2013. szeptember 17., kedd

Life is just a game 10.

Skye:

Matt itt fekszik az ölemben, alszik és nekem már csak az jár a fejemben, mennyire kár, hogy csak azért van most itt mert szakítottak. Miközben simogattam a haját felébredt és csak mosolyogva bámult rám.
-Mi az?-kérdeztem mire csak megrázta a fejét.
-Semmi, csak szép vagy!Jó egy ilyen lány ölében felkelni.
-Ugyan Valary mellett jobb lehet felkelni.
-Valary más, tudod régóta együtt vagyunk már és néha rám tör az érzés hogy kell egy kis szünet, de ... ahogy téged nézlek nem bírom megunni. Minden pillanatot látni akarok, mindent.-mosolygott és pont annyira felült, hogy megcsókoljon.Beletúrtam a hajába és megtartottam a fejét. Megfogta a nyakam a másik kezével az arcom és nem engedte, hogy elhúzzam a fejem, nem mintha akartam volna.Lassan elkapta a derekam és miközben csókolóztunk kimászott az ölemből és rám feküdt. Szorosan tartotta a combom és egyre hevesebben csókolt.

-Anyuuu! Anyuuuuuuuuuuuuuuu!-hirtelen felriadtam Alec hangjára és ki is pattantam az ágyból a szobájába sietve.
-Mi a baj kicsim, mi történt?
-Rosszul vagyok, fázooom, fáj a hasam, nem bííírok aludniii!-nyöszörgött mire egyből megnéztem a fejét. Sütött a homloka. Gyorsan felkaptam megpusziltam a fejét és bevittem a fürdőszobába, beültettem egy kád vízbe és besiettem Heidihez.
-Ébredj! Segííts!
-Mi? Mi van?
-Alec lázas, de nincs itthon gyógyszer, el tudnál menni?
-Mi? Menniy az idő?
-Hajnal fél 2! Kérlek, nem tudom itt hagyni!-könyörögtem és reméltem már ébren van.
-Persze , kelek, megyek már!-ahogy kimondta vissza siettem a fürdőbe és fürdettem Alecet. Visszagondoltam az álmomra, amióta találkoztam újra Mattel mindig újra és újra előkerülnek a régi emlékek álmomban.

Heidi:

Magamra kaptam az első ruhákat amik a kezembe kerültek és bementem a fürdőbe.
-És hova menjek így hétfő hajnalban?
-Mi? Nem tudom, bárhová! De siess!-persze, siessek, még alszom és azt se tudom, honnan szerezhetnék Alecnek gyógyszert. Egy bögre kávéval a kezemben kiléptem az ajtón és elkezdtem sétálni a sötét, kihalt utcán. A kávém elfogyott és már csak egyy üres bögrét lengettem magam mellett mire odaértem egy éjjel nappalihoz. Ahogy bementem Brianbe és Michellebe botlottam a legnagyobb örömömre.
-Heidi, héé szia! Hát te mit csinálsz ilyenkor itt?-kérdezte egyből Brian.
-Alec rosszul lett és valami gyógyszert kéne szereznem.
-Huh, itt olyat nem találsz. De van egy ötletem!-mosolygott rám de Michelle láttam, hogy oldalba böki.És motyog neki valamit.
-Gyere szállj be a kocsiba! Michelle taxizol vagy jössz velünk?-kérdezte flegmán barátnőjét aki csak fintorgott, de elindult utánunk.A kocsinál automatikusan a hátsó ajtóhoz indultam, mikor...
-Várj, ülj előre, Michellet úgyis haza dobom, előbb kiszáll!-mondta mire Michelle kiakadva, fújtatva és morogva hátra ült én meg kis mosollyal az arcomon előre. Az úton semmit nem beszéltünk, aztán Brian megállt hátrafordult, adott egy puszit Mich arcára.
-Menj, majd holnap beszélünk!
-Sziasztok!-jött a flegma köszönés.Ahogy becsukta az ajtót Brian már indult is.
-És hova is viszel?
-Apámékhoz, a húgom ugyan már nagy, de ott tuti van valami gyógyszer ami jó lehet.
-Mi? Ne, hajnalban nem állíthatunk be!
-Hé, a gyerekük vagyok, csak haza megyünk!Nyugi!-mosolyodott el és egy 10 perc múlva le is parkolt. Bementünk a sötét házba, majd Brian felkapcsolta a lámpát és elordította magát.
-Apaaa, Suzyyy!
-Mit csinálsz?! Ne máár!-próbáltam csitítani, de már hallottuk az ajtó nyitódását.
-Brian?Baj van?-jött le Suzy a lépcsőn.-Heidi? Jaj de rég láttunk már, milyen szép és csini nő lettél.
-Köszönöm!-öleltük meg egymást, majd kérdőn nézett ránk.
-De mi történt, hogy éjszaka ordítva jössz haza?
-Skye kisfia beteg, de mivel most költöztek ide nincs orvosuk, se gyógyszerek, kéne valami!-hadarta el Brian, mire Suzy szó nélkül a konyhába sietettet.
-Hány éves?
-Most lesz 5!
-Úristen, ilyen nagy fia van? -bólintottam, de nem sokáig csodálkozott  már pakolta is a gyógyszereket.

Skye:

Sikerült lenyomni Alec lázát, a kanapén ültem ő pedig az ölemben aludt. Lassan szuszogott és eszembe jutatta Mattet. Ha nagyon megnézem, hasonlít is rá, és ugyanúgy szuszog, fekszik, ahogy ő szokott.
-Hé megjöttem!-jelent meg vigyorogva Heidi egy zacskó dobozzal, meg nasival.Aztán legnagyobb meglepetésemre jött utána Brian is.
-Óóóó.-csúszott ki a számon.-Sziasztok?-kérdeztem mire összenéztek.
-Brian segített gyógyszert szerezni, felszedett a boltban és elmentünk Suzyékhoz ő adta ezt a sok mindent!
-Brian köszönöm!Megígérem megköszönöm neki!
-Ugyan,!-legyintett egyet aztán lehuppant a fotelbe.-Hogy van a kiskrapek?
-Most nem lázas, de már hányt is.-mondtam és lefektettem a kanapéra és betakartam. Brianhez indultam és megöleltem. -Nagyon nagyon nagyon köszönöm!-nevetett egyet és ő is átkarolt. Heidi már hozott is neki egy kávét és letelepedtünk a nappaliban. Mikor csörgött Brian telefonja.

Matt:

-Hé haver mi történt? Mich itt csapkod és ordibál.
-Uh, bocsi nem tudtam, hogy ma Valarynél vagy!
-De mi van? Mit csináltál?
-Csak összefutottam Heidivel, beteg a kissrác és segítettem gyógyszert szerezni.-ahogy ezt kimondta már kerestem a gatyámat és a pólómat.
-Mindjárt ott vagyok!-mondtam és kinyomtam. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kapkodtam a ruháimat és siettem.
-Hova mész?-kérdezte Valary a nappaliban mikor kifelé tartottam.
-Alec beteg, megyek segíteni.
-Éjszaka? Nem ér rá később?
-Nem. Ha az én fiam segíteni akarok, ahogy tudok!-mondtam és ezzel be is csuktam magam mögött a bejárati ajtót. Egy kisebb kitérő után úgy egy órával később már Skye és Heidi ajtaján kopogtam, de meglepetésemre Brian nyitott ajtót.
-Cső!
-Csá! A lányok? Alec?
-Nappali.
-Kösz!-Kikerültem Briant és már indultam is be a szobába.-Hé, sziasztok! Brian mondta mi van, jobban van? Ne menjünk orvoshoz?-mentem egyből a kanapén fekvő Alechez és a mellette ülő Skyehoz.
-Nyugi, már megleszünk, kaptunk egy zacskónyi segély csomagot.
-De miért nem hívtál? Mondtam, hogy szeretném ha számíthatnátok rám, ezt is beleértve.
-Matt hajnalban?
-Igen! Ha az én fiam, az élete része akarok lenni, akkor is ha beteg, akkor is ha jól van.-mondtam mire Skye csak bólintott.
-Na várj, a kölyök a te fiad?-hökkent meg Brian, majd nevetni kezdett.-Kicsi Shads, király!-ölelt meg vigyorogva, majd Skyet is!

2 megjegyzés :

  1. Halii. :D

    Aaaa.......
    Végre! 10.fejezet! :DDD
    Alec... o_o... Szegénykém! Még szerencse, hogy átment szólni! :/
    Brian nagyon aranyos és Michelle.... Mit is vártam??
    Ahogy felriasztotta a szüleit.. :'D
    Valary... Hagyjuk már!!
    Matt kurva jó apa, ahogy el is vártam!
    Skye pedig nagyon jó anya! :)
    Várom a folytatást!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    ~foREVer <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, igen Brian nagyon aranyos volt, és talán tipikus, hogy ordibál :D, főleg ha valakit felkelteni kell ... Matt nagyon lelkiismeretes, remélem a valóságban is, ha a gyerekéről van szó :D, Ma jön az új rész :D nem kell sokat várni

      Törlés