-Liiiiiiiiiiiiiiiiiiz!-hallottam meg Brian hangját és bepánikoltam.Eltoltam magam Matt-től, megtöröltem a számat és visszasiettem a szobámba. Próbáltam lassítani a szívverésem és nem kapkodni a levegőt mire beér a szobámba.
-Igen?
-Este családi vacsi lesz nálunk, apámék szeretnék ha jönnél velem.-mosolygott rám kedvesen és hiába nem akar tőlem semmit és nem is vagyunk együtt de borzalmasan bunkónak, szemétnek éreztem magam, hogy csókolóztam Mattel.
-Öm,... jó persze... szívesen!-mondtam, közben magamra erőltetve egy mosolyt, és igyekeztem elrejteni a szemembe lassan beszökő könnyeket.
-Okés, akkor majd este 7-re kell átmennünk.-bólintottam azzal kiment. HIrtelen el is felejtettem, hogy Josh is a szobában van így mikor megfordultam és megláttam megijedtem.
-Szereted?-kérdezte de én egy szó nélkül ott hagytam és visszamentem Matthez. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.
-Ez így nem megy, igaz?-kérdezte aztán, nem szóltam semmit.-Szereted?
-Tessék?
-Briant? Mikor azt mondtad, mi van ha te szerelmes vagy, rá gondoltál, ugye?
-Sajnálom!-csak ennyi jött ki a számon, láttam rajta, hogy fáj neki de nem tudtam mit mondani már. Otthagytam, visszamentem Joshhoz.
-Lekezelem a sebeidet, jó?
-Menjünk sétálni.
-Mi?
-Menjünk sétáljunk, látom, hogy...-nem hagytam hogy befejezze, utálom, hogy kiismertek és hogy látják rajtam, hogy bajom van. Odamentem a másik oldalára és segítettem felállnia. Lassan, óvatosan mentünk le a lépcsőn. A tolókocsit odahúztam a lépcsőhöz és Josht beleültettem.
-Várj egy kicsit!-kértem és kimentem Brianhez a konyhába.
-Szia.
-Hello.
-Figyelj, a ma este, még se lenne olyan jó, nem szeretném Josht itt hagyni.
-Liz, annyira örülnének neked.
-Sajnálom!-mondtam megint aztán visszamentem Josh-hoz.
-Menjünk!-toltam ki az ajtón és az utcában elindultunk sétálni.
-Miért vigyázol rám?
-Mert fontos voltál nekem.
-De ahogy mi szakítottunk...
-Nem Josh, anyukád miatt szakítottunk! Nem velünk volt baj.
-Akkor ha azt mondanám, hogy elköltöztem otthonról, egyedül élek, és anyám többé nem szól bele semmibe, lenne újra esélyem?
-Nem tudom, lehet.-mondtam neki, és így is gondoltam. Josh tökéletes pasi nekem, megért engem, tudja hogy élek, hogy mire tanított apám, ő el tudott úgy fogadni.-De nem most! Most csak én akarok lenni, egyedül.-már a anyuék házánál jártunk így kicsit gyorsítottam a tempón, hogy hamar vissza is fordulhassunk.
-Szeretsz még?-kérdezte aztán, de ezen nevetni kezdtem.
-Josh, számít ez most? Itt vagy, mert ismerlek és segíteni szeretnék neked, hogy felgyógyulj. Túl bonyolult az életem és a lelkivilágom most ehhez, úgy hogy kérlek hagyjuk ezt. Nem fogunk újra összejönni.-mondtam komoran és nagyobb lendülettel indultunk vissza a házba. Délután a nappaliban fetrengve tévéztem, semmihez nem volt kedvem.Csak kapcsolgattam a tv-t reflexszerűen és bámultam ki a fejemből.
-Hééé Lizzyyyyyyyyyyyyyyy!
-Liz ezt hallgasd!-rontott be Jimmy és Matt vigyorogva.
-Na mondjátok!
-Turnéra megyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk!-ordította Jimmy, én meg nem akartam elhinni.
-Mi van?-kérdeztem.
-Turnéra megyünk! Előzenekar leszünk de ez hatalmas lehetőség nekünk! Elhiszed ezt?
-És mennyi idő? Mikor indultok?-kérdeztem de erre elhúzták a szájukat.
-3 hónap és holnap után megyünk!
-MI VAN?-kérdeztem ki akadva?-Itt hagytok engem egyedül 3 hónapra?
-Muszáj ez olyan lehetőség..-kezdte Jimmy, közben magához ölelve.
-Jó persze tudom, csak egyedül ebben a nagy házban... hiányozni fogtok.-szorítottam erősebben Jimmyt, majd egyik kezemmel még Mattet is odahúztam és percekig csak így álltunk.
-Na menjünk is mondjuk el a többieknek, basszus be is kell pakolnunk. Úristen csomó...-és már mentek is fel a lépcsőn. Elmennek? Mihez kezdek magammal itt egyedül? Basszus!
2014. július 18., péntek
2014. július 13., vasárnap
Life is just a game 57.
Sziasztok, ahogy ígértem itt a friss Sex on the beach és a Life is just a game is. Tudom a hosszabb részeknek jobban örültök, de egy darabig amíg Skye lelkivilága és válsága a téma ilyen kisebb részecskék lesznek, remélem azért tetszik! :)
Walker:
-És most mégis hova megyünk?
-Lovagolni!
-Én nem tudok lovagolni!
-Majd most megtanulsz.-húztam tovább.
-Miért csinálod ezt és nekem miért kell?
-Azért hogy ne legyél depressziós, azért hogy megismerd magad, azért hogy láthasd a Alecket és Mattet.
-Nem akarom látni Mattet.-duzzogott továbbra is. 3 napja vagyunk itt és azóta semmi próbálkozás, esténként hallom hogy sír, és mászkál.
-Ne Mattet hibáztasd!
-Miért ne? Miatta van mert ő nem bírta ki Valary mellet, mert...
-Két ember kell ehhez te is tudod. Különben neked és nekem lenne gyerekünk.-mondtam neki, mire láttam az arcán, hgy kizökkent és összezavarodott.
-Ezt meg hogy értsem?
-Emlékszel, mondtam hogy érted meg tudnék változni.-mosolyogtam rá és bementem az istállóba. A lovakat még reggel felszereltem szóval csak kivezettem őket. Skye még mindig értetlenül nézett rám.
-Tudod Walker én nem értelek! Szidom a pasit aki után éveken át epedeztem, akitől van egy fiam, itt vagy te akinek elvileg tetszem és te azt mondod hogy ne szidjam. Megvéded, pedig még csak nem is érdeklem, nem is hívott mióta itt vagyok és még csak nem is csinált semmit mikor elhoztál, arról nem is beszélve hogy a Emilyt sem gyászolta meg és...-elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
-Hé, shhhh!-öleltem át gyorsan.-Nem így van. Matt is gyászol, de neki rád kellett figyelni, magának nem is adott időt, mert nem hagytál neki. Kizártad.Én ott voltam a kórházban, mikor az orvos elmondta és Matt összerogyott a váróban és a földön zokogott.-erre felkapta a fejét és csak nézett rám a piros, könnyes szemeivel.-Szeret téged, csak nem hagyod neki.-és elengedtem. A kezébe adtam az egyik szárat és elindultam, remélve hogy utánam jön ő is a lóval míg kiértünk a réthez.
Walker:
-És most mégis hova megyünk?
-Lovagolni!
-Én nem tudok lovagolni!
-Majd most megtanulsz.-húztam tovább.
-Miért csinálod ezt és nekem miért kell?
-Azért hogy ne legyél depressziós, azért hogy megismerd magad, azért hogy láthasd a Alecket és Mattet.
-Nem akarom látni Mattet.-duzzogott továbbra is. 3 napja vagyunk itt és azóta semmi próbálkozás, esténként hallom hogy sír, és mászkál.
-Ne Mattet hibáztasd!
-Miért ne? Miatta van mert ő nem bírta ki Valary mellet, mert...
-Két ember kell ehhez te is tudod. Különben neked és nekem lenne gyerekünk.-mondtam neki, mire láttam az arcán, hgy kizökkent és összezavarodott.
-Ezt meg hogy értsem?
-Emlékszel, mondtam hogy érted meg tudnék változni.-mosolyogtam rá és bementem az istállóba. A lovakat még reggel felszereltem szóval csak kivezettem őket. Skye még mindig értetlenül nézett rám.
-Tudod Walker én nem értelek! Szidom a pasit aki után éveken át epedeztem, akitől van egy fiam, itt vagy te akinek elvileg tetszem és te azt mondod hogy ne szidjam. Megvéded, pedig még csak nem is érdeklem, nem is hívott mióta itt vagyok és még csak nem is csinált semmit mikor elhoztál, arról nem is beszélve hogy a Emilyt sem gyászolta meg és...-elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
-Hé, shhhh!-öleltem át gyorsan.-Nem így van. Matt is gyászol, de neki rád kellett figyelni, magának nem is adott időt, mert nem hagytál neki. Kizártad.Én ott voltam a kórházban, mikor az orvos elmondta és Matt összerogyott a váróban és a földön zokogott.-erre felkapta a fejét és csak nézett rám a piros, könnyes szemeivel.-Szeret téged, csak nem hagyod neki.-és elengedtem. A kezébe adtam az egyik szárat és elindultam, remélve hogy utánam jön ő is a lóval míg kiértünk a réthez.
Sex on the beach 2. fejezet
Ava:
Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.
Syn:
-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.
Ava:
-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam. Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.
Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.
Syn:
-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.
Ava:
-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam. Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.
2014. július 11., péntek
Nobody's perfect 2.10
-Josh gyerünk! Segíts nekem!-kérleltem, ahogy próbáltam felállítani az ágyból, hogy kicsit mozogjon, de nem ment.-Jó nekem mindegy, akkor feküdj csak itt!-hagytam ott és átviharzottam az új szobámba, vagyis Matthez.
-Na mi az nem megy?-kérdezte vigyorogva, mire megráztam a fejem.-Nyugi, rá fog jönni, hogy muszáj! Addig meg itt vagyok én!-vigyorgott rám, de valahogy nem éreztem jobban magam. Haza hoztam hogy majd én segítek, de nem tudok....
-Matt, őszintén válaszolj, én rossz ember vagyok?
-Mi van? Liz hogy jut ilyen az eszedbe?
-Nem tudom, csak ahogy visszagondolok, sose voltak barátaim, és titeket is elmartalak magam mellől, Joshsal se ment, apu is itt hagyott és...
-Ne beszélj hülyeségeket, te vagy a legjobb ember akit ismerek! Ki más segítene világra egy gyereket a suliban?-nevette el magát, de valahogy engem nem győzött meg. Valami baj lehet velem, hiszen még Brian se szeret, bezzeg Matt...
-Most te is válaszolj nekem őszintén. Kavarsz valakivel?
-Nem, dehogy!
-Akkor mi akadálya kettőnknek?
-Az, hogy te nem kettőnket akarod, csak szexet.-mosolyodtam el kínomban, mert tudtam, hogy így van. -De ezt inkább hagyjuk, lehet nem is olyan jó ötlet, hogy a te szobádban alszom.
-Mi, nem ez nekem tök jó...
-Igen Matt, én is attól félek!-nevettem fel végre őszintén és elindultam a földszintre. Lent tvzett Jimmy, Brian és Zacky.
-Srácok aludhatok valamelyikőtöknél amíg Josh itt van.
-Mi van Mattel?-kérdezte vigyorogva Jimbo, de ahogy felvontam a szemöldököm és elhúztam a számat szerintem megértették.
-Kicsit ki van éhezve szegénykém-mondtam halkan mire felnevettek.
-Lizzykém, én most fűzők egy csajt és ha nem akarsz egy édes 3-ast...
-Jó Jimmy inkább hallgass!-toltam el magamtól nevetve és Zackyt bűvőltem.
-Aludj velem, engem nem zavarsz!-mondta viszont hamarabb Brian és hát hiába nem örültem neki a beszélgetésünk miatt, nem volt más választásom.
-Um, oké, köszi!-mondtam kicsit csalódottan és visszaindultam egy kis vízzel Josh-hoz.
-Na jó, Josh figyelj! Tudom, hogy szomjas vagy, itt van a víz.-mondtam neki és leültem az ajtóban a kezemben a vízzel.-Gyere ide érte!-néztem rá komolyan, de láttam az arcán, hogy megrémült.-Én várok!-mondtam és elővettem a mobilomat és elkezdtem rajta játszani.
Egy héttel később:
Ez az egy hét borzalmas volt, minden este Briannel aludni, érezni az illatát miközben tudom, hogy ő csak a legjobb barátom, vagyis ő azt hiszi. Joshsal viszont elég jól haladtam.
-Na jó gyere!
-Nem, Liz!
-Josh ne ellenkezz, gyere ide! Itt a vízed, itt a kaja, gyerünk!
-Én téged akarlak, egy csókot!
-Hát ahhoz is ide kell jönnöd!-mondtam neki reflexből, nem gondoltam, hogy tényleg ezért felpattan, de így volt. Láttam rajta mennyire erőlködik és azt is hogy fáj neki, de egész jól sétált felém a járógipszével, és a rossz térdével. Lassan odabicegett hozzám és megsimította az arcomat és egy nagyon pici, leheletnyi csókot adott, de így is elkaptam a fejem.-Na jó, akkor most vissza.-sóhajtottam és visszakísértem az ágyához és segítettem neki enni.
-Liz kérdezhetek?-bólintottam.-Miután visszajöttél lett valami köztetek?
-Kivel?
-Hát Mattel. Szeret téged!
-Nem nem volt semmi, és hát eléggé félreismerted. Nem szeret, csak...
-Liz vak vagy ha nem veszed észre, plusz az a levél.
-Nem te látod rosszul, de várj milyen levélről beszélsz?-kérdeztem értetlenül aztán felém nyújtotta a levelet amit még mikor elmentem az ágyon találtam és amit én azóta se bontottam ki mert megfeledkeztem róla valahogy.
-Te kibontottad úgy, hogy láttad én még hozzá sem nyúltam?-akadtam ki kicsit de kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem.Mire a végére értem borzalmasan éreztem magam, könnyesek lettek a szemeim és összeszorult a szivem. Ha mindezt korábban tudom, ha még akkor elolvasom ezt a levelet, nem mentem volna Joshsal, ...itt maradtam volna, és talán... Matt és én...együtt lennénk?
-Tényleg szeret és nem hiszem hogy ez most másképp lenne.-mondta Josh és visszagondolva, Matt mindig figyelt rám, Joshsal is segít, és Haleynél is mellettem volt és mikor apu elment és...HIrtelen azon kaptam magam hogy a levéllel a kezemben Matt és az án szobámat elválasztó ajtóban állok és Mattet figyelem.
-Lizzy jól vagy?
-Matt ezt, ...ezt te írtad?-tartottam fel a levelet mire az arca kicsit megkomolyodott, láttam hogy zavarba jött.
-Én, de az...
-És amiket leírtál, azok igazak?
-Számít ez most?!-kérdezte ingerülten és elfordult tőlem.
-Matt, számít! Akkor nem olvastam el ezt a levelet, de... ha tudom...
-Akkor mi? Azt mondtad neked semmit nem jelent, csak szex volt.-fordult újra felém és így sokkal jobban fájtak a szavai.
-Hazudtam, mert megijedtem!Sokkal, de tényleg sokkal több volt nekem.-ahogy ezt kimondtam a derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt. Én a szabad kezemmel a tarkójánél megfogtam a nyakát ő pedig hirtelen a combom alá nyúlt és a csípőjére emelt.
-Na mi az nem megy?-kérdezte vigyorogva, mire megráztam a fejem.-Nyugi, rá fog jönni, hogy muszáj! Addig meg itt vagyok én!-vigyorgott rám, de valahogy nem éreztem jobban magam. Haza hoztam hogy majd én segítek, de nem tudok....
-Matt, őszintén válaszolj, én rossz ember vagyok?
-Mi van? Liz hogy jut ilyen az eszedbe?
-Nem tudom, csak ahogy visszagondolok, sose voltak barátaim, és titeket is elmartalak magam mellől, Joshsal se ment, apu is itt hagyott és...
-Ne beszélj hülyeségeket, te vagy a legjobb ember akit ismerek! Ki más segítene világra egy gyereket a suliban?-nevette el magát, de valahogy engem nem győzött meg. Valami baj lehet velem, hiszen még Brian se szeret, bezzeg Matt...
-Most te is válaszolj nekem őszintén. Kavarsz valakivel?
-Nem, dehogy!
-Akkor mi akadálya kettőnknek?
-Az, hogy te nem kettőnket akarod, csak szexet.-mosolyodtam el kínomban, mert tudtam, hogy így van. -De ezt inkább hagyjuk, lehet nem is olyan jó ötlet, hogy a te szobádban alszom.
-Mi, nem ez nekem tök jó...
-Igen Matt, én is attól félek!-nevettem fel végre őszintén és elindultam a földszintre. Lent tvzett Jimmy, Brian és Zacky.
-Srácok aludhatok valamelyikőtöknél amíg Josh itt van.
-Mi van Mattel?-kérdezte vigyorogva Jimbo, de ahogy felvontam a szemöldököm és elhúztam a számat szerintem megértették.
-Kicsit ki van éhezve szegénykém-mondtam halkan mire felnevettek.
-Lizzykém, én most fűzők egy csajt és ha nem akarsz egy édes 3-ast...
-Jó Jimmy inkább hallgass!-toltam el magamtól nevetve és Zackyt bűvőltem.
-Aludj velem, engem nem zavarsz!-mondta viszont hamarabb Brian és hát hiába nem örültem neki a beszélgetésünk miatt, nem volt más választásom.
-Um, oké, köszi!-mondtam kicsit csalódottan és visszaindultam egy kis vízzel Josh-hoz.
-Na jó, Josh figyelj! Tudom, hogy szomjas vagy, itt van a víz.-mondtam neki és leültem az ajtóban a kezemben a vízzel.-Gyere ide érte!-néztem rá komolyan, de láttam az arcán, hogy megrémült.-Én várok!-mondtam és elővettem a mobilomat és elkezdtem rajta játszani.
Egy héttel később:
Ez az egy hét borzalmas volt, minden este Briannel aludni, érezni az illatát miközben tudom, hogy ő csak a legjobb barátom, vagyis ő azt hiszi. Joshsal viszont elég jól haladtam.
-Na jó gyere!
-Nem, Liz!
-Josh ne ellenkezz, gyere ide! Itt a vízed, itt a kaja, gyerünk!
-Én téged akarlak, egy csókot!
-Hát ahhoz is ide kell jönnöd!-mondtam neki reflexből, nem gondoltam, hogy tényleg ezért felpattan, de így volt. Láttam rajta mennyire erőlködik és azt is hogy fáj neki, de egész jól sétált felém a járógipszével, és a rossz térdével. Lassan odabicegett hozzám és megsimította az arcomat és egy nagyon pici, leheletnyi csókot adott, de így is elkaptam a fejem.-Na jó, akkor most vissza.-sóhajtottam és visszakísértem az ágyához és segítettem neki enni.
-Liz kérdezhetek?-bólintottam.-Miután visszajöttél lett valami köztetek?
-Kivel?
-Hát Mattel. Szeret téged!
-Nem nem volt semmi, és hát eléggé félreismerted. Nem szeret, csak...
-Liz vak vagy ha nem veszed észre, plusz az a levél.
-Nem te látod rosszul, de várj milyen levélről beszélsz?-kérdeztem értetlenül aztán felém nyújtotta a levelet amit még mikor elmentem az ágyon találtam és amit én azóta se bontottam ki mert megfeledkeztem róla valahogy.
-Te kibontottad úgy, hogy láttad én még hozzá sem nyúltam?-akadtam ki kicsit de kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem.Mire a végére értem borzalmasan éreztem magam, könnyesek lettek a szemeim és összeszorult a szivem. Ha mindezt korábban tudom, ha még akkor elolvasom ezt a levelet, nem mentem volna Joshsal, ...itt maradtam volna, és talán... Matt és én...együtt lennénk?
-Tényleg szeret és nem hiszem hogy ez most másképp lenne.-mondta Josh és visszagondolva, Matt mindig figyelt rám, Joshsal is segít, és Haleynél is mellettem volt és mikor apu elment és...HIrtelen azon kaptam magam hogy a levéllel a kezemben Matt és az án szobámat elválasztó ajtóban állok és Mattet figyelem.
-Lizzy jól vagy?
-Matt ezt, ...ezt te írtad?-tartottam fel a levelet mire az arca kicsit megkomolyodott, láttam hogy zavarba jött.
-Én, de az...
-És amiket leírtál, azok igazak?
-Számít ez most?!-kérdezte ingerülten és elfordult tőlem.
-Matt, számít! Akkor nem olvastam el ezt a levelet, de... ha tudom...
-Akkor mi? Azt mondtad neked semmit nem jelent, csak szex volt.-fordult újra felém és így sokkal jobban fájtak a szavai.
-Hazudtam, mert megijedtem!Sokkal, de tényleg sokkal több volt nekem.-ahogy ezt kimondtam a derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt. Én a szabad kezemmel a tarkójánél megfogtam a nyakát ő pedig hirtelen a combom alá nyúlt és a csípőjére emelt.
Life is just game 56.
Skye:
-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.
Brian:
-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.
Heidi:
-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.
Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem!
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!
Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.
Walker
-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.
-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.
Brian:
-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.
Heidi:
-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.
Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem!
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!
Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.
Walker
-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.
2014. július 10., csütörtök
Sex on the beach 1. fejezet
Ava:
-Könyörgöm Ava, gyere! Ez hatalmas buli!
-Kérlek, Audrey, nem megy!
-Na jó, emlékszel a pasira akivel féléve összejöttél?
-Nem jöttünk össze.
-Jó akkor a pasira, akivel lefeküdtél, lehet megint összefuttok.
-Könyörgöm, Nem is emlékszem hogy néz ki, csak egy tetoválásra emlékszem, és arra, hogy túl jóóóóó volt vele.-kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Féléve a Brooklyn pubban találkoztam a sráccal, de őszintén szólva, addigra már annyira részeg voltam, hogy az arcára, vagy a nevére nem is emlékszem.Az illata, az erős izmos karjai körülöttem, a közelsége és az a tetoválás viszont az elmémbe égett.
-Hahóóóó, Ava figyelsz?-integetett Audrey a lakótársam a képem előtt.
-Ja bocs, csak,.. kicsit elkalandoztam.-haraptam az ajkamba ahogy gyorsan elhessegettem az emlékeket.
-Szóval? Megyünk?
-NEM!-hangsúlyoztam és az elkeseredett képébe nyomtam egy párnát. Már épp készültem, hogy kisétálok a nappaliból mikor csörögni kezdett a mobilom.
-Igen?-kaptam gyorsana fülemhez, mivel már 2 hónapja teperek egy állásért, és állandóan a telefonom bűvőltem, mikor hívnak végre.
-Ava?
-Igen, én vagyok! Mondd gyorsan Justin, mi az?
-Jó hírem, van! Tied a meló, vagyis egy banda!
-Komolyan? TÉNYLEG?-visítottam fel örömömben és ugrálni kezdtem.
-Este találkozzunk, jó megbeszélni a részleteket!
-Persze, rendben, hol?
-Brooklyn pub, a banda is benéz valamikor, meg is ismerkedhettek.
-Ott leszek és imádlak, komolyan!-raktam le a telefont és Audrey felé fordultam.-Na jó elmehetünk a Brooklynba, de én dolgozni fogok!
-Ezaz ezaz ezaz!-ugrált ő is örömében és már ment is átöltözni.
Syn:
-Kellemes a hasznossal, még ha dolgozni is jöttünk, legalább felszedhetek valami csajt!
-Kussolj Gates! Ma az új menedzsert kell megismernünk mivel az előzőt kikészítettétek Zackyvel.-csitított le Matt.
-Fogalmam sincs miről beszélsz!-röhögte el magát Zacky és rám nézett.
-Jah, fogalmad sincs, szerencsétlen nőt 2 hét alatt elkergettétek.
-Kikérem magamnak én csak szeretni akartam.-emeltem fel a kezeimet vigyorogva, de csak elsétáltak mellettem a megszokott asztalunkhoz. Leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Srácok, most mondom ha a fogadásaitokkal ezt is elkergetitek megöllek titeket.-nézett körbe Matt mindannyiunkon szigorúan.
-És ha tényleg jó csaj?-kérdezte Jimmy.
-Remélem pasi.-sóhajtott fel unottan Johnny, mire mi csak röhögni kezdtünk.
-Persze, neked pasi kéne mi?-ugratta Zacky is, de a kis törpe feje bevörösödött, de egy szót se szólt.
-Mindenki tartsa távol magát tőle!-feszült be Matt arca.
-De akkor te is!-karolta át Zacky, mire Matt elvigyorodott.
-Én mégis mikor hajtottam rá egy csajra is?-kérdzete, de szerintem mindannyiunknak ezer meg egy emléke lett Mattről és a csajokról.
-Na jó jöhetne már Justin, vagy még sincs menedzser?-kérdeztem, mivel egyre türelmetlenebb lettem és már a 3. whiskymet húztam le.
-Bocsi fiúk, megjöttem!-rohant oda hozzánk Justin.-Egy perc és itt lesz az új menedzseretek is.
-Nő?-kérdeztük egyszerre.-mire Justin bólintott.
-De kérlek ezt ne szúrjátok el, alig amardt ember a cégnél aki vállalna titeket. Igazság szerint ő i csak azért, mert fogalma sincs róla kik vagytok.
-Mi van?-háborodtam fel.
-Nem ismer titeket!-mondta megint és én összezavarodtam. Egy csaj lesz a menedzserünk aki semmit nem tud rólunk, érdekes lesz...
-Jön már, remélem...-nyelt egy nagyot és elkezdte pásztázni a tömeget, közebn Zackyvel az esti felhozatalt néztük.
-Nézd azt!
-Nem, nem jó, ijesztő arca van....- fintorodtam el, és csak elnevettük magunkat. Aztán Zack talált egy jobbat.
-És ott? Nézd! -Épp érkezett a csaj és ahogy végig néztem rajta ideális.-Na fogadunk?-nyújtotta felém Zacky a kezét és én boldogan nyújtottam vissza.
Épp arról beszéltünk kipróbálkozzon először, mikor a csaj magától indult el felénk és végig nagy mosollyal meredt Justinra.
Ava:
-Szia megjöttem!-öleltem át Justint, aki még épp a fülembe sugdosott.
-Éppen ideje, rád vártak!-engedett el aztán és az asztal felé fordultunk.-Srácok ő Ava Banks, az új menedzseretek.-ahogy jobban szemügyre vettem őket, az arcokat rájöttem kik ők.Ahogy intettem nekik mosolyogva és tudatosult bennem milyen munkát is kaptam, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Hello srácok!
-Justin ugye csak szórakozol!-pattant fel egy kigyúrt rövid barna hajú. zöld szemű srác, és félre rángatta Justint. Ahogy hátat fordított kaptam pár percet a többiekkel.
-Szóval, Ava vagyok!
-Johnny.
-Rev.
-Zacky!-az első aki a piercinges szájával még mosolyt is villantott felém.
-Synyster.-kacsintott rám, ahogy felvontam a szemöldököm meglepettségemben, a többi srác röhögni kezdett. Justinék visszajöttek, és be is mutatott Mattnek.
-Akkor Matt, holnap nálad mindenki legyen ott 3-ra, megbeszéljük, hogy kezdjük el a munkát!-mondtam határozottan ,de a gyomrom már görcsben volt.
-Könyörgöm Ava, gyere! Ez hatalmas buli!
-Kérlek, Audrey, nem megy!
-Na jó, emlékszel a pasira akivel féléve összejöttél?
-Nem jöttünk össze.
-Jó akkor a pasira, akivel lefeküdtél, lehet megint összefuttok.
-Könyörgöm, Nem is emlékszem hogy néz ki, csak egy tetoválásra emlékszem, és arra, hogy túl jóóóóó volt vele.-kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Féléve a Brooklyn pubban találkoztam a sráccal, de őszintén szólva, addigra már annyira részeg voltam, hogy az arcára, vagy a nevére nem is emlékszem.Az illata, az erős izmos karjai körülöttem, a közelsége és az a tetoválás viszont az elmémbe égett.
-Hahóóóó, Ava figyelsz?-integetett Audrey a lakótársam a képem előtt.
-Ja bocs, csak,.. kicsit elkalandoztam.-haraptam az ajkamba ahogy gyorsan elhessegettem az emlékeket.
-Szóval? Megyünk?
-NEM!-hangsúlyoztam és az elkeseredett képébe nyomtam egy párnát. Már épp készültem, hogy kisétálok a nappaliból mikor csörögni kezdett a mobilom.
-Igen?-kaptam gyorsana fülemhez, mivel már 2 hónapja teperek egy állásért, és állandóan a telefonom bűvőltem, mikor hívnak végre.
-Ava?
-Igen, én vagyok! Mondd gyorsan Justin, mi az?
-Jó hírem, van! Tied a meló, vagyis egy banda!
-Komolyan? TÉNYLEG?-visítottam fel örömömben és ugrálni kezdtem.
-Este találkozzunk, jó megbeszélni a részleteket!
-Persze, rendben, hol?
-Brooklyn pub, a banda is benéz valamikor, meg is ismerkedhettek.
-Ott leszek és imádlak, komolyan!-raktam le a telefont és Audrey felé fordultam.-Na jó elmehetünk a Brooklynba, de én dolgozni fogok!
-Ezaz ezaz ezaz!-ugrált ő is örömében és már ment is átöltözni.
Syn:
-Kellemes a hasznossal, még ha dolgozni is jöttünk, legalább felszedhetek valami csajt!
-Kussolj Gates! Ma az új menedzsert kell megismernünk mivel az előzőt kikészítettétek Zackyvel.-csitított le Matt.
-Fogalmam sincs miről beszélsz!-röhögte el magát Zacky és rám nézett.
-Jah, fogalmad sincs, szerencsétlen nőt 2 hét alatt elkergettétek.
-Kikérem magamnak én csak szeretni akartam.-emeltem fel a kezeimet vigyorogva, de csak elsétáltak mellettem a megszokott asztalunkhoz. Leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Srácok, most mondom ha a fogadásaitokkal ezt is elkergetitek megöllek titeket.-nézett körbe Matt mindannyiunkon szigorúan.
-És ha tényleg jó csaj?-kérdezte Jimmy.
-Remélem pasi.-sóhajtott fel unottan Johnny, mire mi csak röhögni kezdtünk.
-Persze, neked pasi kéne mi?-ugratta Zacky is, de a kis törpe feje bevörösödött, de egy szót se szólt.
-Mindenki tartsa távol magát tőle!-feszült be Matt arca.
-De akkor te is!-karolta át Zacky, mire Matt elvigyorodott.
-Én mégis mikor hajtottam rá egy csajra is?-kérdzete, de szerintem mindannyiunknak ezer meg egy emléke lett Mattről és a csajokról.
-Na jó jöhetne már Justin, vagy még sincs menedzser?-kérdeztem, mivel egyre türelmetlenebb lettem és már a 3. whiskymet húztam le.
-Bocsi fiúk, megjöttem!-rohant oda hozzánk Justin.-Egy perc és itt lesz az új menedzseretek is.
-Nő?-kérdeztük egyszerre.-mire Justin bólintott.
-De kérlek ezt ne szúrjátok el, alig amardt ember a cégnél aki vállalna titeket. Igazság szerint ő i csak azért, mert fogalma sincs róla kik vagytok.
-Mi van?-háborodtam fel.
-Nem ismer titeket!-mondta megint és én összezavarodtam. Egy csaj lesz a menedzserünk aki semmit nem tud rólunk, érdekes lesz...
-Jön már, remélem...-nyelt egy nagyot és elkezdte pásztázni a tömeget, közebn Zackyvel az esti felhozatalt néztük.
-Nézd azt!
-Nem, nem jó, ijesztő arca van....- fintorodtam el, és csak elnevettük magunkat. Aztán Zack talált egy jobbat.
-És ott? Nézd! -Épp érkezett a csaj és ahogy végig néztem rajta ideális.-Na fogadunk?-nyújtotta felém Zacky a kezét és én boldogan nyújtottam vissza.
Ava:
-Szia megjöttem!-öleltem át Justint, aki még épp a fülembe sugdosott.
-Éppen ideje, rád vártak!-engedett el aztán és az asztal felé fordultunk.-Srácok ő Ava Banks, az új menedzseretek.-ahogy jobban szemügyre vettem őket, az arcokat rájöttem kik ők.Ahogy intettem nekik mosolyogva és tudatosult bennem milyen munkát is kaptam, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Hello srácok!
-Justin ugye csak szórakozol!-pattant fel egy kigyúrt rövid barna hajú. zöld szemű srác, és félre rángatta Justint. Ahogy hátat fordított kaptam pár percet a többiekkel.
-Szóval, Ava vagyok!
-Johnny.
-Rev.
-Zacky!-az első aki a piercinges szájával még mosolyt is villantott felém.
-Synyster.-kacsintott rám, ahogy felvontam a szemöldököm meglepettségemben, a többi srác röhögni kezdett. Justinék visszajöttek, és be is mutatott Mattnek.
-Akkor Matt, holnap nálad mindenki legyen ott 3-ra, megbeszéljük, hogy kezdjük el a munkát!-mondtam határozottan ,de a gyomrom már görcsben volt.
2014. július 9., szerda
FIGYELEM! FIGYELEM!
Na hát köszönöm mindenkinek, aki olvassa az írományokat, az a helyzet, hogy egyedül maradtam az oldallal és az írással, de dolgozni fogok rajta, hogy ugyanúgy szuperül menjen minden!
És van is egy új ötlet, egy új sztori ami remélem, legalább annyira tetszeni fog mint a kettő ami most fut. Igen kettő, a Faith nem kerül befejezésre, aki arra várt attól elnézést, de az nem megy!
Szóval az új fic-ket azoknak az olvasóknak ajánlom elsősorban, akik olvasnak rendszeresen, komiznak és akikből erőt merítve tudom folytatni az írást.
Többek között Black Bird, Ryuk.' , Alexx, de persze mindenki aki valaha írt egy hozzászólást, véleményt mondott, tanácsot adott, köszönöm!!!
Továbbra is jó olvasást mindenkinek!
Ann
És van is egy új ötlet, egy új sztori ami remélem, legalább annyira tetszeni fog mint a kettő ami most fut. Igen kettő, a Faith nem kerül befejezésre, aki arra várt attól elnézést, de az nem megy!
Szóval az új fic-ket azoknak az olvasóknak ajánlom elsősorban, akik olvasnak rendszeresen, komiznak és akikből erőt merítve tudom folytatni az írást.
Többek között Black Bird, Ryuk.' , Alexx, de persze mindenki aki valaha írt egy hozzászólást, véleményt mondott, tanácsot adott, köszönöm!!!
Továbbra is jó olvasást mindenkinek!
Ann
Nobody's perfect 2.9
-Zacky, szólj a ribidnek most mehetünk be anyuhoz!
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.
-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.
-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.
2014. július 7., hétfő
Life is just a game 55.
Skye:
-Látni akarom Alecket!
-Skye, nem biztos, hogy...
-Matt ő az én fiam! Látni akarom!
-Elfelejted, hogy az én fiam is! Nem vagy olyan állapotban, hogy...
-Milyen állapotban ha? Nem vagyok normális? AZT MONDOD ŐRÜLT VAGYOK?! ÉS KI TETTE EZT VELEM? HM?!HM?!
-Nyugodj meg!
-TAKARODJ EL INNEN!-ordítottam torkom szakadtából Mattel, de ő csak állt előttem.Meg se mozdult. Állandóan itt van és egy szót se szól. még tovább hergeltem volna magam, ha valaki nem tapadt volna rá a csengőre. Matt oda sietett, nem láttam ki az, csak azt hallottam, hogy suttognak, hát odamentem én is.
-Matt, komolyan mondom! Tudom mit csinálok, csak bízz bennem!
-Nem tudom, én ... szüksége van rám és...
-Mi folyik itt?-néztem az ajtóban álló Walkerre.
-Velem jössz!
-Hova?-kérdeztem, de Walker csak húzott egyet a nyakán, majd Mattel összenéztek.
-Bele se kezdj abba a dumába, hogyha baja esik megölsz, mert erre képtelen lennél. Katona voltam és elég jó.-mondta Mattnek miközben elsétált mellette, egyenesen felém. Megállt előttem és felkapott a vállára.
-Tegyél le! WALKER! MOST!-nem érdekelte, ahogy kisétált velem Mattet néztem ott állt az ajtóban és nem tett semmit.
Heidi:
-Aleck edd meg a reggelidet!
-Miért alszik Brian a kanapén? Összevesztetek?-kérdezősködött folyton, és minden reggel ugyan az ment, már 2 hete.
-Igen, csúnyán bántam a nénikéddel.-mordult fel Brian a kanapén.
-Akkor apa is kanapén alszik most?
-Nem kicsim, apa vigyáz most anyura, de most edd meg a reggelidet.-toltam vissza elé a tányért.
-Nem akarom!
-Aleck edd meg!
-Anyát vagy apát akarom!-nyöszörgött és berohant a nappaliba Brianhez, felült mellé a kanapére és bámulta.
Egy ideig vártam mi történik, Brian észre veszi-e egyáltalán, hogy ott van mellette. Aztán hirtelen Aleckre dobta a takaróját és hörögve morogva elkapta és csikizte, Aleck pedig boldogan kacagott, visítozott. Jó volt nézni őket, lehet Brian mégis készen áll hogy apa legyen, de azt hiszem a kapcsolatunkat eléggé haza vágta ahhoz, hogy ne tartsunk még ott.2 és fél hete hogy Skye kórházba került és hogy Brian haza jött, azóta a kanapén alszik, de igencsak próbálkozik, már tömve vagyok virág csokrokkal, csokikkal... új ruhákkal...
-Na jó, akkor majd én kinyitom!-mentem az ajtóhoz míg a fiúk még bírkóztak.-Matt? Baj van? Hol van Skye?
-Walker elvitte magával, azt mondta tud segíteni.
-Mi van?-akadtam ki teljesen.-Hova vitte, miért?
-Heidi Skye depressziós, minden este visítva kel fel, engem a pokolba kíván és nem tudok neki segíteni.
-És hagytad? Hova vitte, nem... ez...-kezdtem el felalá járkálni idegességemben.
-Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!-szaladt aztán Aleck oda Matthez így meg kellett nyugodnom, majd Brian is odajött egy szál alsógatyában. Hát igen a legújabb hobbija, hogy ha én őt "éheztetem", akkor mindent bevet, hogy ő is felcsigázzon engem.
-Skye?
-Walker elvitte...
-Hát haver sok sikert, nekem betörte az orrom.-fintorgott Mattre.
-De meg is érdemelted!-szóltam utána de nem reagált.
-És akkor mikor jönnek vissza?
-Nem tudom! Semmit se tudok!-nézett rám Matt kétségbeesetten. Tudom, hogy Walker soha nem bántaná, de akkor is féltem, hogy mi lezs vele, hiszen azt se tudom ha baj van hol keressem.
Walker:
-Miért hoztál el és hova megyünk?
-Valahova ahol rendbe tudsz jönni.
-Én rendben vagyok, te viszont nagyon nem, elraboltál. És tudod mi van? Ezért le is csukhatnak téged.
-Skye kérlek! Engedd hogy segítsek neked!-tettem a kezét a kezére, és bár azt hittem elrántja, nem tette, csak bámult ki az ablakon.-Oda viszlek, ahol én is rendbe jöttem a sereg után, ahol segítettek nekem, hogy ne csak az öldöklésen járjon az eszem és azokon akiket megöltem.
-Én jól vagyok!
-Nem, nem vagy! Elvesztetted a kisbabádat, nem vagy jól, de én segíthetek.
-Meddig kell ott lennem?
-Addig amíg jól nem leszel. De ne félj én végig veled maradok.-néztem rá, ő nem viszonozta, de megszorította a kezemet.
-Látni akarom Alecket!
-Skye, nem biztos, hogy...
-Matt ő az én fiam! Látni akarom!
-Elfelejted, hogy az én fiam is! Nem vagy olyan állapotban, hogy...
-Milyen állapotban ha? Nem vagyok normális? AZT MONDOD ŐRÜLT VAGYOK?! ÉS KI TETTE EZT VELEM? HM?!HM?!
-Nyugodj meg!
-TAKARODJ EL INNEN!-ordítottam torkom szakadtából Mattel, de ő csak állt előttem.Meg se mozdult. Állandóan itt van és egy szót se szól. még tovább hergeltem volna magam, ha valaki nem tapadt volna rá a csengőre. Matt oda sietett, nem láttam ki az, csak azt hallottam, hogy suttognak, hát odamentem én is.
-Matt, komolyan mondom! Tudom mit csinálok, csak bízz bennem!
-Nem tudom, én ... szüksége van rám és...
-Mi folyik itt?-néztem az ajtóban álló Walkerre.
-Velem jössz!
-Hova?-kérdeztem, de Walker csak húzott egyet a nyakán, majd Mattel összenéztek.
-Bele se kezdj abba a dumába, hogyha baja esik megölsz, mert erre képtelen lennél. Katona voltam és elég jó.-mondta Mattnek miközben elsétált mellette, egyenesen felém. Megállt előttem és felkapott a vállára.
-Tegyél le! WALKER! MOST!-nem érdekelte, ahogy kisétált velem Mattet néztem ott állt az ajtóban és nem tett semmit.
Heidi:
-Aleck edd meg a reggelidet!
-Miért alszik Brian a kanapén? Összevesztetek?-kérdezősködött folyton, és minden reggel ugyan az ment, már 2 hete.
-Igen, csúnyán bántam a nénikéddel.-mordult fel Brian a kanapén.
-Akkor apa is kanapén alszik most?
-Nem kicsim, apa vigyáz most anyura, de most edd meg a reggelidet.-toltam vissza elé a tányért.
-Nem akarom!
-Aleck edd meg!
-Anyát vagy apát akarom!-nyöszörgött és berohant a nappaliba Brianhez, felült mellé a kanapére és bámulta.
Egy ideig vártam mi történik, Brian észre veszi-e egyáltalán, hogy ott van mellette. Aztán hirtelen Aleckre dobta a takaróját és hörögve morogva elkapta és csikizte, Aleck pedig boldogan kacagott, visítozott. Jó volt nézni őket, lehet Brian mégis készen áll hogy apa legyen, de azt hiszem a kapcsolatunkat eléggé haza vágta ahhoz, hogy ne tartsunk még ott.2 és fél hete hogy Skye kórházba került és hogy Brian haza jött, azóta a kanapén alszik, de igencsak próbálkozik, már tömve vagyok virág csokrokkal, csokikkal... új ruhákkal...
-Na jó, akkor majd én kinyitom!-mentem az ajtóhoz míg a fiúk még bírkóztak.-Matt? Baj van? Hol van Skye?
-Walker elvitte magával, azt mondta tud segíteni.
-Mi van?-akadtam ki teljesen.-Hova vitte, miért?
-Heidi Skye depressziós, minden este visítva kel fel, engem a pokolba kíván és nem tudok neki segíteni.
-És hagytad? Hova vitte, nem... ez...-kezdtem el felalá járkálni idegességemben.
-Apuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!-szaladt aztán Aleck oda Matthez így meg kellett nyugodnom, majd Brian is odajött egy szál alsógatyában. Hát igen a legújabb hobbija, hogy ha én őt "éheztetem", akkor mindent bevet, hogy ő is felcsigázzon engem.
-Skye?
-Walker elvitte...
-Hát haver sok sikert, nekem betörte az orrom.-fintorgott Mattre.
-De meg is érdemelted!-szóltam utána de nem reagált.
-És akkor mikor jönnek vissza?
-Nem tudom! Semmit se tudok!-nézett rám Matt kétségbeesetten. Tudom, hogy Walker soha nem bántaná, de akkor is féltem, hogy mi lezs vele, hiszen azt se tudom ha baj van hol keressem.
Walker:
-Miért hoztál el és hova megyünk?
-Valahova ahol rendbe tudsz jönni.
-Én rendben vagyok, te viszont nagyon nem, elraboltál. És tudod mi van? Ezért le is csukhatnak téged.
-Skye kérlek! Engedd hogy segítsek neked!-tettem a kezét a kezére, és bár azt hittem elrántja, nem tette, csak bámult ki az ablakon.-Oda viszlek, ahol én is rendbe jöttem a sereg után, ahol segítettek nekem, hogy ne csak az öldöklésen járjon az eszem és azokon akiket megöltem.
-Én jól vagyok!
-Nem, nem vagy! Elvesztetted a kisbabádat, nem vagy jól, de én segíthetek.
-Meddig kell ott lennem?
-Addig amíg jól nem leszel. De ne félj én végig veled maradok.-néztem rá, ő nem viszonozta, de megszorította a kezemet.
2014. július 6., vasárnap
Nobody's perfect 2.8
-Úristen mi ez az illat?-jött be az orra után Zacky a konyhába.-Lizzy te főzöl?
-Igen!-mosolyodtam el.-Gondoltam ránk fér valami finom vacsi.
-Mikor lesz kész?
-Még úgy egy óra.-kavargattam meg a csirkét a tűzhelyen közben Zacky már azöldségeket lopkodta a salátából.-Hééé, tűnj innen!-lökdöstem arrébb. Leült a pult mögé és nyálcsorgatva várt.
-Miért nem mondtad hogy tudsz főzni?
-Mert nem tudok. Egyedül mexikóit tudok csinálni, mást nem valami jól.-nevettem el magam aztán hatalmas ajtócsapás.
-ÚÚÚÚÚRISTEEEEEN!-jött Matt és Brian felhördülve.-Te főzöl?-nézett rám Matt vigyorogva, mire csak bólintottam.
-Szuper, akkor áthívhatok valakit?-kérdezte Brian mire mind kicsit furán néztünk rá, de már pötyögött is a mobliján.
Zacky türelmesen ülte végig azt a majdnem egy órát mire készlet a vacsi, már épp szedegettem ki a kaját, mikor Brian elrohant az ajtóhoz.
-Srácok ő itt Haley! Haley ők itt Matt, Zack, és Lizzy.-a fiúk kedvesen intettek miközben méregették a csajt, én viszont észre sem vettem csak mikor már a vér folyt végig a kezemen hogy összeroppantottam a salátás tálat.
-Úristen Liz jól vagy?-szaladt hozzám Brian és megfogta a kezem. Ahogy a szemébe néztem elvesztem hirtelen. Kikaptam a kezem a kezei közül.-Liz, vérzel, hadd segítsek!
-Brian hagyj! Megtudom oldani!-fordultam a csaphoz és vízzel kimostam a sebeket. Mivel még vérzett körbetekertem egy konyharuhával, majd mély levegőt vettem és visszafordultam a többiekhez.
-Bocsi neharagudj, Liz vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt és köszöntem a lánynak.Kedvesnek tűnt, de egyszerűen nem értem hogy hogy kerül ide, vagy ki ő egyáltalán.
-A kaja kész, szóóóval egyetek! Én megyek és összevarrom magam!-húztam el a számat, de kifelé menet még felkaptam egy üveg bort és felmentem a szobámba. Berontottam a fürdőbe leültem a padlóra és csak bámultam magam elé. Miközben magamban kezdtem beszélni.
-Mit is gondoltam, komolyan! .....Ő itt Haley, hát persze, szép magas, és igazi plázamaca...Pfúúj!
-Hééé, Jól vagy?-nyitott be rám Matt.
-Áh, igen, csak, nem tudom egyedül összevarrni.
-Mi volt ez az egész?
-Matt miről beszélsz?-kérdeztem, és felé tartottam a tűt és a cérnát, hogy befűzze nekem.
-Kicsit ideges lettél mikor megláttad a csajt.
-Igen, mert.... vagyis nem.... Katherine óta félek, ha mind felcsináltok egy csajt mi lesz velünk?-próbáltam elhitetni vele, nem tudom mennyire ment.
-Nem csinál fel senki senkit! Nyugodj meg!-nyomta a kezembe a tűt.
-Lehet most jobb ha nem maradsz itt és ezt nem nézed.-mondtam, de nem csinált semmit, hát beledöftem a tűt a kezembe. Felnyögtem és újra és újra beleszúrtam a tűt. Mikor végeztem és felnéztem Matt ugyanúgy ült velem szemben.
-Elképesztő vagy!
-Miért? Mert tudok fájdalmat okozni magam?
-Mert képes vagy segíteni magadon!-mondta és magához húzott és megcsókolt.Hirtelen fel sem fogtam mit tesz, de mikor igen elhúztam a fejem.
-Matt ezt ne. Nem akarok megint összeveszni és...
-Ne haragudj, csak...az hogy ilyen erős vagy és...
-Na várj, te most beindultál erre?!Maaaattt!-nevettem el magam, mire elvörösödött a feje.
-Jó Liz tudod mit? Inkább menjünk le!-nyújtotta felém a kezét, hogy segítsen felállni.Gyorsan leragasztottam a sebemet és bekötöztem a kisebbeket, és visszamentünk a többiekhez. A nappaliban ültek ettek, kivéve Brian.
-Lizzy jól vagy?-jött elém és elkapta a kezem.
-Kösz, igen!-húztam el és magamhoz ragadva egy poharat levetettem magam az egyik szabad fotelbe. Láttam Brian arcén a zavarodottságot és hogy nem érti mi van, de most komolyan, idehoz egy csajt? Azok után amik mostanság voltak velünk ide hozza Haleyt? Mit gondol ez?
-Hé Liz nagyon finom lett, ha nem gond elkérném a receptet.-nézett rám mosolyogva az imén a fejemben még mindennek elhordott nőszemély.
-Ühüm, persze!-mosolyogtam rá erőltetten, valószínűleg túl erőltetetten mert Matt odaült a fotel szélére és belém csípett.-Majd Briannel elküldöm!-mondtam és inkább gyorsan elfordultam Mattre néztem aki elismerően pillantott rám.
-Ügyes vagy te! -adott egy puszit a fejemre, de azért ott maradt mellettem mint valami felvigyázó. Lehet még se vette be a kamu dumámat?.....
-Igen!-mosolyodtam el.-Gondoltam ránk fér valami finom vacsi.
-Mikor lesz kész?
-Még úgy egy óra.-kavargattam meg a csirkét a tűzhelyen közben Zacky már azöldségeket lopkodta a salátából.-Hééé, tűnj innen!-lökdöstem arrébb. Leült a pult mögé és nyálcsorgatva várt.
-Miért nem mondtad hogy tudsz főzni?
-Mert nem tudok. Egyedül mexikóit tudok csinálni, mást nem valami jól.-nevettem el magam aztán hatalmas ajtócsapás.
-ÚÚÚÚÚRISTEEEEEN!-jött Matt és Brian felhördülve.-Te főzöl?-nézett rám Matt vigyorogva, mire csak bólintottam.
-Szuper, akkor áthívhatok valakit?-kérdezte Brian mire mind kicsit furán néztünk rá, de már pötyögött is a mobliján.
Zacky türelmesen ülte végig azt a majdnem egy órát mire készlet a vacsi, már épp szedegettem ki a kaját, mikor Brian elrohant az ajtóhoz.
-Srácok ő itt Haley! Haley ők itt Matt, Zack, és Lizzy.-a fiúk kedvesen intettek miközben méregették a csajt, én viszont észre sem vettem csak mikor már a vér folyt végig a kezemen hogy összeroppantottam a salátás tálat.
-Úristen Liz jól vagy?-szaladt hozzám Brian és megfogta a kezem. Ahogy a szemébe néztem elvesztem hirtelen. Kikaptam a kezem a kezei közül.-Liz, vérzel, hadd segítsek!
-Brian hagyj! Megtudom oldani!-fordultam a csaphoz és vízzel kimostam a sebeket. Mivel még vérzett körbetekertem egy konyharuhával, majd mély levegőt vettem és visszafordultam a többiekhez.
-Bocsi neharagudj, Liz vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt és köszöntem a lánynak.Kedvesnek tűnt, de egyszerűen nem értem hogy hogy kerül ide, vagy ki ő egyáltalán.
-A kaja kész, szóóóval egyetek! Én megyek és összevarrom magam!-húztam el a számat, de kifelé menet még felkaptam egy üveg bort és felmentem a szobámba. Berontottam a fürdőbe leültem a padlóra és csak bámultam magam elé. Miközben magamban kezdtem beszélni.
-Mit is gondoltam, komolyan! .....Ő itt Haley, hát persze, szép magas, és igazi plázamaca...Pfúúj!
-Hééé, Jól vagy?-nyitott be rám Matt.
-Áh, igen, csak, nem tudom egyedül összevarrni.
-Mi volt ez az egész?
-Matt miről beszélsz?-kérdeztem, és felé tartottam a tűt és a cérnát, hogy befűzze nekem.
-Kicsit ideges lettél mikor megláttad a csajt.
-Igen, mert.... vagyis nem.... Katherine óta félek, ha mind felcsináltok egy csajt mi lesz velünk?-próbáltam elhitetni vele, nem tudom mennyire ment.
-Nem csinál fel senki senkit! Nyugodj meg!-nyomta a kezembe a tűt.
-Lehet most jobb ha nem maradsz itt és ezt nem nézed.-mondtam, de nem csinált semmit, hát beledöftem a tűt a kezembe. Felnyögtem és újra és újra beleszúrtam a tűt. Mikor végeztem és felnéztem Matt ugyanúgy ült velem szemben.
-Elképesztő vagy!
-Miért? Mert tudok fájdalmat okozni magam?
-Mert képes vagy segíteni magadon!-mondta és magához húzott és megcsókolt.Hirtelen fel sem fogtam mit tesz, de mikor igen elhúztam a fejem.
-Matt ezt ne. Nem akarok megint összeveszni és...
-Ne haragudj, csak...az hogy ilyen erős vagy és...
-Na várj, te most beindultál erre?!Maaaattt!-nevettem el magam, mire elvörösödött a feje.
-Jó Liz tudod mit? Inkább menjünk le!-nyújtotta felém a kezét, hogy segítsen felállni.Gyorsan leragasztottam a sebemet és bekötöztem a kisebbeket, és visszamentünk a többiekhez. A nappaliban ültek ettek, kivéve Brian.
-Lizzy jól vagy?-jött elém és elkapta a kezem.
-Kösz, igen!-húztam el és magamhoz ragadva egy poharat levetettem magam az egyik szabad fotelbe. Láttam Brian arcén a zavarodottságot és hogy nem érti mi van, de most komolyan, idehoz egy csajt? Azok után amik mostanság voltak velünk ide hozza Haleyt? Mit gondol ez?
-Hé Liz nagyon finom lett, ha nem gond elkérném a receptet.-nézett rám mosolyogva az imén a fejemben még mindennek elhordott nőszemély.
-Ühüm, persze!-mosolyogtam rá erőltetten, valószínűleg túl erőltetetten mert Matt odaült a fotel szélére és belém csípett.-Majd Briannel elküldöm!-mondtam és inkább gyorsan elfordultam Mattre néztem aki elismerően pillantott rám.
-Ügyes vagy te! -adott egy puszit a fejemre, de azért ott maradt mellettem mint valami felvigyázó. Lehet még se vette be a kamu dumámat?.....
2014. július 1., kedd
Life is just a game 54.
Matt
-Nyugi, meg vagyunk Aleck jól van!-nyugtatgatott Heidi a telefonban mivel Aleck már 4 napja velük van. Skyet 1 napja engedték ki a kórházból de nem tudom mire számíthatok, mert a kórházban egy szót se szólt.
-Nagyon köszönöm Heidi.
-Matt ne legyél hülye! Tudom, hogy most csak rád van szüksége, de figyelj akármi van hívj jó, még az éjszaka közepén is.
-Rendben!-hálálkodtam. -Na de megyek már ágyba dugtam, megnézem elaludt-e. Jó éjt és Alecket puszilom!
-Átadom! Jó éjt!-köszönt el Heidi is. Ahogy kinyomtam a telefont már fel is kaptam a tálcát a konyhapultról és indultam be a hálóba. Jimmy egy időre elment, csak Skye és én maradtunk.
-Szia, minden rendben?-kérdeztem ahogy bementem de egy szót se szólt, rám se nézett.-Hoztam vacsit, vagy valami olyasmit!-mosolyogtam rá, de semmi. Bemásztam mellé az ágyba és az ölembe vettem a tálcát.
-Csak a kedvenceid, friss eper, kis rántotta, kalács, karamellás tej, és fagyi.-semmi....-Skye kérlek, megőrülök annyira féltelek.-ahogy néztem még csak semmije, egy arcizma se, de a szeme se rebbent ahogy beszéltem hozzá.-Szeretlek és legalább annyira fáj, mint..
-Ne merd azt mondani, hogy annyira fáj neked mint nekem!-szólalt meg végre, bár nem épp erre számítottam.
-Hidd el nagyon vártam és ugyanúgy zokogtam, azt hittem megőrülök mikor megtudtam.-megintcsak nem szólt. Lecsúszott az ágyon és nyakig betakarózott.
-Ha éhes lennél ez itt lesz, ha bármi kell szólj! Itt vagyok veled, és szeretlek, csak engedd nekem hogy segítsek!
-Matt, nem bírok rád nézni! Te tetted ezt velem, ha te nem... akkor én... nem történt volna meg ez az egész.
-Én nem akartam rosszat!-szíven ütött amit mondott, engem hibáztat. Rám haragszik, hogy elvetélt és Emily meghalt. -És tudnod kell, hogy számított nekem ez az egész, különben nem lennék itt. Nem lennék veled és nem érdekelne és éjszakáznék 4 napja mióta bekerültetek!-kezdtem kicsit felkapni a vizet ahogy mondtam ezeket, saját magamat húztam fel. Egyre dühösebb lettem, és csalódott.-ÉRTSD MÁR MEG!SZERETLEK TITEKET!
-Nem megy!-suttogta és elfordult tőlem úgy aludt el. Én persze megint csak nem tudtam aludni. Megőrjített a tudat, hogy engem hibáztat.
Reggel mire felkeltem nem volt az ágyban, pedig összvissz ha 2 órát aludhattam. Gyorsan felpattantam de nem kellett messze mennem, a fürdőben állt a tükör előtt és a hasán lévő vágást nézte.
-Mit csinálsz?
-Ennyi maradt nekem! Ennyi jutott Emilyből.
-Skye...
-Menj ki!-húzta le a fölsőjét és elfordult tőlem.
-Nem!-tiltakoztam mire rám kiabált!
-MENJ KI INNEN!-Tudtam hogy fél és bizonytalan, mert még mindig háttal állt nekem, hát elkaptam a karját és szembe fordítottam magammal.
-Veled maradok, itt bent! Mondhatsz rám amit csak akarsz, pofozz fel, rúgj belém!Nem érdekel, de itt maradok!-ahogy ezt kimondtam kitépte a kezét az enyém szorításából és a mellkasomat kezdte ütlegelni.
-HÜLYE FASZ VAGY, TUDOD?! HA TE MARADSZ VALARYVEL AKKOR NEM LETTEM VOLNA TERHES ÉS NEM LENNE HALOTT A GYEREKEM! MIATTAD VAN AZ EGÉSZ TE HÜLYE, OSTOBA, ÖNZŐ BAROM!-kezdett a végére zokogni a kiabálás közepette, így egyre gyengültek az ütései. Eszembe sem jutott, hogy megállítsam vagy védekezzek. Egyszer csak abba hagyta már csak zokogott és nekem dőlt. Lassan átkaroltam és ő teljesen elengedte magát, ahogy tartottam a kezeim között éreztem hogy a mellkasomon folynak a könnyei, hogy megtört. Lassan a karjaimban tartva lecsúsztam vele a földre és úgy próbáltam nyugtatni. Csak sírt és sírt, órákon át ott ültünk a fürdőszoba kövén és ő csak zokogott a mellkasomon. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam vele együtt sírni, csak ott voltam neki, és hagytam!
-Nyugi, meg vagyunk Aleck jól van!-nyugtatgatott Heidi a telefonban mivel Aleck már 4 napja velük van. Skyet 1 napja engedték ki a kórházból de nem tudom mire számíthatok, mert a kórházban egy szót se szólt.
-Nagyon köszönöm Heidi.
-Matt ne legyél hülye! Tudom, hogy most csak rád van szüksége, de figyelj akármi van hívj jó, még az éjszaka közepén is.
-Rendben!-hálálkodtam. -Na de megyek már ágyba dugtam, megnézem elaludt-e. Jó éjt és Alecket puszilom!
-Átadom! Jó éjt!-köszönt el Heidi is. Ahogy kinyomtam a telefont már fel is kaptam a tálcát a konyhapultról és indultam be a hálóba. Jimmy egy időre elment, csak Skye és én maradtunk.
-Szia, minden rendben?-kérdeztem ahogy bementem de egy szót se szólt, rám se nézett.-Hoztam vacsit, vagy valami olyasmit!-mosolyogtam rá, de semmi. Bemásztam mellé az ágyba és az ölembe vettem a tálcát.
-Csak a kedvenceid, friss eper, kis rántotta, kalács, karamellás tej, és fagyi.-semmi....-Skye kérlek, megőrülök annyira féltelek.-ahogy néztem még csak semmije, egy arcizma se, de a szeme se rebbent ahogy beszéltem hozzá.-Szeretlek és legalább annyira fáj, mint..
-Ne merd azt mondani, hogy annyira fáj neked mint nekem!-szólalt meg végre, bár nem épp erre számítottam.
-Hidd el nagyon vártam és ugyanúgy zokogtam, azt hittem megőrülök mikor megtudtam.-megintcsak nem szólt. Lecsúszott az ágyon és nyakig betakarózott.
-Ha éhes lennél ez itt lesz, ha bármi kell szólj! Itt vagyok veled, és szeretlek, csak engedd nekem hogy segítsek!
-Matt, nem bírok rád nézni! Te tetted ezt velem, ha te nem... akkor én... nem történt volna meg ez az egész.
-Én nem akartam rosszat!-szíven ütött amit mondott, engem hibáztat. Rám haragszik, hogy elvetélt és Emily meghalt. -És tudnod kell, hogy számított nekem ez az egész, különben nem lennék itt. Nem lennék veled és nem érdekelne és éjszakáznék 4 napja mióta bekerültetek!-kezdtem kicsit felkapni a vizet ahogy mondtam ezeket, saját magamat húztam fel. Egyre dühösebb lettem, és csalódott.-ÉRTSD MÁR MEG!SZERETLEK TITEKET!
-Nem megy!-suttogta és elfordult tőlem úgy aludt el. Én persze megint csak nem tudtam aludni. Megőrjített a tudat, hogy engem hibáztat.
Reggel mire felkeltem nem volt az ágyban, pedig összvissz ha 2 órát aludhattam. Gyorsan felpattantam de nem kellett messze mennem, a fürdőben állt a tükör előtt és a hasán lévő vágást nézte.
-Mit csinálsz?
-Ennyi maradt nekem! Ennyi jutott Emilyből.
-Skye...
-Menj ki!-húzta le a fölsőjét és elfordult tőlem.
-Nem!-tiltakoztam mire rám kiabált!
-MENJ KI INNEN!-Tudtam hogy fél és bizonytalan, mert még mindig háttal állt nekem, hát elkaptam a karját és szembe fordítottam magammal.
-Veled maradok, itt bent! Mondhatsz rám amit csak akarsz, pofozz fel, rúgj belém!Nem érdekel, de itt maradok!-ahogy ezt kimondtam kitépte a kezét az enyém szorításából és a mellkasomat kezdte ütlegelni.
-HÜLYE FASZ VAGY, TUDOD?! HA TE MARADSZ VALARYVEL AKKOR NEM LETTEM VOLNA TERHES ÉS NEM LENNE HALOTT A GYEREKEM! MIATTAD VAN AZ EGÉSZ TE HÜLYE, OSTOBA, ÖNZŐ BAROM!-kezdett a végére zokogni a kiabálás közepette, így egyre gyengültek az ütései. Eszembe sem jutott, hogy megállítsam vagy védekezzek. Egyszer csak abba hagyta már csak zokogott és nekem dőlt. Lassan átkaroltam és ő teljesen elengedte magát, ahogy tartottam a kezeim között éreztem hogy a mellkasomon folynak a könnyei, hogy megtört. Lassan a karjaimban tartva lecsúsztam vele a földre és úgy próbáltam nyugtatni. Csak sírt és sírt, órákon át ott ültünk a fürdőszoba kövén és ő csak zokogott a mellkasomon. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam vele együtt sírni, csak ott voltam neki, és hagytam!
2014. június 30., hétfő
2014. június 22., vasárnap
Nobody's perfect 2.7
-Te szemét picsa! Zackyyyyyyyyy!-keltem Katherine visítására. Éppen hogy kinyitottam a szemem Katherine már hozzám is vágott egy párnát.
-Állítsd már le magad!-néztem rá.-Mi a francot keresel a szobámban? És mi a bajod?-kérdeztem és a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó is nyílt, Matt jött szinte még csukott szemmel.
-Miért nem hagytok aludni?
-Ez a ribanc összefeküdt Zackyvel.-mutatott felém Katherine engem viszont anniyra meglepett, hogy válaszolni se tudtam. Matt viszont hangosan nevetni kezdett.
-Katherine, gondolod Lizzy utánam Zackyvel kezdene? Ne viccelj már! -nevetett még mindig egyenesen Katherine képébe.-Biztosan csak kiakasztottad és gondolta itt nem keresnéd.-Erre már én is bólogattam.
-Mire haza értünk este itt várt, hogy beszélgessünk, aztán elaludtunk, ennyi! Különben meg a barátom te vadbarom, nem ez az első eset hogy egy ágyban aludtunk képzeld.
-Zaaaackyyy!
-Mi van?-nyögött fel, mire felhúztam a szemhéját.
-Ébredj, a házi sárkányod megőrült...-felült megdörzsölgette az arcát.
-Katherine nyugi, jó?! Liz a barátom és tetszik nem tetszik itt aludtam. Nem volt köztünk semmi, de amúgyis ha annyira érdekel korábban már csókolóztunk és annyi, kb mintha a húgom lenne.-mondta neki, bár a csókos résznél eléggé meredt, öldöklős tekintettek nézett rám...-Amúgy meg ha nem tetszik ott az ajtó! Különben is, ha orvoshoz megyünk csak oda ahova Lizzy visz, akkor tudom, hogy minden úgy van ahogy mondod...-büszkén néztem Zackyre, végre kiállt magáért. Mire Katherine felé néztem már sehol sem volt. Mattre néztem ő csak megvonta a vállát, és elindult felénk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor már dőlt be az ágyba.
-Alszom, nem tűnik fel?
-Miért itt?
-Mert ez az ágy közelebb volt mint az enyém. Miért talán zavarok?
-Engem nem!-mondtam azzal visszahúztam a takarómat és aludtam tovább.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de még épp élveztem az édes semmit tevést és a takaróm melegét mikor valaki rám vetődött.
-Hé gruppen van és engem kihagytok?-fészkelődött be Jimmy is közén vigyorogva. De így már bőven szűkölködtünk, hogy mind a 4-en fent maradjunk az ágyon.
-Jimmy zsibbad akarom.-nyögtem fel és próbáltam kihúzni a karomat alóla de így arccal lefelé leestem az ágyról.
-Na jó most volt elég! Ki az ágyambóóól most!-nem is tudom mit gondoltam még a fejüket se emelték fel, horkoltak tovább. Fogtam a takarómat magam köré tekertem és elindultam lefelé. A nappaliban elterültem a kanapén és aludtam volna tovább, de jött Katherine.
-Ide figyelj! Én csak a saját orvosomhoz vagyok hajlandó elmenni, nem megyek akárkihez.
-Aha! Akkor figyelj te is, ha nem oda megyünk akihez én viszlek titeket Zackyt elfelejtheted.
-Gondolod rád jobban hallgatna? És a családja? Hagynák, hogy az unokájuk apa nélkül nőjön fel, szegénységben?
-Te mit képzelsz? Nem gazdagok és legkevésbé sem akarnák egy idegen kölykét istápolni...-mondtam mire fújtatva, trappolva elvonult...
Elterpeszkedtem a kanapén, hogy elérjem a telefont és felhívtam anyámat, vázoltam neki mi a helyzet így vállalta, hogy ő maga vizsgálja majd meg 2 hét múlva, hogy biztos legyen. Megnyugtatott, így minden esély arra, hogy hazudjon ki lett zárva. Ahogy elgondolkodtam magamban visszaindultam az emeletre Zackyhez, hogy beszéljünk de már épp lefelé botorkált.
-Szia nagyfiú! Beszéltem anyámmal, ne izgulj orvosi titoktartás nem fog beszélni a szüleiddel, de ő fogja megvizsgálni Katherine-t hogy biztosra menjünk. 2 hét múlva, de neki inkább ezt még ne mondjuk el, viszont addig kérlek türtőztesd magad és kerüld el jó? Ne feküdj le vele az a biztos!
-Két hét?
-Neked csak enniy maradt meg?! Igen 2, azaz 2- mutogattam neki a kezemmel is, hogy jobban tudatosodjon benne-hét amíg fent tartod a gatyádat, értve?-bólintott és morcos ábrázattal bevonult a konyhába.Én már épp ott tartottam hogy leülök a lépcsőn és ott alszom, de ahogy leültem Biran is megjelent. Egy boxerben, polóban, begyógyult szemekkel, kócos hajjal, ügyesen rálépve a kezemre.
-Aúúúúúúúúúúú!
-ÚRISTEN!-ijedt meg a felvisításomtól, amitől nekem nevetnem kellett.-Te mit keresel itt?
-Aludni próbálok, de Matt és Jimmy kitúrtak az ágyamból. De te miért csukott szemekkel lépcsőzől?-kérdeztem mire leült mellém a lépcsőre?
-Nagyon fáj? Nem akartam bocsi.
-Á nem, csak megijedtem hogy végre alszom és hirtelen 90 kg-t kapok a kezemre...
-Nem vagyok 90.
-Tökmindegy!
-Miért a lépcsőn akarsz aludni? Gyere fel hozzám.
-Á nem akarlak zavarni...
-Liz nem mondom kétszer, hogy...-
-Jól van, megyek!-pattantam fel és már indultam is Brian után. Még mielőtt ő odaérhetett volna én már eldőltem az ágyán a takarómmal nyakig begubózódva.
-Köszönöm, köszönöm!-mormogtam.
-Éljen a másnaposság ugye?
-Ne is mondd, úgy szédülök ha felkelek, csak aludni jó.-motyogtam és már ragadt is le a szemem, már csak azt éreztem, hogy Brian felém fordulva alszik el, és rám szuszog.
-Állítsd már le magad!-néztem rá.-Mi a francot keresel a szobámban? És mi a bajod?-kérdeztem és a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó is nyílt, Matt jött szinte még csukott szemmel.
-Miért nem hagytok aludni?
-Ez a ribanc összefeküdt Zackyvel.-mutatott felém Katherine engem viszont anniyra meglepett, hogy válaszolni se tudtam. Matt viszont hangosan nevetni kezdett.
-Katherine, gondolod Lizzy utánam Zackyvel kezdene? Ne viccelj már! -nevetett még mindig egyenesen Katherine képébe.-Biztosan csak kiakasztottad és gondolta itt nem keresnéd.-Erre már én is bólogattam.
-Mire haza értünk este itt várt, hogy beszélgessünk, aztán elaludtunk, ennyi! Különben meg a barátom te vadbarom, nem ez az első eset hogy egy ágyban aludtunk képzeld.
-Zaaaackyyy!
-Mi van?-nyögött fel, mire felhúztam a szemhéját.
-Ébredj, a házi sárkányod megőrült...-felült megdörzsölgette az arcát.
-Katherine nyugi, jó?! Liz a barátom és tetszik nem tetszik itt aludtam. Nem volt köztünk semmi, de amúgyis ha annyira érdekel korábban már csókolóztunk és annyi, kb mintha a húgom lenne.-mondta neki, bár a csókos résznél eléggé meredt, öldöklős tekintettek nézett rám...-Amúgy meg ha nem tetszik ott az ajtó! Különben is, ha orvoshoz megyünk csak oda ahova Lizzy visz, akkor tudom, hogy minden úgy van ahogy mondod...-büszkén néztem Zackyre, végre kiállt magáért. Mire Katherine felé néztem már sehol sem volt. Mattre néztem ő csak megvonta a vállát, és elindult felénk.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mikor már dőlt be az ágyba.
-Alszom, nem tűnik fel?
-Miért itt?
-Mert ez az ágy közelebb volt mint az enyém. Miért talán zavarok?
-Engem nem!-mondtam azzal visszahúztam a takarómat és aludtam tovább.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de még épp élveztem az édes semmit tevést és a takaróm melegét mikor valaki rám vetődött.
-Hé gruppen van és engem kihagytok?-fészkelődött be Jimmy is közén vigyorogva. De így már bőven szűkölködtünk, hogy mind a 4-en fent maradjunk az ágyon.
-Jimmy zsibbad akarom.-nyögtem fel és próbáltam kihúzni a karomat alóla de így arccal lefelé leestem az ágyról.
-Na jó most volt elég! Ki az ágyambóóól most!-nem is tudom mit gondoltam még a fejüket se emelték fel, horkoltak tovább. Fogtam a takarómat magam köré tekertem és elindultam lefelé. A nappaliban elterültem a kanapén és aludtam volna tovább, de jött Katherine.
-Ide figyelj! Én csak a saját orvosomhoz vagyok hajlandó elmenni, nem megyek akárkihez.
-Aha! Akkor figyelj te is, ha nem oda megyünk akihez én viszlek titeket Zackyt elfelejtheted.
-Gondolod rád jobban hallgatna? És a családja? Hagynák, hogy az unokájuk apa nélkül nőjön fel, szegénységben?
-Te mit képzelsz? Nem gazdagok és legkevésbé sem akarnák egy idegen kölykét istápolni...-mondtam mire fújtatva, trappolva elvonult...
Elterpeszkedtem a kanapén, hogy elérjem a telefont és felhívtam anyámat, vázoltam neki mi a helyzet így vállalta, hogy ő maga vizsgálja majd meg 2 hét múlva, hogy biztos legyen. Megnyugtatott, így minden esély arra, hogy hazudjon ki lett zárva. Ahogy elgondolkodtam magamban visszaindultam az emeletre Zackyhez, hogy beszéljünk de már épp lefelé botorkált.
-Szia nagyfiú! Beszéltem anyámmal, ne izgulj orvosi titoktartás nem fog beszélni a szüleiddel, de ő fogja megvizsgálni Katherine-t hogy biztosra menjünk. 2 hét múlva, de neki inkább ezt még ne mondjuk el, viszont addig kérlek türtőztesd magad és kerüld el jó? Ne feküdj le vele az a biztos!
-Két hét?
-Neked csak enniy maradt meg?! Igen 2, azaz 2- mutogattam neki a kezemmel is, hogy jobban tudatosodjon benne-hét amíg fent tartod a gatyádat, értve?-bólintott és morcos ábrázattal bevonult a konyhába.Én már épp ott tartottam hogy leülök a lépcsőn és ott alszom, de ahogy leültem Biran is megjelent. Egy boxerben, polóban, begyógyult szemekkel, kócos hajjal, ügyesen rálépve a kezemre.
-Aúúúúúúúúúúú!
-ÚRISTEN!-ijedt meg a felvisításomtól, amitől nekem nevetnem kellett.-Te mit keresel itt?
-Aludni próbálok, de Matt és Jimmy kitúrtak az ágyamból. De te miért csukott szemekkel lépcsőzől?-kérdeztem mire leült mellém a lépcsőre?
-Nagyon fáj? Nem akartam bocsi.
-Á nem, csak megijedtem hogy végre alszom és hirtelen 90 kg-t kapok a kezemre...
-Nem vagyok 90.
-Tökmindegy!
-Miért a lépcsőn akarsz aludni? Gyere fel hozzám.
-Á nem akarlak zavarni...
-Liz nem mondom kétszer, hogy...-
-Jól van, megyek!-pattantam fel és már indultam is Brian után. Még mielőtt ő odaérhetett volna én már eldőltem az ágyán a takarómmal nyakig begubózódva.
-Köszönöm, köszönöm!-mormogtam.
-Éljen a másnaposság ugye?
-Ne is mondd, úgy szédülök ha felkelek, csak aludni jó.-motyogtam és már ragadt is le a szemem, már csak azt éreztem, hogy Brian felém fordulva alszik el, és rám szuszog.
2014. június 20., péntek
Nobody's perfect 2.6
-Matt komolyan mondom! Jutalom járna nekem!
-Mégis miért?
-Mert egy teljes hónapja együtt élek Katherinnel? Kész rémálom!!!
-Ugyan már! Hazajöttél igen nehéz volt, de már észre sem veszed...Na gyere, menjünk fizetni.-mondta és elkezdte a bevásárlókocsit a pénztárhoz tolni. Lassan baktattam utána, mikor megakadt a szemem valamin.
-Hééé Matt váááááráj!-suttogtam hangosan, mire nevetni kezdett.
-Mi bajod?-lépett visszahozzám.
-Nézd! Katherine!
-És akkor mi van?
-A terhességi teszteket nézegeti....-néztem Mattre értetlenül, hogy nem vette észre...Eltátotta a száját és ijedten rám nézett.
-Ugye nem?
-Siessünk haza, beszélnünk kell Zackyvel!-löktem egyet Matten, és amilyen gyorsan csak tudtunk minden feldobáltunk a pénztárhoz majd a csomagokkal futottunk ki Matt kocsijához. MIre hazaértünk már nem érdekeltek a cuccok siettünk be.
-ZAAAAAAAAACKYYYYY!-ordítottam ahogy bejutottunk.
-Mi van?-jött mosolyogva.-Mit kapok?-nézett ránk, és ahogy közelebb lépett fejbe vágtam-Aúúúú!-nézett rám morcosan.
-TE NORMÁLIS VAGY?-ordítottam vele, de ő csak Mattre nézett kérdően.
-Láttuk Katherine-t a boltban.-mondta Matt és egy kis szünet után ki bökte a lényeget is.-Terhességi teszteket nézett.
-Mi van?-akadt ki Zacky.-Az nem lehet!
-Pedig így van! Hogy csinálhattad fel?
-Biztos hogy nem! Épp szakítani készülök vele, nem lehet terhes....
-Csőőő! Mi a helyzet?-jött le Brian az emeletről.
-Zacky felcsinálta Katherint.-sóhajtottam, Brian megvonta a vállát és csak bámult maga elé.
-Na jó, ez biztos csak vicc, ha haza jön...-kellett csak mondania az emlegetett ribanc már az ajtóban állt.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva, szívem szerint már jól képen is töröltem volna. Brian talán látta is a kezemben, hogy mire gondolok, mert hátulról hirtelen felkapott.
-Tegyél le! Mit műűűvelsz?
-Matt akkor megyünk már? Le fogjuk késni a filmet!-cipelt ki a házból és csak miután Matt is kijött és becsukta az ajtót tett le.
-Idióta!-boxoltam a vállába ahogy letett, de ő csak mosolyogva kacsintott rám.-Ne nézz így rám!-mutattam felé.-Nem szeretlek!-fordultam el tőle és a házat néztem.
-Na akkor menjünk valahova, mert ez így kínos lesz!-ült be Matt a kocsiba, hát beültünk mi is, de nem tudtuk eldönteni hova menjünk.
-Hééééé!-ugrott be egyszercsak Jimmy a kocsiba.-Hova megyünk?
-Nem tudjuk!.-fintorodtam el, a hátsó ülésen, most már Jimmy mellett.
-Akkor menjünk vegyünk piát, és menjünk le a partra.
-Fürödjünk!-pacsiztak Briannel, aki aztán megint csak rám nézett vigyorogva.
-Hagyj békén!-mordultam rá.
-Mi van baj van a szerelmi paradicsomban?-kérdezte Jimmy.
-Pff.. szerelmi paradicsom! Kizárt hogy Brian és köztem legyen valami.-morogtam tovább, Brian meg szipogva aszívére tette a kezét.
-Most nagyon megbántottál. Ennyit jelentett neked...
-Jaj fejezd már be! Matt induljunk kérlek, hogy elhallgasson.-kértem mire mind csak nevetni kezdtek. Már negyed órája kocsikáztunk mire visszaértünk a bolthoz, ahol Jimmy és Brian berohantak piát venni.
-Ne legyél már ilyen mérges!
-De! Vagy talán ez normális?
-Nem a mi dolgunk! Megoldják ők ketten!Brianre se haragudj, igaza volt.
-Jaj ne kezd te is! Úgy bántok velem mint egy dedóssal.
-Nem igaz, csak ismerünk, ha nem hozott volna ki, még megvered.
-Meg is vertem volna...
-Igen, de nem szabad! Nyugi!-csitított de túl sokra nem ment. Jimmy és Brian két nagy zacskóval jöttek ki a boltból és miután beszálltak, Jimmy egy plüss virágot, Brian egy doboz csokit, Matt meg egy kezébe nyomott üveg vodkát tartott felém. Nagy, könyörgő boci szemekkel néztek rám, így nem bírtam ki elmosolyodtam.
-Na végre, akkor már jó lesz a buli!-vigyorodott el Brian.
-Mondtam, hogy ez bejön nála!-karolt át Jimmy elégedett képpel.
-Jó tök jó, kiismertetek, de akkor most már menjünk inni, mert megint mérges leszek.-mondtam, de már indultunk is. A parton leültünk a homokba, bekevertük a vodkát és inni kezdtünk.
-Fiúúúúúúk. Én azt mondom, hogy nagyon meleg van!-nyögtem miközben próbáltam felkelni.
-Liz óvatosan!-tartotta a kezét Matt, mintha félne hogy elesem, bár annyira részeg még nem voltam.
-Jól vagyok! De fürdeni szeretnék!-mondtam és Brianre néztem.-De ha most bemersz dobni, biztos hogy megverlek!-nevetni kezdett és felemelte a kezeit. Levettem a felsőmet és a nadrágomat és bugyi melltartóba elindultam a víz felé.
-Na mi van, jöttök?-kérdeztem mire feltápászkodtak és elkezdték ledobálni a ruháikat. Én háttal a víznek sétáltam befelé, már térdig a vízben álltam mire elindulak. Futni kezdtem be mikor egy részeg srác elkapott.
-Annyira szép vagy!-mondta miközben magához ölelt...
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Na gyere ne kéresd magad!-rántott magával a vízbe.Felvisítottam, a srácok meg már ott is voltak körülöttünk.
-Hagyj már békén!-vertem orrba a srácot, de még mindig fogta a kezem ahogy felálltam.
-Halliottad, ereszd el!-lépett elé Matt.
-Mert különben mi lesz?-kérdezte és vigyorogva meredt rám.Brian hirtelen arcon térdelte, a srác hanyatt dőlt így elengedett engem is.
-Jesszusom, srácok bedurvultatok!-néztem rájuk ahogy sétáltunk beljebb.
-Melletted? Kénytelenek, gáz lenne, ha egy lány keményebb lenne mint a két "rosszfiú".-grimaszolt Jimmy, ezzel ki is vívott magának egy kis bírkózást a vízben.
Már ment le a nap, mikor a srácok átázott boxerekben én vizes bugyiba melltartóba ültem be Matt kocsijába.
-Basszus nagyon fázom!-vacogtam mire Brian széttárta a kezeit.-Mit akarsz?
-Gyere bújj ide!
-Dehogyis, durva lenne.-ráztam meg a fejem.
-Liz mind megtanultuk ha nincs más mikor fázol legjobban egy másik ember melegíthet fel.-kacsintott Jimmy hátrafordulva.
-Gyere, ígérem nem nyúlok sehova, nem csinálok semmit, nem nézek semmit.-mondta így beadtam a derekam és jól esett. Vacogtam de Brian jó meleg volt még így vizesen is.
-Kíváncsi vagyok, hogy mire megyünk haza.-mondtam, mire mind felnevettek.-Most mi van?
-Figyelj Katherine tudja , hogy irányítsa, így nyilván semmi újdonságra nem megyünk haza.
-Ha bele döglök is de eltüntetem Katherinet ebből a házból.
-Jaj ne! Lizzy!-jöttek a reakciók.-Hagyd!
Mire megérkeztünk az egész ház sötét volt. Ahogy bementünk se volt semmi hang, vagy elmentek, vagy alszanak vagy kitudja. Fel slattyogtam a szobámba még a lámpát se kapcsoltam fel, ledobtam a fehérneműmet, felkaptam egy pizsamát és bebújtam az ágyamba.Ahogy bebújtam a takaróm alá, hirtelen egy hideg lábat éreztem meg.
-Mi a...?-próbáltam kivenni a sötétből hogy mi van. A kezeimmel tapogatóztam mire egy arcra tenyereltem, nem kellett sokat tapintgatni hamar rájöttem, hogy Zacky az.
-Lizzy? Miért nyomkodtad meg a fejem?
-Bocsi, nem tudtam hogy itt vagy! De miért is vagy itt?
-Katherine terhes... Vagy legalábbis azt mondja. Nem tudom mit tegyek és gondoltam te tudsz valami tanácsot adni.-motyogott.
-Hülye picsa!-mordultam fel.
-Ne Lizzy, segíts! Mit tegyek?
-Ha megy orvoshoz kísérd el! Mindenképpen....
-Lizzy én nem akarom ezt.
-Tudom, én se akarnám egy életen át elviselni...-fintorodtam el még a hidegi s kirázott a gondolattól.-Ne izgulj, jó? Én melletted vagyok és akármi is lesz én segítek. Együtt kitalálunk valamit.
-Köszönöm!
-Nem kell, barátok vagyunk, ez a dolgom!
-Maradhatok ?
-Persze, nagy ez az ágy elférünk!-mondtam de azzal szinte már el is aludtam.
-Mégis miért?
-Mert egy teljes hónapja együtt élek Katherinnel? Kész rémálom!!!
-Ugyan már! Hazajöttél igen nehéz volt, de már észre sem veszed...Na gyere, menjünk fizetni.-mondta és elkezdte a bevásárlókocsit a pénztárhoz tolni. Lassan baktattam utána, mikor megakadt a szemem valamin.
-Hééé Matt váááááráj!-suttogtam hangosan, mire nevetni kezdett.
-Mi bajod?-lépett visszahozzám.
-Nézd! Katherine!
-És akkor mi van?
-A terhességi teszteket nézegeti....-néztem Mattre értetlenül, hogy nem vette észre...Eltátotta a száját és ijedten rám nézett.
-Ugye nem?
-Siessünk haza, beszélnünk kell Zackyvel!-löktem egyet Matten, és amilyen gyorsan csak tudtunk minden feldobáltunk a pénztárhoz majd a csomagokkal futottunk ki Matt kocsijához. MIre hazaértünk már nem érdekeltek a cuccok siettünk be.
-ZAAAAAAAAACKYYYYY!-ordítottam ahogy bejutottunk.
-Mi van?-jött mosolyogva.-Mit kapok?-nézett ránk, és ahogy közelebb lépett fejbe vágtam-Aúúúú!-nézett rám morcosan.
-TE NORMÁLIS VAGY?-ordítottam vele, de ő csak Mattre nézett kérdően.
-Láttuk Katherine-t a boltban.-mondta Matt és egy kis szünet után ki bökte a lényeget is.-Terhességi teszteket nézett.
-Mi van?-akadt ki Zacky.-Az nem lehet!
-Pedig így van! Hogy csinálhattad fel?
-Biztos hogy nem! Épp szakítani készülök vele, nem lehet terhes....
-Csőőő! Mi a helyzet?-jött le Brian az emeletről.
-Zacky felcsinálta Katherint.-sóhajtottam, Brian megvonta a vállát és csak bámult maga elé.
-Na jó, ez biztos csak vicc, ha haza jön...-kellett csak mondania az emlegetett ribanc már az ajtóban állt.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva, szívem szerint már jól képen is töröltem volna. Brian talán látta is a kezemben, hogy mire gondolok, mert hátulról hirtelen felkapott.
-Tegyél le! Mit műűűvelsz?
-Matt akkor megyünk már? Le fogjuk késni a filmet!-cipelt ki a házból és csak miután Matt is kijött és becsukta az ajtót tett le.
-Idióta!-boxoltam a vállába ahogy letett, de ő csak mosolyogva kacsintott rám.-Ne nézz így rám!-mutattam felé.-Nem szeretlek!-fordultam el tőle és a házat néztem.
-Na akkor menjünk valahova, mert ez így kínos lesz!-ült be Matt a kocsiba, hát beültünk mi is, de nem tudtuk eldönteni hova menjünk.
-Hééééé!-ugrott be egyszercsak Jimmy a kocsiba.-Hova megyünk?
-Nem tudjuk!.-fintorodtam el, a hátsó ülésen, most már Jimmy mellett.
-Akkor menjünk vegyünk piát, és menjünk le a partra.
-Fürödjünk!-pacsiztak Briannel, aki aztán megint csak rám nézett vigyorogva.
-Hagyj békén!-mordultam rá.
-Mi van baj van a szerelmi paradicsomban?-kérdezte Jimmy.
-Pff.. szerelmi paradicsom! Kizárt hogy Brian és köztem legyen valami.-morogtam tovább, Brian meg szipogva aszívére tette a kezét.
-Most nagyon megbántottál. Ennyit jelentett neked...
-Jaj fejezd már be! Matt induljunk kérlek, hogy elhallgasson.-kértem mire mind csak nevetni kezdtek. Már negyed órája kocsikáztunk mire visszaértünk a bolthoz, ahol Jimmy és Brian berohantak piát venni.
-Ne legyél már ilyen mérges!
-De! Vagy talán ez normális?
-Nem a mi dolgunk! Megoldják ők ketten!Brianre se haragudj, igaza volt.
-Jaj ne kezd te is! Úgy bántok velem mint egy dedóssal.
-Nem igaz, csak ismerünk, ha nem hozott volna ki, még megvered.
-Meg is vertem volna...
-Igen, de nem szabad! Nyugi!-csitított de túl sokra nem ment. Jimmy és Brian két nagy zacskóval jöttek ki a boltból és miután beszálltak, Jimmy egy plüss virágot, Brian egy doboz csokit, Matt meg egy kezébe nyomott üveg vodkát tartott felém. Nagy, könyörgő boci szemekkel néztek rám, így nem bírtam ki elmosolyodtam.
-Na végre, akkor már jó lesz a buli!-vigyorodott el Brian.
-Mondtam, hogy ez bejön nála!-karolt át Jimmy elégedett képpel.
-Jó tök jó, kiismertetek, de akkor most már menjünk inni, mert megint mérges leszek.-mondtam, de már indultunk is. A parton leültünk a homokba, bekevertük a vodkát és inni kezdtünk.
-Fiúúúúúúk. Én azt mondom, hogy nagyon meleg van!-nyögtem miközben próbáltam felkelni.
-Liz óvatosan!-tartotta a kezét Matt, mintha félne hogy elesem, bár annyira részeg még nem voltam.
-Jól vagyok! De fürdeni szeretnék!-mondtam és Brianre néztem.-De ha most bemersz dobni, biztos hogy megverlek!-nevetni kezdett és felemelte a kezeit. Levettem a felsőmet és a nadrágomat és bugyi melltartóba elindultam a víz felé.
-Na mi van, jöttök?-kérdeztem mire feltápászkodtak és elkezdték ledobálni a ruháikat. Én háttal a víznek sétáltam befelé, már térdig a vízben álltam mire elindulak. Futni kezdtem be mikor egy részeg srác elkapott.
-Annyira szép vagy!-mondta miközben magához ölelt...
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Na gyere ne kéresd magad!-rántott magával a vízbe.Felvisítottam, a srácok meg már ott is voltak körülöttünk.
-Hagyj már békén!-vertem orrba a srácot, de még mindig fogta a kezem ahogy felálltam.
-Halliottad, ereszd el!-lépett elé Matt.
-Mert különben mi lesz?-kérdezte és vigyorogva meredt rám.Brian hirtelen arcon térdelte, a srác hanyatt dőlt így elengedett engem is.
-Jesszusom, srácok bedurvultatok!-néztem rájuk ahogy sétáltunk beljebb.
-Melletted? Kénytelenek, gáz lenne, ha egy lány keményebb lenne mint a két "rosszfiú".-grimaszolt Jimmy, ezzel ki is vívott magának egy kis bírkózást a vízben.
Már ment le a nap, mikor a srácok átázott boxerekben én vizes bugyiba melltartóba ültem be Matt kocsijába.
-Basszus nagyon fázom!-vacogtam mire Brian széttárta a kezeit.-Mit akarsz?
-Gyere bújj ide!
-Dehogyis, durva lenne.-ráztam meg a fejem.
-Liz mind megtanultuk ha nincs más mikor fázol legjobban egy másik ember melegíthet fel.-kacsintott Jimmy hátrafordulva.
-Gyere, ígérem nem nyúlok sehova, nem csinálok semmit, nem nézek semmit.-mondta így beadtam a derekam és jól esett. Vacogtam de Brian jó meleg volt még így vizesen is.
-Kíváncsi vagyok, hogy mire megyünk haza.-mondtam, mire mind felnevettek.-Most mi van?
-Figyelj Katherine tudja , hogy irányítsa, így nyilván semmi újdonságra nem megyünk haza.
-Ha bele döglök is de eltüntetem Katherinet ebből a házból.
-Jaj ne! Lizzy!-jöttek a reakciók.-Hagyd!
Mire megérkeztünk az egész ház sötét volt. Ahogy bementünk se volt semmi hang, vagy elmentek, vagy alszanak vagy kitudja. Fel slattyogtam a szobámba még a lámpát se kapcsoltam fel, ledobtam a fehérneműmet, felkaptam egy pizsamát és bebújtam az ágyamba.Ahogy bebújtam a takaróm alá, hirtelen egy hideg lábat éreztem meg.
-Mi a...?-próbáltam kivenni a sötétből hogy mi van. A kezeimmel tapogatóztam mire egy arcra tenyereltem, nem kellett sokat tapintgatni hamar rájöttem, hogy Zacky az.
-Lizzy? Miért nyomkodtad meg a fejem?
-Bocsi, nem tudtam hogy itt vagy! De miért is vagy itt?
-Katherine terhes... Vagy legalábbis azt mondja. Nem tudom mit tegyek és gondoltam te tudsz valami tanácsot adni.-motyogott.
-Hülye picsa!-mordultam fel.
-Ne Lizzy, segíts! Mit tegyek?
-Ha megy orvoshoz kísérd el! Mindenképpen....
-Lizzy én nem akarom ezt.
-Tudom, én se akarnám egy életen át elviselni...-fintorodtam el még a hidegi s kirázott a gondolattól.-Ne izgulj, jó? Én melletted vagyok és akármi is lesz én segítek. Együtt kitalálunk valamit.
-Köszönöm!
-Nem kell, barátok vagyunk, ez a dolgom!
-Maradhatok ?
-Persze, nagy ez az ágy elférünk!-mondtam de azzal szinte már el is aludtam.
Life is just a game 53.
Skye:
El sem hiszem, hogy végre hazamehetünk Emilyvel. A legszebb kislány a világon, és amit talán a legjobban szeretek benne, hogy nagyon hasonlít Mattre. Zöld szemek, sűrű fekete haj. Imádnivaló. És Matt minden pillanatban itt van, segít fürdetni, pelenkázza mintha Emily elvarázsolta volna teljesen. Ahogy engem elavrázsolt Matt.
-Megérkeztünk!-fordult Matt hozzánk hátra a kocsiba, majd már ki is kapta Emilyt hordozóstul a kocsiból. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, Aleck most fog vele először találkozni, akárcsak Matt családja.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-karolt át Matt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Várj! Nem lesz rendben!-mondtam és gombócot éreztem a torkomban.-Nem jó ez így!
-Skye miről beszélsz? MI a baj?-kérdezte láttam az arcán, hogy megrémült. Neki döntöttem a homlokom a mellkasának, éreztem, ahogy átkarolt a szabad kezével és simogatta a hátam.
-Nem jó ez így, te és én! Nekem ez nem megy!-felnéztem rá, hulla sápadt lett.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem láthatom a ...
-Matt, én azt akarom mondani, hogy most ezerszer jobb, hogy velem vagy, és Emilyvel és...-remegni kezdtem éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver.-Nem szeretném, hogy elmenj! Nem szeretném, ha nem lennél az életünk része, és legkevésbé sem szeretném, hogy valaki mással legyél, és legyenek tőle gyerekeid. Szeretlek Matt és..-nem tudtam már befejezni, mert megcsókolt. Minden porcikám reszketett, örül és többet akart Mattből.
-Ezt megbeszéltük!-mosolygott rám.-Csak ti 3-an kelletek nekem, senki más! De most mér menjünk!-és azzal beléptünk a házba, ahol a család várt. Mindenhol rózsaszín lufik, sütik és mindneki jött egyből gratulálni.
-Mamiiiii!-ölelt át Aleck.-Megnézhetem Emilyt?
-Persze, nézd csak, apu kiveszi és megmutatja jó?-Matt kikapta a hordozóból és megmutatta mindnekinek. Imádnivaló volt az a nagy széles vigyor az arcán, hogy ez az ő kislánya. Óvatosan befektette a bölcsőbe és odajött hozzám.
-Van még valami aminek örülhetünk.-mondta és szorosan magához ölelt.-Skye és én összeköltözünk, és együtt maradunk!-mondta és ahogy körbenéztünk mindenki mosolygott ránk, Matt-tel összenéztünk és újra megcsókoltuk egymást. Végre minden rendben van!
Matt:
-Az orvos azt mondta, hogy ébredezik Matt!-lépett mellém Heidi, egyből levert a víz.-Szerintem, az lenne a legjobb hacsak te mennél be és tőled hallaná...
-Tudom! Megyek!-sóhajtottam és benyitottam Skye szobájába. Nyugodt volt az arca és már láttam nagyokat pislog. Épp hogy magához tért a keze a hasához vándorolt.
-Hé, szia!-kaptam el a kezét és leültem az ágya szélére.
-Szia!-mondta álmosan. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Rosszul lettél kicsim és mentővel behoztak.
-És Aleck, Emily?
-Aleck jól van, kint vár Heidivel és Briannel.
-Emily? -kérdezte megint.
-Kicsim, figyelj! Elkezdtél vérezni mikor behoztak, sok vért vesztettél, és az orvosnak megkellett császároznia.
-Matt miről beszélsz?-próbált felülni de felnyögött és a hasához nyúlt.
-Skye, Emilyt nem...-könnyes lett a szemem. -Nem tudták megmenteni, halva született.-Skye arca teljesen eltorzult, rázni kezdte a fejét.
-Nem, nem nem! Ez nem igaz, én megszültem haza vittük.
-Skye sajnálom, de...
-Matt láttam az édes kis pofiját.
-Álmodtál kicsim!-próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Nem álmodhattam, nem. NEEEEEEM!-kezdett el sírni.-Látni akarom! Kérleeeeek!-zokogott. Magamhoz húztam és hagytam, hadd sírja ki magát.
Heidi:
Matt már egy órája bent van, alig bírom magam tűrtőztetni, ott akarok lenni a nővéremmel. Nem akarom, hogy szenvedjen.Aztán kijött Matt.
-Na? Mi történt?-rohantam hozzá.
-Emilyről álmodott, hogy megszülte és... nem akarta elhinni ami történt. Álomba sírta magát.
-Jézusom!-fogtam a fejem és azon agyaltam, mivel tudnám Skyenak megkönnyíteni ezt az egészet. De nem tudom ilyen helyzeten tud e bárki is segíteni.
-Heidi segítened kell nekem, én nem fogom ezt egyedül bírni, és Aleck....-láttam Matten, hogy őszintén beszél. Ki akadt teljesen. Érthető, nagyon várta Emilyt, és hogy mindent bepótoljon és ... Basszus ahogy ezek újra és újr avégig futnak az agyamon, folynak a könnyeim.
-Matt, amiben csak tudok segítek! Szeretlek titeket, és tudod jól nekem is fáj! Ha gondoljátok Brian és én párnapra vigyázhatunk Aleckre.-mondtam mire Matt megrázta a fejét.
-Ugyan, most békültetek ki és..
-Haver, vigyázunk rá! Nem gond!-mondta Brian és a derekamra tette a kezét.-Haza megyünk jó? Ha bármi kell, szólj és beugrom kocsival!-ölelték meg egymást, majd odament Aleckhez.
-Holnapra hozok be Skyenak néhány holmit...-magamhoz húztam és megöleltem.-Az orvossal amíg bent voltál megbeszéltem, hogy bent maradhass vele.
-Köszönöm!-suttogta és azzal elengedett, majd beindult, vissza a szobába.
El sem hiszem, hogy végre hazamehetünk Emilyvel. A legszebb kislány a világon, és amit talán a legjobban szeretek benne, hogy nagyon hasonlít Mattre. Zöld szemek, sűrű fekete haj. Imádnivaló. És Matt minden pillanatban itt van, segít fürdetni, pelenkázza mintha Emily elvarázsolta volna teljesen. Ahogy engem elavrázsolt Matt.
-Megérkeztünk!-fordult Matt hozzánk hátra a kocsiba, majd már ki is kapta Emilyt hordozóstul a kocsiból. Az ajtó előtt kicsit megtorpantam, Aleck most fog vele először találkozni, akárcsak Matt családja.
-Ne izgulj, minden rendben lesz!-karolt át Matt és nyomott egy puszit a fejemre.
-Várj! Nem lesz rendben!-mondtam és gombócot éreztem a torkomban.-Nem jó ez így!
-Skye miről beszélsz? MI a baj?-kérdezte láttam az arcán, hogy megrémült. Neki döntöttem a homlokom a mellkasának, éreztem, ahogy átkarolt a szabad kezével és simogatta a hátam.
-Nem jó ez így, te és én! Nekem ez nem megy!-felnéztem rá, hulla sápadt lett.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy nem láthatom a ...
-Matt, én azt akarom mondani, hogy most ezerszer jobb, hogy velem vagy, és Emilyvel és...-remegni kezdtem éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben ver.-Nem szeretném, hogy elmenj! Nem szeretném, ha nem lennél az életünk része, és legkevésbé sem szeretném, hogy valaki mással legyél, és legyenek tőle gyerekeid. Szeretlek Matt és..-nem tudtam már befejezni, mert megcsókolt. Minden porcikám reszketett, örül és többet akart Mattből.
-Ezt megbeszéltük!-mosolygott rám.-Csak ti 3-an kelletek nekem, senki más! De most mér menjünk!-és azzal beléptünk a házba, ahol a család várt. Mindenhol rózsaszín lufik, sütik és mindneki jött egyből gratulálni.
-Mamiiiii!-ölelt át Aleck.-Megnézhetem Emilyt?
-Persze, nézd csak, apu kiveszi és megmutatja jó?-Matt kikapta a hordozóból és megmutatta mindnekinek. Imádnivaló volt az a nagy széles vigyor az arcán, hogy ez az ő kislánya. Óvatosan befektette a bölcsőbe és odajött hozzám.
-Van még valami aminek örülhetünk.-mondta és szorosan magához ölelt.-Skye és én összeköltözünk, és együtt maradunk!-mondta és ahogy körbenéztünk mindenki mosolygott ránk, Matt-tel összenéztünk és újra megcsókoltuk egymást. Végre minden rendben van!
Matt:
-Az orvos azt mondta, hogy ébredezik Matt!-lépett mellém Heidi, egyből levert a víz.-Szerintem, az lenne a legjobb hacsak te mennél be és tőled hallaná...
-Tudom! Megyek!-sóhajtottam és benyitottam Skye szobájába. Nyugodt volt az arca és már láttam nagyokat pislog. Épp hogy magához tért a keze a hasához vándorolt.
-Hé, szia!-kaptam el a kezét és leültem az ágya szélére.
-Szia!-mondta álmosan. -Mi történt? Miért vagyok kórházban?
-Rosszul lettél kicsim és mentővel behoztak.
-És Aleck, Emily?
-Aleck jól van, kint vár Heidivel és Briannel.
-Emily? -kérdezte megint.
-Kicsim, figyelj! Elkezdtél vérezni mikor behoztak, sok vért vesztettél, és az orvosnak megkellett császároznia.
-Matt miről beszélsz?-próbált felülni de felnyögött és a hasához nyúlt.
-Skye, Emilyt nem...-könnyes lett a szemem. -Nem tudták megmenteni, halva született.-Skye arca teljesen eltorzult, rázni kezdte a fejét.
-Nem, nem nem! Ez nem igaz, én megszültem haza vittük.
-Skye sajnálom, de...
-Matt láttam az édes kis pofiját.
-Álmodtál kicsim!-próbáltam átölelni, de nem engedte.
-Nem álmodhattam, nem. NEEEEEEM!-kezdett el sírni.-Látni akarom! Kérleeeeek!-zokogott. Magamhoz húztam és hagytam, hadd sírja ki magát.
Heidi:
Matt már egy órája bent van, alig bírom magam tűrtőztetni, ott akarok lenni a nővéremmel. Nem akarom, hogy szenvedjen.Aztán kijött Matt.
-Na? Mi történt?-rohantam hozzá.
-Emilyről álmodott, hogy megszülte és... nem akarta elhinni ami történt. Álomba sírta magát.
-Jézusom!-fogtam a fejem és azon agyaltam, mivel tudnám Skyenak megkönnyíteni ezt az egészet. De nem tudom ilyen helyzeten tud e bárki is segíteni.
-Heidi segítened kell nekem, én nem fogom ezt egyedül bírni, és Aleck....-láttam Matten, hogy őszintén beszél. Ki akadt teljesen. Érthető, nagyon várta Emilyt, és hogy mindent bepótoljon és ... Basszus ahogy ezek újra és újr avégig futnak az agyamon, folynak a könnyeim.
-Matt, amiben csak tudok segítek! Szeretlek titeket, és tudod jól nekem is fáj! Ha gondoljátok Brian és én párnapra vigyázhatunk Aleckre.-mondtam mire Matt megrázta a fejét.
-Ugyan, most békültetek ki és..
-Haver, vigyázunk rá! Nem gond!-mondta Brian és a derekamra tette a kezét.-Haza megyünk jó? Ha bármi kell, szólj és beugrom kocsival!-ölelték meg egymást, majd odament Aleckhez.
-Holnapra hozok be Skyenak néhány holmit...-magamhoz húztam és megöleltem.-Az orvossal amíg bent voltál megbeszéltem, hogy bent maradhass vele.
-Köszönöm!-suttogta és azzal elengedett, majd beindult, vissza a szobába.
2014. június 17., kedd
Nobody's perfect 2.5
-Liz megjöttek Suzyék, mennünk kell!
-Jól van, jól van, jövök máááááár!-szóltam és még gyorsan feltűztem a hajamat. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé, így még pont hallottam hogy Katherine miket mond a srácoknak.
-Brian engem is elhívhattál volna, én legalább biztos nem égetnélek le.
-Köszi, de nem, Lizt akartam.
-Nem értelek! Még csak ruhái sincsenek.-ahogy azt kimondta a lépcső tetejéhez siettem, megköszörültem a torkomat így mindenki rám figyelt.
-Jó leszek így?-kérdeztem, de a srácok csak szájtátva bámultak rám. Katherine feje meg vörösödött.
-Hát ezt meg honnan csórtad?-kérdezte flegmán, de én csak elmosolyodtam.
-Azért mert neked nincs rá pénzed, nekem vannak szép és elegáns ruháim.
-Lizzy gyönyörű vagy!
-Köszönöm, akkor menjünk is!-karoltam Brianbe és kisiettünk a kocsihoz.
Suzy és Mckenna vártak ránk de szerencsére hamar odaértünk még a ceremónia előtt. Igazság szerint nem nagyon figyeltünk, inkább vártuk a lagzit az ingyen piát és kaját, de még előtte Brian körbe vitt és bemutatott a családnak.
-Maradj itt, hozok valamit inni.-mondta így ott maradtam a tömegben, és úgyéreztem mindenki engem figyel...
-Tényleg gyönyörű vagy ebben a ruhában!-súgta Brian a fülembe miközben a kezembe nyomott egy pohár bort.
-Köszönöm, hogy engem hívtál el és nem Katherinet
-Ugyan, eszembe sem jutna őt elhívni. És úgy látszik, jó döntés voltál. Mindenki engem irigyel.-mondta mosolyogva miközben az asztalunk felé sétáltunk.
-Mit gondolsz Matt megbocsált nekem?
-Nem tudom, de most inkább ne beszéljünk erről. Ihatsz ehetsz táncolhatsz ingyen! Bulizzunk!
Hát úgyis lett, végig táncoltunk, ittunk, mindent amit lehetett megkóstoltunk.
-Fürödjünk!
-Micsoda? Brian mi?
-Itt a medence, gyere!-kapott fel és mire rájöttem mire készül velem a karjaiba bele ugrott a vízbe. Íszonyú hideg volt a víz, ő ordított, én visítottam, de a násznép egy része követett minket.
-Brian, ez egy drága ruha volt.-mondtam ahogy kiúsztam. -A cipőmről nem is beszélve.-nevettem el magam, ahogy a medence alján lévő fekete cipő párt néztem.- És most fázom és nincs száraz ruhám.
-Akkor vedd le a vizes ruhádat.-kacsintott.
-Nem tehetem, mert még belém bolondulna itt mindenki, mivel csak egy bugyi van rajtam.-ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy meglepődött, és elvörösödött. Fura volt így ketten hülyülni, de valahogy jó is. Biztos lettem abban, hogy Brian nem haragszik rám.
-Most hova mész?-kérdeztem.
-Gyere! Van egy szobák estére.-elkerekedett szemekkel néztem rá, mire nevetett.-Nem kettőnknek, a családnak... ne félj!-fogta meg a kezem és elkezdett befelé húzni. Végig slattyogtunk minden szobán, az éttermen mire lejutottunk a szobáig. Suzy az egyik szobában altatta Brian húgát mi meg befoglaltuk a másikat.
-Van törülköző?-kérdeztem, mire képembe dobott párat.-Köszike!-mondtam és gyorsan a fejemre tekertem egyet, a másikat meg magam köré, hogy levehessem a hideg, vizes, nehéz ruhámat. Megnéztünk egy filmet iszogattunk még egy kicsit aztán kidőltünk.
Reggel gyorsan el kellett hagynunk a szobákat, visszakapkodtuk a kicsit még nyirkos ruhákat és Suzy haza furikázott minket.
-Hogy ti milyen pocsékul néztek ki!-nézett ránk vigyorogva Jimmy.
-Jah!-ásítottam.
-Hol a cipőd?-kérdezte Zacky.
-Brian eláztatta, miután beugrott velem egy medencébe.
-Akkor jó estétek volt!-kacsintottak mindketten.
-Ha nem bánjátok most felmegyek, letusolok...-indultam fel a lépcsőn, de időközben Matt eszembe jutott. Tisztáznom kéne vele a dolgokat, úgyhogy a szobájába mentem. Még aludt az ágyában, így felmásztam az ágyra és törökülésbe mellé ülve vártam, hogy felkeljen. Csak pár percig bámultam meredten mire nyitogatni kezdte a szemét.
-LIZ? Mit keresel itt?-könyökölt fel miközben még nagyokat pislogott, majd elkezdett méregetni.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi ez a ruha?
-Esküvőn voltunk tegnap.De már elég ramaty állapotban van.
-Azt látom, mi történt?
-Brian vízbe dobott. De ha nem gond én nem erről szeretnék beszélni...-sóhajtottam fel, ő meg hanyatt dőlt.
-Liz sajnálom amiket mondtam. Örülök, hogy itt vagy, és nem zavarsz. Rájöttem, hogy az hogy mi volt köztünk csak jót tett nekünk.
-Tényleg?-kérdeztem vissza mire mosolyogni kezdett.
-Igen! Te ismersz, tudod mit akarok, mit szeretek. Ugyanez fordítva, ismerem minden porcikádat. -elmosolyodtam, de közben kirázott a hideg. Igaz, Matt előtt nem voltam szégyenlős mindent tudott rólam amit csak lehetett.
-Hát igen, ez lehet nem is olyan rossz.-mondtam.
-Egyáltalán nem.-ült fel, így majdnem szembe kerültünk egymással.
-Matt tényleg fontos vagy nekem!
-Te is nekem Lizzy!-húzott magához, és megölelt.-Nem haragszom rád, csak azt hiszem... lehet zavart, hogy tudom már semmi nem lesz olyan mint régen... mármint köztünk..és ez hiányzik.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.-A szex hiányzik? EZ KOMOLY?!
-Azt ne mondd, hogy rossz volt!-nézett rám.
-Persze, hogy nem, de tényleg ez zavar?-nevettünk már mindketten én a hitetlenségemben, ő talán zavarában.
-Na jó, hogy ezt tisztáztuk, lehet jobb ha megyek már tényleg letusolni. De akkor midnen rendben köztünk?
-Fogjuk rá!-mondta és hanyatt dőlt az ágyba én meg kisétáltam. A zuhany alatt végig arra gondoltam, hogy lehet ez így mégsem lesz rendben. Barátok vagyunk extrákkal, vagyis régen azok voltunk, most meg nem tudunk vissza lépni... régen lehet együtt letusoltunk volna...NEM, NEM, NEM! Erre nem is szabad gondolnom... Matt és én csak barátok vagyunk! Ismételgettem magamnak, hátha egyszer ezt így el is hiszem....
-Jól van, jól van, jövök máááááár!-szóltam és még gyorsan feltűztem a hajamat. Felkaptam a táskámat és elindultam lefelé, így még pont hallottam hogy Katherine miket mond a srácoknak.
-Brian engem is elhívhattál volna, én legalább biztos nem égetnélek le.
-Köszi, de nem, Lizt akartam.
-Nem értelek! Még csak ruhái sincsenek.-ahogy azt kimondta a lépcső tetejéhez siettem, megköszörültem a torkomat így mindenki rám figyelt.
-Jó leszek így?-kérdeztem, de a srácok csak szájtátva bámultak rám. Katherine feje meg vörösödött.
-Hát ezt meg honnan csórtad?-kérdezte flegmán, de én csak elmosolyodtam.
-Azért mert neked nincs rá pénzed, nekem vannak szép és elegáns ruháim.
-Lizzy gyönyörű vagy!
-Köszönöm, akkor menjünk is!-karoltam Brianbe és kisiettünk a kocsihoz.
Suzy és Mckenna vártak ránk de szerencsére hamar odaértünk még a ceremónia előtt. Igazság szerint nem nagyon figyeltünk, inkább vártuk a lagzit az ingyen piát és kaját, de még előtte Brian körbe vitt és bemutatott a családnak.
-Maradj itt, hozok valamit inni.-mondta így ott maradtam a tömegben, és úgyéreztem mindenki engem figyel...
-Köszönöm, hogy engem hívtál el és nem Katherinet
-Ugyan, eszembe sem jutna őt elhívni. És úgy látszik, jó döntés voltál. Mindenki engem irigyel.-mondta mosolyogva miközben az asztalunk felé sétáltunk.
-Mit gondolsz Matt megbocsált nekem?
-Nem tudom, de most inkább ne beszéljünk erről. Ihatsz ehetsz táncolhatsz ingyen! Bulizzunk!
Hát úgyis lett, végig táncoltunk, ittunk, mindent amit lehetett megkóstoltunk.
-Fürödjünk!
-Micsoda? Brian mi?
-Itt a medence, gyere!-kapott fel és mire rájöttem mire készül velem a karjaiba bele ugrott a vízbe. Íszonyú hideg volt a víz, ő ordított, én visítottam, de a násznép egy része követett minket.
-Brian, ez egy drága ruha volt.-mondtam ahogy kiúsztam. -A cipőmről nem is beszélve.-nevettem el magam, ahogy a medence alján lévő fekete cipő párt néztem.- És most fázom és nincs száraz ruhám.
-Akkor vedd le a vizes ruhádat.-kacsintott.
-Nem tehetem, mert még belém bolondulna itt mindenki, mivel csak egy bugyi van rajtam.-ahogy ezt kimondtam, láttam rajta, hogy meglepődött, és elvörösödött. Fura volt így ketten hülyülni, de valahogy jó is. Biztos lettem abban, hogy Brian nem haragszik rám.
-Most hova mész?-kérdeztem.
-Gyere! Van egy szobák estére.-elkerekedett szemekkel néztem rá, mire nevetett.-Nem kettőnknek, a családnak... ne félj!-fogta meg a kezem és elkezdett befelé húzni. Végig slattyogtunk minden szobán, az éttermen mire lejutottunk a szobáig. Suzy az egyik szobában altatta Brian húgát mi meg befoglaltuk a másikat.
-Van törülköző?-kérdeztem, mire képembe dobott párat.-Köszike!-mondtam és gyorsan a fejemre tekertem egyet, a másikat meg magam köré, hogy levehessem a hideg, vizes, nehéz ruhámat. Megnéztünk egy filmet iszogattunk még egy kicsit aztán kidőltünk.
Reggel gyorsan el kellett hagynunk a szobákat, visszakapkodtuk a kicsit még nyirkos ruhákat és Suzy haza furikázott minket.
-Hogy ti milyen pocsékul néztek ki!-nézett ránk vigyorogva Jimmy.
-Jah!-ásítottam.
-Hol a cipőd?-kérdezte Zacky.
-Brian eláztatta, miután beugrott velem egy medencébe.
-Akkor jó estétek volt!-kacsintottak mindketten.
-Ha nem bánjátok most felmegyek, letusolok...-indultam fel a lépcsőn, de időközben Matt eszembe jutott. Tisztáznom kéne vele a dolgokat, úgyhogy a szobájába mentem. Még aludt az ágyában, így felmásztam az ágyra és törökülésbe mellé ülve vártam, hogy felkeljen. Csak pár percig bámultam meredten mire nyitogatni kezdte a szemét.
-LIZ? Mit keresel itt?-könyökölt fel miközben még nagyokat pislogott, majd elkezdett méregetni.
-Beszélni szeretnék veled.
-Mi ez a ruha?
-Esküvőn voltunk tegnap.De már elég ramaty állapotban van.
-Azt látom, mi történt?
-Brian vízbe dobott. De ha nem gond én nem erről szeretnék beszélni...-sóhajtottam fel, ő meg hanyatt dőlt.
-Liz sajnálom amiket mondtam. Örülök, hogy itt vagy, és nem zavarsz. Rájöttem, hogy az hogy mi volt köztünk csak jót tett nekünk.
-Tényleg?-kérdeztem vissza mire mosolyogni kezdett.
-Igen! Te ismersz, tudod mit akarok, mit szeretek. Ugyanez fordítva, ismerem minden porcikádat. -elmosolyodtam, de közben kirázott a hideg. Igaz, Matt előtt nem voltam szégyenlős mindent tudott rólam amit csak lehetett.
-Hát igen, ez lehet nem is olyan rossz.-mondtam.
-Egyáltalán nem.-ült fel, így majdnem szembe kerültünk egymással.
-Matt tényleg fontos vagy nekem!
-Te is nekem Lizzy!-húzott magához, és megölelt.-Nem haragszom rád, csak azt hiszem... lehet zavart, hogy tudom már semmi nem lesz olyan mint régen... mármint köztünk..és ez hiányzik.
-Mi van?-kérdeztem nevetve.-A szex hiányzik? EZ KOMOLY?!
-Azt ne mondd, hogy rossz volt!-nézett rám.
-Persze, hogy nem, de tényleg ez zavar?-nevettünk már mindketten én a hitetlenségemben, ő talán zavarában.
-Na jó, hogy ezt tisztáztuk, lehet jobb ha megyek már tényleg letusolni. De akkor midnen rendben köztünk?
-Fogjuk rá!-mondta és hanyatt dőlt az ágyba én meg kisétáltam. A zuhany alatt végig arra gondoltam, hogy lehet ez így mégsem lesz rendben. Barátok vagyunk extrákkal, vagyis régen azok voltunk, most meg nem tudunk vissza lépni... régen lehet együtt letusoltunk volna...NEM, NEM, NEM! Erre nem is szabad gondolnom... Matt és én csak barátok vagyunk! Ismételgettem magamnak, hátha egyszer ezt így el is hiszem....
2014. június 11., szerda
Life is just a game 52.
Matt:
-Na gyere már sietnünk kell haza anyuhoz!
-Miért sietünk?
-Mert már vár minket!-mondtam és beültettem Alecket a kocsiba, becsatoltam az ülésébe majd becsuktam az ajtót. Épp beakartam ülni mikor Jimmy hívott.
-Cső, mi az?
-Matt baj van!
-Mi ez a sziréna?-kérdeztem kicsit gyanakodva, de akkor még nem esett le.
-Skye rosszul lett, összeesett és vérezni kezdett, mentővel visznek minket a kórházba, gyere oda gyorsan!
-VÁRJ! -ordítottam nehogy lerakja a telefont.-Mi az hogy rosszul lett?
-Nem tudom, csak elsápadt és összeesett, a mentős szerint baj van a babával.
-Emily!-suttogtam és kinyomtam a telefont. Beültem bekötöttem magam és amilyen gyorsan csak tudtam a kórházhoz vezettem. Ahogy megérkeztünk kikaptam Alecket a kocsiból és szaladtunk befelé.
-Mi történt mi az? Hol van?-faggatta egyből Jimmyt.
-Bevitték vizsgálni, nem tudom mi van.
-Vigyázz Aleckre! Heidinek szóltál?
-Jönnek ők is Briannel, mindjárt itt vannak.-bólintottam és már el is indultam megkeresni Skyet. Már a 3. szobába néztem be mire megláttam, egyből odasiettem és megfogtam a kezét.
-Mi az doki? Mi történt? Jól vannak?
-Sajnos azt kell mondanom, hogy mindketten biztosan nem élik túl. Sürgősen meg kell műtenünk különben elvérzik ő is és a baba is.
-Micsoda?!KIENGEDTE, AZT MONDTA RENDBEN LESZ!-kaptam el az orvost és megrángattam.
-Kérem, engedje, hogy segítsek.-összezavarodtam, csak egyikük élheti túl.-Illetve tudnia kell, ilyen esetben általán az anyát helyezzük előtérbe, mivel a kicsi még túl fejletlen és..
-FOGJA BE!-mordultam fel ingerülten, de aztán be is jöt két ápoló és Skyet, aki úgy tűnt csak nyugodtan alszik eltolták a műtőbe. Összeroskadtam ahogy egyedül maradtam a vizsgálóban.Csak egyikük. Ez járt végig az eszemben.
Heidi:
-Jimmy hol vannak? Mi van?-futottam felé, de csak megrázta a fejét, aztán jött Matt teljesen összeroppant. Láttam az arcát és megijedtem.
-Matt?.kérdeztem halkan de ahogy felnézett rám könnyes lett a szeme, egyre jobban féltem. Aztán egyszer csak megölelt.-Ne ijessz meg kérlek! Mi van?
-Azt mondta az orvos csak egyiküket tudja megmenteni, Skye eszméletlen volt mikor a műtőbe tolták.És én... Emily nem...-dadogott és éreztem ahogy megrázkódik a teste és sírni kezd. Amilyen erősen csak tudtam szorítottam Mattet, de nem tudtam mit mondani.
Amíg várakoztunk szép lassan megérkezett mindenki a kórházba, Zacky, Johnny, Matt szülei és Amy, Walker. Ahogy ültünk végig Brian kezét szorongattam, több óra eltelt és semmi, egy orvost sem láttunk. Mindenki magába roskadt és csak bámult ki síri csöndben a fejéből.
-Heidi, nyugodj meg! Erősnek kell lenned, hogy...
-Brian nem tudok. Nekem ez nem megy!
-Hé, tudom, hogy nem tudtunk mindent megbeszélni, és jogosan haragszol rám, de ha szeretnéd. és én örülnék neki de hazamennék, hogy ne legyél majd egyedül. Vigyázok rád és..-simogatta végig a kezem, de alig tudtam ráfigyelni. Tudom, hogy csak elakarja terelni a figyelmemet, de ilyen estben ez nem megy.
Már 4 órája várakoztunk mikor megjelent egy orvos. Mattel összenéztünk és felpattantunk. Egymás kezét megszorítva mentünk a doki felé, de az arcán semmi jót nem láttunk.
-Nézzék, rosszabb volt a helyzet mint vártuk, Skye nagyon sok vért vesztett.-gondolom látta az orvis, hogy megrendültünk, mert elhallgatott. Nagy levegőt vett és folytatta.-Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy elállítsuk a vérzést még időben, hogy megtudjuk őket menteni.
Brian:
Mind feszülten néztünk feléjük, hallgattunk hátha hallunk valamit, vagy Heidin és Matten látunk valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, hogy minden rendben. Az orvos beszélt aztán elhallgatott. Matt és Heidi egymásra néztek és vissza a dokira aki újra csak beszél mi meg egy szót sem értünk vagy hallunk.
-Mi van ha az én hibám? -kérdeztem Jimmyt.
-Hogy érted?
-Miattam ideges lett, mi van ha amiatt lett ez? Ha miattam lett bajuk, vagy rosszabb.
-Nyugi haver, nem a te hibád.-veregetett vállon és tovább meredtünk az irányukba, hátha.... aztán... Matt összerogyott és zokogni kezdett. Heidi mondott valamit az orvosnak és leült Matt mellé a földre, átölelte és mint egy kisgyereket ringatta a kezei között, miközben már neki is folytak a könnyei. Mi mind egymás tekintetét, arcát fürkésztük, de senki nem tudott mit mondani, vagy tenni. Csak néztük őket alig pár méterrel arrébb a földön, és nem értettük pontosan mi is történt.
-Na gyere már sietnünk kell haza anyuhoz!
-Miért sietünk?
-Mert már vár minket!-mondtam és beültettem Alecket a kocsiba, becsatoltam az ülésébe majd becsuktam az ajtót. Épp beakartam ülni mikor Jimmy hívott.
-Cső, mi az?
-Matt baj van!
-Mi ez a sziréna?-kérdeztem kicsit gyanakodva, de akkor még nem esett le.
-Skye rosszul lett, összeesett és vérezni kezdett, mentővel visznek minket a kórházba, gyere oda gyorsan!
-VÁRJ! -ordítottam nehogy lerakja a telefont.-Mi az hogy rosszul lett?
-Nem tudom, csak elsápadt és összeesett, a mentős szerint baj van a babával.
-Emily!-suttogtam és kinyomtam a telefont. Beültem bekötöttem magam és amilyen gyorsan csak tudtam a kórházhoz vezettem. Ahogy megérkeztünk kikaptam Alecket a kocsiból és szaladtunk befelé.
-Mi történt mi az? Hol van?-faggatta egyből Jimmyt.
-Bevitték vizsgálni, nem tudom mi van.
-Vigyázz Aleckre! Heidinek szóltál?
-Jönnek ők is Briannel, mindjárt itt vannak.-bólintottam és már el is indultam megkeresni Skyet. Már a 3. szobába néztem be mire megláttam, egyből odasiettem és megfogtam a kezét.
-Mi az doki? Mi történt? Jól vannak?
-Sajnos azt kell mondanom, hogy mindketten biztosan nem élik túl. Sürgősen meg kell műtenünk különben elvérzik ő is és a baba is.
-Micsoda?!KIENGEDTE, AZT MONDTA RENDBEN LESZ!-kaptam el az orvost és megrángattam.
-Kérem, engedje, hogy segítsek.-összezavarodtam, csak egyikük élheti túl.-Illetve tudnia kell, ilyen esetben általán az anyát helyezzük előtérbe, mivel a kicsi még túl fejletlen és..
-FOGJA BE!-mordultam fel ingerülten, de aztán be is jöt két ápoló és Skyet, aki úgy tűnt csak nyugodtan alszik eltolták a műtőbe. Összeroskadtam ahogy egyedül maradtam a vizsgálóban.Csak egyikük. Ez járt végig az eszemben.
Heidi:
-Jimmy hol vannak? Mi van?-futottam felé, de csak megrázta a fejét, aztán jött Matt teljesen összeroppant. Láttam az arcát és megijedtem.
-Matt?.kérdeztem halkan de ahogy felnézett rám könnyes lett a szeme, egyre jobban féltem. Aztán egyszer csak megölelt.-Ne ijessz meg kérlek! Mi van?
-Azt mondta az orvos csak egyiküket tudja megmenteni, Skye eszméletlen volt mikor a műtőbe tolták.És én... Emily nem...-dadogott és éreztem ahogy megrázkódik a teste és sírni kezd. Amilyen erősen csak tudtam szorítottam Mattet, de nem tudtam mit mondani.
Amíg várakoztunk szép lassan megérkezett mindenki a kórházba, Zacky, Johnny, Matt szülei és Amy, Walker. Ahogy ültünk végig Brian kezét szorongattam, több óra eltelt és semmi, egy orvost sem láttunk. Mindenki magába roskadt és csak bámult ki síri csöndben a fejéből.
-Heidi, nyugodj meg! Erősnek kell lenned, hogy...
-Brian nem tudok. Nekem ez nem megy!
-Hé, tudom, hogy nem tudtunk mindent megbeszélni, és jogosan haragszol rám, de ha szeretnéd. és én örülnék neki de hazamennék, hogy ne legyél majd egyedül. Vigyázok rád és..-simogatta végig a kezem, de alig tudtam ráfigyelni. Tudom, hogy csak elakarja terelni a figyelmemet, de ilyen estben ez nem megy.
Már 4 órája várakoztunk mikor megjelent egy orvos. Mattel összenéztünk és felpattantunk. Egymás kezét megszorítva mentünk a doki felé, de az arcán semmi jót nem láttunk.
-Nézzék, rosszabb volt a helyzet mint vártuk, Skye nagyon sok vért vesztett.-gondolom látta az orvis, hogy megrendültünk, mert elhallgatott. Nagy levegőt vett és folytatta.-Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy elállítsuk a vérzést még időben, hogy megtudjuk őket menteni.
Brian:
Mind feszülten néztünk feléjük, hallgattunk hátha hallunk valamit, vagy Heidin és Matten látunk valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, hogy minden rendben. Az orvos beszélt aztán elhallgatott. Matt és Heidi egymásra néztek és vissza a dokira aki újra csak beszél mi meg egy szót sem értünk vagy hallunk.
-Mi van ha az én hibám? -kérdeztem Jimmyt.
-Hogy érted?
-Miattam ideges lett, mi van ha amiatt lett ez? Ha miattam lett bajuk, vagy rosszabb.
-Nyugi haver, nem a te hibád.-veregetett vállon és tovább meredtünk az irányukba, hátha.... aztán... Matt összerogyott és zokogni kezdett. Heidi mondott valamit az orvosnak és leült Matt mellé a földre, átölelte és mint egy kisgyereket ringatta a kezei között, miközben már neki is folytak a könnyei. Mi mind egymás tekintetét, arcát fürkésztük, de senki nem tudott mit mondani, vagy tenni. Csak néztük őket alig pár méterrel arrébb a földön, és nem értettük pontosan mi is történt.
Nobody's perfect 2.4
Hiába költöztem vissza, még nem volt minden teljesen a régi, megváltozott a kapcsolatunk a fiúkkal, de ami a leginkább hátráltat minket az Katherine. Nem igazán hagy nekem időt együtt a fiúkkal.
-Lizzy!
-Igen? Gyere!-mondtam és már Brian be is jött.-Mondd mi az?
-Segítened kéne valamiben.
-Miben?
-Igazából inkább egy szívességet kérnék.
-Jó, csak mondd már!
-Az unokatesómék összeházasodnak és kéne nekem egy kísérő, mert apám turnéra megy és ...
-Jól van, ne izgulj keresünk valakit, mindjárt...
-Nem, Liz, én szeretném ha te jönnél velem.-mondta és leült az ágyamra. Meglepett, nem hittem, hogy velem menne a történtek után.
-Jaj istenem, bocsi! Nem esett le!-temettem az arcomat a kezeimbe.-Szívesen megyek veled! Mikor lesz?
-Hétvégén!
-Okés, mehetünk!-öleltem meg és valahogy jobban is éreztem magam. Brian és Matt álltak hozzám a legközelebb a fiúk közül és velük most a legnehezebb beszélnem.-Figyelj csak, kérdezhetek valamit?-bólintott.-Matt nagyon haragszik rám?
-Mire gondolsz?
-Nem igazán tudok vele beszélni és mielőtt elmentem én...
-Szerintem nem haragszik, csak most mindenkinek nehéz. Úgy értem nagyon jóban voltunk és egy hónap alatt ez az egész megszűnt... és nem is beszéltünk..
-Na jó inkább hagyjuk, túl bunkónak és szarnak érzem magam, ne beszéljünk róla, inkább igyunk!-indultam el az ajtó felé Brian meg vigyorogva utánam.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem ahogy leértünk.
-Zackyék vásárolnak, Matt és Jimmy meg hangszerboltba mentek dobverőkért, húrokért, meg ami kell.
-Akkor csak te és én!-vettem ki a hűtőből a whiskyt. Brian hozta a poharakat és már le is ültünk a kanapéra, ahogy elkezdtünk inni meg is jött Matt és Jimmy.
-Hé, velünk mi lesz?-huppant le Jimmy is egyből.
-Fiúk, mennyire komoly ez az egész Zacky és a ribi között?
-Liz adj neki egy esélyt!-szólt rám mogorván Matt. Nem is értettem mi van...
-Matt emlékszel még, hogy Ő húzott be nekem? Idegösszeroppanást kapott és...
-Az emberek változnak Liz, te tudhatnád a legjobban.
-Ezt hogy érted?
-Srácok nyugi nyugi, igyunk!-szólt közbe Jimmy, de Matt felállt és ott hagyott minket. Nem bírtam ki, hát utána mentem elkaptam a karját, hogy megálljon.
-Matt mi bajod van velem? Mondd meg, ne csak beszólogass.
-Nincs veled bajom, oké?
-De, bunkó vagy ! Bökd ki mi az, mert ez így nem megy.
-Megváltoztál tudod? Josh megváltoztatott, amyg nem volt a képben te meg én jól elvoltunk, be került közénk, próbáltam elviselni, és te engem akartál, de vele mentél el. Csak úgy leléptél, mert én semmit nem jelentettem. Most meg itt vagy.
-Matt azt hittem nem jelent gondot, de ha így akkor elmegyek. Én nem akartam.
-Nem érted ugye? Nem akarom, hogy elmenj, azt akarom hogy itt maradj. De úgy hogy az enyém vagy!-Mint egy fejbe vágás, avgy gázolás, úgy hatott rám ez. Nem tudtam mit mondani, Matt meg csak elsétált, jó hangosan becsapva a bejárati ajtót maga után. Visszamentem a nappaliba.
-Ez durva!-mondta Jimmy és ivott tovább.
-Köszi Jimmy, magamtól nem vettem észre. Most mit tegyek? Én enm akarok kacsolatot, csak titeket, minket, nekem ti vagytok a pasik, nem kell más.
-Ejnye te kis ribi, egyszerre 4-ünkkel.-húzott magához Brian de nem tudtam nevetni.
-Na jó igyunk inkább!-mondtam és magamhoz ragadtam az üveget.
Nagyon gyorsan eltelt az idő és mire kezdtem észhez térni este volt. De mi legalább jól szórakoztunk bömböltettük a zenét, ugráltunk, ittunk.
-Annyira hiányoztatok!-karoltam Jimmy és Brian nyakába és mindkettejüknek lenyomtam egy nagy puszit.
-Jesszusom, most őket hülyíted be?!-hallottam Katherine hangját, de csak elnevettem magam.
-Mi van cica elvesztetted a gyógyszereidet?-kérdeztem tőle és bele ittam az üvegembe....-De tudod, elbeszélgethetnénk róla, ki hülyít kit. Mit is szeretsz te Zackyben?-kérdeztem és Zackyre néztem aki csendben állt csak.-Vagy tudod egyáltalán milyen gitáron játsziki, milyen kezes, vagy hogy milyen színű a szeme?
-Liz mit akarsz? Te talán tudod ezeket a többiekről?-kérdezett vissza erre még hangosabban nevettem el magam.
-Matt zöld, Jimmy kék, Zacky zöldeskék attól függ milyen pólót vesz fel, Brian barna. Zacky bal és jobb kézzel is játszik, Brian jobb. Briannek 4 tetoválása van, Mattnek 3, Jimmynek 2 Zackynek 3. Egyéb kérdés?-nevettem és megint ittam.-Kérdezz bármit, ismerem őket, jaaaaaaaaaaah és tudok még valamit, amit te nem biztos hogy tudsz. De smároltam a pasiddal.-nevettem nagy boldogan és Brianbe karoltam.-Mattel is és nem bánom, isteni volt. És ha ezen múlna hogy eltűnj még Briannel sé Jimmyvel is smárolok.
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét egyszerre Jimmy és Brian is. Katherine meg fújtatott egyett és feltrappolt a lépcsőn. Zacky csalódottan nézett rám,majd odajött hozzám.
-Liz csalódtam benned!
-Zacky az a helyzet, hogy én is.
-Nem Liz úgy értem azt hittem ahamarbb elkezded betörni.-mondta nekem meg kikerekedett a szemem.
-Mi van? Te nem szereted?
-Nem tudom, jó vele a szex de szerelmes biztos nem vagyok. Sok mindenre kapható, ha érted.-kacsintott rám, de nekem csak felfordult a gyomrom.
-Te most hazudsz nekem?
-Liz fontos vagy nekem, Kat is az, de nem olyan értelemben. Deeeeee, ez nem azt jelenti, hogy szakítok vele, jó nekem így!
-Hát akkor erre igyunk!-lökött a kezünkbe Jimmy egy-egy sört. Nem ellenkeztem csak el akartam felejteni a nyomoromat.
Reggel borzasztó fejfájásra keltem és arra, hogy valaki átkarolt. Kicsit félve fordultam át, hogy megnézzem ki fekszik mellettem.
Brian kómás feje virított.
-Brian mit keresel itt?
-Hm?
-Az ágyamban!-motyogtam, mire elmosolyosott.
-Kicsit sokat ittál és sírva fakadtál este, hogy nem akarsz egyedül maradni mert még Katherine bosszúból megöl és egyedül, részegen nem bírnál vele. Nem engedtél minket vissza. Jimmy a földön van valahol.
Legalább megkönnyebbülhettem hogy semmi hülyeséget nem csináltam a srácokkal. Vagyis remélem az éjszaka azon részén amire nem emlékszem sem történt semmi olyan ami ártana nekünk....
-Lizzy!
-Igen? Gyere!-mondtam és már Brian be is jött.-Mondd mi az?
-Segítened kéne valamiben.
-Miben?
-Igazából inkább egy szívességet kérnék.
-Jó, csak mondd már!
-Az unokatesómék összeházasodnak és kéne nekem egy kísérő, mert apám turnéra megy és ...
-Jól van, ne izgulj keresünk valakit, mindjárt...
-Nem, Liz, én szeretném ha te jönnél velem.-mondta és leült az ágyamra. Meglepett, nem hittem, hogy velem menne a történtek után.
-Jaj istenem, bocsi! Nem esett le!-temettem az arcomat a kezeimbe.-Szívesen megyek veled! Mikor lesz?
-Hétvégén!
-Okés, mehetünk!-öleltem meg és valahogy jobban is éreztem magam. Brian és Matt álltak hozzám a legközelebb a fiúk közül és velük most a legnehezebb beszélnem.-Figyelj csak, kérdezhetek valamit?-bólintott.-Matt nagyon haragszik rám?
-Mire gondolsz?
-Nem igazán tudok vele beszélni és mielőtt elmentem én...
-Szerintem nem haragszik, csak most mindenkinek nehéz. Úgy értem nagyon jóban voltunk és egy hónap alatt ez az egész megszűnt... és nem is beszéltünk..
-Na jó inkább hagyjuk, túl bunkónak és szarnak érzem magam, ne beszéljünk róla, inkább igyunk!-indultam el az ajtó felé Brian meg vigyorogva utánam.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem ahogy leértünk.
-Zackyék vásárolnak, Matt és Jimmy meg hangszerboltba mentek dobverőkért, húrokért, meg ami kell.
-Akkor csak te és én!-vettem ki a hűtőből a whiskyt. Brian hozta a poharakat és már le is ültünk a kanapéra, ahogy elkezdtünk inni meg is jött Matt és Jimmy.
-Hé, velünk mi lesz?-huppant le Jimmy is egyből.
-Fiúk, mennyire komoly ez az egész Zacky és a ribi között?
-Liz adj neki egy esélyt!-szólt rám mogorván Matt. Nem is értettem mi van...
-Matt emlékszel még, hogy Ő húzott be nekem? Idegösszeroppanást kapott és...
-Az emberek változnak Liz, te tudhatnád a legjobban.
-Ezt hogy érted?
-Srácok nyugi nyugi, igyunk!-szólt közbe Jimmy, de Matt felállt és ott hagyott minket. Nem bírtam ki, hát utána mentem elkaptam a karját, hogy megálljon.
-Matt mi bajod van velem? Mondd meg, ne csak beszólogass.
-Nincs veled bajom, oké?
-De, bunkó vagy ! Bökd ki mi az, mert ez így nem megy.
-Megváltoztál tudod? Josh megváltoztatott, amyg nem volt a képben te meg én jól elvoltunk, be került közénk, próbáltam elviselni, és te engem akartál, de vele mentél el. Csak úgy leléptél, mert én semmit nem jelentettem. Most meg itt vagy.
-Matt azt hittem nem jelent gondot, de ha így akkor elmegyek. Én nem akartam.
-Nem érted ugye? Nem akarom, hogy elmenj, azt akarom hogy itt maradj. De úgy hogy az enyém vagy!-Mint egy fejbe vágás, avgy gázolás, úgy hatott rám ez. Nem tudtam mit mondani, Matt meg csak elsétált, jó hangosan becsapva a bejárati ajtót maga után. Visszamentem a nappaliba.
-Ez durva!-mondta Jimmy és ivott tovább.
-Köszi Jimmy, magamtól nem vettem észre. Most mit tegyek? Én enm akarok kacsolatot, csak titeket, minket, nekem ti vagytok a pasik, nem kell más.
-Ejnye te kis ribi, egyszerre 4-ünkkel.-húzott magához Brian de nem tudtam nevetni.
-Na jó igyunk inkább!-mondtam és magamhoz ragadtam az üveget.
Nagyon gyorsan eltelt az idő és mire kezdtem észhez térni este volt. De mi legalább jól szórakoztunk bömböltettük a zenét, ugráltunk, ittunk.
-Annyira hiányoztatok!-karoltam Jimmy és Brian nyakába és mindkettejüknek lenyomtam egy nagy puszit.
-Jesszusom, most őket hülyíted be?!-hallottam Katherine hangját, de csak elnevettem magam.
-Mi van cica elvesztetted a gyógyszereidet?-kérdeztem tőle és bele ittam az üvegembe....-De tudod, elbeszélgethetnénk róla, ki hülyít kit. Mit is szeretsz te Zackyben?-kérdeztem és Zackyre néztem aki csendben állt csak.-Vagy tudod egyáltalán milyen gitáron játsziki, milyen kezes, vagy hogy milyen színű a szeme?
-Liz mit akarsz? Te talán tudod ezeket a többiekről?-kérdezett vissza erre még hangosabban nevettem el magam.
-Matt zöld, Jimmy kék, Zacky zöldeskék attól függ milyen pólót vesz fel, Brian barna. Zacky bal és jobb kézzel is játszik, Brian jobb. Briannek 4 tetoválása van, Mattnek 3, Jimmynek 2 Zackynek 3. Egyéb kérdés?-nevettem és megint ittam.-Kérdezz bármit, ismerem őket, jaaaaaaaaaaah és tudok még valamit, amit te nem biztos hogy tudsz. De smároltam a pasiddal.-nevettem nagy boldogan és Brianbe karoltam.-Mattel is és nem bánom, isteni volt. És ha ezen múlna hogy eltűnj még Briannel sé Jimmyvel is smárolok.
-Én benne vagyok!-tette fel a kezét egyszerre Jimmy és Brian is. Katherine meg fújtatott egyett és feltrappolt a lépcsőn. Zacky csalódottan nézett rám,majd odajött hozzám.
-Liz csalódtam benned!
-Zacky az a helyzet, hogy én is.
-Nem Liz úgy értem azt hittem ahamarbb elkezded betörni.-mondta nekem meg kikerekedett a szemem.
-Mi van? Te nem szereted?
-Nem tudom, jó vele a szex de szerelmes biztos nem vagyok. Sok mindenre kapható, ha érted.-kacsintott rám, de nekem csak felfordult a gyomrom.
-Te most hazudsz nekem?
-Liz fontos vagy nekem, Kat is az, de nem olyan értelemben. Deeeeee, ez nem azt jelenti, hogy szakítok vele, jó nekem így!
-Hát akkor erre igyunk!-lökött a kezünkbe Jimmy egy-egy sört. Nem ellenkeztem csak el akartam felejteni a nyomoromat.
Reggel borzasztó fejfájásra keltem és arra, hogy valaki átkarolt. Kicsit félve fordultam át, hogy megnézzem ki fekszik mellettem.
Brian kómás feje virított.
-Brian mit keresel itt?
-Hm?
-Az ágyamban!-motyogtam, mire elmosolyosott.
-Kicsit sokat ittál és sírva fakadtál este, hogy nem akarsz egyedül maradni mert még Katherine bosszúból megöl és egyedül, részegen nem bírnál vele. Nem engedtél minket vissza. Jimmy a földön van valahol.
Legalább megkönnyebbülhettem hogy semmi hülyeséget nem csináltam a srácokkal. Vagyis remélem az éjszaka azon részén amire nem emlékszem sem történt semmi olyan ami ártana nekünk....
2014. június 8., vasárnap
Life is just a game 51.
Brian:
Leültem Walker ajtaja mellett a földre és bámultam magam elé. Vérzett az orrom, a barátom és a sógornőm alig 5 méterről néztek rám. Nyomorultul éreztem magam, de úgy látszik szerintük ez a helyes. Elfordítottam a fejem és csak előre meredtem, de pár perc múlva Skye állt mellettem.
-Már örülsz?-kérdeztem, fel s enéztem rám, de csak egy törülközőt lógatott előttem.
-Nem örülök, de nem hagyhatlak így itt.Mégis csak családtag vagy!-mondta aztán leguggolt mellém és rácsapott a kezemre amivel a véres orromat fogtam. Odanyomta az orromhoz és elszorította.
-Kösz!
-Nincs mit! De remélem tudod, hogy azért még haragszom rád!
-Hidd el én is haragszom magamra. Csak azt hiszem nem tudtam feldolgozni , hogy meghalt és megijedtem, hogy őt is elveszítem, ezért inkább én magam toltam el magamtól.
-De nem gondoltál bele, hogy így tényleg elveszítheted?
-Szerinted ennyi volt?
-Nem tudom!-mondta ridegen majd elhúzta a törülközőt az orromtól ami már nem vérzett. Kicsit letörölgetett, hogy ne legyek tiszta vér.
-Köszönöm Skye, jófej vagy!
-Mondtam, családtag vagy!-kacsintott de mielőtt felállt volna még fejbe vágott.-Haragszom!-mutatott felém és felállt. Nem tudtam mit tegyek, Walker nem fog beengedni max még egyszer orrba vág, hát akkor maradok itt ülök a földön, előbb utóbb kijön Heidi.
Heidi:
Idegen ágy, illatok... rossz így kelni, de ez van. Kiléptem a szobából a nappaliba mentem, de aztán hogy hangokat hallottam a konyhából odamentem.
-Jó reggelt!-köszöntem. -Mit csinálsz?
-Á csak megmostam a kezem, kicsit véres lett.
-Véres? Miért? Hogy? -Kirázott a hideg teljesen, de próbáltam leplezni.
-Nem érdekes.-rázta meg a fejét.-Hogy érzed magad?
-Rosszabbul hogy másnapos vagyok!-borultam rá a konyhapultra, így pont kiláttam az ablakon és Brian kocsiját láttam.-Brian?
-Micsoda?-kérdezett vissza Walker, mivel csak motyogtam.
-Az ott Brian kocsija. Volt itt? Keresett?-kérdeztem de Walker csak nézett rám, láttam gondolkodik valamin.
-Heidi, ami azt illeti...-
-JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZUSOM! -visítottam fel és felugrottam a székről.-Az az ő vére volt?!-kérdeztem de meglepettségemre alig jött ki hang a torkomon.
-Nyugi, nyugi, nem öltem meg, csak... csak..
-CSAK MI?!-
-Eltörtem az orrát!-bökte ki gyorsan egy halovány mosollyal.-Te mondtad hogy megüthetem.
-Walker jézusom, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszed! Pláne hogy betöröd az orrát.
-Megérdemelte nem?
-De igen, de akkoris...Hol van most?
-Nem tudom, de Heidi ne felejtsd el, hogy voltál itt tegnap este...-de már nem hallgattam meg, majd kiugrott a szívem a helyéről annyira aggódtam Brian miatt.Berohantam a szobába a cipőimért és a bejárati ajtó felé szaladtam.Tiszta ideg lettem, remegtem és legszívesebben csak elordítottam volna magam, csak vele lehessek. Már épp becsaptam magam mögött az ajtót, ahogy megfordultam láttam hogy ott ül a földön, a ruhája véres, az orra feldagadt és bezöldült de ő ott ült és csendben figyelt. Ahogy néztem bekönnyeztek a szemeim. Odamentem mellé és leültem vele szembe.
-Heidi...-suttogott, és ahogy ránéztem láttam hogy ő nem mer a szemembe nézni. Valamivel babrált a kezében de nem nézett rám, csak arra meredt.
Brian:
-Heidi... én elcsesztem.-suttogtam, és éreztem hogy ég az arcom a dühtől. Dühös voltam, mert szívem szerint csa magamhoz öleltem volna és csak nyugtattam volna, hogy minden rendbe jön köztünk.
-Ennyi? Elcseszted?!
-Nem tudo mmit mondhatnék. Fasz voltam, és vagyok!
-Ez nekem édes kevés.-mondta, erős rideg hangon. Azt hittem legalább anniyra megviseli mint engem, de úgy tűnik nem.
-Nem akarlak elveszteni!-mondtam és felkaptam a fejem. Egyenest a szemébe néztem.-Szeretlek! Te vagy a mindenem!
-Miért?
-Mit miért?-kérdeztem értetlenül vissza, de ő komoly arccal nézett.
-Miért nem akarsz elveszíteni? Miért szeretsz? Miért tetted ezt velem?
-Te vagy a mindenem, az életem, nélküled csak egy piás rocksztár vagyok, akinek nincs élete. Szeretlek mert te vagy az egyetlen aki úgy elfogad ahogy vagyok, mert tudom, hogy most legalább anniyra félsz mint én attól, hogy tönkre ment a házasságunk, szeretlek mert tudom, hogy egész végig rád vártam. És ha már őszintének kell lennem, én emlékszem az esküvőnkre, én akartam, és akarlak téged is most is. És nem tudom miért tettem, nem akartalak elveszíteni, úgy felkelni, hogy egyszercsak nem vagy... Megijedtem...
-Én ezt így nem bírom tovább!-jelentette ki, én meg rosszul lettem. behasított a fejem , az orrom, de leginkább a szívem fájt, hogy elhagy. Vicces én aki mindig adom a keményet, félek, hogy elhagy egy nő. Bassza meg én tényleg szeretem!
Skye:
-Beszélgetnek, ez már jó jel!-csapkodtam Jimmy karját hogy figyeljen ő is végre és ne csak én csimpaszkodjak az ablakba, hogy lássak valamit.
-Szerinted kibékülnek?-kérdezte, mire csak nevetni tudtam.
-Viccelsz? Mindkettő hülye, de odáig vannak egymásért...Elég nyilvánvaló.-nem is értem, mindenki tudja, mióta visszajöttünk izzott köztük a levegő.
-Hmm...akkor lehet nálatok ez a családban örökletes...
-Mi? Miről beszélsz?
-Te és Matt.
-Úristen, mi teljesen mások vagyunk!-nevettem zavaromban, és inkább visszafordultam az ablakhoz.
-Na igen! Teherbe estél, elszöktetek, visszajöttél összejöttetek újra és újra, terhes vagy és mit ad isten, megint Matt az apa! Tényleg mások vagytok...-rázta meg a fejét, és úgy nézett rám, hogy szinte már hülyének éreztem magam.-Hé mi a baj?Skye? Lesápadtál.Jól vagy? Skye?! SKYE!-éreztem ahogy még Jimmy elkap és hallottam ahogy ordít, de ahogy a fejem előre csuklott csak a vért láttam magam körül a földön.Éreztem a hideg padlót és Jimmí karjait magam körül.
-Emily...-suttogtam és minden homályba veszett, már csak foszlányokat hallottam, ahogy Jimmy telefonál, a sziréna, és a kórház orrfacsaró fertőtlenítő szaga.
Leültem Walker ajtaja mellett a földre és bámultam magam elé. Vérzett az orrom, a barátom és a sógornőm alig 5 méterről néztek rám. Nyomorultul éreztem magam, de úgy látszik szerintük ez a helyes. Elfordítottam a fejem és csak előre meredtem, de pár perc múlva Skye állt mellettem.
-Már örülsz?-kérdeztem, fel s enéztem rám, de csak egy törülközőt lógatott előttem.
-Nem örülök, de nem hagyhatlak így itt.Mégis csak családtag vagy!-mondta aztán leguggolt mellém és rácsapott a kezemre amivel a véres orromat fogtam. Odanyomta az orromhoz és elszorította.
-Kösz!
-Nincs mit! De remélem tudod, hogy azért még haragszom rád!
-Hidd el én is haragszom magamra. Csak azt hiszem nem tudtam feldolgozni , hogy meghalt és megijedtem, hogy őt is elveszítem, ezért inkább én magam toltam el magamtól.
-De nem gondoltál bele, hogy így tényleg elveszítheted?
-Szerinted ennyi volt?
-Nem tudom!-mondta ridegen majd elhúzta a törülközőt az orromtól ami már nem vérzett. Kicsit letörölgetett, hogy ne legyek tiszta vér.
-Köszönöm Skye, jófej vagy!
-Mondtam, családtag vagy!-kacsintott de mielőtt felállt volna még fejbe vágott.-Haragszom!-mutatott felém és felállt. Nem tudtam mit tegyek, Walker nem fog beengedni max még egyszer orrba vág, hát akkor maradok itt ülök a földön, előbb utóbb kijön Heidi.
Heidi:
Idegen ágy, illatok... rossz így kelni, de ez van. Kiléptem a szobából a nappaliba mentem, de aztán hogy hangokat hallottam a konyhából odamentem.
-Jó reggelt!-köszöntem. -Mit csinálsz?
-Á csak megmostam a kezem, kicsit véres lett.
-Véres? Miért? Hogy? -Kirázott a hideg teljesen, de próbáltam leplezni.
-Nem érdekes.-rázta meg a fejét.-Hogy érzed magad?
-Rosszabbul hogy másnapos vagyok!-borultam rá a konyhapultra, így pont kiláttam az ablakon és Brian kocsiját láttam.-Brian?
-Micsoda?-kérdezett vissza Walker, mivel csak motyogtam.
-Az ott Brian kocsija. Volt itt? Keresett?-kérdeztem de Walker csak nézett rám, láttam gondolkodik valamin.
-Heidi, ami azt illeti...-
-JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉZUSOM! -visítottam fel és felugrottam a székről.-Az az ő vére volt?!-kérdeztem de meglepettségemre alig jött ki hang a torkomon.
-Nyugi, nyugi, nem öltem meg, csak... csak..
-CSAK MI?!-
-Eltörtem az orrát!-bökte ki gyorsan egy halovány mosollyal.-Te mondtad hogy megüthetem.
-Walker jézusom, de nem gondoltam, hogy komolyan megteszed! Pláne hogy betöröd az orrát.
-Megérdemelte nem?
-De igen, de akkoris...Hol van most?
-Nem tudom, de Heidi ne felejtsd el, hogy voltál itt tegnap este...-de már nem hallgattam meg, majd kiugrott a szívem a helyéről annyira aggódtam Brian miatt.Berohantam a szobába a cipőimért és a bejárati ajtó felé szaladtam.Tiszta ideg lettem, remegtem és legszívesebben csak elordítottam volna magam, csak vele lehessek. Már épp becsaptam magam mögött az ajtót, ahogy megfordultam láttam hogy ott ül a földön, a ruhája véres, az orra feldagadt és bezöldült de ő ott ült és csendben figyelt. Ahogy néztem bekönnyeztek a szemeim. Odamentem mellé és leültem vele szembe.
-Heidi...-suttogott, és ahogy ránéztem láttam hogy ő nem mer a szemembe nézni. Valamivel babrált a kezében de nem nézett rám, csak arra meredt.
Brian:
-Heidi... én elcsesztem.-suttogtam, és éreztem hogy ég az arcom a dühtől. Dühös voltam, mert szívem szerint csa magamhoz öleltem volna és csak nyugtattam volna, hogy minden rendbe jön köztünk.
-Ennyi? Elcseszted?!
-Nem tudo mmit mondhatnék. Fasz voltam, és vagyok!
-Ez nekem édes kevés.-mondta, erős rideg hangon. Azt hittem legalább anniyra megviseli mint engem, de úgy tűnik nem.
-Nem akarlak elveszteni!-mondtam és felkaptam a fejem. Egyenest a szemébe néztem.-Szeretlek! Te vagy a mindenem!
-Miért?
-Mit miért?-kérdeztem értetlenül vissza, de ő komoly arccal nézett.
-Miért nem akarsz elveszíteni? Miért szeretsz? Miért tetted ezt velem?
-Te vagy a mindenem, az életem, nélküled csak egy piás rocksztár vagyok, akinek nincs élete. Szeretlek mert te vagy az egyetlen aki úgy elfogad ahogy vagyok, mert tudom, hogy most legalább anniyra félsz mint én attól, hogy tönkre ment a házasságunk, szeretlek mert tudom, hogy egész végig rád vártam. És ha már őszintének kell lennem, én emlékszem az esküvőnkre, én akartam, és akarlak téged is most is. És nem tudom miért tettem, nem akartalak elveszíteni, úgy felkelni, hogy egyszercsak nem vagy... Megijedtem...
-Én ezt így nem bírom tovább!-jelentette ki, én meg rosszul lettem. behasított a fejem , az orrom, de leginkább a szívem fájt, hogy elhagy. Vicces én aki mindig adom a keményet, félek, hogy elhagy egy nő. Bassza meg én tényleg szeretem!
Skye:
-Beszélgetnek, ez már jó jel!-csapkodtam Jimmy karját hogy figyeljen ő is végre és ne csak én csimpaszkodjak az ablakba, hogy lássak valamit.
-Szerinted kibékülnek?-kérdezte, mire csak nevetni tudtam.
-Viccelsz? Mindkettő hülye, de odáig vannak egymásért...Elég nyilvánvaló.-nem is értem, mindenki tudja, mióta visszajöttünk izzott köztük a levegő.
-Hmm...akkor lehet nálatok ez a családban örökletes...
-Mi? Miről beszélsz?
-Te és Matt.
-Úristen, mi teljesen mások vagyunk!-nevettem zavaromban, és inkább visszafordultam az ablakhoz.
-Na igen! Teherbe estél, elszöktetek, visszajöttél összejöttetek újra és újra, terhes vagy és mit ad isten, megint Matt az apa! Tényleg mások vagytok...-rázta meg a fejét, és úgy nézett rám, hogy szinte már hülyének éreztem magam.-Hé mi a baj?Skye? Lesápadtál.Jól vagy? Skye?! SKYE!-éreztem ahogy még Jimmy elkap és hallottam ahogy ordít, de ahogy a fejem előre csuklott csak a vért láttam magam körül a földön.Éreztem a hideg padlót és Jimmí karjait magam körül.
-Emily...-suttogtam és minden homályba veszett, már csak foszlányokat hallottam, ahogy Jimmy telefonál, a sziréna, és a kórház orrfacsaró fertőtlenítő szaga.
2014. június 7., szombat
Nobody's perfect 2.3
Szia Mindenki, elnézést a hosszú kimaradásért, nem magyarázkodom, nem tudok mit felhozni mentségemre, pihentem! De most itt jön a folytatás és remélem tetszeni fog!
Nem akartam el hinni, hogy Katherine itt lakik és még csak nem is ez a legrosszabb, amíg én elvoltam behálózta a barátaimat,a srácokat,Zackyt! Hatalmas düh fogott el, Zackyn láttam, hogy ideges a srácok pedig csak izgatottan várták mi fog történni ahogy halllottuk a konyha felé haladó lépteit az ellenségemnek.
-Na mi az fiúk, nem köszöntök?-jött kacarászva, aztán ahogy meglátott elfintorodott és felnyögött.-Ez mit keres itt?-kérdezte flegmán, Zacy összerezzent a fiúk némán, az én kezem meg már befeszültek.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-indult felé Zacky de el tolta magától és újra megkérdezte!-EZ mit keres itt?
-Szia neked is! Nem tudom tisztában vagy-e vele de ez az ÉN házam is! Csak én kérdezhetném, hogy te mégis miért szennyezed be az otthonom!
-Kérlek ne röhögtess, az otthonod?! Itt hagytad őket, én itt voltam, és Zackyvel szeretjük egymást! Ellenben neked semmi keresni valód nincs itt.-indult el felém, de Zacky megfogta a karját és visszahúzta. Nevetni kezdtem, szívem szerint nekiugranék, levezetném a feszültséget kicsit. Amúgy sem szeretem Katherint, sőt így még enyhén fejeztem ki magam, de Josh anyja is eléggé kiidegelt, lenne mit kiadni...
-Figyelj, vagy leállítod magad és a kicsi szádat csukva tartod vagy tovább folytatod ezt és teszek róla hogy örökre csukva maradjon! Haza jöttem és azt is tudjuk mindketten, hogy te nem a fiúk miatt vagy itt, de ne izgulj rájövök és ők is rá fognak jönni milyen szemétláda is vagy!-morogtam közelről az arcába aztán ott hagytam, a szobámba tartottam. Féltem kicsit hogyha benyitok tele lesz Katherine holmijával, de nem. Minden ugyanúgy volt ahogy én itt hagytam. Még az a levél is ott volt az ágyamon. Már a kezembe vettem, hogy elolvasom, mikor Brian benyitott.
-A szobádra vigyáztunk!
-Köszönöm. Tényleg sajnálom a történteket, én nem akartalak megbántani és...
-Lizzy hagyjuk ezt, jó? Hiányoztál, de itt vagy és minden olyan lesz mint régen!
-Lehet mégsem.-mondtam mire érdeklődve nézett.-Régen ilyenkor megöleltél volna.-mondtam mire nevetett és átölelt.Aztán jöttek a többiek Matt, Jimmy és Zacky.
-Liz én..
-Zacky inkább ne mondj semmit!
-Haragszol?
-Mit gondolsz? Tudjátok jól hogy viselkedett velem, és most vele kell laknom...
-Igazság szerint még nem! Vissza kéne hoznunk a cuccaidat.-mosolygott Jimmy.
-Igaz! Akkor haza is megyek áthozom őket.-álltam fel, de nem tudtam elindulni ott álltak körülöttem fiúk.
-Megyünk, segítünk!-indultak el velem és mint régen ballagtunk 5-en az utcában, csak mi!
Ahogy haza értünk a srácok mint régen levetették magukat a nappaliban, mintha nem is maradtak volna ki hónapok. Szerencsére nagyon nem kellett összepakolnom, mivel még ki sem pakoltam. Csak a fegyvereimet és néhány itt maradt ruhámat szedtem össze, aztán indultam is lefelé.
-Liz mi ez a sok táska?
-Ezek a ruháim.
- Mi? Ennyi? Mi történt veled odaát?
-Josh,-mordultam, -és az anyja...-aztán csöngettek, anyu ment is de ahogy visszajött láttam hogy gond van.
Josh és az anyja Stefani jöttek.Stefani lekezelően méregette a fiúkat és a házunkat is, láttam rajta, hogy nem önszántából jött ide.
-Liz beszélhetnénk?
-Josh akármit akarsz mondani, előttük is mondhatod, ők a családom!
-Én nem bírom nélküled, szeretlek és nem akarom hogy vége legyen! Kellesz nekem!-fogta meg a kezeimet, aztán az anyjára nézett.
-Elizabeth ami engem illet, szeretnék elnézést kérni, elismerem néha goromba voltam veled és...
-Rám erőltetett mindent amit nem akartam?
-Sajnálom!-mondta de tudtam hogy ez nem őszinte.
-Én is sajnálom, de még egyszer nem vagyok képes ezt végig csinálni.-mondtam és kihúztam a kezeimet Josh kezei közül.
-Liz kérlek, idejöttünk! Még anyám is! Gyere vissza, fogadj vissza és... még nézd, a gyűrűd!-nyújtotta felém, mire hallottam, hogy a srácok felhördültek.
-Josh nem!
-Elizabeth kérlek gondold át! Tudod jól, hogy már minden barátnak, rokonnak említettem az esküvőtöket, rendkívűl kínos lenne egy ilyen kis semmiség miatt...
-NINCS esküvő! És ezért, magának semmiség de engem tönkretett ezzel! Sajnálom Josh!-mondtam és a fiúkra néztem.-Mehetünk!-azzal el is indultam ők meg a táskáimmal utánam. Nem jöttek utánam, csak mentünk a ház felé, és vártam mikor kérdeznek a fiúk.
-Esküvő?
-Nem, nincs esküvő!
-Te nem is akartál szólni? Meghívtál volna minket?
-Fiúk én nem akartam esküvőt, de ha lett volna meghívtalak volna, persze! Ez is csak egy volt a sok kényszerű szarságból, amit rám erőltettek.
-Nem is értem , hogy bírtad ilyen sokáig.-karolt át Jimmy.
-Várj, majd ha haza értünk, megmutatom a ruháimat, mármint ha ezek annak nevezhetőek.
-Hmmmm, divatbemutató otthon, fehérnemű, bikini is lesz?-vigyorodott el Jimmy.
-Van, de nektek azt nem veszem fel!De tudjátok mit? Hozzátok a piát, a popcornt felveszem a legjobbakat, garantáltan sírva fogtok röhögni.
A kanapét odatoltál a lépcső aljához leültek egy nagy rekesz sörrel, chipssel és már csak azt hallottam.
-Gyere! Röhögni akarunk! De jó legyen ám!
-Liiiiiiiiiz!-ordítottak és mikor megjelentem a kis virágmintás ruhában, elhallgattak.
-Na, milyen?
-Borzalmas!-dobált meg popcornnal Jimmy nevetve.
-Szerintem nem rossz!-kacsintott Brian.-Pont elég rövid!-hajolt le, mintha próbálna leselkedni.
-Na jó hozom a következőt, ha ez nem tetszett, ahhoz nem tudom mit szóltok!
-Basszus!-borzadtak el teljesen és fújoltak, nevettek, de én abszolút nem vettem magamra, nevettem velük, némelyik ruha tényleg elég ronda volt.
-Szexi!-bólogattak, de akárcsak az előzőeket ezt is megdobálták.
-Na jó elfáradtam a lépcsőzgetésben,-huppantam le közéjük.-Adj innom!-nyújtottam a kezem Brian felé és kaptam is egy sört.-Utálom ezeket a ruhákat!
-Van egy két jó, amiben olyan vagy mint valami modell!De a nagyja tényleg röhejes!-nevettek megint. de jó volt. Legalább az én nyomoromból tudtunk egy jó közös programot csinálni, hogy olyanok legyünk mint régen.Leszámítva Katherinet.
Nem akartam el hinni, hogy Katherine itt lakik és még csak nem is ez a legrosszabb, amíg én elvoltam behálózta a barátaimat,a srácokat,Zackyt! Hatalmas düh fogott el, Zackyn láttam, hogy ideges a srácok pedig csak izgatottan várták mi fog történni ahogy halllottuk a konyha felé haladó lépteit az ellenségemnek.
-Na mi az fiúk, nem köszöntök?-jött kacarászva, aztán ahogy meglátott elfintorodott és felnyögött.-Ez mit keres itt?-kérdezte flegmán, Zacy összerezzent a fiúk némán, az én kezem meg már befeszültek.
-Szia kicsim! Milyen napod volt?-indult felé Zacky de el tolta magától és újra megkérdezte!-EZ mit keres itt?
-Szia neked is! Nem tudom tisztában vagy-e vele de ez az ÉN házam is! Csak én kérdezhetném, hogy te mégis miért szennyezed be az otthonom!
-Kérlek ne röhögtess, az otthonod?! Itt hagytad őket, én itt voltam, és Zackyvel szeretjük egymást! Ellenben neked semmi keresni valód nincs itt.-indult el felém, de Zacky megfogta a karját és visszahúzta. Nevetni kezdtem, szívem szerint nekiugranék, levezetném a feszültséget kicsit. Amúgy sem szeretem Katherint, sőt így még enyhén fejeztem ki magam, de Josh anyja is eléggé kiidegelt, lenne mit kiadni...
-Figyelj, vagy leállítod magad és a kicsi szádat csukva tartod vagy tovább folytatod ezt és teszek róla hogy örökre csukva maradjon! Haza jöttem és azt is tudjuk mindketten, hogy te nem a fiúk miatt vagy itt, de ne izgulj rájövök és ők is rá fognak jönni milyen szemétláda is vagy!-morogtam közelről az arcába aztán ott hagytam, a szobámba tartottam. Féltem kicsit hogyha benyitok tele lesz Katherine holmijával, de nem. Minden ugyanúgy volt ahogy én itt hagytam. Még az a levél is ott volt az ágyamon. Már a kezembe vettem, hogy elolvasom, mikor Brian benyitott.
-A szobádra vigyáztunk!
-Köszönöm. Tényleg sajnálom a történteket, én nem akartalak megbántani és...
-Lizzy hagyjuk ezt, jó? Hiányoztál, de itt vagy és minden olyan lesz mint régen!
-Lehet mégsem.-mondtam mire érdeklődve nézett.-Régen ilyenkor megöleltél volna.-mondtam mire nevetett és átölelt.Aztán jöttek a többiek Matt, Jimmy és Zacky.
-Liz én..
-Zacky inkább ne mondj semmit!
-Haragszol?
-Mit gondolsz? Tudjátok jól hogy viselkedett velem, és most vele kell laknom...
-Igazság szerint még nem! Vissza kéne hoznunk a cuccaidat.-mosolygott Jimmy.
-Igaz! Akkor haza is megyek áthozom őket.-álltam fel, de nem tudtam elindulni ott álltak körülöttem fiúk.
-Megyünk, segítünk!-indultak el velem és mint régen ballagtunk 5-en az utcában, csak mi!
Ahogy haza értünk a srácok mint régen levetették magukat a nappaliban, mintha nem is maradtak volna ki hónapok. Szerencsére nagyon nem kellett összepakolnom, mivel még ki sem pakoltam. Csak a fegyvereimet és néhány itt maradt ruhámat szedtem össze, aztán indultam is lefelé.
-Liz mi ez a sok táska?
-Ezek a ruháim.
- Mi? Ennyi? Mi történt veled odaát?
-Josh,-mordultam, -és az anyja...-aztán csöngettek, anyu ment is de ahogy visszajött láttam hogy gond van.
Josh és az anyja Stefani jöttek.Stefani lekezelően méregette a fiúkat és a házunkat is, láttam rajta, hogy nem önszántából jött ide.
-Liz beszélhetnénk?
-Josh akármit akarsz mondani, előttük is mondhatod, ők a családom!
-Én nem bírom nélküled, szeretlek és nem akarom hogy vége legyen! Kellesz nekem!-fogta meg a kezeimet, aztán az anyjára nézett.
-Elizabeth ami engem illet, szeretnék elnézést kérni, elismerem néha goromba voltam veled és...
-Rám erőltetett mindent amit nem akartam?
-Sajnálom!-mondta de tudtam hogy ez nem őszinte.
-Én is sajnálom, de még egyszer nem vagyok képes ezt végig csinálni.-mondtam és kihúztam a kezeimet Josh kezei közül.
-Liz kérlek, idejöttünk! Még anyám is! Gyere vissza, fogadj vissza és... még nézd, a gyűrűd!-nyújtotta felém, mire hallottam, hogy a srácok felhördültek.
-Josh nem!
-Elizabeth kérlek gondold át! Tudod jól, hogy már minden barátnak, rokonnak említettem az esküvőtöket, rendkívűl kínos lenne egy ilyen kis semmiség miatt...
-NINCS esküvő! És ezért, magának semmiség de engem tönkretett ezzel! Sajnálom Josh!-mondtam és a fiúkra néztem.-Mehetünk!-azzal el is indultam ők meg a táskáimmal utánam. Nem jöttek utánam, csak mentünk a ház felé, és vártam mikor kérdeznek a fiúk.
-Esküvő?
-Nem, nincs esküvő!
-Te nem is akartál szólni? Meghívtál volna minket?
-Fiúk én nem akartam esküvőt, de ha lett volna meghívtalak volna, persze! Ez is csak egy volt a sok kényszerű szarságból, amit rám erőltettek.
-Nem is értem , hogy bírtad ilyen sokáig.-karolt át Jimmy.
-Várj, majd ha haza értünk, megmutatom a ruháimat, mármint ha ezek annak nevezhetőek.
-Hmmmm, divatbemutató otthon, fehérnemű, bikini is lesz?-vigyorodott el Jimmy.
-Van, de nektek azt nem veszem fel!De tudjátok mit? Hozzátok a piát, a popcornt felveszem a legjobbakat, garantáltan sírva fogtok röhögni.
A kanapét odatoltál a lépcső aljához leültek egy nagy rekesz sörrel, chipssel és már csak azt hallottam.
-Gyere! Röhögni akarunk! De jó legyen ám!
-Na, milyen?
-Borzalmas!-dobált meg popcornnal Jimmy nevetve.
-Szerintem nem rossz!-kacsintott Brian.-Pont elég rövid!-hajolt le, mintha próbálna leselkedni.
-Na jó hozom a következőt, ha ez nem tetszett, ahhoz nem tudom mit szóltok!
-Na jó elfáradtam a lépcsőzgetésben,-huppantam le közéjük.-Adj innom!-nyújtottam a kezem Brian felé és kaptam is egy sört.-Utálom ezeket a ruhákat!
-Van egy két jó, amiben olyan vagy mint valami modell!De a nagyja tényleg röhejes!-nevettek megint. de jó volt. Legalább az én nyomoromból tudtunk egy jó közös programot csinálni, hogy olyanok legyünk mint régen.Leszámítva Katherinet.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)