Never ending love 7.fejezet

-Jimmy nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Rossz, hogy nem vagy velem! Egyedül vagyok!-olyan szorosan szorított, hogy már kezdtem szédülni.
-Velünk lenne a helyed! -zokogni kezdtem a vállába. Éreztem az illatát.
-Ne haragudj rám! Nem tudtam, hogy ez lesz!-éreztem a könnyeit a vállamon. Szorított és folyton puszilgatott.-Menned kell! Vigyázz a fiúnkra! Vigyázz magadra!
-Kérlek, még ne!
-Muszáj! Szeretlek titeket!
-Én is szeretlek!-egyre erősebben szorítottam és nem akartam elengedni.-Jimmy! Jimmy!-egyre csak mondogattam a nevét, de már nem válaszolt. Hirtelen felriadtam.
-Csak egy álom! Egy álom volt!-suttogtam és simogattam a hasamat. Majd észrevettem hogy a földön aludtam el a vendégszobában. Lassan feltápászkodtam és elindultam a fürdőszobába. Az álmomon gondolkodtam. Tényleg mintha őt éreztem volna, mintha újra velem lett volna. És akkor be is villant milyen gyerekszobát akarok. Kiszaladtam a fürdőből és egy ceruzát kerestem. Mikor végre megtaláltam visszamentem a vendégszobába és rajzolni kezdtem. Egész este ezzel szenvedtem és ismét elaludtam a földön, ugyanis Brian ébresztgetett.
-Lily! Lily! Jól vagy?-simogatta az arcomat, aztán éreztem, hogy felemelt.-Basszus remélem semmi bajotok!-hallottam a hangját és lassan kinyitottam a szemem.
-Nincsen semmi baj, nyugi!-suttogtam, és gyorsan felémkapta a fejét. Mosolygott.
-Hogy kerültél a földre?
-Elaludtam!-nevetni kezdett, aztán lerakott az ágyamba.
-És miért ott a földön?
-Rajzoltam! Nézd meg! Az lesz James szobája, és tegnap volt egy álmom. De menj!-mondtam és sürgettem. El is tűnt.
Fura hangokra keltem és lassan kikelve az ágyból a hangok felé indultam.Zack és Brian volt az, beszélgettek.
-El sem hiszem, hogy ezt ő rajzolta! Nagyon durva!
-Az! Bezavart, hogy nézzem meg! Egész este ezt csinálta, és mire visszamentem már aludt.
-Marha jó! És ez lesz a gyerekszoba?
-Igen, ez!-léptem be, mire egy nagy mosollyal köszöntek. -Tetszik?-Mindketten bólintottak.
-Kipihented magad?-kérdezte Brian és megindult felém.
-Hááát, fogjuk rá! De szörnyen éhes vagyok, szóval együnk!-mondtam és elindultam lefelé, de lent Valbe és Mattbe futottam.
-Sziaaa!-köszöntek mosolyogva.
-Sziasztok, hát ti?- kérdezte meglepve, mire felemelt Matt két vödröt.
-Brian szólt, hogy hozzunk festéket a gyerekszobádba!
-Hogy mi? Nekem ő... na jó nem tudom mi van. BRIAN!-gyors trappolás a lépcsőn.
-Jól vagy? Mi a baj?-hallottam a hangját, de ahogy leért megnyugodott és boldogan ölelte meg a barátait.
-Minek a festék?-kérdeztem tőle, mire megvonta a vállát.
-Gondoltam, mivel megrajzoltad azt a falat...-vágott fura grimaszokat Matték felé- mi kifesthetnénk neked a többi falat kékre, vagy zöldre, vagy amire szeretnéd. Meg ahhoz is hoztak festéket.
-Köszi, de majd én...
-Nem!-vágott közbe Valary. -Te már nem mehetsz ilyenek közelébe! Árt nektek! Bízd ránk, mindjárt itt lesz Gena is, megcsináljuk ahogy szeretnéd!-mondta azzal megölelt. Semmi kedvem nem volt ellenkezni, inkább csak mentem a konyhába enni. Ahogy jóllaktam, csináltam a srácoknak ebédet, aztán sütögettem kicsit, aztán ismét megéheztem és újra enni kezdtem.
-Te még mindig eszel? 4 órája ugyanígy hagytalak itt!-jött nevetve Zacky.
-Nem, újrakezdtem, de van nektek is!
-Menj dőlj le picit, sokat fent voltál.
-Értettem!- legyintetem neki a kezemmel, és egy bödön fagyival beültem a nappaliba a tv elé. Pár perc múlva megjelent mellettem Matt.
-Bámulatosan jó az a kép! Nagyszerű szoba lesz!
-Tényleg?-bólintott. -Jimmyvel álmodtam. Velem volt! Onnan jött az ötlet.-mosolyodtam el, és a pocakomra néztem.
-Nagyon jó kissrác lesz!-rátette a kezét a hasamra. -Pont mint az apja! És tényleg bármi lesz, számíthatsz ránk jó? Nem pótolhatjuk nektek Jimmyt, de bármire készek vagyunk,hogy ne legyen apa nélkül!-továbbra is simogatta a pocakomat.- Itt leszünk nektek mi négyen!-James hirtelen rúgott egyet, mire Matt elképedve nézett.
-Úgy tűnik, neki tetszik az ajánlatod!-mondtam mosolyogva és megöleltem Mattet. -Nagyon köszönöm! És sajnálom, ami történt, hogy megszakítottam a kapcsolatot. Csak nem tudtam, hogy...
-Sss, semmi baj! Megértjük!
-Olyan szörnyű egyik napról a másikra elveszteni... nem tudtam, miért történt... én..én...én...-sírni kezdtem.
-Nyugodj meg, semmi baj! Mindenkinek nehéz lenne, elveszteni a szerelmét, ilyen hirtelen.
-Hé készen vagyunk!-jött le mosolyogva Gena, aztán halkan odajött mellénk! -Ne sírj kicsim!-magához ölelt. -Ha meglátod, tudni fogod, hogy mindig is itt marad veletek.-mondta és lassan felvezetett  a vendégszobába. Gyönyörű kékek voltak a falak kivéve, azt az egyet, amin én dolgoztam. Elakadt a lélegzetem. Megálltam a rajzom előtt és megsimogattam a hasamat!
-Itt van apu James! Mindig veled lesz, és vigyázni fog rád! Ő lesz az őrangyalod! Mindig itt lesz neked, és majd a bácsikáid segítenek őt jobban megismerni.-mondtam és hátrapillantottam a srácokra. Megöleltem őket, és visszanéztem a falon lévő nagy Jimmy képre. Igen Jimmy, angyal szárnyakkal. Gyerekszoba lett. Olyan ami örökre összeköti Jamest az apjával. Így minden este láthatja majd mielőtt lefekszik aludni. A legszebb ajándék amit a fiúk adhattak nekünk. Visszaadni Jimmyt legalább ennyire a kisfiának.