Reggel egy magas, éles sikításra pattant ki a szemem, egyből felültem és néztem magam elé.
-Liz?
-Hallottam, de nem én voltam.-mondtam Mattnek, aztán újabb sikítás.-Menj nézd meg Jacksont-ugrottam ki az ágyból, kiadva a parancsot Mattnek. Elővettem a fegyveremet és az ajtóm felé mentem.
-Te ilyet tartasz a hálóban?
-Komolyan ezen ijedsz meg?-néztem rá, aztán elindultam anyuék szobája felé, Matt meg Jacksonhoz sietett.
-Liz, nincs a szobájában!-mondta mire elkáromkodtam magam. Anya szobájához érve csörömpölést és suttogást hallottam. Matt már mögöttem volt, mikor lassan belöktem az ajtót, végig felemelve a fegyvert.
-Úristen!-sóhajtottam és kiesett a pisztoly a kezemből a látványtól. Alig tudtam felfogni amit látok, hiába teltek a másodpercek, aztán anyu szemeibe néztem és láttam, hogy fájdalmai vannak. Körbe néztem és akkor megláttam a síró, sokkos állapotban lévő öcsémet.
-Matt vidd ki innen, gyerünk! -mondtam és felkaptam apám övét.Ahogy kimentek odasiettem az ágyhoz.
-Ne izgulj anyu!-mondtam és felmásztam az ágyra, és az anyámat folytogató apám háta mögé álltam. A nyakához tettem a szíjjat és magam felé húztam. Köhögni kezdett, de elengedte anyát, aztán összeesett. Anyu levegő után kapkodva kúszott le az ágyról, én meg egyből utána.
-Jól vagy? Jól VAGY?-kérdeztem, mire sírni kezdett.
-Nem ....nem....nem ébredt....ő....végig aludt...-hüppögött mire megöleltem és az alvó apámat néztem.
-Semmi baj anyu, ha felébredt akkor...-mondtam de anya kétségbeesetten rázta meg a fejét.-Máskor mindig...
-Máskor is volt ilyen?!-akadtam ki teljesen,soha nem mondták.
-Volt, de.. mindig felébredt. Ez tudod csak azért van,... a háborúk, gyilkolások miatt van....akkor stressz...
-Na jó anyu menj ki, beszélek apával.-mondtam, és odamentem az ágyon elfekvő apámhoz, anya még dermedten nézett aztán lassan kikúszott.
-Lizzy jól vagy?-ahogy lementem a nappaliba Matthez és anyuékhoz Matt egyből magához húzott.
-Jól, azt hiszem!-mondtam aztán eltoltam magamtól.
-Mi történt?-kérdezte anyu, az ölében Jacksonnal.
-Apu elmegy! Holnap elöltözik itthonról. Jobb lesz ez így, így biztosan nem lehet baj sosem.
-De..
-Nem anyu! Felhívom Brian mostoha anyját Suzyt, hogy átmehettek-e Jacksonnal.
-És te?
-Én maradok.-mondtam és kimentem a konyhába telefonálni. Épp hogy csak elmondtam Briannek mi van, már jött a válasz, hogy anyuék mehetnek, ő meg átjön.
-Matt menj suliba, majd megyek én is!
-Nem hagylak így itt.
-Matt, nem teheted, még egyet lóg Jenningstől és kicsapnak, menj! Megyek majd Briannel!-lökdöstem az ajtó felé, így el is indult.Anyu Jacksonnal kiment a konyhába, szegény öcsi még mindig sokkos volt, apu meg fent pakolt. Sosem gondoltam, hogy apunak gondjai vannak, pláne hogy ilyenek.Kiskoromból sem emlékeztem hasonlóra.Leültem a kanapéra és nem tudtam mit tegyek.Aztán bejött Brian és Suzy házba.
-Lizzy, jól vagy?-sietett hozzám Brian egyből.
-Igen én jól,de Jackson sokkot kapott.
-Kicsim, anyukád jól van? -kérdezte Suzy és leült mellém.
-Igen, kint vannak a konyhában, apu meg úgy döntött elmegy, fönt pakol.
-Hova megy? Azt hittem baleset volt.-nézett Brian aggódóan.
-Hát nem egészen. Apu poszttraumás stressz miatt esett neki anyunak,álmában. Nem volt magánál, de ezt kezelni kell.
-Megnézem anyukádékat, és akkor mi indulunk is! Ha jobban vagy kicsim menjetek iskolába, de már odatelefonáltam, hogy Brian és Te családi okok miatt késtek. Az igazgatónőtök azt mondta ha komoly itthon maradhattok.-mondta Suzy kedvesen, megsimítva a hátamat aztán kiment a konyhába.
-Apád magától megy el?
-Igen, felkeltettem és elmondtam mi történt, azt mondta elköltözik és kezelteti magát. Nem szeretné, hogy bármelyikünk is féljen tőle emiatt.
-Érthető.-bólintott és magához húzott, hogy a fejemet a vállára döntöttem.
-Liz én megyek!-lépett be apu a nappaliba, kezében egy nagy bőrönddel.
-De hívj fel, hogy hova mész, jó?-indultam felé, és ahogy bólintott megöleltem.-Szeretlek apu!
-Tudom! Vigyázz a házra jó? Meg anyádékra is, majd holnap még visszajövök pár holmiért.
-Rendben.-mondtam és apu fogta magát és kilépett az ajtón.Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, anyu kiszaladt.
-El ment?
-Igen, de majd hív.-mondtam és anyu az ajtóra meredt, aztán jött Suzy a karjában az öcsémmel.
-Induljunk!-mondta anyunak, aztán megöleltek minket és ők is elmentek.
-Kérsz valamit? Vagy induljunk suliba? Vagy ne menjünk be?-kérdezte Brian, de semmihez nem volt kedvem, felé fordultam és megöleltem.-Gyere!-húzott vissza a kanapé felé, leültünk, majd ahogy ő dőlt hanyatt dőltem én is.
-Megígértem Mattnek, hogy bemegyek suliba!
-Itt volt?-kérdezte Brian meglepve, és akkor észbe kaptam, hát persze, nem is tudja hogy mi néha együtt alszunk, és hogy néha összegabalyodunk kicsit...
-Igen, de elküldtem suliba, nehogy kicsapják.-mormoltam Brian karjába amibe még mindig kapaszkodtam.
-Jó akkor majd elé megyünk délután, addig meg nézünk egy kis mesét.-kezdte el kapcsolgatni a tv-t majd az első mesénél megállt és azt néztük, mint két kis óvodás. Jó volt a reggeli után csak bambán bámulni mint egy kisgyerek, és nem aggódni semmin.Brian illata teljesen elálmosított,régen mikor átköltöztünk hozzájuk vett körül ennyire az illata.
-Liiiz! Lizzy itthon vagy?-hallottam Matt hangját és nyújtóztam egyet.-Hééé! Vártalak a suliban, tökre aggódtam!-ült le a kanapéra Brian és az én lábam mellé.
-Bocsi!-nyöszörögtem a nyújtózkodás közben.-Bealudtunk a mesén.-pillantottam a tv felé.
-Azt látom! Minden rendben van?-kérdezte, de ami meglepett hogy csöppet sem zavarta, hogy Briannel együtt aludtunk.Bezzeg ha Josh lenne....
-Szerintem már igen!-mondta Brian-Vagyis remélem, mert már nem érzem a karomat!
-Bocsi!-ültem fel és megdörzsöltem az arcomat, mire újra előre pillantottam már Jimmy idóta ábrázata fogadott.
-Hé csajszi mi van? Matt olyan idegesen rohant haza, megijedtünk mi is.-nézett Zackyre aki már egy fotelben ült.
-Apám elment, beteg és majdnem megfojtotta anyámat álmában, amit végig nézett a kisöcsém.-morogtam és felindultam a szobámba.Hallottam hogy jönnek utánam a lépcsőn és sutyorognak de nem érdekelt. Kikaptam pár ruhát és átöltöztem.
-Hova mész?-kérdezték, és láttam rajtuk, hogy menniyre tanácstalanok, de az a baj hogy én is az vagyok. Nem tudom hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni, vagy meg kéne nyugodnom hogy már nem lesz baj, dehát apám és anyám most külön van, az öcsém valószínűleg rettegni fog apánktól, nem lesz semmi rendben...
-Eddzek! Menjetek nyugodtan haza!-hadartam és robogtam le a lépcsőn.-Matt Brian köszönöm nagyon hogy vigyáztatok rám, de most muszáj mennem!-nem akartam hogy sajnáljanak, mert még én sem tudtam hogy mit érzek, dühös vagyok, vagy rémült vagy mi van, össze vagyok zavarodva... A fiúktól elköszöntem a ház előtt, bedugtam a zenémet és elkezdtem futni minden elől...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése