson!
-De én nem csaltam meg!
-Matt nem számít, mert haza jöttünk és te Valaryvel vagy! Akármit is tettél, azt támasztottad alá amit gondolt, hgy őt nem szereted és azért ne foglalkozol vele mert Valary érdekel!-sújkolta a szavakat Taylor majd válasz nélkül felállt és ott hagyta.

Mire a házba beért különös látvány fogadta. Allie egy halom pasival táncolt, Ana és Jimmy a kanapén összebújva ültek és csendben beszélgetve, mosolyogva beszélgettek. Boldogság öntötte el, hogy testvére végre boldog és egészséges. Charlie is kezdett elvegyülni. De akit ő most igazán keresett nem, találta.
-Hé Allie gyere!-húzta ki a fiú koszorúból Zacky a lányt.
-Jaj Zacky anniyra hiányoztatok! Rossz volt itt hagyni titeket!-ölelte meg a gitárost aki így a nyakában csimpaszkodó Allievel haladt a konyhába.
-Te is hiányoztál nekünk! Matt nagyon kikészült, Valary és Michelle meg betelepült.
-Nem baj! Engem már nem érdekel Matt, a két liba meg főleg nem!-magyarázta Allie, elengedve Zackyt aki a konyhapultot megkerülve piát kezdett kevergetni. Majd kiordított a társaságnak, hogy kész a buli szörnyetege. Adott egy poharat Allie kezébe majd kimentek a ház elé rágyújtani. Allie vissza rohant a házba mondván valamit elfelejtett így Zacky egyedül maradt. Alig 10 perc múlva Jimmy is csatlakozott hozzá

 -Mi van haver?-kérdezte a dobost akinek egész este fülig ért a szája.
-Hallod anniyra... én el se...bassza meg!-próbált beszélni de nem ment annyira fel volt dobva. Ugrálni kezdett és ordibálni. Majd Zacky nyakába ugrott, meglöttyintve a gitáros piáját, ami rá is ömlött.
-Fúúúúj!- fintorodott el, de vigyorogva kiröhögte magát és újra megölelte barátját, bár már kicsit próbálta bele törölni a ragacsos pia maradványait magáról.
-Ne buzulj már!-lökte el röhögve Zacky mire Jimmy fejét lefelé döntve pillantgatni rá, és csábosan egy modell járását utánozva közeledni a fiú felé.
-Jimmy, te köcsög!-jelent meg ekkor Taylor vigyorogva, majd kikapta Zacky kezéből a cigit és beleszívott. -Briant nem láttátok véletlenül? Már mindenhol kerestem, nappali, konyha, kert, itt de semmi....
-Emelet?-kérdezte Zacky mire Taylor vissza is adta a cigijét és berontott a házba. Most már a srácok is mentek utána és bent nem várt jelenet várta őket. Alli kivetkőzve magából ugrált a nappali közepén, minden fiúval enyelegve. Eléggé különös szerkóban...

-Ó basszus,ha ezt Matt meglátja!- tátotta el a száját Jimmy és Zacky.
-Mit látok meg?-lépett mögéjük Matt és ahogy előre nézett és meglátta volt barátnőjét vörös lett a feje! -A jó kur...-kezdte de mielőtt befejezte volna már át is lökdöste magát a srácok koszorúján és felkapta a vállára a visítozó Alliet.
-Azonnal tegyél le!-verte a fiú hátát aki egyenesen a fürdőbe vitte be a lányt, és miután magukra csukta az ajtót letette.-Engedj ki!
-Így biztosan nem! Hogy nézel ki?
-Úgy ahogy jól érzem magam! Téged ne érdekeljen, már nem vagyok barátnőd!
-Miért nem?-kérdezte Matt szeliden mire Allie meglepődött és elkerekedett szemekkel bámult a fiúra.
-Oh, most már kellenék mi? Jó lenne foglalkozni velem, hogy minden barátod engem akar? Jó lenne tudni, hogy csak a tiéd vagyok igaz?-lépett közelebb a fiúhoz, aki nem bírt a lány szemébe nézni.- Jól figyelj, mert ezt-végig mutatott magán- soha többet nem kapod meg! Legyél boldog Valaryvel és engem hagyj békén!-lökte félre Allie az ajtóból és kiment újra a többiekhez.

-Brian, te jó ég! Gyere le onnan!-kérlelte Taylor a tetőn járkáló gitárost. -Srácok szedje már le valaki, mindjárt leesik!-sopánkodott Taylor, de a többiek csak nevettek a történteken. Brian fel alá járkálva hol ordítva hol halkan éeneklt és amíg volt piája locsolta a többiekre. Taylor feladta bement a házba.
-Itt mindenkinek elment az esze?-kérdezte a konyha padlón ülő Zackyt, aki csak vigyorgott. -Zacky?
-Szépek a madaraid!- nevetett a fiú.
-Na jó, te betéptél, és mindezt nélkülem!-ült le a fiú mellé, aki vigyorogva elő vett még egy cigit.- Na jó ma este te vagy az egyetlen barátom.-puszilta arcon a fiút, és már meg is gyújtotta a cigit. Már egy órája ott ülhettek a padlón, hol elfeküdve, hol riadtan kuporogva, attól függően a konyhába érkezőket mikor minek látták.  Lassan tisztulni kezdtek a pillanatok és Zacky arra eszmélt hogy már csomó pia tócsa illetve minden féle kaja kellős közepén ülnek, vagyis csak ő mert Taylor eldőlt és elaludt. Felállt és felvette a karrjába és elindult vele az emelet felé, de még a lépcsőig se jutottak el.