Minden sötét! Érzem, hogy fekszem egy ágyon, érzek illatokat, csak éppen megmozdulni nem tudok, és a szememet se tudom kinyitni, akárhogyis próbálkozom nem megy. Valaki jön.
-Josh, jézusom!Nem tudom, elégszer megköszönni, ha te nem lennél elvesztettem volna!-hallottam egy síró női hangot, gondolom anyu az.
-Kim, nyugalom! A lényeg, hogy már jó helyen van.-gondolom Josh. Kiakarom nyitni a szemem, látni akarom kik vannak itt. Tudni akarom mit művelt velem Dan.
-Hol vannak a többiek?
-A rendőrök még kihallgatják őket majd jönnek vissza.-Rendőrők? Jézusom, leakarnak csukni? Megöltem Dant, de önvédelem volt. Úristen!!Többet nem tudtam meg, mert kisétáltak a szobámból és jött a nyomasztó,már már búgó csönd.
-Nyugi haver, már jól van!
-Szerinted jól van? Te sem gondolod komolyan! Hiszen nincs is magánál!
-Hé, hé nyugi! Lizzy szívós!
-Nem lett volna szabad elmennünk. Nem kellett volna itt hagynunk! Itt kellett volna maradnunk! Maradnom!
-Nyugodj már meg! Ez nem segít, hogy most magadat okolod! Ez egy lehetőség volt számunkra ezt ő is tudja...és meg is érti.-hmmm, gondolom nekem kéne megérteni, de hahóóóóóóóóóóóóóóóó, nem értem meg! Ezért találkoztam Dannel és lett ez az egész vége, vagy csak nekem tűnt fel?!De értékelem, hogy egyikőtök rájött erre, csak a baj az hogy nem tudom melyikőtök.
-Na jó megyünk hozunk valami kaját, mindjárt jövünk!-és azzal legalább ketten elmentek.
Éreztem hogy megfogják a kezem. Jó érzés volt, jó meleg, csak viszonozni még mindig nem ment...
-Annyira sajnálom! Réges régen meg kellett volna mondanom. Annyira féltelek, olyan fontos vagy nekem! Sosem kellett volna itt hagynom, el kellett volna mondanom, mennyire szeretlek!-MI VAN?!-Szeretlek, és nem mint barátomat! Te vagy a legfontosabb és majd belepusztulok, hogy úgy tegyek csak barátok vagyunk!-MI VAN?! JÉZUSOM, JÉZUSOM! Fel akarok ébredni, most rögtön! FEL KELL ÉBREDNEM!Éreztem, hogy valaki megpuszilj a homlokom és az arcát, az enyémhez nyomja. De ki?Ebbe beleőrülök. Mondj még valamit! Kérlek! Hiába könyörögtem újabb sötét és csendes időszak jött.
-Még mindig bent vagy? -Kicsoda? Ki van itt velem?-Haza kéne menned, vigyázok rá, amíg nem leszel itt.
-Nem, itt akarok maradni.
-Figyelj, el akarod neki mondani, hogy szereted? Várd meg, hogy, jobban legyen!
-Nem mondom meg neki!Akkor már nem lehetnénk barátok többé!-Mi? Miért nem? Mondd meg, csak a neved!
-Na jó akkor meg húzz haza innen!Gyerünk!-hallottam a pakolászást az ajtócsukódást és hiába próbáltam felkelni, nem ment.
-Szia, Lizzy! Én vagyok! Matt!Tudom valószínűleg nem hallasz, de itt vagyok veled! Számíthatsz rám és tudom, hogy elég erős vagy hozzá, hogy felébredj, szóval igazán sokat jelentene, ha mire a többiek visszajönnének fel kelnél.-Istenem, végre valaki aki tényleg hozzám beszél! Matt hiányzol, komolyan!-Lizzy, sajnálom, hogy nem beszéltünk, az igazság az, amit tudom úgy se értenél meg, ellopták a telefonjainkat,-tudjátok a számom hülyék...-morogtam magamban.-de már itt vagyunk és be kell pótolnunk sok mindent, szóval legyél itt te is!
Tudom Matt, el kel hinned nekem, hogy nagyon nagyon-Szeretnék-felébredni végre!
-Úristen, hé valaki jöjjön, azt hiszem ébredezik!-Tényleg? Ébren vagyok?
-Mi történt?
-Azt mondta "Szeretnék", beszéltem hozzá és egyszer csak megszólalt.
-Ez jót jelent, de azt kell mondjam még nem ébredt fel. De ez egy jó jel, ez azt jelenti, hogy már még ha rövid időre is kerül olyan éber állapotba, hogy érzékeli mi történik körülötte és reagálni is tud. Innen már csak kevés kell ahhoz, hogy felébredjen, de meg kell érteniük, lehet hogy akár ma este már ébren lesz, de lehet csak pár nap múlva.-Jól van akkor valamit már tényleg jól csinálok, csak így tovább.
-Visszajöttem, mehetsz!
-Nem szeretnék, azt mondta ma a doki, hogy elképzelhető, hogy most felébred, ma beszéltem hozzá és egyszercsak azt mondta "Szeretnék", érted, arra amit én mondtam neki.
-Hé hé hé, lassíts.
-Megszólalt érted?!-hallottam Matt hangjában a boldogságot és ez jól esett, most mér tényleg fel akarok kelni.
-Fel kell hívnunk mindenkit!
-Nyugi Matt majd én elintézem! Te maradj itt vele!-Jó mindenki ide jön és ha nem sikerül? -Matt ne,- tedd ezt velem...
-Lizzy? Mit ne? Mit ne tegyek?
-Basszus, tényleg ébredezik! Lizzy itt vagyok, én vagyok Josh!
-Josh,...
-Szia, szia, itt vagyok! Ne haragudj, hogy már 2 napja nem jöttem, csak...
-Hallgass már! Hagyd hagy beszéljen!-Jézusom, hogy csinálom ezt? Fel akarok kelni, FEL AKAROK KELNI! Ki kell nyitnom a szemem! Erőlködtem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon próbálkozok és egyszer csak valami éles fényt láttam. Minden homályos, és borzasztóan világos.
-Fáj,..-hallottam már én is a saját hangomat és próbáltam tovább nyitva tartani a szemem.
-Mi? Lizzy?
-A fejem, a szemem,... fáj!
-El sem hiszem! Tudtam!-jelent meg Matt feje egyszer csak a plafonon. Jó volt újra látni.
-Szia Matt!-mondtam és hirtelen egy orvos jelent meg. Megvizsgélgatott.
-Értesítem az édesanyját!-ment ki a szobából.
-Meddig... meddig aludtam?
-Másfél hétig! Emlékszel bármire is?
-Néha hallottalak titeket.
-És Dan?-kérdezte Josh.
-Emlékszem! Meghalt ugye?
-Igen!
-Josh megmentettél! Köszönöm!
-Érted bármikor!
-Fáradt vagyok!-mondtam de megpróbáltam fel ülni.-Nagyon fáj a fejem, nincs valami gyógyszer?
-Kicsim! Liz! Istenem, végre!-szaladt hozzám Anyu hirtelen és megölelt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Fáradtan, és szomjasan! És nagyon fáj a fejem!
-Igen, azt elhiszem! Műteni kellett kicsim, már majdnem begyógyult, de még pár nap!
-Műteni? Akkor leborotválták a...
-Ne aggódj, nem látszik...-mondta egyből Matt és Anyu, gondolom észre vették, hogy pánikolok.
-A lényeg, hogy végre jól vagy! Pár nap és haza mehetsz!-mosolygott rám anyu és tényleg örültem. Izgulok, valahogy ki kell derítenem ki az aki nem mer nekem szerelmet vallani...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése