Life is just a game 61.

Sziasztok! Tudom, azt mondtam hétvégente hozok részt mikor több időm volt, de őszintén szólva ihletett merítettem, vagyis könyvet olvastam és azt hiszem hasznomra vált, mert újra tudom folytatni a Life is just a gamet :) Remélem örültök neki és hiányzott már és tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást!!!!!


Skye:

-Gyere kicsim, még bekell pakolnod a játékaidat!
-Miért? Én nem akarom!-ellenkezett Aleck jó szokásához híven.
-Hé, fogadj szót anyunak!-szólt rá Matt, mire Aleck csak összehúzta a szemöldökét és próbált ránk csúnyán nézni.
-Mi baj?-kérdeztem és leguggoltam vele szemben.
-Nem akarok elköltözni! Nem szeretek költözni!
-De ez most jó, sokkal jobb lesz mint itt! Apa velünk fog lakni, lesz szép nagy szobád, kertünk!
-De apa itt is tud velünk lakni.
-Nem kicsim, mert ez  az én házam, apának meg van egy sajátja. Mi kiköltözünk innen, apa is a sajátjából és mi együtt választunk egy másikat és ott fogunk lakni.
-Nem akaroook...-kezdett el nyafogni, sóhajtottam és felálltam.
-Menj pakolni!-parancsoltam rá, de hatott. Duzzogva elkezdett trappolni a szobája felé. Mattre néztem de csak mosolygott.
-Annyira szeretlek titeket!-húzott magához és kezeit végig a csípőmön tartotta.-Már nem is emlékszem milyen volt az életem nélküled, csak arra emlékszem mikor veled voltam, és mikor kiderült, hogy Aleck a mi fiunk.
-Én is szeretlek!Mindig tudtam, hogy akárhogyis de együtt leszünk.-És megcsókolt, és mint régen, mikor szerelmes lettem, minden porcikám belebizsergett és libabőrös lettem.
-Skye képtelen vagyok nélküled élni, kellesz nekem, egyszerűen meghal a testem ha nem érinthetlek meg és ha nem érzem az illatod....-csókolt meg újra, közben a kezét a nyakamig felcsúsztatva, végig a karjaiban tartva.
-Miért kapom ezeket a csókokat?
-Mert te vagy a mindenem!Tudom, hogy ettől jobbat érdemelsz és ígérem megteszem a tőlem telhető legjobbat, de Skye hozzám jössz?-ahogy befejezte a mondatot kikerekedtek a szemei és megremegtek a lábaim.
-Hogy mi?
-Gyere hozzám! Legyél a feleségem! Nincs gyűrűm, de ha igent mondasz, most rögtön elmegyek és veszek, és...
-Rendben!-vágtam közbe mire kicsit ledermedt.
-Nem igent szoktak mondani?-kérdezte mosolyogva és kicsit erősebben szorított.
-Azt majd csak később!-mondtam és megcsókoltam.
-Anyu, apu, készen vagyok!-hallottuk Aleck hangját  és már ott is termett mellettünk.-Fúúúúúúúúúúj!- fintorodott el, mi meg nevetve ránéztünk.-Én sose fogok ilyet csinálni.-nézett ránk még mindig egy kis fintorral.
-Majd mond ezt 10 év múlva édesem!-simogattam meg a fejét.
-Gyere, veszünk anyunak valamit!-kacsintott rám Matt és kézen fogta Alecket és elmentek.Alig mentek el , az ajtó nyílt újra.
-Sziasztoook!-köszönt hangosan Syn.
-Hé, szia!-mentem neki köszönni.-Matt nincs itthon.
-Hol van?
-Elment venni egy gyűrűt.-mondtam vigyorogva.
-Gyűrűt? Minek kell ...?-kezdett bele aztán rám nézett meglepetten.-Gratulálok!-jött oda hozzám és megölelt.
-Köszi!-mondtam, aztán hirtelen beugrott.-De várj, nem mondhatod el senkinek, Heidinek el kell mondanom.
-Jó persze.- adott még egy puszit aztán leült a kanapéra.
-Tényleg hol van most?
-Nem tudom ,azt mondta van egy kis elintézni valója.
-De mi?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-De minden rendben veletek ugye?-kérdeztem, mire elégedett vigyorral bólintott.
-Sose ennyire. Elkezdtünk próbálkozni.
-Mivel?
-Összehozni pár kis Hanert!
-Ez most kamu. Heidi belement?
-Igen!-mondta hatalmas vigyorral.
-Mióta?
-Mikor hazajöttetek, egy 2 hete.

Heidi:

-Várjon, ezt itt felejtette!-Jött utánam a nővér és a kezembe nyomta a kis mappámat.
-Köszönöm!-vettem el és kisiettem a kocsimhoz.Beültem, de nem tudtam elindulni, remegtek a kezeim és idegességemben sírni kezdtem.Betettem a mappámat a táskámba és próbáltam összeszedni magam, hogy eltudjak menni Skyehoz.
-Skye!-szóltam ahogy beléptem a házba.
-Szia!-jött mosolyogva aztán, ahogy meglátta, hogy sírok egyből megölelt.
-Hé, hé, mi a baj? Mi történt?- a kanapé felé vezetett és leültünk, közben még mindig magához ölelt.
-Nem bírom...nem bírom ezt végig csinálni.
-Mit?-de nem bírtam egyre erősebb sírás tört ki rajtam.-A babáról van szó? Brian itt volt és mondta, hogy próbálkoztok.-bólogattam, és kitúrtam a táskámból a mappát.
-Ma voltam orvosnál.
-Orvosnál? Miért kellett orvoshoz menned?
-Csak szűrő vizsgálat, de..-próbáltam elfojtani a sírást és megnyugodni.
-Valami baj van?Találtak valamit?
-Igen!-mondtam mire Skye lesápadt.-Két dolgot is.
-Istenem, Heidi...-simította meg az arcomat.A kezébe nyomtam a kis dossziémat.-Nézd meg.-Ahogy olvasta és megnézett mindent könnyes lett a szeme majd mosolyogva rám nézett.
-Édesem!Gratulálok!-húzott magához!
-Skye én nem akartam ezt!-fakadtam ki, mire kicsit eltolt magától.-És nem így, nem most ...
-Nyugodj meg! Tudod, emlékezz nekem is nehéz volt és nélküled nem ment volna, de én is itt vagyok neked és Matt és Brian.Tényleg, tudja már?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Nagyon boldog lesz és hidd el hogy mindenben támogatni fog. És hogy, azt mondta csak 2 hete, hogy...
-Most vagyok a 10. hétben.Még mikor tudod, külön laktunk, egy párszor... és akkor mi nem, védekeztünk és...
-Heidi kicsim nyugodj meg! Minden rendben! Ez jó hír, örülnöd kéne!-ez volt az a mondat amitől csak rosszabbul éreztem magam, hogy rossz anya leszek, hiszen nem is akartam ezt a terhességet.

Brian:

-Szia édes, sokáig elvoltál.-nézte rá a konyhapult mögül.-Minden rendben?
-Igen, persze!-mosolygott, és adott egy dobozt.
-Mi ez?
-Egy kis meglepetés, neked.
-Ezért mentél el? Mert ajándékot kapok?-kérdeztem, mire bólintott.
-Mondhatni igen.Na nyisd ki.-mondta és felnyitottam a dobozt.

-Heidi!-néztem rá.-Az még odébb lesz! Skye is mondta hogy időbe telhet amíg..-beszéltem de ő megrázta a fejét.
-Brian, tudod mikor nem laktál itthon alkalmanként elég bunkó módon éltél a férjként a..
-És?
-Részeg voltál és nem védekeztünk, és ezért a doboz.
-Tehát akkor, te most... -bólintott.- akkor én...-bólintott.-Nekünk most babánk lesz? Tényleg?-álltam fel és elindultam felé. Olyan boldog lettem, hogy képtelen voltam szavakba önteni.
-Nem!-mondta.
-Mi? Nem lesz babánk? Akkor most már nem értem ezt , mi...
-Brian, babáink lesznek!-mondta mire a boldogságom ha lehetséges ezerszeresére nőtt. Nem tudtam megszólalni csak megcsókoltam, majd felkaptam az ölembe. A lábait átkulcsolta a derekamon.
-Ezt most szabad?-kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Mindent szabad!-mondta így elindultam vele az emelet felé, közben puszilgatva, csókolgatva a nyakát, az állát, az arcát...

Sex on the beach 9.fejezet/2

Na nem vesztem ám el teljesen és nem felejtettem el, hogy itt a hétvége, hát itt van az új rész is ;) Bár van egy sejtésem, hogy már csak holnap fogjátok olvasni, szóval bocsi, hogy későn hoztam.

Audrey:

-Na jó, srácok majd a koncert után találkozunk, én kicsit kényeztetem magam.
-Mégis mivel?-kárdezte vigyorogva Jimmy.
-Hát nem veled, édeském!-pofozgattam meg finoman az arcát mire eltűnt a mosolya.-Jah ésti ketten.-fordultam vissza és Ava és Syn között tekintgettem.-Ti ketten együtt töltitek ezt a kis időt.
-És mit csináljunk?-kérdezte fanyar képpel Brian.
-Nem döntöttétek el?-kérdeztem mire összenéztek de megszólalni nem tudtak.-Na jó akkor, mindenki ki a buszból, kivéve ti ketten. Bezárlak titeket majd jövök!-kacsintottam és még mielőtt meghallgathattam volna az ellenkezést rájuk csaptam az ajtót.

Ava:

-Komolyan nem hiszem el, hogy megtette!-csaptam az ajtóra.-De utálom mikor ILYEN AKARATOS BAROM!-ordítottam el magam majd leültem kétségbeesésembe.
-Jaj kérlek, nem a halálodon vagy! Látod ennyi az egész!-mondta Brian és bedugta a fülét és elkezdett zenét hallgatni. Na persze ennél bunkóbb ő se lehet, még csak meg se próbál jó fej lenni.
-Annyira bunkó vagy!-mondtam ki aztán hangosan mire elnevette magát.
-Nem indítottam még el a zenét.-nézet aztán rám és én éreztem, hogy elvörösödtem.
-Attól még nem gondolom másképp.
-Komolyan ennyire rossz ez?
-Nem kell semmit se csinálnunk, ülhetünk itt néma csendben, nem kell beszélgetnünk.Vagy elfeleljthetnéd az előítéleteidet.
-Hogy én? Mondd csak nem te voltál aki arra fogadott, hogy te vagy a barátod tud-e hamarabb megdönteni?
-Akkor miért csak én szívok? Zack miért nem?
-Mert ő képes normálisan viselkedni?!
-Ava én is az voltam, csak megsértődtél.
-Mert komolyan mondtam, hogy ha neked lenne valamelyik kezeddel vagy ujjaddal gond akkor ugyanúgy mindent megtennék, hogy helyre jöjjön.Nem azért vigyázok Matt hangjára mert...-itt rájöttem ideje elhallgatni....mielőtt még elkezdek úgy beszélni arról az éjszakáról mint mikor Audreyval beszélünk.
-És én is komolyan mondtam akkor hogy rendes vagy!
-Na persze!-böktem ki hitetlenkedve.
-Most miért? Annyira elképzelhetetlen, hogy normális ember vagyok?
-Te?! A nagy Synyster Gates, akinek akkora egója van, hogy nem fér meg más mellette 50 méteres körzetben? Te Brian Haner aki azt hiszed minden csaj utánad csorgatja a nyálát?
-Mi van? Te komolyan utálsz engem!
-Nem! Ez nem igaz!-tiltakoztam de már nem is tudtam miért...hirtelen el vesztettem a fonalat, a saját fonalamat.
-Akkor?
-Azt utálom amit képviselsz?
-Én? Én egyedül? A többiek a bandából nem?
-Ők kevésbé!
-Oké, akkor bökd ki mit képviselek?
-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.

Brian:

-A pasit aki nagyképű, aki azt hiszi a nőket nem lehet megbántani, aki jobban imádja magát isteníteni és csodálni, mintsem valaki másra rászánni az idejét, hogy kiismerje, és kitudja mutatni felé mit is érez.-jesszusom, ez volt életem leghülyébb kérdése, még mindig csak mondja.
-Ava. Ava, nyugi, az az érzésem, te nem rólam beszélsz, sokkal inkább valami volt pasidról. De hidd el, nincs még egy olyan mint én.
-Na látod erről beszélek! El vagytok szállva magatoktól.
-Viszont bocsi, de ezek után muszáj vagyok megkérdezni, ki az a pasi akire ennyire haragszol?
-Az lényegtelen.
-Nem nem az, mert rám vetíted ki.-mondtam mire szótlanul leült.És a nap hátralevő részén hozzám se szólt. Se a koncert előtt, se után, se mikor elfoglaltuk a szállást. De talán majd reggelre lesz annyi kedve, vagy mersze hogy megmondja őszintén mi baja van.

