-Anyu mi ez az egész?-kérdeztem de csak rázta a fejét.
-Majd ha haza mentünk elmondom, de nem Jackson előtt.
-És mikor mehetünk haza? Tudni akarom mi van apával.
-Állandó őrök lesznek magukkal.Nem hagyhatják el engedély nélkül a házat, és idegenek sem léphetnek be.-lépett elő egy fejes kicsit bunkó mód beszélt velünk, de anyu rábólintott. Újra beültettek minket egy autóba és hazavittek.
-Ez nem a mi házunk!Azt mondták haza visznek!
-Az édesanyja ezt a házat mondta. Itt lesznek amíg a maguk házát biztosítjuk.-közölte a sofőr, kicsit rémülten néztem anyára.
-Nyugalom kicsim, ez Suzyék háza, megengedték hogy kicsit náluk lakjunk, amíg összeszedem magam. Kell a segítség.-Nagyon jó, vadidegenek ágyában aludni, házában lakni, és velük lenni. Utálom ezt, sajnos nem az első eset, hogy anyu magába zuhan. Jackson ezért is ragaszkodik annyira hozzám.
-Sziasztok! Már vártunk titeket.-jelent meg Suzy a karján Mckennaval, és akkor leesett. Ez Brian háza, és Brentt-é.Anyu megölelte és beszélgetve elindultak befelé, én meg Jacksonnal kézen fogva kullogtam utánuk. Mikor beléptünk a házba Brian mosolyogva ott állt a barátaival. Egy katona is bejött velünk körbejárta a házat és a bentlévőket ellenőrizte.
-Jól vagy?-kérdezte Brent ahogy leszaladt a lépcsőn.
-Szia!-mosolyodtam el.-Nem igazán vagyok jól, de ez van. Jól kell lennem.-húztam félre a számat és éreztem hogy könnyek gyűltek a szemembe így inkább csak mentem anyám után a nappaliba. Leültem az egyik kanapéra és csendben bámultam magam elé.
-Jól vagy kicsim? Hallottam ma te segítetted világra a matek tanárnőtök kisbabáját.-ült át mellém kedvesen Suzy.
-Mit csináltál?-horkant fel anya.-Te voltál ott a szülésnél?
-Segíteni akartam, mert összeesett és...
-Elizabeth, nem vagy orvos! Ha valami baj lett volna...
-Anyu nem lett!
-Tényleg Mrs. Locke, Liz nagyon ügyes és bátor volt!-jött be Brian egyik barátja.-Mindezt úgy hogy tudta már baj van az apjával.
-Liz osztálytársa vagy?-nézett rá anyu kicsit morcosan, de ő már csak ilyen. Utálja ha bárki azt hiszi okosabb mint ős, vagy valamiben ellent mond neki.
-Matt Sanders, Liz és Brian osztálytársa vagyok.-nyújtott kezet Matt anyámnak aki erre kicsit megenyhült.
-Liz nincs kedved kijönni velünk hátra?-kérdezte Brian, de megráztam a fejem, igazság szerint csak aludni akartam.
-Inkább ledőlnék valahova ha lehet.
-Persze, gyere!-intett a fejével és felindult az emeletre így mentem utána.-Tudod, ha szeretnél beszélgetni én...
-Köszi de nem kell. Nem vagyunk barátok és én nem akarlak még ezzel is fárasztani titeket.
-Nem fárasztasz!-nyitotta ki nekem az egyik ajtót és előre engedett.-Ez az én szobám, de feküdj le nyugodtan én úgyis majd lent alszom.-mondta és elővett nekem egy pólót.-Hátha kell egy póló pizsinek.-itt kicsit elvigyorodott, de nem bírtam viszonozni.-Lent leszek, ha meggondolnád magad. És amúgy tényleg kirély voltál ma, de nem muszáj jól lenned. Néha te is fel adhatod kicsit és hülyülhetsz olyanokkal mint én.-mondta azzal becsukta maga után az ajtót. Leültem az ágyára és átvettem a pólót amit adott és bebújtam az ágyba. Az az illat szinte egyből elaltatott. Egész éjszaka rémálmaim voltak így reggel szinte felriadtam. Kimásztam asz ágyból, a szobából és a konyhába mentem.Csináltam egy kávét és indultam volna visszaföl, de meghallottam hogy megy a tv a nappaliban. Elindultam befelé.
-Szia.
-Ó, sziaa!-nyújtózkodott egyet Brian a kanapén aztán felült és maga mellé mutatott. Odaültem mire félig rámdobta a plédjét.-Jól aludtál?
-Kényelmes az ágyad, de nem nagyon aludtam.
-Háááát én se nagyon.-vágott egy furcsa grimaszt amitől kicsit bűntudatom lett.
-Sajnálom, hogy miattam a kanapéra kényszerültél.
-Sajnálhatod, de nem kell.
-Csinálhatnánk ma valamit, ha gondolod! Vagy...-kezdtem bele mire Brian szeme felragyogott.
-Ma próbálunk a bandámmal, meghallgathatnál minket, aztán majd a srácokkal elmehetünk valamerre...
-jó, az jó lenne.-bólogattam, aztán elindultam vissza a konyha felé.
-Amúgy jól áll a pólóm!-vigyorgott rám, ahogy visszanéztem. Követett a konyhába, ahol letettem a bögrémet, aztán folytattam az utat fölfelé. Brian jött velem. Még mindenki aludt, bár nagyon nem is tudtam, hogy hol, csak azt tudtam nekem hova kell mennem.
-Nem akarok zavarni, csak kéne pár ruha.
-Nem zavarsz, mármint ez a te szobád, hogy is zavarnál?-mosolyodtam el kicsit zavaromban, nem igazán tudtam ezt az egész helyzetet kezelni. Bebújtam az ágyába és figyeltem ahogy összezsed pár ruhát és a törülközőjét, aztán eltűnt a fürdőben. A plafont kezdtem el bámulni. Nem igazán volt kedvem semmihez sem, aztán...
-Hé haver, mi lenne...-nyitott be az ajtón Matt, mögötte egy vigyorgó haverjukkal.Rám nézetek mind ketten aztán becsukták az ajtót. Nagyon kínosnak éreztem az egészet, ezért kipattantam az ágyból és kinyitottam az ajtót. 3 sráccal találtam szemben magam akik nagyban vigyorogtak.
-Sziasztok!-köszöntem.-Én csak itt aludtam, mert, nem tudtam máshol ...és... de Brian azt hiszem fürdik, szóval...
-Nem gond, megvárjuk!-vigyorgott rám a magas srác. Aztán végig mért.Ekkor esett le, hogy csak Brian pólója van rajtam és a bugyim, amit talán épphogy takar. Éreztem, hogy elvörösödik a képem, becsaptam az ajtót és elkezdtem magamra kapkodni a ruháimat. Mikor készen voltam, beágyaztam és újra az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam még mindig a 3 sráccal találtam szemben magam, de igyekeztem csak egy pillanatra rájuk nézni és inkább gyorsan kapkodva a lábaimat el akartam tűnni. Mire észbe kaptam kiléptem a bejárati ajtón és egy katona kapott el a derekamnál és nem engedett.
-Eresszen el! Héééé! Haza akarok menni! Hagyjon!-kiabáltam, de csak a házfelé vitt vissza. Megfogtam a tarkóját és amilyen erősen csak tudtam szorítottam a nyakát, így mire visszaértünk az ajtóhoz már elengedett annyira elszédült.
-Nem engedhetem haza, akármyilen katonai fogásokat akar még tesztelni rajtam.-mondta és újra beállt elém.
-Kellenek a cuccaim, kell az életem! Minket nem akar senki. Senkik vagyunk!-szűrtem a szavakat, de hiába.-Mit nem mondtak el? Kik kaptál el apámat?.... KIK?- kiabáltam, mire Matt kirhonat hozzám és felemelt majd becipelt a nappaliba.-Mit művelsz? Soha többet ne merészeld!
-Bocsi!-emelte fel a kezeit maga elé.-Csak segíteni akar, azt teszi amit mondtak neki. Minket is végig tapogatott mielőtt bejöttünk, nehogy bajod eshessen neked vagy a családodnak.-mondta aztán elhallgatott és lehuppant a kanapéra. Leültem én is és csak bámultam magam elé.-Bocsi a reggeliért, amúgy. Nem akartunk zavarba hozni, csak azért...
-Mindegy mit gondoltatok, vagy gondoltok! Megszoktam, hogy...
-Hééééé!-vágott közbe, amin nem kicsit lepődtem meg,-Nem erről van szó, csak nem tudtuk, hogy ott alszol. Azthittük a vendégszobában.-kicsit elmosolyodott és meg kell mondja, határozottan volt valami megnyugtató a mosolyában. Azok a gödröcskék az arcán nem engedték hogy ne nézzek rá.
-Sajnálom! Nem igazán tudom ezt az egészet kezelni,...
-Nem gond! Megszoktuk a dilis embereket!-hallottam a hátam mögül egy hangot. Az a vigyorgó srác volt ott Briannel és a másik haverjukkal.-Jimmy vagyok, de inkább Rev!-vigyorgott ismét és átugrott a kanapén úgy huppant le mellém.
-Liz!
-Tudjuk! Hallottunk rólad! Amúgy évfolyamtársak vagyunk.és Zacky vagyok.-nézett végig a szemembe a srác a gyönyörű világító szemeivel.
-Akkor azt hiszem nem mutatkozom be!-mosolyogtam rájuk. Egész jófejnek tűntek, de volt bennük valami nagyon fura, amit nem tudtam megmagyarázni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése