Reggel éhesen keltem fel. Jó sok eltelt hét utén először, olyan hangosan kordult a gyomrom, hogy szinte arra keltem fel. 3 napja költöztem be Jimmy családjához és egyszer sem engedtek ki egyedül. Korán volt még és mindenki aludt még. Lassan lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt. Mindent ami ehetőnek tűnt kikaptam és letettem az asztalra, majd fogtam egy poharat és teletöltöttem teával. Leültem az asztalhoz és mindenből ettem. Lekvárt, savanyút, csirkét, virslit, paradicsomot. Az elmúlt napokhoz képest zabáltam, míg nem érkezett egy vendégem.
-Szia!
-Uh, megijesztettél! Jó reggelt neked is.
-Látom éhes vagy.- nevette el magát Brian.
-Úgy tűnik igen. Kérsz?-megrázta a fejét és leült mellém.
-Arra gondoltam, el jöhetnél, hozzánk a stúdióba. Meg hallgathatnád, hogy állunk, és örülnénk ha kicsit mostantól többet lennél megint velünk.
-Hát én szívesen mennék, de komoly testőrségem van. Leszereled őket?
-Nyugi, kaptam engedélyt! Ha megetted mehetünk is.-mondta és láttam hogy a hasamat nézi.
-Mit nézel annyira?
-Ja semmi, bocsi!
-Ugyan!
-Hát, tudod, nem éppen látszik, hogy kismama lennél. Mindig így kéne enned.
-Tudom. Nem is értem mi történt most. Eddig nem is volt étvágyam.-mondtam és elnevettem magam, majd megsimogattam a pocakomat.-De James élni akar, és én is akarom.
-Helyes, na lakjatok jól és akkor menjünk! -mondta Brian és türelmesen végig várta még azt a negyedórát amíg ettem. 10 perc alatt elkészültem és már indultunk is. Féltem a fiúkkal való találkozástól. Nem tudtam milyen lesz a velük töltött idő.Ahogy megérkeztünk a srácok hatalmas vigyorral fogadtak és sok kajával.
-Szia, mindent hoztunk amit csak el tudtunk képzelni, hogy egy kismama összeehet.- mosolygott kedvesen rám Johnny.
-Köszi, kedves tőletek, de már bereggeliztem.
-Igen, szerencsétek, hogy nem láttátok, hogy mit. -fintorgott Brian, mire egy nevetéssel nyugtázták, hogy rendben.
-Megmutatom, hol tartunk eddig. Jimmy számát is felvettük. Mármint kicsit még tettünk hozzá mi is, de majd mindjárt meglátod. És átneveztük Fictionre.-mondta Matt és elindította a felvételt. Ahogy meghallottam Jimmy hangját könnyes lett a szemem, és csak úgy potyogtak végig az arcomon. Zacky karolt át, és nyújtotta a zsebkendőket.
-Jó lett! Tényleg!-mondtam szipogva.-Felkerül az albumra?
-Persze, ezt muszáj megosztanunk a rajongókkal.-közölte egyből Brian, mire a többiek és bólogattak. Megmutattak még pár számot, aztán neki láttak velem az evéshez.
-És hogy vagytok?
-Nem tudom. Most van étvágyam. Amíg egyedül voltam nem volt. Nem is ettem. Igazából miután meghalt, tudomásul se vettem, hogy gyerekem lesz.
-Pedig Jimmy nem örülne ha így látna.
-Tudom, de nem tudtam mit tenni. Most meg. Ne haragudjatok, de most mennem kell!- tudatosult bennem, hogy 3 napja nem voltam a temetőben. Begörcsölt a gyomrom, zakatolt a szívem és hirtelen megijedtem. Mit fog gondolni Jimmy, hogy nem mentem.
-Ne menj, nem akartalak megbántani.
-Zack nem baj, semmi gond. Mennem kell!
-Várj, megyek veled. Úgy hozhattalak csak el, hogy veled leszek és vigyázunk rád.
-Nem kell rám vigyázni!-kezdtem egyre jobban bepánikolni, de nem hatott. Mind számonkérő pillantásokat vetettek. Bele kellett törődnöm, hogy egyedül nem mehetek.
-Szóval, hova megyünk?-kérdezte Brian, mikor a kocsiba szálltunk. Hallgattam. Nem sürgetett, türelmesen várt, hogy megmondjam.
-A temetőbe!-sóhajtott egyet, de elindult. A temetőnél kiszálltunk, de ő nem indult el velem. Csak én mentem a nagy vaskapu felé. De mielőtt beléptem volna, megálltak a lábaim. Nem mentem be. Visszafordultam és Brianre néztem. Pár perc múlva elindult felém, és együtt mentünk be. Síri csönd volt. Nem beszéltünk, nem néztünk már egymásra. Odaértünk Jimmyhez és csak álltunk némán. Meredtünk a feliratra és hallgattunk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése