-Mami én nem ezt a mesét akarom nézni!
-Aleck nincs más mese, bújj ide, jó lesz ez is!-mondtam és már kucorodott is mellém. A nappaliban a kanapén feküdve néztük a nagy tévén a mesét,mivel mindenki talált valami jobb programot.
-Hé kis családom mit csináltok?-hajolt Matt fölénk aztán meg simogatta Aleck fejét.
-Gyere apu mesét nézünk! Elférsz!-kúszott Aleck közelebb hozzám és ragyogó szemekkel bámulta Mattet.Sosem gondoltam, hogy Matt lehet ennyire jó apa, és hogy így is alakulhatnak a dolgok.
-Nem akarlak titeket zavarni.
-Apaaaaa!-húzta össze a szemöldökét Aleck és mereven bámulta Mattre, aki aztán csak rám nézett.
-Nem zavarsz!-vontam meg a vállam, mire Matt lehuppant a kinyitott kanapén Aleck másik oldalára. A karját átvetette Aleck fölött, és így éreztem az ujjait a vállamon.Aleck elterült köztünk és boldogan meredt a tvre, közben néha bökdösve az apját, aki visszacsikizte...
Egy félóra múlva éreztem hogy a vállam és a fejem simogatja.
-Aleck elaludt!-suttogta.-Bevigyem?
-Nem kell!-ráztam meg a fejem és próbáltam távolabb kerülni Alecktől, hogy ne zavarjuk. Felálltunk a kanapéról és az étkező féleség felé indultunk.
-Hol van Heidi?
-Valahol Briant kínozza.-fintorodtam el.
-Nem örülsz neki igaz, hogy Brian többet akar tőle.
-Egyáltalán nem, nem akarom, hogy Heidi megint megszívja vele. Nagyon nehezn jött rendbe miután elköltöztünk, főleg hogy ugye azt hitték meg is akarta ölni magát. Borzalmasan nehéz volt vele.
-Én is kaptam még egy esélyt, és eddig azt hiszem nem bántottalak meg újra.-mondta lágy hangon amitől szinte libabőrös lettem.
-Miről beszélsz? Mi nem jöttünk össze, és régen sem igazán jártunk.
-Tudom, hogy szerettél, és hogy mennyire rosszul esett hogy egyből Valaryt választottam.Sajnálom, de sose lennék képes újra megbántani...-beszélt de nem bírtam megállni és közbe vágtam.
-Persze hogy nem, mert esélyed sincsen! Nem kavarunk és te megházasodtál, semmi lehetőséged hogy megbánts, és nem is hagynám!
-Skye nem akartam, hogy felhúzd magad, de te is megbocsáltottál utána, volt valami oka. És ne ne mond, hogy Aleck mert eddig se akartad, hogy tudjam hogy az én fiam.
-Matt ez bonyolultabb mint hiszed.Nem bocsáltottam meg, hogy akkor úgy viselkedtél velem, de mivel Aleck megkedvelt el kell fogadnom. Mivel együtt dolgozunk le kell nyelnem és mivel nem igazán tettem túl magam rajtad, nehezemre esik nemet mondani neked. De megtanultam, hogy hanyagoljam mit érzek!
-Skye,-simított végig a kezemen.-ha jóvá tehetném... ha akkor tudtam, volna hogy szeretsz...
-Akkor se lett volna semmi! De mi lenne, ha inkább másról beszélnénk? Így csak feszült lesz a hangulat és én nem akarok veszekedni.-húztam el a kezeimet és inkább az ölembe rejtettem őket.
-Ne haragudj! Persze beszéljünk másról...
Heidi:
-Jó reggelt!-köszöntem a konyha és étkező tájékán ülő kiscspatnak.
-Na mi volt este?-vigyorogva bámult rám Jimmy, aztán Skye és Matt is érdeklődve figyeltek.
-Nem sok, vidámparkban voltunk, találkoztam Braddel, Brian kiütötte és aztán haza jöttünk!-hadartam közben próbáltam egy kis kávét megkaparintani.
-Hé jó reggelt!-jelent meg pont Syn is vigyorogva.Aztán ahogy halad el mellettem szinte észre se vett.
-Neked is!-vágtam oda,de észre se vette. Ez volt mikor már kezdett dühíteni.
-Mikor indulunk ma?
-Csak este felé, mert Skyenak és Heidinek fotózása lesz.-válaszolt Matt mire Brian végre rám nézett.
