Tainted Love 4. rész

Megérkeztünk és be kísértek az egyik vendégszobába, de nem volt kedvem feküdni így kimentem Machez filmet nézni. Mac elaludt a filmen, szóval hagytam, így kimentem a konyhába egy kis vízért, de közben megcsörrent a mobilom.
-Igen?
-Sziaa! Hol vagy? Azt mondták már hazaengedtek!- ordított a telefonba Julie.
-Szia, igen ne haragudj! Elfelejtettem szólni, Suzyéknál vagyok, ők vigyáznak rám amíg le nem veszik a gipszet.
-Már megijedtem Danhez mész, de úúúúúúúúúúúúúristen, most esett le, te beszélsz!!- vísított úgy, hogy kénytelen voltam eltartani a telefont.- Na jó odamegyünk Lilyvel, muszáj beszélnünk.- és még mielőtt bármi reakciót megvárt volna le is csapta a telefont. Elindultam mosolyogva ismét a konyha felé, de hallottam hogy megjöttek a srácok, így megálltam az egyik falnál, mert épp rólam beszéltek, és bár nem akartam hallgatózni, de kíváncsi voltam.
-Ez az ember idióta!- morgott Zacky - Hogy jöhettek össze?
-Nem tudom, de a lényeg, hogy nem lett nagyobb baj! Mi lett volna ha elhajtunk, lehet már Rocky halott lenne.- szörnyülködött Jimmy miközben pakolásztak folyamatosan.
-Jó srácok, nyugi, megvédtétek már nincs baj!- mondta közömbösen Syn, ami igazából nem ért váratlanul, elég rosszul indult a megismerkedésünk.
-Miért vagy ilyen? Minek jössz segíteni ha nem is bírod?- kérdezte tőle Zacky.
-Héé, ne felejtsd el, hogy tökön rúgott az a liba és..
-Jó Syn elég már!- förmedt rá Jimmy- Tudod jól, hogy jogosan esett neked, jóformán mindenki előtt lekur*áztad, és még fogdostad is. De ha ez nem is esik le, akkor kérlek miattam legyél vele normális. Fontos nekem, oké? A legjobb barátom vagy, ahogy Rocky is, úgyhogy hagyd ezt abba!
-Bocs haver, igazad van! Hülye voltam és bunkón viselkedtem, de soha nem beszéltél róla, de még a családom is imádja, apám, a húgom, de én semmit nem tudok róla, miközben szinte családtag. Teljesen kihagytatok te is és ők is. -fakadt ki Syn, de nem dühösen, inkább csak értetlenül. De úgy gondoltam hogy már eleget hallgatóztam, szóval elindultam feléjük Zacky látott meg elsőként és egyből felém sietett, hogy segítsen, bár nem volt rá szükség, járni már tudtam rendesen.
-Sziaa, gyere támaszkodj rám!
-Köszi Zack, rendes vagy, de megy egyedül is már -mosolyogtam rá, de azért két karját mögém tartva sétáltunk a többiek felé. -Sziasztok fiúk! Minden rendben volt, ugye?
-Persze, elhoztunk mindent, ami a tiéd, vagy ami nem de gondoltuk hogy kellhet neked. -vigyorgott Syn és mutatott a földön lévő táskákra, dobozokra...
-Öh, húú, ez rengeteg minden, nem kellett volna. És Dan?- kérdeztem aggodalmasan, reméltem, hogy nem volt semmi baj amíg elhozták a cuccaimat, de csak zavartan összenéztek és lesütötték a tekintetüket.
-Na akkor ezeket bevisszük a szobádba jó? Aztán majd később átnézed, vagy segítünk hogy mi az amire itt szükséged lehet. - mondta Jimmy és elindult két sporttáskával a szoba felé, majd egyből utána Zacky is.
-Na várj, gyere! Gondolom készültél valahova.- jött oda Syn és felém nyújtotta az egyik kezét, hogy segítsen, de nem igazán akartam, hogy segítsen, nem akartam rá erőltetni vmi barátságot, csak mert van egy közös barátunk... -Mi az? Nem bántalak meg semmi, ha te sem engem! Segítek gyere!- mondta mosolyogva, így inkább megadtam magam, és elindultunk a konyha felé, ahol segített leülni egy székre, majd adott egy pohár vizet és elment a többieknek segíteni. Kinn üldögéltem mikor nagy nevetést hallottam, majd megjelen Syn a karjában Macet hozta és csikizte.
-Tegyél le! ELÉÉÉÉG! Neeeee!- vísított nevetve, majd ahogy rúgkapálni kezdett Syn  nevetve leragta. Mac felém futott és átkarolta a lábam.Syn leült mellém, majd jött Jimmy és Zacky is. Mac pedig elaszaladt Suzyért, hogy már mindenki éhes, majd hallottuk hogy szól, hogy a sütőben van a kaja. Syn egyből ugrott is és elővett pár tányért, meg a kaját a sütőből és szedett magának. Zacky is ment szedni, meg Jimmy is, én meg csak ültem, mivel nagyon szilárdat én még nem ehetek. Aztán csöngettek. Syn elment ajtót nyitni majd hamar vissza is ért Lilyvel és Julieval.
-Sziasztok!- köszöntek a srácok kánonban.
-Hello, jó étvágyat! -mondták a csajok is majd odajöttek hozzám.
-Na minden ok? Jobban vagy?- kérdezgettek vagy 10 percig, majd mikor lenyugodtak kicsit ők is leültek.
-Nagyon hiányolnak már a lányok, tök tanácstalanok tudod a holnap utáni műsorral.- mondta kicsit szomorkásan Lily.
-Mert? Mi van a műsorral?- kérdeztem kicsit aggódva, nem is gondoltam eddig arra, hogy mekkora galibát okozhat a munkámban ez az incidens.
-Hát mást akar a megrendelő. Mármint ugyanúgy kellenek a hostessek, de a műsornak kéne másnak lenni.
-Mármint? Táncon kívűl mi?
-Ugyanúgy tánc kell nekik, de nem az amivel mi készültünk, szexis előadást akarnak.-mondta Juli, de minden srác oda kapta a fejét és minden tekintet ránk szegült.
-Na jóó! Rocky mit is dolgozol? -kérdezte Jimmy, mire Zacky és Syn is abba hagyta az evést és érdeklődve figyeltek minket.
-Rendezvény szervező vagyok!-mondtam- De nem csak olyan szinten, hogy megszervezünk egy bulit, hanem kész rendezvényekre is szervezek hostesseket, vagy táncos előadást, bármilyen eseményre kellenek pincérkedni, vagy csak reklámozni dolgokat.- mondtam, de nem igazán erre számítottak úgy gondolom.
-Aham, de akkor ez milyen szexi műsor?- kérdezte Zacky - És hány lánnyal dolgozol?
-Hát velem együtt vagyunk 12-en, de nem mindenki megy mindenre. Én például inkább csak intézkedem, vagy koreografálom a lányok táncát. Lily szokta a ruhákat intézni. De mindenkinek meg van a maga szerepe.
-Te táncolsz?-kérdezte Zacky döbbenten, mire mi lányok el kezdtünk nevetni.- Most mi az? Csak nem gondoltam volna.
-Igen, táncolok. Régen balettoztam, meg gimnasztikáztam, de aztán hiphop, meg pár társas tánc alap, illetve pole dance. Na de lányok, mit akar? Nem tudok így új táncot kitalálni és betanítani.
-Valami jazz balettes műsort talált ki, rúddal és székkel.- mondta Julie, mire Jimmy elkezdett köhögni, kicsit félre nyelt evés közben.
-Jó, hol vannak a lányok? Menjünk ,kitalálok valamit!- mondtam és egyből lepattantam a székről, de senki nem mozdult. -Na mi lesz?
-Nem mehetsz sehova!- állt fel végül Jimmy. -El van törve az arcod és a könyököd, mihez akarsz kezdeni?
-Igen tudom, de kell nekik mutatnom valamit. Vagy várjatok csak!- hirtelen támadt egy ötletem, miszerint egy régi jazz balett fellépésem jó lehet. -Gyertek segítsetek!- mondtam és elindultam a szobám felé, ahova bevittek a srácok minden holmit. -Keressetek egy videót, balett címmel, vagy felvételi.- mondtam mire a lányok elkezdtek kutakodni és egy 5 perces keresés után megtalálták.
-Ez az?-kérdezte Lily a kezében tartva a kazit.
-Igen, vigyétek el és ezt tanulják meg, vagy pár részt és a többit valahogy építsétek bele!-mondtam, így gyorsan elrakták a kazit, elköszöntek és szaladtak is. Én meg fogtam magam és eldőltem az ágyon, kicsit elfáradtam habár nem csináltam semmit, de megviselt hogy nem ehettem semmi szilárdat és nem tudtam mihez kezdeni magammal. Hamar elaludtam. Legközelebb arra keltem hogy valaki ficánkol az ágyamban. Mackeena volt az.
-Itt aludhatok veled?- kérdezte suttogva, mire elmosolyodtam, lehetetlen volt ellen állni neki olyan édes kislány.
-Persze, örülnék is neki, legalább nem fogok félni!- mondtam neki mire, hatalmas mosoly lett a kis arcán és kicsit közelebb bújt hozzám és elaludtunk.
Így hogy Brianéknél laktam még többet jött Jimmy látogatni, meg a barátnőim is rendszeresen. Ha meg nem voltak velem akkor Mac volt a pajtásom. Még 3 nap volt hátra a gipsz levételéig, az arcom egyre jobb volt, már pedig csak másfél hét telt, el, de igyekeztem mindent betartani amit az orvos mondott. Vasárnap volt, mindenki otthon volt ezért Mac és én lementünk tortát sütni vacsira. Nagyban ügyködtünk a tészta formába kanalazásában mikor Syn lépett be a konyhába Briannal.
-Jaj konyhatündérkék mit csináltok?- kérdezte Brian.
-Tortát sütünk!- felelte Mac.
-Ha jól látom te csak csokit esze!- vigyorodott el Syn, mire Mac csak kinyújtotta a nyelvét.
-Nem, szinte mindent ő csinált, ügyes kis cukrász.- mondtam, hiszen tényleg ügyeskedett mellettem és nagyon megszerettem.
-Látod, ő szeret engem, nem úgy mint te!- mondta Mac majd megölelt, mire Syn kicsit zavartan nézett rám, aztán odajött hozzánk, elkezdte csikizni a húgát majd kiszaladtak a konyhából.
-Nagyon imád téged, mi?- kérdezte Brian és leült a pulthoz velem szembe.
-Igen azt hiszem! De én is őt, olyan mintha a húgom lenne!. Kérdezhetek valamit?- kérdeztem és rápillantottam Brianre, aki csak bólintott egyet mosolyogva.
-Synnek valami baja van velem? Vagy zavarja hogy itt vagyok, mert akkor elmegyek, nem akarok köztetek balhét.
-Jaaj, nem, csak gyerek. -nevette el magát. -Nem érti, hogy lehet az, hogy mind ismerünk szeretünk, de neki nem mutattunk be, dehát itthon  se volt, ha meg igen te nem voltál itt. Meg aztán Jimmy, nagyon félt téged a történtek óta, és hogy ennyi időt van veled, meg a fiúk is, ő úgy érzi, hogy kiszorul az egészből, mert nem ismer.
-De, én ezt nem értem! Csak Jimmyt ismertem a bandából, a többieket nem, ahogy őt sem, csak ők beszélgetnek is velem.
-Igen, igen, de ne foglalkozz vele, csak hiszti! - mondta majd, betette nekem a tortát a sütőbe, mivel látta hogy már készen vagyok. Majd elindultunk a nappaliban, ahol Suzy ült és filmezett Mac-kel az ölében feküdve. Én gondoltam nem zavarom meg a családi idillt, hát elindultam a szobám felé, de zajt hallottam az emeletről, úgyhogy arra indultam inkább. Már az emeleten voltam, mikor hallottam, hogy valaki gitározik, gondoltam Syn az, ezért megfordultam, hogy inkább lemenjek, de eszembe jutott amit Jimmy mondott neki.
"kérlek miattam legyél vele normális. A legjobb barátom vagy, ahogy Rocky is"
Szóval elindultam a zene irányába, és egy szobában találtam miközben gitározgatott vmi dalt.
-Szia, bejöhetek?- kérdeztem, mire csak bólintott, de rám se nézett. -Beszélhetnénk kicsit, ha már a családoddal élek.
-Hát igen, furcsa helyzet!
-Nézd, nem szeretném, hogy azt hidd elveszem tőled őket, vagy a fiúkat. Én csak... megígérem, ahogy képesek leszek egyedül meglenni, elmegyek és alig fogsz látni, ha akarod nem is fogsz!- mondtam, mire abba hagyta a gitározást, és rám nézett, mutatta hogy üljek le mellé nyugodtan, szóval le is ültem.
-Nem akarom, hogy ne találkozzunk többet! Buta vagy ha azt hiszed, hogy ezt akarom. Csak, mind imádnak, a családom úgy kezel mintha rokon lennél, ami nem baj, de nekem el felejtettek szólni. A barátaim is olyanok veled mintha mindig is ismertek volna.
-Jó de csak mert, sajnálnak! Nézz rám, a vőlegényem egy idegbeteg szemétláda, aki megütött, és ki tudja mit tett volna még! Csak szánakoznak rajtam.
-Nem, ez nem igaz, én is sajnállak, de velem, nem olyan a kapcsolatod.
-Igen, mert te vagy az egyetlen aki nem szánakozik rajtam minden pillanatban, te vagy az aki normálisan reagált, egy idegen került a képbe.
-Lehet, de azért mert sajnálnak a barátjuknak tekintenek. Plusz kiélhetik a hiányzó férfias ösztönöket, hogy valaki a védelmükre szorul!- mondta de már mosolygott.
-Kitalálom, Johnny!- mondtam mire elkezdett nevetni és bólintott hogy igen, rá gondolt. -De figyelj, akár próbálhatnánk megismerni egymást és akkor nem lenne ilyen kínos.
-Igen, végülis lehet, hogy ez lenne a megoldás.
-Akkor legközelebb ha itt leszek, gyere és beszéljünk! -mondtam, majd felálltam és elindultam kifelé.
-Várj!- szólt utánam és mire megfordultam már indult felém. -Segítek azzal a tortával, ha jól láttam csokis lesz! -mondta ezt olyan édes kisfiús vigyorral, hogy elindultunk együtt nevetve lefelé a konyhába. Mikor már a csokimázat igyekeztünk szét kenni a piskótán, Mac is megjelent és közénk furakodott a pultnál, hogy a lehető legközelebb kerüljön a csokihoz és amíg én kentem a csokit, ők ketten csak kanalastul ették és egymáson nevettek, hogy mindketten tiszta csokisak.