Borzasztóan kínos volt, ott ültek négyen velem szemben a nappalinkban, de egyikünk se szólt semmit. Már a sírás közelében sem voltam, csak olyan gyomorgörcsöm volt, hogy attól féltem talán elhányom magam.
-Jól áll ez a haj!-törte meg a csendet Zacky.
-Nem kell hazudnod!-mondtam.-Tudom, hogy elég béna, nem én vagyok.
-Nem igaza van, jól áll!-csatlakozott Matt.Sokat jelentett, hogy ők kezdeményezték az egész beszélgetést.
-Meg van még a szobám?
-Úgy ahogy itt hagytad!-mondta Brian.
-És visszajöhetek, vagy inkább...?-próbáltam puhatolózni, de akkor Jimmy egyszercsak megölelt.
-Kérlek, könyörgöm gyere vissza!-szorongatott majd felemelt.
-Én is szívesen látlak!-ölelt meg Zacky is. Majd Matt csak Brian tartózkodott.
-Megmondhatjátok ha nem, megérteném, összevesztünk, és mikor ti békültetek volna én csak úgy elmentem. Tisztában vagyok vele hogy bunkóság volt.-mondtam, de leginkább Briannek szólt, tudtam hogy ő haragszik rám a legjobban.-Mit mondasz?-kérdeztem tőle de csak mereven állt és állta a tekintetem. Egy pillanatra se nézett el, mintha nem is pislogott volna.
-Na ne kéresd már magad!-verte hátba Matt.
-Jah, ne add a kemény legényt, mikor minden egyes nap azért sírtál hogy miattad ment el!-mondta Jimmy, mire elmosolyodtam de Brian már nem nézett rám, Jimmynek ugrott.
-Brian, kérlek, mondj valamit!-szóltam most már tényleg csak hozzá.-Te laknál velem együtt? Visszajöhetek?
-Ne legyél hülye!-mondta és bennem minden vér, levegő ami csak lehetett megfagyott. Sokkolódtam, nem tudtam mit mondjak.-Persze, hogy jöhetsz!-rántott magához és szorosan megölelt. Szinte rosszul lettem annyira jól esett hogy megölelt és éreztem az illatát, hogy tényleg ő az.
-Na akkor ennek örömére, üljünk le inni, és Lizzy krónikáit hallgatni.-indult el Jimmy a konyha felé vigyorogva.
-Krónikáimat? Mire gondolsz?
-Miért jöttél haza? Szakítottatok nem?-bólintottam mire kacsintott.-Pont erre gondoltam, mesélj milyen volt, mi volt, miért lettél szőke, és mennyire hiányoztam!
-Jaj nekem!-sóhajtottam fel de Brian tolt a konyhába, nem menekülhettem. Hát röviden összefoglaltam, hogy körülbelül csak az első hét volt amíg jól éreztük magunkat, mert addig nem volt otthon az anyja. Aztán nekem új ruhák a hajfestés, az összes rokon, barát, szomszéd bemutatása, a hazugságok arról hogy honnan jöttem, és Josh utálatos, sznob barátai...Lényegében majdnem mindent elmondtam, egy apróságot kivéve!
-Akkor már éppen ideje volt haza jönnöd!-mondta Matt.
-Igen, és veletek mi történt?-sírí csönd, kínos némaság, már már kezdtem megijedni.-Mi az? Féljek?
-Háááát, szerintem inkább Zackynek kell félnie.-nyöszörögte Brian.
-Mi? Mi az?! Gyerünk, mondjátok!-kezdtem egyre jobban izgulni, hogy miről lehet szó, sejtésem se volt.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Nem ígérem meg!
-De, Lizzy muszáj!-könyörgött, de megráztam a fejem.
-Katherine-nel jár!-bökte ki Jimmy nevetve, de nekem ez olyan volt mint egy fejbe lövés. Nem, ez nem lehet igaz!
-Liz,...-kezdte de csak feltartottam a kezem, hogy ne!-Kérlek...
-Ne, Zacky most inkább ne szólj hozzám!
-Ez még nem minden!-mondta Brian. Mi lehet ennél rosszabb? Jaj remélem, nem terhes, nem házasodnak össze és nem...akadt meg bennem a gondolat menet ahogy a legrosszabbra gondoltam, ami épp be is következett.
-Szaisztok, haza jötteeeem!-csengett Katherine hangja a fejemben és a házban mint valami gyilkos örült kacaja, aki szép lassan akar engem halálra kínozni....
2014. május 21., szerda
Life is just a game 50.
Heidi:
-Annyira sajnálom, nem akartalak felébreszteni,csak nem tudtam hova menni. A bárban maradt Skyenál a táskám és ...
-Semmi baj gyere be!
-Köszönöm, jövök eggyel!-léptem be az eddig csak kívűlről ismert házba miközben még megtörölgettem a szemem.
-Mi történt amúgy? Bántott valaki?
-Jaj nem, dehogy! Vagyis.... de, éppenséggel a saját férjem.
-Figyelj, addig maradsz amíg szeretnél, itt nem keresne, de ha mégis, bármikor egy kis ütéssel leszerelhetem!-kacsintott rám Walker én meg elmosolyodtam. Fura pasas ez, meggyőződésem, hogy oda van Skye-ért még így is, hogy megint Matt gyerekét várja... Mégis megengedi hogy maradjak, és segít nekem.
-Kérsz valamit? Alkoholt? Kaját? Fagyit?
-Valahogy ilyen sorrendben mindet!-nevettem, ő meg a konyhába indult. Amíg kiment kicsit jobban körbe néztem a házban és elakadt a lélegzetem. Sehol egy kép sem volt róla vagy a családjáról, mindenhol pasztel színek, semmi fényűzés, de azért a legújabb legnagyobb tv, videó játékok tömkelege, mind bontatlan, hatalmas hangfalrendszer.
-Ne haragudj meg, de ha nem ismernélek azt gondolnám kisgyerekeket ezzel csábítasz magadhoz és bitos valami perverz bérgyilkos vagy.-mondtam és ahogy bejött nevetve felé fordultam.-Bár ha jobban belegondolok nem is ismerlek.
-Azok az enyémek, arra az esetre vettem őket, ha kéne Aleckre, vagy a bátyám fiára vigyáznom még. De ha esetleg nem hinnéd el, még a kutya, Amy ágya is ott van az ajtó mellett játékokkal.-magyarázott miközben hozott bort, néhány szendvicset, chipset, és 2 vödör fagyit.
-Úgy tűnik mintha ennyit megtudnék enni?-kérdeztem nevetve.
-Háát volt már részem csodákban, gondoltam így jobb.
-Értem. És ne haragudj nem akarlak faggatni, de hogy hogy nincsenek a családodról képek? Rólad sincs semmi. Mit dolgozol hogy leszereltél?
-A szüleim kiskoromban meghaltak, a nagyanyám nevelt fel engem és a testvéreimet, de ő egy szívtelen vénasszony, nem vagyunk túl jóban. És a családi bizniszben dolgozom most.
-Családi biznisz? Mégis mi az?
-Kíváncsi vagy.-hunyorgott rám mosolyogva.-Több éttermünk, értékesítési üzletünk van. Én most a központot vezetem, ami az éttermeket ellenőrzi, költségvetésért, fejlesztésekért, dolgozókért felel.
-Aztaaaa!-képedtem el.-Egy leszerelt katona aki üzletember. Szép!-mondtam és közben majszoltam a szendvicsemet.
-Szeretnél beszélni a történtekről?-kérdezte finoman, és ezt értékeltem.
-Nem, de ha esetleg Brian idejönne, egy ütésre felhatalmazlak!-kacsintottam rá, mire elnevette magát.
-Nekem ennyi elég!
-Tényleg megütnéd?-lepődtem meg a komolyságán.
-Katona vagyok, a parancs az parancs! Felhatalmaztál! Sírva, egyedül jöttél hozzám éjjel, ebből úgy gondolom bántott, nincs a gyűrűd az ujjadon, ergo te komolyan gondolod ezt, és tényleg megsértett. És kértél piát és fagyit vagyis szerelmi bánatod van és még napokig dühös és depis maradsz.
-Na jó most már tényleg rosszul érzem ez..-hebegtem, habogtam és nem tudtam mit gondoljak.
-Jó megfigyelő vagyok és van egy húgom!-mosolyodott el, de én még így se tértem észhez. Walker tényleg elképesztő pasas.
Matt:
-Köszi, hogy elhoztál, menj haza nyugodtan. Holnap meg átugrom majd Aleckért Amyhez.
-Maradhatok ha szeretnéd!-ajánlottam fel Skyenak, de csak megrázta a fejét.
-Nem kell! Ez csajos buli lesz!-sóhajtott, majd csörgött a telefonja.-Walker!-mondtam és hátra fordultam Walker háza felé néztem, a telefont pedig kinyomtam.
-Jó akkor megyek! Holnap hívlak!-adott egy puszit a homlokomra és visszaszállt a kocsijába én meg Walker házához mentem.
-Szia, hívtál de nem tudom, hogy...
-Heidi itt van!-mondta komolyan, én meg nem akartam elhinni.
-Mi?! MI?
-Nyugi, alszik! Nem történt semmi, csak nálad hagyta a cuccait és nem tudott hova menni.húzott beljebb, hogy ne az utcán álljak.
-És jól van?
-Igen, már nevetett is! De lehet az a bornak és fagyinak tudható be!-húzta el a száját, de azért mosolygott.
-Te leitattad a tesómat?
-Nem, csak vigasztaltam! De most amúgy bent alszik a vendégszobában.
-Köszönöm Walker!-öleltem meg és Heidi felé tartottam
Nyitva volt az ajtó és bent sötét volt, ahogy bementem láttam Heidit az ágyon.
-Hahó én vagyok! Hazajössz velem?
-Nem, nem -nyöszörgött.-Walker megvéd!
-Mitől?-kérdeztem, de erre az észrevétlenül mögém osonó Walker válaszolt.
-Felhatalmazott, hogy ha Brian itt keresi megüssem.
-Tényleg? Csak mert akkor egyenest ideküldöm!-gondolkodtam el hangosan és elindultam kifelé.
-Ha te is támogatod akkor tényleg megütöm, hiába nem tudom miről van szó.-kísért egészen az ajtóig.
-Megköszönném! És köszi azt is hogy maradhat! -megöleltem megint, aztán elköszöntünk. Átsétáltam a házamig, ahol csak Amy várt már haza gyorsan ledobtam a ruháimat, és ledőltem aludni.
Brian:
Haza mentem, ennyi hét után először de Heidi nem hazudott, sehol sem volt, bár a cuccai még ott voltak. Leültem a lépcsőre egyenesen az ajtóval szemben hogyha haza ér tudjak vele beszélni, de hiába vártam egész este. Reggel lezuhanyoztam és a gyűrűjével a zsebemben indultam is Skyehoz.
-Hé hé szia, ne csapd rám jó?-kérleltem mert láttam milyen dühös.-Beszélni szeretnék vele!
-Hát nincs itt! De amúgy sem akar látni!
-Skye kérlek, muszáj beszélnem vele!
-Brian nem érdekel! Engem a húgom érdekel! És tényleg nincs itt!
-Bemehetek?-kérleltem, ő meg nevetve kitárta előttem az ajtót. Berohantam, benéztem minden szobába, Skye-é üres, Alecké üres, Heidi régi szobája Jimmyé, de most azt is üres.-Hol van?
-Mondtam hogy nincs itt, és ha tudnám hol van se mondanám el! Viszont lehet hogy te elfelejtetted, de én nem, hogy veszélyeztetett terhes vagyok és nem szeretnék rosszul lenni!-készült kilökdösni az ajtón de nem nagyon ment neki, aztán megláttam Jimmyt.
-Haver tudod hol lehet Heidi? Beszélnem kell vele és..-siettem hozzá, tudom, hogy jóban vannak, de ő csak orrba vágott. Értetlenül néztem rá.
-Heidiért kaptad, ha előbb megtudom mit műveltél vele, már korábban megkaptad volna.-mutogatott felém Jimmy, el sem hiszem a legjobb barátom is a feleségem mellé állt. Bár tényleg fasz voltam, ők meg jó barátok...Ha nincs itt Heidi hol lehet? Biztos odamenne ahol nem keresném, vagy hotel vagy...körbenéztem miközben gondolkodtam hol lehet, és eszembe jutott. Walkernél nem keresném, ott lehet!
Csöngettem, Walker viszont ahogy meglátta, hogy én állok az ajtóban akárcsak Jimmy behúzott egyet.
-Mi van már ez komoly?! Mindenki orrba akar vágni?!-fogtam a már vérző orromat, és Walkerre néztem de ő csak vigyorgott.
-Lehet ezek után jobban megbecsülöd majd amid van!-mondta és becsapta előttem az ajtót.
-Annyira sajnálom, nem akartalak felébreszteni,csak nem tudtam hova menni. A bárban maradt Skyenál a táskám és ...
-Semmi baj gyere be!
-Köszönöm, jövök eggyel!-léptem be az eddig csak kívűlről ismert házba miközben még megtörölgettem a szemem.
-Mi történt amúgy? Bántott valaki?
-Jaj nem, dehogy! Vagyis.... de, éppenséggel a saját férjem.
-Figyelj, addig maradsz amíg szeretnél, itt nem keresne, de ha mégis, bármikor egy kis ütéssel leszerelhetem!-kacsintott rám Walker én meg elmosolyodtam. Fura pasas ez, meggyőződésem, hogy oda van Skye-ért még így is, hogy megint Matt gyerekét várja... Mégis megengedi hogy maradjak, és segít nekem.
-Kérsz valamit? Alkoholt? Kaját? Fagyit?
-Valahogy ilyen sorrendben mindet!-nevettem, ő meg a konyhába indult. Amíg kiment kicsit jobban körbe néztem a házban és elakadt a lélegzetem. Sehol egy kép sem volt róla vagy a családjáról, mindenhol pasztel színek, semmi fényűzés, de azért a legújabb legnagyobb tv, videó játékok tömkelege, mind bontatlan, hatalmas hangfalrendszer.
-Ne haragudj meg, de ha nem ismernélek azt gondolnám kisgyerekeket ezzel csábítasz magadhoz és bitos valami perverz bérgyilkos vagy.-mondtam és ahogy bejött nevetve felé fordultam.-Bár ha jobban belegondolok nem is ismerlek.
-Azok az enyémek, arra az esetre vettem őket, ha kéne Aleckre, vagy a bátyám fiára vigyáznom még. De ha esetleg nem hinnéd el, még a kutya, Amy ágya is ott van az ajtó mellett játékokkal.-magyarázott miközben hozott bort, néhány szendvicset, chipset, és 2 vödör fagyit.
-Úgy tűnik mintha ennyit megtudnék enni?-kérdeztem nevetve.
-Háát volt már részem csodákban, gondoltam így jobb.
-Értem. És ne haragudj nem akarlak faggatni, de hogy hogy nincsenek a családodról képek? Rólad sincs semmi. Mit dolgozol hogy leszereltél?
-A szüleim kiskoromban meghaltak, a nagyanyám nevelt fel engem és a testvéreimet, de ő egy szívtelen vénasszony, nem vagyunk túl jóban. És a családi bizniszben dolgozom most.
-Családi biznisz? Mégis mi az?
-Kíváncsi vagy.-hunyorgott rám mosolyogva.-Több éttermünk, értékesítési üzletünk van. Én most a központot vezetem, ami az éttermeket ellenőrzi, költségvetésért, fejlesztésekért, dolgozókért felel.
-Aztaaaa!-képedtem el.-Egy leszerelt katona aki üzletember. Szép!-mondtam és közben majszoltam a szendvicsemet.
-Szeretnél beszélni a történtekről?-kérdezte finoman, és ezt értékeltem.
-Nem, de ha esetleg Brian idejönne, egy ütésre felhatalmazlak!-kacsintottam rá, mire elnevette magát.
-Nekem ennyi elég!
-Tényleg megütnéd?-lepődtem meg a komolyságán.
-Katona vagyok, a parancs az parancs! Felhatalmaztál! Sírva, egyedül jöttél hozzám éjjel, ebből úgy gondolom bántott, nincs a gyűrűd az ujjadon, ergo te komolyan gondolod ezt, és tényleg megsértett. És kértél piát és fagyit vagyis szerelmi bánatod van és még napokig dühös és depis maradsz.
-Na jó most már tényleg rosszul érzem ez..-hebegtem, habogtam és nem tudtam mit gondoljak.
-Jó megfigyelő vagyok és van egy húgom!-mosolyodott el, de én még így se tértem észhez. Walker tényleg elképesztő pasas.
Matt:
-Köszi, hogy elhoztál, menj haza nyugodtan. Holnap meg átugrom majd Aleckért Amyhez.
-Maradhatok ha szeretnéd!-ajánlottam fel Skyenak, de csak megrázta a fejét.
-Nem kell! Ez csajos buli lesz!-sóhajtott, majd csörgött a telefonja.-Walker!-mondtam és hátra fordultam Walker háza felé néztem, a telefont pedig kinyomtam.
-Jó akkor megyek! Holnap hívlak!-adott egy puszit a homlokomra és visszaszállt a kocsijába én meg Walker házához mentem.
-Szia, hívtál de nem tudom, hogy...
-Heidi itt van!-mondta komolyan, én meg nem akartam elhinni.
-Mi?! MI?
-Nyugi, alszik! Nem történt semmi, csak nálad hagyta a cuccait és nem tudott hova menni.húzott beljebb, hogy ne az utcán álljak.
-És jól van?
-Igen, már nevetett is! De lehet az a bornak és fagyinak tudható be!-húzta el a száját, de azért mosolygott.
-Te leitattad a tesómat?
-Nem, csak vigasztaltam! De most amúgy bent alszik a vendégszobában.
-Köszönöm Walker!-öleltem meg és Heidi felé tartottam
Nyitva volt az ajtó és bent sötét volt, ahogy bementem láttam Heidit az ágyon.
-Hahó én vagyok! Hazajössz velem?
-Nem, nem -nyöszörgött.-Walker megvéd!
-Mitől?-kérdeztem, de erre az észrevétlenül mögém osonó Walker válaszolt.
-Felhatalmazott, hogy ha Brian itt keresi megüssem.
-Tényleg? Csak mert akkor egyenest ideküldöm!-gondolkodtam el hangosan és elindultam kifelé.
-Ha te is támogatod akkor tényleg megütöm, hiába nem tudom miről van szó.-kísért egészen az ajtóig.
-Megköszönném! És köszi azt is hogy maradhat! -megöleltem megint, aztán elköszöntünk. Átsétáltam a házamig, ahol csak Amy várt már haza gyorsan ledobtam a ruháimat, és ledőltem aludni.
Brian:
Haza mentem, ennyi hét után először de Heidi nem hazudott, sehol sem volt, bár a cuccai még ott voltak. Leültem a lépcsőre egyenesen az ajtóval szemben hogyha haza ér tudjak vele beszélni, de hiába vártam egész este. Reggel lezuhanyoztam és a gyűrűjével a zsebemben indultam is Skyehoz.
-Hé hé szia, ne csapd rám jó?-kérleltem mert láttam milyen dühös.-Beszélni szeretnék vele!
-Hát nincs itt! De amúgy sem akar látni!
-Skye kérlek, muszáj beszélnem vele!
-Brian nem érdekel! Engem a húgom érdekel! És tényleg nincs itt!
-Bemehetek?-kérleltem, ő meg nevetve kitárta előttem az ajtót. Berohantam, benéztem minden szobába, Skye-é üres, Alecké üres, Heidi régi szobája Jimmyé, de most azt is üres.-Hol van?
-Mondtam hogy nincs itt, és ha tudnám hol van se mondanám el! Viszont lehet hogy te elfelejtetted, de én nem, hogy veszélyeztetett terhes vagyok és nem szeretnék rosszul lenni!-készült kilökdösni az ajtón de nem nagyon ment neki, aztán megláttam Jimmyt.
-Haver tudod hol lehet Heidi? Beszélnem kell vele és..-siettem hozzá, tudom, hogy jóban vannak, de ő csak orrba vágott. Értetlenül néztem rá.
-Heidiért kaptad, ha előbb megtudom mit műveltél vele, már korábban megkaptad volna.-mutogatott felém Jimmy, el sem hiszem a legjobb barátom is a feleségem mellé állt. Bár tényleg fasz voltam, ők meg jó barátok...Ha nincs itt Heidi hol lehet? Biztos odamenne ahol nem keresném, vagy hotel vagy...körbenéztem miközben gondolkodtam hol lehet, és eszembe jutott. Walkernél nem keresném, ott lehet!
Csöngettem, Walker viszont ahogy meglátta, hogy én állok az ajtóban akárcsak Jimmy behúzott egyet.
-Mi van már ez komoly?! Mindenki orrba akar vágni?!-fogtam a már vérző orromat, és Walkerre néztem de ő csak vigyorgott.
-Lehet ezek után jobban megbecsülöd majd amid van!-mondta és becsapta előttem az ajtót.
2014. május 19., hétfő
Nobody's perfect 2.1
-Mi bajod van? Olyan fura voltál egész héten.
-Igen Josh? Feltűnt? És szerinted miért?
-Nem tudom, ezért kérdeztem?!
-A barátaid kikészítenek, nem kedvelnek, és ezek a ruhák én nem bírom ezeket hordani... Szerinted normális, hogy anyád átfestette a hajam?!-fakadtam ki lassan már 4 hónap után, mióta ide költöztem.
-Azt hitte neked is tetszeni fog, nem akart rosszat...
-Josh ugyan kérlek! Nem kedvel, szerinte nem vagyok hozzád való,.... ELEGEM VAN!-ordítottam el magam és hozzá vágtam a mellettem lévő vázát a falnak.
-Na jó nyugodj le! Anyám nem rossz ember!
-Josh kérlek, vedd már ezt észre!-kérleltem, a kezeit fogtam de láttam a szemén, hogy nem érti miről beszélek,-Tetszettem vörös hajjal, a régi ruháimban?
-Persze hogy tetszettél, de...
-Anyádnak nem tetszett a vörös, szóó szerint azt mondta hogy a cafkák, és a prostik színe. Szégyelli hogy velem jársz és én ezt nem bírom tovább!
-Ez most akkor mit jelent? Szakítasz velem?
-Nem Josh, anyáddal szakítok, ha nem bírod elviselni ezt sajnálom, de nem megy tovább!
-Szóval akkor igen, szakítasz velem?
-Ha neked ez ezt jelenti akkor igen!-mondtam határozottan mire csak fogta magát és kiment!
Éreztem, hogy gyűlnek a könnyek a szememben, de vettem egy nagy levegőt és visszanyeltem őket. Ezt az örömet már nem adom meg az anyjának. Sírás nélkül kezdtem el össze szedni a ruháimat, már amennyi az én ruháim közül maradt. Mire mindent összeszedtem amit akartam már üres volt a ház, sehol senki vagy legalábbis azt hittem.
-Elmész?-állt az utamba Josh az ajtónál.-Ennyi?
-Nagyon szeretlek Josh, de ez az egész... nem szeretnék olyan lenni mint anyukád!-simítottam meg az arcát.-Büszke vagyok arra amilyenné a szüleim neveltek. Örülök neki, hogy világra segítettem egy gyereket, büszke vagyok rá hogy apám megtanított lőni, verekedni és ezt az énemet nem vagyok hajlandó elnyomni anyukád kedvéért.-egyre csak magához húzott és szorított nekem meg csak potyogtak a könnyeim.-Szeretlek, de így nem bírom tovább!-mondtam majd megcsókoltam és egyszerűen kimentem az ajtón. Vakon sétáltam előre, nem tudtam most mi lesz, de aztán a buszpályaudvaron kötöttem ki és mire észbe kaptam már meg volt a jegyem Huntington Beachre. Mióta eljöttem onnan Február végén nem voltam otthon. A számomat lecseréltem, hogy a fiúk ne érjenek el. Most viszont Június vége és én haza felé tartok.
Anyu kijött elém Jacksonnal és iszonyatosan jó érzés volt őket újra megölelni.
-Mi történt? Szeretnél beszélni róla kicsim?
-Mi? Anyu mi van veled? Te nem szoktál beszélgetni!
-De most....nagyon hiányoztál kicsim!
-Ti is nekem!
-És mi ez a szőke haj?
-Josh mamája... de inkább hagyjuk.-mordultam fel és az út további részén már nem beszéltünk. Csak meredtem ki az ablakon. Mikor hazaértünk csak egyre rosszabbul éreztem magam a szobámban. Nem tudtam, hogy a fiúk vajon hogy fogadnának, de tudtam, hogy beszélnem kell velük, viszont először rendbe akartam hozni magam lelkileg. Bedőltem az ágyamba nyakig betakarózva, Josh egy pólóját szorongatva elaludtam. Nem tudom mennyivel később, de arra keltem hogy az eső verte az ablakomat. Felöltöztem és elindultam.
-Hova mész kicsim?
-Beszélnem kell velük!-mondtam és egy sóhaj után újra neki indultam, hogy kilépjek az ajtón.
-Beköltöztek a közös házba a nyárra.
-Köszönöm!-mondtam és végre elindultam. Remegtek a lábaim, görcsbe állt a gyomrom, és már gyűltek a könnyek a szemembe ahogy az esőben haladtam lassan a ház felé. Mikor odaértem az ajtóhoz akkoris csak álltam és néztem. Nem tudtam hogy mit mondhatnék nekik, hogyan kezdjem el.... legalább 20-szor nekifutottam hogy bekopogok, vagy csöngetek, de nem ment. Féltem, hogy szóba se akarnak állni velem, hogy elzavarnak, és egyre csak gyűltek a könnyek szemembe. És akkor kinyílt az ajtó és ott állt előttem Brian, de nem tudtam egy szót se szólni, csak sírni kezdtem. Ő se szólt hozzám, csak állt ott előttem, láttam az arcán, hogy össze van zavarodva, csak azt nem láttam hogy örül, vagy haragszik-e.
-Igen Josh? Feltűnt? És szerinted miért?
-Nem tudom, ezért kérdeztem?!
-A barátaid kikészítenek, nem kedvelnek, és ezek a ruhák én nem bírom ezeket hordani... Szerinted normális, hogy anyád átfestette a hajam?!-fakadtam ki lassan már 4 hónap után, mióta ide költöztem.
-Azt hitte neked is tetszeni fog, nem akart rosszat...
-Josh ugyan kérlek! Nem kedvel, szerinte nem vagyok hozzád való,.... ELEGEM VAN!-ordítottam el magam és hozzá vágtam a mellettem lévő vázát a falnak.
-Na jó nyugodj le! Anyám nem rossz ember!
-Josh kérlek, vedd már ezt észre!-kérleltem, a kezeit fogtam de láttam a szemén, hogy nem érti miről beszélek,-Tetszettem vörös hajjal, a régi ruháimban?
-Persze hogy tetszettél, de...
-Anyádnak nem tetszett a vörös, szóó szerint azt mondta hogy a cafkák, és a prostik színe. Szégyelli hogy velem jársz és én ezt nem bírom tovább!
-Ez most akkor mit jelent? Szakítasz velem?
-Nem Josh, anyáddal szakítok, ha nem bírod elviselni ezt sajnálom, de nem megy tovább!
-Szóval akkor igen, szakítasz velem?
-Ha neked ez ezt jelenti akkor igen!-mondtam határozottan mire csak fogta magát és kiment!
-Elmész?-állt az utamba Josh az ajtónál.-Ennyi?
-Nagyon szeretlek Josh, de ez az egész... nem szeretnék olyan lenni mint anyukád!-simítottam meg az arcát.-Büszke vagyok arra amilyenné a szüleim neveltek. Örülök neki, hogy világra segítettem egy gyereket, büszke vagyok rá hogy apám megtanított lőni, verekedni és ezt az énemet nem vagyok hajlandó elnyomni anyukád kedvéért.-egyre csak magához húzott és szorított nekem meg csak potyogtak a könnyeim.-Szeretlek, de így nem bírom tovább!-mondtam majd megcsókoltam és egyszerűen kimentem az ajtón. Vakon sétáltam előre, nem tudtam most mi lesz, de aztán a buszpályaudvaron kötöttem ki és mire észbe kaptam már meg volt a jegyem Huntington Beachre. Mióta eljöttem onnan Február végén nem voltam otthon. A számomat lecseréltem, hogy a fiúk ne érjenek el. Most viszont Június vége és én haza felé tartok.
Anyu kijött elém Jacksonnal és iszonyatosan jó érzés volt őket újra megölelni.
-Mi történt? Szeretnél beszélni róla kicsim?
-Mi? Anyu mi van veled? Te nem szoktál beszélgetni!
-De most....nagyon hiányoztál kicsim!
-Ti is nekem!
-És mi ez a szőke haj?
-Josh mamája... de inkább hagyjuk.-mordultam fel és az út további részén már nem beszéltünk. Csak meredtem ki az ablakon. Mikor hazaértünk csak egyre rosszabbul éreztem magam a szobámban. Nem tudtam, hogy a fiúk vajon hogy fogadnának, de tudtam, hogy beszélnem kell velük, viszont először rendbe akartam hozni magam lelkileg. Bedőltem az ágyamba nyakig betakarózva, Josh egy pólóját szorongatva elaludtam. Nem tudom mennyivel később, de arra keltem hogy az eső verte az ablakomat. Felöltöztem és elindultam.
-Hova mész kicsim?
-Beszélnem kell velük!-mondtam és egy sóhaj után újra neki indultam, hogy kilépjek az ajtón.
-Beköltöztek a közös házba a nyárra.
-Köszönöm!-mondtam és végre elindultam. Remegtek a lábaim, görcsbe állt a gyomrom, és már gyűltek a könnyek a szemembe ahogy az esőben haladtam lassan a ház felé. Mikor odaértem az ajtóhoz akkoris csak álltam és néztem. Nem tudtam hogy mit mondhatnék nekik, hogyan kezdjem el.... legalább 20-szor nekifutottam hogy bekopogok, vagy csöngetek, de nem ment. Féltem, hogy szóba se akarnak állni velem, hogy elzavarnak, és egyre csak gyűltek a könnyek szemembe. És akkor kinyílt az ajtó és ott állt előttem Brian, de nem tudtam egy szót se szólni, csak sírni kezdtem. Ő se szólt hozzám, csak állt ott előttem, láttam az arcán, hogy össze van zavarodva, csak azt nem láttam hogy örül, vagy haragszik-e.
2014. május 17., szombat
Nobody's perfect 26.(Befejezés 1)
A szülinapom, elmúlt, Jimmy szülinapja elmúlt és egyiük sem szólt hozzám. Újra kiközösítettnek éreztem maga a suliban, nem voltak barátaim, egyedül maradtam. Egy hónap telt el. Josh itt maradt velem, apámról semmit nem tudok, anyuék viszont legalább visszaköltöztek a házba. Reggel épp hogy becsengetés előtt beestem a terembe, de a tanár még nem volt bent.Viszont Katherine visszatért.
-Óóó, az évfolyam ribanca! Hallottuk a hírneve más városokig is elért már.
-Fogd be! Ne kezdjük újra! Inkább szedd tovább a kis piruláidat mielőtt gumiszobába kerülsz.-morogtam és leültem a helyemre, miközben Kathrine megfagyott képe jó érzéssel töltött el
Matt és Brian nem nézett rám, nem köszöntek, akárcsak az utóbbi egy hónap mindennapján tették velem. De most valami más volt. EBédnél az udvaron ültem le és csak bámultam magam elé, mikor Zacky leült mellém.
-Hé, Lizzy mi van veled? -meglepettségemben csak nevetni tudtam.-Mi az?
-Zacky ezt most komolyan gondoltad?
-Hogy beszélgessünk? Igen!
-Egy hónapig, ti mindannyian semmibe vetettek, pedig neked én nem hazudtam, és te hagytad ezt az egészet!
-Kissrác korom óta a barátaim, nem tehettem, amíg nem rendezik a dolgaikat, ők a családom.
-Jó, ne izgulj, segítek! Nem kell beszélnetek velem, találkoznotok sem, elhozom majd a cuccaimat a házból és a tiétek.
-Liz ne csináld ezt! Barátok vagyunk!
-Én is azt hittem! De mind egyedül hagytatok!-kezdtem el sírni, így gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Közben bele ütköztem Mattbe is.
-Mi történt? Liz mi baj?-kérdezte lágyan megsimítva az arcomat.
-Nem kell ez a játék!-mondtam és ellöktem a kezét és tovább siettem. Hazáig szaladtam, fel egyenest a szobámba, ahol Josh fekvőtámaszozott éppen.
-Mi az?-hagyta abba ahogy meghallotta az első szipogásaimat.-Gyere!-húzott magához és kis puszikat adott az arcomra.
-Nem akarok beszélni, elegem van belőlük!
-Gyere vezesd le rajtam.... zuhanyozni készültem, gyere velem!-húzott a fürdő felé én meg bele mentem. Amit elkezdtünk a zuhany alatt az ágyban folytattuk, utána pedig szorosan a karjai között tartott, amitől megnyugodtam. Biztonságban érzem magam Joshsal és hogy itt maradt velem, hogy megbocsájtott sokat jelent. Kitart mellettem. És talán kezdem azt hinni, vagy inkább azt érezni hogy szeretem.
-Gyere most te el hozzám. Kicsit megszabadulhatsz az itteni életedtől, meglátod milyen az enyém, a családom, a barátaim.
-Ez most komoly?
-Igen!-csókolt meg.
-Akár megcsinálhatnám a vizsgákat most és akkor már nem kéne suliba járnom. Hosszabb időre is átmehetnék!-kezdtem bepörögni, és boldognak éreztem magam. Josh elmosolyodott és visszahúzott magához.
-Majd holnap elintézzük.-puszilta meg a fejem.
-De lenne valami, amit ma elintézhetnék...El kéne hoznom a házból a cuccaimat.Vagy legalábbis néhány fontosabbat, meg a fegyvereimet...
-Jól van, akkor menjünk!
Egy fél óra alatt összekaptuk magunkat és átsétáltunk a házba. Nem néztem körbe, egyenesen a szobámba mentem, Josh pedig utána egy dobozzal és két táskával. Minden olyannak tűnt mint ahogy még én hagytam izz, egyet kivéve, egy levél volt az ágyamon a nevemmel...
-Mi az?
-Nem tudom, de nem is érdekel!-dobtam vissza az ágyra és elkezdtem összeszedni a holmikat, amiket mindenképpen elakartam vinni.Nem féltem, hogy megjelennének a srácok, bár örültem volna, ha legalább ennyi jelét mutatnák annak, hogy valaha tényleg barátok voltunk. Szép csendben elmentünk és a hátralevő részét a a napnak Jacksonnal töltöttük, aki talán jobban élvezte,hogy Josh itt van, mint bárki más.
Másnap reggel egyből az igazgatóiba mentem, hogy elintézhessem, hogy mihamarabb levizsgázhassak. Mire végeztem, sietnem kellett, hogy oda érjek tesire.
-Hé Lizzy!-kapott el még az öltöző előtt Zacky.
-Nem érek rá bocsi!-löktem félre és berohantam átöltözni, már egy lány sem volt bent, viszont mire kiértem a pályára leesett az állam.
-A mai órán egy kis önvédelmi oktatásban lesz részük, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal alakítsanak párokat, ne keljen az őrnagynak választania párokat.-ordította a tanár, de persze nekem nem lett párom.
-Magának hol a párja?-kérdezte az őrnagy.
-Nincs rá szükségem, meg tudom védeni magam!
-Igazán? Miért kinek hiszi magát?
-Senkinek nem hiszem magam, de tudom, hogy mire vagyok képes!-morogtam, mire csak nevetni kezdett.
-Én leszek a párja!-sétált hozzánk Matt.
-Nem engedhetem, nem egy súlycsoport!
-Jobb is, levernélek, és te is tudod!-mordultam Mattre.
-Ugyan már, úgy sem lány támadná meg ha megakarják erőszakolni-nézett Matt az őrnagyra aki, gúnyos pillantásokkal rám nézve bólintott.
-Nem akarlak bántani.
-Akkor ne tedd!Lizzy beszéljünk, Briannel tisztáztuk ezt az egészet, elnyugodott, csak nem mer veled beszélni.-nézett Brian felé, aki messziről nézett minket.
-Nem érdekel, mind magamra hagytatok! Tudom hogy hülye húzás volt lefeküdnöm veled, de nem bánom, és csöppet sem gondoltam hogy egy barátom mondja hogy gusztustalan ribanc vagyok. -időközben el kellett kezdenünk a "verekedést". Matt kapott néhány fájdalmas ütést, és ki is rúgtam a lábát, így a földre került.
-Befejeztem Matt! Örülök, hogy ti még barátok vagytok, de úgy érzem nélkülem jobb nektek.
-Kérlek legalább csak gyere oda, hallgasd meg mit mondanak a többiek.-vágott könyörgő fejet, így végül bele mentem. Együtt sétáltunk oda Jimmyhez, Brianhez és Zackyhez.
-Szia Liz!-köszöntek, Jimmy és Zacky mosolyogva, Brian durcás képet vágva mint egy kisóvodás.
-Hello!
-Beülünk valahova suli után? Jó lenne beszélni, és...-kezdett bele Brian, de végig csak a földet bámulta. Nem bírt rám nézni.
-Nem érek rá!-vágtam rá mire Matt oldalba bökött.-Sajnálom!
-Csak egy óra!-kérte Brian és először végre rám nézett.
-Nem megy! Tanulnom kell, előbb vizsgázom, hogy elmehessek!-mondtam mire mind a négyen ledermedtek.
-Hova mész?-kérdezte Jimmy aggódva.
-Elköltözöm egy időre.-mondtam, még ha ez nem is volt igaz, gondoltam kicsit túlzok, hogy lássam mennyit jelentettem nekik.-Nem akarok itt maradni, így Joshsal elmegyek. 2 hét múlva vizsgázom, érettségizem.
-Ne menj el, mi lesz velünk? És a ház?-kérdezgetett Brian.
-EGy hónapig megvoltatok nélkülem, gondolom menni fog tovább is. A házból meg ami kellett elhoztam, a többit majd később elviszem. A tiétek.Most mennem kell!-mondtam és egyszerűen elsétáltam éreztem, hogy csordultig teltek a szemeim könnyekkel. De ott hagytam őket.
Ezzel a résszel szeretném lezárni az első szakaszt, vagy évadot, kinek hogy tetszik :) De nem sokára jön a következő és remélem továbbra is olvasni, kommentelni fogtok, mert ez nekünk sokat jelent :)
-Óóó, az évfolyam ribanca! Hallottuk a hírneve más városokig is elért már.
-Fogd be! Ne kezdjük újra! Inkább szedd tovább a kis piruláidat mielőtt gumiszobába kerülsz.-morogtam és leültem a helyemre, miközben Kathrine megfagyott képe jó érzéssel töltött el
Matt és Brian nem nézett rám, nem köszöntek, akárcsak az utóbbi egy hónap mindennapján tették velem. De most valami más volt. EBédnél az udvaron ültem le és csak bámultam magam elé, mikor Zacky leült mellém.
-Hé, Lizzy mi van veled? -meglepettségemben csak nevetni tudtam.-Mi az?
-Zacky ezt most komolyan gondoltad?
-Hogy beszélgessünk? Igen!
-Egy hónapig, ti mindannyian semmibe vetettek, pedig neked én nem hazudtam, és te hagytad ezt az egészet!
-Kissrác korom óta a barátaim, nem tehettem, amíg nem rendezik a dolgaikat, ők a családom.
-Jó, ne izgulj, segítek! Nem kell beszélnetek velem, találkoznotok sem, elhozom majd a cuccaimat a házból és a tiétek.
-Liz ne csináld ezt! Barátok vagyunk!
-Én is azt hittem! De mind egyedül hagytatok!-kezdtem el sírni, így gyorsan felpattantam és elkezdtem rohanni. Közben bele ütköztem Mattbe is.
-Mi történt? Liz mi baj?-kérdezte lágyan megsimítva az arcomat.
-Nem kell ez a játék!-mondtam és ellöktem a kezét és tovább siettem. Hazáig szaladtam, fel egyenest a szobámba, ahol Josh fekvőtámaszozott éppen.
-Mi az?-hagyta abba ahogy meghallotta az első szipogásaimat.-Gyere!-húzott magához és kis puszikat adott az arcomra.
-Nem akarok beszélni, elegem van belőlük!
-Gyere vezesd le rajtam.... zuhanyozni készültem, gyere velem!-húzott a fürdő felé én meg bele mentem. Amit elkezdtünk a zuhany alatt az ágyban folytattuk, utána pedig szorosan a karjai között tartott, amitől megnyugodtam. Biztonságban érzem magam Joshsal és hogy itt maradt velem, hogy megbocsájtott sokat jelent. Kitart mellettem. És talán kezdem azt hinni, vagy inkább azt érezni hogy szeretem.
-Gyere most te el hozzám. Kicsit megszabadulhatsz az itteni életedtől, meglátod milyen az enyém, a családom, a barátaim.
-Ez most komoly?
-Igen!-csókolt meg.
-Akár megcsinálhatnám a vizsgákat most és akkor már nem kéne suliba járnom. Hosszabb időre is átmehetnék!-kezdtem bepörögni, és boldognak éreztem magam. Josh elmosolyodott és visszahúzott magához.
-Majd holnap elintézzük.-puszilta meg a fejem.
-De lenne valami, amit ma elintézhetnék...El kéne hoznom a házból a cuccaimat.Vagy legalábbis néhány fontosabbat, meg a fegyvereimet...
-Jól van, akkor menjünk!
Egy fél óra alatt összekaptuk magunkat és átsétáltunk a házba. Nem néztem körbe, egyenesen a szobámba mentem, Josh pedig utána egy dobozzal és két táskával. Minden olyannak tűnt mint ahogy még én hagytam izz, egyet kivéve, egy levél volt az ágyamon a nevemmel...
-Mi az?
-Nem tudom, de nem is érdekel!-dobtam vissza az ágyra és elkezdtem összeszedni a holmikat, amiket mindenképpen elakartam vinni.Nem féltem, hogy megjelennének a srácok, bár örültem volna, ha legalább ennyi jelét mutatnák annak, hogy valaha tényleg barátok voltunk. Szép csendben elmentünk és a hátralevő részét a a napnak Jacksonnal töltöttük, aki talán jobban élvezte,hogy Josh itt van, mint bárki más.
Másnap reggel egyből az igazgatóiba mentem, hogy elintézhessem, hogy mihamarabb levizsgázhassak. Mire végeztem, sietnem kellett, hogy oda érjek tesire.
-Hé Lizzy!-kapott el még az öltöző előtt Zacky.
-Nem érek rá bocsi!-löktem félre és berohantam átöltözni, már egy lány sem volt bent, viszont mire kiértem a pályára leesett az állam.
-A mai órán egy kis önvédelmi oktatásban lesz részük, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal alakítsanak párokat, ne keljen az őrnagynak választania párokat.-ordította a tanár, de persze nekem nem lett párom.
-Magának hol a párja?-kérdezte az őrnagy.
-Nincs rá szükségem, meg tudom védeni magam!
-Igazán? Miért kinek hiszi magát?
-Senkinek nem hiszem magam, de tudom, hogy mire vagyok képes!-morogtam, mire csak nevetni kezdett.
-Én leszek a párja!-sétált hozzánk Matt.
-Nem engedhetem, nem egy súlycsoport!
-Jobb is, levernélek, és te is tudod!-mordultam Mattre.
-Ugyan már, úgy sem lány támadná meg ha megakarják erőszakolni-nézett Matt az őrnagyra aki, gúnyos pillantásokkal rám nézve bólintott.
-Nem akarlak bántani.
-Akkor ne tedd!Lizzy beszéljünk, Briannel tisztáztuk ezt az egészet, elnyugodott, csak nem mer veled beszélni.-nézett Brian felé, aki messziről nézett minket.
-Nem érdekel, mind magamra hagytatok! Tudom hogy hülye húzás volt lefeküdnöm veled, de nem bánom, és csöppet sem gondoltam hogy egy barátom mondja hogy gusztustalan ribanc vagyok. -időközben el kellett kezdenünk a "verekedést". Matt kapott néhány fájdalmas ütést, és ki is rúgtam a lábát, így a földre került.
-Befejeztem Matt! Örülök, hogy ti még barátok vagytok, de úgy érzem nélkülem jobb nektek.
-Kérlek legalább csak gyere oda, hallgasd meg mit mondanak a többiek.-vágott könyörgő fejet, így végül bele mentem. Együtt sétáltunk oda Jimmyhez, Brianhez és Zackyhez.
-Szia Liz!-köszöntek, Jimmy és Zacky mosolyogva, Brian durcás képet vágva mint egy kisóvodás.
-Hello!
-Beülünk valahova suli után? Jó lenne beszélni, és...-kezdett bele Brian, de végig csak a földet bámulta. Nem bírt rám nézni.
-Nem érek rá!-vágtam rá mire Matt oldalba bökött.-Sajnálom!
-Csak egy óra!-kérte Brian és először végre rám nézett.
-Nem megy! Tanulnom kell, előbb vizsgázom, hogy elmehessek!-mondtam mire mind a négyen ledermedtek.
-Hova mész?-kérdezte Jimmy aggódva.
-Elköltözöm egy időre.-mondtam, még ha ez nem is volt igaz, gondoltam kicsit túlzok, hogy lássam mennyit jelentettem nekik.-Nem akarok itt maradni, így Joshsal elmegyek. 2 hét múlva vizsgázom, érettségizem.
-Ne menj el, mi lesz velünk? És a ház?-kérdezgetett Brian.
-EGy hónapig megvoltatok nélkülem, gondolom menni fog tovább is. A házból meg ami kellett elhoztam, a többit majd később elviszem. A tiétek.Most mennem kell!-mondtam és egyszerűen elsétáltam éreztem, hogy csordultig teltek a szemeim könnyekkel. De ott hagytam őket.
Ezzel a résszel szeretném lezárni az első szakaszt, vagy évadot, kinek hogy tetszik :) De nem sokára jön a következő és remélem továbbra is olvasni, kommentelni fogtok, mert ez nekünk sokat jelent :)
2014. május 16., péntek
Life is just a game 49.
Skye:
December 11. Ma van Zacky szülinapja így Aleckkel tortát készítettünk neki, míg a többiek az esti bulit szervezik, illetve, amíg Jimmy Zackyt foglalja le.
-Anyu ezt már megehetem?-kérdezte Aleck miközben az ujjaival már így is a csokikrémet húzogatta ki a tálból.
-Mivel már nyakig benne vagy, igen!-nevettem el magam. Sokkal jobban vagyok mióta haza jöttem kórházból, viszont mindenki nagyon furán viselkedik.
-Na kicsit kidíszítjük a tortát, jó? Ezeket szórd rá!-adtam Aleck kezébe a dekor cukrokat. Ahogy kész lettünk elkezdtem mindent elmosni, a tortát biztos helyre elzárni a hűtőbe. Heidi volt az első, aki megérkezett hozzánk, de még mindig Brian nélkül.
-Sziasztok!-ült le hozzánk a konyhába és csatlakozott a csoki krém evésben Aleckhez.
-Brian?
-Ne is kérdezd! Nem tudom mit tehetnék.
-Mármint hogy haza menjen, vagy hogy ne használjon ki?
-Mindkettő. Érzelmileg zsarol most már nem először, és tudom, hogy ma este is bepróbálkozik. És mit mondjak ha azt kérdezi szeretem-e? Persze hogy igen!
-Pontosan ezt, szereted, de nem hagyod, hogy tönkre tegyen mindkettőtöket! Gusztustalan amit most veled művel. Minden közös összejövetelnél félrevon és...-itt kicsit megakadtam mert Aleck érdeklődő tekintettel meredt rám.-Tudod,- bólintottam Heidire, hogy vegye az adást Aleck nélkül- aztán se szó se beszéd ott hagy. Muszáj tenned ellene!
-És mi van ha megcsal? Ha én nem akkor más...
-Ha Ő szeret téged akkor nem! Na gyere segíts felöltözni, nem könnyű a pocakhoz ruhát találni.-simogattam meg a hasamat, ami egyre csak nagyobb lett.
-Tudod, mit? Újra szőke leszek, nem érdekel Michelle, én ÉN vagyok!-trappolt utánam Heidi végre kellő magabiztossággal, így kerestünk nekem ruhát aztán hárman Aleckkel elmentünk fodrászhoz.
Brian:
Vacsira mentünk mind Skyehoz, ő főzött és sütött, így Zacky nem sejti, hogy megyünk tovább mert egy hatalmas buli vár rá. Mikor megérkeztem Heidi nyitott nekem ajtót, de nem köszönt, már nem is próbálkozott. Rideg szemekkel nézett rám, megvárta míg bejövök, becsapta mögöttem az ajtót és ott hagyott. Furcsa....
-Sziasztok, én lettem az utolsó?-néztem a nappaliban üldögélő bandámat és a lányokat.
-Jah, de ezt már megszokhattuk tőled!-veregetett hátba Jimmy.
-Na jó menjünk enni, mert mi mindjárt éhen halunk....-jött mosolyogva Skye miközben így is majszolt valamit. Gyönyörű volt, attól hogy terhes kivirult, tényleg gyönyörű lett. Kár, hogy Heidi nem képes erre, ő nem akar gyereket, vagy lehet csak tőlem nem. Leültünk az asztalhoz, Heidi mellém ült, de egy szót sem szólt, és ezzel kezdett lassacskán megőrjíteni. A salátákat, a krumplit mindent úgy adott át rajtam keresztül, hogy érezzem az illatát... tudja mennyire imádom és direkt idegesít. Hátradőltem amennyire csak tudtam, hogy távolabb kerüljek tőle de így megláttam hogy a ruhájának nincs háta, nincs rajta melltartó. Pár pillanat kellett csak és azt hittem megőrülök komolyan.
-Most ezt fogod csinálni? Direkt heccelsz és közben hozzám se szólsz?
-Nem tudom miről beszélsz!
-Heidi ne nézz hülyének!
-Te meg ne nézz kurvának!-mordult rám és elfordult tőlem. Már értem, dühös rám és most így büntet. Hát legyen!
Zacky:
-Skye isteni volt minden, nagyon köszönöm! -húztam magamhoz és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Amit ő jó hosszú öleléssel viszonzott.
-Szeretlek Zacky! Boldog szülinapot!-motyogta mire elmosolyodtam.-De van még egy ajándékod!
-Tényleg?
-Igen, gyere velem!-húzott a szobája felé, ahogy bementünk felkapcsolta a lámpát és az ágyán egy gitár volt a régi és új közös képeinkkel.-Mindig téged éreztelek magamhoz a legközelebb, te vagy a legjobb barátom.-mondta könnyes szemekkel.-Na jó te és Jimmy, de csak mert tudom, hogy úgyis megkérdezi. De a lényeg, hogy nagyon szeretlek és köszönök mindent amit értem,.... értünk tettél.
Kicsit még megölelgettük egymást majd visszamentünk a többiekhez.
-Na mehetünk bulizni?-kérdezte vigyorogva Jimmy és átkarolt.
-Mehetünk! Skye te is jössz?
-Jön, de csak almalevet iszik!-simogatta a hasát Matt, de mindketten rám mosolyogtak. Fura volt, nem rég még úgy indult, hogy az "én gyerekem" lesz....
Brian:
Heidi végig táncolta az estét Zackyvel, Jimmyvel, Benjivel, Joellel, mindenkivel akivel csak tehette, engem meg semmibe vett. Lehúztam a whiskymet és elindultam felé.
-Gyere velem!
-Nem megyek!-rázta meg a fejét.
-Gyere!-kaptam el a karját és kirángattam a bár elé. Dühösen nézett rám mikor elengedtem. Megakartam csókolni de ellökött magától.
-Mi bajod van? Nem szeretsz? Egész nap direkt azon vagy, hogy megőrjíts.
-Nem Brian, tévedsz! Jól akartam csak érezni magam újra a bőrőmben. Mert tudod elég szar érzés, hogy a férjed 3 hete haza se jön, de ha meglát, megzsarol, hogy dughasson egyet és ugyanúgy egyedül hagy.-láttam a fájdalmat a szemeiben és összeszorult a gyomrom.
-Az sem a legjobb, ha a feleséged, semmibe veszi, hogy gyászolsz, hogy te mit szeretnél.
-Hogy mekkora egy pöcs vagy! Én nem vettelek semmibe és az érzéseidet sem, mit gondolsz miért eszed minden kibaszott nap a kedvenc fagyidat, sütidet és iszod a kedvenc sörödet? MERT ÉN VISZEM ÁT SUZYHOZ MIELŐTT FELKELSZ!-ordított a képembe és ez lesokkolt.-De te csak kihasználsz, téged én nem érdekellek! Gyereket akartál ennyire kellettem, most meg csak szexre.
-Heidi a férjed vagyok, tudtad hogy ez ezzel jár.
-Mi van? Te azt hiszed a szexszel van bajom? Azzal van bajom hogy csak emiatt veszel észre, mióta nem jössz haza. Szeretlek és ezt tudod, haza várlak, szerettem a papádat és még apukád, Suzy, Florence is képes velem beszélni, találkozni, hagyják hogy segítsek, csak te nem! De tudod mit? Akkor nesze!-sírásban tört ki és hozzám vágta a gyűrűnket.-Elköltözöm, haza mehetsz! -köpni nyelni nem tudtam én nem ezt akartam. De mire kezdtem észhez térni Heidi már sehol sem volt. Visszasiettem a bárba hátha bement.
-Nem láttad Heidit?-kérdeztem Skyet,
-Brian mit tettél?-kérdezte idegesen és körbe nézett.
-Mi az?-jött aztán Matt is, Skye súgott neki valamit, aztán se szó se beszéd otthagytak.
December 11. Ma van Zacky szülinapja így Aleckkel tortát készítettünk neki, míg a többiek az esti bulit szervezik, illetve, amíg Jimmy Zackyt foglalja le.
-Anyu ezt már megehetem?-kérdezte Aleck miközben az ujjaival már így is a csokikrémet húzogatta ki a tálból.
-Mivel már nyakig benne vagy, igen!-nevettem el magam. Sokkal jobban vagyok mióta haza jöttem kórházból, viszont mindenki nagyon furán viselkedik.
-Na kicsit kidíszítjük a tortát, jó? Ezeket szórd rá!-adtam Aleck kezébe a dekor cukrokat. Ahogy kész lettünk elkezdtem mindent elmosni, a tortát biztos helyre elzárni a hűtőbe. Heidi volt az első, aki megérkezett hozzánk, de még mindig Brian nélkül.
-Sziasztok!-ült le hozzánk a konyhába és csatlakozott a csoki krém evésben Aleckhez.
-Brian?
-Ne is kérdezd! Nem tudom mit tehetnék.
-Mármint hogy haza menjen, vagy hogy ne használjon ki?
-Mindkettő. Érzelmileg zsarol most már nem először, és tudom, hogy ma este is bepróbálkozik. És mit mondjak ha azt kérdezi szeretem-e? Persze hogy igen!
-Pontosan ezt, szereted, de nem hagyod, hogy tönkre tegyen mindkettőtöket! Gusztustalan amit most veled művel. Minden közös összejövetelnél félrevon és...-itt kicsit megakadtam mert Aleck érdeklődő tekintettel meredt rám.-Tudod,- bólintottam Heidire, hogy vegye az adást Aleck nélkül- aztán se szó se beszéd ott hagy. Muszáj tenned ellene!
-És mi van ha megcsal? Ha én nem akkor más...
-Ha Ő szeret téged akkor nem! Na gyere segíts felöltözni, nem könnyű a pocakhoz ruhát találni.-simogattam meg a hasamat, ami egyre csak nagyobb lett.
-Tudod, mit? Újra szőke leszek, nem érdekel Michelle, én ÉN vagyok!-trappolt utánam Heidi végre kellő magabiztossággal, így kerestünk nekem ruhát aztán hárman Aleckkel elmentünk fodrászhoz.
Brian:
Vacsira mentünk mind Skyehoz, ő főzött és sütött, így Zacky nem sejti, hogy megyünk tovább mert egy hatalmas buli vár rá. Mikor megérkeztem Heidi nyitott nekem ajtót, de nem köszönt, már nem is próbálkozott. Rideg szemekkel nézett rám, megvárta míg bejövök, becsapta mögöttem az ajtót és ott hagyott. Furcsa....
-Sziasztok, én lettem az utolsó?-néztem a nappaliban üldögélő bandámat és a lányokat.
-Jah, de ezt már megszokhattuk tőled!-veregetett hátba Jimmy.
-Na jó menjünk enni, mert mi mindjárt éhen halunk....-jött mosolyogva Skye miközben így is majszolt valamit. Gyönyörű volt, attól hogy terhes kivirult, tényleg gyönyörű lett. Kár, hogy Heidi nem képes erre, ő nem akar gyereket, vagy lehet csak tőlem nem. Leültünk az asztalhoz, Heidi mellém ült, de egy szót sem szólt, és ezzel kezdett lassacskán megőrjíteni. A salátákat, a krumplit mindent úgy adott át rajtam keresztül, hogy érezzem az illatát... tudja mennyire imádom és direkt idegesít. Hátradőltem amennyire csak tudtam, hogy távolabb kerüljek tőle de így megláttam hogy a ruhájának nincs háta, nincs rajta melltartó. Pár pillanat kellett csak és azt hittem megőrülök komolyan.
-Most ezt fogod csinálni? Direkt heccelsz és közben hozzám se szólsz?
-Nem tudom miről beszélsz!
-Heidi ne nézz hülyének!
-Te meg ne nézz kurvának!-mordult rám és elfordult tőlem. Már értem, dühös rám és most így büntet. Hát legyen!
Zacky:
-Skye isteni volt minden, nagyon köszönöm! -húztam magamhoz és egy nagy puszit nyomtam az arcára. Amit ő jó hosszú öleléssel viszonzott.
-Szeretlek Zacky! Boldog szülinapot!-motyogta mire elmosolyodtam.-De van még egy ajándékod!
-Tényleg?
-Igen, gyere velem!-húzott a szobája felé, ahogy bementünk felkapcsolta a lámpát és az ágyán egy gitár volt a régi és új közös képeinkkel.-Mindig téged éreztelek magamhoz a legközelebb, te vagy a legjobb barátom.-mondta könnyes szemekkel.-Na jó te és Jimmy, de csak mert tudom, hogy úgyis megkérdezi. De a lényeg, hogy nagyon szeretlek és köszönök mindent amit értem,.... értünk tettél.
Kicsit még megölelgettük egymást majd visszamentünk a többiekhez.
-Na mehetünk bulizni?-kérdezte vigyorogva Jimmy és átkarolt.
-Mehetünk! Skye te is jössz?
-Jön, de csak almalevet iszik!-simogatta a hasát Matt, de mindketten rám mosolyogtak. Fura volt, nem rég még úgy indult, hogy az "én gyerekem" lesz....
Brian:
Heidi végig táncolta az estét Zackyvel, Jimmyvel, Benjivel, Joellel, mindenkivel akivel csak tehette, engem meg semmibe vett. Lehúztam a whiskymet és elindultam felé.
-Gyere velem!
-Nem megyek!-rázta meg a fejét.
-Gyere!-kaptam el a karját és kirángattam a bár elé. Dühösen nézett rám mikor elengedtem. Megakartam csókolni de ellökött magától.
-Mi bajod van? Nem szeretsz? Egész nap direkt azon vagy, hogy megőrjíts.
-Nem Brian, tévedsz! Jól akartam csak érezni magam újra a bőrőmben. Mert tudod elég szar érzés, hogy a férjed 3 hete haza se jön, de ha meglát, megzsarol, hogy dughasson egyet és ugyanúgy egyedül hagy.-láttam a fájdalmat a szemeiben és összeszorult a gyomrom.
-Az sem a legjobb, ha a feleséged, semmibe veszi, hogy gyászolsz, hogy te mit szeretnél.
-Hogy mekkora egy pöcs vagy! Én nem vettelek semmibe és az érzéseidet sem, mit gondolsz miért eszed minden kibaszott nap a kedvenc fagyidat, sütidet és iszod a kedvenc sörödet? MERT ÉN VISZEM ÁT SUZYHOZ MIELŐTT FELKELSZ!-ordított a képembe és ez lesokkolt.-De te csak kihasználsz, téged én nem érdekellek! Gyereket akartál ennyire kellettem, most meg csak szexre.
-Heidi a férjed vagyok, tudtad hogy ez ezzel jár.
-Mi van? Te azt hiszed a szexszel van bajom? Azzal van bajom hogy csak emiatt veszel észre, mióta nem jössz haza. Szeretlek és ezt tudod, haza várlak, szerettem a papádat és még apukád, Suzy, Florence is képes velem beszélni, találkozni, hagyják hogy segítsek, csak te nem! De tudod mit? Akkor nesze!-sírásban tört ki és hozzám vágta a gyűrűnket.-Elköltözöm, haza mehetsz! -köpni nyelni nem tudtam én nem ezt akartam. De mire kezdtem észhez térni Heidi már sehol sem volt. Visszasiettem a bárba hátha bement.
-Nem láttad Heidit?-kérdeztem Skyet,
-Brian mit tettél?-kérdezte idegesen és körbe nézett.
-Mi az?-jött aztán Matt is, Skye súgott neki valamit, aztán se szó se beszéd otthagytak.
2014. május 15., csütörtök
Nobody's perfect 25.
Íme a folytatások, remélem tetszeni fog, és még a kihagyás ellenére sem feledkeztetek meg rólunk és van még aki olvasson! :) Mostantól rendszeresen jelentkezünk majd!
Ott álltak körülöttem és nem tudtam kihez menjek, mit mondjak.
-Liz mi folyik itt?-kérdezte Josh nyugodtan.
-Oh, Liz meséld csak el mi folyik itt!
-Brian ne, kérlek!-néztem rá könyörögve, és amilyen halkan csak tehettem kérleltem.
-Liz?!-szólt Josh már sokkal erélyesebben.
-Meséld el hogy telt az este Lizzy.
-Brian kussolj!-mordult fel Matt a hátam mögött. De én csak pánikolni kezdtem, aztán remegni. Megfordultam és Mattre néztem. Láttam a szemében, hogy dühös, de hogy rászólt Brianre mégis nekem akart segíteni.
-Josh én...
-Mit?-szólt közbe Brian megint, mire Josh ráordított.
-KITAKARODNÁL MÁR INENN?!-Brian csendben kiment a házból jól becsapva maga után az ajtót.A szemei ahogy rám nézett majd Mattre csak úgy szórták a szikrákat.
-Josh én nagyon nagyon sajnálom...
-Matt ugye?!-szűrte a fogai között és megfagyott a levegő. Dühösen fordult Matt felé.-Tűnj most el innen!
-Josh...-amíg Matt felment az emeletre rám se nézett. Utána viszont.
-Liz miért teszed ezt velem? Tudtad nagyon jól hogy Matt és én...
-Én nagyon sajnálom, ez az egész apámékkal és én...
-Ugyan már, mindig volt köztetek valami, ne hazudj már a képembe.-kezdte felemelni a hangját mire Matt újra lejött.
-Nézd Josh Liz igazat mond, nem hazudik, nem volt köztünk semmi, amíg te nem voltál igen lefeküdtünk azóta nem, tegnapig..olyan rideg hangon beszélt végig hogy kirázott a hideg.-Nem jelentett semmit, tudod vannak igényeink, tegnap egyedül érezte magát én meg itt voltam és ezt kihasználtam. Fasz vagyok, ez van. Üss meg és tudjuk le most!-olyan nyugodt volt végig semmi érzelem se az arcén se a hangján. A mondandója végén rám nézett, nekem megcsak könnyek gyűltek a szemembe, tényleg ennyi voltam Mattnek? Csak ennyi? Josh nem ütötte meg, rám nézett Matt pedig csak elsétált. Szótlanul álltam nem értettem már semmit, Brian undorodik tőlem és direkt rosszat akart nekem, Mattnek csak szexpartner voltam... és Josh... Josh csak leült és bámult maga elé, újra és újra rám nézett de nem szólt...
-Josh mondj valamit!
-Mit? Mit akarsz hallani? Ez kell neked? Én nem vagyok jó?!
-Josh én csak... nálad jobbat nem is akarhatnék, te érted hogy mit jelent úgy élni ahogy engem neveltek... Te.. .én, nem rég nem is gondoltam volna hogy mi... hogy lehetne olyan pasim mint te...
-Liz fejezd be!
-Josh kérlek!
-Szereted őt?
-Mattet?-bólintott.-Nem, mármint mint barátot igen, de...
-Engem?-lesokkoltam, nem tudom hogy szeretem-e, hazudnom kéne?
-Josh én nem tudom... mi...
-Remek! -felállt és felém sétált. Megfeszült az álla és olyan közel hajolt hozzám, hogy szinte már éreztem a bőrét.-Hotelbe megyek, nem maradok itt!-morogta és kisétált a házból én meg azon kaptam magam, hogy futottam utána.
-VÁÁÁÁRJ!-kiáltottam mire megállt. megláttam, hogy a srácok mind ott vannak körülöttünk.-Ne menj el! Én nem,... nem tudom hogy szeretlek-e, nem tudom, hogy te szeretsz-e, de kérlek maradj! Kellesz nekem!-mondtam és egészen beleremegtem az egészbe, féltem hogy nemet mond.De semmit sem mondott, közelebb mentem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Nem fogta meg, csak mélyen nézett a szemembe.Már a sírás kerülgetett, és szívem szerint csak ordítani akartam volna, de akkor... megcsókolt.
-Soha többet....soha többet ne csináld ezt velem....-suttogta a csókok között, én meg csa ráztam a fejem miközben a nyaka köré fonva a kezeimet csimpaszkodtam.
Délután a suliban megvártam a srácokat, úgyéreztem talán már tudnék velük beszélni, de Brian semmibe nézett.
-Beszélhetünk?
-Miről Liz?-mordult fel.-Adtad itt a jó kislányt, hogy te baráttal nem kavarsz, velünk soha,... Azt hittem legjobb barátok vagyunk de a képembe, a szemembe hazudtál.
-Mert nem akartalak bántani... de tényleg a legjobb barátom vagy!
-De te nekem nem! Ribanc vagy a szememben érted ezt?-indult felém meg akkora hévvel hogy egy percig elhittem, hogy megütne, de Matt ott termett.
-Brian, nyugi haver!-lökte arrébb.
-Mi van? Te hogy bírsz ránézni, kihasznált végig! Mindannyiunknak hazudott...-folytatta de Matt távoltartotta tőlem, aztán ahogy végzett Zacky és Jimmy ők is csatlakoztak. Jimmy arrébb vitte Briant, Zacky meg velünk maradt.
-Én nem így akartam ezt én...
-Liz nem kell magyarázkodnod! Egy ideig azt hittem lehet köztünk több, de nem... köztünk csak így működött a dolog... hozzád Josh való!
-Én nem akarom, hogy ne legyünk barátok.
-Nyugi Liz, kell egy kis idő Briannek míg megnyugszik és Mattnek... de...-ölelt meg Zacky.
-De mi? Addig nem szóltok hozzám?-kérdeztem meghökkenve, de nem gondoltam komolyan, viszont ők igen. Nem szóltak semmit.
-Zacky, Matt, ez most komoly?
-Akárhogyis, de tényleg hazudtál! Lizzy értsd meg, Briannek végig bejöttél, azért húzta az agyad, Mattet kihasználtad, ők legjobb barátok évek óta, amíg egymás között ezt nem rendezik, te csak rontanál a helyzeten.-magyarázott Zacky miközben távolodtak el tőlem, míg ott nem hagytak tök egyedül. Elszúrtam az egészet és mindent elvesztettem, apám itt hagyott, a srácok is, Josh maradt csak velem és... mit tegyek?
Cikáztak a gondolatok a fejemben haza felé, ha a fiúknak ilyen könnyű leszarni a fejemet akkor nekem is az lesz, nem fognak érdekelni. Végülis az előtt is megvoltam nélkülük, akkor most miért lenne nehezebb? Úgy látszik nekik is jobb volt nélkülem...
Ott álltak körülöttem és nem tudtam kihez menjek, mit mondjak.
-Liz mi folyik itt?-kérdezte Josh nyugodtan.
-Oh, Liz meséld csak el mi folyik itt!
-Brian ne, kérlek!-néztem rá könyörögve, és amilyen halkan csak tehettem kérleltem.
-Liz?!-szólt Josh már sokkal erélyesebben.
-Meséld el hogy telt az este Lizzy.
-Brian kussolj!-mordult fel Matt a hátam mögött. De én csak pánikolni kezdtem, aztán remegni. Megfordultam és Mattre néztem. Láttam a szemében, hogy dühös, de hogy rászólt Brianre mégis nekem akart segíteni.
-Josh én...
-Mit?-szólt közbe Brian megint, mire Josh ráordított.
-KITAKARODNÁL MÁR INENN?!-Brian csendben kiment a házból jól becsapva maga után az ajtót.A szemei ahogy rám nézett majd Mattre csak úgy szórták a szikrákat.
-Josh én nagyon nagyon sajnálom...
-Matt ugye?!-szűrte a fogai között és megfagyott a levegő. Dühösen fordult Matt felé.-Tűnj most el innen!
-Josh...-amíg Matt felment az emeletre rám se nézett. Utána viszont.
-Liz miért teszed ezt velem? Tudtad nagyon jól hogy Matt és én...
-Én nagyon sajnálom, ez az egész apámékkal és én...
-Ugyan már, mindig volt köztetek valami, ne hazudj már a képembe.-kezdte felemelni a hangját mire Matt újra lejött.
-Nézd Josh Liz igazat mond, nem hazudik, nem volt köztünk semmi, amíg te nem voltál igen lefeküdtünk azóta nem, tegnapig..olyan rideg hangon beszélt végig hogy kirázott a hideg.-Nem jelentett semmit, tudod vannak igényeink, tegnap egyedül érezte magát én meg itt voltam és ezt kihasználtam. Fasz vagyok, ez van. Üss meg és tudjuk le most!-olyan nyugodt volt végig semmi érzelem se az arcén se a hangján. A mondandója végén rám nézett, nekem megcsak könnyek gyűltek a szemembe, tényleg ennyi voltam Mattnek? Csak ennyi? Josh nem ütötte meg, rám nézett Matt pedig csak elsétált. Szótlanul álltam nem értettem már semmit, Brian undorodik tőlem és direkt rosszat akart nekem, Mattnek csak szexpartner voltam... és Josh... Josh csak leült és bámult maga elé, újra és újra rám nézett de nem szólt...
-Mit? Mit akarsz hallani? Ez kell neked? Én nem vagyok jó?!
-Josh én csak... nálad jobbat nem is akarhatnék, te érted hogy mit jelent úgy élni ahogy engem neveltek... Te.. .én, nem rég nem is gondoltam volna hogy mi... hogy lehetne olyan pasim mint te...
-Liz fejezd be!
-Josh kérlek!
-Szereted őt?
-Mattet?-bólintott.-Nem, mármint mint barátot igen, de...
-Engem?-lesokkoltam, nem tudom hogy szeretem-e, hazudnom kéne?
-Josh én nem tudom... mi...
-Remek! -felállt és felém sétált. Megfeszült az álla és olyan közel hajolt hozzám, hogy szinte már éreztem a bőrét.-Hotelbe megyek, nem maradok itt!-morogta és kisétált a házból én meg azon kaptam magam, hogy futottam utána.
-VÁÁÁÁRJ!-kiáltottam mire megállt. megláttam, hogy a srácok mind ott vannak körülöttünk.-Ne menj el! Én nem,... nem tudom hogy szeretlek-e, nem tudom, hogy te szeretsz-e, de kérlek maradj! Kellesz nekem!-mondtam és egészen beleremegtem az egészbe, féltem hogy nemet mond.De semmit sem mondott, közelebb mentem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Nem fogta meg, csak mélyen nézett a szemembe.Már a sírás kerülgetett, és szívem szerint csak ordítani akartam volna, de akkor... megcsókolt.
-Soha többet....soha többet ne csináld ezt velem....-suttogta a csókok között, én meg csa ráztam a fejem miközben a nyaka köré fonva a kezeimet csimpaszkodtam.
Délután a suliban megvártam a srácokat, úgyéreztem talán már tudnék velük beszélni, de Brian semmibe nézett.
-Beszélhetünk?
-Miről Liz?-mordult fel.-Adtad itt a jó kislányt, hogy te baráttal nem kavarsz, velünk soha,... Azt hittem legjobb barátok vagyunk de a képembe, a szemembe hazudtál.
-Mert nem akartalak bántani... de tényleg a legjobb barátom vagy!
-De te nekem nem! Ribanc vagy a szememben érted ezt?-indult felém meg akkora hévvel hogy egy percig elhittem, hogy megütne, de Matt ott termett.
-Brian, nyugi haver!-lökte arrébb.
-Mi van? Te hogy bírsz ránézni, kihasznált végig! Mindannyiunknak hazudott...-folytatta de Matt távoltartotta tőlem, aztán ahogy végzett Zacky és Jimmy ők is csatlakoztak. Jimmy arrébb vitte Briant, Zacky meg velünk maradt.
-Én nem így akartam ezt én...
-Liz nem kell magyarázkodnod! Egy ideig azt hittem lehet köztünk több, de nem... köztünk csak így működött a dolog... hozzád Josh való!
-Én nem akarom, hogy ne legyünk barátok.
-Nyugi Liz, kell egy kis idő Briannek míg megnyugszik és Mattnek... de...-ölelt meg Zacky.
-De mi? Addig nem szóltok hozzám?-kérdeztem meghökkenve, de nem gondoltam komolyan, viszont ők igen. Nem szóltak semmit.
-Zacky, Matt, ez most komoly?
-Akárhogyis, de tényleg hazudtál! Lizzy értsd meg, Briannek végig bejöttél, azért húzta az agyad, Mattet kihasználtad, ők legjobb barátok évek óta, amíg egymás között ezt nem rendezik, te csak rontanál a helyzeten.-magyarázott Zacky miközben távolodtak el tőlem, míg ott nem hagytak tök egyedül. Elszúrtam az egészet és mindent elvesztettem, apám itt hagyott, a srácok is, Josh maradt csak velem és... mit tegyek?
Cikáztak a gondolatok a fejemben haza felé, ha a fiúknak ilyen könnyű leszarni a fejemet akkor nekem is az lesz, nem fognak érdekelni. Végülis az előtt is megvoltam nélkülük, akkor most miért lenne nehezebb? Úgy látszik nekik is jobb volt nélkülem...
Life is just a game 48.
Sziasztok, elnézést a kimaradásért, de közbe jött egy váratlan utazás :) de itt vagyunk és hozzuk a részeket, reméljük már vártátok és tetszeni is fog a folytatás.
Skye:
Már 2 hete voltam a kórházban mire megengedték hogy haza mehessek, de így is veszélyeztetett terhes lettem. December 5. és én már csak Mattet várom, hogy haza vigyen.Őszintén szólva nem tudom hogy mik történhettek odakint, de mindenki járt bent nálam, Syn, a családja, Suzy és Brian, a fiúk, még Walker is minden nap bejött. Már épp az ágyamat kezdtem beágyazni mikor két izmos, tetovált kar fonódott körém és tapadt a gömbölyű hasamra.
-Mehetünk?-kérdezte Matt mire már a kezébe nyomtam a táskámat és szembefordultam vele.
-Csak rád vártunk.-adtam neki egy puszit az arcára.
-Jól vagy?
-Igen, de nagyon szeretnék már a saját ágyamban aludni.-sóhajtottam fel mire nevetni kezdett.
-Akkoris ha mostanáig én aludtam benne?nézett rám, és olyan érzésem támadt, mintha Matt flörtölni akarna velem.
-Talán félnem kéne, hogy még mindig az ágyamban maradsz?
-Ha nem rúgdalsz ki belőle maradnék. Jimmy Heidi szpbájában van, a kanapé nekem kicsi, de szeretnék segíteni és Veletek és Aleckkel lenni.
-Fura lenne egy ágyban aludnunk, mert nincs köztünk semmi. Igen van 2 gyerekünk de én nem szeretnék most többet.-léptünk ki a kórházból és ahogy ezt kimondtam megálltam, hogy lássam, hogy reagál. Szembe fordult velem.
-Én várok, amíg úgy nem érzed, hogy...
-Matt, szeretnék csak a gyerekekre koncentrálni, egy ideig még biztos nem lesz köztünk semmi.-mondtam és majd összeszorult a szívem, láttam rajta, hogy nem erre számított, de amíg meg nem születik a kislányunk nem szeretném kitenni ennek. Ha esetleg megint csalódnom kéne Mattben és baja legyen, vagy koraszülött legyen. Haza felé síri csöndben ültünk a kocsiban, elég kínos volt, nem tudtunk ezek után mit mondani.
Heidi:
-Na jó Matt írt, hogy mindjárt ideérnek, szóval mindenki jöjjön be a nappaliba.-kiáltottam el magam, mire mindenki Matt családja, Brian családja a srácok, a mi bandánk, Walker vártuk haza Skyet. Két hete mér hogy Brian papája meghalt azóta sem költözött haza és nem igazán hajlandó velem beszélni, de nem hibáztatom, tudom, hogy mennyire közel álltak egymáshoz és Suzyval folyton beszélek így még ha őt nem is érdekli velem mi van én tudom hogy vele mi van. Most is itt ül velem szemben és meredten bámul, miközben már a 3. sörét issza....
-Megjöttünk!-nyitott be Matt és jött szorosan utána Skye, egybő odasiettem és megszorongattam szorosan magam mellett persze Aleckkel.
-Istenhozott itthon tesó!-szorongattam.
-Köszönöm, éhen halok!-vigyorodott el ahogy lenézett a sok kajára a nappali asztalán.
Mindneki végig ölelgette és adott valamicske kis ajándékot a babának és a szülőknek. Én éppen a koszos tányérokat vittem ki, mikor Brian megszorította a kezem és félre húzott.
-Brian mi van?-kérdeztem, de csak meredt rám.
-Szeretsz engem?-kérdezte mire lesokkoltam.
-Persze hogy szeretlek!-mondtam de még mindig szorította a karomat.-Brian ez már fáj!-néztem a kezére ami már vörös volt attól ahogy szorított. De mire felpillanthattam volna magához rántott és hevesen, vadul megcsókolt. Annyira jól esett, hogy majdnem elejtettem a tányérokat. Pár pillanatra abbahagyta és elkezdett a konyha felé tolni, ahogy kiértünk én leraktam a tányérokat és ahogy újra felé fordultam megint hirtelen lekapott és csak csókolt míg neki nem lökött a konyhapultnak. Kezeit végig a hétam lecsúsztatta a fenekemre majd felkapott és felültettet a pultra.
-Várj, várj, majd otthon...-mondtam de nem állt le.-Brian, ne itt, még...
-Szeretsz?-kérdezte megint és komolyan nézett a szemembe. Bólintottam mire feltűrte a szoknyámat a gatyáját meg letolta. Már nem tudtam ellenkezni, tudtam mit akar.
Úgy 5 perccel később csak úgy otthagyott, minden szó nélkül én meg borzasztóan éreztem magam. Lepattantam a pultról és takarítani kezdtem.
Matt:
Megszakad a szívem, ahogy nézem Skye milyen boldog és nekem ebben nincs helyem.Vagy legalábbis nem olyan amilyet szeretnék. Nehéz, tudom hogy szeret, de nem tehetek semmit. Belefogok őrülni ebbe.
-És tudjátok már mi lesz a neve?-kérdezte Suzy, mire Skye rám nézett és tudtam hogy most oda kell mennem hozzá. Ahogy odamentem elmosolyodott és a pocakjára nézett miközben átkarolt.
-Hát eddig úgy látszik, hogy ...-kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem.
-Emily Sanders.-mondta mire mindenki óóó, jaj dejó... milyen szép... de én is lesokkoltam. Sanders? Eddig nem volt szó róla hogy az én nevemet viselje a kicsi, mivel Aleck sem az én nevemet kapta.
-Tényleg?-kérdeztem, mire bólogatott.-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Aleck is már Sanders. Heidi ma intézte el.-suttogta a fülembe.
-Micsoda?
-Te vagy az apjuk, jogod van ehhez.-mondta mosolyogva és ha tehettem volna megcsókoltam volna, de inkább nem tettem, csak még egyszer megköszöntem.
Skye:
Már 2 hete voltam a kórházban mire megengedték hogy haza mehessek, de így is veszélyeztetett terhes lettem. December 5. és én már csak Mattet várom, hogy haza vigyen.Őszintén szólva nem tudom hogy mik történhettek odakint, de mindenki járt bent nálam, Syn, a családja, Suzy és Brian, a fiúk, még Walker is minden nap bejött. Már épp az ágyamat kezdtem beágyazni mikor két izmos, tetovált kar fonódott körém és tapadt a gömbölyű hasamra.
-Mehetünk?-kérdezte Matt mire már a kezébe nyomtam a táskámat és szembefordultam vele.
-Csak rád vártunk.-adtam neki egy puszit az arcára.
-Jól vagy?
-Igen, de nagyon szeretnék már a saját ágyamban aludni.-sóhajtottam fel mire nevetni kezdett.
-Akkoris ha mostanáig én aludtam benne?nézett rám, és olyan érzésem támadt, mintha Matt flörtölni akarna velem.
-Talán félnem kéne, hogy még mindig az ágyamban maradsz?
-Ha nem rúgdalsz ki belőle maradnék. Jimmy Heidi szpbájában van, a kanapé nekem kicsi, de szeretnék segíteni és Veletek és Aleckkel lenni.
-Fura lenne egy ágyban aludnunk, mert nincs köztünk semmi. Igen van 2 gyerekünk de én nem szeretnék most többet.-léptünk ki a kórházból és ahogy ezt kimondtam megálltam, hogy lássam, hogy reagál. Szembe fordult velem.
-Én várok, amíg úgy nem érzed, hogy...
-Matt, szeretnék csak a gyerekekre koncentrálni, egy ideig még biztos nem lesz köztünk semmi.-mondtam és majd összeszorult a szívem, láttam rajta, hogy nem erre számított, de amíg meg nem születik a kislányunk nem szeretném kitenni ennek. Ha esetleg megint csalódnom kéne Mattben és baja legyen, vagy koraszülött legyen. Haza felé síri csöndben ültünk a kocsiban, elég kínos volt, nem tudtunk ezek után mit mondani.
Heidi:
-Na jó Matt írt, hogy mindjárt ideérnek, szóval mindenki jöjjön be a nappaliba.-kiáltottam el magam, mire mindenki Matt családja, Brian családja a srácok, a mi bandánk, Walker vártuk haza Skyet. Két hete mér hogy Brian papája meghalt azóta sem költözött haza és nem igazán hajlandó velem beszélni, de nem hibáztatom, tudom, hogy mennyire közel álltak egymáshoz és Suzyval folyton beszélek így még ha őt nem is érdekli velem mi van én tudom hogy vele mi van. Most is itt ül velem szemben és meredten bámul, miközben már a 3. sörét issza....
-Megjöttünk!-nyitott be Matt és jött szorosan utána Skye, egybő odasiettem és megszorongattam szorosan magam mellett persze Aleckkel.
-Istenhozott itthon tesó!-szorongattam.
-Köszönöm, éhen halok!-vigyorodott el ahogy lenézett a sok kajára a nappali asztalán.
Mindneki végig ölelgette és adott valamicske kis ajándékot a babának és a szülőknek. Én éppen a koszos tányérokat vittem ki, mikor Brian megszorította a kezem és félre húzott.
-Brian mi van?-kérdeztem, de csak meredt rám.
-Szeretsz engem?-kérdezte mire lesokkoltam.
-Persze hogy szeretlek!-mondtam de még mindig szorította a karomat.-Brian ez már fáj!-néztem a kezére ami már vörös volt attól ahogy szorított. De mire felpillanthattam volna magához rántott és hevesen, vadul megcsókolt. Annyira jól esett, hogy majdnem elejtettem a tányérokat. Pár pillanatra abbahagyta és elkezdett a konyha felé tolni, ahogy kiértünk én leraktam a tányérokat és ahogy újra felé fordultam megint hirtelen lekapott és csak csókolt míg neki nem lökött a konyhapultnak. Kezeit végig a hétam lecsúsztatta a fenekemre majd felkapott és felültettet a pultra.
-Várj, várj, majd otthon...-mondtam de nem állt le.-Brian, ne itt, még...
-Szeretsz?-kérdezte megint és komolyan nézett a szemembe. Bólintottam mire feltűrte a szoknyámat a gatyáját meg letolta. Már nem tudtam ellenkezni, tudtam mit akar.
Úgy 5 perccel később csak úgy otthagyott, minden szó nélkül én meg borzasztóan éreztem magam. Lepattantam a pultról és takarítani kezdtem.
Matt:
Megszakad a szívem, ahogy nézem Skye milyen boldog és nekem ebben nincs helyem.Vagy legalábbis nem olyan amilyet szeretnék. Nehéz, tudom hogy szeret, de nem tehetek semmit. Belefogok őrülni ebbe.
-És tudjátok már mi lesz a neve?-kérdezte Suzy, mire Skye rám nézett és tudtam hogy most oda kell mennem hozzá. Ahogy odamentem elmosolyodott és a pocakjára nézett miközben átkarolt.
-Hát eddig úgy látszik, hogy ...-kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem.
-Emily Sanders.-mondta mire mindenki óóó, jaj dejó... milyen szép... de én is lesokkoltam. Sanders? Eddig nem volt szó róla hogy az én nevemet viselje a kicsi, mivel Aleck sem az én nevemet kapta.
-Tényleg?-kérdeztem, mire bólogatott.-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Aleck is már Sanders. Heidi ma intézte el.-suttogta a fülembe.
-Micsoda?
-Te vagy az apjuk, jogod van ehhez.-mondta mosolyogva és ha tehettem volna megcsókoltam volna, de inkább nem tettem, csak még egyszer megköszöntem.
2014. április 24., csütörtök
Nobody's perfect 24.
Reggel még mindig Matt mellkasán ébredtem, ő még szuszogott. Aztán lépkedéseket hallottam, de gondoltam apu az. Lassan kiosontam a szobámból és láttam ahogy 2 sporttáskát visz a hálójukba. Bementem utána.
-Szia kicsim.
-Szia!Mit csinálsz?
-Összepakolom a ruháimat, hogy anyád mihamarabb visszajöhessen.
-De ugye ez nem végleges?-kérdeztem, reménykedve egy pozitív válaszban.
-Ha biztonságban lesztek mellettem visszajövök. De addig is bármikor elérsz.-mondta, majd célozgatva a földön heverő ruhakupacra nézett.
-Rendben van, segítek!-sóhajtottam mosolyogva és leültem a földre pakolni.
-És kicsim mi a helyzet a barátoddal, Mattel?-ezen fennakadtam. Apu tudja hogy Joshsal járok.
-Mi van? Josh a barátom te is tudod.
-Ezt mondod de én tudom, hogy valójában Matt a párod.
-Ő nem a pasim!-artikuláltam apának, hogy megértse, de válaszként a képembe nevetett.Inkább már nem is erőltettem, nyilván nem előnyös ebben a helyzetben hogy mi volt tegnap és hogy velem aludt és... és hogy nem ez az első eset.Mire bepakoltunk motoszkálást hallottam, ezért kinéztem a folyosóra Matt szemét dörzsölve indult lefelé.
-Hééé!-mentem utána.
-Téged kerestelek.
-Apunak segítek pakolni, menj vissza nyugodtan aludni.
-Jó, de akkor ágyba reggelit kérek.-kacsintott és már el is tűnt az ágyamban.
-Ki volt az?-lépett ki apu a már megpakolt táskákkal.
-Matt volt, de ne merj kombinálni. Itt maradt hogy ne legyek egyedül.
-Kislányom, nem úgy ismerlek mint akire vigyázni kell.
-Sajnálom apu, de nem ismersz, gyengébb vagyok mint gondolod és szükségem van rá, hogy valaki velem legyen és ne vesszek el.-apu csak nyomott egy puszit a homlokomra és ott hagyott. Néztem ahogy lemegy az emeletről aztán hallottam ahogy becsukódik mögötte az ajtó. Apu elment. Visszafordultam a szobám ajtaja felé de nem mentem be, inkább lementem a nappaliba leültem a kanapéra és bámultam magam elé.
-Lizzy, hé? Jól vagy?
-Mi?
-Sírsz, minden rendben?-simogatta a hátamat Brian.
-Hogy kerülsz ide?
-Most jöttem, gondoltam mielőtt a többiek ideérnek átugrom, hátha szükséged van rám.
-Többiek?
-Zacky, Jimmy, Matt...
-Matt fent alszik, tegnap átjött.-mondtam reflex szerűen, eszembe se jutott,hogy lebukhatunk.
-Josh...-bökte ki aztán a Mattesre nem is reagálva és nekem is csak percekkel később esett le.
-Micsoda? Josh? Miért?
-Felhívtam, gondoltam örülnél neki, ha itt lenne és..
-MI?! NEM, NEM , NEM!-pattantam fel és bepánikoltam. Elkezdtem levegő után kapkodni.-Mikor ér ide?
-Ebédre, azt hiszem.
-Brian, nem kellett volna! Én nem akartam, és Matt és...
-Mi van Mattel?-nézett értetlenül, aztán eltorzult az arca ahogy az én könyörgő képemre nézett.-Liz ugye nem!?! NEEEEEEEEEEEE
-Brian, én...
-LEFEKÜDTETEK?!Mattel?! Jézusom Liz gusztustalan vagy.
-Mi?-teljesen szíven ütött, és ahogy mondta az arca, a tekintete.
-Mióta? Hogy? Normális vagy?
-Tudom, hogy nem! És nem jelent semmit.-mondtam és hátat fordítottam Briannek, hogy ne lássa bepánikolok, de így megláttam Mattet a lépcsőn. Olyan csalódott volt, és szomorú, hogy könnybe lábadt a szemem.-Matt én, nem úgy érettem.
-Liz, ne hazudozz már! NEM TEHETETTED MEG!-ordított ismét egyet Brian, és akkor nyílt a bejárati ajtó is....Josh,...és jött a páánik ahogy körbe nézett és láttam rajta, hogy egyből feszült lett csupán a látottaktól....
-Szia kicsim.
-Szia!Mit csinálsz?
-Összepakolom a ruháimat, hogy anyád mihamarabb visszajöhessen.
-De ugye ez nem végleges?-kérdeztem, reménykedve egy pozitív válaszban.
-Ha biztonságban lesztek mellettem visszajövök. De addig is bármikor elérsz.-mondta, majd célozgatva a földön heverő ruhakupacra nézett.
-Rendben van, segítek!-sóhajtottam mosolyogva és leültem a földre pakolni.
-És kicsim mi a helyzet a barátoddal, Mattel?-ezen fennakadtam. Apu tudja hogy Joshsal járok.
-Mi van? Josh a barátom te is tudod.
-Ezt mondod de én tudom, hogy valójában Matt a párod.
-Hééé!-mentem utána.
-Téged kerestelek.
-Apunak segítek pakolni, menj vissza nyugodtan aludni.
-Jó, de akkor ágyba reggelit kérek.-kacsintott és már el is tűnt az ágyamban.
-Ki volt az?-lépett ki apu a már megpakolt táskákkal.
-Matt volt, de ne merj kombinálni. Itt maradt hogy ne legyek egyedül.
-Kislányom, nem úgy ismerlek mint akire vigyázni kell.
-Sajnálom apu, de nem ismersz, gyengébb vagyok mint gondolod és szükségem van rá, hogy valaki velem legyen és ne vesszek el.-apu csak nyomott egy puszit a homlokomra és ott hagyott. Néztem ahogy lemegy az emeletről aztán hallottam ahogy becsukódik mögötte az ajtó. Apu elment. Visszafordultam a szobám ajtaja felé de nem mentem be, inkább lementem a nappaliba leültem a kanapéra és bámultam magam elé.
-Lizzy, hé? Jól vagy?
-Mi?
-Sírsz, minden rendben?-simogatta a hátamat Brian.
-Hogy kerülsz ide?
-Most jöttem, gondoltam mielőtt a többiek ideérnek átugrom, hátha szükséged van rám.
-Többiek?
-Zacky, Jimmy, Matt...
-Matt fent alszik, tegnap átjött.-mondtam reflex szerűen, eszembe se jutott,hogy lebukhatunk.
-Josh...-bökte ki aztán a Mattesre nem is reagálva és nekem is csak percekkel később esett le.
-Micsoda? Josh? Miért?
-Felhívtam, gondoltam örülnél neki, ha itt lenne és..
-MI?! NEM, NEM , NEM!-pattantam fel és bepánikoltam. Elkezdtem levegő után kapkodni.-Mikor ér ide?
-Ebédre, azt hiszem.
-Brian, nem kellett volna! Én nem akartam, és Matt és...
-Mi van Mattel?-nézett értetlenül, aztán eltorzult az arca ahogy az én könyörgő képemre nézett.-Liz ugye nem!?! NEEEEEEEEEEEE
-Brian, én...
-LEFEKÜDTETEK?!Mattel?! Jézusom Liz gusztustalan vagy.
-Mi?-teljesen szíven ütött, és ahogy mondta az arca, a tekintete.
-Mióta? Hogy? Normális vagy?
-Tudom, hogy nem! És nem jelent semmit.-mondtam és hátat fordítottam Briannek, hogy ne lássa bepánikolok, de így megláttam Mattet a lépcsőn. Olyan csalódott volt, és szomorú, hogy könnybe lábadt a szemem.-Matt én, nem úgy érettem.
-Liz, ne hazudozz már! NEM TEHETETTED MEG!-ordított ismét egyet Brian, és akkor nyílt a bejárati ajtó is....Josh,...és jött a páánik ahogy körbe nézett és láttam rajta, hogy egyből feszült lett csupán a látottaktól....
2014. április 21., hétfő
Life is just a game 47.3
BOLDOG NYUSZIT MINDENKINEK!!!
Matt:
-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
Csak ez a mondat járt a fejemben.Minimális túlélési esélyek. Itt ülök Skye ágya mellett, várom hogy felébredjen és csak erre tudok gondolni.
-Matt, hé, nézd!-csapott a vállamra Zacky. Ő is végig ott ült és virrasztott velem.-Skye ébredezik.-oda néztem és tényleg nyitogatta a szemeit.Ahogy teljesen magához tért egyből a hasához kapott és könnyes szemekkel nézett ránk.
-Nyugodj meg! Jól van a kislányunk!-tettem a kezemet az ő kezére amivel a hasát simogatta. Láttam rajta hogy megkönnyebbült, aztán felcsillant a szeme.
-Kislány?
-Igen, kislány lesz!-mondtam mire elmosolyodott és csak úgy ragyogott, jó volt ránézni.
-Mi történt?-nézett aztán Zackyre.
-Összeestél Suzy konyhájában, nyöszörögtél, hogy fáj a hasad és behoztuk egyből a kórházba. Megvizsgáltak, de már stabilizáltak. A baj az, hogy a méhlepény elkezdett leválni és...
-Ne folytasd, tudom mit jelent. És mit tehetek? Meddig kell itt maradnom?-kérdezgetett minket de erre már nem tudtunk válaszolni.
-Majd az orvos mindent elmond.-nyugtatta Zacky de látszott rajta hogy fél.
-Kérsz valamit? Nem vagy éhes?-kérdeztem mire kicsit eltűnt az aggodalom az arcáról.
-Nagyon nagyon éhes vagyok!
Heidi:
-Mikor megyünk be anyuhoz?-faggatott Aleck.
-Meg kell várnunk míg felébred, hogy kipihenhesse magát.
-De nekem hiányzik anyu!-mondta és megdörzsölte a szemeit, láttam rajta hogy nyűgös, de hogy ne lenne az? 5 éves aki csak annyit tud, hogy az anyja kórházban van.
-Tudom kicsim, gyere nézünk addig valami mesét.-kaptam az ölembe és bementünk a nappalinkba. Brian nem jött haza, a kórházba se jött be velem.De nem hibáztatom, meghalt a nagyapja aki nagyon közel állt hozzá.
-Anyuhoz és apuhoz akarok menni!
-Aleck megígérem, hogy bemegyünk, de most a kistesód miatt anyunak sokat kell pihennie.
-Miért?
-Hogy olyan szép, és erős gyerkőc legyen, mint te vagy.
-Jól van.-sóhajtott és végre hozzám bújt. Magamhoz vettem a telefont, hátha Brian hívott vagy valaki, de semmi, aztán ahogy leraktam a telefont Matt hívott.
-Szia, Skye felébredt, úgy egy óra múlva bejöhettek.
-Jó rendben, Aleck már nagyon menni akar, Akkor egy óra múlva ott leszünk.-mondtam és azzal le is raktam.
-Na látod öcsi, megnézzük ezt a mesét és utána indulhatunk is anyuékhoz.-teljesen összekucorodott az ölemben és úgy nézte végig a mesét.
Skye:
-Matt ugye nem lesz baj?-kérdeztem.
-Nem lesz! Vígyázunk rátok!-pillantott Zackyre és ő is bólintott.
-Zacky köszönöm, hogy itt vagy velem.
-Skye nincs mit köszönnöd. A legjobb barátom vagy ez a dolgom.-ölelt meg és ez talán kicsit már meg is nyugtatott. Kislány. Kislányunk lesz, el sem hiszem. Így is úgyis örültem volna, de most mégis valahogy a körülményektől eltekintve a fellegekben járok.Zacky aztán felállt Mattre nézett és kisétált.Matt át ült az én ágyamra és a hasamra tette a kezét.
-Lehet nevet kéne adnunk neki.
-Miért?
-Könnyebb lenne mint pocaknak hívni.-mosolyodott el.-Posaklakónak...
-Furcsa hogy most kettőnknek kell nevet választani. Alecknél könnyű dolgom volt.-mosolyodtam el.
-De most itt vagyok, és amíg engeded maradok is.-adott egy puszit az arcomra aztán nyílt az ajtó és Aleck szaladt felénk.
-Maaaaamiiii.
-Kicsim, szia!
-Jól vagy anyu?
-Igen én is és a kistesó is, még pár napid itt leszek, de apu és Heidi vigyáznak rád és mindennap találkozunk, jó?-szorongattam meg, mire bólintott majd átült az apja ölébe.
-Mennünk is kéne, szólt az orvos, hogy vége a látogatásnak.-jött be Zacky Heidivel.
-Jól van menjetek csak. Mi megleszünk.-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt. Mindenki megölelt puszi puszi és ott hagytak.
Matt:
-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
Csak ez a mondat járt a fejemben.Minimális túlélési esélyek. Itt ülök Skye ágya mellett, várom hogy felébredjen és csak erre tudok gondolni.
-Matt, hé, nézd!-csapott a vállamra Zacky. Ő is végig ott ült és virrasztott velem.-Skye ébredezik.-oda néztem és tényleg nyitogatta a szemeit.Ahogy teljesen magához tért egyből a hasához kapott és könnyes szemekkel nézett ránk.
-Nyugodj meg! Jól van a kislányunk!-tettem a kezemet az ő kezére amivel a hasát simogatta. Láttam rajta hogy megkönnyebbült, aztán felcsillant a szeme.
-Kislány?
-Igen, kislány lesz!-mondtam mire elmosolyodott és csak úgy ragyogott, jó volt ránézni.
-Mi történt?-nézett aztán Zackyre.
-Összeestél Suzy konyhájában, nyöszörögtél, hogy fáj a hasad és behoztuk egyből a kórházba. Megvizsgáltak, de már stabilizáltak. A baj az, hogy a méhlepény elkezdett leválni és...
-Ne folytasd, tudom mit jelent. És mit tehetek? Meddig kell itt maradnom?-kérdezgetett minket de erre már nem tudtunk válaszolni.
-Majd az orvos mindent elmond.-nyugtatta Zacky de látszott rajta hogy fél.
-Kérsz valamit? Nem vagy éhes?-kérdeztem mire kicsit eltűnt az aggodalom az arcáról.
-Nagyon nagyon éhes vagyok!
Heidi:
-Mikor megyünk be anyuhoz?-faggatott Aleck.
-Meg kell várnunk míg felébred, hogy kipihenhesse magát.
-De nekem hiányzik anyu!-mondta és megdörzsölte a szemeit, láttam rajta hogy nyűgös, de hogy ne lenne az? 5 éves aki csak annyit tud, hogy az anyja kórházban van.
-Tudom kicsim, gyere nézünk addig valami mesét.-kaptam az ölembe és bementünk a nappalinkba. Brian nem jött haza, a kórházba se jött be velem.De nem hibáztatom, meghalt a nagyapja aki nagyon közel állt hozzá.
-Anyuhoz és apuhoz akarok menni!
-Aleck megígérem, hogy bemegyünk, de most a kistesód miatt anyunak sokat kell pihennie.
-Miért?
-Hogy olyan szép, és erős gyerkőc legyen, mint te vagy.
-Jól van.-sóhajtott és végre hozzám bújt. Magamhoz vettem a telefont, hátha Brian hívott vagy valaki, de semmi, aztán ahogy leraktam a telefont Matt hívott.
-Szia, Skye felébredt, úgy egy óra múlva bejöhettek.
-Jó rendben, Aleck már nagyon menni akar, Akkor egy óra múlva ott leszünk.-mondtam és azzal le is raktam.
-Na látod öcsi, megnézzük ezt a mesét és utána indulhatunk is anyuékhoz.-teljesen összekucorodott az ölemben és úgy nézte végig a mesét.
Skye:
-Matt ugye nem lesz baj?-kérdeztem.
-Nem lesz! Vígyázunk rátok!-pillantott Zackyre és ő is bólintott.
-Zacky köszönöm, hogy itt vagy velem.
-Skye nincs mit köszönnöd. A legjobb barátom vagy ez a dolgom.-ölelt meg és ez talán kicsit már meg is nyugtatott. Kislány. Kislányunk lesz, el sem hiszem. Így is úgyis örültem volna, de most mégis valahogy a körülményektől eltekintve a fellegekben járok.Zacky aztán felállt Mattre nézett és kisétált.Matt át ült az én ágyamra és a hasamra tette a kezét.
-Lehet nevet kéne adnunk neki.
-Miért?
-Könnyebb lenne mint pocaknak hívni.-mosolyodott el.-Posaklakónak...
-Furcsa hogy most kettőnknek kell nevet választani. Alecknél könnyű dolgom volt.-mosolyodtam el.
-De most itt vagyok, és amíg engeded maradok is.-adott egy puszit az arcomra aztán nyílt az ajtó és Aleck szaladt felénk.
-Maaaaamiiii.
-Kicsim, szia!
-Jól vagy anyu?
-Igen én is és a kistesó is, még pár napid itt leszek, de apu és Heidi vigyáznak rád és mindennap találkozunk, jó?-szorongattam meg, mire bólintott majd átült az apja ölébe.
-Mennünk is kéne, szólt az orvos, hogy vége a látogatásnak.-jött be Zacky Heidivel.
-Jól van menjetek csak. Mi megleszünk.-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt. Mindenki megölelt puszi puszi és ott hagytak.
2014. április 19., szombat
Nobody's perfect 23.
Egészen a tengerpartig lefutottam és ott leültem a homokba és bámultam magam elé. Nem tudtam megérteni, hogy lehet hogy azok után amiken anyuék keresztül mentek, ez tegye tönkre őket. Jackson retteg aputól mióta anyára támadt és ez érthető, kisgyerek. Anyu is fél látom rajta, hiába akarja azt mutatni hogy nincs semmi baja. Már csak magammal nem tudok mihez kezdeni, összezavarodtam. Mi van ha nem kelek fel az öcsém sikítására? Vagy ha későn érek oda? Ha nem anyát támadja meg hanem Jacksont?
Én ilyen életet akarok? Josh vajon ilyen lenne?
Egyre csak kóválygott a fejem, és nem tudtam hogyan kéne gondolnom erre az egészre. Anyuék nem jönnek haza amíg apa ki nem költözik, de van még bőven holmija. Haza kéne mennem, de nem tudom mit mondjak neki.Felálltam leporoltam magam és haza indultam. Mire kifulladva haza értem már sötétedett, de a házunkban a szobámban égett a lámpa, lentről láttam. Biztos nem törtek be, akkor nem égetnék a lámpát így nyugodtan indultam fel az emeletre. Nyitva volt a szobaajtóm hát csak besétáltam és megláttam az ágyamon fekvő Mattet.
-Hé, hát te?
-Nem akartalak egyedül hagyni, így miután együtt elmentünk a srácokkal visszajöttem.
-Matt..
-Nem Liz! Nem érdekel! Tudom, hogy szükséged van rám és még ha meg is versz az sem érdekel. Maradok!
-Jó, maradj! De jól vagyok!-mondtam és ledobáltam a cipőimet.
-Persze tudom!-bólintott és felült. Volt egy olyan érzésem, hogy egy percig nem gondolta, hogy jól vagyok. Tudom hogy erős vagyok, de mint Matt és a többiek azt tudnák hogy én csak egy lány vagyok, érzékeny és sebezhető.Hiába nem akartam beismerni. Leültem mellé az ágyra és csak bámultuk egymást.
-Merre jártál?
-Elfutottam a partra és vissza.-sóhajtottam.-Azt hiszem, megyek is lezuhanyzom!-ugrottam föl és felkaptam egy törülközőt.
-Csináljak kaját?-kérdezte Matt de nem voltam éhes. Megráztam a fejem.-És tudok valamit tenni? Film? Pia?-megráztam a fejem.-Van bármi?Esetleg segítsek fürdeni?-kérdezte nevetve és érdekes módon így megnyugtatott hogy láttam a gödröcskéket az arcán és a nyugalmat a szemeiben.Bele se gondoltam mit csinálok csak felé nyújtottam a kezem.-Mi az?-kérdezte, mire csak elmosolyodtam, már nem volt vissza út.
-Gyere velem!-mondtam mire a mosoly eltűnt az arcáról aztán hirtelen vissza és jött utánam.
Minden szó nélkül öltöztünk fel a közös zuhany után. Már meg se kéne lepődnöm, hogy Matt hozott magának ruhát is. Lementünk a nappaliba csináltunk pár szendvicset és leültünk a nappaliba a tv elé a kanapéra. MÉg ha nem is akartam, jól esett hogy velem volt.
-Köszönöm hogy itt vagy velem.
-Nincsmit! Ezért vagyok!-karolt át.-És Josh, beszéltél már vele?-hát persze, Josh... alig fél órája csaltam meg...én barom!
-Nem tudja! Nem akarom neki elmondani.
-Miért?
-Példaképnek tekinti apámat, nem akarom hogy egy betegség miatt ez változzon.
-Nem kevesebb ettől apád. A sok harc, és öldöklés vele járója ez.
-Tudom, csak nem akarom hogy kellemetlen legyen.
-És mi? Rólunk beszélsz majd vele?
-Nem tudom!-sóhajtottam és eltoltam magam Mattől.
-Én hallgatok, ez a ti dolgotok és ha meg is kell tudni, tőled kell.
-Tudom, tudom! -mondtam és megdörzsöltem az arcomat.-Lehet fel kéne mennem ledőlni aludni.
-Rendben, menjünk!-mondta és indult velem, de ahogy ránéztem elmosolyodott.-Nyugi, nem az ágyadban alszom!
-Köszönök mindent!-öleltem meg.-Meg sem érdemellek.-hajtottam le a fejem és már indultam is a szobámba, szorosan a nyakamban Mattel. Bebújtam az ágyba nyakig betakarózva, Matt meg az ágyam mellett a matracra feküdt le.
-Matt engem nem zavar ha velem alszol. Jobb mint a matrac.
-Nem akarom, hogy esetleg rosszabbul érezd magad.
-Nem fogom. Megnyugtatsz.-mondtam mire bemászott mellém. Mellkasára tettem a fejem és a szívverését hallgatva aludtam el a karjai között.
Én ilyen életet akarok? Josh vajon ilyen lenne?
Egyre csak kóválygott a fejem, és nem tudtam hogyan kéne gondolnom erre az egészre. Anyuék nem jönnek haza amíg apa ki nem költözik, de van még bőven holmija. Haza kéne mennem, de nem tudom mit mondjak neki.Felálltam leporoltam magam és haza indultam. Mire kifulladva haza értem már sötétedett, de a házunkban a szobámban égett a lámpa, lentről láttam. Biztos nem törtek be, akkor nem égetnék a lámpát így nyugodtan indultam fel az emeletre. Nyitva volt a szobaajtóm hát csak besétáltam és megláttam az ágyamon fekvő Mattet.
-Hé, hát te?
-Nem akartalak egyedül hagyni, így miután együtt elmentünk a srácokkal visszajöttem.
-Matt..
-Nem Liz! Nem érdekel! Tudom, hogy szükséged van rám és még ha meg is versz az sem érdekel. Maradok!
-Jó, maradj! De jól vagyok!-mondtam és ledobáltam a cipőimet.
-Persze tudom!-bólintott és felült. Volt egy olyan érzésem, hogy egy percig nem gondolta, hogy jól vagyok. Tudom hogy erős vagyok, de mint Matt és a többiek azt tudnák hogy én csak egy lány vagyok, érzékeny és sebezhető.Hiába nem akartam beismerni. Leültem mellé az ágyra és csak bámultuk egymást.
-Merre jártál?
-Elfutottam a partra és vissza.-sóhajtottam.-Azt hiszem, megyek is lezuhanyzom!-ugrottam föl és felkaptam egy törülközőt.
-Csináljak kaját?-kérdezte Matt de nem voltam éhes. Megráztam a fejem.-És tudok valamit tenni? Film? Pia?-megráztam a fejem.-Van bármi?Esetleg segítsek fürdeni?-kérdezte nevetve és érdekes módon így megnyugtatott hogy láttam a gödröcskéket az arcán és a nyugalmat a szemeiben.Bele se gondoltam mit csinálok csak felé nyújtottam a kezem.-Mi az?-kérdezte, mire csak elmosolyodtam, már nem volt vissza út.
-Gyere velem!-mondtam mire a mosoly eltűnt az arcáról aztán hirtelen vissza és jött utánam.
Minden szó nélkül öltöztünk fel a közös zuhany után. Már meg se kéne lepődnöm, hogy Matt hozott magának ruhát is. Lementünk a nappaliba csináltunk pár szendvicset és leültünk a nappaliba a tv elé a kanapéra. MÉg ha nem is akartam, jól esett hogy velem volt.
-Köszönöm hogy itt vagy velem.
-Nincsmit! Ezért vagyok!-karolt át.-És Josh, beszéltél már vele?-hát persze, Josh... alig fél órája csaltam meg...én barom!
-Nem tudja! Nem akarom neki elmondani.
-Miért?
-Példaképnek tekinti apámat, nem akarom hogy egy betegség miatt ez változzon.
-Nem kevesebb ettől apád. A sok harc, és öldöklés vele járója ez.
-Tudom, csak nem akarom hogy kellemetlen legyen.
-És mi? Rólunk beszélsz majd vele?
-Nem tudom!-sóhajtottam és eltoltam magam Mattől.
-Én hallgatok, ez a ti dolgotok és ha meg is kell tudni, tőled kell.
-Tudom, tudom! -mondtam és megdörzsöltem az arcomat.-Lehet fel kéne mennem ledőlni aludni.
-Rendben, menjünk!-mondta és indult velem, de ahogy ránéztem elmosolyodott.-Nyugi, nem az ágyadban alszom!
-Köszönök mindent!-öleltem meg.-Meg sem érdemellek.-hajtottam le a fejem és már indultam is a szobámba, szorosan a nyakamban Mattel. Bebújtam az ágyba nyakig betakarózva, Matt meg az ágyam mellett a matracra feküdt le.
-Matt engem nem zavar ha velem alszol. Jobb mint a matrac.
-Nem akarom, hogy esetleg rosszabbul érezd magad.
-Nem fogom. Megnyugtatsz.-mondtam mire bemászott mellém. Mellkasára tettem a fejem és a szívverését hallgatva aludtam el a karjai között.
2014. április 11., péntek
Life is just a game 47.2
Skye:
-Te tudsz valamit?-kérdeztem Zackyt mikor követtük Brianéket kocsival.
-Nem, te?
-Nem sokat...Összevesztek vajon?-tanakodtam, de Zacky grimaszt vágott.
-Őket ismerve akkor nem együtt mentek volna el és minimum ordítanak.
-Igazad van. Remélem nem komoly, aggódok. Ha Matt lenne tudnék róla ugye? Aleck meg Mattel van, Matt hívott volna, vagy Amy...
-Kérlek lélegezz!-nyugtatgatott Zacky.-Nem tesz jót nektek!-simított a hasamra, ami már nem volt szokatlan. Sőőt, annyira természetes volt már köztünk, hogy amikor úgy volt kedve csak simogatta a hasamat.
-Brian nagyon idegesnek tűnt! Merre megy?-néztem merre kanyarodunk le, aztán Zacky sóhajtott.-Mi az, mi az?-kérdeztem egyből.
-Az apjáékhoz megyünk.
-Ééés? Az mit jelent?
-A nagyapjával lehet valami.-és már le is parkoltunk. Brian rohant Heidi még felénk pillantott majd ment utána. Zacky határozottan indult meg én már kevésbé. Suzy minket is ott várt kedvesen, mosolyogva az ajtóban.
-Skye örülök, hogy végre téged is látunk.-ölelt meg.-És gratulálunk a csöppséghez.
-Én is örülök és nagyon köszönöm, várjuk már mind nagyon.
-Gyertek be!
-Mi történt?-kérdezte Zacky, mire Suzy arca elkomorodott.
-Ma alig egy órája hívtak a kórházból, hogy már nem tudták felvinni a műtőbe, mer leállt a légzése.
-Florence?
-Brent már elment érte, itt lesz velünk egy darabig.
-Annyira sajnálom!-mondtam, és összeszorult a szivem. -Lehet jobb lenne ha most elmennénk nem akarok zavarni és...
-Nem, gyertek csak. Brian és Heidi a nappaliban beszélnek az apjukkal, szóval menjünk a konyhába.-mondta és szinte lökdösött minket.-És kértek valamit?
-Nem, tényleg! -mondtam és egyre rosszabbul éreztem magam. A fejem kóválygott, hányingerem lett, és alig kaptam levegőt.
-Jól vagy?-néztek rém mindketten, aztán betoppant Heidi is vörös képpel.
-Nem, én nem....mondtam és hirtelen a padlóról bámultam mindenkit, aztán semmi.
Brian:
-Apa ez nem igaz ugye?
-Sajnálom és...-hebegett, tudtuk hogy baj van, de azt hittük hogy még nem most.
-Nem igaz, nem!NEM!!-öklöztem a falba, mire Heidi összerezzent. Láttam, hogy aggódik de valahogy nem érdekelt, csak az járt a fejemben, hogy ezért akartam gyereket.
-Kicsim,-suttogta könnyes szemekkel, de hátat fordítottam neki és megöleltem Apámat.-Mac tudja már?
-Nem, iskolában van, csak utána szólunk neki.
-Nagyi?
-Brent mindjárt ide ér vele.Itt marad nálunk.
-Én is maradok!-jelentettem ki határozottan.
-Brian?-szólt aztán Heidi remegő hangon.
-Nem érdekel! Heidi itt maradok!-mordultam fel.Nem szólt semmit, de apám a tarkómra csapott.
-Vidd el a kocsit!-mondtam és felé nyújtottam a kulcsot, könnyes szemekkel nézett rám, de elvette.
-Csak annyit akartam, hogy hozok át neked ruhát!-mondta és megtörölte a szemeit, majd kifelé indult-Megnézem Skyet,ha kellek hívj.-mondta és kiment, apám meg ismételten tarkón vágott.
-A feleséged, segíteni akart!
-Ezt a családnak kell megoldani!
-Ő is a családod! Az én családom! És a nagyapád családja is! -vágta a fejemhez, de nem érdekelt. Aztán csattanás és Heidi és Suzy aggodalmas hangját hallottuk.
Matt:
-MI TÖRTÉNT?!-rohantam Zacky és Heidi felé a kórházban.
-Összeesett! Teljesen váratlanul!-mondta Zacky.
-MI?! Hol van?
-Matt nyugalom! Vizsgálják, most nem mehetsz be!-fogta meg a kezem és magához húzott.-Nem lesz bajuk!
-De mi történt?-kérdeztem miközben még Heidit öleltem szorosan.
-Brianéknél voltunk, lehet túl sok lett a stressz hirtelen és...-magyarázott valamit Zacky, de alig tudott bezsélni.-mondtam neki, hogy ne húzza fel magát.
-Brian nagyapja ma meghalt!-bökte ki aztán Heidi. Így egész érthető, bár remélem tényleg csak a stressz vagy az aggodalom és nem lett bajuk. Könyörgöm csak ne legyen bajuk.
-Aleck?
-Amy vigyáz rá!-mondtam és elkezdtem föl alá járkálni.
-Ki az apuka?-jött aztán egy orvos, mire egyből oda léptem.
-Én vagyok, Matt Sanders.Jól vannak?
-Igen, jól, de bent tarjuk a feleségét megvizsgálásra az éjszakára. Volt néhány gyanús érték a felvételeken...
-Milyen gyanús érték? A babánál?
-Úgy tűnt, mintha a méhlepény elkezdett volna leválni. Ez a babára nézve életveszélyes lehet, de az anyuka is elvérezhet ha ez felügyelet hiányában következik be.-ahogy kimondta az orvos ordítani tudtam volna.Remegni kezdtem és csak Skye járt a fejemben, Aleck és az a picike szürkés, fehér folt az ultrahang képen.
-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
-Te tudsz valamit?-kérdeztem Zackyt mikor követtük Brianéket kocsival.
-Nem, te?
-Nem sokat...Összevesztek vajon?-tanakodtam, de Zacky grimaszt vágott.
-Őket ismerve akkor nem együtt mentek volna el és minimum ordítanak.
-Igazad van. Remélem nem komoly, aggódok. Ha Matt lenne tudnék róla ugye? Aleck meg Mattel van, Matt hívott volna, vagy Amy...
-Kérlek lélegezz!-nyugtatgatott Zacky.-Nem tesz jót nektek!-simított a hasamra, ami már nem volt szokatlan. Sőőt, annyira természetes volt már köztünk, hogy amikor úgy volt kedve csak simogatta a hasamat.
-Brian nagyon idegesnek tűnt! Merre megy?-néztem merre kanyarodunk le, aztán Zacky sóhajtott.-Mi az, mi az?-kérdeztem egyből.
-Az apjáékhoz megyünk.
-Ééés? Az mit jelent?
-A nagyapjával lehet valami.-és már le is parkoltunk. Brian rohant Heidi még felénk pillantott majd ment utána. Zacky határozottan indult meg én már kevésbé. Suzy minket is ott várt kedvesen, mosolyogva az ajtóban.
-Skye örülök, hogy végre téged is látunk.-ölelt meg.-És gratulálunk a csöppséghez.
-Én is örülök és nagyon köszönöm, várjuk már mind nagyon.
-Gyertek be!
-Mi történt?-kérdezte Zacky, mire Suzy arca elkomorodott.
-Ma alig egy órája hívtak a kórházból, hogy már nem tudták felvinni a műtőbe, mer leállt a légzése.
-Florence?
-Brent már elment érte, itt lesz velünk egy darabig.
-Annyira sajnálom!-mondtam, és összeszorult a szivem. -Lehet jobb lenne ha most elmennénk nem akarok zavarni és...
-Nem, gyertek csak. Brian és Heidi a nappaliban beszélnek az apjukkal, szóval menjünk a konyhába.-mondta és szinte lökdösött minket.-És kértek valamit?
-Nem, tényleg! -mondtam és egyre rosszabbul éreztem magam. A fejem kóválygott, hányingerem lett, és alig kaptam levegőt.
-Jól vagy?-néztek rém mindketten, aztán betoppant Heidi is vörös képpel.
-Nem, én nem....mondtam és hirtelen a padlóról bámultam mindenkit, aztán semmi.
Brian:
-Apa ez nem igaz ugye?
-Sajnálom és...-hebegett, tudtuk hogy baj van, de azt hittük hogy még nem most.
-Nem igaz, nem!NEM!!-öklöztem a falba, mire Heidi összerezzent. Láttam, hogy aggódik de valahogy nem érdekelt, csak az járt a fejemben, hogy ezért akartam gyereket.
-Kicsim,-suttogta könnyes szemekkel, de hátat fordítottam neki és megöleltem Apámat.-Mac tudja már?
-Nem, iskolában van, csak utána szólunk neki.
-Nagyi?
-Brent mindjárt ide ér vele.Itt marad nálunk.
-Én is maradok!-jelentettem ki határozottan.
-Brian?-szólt aztán Heidi remegő hangon.
-Nem érdekel! Heidi itt maradok!-mordultam fel.Nem szólt semmit, de apám a tarkómra csapott.
-Vidd el a kocsit!-mondtam és felé nyújtottam a kulcsot, könnyes szemekkel nézett rám, de elvette.
-Csak annyit akartam, hogy hozok át neked ruhát!-mondta és megtörölte a szemeit, majd kifelé indult-Megnézem Skyet,ha kellek hívj.-mondta és kiment, apám meg ismételten tarkón vágott.
-A feleséged, segíteni akart!
-Ezt a családnak kell megoldani!
-Ő is a családod! Az én családom! És a nagyapád családja is! -vágta a fejemhez, de nem érdekelt. Aztán csattanás és Heidi és Suzy aggodalmas hangját hallottuk.
Matt:
-MI TÖRTÉNT?!-rohantam Zacky és Heidi felé a kórházban.
-Összeesett! Teljesen váratlanul!-mondta Zacky.
-MI?! Hol van?
-Matt nyugalom! Vizsgálják, most nem mehetsz be!-fogta meg a kezem és magához húzott.-Nem lesz bajuk!
-De mi történt?-kérdeztem miközben még Heidit öleltem szorosan.
-Brianéknél voltunk, lehet túl sok lett a stressz hirtelen és...-magyarázott valamit Zacky, de alig tudott bezsélni.-mondtam neki, hogy ne húzza fel magát.
-Brian nagyapja ma meghalt!-bökte ki aztán Heidi. Így egész érthető, bár remélem tényleg csak a stressz vagy az aggodalom és nem lett bajuk. Könyörgöm csak ne legyen bajuk.
-Aleck?
-Amy vigyáz rá!-mondtam és elkezdtem föl alá járkálni.
-Ki az apuka?-jött aztán egy orvos, mire egyből oda léptem.
-Én vagyok, Matt Sanders.Jól vannak?
-Igen, jól, de bent tarjuk a feleségét megvizsgálásra az éjszakára. Volt néhány gyanús érték a felvételeken...
-Milyen gyanús érték? A babánál?
-Úgy tűnt, mintha a méhlepény elkezdett volna leválni. Ez a babára nézve életveszélyes lehet, de az anyuka is elvérezhet ha ez felügyelet hiányában következik be.-ahogy kimondta az orvos ordítani tudtam volna.Remegni kezdtem és csak Skye járt a fejemben, Aleck és az a picike szürkés, fehér folt az ultrahang képen.
-Nem kell aggódni apuka, ezért tartjuk bent. Ugyan ha most 4 és félhónapra születne meg a kislány, szinte minimális túlélési esélyei vannak, de mindent megteszünk.
2014. április 5., szombat
Life is just a game 47.1
Skye:
-Na gyerünk, mielőtt ide érnek a sok kajával, mesélj! Mi történt?-nyaggattam Heidit, hogy mielőtt Brian és Zacky haza érnek még elmondja, mi történt köztük.
-Gyereket akar, én viszont nem!
-MI?!
-Tudom, még csak most rendeződtek a dolgaink...
-Nem, úgy értem miért is nem szeretnél gyereket?-néztem rá döbbenten.-Jóformán Aleck pótmamája vagy.
-Az más, ő az unokaöcsém, én nem állok készen egy gyerekre.
-Heidi, nélküled nekem se ment volna 19 éves fejjel. Most 25 leszek és jön a második gyerekem és csakis miattad vagyok biztos a dolgomban, mert tudom hogy segítesz nekem átvészelni ezt is.
-De ez nálad ösztönösen jött mindig!-ellenkezett velem.
-Heidi pont ahogy nálad is. Mindig tudtad Aleck miért sír, meg tudtad nyugtatni, és jobban fürdetted mikor kisbaba volt mint én, nekem folyton ordított.Készen állsz egy gyerekre, ezt te is tudod, szóval mondd el hogy mi az igazi baj.-kértem, mire összeráncolta a homlokát és az az érzésem támadt, hogy ő sem tudja, hogy pontosan miért is nem akar gyereket.
-Skye nem megy érted?! Honnan tudja hogy velem marad? És ha nem tetszik neki a családos élet?
-Miről beszélsz? Brian imádja a gyerekeket, a családja a mindene te is tudod!-keltem kicsit ki magamból mikor meghallotuk az ajtót.
-Sziassssssztooook!-köszönt Zacky, mi meg csak épp hogy összepillantottunk és indultunk is a konyhába.
-Hello! Mit hoztatok nekem?-kérdeztem a srácokra mosolyogva mire Zacky és Brian is letett elém egy egy zacskót.-ÚÚÚ, ezt mind?
-Nem tudtuk mit ennél, Zacky vette amit szerinte én is amit szerintem.-kacsintott rám Syn, mire én meg Heidire pillantottam, még hogy ez a pasi nem akar családot?!
Zacky:
Pár napja már, hogy Matt megtudta Skye terhes és azóta több időt tölt vele, velünk. Kezdem fölöslegesnek érezni magamat így, Jimmy is itt lakik én minek, hiszen már nem kell a gyereknek másik apa...
-Skye, jössz egy picit?-tettem a kezem a vállára és ahogy bólintott elindultam ki a ház elé.
-Baj van?-kérdezte és láttam, hogy megijedt.
-Nem dehogy, csak gondoltam beszélnünk kéne.-böktem ki de aztán nem ment, nagylevegőt vettem hogy bele kezdjek, de nem tudtam...
-Miről?
-Rólunk! Hogy... Matt most... nem tudom mit beszéltetek, de... ha én így nem..
-Zacky én szeretném, ha maradnál! Mattnek is megmondtam, hogy..
-Skye én nem szeretnék teher lenni, sem fölösleges. A barátom vagy, de úgy érzem hogy a gyereknek rám így semmi szüksége.-mondtam és láttam Skye szemein hogy meglepte, hogy ezt mondtam. Pár pillanat alatt csillogni kezdtek a szemei a könnyektől.-Ne, nem akarom, hogy sírj!-simítottam meg az arcát.
-Nem, semmi baj! -szipogott.-Ha így érzed, menj persze nyugodtan! De azt tudd, hogy sosem leszel fölösleges, te és Jimmy a legjobb barátaim vagytok akik per pillanat jobban ismertek engem mint én magamat.-mondta és ez nagyon jól esett, még ha azt egyáltalán nem vártam volna, hogy azt mondja menjek.Aztán egyszer csak hozzám bújt és megölelt.
-Hééé szomszéd!-Skye felkapta a fejét és oldalra néztünk mindketten, és hát a nem várt személy Walker volt.
-Szia!-intetteünk vissza.
-Valamikor összeülhetnénk beszélgetni, most már itthon leszek.-jött felénk és Skyehoz beszélt végig.
-Ne haragudj Walker de nem fog menni, sokat dolgozom a többi időm meg Aleckre és minden másra megy el.-mondta és megsimította az egyre látszódó pocakját, hogy Walker is észrevegye.
-Hűű, komoly?-kérdezte mire mindketten bólintottunk.-Gratulálok!-nyújtott nekem kezet, nyilván azt hitte az én gyerekem,.... bár úgy lenne!
-Nem, nem az enyém!-ráztam meg a fejem, mire értetlen képpel meredt Skyre.
-Matt!-motyogta aztán mielőtt folytatni tudta volna Brian feltépte a ház ajtaját és dühösen szaladt a kocsijához, Heidi meg vörös fejjel utána, de Brian épphogy csak meg várta.Összenéztünk Skyecal és indultunk mi is a kocsihoz hogy utánuk menjünk, biztos valami baj van.
-Na gyerünk, mielőtt ide érnek a sok kajával, mesélj! Mi történt?-nyaggattam Heidit, hogy mielőtt Brian és Zacky haza érnek még elmondja, mi történt köztük.
-Gyereket akar, én viszont nem!
-MI?!
-Tudom, még csak most rendeződtek a dolgaink...
-Nem, úgy értem miért is nem szeretnél gyereket?-néztem rá döbbenten.-Jóformán Aleck pótmamája vagy.
-Az más, ő az unokaöcsém, én nem állok készen egy gyerekre.
-Heidi, nélküled nekem se ment volna 19 éves fejjel. Most 25 leszek és jön a második gyerekem és csakis miattad vagyok biztos a dolgomban, mert tudom hogy segítesz nekem átvészelni ezt is.
-De ez nálad ösztönösen jött mindig!-ellenkezett velem.
-Heidi pont ahogy nálad is. Mindig tudtad Aleck miért sír, meg tudtad nyugtatni, és jobban fürdetted mikor kisbaba volt mint én, nekem folyton ordított.Készen állsz egy gyerekre, ezt te is tudod, szóval mondd el hogy mi az igazi baj.-kértem, mire összeráncolta a homlokát és az az érzésem támadt, hogy ő sem tudja, hogy pontosan miért is nem akar gyereket.
-Skye nem megy érted?! Honnan tudja hogy velem marad? És ha nem tetszik neki a családos élet?
-Miről beszélsz? Brian imádja a gyerekeket, a családja a mindene te is tudod!-keltem kicsit ki magamból mikor meghallotuk az ajtót.
-Sziassssssztooook!-köszönt Zacky, mi meg csak épp hogy összepillantottunk és indultunk is a konyhába.
-Hello! Mit hoztatok nekem?-kérdeztem a srácokra mosolyogva mire Zacky és Brian is letett elém egy egy zacskót.-ÚÚÚ, ezt mind?
-Nem tudtuk mit ennél, Zacky vette amit szerinte én is amit szerintem.-kacsintott rám Syn, mire én meg Heidire pillantottam, még hogy ez a pasi nem akar családot?!
Zacky:
Pár napja már, hogy Matt megtudta Skye terhes és azóta több időt tölt vele, velünk. Kezdem fölöslegesnek érezni magamat így, Jimmy is itt lakik én minek, hiszen már nem kell a gyereknek másik apa...
-Skye, jössz egy picit?-tettem a kezem a vállára és ahogy bólintott elindultam ki a ház elé.
-Baj van?-kérdezte és láttam, hogy megijedt.
-Nem dehogy, csak gondoltam beszélnünk kéne.-böktem ki de aztán nem ment, nagylevegőt vettem hogy bele kezdjek, de nem tudtam...
-Miről?
-Rólunk! Hogy... Matt most... nem tudom mit beszéltetek, de... ha én így nem..
-Zacky én szeretném, ha maradnál! Mattnek is megmondtam, hogy..
-Skye én nem szeretnék teher lenni, sem fölösleges. A barátom vagy, de úgy érzem hogy a gyereknek rám így semmi szüksége.-mondtam és láttam Skye szemein hogy meglepte, hogy ezt mondtam. Pár pillanat alatt csillogni kezdtek a szemei a könnyektől.-Ne, nem akarom, hogy sírj!-simítottam meg az arcát.
-Nem, semmi baj! -szipogott.-Ha így érzed, menj persze nyugodtan! De azt tudd, hogy sosem leszel fölösleges, te és Jimmy a legjobb barátaim vagytok akik per pillanat jobban ismertek engem mint én magamat.-mondta és ez nagyon jól esett, még ha azt egyáltalán nem vártam volna, hogy azt mondja menjek.Aztán egyszer csak hozzám bújt és megölelt.
-Hééé szomszéd!-Skye felkapta a fejét és oldalra néztünk mindketten, és hát a nem várt személy Walker volt.
-Szia!-intetteünk vissza.
-Valamikor összeülhetnénk beszélgetni, most már itthon leszek.-jött felénk és Skyehoz beszélt végig.
-Ne haragudj Walker de nem fog menni, sokat dolgozom a többi időm meg Aleckre és minden másra megy el.-mondta és megsimította az egyre látszódó pocakját, hogy Walker is észrevegye.
-Hűű, komoly?-kérdezte mire mindketten bólintottunk.-Gratulálok!-nyújtott nekem kezet, nyilván azt hitte az én gyerekem,.... bár úgy lenne!
-Nem, nem az enyém!-ráztam meg a fejem, mire értetlen képpel meredt Skyre.
-Matt!-motyogta aztán mielőtt folytatni tudta volna Brian feltépte a ház ajtaját és dühösen szaladt a kocsijához, Heidi meg vörös fejjel utána, de Brian épphogy csak meg várta.Összenéztünk Skyecal és indultunk mi is a kocsihoz hogy utánuk menjünk, biztos valami baj van.
2014. április 1., kedd
Nobody's perfect 22.
Reggel egy magas, éles sikításra pattant ki a szemem, egyből felültem és néztem magam elé.
-Liz?
-Hallottam, de nem én voltam.-mondtam Mattnek, aztán újabb sikítás.-Menj nézd meg Jacksont-ugrottam ki az ágyból, kiadva a parancsot Mattnek. Elővettem a fegyveremet és az ajtóm felé mentem.
-Te ilyet tartasz a hálóban?
-Komolyan ezen ijedsz meg?-néztem rá, aztán elindultam anyuék szobája felé, Matt meg Jacksonhoz sietett.
-Liz, nincs a szobájában!-mondta mire elkáromkodtam magam. Anya szobájához érve csörömpölést és suttogást hallottam. Matt már mögöttem volt, mikor lassan belöktem az ajtót, végig felemelve a fegyvert.
-Úristen!-sóhajtottam és kiesett a pisztoly a kezemből a látványtól. Alig tudtam felfogni amit látok, hiába teltek a másodpercek, aztán anyu szemeibe néztem és láttam, hogy fájdalmai vannak. Körbe néztem és akkor megláttam a síró, sokkos állapotban lévő öcsémet.
-Matt vidd ki innen, gyerünk! -mondtam és felkaptam apám övét.Ahogy kimentek odasiettem az ágyhoz.
-Ne izgulj anyu!-mondtam és felmásztam az ágyra, és az anyámat folytogató apám háta mögé álltam. A nyakához tettem a szíjjat és magam felé húztam. Köhögni kezdett, de elengedte anyát, aztán összeesett. Anyu levegő után kapkodva kúszott le az ágyról, én meg egyből utána.
-Jól vagy? Jól VAGY?-kérdeztem, mire sírni kezdett.
-Nem ....nem....nem ébredt....ő....végig aludt...-hüppögött mire megöleltem és az alvó apámat néztem.
-Semmi baj anyu, ha felébredt akkor...-mondtam de anya kétségbeesetten rázta meg a fejét.-Máskor mindig...
-Máskor is volt ilyen?!-akadtam ki teljesen,soha nem mondták.
-Volt, de.. mindig felébredt. Ez tudod csak azért van,... a háborúk, gyilkolások miatt van....akkor stressz...
-Na jó anyu menj ki, beszélek apával.-mondtam, és odamentem az ágyon elfekvő apámhoz, anya még dermedten nézett aztán lassan kikúszott.
-Lizzy jól vagy?-ahogy lementem a nappaliba Matthez és anyuékhoz Matt egyből magához húzott.
-Jól, azt hiszem!-mondtam aztán eltoltam magamtól.
-Mi történt?-kérdezte anyu, az ölében Jacksonnal.
-Apu elmegy! Holnap elöltözik itthonról. Jobb lesz ez így, így biztosan nem lehet baj sosem.
-De..
-Nem anyu! Felhívom Brian mostoha anyját Suzyt, hogy átmehettek-e Jacksonnal.
-És te?
-Én maradok.-mondtam és kimentem a konyhába telefonálni. Épp hogy csak elmondtam Briannek mi van, már jött a válasz, hogy anyuék mehetnek, ő meg átjön.
-Matt menj suliba, majd megyek én is!
-Nem hagylak így itt.
-Matt, nem teheted, még egyet lóg Jenningstől és kicsapnak, menj! Megyek majd Briannel!-lökdöstem az ajtó felé, így el is indult.Anyu Jacksonnal kiment a konyhába, szegény öcsi még mindig sokkos volt, apu meg fent pakolt. Sosem gondoltam, hogy apunak gondjai vannak, pláne hogy ilyenek.Kiskoromból sem emlékeztem hasonlóra.Leültem a kanapéra és nem tudtam mit tegyek.Aztán bejött Brian és Suzy házba.
-Lizzy, jól vagy?-sietett hozzám Brian egyből.
-Igen én jól,de Jackson sokkot kapott.
-Kicsim, anyukád jól van? -kérdezte Suzy és leült mellém.
-Igen, kint vannak a konyhában, apu meg úgy döntött elmegy, fönt pakol.
-Hova megy? Azt hittem baleset volt.-nézett Brian aggódóan.
-Hát nem egészen. Apu poszttraumás stressz miatt esett neki anyunak,álmában. Nem volt magánál, de ezt kezelni kell.
-Megnézem anyukádékat, és akkor mi indulunk is! Ha jobban vagy kicsim menjetek iskolába, de már odatelefonáltam, hogy Brian és Te családi okok miatt késtek. Az igazgatónőtök azt mondta ha komoly itthon maradhattok.-mondta Suzy kedvesen, megsimítva a hátamat aztán kiment a konyhába.
-Apád magától megy el?
-Igen, felkeltettem és elmondtam mi történt, azt mondta elköltözik és kezelteti magát. Nem szeretné, hogy bármelyikünk is féljen tőle emiatt.
-Érthető.-bólintott és magához húzott, hogy a fejemet a vállára döntöttem.
-Liz én megyek!-lépett be apu a nappaliba, kezében egy nagy bőrönddel.
-De hívj fel, hogy hova mész, jó?-indultam felé, és ahogy bólintott megöleltem.-Szeretlek apu!
-Tudom! Vigyázz a házra jó? Meg anyádékra is, majd holnap még visszajövök pár holmiért.
-Rendben.-mondtam és apu fogta magát és kilépett az ajtón.Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, anyu kiszaladt.
-El ment?
-Igen, de majd hív.-mondtam és anyu az ajtóra meredt, aztán jött Suzy a karjában az öcsémmel.
-Induljunk!-mondta anyunak, aztán megöleltek minket és ők is elmentek.
-Kérsz valamit? Vagy induljunk suliba? Vagy ne menjünk be?-kérdezte Brian, de semmihez nem volt kedvem, felé fordultam és megöleltem.-Gyere!-húzott vissza a kanapé felé, leültünk, majd ahogy ő dőlt hanyatt dőltem én is.
-Megígértem Mattnek, hogy bemegyek suliba!
-Itt volt?-kérdezte Brian meglepve, és akkor észbe kaptam, hát persze, nem is tudja hogy mi néha együtt alszunk, és hogy néha összegabalyodunk kicsit...
-Igen, de elküldtem suliba, nehogy kicsapják.-mormoltam Brian karjába amibe még mindig kapaszkodtam.
-Jó akkor majd elé megyünk délután, addig meg nézünk egy kis mesét.-kezdte el kapcsolgatni a tv-t majd az első mesénél megállt és azt néztük, mint két kis óvodás. Jó volt a reggeli után csak bambán bámulni mint egy kisgyerek, és nem aggódni semmin.Brian illata teljesen elálmosított,régen mikor átköltöztünk hozzájuk vett körül ennyire az illata.
-Liiiz! Lizzy itthon vagy?-hallottam Matt hangját és nyújtóztam egyet.-Hééé! Vártalak a suliban, tökre aggódtam!-ült le a kanapéra Brian és az én lábam mellé.
-Bocsi!-nyöszörögtem a nyújtózkodás közben.-Bealudtunk a mesén.-pillantottam a tv felé.
-Azt látom! Minden rendben van?-kérdezte, de ami meglepett hogy csöppet sem zavarta, hogy Briannel együtt aludtunk.Bezzeg ha Josh lenne....
-Szerintem már igen!-mondta Brian-Vagyis remélem, mert már nem érzem a karomat!
-Bocsi!-ültem fel és megdörzsöltem az arcomat, mire újra előre pillantottam már Jimmy idóta ábrázata fogadott.
-Hé csajszi mi van? Matt olyan idegesen rohant haza, megijedtünk mi is.-nézett Zackyre aki már egy fotelben ült.
-Apám elment, beteg és majdnem megfojtotta anyámat álmában, amit végig nézett a kisöcsém.-morogtam és felindultam a szobámba.Hallottam hogy jönnek utánam a lépcsőn és sutyorognak de nem érdekelt. Kikaptam pár ruhát és átöltöztem.
-Hova mész?-kérdezték, és láttam rajtuk, hogy menniyre tanácstalanok, de az a baj hogy én is az vagyok. Nem tudom hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni, vagy meg kéne nyugodnom hogy már nem lesz baj, dehát apám és anyám most külön van, az öcsém valószínűleg rettegni fog apánktól, nem lesz semmi rendben...
-Eddzek! Menjetek nyugodtan haza!-hadartam és robogtam le a lépcsőn.-Matt Brian köszönöm nagyon hogy vigyáztatok rám, de most muszáj mennem!-nem akartam hogy sajnáljanak, mert még én sem tudtam hogy mit érzek, dühös vagyok, vagy rémült vagy mi van, össze vagyok zavarodva... A fiúktól elköszöntem a ház előtt, bedugtam a zenémet és elkezdtem futni minden elől...
-Liz?
-Hallottam, de nem én voltam.-mondtam Mattnek, aztán újabb sikítás.-Menj nézd meg Jacksont-ugrottam ki az ágyból, kiadva a parancsot Mattnek. Elővettem a fegyveremet és az ajtóm felé mentem.
-Te ilyet tartasz a hálóban?
-Komolyan ezen ijedsz meg?-néztem rá, aztán elindultam anyuék szobája felé, Matt meg Jacksonhoz sietett.
-Liz, nincs a szobájában!-mondta mire elkáromkodtam magam. Anya szobájához érve csörömpölést és suttogást hallottam. Matt már mögöttem volt, mikor lassan belöktem az ajtót, végig felemelve a fegyvert.
-Úristen!-sóhajtottam és kiesett a pisztoly a kezemből a látványtól. Alig tudtam felfogni amit látok, hiába teltek a másodpercek, aztán anyu szemeibe néztem és láttam, hogy fájdalmai vannak. Körbe néztem és akkor megláttam a síró, sokkos állapotban lévő öcsémet.
-Matt vidd ki innen, gyerünk! -mondtam és felkaptam apám övét.Ahogy kimentek odasiettem az ágyhoz.
-Ne izgulj anyu!-mondtam és felmásztam az ágyra, és az anyámat folytogató apám háta mögé álltam. A nyakához tettem a szíjjat és magam felé húztam. Köhögni kezdett, de elengedte anyát, aztán összeesett. Anyu levegő után kapkodva kúszott le az ágyról, én meg egyből utána.
-Jól vagy? Jól VAGY?-kérdeztem, mire sírni kezdett.
-Nem ....nem....nem ébredt....ő....végig aludt...-hüppögött mire megöleltem és az alvó apámat néztem.
-Semmi baj anyu, ha felébredt akkor...-mondtam de anya kétségbeesetten rázta meg a fejét.-Máskor mindig...
-Máskor is volt ilyen?!-akadtam ki teljesen,soha nem mondták.
-Volt, de.. mindig felébredt. Ez tudod csak azért van,... a háborúk, gyilkolások miatt van....akkor stressz...
-Na jó anyu menj ki, beszélek apával.-mondtam, és odamentem az ágyon elfekvő apámhoz, anya még dermedten nézett aztán lassan kikúszott.
-Lizzy jól vagy?-ahogy lementem a nappaliba Matthez és anyuékhoz Matt egyből magához húzott.
-Jól, azt hiszem!-mondtam aztán eltoltam magamtól.
-Mi történt?-kérdezte anyu, az ölében Jacksonnal.
-Apu elmegy! Holnap elöltözik itthonról. Jobb lesz ez így, így biztosan nem lehet baj sosem.
-De..
-Nem anyu! Felhívom Brian mostoha anyját Suzyt, hogy átmehettek-e Jacksonnal.
-És te?
-Én maradok.-mondtam és kimentem a konyhába telefonálni. Épp hogy csak elmondtam Briannek mi van, már jött a válasz, hogy anyuék mehetnek, ő meg átjön.
-Matt menj suliba, majd megyek én is!
-Nem hagylak így itt.
-Matt, nem teheted, még egyet lóg Jenningstől és kicsapnak, menj! Megyek majd Briannel!-lökdöstem az ajtó felé, így el is indult.Anyu Jacksonnal kiment a konyhába, szegény öcsi még mindig sokkos volt, apu meg fent pakolt. Sosem gondoltam, hogy apunak gondjai vannak, pláne hogy ilyenek.Kiskoromból sem emlékeztem hasonlóra.Leültem a kanapéra és nem tudtam mit tegyek.Aztán bejött Brian és Suzy házba.
-Lizzy, jól vagy?-sietett hozzám Brian egyből.
-Igen én jól,de Jackson sokkot kapott.
-Kicsim, anyukád jól van? -kérdezte Suzy és leült mellém.
-Igen, kint vannak a konyhában, apu meg úgy döntött elmegy, fönt pakol.
-Hova megy? Azt hittem baleset volt.-nézett Brian aggódóan.
-Hát nem egészen. Apu poszttraumás stressz miatt esett neki anyunak,álmában. Nem volt magánál, de ezt kezelni kell.
-Megnézem anyukádékat, és akkor mi indulunk is! Ha jobban vagy kicsim menjetek iskolába, de már odatelefonáltam, hogy Brian és Te családi okok miatt késtek. Az igazgatónőtök azt mondta ha komoly itthon maradhattok.-mondta Suzy kedvesen, megsimítva a hátamat aztán kiment a konyhába.
-Apád magától megy el?
-Igen, felkeltettem és elmondtam mi történt, azt mondta elköltözik és kezelteti magát. Nem szeretné, hogy bármelyikünk is féljen tőle emiatt.
-Érthető.-bólintott és magához húzott, hogy a fejemet a vállára döntöttem.
-Liz én megyek!-lépett be apu a nappaliba, kezében egy nagy bőrönddel.
-De hívj fel, hogy hova mész, jó?-indultam felé, és ahogy bólintott megöleltem.-Szeretlek apu!
-Tudom! Vigyázz a házra jó? Meg anyádékra is, majd holnap még visszajövök pár holmiért.
-Rendben.-mondtam és apu fogta magát és kilépett az ajtón.Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, anyu kiszaladt.
-El ment?
-Igen, de majd hív.-mondtam és anyu az ajtóra meredt, aztán jött Suzy a karjában az öcsémmel.
-Induljunk!-mondta anyunak, aztán megöleltek minket és ők is elmentek.
-Kérsz valamit? Vagy induljunk suliba? Vagy ne menjünk be?-kérdezte Brian, de semmihez nem volt kedvem, felé fordultam és megöleltem.-Gyere!-húzott vissza a kanapé felé, leültünk, majd ahogy ő dőlt hanyatt dőltem én is.
-Megígértem Mattnek, hogy bemegyek suliba!
-Itt volt?-kérdezte Brian meglepve, és akkor észbe kaptam, hát persze, nem is tudja hogy mi néha együtt alszunk, és hogy néha összegabalyodunk kicsit...
-Igen, de elküldtem suliba, nehogy kicsapják.-mormoltam Brian karjába amibe még mindig kapaszkodtam.
-Jó akkor majd elé megyünk délután, addig meg nézünk egy kis mesét.-kezdte el kapcsolgatni a tv-t majd az első mesénél megállt és azt néztük, mint két kis óvodás. Jó volt a reggeli után csak bambán bámulni mint egy kisgyerek, és nem aggódni semmin.Brian illata teljesen elálmosított,régen mikor átköltöztünk hozzájuk vett körül ennyire az illata.
-Liiiz! Lizzy itthon vagy?-hallottam Matt hangját és nyújtóztam egyet.-Hééé! Vártalak a suliban, tökre aggódtam!-ült le a kanapéra Brian és az én lábam mellé.
-Bocsi!-nyöszörögtem a nyújtózkodás közben.-Bealudtunk a mesén.-pillantottam a tv felé.
-Azt látom! Minden rendben van?-kérdezte, de ami meglepett hogy csöppet sem zavarta, hogy Briannel együtt aludtunk.Bezzeg ha Josh lenne....
-Szerintem már igen!-mondta Brian-Vagyis remélem, mert már nem érzem a karomat!
-Bocsi!-ültem fel és megdörzsöltem az arcomat, mire újra előre pillantottam már Jimmy idóta ábrázata fogadott.
-Hé csajszi mi van? Matt olyan idegesen rohant haza, megijedtünk mi is.-nézett Zackyre aki már egy fotelben ült.
-Apám elment, beteg és majdnem megfojtotta anyámat álmában, amit végig nézett a kisöcsém.-morogtam és felindultam a szobámba.Hallottam hogy jönnek utánam a lépcsőn és sutyorognak de nem érdekelt. Kikaptam pár ruhát és átöltöztem.
-Hova mész?-kérdezték, és láttam rajtuk, hogy menniyre tanácstalanok, de az a baj hogy én is az vagyok. Nem tudom hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni, vagy meg kéne nyugodnom hogy már nem lesz baj, dehát apám és anyám most külön van, az öcsém valószínűleg rettegni fog apánktól, nem lesz semmi rendben...
-Eddzek! Menjetek nyugodtan haza!-hadartam és robogtam le a lépcsőn.-Matt Brian köszönöm nagyon hogy vigyáztatok rám, de most muszáj mennem!-nem akartam hogy sajnáljanak, mert még én sem tudtam hogy mit érzek, dühös vagyok, vagy rémült vagy mi van, össze vagyok zavarodva... A fiúktól elköszöntem a ház előtt, bedugtam a zenémet és elkezdtem futni minden elől...
2014. március 30., vasárnap
Life is just a game 46.
Heidi:
-Skye nyugodj már meg!
-Nem tudok! Mióta délután minden szó nélkül elment.... Nem láttad milyen szomorú volt.
-Figyelj, nincs miért így érezned magad, mert Matt döntött úgy hogy Valaryvel marad.
-Heidi, nem érted, és nem is értheted.
-De értem, azért sírsz és azért akadtál ki, mert terhes vagy és túl tengenek benned a hormonok. Térj észre kérlek!-próbáltam hatni Skyera de úgy érzem nem figyel rám. Matt a maival haza vágta. De nyilván őt sem lehet hibáztatni, hiszen most már tudja hogy apa lesz, és most a részese lehetne ha úgy döntött volna.
Fogtam magam és kimentem Zackyhez és Brianhez a nappaliba.
-Na hogy van?
-Még mindig sír, de nem csoda.Matt?
-Jimmy és Johnny átmentek hozzá.
-Igazam volt az elején, kár volt visszajönnünk.-huppantam le a kanapéra, de a mondatomra Brian felkapta a fejét.
-Na jó elég! Megbántad hogy mi összejöttünk?!-kérdezte flegmán.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-És hogy hozzám jöttél?!
-Nem, dehogy!
-Akkor fejezd be! Azért mert ők hülyék, nem volt hiba!ÉN örülök! -mordult fel, de még komoran nézett rám.
-Sajnálom, de tudod, hogy nem úgy értettem! -álltam fel, hogy az ölébe üljek, de nem hagyti inkább felpattant és kiment, jól becsapva maga mögött a bejárati ajtót.-Jó azt hiszem az emberekkel való kommunikálást feladom a mai napra.-sóhajtottam és leültem a férjem helyére.
-Ne vedd magadra, Syn csak...-kezdett bele Zacky de elhallgatott.
-Csak mi? Mi van vele?-nem válaszolt.-Zacky! Mondd!
-A nagyapja egy hete kórházban van. Az apukája apja, már egy jó ideje tudtuk, hogy rákos, de most...
-Miért nem szólt?
-Nagyon közel áll hozzá, és nagyon rosszul is viseli, nem akarta, hogy túl érzékenynek tartsd.-mondta én meg felhúztam magam.Gyorsan felugrottam és kimentem utána a ház elé. A lépcsőn ült és cigizett.
-Miért nem szóltál?
-Miről?
-A papádról! Miért nem mondtad el?
-Ne most!
-De igen most! A feleséged vagyok, talán a család része még nem? Miért nem mondtad el, hogy kórházba került? Azért mert aggódsz érte...-kezdtem bele és leültem mellé.-és mert félsz, hogy mi lesz ha,... hogy Florence, vagy apukád hogy viseli majd, nem fog elrettenteni tőled, nem foglak kevésbé szeretni, vagy kevesebbnek gondolni. Sőőőt! Csak jobban szeretlek, mert hagyod hogy jobban megismerjelek! -ahogy mindezeket mondtam, láttam rajta hogy remegni kezd, megfogtam a kezét.-Talán még jobban beindul a peteérésem, látva hogy ilyen vagy!-mondtam és rámosolyogtam, mire megcsókolt.
-Akkor használjuk ki! Szülj nekem gyereket!-mondta miközben magához szorított.
-Várj, mi?
-Hallottad, szülj nekem, legyünk egy család...
-Brian én nem,.. nem állok készen.
-Együtt megoldjuk!
-Nem, tudod, hogy ez nem így megy!-mondtam és erre elengedett.-Eddig te sem akartál gyereket, nekünk ez még korai.-Könnyes lett a szeme és üres szemekkel nézett felém.
-Megígértem papának, hogy láthatja ahogy majd... felnőnek.
Matt:
-Valary hova mész?
-El! Haza apámékhoz!
-Ne menj este! Ne vezess így!
-Mich értem jön!-beszélt úgy, hogy rám se nézett. Mire haza értem ő már összeszedte a ruhái többségét és néhány holmiját. Ha akartam se tudtam volna tartóztatni, de most nem is akartam. Hagytam, hogy pakoljon, aztán megjöttek a srácok Jimmy és Johnny.
-Matt, haver hogy vagy?
-Szerinted? -Kérdeztem vissza, aztán megjelent Valary a bőröndökkel.
-Sziasztok Srácok, örültem nektek!
-Hova mész?-kérdezte Jimmy, de jobb lett volna ha nem kérdezi.
-Szerinted? Elfogadtam, hogy megcsalt amíg ott lakott. De még egy gyereket csinált, szerintetek mit gondolnak így rólam? Megalázott!-mondta és egyre jobban a lelkembe mart. Mindenkit megbántottam aki fontos volt nekem. A srácok akár csak én szó nélkül nézték, hogy Valary kisétál a ház ajtaján.
-Matt nem mész utána?-kérdezte Johnny.
-Nem!-sóhajtottam és becsuktam az ajtót.
-Ez most mit jelent?-kérdezte Jimmy-Skye?
-Skye Zackyt választotta helyettem, elrontottam mindent nem tudok mit tenni.
-Ha nagyobb lennék, most megütnélek!-nézett rám Johnny dühösen.-Skye sír, miattad!
-Erről beszélek, ártok neki és a babának!
-Komolyan ilyen hülye vagy?!-bökött homlokon Jimmy.-Azért sír mert bűntudata van, hogy nem vagy vele, hogy elküldött.
-Mi?Akkor miért mondta, hogy Zackyt...
-Azért mert már kétszer elhagytad, és valaki olyat akar a gyerek mellé aki vele is marad.-Skyenak igaza van, Zacky sosem bántaná. Jó apa is lenne, még ha nem is az ő gyereke. Ahogy ezen gondolkodtam egyre jobban kezdtem felhúzni magam, és mire észbe kaptam már olyan dühös voltam hogy bele öklöztem a falba, aztán éreztem a fájdalmat.
-Haveeeeeeeeeer!-ordított rám Jimmy.-Mi volt ez?
-Az az én gyerekem! Én is mellette lehetek!
-Mi? Matt ez nem biztos, hogy.,..-kezdte Johnny, de már indultam a kocsihoz.
-Jöttök? Én még nem tudok vezetni!-sürgettem őket, hogy mihamarabb Skyehoz érjek.
Skye:
Aludtam, de nem álmodtam, hallottam mi megy körülöttem de mégsem voltam ébren. Mintha Matt hangját hallanám, de anniyra fájnak a szemeim a sírástól, hogy inkább meg se próbálom kinyitni. Aztán hirtelen melegséget érzek a hasamon, a kezemet odacsúsztattam és megéreztem egy kezet. Kipattant a szemem és megláttam Matt kezeit a hasamon.
-Matt?
-Skye,-mondta és nagyot sóhajtott végig a hasamat nézte.-tudom, hogy Zackyt mondtad, de...ő az enyém is.-ahogy kimondta hogy az övé, kirázott a hideg.-Kérlek, megbántottalak nem egyszer, sajnálom, de hagyd hogy mellette legyek és melletted.-és végre a szemembe nézett. Nem szóltam, nem toltam el a kezét, nem tudtam mit mondjak erre.Nem tudom, most mennyire gondolja komolyan, és meddig tart míg velem van.
-Valary elment és én nem akadályoztam meg!-mondta és még mindig a szemembe nézett.
-Matt én, nem tudom elhinni, hogy ez most más lesz. Hogy most nem Őt választod.
-Skye veletek akarok lenni, bízz bennem!
-Matt én nem tudok bízni, annyi minden történt velünk, hogy nem tudom elhinni, sem bízni abban hogy most jó lesz.
-Skye.
-Nem! Nem tudok mit mondani erre, nem fogok a karjaiba ugrani, most nem! Nem rólam van szó, hanem Aleckről és erről a babáról. MIattuk én ezt...
-Adj egy esélyt. Jó apa leszek, ígérem.
-Matt tudom, hogy jó apa vagy, de...
-Egy esélyt.
-Figyelj, nem zárlak ki semmiből, ha akarsz gyere vizsgálatra, gyere át Aleckhez, jó? De nekem nem elég 1-2 hét hogy elhiggyem amit mondasz, de adok neked lehetőséget, hogy bizonyíts.
-Skye, nem fogod megbánni, most nem! Bebizonyítom, hogy jó vagyok, és jó lesz ez az egész!
-Skye nyugodj már meg!
-Nem tudok! Mióta délután minden szó nélkül elment.... Nem láttad milyen szomorú volt.
-Figyelj, nincs miért így érezned magad, mert Matt döntött úgy hogy Valaryvel marad.
-Heidi, nem érted, és nem is értheted.
-De értem, azért sírsz és azért akadtál ki, mert terhes vagy és túl tengenek benned a hormonok. Térj észre kérlek!-próbáltam hatni Skyera de úgy érzem nem figyel rám. Matt a maival haza vágta. De nyilván őt sem lehet hibáztatni, hiszen most már tudja hogy apa lesz, és most a részese lehetne ha úgy döntött volna.
Fogtam magam és kimentem Zackyhez és Brianhez a nappaliba.
-Na hogy van?
-Még mindig sír, de nem csoda.Matt?
-Jimmy és Johnny átmentek hozzá.
-Igazam volt az elején, kár volt visszajönnünk.-huppantam le a kanapéra, de a mondatomra Brian felkapta a fejét.
-Na jó elég! Megbántad hogy mi összejöttünk?!-kérdezte flegmán.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-És hogy hozzám jöttél?!
-Nem, dehogy!
-Akkor fejezd be! Azért mert ők hülyék, nem volt hiba!ÉN örülök! -mordult fel, de még komoran nézett rám.
-Sajnálom, de tudod, hogy nem úgy értettem! -álltam fel, hogy az ölébe üljek, de nem hagyti inkább felpattant és kiment, jól becsapva maga mögött a bejárati ajtót.-Jó azt hiszem az emberekkel való kommunikálást feladom a mai napra.-sóhajtottam és leültem a férjem helyére.
-Ne vedd magadra, Syn csak...-kezdett bele Zacky de elhallgatott.
-Csak mi? Mi van vele?-nem válaszolt.-Zacky! Mondd!
-A nagyapja egy hete kórházban van. Az apukája apja, már egy jó ideje tudtuk, hogy rákos, de most...
-Miért nem szólt?
-Nagyon közel áll hozzá, és nagyon rosszul is viseli, nem akarta, hogy túl érzékenynek tartsd.-mondta én meg felhúztam magam.Gyorsan felugrottam és kimentem utána a ház elé. A lépcsőn ült és cigizett.
-Miért nem szóltál?
-Miről?
-A papádról! Miért nem mondtad el?
-Ne most!
-De igen most! A feleséged vagyok, talán a család része még nem? Miért nem mondtad el, hogy kórházba került? Azért mert aggódsz érte...-kezdtem bele és leültem mellé.-és mert félsz, hogy mi lesz ha,... hogy Florence, vagy apukád hogy viseli majd, nem fog elrettenteni tőled, nem foglak kevésbé szeretni, vagy kevesebbnek gondolni. Sőőőt! Csak jobban szeretlek, mert hagyod hogy jobban megismerjelek! -ahogy mindezeket mondtam, láttam rajta hogy remegni kezd, megfogtam a kezét.-Talán még jobban beindul a peteérésem, látva hogy ilyen vagy!-mondtam és rámosolyogtam, mire megcsókolt.
-Akkor használjuk ki! Szülj nekem gyereket!-mondta miközben magához szorított.
-Várj, mi?
-Hallottad, szülj nekem, legyünk egy család...
-Brian én nem,.. nem állok készen.
-Együtt megoldjuk!
-Nem, tudod, hogy ez nem így megy!-mondtam és erre elengedett.-Eddig te sem akartál gyereket, nekünk ez még korai.-Könnyes lett a szeme és üres szemekkel nézett felém.
-Megígértem papának, hogy láthatja ahogy majd... felnőnek.
Matt:
-Valary hova mész?
-El! Haza apámékhoz!
-Ne menj este! Ne vezess így!
-Mich értem jön!-beszélt úgy, hogy rám se nézett. Mire haza értem ő már összeszedte a ruhái többségét és néhány holmiját. Ha akartam se tudtam volna tartóztatni, de most nem is akartam. Hagytam, hogy pakoljon, aztán megjöttek a srácok Jimmy és Johnny.
-Matt, haver hogy vagy?
-Szerinted? -Kérdeztem vissza, aztán megjelent Valary a bőröndökkel.
-Sziasztok Srácok, örültem nektek!
-Hova mész?-kérdezte Jimmy, de jobb lett volna ha nem kérdezi.
-Szerinted? Elfogadtam, hogy megcsalt amíg ott lakott. De még egy gyereket csinált, szerintetek mit gondolnak így rólam? Megalázott!-mondta és egyre jobban a lelkembe mart. Mindenkit megbántottam aki fontos volt nekem. A srácok akár csak én szó nélkül nézték, hogy Valary kisétál a ház ajtaján.
-Matt nem mész utána?-kérdezte Johnny.
-Nem!-sóhajtottam és becsuktam az ajtót.
-Ez most mit jelent?-kérdezte Jimmy-Skye?
-Skye Zackyt választotta helyettem, elrontottam mindent nem tudok mit tenni.
-Ha nagyobb lennék, most megütnélek!-nézett rám Johnny dühösen.-Skye sír, miattad!
-Erről beszélek, ártok neki és a babának!
-Komolyan ilyen hülye vagy?!-bökött homlokon Jimmy.-Azért sír mert bűntudata van, hogy nem vagy vele, hogy elküldött.
-Mi?Akkor miért mondta, hogy Zackyt...
-Azért mert már kétszer elhagytad, és valaki olyat akar a gyerek mellé aki vele is marad.-Skyenak igaza van, Zacky sosem bántaná. Jó apa is lenne, még ha nem is az ő gyereke. Ahogy ezen gondolkodtam egyre jobban kezdtem felhúzni magam, és mire észbe kaptam már olyan dühös voltam hogy bele öklöztem a falba, aztán éreztem a fájdalmat.
-Haveeeeeeeeeer!-ordított rám Jimmy.-Mi volt ez?
-Az az én gyerekem! Én is mellette lehetek!
-Mi? Matt ez nem biztos, hogy.,..-kezdte Johnny, de már indultam a kocsihoz.
-Jöttök? Én még nem tudok vezetni!-sürgettem őket, hogy mihamarabb Skyehoz érjek.
Skye:
Aludtam, de nem álmodtam, hallottam mi megy körülöttem de mégsem voltam ébren. Mintha Matt hangját hallanám, de anniyra fájnak a szemeim a sírástól, hogy inkább meg se próbálom kinyitni. Aztán hirtelen melegséget érzek a hasamon, a kezemet odacsúsztattam és megéreztem egy kezet. Kipattant a szemem és megláttam Matt kezeit a hasamon.
-Matt?
-Skye,-mondta és nagyot sóhajtott végig a hasamat nézte.-tudom, hogy Zackyt mondtad, de...ő az enyém is.-ahogy kimondta hogy az övé, kirázott a hideg.-Kérlek, megbántottalak nem egyszer, sajnálom, de hagyd hogy mellette legyek és melletted.-és végre a szemembe nézett. Nem szóltam, nem toltam el a kezét, nem tudtam mit mondjak erre.Nem tudom, most mennyire gondolja komolyan, és meddig tart míg velem van.
-Valary elment és én nem akadályoztam meg!-mondta és még mindig a szemembe nézett.
-Matt én, nem tudom elhinni, hogy ez most más lesz. Hogy most nem Őt választod.
-Skye veletek akarok lenni, bízz bennem!
-Matt én nem tudok bízni, annyi minden történt velünk, hogy nem tudom elhinni, sem bízni abban hogy most jó lesz.
-Skye.
-Nem! Nem tudok mit mondani erre, nem fogok a karjaiba ugrani, most nem! Nem rólam van szó, hanem Aleckről és erről a babáról. MIattuk én ezt...
-Adj egy esélyt. Jó apa leszek, ígérem.
-Matt tudom, hogy jó apa vagy, de...
-Egy esélyt.
-Figyelj, nem zárlak ki semmiből, ha akarsz gyere vizsgálatra, gyere át Aleckhez, jó? De nekem nem elég 1-2 hét hogy elhiggyem amit mondasz, de adok neked lehetőséget, hogy bizonyíts.
-Skye, nem fogod megbánni, most nem! Bebizonyítom, hogy jó vagyok, és jó lesz ez az egész!
2014. március 25., kedd
Life is just a game 45.
Zacky:
-Jó reggelt szépségem!-toltam is a kakaót Skye elé, ahogy leült a konyhába.
-Kávééééét!
-Nem, nem, sajnálom, majd 5 hónap múlva!-simítottam meg a hasát, már egészen kigömbölyödött a pocakja.Bár gondolom azért is mert elég vékony, és hamar meglátszik rajta minden.
-Kegyetlen vagy!-morogta, de beleszürcsölt a kakaóba.
-Csak szeretlek titeket!-mondtam és leültem mellé a pulthoz.
-Akkor ma mennünk kell ugye?
-Igen! Bírni fogod a koncertet?
-Azt igen, inkább Valaryt és Mattet nem.
-Dehogynem. November van, eltelt 2 hónap. Hidd el már nem érdekel, csak félsz, hogy mi van ha rájön, de nem fog.-bólintott és szinte biztos lettem afelől, hogy megnyugodott, mert elkezdett enni.
-Na jó akkor lezuhanyzom, felöltözöm, aztán ha te is készen vagy indulhatunk próbálni.
-Jól van, Jimmy?
-Nappali.
Skye:
-Sziasztok!-köszöntek a többiek, már mindenki ott várt minket a tv stúdióban. Igen Valary is.
-Arra gondoltunk, hogy mivel többször kell majd külön egy egy számot eljátszanunk, hogy lehetne amit együtt éneklünk.-mondta Matt és rám mosolygott, amitől valahogy borzalmasan éreztem magam.
-Milyen számokat énekelnénk együtt?-kérdeztem.
-Little piece of heaven, dear god, a ti számaitok között Heidi a Never too latet javasolta, és a Don't-ot.
-Jó persze!-bólintotta és ösztönösen magam elé fontam a karomat, hogy takargassam a hasam.
-Nézd Skye, sajnálom, hogy bunkó voltam! Én azt hiszem, féltékeny lettem, hogy Zacky melletted lehet most én meg anno nem lehettem mikor az én gyerekem volt a hasadban és ez...-hiába beszélt még tovább a gyomrom még inkább összeszűkült, hiszen ez is az ő gyereke.
-Semmi baj Matt, tényleg!-mondtam egy nagy sóhaj közepette.
-A rajongók még nem tudják ugye?-kérdezte mire megráztam a fejem.-Akkor nyugi én sem kotyogom ki.-mondta aztán elment, Heidi meg gyorsan felém sietett.
-Na?
-Semmi!-vágtam rá.-Gyakoroljunk kicsit!-mondtam és leültem az egyik kanapéra az öltözőben Heidi meg már hozta is a gitárját.
Alig egy órát kellett csak várnunk, hogy elkezdődjön a műsor először a mi interjúnkkal.
-Szép napot mindenkinek! Itt van velünk az Avenged Sevenfold és a Rocket két énekesnője. A műsor ideje alatt több számukat is hallhatjuk, deee előtte jönnek a szaftos részletek.Szóóval Heidi Synyster mi a helyzet veletek? Azt csiripelik ti jártok.
-Aljas rágalom.-mondta Heidi mire mi kicsit elképedtünk.-Nem járok Synnel.
-Ez így van, nem járunk! -helyeselt Brian is, mi meg összepillantottunk zavartan a srácokkal.-Elvettem, már a feleségem!
-Hűűű, ez komoly? Ilyen titokban?
-Nem volt titok, csak nem vertük nagydobra.Szóval akár hanyagolhatjuk is a témát.
-Jól van! Lányok gondoljátok, lesz még közös turnétok a fiúkkal?
-A közeljövőben biztosan nem!-vágtam rá egyből.-Most jelent meg a 2. kislemezünk egy klippel és elkezdtünk dolgozni az új lemezen, inkább csak kisebb fellépések férnek most bele az időnkbe.
-Új album? Mikorra várhatjuk?
-Még egy félévig biztosan nem!-mosolygott Heidi.
-Még egy kérdésünk lenne, ami jobban izgatja a rajongóitokat, mégpedig hogy, Skye Zacky és Rev ti együtt laktok?
-Ez izgatja őket? Komolyan?-kérdezett vissza Jimmy hülye fejet vágva.-Hát jó igen, mint barátok! Megszoktuk a turné alatt! Nincs több válasz!-zárta le gyorsan.
-Érdekes, és srácok úgy tudjuk ti is dolgoztok már az új album dalain.
-Igen, majd 2009 nyár, ősz környékén érkezik most még a dalokat írjuk.-mondta Matt.
-De akkor akár lehet is közös turné nem? Közel egyszerre jelennek meg az albumaitok.
-Majd meglátjuk, inkább nem ígérünk semmit.-mondtam mire Matt is nagyban bólintott.
-Jól van akkor hamarosan újabb interjúkkal folytatjuk addig halljunk pár számot!-át is mentünk a felállított hangszerekhez és indítottunk a Little piece of heavennel. Őszintén? Azt hittem miközben énekeltünk hogy Matt azért ezt akarta énekelni mert ezt még anno együtt írtuk, ketten álmodtuk meg.
"I will suffer for so long
(What will you do, not long enough)
To make it up to you
(I pray to God that you do)
I'll do whatever you want me to do
(Well then I'll grant you a chance)
And if it's not enough
(If it's not enough, If it's not enough)
If it's not enough
(Not enough)
Try again
(Try again)
And again
(And again)
Over and over again"
Matt:
-Jók voltatok!-csókolt meg Valary ahogy lementünk a színpadról míg folyt a következő interjú.
-Köszi.
-Mondd csak Skye terhes? Mintha domborodna kicsit a hasa a blúz alatt.-nézett fel rám gyanakvóan.
-Titok, de igen terhes.
-Ez most nem lehet igaz?!-akadt ki teljesen.
-Val Valary nyugalom, nem én vagyok az apja. Zacky az.-ahogy kimondtam éreztem, hogy megint kezdek dühös lenni.
-Hogy mi van? Zacky? Mégis hogy?
-Miután én eljöttem, gondolom lefeküdtek, vagy még a turné elején mikor ...
-Jaj kicsim ha a turné elején esett volna teherbe már hatalmas pocakja lenne. Mennyi idős lehet? 2 hónap? Nem is lehetne ekkora hasa...-Valary féltékenyen méregette Skyet, aki Zacky mellett ülve tömte magába a fánkokat. Édes volt ahogy felcsillant a szeme minden egyes falatra.
-Most már azt hiszem 3 hónapos, vagy talán több.-mondtam.
-Várj 3 hónap?Akkor sehogy sem lehet Zackyé a gyerek, hacsak nem volt együtt vele, amíg te nála laktál.
-Mi?-értetlenkedtem, nem esett le elsőre mit akar mondani Valary de elborult az agya és csak hozzám vágta a gyűrűjét.
-Kicsim, nem értelek. Én szeretlek kér...-mondtam aztán valahogy leesett. Én nem egész 3 hónapja költöztem ki, akkor... bassza meg, tőlem terhes, az az én gyerekem, nem Zackyé... De... de ...Mintha Skye tudta volna, hogy rájöttem, ahogy néztem, egyszer csak rám nézett és megsimította a pocakját.
-Skye beszélhetnénk?-kérdeztem, mire hirtelen mind elhallgattak.-Négyszemközt.
-Persze, menjünk!-mondta és kijött velem az épület elé.-Miről beszéljünk? Baj van?
-Igen van! Hazudtál nekem! ALJAS MÓDON HAZUDTÁL.-mondtamkicsit hangosabban, már már ordítva és a hasára néztem.
-Matt miről beszélsz?-kérdezett vissza.
-Tudod jól.-mutattam a hasára.-Zacky gyereke?
-Matt mi ez az egész? Megmondtuk nem?
-Nem! Te nem mondtál nekem semmit, Zacky azt mondta ő neveli fel, és melletted lesz. De az a gyerek ott, az ő gyereke?-kérdeztem de már szinte éreztem, hogy könnyekkel telik meg a szemem, csak mondja már ki!
-Nem! Nem Zacky az apja!-mintha fejbe vágtak volna, majd kiugrott a szívem és nem tudtam mit mondjak.-De változtat ez ezen? Változtat bármin is? Nem! És nem is fog!-mondta és befelé indult.
Skye:
Félve, szédülve és égő arccal siettem vissza a többiekhez. Már benyitottam az öltözőbe és egyenesen Zackyre néztem mikor Matt szólt.
-Várj!-Zacky hallotta és hirtelen felpattan, de becsuktam az ajtót.
-Mire várjak? Te nem akarsz engem, nem velem akarsz lenni, hanem Valaryvel.
-Mi folyik itt?-jött ki ekkor Zacky és Heidi.
-Hazudtatok nekem, mindannyian! Tudtátok igaz? Mindenki tudta csak nekem nem szóltatok.
-Miről van szó?-kérdezte Heidi és szorosan mellém állt, mintha félne hogy Matt nekem jön.
-Az én gyerekem! Tudtátok, és nem szóltatok, pedig tudjátok mennyire bántam hogy Alecknél nem lehettem ott. Tudtátok mennyire megörültem, hogy az én fiam, és most sem szóltál nekem.-beszélt Matt olyan fájdalmas hangon hogy már tényleg kezdtem szarul érezni magam. Kizártam az egészből, semmi esélyt enm adtam neki ez tény, de mit tehettem volna, elhagyott, megint...csak állt ott és megvetően nézett ránk, és nem tudtunk mit szólni. Senki sem. Matt közelebb jött, és láttam hogy könnyes a szeme. Heidi megszorította a karomat de nem léptem hátrébb, tudtam hogy Matt csak nem bírja felfogni, és kétségbe van esve. Aztán megéreztem a tenyerét a hasamon. Mindkét kezével megfogta a kis pocakomat és megsimogatta.
-Nézz a szemembe és mondd, hogy Zacky neveli fel!-kérte Matt és nem értettem miért.-Mondd hogy Zackyt választod és nem engem!
-Haver én...
-Zacky ne!-csitította Heidi és ott hagytak minket.
-Skye kérlek!
-Ha nem lenne Valary gondolkodás nélkül téged választanálak, de...de amíg együtt vagytok...nekem nincs helyem az életedben, mert... mindig őt fogod választani.-Matt felsóhajtott és elhúzta a kezeit majd hátrébb lépett.
-Zackyvel maradok!-mondtam ki mire, Matt olyan szomorúan nézett rám, hogy ha a szívemre hallgatok egyből mondtam volna, hogy nem nem, meggondoltam magam, vagy csak egy vicc volt, persze hogy őt akarom! De nem tehetem, ez a gyerek nem nőhet fel Apa nélkül. De az apja nem lehet vele.
-Rendben, ha... esetleg...-dadogott de aztán csak elment. Minden szó nélkül elment.
-Jó reggelt szépségem!-toltam is a kakaót Skye elé, ahogy leült a konyhába.
-Kávééééét!
-Nem, nem, sajnálom, majd 5 hónap múlva!-simítottam meg a hasát, már egészen kigömbölyödött a pocakja.Bár gondolom azért is mert elég vékony, és hamar meglátszik rajta minden.
-Kegyetlen vagy!-morogta, de beleszürcsölt a kakaóba.
-Csak szeretlek titeket!-mondtam és leültem mellé a pulthoz.
-Akkor ma mennünk kell ugye?
-Igen! Bírni fogod a koncertet?
-Azt igen, inkább Valaryt és Mattet nem.
-Dehogynem. November van, eltelt 2 hónap. Hidd el már nem érdekel, csak félsz, hogy mi van ha rájön, de nem fog.-bólintott és szinte biztos lettem afelől, hogy megnyugodott, mert elkezdett enni.
-Na jó akkor lezuhanyzom, felöltözöm, aztán ha te is készen vagy indulhatunk próbálni.
-Jól van, Jimmy?
-Nappali.
Skye:
-Sziasztok!-köszöntek a többiek, már mindenki ott várt minket a tv stúdióban. Igen Valary is.
-Arra gondoltunk, hogy mivel többször kell majd külön egy egy számot eljátszanunk, hogy lehetne amit együtt éneklünk.-mondta Matt és rám mosolygott, amitől valahogy borzalmasan éreztem magam.
-Milyen számokat énekelnénk együtt?-kérdeztem.
-Little piece of heaven, dear god, a ti számaitok között Heidi a Never too latet javasolta, és a Don't-ot.
-Jó persze!-bólintotta és ösztönösen magam elé fontam a karomat, hogy takargassam a hasam.
-Nézd Skye, sajnálom, hogy bunkó voltam! Én azt hiszem, féltékeny lettem, hogy Zacky melletted lehet most én meg anno nem lehettem mikor az én gyerekem volt a hasadban és ez...-hiába beszélt még tovább a gyomrom még inkább összeszűkült, hiszen ez is az ő gyereke.
-Semmi baj Matt, tényleg!-mondtam egy nagy sóhaj közepette.
-A rajongók még nem tudják ugye?-kérdezte mire megráztam a fejem.-Akkor nyugi én sem kotyogom ki.-mondta aztán elment, Heidi meg gyorsan felém sietett.
-Na?
-Semmi!-vágtam rá.-Gyakoroljunk kicsit!-mondtam és leültem az egyik kanapéra az öltözőben Heidi meg már hozta is a gitárját.
-Szép napot mindenkinek! Itt van velünk az Avenged Sevenfold és a Rocket két énekesnője. A műsor ideje alatt több számukat is hallhatjuk, deee előtte jönnek a szaftos részletek.Szóóval Heidi Synyster mi a helyzet veletek? Azt csiripelik ti jártok.
-Aljas rágalom.-mondta Heidi mire mi kicsit elképedtünk.-Nem járok Synnel.
-Ez így van, nem járunk! -helyeselt Brian is, mi meg összepillantottunk zavartan a srácokkal.-Elvettem, már a feleségem!
-Hűűű, ez komoly? Ilyen titokban?
-Nem volt titok, csak nem vertük nagydobra.Szóval akár hanyagolhatjuk is a témát.
-Jól van! Lányok gondoljátok, lesz még közös turnétok a fiúkkal?
-A közeljövőben biztosan nem!-vágtam rá egyből.-Most jelent meg a 2. kislemezünk egy klippel és elkezdtünk dolgozni az új lemezen, inkább csak kisebb fellépések férnek most bele az időnkbe.
-Új album? Mikorra várhatjuk?
-Még egy félévig biztosan nem!-mosolygott Heidi.
-Még egy kérdésünk lenne, ami jobban izgatja a rajongóitokat, mégpedig hogy, Skye Zacky és Rev ti együtt laktok?
-Ez izgatja őket? Komolyan?-kérdezett vissza Jimmy hülye fejet vágva.-Hát jó igen, mint barátok! Megszoktuk a turné alatt! Nincs több válasz!-zárta le gyorsan.
-Érdekes, és srácok úgy tudjuk ti is dolgoztok már az új album dalain.
-Igen, majd 2009 nyár, ősz környékén érkezik most még a dalokat írjuk.-mondta Matt.
-De akkor akár lehet is közös turné nem? Közel egyszerre jelennek meg az albumaitok.
-Majd meglátjuk, inkább nem ígérünk semmit.-mondtam mire Matt is nagyban bólintott.
-Jól van akkor hamarosan újabb interjúkkal folytatjuk addig halljunk pár számot!-át is mentünk a felállított hangszerekhez és indítottunk a Little piece of heavennel. Őszintén? Azt hittem miközben énekeltünk hogy Matt azért ezt akarta énekelni mert ezt még anno együtt írtuk, ketten álmodtuk meg.
"I will suffer for so long
(What will you do, not long enough)
To make it up to you
(I pray to God that you do)
I'll do whatever you want me to do
(Well then I'll grant you a chance)
And if it's not enough
(If it's not enough, If it's not enough)
If it's not enough
(Not enough)
Try again
(Try again)
And again
(And again)
Over and over again"
Matt:
-Jók voltatok!-csókolt meg Valary ahogy lementünk a színpadról míg folyt a következő interjú.
-Köszi.
-Mondd csak Skye terhes? Mintha domborodna kicsit a hasa a blúz alatt.-nézett fel rám gyanakvóan.
-Titok, de igen terhes.
-Ez most nem lehet igaz?!-akadt ki teljesen.
-Val Valary nyugalom, nem én vagyok az apja. Zacky az.-ahogy kimondtam éreztem, hogy megint kezdek dühös lenni.
-Hogy mi van? Zacky? Mégis hogy?
-Miután én eljöttem, gondolom lefeküdtek, vagy még a turné elején mikor ...
-Jaj kicsim ha a turné elején esett volna teherbe már hatalmas pocakja lenne. Mennyi idős lehet? 2 hónap? Nem is lehetne ekkora hasa...-Valary féltékenyen méregette Skyet, aki Zacky mellett ülve tömte magába a fánkokat. Édes volt ahogy felcsillant a szeme minden egyes falatra.
-Most már azt hiszem 3 hónapos, vagy talán több.-mondtam.
-Várj 3 hónap?Akkor sehogy sem lehet Zackyé a gyerek, hacsak nem volt együtt vele, amíg te nála laktál.
-Mi?-értetlenkedtem, nem esett le elsőre mit akar mondani Valary de elborult az agya és csak hozzám vágta a gyűrűjét.
-Kicsim, nem értelek. Én szeretlek kér...-mondtam aztán valahogy leesett. Én nem egész 3 hónapja költöztem ki, akkor... bassza meg, tőlem terhes, az az én gyerekem, nem Zackyé... De... de ...Mintha Skye tudta volna, hogy rájöttem, ahogy néztem, egyszer csak rám nézett és megsimította a pocakját.
-Skye beszélhetnénk?-kérdeztem, mire hirtelen mind elhallgattak.-Négyszemközt.
-Persze, menjünk!-mondta és kijött velem az épület elé.-Miről beszéljünk? Baj van?
-Igen van! Hazudtál nekem! ALJAS MÓDON HAZUDTÁL.-mondtamkicsit hangosabban, már már ordítva és a hasára néztem.
-Matt miről beszélsz?-kérdezett vissza.
-Tudod jól.-mutattam a hasára.-Zacky gyereke?
-Matt mi ez az egész? Megmondtuk nem?
-Nem! Te nem mondtál nekem semmit, Zacky azt mondta ő neveli fel, és melletted lesz. De az a gyerek ott, az ő gyereke?-kérdeztem de már szinte éreztem, hogy könnyekkel telik meg a szemem, csak mondja már ki!
-Nem! Nem Zacky az apja!-mintha fejbe vágtak volna, majd kiugrott a szívem és nem tudtam mit mondjak.-De változtat ez ezen? Változtat bármin is? Nem! És nem is fog!-mondta és befelé indult.
Skye:
Félve, szédülve és égő arccal siettem vissza a többiekhez. Már benyitottam az öltözőbe és egyenesen Zackyre néztem mikor Matt szólt.
-Várj!-Zacky hallotta és hirtelen felpattan, de becsuktam az ajtót.
-Mire várjak? Te nem akarsz engem, nem velem akarsz lenni, hanem Valaryvel.
-Mi folyik itt?-jött ki ekkor Zacky és Heidi.
-Hazudtatok nekem, mindannyian! Tudtátok igaz? Mindenki tudta csak nekem nem szóltatok.
-Miről van szó?-kérdezte Heidi és szorosan mellém állt, mintha félne hogy Matt nekem jön.
-Az én gyerekem! Tudtátok, és nem szóltatok, pedig tudjátok mennyire bántam hogy Alecknél nem lehettem ott. Tudtátok mennyire megörültem, hogy az én fiam, és most sem szóltál nekem.-beszélt Matt olyan fájdalmas hangon hogy már tényleg kezdtem szarul érezni magam. Kizártam az egészből, semmi esélyt enm adtam neki ez tény, de mit tehettem volna, elhagyott, megint...csak állt ott és megvetően nézett ránk, és nem tudtunk mit szólni. Senki sem. Matt közelebb jött, és láttam hogy könnyes a szeme. Heidi megszorította a karomat de nem léptem hátrébb, tudtam hogy Matt csak nem bírja felfogni, és kétségbe van esve. Aztán megéreztem a tenyerét a hasamon. Mindkét kezével megfogta a kis pocakomat és megsimogatta.
-Nézz a szemembe és mondd, hogy Zacky neveli fel!-kérte Matt és nem értettem miért.-Mondd hogy Zackyt választod és nem engem!
-Haver én...
-Zacky ne!-csitította Heidi és ott hagytak minket.
-Skye kérlek!
-Ha nem lenne Valary gondolkodás nélkül téged választanálak, de...de amíg együtt vagytok...nekem nincs helyem az életedben, mert... mindig őt fogod választani.-Matt felsóhajtott és elhúzta a kezeit majd hátrébb lépett.
-Zackyvel maradok!-mondtam ki mire, Matt olyan szomorúan nézett rám, hogy ha a szívemre hallgatok egyből mondtam volna, hogy nem nem, meggondoltam magam, vagy csak egy vicc volt, persze hogy őt akarom! De nem tehetem, ez a gyerek nem nőhet fel Apa nélkül. De az apja nem lehet vele.
-Rendben, ha... esetleg...-dadogott de aztán csak elment. Minden szó nélkül elment.
2014. március 24., hétfő
Nobody's perfect 21.
Végre letelt az egy hét amit még otthon kellett töltenem, így ma végre a srácokkal együtt mehettem suliba. El sem hiszem. Mire felöltöztem Brian már vigyorogva várt rám a ház előtt.
-Szia szépségem!-adott egy puszit és átkarolt.
-Na, miért van ilyen jó kedved?
-Végre visszatérsz. Elég unalmas volt nélküled!
-De édi vagy!-vigyorogtam rá mire, csak kacsintott és el is indultunk gyalog tovább.
-Mi a helyzet Joshsal? Együtt vagytok még?
-Miért ne lennénk? Csak egy hete ment haza.
-Jól van , akkor mondjuk, hogy csak reménykedtem!
-Miért is?
-Mert végre szabad préda lennél.-mosolyodott el, de engem dühített.
-Brian barátok vagyunk, akkor se lenne köztünk semmi, ha nem járnék Joshsal.
-Hidd el, lesz még!-ölelt magához nevetve, de ellöktem mosolyogva.
-Nem!
-Híres rocksztár leszek, sok pénzzel,kocsikkal,és vedd hozzá a vonzó külsőmet. Nem fogsz tudni ellen állni.-állt be elém, hogy ne tudjak tovább menni.
-Már most is megy.
-Jobb leszek!-lépett hozzám közelebb és kajánul elvigyorodott.A mellkasára tettem a kezem és kicsit lesimítottam a hasára, mire felszisszent, aztán váratlanul ellöktem magamtól, mire meglepett fejjel bámult rám.
-Brian nem!-mondtam és tovább sétáltam ő meg utánam.A suliig már síri csendben jutottunk el, nem beszélgettünk, de az épület előtt ott várt Matt és Zacky.
-Jimmy?-kérdeztem, mire elvigyorodtak.
-Talált egy szőkét az öltözőben.-
-Jaj ne máááár! Már a suliban is ezt csináljátok?-akadtam ki, miközben a termek felé mentünk.
-Gyere szépen okosodni.-állt meg aztán Brian a teremnél ahol óránk lesz.
-Szia Zacky, suli után!-dobtam neki egy puszit és bementem Mattel és Briannel az órámra. Amennyire vártam, hogy visszajöhessek és ne kelljen egyedül otthon feküdnöm, annyira szenvedtem végig a napot. Annyit hiányoztam, hogy egy szót sem értettem, szóval szinte csak némán bámultam ki a fejemből. Az utolsó óránkon, törin dolgozat volt, amit mivel hiányoztam nem kellett megírnom, el is mehettem korábban, de a suli előtt ücsörögtem csak. Vajon mit szólnak majd a srácok, ha kiderül, hogy Matt és köztem mi volt? Vagy Josh mit szólna, ha megtudná, hogy amíg ő azt hitte mi már járunk én még lefeküdtem Mattel? Lóbáltam a lábam ahogy ücsörögtem a kőkorláton, mikor valaki váratlan átkarolt hátulról.
-Lebuktat az az 1es az ujjadon.-néztem Brian összefonódó karjait magam előtt.-Hogy hogy már kint?
-Pár perc és vége az órának, beadtam előbb a dogát, hogy ne hiányolj tovább!
-Ó de drága vagy!-mondtam neki mire leült mellém és már rá is gyújtott egy szál cigire.-Le kéne rólad szoknod! Bűzlesz tőle!
-Majd megszokod!-vigyorodott el.
-Soha, hányingerem van tőle! Látod, pont ezért nem fogok veled összebújni.-vigyorodtam most én el, mire elképedve nézett felém.
-Ez komoly?-kérdezte, mire bólintottam, kivette a szájából a szálat és csak nézte.
-Sajnálom, de nem érsz ennyit egy éjszakára!-mondta fintorogva és toább szívta, miközben én tarkón vágtam.
-Jó fej vagy!
-Meheteüüüüüüüünk!-jött Zacky és Matt vigyorogva.
-Hova is?
-A házunkba, meg kéne beszélnünk a szülinapi bulidat!-nézett rám úgy Zacky mintha ez olyan alapvető dolog lenne, és milyen bunkó vagyok hogy én erről pont nem tudtam.
-Srácok én nem szeretnék bulit. Az utóbbi időben nem voltam túl szerencsés.
-Nyugi most nem koncertezünk, nem lesz színpad és nem eshetsz le!-erőltetett magára egy mosolyt Matt.
-Jó, akkor majd nyilván valamelyikőtök csaja akaszt fe amíg alszom-fintorodtam el.
-Akkor nem hívunk senkit, majd ott felszedünk valakit!-vigyorodott el Brian.
-Na jó srácok sajnálom, de nekem ehhez most nincs kedvem!-mondtam és megálltam.-Sziasztok holnap beszélünk!-intettem és kapkodtam a lábaimat haza. Mardosott a lelkiismeretem, Josh féltékeny Mattre, Matt hecceli Josht, én megcsaltam Josht Mattel.Mire kitisztult a fejem a házunk előtt álltam és bámultam az ablakomat. Lassan bementem nem volt otthon senki felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.
-Hé, Lizzy, Hé ébren vagy?
-Mi? Mi? Matt?-dörzsöltem meg a szememet.
-Igen, csak azt akartam tudni, hogy jól vagy.
-Jól vagyok, miért gondoltad hogy nem?
-Szomorúnak tűntél, baj van?
-Én... Nem csak furán érzem magam, hogy....
-Mi?
-Joshsal együtt vagyok és nekem ez tök új, és megcsaltam veled és nem merem elmondani.
-Nem csaltad meg!
-De igen, ő úgy volt vele, hogy már együtt voltunk akkor.
-De te nem! Ez így nem megcsalás! Ez így már az lenne!-rántott hirtelen magához és megcsókolt, de alig ha 10 másodpercig tartott az egész.
-Na kössz, akkor ha már kidumálod belőlem a lelkiismeret furdalást, most elintézted hogy tényleg csalfa legyek.-elvigyorodott és eldőlt az ágyamon.
-Barátok vagyunk tudod, ez adolgom!-lefeküdtem mellé és kicsit hozzá bújtam.-Különben is én nem mondom el senkinek, ha attól félsz...
-Nem, attól félek hogy nem bírom elmondani, pedig egyszerűbb lenne. Akkor talán jobban kijönnétek.
-Liz, most komolyan szereted őt?-nézett le rám ahogy a karján feküdtem, de nem tudtam válaszolni. Láttam hogy milyen szomorú és én utáltam ha szomorú. Josh és én viszont megértjük egymást, úgy bánik velem ahogy... hogy... hogy erősnek érzem magam...és.. de nem tudom, hogy szeretem-e, lehet már tudnom kéne nem? Vagy ez márt azt jelenti hogy nem szeretem?
-Liz?-kérdezett újra Matt és megijedtem, válaszolni nem tudtam, mit tegyek, hogy...?-Szeretsz?-kérdezte másképp, és így még nagyobb sokkot kaptam, persze hogy szeretlek, gondoltam, de honnan tudjam, hogy úgy szeretem-e ahogy azt kell? Kell egyáltalán? Jézusom, ilyen hülyét mint én ez nekem nem megy!
-Jó tudod mit, hagyjuk!-adott egy puszit a homlokomra.-Aludjunk, aztán ha tudod valamelyikre a választ, majd szólsz!-mondta és kicsit szorosabban magához húzott.
-
-Szia szépségem!-adott egy puszit és átkarolt.
-Na, miért van ilyen jó kedved?
-Végre visszatérsz. Elég unalmas volt nélküled!
-De édi vagy!-vigyorogtam rá mire, csak kacsintott és el is indultunk gyalog tovább.
-Mi a helyzet Joshsal? Együtt vagytok még?
-Miért ne lennénk? Csak egy hete ment haza.
-Jól van , akkor mondjuk, hogy csak reménykedtem!
-Miért is?
-Mert végre szabad préda lennél.-mosolyodott el, de engem dühített.
-Brian barátok vagyunk, akkor se lenne köztünk semmi, ha nem járnék Joshsal.
-Hidd el, lesz még!-ölelt magához nevetve, de ellöktem mosolyogva.
-Nem!
-Híres rocksztár leszek, sok pénzzel,kocsikkal,és vedd hozzá a vonzó külsőmet. Nem fogsz tudni ellen állni.-állt be elém, hogy ne tudjak tovább menni.
-Már most is megy.
-Jobb leszek!-lépett hozzám közelebb és kajánul elvigyorodott.A mellkasára tettem a kezem és kicsit lesimítottam a hasára, mire felszisszent, aztán váratlanul ellöktem magamtól, mire meglepett fejjel bámult rám.
-Brian nem!-mondtam és tovább sétáltam ő meg utánam.A suliig már síri csendben jutottunk el, nem beszélgettünk, de az épület előtt ott várt Matt és Zacky.
-Jimmy?-kérdeztem, mire elvigyorodtak.
-Talált egy szőkét az öltözőben.-
-Jaj ne máááár! Már a suliban is ezt csináljátok?-akadtam ki, miközben a termek felé mentünk.
-Gyere szépen okosodni.-állt meg aztán Brian a teremnél ahol óránk lesz.
-Szia Zacky, suli után!-dobtam neki egy puszit és bementem Mattel és Briannel az órámra. Amennyire vártam, hogy visszajöhessek és ne kelljen egyedül otthon feküdnöm, annyira szenvedtem végig a napot. Annyit hiányoztam, hogy egy szót sem értettem, szóval szinte csak némán bámultam ki a fejemből. Az utolsó óránkon, törin dolgozat volt, amit mivel hiányoztam nem kellett megírnom, el is mehettem korábban, de a suli előtt ücsörögtem csak. Vajon mit szólnak majd a srácok, ha kiderül, hogy Matt és köztem mi volt? Vagy Josh mit szólna, ha megtudná, hogy amíg ő azt hitte mi már járunk én még lefeküdtem Mattel? Lóbáltam a lábam ahogy ücsörögtem a kőkorláton, mikor valaki váratlan átkarolt hátulról.
-Lebuktat az az 1es az ujjadon.-néztem Brian összefonódó karjait magam előtt.-Hogy hogy már kint?
-Pár perc és vége az órának, beadtam előbb a dogát, hogy ne hiányolj tovább!
-Ó de drága vagy!-mondtam neki mire leült mellém és már rá is gyújtott egy szál cigire.-Le kéne rólad szoknod! Bűzlesz tőle!
-Majd megszokod!-vigyorodott el.
-Soha, hányingerem van tőle! Látod, pont ezért nem fogok veled összebújni.-vigyorodtam most én el, mire elképedve nézett felém.
-Ez komoly?-kérdezte, mire bólintottam, kivette a szájából a szálat és csak nézte.
-Sajnálom, de nem érsz ennyit egy éjszakára!-mondta fintorogva és toább szívta, miközben én tarkón vágtam.
-Jó fej vagy!
-Meheteüüüüüüüünk!-jött Zacky és Matt vigyorogva.
-Hova is?
-A házunkba, meg kéne beszélnünk a szülinapi bulidat!-nézett rám úgy Zacky mintha ez olyan alapvető dolog lenne, és milyen bunkó vagyok hogy én erről pont nem tudtam.
-Srácok én nem szeretnék bulit. Az utóbbi időben nem voltam túl szerencsés.
-Nyugi most nem koncertezünk, nem lesz színpad és nem eshetsz le!-erőltetett magára egy mosolyt Matt.
-Jó, akkor majd nyilván valamelyikőtök csaja akaszt fe amíg alszom-fintorodtam el.
-Akkor nem hívunk senkit, majd ott felszedünk valakit!-vigyorodott el Brian.
-Na jó srácok sajnálom, de nekem ehhez most nincs kedvem!-mondtam és megálltam.-Sziasztok holnap beszélünk!-intettem és kapkodtam a lábaimat haza. Mardosott a lelkiismeretem, Josh féltékeny Mattre, Matt hecceli Josht, én megcsaltam Josht Mattel.Mire kitisztult a fejem a házunk előtt álltam és bámultam az ablakomat. Lassan bementem nem volt otthon senki felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.
-Hé, Lizzy, Hé ébren vagy?
-Mi? Mi? Matt?-dörzsöltem meg a szememet.
-Igen, csak azt akartam tudni, hogy jól vagy.
-Jól vagyok, miért gondoltad hogy nem?
-Szomorúnak tűntél, baj van?
-Én... Nem csak furán érzem magam, hogy....
-Mi?
-Joshsal együtt vagyok és nekem ez tök új, és megcsaltam veled és nem merem elmondani.
-Nem csaltad meg!
-De igen, ő úgy volt vele, hogy már együtt voltunk akkor.
-De te nem! Ez így nem megcsalás! Ez így már az lenne!-rántott hirtelen magához és megcsókolt, de alig ha 10 másodpercig tartott az egész.
-Na kössz, akkor ha már kidumálod belőlem a lelkiismeret furdalást, most elintézted hogy tényleg csalfa legyek.-elvigyorodott és eldőlt az ágyamon.
-Barátok vagyunk tudod, ez adolgom!-lefeküdtem mellé és kicsit hozzá bújtam.-Különben is én nem mondom el senkinek, ha attól félsz...
-Nem, attól félek hogy nem bírom elmondani, pedig egyszerűbb lenne. Akkor talán jobban kijönnétek.
-Liz, most komolyan szereted őt?-nézett le rám ahogy a karján feküdtem, de nem tudtam válaszolni. Láttam hogy milyen szomorú és én utáltam ha szomorú. Josh és én viszont megértjük egymást, úgy bánik velem ahogy... hogy... hogy erősnek érzem magam...és.. de nem tudom, hogy szeretem-e, lehet már tudnom kéne nem? Vagy ez márt azt jelenti hogy nem szeretem?
-Liz?-kérdezett újra Matt és megijedtem, válaszolni nem tudtam, mit tegyek, hogy...?-Szeretsz?-kérdezte másképp, és így még nagyobb sokkot kaptam, persze hogy szeretlek, gondoltam, de honnan tudjam, hogy úgy szeretem-e ahogy azt kell? Kell egyáltalán? Jézusom, ilyen hülyét mint én ez nekem nem megy!
-Jó tudod mit, hagyjuk!-adott egy puszit a homlokomra.-Aludjunk, aztán ha tudod valamelyikre a választ, majd szólsz!-mondta és kicsit szorosabban magához húzott.
-
2014. március 18., kedd
Life is just a game 44.2
Matt:
-Amy, tudnál gyorsabban is menni?
-Héé, ne szólj be, vagy sántikálhatsz is, ha gondolod!-vágott vissza flegmán.-Vagy Valary is elhozhatott volna, ha..
-Azt nem lehet! Nem tudhatja meg, hogy...
-Hogy mi? Hogy kiakaszt hogy Skye túl lépett rajtad?Helyesen tette, nem is kellett volna újra leállnia veled.-morgott, de ezzel nem nyugtatott meg, sőt csak jobban dühített.
-Jó testvér vagy, de te kinek a pártján is állsz?
-Az unokaöcsém pártján és nem hagyom hogy elcseszd az egészet és neki legyen rossz!
-Ó mert az jobb lesz neki, ha...
-Elég már! Nyugodj le, és különben is ha Skye tényleg terhes, nem idegeskedhet-kezdett bele, de pont megérkeztünk a házhoz. Ahogy leállt a kocsival már nem is hallottam mit mond, kiszálltam és ahogy tudtam mentem is be a házba.
-HOL van?-kérdeztem erélyesen ahogy benyitottam de egyből megláttam Jimmyt. Elborult az agyam és azzal a lendülettel hogy megindultam felé jó erősen be is húztam neki egyet.
-Maaaaaaaaaaatt!-szóltak a többiek és Syn eltolt, Skye és Heidi pedig Jimmyhez rohant aki a földre esett.
-Normális vagy?!-esett nekem Heidi, de nem érdekelt.
-Hogy tehetted ezt velem Jimmy? Tudod jól hogy mit jelent nekem és még csak el sem mondod?! -indultam megint de Syn tartott.
-Nyugodj le haver, ülj le és beszéljünk!-súgta a fülembe,de aztán pont elkaptam Skye tekintetét. Olyan furcsa volt ahogy rám nézett, mintha szomorú lenne, vagy elborzadna tőlem.
-Komolyan Matt? Ez volt a legjobb? Betörni a legjobb barátod orrát?-kérdezte Skye és ettől megdermedtem.
-Hogy tehettétek ezt velem?!
-Te beszélsz?-állt fel Skye és felém fordult.
Skye:
-Te mit tettél velem? MIT? Kétszer is csak kihasználtál, és ott hagytál a nyomoromban, hogy még csak azt se higgyem jelentettem valamit?!-neki támadtam Mattnek de jól esett, dühös voltam nagyon, és legszívesebben megütöttem volna.
-Ez nem így volt, és..
-Jaj azt ne mondd, hogy szeretsz, mert nehéz elhinnem! Hát boldogabb lennél ha a te gyereked lenne? Legyen még egy zabigyereked? Akit nem fogad el a feleséged?-kérdeztem de csak nézett rám, aztán bejött Amy és Zacky is a kutyával.Intettem nekik.
-Tudod mit igen boldogabb lennék, ha tőlem lennél terhes, és nem a legjobb barátomtól!-morogta és közelebb lépett hozzám. Megfordult a fejemben, hogy elmondom neki, hogy övé a gyerek, de mire megyek vele? Újabb gyerek aki aa nélkül nújjön fel, mert az apja már másodjára is mást választott.
-Mi történt?-kérdezte Zacky Jimmyre bámulva akinek vérzett az orra.
-Matt történt vele. Bíztató nem?!-kérdezte mire Matt hunyorítva nézett rám.
-Na srácok üljünk le beszéljétek meg!
-Matt tudod mi van nem Jimmy az apja, Leana hazudott neked!-mondtam neki mire elképedt.
-Én vagyok! Azért költöztem be hogy felneveljem a gyereket és Skye mellett legyek!-mondta Zacky és így ahogy mondta igaz is volt. Tényleg ezért költözött be, még csak nem is hazudott.
-Mi van?-sokkolódott Matt ér értetlenül meredt ránk.
-Ez van! Sajnálom, de tudod hogy mennyire szerettem Skyet és az az igazság hogy még mindig szeretem! -ahogy Zackyt hallgattam én is elképedtem erről nem volt szó, miért mond ilyet?-Mindig fontos volt nekem te is tudod ha megakarsz ütni üss, de az érzéseim nem változnak ahogy a helyzet sem!-állt Matt és én közém és széttárta a karjait. Teljesen összezavarodtam, ez most... ezt hazudta? Vagy ez igaz? De nem hagyhatom hogy ezt tegye ha így érez , ez...Matt is elnémult, és csak bámult, Zacky felém fordult és elmosolyodott, majd megölelt.
-Na jó, ezt ne! -hördült fel Matt és arrébb rángatta Zackyt.- Legalább adnátok időt hogy felfogjam? Vagy még itt neki esel?
-Matt, sajnálom, mondtam itt vagyok, húzz be, nem érdekel! Elmondtam amit akartam!-ahogy ezt kimondta Matt neki is behúzott egyett, meg is tántorodott kicsit nekem dőlt.
-Megőrültél?!förmedtem rá, majd Heidire és Amyre pillantottam.
-Menjünk be a kórházba, gyertek!-indult el Brian, Heidi és én meg Zacykt és Jimmyt kísértük a kocsihoz.
Zacky:
-Két öltéssel összehúztuk a szeme alatt a repedést, egy hét múlva ha visszajönnek kiszedjük a varratokat és kész.Komolyabb kezelést nem igényel!-mondta az orvos és elment.
-Miért mondtad azt amit mondtál?-kérdezte Skye.
-Mármint?
-Hogy szeretsz!
-Mert így van, de ezt te is tudod.Elmondtam neked a turné alatt is.
-Én azt hittem azt már...
-Nem felejtettem el, többet jelentett mint gondolnád.Szeretlek!
-De akkor nem hagyhatom, hogy ez tedd, mert...
-Skye, fejezd be! Akarom ezt érted? És ha úgy érzed, én itt vagyok neked, nem erőltetem, csak tudd!-csendben figyelt, nem szólt semmit, megszorította a kezem és beszéd nélkül vártuk az orvost a papírokkal, hogy elmehessünk.
Skye:
Későn értünk haza a kórházból, így Aleck ott maradt estére Mattéknél, de nem is szívesen beszélnék most amúgy sem vele. És nem csak neki van mit megemészteni, Zacky még szeret, ez... ez így rossz lesz.
-Itt van videon a mai vizsgálat, ezen már van szívhang, ha esetleg kíváncsi vagy rá.-mutattam a kanpén ülő Zackynek a kezemben lévő kazettát.
-Persze, nézzük meg! Kíváncsi vagyok amúgyis mire számíthatok még! Adhatnál pár jó tanácsot.
Betettem a kazettát és leültem mellé a kanapéra.
-Hát legyen! Egyre nagyobb ingadozásaim lesznek, szóval ha néha bőgök, néha meg mindenen nevetek ne vedd magadra. És lassan nőni fog a hasam is már. Majd a 4. hónap körül mozdul meg először, aztán nem sokra rá már te is érezheted.Nagyjából ezzel egyidőb hogy megmozdul kívánósabb leszek, ami...
-Jesszusom, és akkor mit fogsz kívánni? Elefántot karamell szósszal?
-Mi? Dehogyis! A hormonok miatt, általában , tudod... a kismamák az első hónapokban jobban vágynak...
-Mire?
-A pasikra!-böktem ki mire elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi van?! Értsem úgy, hogy megerőszakolhatsz?
-Dehogyis!-nevettem, aztán hirtelen abbahagytam.-De elképzelhető!-mondtam mire kicsit lesápadt, de ahogy nevetni kezdtem ő is nevetett.
-Na jó lehet kéne pár könyvet olvasnom.
-Zacky biztos vagy benen hogy ezt akarod?
-Ha Matt minden alkalommal mikor találkozunk behúz egyet, akkor is ezt akarom!
-Amy, tudnál gyorsabban is menni?
-Héé, ne szólj be, vagy sántikálhatsz is, ha gondolod!-vágott vissza flegmán.-Vagy Valary is elhozhatott volna, ha..
-Azt nem lehet! Nem tudhatja meg, hogy...
-Hogy mi? Hogy kiakaszt hogy Skye túl lépett rajtad?Helyesen tette, nem is kellett volna újra leállnia veled.-morgott, de ezzel nem nyugtatott meg, sőt csak jobban dühített.
-Jó testvér vagy, de te kinek a pártján is állsz?
-Az unokaöcsém pártján és nem hagyom hogy elcseszd az egészet és neki legyen rossz!
-Ó mert az jobb lesz neki, ha...
-Elég már! Nyugodj le, és különben is ha Skye tényleg terhes, nem idegeskedhet-kezdett bele, de pont megérkeztünk a házhoz. Ahogy leállt a kocsival már nem is hallottam mit mond, kiszálltam és ahogy tudtam mentem is be a házba.
-HOL van?-kérdeztem erélyesen ahogy benyitottam de egyből megláttam Jimmyt. Elborult az agyam és azzal a lendülettel hogy megindultam felé jó erősen be is húztam neki egyet.
-Maaaaaaaaaaatt!-szóltak a többiek és Syn eltolt, Skye és Heidi pedig Jimmyhez rohant aki a földre esett.
-Normális vagy?!-esett nekem Heidi, de nem érdekelt.
-Hogy tehetted ezt velem Jimmy? Tudod jól hogy mit jelent nekem és még csak el sem mondod?! -indultam megint de Syn tartott.
-Nyugodj le haver, ülj le és beszéljünk!-súgta a fülembe,de aztán pont elkaptam Skye tekintetét. Olyan furcsa volt ahogy rám nézett, mintha szomorú lenne, vagy elborzadna tőlem.
-Komolyan Matt? Ez volt a legjobb? Betörni a legjobb barátod orrát?-kérdezte Skye és ettől megdermedtem.
-Hogy tehettétek ezt velem?!
-Te beszélsz?-állt fel Skye és felém fordult.
Skye:
-Te mit tettél velem? MIT? Kétszer is csak kihasználtál, és ott hagytál a nyomoromban, hogy még csak azt se higgyem jelentettem valamit?!-neki támadtam Mattnek de jól esett, dühös voltam nagyon, és legszívesebben megütöttem volna.
-Ez nem így volt, és..
-Jaj azt ne mondd, hogy szeretsz, mert nehéz elhinnem! Hát boldogabb lennél ha a te gyereked lenne? Legyen még egy zabigyereked? Akit nem fogad el a feleséged?-kérdeztem de csak nézett rám, aztán bejött Amy és Zacky is a kutyával.Intettem nekik.
-Tudod mit igen boldogabb lennék, ha tőlem lennél terhes, és nem a legjobb barátomtól!-morogta és közelebb lépett hozzám. Megfordult a fejemben, hogy elmondom neki, hogy övé a gyerek, de mire megyek vele? Újabb gyerek aki aa nélkül nújjön fel, mert az apja már másodjára is mást választott.
-Mi történt?-kérdezte Zacky Jimmyre bámulva akinek vérzett az orra.
-Matt történt vele. Bíztató nem?!-kérdezte mire Matt hunyorítva nézett rám.
-Na srácok üljünk le beszéljétek meg!
-Matt tudod mi van nem Jimmy az apja, Leana hazudott neked!-mondtam neki mire elképedt.
-Én vagyok! Azért költöztem be hogy felneveljem a gyereket és Skye mellett legyek!-mondta Zacky és így ahogy mondta igaz is volt. Tényleg ezért költözött be, még csak nem is hazudott.
-Mi van?-sokkolódott Matt ér értetlenül meredt ránk.
-Ez van! Sajnálom, de tudod hogy mennyire szerettem Skyet és az az igazság hogy még mindig szeretem! -ahogy Zackyt hallgattam én is elképedtem erről nem volt szó, miért mond ilyet?-Mindig fontos volt nekem te is tudod ha megakarsz ütni üss, de az érzéseim nem változnak ahogy a helyzet sem!-állt Matt és én közém és széttárta a karjait. Teljesen összezavarodtam, ez most... ezt hazudta? Vagy ez igaz? De nem hagyhatom hogy ezt tegye ha így érez , ez...Matt is elnémult, és csak bámult, Zacky felém fordult és elmosolyodott, majd megölelt.
-Na jó, ezt ne! -hördült fel Matt és arrébb rángatta Zackyt.- Legalább adnátok időt hogy felfogjam? Vagy még itt neki esel?
-Matt, sajnálom, mondtam itt vagyok, húzz be, nem érdekel! Elmondtam amit akartam!-ahogy ezt kimondta Matt neki is behúzott egyett, meg is tántorodott kicsit nekem dőlt.
-Megőrültél?!förmedtem rá, majd Heidire és Amyre pillantottam.
-Menjünk be a kórházba, gyertek!-indult el Brian, Heidi és én meg Zacykt és Jimmyt kísértük a kocsihoz.
Zacky:
-Két öltéssel összehúztuk a szeme alatt a repedést, egy hét múlva ha visszajönnek kiszedjük a varratokat és kész.Komolyabb kezelést nem igényel!-mondta az orvos és elment.
-Miért mondtad azt amit mondtál?-kérdezte Skye.
-Mármint?
-Hogy szeretsz!
-Mert így van, de ezt te is tudod.Elmondtam neked a turné alatt is.
-Én azt hittem azt már...
-Nem felejtettem el, többet jelentett mint gondolnád.Szeretlek!
-De akkor nem hagyhatom, hogy ez tedd, mert...
-Skye, fejezd be! Akarom ezt érted? És ha úgy érzed, én itt vagyok neked, nem erőltetem, csak tudd!-csendben figyelt, nem szólt semmit, megszorította a kezem és beszéd nélkül vártuk az orvost a papírokkal, hogy elmehessünk.
Skye:
Későn értünk haza a kórházból, így Aleck ott maradt estére Mattéknél, de nem is szívesen beszélnék most amúgy sem vele. És nem csak neki van mit megemészteni, Zacky még szeret, ez... ez így rossz lesz.
-Itt van videon a mai vizsgálat, ezen már van szívhang, ha esetleg kíváncsi vagy rá.-mutattam a kanpén ülő Zackynek a kezemben lévő kazettát.
-Persze, nézzük meg! Kíváncsi vagyok amúgyis mire számíthatok még! Adhatnál pár jó tanácsot.
Betettem a kazettát és leültem mellé a kanapéra.
-Hát legyen! Egyre nagyobb ingadozásaim lesznek, szóval ha néha bőgök, néha meg mindenen nevetek ne vedd magadra. És lassan nőni fog a hasam is már. Majd a 4. hónap körül mozdul meg először, aztán nem sokra rá már te is érezheted.Nagyjából ezzel egyidőb hogy megmozdul kívánósabb leszek, ami...
-Jesszusom, és akkor mit fogsz kívánni? Elefántot karamell szósszal?
-Mi? Dehogyis! A hormonok miatt, általában , tudod... a kismamák az első hónapokban jobban vágynak...
-Mire?
-A pasikra!-böktem ki mire elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi van?! Értsem úgy, hogy megerőszakolhatsz?
-Dehogyis!-nevettem, aztán hirtelen abbahagytam.-De elképzelhető!-mondtam mire kicsit lesápadt, de ahogy nevetni kezdtem ő is nevetett.
-Na jó lehet kéne pár könyvet olvasnom.
-Zacky biztos vagy benen hogy ezt akarod?
-Ha Matt minden alkalommal mikor találkozunk behúz egyet, akkor is ezt akarom!
2014. március 17., hétfő
Life is just a game 44.1
Jimmy:
Hót komásan indultam ki a konyhába reggel, mikor hüppögést hallottam. Megfordultam és megláttam Skyet a kanapén összegörnyedve sírni.
-Hé hé hé mi a baj?-siettem oda és átöleltem,- Miért sírsz?
-Nem tudoooooooom!-fúrta bele az arcát a vállamba.-Tom és Jerryt néztem és rám jött a sírás.
-Ne, mesén sírtad el magad?
-Ne neveeeess ki!-kezdett újra zokogni így hamar eltűnt a mosoly az arcomról próbáltam megnyugtatni, de aztán egyszer csak abba hagyta.
-Na azt hiszem vége! El ne mond senkinek!
-Nem mondom! De máskor ne csinálj ilyet, ijesztő vagy ha egy mesén sírod el magad.
-Hormonokm, nem az én hibám!-háborodott fel és duzzogva visszament a szobájába. Én ahogy eredetileg is akartam kimentem a konyhába hogy igyak, majd indultam vissza a vendég szobába, de előtte még benéztem Skyehoz. Zacky a földön arccal a föld felé aludt, Skye az ágyon szétterülve az ágyon.
Matt:
-Szia haver gyere!-nyitott ajtót Zacky Skyenál ami még mindig szokatlan.
-Helló. Aleck? Skye?
-Jönnek mindjárt!-mondta és ott hagyott, bement a konyhába.
-És milyen így együtt élni?-kérdeztem mire megvonta a vállát.
-Jó, olyan mint mikor turnéztunk!
-És te hol alszol? Jimmy Heidi szobájába, te?
-Skyenál.-mondta nyugodtan, de én éreztem hogy vörösödik a fejem, és hirtelen nagyon dühös lettem.
-Igen?-kérdeztem vissza, mire bólintott, majd megjelent Skye és Aleck.
-Apuuuuu!
-Szia Matt!
-Tessék szendvics, ahogy szereted!-tartott Zacky egy tányért Skye felé, aki csillogó szemekkel vette el és le is ült enni. Valami fura itt. Nem stimmel.
-Jó étvágyat. Mikor jöjjünk haza?
-Vacsira ráértek!
-Hello, meghoztam a nasikat!-hallottam Jimmy hangját, aztán be jött ő is a konyhába. Le tett egy zacskót a pultra Skye elé, aki egyből megnézte mi az.
-Nyugi, meg van a fánk, az eper, a fagyi, minden!-sóhajtott Jimmy és már vett is egy sört elő. Na jó, ha Jimmy kiszolgál egy nőt tényleg baj van, mi folyik itt?
-Szia mami!
-Szi kicsim, jó legyél, és tudod mit beszéltünk!
-Igen mami! Szia Zacky , Jimmy!-ölelte meg Aleck a srácokat is majd indulhattunk is. Valery kint várt a kocsiban, beszálltunk és gondoltam megpróbálom Aleckből kiszedni mi folyik itt.
-És kicsim nem zavar hogy olyan sokat van ott Zacky és Jimmy?
-Neem, rengeteget játszunk együtt. És mami is boldog, és mindig finomakat eszünk.
-És mami szereti a fiúkat?
-Igen, nagyon! Azt mondja mi vagyunk neki a testőrei.
-Matt miért kérdezgeted? Hagyd, beszélj a fiúkkal, de a fiadat hagyd ki ebből!-állított le Val, de igaza van, a srácokkal kell majd beszélnem.
Skye:
-Mi az Jimbo fáradt vagy?
-Csodálkozol? Leana megint hívogat, te meg folyton sírsz!
-Héééééé!-vágtam hozzá egy párnát, de nem zavarta, sőt...-Elzavarom Leanat ha akarod, rám férne!
-Dehogyis, neked nyugodtnak kéne lenned, nem sírni meg dühöngeni....
-Az vagyok! Mivel itt boldogítotok már 2 hete.-néztem Jimmyre a kanapén és Zackyre a fotelben.-Tényleg melyikőtök tud eljönni velem holnap a dokihoz?
-Apuka?-nézett Jimmy Zackyre, de megrázta a fejét.
-A holnap nem jó, interjúra megyünk Synnel, Jimmy neked kell menned!
-Akkor én leszek az apuka.-tartotta a kezét egy pacsira, hát belecsaptam. Másnap el is jött velem. Már kifelé tartottunk mikor a legkevésbé kívánatos személlyel futottunk össze.
-Jimmy, tge mit keresel itt vele?
-Te mit keresel itt?!-néztem elképedve Leanara.
-Várj! Te felcsináltad?-nézett Jimmyre miközben rám mutatott.-Nőgyógyászati központ előtt ne merj nekem hazudni!
-Leana, nem nem csináltam fel, elkísértem, de amúgy se lenne közöd hozzá.
-Szóval a tied! Te szemét állat!-morogta majd rám nézett gyűlölköző tekintette.
-Fogd be a szád! Hagyd békén Jimmyt, vagy az életemre esküszöm nem állsz többet lábra.
-Próbáld csak meg!-szűrte a fogai között és elém lépett, de Jimmy megragadta a karomat és elhúzott.
-Hagyd! Csak a baj van vele!
-De Jimmy én...-kezdtem de már a kocsinál voltunk.
-Te terhes vagy és engem megölnek, ha bajotok lesz!-mondta majd kinyitotta az ajtót és megvárta míg beszállok... Mire haza értünk Zacky idegesen várt minket Syn és Heidi társaságában.
-Mi baj?
-Matt tudja! Leana beszélt vele, azt mondta neki Jimmytől vagy terhes, Matt meg őrjöng!-foglalta össze Heidi én meg pillanatok alatt elszédültem, olyan ideges lettem.
-Na ne!-ült le Jimmy is.
-Jó felhívom Mattet!--nyúltam a telefonért, de Zacy megállított.
-Fölösleges, mindjárt itt van!-összeszorult a gyomrom, leizzadtam, hányingerem lett és még sorolhatnám...
Hót komásan indultam ki a konyhába reggel, mikor hüppögést hallottam. Megfordultam és megláttam Skyet a kanapén összegörnyedve sírni.
-Hé hé hé mi a baj?-siettem oda és átöleltem,- Miért sírsz?
-Nem tudoooooooom!-fúrta bele az arcát a vállamba.-Tom és Jerryt néztem és rám jött a sírás.
-Ne, mesén sírtad el magad?
-Ne neveeeess ki!-kezdett újra zokogni így hamar eltűnt a mosoly az arcomról próbáltam megnyugtatni, de aztán egyszer csak abba hagyta.
-Na azt hiszem vége! El ne mond senkinek!
-Nem mondom! De máskor ne csinálj ilyet, ijesztő vagy ha egy mesén sírod el magad.
-Hormonokm, nem az én hibám!-háborodott fel és duzzogva visszament a szobájába. Én ahogy eredetileg is akartam kimentem a konyhába hogy igyak, majd indultam vissza a vendég szobába, de előtte még benéztem Skyehoz. Zacky a földön arccal a föld felé aludt, Skye az ágyon szétterülve az ágyon.
Matt:
-Szia haver gyere!-nyitott ajtót Zacky Skyenál ami még mindig szokatlan.
-Helló. Aleck? Skye?
-Jönnek mindjárt!-mondta és ott hagyott, bement a konyhába.
-És milyen így együtt élni?-kérdeztem mire megvonta a vállát.
-Jó, olyan mint mikor turnéztunk!
-És te hol alszol? Jimmy Heidi szobájába, te?
-Skyenál.-mondta nyugodtan, de én éreztem hogy vörösödik a fejem, és hirtelen nagyon dühös lettem.
-Igen?-kérdeztem vissza, mire bólintott, majd megjelent Skye és Aleck.
-Apuuuuu!
-Szia Matt!
-Tessék szendvics, ahogy szereted!-tartott Zacky egy tányért Skye felé, aki csillogó szemekkel vette el és le is ült enni. Valami fura itt. Nem stimmel.
-Jó étvágyat. Mikor jöjjünk haza?
-Vacsira ráértek!
-Hello, meghoztam a nasikat!-hallottam Jimmy hangját, aztán be jött ő is a konyhába. Le tett egy zacskót a pultra Skye elé, aki egyből megnézte mi az.
-Nyugi, meg van a fánk, az eper, a fagyi, minden!-sóhajtott Jimmy és már vett is egy sört elő. Na jó, ha Jimmy kiszolgál egy nőt tényleg baj van, mi folyik itt?
-Szia mami!
-Szi kicsim, jó legyél, és tudod mit beszéltünk!
-Igen mami! Szia Zacky , Jimmy!-ölelte meg Aleck a srácokat is majd indulhattunk is. Valery kint várt a kocsiban, beszálltunk és gondoltam megpróbálom Aleckből kiszedni mi folyik itt.
-És kicsim nem zavar hogy olyan sokat van ott Zacky és Jimmy?
-Neem, rengeteget játszunk együtt. És mami is boldog, és mindig finomakat eszünk.
-És mami szereti a fiúkat?
-Igen, nagyon! Azt mondja mi vagyunk neki a testőrei.
-Matt miért kérdezgeted? Hagyd, beszélj a fiúkkal, de a fiadat hagyd ki ebből!-állított le Val, de igaza van, a srácokkal kell majd beszélnem.
Skye:
-Mi az Jimbo fáradt vagy?
-Csodálkozol? Leana megint hívogat, te meg folyton sírsz!
-Héééééé!-vágtam hozzá egy párnát, de nem zavarta, sőt...-Elzavarom Leanat ha akarod, rám férne!
-Dehogyis, neked nyugodtnak kéne lenned, nem sírni meg dühöngeni....
-Az vagyok! Mivel itt boldogítotok már 2 hete.-néztem Jimmyre a kanapén és Zackyre a fotelben.-Tényleg melyikőtök tud eljönni velem holnap a dokihoz?
-Apuka?-nézett Jimmy Zackyre, de megrázta a fejét.
-A holnap nem jó, interjúra megyünk Synnel, Jimmy neked kell menned!
-Akkor én leszek az apuka.-tartotta a kezét egy pacsira, hát belecsaptam. Másnap el is jött velem. Már kifelé tartottunk mikor a legkevésbé kívánatos személlyel futottunk össze.
-Jimmy, tge mit keresel itt vele?
-Te mit keresel itt?!-néztem elképedve Leanara.
-Várj! Te felcsináltad?-nézett Jimmyre miközben rám mutatott.-Nőgyógyászati központ előtt ne merj nekem hazudni!
-Leana, nem nem csináltam fel, elkísértem, de amúgy se lenne közöd hozzá.
-Szóval a tied! Te szemét állat!-morogta majd rám nézett gyűlölköző tekintette.
-Fogd be a szád! Hagyd békén Jimmyt, vagy az életemre esküszöm nem állsz többet lábra.
-Próbáld csak meg!-szűrte a fogai között és elém lépett, de Jimmy megragadta a karomat és elhúzott.
-Hagyd! Csak a baj van vele!
-De Jimmy én...-kezdtem de már a kocsinál voltunk.
-Te terhes vagy és engem megölnek, ha bajotok lesz!-mondta majd kinyitotta az ajtót és megvárta míg beszállok... Mire haza értünk Zacky idegesen várt minket Syn és Heidi társaságában.
-Mi baj?
-Matt tudja! Leana beszélt vele, azt mondta neki Jimmytől vagy terhes, Matt meg őrjöng!-foglalta össze Heidi én meg pillanatok alatt elszédültem, olyan ideges lettem.
-Na ne!-ült le Jimmy is.
-Jó felhívom Mattet!--nyúltam a telefonért, de Zacy megállított.
-Fölösleges, mindjárt itt van!-összeszorult a gyomrom, leizzadtam, hányingerem lett és még sorolhatnám...
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)