Elnézéseteket kérem, a hosszú kimaradásért. volt egy kisebb balesetünk és esélytelen volt a gépelés vagy a monitor bámulása... de most már gyógyulgatunk és rengeteg új ötlettel jövünk vissza. Ma hozok 2 frisst és igyekszünk a héten minden nap újjal jönni!
2014. június 22., vasárnap
Nobody's perfect 2.7
-Te szemét picsa! Zackyyyyyyyyy!-keltem Katherine visítására. Éppen hogy kinyitottam a szemem Katherine már hozzám is vágott egy párnát.
-Állítsd már le magad!-néztem rá.-Mi a francot keresel a szobámban? És mi a bajod?-kérdeztem és a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó is nyílt, Matt jött szinte még csukott szemmel.
-Miért nem hagytok aludni?
-Ez a ribanc összefeküdt Zackyvel.-mutatott felém Katherine engem viszont anniyra meglepett, hogy válaszolni se tudtam. Matt viszont hangosan nevetni kezdett.
-Katherine, gondolod Lizzy utánam Zackyvel kezdene? Ne viccelj már! -nevetett még mindig egyenesen Katherine képébe.-Biztosan csak kiakasztottad és gondolta itt nem keresnéd.-Erre már én is bólogattam.
-Mire haza értünk este itt várt, hogy beszélgessünk, aztán elaludtunk, ennyi! Különben meg a barátom te vadbarom, nem ez az első eset hogy egy ágyban aludtunk képzeld.
-Zaaaackyyy!
-Mi van?-nyögött fel, mire felhúztam a szemhéját.
-Ébredj, a házi sárkányod megőrült...-felült megdörzsölgette az arcát.
-Katherine nyugi, jó?! Liz a barátom és tetszik nem tetszik itt aludtam. Nem volt köztünk semmi, de amúgyis ha annyira érdekel korábban már csókolóztunk és annyi, kb mintha a húgom lenne.-mondta neki, bár a csókos résznél eléggé meredt, öldöklős tekintettek nézett rám...-Amúgy meg ha nem tetszik ott az ajtó! Különben is, ha orvoshoz megyünk csak oda ahova Lizzy visz, akkor tudom, hogy minden úgy van ahogy mondod...-büszkén néztem Zackyre, végre kiállt magáért. Mire Katherine felé néztem már sehol sem volt. Mattre néztem ő csak megvonta a vállát, és elindult felénk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor már dőlt be az ágyba.
-Alszom, nem tűnik fel?
-Miért itt?
-Mert ez az ágy közelebb volt mint az enyém. Miért talán zavarok?
-Engem nem!-mondtam azzal visszahúztam a takarómat és aludtam tovább.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de még épp élveztem az édes semmit tevést és a takaróm melegét mikor valaki rám vetődött.
-Hé gruppen van és engem kihagytok?-fészkelődött be Jimmy is közén vigyorogva. De így már bőven szűkölködtünk, hogy mind a 4-en fent maradjunk az ágyon.
-Jimmy zsibbad akarom.-nyögtem fel és próbáltam kihúzni a karomat alóla de így arccal lefelé leestem az ágyról.
-Na jó most volt elég! Ki az ágyambóóól most!-nem is tudom mit gondoltam még a fejüket se emelték fel, horkoltak tovább. Fogtam a takarómat magam köré tekertem és elindultam lefelé. A nappaliban elterültem a kanapén és aludtam volna tovább, de jött Katherine.
-Ide figyelj! Én csak a saját orvosomhoz vagyok hajlandó elmenni, nem megyek akárkihez.
-Aha! Akkor figyelj te is, ha nem oda megyünk akihez én viszlek titeket Zackyt elfelejtheted.
-Gondolod rád jobban hallgatna? És a családja? Hagynák, hogy az unokájuk apa nélkül nőjön fel, szegénységben?
-Te mit képzelsz? Nem gazdagok és legkevésbé sem akarnák egy idegen kölykét istápolni...-mondtam mire fújtatva, trappolva elvonult...
Elterpeszkedtem a kanapén, hogy elérjem a telefont és felhívtam anyámat, vázoltam neki mi a helyzet így vállalta, hogy ő maga vizsgálja majd meg 2 hét múlva, hogy biztos legyen. Megnyugtatott, így minden esély arra, hogy hazudjon ki lett zárva. Ahogy elgondolkodtam magamban visszaindultam az emeletre Zackyhez, hogy beszéljünk de már épp lefelé botorkált.
-Szia nagyfiú! Beszéltem anyámmal, ne izgulj orvosi titoktartás nem fog beszélni a szüleiddel, de ő fogja megvizsgálni Katherine-t hogy biztosra menjünk. 2 hét múlva, de neki inkább ezt még ne mondjuk el, viszont addig kérlek türtőztesd magad és kerüld el jó? Ne feküdj le vele az a biztos!
-Két hét?
-Neked csak enniy maradt meg?! Igen 2, azaz 2- mutogattam neki a kezemmel is, hogy jobban tudatosodjon benne-hét amíg fent tartod a gatyádat, értve?-bólintott és morcos ábrázattal bevonult a konyhába.Én már épp ott tartottam hogy leülök a lépcsőn és ott alszom, de ahogy leültem Biran is megjelent. Egy boxerben, polóban, begyógyult szemekkel, kócos hajjal, ügyesen rálépve a kezemre.
-Aúúúúúúúúúúú!
-ÚRISTEN!-ijedt meg a felvisításomtól, amitől nekem nevetnem kellett.-Te mit keresel itt?
-Aludni próbálok, de Matt és Jimmy kitúrtak az ágyamból. De te miért csukott szemekkel lépcsőzől?-kérdeztem mire leült mellém a lépcsőre?
-Nagyon fáj? Nem akartam bocsi.
-Á nem, csak megijedtem hogy végre alszom és hirtelen 90 kg-t kapok a kezemre...
-Nem vagyok 90.
-Tökmindegy!
-Miért a lépcsőn akarsz aludni? Gyere fel hozzám.
-Á nem akarlak zavarni...
-Liz nem mondom kétszer, hogy...-
-Jól van, megyek!-pattantam fel és már indultam is Brian után. Még mielőtt ő odaérhetett volna én már eldőltem az ágyán a takarómmal nyakig begubózódva.
-Köszönöm, köszönöm!-mormogtam.
-Éljen a másnaposság ugye?
-Ne is mondd, úgy szédülök ha felkelek, csak aludni jó.-motyogtam és már ragadt is le a szemem, már csak azt éreztem, hogy Brian felém fordulva alszik el, és rám szuszog.
-Állítsd már le magad!-néztem rá.-Mi a francot keresel a szobámban? És mi a bajod?-kérdeztem és a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó is nyílt, Matt jött szinte még csukott szemmel.
-Miért nem hagytok aludni?
-Ez a ribanc összefeküdt Zackyvel.-mutatott felém Katherine engem viszont anniyra meglepett, hogy válaszolni se tudtam. Matt viszont hangosan nevetni kezdett.
-Katherine, gondolod Lizzy utánam Zackyvel kezdene? Ne viccelj már! -nevetett még mindig egyenesen Katherine képébe.-Biztosan csak kiakasztottad és gondolta itt nem keresnéd.-Erre már én is bólogattam.
-Mire haza értünk este itt várt, hogy beszélgessünk, aztán elaludtunk, ennyi! Különben meg a barátom te vadbarom, nem ez az első eset hogy egy ágyban aludtunk képzeld.
-Zaaaackyyy!
-Mi van?-nyögött fel, mire felhúztam a szemhéját.
-Ébredj, a házi sárkányod megőrült...-felült megdörzsölgette az arcát.
-Katherine nyugi, jó?! Liz a barátom és tetszik nem tetszik itt aludtam. Nem volt köztünk semmi, de amúgyis ha annyira érdekel korábban már csókolóztunk és annyi, kb mintha a húgom lenne.-mondta neki, bár a csókos résznél eléggé meredt, öldöklős tekintettek nézett rám...-Amúgy meg ha nem tetszik ott az ajtó! Különben is, ha orvoshoz megyünk csak oda ahova Lizzy visz, akkor tudom, hogy minden úgy van ahogy mondod...-büszkén néztem Zackyre, végre kiállt magáért. Mire Katherine felé néztem már sehol sem volt. Mattre néztem ő csak megvonta a vállát, és elindult felénk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor már dőlt be az ágyba.
-Alszom, nem tűnik fel?
-Miért itt?
-Mert ez az ágy közelebb volt mint az enyém. Miért talán zavarok?
-Engem nem!-mondtam azzal visszahúztam a takarómat és aludtam tovább.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de még épp élveztem az édes semmit tevést és a takaróm melegét mikor valaki rám vetődött.
-Hé gruppen van és engem kihagytok?-fészkelődött be Jimmy is közén vigyorogva. De így már bőven szűkölködtünk, hogy mind a 4-en fent maradjunk az ágyon.
-Jimmy zsibbad akarom.-nyögtem fel és próbáltam kihúzni a karomat alóla de így arccal lefelé leestem az ágyról.
-Na jó most volt elég! Ki az ágyambóóól most!-nem is tudom mit gondoltam még a fejüket se emelték fel, horkoltak tovább. Fogtam a takarómat magam köré tekertem és elindultam lefelé. A nappaliban elterültem a kanapén és aludtam volna tovább, de jött Katherine.
-Ide figyelj! Én csak a saját orvosomhoz vagyok hajlandó elmenni, nem megyek akárkihez.
-Aha! Akkor figyelj te is, ha nem oda megyünk akihez én viszlek titeket Zackyt elfelejtheted.
-Gondolod rád jobban hallgatna? És a családja? Hagynák, hogy az unokájuk apa nélkül nőjön fel, szegénységben?
-Te mit képzelsz? Nem gazdagok és legkevésbé sem akarnák egy idegen kölykét istápolni...-mondtam mire fújtatva, trappolva elvonult...
Elterpeszkedtem a kanapén, hogy elérjem a telefont és felhívtam anyámat, vázoltam neki mi a helyzet így vállalta, hogy ő maga vizsgálja majd meg 2 hét múlva, hogy biztos legyen. Megnyugtatott, így minden esély arra, hogy hazudjon ki lett zárva. Ahogy elgondolkodtam magamban visszaindultam az emeletre Zackyhez, hogy beszéljünk de már épp lefelé botorkált.
-Szia nagyfiú! Beszéltem anyámmal, ne izgulj orvosi titoktartás nem fog beszélni a szüleiddel, de ő fogja megvizsgálni Katherine-t hogy biztosra menjünk. 2 hét múlva, de neki inkább ezt még ne mondjuk el, viszont addig kérlek türtőztesd magad és kerüld el jó? Ne feküdj le vele az a biztos!
-Két hét?
-Neked csak enniy maradt meg?! Igen 2, azaz 2- mutogattam neki a kezemmel is, hogy jobban tudatosodjon benne-hét amíg fent tartod a gatyádat, értve?-bólintott és morcos ábrázattal bevonult a konyhába.Én már épp ott tartottam hogy leülök a lépcsőn és ott alszom, de ahogy leültem Biran is megjelent. Egy boxerben, polóban, begyógyult szemekkel, kócos hajjal, ügyesen rálépve a kezemre.
-Aúúúúúúúúúúú!
-ÚRISTEN!-ijedt meg a felvisításomtól, amitől nekem nevetnem kellett.-Te mit keresel itt?
-Aludni próbálok, de Matt és Jimmy kitúrtak az ágyamból. De te miért csukott szemekkel lépcsőzől?-kérdeztem mire leült mellém a lépcsőre?
-Nagyon fáj? Nem akartam bocsi.
-Á nem, csak megijedtem hogy végre alszom és hirtelen 90 kg-t kapok a kezemre...
-Nem vagyok 90.
-Tökmindegy!
-Miért a lépcsőn akarsz aludni? Gyere fel hozzám.
-Á nem akarlak zavarni...
-Liz nem mondom kétszer, hogy...-
-Jól van, megyek!-pattantam fel és már indultam is Brian után. Még mielőtt ő odaérhetett volna én már eldőltem az ágyán a takarómmal nyakig begubózódva.
-Köszönöm, köszönöm!-mormogtam.
-Éljen a másnaposság ugye?
-Ne is mondd, úgy szédülök ha felkelek, csak aludni jó.-motyogtam és már ragadt is le a szemem, már csak azt éreztem, hogy Brian felém fordulva alszik el, és rám szuszog.
2014. június 20., péntek
Nobody's perfect 2.6
-Matt komolyan mondom! Jutalom járna nekem!
-Mégis miért?
-Mert egy teljes hónapja együtt élek Katherinnel? Kész rémálom!!!
-Ugyan már! Hazajöttél igen nehéz volt, de már észre sem veszed...Na gyere, menjünk fizetni.-mondta és elkezdte a bevásárlókocsit a pénztárhoz tolni. Lassan baktattam utána, mikor megakadt a szemem valamin.
-Hééé Matt váááááráj!-suttogtam hangosan, mire nevetni kezdett.
-Mi bajod?-lépett visszahozzám.
-Nézd! Katherine!
-És akkor mi van?
-A terhességi teszteket nézegeti....-néztem Mattre értetlenül, hogy nem vette észre...Eltátotta a száját és ijedten rám nézett.
-Ugye nem?
-Siessünk haza, beszélnünk kell Zackyvel!-löktem egyet Matten, és amilyen gyorsan csak tudtunk minden feldobáltunk a pénztárhoz majd a csomagokkal futottunk ki Matt kocsijához. MIre hazaértünk már nem érdekeltek a cuccok siettünk be.
-ZAAAAAAAAACKYYYYY!-ordítottam ahogy bejutottunk.
-Mi van?-jött mosolyogva.-Mit kapok?-nézett ránk, és ahogy közelebb lépett fejbe vágtam-Aúúúú!-nézett rám morcosan.
-TE NORMÁLIS VAGY?-ordítottam vele, de ő csak Mattre nézett kérdően.
-Láttuk Katherine-t a boltban.-mondta Matt és egy kis szünet után ki bökte a lényeget is.-Terhességi teszteket nézett.
-Mi van?-akadt ki Zacky.-Az nem lehet!
-Pedig így van! Hogy csinálhattad fel?
-Biztos hogy nem! Épp szakítani készülök vele, nem lehet terhes....
-Csőőő! Mi a helyzet?-jött le Brian az emeletről.
-Zacky felcsinálta Katherint.-sóhajtottam, Brian megvonta a vállát és csak bámult maga elé.
-Na jó, ez biztos csak vicc, ha haza jön...-kellett csak mondania az emlegetett ribanc már az ajtóban állt.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva, szívem szerint már jól képen is töröltem volna. Brian talán látta is a kezemben, hogy mire gondolok, mert hátulról hirtelen felkapott.
-Tegyél le! Mit műűűvelsz?
-Matt akkor megyünk már? Le fogjuk késni a filmet!-cipelt ki a házból és csak miután Matt is kijött és becsukta az ajtót tett le.
-Idióta!-boxoltam a vállába ahogy letett, de ő csak mosolyogva kacsintott rám.-Ne nézz így rám!-mutattam felé.-Nem szeretlek!-fordultam el tőle és a házat néztem.
-Na akkor menjünk valahova, mert ez így kínos lesz!-ült be Matt a kocsiba, hát beültünk mi is, de nem tudtuk eldönteni hova menjünk.
-Hééééé!-ugrott be egyszercsak Jimmy a kocsiba.-Hova megyünk?
-Nem tudjuk!.-fintorodtam el, a hátsó ülésen, most már Jimmy mellett.
-Akkor menjünk vegyünk piát, és menjünk le a partra.
-Fürödjünk!-pacsiztak Briannel, aki aztán megint csak rám nézett vigyorogva.
-Hagyj békén!-mordultam rá.
-Mi van baj van a szerelmi paradicsomban?-kérdezte Jimmy.
-Pff.. szerelmi paradicsom! Kizárt hogy Brian és köztem legyen valami.-morogtam tovább, Brian meg szipogva aszívére tette a kezét.
-Most nagyon megbántottál. Ennyit jelentett neked...
-Jaj fejezd már be! Matt induljunk kérlek, hogy elhallgasson.-kértem mire mind csak nevetni kezdtek. Már negyed órája kocsikáztunk mire visszaértünk a bolthoz, ahol Jimmy és Brian berohantak piát venni.
-Ne legyél már ilyen mérges!
-De! Vagy talán ez normális?
-Nem a mi dolgunk! Megoldják ők ketten!Brianre se haragudj, igaza volt.
-Jaj ne kezd te is! Úgy bántok velem mint egy dedóssal.
-Nem igaz, csak ismerünk, ha nem hozott volna ki, még megvered.
-Meg is vertem volna...
-Igen, de nem szabad! Nyugi!-csitított de túl sokra nem ment. Jimmy és Brian két nagy zacskóval jöttek ki a boltból és miután beszálltak, Jimmy egy plüss virágot, Brian egy doboz csokit, Matt meg egy kezébe nyomott üveg vodkát tartott felém. Nagy, könyörgő boci szemekkel néztek rám, így nem bírtam ki elmosolyodtam.
-Na végre, akkor már jó lesz a buli!-vigyorodott el Brian.
-Mondtam, hogy ez bejön nála!-karolt át Jimmy elégedett képpel.
-Jó tök jó, kiismertetek, de akkor most már menjünk inni, mert megint mérges leszek.-mondtam, de már indultunk is. A parton leültünk a homokba, bekevertük a vodkát és inni kezdtünk.
-Fiúúúúúúk. Én azt mondom, hogy nagyon meleg van!-nyögtem miközben próbáltam felkelni.
-Liz óvatosan!-tartotta a kezét Matt, mintha félne hogy elesem, bár annyira részeg még nem voltam.
-Jól vagyok! De fürdeni szeretnék!-mondtam és Brianre néztem.-De ha most bemersz dobni, biztos hogy megverlek!-nevetni kezdett és felemelte a kezeit. Levettem a felsőmet és a nadrágomat és bugyi melltartóba elindultam a víz felé.
-Na mi van, jöttök?-kérdeztem mire feltápászkodtak és elkezdték ledobálni a ruháikat. Én háttal a víznek sétáltam befelé, már térdig a vízben álltam mire elindulak. Futni kezdtem be mikor egy részeg srác elkapott.
-Annyira szép vagy!-mondta miközben magához ölelt...
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Na gyere ne kéresd magad!-rántott magával a vízbe.Felvisítottam, a srácok meg már ott is voltak körülöttünk.
-Hagyj már békén!-vertem orrba a srácot, de még mindig fogta a kezem ahogy felálltam.
-Halliottad, ereszd el!-lépett elé Matt.
-Mert különben mi lesz?-kérdezte és vigyorogva meredt rám.Brian hirtelen arcon térdelte, a srác hanyatt dőlt így elengedett engem is.
-Jesszusom, srácok bedurvultatok!-néztem rájuk ahogy sétáltunk beljebb.
-Melletted? Kénytelenek, gáz lenne, ha egy lány keményebb lenne mint a két "rosszfiú".-grimaszolt Jimmy, ezzel ki is vívott magának egy kis bírkózást a vízben.
Már ment le a nap, mikor a srácok átázott boxerekben én vizes bugyiba melltartóba ültem be Matt kocsijába.
-Basszus nagyon fázom!-vacogtam mire Brian széttárta a kezeit.-Mit akarsz?
-Gyere bújj ide!
-Dehogyis, durva lenne.-ráztam meg a fejem.
-Liz mind megtanultuk ha nincs más mikor fázol legjobban egy másik ember melegíthet fel.-kacsintott Jimmy hátrafordulva.
-Gyere, ígérem nem nyúlok sehova, nem csinálok semmit, nem nézek semmit.-mondta így beadtam a derekam és jól esett. Vacogtam de Brian jó meleg volt még így vizesen is.
-Kíváncsi vagyok, hogy mire megyünk haza.-mondtam, mire mind felnevettek.-Most mi van?
-Figyelj Katherine tudja , hogy irányítsa, így nyilván semmi újdonságra nem megyünk haza.
-Ha bele döglök is de eltüntetem Katherinet ebből a házból.
-Jaj ne! Lizzy!-jöttek a reakciók.-Hagyd!
Mire megérkeztünk az egész ház sötét volt. Ahogy bementünk se volt semmi hang, vagy elmentek, vagy alszanak vagy kitudja. Fel slattyogtam a szobámba még a lámpát se kapcsoltam fel, ledobtam a fehérneműmet, felkaptam egy pizsamát és bebújtam az ágyamba.Ahogy bebújtam a takaróm alá, hirtelen egy hideg lábat éreztem meg.
-Mi a...?-próbáltam kivenni a sötétből hogy mi van. A kezeimmel tapogatóztam mire egy arcra tenyereltem, nem kellett sokat tapintgatni hamar rájöttem, hogy Zacky az.
-Lizzy? Miért nyomkodtad meg a fejem?
-Bocsi, nem tudtam hogy itt vagy! De miért is vagy itt?
-Katherine terhes... Vagy legalábbis azt mondja. Nem tudom mit tegyek és gondoltam te tudsz valami tanácsot adni.-motyogott.
-Hülye picsa!-mordultam fel.
-Ne Lizzy, segíts! Mit tegyek?
-Ha megy orvoshoz kísérd el! Mindenképpen....
-Lizzy én nem akarom ezt.
-Tudom, én se akarnám egy életen át elviselni...-fintorodtam el még a hidegi s kirázott a gondolattól.-Ne izgulj, jó? Én melletted vagyok és akármi is lesz én segítek. Együtt kitalálunk valamit.
-Köszönöm!
-Nem kell, barátok vagyunk, ez a dolgom!
-Maradhatok ?
-Persze, nagy ez az ágy elférünk!-mondtam de azzal szinte már el is aludtam.
-Mégis miért?
-Mert egy teljes hónapja együtt élek Katherinnel? Kész rémálom!!!
-Ugyan már! Hazajöttél igen nehéz volt, de már észre sem veszed...Na gyere, menjünk fizetni.-mondta és elkezdte a bevásárlókocsit a pénztárhoz tolni. Lassan baktattam utána, mikor megakadt a szemem valamin.
-Hééé Matt váááááráj!-suttogtam hangosan, mire nevetni kezdett.
-Mi bajod?-lépett visszahozzám.
-Nézd! Katherine!
-És akkor mi van?
-A terhességi teszteket nézegeti....-néztem Mattre értetlenül, hogy nem vette észre...Eltátotta a száját és ijedten rám nézett.
-Ugye nem?
-Siessünk haza, beszélnünk kell Zackyvel!-löktem egyet Matten, és amilyen gyorsan csak tudtunk minden feldobáltunk a pénztárhoz majd a csomagokkal futottunk ki Matt kocsijához. MIre hazaértünk már nem érdekeltek a cuccok siettünk be.
-ZAAAAAAAAACKYYYYY!-ordítottam ahogy bejutottunk.
-Mi van?-jött mosolyogva.-Mit kapok?-nézett ránk, és ahogy közelebb lépett fejbe vágtam-Aúúúú!-nézett rám morcosan.
-TE NORMÁLIS VAGY?-ordítottam vele, de ő csak Mattre nézett kérdően.
-Láttuk Katherine-t a boltban.-mondta Matt és egy kis szünet után ki bökte a lényeget is.-Terhességi teszteket nézett.
-Mi van?-akadt ki Zacky.-Az nem lehet!
-Pedig így van! Hogy csinálhattad fel?
-Biztos hogy nem! Épp szakítani készülök vele, nem lehet terhes....
-Csőőő! Mi a helyzet?-jött le Brian az emeletről.
-Zacky felcsinálta Katherint.-sóhajtottam, Brian megvonta a vállát és csak bámult maga elé.
-Na jó, ez biztos csak vicc, ha haza jön...-kellett csak mondania az emlegetett ribanc már az ajtóban állt.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva, szívem szerint már jól képen is töröltem volna. Brian talán látta is a kezemben, hogy mire gondolok, mert hátulról hirtelen felkapott.
-Tegyél le! Mit műűűvelsz?
-Matt akkor megyünk már? Le fogjuk késni a filmet!-cipelt ki a házból és csak miután Matt is kijött és becsukta az ajtót tett le.
-Idióta!-boxoltam a vállába ahogy letett, de ő csak mosolyogva kacsintott rám.-Ne nézz így rám!-mutattam felé.-Nem szeretlek!-fordultam el tőle és a házat néztem.
-Na akkor menjünk valahova, mert ez így kínos lesz!-ült be Matt a kocsiba, hát beültünk mi is, de nem tudtuk eldönteni hova menjünk.
-Hééééé!-ugrott be egyszercsak Jimmy a kocsiba.-Hova megyünk?
-Nem tudjuk!.-fintorodtam el, a hátsó ülésen, most már Jimmy mellett.
-Akkor menjünk vegyünk piát, és menjünk le a partra.
-Fürödjünk!-pacsiztak Briannel, aki aztán megint csak rám nézett vigyorogva.
-Hagyj békén!-mordultam rá.
-Mi van baj van a szerelmi paradicsomban?-kérdezte Jimmy.
-Pff.. szerelmi paradicsom! Kizárt hogy Brian és köztem legyen valami.-morogtam tovább, Brian meg szipogva aszívére tette a kezét.
-Most nagyon megbántottál. Ennyit jelentett neked...
-Jaj fejezd már be! Matt induljunk kérlek, hogy elhallgasson.-kértem mire mind csak nevetni kezdtek. Már negyed órája kocsikáztunk mire visszaértünk a bolthoz, ahol Jimmy és Brian berohantak piát venni.
-Ne legyél már ilyen mérges!
-De! Vagy talán ez normális?
-Nem a mi dolgunk! Megoldják ők ketten!Brianre se haragudj, igaza volt.
-Jaj ne kezd te is! Úgy bántok velem mint egy dedóssal.
-Nem igaz, csak ismerünk, ha nem hozott volna ki, még megvered.
-Meg is vertem volna...
-Igen, de nem szabad! Nyugi!-csitított de túl sokra nem ment. Jimmy és Brian két nagy zacskóval jöttek ki a boltból és miután beszálltak, Jimmy egy plüss virágot, Brian egy doboz csokit, Matt meg egy kezébe nyomott üveg vodkát tartott felém. Nagy, könyörgő boci szemekkel néztek rám, így nem bírtam ki elmosolyodtam.
-Na végre, akkor már jó lesz a buli!-vigyorodott el Brian.
-Mondtam, hogy ez bejön nála!-karolt át Jimmy elégedett képpel.
-Jó tök jó, kiismertetek, de akkor most már menjünk inni, mert megint mérges leszek.-mondtam, de már indultunk is. A parton leültünk a homokba, bekevertük a vodkát és inni kezdtünk.
-Fiúúúúúúk. Én azt mondom, hogy nagyon meleg van!-nyögtem miközben próbáltam felkelni.
-Liz óvatosan!-tartotta a kezét Matt, mintha félne hogy elesem, bár annyira részeg még nem voltam.
-Jól vagyok! De fürdeni szeretnék!-mondtam és Brianre néztem.-De ha most bemersz dobni, biztos hogy megverlek!-nevetni kezdett és felemelte a kezeit. Levettem a felsőmet és a nadrágomat és bugyi melltartóba elindultam a víz felé.
-Na mi van, jöttök?-kérdeztem mire feltápászkodtak és elkezdték ledobálni a ruháikat. Én háttal a víznek sétáltam befelé, már térdig a vízben álltam mire elindulak. Futni kezdtem be mikor egy részeg srác elkapott.
-Annyira szép vagy!-mondta miközben magához ölelt...
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Na gyere ne kéresd magad!-rántott magával a vízbe.Felvisítottam, a srácok meg már ott is voltak körülöttünk.
-Hagyj már békén!-vertem orrba a srácot, de még mindig fogta a kezem ahogy felálltam.
-Halliottad, ereszd el!-lépett elé Matt.
-Mert különben mi lesz?-kérdezte és vigyorogva meredt rám.Brian hirtelen arcon térdelte, a srác hanyatt dőlt így elengedett engem is.
-Jesszusom, srácok bedurvultatok!-néztem rájuk ahogy sétáltunk beljebb.
-Melletted? Kénytelenek, gáz lenne, ha egy lány keményebb lenne mint a két "rosszfiú".-grimaszolt Jimmy, ezzel ki is vívott magának egy kis bírkózást a vízben.
Már ment le a nap, mikor a srácok átázott boxerekben én vizes bugyiba melltartóba ültem be Matt kocsijába.
-Basszus nagyon fázom!-vacogtam mire Brian széttárta a kezeit.-Mit akarsz?
-Gyere bújj ide!
-Dehogyis, durva lenne.-ráztam meg a fejem.
-Liz mind megtanultuk ha nincs más mikor fázol legjobban egy másik ember melegíthet fel.-kacsintott Jimmy hátrafordulva.
-Gyere, ígérem nem nyúlok sehova, nem csinálok semmit, nem nézek semmit.-mondta így beadtam a derekam és jól esett. Vacogtam de Brian jó meleg volt még így vizesen is.
-Kíváncsi vagyok, hogy mire megyünk haza.-mondtam, mire mind felnevettek.-Most mi van?
-Figyelj Katherine tudja , hogy irányítsa, így nyilván semmi újdonságra nem megyünk haza.
-Ha bele döglök is de eltüntetem Katherinet ebből a házból.
-Jaj ne! Lizzy!-jöttek a reakciók.-Hagyd!
Mire megérkeztünk az egész ház sötét volt. Ahogy bementünk se volt semmi hang, vagy elmentek, vagy alszanak vagy kitudja. Fel slattyogtam a szobámba még a lámpát se kapcsoltam fel, ledobtam a fehérneműmet, felkaptam egy pizsamát és bebújtam az ágyamba.Ahogy bebújtam a takaróm alá, hirtelen egy hideg lábat éreztem meg.
-Mi a...?-próbáltam kivenni a sötétből hogy mi van. A kezeimmel tapogatóztam mire egy arcra tenyereltem, nem kellett sokat tapintgatni hamar rájöttem, hogy Zacky az.
-Lizzy? Miért nyomkodtad meg a fejem?
-Bocsi, nem tudtam hogy itt vagy! De miért is vagy itt?
-Katherine terhes... Vagy legalábbis azt mondja. Nem tudom mit tegyek és gondoltam te tudsz valami tanácsot adni.-motyogott.
-Hülye picsa!-mordultam fel.
-Ne Lizzy, segíts! Mit tegyek?
-Ha megy orvoshoz kísérd el! Mindenképpen....
-Lizzy én nem akarom ezt.
-Tudom, én se akarnám egy életen át elviselni...-fintorodtam el még a hidegi s kirázott a gondolattól.-Ne izgulj, jó? Én melletted vagyok és akármi is lesz én segítek. Együtt kitalálunk valamit.
-Köszönöm!
-Nem kell, barátok vagyunk, ez a dolgom!
-Maradhatok ?
-Persze, nagy ez az ágy elférünk!-mondtam de azzal szinte már el is aludtam.
Life is just a game 53.
Skye:
El sem hiszem, hogy végre hazamehetünk Emilyvel. A legszebb kislány a világon, és amit talán a legjobban szeretek benne, hogy nagyon hasonlít Mattre. Zöld szemek, sűrű fekete haj. Imádnivaló. És Matt minden pillanatban itt van, segít fürdetni, pelenkázza mintha Emily elvarázsolta volna teljesen. Ahogy engem elavrázsolt Matt.
-Megérkeztünk!-fordult Matt hozzánk hátra a kocsiba, majd már ki is kapta Emilyt hordozóstul a kocsiból. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, Aleck most fog vele először találkozni, akárcsak Matt családja.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-karolt át Matt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Várj! Nem lesz rendben!-mondtam és gombócot éreztem a torkomban.-Nem jó ez így!
-Skye miről beszélsz? MI a baj?-kérdezte láttam az arcán, hogy megrémült. Neki döntöttem a homlokom a mellkasának, éreztem, ahogy átkarolt a szabad kezével és simogatta a hátam.
-Nem jó ez így, te és én! Nekem ez nem megy!-felnéztem rá, hulla sápadt lett.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem láthatom a ...
-Matt, én azt akarom mondani, hogy most ezerszer jobb, hogy velem vagy, és Emilyvel és...-remegni kezdtem éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver.-Nem szeretném, hogy elmenj! Nem szeretném, ha nem lennél az életünk része, és legkevésbé sem szeretném, hogy valaki mással legyél, és legyenek tőle gyerekeid. Szeretlek Matt és..-nem tudtam már befejezni, mert megcsókolt. Minden porcikám reszketett, örül és többet akart Mattből.
-Ezt megbeszéltük!-mosolygott rám.-Csak ti 3-an kelletek nekem, senki más! De most mér menjünk!-és azzal beléptünk a házba, ahol a család várt. Mindenhol rózsaszín lufik, sütik és mindneki jött egyből gratulálni.
-Mamiiiii!-ölelt át Aleck.-Megnézhetem Emilyt?
-Persze, nézd csak, apu kiveszi és megmutatja jó?-Matt kikapta a hordozóból és megmutatta mindnekinek. Imádnivaló volt az a nagy széles vigyor az arcán, hogy ez az ő kislánya. Óvatosan befektette a bölcsőbe és odajött hozzám.
-Van még valami aminek örülhetünk.-mondta és szorosan magához ölelt.-Skye és én összeköltözünk, és együtt maradunk!-mondta és ahogy körbenéztünk mindenki mosolygott ránk, Matt-tel összenéztünk és újra megcsókoltuk egymást. Végre minden rendben van!
Matt:
-Az orvos azt mondta, hogy ébredezik Matt!-lépett mellém Heidi, egyből levert a víz.-Szerintem, az lenne a legjobb hacsak te mennél be és tőled hallaná...
-Tudom! Megyek!-sóhajtottam és benyitottam Skye szobájába. Nyugodt volt az arca és már láttam nagyokat pislog. Épp hogy magához tért a keze a hasához vándorolt.
-Hé, szia!-kaptam el a kezét és leültem az ágya szélére.
-Szia!-mondta álmosan. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Rosszul lettél kicsim és mentővel behoztak.
-És Aleck, Emily?
-Aleck jól van, kint vár Heidivel és Briannel.
-Emily? -kérdezte megint.
-Kicsim, figyelj! Elkezdtél vérezni mikor behoztak, sok vért vesztettél, és az orvosnak megkellett császároznia.
-Matt miről beszélsz?-próbált felülni de felnyögött és a hasához nyúlt.
-Skye, Emilyt nem...-könnyes lett a szemem. -Nem tudták megmenteni, halva született.-Skye arca teljesen eltorzult, rázni kezdte a fejét.
-Nem, nem nem! Ez nem igaz, én megszültem haza vittük.
-Skye sajnálom, de...
-Matt láttam az édes kis pofiját.
-Álmodtál kicsim!-próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Nem álmodhattam, nem. NEEEEEEM!-kezdett el sírni.-Látni akarom! Kérleeeeek!-zokogott. Magamhoz húztam és hagytam, hadd sírja ki magát.
Heidi:
Matt már egy órája bent van, alig bírom magam tűrtőztetni, ott akarok lenni a nővéremmel. Nem akarom, hogy szenvedjen.Aztán kijött Matt.
-Na? Mi történt?-rohantam hozzá.
-Emilyről álmodott, hogy megszülte és... nem akarta elhinni ami történt. Álomba sírta magát.
-Jézusom!-fogtam a fejem és azon agyaltam, mivel tudnám Skyenak megkönnyíteni ezt az egészet. De nem tudom ilyen helyzeten tud e bárki is segíteni.
-Heidi segítened kell nekem, én nem fogom ezt egyedül bírni, és Aleck....-láttam Matten, hogy őszintén beszél. Ki akadt teljesen. Érthető, nagyon várta Emilyt, és hogy mindent bepótoljon és ... Basszus ahogy ezek újra és újr avégig futnak az agyamon, folynak a könnyeim.
-Matt, amiben csak tudok segítek! Szeretlek titeket, és tudod jól nekem is fáj! Ha gondoljátok Brian és én párnapra vigyázhatunk Aleckre.-mondtam mire Matt megrázta a fejét.
-Ugyan, most békültetek ki és..
-Haver, vigyázunk rá! Nem gond!-mondta Brian és a derekamra tette a kezét.-Haza megyünk jó? Ha bármi kell, szólj és beugrom kocsival!-ölelték meg egymást, majd odament Aleckhez.
-Holnapra hozok be Skyenak néhány holmit...-magamhoz húztam és megöleltem.-Az orvossal amíg bent voltál megbeszéltem, hogy bent maradhass vele.
-Köszönöm!-suttogta és azzal elengedett, majd beindult, vissza a szobába.
El sem hiszem, hogy végre hazamehetünk Emilyvel. A legszebb kislány a világon, és amit talán a legjobban szeretek benne, hogy nagyon hasonlít Mattre. Zöld szemek, sűrű fekete haj. Imádnivaló. És Matt minden pillanatban itt van, segít fürdetni, pelenkázza mintha Emily elvarázsolta volna teljesen. Ahogy engem elavrázsolt Matt.
-Megérkeztünk!-fordult Matt hozzánk hátra a kocsiba, majd már ki is kapta Emilyt hordozóstul a kocsiból. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, Aleck most fog vele először találkozni, akárcsak Matt családja.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-karolt át Matt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Várj! Nem lesz rendben!-mondtam és gombócot éreztem a torkomban.-Nem jó ez így!
-Skye miről beszélsz? MI a baj?-kérdezte láttam az arcán, hogy megrémült. Neki döntöttem a homlokom a mellkasának, éreztem, ahogy átkarolt a szabad kezével és simogatta a hátam.
-Nem jó ez így, te és én! Nekem ez nem megy!-felnéztem rá, hulla sápadt lett.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem láthatom a ...
-Matt, én azt akarom mondani, hogy most ezerszer jobb, hogy velem vagy, és Emilyvel és...-remegni kezdtem éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver.-Nem szeretném, hogy elmenj! Nem szeretném, ha nem lennél az életünk része, és legkevésbé sem szeretném, hogy valaki mással legyél, és legyenek tőle gyerekeid. Szeretlek Matt és..-nem tudtam már befejezni, mert megcsókolt. Minden porcikám reszketett, örül és többet akart Mattből.
-Ezt megbeszéltük!-mosolygott rám.-Csak ti 3-an kelletek nekem, senki más! De most mér menjünk!-és azzal beléptünk a házba, ahol a család várt. Mindenhol rózsaszín lufik, sütik és mindneki jött egyből gratulálni.
-Mamiiiii!-ölelt át Aleck.-Megnézhetem Emilyt?
-Persze, nézd csak, apu kiveszi és megmutatja jó?-Matt kikapta a hordozóból és megmutatta mindnekinek. Imádnivaló volt az a nagy széles vigyor az arcán, hogy ez az ő kislánya. Óvatosan befektette a bölcsőbe és odajött hozzám.
-Van még valami aminek örülhetünk.-mondta és szorosan magához ölelt.-Skye és én összeköltözünk, és együtt maradunk!-mondta és ahogy körbenéztünk mindenki mosolygott ránk, Matt-tel összenéztünk és újra megcsókoltuk egymást. Végre minden rendben van!
Matt:
-Az orvos azt mondta, hogy ébredezik Matt!-lépett mellém Heidi, egyből levert a víz.-Szerintem, az lenne a legjobb hacsak te mennél be és tőled hallaná...
-Tudom! Megyek!-sóhajtottam és benyitottam Skye szobájába. Nyugodt volt az arca és már láttam nagyokat pislog. Épp hogy magához tért a keze a hasához vándorolt.
-Hé, szia!-kaptam el a kezét és leültem az ágya szélére.
-Szia!-mondta álmosan. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Rosszul lettél kicsim és mentővel behoztak.
-És Aleck, Emily?
-Aleck jól van, kint vár Heidivel és Briannel.
-Emily? -kérdezte megint.
-Kicsim, figyelj! Elkezdtél vérezni mikor behoztak, sok vért vesztettél, és az orvosnak megkellett császároznia.
-Matt miről beszélsz?-próbált felülni de felnyögött és a hasához nyúlt.
-Skye, Emilyt nem...-könnyes lett a szemem. -Nem tudták megmenteni, halva született.-Skye arca teljesen eltorzult, rázni kezdte a fejét.
-Nem, nem nem! Ez nem igaz, én megszültem haza vittük.
-Skye sajnálom, de...
-Matt láttam az édes kis pofiját.
-Álmodtál kicsim!-próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Nem álmodhattam, nem. NEEEEEEM!-kezdett el sírni.-Látni akarom! Kérleeeeek!-zokogott. Magamhoz húztam és hagytam, hadd sírja ki magát.
Heidi:
Matt már egy órája bent van, alig bírom magam tűrtőztetni, ott akarok lenni a nővéremmel. Nem akarom, hogy szenvedjen.Aztán kijött Matt.
-Na? Mi történt?-rohantam hozzá.
-Emilyről álmodott, hogy megszülte és... nem akarta elhinni ami történt. Álomba sírta magát.
-Jézusom!-fogtam a fejem és azon agyaltam, mivel tudnám Skyenak megkönnyíteni ezt az egészet. De nem tudom ilyen helyzeten tud e bárki is segíteni.
-Heidi segítened kell nekem, én nem fogom ezt egyedül bírni, és Aleck....-láttam Matten, hogy őszintén beszél. Ki akadt teljesen. Érthető, nagyon várta Emilyt, és hogy mindent bepótoljon és ... Basszus ahogy ezek újra és újr avégig futnak az agyamon, folynak a könnyeim.
-Matt, amiben csak tudok segítek! Szeretlek titeket, és tudod jól nekem is fáj! Ha gondoljátok Brian és én párnapra vigyázhatunk Aleckre.-mondtam mire Matt megrázta a fejét.
-Ugyan, most békültetek ki és..
-Haver, vigyázunk rá! Nem gond!-mondta Brian és a derekamra tette a kezét.-Haza megyünk jó? Ha bármi kell, szólj és beugrom kocsival!-ölelték meg egymást, majd odament Aleckhez.
-Holnapra hozok be Skyenak néhány holmit...-magamhoz húztam és megöleltem.-Az orvossal amíg bent voltál megbeszéltem, hogy bent maradhass vele.
-Köszönöm!-suttogta és azzal elengedett, majd beindult, vissza a szobába.
2014. június 17., kedd
Nobody's perfect 2.5
-Liz megjöttek Suzyék, mennünk kell!
-Jól van, jól van, jövök máááááár!-szóltam és még gyorsan feltűztem a hajamat. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé, így még pont hallottam hogy Katherine miket mond a srácoknak.
-Brian engem is elhívhattál volna, én legalább biztos nem égetnélek le.
-Köszi, de nem, Lizt akartam.
-Nem értelek! Még csak ruhái sincsenek.-ahogy azt kimondta a lépcső tetejéhez siettem, megköszörültem a torkomat így mindenki rám figyelt.
-Jó leszek így?-kérdeztem, de a srácok csak szájtátva bámultak rám. Katherine feje meg vörösödött.
-Hát ezt meg honnan csórtad?-kérdezte flegmán, de én csak elmosolyodtam.
-Azért mert neked nincs rá pénzed, nekem vannak szép és elegáns ruháim.
-Lizzy gyönyörű vagy!
-Köszönöm, akkor menjünk is!-karoltam Brianbe és kisiettünk a kocsihoz.
Suzy és Mckenna vártak ránk de szerencsére hamar odaértünk még a ceremónia előtt. Igazság szerint nem nagyon figyeltünk, inkább vártuk a lagzit az ingyen piát és kaját, de még előtte Brian körbe vitt és bemutatott a családnak.
-Maradj itt, hozok valamit inni.-mondta így ott maradtam a tömegben, és úgyéreztem mindenki engem figyel...
-Tényleg gyönyörű vagy ebben a ruhában!-súgta Brian a fülembe miközben a kezembe nyomott egy pohár bort.
-Köszönöm, hogy engem hívtál el és nem Katherinet
-Ugyan, eszembe sem jutna őt elhívni. És úgy látszik, jó döntés voltál. Mindenki engem irigyel.-mondta mosolyogva miközben az asztalunk felé sétáltunk.
-Mit gondolsz Matt megbocsált nekem?
-Nem tudom, de most inkább ne beszéljünk erről. Ihatsz ehetsz táncolhatsz ingyen! Bulizzunk!
Hát úgyis lett, végig táncoltunk, ittunk, mindent amit lehetett megkóstoltunk.
-Fürödjünk!
-Micsoda? Brian mi?
-Itt a medence, gyere!-kapott fel és mire rájöttem mire készül velem a karjaiba bele ugrott a vízbe. Íszonyú hideg volt a víz, ő ordított, én visítottam, de a násznép egy része követett minket.
-Brian, ez egy drága ruha volt.-mondtam ahogy kiúsztam. -A cipőmről nem is beszélve.-nevettem el magam, ahogy a medence alján lévő fekete cipő párt néztem.- És most fázom és nincs száraz ruhám.
-Akkor vedd le a vizes ruhádat.-kacsintott.
-Nem tehetem, mert még belém bolondulna itt mindenki, mivel csak egy bugyi van rajtam.-ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy meglepődött, és elvörösödött. Fura volt így ketten hülyülni, de valahogy jó is. Biztos lettem abban, hogy Brian nem haragszik rám.
-Most hova mész?-kérdeztem.
-Gyere! Van egy szobák estére.-elkerekedett szemekkel néztem rá, mire nevetett.-Nem kettőnknek, a családnak... ne félj!-fogta meg a kezem és elkezdett befelé húzni. Végig slattyogtunk minden szobán, az éttermen mire lejutottunk a szobáig. Suzy az egyik szobában altatta Brian húgát mi meg befoglaltuk a másikat.
-Van törülköző?-kérdeztem, mire képembe dobott párat.-Köszike!-mondtam és gyorsan a fejemre tekertem egyet, a másikat meg magam köré, hogy levehessem a hideg, vizes, nehéz ruhámat. Megnéztünk egy filmet iszogattunk még egy kicsit aztán kidőltünk.
Reggel gyorsan el kellett hagynunk a szobákat, visszakapkodtuk a kicsit még nyirkos ruhákat és Suzy haza furikázott minket.
-Hogy ti milyen pocsékul néztek ki!-nézett ránk vigyorogva Jimmy.
-Jah!-ásítottam.
-Hol a cipőd?-kérdezte Zacky.
-Brian eláztatta, miután beugrott velem egy medencébe.
-Akkor jó estétek volt!-kacsintottak mindketten.
-Ha nem bánjátok most felmegyek, letusolok...-indultam fel a lépcsőn, de időközben Matt eszembe jutott. Tisztáznom kéne vele a dolgokat, úgyhogy a szobájába mentem. Még aludt az ágyában, így felmásztam az ágyra és törökülésbe mellé ülve vártam, hogy felkeljen. Csak pár percig bámultam meredten mire nyitogatni kezdte a szemét.
-LIZ? Mit keresel itt?-könyökölt fel miközben még nagyokat pislogott, majd elkezdett méregetni.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi ez a ruha?
-Esküvőn voltunk tegnap.De már elég ramaty állapotban van.
-Azt látom, mi történt?
-Brian vízbe dobott. De ha nem gond én nem erről szeretnék beszélni...-sóhajtottam fel, ő meg hanyatt dőlt.
-Liz sajnálom amiket mondtam. Örülök, hogy itt vagy, és nem zavarsz. Rájöttem, hogy az hogy mi volt köztünk csak jót tett nekünk.
-Tényleg?-kérdeztem vissza mire mosolyogni kezdett.
-Igen! Te ismersz, tudod mit akarok, mit szeretek. Ugyanez fordítva, ismerem minden porcikádat. -elmosolyodtam, de közben kirázott a hideg. Igaz, Matt előtt nem voltam szégyenlős mindent tudott rólam amit csak lehetett.
-Hát igen, ez lehet nem is olyan rossz.-mondtam.
-Egyáltalán nem.-ült fel, így majdnem szembe kerültünk egymással.
-Matt tényleg fontos vagy nekem!
-Te is nekem Lizzy!-húzott magához, és megölelt.-Nem haragszom rád, csak azt hiszem... lehet zavart, hogy tudom már semmi nem lesz olyan mint régen... mármint köztünk..és ez hiányzik.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.-A szex hiányzik? EZ KOMOLY?!
-Azt ne mondd, hogy rossz volt!-nézett rám.
-Persze, hogy nem, de tényleg ez zavar?-nevettünk már mindketten én a hitetlenségemben, ő talán zavarában.
-Na jó, hogy ezt tisztáztuk, lehet jobb ha megyek már tényleg letusolni. De akkor midnen rendben köztünk?
-Fogjuk rá!-mondta és hanyatt dőlt az ágyba én meg kisétáltam. A zuhany alatt végig arra gondoltam, hogy lehet ez így mégsem lesz rendben. Barátok vagyunk extrákkal, vagyis régen azok voltunk, most meg nem tudunk vissza lépni... régen lehet együtt letusoltunk volna...NEM, NEM, NEM! Erre nem is szabad gondolnom... Matt és én csak barátok vagyunk! Ismételgettem magamnak, hátha egyszer ezt így el is hiszem....
-Jól van, jól van, jövök máááááár!-szóltam és még gyorsan feltűztem a hajamat. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé, így még pont hallottam hogy Katherine miket mond a srácoknak.
-Brian engem is elhívhattál volna, én legalább biztos nem égetnélek le.
-Köszi, de nem, Lizt akartam.
-Nem értelek! Még csak ruhái sincsenek.-ahogy azt kimondta a lépcső tetejéhez siettem, megköszörültem a torkomat így mindenki rám figyelt.
-Jó leszek így?-kérdeztem, de a srácok csak szájtátva bámultak rám. Katherine feje meg vörösödött.
-Hát ezt meg honnan csórtad?-kérdezte flegmán, de én csak elmosolyodtam.
-Azért mert neked nincs rá pénzed, nekem vannak szép és elegáns ruháim.
-Lizzy gyönyörű vagy!
-Köszönöm, akkor menjünk is!-karoltam Brianbe és kisiettünk a kocsihoz.
Suzy és Mckenna vártak ránk de szerencsére hamar odaértünk még a ceremónia előtt. Igazság szerint nem nagyon figyeltünk, inkább vártuk a lagzit az ingyen piát és kaját, de még előtte Brian körbe vitt és bemutatott a családnak.
-Maradj itt, hozok valamit inni.-mondta így ott maradtam a tömegben, és úgyéreztem mindenki engem figyel...
-Köszönöm, hogy engem hívtál el és nem Katherinet
-Ugyan, eszembe sem jutna őt elhívni. És úgy látszik, jó döntés voltál. Mindenki engem irigyel.-mondta mosolyogva miközben az asztalunk felé sétáltunk.
-Mit gondolsz Matt megbocsált nekem?
-Nem tudom, de most inkább ne beszéljünk erről. Ihatsz ehetsz táncolhatsz ingyen! Bulizzunk!
Hát úgyis lett, végig táncoltunk, ittunk, mindent amit lehetett megkóstoltunk.
-Fürödjünk!
-Micsoda? Brian mi?
-Itt a medence, gyere!-kapott fel és mire rájöttem mire készül velem a karjaiba bele ugrott a vízbe. Íszonyú hideg volt a víz, ő ordított, én visítottam, de a násznép egy része követett minket.
-Brian, ez egy drága ruha volt.-mondtam ahogy kiúsztam. -A cipőmről nem is beszélve.-nevettem el magam, ahogy a medence alján lévő fekete cipő párt néztem.- És most fázom és nincs száraz ruhám.
-Akkor vedd le a vizes ruhádat.-kacsintott.
-Nem tehetem, mert még belém bolondulna itt mindenki, mivel csak egy bugyi van rajtam.-ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy meglepődött, és elvörösödött. Fura volt így ketten hülyülni, de valahogy jó is. Biztos lettem abban, hogy Brian nem haragszik rám.
-Most hova mész?-kérdeztem.
-Gyere! Van egy szobák estére.-elkerekedett szemekkel néztem rá, mire nevetett.-Nem kettőnknek, a családnak... ne félj!-fogta meg a kezem és elkezdett befelé húzni. Végig slattyogtunk minden szobán, az éttermen mire lejutottunk a szobáig. Suzy az egyik szobában altatta Brian húgát mi meg befoglaltuk a másikat.
-Van törülköző?-kérdeztem, mire képembe dobott párat.-Köszike!-mondtam és gyorsan a fejemre tekertem egyet, a másikat meg magam köré, hogy levehessem a hideg, vizes, nehéz ruhámat. Megnéztünk egy filmet iszogattunk még egy kicsit aztán kidőltünk.
Reggel gyorsan el kellett hagynunk a szobákat, visszakapkodtuk a kicsit még nyirkos ruhákat és Suzy haza furikázott minket.
-Hogy ti milyen pocsékul néztek ki!-nézett ránk vigyorogva Jimmy.
-Jah!-ásítottam.
-Hol a cipőd?-kérdezte Zacky.
-Brian eláztatta, miután beugrott velem egy medencébe.
-Akkor jó estétek volt!-kacsintottak mindketten.
-Ha nem bánjátok most felmegyek, letusolok...-indultam fel a lépcsőn, de időközben Matt eszembe jutott. Tisztáznom kéne vele a dolgokat, úgyhogy a szobájába mentem. Még aludt az ágyában, így felmásztam az ágyra és törökülésbe mellé ülve vártam, hogy felkeljen. Csak pár percig bámultam meredten mire nyitogatni kezdte a szemét.
-LIZ? Mit keresel itt?-könyökölt fel miközben még nagyokat pislogott, majd elkezdett méregetni.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi ez a ruha?
-Esküvőn voltunk tegnap.De már elég ramaty állapotban van.
-Azt látom, mi történt?
-Brian vízbe dobott. De ha nem gond én nem erről szeretnék beszélni...-sóhajtottam fel, ő meg hanyatt dőlt.
-Liz sajnálom amiket mondtam. Örülök, hogy itt vagy, és nem zavarsz. Rájöttem, hogy az hogy mi volt köztünk csak jót tett nekünk.
-Tényleg?-kérdeztem vissza mire mosolyogni kezdett.
-Igen! Te ismersz, tudod mit akarok, mit szeretek. Ugyanez fordítva, ismerem minden porcikádat. -elmosolyodtam, de közben kirázott a hideg. Igaz, Matt előtt nem voltam szégyenlős mindent tudott rólam amit csak lehetett.
-Hát igen, ez lehet nem is olyan rossz.-mondtam.
-Egyáltalán nem.-ült fel, így majdnem szembe kerültünk egymással.
-Matt tényleg fontos vagy nekem!
-Te is nekem Lizzy!-húzott magához, és megölelt.-Nem haragszom rád, csak azt hiszem... lehet zavart, hogy tudom már semmi nem lesz olyan mint régen... mármint köztünk..és ez hiányzik.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.-A szex hiányzik? EZ KOMOLY?!
-Azt ne mondd, hogy rossz volt!-nézett rám.
-Persze, hogy nem, de tényleg ez zavar?-nevettünk már mindketten én a hitetlenségemben, ő talán zavarában.
-Na jó, hogy ezt tisztáztuk, lehet jobb ha megyek már tényleg letusolni. De akkor midnen rendben köztünk?
-Fogjuk rá!-mondta és hanyatt dőlt az ágyba én meg kisétáltam. A zuhany alatt végig arra gondoltam, hogy lehet ez így mégsem lesz rendben. Barátok vagyunk extrákkal, vagyis régen azok voltunk, most meg nem tudunk vissza lépni... régen lehet együtt letusoltunk volna...NEM, NEM, NEM! Erre nem is szabad gondolnom... Matt és én csak barátok vagyunk! Ismételgettem magamnak, hátha egyszer ezt így el is hiszem....
2014. június 11., szerda
Life is just a game 52.
Matt:
-Na gyere már sietnünk kell haza anyuhoz!
-Miért sietünk?
-Mert már vár minket!-mondtam és beültettem Alecket a kocsiba, becsatoltam az ülésébe majd becsuktam az ajtót. Épp beakartam ülni mikor Jimmy hívott.
-Cső, mi az?
-Matt baj van!
-Mi ez a sziréna?-kérdeztem kicsit gyanakodva, de akkor még nem esett le.
-Skye rosszul lett, összeesett és vérezni kezdett, mentővel visznek minket a kórházba, gyere oda gyorsan!
-VÁRJ! -ordítottam nehogy lerakja a telefont.-Mi az hogy rosszul lett?
-Nem tudom, csak elsápadt és összeesett, a mentős szerint baj van a babával.
-Emily!-suttogtam és kinyomtam a telefont. Beültem bekötöttem magam és amilyen gyorsan csak tudtam a kórházhoz vezettem. Ahogy megérkeztünk kikaptam Alecket a kocsiból és szaladtunk befelé.
-Mi történt mi az? Hol van?-faggatta egyből Jimmyt.
-Bevitték vizsgálni, nem tudom mi van.
-Vigyázz Aleckre! Heidinek szóltál?
-Jönnek ők is Briannel, mindjárt itt vannak.-bólintottam és már el is indultam megkeresni Skyet. Már a 3. szobába néztem be mire megláttam, egyből odasiettem és megfogtam a kezét.
-Mi az doki? Mi történt? Jól vannak?
-Sajnos azt kell mondanom, hogy mindketten biztosan nem élik túl. Sürgősen meg kell műtenünk különben elvérzik ő is és a baba is.
-Micsoda?!KIENGEDTE, AZT MONDTA RENDBEN LESZ!-kaptam el az orvost és megrángattam.
-Kérem, engedje, hogy segítsek.-összezavarodtam, csak egyikük élheti túl.-Illetve tudnia kell, ilyen esetben általán az anyát helyezzük előtérbe, mivel a kicsi még túl fejletlen és..
-FOGJA BE!-mordultam fel ingerülten, de aztán be is jöt két ápoló és Skyet, aki úgy tűnt csak nyugodtan alszik eltolták a műtőbe. Összeroskadtam ahogy egyedül maradtam a vizsgálóban.Csak egyikük. Ez járt végig az eszemben.
Heidi:
-Jimmy hol vannak? Mi van?-futottam felé, de csak megrázta a fejét, aztán jött Matt teljesen összeroppant. Láttam az arcát és megijedtem.
-Matt?.kérdeztem halkan de ahogy felnézett rám könnyes lett a szeme, egyre jobban féltem. Aztán egyszer csak megölelt.-Ne ijessz meg kérlek! Mi van?
-Azt mondta az orvos csak egyiküket tudja megmenteni, Skye eszméletlen volt mikor a műtőbe tolták.És én... Emily nem...-dadogott és éreztem ahogy megrázkódik a teste és sírni kezd. Amilyen erősen csak tudtam szorítottam Mattet, de nem tudtam mit mondani.
Amíg várakoztunk szép lassan megérkezett mindenki a kórházba, Zacky, Johnny, Matt szülei és Amy, Walker. Ahogy ültünk végig Brian kezét szorongattam, több óra eltelt és semmi, egy orvost sem láttunk. Mindenki magába roskadt és csak bámult ki síri csöndben a fejéből.
-Heidi, nyugodj meg! Erősnek kell lenned, hogy...
-Brian nem tudok. Nekem ez nem megy!
-Hé, tudom, hogy nem tudtunk mindent megbeszélni, és jogosan haragszol rám, de ha szeretnéd. és én örülnék neki de hazamennék, hogy ne legyél majd egyedül. Vigyázok rád és..-simogatta végig a kezem, de alig tudtam ráfigyelni. Tudom, hogy csak elakarja terelni a figyelmemet, de ilyen estben ez nem megy.
Már 4 órája várakoztunk mikor megjelent egy orvos. Mattel összenéztünk és felpattantunk. Egymás kezét megszorítva mentünk a doki felé, de az arcán semmi jót nem láttunk.
-Nézzék, rosszabb volt a helyzet mint vártuk, Skye nagyon sok vért vesztett.-gondolom látta az orvis, hogy megrendültünk, mert elhallgatott. Nagy levegőt vett és folytatta.-Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy elállítsuk a vérzést még időben, hogy megtudjuk őket menteni.
Brian:
Mind feszülten néztünk feléjük, hallgattunk hátha hallunk valamit, vagy Heidin és Matten látunk valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, hogy minden rendben. Az orvos beszélt aztán elhallgatott. Matt és Heidi egymásra néztek és vissza a dokira aki újra csak beszél mi meg egy szót sem értünk vagy hallunk.
-Mi van ha az én hibám? -kérdeztem Jimmyt.
-Hogy érted?
-Miattam ideges lett, mi van ha amiatt lett ez? Ha miattam lett bajuk, vagy rosszabb.
-Nyugi haver, nem a te hibád.-veregetett vállon és tovább meredtünk az irányukba, hátha.... aztán... Matt összerogyott és zokogni kezdett. Heidi mondott valamit az orvosnak és leült Matt mellé a földre, átölelte és mint egy kisgyereket ringatta a kezei között, miközben már neki is folytak a könnyei. Mi mind egymás tekintetét, arcát fürkésztük, de senki nem tudott mit mondani, vagy tenni. Csak néztük őket alig pár méterrel arrébb a földön, és nem értettük pontosan mi is történt.
-Na gyere már sietnünk kell haza anyuhoz!
-Miért sietünk?
-Mert már vár minket!-mondtam és beültettem Alecket a kocsiba, becsatoltam az ülésébe majd becsuktam az ajtót. Épp beakartam ülni mikor Jimmy hívott.
-Cső, mi az?
-Matt baj van!
-Mi ez a sziréna?-kérdeztem kicsit gyanakodva, de akkor még nem esett le.
-Skye rosszul lett, összeesett és vérezni kezdett, mentővel visznek minket a kórházba, gyere oda gyorsan!
-VÁRJ! -ordítottam nehogy lerakja a telefont.-Mi az hogy rosszul lett?
-Nem tudom, csak elsápadt és összeesett, a mentős szerint baj van a babával.
-Emily!-suttogtam és kinyomtam a telefont. Beültem bekötöttem magam és amilyen gyorsan csak tudtam a kórházhoz vezettem. Ahogy megérkeztünk kikaptam Alecket a kocsiból és szaladtunk befelé.
-Mi történt mi az? Hol van?-faggatta egyből Jimmyt.
-Bevitték vizsgálni, nem tudom mi van.
-Vigyázz Aleckre! Heidinek szóltál?
-Jönnek ők is Briannel, mindjárt itt vannak.-bólintottam és már el is indultam megkeresni Skyet. Már a 3. szobába néztem be mire megláttam, egyből odasiettem és megfogtam a kezét.
-Mi az doki? Mi történt? Jól vannak?
-Sajnos azt kell mondanom, hogy mindketten biztosan nem élik túl. Sürgősen meg kell műtenünk különben elvérzik ő is és a baba is.
-Micsoda?!KIENGEDTE, AZT MONDTA RENDBEN LESZ!-kaptam el az orvost és megrángattam.
-Kérem, engedje, hogy segítsek.-összezavarodtam, csak egyikük élheti túl.-Illetve tudnia kell, ilyen esetben általán az anyát helyezzük előtérbe, mivel a kicsi még túl fejletlen és..
-FOGJA BE!-mordultam fel ingerülten, de aztán be is jöt két ápoló és Skyet, aki úgy tűnt csak nyugodtan alszik eltolták a műtőbe. Összeroskadtam ahogy egyedül maradtam a vizsgálóban.Csak egyikük. Ez járt végig az eszemben.
Heidi:
-Jimmy hol vannak? Mi van?-futottam felé, de csak megrázta a fejét, aztán jött Matt teljesen összeroppant. Láttam az arcát és megijedtem.
-Matt?.kérdeztem halkan de ahogy felnézett rám könnyes lett a szeme, egyre jobban féltem. Aztán egyszer csak megölelt.-Ne ijessz meg kérlek! Mi van?
-Azt mondta az orvos csak egyiküket tudja megmenteni, Skye eszméletlen volt mikor a műtőbe tolták.És én... Emily nem...-dadogott és éreztem ahogy megrázkódik a teste és sírni kezd. Amilyen erősen csak tudtam szorítottam Mattet, de nem tudtam mit mondani.
Amíg várakoztunk szép lassan megérkezett mindenki a kórházba, Zacky, Johnny, Matt szülei és Amy, Walker. Ahogy ültünk végig Brian kezét szorongattam, több óra eltelt és semmi, egy orvost sem láttunk. Mindenki magába roskadt és csak bámult ki síri csöndben a fejéből.
-Heidi, nyugodj meg! Erősnek kell lenned, hogy...
-Brian nem tudok. Nekem ez nem megy!
-Hé, tudom, hogy nem tudtunk mindent megbeszélni, és jogosan haragszol rám, de ha szeretnéd. és én örülnék neki de hazamennék, hogy ne legyél majd egyedül. Vigyázok rád és..-simogatta végig a kezem, de alig tudtam ráfigyelni. Tudom, hogy csak elakarja terelni a figyelmemet, de ilyen estben ez nem megy.
Már 4 órája várakoztunk mikor megjelent egy orvos. Mattel összenéztünk és felpattantunk. Egymás kezét megszorítva mentünk a doki felé, de az arcán semmi jót nem láttunk.
-Nézzék, rosszabb volt a helyzet mint vártuk, Skye nagyon sok vért vesztett.-gondolom látta az orvis, hogy megrendültünk, mert elhallgatott. Nagy levegőt vett és folytatta.-Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy elállítsuk a vérzést még időben, hogy megtudjuk őket menteni.
Brian:
Mind feszülten néztünk feléjük, hallgattunk hátha hallunk valamit, vagy Heidin és Matten látunk valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, hogy minden rendben. Az orvos beszélt aztán elhallgatott. Matt és Heidi egymásra néztek és vissza a dokira aki újra csak beszél mi meg egy szót sem értünk vagy hallunk.
-Mi van ha az én hibám? -kérdeztem Jimmyt.
-Hogy érted?
-Miattam ideges lett, mi van ha amiatt lett ez? Ha miattam lett bajuk, vagy rosszabb.
-Nyugi haver, nem a te hibád.-veregetett vállon és tovább meredtünk az irányukba, hátha.... aztán... Matt összerogyott és zokogni kezdett. Heidi mondott valamit az orvosnak és leült Matt mellé a földre, átölelte és mint egy kisgyereket ringatta a kezei között, miközben már neki is folytak a könnyei. Mi mind egymás tekintetét, arcát fürkésztük, de senki nem tudott mit mondani, vagy tenni. Csak néztük őket alig pár méterrel arrébb a földön, és nem értettük pontosan mi is történt.
Nobody's perfect 2.4
Hiába költöztem vissza, még nem volt minden teljesen a régi, megváltozott a kapcsolatunk a fiúkkal, de ami a leginkább hátráltat minket az Katherine. Nem igazán hagy nekem időt együtt a fiúkkal.
-Lizzy!
-Igen? Gyere!-mondtam és már Brian be is jött.-Mondd mi az?
-Segítened kéne valamiben.
-Miben?
-Igazából inkább egy szívességet kérnék.
-Jó, csak mondd már!
-Az unokatesómék összeházasodnak és kéne nekem egy kísérő, mert apám turnéra megy és ...
-Jól van, ne izgulj keresünk valakit, mindjárt...
-Nem, Liz, én szeretném ha te jönnél velem.-mondta és leült az ágyamra. Meglepett, nem hittem, hogy velem menne a történtek után.
-Jaj istenem, bocsi! Nem esett le!-temettem az arcomat a kezeimbe.-Szívesen megyek veled! Mikor lesz?
-Hétvégén!
-Okés, mehetünk!-öleltem meg és valahogy jobban is éreztem magam. Brian és Matt álltak hozzám a legközelebb a fiúk közül és velük most a legnehezebb beszélnem.-Figyelj csak, kérdezhetek valamit?-bólintott.-Matt nagyon haragszik rám?
-Mire gondolsz?
-Nem igazán tudok vele beszélni és mielőtt elmentem én...
-Szerintem nem haragszik, csak most mindenkinek nehéz. Úgy értem nagyon jóban voltunk és egy hónap alatt ez az egész megszűnt... és nem is beszéltünk..
-Na jó inkább hagyjuk, túl bunkónak és szarnak érzem magam, ne beszéljünk róla, inkább igyunk!-indultam el az ajtó felé Brian meg vigyorogva utánam.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem ahogy leértünk.
-Zackyék vásárolnak, Matt és Jimmy meg hangszerboltba mentek dobverőkért, húrokért, meg ami kell.
-Akkor csak te és én!-vettem ki a hűtőből a whiskyt. Brian hozta a poharakat és már le is ültünk a kanapéra, ahogy elkezdtünk inni meg is jött Matt és Jimmy.
-Hé, velünk mi lesz?-huppant le Jimmy is egyből.
-Fiúk, mennyire komoly ez az egész Zacky és a ribi között?
-Liz adj neki egy esélyt!-szólt rám mogorván Matt. Nem is értettem mi van...
-Matt emlékszel még, hogy Ő húzott be nekem? Idegösszeroppanást kapott és...
-Az emberek változnak Liz, te tudhatnád a legjobban.
-Ezt hogy érted?
-Srácok nyugi nyugi, igyunk!-szólt közbe Jimmy, de Matt felállt és ott hagyott minket. Nem bírtam ki, hát utána mentem elkaptam a karját, hogy megálljon.
-Matt mi bajod van velem? Mondd meg, ne csak beszólogass.
-Nincs veled bajom, oké?
-De, bunkó vagy ! Bökd ki mi az, mert ez így nem megy.
-Megváltoztál tudod? Josh megváltoztatott, amyg nem volt a képben te meg én jól elvoltunk, be került közénk, próbáltam elviselni, és te engem akartál, de vele mentél el. Csak úgy leléptél, mert én semmit nem jelentettem. Most meg itt vagy.
-Matt azt hittem nem jelent gondot, de ha így akkor elmegyek. Én nem akartam.
-Nem érted ugye? Nem akarom, hogy elmenj, azt akarom hogy itt maradj. De úgy hogy az enyém vagy!-Mint egy fejbe vágás, avgy gázolás, úgy hatott rám ez. Nem tudtam mit mondani, Matt meg csak elsétált, jó hangosan becsapva a bejárati ajtót maga után. Visszamentem a nappaliba.
-Ez durva!-mondta Jimmy és ivott tovább.
-Köszi Jimmy, magamtól nem vettem észre. Most mit tegyek? Én enm akarok kacsolatot, csak titeket, minket, nekem ti vagytok a pasik, nem kell más.
-Ejnye te kis ribi, egyszerre 4-ünkkel.-húzott magához Brian de nem tudtam nevetni.
-Na jó igyunk inkább!-mondtam és magamhoz ragadtam az üveget.
Nagyon gyorsan eltelt az idő és mire kezdtem észhez térni este volt. De mi legalább jól szórakoztunk bömböltettük a zenét, ugráltunk, ittunk.
-Annyira hiányoztatok!-karoltam Jimmy és Brian nyakába és mindkettejüknek lenyomtam egy nagy puszit.
-Jesszusom, most őket hülyíted be?!-hallottam Katherine hangját, de csak elnevettem magam.
-Mi van cica elvesztetted a gyógyszereidet?-kérdeztem tőle és bele ittam az üvegembe....-De tudod, elbeszélgethetnénk róla, ki hülyít kit. Mit is szeretsz te Zackyben?-kérdeztem és Zackyre néztem aki csendben állt csak.-Vagy tudod egyáltalán milyen gitáron játsziki, milyen kezes, vagy hogy milyen színű a szeme?
-Liz mit akarsz? Te talán tudod ezeket a többiekről?-kérdezett vissza erre még hangosabban nevettem el magam.
-Matt zöld, Jimmy kék, Zacky zöldeskék attól függ milyen pólót vesz fel, Brian barna. Zacky bal és jobb kézzel is játszik, Brian jobb. Briannek 4 tetoválása van, Mattnek 3, Jimmynek 2 Zackynek 3. Egyéb kérdés?-nevettem és megint ittam.-Kérdezz bármit, ismerem őket, jaaaaaaaaaaah és tudok még valamit, amit te nem biztos hogy tudsz. De smároltam a pasiddal.-nevettem nagy boldogan és Brianbe karoltam.-Mattel is és nem bánom, isteni volt. És ha ezen múlna hogy eltűnj még Briannel sé Jimmyvel is smárolok.
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét egyszerre Jimmy és Brian is. Katherine meg fújtatott egyett és feltrappolt a lépcsőn. Zacky csalódottan nézett rám,majd odajött hozzám.
-Liz csalódtam benned!
-Zacky az a helyzet, hogy én is.
-Nem Liz úgy értem azt hittem ahamarbb elkezded betörni.-mondta nekem meg kikerekedett a szemem.
-Mi van? Te nem szereted?
-Nem tudom, jó vele a szex de szerelmes biztos nem vagyok. Sok mindenre kapható, ha érted.-kacsintott rám, de nekem csak felfordult a gyomrom.
-Te most hazudsz nekem?
-Liz fontos vagy nekem, Kat is az, de nem olyan értelemben. Deeeeee, ez nem azt jelenti, hogy szakítok vele, jó nekem így!
-Hát akkor erre igyunk!-lökött a kezünkbe Jimmy egy-egy sört. Nem ellenkeztem csak el akartam felejteni a nyomoromat.
Reggel borzasztó fejfájásra keltem és arra, hogy valaki átkarolt. Kicsit félve fordultam át, hogy megnézzem ki fekszik mellettem.
Brian kómás feje virított.
-Brian mit keresel itt?
-Hm?
-Az ágyamban!-motyogtam, mire elmosolyosott.
-Kicsit sokat ittál és sírva fakadtál este, hogy nem akarsz egyedül maradni mert még Katherine bosszúból megöl és egyedül, részegen nem bírnál vele. Nem engedtél minket vissza. Jimmy a földön van valahol.
Legalább megkönnyebbülhettem hogy semmi hülyeséget nem csináltam a srácokkal. Vagyis remélem az éjszaka azon részén amire nem emlékszem sem történt semmi olyan ami ártana nekünk....
-Lizzy!
-Igen? Gyere!-mondtam és már Brian be is jött.-Mondd mi az?
-Segítened kéne valamiben.
-Miben?
-Igazából inkább egy szívességet kérnék.
-Jó, csak mondd már!
-Az unokatesómék összeházasodnak és kéne nekem egy kísérő, mert apám turnéra megy és ...
-Jól van, ne izgulj keresünk valakit, mindjárt...
-Nem, Liz, én szeretném ha te jönnél velem.-mondta és leült az ágyamra. Meglepett, nem hittem, hogy velem menne a történtek után.
-Jaj istenem, bocsi! Nem esett le!-temettem az arcomat a kezeimbe.-Szívesen megyek veled! Mikor lesz?
-Hétvégén!
-Okés, mehetünk!-öleltem meg és valahogy jobban is éreztem magam. Brian és Matt álltak hozzám a legközelebb a fiúk közül és velük most a legnehezebb beszélnem.-Figyelj csak, kérdezhetek valamit?-bólintott.-Matt nagyon haragszik rám?
-Mire gondolsz?
-Nem igazán tudok vele beszélni és mielőtt elmentem én...
-Szerintem nem haragszik, csak most mindenkinek nehéz. Úgy értem nagyon jóban voltunk és egy hónap alatt ez az egész megszűnt... és nem is beszéltünk..
-Na jó inkább hagyjuk, túl bunkónak és szarnak érzem magam, ne beszéljünk róla, inkább igyunk!-indultam el az ajtó felé Brian meg vigyorogva utánam.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem ahogy leértünk.
-Zackyék vásárolnak, Matt és Jimmy meg hangszerboltba mentek dobverőkért, húrokért, meg ami kell.
-Akkor csak te és én!-vettem ki a hűtőből a whiskyt. Brian hozta a poharakat és már le is ültünk a kanapéra, ahogy elkezdtünk inni meg is jött Matt és Jimmy.
-Hé, velünk mi lesz?-huppant le Jimmy is egyből.
-Fiúk, mennyire komoly ez az egész Zacky és a ribi között?
-Liz adj neki egy esélyt!-szólt rám mogorván Matt. Nem is értettem mi van...
-Matt emlékszel még, hogy Ő húzott be nekem? Idegösszeroppanást kapott és...
-Az emberek változnak Liz, te tudhatnád a legjobban.
-Ezt hogy érted?
-Srácok nyugi nyugi, igyunk!-szólt közbe Jimmy, de Matt felállt és ott hagyott minket. Nem bírtam ki, hát utána mentem elkaptam a karját, hogy megálljon.
-Matt mi bajod van velem? Mondd meg, ne csak beszólogass.
-Nincs veled bajom, oké?
-De, bunkó vagy ! Bökd ki mi az, mert ez így nem megy.
-Megváltoztál tudod? Josh megváltoztatott, amyg nem volt a képben te meg én jól elvoltunk, be került közénk, próbáltam elviselni, és te engem akartál, de vele mentél el. Csak úgy leléptél, mert én semmit nem jelentettem. Most meg itt vagy.
-Matt azt hittem nem jelent gondot, de ha így akkor elmegyek. Én nem akartam.
-Nem érted ugye? Nem akarom, hogy elmenj, azt akarom hogy itt maradj. De úgy hogy az enyém vagy!-Mint egy fejbe vágás, avgy gázolás, úgy hatott rám ez. Nem tudtam mit mondani, Matt meg csak elsétált, jó hangosan becsapva a bejárati ajtót maga után. Visszamentem a nappaliba.
-Ez durva!-mondta Jimmy és ivott tovább.
-Köszi Jimmy, magamtól nem vettem észre. Most mit tegyek? Én enm akarok kacsolatot, csak titeket, minket, nekem ti vagytok a pasik, nem kell más.
-Ejnye te kis ribi, egyszerre 4-ünkkel.-húzott magához Brian de nem tudtam nevetni.
-Na jó igyunk inkább!-mondtam és magamhoz ragadtam az üveget.
Nagyon gyorsan eltelt az idő és mire kezdtem észhez térni este volt. De mi legalább jól szórakoztunk bömböltettük a zenét, ugráltunk, ittunk.
-Annyira hiányoztatok!-karoltam Jimmy és Brian nyakába és mindkettejüknek lenyomtam egy nagy puszit.
-Jesszusom, most őket hülyíted be?!-hallottam Katherine hangját, de csak elnevettem magam.
-Mi van cica elvesztetted a gyógyszereidet?-kérdeztem tőle és bele ittam az üvegembe....-De tudod, elbeszélgethetnénk róla, ki hülyít kit. Mit is szeretsz te Zackyben?-kérdeztem és Zackyre néztem aki csendben állt csak.-Vagy tudod egyáltalán milyen gitáron játsziki, milyen kezes, vagy hogy milyen színű a szeme?
-Liz mit akarsz? Te talán tudod ezeket a többiekről?-kérdezett vissza erre még hangosabban nevettem el magam.
-Matt zöld, Jimmy kék, Zacky zöldeskék attól függ milyen pólót vesz fel, Brian barna. Zacky bal és jobb kézzel is játszik, Brian jobb. Briannek 4 tetoválása van, Mattnek 3, Jimmynek 2 Zackynek 3. Egyéb kérdés?-nevettem és megint ittam.-Kérdezz bármit, ismerem őket, jaaaaaaaaaaah és tudok még valamit, amit te nem biztos hogy tudsz. De smároltam a pasiddal.-nevettem nagy boldogan és Brianbe karoltam.-Mattel is és nem bánom, isteni volt. És ha ezen múlna hogy eltűnj még Briannel sé Jimmyvel is smárolok.
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét egyszerre Jimmy és Brian is. Katherine meg fújtatott egyett és feltrappolt a lépcsőn. Zacky csalódottan nézett rám,majd odajött hozzám.
-Liz csalódtam benned!
-Zacky az a helyzet, hogy én is.
-Nem Liz úgy értem azt hittem ahamarbb elkezded betörni.-mondta nekem meg kikerekedett a szemem.
-Mi van? Te nem szereted?
-Nem tudom, jó vele a szex de szerelmes biztos nem vagyok. Sok mindenre kapható, ha érted.-kacsintott rám, de nekem csak felfordult a gyomrom.
-Te most hazudsz nekem?
-Liz fontos vagy nekem, Kat is az, de nem olyan értelemben. Deeeeee, ez nem azt jelenti, hogy szakítok vele, jó nekem így!
-Hát akkor erre igyunk!-lökött a kezünkbe Jimmy egy-egy sört. Nem ellenkeztem csak el akartam felejteni a nyomoromat.
Reggel borzasztó fejfájásra keltem és arra, hogy valaki átkarolt. Kicsit félve fordultam át, hogy megnézzem ki fekszik mellettem.
Brian kómás feje virított.
-Brian mit keresel itt?
-Hm?
-Az ágyamban!-motyogtam, mire elmosolyosott.
-Kicsit sokat ittál és sírva fakadtál este, hogy nem akarsz egyedül maradni mert még Katherine bosszúból megöl és egyedül, részegen nem bírnál vele. Nem engedtél minket vissza. Jimmy a földön van valahol.
Legalább megkönnyebbülhettem hogy semmi hülyeséget nem csináltam a srácokkal. Vagyis remélem az éjszaka azon részén amire nem emlékszem sem történt semmi olyan ami ártana nekünk....
2014. június 8., vasárnap
Life is just a game 51.
Brian:
Leültem Walker ajtaja mellett a földre és bámultam magam elé. Vérzett az orrom, a barátom és a sógornőm alig 5 méterről néztek rám. Nyomorultul éreztem magam, de úgy látszik szerintük ez a helyes. Elfordítottam a fejem és csak előre meredtem, de pár perc múlva Skye állt mellettem.
-Már örülsz?-kérdeztem, fel s enéztem rám, de csak egy törülközőt lógatott előttem.
-Nem örülök, de nem hagyhatlak így itt.Mégis csak családtag vagy!-mondta aztán leguggolt mellém és rácsapott a kezemre amivel a véres orromat fogtam. Odanyomta az orromhoz és elszorította.
-Kösz!
-Nincs mit! De remélem tudod, hogy azért még haragszom rád!
-Hidd el én is haragszom magamra. Csak azt hiszem nem tudtam feldolgozni , hogy meghalt és megijedtem, hogy őt is elveszítem, ezért inkább én magam toltam el magamtól.
-De nem gondoltál bele, hogy így tényleg elveszítheted?
-Szerinted ennyi volt?
-Nem tudom!-mondta ridegen majd elhúzta a törülközőt az orromtól ami már nem vérzett. Kicsit letörölgetett, hogy ne legyek tiszta vér.
-Köszönöm Skye, jófej vagy!
-Mondtam, családtag vagy!-kacsintott de mielőtt felállt volna még fejbe vágott.-Haragszom!-mutatott felém és felállt. Nem tudtam mit tegyek, Walker nem fog beengedni max még egyszer orrba vág, hát akkor maradok itt ülök a földön, előbb utóbb kijön Heidi.
Heidi:
Idegen ágy, illatok... rossz így kelni, de ez van. Kiléptem a szobából a nappaliba mentem, de aztán hogy hangokat hallottam a konyhából odamentem.
-Jó reggelt!-köszöntem. -Mit csinálsz?
-Á csak megmostam a kezem, kicsit véres lett.
-Véres? Miért? Hogy? -Kirázott a hideg teljesen, de próbáltam leplezni.
-Nem érdekes.-rázta meg a fejét.-Hogy érzed magad?
-Rosszabbul hogy másnapos vagyok!-borultam rá a konyhapultra, így pont kiláttam az ablakon és Brian kocsiját láttam.-Brian?
-Micsoda?-kérdezett vissza Walker, mivel csak motyogtam.
-Az ott Brian kocsija. Volt itt? Keresett?-kérdeztem de Walker csak nézett rám, láttam gondolkodik valamin.
-Heidi, ami azt illeti...-
-JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZUSOM! -visítottam fel és felugrottam a székről.-Az az ő vére volt?!-kérdeztem de meglepettségemre alig jött ki hang a torkomon.
-Nyugi, nyugi, nem öltem meg, csak... csak..
-CSAK MI?!-
-Eltörtem az orrát!-bökte ki gyorsan egy halovány mosollyal.-Te mondtad hogy megüthetem.
-Walker jézusom, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszed! Pláne hogy betöröd az orrát.
-Megérdemelte nem?
-De igen, de akkoris...Hol van most?
-Nem tudom, de Heidi ne felejtsd el, hogy voltál itt tegnap este...-de már nem hallgattam meg, majd kiugrott a szívem a helyéről annyira aggódtam Brian miatt.Berohantam a szobába a cipőimért és a bejárati ajtó felé szaladtam.Tiszta ideg lettem, remegtem és legszívesebben csak elordítottam volna magam, csak vele lehessek. Már épp becsaptam magam mögött az ajtót, ahogy megfordultam láttam hogy ott ül a földön, a ruhája véres, az orra feldagadt és bezöldült de ő ott ült és csendben figyelt. Ahogy néztem bekönnyeztek a szemeim. Odamentem mellé és leültem vele szembe.
-Heidi...-suttogott, és ahogy ránéztem láttam hogy ő nem mer a szemembe nézni. Valamivel babrált a kezében de nem nézett rám, csak arra meredt.
Brian:
-Heidi... én elcsesztem.-suttogtam, és éreztem hogy ég az arcom a dühtől. Dühös voltam, mert szívem szerint csa magamhoz öleltem volna és csak nyugtattam volna, hogy minden rendbe jön köztünk.
-Ennyi? Elcseszted?!
-Nem tudo mmit mondhatnék. Fasz voltam, és vagyok!
-Ez nekem édes kevés.-mondta, erős rideg hangon. Azt hittem legalább anniyra megviseli mint engem, de úgy tűnik nem.
-Nem akarlak elveszteni!-mondtam és felkaptam a fejem. Egyenest a szemébe néztem.-Szeretlek! Te vagy a mindenem!
-Miért?
-Mit miért?-kérdeztem értetlenül vissza, de ő komoly arccal nézett.
-Miért nem akarsz elveszíteni? Miért szeretsz? Miért tetted ezt velem?
-Te vagy a mindenem, az életem, nélküled csak egy piás rocksztár vagyok, akinek nincs élete. Szeretlek mert te vagy az egyetlen aki úgy elfogad ahogy vagyok, mert tudom, hogy most legalább anniyra félsz mint én attól, hogy tönkre ment a házasságunk, szeretlek mert tudom, hogy egész végig rád vártam. És ha már őszintének kell lennem, én emlékszem az esküvőnkre, én akartam, és akarlak téged is most is. És nem tudom miért tettem, nem akartalak elveszíteni, úgy felkelni, hogy egyszercsak nem vagy... Megijedtem...
-Én ezt így nem bírom tovább!-jelentette ki, én meg rosszul lettem. behasított a fejem , az orrom, de leginkább a szívem fájt, hogy elhagy. Vicces én aki mindig adom a keményet, félek, hogy elhagy egy nő. Bassza meg én tényleg szeretem!
Skye:
-Beszélgetnek, ez már jó jel!-csapkodtam Jimmy karját hogy figyeljen ő is végre és ne csak én csimpaszkodjak az ablakba, hogy lássak valamit.
-Szerinted kibékülnek?-kérdezte, mire csak nevetni tudtam.
-Viccelsz? Mindkettő hülye, de odáig vannak egymásért...Elég nyilvánvaló.-nem is értem, mindenki tudja, mióta visszajöttünk izzott köztük a levegő.
-Hmm...akkor lehet nálatok ez a családban örökletes...
-Mi? Miről beszélsz?
-Te és Matt.
-Úristen, mi teljesen mások vagyunk!-nevettem zavaromban, és inkább visszafordultam az ablakhoz.
-Na igen! Teherbe estél, elszöktetek, visszajöttél összejöttetek újra és újra, terhes vagy és mit ad isten, megint Matt az apa! Tényleg mások vagytok...-rázta meg a fejét, és úgy nézett rám, hogy szinte már hülyének éreztem magam.-Hé mi a baj?Skye? Lesápadtál.Jól vagy? Skye?! SKYE!-éreztem ahogy még Jimmy elkap és hallottam ahogy ordít, de ahogy a fejem előre csuklott csak a vért láttam magam körül a földön.Éreztem a hideg padlót és Jimmí karjait magam körül.
-Emily...-suttogtam és minden homályba veszett, már csak foszlányokat hallottam, ahogy Jimmy telefonál, a sziréna, és a kórház orrfacsaró fertőtlenítő szaga.
Leültem Walker ajtaja mellett a földre és bámultam magam elé. Vérzett az orrom, a barátom és a sógornőm alig 5 méterről néztek rám. Nyomorultul éreztem magam, de úgy látszik szerintük ez a helyes. Elfordítottam a fejem és csak előre meredtem, de pár perc múlva Skye állt mellettem.
-Már örülsz?-kérdeztem, fel s enéztem rám, de csak egy törülközőt lógatott előttem.
-Nem örülök, de nem hagyhatlak így itt.Mégis csak családtag vagy!-mondta aztán leguggolt mellém és rácsapott a kezemre amivel a véres orromat fogtam. Odanyomta az orromhoz és elszorította.
-Kösz!
-Nincs mit! De remélem tudod, hogy azért még haragszom rád!
-Hidd el én is haragszom magamra. Csak azt hiszem nem tudtam feldolgozni , hogy meghalt és megijedtem, hogy őt is elveszítem, ezért inkább én magam toltam el magamtól.
-De nem gondoltál bele, hogy így tényleg elveszítheted?
-Szerinted ennyi volt?
-Nem tudom!-mondta ridegen majd elhúzta a törülközőt az orromtól ami már nem vérzett. Kicsit letörölgetett, hogy ne legyek tiszta vér.
-Köszönöm Skye, jófej vagy!
-Mondtam, családtag vagy!-kacsintott de mielőtt felállt volna még fejbe vágott.-Haragszom!-mutatott felém és felállt. Nem tudtam mit tegyek, Walker nem fog beengedni max még egyszer orrba vág, hát akkor maradok itt ülök a földön, előbb utóbb kijön Heidi.
Heidi:
Idegen ágy, illatok... rossz így kelni, de ez van. Kiléptem a szobából a nappaliba mentem, de aztán hogy hangokat hallottam a konyhából odamentem.
-Jó reggelt!-köszöntem. -Mit csinálsz?
-Á csak megmostam a kezem, kicsit véres lett.
-Véres? Miért? Hogy? -Kirázott a hideg teljesen, de próbáltam leplezni.
-Nem érdekes.-rázta meg a fejét.-Hogy érzed magad?
-Rosszabbul hogy másnapos vagyok!-borultam rá a konyhapultra, így pont kiláttam az ablakon és Brian kocsiját láttam.-Brian?
-Micsoda?-kérdezett vissza Walker, mivel csak motyogtam.
-Az ott Brian kocsija. Volt itt? Keresett?-kérdeztem de Walker csak nézett rám, láttam gondolkodik valamin.
-Heidi, ami azt illeti...-
-JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZUSOM! -visítottam fel és felugrottam a székről.-Az az ő vére volt?!-kérdeztem de meglepettségemre alig jött ki hang a torkomon.
-Nyugi, nyugi, nem öltem meg, csak... csak..
-CSAK MI?!-
-Eltörtem az orrát!-bökte ki gyorsan egy halovány mosollyal.-Te mondtad hogy megüthetem.
-Walker jézusom, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszed! Pláne hogy betöröd az orrát.
-Megérdemelte nem?
-De igen, de akkoris...Hol van most?
-Nem tudom, de Heidi ne felejtsd el, hogy voltál itt tegnap este...-de már nem hallgattam meg, majd kiugrott a szívem a helyéről annyira aggódtam Brian miatt.Berohantam a szobába a cipőimért és a bejárati ajtó felé szaladtam.Tiszta ideg lettem, remegtem és legszívesebben csak elordítottam volna magam, csak vele lehessek. Már épp becsaptam magam mögött az ajtót, ahogy megfordultam láttam hogy ott ül a földön, a ruhája véres, az orra feldagadt és bezöldült de ő ott ült és csendben figyelt. Ahogy néztem bekönnyeztek a szemeim. Odamentem mellé és leültem vele szembe.
-Heidi...-suttogott, és ahogy ránéztem láttam hogy ő nem mer a szemembe nézni. Valamivel babrált a kezében de nem nézett rám, csak arra meredt.
Brian:
-Heidi... én elcsesztem.-suttogtam, és éreztem hogy ég az arcom a dühtől. Dühös voltam, mert szívem szerint csa magamhoz öleltem volna és csak nyugtattam volna, hogy minden rendbe jön köztünk.
-Ennyi? Elcseszted?!
-Nem tudo mmit mondhatnék. Fasz voltam, és vagyok!
-Ez nekem édes kevés.-mondta, erős rideg hangon. Azt hittem legalább anniyra megviseli mint engem, de úgy tűnik nem.
-Nem akarlak elveszteni!-mondtam és felkaptam a fejem. Egyenest a szemébe néztem.-Szeretlek! Te vagy a mindenem!
-Miért?
-Mit miért?-kérdeztem értetlenül vissza, de ő komoly arccal nézett.
-Miért nem akarsz elveszíteni? Miért szeretsz? Miért tetted ezt velem?
-Te vagy a mindenem, az életem, nélküled csak egy piás rocksztár vagyok, akinek nincs élete. Szeretlek mert te vagy az egyetlen aki úgy elfogad ahogy vagyok, mert tudom, hogy most legalább anniyra félsz mint én attól, hogy tönkre ment a házasságunk, szeretlek mert tudom, hogy egész végig rád vártam. És ha már őszintének kell lennem, én emlékszem az esküvőnkre, én akartam, és akarlak téged is most is. És nem tudom miért tettem, nem akartalak elveszíteni, úgy felkelni, hogy egyszercsak nem vagy... Megijedtem...
-Én ezt így nem bírom tovább!-jelentette ki, én meg rosszul lettem. behasított a fejem , az orrom, de leginkább a szívem fájt, hogy elhagy. Vicces én aki mindig adom a keményet, félek, hogy elhagy egy nő. Bassza meg én tényleg szeretem!
Skye:
-Beszélgetnek, ez már jó jel!-csapkodtam Jimmy karját hogy figyeljen ő is végre és ne csak én csimpaszkodjak az ablakba, hogy lássak valamit.
-Szerinted kibékülnek?-kérdezte, mire csak nevetni tudtam.
-Viccelsz? Mindkettő hülye, de odáig vannak egymásért...Elég nyilvánvaló.-nem is értem, mindenki tudja, mióta visszajöttünk izzott köztük a levegő.
-Hmm...akkor lehet nálatok ez a családban örökletes...
-Mi? Miről beszélsz?
-Te és Matt.
-Úristen, mi teljesen mások vagyunk!-nevettem zavaromban, és inkább visszafordultam az ablakhoz.
-Na igen! Teherbe estél, elszöktetek, visszajöttél összejöttetek újra és újra, terhes vagy és mit ad isten, megint Matt az apa! Tényleg mások vagytok...-rázta meg a fejét, és úgy nézett rám, hogy szinte már hülyének éreztem magam.-Hé mi a baj?Skye? Lesápadtál.Jól vagy? Skye?! SKYE!-éreztem ahogy még Jimmy elkap és hallottam ahogy ordít, de ahogy a fejem előre csuklott csak a vért láttam magam körül a földön.Éreztem a hideg padlót és Jimmí karjait magam körül.
-Emily...-suttogtam és minden homályba veszett, már csak foszlányokat hallottam, ahogy Jimmy telefonál, a sziréna, és a kórház orrfacsaró fertőtlenítő szaga.
2014. június 7., szombat
Nobody's perfect 2.3
Szia Mindenki, elnézést a hosszú kimaradásért, nem magyarázkodom, nem tudok mit felhozni mentségemre, pihentem! De most itt jön a folytatás és remélem tetszeni fog!
Nem akartam el hinni, hogy Katherine itt lakik és még csak nem is ez a legrosszabb, amíg én elvoltam behálózta a barátaimat,a srácokat,Zackyt! Hatalmas düh fogott el, Zackyn láttam, hogy ideges a srácok pedig csak izgatottan várták mi fog történni ahogy halllottuk a konyha felé haladó lépteit az ellenségemnek.
-Na mi az fiúk, nem köszöntök?-jött kacarászva, aztán ahogy meglátott elfintorodott és felnyögött.-Ez mit keres itt?-kérdezte flegmán, Zacy összerezzent a fiúk némán, az én kezem meg már befeszültek.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-indult felé Zacky de el tolta magától és újra megkérdezte!-EZ mit keres itt?
