Gyorsabban és jobban teltek a napok, hogy Synnel meg tudtuk beszélni,
hogy mi a helyzet. Sokat lógtak velem együtt a srácok, filmezgettünk,
kártyáztunk, vagy videojátékoztunk, ha pedig ők nem voltak ott, akkor
Mac volt a társam körömfestésben, sütögetésben, mese nézésben. Már 3
hete volt a balhé, ami miatt ebbe a helyzetbe kerültem, és holnap kell
visszamennem az orvoshoz kontrollra.
-Jaj de jó hogy megvagytok!- lépett be Suzy a nappaliba ahol éppen
együtt játszottunk, Mac, Syn, Zacky és én. -Tudom pénteken kéne
kontrollra menned, de sajnos nem tudlak elvinni, megtudod oldani
valahogy? Vagy Lily esetleg Julie?
-Jó rendben semmi gond, ők holnap dolgoznak,de majd megkérem Jimmyt, hátha ráér.- feleltem és már kerestem is a telefonomat.
-Na hé, majd én elviszlek!- ajánlkozott Syn mosolyogva, mire én is és
Suzy mosolyogva nyugtáztuk,hogy akkor megoldódott. -Mikor kell menned?
-Azt hiszem reggel 8-ra!- mondtam mire Syn elképedt kicsit.
-Hát akkor, lehet itt alszom ma, hogy fel tudjatok kelteni ha elaludnék.
-Éljeeen! Csináljunk pizsi partit!- mondta Mc és már rohant is az anyukája után, mi meg csak nevettünk.
-Na és izgulsz a holnap miatt?- kérdezte Zacky kíváncsian fura fejet vágva.
-Persze te mamlasz, -mondtam és nekidőltem kicsit- várom hogy azt
mondja végre ehetek szilárd ételt, és hogy azt mondja minden rendben, de
...- elhallgattam és könnyes lett a szemem - mindjárt itt a karácsony, 2
hét, és nekem nincs semmim. Itt vagyok egy jegygyűrűvel, vőlegény
nélkül, otthon nélkül.- fakadt ki belőlem és sírni kezdtem, zokogni.
Zack kihúzta a hajamat az arcomból és megsimította a fejem.
-Nem vagy egyedül, itt vagyunk veled.
-Pont ahogy Zack mondja, itt a családod és a barátaid! És a gyűrűt
meg kérem!- szólt rám Syn és az ölembe tette egyik kitárt tenyerét.
Lassan de elkezdtem lehúzni a gyűrűmet és a tenyerébe csúsztattam, de ő
egyből felpattan és elment. Csak ültem és értetlenül néztem Zackre, aki
szint úgy tanácstalan volt, de elkezdte törölgetni a könnyeimet. Majd
berohant a szobába Mac egy csomó dvd-vel, majd kiszaladt fagyiért,
kanalakért. Zacky rám nézett, adott egy puszit a homlokomra majd
felállt.
-Azt hiszem megyek, mielőtt elfajulnak a dolgok. -nevetett és
elindult kifelé, ahol Synbe futott megölelték egymást majd Syn ült le
mellém a földre. Valami borzalmas nyálas filmet kellett néznünk, de csak
nevetgéltünk rajta mivel Mac hamar elaludt rajta. Syn betakargatta,
majd egy másik pokrócot a lábunkra terített. Sokat beszéltünk.
-Kérdezhetek?- szólalt meg egy kisebb csendes szünet után.
-Persze, de csak ha én is! Egyet te, egyet én!- láttam hogy
elmosolyodik, szóval gondoltam ez beleegyezés, de vártam hogy elkezdje.
-Szerelmes vagy Danbe?- ahogy kijöttek a szavak a száján lesújtott mint egy fájdalmas szíven döfés.
-Én ... már 2 éve együtt vagy.. voltunk. Sosem voltam igazán szerelmes belé, de kellemes biztonság érzetet adott, jó volt!
-De akkor mégis...
-Hé most én kérdezek!- vágtam gyorsan közbe, és elkezdtem gondolkozni.- Voltál igazán szerelmes?- kicsit elkomorodott az arca.
-Nem! Tudod rocksztárnak lenni, együtt jár azzal, hogy nem lehet
megállapodni. Matt szerencsés, megtalálta Valaryt, de ez nálam más.
Nehezen ismernek meg igazán az emberek, mert nem hagyom. Veled is ez
van! De most van...- elhallgatott hirtelen.
-Mi van most?
-Michelle. Valary húga, ikrek. Nagyon nyomul rám, de nem tudom mihez
kezdjek... elvégre úgy néz ki mint Val, olyan lenne mintha Matt csaját
d*gnám. Morbid!
-Hát lehet, de most lesz turnétok nem? 2006 csak koncert lesz, lehet nem is most kéne megállapodni.
-Igen, csak tudod nem akarom megint azt ami volt. Bármelyik csajt
megkaphatom, de emlékszel mi lett belőle. Szörnyeteg voltam. -nevetett
és rám nézett.
-Ha most arra gondolsz ahogy megismerkedtünk, akkor nem kell olyannak
lenned megint. Csak ön uralom, ne igyál annyit és ne 100 különböző
csajt keress!
-Na jó lehet igazad van, de egy ilyen turné, vagyis ami most volt az
egy hónap volt csak, egy lemezbemutató, de 2006-ban tele vagyunk.
-Na jó, akkor a következő kérdés?
-Szereted Jimmyt?
-Persze, mintha a bátyám lenne, imádom! És ez... 6 éve nem is
beszéltünk, de mintha csak 2 nap lett volna, minden ugyanolyan.Ugyanúgy
vigyáz rám a maga módján.
-Igen azt tudom, kijelentette, hogy a közeledbe se mehetünk!- mesélte nevetve Syn.
-Miért jött volna valaki?- kérdeztem fel vont szemöldökkel, mire lesütötte a fejét.
-Háát, ahhoz képest, elég vonzó vagy!- bökte ki végül, de mintha egy gyáva kukac beszélt volna, mindketten elkezdtünk nevetni.
-Mihez képest?
-Hát ez a haj, mi ez a szőke? Te nem cicababa vagy és a műkörmök?
-Hééé, nincs már műkörmöm, és nem is lesz! Csak Dan miatt volt az
egész, azt akarta hogy ilyen legyek és mivel nekem kellett valaki biztos
pont az életembe hát, ilyen lettem.- nyugtáztam mire hatalmas fintorral
nézett rám, miután megint csak nevettünk. Nagyon sokáig beszélgettünk,
annyira, hogy ott a kanapé előtt aludtunk el a földön a beszélgetés
közepette. Reggel ébredtünk csak fel éles villanásokra, és ahogy
kinyitottuk a szemeinket Suzy fényképezgetett minket.
-Bocsi, nem tudtam kikapcsolni a vakut, de édesek vagytok így
hárman.- Körbe néztünk, láttuk hogy Mac is ott alszik még a kanapén,
majd Suzy szólt hogy mennie kell, de nekünk is fél óra múlva indulni
kell a dokihoz. Fél nyolcra már Syn kocsijában ültünk, úton a kórházba.
Még volt 10 percünk nyolcig, de megláttuk a kórház előtt Jimmyt
vigyorogni. Felé siettem és megöleltem amennyire tudtam.
-Na gyere, essünk túl rajta!- aztán elindult vigyorogva befelé.
Készítettem magam, hogy egy darabig el fog tartani kellenek röntgenek,
meg biztos várni is kell és hát így is alakult. Kilenckor jöttünk ki, de
ennél boldogabb nem is lehettem volna. Nem volt gipsz, se kötés, semmi.
-Na akkor most mihez kezdünk?- kérdezte Syn, majd elhallgatott mert a nyakába borultam, majd Jimmyébe.
-Most hogy végre megtehetem ölelgetni fogok mindenkit éééés, enni
akarok! -a srácok sírva kezdtek röhögni, és indultunk Syn kocsija felé.
-És mit akarsz enni hova menjünk?- kérdezte Syn.
-Mindent! Hamburgert, gyrost, csirkét, mindent amit harapni kell!
Nagyon jól telt a nap, délutánra mind együtt voltunk, Matt elhozta
Valt is bemutatni, most hogy már jó állapotban voltam, aki nagyon kedves
volt, még meg is egyeztünk, hogy szívesen segítek neki a modellkedésben
is. A következő napokban próbáltam visszarázkódni a munkába, Lily és
Julie sokat segített, eljártak velem gyógytornára is a kezemmel, hogy
mihamarabb újra táncolhassak és segédkeztek a lakás keresésben is,
akárcsak Jimmy és Zacky. Meg is találtam álmaim kis kuckóját, de nem
hogy megvenni nem volt pénzem, jelenleg bérelni se. Bajban voltam, pedig
már csak egy hét volt karácsonyig és valamivel meg kellett volna
hálálnom Suzyéknak is amit értem tettek, hiszen már több mint egy
hónapja velük éltem. Ki kellett találnom valamit. Eszembe jutott, hogy
Dannél volt egy kis eldugott félre tett pénzem, és hogy el kéne mennem
érte, hogy legalább ajándékokat tudjak venni, de nem tudtam kit hívjak
magammal, egyedül féltem elmenni. Jimmyt nem akartam, nehogy megint baja
legyen, aztán bevillant Zacky! Múltkor is ő nyugtatta meg, mikor
mindenkinek csak neki esett, fel is hívtam, de mondta, hogy már nem ér
rá, de holnap talán! A baj az volt, hogy a holnap nekem késő, hát
felhívtam Syn-t.
-Szia Syn, lenne egy kérdésem!
-Öhh,... ahhhhaaa.... mondjaad! -mondta, olyan hangon amit még sose
hallottam, közben furán, szokatlanul vette a levegőt. Aztán bevillant,
biztos épp valami csajjal van.
-Fúúúj, gusztustalan vagy, tudod ki vagyok?- kérdeztem tőle a
telefonba, de csak vmi női kacajt hallottam. -Hahóóó, itt Rache!
-hatalmas robaj a túl vonalon és egy paffanás.
-Rache? Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy! Mondd, mi az! Állok rendelkezésedre!
-Ömm, kösz inkább ne, azt tartogasd annak a csajnak!
-Elküldtem, már nincs itt!
-Már befejezhetted volna, kíváncsi lettem volna a kritikáira. -mondtam mire elkezdett röhögni.
-Hülye vagy! De ha kíváncsi vagy mutathatok neked is dolgokat!-
mondta, és hallottam hogy hatalmas vigyor van az arcán, én meg csak
belepirultam, majd rátértem a lényegre, 10 percen belül már vele ültem
egy kocsiban és Danhez hajtottunk. Mivel hétfő reggel volt,
reménykedtem, hogy Dan dolgozik és nem lesz otthon. Syn megállt a ház
előtt és vagy 5 percig némán ültünk a kocsiban, majd fogtam és
kiszálltam. Egyedül. Syn csak ült és figyelt, majd ahogy sétáltam a ház
felé mielőtt odaértem volna kinyílt az ajtó és Dan ott állt, pont mint
mikor nekünk esett. Megijedtem, és megtorpantam, elkezdtem hátrálni, Dan
szája meg csak elmosolyodott. A lassú hátrálásba hirtelen megütköztem
valakiben, hirtelen megfordultam és Syn volt ott, mögöttem. Megölelt, de
végig farkasszemezett Dannel, majd bekulcsolta a kezét az enyémbe és
elindultunk együtt a ház felé. Mire az ajtóhoz értünk a kezem jég hideg
lett, de egy erős, és határozott kéz úgy szorította, hogy kezdtem
megnyugodni. Dan végig mért minket, kettőnket, majd odalépett volna
hozzám, de Syn elállta az útját, minden szó nélkül. Abban a pillanatban
olyan erős, kemény és határozott férfi volt, hogy ledöbbentem! Már már
egyenesen tetszett, ahogy oltalmaz.
-Nyugi, nem bántom!- szűrődött ki a fogai között.
-Nem is tudnád! -mondta olyan határozott hangon Syn hogy elképedtem,
főleg mikor egy mosoly jelent meg az arcán. Dán átnyújtotta a válla
mögött a kulcsait.
-Tied a ház! Nekem nem kell, vártam, hogy elgyere végre, sokáig tartott.
-Dan!- szóltam rá.- Talán ha nem törted volna el a karom, és az állkapcsom, vagy ha meg se ütöttél volna...
-Elég! Tudom, szemét vagyok! Ennyi! ...... A ház a tied, azt kezdesz
vele amit akarsz. De! A gyűrűt kérem vissza!- mondta mire én teljesen
megijedtem, hiszen azt nem is tudom már mikor de Synnek adtam, nem
tudtam mit mondjak, majd láttam, hogy Syn a farzsebében turkál és egy
hatalmas vigyor kíséretében Dan kezébe csapja a gyűrűnket. Látszott Dan
arcán, az értetlenség, és a düh, rám nézett de én csak lesütöttem a
tekintetem és megszorítottam Syn kezét. Dan lassan elballagott, de még
egyszer hátra fordult!
-Szép életünk lehetett volna, de tudod mit? Ez a pasi pont neked
való!- mondta csalódottan és talán dühösen. Nem értettem, hiszen nem
miattam lett vége, de mindegy is. Syn nyakába ugrottam és csak
szorongattam miközben a fülébe suttogtam, hogy Köszönöm,
imádlak!Éreztem ahogy a nyakamba mosolyog, majd berakott a küszöb túl
oldalára.
Fura volt ott lenni, nem éreztem az otthonomnak, rideg volt. A
telefonhoz siettem és egy számot kerestem. Ingatlanügynököt hívtam és
mondtam, hogy amilyen gyorsan csak tudja adja el, a nő készséges volt,
hamar kijött megnézte a házat, mondta hogy gyönyörű, majd megkérdezte
miért is adnám el. Én ledermedtem, nem tudtam mit mondjak, de Syn mögém
lépett.
-Kezdtük kinőni ezt a házat! Sok barátunk van és kell egy nagyobb ház
a családnak!- mondta és adott egy puszit a fejem búbjára. Valami furcsa
érzés kavargott bennem. Syn más lett! Határozott, talpra esett és
férfias. Nem úgy mint az eddig eltöltött napokban, akkor olyan volt mint
egy gyerek, csak hülyült és játszott, mintha kis gyerekek lettünk
volna. De úgy éreztem, hogy megtetszett amit látok és bele is pirultam,
de szerencsére mivel minden meg volt amit akartam a kulcsokat odaadtam
az ingatlanos nőnek és mondtam, hogy hívjon ha már megvették, azzal
Synnel beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése