-Törpe neked mi bajod van?-kérdeztem Johnnytól.
-Mi?
-Miért akaszkodsz rá Jennyre?
-ÉÉN? Normális vagy? Úgy féltek tőle mintha mérgező lenne.
-Én nem félek, már meg volt.-vigyorodott el Syn.
-Paraszt! Te meg csak ezzel tudsz nagyzolni, vajon Michi mit szól majd hozzá?
-Hé, Zack, mi van tesó?-kérdezte Matt és mind számon kérően néztek rám.
-Nekem semmi bajom, veletek van gond.-húztam le a sörömet de ők csak röhögni kezdtek.
-Féltékeny vagy? Tetszik a csaj mi? Zavar hogy nem tudsz vele beszélni?-kérdezgettek, de nem válaszoltam csak dühösebb lettem, hogy ilyen barmok, hát ott hagytam őket. Bepattantam a kocsimba és lehajtottam a partra.Nem is értem, mi ütött ezekbe, nem is ismerik, én se ismerem mégis milyen jól elvannak...Újra vezetni kezdtem amíg oda nem jutottam ahova több mint 10 éve nem is mentem már.
Jenny:
-Anyukááám!-öleltem meg anyut ahogy beléptem a konyhába.-Megkérhetlek, hogy legközelebb ne add meg a címemet idegeneknek?
-Ne haragudj, nem tudtam, azt mondta jóbarátod.
-Hát valójában 2 szer láttam, és az a 2 alkalom is nagyon furcsa volt.-ráztam meg a fejem hitetlenkedve Johnny mikre képes.
-Sajnálom!
-Nyugi, semmi baj, jobban szeretlek annál.-adtam neki egy puszit mire elmosolyodott.-Tényleg indulhatunk?
-Jobb lenne ha egyedül mennél, én nem hiszem, hogy így a csapat hasznára lehetek.
-Anyu te midnenhogy hasznos vagy, különben meg csak edzés, csak ütni gyakorolnak.
-Nembaj, menj nélkülem.
-Jól van.-egyeztem bele, láttam anyun hogy apu nélkül mennyire elkeseredett és fáradt,De akárhogyan próbáltam, sehogy sem tudtam enyhíteni a fájdalmán... bár az enyémeken sem, csak elnyomni próbáltam...amíg ezen tanakodtam már le is szálltam a buszról és a gyakorló pálya felé sétáltam.
-Jól van fiúk, az első 3 menjen be ütni, a többiek felváltva futnak, dobnak egymásnak, gyerünk!-mondtam a csapat srácnak, akik egy perce dermedten álltak előttem és meg se mozdultal.-NYOMÁS!-ordítottam, mire szétszéledtek, nekem meg csak nevetnem kellett. Furcsa érzés apu munkáját végezni, és csak egyre furcsább.
Átvettem a cipőmet aztán az ütők felé mentem.
-Tyler csak a labdára fókuszálj, túl hamar lendítesz, nézd a labdát.
-Jó lesz Mikey, próbáld erősebben, hogy féljenek az ütéseidtől, ha félnek tőlük, elkapni is félni fognak.-próbáltam nekik adni az instrukciókat. Pillanatra kinéztem oldalra furcsa érzés fogott el.
-Nem rossz Baker, próbáld ívesebben!-léptem a rácshoz , és ahogy ezt a mondatot kimondtam meglepetten fordult felém.
-Mit keresel itt?
-Én eddzem apu csapatát.És te?-kérdeztem de csak megvonta a vállát.Láttam valami furcsát a szemében ami összezavart.
-Nem tudom, hogy jöttem ide, utoljára apáddal edzettem. Egyszerűen csak...
-Itt lyukadtál ki. Értem! Gondolom megbolygattuk kicsit a mindennapjaidat.-láttam, hogy eltorzul az arca és próbálja felfogni amit mondtam de a szemforgatásán elkuncogtam magam.
-Mármint apu és én. Ami mondtam, hogy mennyire értékesnek tartott.
-Te jobban megzavartál mint ez a mondat.-mondta és én ettől jöttem zavarba, pedig én nem...
-Mennem kell a fiúkhoz.-mondtam és visszaindultam, de éreztem a hátamon, hogy engem figyel ahogy elmegyek ahogy azt is hogy teljesen elvörösödtem.
-Cseréljetek!-szóltam a srácoknak és próbáltam lenyugodni.
Syn:
-Ez teljesen meghibbant.-kortyoltam a whiskeymba, a többiek meg csak bólogattak.
-Csak féltékeny, mert Jenny jó fej, kedves közvetlen, ... csak nem vele.-röhögött fel Johnny.
-Azt hiszed bejössz neki?-kérdeztük egyszerre Mattel, eléggé hülyeségnek hangzott.
-Pöcs!-morgott Johnny.-Szeretem Lace-t szóval nem érdekel Jenny. Ellenben veled.-nézett rám szemrehányóan, de nem akartam ellenkezni.
-Már meg volt, nem tud újat mutatni, én meg nem akarok.-feleltem nyugodtan, mégha nem is volt teljesen igaz. Jól néz ki, kinek nem tűnne fel?
-Attól még nem csalunk meg senkit, ha észrevesszük és értékeljük, a szépet, nem?-vigyorodott el Matt is, mire nevetni kezdtünk és igazat adtunk neki.
-Az az érdekes, hogy nem rég még Gena után sírt, most meg már Jenny miatt dühöng.-gondolkozdtam el rajta, de már nem tudtuk megvitatni, mert megjöttek a lányok.
-Sziasztok. LÁtod, mondtam, hogy itt vannak.-ült le Mich és Lace.-Zacky ? Még midnig nem mozdul ki?
-Kimozdul, csak be is vágja a hisztit.
-Jah féltékenykedik.-helyeseltem.
-Mégis mire vagy kire?-kérdezte Michelle, mire én csak meg vontam a vállam, de én hiába hallgattam, Johnny mint egy idegesítő kis görcs kitálalt mindent.
-Mert Jenny észre sem veszi, és mint kiderült bírta és ismerte Jimmyt, míg azt se tudta ki Zacky, megvolt Briannek is, és még akkor sem tudta ki Zacky, és még engem is jobban bír, pedig párnapja ismer.
-Ki az a Jenny?-kérdezett vissza Michelle.
-Senki kicsim, egy gimis csaj.Az ő apjának voltunk a temetésén.
-Az eddző lánya? Az a Jenny, ugyan, ő nem csak egy csaj. Soso mondtad, hogy lefeküdtetek.-fonta máris karba a kezeit.
-Mert régen és nem számít, mert veled vagyok és nem vele.Tudod, hogy szeretlek.-húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, közben az asztal alatt akkorát rúgtam Johhnyba amekkorát csak tudtam.
-Aú bazdmeg ez fájt.Pöcs!
-Köcsög!-mordultam vissza.
Zacky:
-Hé, még itt vagytok?-szóltam oda mikor megláttam, hogy Jenny még itt van.
-Igen, nem sokára végzünk. És te?
-Most nyugodtam le.
-Nem tűntél mérgesnek.-mondta kicsit furcsán, mintha még rám lenne kiakadva.
-Jól leplezem, de szar dolgok történtek velem és úgy látszik ide menekültem.
-Mi elől?A rajongók elől? A híres zenész éned elől?-újra hallottam egy kis ércet a hangjában
-A csalódások elől.Talán valami gondod van velem?-kérdeztem, de csak elnevette magát.
-Nem, csak nem értelek. Apám odáig volt a tehetségedért, amit te eldobtál, hogy zenész lehess, és most azzal sem vagy elégedett, és visszafutsz ide. Ez számomra érthetetlen. Még szerencse, hogy nem kezdtem zenészekkel, furcsák vagytok.
-Előbb baseballos voltam.
-Nem igazán.
-Lenne hova fejlődnöd még..-jegyezte meg és talán a meglepett kikerekedett ábrázatom miatt, de elmosolyodott.
-Igen? Így gondolja eddzőnő?-kérdeztem vissza, mire határozottan bólintott.
-Igen, de hajlandó vagyok segíteni, gyakorolhatsz velünk, eddzhetsz a csapattal.-ajánlotta fel, most már széles mosollyal az arcán én viszont nem tudtam mit reagálni, Lefagytam.
-Várj te most edzeni akarsz engem? Vagy azt akarod hogy segítsek edzeni őket?
-Mindkettőben benne vagyok. Holnap ugyanitt fél 1.-mondta mire bólintottam ő meg újra csak felnevetett.-MINDENKI HALLOTTA?
-Igen hölygem!-feleltek vissza a srácok és mire vissza fordultam Jennyhez már el is tűnt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése