Már épp kezdtem kipihenten érezni magam, mikor valaki rátenyerelt a csengőre.
-Igen?
-Liz Locke?
-Igen én vagyok, kik maguk?
-A gyermekvédelemtől jöttünk, hogy elvigyük Jackson Locke-ot.
-Azt biztosan nem! Mégis ki küldte Önöket?
-Hölgyem, az édesapja a felügyeleti jogát az édesanyjára, a maga nagyanyjára hagyta, aki már várja az unokáját.
-Ugye tudják, hogy most egy olyan emberről beszélnek aki lassan 2 éve eltűnt az életünkből. Jackson jól van, vigyázok rá, és mindent megteszek, hogy neki a legjobb legyen.Nem vehetik el tőlem, nem is ismeri a nagyanyánkat, kicsi volt még mikor látta.
-Sajnálom hölgyem, el kell hogy vigyük, ha szeretné a döntést meg fellebbezni azt megtehei ügyfélfogadási időben.-mondta a hölgy és be akart lépni az ajtón de elé csaptam a kezemet.-Azt hiszem nincs tudatában annak, hogy ez mennyire ronthatja az esélyeit...-mondta mogorván így levettem a kezemet.
-Jackson nincs itt, egy barátjánál van.-mondtam aztán csendesen.
-Ezesetben elvisszük a legfontosabbakat és arra kérem hogy kísérjen minket el a fiúhoz.
-Hé Lizzy mi a helyzet? Kik ezek?-ugrándozott le a lépcsőn Jimmy.
-Elveszik tőlem Jacksont.
-SRÁÁÁÁÁÁÁCOK!-ordított egyet.-Ezt nem tehetik.
-Mi az?-jelent meg Matt és Brian.
-El akarják vinni Jacksont.
-A gyermekvédelemtől jöttek.
-NEM,ez kizárt.-rázta a fejét Brian.-Tisztában vannak vele, hogy miken ment keresztül az a kisfiú? Liz az egyetlen aki mellett biztonságban érzi magát.
-Kérem, én csak azt teszem amire a törvényes gyámja megkért.Ha bármi ellenvetésük van megtehetik az irodában.
-Számíthat rá, hogy mind ott leszünk!És tanúskodni fogunk, hogy Liz mellett a legjobb neki.
-A gyereknek van apja, aki döntött.-mondta a nő és elkezdtek pakolni.
-Át kell mennem Brian.-néztem rá de megrázta a fejét.
-Azt hiszem végeztünk, kérem menjünk el a testvérért.-könnyek lettek a szememben de kiléptem az ajtón és sétálni kezdtem.
Már odaértünk a házhoz, az ajtó elé léptem mikor szinte sokkot kaptam ahogy meghallottam a nevem.
-Liz!-mikor megfordultam apám állt ott.Elborult az agyam és nekirontottam.
-Hogy tehetted ezt velünk, TE ALJAS MOCSKOS SZEMÉT.-kiabáltam vele és rángatni kezdtem a ruháját.
-LIZ!-förmedt rám mint mikor kicsi voltam, de ez csak rontott a helyzeten, legalábbis nálam.Teljes erőmből és dühömből orrba vágtam, hogy eleredt a vére.-Fogalmad sincs róla mit tettél velünk.Tönkre tetted az életünket!MEGÖLTED ANYÁT! A TE HIBÁD! AZ EGÉSZ.
-Nektek akarok jót!Nem élhetsz úgy mint egy anya, mert nem vagy az.
-Ne akard nekem megmondani, azok után hogy magunkra hagytál minket, azt a kisfiút ott benn mikor végig nézte ahogy meghal az anyja és a földön kúszva próbált túlélni mert te sehol sem voltál hogy megvédd!Jobban teszed ha eltakarodsz, mert nem érdekel hogy te vagy az apám, többet nem árthatsz Jacksonnak ha az életedbe kerül, akkor sem!-elmosolyodott, de a szemeiben valami furcsa volt, nem tudnám megmondani hogy ez a büszke vagy csalódott nézése volt-e.
Elsétált, akárcsak ez a nő Jacksonnal. Ő pedig csak szép csendben, bátran battyogott mellette.Én meg szép csendben kezdtem elveszteni valahol magam, ahogy integetett nekem mosolyogva a kocsiból.Aztán egy hirtelen ötlet és előkaptam a mobilomat és felhívtam a nagyanyámat.
-Szia Liz vagyok, most vitték el tőlem Jacksont.
-Szia kicsim, ne aggódj, vigyázok rá, ide költözhetsz te is édesem...
-Egy feltétellel belemegyek, hogy nálad maradjon, ha bármikor elhozthatom és ha megígéred hogy apát a közelébe sem engeded, elindítok egy távolságit ellene, de ha csak a közelébe is megy addig élt, érted nagyi?
-Megértelek kicsim, gyere át a hétvégén megbeszélünk mindent.
-Rendben!-mondtam és letettük.Elvitték, és én egyedül maradtam a srácokkal a kocsi után bámulva.
-Fiúk, kérlek, nincs kedvem bulizni, bulizzatok csak de én inkább bezárkózom kicsit.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése