Never ending love 8.fejezet

-Sziasztok fiúk! Val mondta hogy itt vagytok!
-Szia! Gyere ülj le!-ült arrébb a kanapén Johnny.
-Hogy hogy bejöttél?
-Hát csak unatkoztam, és régen is bejöttem hozzátok gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet itt a stúdióban.
-Igazából semmi, annyit beszéltünk, hogy még a hónapban kiadjuk már az albumot. Előrendelhető lesz.
-Az jó! És mikor? Már csak 3 hét van májusból.
-Talán 18, még nem tisztázódott. De ez mindegy is. Hogy vagytok?
-Köszi, hogy kérdezed Zacky, de James készül kinyírni.-elképedve néztek rám. -Nyugi, csak állandóan rugdos !-elmosolyodtak.
-Hát az apja is szeretett verekedni.- mosolyodott el Johnny, mire a többiek felnevettek. Mindenki tudta, hogy Johnny volt Jimmy kedvenc boxzsákja.
-Hát igen, egyértelmű, hogy az apjára ütött.- mondtam mire elégedett mosoly ült ki az arcukra.
-De az esküvőmre ugye eltudtok jönni?
-Persze Brian, ki nem hagynánk!!-megkönnyebbülten mosolygott Brian tovább.
-Figyelj este kicsit összeülünk, kiadjuk a fáradalmakat és iszunk, hogy túl vagyunk az első nehézségen.... -súhajtott egyet Matt- az első albumunk Jimmy nélkül elkészült. Tudom, hogy nem ihatsz de átjöhetnél te is.
-Jó persze! Szívesen vagyok veletek, és úgy sincs semmi dolgom.
Nem sokkal később otthagytam a srácokat, orvoshoz vitt Kellie és Jimmy anyukája. Ideje volt megtudni, hogy még mindig minden rendben van e Jamessel, hogy már csak 2 hónap volt hátra a szülésig.
-Na anyuka, izgul már?-kérdezte kedvesen a doki.
-Nem, még nem. Csak aludni szeretnék.
-Hát pedig még félévig biztosan nem fog. -nevetett, de én nem tudtam vele nevetni. -De biztos lesz aki majd segít a babával.Na de lássuk, hogy van odabenn. Lassan felkente a gélt a hasamra aztán már látthattuk is az ultrahangon.
-Szép erős baba! 3 kiló körül lesz körülbelül, de szépen fejlődik.-mondta doki és már adta is a törlőt.
-Akkor egy hónap múlva?-kérdeztem, mire bólintott. Haza vittek a kocsival és elkezdtem készülődni estére. Természetesen ez evéssel kezdődött, ami elég sokáig tartott. Mielőtt letusoltam volna, benéztem James szobájába és pár percig csak Jimmyt néztem a falon. Nagyon örültem, hogy itt vannak nekem a srácok és ennyire vigyáznak ránk. Tudom, hogy nélkülük nem tudnám ezt így végig csinálni. Pár perc elmélkedés után siettem fürdeni, aztán mire készen lettem Brian már meg is jött értem.
-Sziasztok!-jött és adott egy puszit majd megsimogatta a hasamat.-Na indulhatunk?
-Igen, mehetünk! -beszálltunk a kocsiba és átmentünk Mattékhez. Jó sokan voltunk, mindenki aki segédkezett az albumon, közeli barátok, szülők.
-Hú arról nem volt szó, hogy ennyien leszünk!-mondtam Briannek ahogy beléptünk és a hasamra tettem a kezem.
-Nyugi, mindenkit ismersz már.- átkarolt és odavezetett a többiekhez. Jól éreztem magam, sokan kérdezgettek a baba felől, újdonságnak számított, hogy terhes vagyok, mivel nem akartam, hogy kiszivárogjon, nem is nagyon tudtak róla a távolabbi barátok sem. Az este folyamán többször megemlékeztek Jimmyről. Sajnos ez viszont már túl sok volt. Szomorú lettem és mindentől elment a kedvem. Eszembe jutott az álmom és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a temető előtt állok. Nem felejtettem el az utat, bármikor odatalálnék hozzá.
-Szia kicsim!-álltam meg a kő fölött. Már nem tudtam leülni a pocaktól így csak álltam és néztem. -Néz milyen nagy már a hasam. Már nem is látom a lábamat.- nevettem el magam. -Olyan jó lenne veled. Tudom, hogy könnyebb lenne, de megígérem neked, hogy mindent megteszek a fiúnkért. Őt nem fogom úgy elengedni, mint téged.-James hirtelen az oldalamba rúgott és felnyögtem. Csak nem múlt a fájdalom, hívnom kellett egy taxit és egyből hazamentem. Beültem egy kád langyos vízbe, és lassan elmúlt. Nehezen kikászálódtam a kádból és bebújtam a takaróm alá. Aggasztott, hogy ilyen hosszú fájdalmam volt, de hogy elmúlt gondoltam nem kell orvoshoz mennem. Lassan újra álmodni kezdtem. Jimmyt láttam az utolsó közös napunkon.

2009 Dec 28.
-Hova mész ilyen korán?
-El kell mennem! Van egy kis intézni valóm!
-Lily, ráér az még, bújj vissza!-elkapta a kezemet és visszarántott maga mellé. Hanyatt dőltem ő meg fölém hajolt.-Szeretlek! Maradj még!
-Én is szeretlek!- megcsókoltam- De muszáj mennem!- kis puszit nyomtam az arcára. -Neked intézek egy kis meglepetést!- elmosolyodott, és huncutul, hunyorogva kezdett nézni.
-Nem kell meglepetés, tudhatnád, hogy úgyis kitalálom. 
-Nem ezt nem fogod!- gyors csókot nyomtam a szájára és kibújtam alóla. Beszálltam a kocsimba és egyenesen egy bababoltba vezettem. De nem találtam amit akartam, szóval még több játékboltba is elrohantam. Végre megvolt amit kerestem. Ahogy újra kocsiba ültem Jimmy hívott.
-Gyere haza!
-Baj van?
-Nem érzem jól magam, siess!
-Máris ott vagyok! -gyorsan vezettem hazáig és berontottam a házba.
-Jimmy hol vagy?!-síri csönd, megijedtem.-Jimmy!-rohantam fel az emeletre a hálószobánkba és leesett az állam. -Jimmy? -Ott feküdt az ágyunkban, be volt sötétítve, csak néhány gyertya égett és bor és csoki fogadott. -Ez most komoly?
-Nekem is van ám meglepetésem!-mosolygott és intett, hogy menjek oda hozzá. Lassan lefeküdtem mellé és ő szenvedélyesen megcsókolt. -Te vagy nekem a legfontosabb ugye tudod?- elmosolyodtam és ő újra megcsókolt.-Nagyon szeretlek Lily!-suttogta.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-nevetni kezdett.Hanyatt feküdt és magára húzott.
-Tudod nem volt még nő aki ilyen hatással volt rám. Különleges vagy és úgy szeretsz ahogy vagyok.- mosolyogtam aztán láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. -Nem akarlak elveszteni! Megtennél nekem valamit?- ijedten bólintottam de ő csak mosolygott. -Legyél Sullivan! Gyere hozzám!-hadarta és az én szemem is könnybe borult. Hosszan tapasztottam a számat az övére.

Reggel ahogy felkeltem megkerestem Jimmy ajándékát amit sose tudtam odaadni. Azzal akartam neki megüzenni, hogy babánk lesz.  A szekrény aljában meg is találtam. Elővettem és bementem vele James szobájába. Az első játék volt a gyerekszobában. Egy kis pici plüss dob.