-Szia neked is! Nem tudom tisztában vagy-e vele de ez az ÉN házam is! Csak én kérdezhetném, hogy te mégis miért szennyezed be az otthonom!
-Kérlek ne röhögtess, az otthonod?! Itt hagytad őket, én itt voltam, és Zackyvel szeretjük egymást! Ellenben neked semmi keresni valód nincs itt.-indult el felém, de Zacky megfogta a karját és visszahúzta. Nevetni kezdtem, szívem szerint nekiugranék, levezetném a feszültséget kicsit. Amúgy sem szeretem Katherint, sőt így még enyhén fejeztem ki magam, de Josh anyja is eléggé kiidegelt, lenne mit kiadni...
-Figyelj, vagy leállítod magad és a kicsi szádat csukva tartod vagy tovább folytatod ezt és teszek róla hogy örökre csukva maradjon! Haza jöttem és azt is tudjuk mindketten, hogy te nem a fiúk miatt vagy itt, de ne izgulj rájövök és ők is rá fognak jönni milyen szemétláda is vagy!-morogtam közelről az arcába aztán ott hagytam, a szobámba tartottam. Féltem kicsit hogyha benyitok tele lesz Katherine holmijával, de nem. Minden ugyanúgy volt ahogy én itt hagytam. Még az a levél is ott volt az ágyamon. Már a kezembe vettem, hogy elolvasom, mikor Brian benyitott.
-A szobádra vigyáztunk!
-Köszönöm. Tényleg sajnálom a történteket, én nem akartalak megbántani és...
-Lizzy hagyjuk ezt, jó? Hiányoztál, de itt vagy és minden olyan lesz mint régen!
-Lehet mégsem.-mondtam mire érdeklődve nézett.-Régen ilyenkor megöleltél volna.-mondtam mire nevetett és átölelt.Aztán jöttek a többiek Matt, Jimmy és Zacky.
-Liz én..
-Zacky inkább ne mondj semmit!
-Haragszol?
-Mit gondolsz? Tudjátok jól hogy viselkedett velem, és most vele kell laknom...
-Igazság szerint még nem! Vissza kéne hoznunk a cuccaidat.-mosolygott Jimmy.
-Igaz! Akkor haza is megyek áthozom őket.-álltam fel, de nem tudtam elindulni ott álltak körülöttem fiúk.
-Megyünk, segítünk!-indultak el velem és mint régen ballagtunk 5-en az utcában, csak mi!
Ahogy haza értünk a srácok mint régen levetették magukat a nappaliban, mintha nem is maradtak volna ki hónapok. Szerencsére nagyon nem kellett összepakolnom, mivel még ki sem pakoltam. Csak a fegyvereimet és néhány itt maradt ruhámat szedtem össze, aztán indultam is lefelé.
-Liz mi ez a sok táska?
-Ezek a ruháim.
- Mi? Ennyi? Mi történt veled odaát?
-Josh,-mordultam, -és az anyja...-aztán csöngettek, anyu ment is de ahogy visszajött láttam hogy gond van.
Josh és az anyja Stefani jöttek.Stefani lekezelően méregette a fiúkat és a házunkat is, láttam rajta, hogy nem önszántából jött ide.
-Liz beszélhetnénk?
-Josh akármit akarsz mondani, előttük is mondhatod, ők a családom!
-Én nem bírom nélküled, szeretlek és nem akarom hogy vége legyen! Kellesz nekem!-fogta meg a kezeimet, aztán az anyjára nézett.
-Elizabeth ami engem illet, szeretnék elnézést kérni, elismerem néha goromba voltam veled és...
-Rám erőltetett mindent amit nem akartam?
-Sajnálom!-mondta de tudtam hogy ez nem őszinte.
-Én is sajnálom, de még egyszer nem vagyok képes ezt végig csinálni.-mondtam és kihúztam a kezeimet Josh kezei közül.
-Liz kérlek, idejöttünk! Még anyám is! Gyere vissza, fogadj vissza és... még nézd, a gyűrűd!-nyújtotta felém, mire hallottam, hogy a srácok felhördültek.
-Josh nem!
-Elizabeth kérlek gondold át! Tudod jól, hogy már minden barátnak, rokonnak említettem az esküvőtöket, rendkívűl kínos lenne egy ilyen kis semmiség miatt...
-NINCS esküvő! És ezért, magának semmiség de engem tönkretett ezzel! Sajnálom Josh!-mondtam és a fiúkra néztem.-Mehetünk!-azzal el is indultam ők meg a táskáimmal utánam. Nem jöttek utánam, csak mentünk a ház felé, és vártam mikor kérdeznek a fiúk.
-Esküvő?
-Nem, nincs esküvő!
-Te nem is akartál szólni? Meghívtál volna minket?
-Fiúk én nem akartam esküvőt, de ha lett volna meghívtalak volna, persze! Ez is csak egy volt a sok kényszerű szarságból, amit rám erőltettek.
-Nem is értem , hogy bírtad ilyen sokáig.-karolt át Jimmy.
-Várj, majd ha haza értünk, megmutatom a ruháimat, mármint ha ezek annak nevezhetőek.
-Hmmmm, divatbemutató otthon, fehérnemű, bikini is lesz?-vigyorodott el Jimmy.
-Van, de nektek azt nem veszem fel!De tudjátok mit? Hozzátok a piát, a popcornt felveszem a legjobbakat, garantáltan sírva fogtok röhögni.
A kanapét odatoltál a lépcső aljához leültek egy nagy rekesz sörrel, chipssel és már csak azt hallottam.
-Gyere! Röhögni akarunk! De jó legyen ám!
-Liiiiiiiiiz!-ordítottak és mikor megjelentem a kis virágmintás ruhában, elhallgattak.
-Na, milyen?
-Borzalmas!-dobált meg popcornnal Jimmy nevetve.
-Szerintem nem rossz!-kacsintott Brian.-Pont elég rövid!-hajolt le, mintha próbálna leselkedni.
-Na jó hozom a következőt, ha ez nem tetszett, ahhoz nem tudom mit szóltok!
-Basszus!-borzadtak el teljesen és fújoltak, nevettek, de én abszolút nem vettem magamra, nevettem velük, némelyik ruha tényleg elég ronda volt.
-Szexi!-bólogattak, de akárcsak az előzőeket ezt is megdobálták.
-Na jó elfáradtam a lépcsőzgetésben,-huppantam le közéjük.-Adj innom!-nyújtottam a kezem Brian felé és kaptam is egy sört.-Utálom ezeket a ruhákat!
-Van egy két jó, amiben olyan vagy mint valami modell!De a nagyja tényleg röhejes!-nevettek megint. de jó volt. Legalább az én nyomoromból tudtunk egy jó közös programot csinálni, hogy olyanok legyünk mint régen.Leszámítva Katherinet.
Nem akartam el hinni, hogy Katherine itt lakik és még csak nem is ez a legrosszabb, amíg én elvoltam behálózta a barátaimat,a srácokat,Zackyt! Hatalmas düh fogott el, Zackyn láttam, hogy ideges a srácok pedig csak izgatottan várták mi fog történni ahogy halllottuk a konyha felé haladó lépteit az ellenségemnek.
-Na mi az fiúk, nem köszöntök?-jött kacarászva, aztán ahogy meglátott elfintorodott és felnyögött.-Ez mit keres itt?-kérdezte flegmán, Zacy összerezzent a fiúk némán, az én kezem meg már befeszültek.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-indult felé Zacky de el tolta magától és újra megkérdezte!-EZ mit keres itt?
-Szia neked is! Nem tudom tisztában vagy-e vele de ez az ÉN házam is! Csak én kérdezhetném, hogy te mégis miért szennyezed be az otthonom!
-Kérlek ne röhögtess, az otthonod?! Itt hagytad őket, én itt voltam, és Zackyvel szeretjük egymást! Ellenben neked semmi keresni valód nincs itt.-indult el felém, de Zacky megfogta a karját és visszahúzta. Nevetni kezdtem, szívem szerint nekiugranék, levezetném a feszültséget kicsit. Amúgy sem szeretem Katherint, sőt így még enyhén fejeztem ki magam, de Josh anyja is eléggé kiidegelt, lenne mit kiadni...
-Figyelj, vagy leállítod magad és a kicsi szádat csukva tartod vagy tovább folytatod ezt és teszek róla hogy örökre csukva maradjon! Haza jöttem és azt is tudjuk mindketten, hogy te nem a fiúk miatt vagy itt, de ne izgulj rájövök és ők is rá fognak jönni milyen szemétláda is vagy!-morogtam közelről az arcába aztán ott hagytam, a szobámba tartottam. Féltem kicsit hogyha benyitok tele lesz Katherine holmijával, de nem. Minden ugyanúgy volt ahogy én itt hagytam. Még az a levél is ott volt az ágyamon. Már a kezembe vettem, hogy elolvasom, mikor Brian benyitott.
-A szobádra vigyáztunk!
-Köszönöm. Tényleg sajnálom a történteket, én nem akartalak megbántani és...
-Lizzy hagyjuk ezt, jó? Hiányoztál, de itt vagy és minden olyan lesz mint régen!
-Lehet mégsem.-mondtam mire érdeklődve nézett.-Régen ilyenkor megöleltél volna.-mondtam mire nevetett és átölelt.Aztán jöttek a többiek Matt, Jimmy és Zacky.
-Liz én..
-Zacky inkább ne mondj semmit!
-Haragszol?
-Mit gondolsz? Tudjátok jól hogy viselkedett velem, és most vele kell laknom...
-Igazság szerint még nem! Vissza kéne hoznunk a cuccaidat.-mosolygott Jimmy.
-Igaz! Akkor haza is megyek áthozom őket.-álltam fel, de nem tudtam elindulni ott álltak körülöttem fiúk.
-Megyünk, segítünk!-indultak el velem és mint régen ballagtunk 5-en az utcában, csak mi!
Ahogy haza értünk a srácok mint régen levetették magukat a nappaliban, mintha nem is maradtak volna ki hónapok. Szerencsére nagyon nem kellett összepakolnom, mivel még ki sem pakoltam. Csak a fegyvereimet és néhány itt maradt ruhámat szedtem össze, aztán indultam is lefelé.
-Liz mi ez a sok táska?
-Ezek a ruháim.
- Mi? Ennyi? Mi történt veled odaát?
-Josh,-mordultam, -és az anyja...-aztán csöngettek, anyu ment is de ahogy visszajött láttam hogy gond van.
Josh és az anyja Stefani jöttek.Stefani lekezelően méregette a fiúkat és a házunkat is, láttam rajta, hogy nem önszántából jött ide.
-Liz beszélhetnénk?
-Josh akármit akarsz mondani, előttük is mondhatod, ők a családom!
-Én nem bírom nélküled, szeretlek és nem akarom hogy vége legyen! Kellesz nekem!-fogta meg a kezeimet, aztán az anyjára nézett.
-Elizabeth ami engem illet, szeretnék elnézést kérni, elismerem néha goromba voltam veled és...
-Rám erőltetett mindent amit nem akartam?
-Sajnálom!-mondta de tudtam hogy ez nem őszinte.
-Én is sajnálom, de még egyszer nem vagyok képes ezt végig csinálni.-mondtam és kihúztam a kezeimet Josh kezei közül.
-Liz kérlek, idejöttünk! Még anyám is! Gyere vissza, fogadj vissza és... még nézd, a gyűrűd!-nyújtotta felém, mire hallottam, hogy a srácok felhördültek.
-Josh nem!
-Elizabeth kérlek gondold át! Tudod jól, hogy már minden barátnak, rokonnak említettem az esküvőtöket, rendkívűl kínos lenne egy ilyen kis semmiség miatt...
-NINCS esküvő! És ezért, magának semmiség de engem tönkretett ezzel! Sajnálom Josh!-mondtam és a fiúkra néztem.-Mehetünk!-azzal el is indultam ők meg a táskáimmal utánam. Nem jöttek utánam, csak mentünk a ház felé, és vártam mikor kérdeznek a fiúk.
-Esküvő?
-Nem, nincs esküvő!
-Te nem is akartál szólni? Meghívtál volna minket?
-Fiúk én nem akartam esküvőt, de ha lett volna meghívtalak volna, persze! Ez is csak egy volt a sok kényszerű szarságból, amit rám erőltettek.
-Nem is értem , hogy bírtad ilyen sokáig.-karolt át Jimmy.
-Várj, majd ha haza értünk, megmutatom a ruháimat, mármint ha ezek annak nevezhetőek.
-Hmmmm, divatbemutató otthon, fehérnemű, bikini is lesz?-vigyorodott el Jimmy.
-Van, de nektek azt nem veszem fel!De tudjátok mit? Hozzátok a piát, a popcornt felveszem a legjobbakat, garantáltan sírva fogtok röhögni.
A kanapét odatoltál a lépcső aljához leültek egy nagy rekesz sörrel, chipssel és már csak azt hallottam.
-Gyere! Röhögni akarunk! De jó legyen ám!
-Na, milyen?
-Borzalmas!-dobált meg popcornnal Jimmy nevetve.
-Szerintem nem rossz!-kacsintott Brian.-Pont elég rövid!-hajolt le, mintha próbálna leselkedni.
-Na jó hozom a következőt, ha ez nem tetszett, ahhoz nem tudom mit szóltok!
-Na jó elfáradtam a lépcsőzgetésben,-huppantam le közéjük.-Adj innom!-nyújtottam a kezem Brian felé és kaptam is egy sört.-Utálom ezeket a ruhákat!
-Van egy két jó, amiben olyan vagy mint valami modell!De a nagyja tényleg röhejes!-nevettek megint. de jó volt. Legalább az én nyomoromból tudtunk egy jó közös programot csinálni, hogy olyanok legyünk mint régen.Leszámítva Katherinet.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)