Nobody's perfect 2.18

Itt a hétvége, szóval jönnek a frissek! jó olvasást ;)


2 hónappal később

Reggel 5, szólt az ébresztő és már ki is pattantam az ágyamból. Josh már sehol sem volt. Felkaptam egy nagydrágot és egy topot és lerohantam a konyhába.
-Jó reggelt!
-Szia! Jössz velem?-kérdeztem és töltöttem egy pohár tejet.
-Liz, ülj le és egyél!
-Mi?-nevettem el magam.-Nem, megyek futni, aztán edzek.
-Nem, túlzásba viszed! Már formában vagy, kigyúrtad magad, vegyél vissza!
-Mi?Nem!
-Liz, haza kell mennem!-bökte ki aztán és ez sokkolt.
-Nem teheted!
-Mennem kell! Anyám vár, és hát már lassan egy éve nem voltam otthon. Ideje mennem.
-LIZZYY!-Hallottam Brian hangját.-LIZZY?
-Konyha!-mondtam és közben Josht figyeltem ahogy előkapta az asztal alól a táskáját.-Ez most akkor komoly?Itt hagysz?
-Nem! Mennem kell, de barátok vagyunk! És számíthatsz rám!-ölelt meg.
-De jó!-esett be a konyhába Brian űlmos fejjel, levegő után kapkodva.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá,mire zavarodott tekintettel nézett Joshra.
-Sziasztok!-kezet fogtak és Josh elment. Hirtelen nagyon dühös lettem, ordítani tudtam volna annyira.
-Lizzy kérlek beszéljünk!
-Miről?
-Gyere!-indult el a nappaliba és húzott maga után.
-Mi a baj?
-Azontúl, hogy 2 hónapja alig látunk?
-Jó ezt nem akarom hallgatni,-keltem fel a kanapéról, de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Nem erről van szó, de már 2 hónapja próbálok veled beszélni, de nem megy!Mire felkelek elmész és későb jössz és bezárkózol.
-Erre volt szükségem! Érted?
-Ezt értem, csak szeretnék segíteni, akarom, hogy tud velem, velünk is biztonságban vagy!
-Brian,..-nevettem el magam, de mikor megláttam milyen komolyan néz rám, abbahagytam a nevetést. Lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte.Láttam hogy megfeszül az arca, és akkor feltűnt, hogy Brian egész kigyúrta magát.
-Te edzettél?
-Végig a turné alatt.
-Szép!-bólogattam, mosolyogva mire egy pillanatra felkapta a fejét.-Brian mi az? Mondd már!
-Hiányzol! Miután elmentünk a turnéra, szép lassan jöttem rá, hogy mennyire hiányzol!
-És ennek mi köze ahhoz amit mondani akarsz? Hiszen itt vagyok!
-Lizzy, végig minden nap rád gondoltam és...-kezdett gyorsabban verni a szívem, ahogy arra vártam mit mond.-Nagyon rossz volt, hogy itt hagytunk és az sem segített, hogy nem tudtunk beszélni. Ölni tudtam volna azért, hogy halljam a hangod.-még mindig tördelte az ujjait de mikor kicsit abbahagyta láttam emnnyire remeg a keze.Megfogtam a kezeit mire rám nézett és elhallgatott.
-Ezt most fejezd be, a kezeid a legértékesebbek, ha kitöröd az ujjaidat nem igen fogsz gitározni.Szóval amíg elmondod tördeld inkább az enyémeket.-elmosolyodott és megszorította a kezeimet.-Folytasd!-mondtam mire nagy levegőt vett és ahelyett, hogy beszélni kezdett volna magához rántott és megcsókolt.Hosszan csókolt és közben a kezemet szorította.Aztán egyszercsak vége lett és ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog.
-Hű!-mondtam és egy nagyot sóhajtottam.
-Rossz volt? Vagy...
-Nem, nem Brian, csak...Egy félévvel ezelőtt még teljesen beléd voltam zúgva, tudod?-mondtam mire láttam rajta, hogy ez most meglepte.-Teljesen megbabonázott az illatod, és az a helyzet, hogy ez elég sokáig tartott nálam, még mikor az únokahúgod itt volt,... azért voltam olyan fura mert...
-Nem tudtam, de most én is úgy érzem, hogy...
-Várj Brian pont ezt akarom mondani, hogy akkor ez annyira de annyira jó lett volna, de aztán míg ti elvoltatok turnézni én ... továbbléptem, vagyis nem, csak túltettem magam a csalódásaimon, hogy te nem szeretsz...
-Lizzy mire akarsz kilyukadni?
-Nekem ez most nem megy!-mondtam ki gyorsan és hirtelen, ahogy egy ragtapaszt szokás letépni, de azt hiszem ez is legalább annyira fájt és nem csak neki.-Sajnálom, de csak előre akarok haladni, nem akarok újra az a Lizzy lenni, erős akarok maradni, tetszik amilyen most vagyok és szeretném, ha megmaradnál mint barátom!-láttam az arcán a csalódást és minden rosszat amit ilyenkor az ember csak gondolni képes, de már nincs visszaút! Kimondtam!

Sex on the beach 9. fejezet /1

Na úgy fog kinézni a fic, hogy a turnéból a részek egy napot fognak átölelni, minden rész egy nap lesz, így ennek lesz egy 9/2-es folytatása Ava és Brian kényszerített kis mókájáról ;) Igyekszem még a hétvégén Life is just a gamet is hozni!!!!

Audrey:

-Hmm, azért nem rosszak!-mondtam Avanak aki nagyban a laptopját bújta.
-Egyáltalán nem rosszak, bár én nem szeretem ezt a zenét!
-Nézd meg milyen szenvedély van bennük, Jimmy a doboknál, hihetetlen! És Zacky, Synről nem is beszélve, úgy gitározik mint aki szerelmes abba a gitárba, azok a fejek, az a szenvedély, hihetetlen!-lelkendeztem ahogy néztem őket a koncerten.Ava még mindig nagyban a képernyőt bámulta.
-Szerintem Synnek tetszel!-böktem ki, rweménykedve, hogy erre reagál.
-Hülye vagy! Ő az aki mindenben keresztbe akar nekem tenni! Meg se próbál együtt dolgozni velem.
-Jaj ugyan! Csak mint az oviban, meghúzzák a copfodat, mert tetszel nekik, összefirkálják a játékaidat, mert veled akarnak játszani...
-Audrey kérlek! Amúgysem számítana semmit,...tudod velük dolgozom így is elég rossz, hogy Matt AZ éjszaka, nem kell több kaland!
-Szóval neked is tetszik!
-Nem! És ezt felejtsd is el, engem ezért kirúghatnak!
-Kik? Nekik dolgozol, hidd el nem akarnak kirúgni!
-Audrey fejezd be! Különben is Matt teste, Zacky szeme és Jimmy humora épphogy ellensúlyozza Brian bunkóságát, maximum egybe gyúrva lenne egy olyan pasi akiért eldobnék mindent..Szóval szállj le a témáról! Ők munka társak!-morcoskodott tovább Ava. Belekortyoltam a sörömbe és néztem tovább a fiúkat a színpadon.

Matt: 

-Hallod, elment a hangom teljesen!.suttogtam, amilyen hangosan csak tudtam Jimmynek.
-Királyak voltatok, tessék egy kis jutalom!-Jött Audrey a kezében sörökkel, amit nagy vigyorral fogadtunk mind!
-Héhé, mit csinálsz!-jelent meg Ava dühösen.
-Mi van?! Megérdemlik, amúgy meg én vagyok a kaja meg pia felelős!-nézett Audrey csípőre tett kézzel. Aranyosak voltak, de Ava nem nagyon foglalkozott vele.
-Nem, te! Matt, add azt ide!-kapta ki a kezemből az üveget, tiltakoztam is volna, de nem bírtam szólni, mire a kezembe nyomott egy bögrét!-Idd ezt meg, jót tesz a torkodnak!Bízz bennem!-azzal belekortyolt a sörömbe.
-Na akkor, most egy kis pihi, aztán mielőtt megyünk a szállodába foglalkozzatok kicsit a rajongókkal, oké, egy félóra bőven elég. Holnap lesz indulás előtt egy interjú aztán megyünk tovább!-terelt minket Ava, miközben csak járt a szája, alig bírtuk követni egy ilyen koncert után.Egy kis szusszanás után elindultunk ki, rajongók tömkelege várt ránk ahogy mentünk ki visítozni kezdtek, mindenhol vaku, és lányok...aztán mikor kijött Audrey és Ava kis csönd lett. Feléjük néztem és Audrey szemmel láthatóan élvezte, direkt odament Jimmyhez és Zackyhez átkarolta őket, hogy idegesítse a többieket.
-Hé Ava, gyere ide kicsit!-hívtam magamhoz.
-Intéznem kell a kocsit, mindjárt ide ér!
-Emberek ő a menedzserünk, hát nem csodálatos nő?-kérdeztem a rajongóktól, de csak visítoztak tovább.Átkaroltam és akikkel képet csináltunk odahúztam mindegyik képre.
-Matt, ezt nem kéne!-kezdett tiltakozni.
-Hé gyertek!-hívtam a többieket is egy csoport képre. 5-en körbe fogtuk Audreyt és Avat és képeket csináltunk a rajongókkal.
-Na milyen érzés? Híres leszel te is.-súgtam oda neki.
-Én nem akarok, csak utálni fognak...
-Ugyan miért?-kérdeztem vigyorogva.
-Mert nő vagyok, és minden pasi sztár mellett dolgozó nőt, vagy barátnőt utálnak.-morgott.

2.nap

Ava:

-Ébresztő srácok!-nyitottam be mindegyik szobájába.
-Hagyj már!
-Zacky ébredj!Rendeltem reggelit!-mondtam mire hirtelen Zacky és Matt már megjelent az ajtóban.
-Te hogyhogy már harci díszben vagy?.kérdezte a szemeit dörzsölve Zacky.
-Nem vagyok, smink sincs rajtam!
-Jó reggelt!-jött Jimmy és egy puszit nyomott a fejemre ahogy az asztal felé haladt.Kicsit meglepődtem ezen így lemerevedtem és csak néztem utána, hogy ez mégis mi volt.
-Hol van Audrey?-kérdezte Matt rekedtes hangon.
-Dolgozik, ő a szakécsotok vagy nem, nélküle nincs reggeli.-ahogy ezt kimondtam Audrey benyitott 3 pincérrel akik tolták a zsúr kocsikat.Gyorsan odasiettem és elvettem az egyetlen poharat amiben tudtam mi van.
-Tessék idd meg!-nyomtam Matt kezébe.
-Mi ez?
-Amit este is ittál, segít a hangodnak!-mondtam mire lehúzta egyben.Ahogy belengte az étkezőt a reggeli illata megjelent Johnny és Brian is.
-Na jó, 2 óra múlva interjú és 4 óra múlva indulás, minden gitár, dob, egyéb már bent van a buszban,. Az interjúra elég két ember, szóval rátok bízom akinek elég energiája van az menjen és aki nem Matt.
-Mi miért nem mehetek?
-Kíméld a torkod.
-Én megyek!-intett Zacky. Aztá Jimmy bólogatni kezdett.
-Jó akkor ti ketten!-mondtam-Most hosszú út lesz, a koncert előtt csak 1 órával érünk oda, szóval csak a buszon fogtok tudni gyakorolni.

Brian:

Újra a buszon és indulunk. Matt az egyetlen aki alszik, és akit ezért Ava nem piszkál. Fáradtan huppant le a kanapé másik végébe míg Audrey és Jimmy jókat röhögtek velünk szemben mi csak ültünk.Elkezdtem pengetni a gitáromat, aztán ahogy Avara néztem láttam, hogy Revéket figyeli.
-Zavar?
-Micsoda?
-Hogy jól elvannak.
-Nem, csak nem szeretném, hogy komolyabb legyen, az csak túl bonyolítja.
-Ne aggódj annyit. Felnőttek tudják kezelni.-pengettem tovább.-Ti is tudjátok Mattel.
-Nálunk nincs mit kezelni! Az rég volt és..
-Azért félted annyira?
-Ezt hogy érted?
-Pihenjen, jaj a torka, külön kérsz neki valami varázsitalt...
-Féltékeny vagy?-kérdezte amin kicsit felhúztam magam.-Matt dolga hogy énekeljen, ha begyullad a torka, vagy  a hangszálai vége a turnénak, csak segíteni akarok.
-Nem vagyok féltékeny.
-Oké! De amúgy ha Zacky vagy a te kezeddel lenne valami akkor is ezt csinálnám.
-Ohh ez kedves!-mondtam talán kicsit gúnyosan mert Ava felhúzta magát.
-Most mi bajod?!Az a dolgom, hogy felügyeljelek titeket, hogy minden rendben menjen, a többiek partnerek ebben, te miért nem?
-Hé nyugi!-szólt Audrey és csúnya dühös szemekkel nézett rám.-Ava higgadj le, nincs semmi gáz.
-Én nem mondtam semmi rosszat, csak hogy kedves, hogy törődik velünk.
-Hallgass Haner!-szólt rám erélyesen Audrey mire Jimmy és én is csak néztünk.-Nem fog ez hosszú távon működni ha nem bírtok meglenni együtt, szóval van egy ötletem. Ha odaértünk azt az üres egy órát ti ketten együtt töltitek, hogy ezt megoldjátok!
-NEM,nem, Nem!-ellenkeztünk mindketten.
-Kuss!-szólt megfeszült arccal.-Ava az alkunk szerint te végig azt teszed amit mondok! Neked meg nincs választásod!Próbálni úgy se tudnátok, nem lesz gond, most itt gyakorolsz. Nem érdekel mit fogtok csinálni egy óráig de oldjátok ezt meg, világos?
-Igen!-egyezett bele Ava, így kénytelen voltam én is rábólintani.-
-Köszönöm!-méregetett minket Audrey majd visszafordult Jimmyhez.

Sex on the beach 8. fejezet

Sziasztok, a suli kicsit leszívott, de próbálok majd mindig hétvégente részt hozni, mikor van kicsivel több időt! De remélem van még aki elolvassa ezt is! :)

Zacky:

-Baszki nagyon fáradt vagyok!-sopánkodott Matt a taxiban.-Utálom a hajnali indulást!
-Ne hisztizz már!Rosszabb vagy mint egy lány!-csitította Jimmy.Képzelem, hogy Syn és Johnny meg nagyban alszanak a kocsiban.
-Ez lesz a legjobb turnénk! Királyok leszünk, és igazi kicseszett rocksztárok!-kezdett el dobolni Jimmy a lábán, az üvegen, az ülésen körbe fordulva.
-Nyugi, nyugi, ne kiabálj már!-nyöszörögtem és próbáltam visszaaludni fejemet az ablaknak támasztva.Nem is értem Ava miért ilyen messze szervezte az indulást, és a találkozót. Kész mázli hogy a csomagokat meg a hangszereket már kivitték.Még egy jó félóra kocsi út következett mire odaértünk. Audrey egy vörös nővel ült néhány erősítőn és kávézgatott.
-Hmm, Ava beszervezett nekünk még egy csajt?-kérdezte Matt vigyorogva, ahogy kiszálltunk a kocsiból.Abban a pillanatban megérkeztek Brianék is.
-Király, bírom a  vörösöket!-vigyorgott Syn is nagyban.
-Menjünk!-szóltam így elkezdtünk a két lány felé sétálni.-Sziasztok!-köszöntem oda hangosan, mire a vöröske megfordult.
-ÓÓÓÓ baszki!-nyeltem egyet.
-Azta..-kezdett köhögni Syn.

-Mi az fiúk?-kérdezte mosolyogva Ava, Audrey meg csak felugrott mögötte!
-Na mit mondtam?!-kérdezte hatalmas vigyorral a képén.

Ava:

Hihetetlen, de Audreynak igaza volt, sokkal jobban figyelnek rám és ez kifejezetten jó dolog, vagyis nekem jó érzés...
-Na jó srácok, este koncert, szóval addig pihenjetek, aludjatok! Nincs pia! Koncert előtt lesz még 2-3 órátok próbára, meg amit akartok.
-Jó éjt srácok, lövik a pizsit!-nevetgélt Audrey egy sörrel a kezében.
-Ő miért ihat?-kérdezte Brian.
-Nem vagy gyerek, ne hisztizz! Ő nem lép fel. Neked inkább alvás, elég nyúzott vagy, így nem fogsz tetszeni a csajoknak.
-Én mindenhogy tetszem!
-Hidd el, hogy így nem!-mondtam mire Audrey bőszen bólogatott.
Sokáig nem kellett őket győzködni még félórája sem utaztunk és már mind horkoltak, míg mi iszogattuk a sört és terveztük az estét.

Syn:

-Megjöttünk, menjetek be srácok a hotelbe én intézem a csomagokat!-mondta Ava mi meg a jó kisovisok szépsorban leszálltunk és mentünk is.
-Na mit mondtam, dögös mi?-lépett mellém Audrey.
-Mi van?
-Ava! Ne tagadd, láttam a fejeden mikor reggel megláttad.
-Azért mert kívűl "dögös" lett, belül még mindig gáz.-mondtam, de tény, hogy egyre jobban tetszik Ava.Határozott és ez szexi.
-Na mit állunk, hol vannak a kulcsok?
-Nem akarnak minket beengedni!-mondta Zacky nyűgös képpel.
-Mi?
-Túl előkelő ez a hely hozzánk.-fintorgott Jimmy, a recepciós csak méregetett minket.
-Mi van gyökér?! Szeretnél a helyemben lenni, mi? -kérdeztem és elindultam ki. Már lógott a számban egy szál cigi épp megakartam gyújtani mikor Ava ahogy velem szembe jött kikapta a kezemből.
-Majd később, most kipakolunk!-mondta és ment a recepció felé.
-Azt nem, nem fogadnak minket!-mondtam mire megált és felém fordult.-Jól hallottad, ránk néztek és azt mondták nem. Audreyra nézett aki csak kacsintott.Beletúrt Ava hajába, kirúzsozta a száját, kicsit lejjebb húzta a saját felsőjét és kiengedte a haját.Nem bírtam, alig tudtam nyelni. Aztán Audrey megragadta és határozottan a recepció felé indultak. Mentem én is, kíváncsi lettem, hogy sikerül így megoldani.
-Jó napot, úgy hallottam problémája van a csapatommal!
-Nézze hölgyem..-kezdett bele a srác,de Ava csak folytatta.
-Egy hónapja le lett beszélve az igazgatóval, tudja kik ők. Fellépésük lesz este, telt házas koncert, szóval ugye most ide adja  a kulcsokat mielőtt ide hívnám a főnökét, hogy kirúgja magát azért mert ilyen fontos ügyfeleket sérteget.-mosolygott kedvesen.A srác lefagyott. Csak nézett rá nagy szemekkel de nem szólalt meg.
-Ha most ide adod, talán még meg is iszik veled valamit este.-tette hozzá Audrey.-És én is!-kacsintott a srácra aki szegény már teljesen kivörösödött, de elkezdett a kulcsokét matatni és már oda is adta.
.Kész vagyunk!-mosolygott Audrey.
-És te erre büszke vagy? lekenyereztél egy töketlent a testetekkel? Ennek már van valami neve azt hiszem...-mondtam, de még mindig mosolygott.
-Én szóltam, hogy bánni fogod, de ez a te hibád...Most viszont mehetsz a szobádba! Szívesen!-vágta hozzám a  kulcsot.

Nobody's perfect 2.17

-Nyugi most már mindjárt otthon vagyunk!
-Csak induljunk már el!-döntöttem a fejemet Josh vállára.-Köszi, hogy eljöttél értem!
-Nem kell köszönnöd! A többiek is jöttek volna..
-Nem akartam! Csak, hogy te itt legyél! Sajnálom, hogy nem hittem neked Dannel kapcsolatban..
-Ezt el se kezd!Annak  már vége.
-Nem nincs vége! Látod ezt?-mutattam a hegre a koponyámon.-Dan örökre itt marad velem!
-Nem vége van! Felejtsd el, itt vagyunk 5-en neked, hogy vigyázzunk rád!
-De Josh mióta kell rám vigyázni? Elpuhultam, nem edzettem és ez lett! Régen gond nélkül elintéztem volna Dant...
-Eltörte a csuklódat!
-Akkor nem tehette volna meg!
-Liz nem ostorozd magad emiatt!
-De igen Josh! Mikor te elvertél azt jobban élveztem, most majdnem meghaltam és a fiúk is!
-Jó mikor mi verekedtünk az a végén mindig valami másba torkollott!-mondta miközben megnyalta a szája szélét.
-Az egy dolog!-mosolyodtam el, de már nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket, mert bejött az ápolóm a papírokkal.Átvettük őket és már igyekeztünk is le a kocsihoz.Féltem a hazatéréstől, hogy milyen lesz, hogy már itthon vannak újra a srácok.Ahogy Josh felállt a parkolóhoz kijöttek mind a házból. És ahogy néztem őket ideges lettem, nem is tudom miért hiszen ismerem őket, a barátaim.Kiszálltunk és elindultam feléjük.
-Sziasztok!
-Szia Lizzy!-ölelt meg Brian, szorosan tartott a teljesen körém font karjaival. Nagyon jó érzés volt, de egészen meglepett nem éreztem semmi többet.-Jó hogy itthon vagy!
-Köszi!-mondtam és elengedtem, mind megöleltek aztán mehettünk be a házba.
Isteni illatok csaptak meg így egyből a konyha felé indultam. Meg volt terítve, jó sok kaja, anyukám, Jackson a fiúk szülei ott ültek körben az asztalnál.
-Isten hozott kicsim!-ölelt meg Suzy, Brian nevelő anyja.
-Köszönöm!
-Éhes vagy?-kérdezte Anyu!
-Éhen halok!-ültem le én is az asztalhoz, majd jöttek a fiúk és Josh is és mind ebédeltünk együtt.Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy minden nagyobb csörömpölésnél, csapódásnál megrezzentem. Ebéd után a szülők elkezdtek elszállíngózni így elindultam a szobámba. Ahogy benyitottam az ágyam tele volt ajándékokkal, leültem közéjük és csak bámultam ki a fejemből.
-Hé, jól vagy?
-Nem tudom Matt! Ez nem én vagyok! Megtudtam védeni magam, nem féltem, de mikor Dan fegyverrel állt a kezében és mikor felétek szegezte én megijedtem.
-De ez természetes!
-Nem! Apám csalódott volna bennem! Régen nem jelentett volna gondot!
-Jó, változtál, de ez nem baj!Majd ha helyre jössz, edzel és újra képes leszel fél perc alatt leverni mindannyiunkat. Azért még nem kell újra azzá a lánnyá lenned aki akkor voltál.-könnybe lábadtak a szemeim.
-Szeretlek Matt, köszönöm!-dőltem neki mire átkarolt.
-Nézd, ezeket neked hoztuk, minden városból egyet ahol jártunk!
-Köszi!-bejött Zacky is és Jimmy is.
-Hogy vagy?
-Mihez képest?
-Hiányoztál nagyon Lizzy! Szeretnél beszélni arról a napról?-kérdezte minden köntörfalazás nélkül Zacky.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem vissza.
-Én nem, csak ha te... tudod nagyon rossz volt, mikor megláttam az arcod, a feldagadt szemed, a szád,a vért, mindenen görcsbe rándult anniyra dühös lettem és annyira féltettelek.
-Többet nem fordul elő ígérem!-mondtam és egy nagyot nyeltem hogy visszafogjam a sírást.-Josh itt van még ugye? Nem akarom, hogy elmenjen!
-Itt van, azt mondta addig marad míg rendbe nem jössz!-mondta Jimmy és ez megnyugtatott.
-Jó mondjátok meg neki, hogy most alszom, de holnap edzünk, lövünk vagy valami. És nem, nem érdekel, hogy most jöttem ki, oké?! Erre van szükségem és kész!-mondtam de a fiúk nem akartak lebeszélni meg semmi, csak néztek rám beletörődve. Adtak egy egy puszit majd kimentek.Újra egyedül maradtam de most nem féltem, inkább csak vártam a holnapot, hogy újra kezdhessek mindent és soha többet ne alázzon így meg senki!

Nobody's perfect 2.16.

Minden sötét! Érzem, hogy fekszem egy ágyon, érzek illatokat, csak éppen megmozdulni nem tudok, és a szememet se tudom kinyitni, akárhogyis próbálkozom nem megy. Valaki jön.
-Josh, jézusom!Nem tudom, elégszer megköszönni, ha te nem lennél elvesztettem volna!-hallottam egy síró női hangot, gondolom anyu az.
-Kim, nyugalom! A lényeg, hogy már jó helyen van.-gondolom Josh. Kiakarom nyitni a szemem, látni akarom kik vannak itt. Tudni akarom mit művelt velem Dan.
-Hol vannak a többiek?
-A rendőrök még kihallgatják őket majd jönnek vissza.-Rendőrők? Jézusom, leakarnak csukni? Megöltem Dant, de önvédelem volt. Úristen!!Többet nem tudtam meg, mert kisétáltak a szobámból és jött a nyomasztó,már már búgó csönd.

-Nyugi haver, már jól van!
-Szerinted jól van? Te sem gondolod komolyan! Hiszen nincs is magánál!
-Hé, hé nyugi! Lizzy szívós!
-Nem lett volna szabad elmennünk. Nem kellett volna itt hagynunk! Itt kellett volna maradnunk! Maradnom!
-Nyugodj már meg! Ez nem segít, hogy most magadat okolod! Ez egy lehetőség volt számunkra ezt ő is tudja...és meg is érti.-hmmm, gondolom nekem kéne megérteni, de hahóóóóóóóóóóóóóóóó, nem értem meg! Ezért találkoztam Dannel és lett ez az egész vége, vagy csak nekem tűnt fel?!De értékelem, hogy egyikőtök rájött erre, csak a baj az hogy nem tudom melyikőtök.
-Na jó megyünk hozunk valami kaját, mindjárt jövünk!-és azzal legalább ketten elmentek.
Éreztem hogy megfogják a kezem. Jó érzés volt, jó meleg, csak viszonozni még mindig nem ment...
-Annyira sajnálom! Réges régen meg kellett volna mondanom. Annyira féltelek, olyan fontos vagy nekem! Sosem kellett volna itt hagynom, el kellett volna mondanom, mennyire szeretlek!-MI VAN?!-Szeretlek, és nem mint barátomat! Te vagy a legfontosabb és majd belepusztulok, hogy úgy tegyek csak barátok vagyunk!-MI VAN?! JÉZUSOM, JÉZUSOM! Fel akarok ébredni, most rögtön! FEL KELL ÉBREDNEM!Éreztem, hogy valaki megpuszilj a homlokom és az arcát, az enyémhez nyomja. De ki?Ebbe beleőrülök. Mondj még valamit! Kérlek! Hiába könyörögtem újabb sötét és csendes időszak jött.

-Még mindig bent vagy? -Kicsoda? Ki van itt velem?-Haza kéne menned, vigyázok rá, amíg nem leszel itt.
-Nem, itt akarok maradni.
-Figyelj, el akarod neki mondani, hogy szereted? Várd meg, hogy, jobban legyen!
-Nem mondom meg neki!Akkor már nem lehetnénk barátok többé!-Mi? Miért nem? Mondd meg, csak a neved!
-Na jó akkor meg húzz haza innen!Gyerünk!-hallottam a pakolászást az ajtócsukódást és hiába próbáltam felkelni, nem ment.
-Szia, Lizzy! Én vagyok! Matt!Tudom valószínűleg nem hallasz, de itt vagyok veled! Számíthatsz rám és tudom, hogy elég erős vagy hozzá, hogy felébredj, szóval igazán sokat jelentene, ha mire a többiek visszajönnének fel kelnél.-Istenem, végre valaki aki tényleg hozzám beszél! Matt hiányzol, komolyan!-Lizzy, sajnálom, hogy nem beszéltünk, az igazság az, amit tudom úgy se értenél meg, ellopták a telefonjainkat,-tudjátok a számom hülyék...-morogtam magamban.-de már itt vagyunk és be kell pótolnunk sok mindent, szóval legyél itt te is!
Tudom Matt, el kel hinned nekem, hogy nagyon nagyon-Szeretnék-felébredni végre!
-Úristen, hé valaki jöjjön, azt hiszem ébredezik!-Tényleg? Ébren vagyok?
-Mi történt?
-Azt mondta "Szeretnék", beszéltem hozzá és egyszer csak megszólalt.
-Ez jót jelent, de azt kell mondjam még nem ébredt fel. De ez egy jó jel, ez azt jelenti, hogy már még ha rövid időre is kerül olyan éber állapotba, hogy érzékeli mi történik körülötte és reagálni is tud. Innen már csak kevés kell ahhoz, hogy felébredjen, de meg kell érteniük, lehet hogy akár ma este már ébren lesz, de lehet csak pár nap múlva.-Jól van akkor valamit már tényleg jól csinálok, csak így tovább.

-Visszajöttem, mehetsz!
-Nem szeretnék, azt mondta ma a doki, hogy elképzelhető, hogy most felébred, ma beszéltem hozzá és egyszercsak azt mondta "Szeretnék", érted, arra amit én mondtam neki.
-Hé hé hé, lassíts.
-Megszólalt érted?!-hallottam Matt hangjában a boldogságot és ez jól esett, most mér tényleg fel akarok kelni.
-Fel kell hívnunk mindenkit!
-Nyugi Matt majd én elintézem! Te maradj itt vele!-Jó mindenki ide jön és ha nem sikerül? -Matt ne,- tedd ezt velem...
-Lizzy? Mit ne? Mit ne tegyek?
-Basszus, tényleg ébredezik! Lizzy itt vagyok, én vagyok Josh!
-Josh,...
-Szia, szia, itt vagyok! Ne haragudj, hogy már 2 napja nem jöttem, csak...
-Hallgass már! Hagyd hagy beszéljen!-Jézusom, hogy csinálom ezt? Fel akarok kelni, FEL AKAROK KELNI! Ki kell nyitnom a szemem! Erőlködtem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon próbálkozok és egyszer csak valami éles fényt láttam. Minden homályos, és borzasztóan világos.
-Fáj,..-hallottam már én is a saját hangomat és próbáltam tovább nyitva tartani a szemem.
-Mi? Lizzy?
-A fejem, a szemem,... fáj!
-El sem hiszem! Tudtam!-jelent meg Matt feje egyszer csak a plafonon. Jó volt újra látni.
-Szia Matt!-mondtam és hirtelen egy orvos jelent meg. Megvizsgélgatott.
-Értesítem az édesanyját!-ment ki a szobából.
-Meddig... meddig aludtam?
-Másfél hétig! Emlékszel bármire is?
-Néha hallottalak titeket.
-És Dan?-kérdezte Josh.
-Emlékszem! Meghalt ugye?
-Igen!
-Josh megmentettél! Köszönöm!
-Érted bármikor!
-Fáradt vagyok!-mondtam de megpróbáltam fel ülni.-Nagyon fáj a fejem, nincs valami gyógyszer?
-Kicsim! Liz! Istenem, végre!-szaladt hozzám Anyu hirtelen és megölelt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Fáradtan, és szomjasan! És nagyon fáj a fejem!
-Igen, azt elhiszem! Műteni kellett kicsim, már majdnem begyógyult, de még pár nap!
-Műteni? Akkor leborotválták a...
-Ne aggódj, nem látszik...-mondta egyből Matt és Anyu, gondolom észre vették, hogy pánikolok.
-A lényeg, hogy végre jól vagy! Pár nap és haza mehetsz!-mosolygott rám anyu és tényleg örültem. Izgulok, valahogy ki kell derítenem ki az aki nem mer nekem szerelmet vallani...

Sex on the beach 7. fejezet

Ava:

-Basszus egyre jobban izgulok a turné miatt.-kezdtem nyavalygásba mire Audrey csak fáradtan felsóhajtott.
-Fejezd be! Nem lesz gond! A srácok különben is egész normálisak lettek.
-Igen mert most nem vedelnek és mert tudom mindegyikről hol lakik.
-Akkor meg ne parázz ott velük leszel egy buszon és a szállodákban is.
-Igen, de... a sok rajongó,... a kurvák...-fogtam a kezem.
-Na jó most azért félsz hogy bajt csinálnak vagy azért  mert kurvázni fognak?
-Nem érdekel ha kurváznak de nekem kell utánuk takarítani.
-Ne hazudj. Zavar hogy csajozni fognak? Erről van szó igaz?!-hiába akartam letagadni igaza volt.
-Én csak...
-Matt miatt?
-Neeeem!-ellenkeztem hevesen.-Csak én vagyok velük az egyedüli nő és..
-És? Azt akarod hogy mind utánad epedjen? Vagy hogy másra ne is nézzenek mert te ott vagy?-kérdezte nevetve de én nem nevettem, jól esett volna az önbizalmamnak ha ez tényleg így lenne...
-Na jó szedd a cuccod!
-Mi minek?
-Elmegyünk kicsit helyretesszük az egódat, fodrász, körmös, stb...-rángatott fel a kanapéról és el indultunk.
-Tudod nekem lehet jobban segítene ha velünk jönnél a turnéra.-vetettem fel hirtelen az ötletet a kocsiban.
-Mi? Nem tehetem te is tudod. A munkám nem éppen olyan mint a tied,... én főzhetek egy buszról.. én...
-Felvehetnélek a fiúk szakácsának, vagy akár az enyémnek... jó buli lenne együtt, nem?!
-Ava, azért mert félsz egyedül nem jó buli.
-Kérlek, kérlek kérlek-kezdtem könyörögni, de nem nagyon hatott. Röpke 10 perc kellett, hogy már ingerülten közbe vágjon.
-Üzletet ajánlok! Ha most mindent úgy csinálunk, ahogy azt én akarom, olyan ruhákat veszünk és pakolunk be neked ahogy én akarom, és a turné alatt ha valamire azt mondom hogy muszáj megtenned, te megteszed, akkor elmegyek. DE! Csak akkor!-még át se gondoltam de rávágtam hogy rendben. Csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy mibe is mentem bele, mikor már a hajamat festették és vágták....
Ahogy a tükörbe néztem teljesen más nőt láttam, a hajam szép vörösesbarna árnyalatban ragyog, az arcom is teljesen más...percekig csak bámultam a tükörbe, nem hittem hogy az én vagyok.

Audrey:

-Komolyan mondom tökéletes lett!-vigyorogtam Avara aki még mindig saját magát bámulta a tükörben.-Elfognak tőled ájulni a srácok!
-Mi?! Én nem, ...-kezdett bele -Tényleg?
-Aha!-bólogattam boldogan.Tudtam, hogy Avanak ez a baja, fél hogy a sok csaj mellett senkinek fogja érezni magát, mert túl félénk.
-Na jó, akkor viszont intézzük el, hogy az indulásra szabad legyél.
-Jól van, mikor is mentek? Vagyis megyünk?
-Pénteken!
-Várj most péntek?Holnap után péntek? Ez komoly?! Hogy tehetted ezt velem!-pattantan fel idegesen.-Ezt nem tudom elintézni ilyen rövid idő alatt.
-Majd én elintézem, add a főnököd számát.-a kezébe nyomtam és idegesen kiviharzottam a szalon elé. Előkotortam egy szál cigit és rágyújtottam.Olyan ideges lettem, hogy a kezeim is remegni kezdtek.
-Nocsak, ki ez a bombanőőő!-hallottam egy ismerős hangot így megfordultam.
-Szia Jimmy neked is!-intettem mosolyogva és már el is indultak felém Zackyvel és Briannel.
-Nahát, jó téged a saját lábaidon is járni látni.-mosolyogtam Zackyre de láttam még a fején hogy kicsit kómás.
-Mit csinálsz itt?
-Avat tuningoltattam fel.-kacsintottam rájuk mire elvigyorodtak.-Rá se fogtok ismerni.
-És miért vagy ideges?-kérdezte Brian, mire hunyorogva ki fújtam a füstöt.
-Most tudtam meg, hogy veletek megyek a turnéra.-
-Mi? Király!-lelkendezett Jimmy, ami jól esett, de Brian csak kikerekedett értetlen képpel nézett rám.
-Minek? Mármint mi leszel?
-Ava támasza, és a szakácsotok!
-Te szakács vagy?-ébredt fel álmából Zacky és már át is karolt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mire mind csak nevetni kezdtek.-Na mindegyis, jó? Majd pénteken találkozunk, most tűnés még leleplezitek a meglepimet.
-Várj, Ava lesz a meglepetés?-kérdezte furcsa grimasszal Brian.
-Hidd el Brian, hogy még térden állva fogsz nekem könyörögni, hogy segítsek jóvá tenni hogy bunkó voltál.
-Azt kétlem!-vágta rá egyből.
-Hidd el nekem! Ava gyönyörű és ha meglátod, te is így fogod gondolni, milyen kár, hogy magadra haragítottad mi?-mosolyogtam rá és mielőtt reagálhatott volna eldobtam a csikket és visszamentem a szalonba, ott hagyva a srácokat.

Life is just a game 60.

Tudom tudom, ennyi idő után szemétség csak ilyen röviddel jelentkezni, de őszintén szólva a másik két ficet jelenleg szívesebben írom éd teljesen rájuk kattant már az agyam, szóval azzal bepótolom, de persze ne ijedjen meg sneki aki ezt a ficet szereti, nem hagyom abba csak most egy kis írói válságba kerültem ebben a "témában"!

Heidi:

-Nem tudom, én aggódom! Tegnap óta nem lehet Mattet elérni, mondd te mégis miért nem vagy ideges!-járkáltam fel alá a konyhánkban míg Brian kócos fejjel a kávéját szürcsölgette.
-Nincs miért. Skye és Matt kb mint Ross és Rachel a jóbarátokban! -rákönyököltem a konyhapultra és a kezeimbe temettem az arcomat.
-Héé!-állt mögém Brian és átkarolt.-Ne aggódj már ennyire miattuk.Felnőttek az ő dolguk, nekünk ebbe nincs beleszólásunk.
-De nem tudok másra gondolni.
-Ezen segíthetek.-kezdte el csókolgatni a nyakamat és el kezdett a kanapé irányába tolni.
-Briiian...
-Próbálkozzunk!
-Hogy mi?!-ugrottam el hirtelen.
-Próbálkozzunk.
-Mégis mivel?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Összehozni pár gyereket.
-Azt hittem ezt tisztáztuk már.
-Jó akkor másképp mondom, ne védekezzünk és nézzük meg mi történik.
-Én nem állok készen egy gyerekre!-tiltakoztam de már ledöntött a kanapéra.
-De, én is. De ha úgy érzed nem, ketten akkor is megoldjuk. Imádlak, szeretlek és tőled akarok gyereket. Most! Itt!-mászott már rám teljesen és már nem nagyon tudtam ellenkezni.
-Brian...
-Ne arra gondolj, hogy gyerek lehet, csak élvezd és ha esetleg összejön egy baba akkor örülünk, rendben?-mondta miközben már kigombolta a blúzomat.
-Rendben!-egyeztem bele és hagytam magam sodródni a történésekkel.

Matt:

-Nem akarok haza menni! Itt akarok maradni, tartani a karjaimban...
-Otthon is így lesz!
-Nem! Ott mindig elveszítelek!-öleltem szorosabban Skye-t.
-Lassan mennünk kéne!
-Ne, még ne!
-Nagyon hiányoztál, ez tény! De hiányzik a  fiam is!-csókolt meg és kimászott az ágyból.-Na gyere, apuci!-tartotta felém a kezét és elkezdett kirángatni az ágyból.
Úgy egy óra alatt összepakoltunk, Skye bezárt mindent és indultunk is haza.Őszintén, próbálom takarni, de félek, tudom hogy semmi nem működik soha úgy köztünk ahogy kéne.
-Mit szólnál ha összeköltöznénk?-kérdezte Skye mire zavaromban elnevettem magam.-Most komolyan!
-Azt hittem már együtt lakunk!
-Nem úgy értem.-rázta meg a fejét.-Te és én vegyünk egy házat ami csak a miénk, mi választjuk, nem lakott még benne Valary, nem hazudoztunk, szakítottunk benne...
-Benne vagyok!-vágtam gyorsan közbe, megkönnyebbülve.

Nobody's perfect 2.15

Ahogy mondtam itt van a délutáni friss is, remélem tetszik és olvassátok és várjátok a folytatást! Ha tudom este jön a Life is just a game is ;)

A kocsiban összekötötte a kezeimet és belökött hátra. Bezárta az ajtókat és elindult.
-Mégis miért csinálod ezt? Mi történt?
-Mert hazudsz, mert átversz, mert hülyének nézel.
-Nem tudom miről beszélsz. Mi barátok vagyunk és én nem hazudtam neked. Igen 5 sráccal élek együtt, de csak barátok vagyunk.
-LÁTOD?! MÁR MEGINT HAZUDSZ!-ordított és elkezdte a kormányt csapkodni.Kinéztem az ablakon de fogalmam se volt miért erre jövünk. A part mellett lakott, viszont a pályaudvar felé tartott. Próbáltam rájönni hova megyünk, és a farzsebemben lévő telefont is próbáltam benyomni. Hirtelen sípolni kezdett és a  kocsi megállt.
-Mi ez? MI A FASZ EZ?-mászott hozzám hátra.-NÁLAD VAN A TELEFON?-ordított de próbáltam lerugdosni magamról. Sikerült is, de kiszállt a kocsiból és feltépte a hátsó ajtót és úgy próbált közelíteni. Fejbe rúgtam és amíg nem volt teljesen magánál kimásztam. A kezem még mindig összevolt kötve nem tudtam kibújni annyira fájt és lüktetett a csuklóm, de persze most sehol senki. Egy embert se láttam aki segíthetett volna nekem. Aztán a kemény betonon találtam magam. Éreztem a vérem ízét ahogy ömlik a számba, és a fájdalmat a fejemben. Hátulról rám vetette magát.
-Azt hitted elmenekülsz előlem?-megfordított, maga alatt.
-Dan kérlek ne tedd ezt!-mondtam a véremtől fulladozva, de megütött. Ütlegelni kezdte az arcomat és mikor már elég kába voltam éreztem hogy felkap és elcipel. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem, de fel volt dagadva, a vér folyt a felrepedt számból, a kezem sajgott.Rúgkapálni kezdtem és így elejtett. Felálltam és tiszta erőmből futni kezdtem, közben a fájdalomtól ordítva próbáltam kiszabadítani a kezeimet.
-ÁLLJ MEG TE RIBANC!-ordított és éreztem hogy a nyomomban van. Sikerült kirántanom a kezemet a kötélből és megálltam szembe fordultam vele és tiszta erőmből orrba vágtam. Megrúgtam, és kirúgtam a térdét, hogy ne tudjon utánam jönni és futottam vissza a pályaudvarhoz.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam a nevemet és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Brian volt és a többiek. Ahogy meglátták az arcomat láttam rajtuk, hogy megijedtek. Brian futni kezdett felém, de késő volt. Dan ott ott volt mögöttem. Hátra néztem és láttam, hogy felém sétál bicegve, fegyver van a kezében. Sajgott a fejem, szédülni kezdtem, vérzett a szám, fel volt dagadva a szemem alig bírtam kinyitni.
-Lizzy, Lizzy mi baj?-hallottam Mattet és a többieket. Dannek leesett, Ők azok! Megállt és elvigyorodott. Felemelte a fegyverét és rám szegezte.Nem foglalkoztam a fiúkkal.
-Dan ne tedd ezt! Kérlek tedd le fegyvert!-szóltam hangosan, reménykedtem hogy Brian megáll és a többiek is hallják.
-Mit gondoltál? Ha? Azt hiszed nem tudom visszarakni a térdkalácsom? Azt hitted végezhetsz velem?
-Nem akarok végezni veled, a barátom vagy Dan!-Hallottam ahogy Matt veszekszik a hátam mögött a többiekkel. Elindultam Dan felé lassan.
-Látod? Nem félek tőled és nem akarlak bántani.-nem tudtam mit teszek, csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
-Nem félsz tőlem? És ha azt mondom, hogy lelövöm a kis sztárjaidat?-megtorpantam.
-Ne! Hagy őket!
-Miért?-vigyorgott.-Így már félsz? Melyikkel is kezdjem?-a hátam mögé néztem és láttam a 4 fiút is ledermedve. Matt rámnézett és a lepillantott a kezére. Megláttam a telefont a kezében villogó kijelzővel.
-Dan ne tedd ezt! Itt vagyunk a pályaudvar előtt gondolod nem látja majd senki? Nem hallják az emberek? Tedd le a fegyvert!-újra felé indultam, már alig egy méter volt köztünk mikor elkapta a törött csuklómat és magához rántott. Felnyögtem a fájdalomtól mire hangosan nevetett.
-Szeretem a vér ízét! És tudod mi van? Kifejezetten élvezem mikor a ringben szétverhetek valakit.Veled sincs másként.-mondta és megfejelt. A földre rogytam hallottam a fiúk hangját, de nem nagyon láttam már semmit, minden homályos volt.Hasra fordultam és próbáltam tisztán látni. Hallottam hogy Dan a fiúkat fenyegetni és megijedtem, képes és tényleg lelövi őket. Felcsaptam a fejem hogy a hajam kikerüljön az arcomból és megláttam Josht. Láttam az arcán, hogy ideges, az izmai megvoltak feszülve ahogy felénk sétált. Egyenesen Dan mögött jött, így nem félt hogy észreveszi, határozottan jött, de valahogy nem éreztem jobban magam. Görcsbe rándult a gyomrom. Mind itt vannak és félek hogy bajuk lesz. Meg kell szereznem azt a fegyvert! A kezem tropa, a fejem is, nem  maradt más. Kirúgtam alóla a lábát és hanyatt esett. Josh futni kezdett én meg Danre mászva próbáltam megszerezni a fegyvert.
-Csak nem ezt keresed?-vigyorgott és éreztem ahogy a fegyvert a hasamnak nyomja.-Megtaláltad!-kacsintott és egy hatalmas dörrenést hallottam. Éreztem a forró vért mindenütt ahogy ömlik. Danre néztem, még mindig vigyorgott, de már a száján is jött a vér. Joshra néztem aki ott állt mellette még mindig pisztolyt szegezve rá.
-Jól vagy?-kérdezte és elrakta a fegyvert és odajött hozzám. -Gyere!-kapott fel a karjába.A többiek is odajöttek hozzánk, de már nem volt időnk beszélgetni meghallottuk a szirénákat. Körbe vettek a rendőrök minket és mindenkit megbilincseltek és elvittek. Engem kivéve, egy mentőbe fektettek és teleszúrkáltak fájdalom csillapítóval. Ahogy lefektettek csak jobban szédültem.
-Elnézést, de attól tartok agyrázkódásom van, vagy koponya törésem.-mondtam mire az egyik mentős nevetni kezdett.-Nem viccből mondom. Feszít a fejem, nyomást érzek és szédülök, mindjárt elájulok. Ismeri Kim Locke-t?-bólintott.-A lánya vagyok!-mondtam és a nyomás a fejemben felerősödött.

Sex on the beach 6. fejezet

Helyre állt az univerzum rendje és újra itt vagyok és itt van a friss is!  Most már csak akkor jöhet közbe valami ha elátkoztatok amiért ennyire megvárattalak titeket, még egyszer bocsi! De lényeg a lényeg itt a friss, délutááááááán is jövöööööök ;)

Ava:

Reggel felriadtam az álmomból, ami már nem vágyakozás inkább rémálom lett számomra. Ahogy felültem hirtelen vissza is húzott a fejem.
-Basszus!-szisszentem fel és a homlokomra tettem a kezem.
-Halkabban!-suttogott Audrey.-Túl másnapos vagyok!
-A te hibád! És miért vagyok az ágyadban?-ültem fel ismét, már kicsit lassabban.
-Mert a tied össze lett hányva!
-Mi van?-siettem a szobám felé, de nem jutottam el addig. Elszédültem és az előszoba padlóján találtam magam.Mire kinyitottam a szemem Audrey állt fölöttem.
-Jól vagy?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
-Asszem. -nyöszörögtem és újra a szobám felé indultam. De mikor benyitottam nem éppen az a látvány fogadott amire számítottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem Audreyt.
-Rosszul lett és befektetted az ágyadba, nehogy valaki így meglássa.-Megláttam a cipőjét a földön felkaptam és hozzá vágtam.
-Kelj ki az ágyamból! Most!-morogtam és elindultam a konyha felé remélve hogy találok aspirint.

Brian:

-Mi van senki nincs itthon?-nyomtam még mindig a csengőt de nem nyitottak ajtót. Aztán mikor már rágyújtottam volna egy cigire Ava feltépte az ajtót.
-Vajon miért nem lep meg hogy te vagy aki megeseríti a reggelem?!-morgott de nyitva hagyta nekem az ajtót így bementem.
-Mi van? Csak nem túl másnapos vagy? Nincs hozzászokva az úrihölgy?
-Kussolj! Még mindig nem tűröm, hiába robban szét a fejem. De amúgy miért is vagy itt?-nézett rám fáradt szemekkel.Nem értem ezt a nőt komolyan, általában bejön a nőknek az amilyen vagyok. Igazi rocksztár, bunkó vagyok velük, jó zenész, helyes, gazdag és pont azt adom nekik amit akarnak.
-Hm? Miért vagy itt?
-Zackyért jöttem.
-Ohh az jó, kapard ki az ágyamból, mielőtt kirugdosom!-sétált el, de nem bírtam ki utána kellett mennem.
-Mi van? Miért vagy ilyen bunkó? Tegnap végre lelazultál és most nagyobb paraszt vagy mint előtte.
-Tudod mi van? Nem vagyunk barátok nem kell lelazulnom hozzátok. Az a dolgom, hogy felkaparjalak titeket a padlóról, hogy el lehessen titeket adni, nem az hogy barátkozzam veletek. Megvannak a magam barátai! Vidd el innen aztán majd 3 hét múlva a turnénál találkozunk, addig nem érek rá!-morgott és bezárkózott a fürdőszobába. Elindultam a szobája felé Zacky félig az ágyon, lábai lent a földön.
-Gyere haver, mert Ava kifüstöl minket!-karoltam bele és felállítottam. Mikor kifelé mentünk összefutottunk Audreyval.

Audrey:

-Hova hova?-kérdeztem Briant, láttam kicsit ideges.
-Menekülünk Ava elől!
-Jaj ugyan már! Mikor fejezitek már be? Ava normális, jófej csaj, és kifejezetten jó társaság..
-Velem nem az, vagyis velünk!
-Mert bunkó vagy!-vágtam egyből közbe mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Úgytűnik meglepődött.-Ne legyél nagyképű és ő is normális lesz.
-Ő kezdte az egészet!
-Ez nem igaz! Csak tudja milyenek vagytok hírnevetek van nektek kettőtöknek a szakmában. Ez az első komoly melója, ne csesszétek el neki és ne vegyétek el a kedvét, jó? Kérlek!-nem válaszolt csak mordult egyet és tovább sétált Zackyvel.

Sziasztok!

Utálok segget csinálni a számból, és tudom megígértem a frisst de elment itthon a  net, mobilról pedig nem tudom feltölteni az új részeket, szóval kitartást nektek és nekem is, nagyon igyekszem! Tényleg!

Nobody's perfect 2.14

Reggel ahogy felébredtem Josh szuszogott mellettem.Megdörzsöltem a szemem és kimásztam az ágyból. Ahogy a fürdőben a tükörbe bámultam  csak nyomorultnak láttam magam, aki azért siránkozik hogy itt hagyták a lakótársai. Nem tetszett ez a helyzet. Aztán megláttam a karomon a telefonszámot és a nevet, Dan.
Kiírtam a számát egy papírra és elmentem letusolni.Még folyattam a vizet a képembe, mikor hangokat hallottam ezért megfordultam a zuhanykabinban és Josh álmos fejét láttam ahogy beállt a tükör elé és a fogát kezdte mosni.
-Basszus Josh, mit csinálsz?! Nem látod, hogy zuhanyzom? Menj már ki!!
-Moss mi van? Látalak má mezstelenül, nnugi nem fogla letámadni...-magyarázott fogkefével a szájában.
-De már nem vagyunk együtt menj ki!
-Nyugi! Barátok vagyunk, nem akarok lefeküdni veled.-mondta de csak azért se ment ki, gyorsan kiszálltam magam köré tekertem egy törülközőt és adtam neki egy kisebb pofont.-Szemét vagy!-morogtam és felöltöztem.
Megreggeliztünk és aztán ahogy mindennap bámultunk csak ki a fejünkből. Unalmas volt a fiúk nélkül, akkor mindig csináltunk valamit, vagy történt valami...most semmi.
-Na jó én ezt nem bírom!
-Mit?
-Hogy ennyire kikészítenek...-előkerestem a papírt Dan számával és felhívtam.
-Hé szia én Liz vagyok,... am... tegnap találkoztunk a parton!
-Liz?
-Ööö, igen, a verekedős, antiszoc...
-Jah igen!-hallottam hogy nevet.-Azt hittem nem hívsz fel.
-Én is! De már mindegy, felhívtalak.
-És miért is? Csak nem találkozzunk?
-Nem muszáj, de éppen semmi dolgom...és..
-Na na na... azért ne könyöörögj!-mondta nevetve de ezn valahogy nem tudtam nevetni.
-Na jó azt hittem..-kezdtem bele de abba hagyta a nevetést.
-Bocsi, várj! Gyere le a partra, mondjuk egy óra múlva!
-Okés! Szia!-mondtam és le is raktam.Talán éppen ideje, hogy a Mattes Brianes dolgot kiheverjem és túllépjek rajtuk.

2 hónappal később

-Josh nem jössz velünk?
-Ugye most csak viccelsz Liz?
-Mi bajod?-kérdeztem miközben öltöztem és ő az ágyamon hanyatt fekve dobált egy labdát.
-Utálom Dant, fizikailag utálom!
-Jah mint Mattet, annyi különbséggel, hogy Dant nem szeretem és nem igazán volt semmi.
-Túl sokat lógsz vele és ilyenkor sokat iszol, ez nem tetszik. Le kéne koptatnod...
-Jaj istenem!-sóhajtottam és felkaptam a táskámat.
-Lizzy komolyan mondom! Hidd el, valami gond van ezzel a gyerekkel és nem azért mert nem bírom. Mikor idejött és meglátta hogy itt lakom láttam a szemén, hogy ideges. És mikor meglátta a srácok képét szó szerint ökölbe szorult a keze.
-Ha attól félsz, hogy megver, nem kell, meg tudom védeni magam.
-Nem! Lizzy ha ez tényleg őrült, akkor nem tudod.Nagydarab, bokszol és őrült. Maradj itthon és segítek lerázni. Különben is bármikor megjöhetnek a srácok.
-Fejezd be! Mennem kell!
-Add ide a mobilod!-tartotta a kezét miközben beállt a szobaajtómba, hogy ne tudjak kimenni.
-Minek?
-Bekapcsolok egy vészjelzést, enélkül nem mehetsz el!-odaadtam neki a mobilomat.
-Oké, ha 3-szor megnyomod röviden a csillag gombot, felhív engem a telefonod, legyen a zsebedben!-mondta és azzal becsúsztatta a farzsebembe a telefonomat.
-Meglepően aggódott most, és bár Mattnél is ideges volt és őt sem bírta, de akkor más volt. Most tényleg kicsit megrémített, de 2 hónapja ismerem Dant, és semmi gond nem volt, nem vettem észre rajta semmit.
Lementem a sétányhoz és a tengert bámultam amíg Dan meg nem érkezett.
-Szia!-köszöntem mosolyogva de komor volt az arca-Baj van?
-Nem csak elgondolkodtam valamin.
-És?
-Mi most? Van köztünk valami? Vagy lesz?
-Hogy mi? Ezt hogy érted?
-Járni fogunk? Vagy szexelünk csak?-kérdezte én meg zavaromban csak köhögni kezdtem.
-Miről beszélsz?
-Tudod a volt pasid veled lakik édes kettesben, de amúgy 4 másik pasival laksz együtt. Joshon kívűl velük is lefekszel nem? Én már nem is kellek, hiszen van 5 pasi aki ott van amikor csak akarod.
-Dan nem igazán értem ez hogy jött, vagy hogy gondolhatod ezt!Ők a barátaim és eddig azt hittem te is!-mondtam és kezdett megerősödni bennem amit Josh mondott. De hirtelen elkapta a karomat.
-Velem jössz és ezt most megbeszéljük!
-Előbb engedj el!-próbáltam kirántani a kezemet de nem ment.-Dan, engedd el a kezem!-nem reagált, hát lendítettem a másik kezemet és fejbe vertem. Nem kellett volna. Idegesen fordult meg, elkapta a jobb kezem a másik kezével és az arcomba vigyorgott.
-Harcolni akarsz? Joshnál is erre gerjedsz?! Hát legyen!-mondta és pár mozdulattal eltörte a csuklómat. Nem adtam meg neki az örömöt, így épphogy csak felszisszentem, de végig a szemébe néztem.
-Most pedig gyere!-rángatott tovább miközben a törött csuklómmal próbáltam a farzsebemben lévő telefont benyomni, hátha sikerül.

Life is just a game 59.

Matt:

-Á nem tudom haver, nem beszéltünk 2 hete! Itt ülök a kocsiban és csak figyelem a házat.
-Matt, szedd össze magad, szereted őt nem? Akkor szerezd meg, hozd haza és legyetek végre boldogok.
-Basszus Jimmy, tudod hogy eddig se rajtam múlt! Azt se tudom mi van, mondtam Walkernek, hogy ide jövök, de nem is látom őket.-egyre szarabbul éreztem magam, Heidi és a srácok rábeszéltek, hogy jöjjek el Skyeért, és most itt ülök a kocsimban nézem a házat ahol elvileg 2 hétig volt és nem tudom mit tegyek. Nem beszéltünk, de mielőtt elment összevesztünk és ...
-Matt szállj ki abból a kuva kocsiból és szerezd meg a nőt akit akarsz!-zökkentett ki a nyomoromból Jimmy, de leraktam a telefont.Skye és Walker kilépett az ajtón, leültek a teraszon.Kiszálltam a kocsiból és hangosan becsaptam a kocsi ajtót amilyen erősen csak tudtam, hogy meghallják. Fel is kapta Skye a fejét és értetlenül nézett Walkerre.

Skye:

-Walker tényleg, tök jól éreztem magam, de elég volt belőled! Haza akarok menni...
-Hééé, nyugi, és ne legyél bunkó! Bár ha jobban bele gondolok ez lehet tényleg azt jelenti, hogy jobban vagy.
-Nem vagyok bunkó! Szó szerint elraboltál!
-Matt hagyta, így nem nevezném elrablásnak.
-Kösz hogy eszembe juttatod, hogy ezért még kapni fog csak engedj haza.
-Mit? Jobban hiányzott annál.-mordul felém Walker a teraszon.Tényleg dühös voltam vagy vagyok Mattre nem tudom, de tény hogy hiányzik ő és Aleck is. Csak mehetnék már haza. Aztán hirtelen kocsi ajtót hallottam és ahogy felnéztem nem hittem a szememnek.
-Walker, ez... tényleg...
-Matt!-mondta de nem tudtam elhinni.Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Neki támaszkodott a motorháztetőnek és csak nézett. Nem voltam dühös! Rohanni kezdtem mire észbe kaptam egyenesen Matt felé. Ő csak a kocsinak támaszkodott nem mozdult, mikor végre odaértem semmit nem mondtam csak szorosan átöleltem. Viszonozta és ez valahogy megnyugtatott!  Pár percig csak álltunk így, csendben majd mikor elengedtem, szinte sokkot kaptam.
Sose láttam még ennyire nyúzottnak és szomorúnak. Végig simítottam az arcán mire becsukta a szemeit.

Matt:

Az illata, a közelsége istenem semmit nem változott. Az érintése, ahogy végig simít az arcomon és megáll a keze a nyakamnál.
-Matt, nyisd ki a szemed nézz rám!-mondta egészen halkan.-Mi a baj? Annyira szomorú vagy és...
-Hiányoztál!-szólaltam meg rekedtes hangon.-Borzasztóan! Féltem, még haragszol rám, ha érted jövök és még nem akarsz látni...
-Úristen dehogyis!-mondta és a homlokát az államnak döntötte.-Matt annyira sajnálom! Mindent, sajnálom, komolyan!-mondta és a kezei megállapodtak a mellkasomon. Kirázott a hideg, annyira akartam már hogy újra ilyen legyen.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire kicsit hátrébb lépett.
-Most per pillanat nem! Úgy érzem, hogy mindez miattam van,-mutatott a kezével felém.-egyedül hagytalak és.. annyira szomorúak a szemeid és ez fáj.
-Hallgass! -mondtam.-Miattad van, de csak mert féltem elveszítelek.
-Soha! Soha többet ígérem, nem lesz ilyen! Annyira hiányoztál, hogy elmondani nem tudom, fizikailag fájt, hogy nem voltál velem. -mondta és ez jól esett, de Walker félbe szakított minket.
-Skye tudod, mit hogyan kell csinálni, hol vannak a kulcsok. Holnapig a tiétek, aztán zárjatok be!
-Mi? Várj mi van?-kérdeztük.
-Szükségetek van rá!-mondta és a kocsijához indult, elköszönni se nagyon volt időnk. Skye elkapta a karomat és elkezdett a ház felé húzni.Ahogy beértünk a házba először  a konyhába vezetett, ittam egy pohár vizet aztán bementünk a nappaliba. Kínos csöndben ültünk egymás mellett hosszú percekig.

Skye:

Gondoltam megpróbálok valami témát feldobni így szembe fordultam vele a kanapén.
-Aleck?
-Jól van, sok programot csináltunk amiután elmentél, hogy ne nagyon érezze hogy hiányzol. Jó gyerek.
-És te?
-Szenvedek Skye!-olyan fájdalmas fejjel és olyan rekedtes hangon mondta, hogy éreztem elszorul a torkom, megszakad a szívem, ....de valahogy ösztönösen, hogy megvígasztaljam a számat az övéhez nyomtam.
A kezét a csipőmre tette, megszorította. Éreztem hogy gyorsan kapkodja a levegőt akárcsak én és már azt se tudtam mi történik. Olyan hévvel csókolt, olyan forróak voltak az ajkai, és... és...

Sex on the beach 5. fejezet

Audrey:

-AUDREEEEEY, Audrey, Audrey, Audrey!-hallottam Ava sírós hangját. Gyorsan kisiettem a szobámból és megláttam a konyhában a pultnál egy vodkás üveget szorongatva.
-Na mi van? Baj van?-ültem le vele szemben és megsimogattam az arcát.
-A pasi a bárból, az őrjítő éjszaka, azok az izmooooook és és...
-Igen tudom, már kismilliószor elmondtad!-vágtam közbe de az arca csak nyomorultabbnak tűnt.-Jézusom mondd már mi van! -kezdtem komolyan aggódni miatta, de ő csak legurított még egy vodkát!
-A tetoválás, emlékszel rá?-kérdezte és nagyot nyelt, én meg bólintottam.-Na akkor figyelj! Nem ismerős véletlenül?!-tolta elém a mobilját egy képpel. Avenged sevenfold.
-Hé ez az ő lógójuk?-csodálkoztam el, mire ő csak nevetni kezdett.
-Basszus Ava fejezd be ezt és mondd már el mi van!
-Lefeküdtem Mattel!-bökte ki mire elakadt a lélegzetem.
-Én ezt nem... Mi... Mi van? Most?!
-Nem, Matt az! Matt az Az éjszaka! Ő A srác!-mondta és bár lesokkoltam, valahogy mégis nevetni kezdtem, ő viszont csak lehúzott még egy pohár vodkát.
-Ezt nem hiszem el! Hogy nem ismerted fel?
-Most hogy odamentem láttam meg a tetoválást a hasán.
-És ő hogy nem ismert fel?
-Nem tudom, lehet hogy felismert és...de ... ez tudod mit jelent? -megráztam a fejem még mindig nevetve.-Nem dolgozhatok velük.
-Jaj dehogynem! Semmi nincs köztetek! De nem árt tudni, hogy ilyen jó...-erre ivott még egyet én viszont csak jobban kezdtem nevetni.
-Ide jönnek 8-ra!-bökte ki aztán megint, de így már az én jó kedvem is múlóban volt.
-Mi van?
-Meg kell tudnod tőle, hogy ő mire emlékszik!-és ivott még egyet.

Matt:

-Na jó srácok, szerencsénk van, időben vagyunk!-parkoltam le.-Ajándék?
-Megvan mind a 2 üveg! -vigyorodott el mellettem Jimmy.
-A virág is!-emelte fel Zacky a kis cserepes növényt.
-Hát akkor menjünk, de Syn a pofádat fogd be amíg itt vagy, okés?-kértem, ahogy kiszálltunk a kocsiból és mind az ajtóhoz mentünk.Ava barátnője állt az ajtóban kicsit zavart képet vágva.
-Ööö, helló fiúk!
-Audrey!-mosolyogtunk rá, és vártunk.-Beengedsz?
-Hát, az a helyzet, hogy nem biztos, hogy ez... a legmegfelelőbb pill...-beszélt miközben valakit cibált az ajtó mögött.
-Ava hívott minket!-szólt a hátam mögül Jimmy, mire Audrey elmosolyodott.
-Igen, igen tudom, csak...-hebegett habogott.
-Engedd már beee! Mindet!-jelent meg Ava, kicsit illuminált állapotban. Hatalmas vigyor az arcán, Audreyba kapaszkodva alig állt a lábán.
-Akkor azt hiszem ezekre nem is lesz szükség!-emelte fel Jimmy a két üveg piát, mire Audrey szemei kikerekedtek és megrázta a fejét.
-Jaj nem, nem nem! Kell az nekem!-nézett rá Ava kiskutya szemekkel.
-Na jó fiúúk, gyertek be, mindjárt jövünk mi is!-rángatta el Avat, mi meg csak összenézve mosolyogtunk.
-Lehet nem is olyanmunka mániás a csaj.
-Vagy csak nem bírja már Brian képét józanon.-nevetett Zacky.
-Na jó, mindjárt itt lesz, már a zuhany alatt van! Addig is kértek kávét?-nézett körbe Audrey de egyikünk se akart, viszont mentünk utána a konyhába.
-Bocsi, de mégis mi történt vele, hogy így elázott?-kérdeztem mire Audrey jót nevetett.
-Olyat látott, ami furcsa emlékeket hozott elő, és durva... tényleg durva érzéseket!-nézett rám, sokat sejtetően végig a szemembe.De nem esett le, nem tudom mire...
-Szóval Matt neked van barátnőd? Vagy az elmúlt pár hónapban volt bárki is?-terelte a témát, mire én kezdtem nevetni, most kikezdett velem.
-Hát, csak hébe-hóba... tudod.-mosolyogtam rá.-De per pillanat senkim sincs!-kacsintottam rá.
-Jaj ezt ne! Tudod Ava nem kavarhat a munkatársaival, és én sem kavarhatok velük, és ti azok vagytok... és..-nézett rám kérdően mintha várt volna tőlem valamit.
-Igen ezt már mondta!-nézett Zacky bunkón Audreyra.

Ava:

-Jézusom!-álltam a zuhany alatt mikor kezdtem észbe kapni.-Ava szedd össze magad!-mondogattam ahogy folyattam a képembe a hideg vizet, majd megembereltem magam és ki mentem.Felöltöztem, betekertem a hajamat és a konyhába mentem.
-Itt a kávéd!-tolta elém Audrey.
-Köszönöm király vagy!-dubtam neki egy puszit és leültem az engem hatalmas vigyorral figyelő srácok közé.-Jól van tudom, vicces látvány volt, ez van, többet ilyen nem lesz!
-Mi?! Miért?! Tetszett!-kezdte Jimmy és Zacky egyszerre, mire csak bólogatni kezdtem.
-Nem lesz! Itt vannak amúgy a papírok, a turné adatai, és minden cím szám itt van. Majd beszélek Justinnal biztos talál még valakit helyettem.- ahogy kimondtam mind elkerekedett szemmel bámultak.
-Ez gyors volt!-mondta Brian.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Matt.
-Nem dolgozhatok veletek!
-Mégis miért?-kérdezték szinte egyszerre.
-Mert nem lehet semmi csak munka kapcsolat és..
-Miről beszélsz?-vágott közbe Zacky.-Szerintem tudnánk róla, ha valamelyikünkkel összejöttél volna.-beszélt vigyorogva de én csak Mattet néztem.
-Ava ha arra gondolsz, engem az nem zavar,...-kezdett aztán bele én meg éreztem, hogy vörösödik a fejem.
-Te tudtad?-kérdeztem, nem is értem miért suttogva, Audrey és a fiúk viszont csak meredtek ránk és kapkodták a fejüket a szafton infókra várva.
-Mi? Persze, ahogy bejöttél a bárba fel
ismertelek! Várj, te nem tudtad?
-Hát, nem emlékszem teljesen, én akkor elég részeg voltam és...-ekkor kezdett el Brian és Jimmy egymás mellett hangosan röhögni.
-Mi van?!-kérdeztük Mattel ingerülten.

-Semmi, csak Matt.... szar mi? Nem is emlékezett rááááád! Azt se tudta ki vagy, te a rock sztááááár!-nevettek , Matt arca befeszült, így inkább közbe szóltam.
-Félre értettetek. Az estére emlékszem és elég sok,.... bizonyos részlet is megmaradt...-ahogy ezt elkezdtem zavaromban már nem tudtam Mattre nézni.
-bizonyos részletek...-kacsintott Audrey mosolyogva Mattre, és Jimmy és Brian már el is hallgatott én meg már éreztem hogy lángolok annyira ciki ez.
-Nem emlékeztem az arcodra, de  atetoválásod az megmaradt, és ma mikor megláttam rájöttem, hogy.... na de mindegy, nem dolgozhatok így veletek, ha Justin megtudja én...
-Na jó Ava, én emlékeztem rád, és nem csak bizonyos részletekre,...-ahogy beszélt megnyalta a szája szélét és én tiszta libabőr lettem. -mikor bejöttél a bárba, én mondtam Justinnak, de at mondta szemmel láthatóan téged nem zavar és hogy fél éve volt nem gáz. Tud róla, engem nem zavar, a kérdés, hogy...
-Engem zavar! Mármint én soha,... és ez most, ... nekem..-csak dadogtam, hebegtem mikor megláttam Jimmy kezében a whiskeyt, kikaptam a kezéből, és meghúztam az üveget.
-Igen, így jutott arra a szintre, ahogy az előbb láttátok.-mondta Audrey.-Kér még más is piát? Azt hiszem erre innunk kell!-indult poharakért, és mielőtt közbe szólhattam volna Matt elkapta a kezem és kicsit arrébb húzott.
-Ava mi a baj? Miért jelent ez gondot?
-Matt ezek a szabályaim,... nem, nem tehetem ezt... és...
-Nem is tudtad hogy én vagyok és jól ment minden... na jó majdnem! Egyszeri alkalom volt, elmúlt nem lesz többet.-igazából még nem jöttem rá miért is, de felnyögtem. Vagy fájdalmamban, hogy erről kell beszélni vagy szenvedésemben hogy egyszeri éjszaka volt és így soha ... soha...
-Hé, nyugi! Kérlek dolgozz velünk!Megígérem jó leszek, és ők is! Szükségünk van rád, te vagy az első aki kimerted osztani Briant és akinél előnyős, hogy alig tudsz rólunk valamit...
-Jó legyen, decsak mert Justin már tud róla... így nem lehet bajom belőle.-ahogy kimondtam megbántam, Matt átkarolt és visszaléptünk a többiekhez.
-Ava marad!-vigyorgott, Audrey pedig már a kezünkbe nyomta a poharakat...

Nobody's perfect 2.13

-Hé, te meg mit csinálsz?-jött oda hozzám reggel Josh a konyhában.
-Reggelit, kérsz?
-Nem köszi, inkább edzenék már.
-Nyugodj inkább le, örülj hogy agipszedet már levették és a képed nem maradt olyan rusnya.-mondtam fintorogva mire nevetni kezdett.
-Egész kedves vagy!-mondta még mosolyogva.-Hé, még mindig nem hívtak?-megráztam a fejem.-Na, biztos csak sok dolguk van. Mikor mentek el?
-2 hete és azóta le se szarták a fejem.
-Figyel jmost barátokként váltatok el, biztos csak nincs idejük.-mondta.
-Na jó mielőtt még te akarsz lelkifröccsöt adni tömd a fejed!-toltam elé egy tányért és én is elkezdtem enni a kajámat.
-De én azt mondtam...
-Enned kell, különben hogy segítesz nekem festeni?
-Festeni?
-Ühüm. Kifestjük a házat. Ha már itt lebzseltél eddig, csinálj is valamit.-mondtam már mosolyogva, de ő csak felvont szemöldökkel méregetett. Miután megreggeliztünk feltúrtam Matt szobáját a kocsi kulcsért és el is mentünk Joshsal festékeket venni.
-Mondd feltétlenül kellek én ehhez? Nem is itt lakom.
-Hééé, hetekig itt voltál és még maradsz egy darabig, szóval igen.
-Maradok?-kérdezett vissza csodálkozva.-Azt hittem csak azért vagyok itt hogy segíts felépülni.
-Így is van!-helyeseltem.
-De már felépültem.
-Nem, még nem! Majd ha már nem sántikálsz és nem úgy nézel ki mint aki anorexiás akkor.
-Mi van? Anorexiás én? Van itt izom!-kezdett feszíteni.
-Igen tudom, de sokat fogytál, szóval amíg teljesen helyre hozlak itt maradsz.
-Héé, Liz!-kapta el a karomat és maga felé fordított.-Miért nem kérsz meg inkább, hogy amíg nem jönnek haza maradjak itt veled, mert nem szeretnél egyedül lenni ebben a nagy házban? Így van vagy nem? Azért akarod hogy itt maradjak mert nem akarsz egyedül maradni. Hiányoznak neked.
-Persze hogy hiányoznak, de ha menni akarsz menj!-fordítottam el a fejem, mert akármennyire is szar volt hallani igaza volt. Nem akartam, hogy itt hagyjon ő is.
-Engem nem tudsz átverni!Már elég jól kiismertelek, pláne hogy végig néztem a fiúkkal hogy viselkedsz.
-Ezzel meg mire célzol?
-Matt és Brian. Te oda vagy Brianért, Matt érted, És te csak őrlődsz mert Mattel jó a szex.-itt felmordult kicsit, amin elmosolyodtam, de folytatta is tovább.-De ő járna veled, miközben Brian nem vesz tudomást az egészről, ami köztetek van.
-Na jó most fogd be a szád és inkább vedd le azt a vödröt!-mutattam fel, és ő le is vette. Miután kiválasztottam minden színt vettünk hengereket és mindent ami kell haza mentünk. 2 nap alatt kifestettük az egész házat kivéve a fiúk szobáit. Közben még át is rendeztük a házat ahol csak lehetett. Hiányoztak a fiúk és nagyon rosszul esett, hogy még csak fel sem hívtak nem is írtak, egyáltalán nem jelentkeztek, kíváncsi leszek, hogyha haza jönnek mi lesz a magyarázatuk.
-Hé Liz gyere, menjünk le a partra!
-Minek?
-Úszni! Segíts nekem formába jönni!-állt már fürdőgatyában előttem Josh és bár furcsa hogy még így hogy kicsit fogyott és nem volt olyan izmos így is elég jól nézett ki.-Na mozdulj, azért mert nincsenek itt nem állt meg a világ, sőőőt! Annál jobban fogod érezni magad, hogy mennyi mesélni valód lesz nekik mikor visszajönnek és sokkal jobb élményeid mint nekik, na? -vigyorodott el és valószínűleg csak a szomorúságom miatt de nagyon megtetszett amit mondott, hát belementem. Felkaptam a fürdőruhámat egy hosszú ujjatlan trikót rá és elindultunk gyalog a partra. Ledobáltuk a ruháinkat és bár én kiakartam feküdni a napra Josh a derekamnál elkapott és elkezdett velem futni a víz felé.
-Ne! Ne! Ne! Kérleeeek! Nagyon hideg leeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeesz!-vékonyodott el a hangom ahogy beértünk és az első hullám megcsapott. Josh lerakott és elindult beljebb.-Úgy utállak komolyan mondom!-mentem utána és szép lassan úszni kezdtünk.
Ahogy beljebb értünk láttuk hogy kicsivel lejjebb buli van a parton.
-Nézd! Menjünk oda!
-De ne a vízben! Kell a trikóm!-mondtam és kifelé kezdtem úszni. A parton magam köré tekertem a törülközőmet és elindultunk a parton a buli felé, amíg sétáltunk csend volt.
-Josh, köszönöm hogy velem vagy!-néztem rá ahogy kimondtam.-Tényleg! -mentem közelebb hozzá és átkaroltam. Ő a vállamra tette a karját és így sétáltunk tovább.A buli elég nagynak tűnt. sokan voltak, bömbölt a zene, kaja és pia mindenhol.
-Hé ti még józanok vagytok?-nyomtak a kezünkbe egy-egy poharat majd néhányan elrángatták mellőlem Josht.
-Szia kicsilány!
-Ezt ne csináld!-néztem a srácra.-Előbb tudnám betörni az orrod minthogy még egyszer végig mondd azt a szót, hogy kicsilány! -mondtam mosolyogva de elég komolyan ahhoz, hogy a srác gyorsan lelépjen.
-Hé, ezt hogy csináltad? Szó szerint menekült!-jött egy másik.
-Előfordul!
-Nem akarsz beszélgetni?
-Nem éppen azért jöttem!
-Akkor miért?
-A barátom akart jönni.
-Ohh igen? És mégis melyik az? Ő aki ott bájolog a húgommal?
-Nem a pasim, a barátom.
-Akkor akár ihatnál is velem valamit.
-Nézd nem olyan lány vagyok mint akik itt vannak, csak azért mert szőke a hajam és ki van a fenekem a trikómból.
-Milyen lány vagy? Engem érdekel!
-Verekedős!
-Hmm, engem nem versz meg úgyse!
-Miért is nem?
-Mert tetszem neked.-mosolyodott el. -Tudom! De különben is boxolok, nem bírsz el velem. Ha meggondolnád magad itt a számom.-mondta és elkapta a karomat és ráírta a számát!

Sex on the beach 4. fejezet

Sziasztok, tudom későn, de itt van megint friss! És majd töltöm az oldalakra is a linkeket de addig is jobb oldalt a bejegyzések között visszatudjátok keresni az újakat! Remélem tetszik, jó olvasást és jóéjt mindenkinek ;)

Ava:

-Nem hiszem el hogy egyikük sem hív vissza! Mindre rácsipogtam már!-dühöngtem Audreynak aki csak nevetett.-Mit nevetsz? Nem vicces, hogy egy hét után szabotálnak!
-Jaj nézz már magadra! Esélyt sem adtál nekik, most ők se adnak neked! Légy kemény és menj oda!
-De hova?
-Az énekeshez, ahova múltkor is. Vigyél pár piát, hogy figyeljenek is rád és tudják annyira mégsem vagy karót nyelt...
-Mi van?!-akadtam ki teljesen így kicsit magasabb hangon sikerült visszakérdeznem amitől Audrey röhögő görcsöt kapott.-Fejezd be! Nem vagyok karót nyelt.
-De velük igen! Pedig hogy is... Matt? Nem is olyan rossz!-jelent meg egy kacér mosoly az arcán és eltekintett, láttam rajta, hogy már vetkőzteti is le Mattet a képzeletében.
-Felejtsd el, nem kavarhatsz velük. Nekem sem szabad, de veled csak bonyolultabb lenne.-hagytam ott inkább, bár őszintén megfordult a fejemben, hogy lehet ez a piás megoldás bejönne,de akkor nem én lennék. Azt kérem tőlük ne igyanak annyit hogy baj legyen, ne legyenek barmok, erre leakarom őket kenyerezni piával.Nem nem akarom, de már a kocsiban ültem és Matt háza felé tartottam.

Zacky:

-Hé hozz már még piát!-ordított utánam Jimmy a medencéből, Beintettem és mentem tovább a ház felé. Ahogy a konyhába értem hallottam hogy valaki rátapadt a csengőre-Jövök!-az üvegen keresztül láttam hogy egy női alak, de mikor kinyitottam és Ava állt velem szemben meglepődtem. Mosolyogva néztem egy darabig.
-Beengedsz vagy bámulsz még rám egy darabig?-rombolta le a pillanatott a morcosságával.
-Hűű, csak nem rossz napod van?-kérdeztem ahogy sétáltunk a kert felé, ahogy kiértünk válaszolt is.
-Sziasztok! Csipogó, működik mindenkinek?-kérdezte mire zavartan néztünk össze.-Egy órája folyton csipogtatlak titeket hogy hívjatok vissza! Talán könyebben tudnátok befutni és híres banda lenni, ha együtt dolgoznátok velem!
-Nyugi már, a turné még nem most kezdődik, inkább gyere szállj be te is!- vigyorgott rá Brian a jacuzziból én viszont csak nevetni tudtam. Éreztem Avan.milyen dühös, és láttam hogy remeg a keze biztos voltam benne, hogy Briant jól kiosztja.
-Mi van? Van fogalmad róla egyáltalán mikor kezdődik a turn, Ja várj, persze hogy nincs, mert baszol válaszolni a hívásokra. De akkor is csak áztatni fogod magad, mikor már senki nem lesz rád kíváncsi mert megbízhatatlan vagy és elfogy a pénzed amit piára, meg cigire, tetkókra és kurvákra költhetsz?! Talán nem ártana kicsit dolgoznod is, vagy az már túl sok, inkább csak rajongó kislányokat baszol? Ja várj nem, mert fogadásokat kötsz hogy melyik lányt tudod befűzni...-olyan gyorsan beszélt, hogy mi többiek csak kikerekedett szemekkel, tátott szájjal néztünk, de még Syn is. Köpni nyelni nem tudott, nem hogy még válaszolni.-Szóval? Miért is nem tudunk dolgozni? És megbeszélni dolgokat?
-Ma este nálad?-kérdezte Jimmy, mire bólintott.
-8! És ha bármelyikőtök késik...- nézett ismét Brianre aki már csak hunyorogva méregette.-Jah és csak hogy megkönnyítsem a dolgotokat, egyszerűbb ha most fizetsz mert közted és köztem soha, SOHA nem lesz semmi.-nézett megint csak Brianre majd sarkon fordult és elindult. Jimmyvel kitört belőlünk a röhögés Syn fejét nézve.

Ava:

Úristen úristen úúúúúúúúúúúúúúúúúúrsiteeeeeeeeen! Megtettem, leordítottam őket és.... basszus... tiszta ideg vagyok.... Csak úgy remegek... áááááááááh!
-Avaaaa!-hallottam meg a nevem így még mielőtt beléptem volna a házba megálltam és megfordultam. Matt mászott ki a medencéből és indult felém.
-Igen?
-Bocs, azt hiszem nem vettünk komolyan és...-beszélt miközben törülközött, de ahogy félrecsúszott a törülközője és megláttam a hasán a tetoválást zihálni kezdtem.-Ez szép volt! Synt soha nem osztották még ennyire és...-beszélt beszélt, de én ledermedtem. Matt? Ő volt A pasi? Az az éjszaka amiből csak az érintésekre, az illatára az erőre amivel...
-Ava?-zökentett ki így gyorsan nyeltem egy nagyott és megráztam a fejem.
-Mi mi, bocsi ne haragudj csak kicsit elbambultam. De köszi, mármint... eddig nem nagyon osztottam úgy ki senkit, mint őt. De ha így folytatja a bunkóskodást még sor kerülhet rá.-mondtam de a szemem újra és újra Matt hasára, izmaira és arra a bizonyos tetoválásra tévedt.
-Mit nézel annyira?- mosolyodott el, mire pláne zavarba jöttem.
-Bocs, csak a tetoválásod. Ez... régi?
-Igen, a logónk! Egy pár éves már!-vigyorodott el és megláttam a gödröcskéit. Te jó ég Mattel feküdtem le? És ő ezt tudja? Ki  kell derítenem ő mire emlékszik....

Nobody's perfect 2.12

Istenem, még nem fogtam fel, tényleg itt hagynak. Ahogy nézem őket csak rosszabbul érzem magam, boldogok, örülnek a lehetőségnek és teljesen felpörögtek. Ahogy nézem az arcukat tudom hogy örülnöm kéne velük és a lehetőségnek, de nem megy. Csak ülök itt a konyhapulton és nézem ahogy az asztalnál ülve tervezgetnek és várják a holnapi indulásukat.
-Héé, mi baj?-karolt át aztán hátulról Zacky.
-Semmi.-mondtam és megfogtam a körémfonódó kezeit.
-Csak nem azért vagy szomorú mert hiányozni fogunk?-kérdezte aztán és éreztem ahogy a fejét a vállamon támasztotta, hogy mosolyog.
-Persze, hogy hiányozni fogtok...
-Nyugi haza jövünk! De ha Josh elment akár utánunk is jöhetnél.
-És mégis mihez kezdenék én ott? Nézzem, ahogy a kis rajongó picsák majd körbeugrálnak titeket, meg rátok másznak?-mondtam miközben még el is undorodtam, de Zacky csak nevetni kezdtek.
-Srácok, héé !-szólt oda a többieknek.-Lizzy fél ha elmegyünk a rajongó csajok majd kitúrják.-ahogy ezt kimondta borzasztó cikinek éreztem az egészet, de már nem szomorkodtamvégülis, csak rosszabb lett.
-Lizzy, ne máááár!-jött oda Matt mosolyogva megfogta a az arcomat és homlokon puszilt.
-Erre van egy nagyon jó ötletem! Menjünk le a partra vegyünk piát,így csak mi. Mint régen, a kis Lizzyvel aki képes volt 2 sörtől fejre állni.-vigyorodott el Brian, a mondandójára meg mind csak nevettek.
-Na?-nézett rám boci szemekkel, amihez Jimmy is betársult, bár inkább mint valami fogyi úgy nézett ki ahogy valami könyörgő fejet próbált magára erőltetni, ettől viszont elnevettem magam.
-Jó Jimmyvel elmegyünk veszünk piát addig ti hozzátok élet üzemmódba a csaj!-nézett rám Biran mosolyogva és Jimmyvel ki is siettek a konyhából.-Ránéztem Mattre és Zackyre és midkettejük arcán olyan vigyor volt amitől őszintén szólva kirázott a hideg.
-Mire készültök?-kérdeztem, de aztán Matt feldobott a vállára és még mielőtt észbe kaptam volna Zacky mint egy hülye csikizni kezdett.
-Na ne ez most komoly?-kérdeztem, mire Zacky arca megkomolyodott és kérdően nézett rám.
-Zacky miért nem nevet?-kérdezte att és hogy lássa Zackyt meg is fordult  így én csak bámultam az ajtót.
-Honnan tudjam, talán tényleg mutáns!
-Héééé! Azért mert csak a seggem néz felétek hallak!-mordultam fel.
-Próbáld a lábát!-és azzal Zacky letámadta  alábaimat.
-Liz mi van veled?-kérdezte Matt és elkezdett dobálni a vállán.
-Hát... ha...ezt.... tovább... folytatod.... akkor min....járt hányok!
-Bocsi!-mondta de még mindig nem tett le.
-Amúgy, nem vagyok csikis!-válaszoltam unottan mire pár perces Zacky és Matt féle elmélkedés következett, arról, hogy miféle szörny lehetek...aztán megjött Brian és Jimmy.
-Veled meg mi van?-kérdezte Brian és hátba veregette Mattet, hogy tegyen le.
-Hagyjuk inkább!-legyintettem és elindultam ki a konyhából, de Brian a derekamnál fogva elkapott.
-Te nem mész sehová! Megyünk inni!
-Nincs kedvem!-ellenkeztem, de csak nem engedett el. Egy karral megemelt annyira hogy ne érjen le a lábam és kicipelt a kocsihoz. A többiek utánunk és így már semmi értelmét nem láttam, hogy ellenkezzek. Mire leértünk már ment le a nap.
-Srácok nem szeretek búcsúzkodni, nincs kedvem ehhez.
-Liz de nem is búcsúzkudunk! Csak iszunk.-karolt át Matt, de ígyis rosszul éreztem magam, semmihez nem volt kedvem azzal a tudattal, hogy ők elmennek és itt hagynak 3 hónapra.
-Sajnálom!-mondtam és elkezdtem haza sétálni, egyikük se jött utánam, de most ez így volt jó. Mire haza értem teljesen sötét lett, a fiúk nem jöttek még haza, hát fogtam egy kis nasit és felmentem Joshoz.
-Ébren vagy?-kérdeztem mire bólintott.-Azt hiszem egy darabig csak ketten leszünk.
-Gyere!-mondta és én mentem.
-Nézünk valami filmet?-bólintott. Nem bírtam a fiúk társaságában lenni, de így Joshsal jó volt, nem is árt, legalább megszokjuk úgyis ketten maradunk....

Life is just a game 58.

Na a Nobody's perfect friss holnap fog jönni, de remélem azért ennek is örültök kicsit. :) vagy inkább nagyon! Tudom rövid, de még Skye a téma, és úgygondolom a lelkizősebb kisit komolyabb hangvételből így elég ennyi...Na jó olvasást! :)

Skye:

Na már egy hete itt vagyok, Walkerrel összezárva. Se telefonom, se netem, nem beszélhettem Mattel, Heidivel, nem tudom mi van Aleckkel és ez egyre jobban kiborít. Nem tudom mit akart elérni, de egy biztos én már haza akarok menni.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Mikor megyünk haza?-kérdeztem köszönés és köntörfalazás nélkül.
-Miért? Van még időnk!
-Otthon akarok lenni, a saját ágyamban aludni,a házamban ébredni enni.
-Ennyi?-kérdezte nem törődöm hangon rám se nézve és ettől kezdtem magam felhergelni.
-Mi az hogy ennyi?! A családomat akarom mit nehéz ezen felfogni?-kérdeztem kicsit fennhangon de így már rám nézett. Láttam a szemén hogy valamivel sikerült felkeltenem az érdeklődését.
-A családodat? És mégis miért?-kérdezte mire kínomban már elnevettem magam.
-Mert szeretEm őket?MERT ANYA VAGYOK ÉS OTTHON VAN A FIAM? MIT VÁRSZ TŐLEM? -fakadtam a végére sírva, de az őr arcán semmit nem láttam és nem azért mert könnyes volt a szemem. Átölelt, megnyugtatott, bár én még ígyis dühösnek éreztem magam, hogy nem enged haza, hogy még csak meg sem hatja hogy sírok, szenvedek. De aztán ahogy elengedett mélyen a szemembe nézett, és megszólalt.
-Ez már majdnem az, amire szükségünk van, hogy haza mehess. -Értetlenül álltam és csak pislogni tudtam, nem értettem, hogy mit akart ezzel pontosan.
-Még pár nap Skye, de ígérem hogy ha haza megyünk mindennél jobban fogod értékelni azt amid van, és sosem fogod elfelejteni hogy milyen érzés az hogy ők melletted vannak.-aztán ahogy befejzte a mondatot csak úgy ott hagyott. Egész nap a szobámban vagy a nappalibban szenvedtem, semmi programot nem szervezett, hiába vitt eddig minden nap vaalami abszurd helyre vagy eseményre... Most egyedül hagyott a gondolataimmal, mióta itt vagyunk most előszőr , de nem tudom mit akart ezzel elérni, ha azt hogy jobban érezzem magam, hát nem sikerült... csak rosszabb lett!

Sex on the beach 3. fejezet

Sziasztok! Tudom rég hoztam már részt de jó hírem van számotokra, nyaralni voltam és ugyan nem"publikáltam" mert nem volt netem sokat ötleteltem és írogattam, szóval hiretelnjében megfognak nőni az új részek ;)

Audrey:

-Jézusom Ava, hagyd már! Bulizzunk!
-NEM!-ordította le a fejem.-Ezt jól kell csinálnom, már csak egy szálloda kell és kész vagyok a turnéval, muszáj!
-Én ezt értem, de már teljesen zombi vagy. Hogy is 3 napja kaptad meg ezt a melót? És még csak tegnap találkoztatok rendesen.
-Te ezt nem érted, muszáj őket jobb színben feltüntetnem, különben végem!-borult a laptopjára a fülén a telefonnal.
-Jó én ezt nem bírom nézni!-hagytam ott szenvedni, magamhoz kaptam a táskám és elindultam a boltba egy kis piát venni. Muszáj kiütnöm, hogy legalább pihenjen valamennyit. Ahogy a boltba értem megláttam Ava bandájának az egyik tagját és hirtelen remek ötletem támadt.
-Héééé, sziaaaaaaaa!-ugrottam a srác elé aki pár perc zavartság után mosolyogva mért végig.
-Szia!-köszönt.-Csak nem rajongó?-kérdezte már önelégült képpel, mire nevetni kezdtem.
-Bocsi, de nem! Az a helyzet, hogy a barátnőm az új menedzseretek és azt hiszem örülne, ha átjönnétek ma hozzánk iszogatni kicsit!-mondtam és meglobogtattam előtte a kosarat amiben már volt 2 üveg vodka.
-Tényleg? Ava a barátnőd?-bólintottam mire nagyobb vigyor lett az arcán.-Amúgy Jimmy vagyok!-nyújtotta a kezét.-Hova is kéne mennünk?-kérdezte, mire engem elfogott valami hatalmas boldogság,némi gonoszsággal vegyítve, mivel tudom Ava nem fog örülni....

Ava:

-Természetesen, amennyiben bármilyen kár eset történne, azt megtérítjük, bőven kárpótoljuk magukat, de biztosíthatom róla, hogy nem lesz gond. Igen, de ezt nem ígérhetem meg, de higgye el nekem, ez az együttes egy befutott, szeretett csapat, nem lesz semmi gond!-nem is értem, hogy mondhatok ilyet, mikor róluk beszélek, hiszen tudom, hogy gond lesz! De végre valaki belement, hogy fogadja őket 2 éjszakára. Ahogy letettem a telefont felsóhajtottam és eldőltem, kifeküdtem a padlón.
-MEGCSINÁLTAM! -ordítottam el magam és vártam, hogy Audrey megjelenjen, de semmi. Homlokráncolva körbenéztem, de Audrey sehol sem volt. Feltápászkodtam és tudván, hogy egyedül vagyok elkezdtem ledobálni a ruháimat ahogy a fürdő felé tartottam. Ahogy beértem megengedtem egy kád forró vizet, felcsatoltam a hajamat és bemásztam a kádba. Végre, csend, nyugalom és egy kis pihenés, hát igen.... nem tartott sokáig.
-Avaaaaaaaaaaaaaaaaa, megjöttem!-ahogy meghallottam Audreyt felsóhajtottam.-Meglepim is vaaaaaaaaaan!
-Fürdőben vagyok!
-Am, ezt.... azt hiszem nem szeretnéd ott át venni.-válaszolt mire megráztam a fejem, vajon már megint milyen hülyeséget kell elviselnem?
-Jó, negyed óra és lent vagyok!-mondtam de erre már nem érkezett válasz. Kicsit áztattam még magam a forró vízben majd kiszálltam, átrobogtam a szobámba felvettem egy melegítőt és elindultam lefelé. Ahogy mentem le, hangokat hallottam, pasikat nevetni Audreyval beszélni... és mielőtt még beléptem volna a nappaliba ideges lettem.
-Audrey?-szóltam, és ahogy ott álltam az ajtóban megláttam Őket.-Mit műveltél?-kérdeztem a fogaim közt morogva.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!-ordították a srácok vigyorogva Audrey pedig csak tapsolt örömében.
-Gyere ki velem! Most!-hangsólyoztam és elindultam a bejárati ajtó felé. Ahogy becsukta maga után az ajtót már neki is estem.-Mégis mit gondoltál? Hogy hozhattad ide őket? HM?! Ez a munkám és ha elcseszem nincs több lehetőségem, te meg csak szórakozol és itt vigyorogsz! UTÁLLAK!-mondtam de csak kuncogott.
-Előszöris, tudom, hogy imádsz, másrészről pedig, csak könnyebb lesz velük dolgozni, ha megismered őket.
-Nem, ez nem így megy! Küldd el őket!-mondtam neki határozottan de csak megrázta a fejét.
-Én biztos, hogy nem!
-Jó, akkor majd én!-mondtam és visszaindultam. Ahogy a kezemet a kilincsre raktam, kicsit megtántorodtam de vettem egy nagy levegőt.
-Fiúk sajnálom, hogy a hülye lakótársam ide cibált titeket, de sajnos ez most nem jön össze! Még dolgoznom kell és ez most nem fér bele az időmbe, szóval, köszi hogy eljöttetek, de nem lesz itt buli, sem iszogatás...-mondtam, és azt hittem kivált ez belőlük valami reakciót, de még csak meg sem lepődtek.
-Akkor majd máskor bepótoljuk!-állt fel Jimmy és ahogy ő elindult mentek utána a többiek is, mind intettek, köszöntek és pár perc alatt eltűntek. Én meg hirtelenjében azon kaptam magam, hogy sajnálom őket,és kurvára szemétnek érzem magam, így mielőtt még Audrey megérkezhetett volna, hogy elhordjon minden jó elrontójának, visszamentem a szobámba és folytattam a munkát...