-Tényleg?-kérdezte, de én csak bólintottam és inkább elkaptam a tekintetem.-Elkísérhetlek?
-Nekem mindegy!-mondtam és inkább ott hagytam őket és leültem a tv elé a kanapéra.
-Mi a baj?-ült le mellém Brian.
-Semmi.
-Miért vagy rám mérges?
-Nem vagyok!
-Akkor miért beszélsz így velem?
-Mert idegesítesz.
-Miért?-kérdezte amitől már a falnak rohantam volna, ahogy ránéztem felém eresztette egy mosolyt.
-Nyűgös vagyok, ennyi az egész!
-Jó, akkor ha indultuk szólj és megyek!-mondta és ott hagyott a kanapén.Persze fogalmam sincs miért de így csak jobban haragudtam rá, hogy képes anélkül hogy kiszedné belőlem mi bajom ott hagyni. Azt hiszem kezdek megőrülni.
Syn:
-Gyere haver indulunk!
-Mi hova?
-Én és Aleck is megyünk a fotózásra, most indulunk!
-Ja, oké, jövök!-pattantam fel a gitáromat az ágyra rakva és már indultunk is mind le a kocsihoz. Heidi nem igazán akart rám nézni, bár nem közölte mi baja van velem. Egy háromnegyed óra kocsikázás után kiszálltunk egy nagy épület előtt és a lányok előre siettek. Mi lassan ballagtunk be hárman, közben Matt és Aleck kínos beszélgetését hallgattam.
-Apa, lesznek testvéreim?
-Biztosan!
-És olyanok lesznek mint én?
-Nem hiszem, sneki nem lesz olyan mint te.
-És Valary az anyukám lesz?
-Nem, neked Mami az anyukád, Valary apu felesége.
-Miért nem anyu a feleséged?
-Aleck majd ha nagyobb leszel ezt átbeszéljük.
-De a mami...
-Aleck, kérlek!-csitította le Matt a kissrácot.Végre eljutottunk mi is a terembe ahol fotózzák a lányokat, de mikor viszont láttam Heidit szinte megállt a szivem.
-Ez meg mi az isten?-kérdeztem Mattet idegesen, mire Heidi elvigyorodott.
-Fotózás!-kacsintott és már mentek is pózolni. Idegesen néztem Mattre aki legalább olyan kerek szemekkel bámult mint én.
-Te akartál eljönni, eszedbe nem jutott megkérdezni milyen fotózás.
-Miért te talán tudtad? Azért fordítasz most inkább hátat?
-Nem tudtam, de nem akarom nézni őket, így nem!
-Ugyan Matt, mégis hogy csináltad a fiadat!
-Hé hé hé hééé. Házas vagyok!-toporgott Matt is idegesen mellettem, de aztán a lányok tartottak egy kis szünetet.
-Na tetszik fiúk?-vigyorgott rám Heidi.
-Direkt akartad, hogy eljöjjek, igaz?
-Te akartál jönni, kis szivem, talán zavar, hogy ilyen szerkóban vagyok?-kérdezte és átkarolta a derekam, amitől szinte kirázott a hideg.
-Nem, az zavar, hogy ilyen helyzetben vagy ilyen szerkóban.-szorítottam össze a fogaimat, de ő csak nevetett.
-Majd teszek neked félre pár képet!-kacsintott rám és viszonylag közel a számhoz adott egy puszit, aztán itt hagyott. Alig bírtam ki nézni ezekben a ruhákban, és egyre jobban megőrültem, hogy a feleségem és ilyen játékot űz velem.
A fotózás végére értünk jöttek a busszal és már csak ott láttam Heidit felöltözve. Persze így már boldogan ült le mellém miközben a gitáromat szorongattam, és vártam, hoyg induljunk már.
-Na mi baj?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Miért kínzol? Tudod milyen szenvedés ez? Látni ....téged azokban....a ....huuuhhh!-borzongtam az emlékekbe mire megint csak nevetett. Megfogta a tarkómat odahúzta a fejem az arcához és a homlokát a homlokomhoz nyomta.
-Csitulj szivem, várnod kell még!-suttogta és aztán ott hagyott. Egész este a busz úton gitározgattam, mikor már mindenki aludt akkoris, és valami visszavágáson törtem a fejem, de nem tudom, hogy Heidit mennyire érinti meg, hogy én mit teszek,...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése