Tainted Love 14.rész

A rendezvényeknek és Macnek hála gyorsan telt az idő. Még egy hét volt hátra a fiúk érkezéséig, és bár úgy volt, hogy még megyek őket meglátogatni, annyi munkám volt, hogy nem tudtam vissza menni. De a lányok most is ott voltak. Már csak a fiúkkal együtt jönnek haza. Én amióta hazajöttem csak dolgozom, vagy Mackel vagyok. Vagy vele együtt megyek dolgozni.
-Igen?- szóltam álmosan a telefonomba, ami ébresztett.
-Szia, aludtál?
-Igen, végre, de mind1!Mondd csak!
-Hiányzol! El se hiszem, hogy már 3 hónap és csak másfél hetet voltunk együtt.
-De mindjárt itthon lesztek és bepótoljuk.
-De csak 2 hét szünet és jön a következő turné.
-Igen tudom, meglepetésnek szántam, de akkor mondom most! Beszéltem a főnökömmel, meg a lányokkal is, és Mattel is, hogy az európai turné első egy hónapját veletek töltöm, mondván -folytattam volna, de Syn félbe szakított.
-Ez komoly? Mikor beszéltétek meg? Imádlak! Már várom.
-Szóval, mondván, hogy európai partnereket keresek. És kb egy hete beszéltük meg.
-Ez remek! Én meg meg azt felejtettem el mondani, hogy az utolsó 2 koncertet lemondták, úgyhogy csak 4 nap és otthon leszek. -mondta, mire elmosolyodtam.
-Szeretlek! -mondtam a telefonban és hallottam, hogy ő is mosolyog. A beszélgetés végén valószínűleg elaludtam, mert reggel a telefon még a kezemben volt, én meg a kanapén aludtam.
-Basszus kelj már fel!- hallottam Lily hangját és egyszer csak víz loccsant a képembe.
-Mi a .. ?!
-Jó reggelt! - rivallt rám Lily.
-Mi van? Ezt muszáj volt? -néztem rá dühösen és elkezdtem törölgetni az arcomat.
-Nincs meg a szerződés a mai rendezvényről.
-Mi van ma? Valami értekezlet nem?- bólintott kicsit lenézően, ami kicsit felhúzott, de elindultam a konyhába. -Ha okos lettél volna, és körbenézel mielőtt felkeltesz, meg találod.- nyomtam a kezébe a konyhapultra tett mappát.
-Mi? Ohh, köszönöm.- mondta és megölelt.
-Nincs mit, de soha többet ne kelts fel így.
-Bocsi,de az első rendezvényem amit egyedül szervezek és pánikolok.
-Nyugi, csak egy értekezlet, csak kis kaja, kevés alkohol, projektor, és pincérek kellenek. Ezeket megoldottad, nincs mitől félned. -nyugtatgattam, közben az ajtó felé tessékeltem. Ott elköszöntem és indultam a fürdőbe, ahol beültem egy jó nagy forró fürdésre a kádba, és ott pihentem tovább. Végre van egy nap szünet, munka nélkül, és minden más nélkül. Ez csak az enyém. Egész nap aludtam és csak ettem, semmihez nem volt igazán kedvem. Másnap az utolsó általam szervezett rendezvény, az elkövetkező 2 hónapra, mivel az utóbbi 2 és fél hónapban, heti 3-4 program volt, és mindet igen csak meg is hálálták, a főnököm és én is úgy döntöttem, megérdemlek ennyi pihenést. Most úgyis kerestem annyi pénzt, hogy vagy egy évig elég. Persze tudtam, hogy Európából muszáj lesz telefonszámokkal hazatérnem, de majd csak kitalálok valamit.
Másnap dörömbölésre keltem, gyorsan siettem az ajtóhoz.
-Corey?- meredtem dühösen, az előttem vigyorogva, de talán kicsit dühösen álló Corey Taylorra.
-Nem vetted fel a telefont, pedig már csak egy óra van a repülőig.
-Igen tudom, pár perc és kész vagyok. De basszus, bőven van időnk, Iowaba érni. A vendégek már ott vannak, és csak este kezdődik a buli.
-De szeretnék, még a családommal is lenni.-mondta és ledobta magát a kanapéra. 20 perc múlva már a kocsimba pakolta be a cuccaimat, hogy végre mehessünk a reptérre.  Még mielőtt a repülőbe beszállhattunk volna, felhívtam Syn-t.
-Szia! Örülök, hogy hívsz!
-Szia kicsim! Szeretlek!- mondtam neki, de csak hallgatott. -Már csak 3 nap és az enyém vagy.
-Pontosan. Még 2 koncert és úton is leszek. Neked van még valami program?
-Igen, mondtam, ma repülök Iowaba.
-Öö, nem mondtad! Miért is?
-Corey kérte, hogy szervezzek egy bulit 2 régi barátjának.
-Jah igen, a slipknotos buli.- mosolyodott el.- Vigyázz magadra, de most mennem kell, mert ha a lányok megtudják, hogy veled beszélek, lenyakaznak. Hiányzol, szia!- hadarta gyorsan és lecsapta a telefont. Elmosolyodtam és elraktam a telefonomat, és már hallottam is, hogy mehetünk beszállni a gépre. A repülő úton aludtam, Corey keltett fel, mikor már szálltunk le. Az ő házában kaptam én is helyet, az éjszakára, bár mivel buli volt, nekem végig ott kell lennem, szóval, nem nagyon pakoltam ki.
Szerencsére nem volt semmi hézag az előkészületekkel, így a buli simán ment, majd jócskán bedurvult. Én csak ittam és iszogattam a koktéljaimat, és vártam, hogy lecsengjen az egész. Fáradt voltam. Már éjfél is elmúlt és nekem 10 óra múlva megy a gépem. Egyszercsak egy csávó csapódott a mellettem ülő székre.
-Te vagy az a csaj az újságokból nem?
-Nem hiszem, valakivel összekeversz.
-Nem, te szervezted a hónap legnagyobb bulijait.- majdhogynem böfögte a képembe amitől elfogott az undor.
-Figyelj, jól elvagyok egyedül, menj vissza nyugodtan a többiekhez.-böktem a fejemmel a tömeg felé, de ő csak csóválta a fejét.
-Nem, tetszel nekem! -mondta és egy gusztustalan perverz mosoly jelent meg az arcán, miközben elnézett a fejem mellett.
-Van barátom, ne is törd magad.
-Jah, láttam képen, az a gitáros.
-Igen!- bólintottam, megittam az utolsó kortyot is a poharamból és felálltam, hogy elsétáljak. Sajnos jött utánam a csávó.
-Várj már, én jobb vagyok annál a gitármajomtól.- szólt utánam, mire megálltam és odaléptem elé.
-Soha nem leszel jobb nála, csak egy alkoholista szerencsétlen maradsz. -mondtam neki, mire kicsit eltorzult az arca, hátat fordítottam és elsétáltam, aztán egy hatalmas puffanást hallottam. Hátra néztem és láttam, hogy elhasalt a földön. Különösképpen nem izgattam magam. Kicsit körbe néztem kik vannak itt, sokak hirtelen megragadtak a közös képekhez, aztán mintha ott sem lettem volna, löktek tovább. Már 3 óra. Mivel nem találtam Coreyt gondoltam nem baj, ha fogom magam és elmegyek, majd 5re küldök takarítókat. Sétáltam vagy egy órán keresztül az utcákon, mikor találtam egy taxit és végre el tudtam vitetni magam. Mikor Corey házához értem már 4 óra volt. Előkerestem a takarító brigád számát és felhívtam őket, hogy egy órán belül induljanak. Felmentem az ideiglenes szobába, de nem tudtam elaludni, csak menni akartam, mert a srácok, holnap jönnek. Lezuhanyoztam átöltöztem és már fél 6 volt. Nem akartam nagyon mivel időzni, úgyhogy hívtam taxit és elindultam 6kor a reptérre. Délre otthon várt már Mac, de látta hogy álmos vagyok, ezért csak egy filmet hozott, bebújtunk az ágyba és elkezdtük nézni.
-Rocky!
-Hm?
-Ne aludj még! Beszéljünk.
-Miről?
-Szeretlek, és örülök, hogy Brian veled jár. És hogy anyuéknak adtál kulcsot és bármikor jöhetek. mondta és odabújt hozzám.
-Nincs mit kicsim, én is szeretlek.- mondtam és megpusziltam a fejét, majd mindketten elaludtunk a filmen. Este ébredtünk csak fel, de nem tudtunk mit csinálni, sütögettünk mindent amit megkívántunk. A konyha csatatér lett, aztán hajnalban visszabújtunk az ágyba, hogy mire visszatér a banda, ne legyek fáradt. 10 kor keltünk a telefonom pittyegésére. Sms jött Genatól.
Szia, már úton vagyunk, márcsak 4 óra és otthon leszünk! Este buli! puszi.
-Mac ébredj kicsim, takarítanunk kell. -mondtam és simogattam a hátát, de nem akart kikelni az ágyból, hát fogtam magam és mentem egyedül. Egy 2 óra alatt kipucoltam a konyhát és a nappalit és reggelivel tértem vissza Machez. Bekapcsoltam a tv-t és visszabújtam az ágyba. A kaja illatára felkelt.
-Juj de szupi, otthon ilyen sosincs. -mondta és nyúlt egyből a palacsinta után, elnevettem magam, mire kérdően nézett rám.
-Tessék van kakaó.- nyomtam a kezébe egy bögrét amit pik pak megivott és elkezdte nézni a mesét. Elkezdett csörögni a telefonom és láttam, hogy Suzy hív.
-Szia! Megvan még a lányod épségben.
-Jó, tudom, hogy vigyáztok egymásra, de szükségem lenne rá, hogy megírj a háziját.
-Jó, akkor összeszedem és átviszem. -mondtam mire Suzy beleegyett és el is köszöntük. Közöltem Mackel a tényeket és össze szedelőszködtünk. Még egy óra volt kb a srácok érkezéséig. A kocsimhoz indultunk, mikor megtorpantam így Mac  nekem ütközött hátulról.
-Dan?!
-Szia, szivi!- mosolyodott el, majd Macre nézett és rákacsintott. -De édes, ő kicsoda?
-Rá se merj még egyszer nézni, mert esküszöm kinyírlak.
-Ugyan, el felejtetted, hogy te nem tudsz engem bántani? Csak én téged.- mosolygott még mindig és közelebb lépett. Gyorsan szembe fordultam Mackel és a kezébe nyomtam a telefonom.
-Menj vissza a házba kicsim, jó? Gyorsan!- mondtam és megsimogattam a fejét. Mire visszafordultam Danhez, már nagyon közel állt hozzám.
-Mit akarsz te féreg?
-Mi az hogy mit? Elégtételt! Elvetted mindenemet.- morogta a fogai között.
-Mi?! Te adtad nekem a házad, barom!-mondtam mire megragadta a két karomat.
-Nem beszélhetsz így velem, világos?- mondta és megrázott.
-Te pedig nem bánhatsz így velem! Már nem szeretlek, és gond nélkül bántalak, te fa*zfej!- mondtam és teljes erőmből, ami telt tőlem megfejeltem. Szerencsémre az orrát találtam el, amiből elkezdett omlani a vér. Elengedett én pedig kicsit megtántorodtam, szédültem, de elindultam a ház felé, hogy megnézzem Mac rendben van-e. De éreztem egy hatalmas ütődést az oldalamon. Dan belém rúgott és a földre estem. Szembe fordultam vele, ő meg csak röhögött.
-Nem bánthatsz ri*anc! Megfizetsz! -nevetett fel és indult felém. Fogtam és belerúgtam a térdébe, mire lerogyott a földre és ordítani kezdett. Feltápászkodtam és úgy néztem rá. Láttam, hogy szorongatja a lábát, talán ki ment a térde. Siettem Machez, aki a konyhában kuporodott össze.
-Gyere kicsikém, semmi baj! Elmegyünk gyorsan. -Kaptam fel Macket és rohantam vele ki a házból. Dan már két lábon volt és felénk indult, de szerencsére épphogy csak tudott járni. Macet beraktam a kocsiba, és egyből le is bukott az ülés alá.
-Gyere ide te szajha! -ordított rám Dan, de nem féltem, tudtam, hogy már én vagyok fölényben. Szembe fordultam vele és felé sétáltam. Láttam, hogy meglepődött. Elkapta a karomat és megszorította, de nem féltem csak arcon köptem. -Te gusztustalan k*rva. -mondta és próbált megütni, de nem ment neki a lába miatt elveszette az egyensúlyát, ezt kihasználva kirántottam a karomat a szorításából és tökön térdeltem, majd bepattantam a kocsiba, és beindítottam. Már épp elindultam mikor Dan kivánszorgott az útra a kocsim elé. Elkezdtem tolatni és hirtelen hatalmas dudálást hallottam. Hátra néztem és láttam, hogy a fiúk busza az. Kipattantam a kocsiból Mackel, és odarohantam.
-Szia szivem, de jó..
-Vidd fel Macket gyorsan!- löktem Synhez, akinek leesett hogy nagy baj van. Beküldte a húgát a buszba és becsukta az ajtót.
-Gyere ide! Nem számít, hogy itt ez a bu*i.- üvöltött Dan, mire Syn oda kapta a fejét és teljesen bedühödött. Elindult felé, alig tudtam még elkapni a karját, de nem értem vele sokat. Hirtelen Matt fogta le és nézett rám.
-Nyugi, ott jönnek már a zsaruk, a húgod kihívta már őket.- mondta Matt mire Syn visszafogta magát és megölelt.
-Nincs bajod ugye? Nem bántott titeket ugye?- szorongatott és Mattre nézett.- Mac? Nincs baja igaz?
-Dehogy, büszkén ecseteli, hogy Rocky megverte Dant.- nevetett és rám nézett.
-Mit csináltál?- kérdezte Syn és elengedett annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Én csak térdenrúgtam és megfejeltem.
-Ez megmagyarázza, mi ez a hegy a fejeden.- mosolyodott el Matt. -De legalább most ő járt szarul.
A rendőrök elkapták Dant, de mielőtt elvitték volna, Syn kért vele pár percet, mondván beszélni akar vele. Néztük Mattel, hogy mi történik, mikor Syn akkorát ütött Dan fejére, hogy egyből összeesett. A rendőrök mosolyogtak Synre bólintottak és elvitték Dant. Macket hazavittük, majd visszamentünk hozzám, mikor mondtam, hogy egész este sütöttünk. Mindenki a konyhába rohant, hogy ott együnk igyunk, én is indultam, mikor hirtelen elkapták a derekamat és Syn ölében találtam magam. Besietett velem a szobámba és neki nyomott az ajtónak.
-Remélem tudod, hogy sokkal tartozol! -mondta miközben tépte le a ruhámat. -Nem jöttél vissza, pedig megígérted. -mondta és máris az ágyra dobott.
- Neked meg muszáj lesz most ápolnod, lehet súlyos sérüléseim vannak. -mondtam és magamra húztam.
-Hát amit én akarok, nem hiszem, hogy meggyógyít.- vigyorodott el, és hevesen megcsókolt.
-Dehogynem. A legjobb gyógyszer, amire éppen készülsz. -mondtam és visszacsókoltam, közben a felsőmet vette le, majd megállt és felpattant az ágyról.
-Mi a baj kicsim? Gyere!- próbáltam visszahúzni, de csak meredt rám és kapkodta a ruháit.
-Bemegyünk a kórházba, most azonnal!- mondta mire lenéztem mi ijeszthette meg és láttam, hogy jobb oldalon a bordáim be voltak kékülve elég csúnyán. Eddig nem éreztem hogy fájt volna, de tény, hogy elég csúnyán nézett ki. Syn úgy ahogy voltam, felső nélkül felkapott és szaladt velem a kocsimhoz. A többiek a nappaliban voltak és látták mi van.
-Hé haver, ha kell elmegyünk, ne ti meneküljetek! -lépett elé Jimmy, mire Syn jelezett neki, hogy nézzen rám. -Azt a mocskos, rohadt életbe!- dobta el a sört és nyitotta az ajtót és hozta a kulcsokat.
-Srácok, egyáltalán nem fáj, nincs semmi bajom! -mondtam, mire mindketten rám förmedtek, már a többiek is kiszaladtak és kérdően néztek.
-Mi van már srácok, mi a baj?- kérdezte Johnny és odalépett a kocsihoz, és meglátta az oldalamat. Kinyitotta az ajtót és ledermedve állt. Ideges lett.- Hívjatok azonnal, hogy mi van! Megyünk utánatok mi is. -mondta határozottan de közben a többiek kukucskáltak és láttam, hogy mind elborzadnak. Nem értettem, mi a baj, én nem éreztem, hogy fájna, és csak annyit láttam, hogy kékes, de mindenki olyan rémült volt, hogy kezdtem én is félni.