-Gyere Lily, indulnunk kell!-támogatott le a lépcsőn Kellie, Katie sürgető hangjára.
-Megyünk már, de rosszul van!- szólt neki vissza Kellie, mire hallottuk a trappolását és pár pillanat múlva előttünk állt a lépcső alján.
-Segítek, gyere!-nyújtotta felém ő is a kezét. Nem fogadtam el.
-Nincs erre szükség.-a szemébe se néztem. Haragudtam, hogy kirángatott a kuckómból, hogy nem engedett este ki hozzá a temetőbe.
-Kérlek!-mondta és előre sétált a kocsihoz. Lassan mi is eljutottunk odáig és beszálltunk. Alig 1 óra múlva már az orvosomnál voltunk. Pár perc várakozási idő után szólt.
-Lily McGrey!-mosolygott, de ahogy beléptem az ajtón, az arca elkomorodott. A lányok oda is követtek.- Drága Lily, szörnyen néz ki! Remélem imádkozik, hogy nincs semmi baja.- mondta és szigorú tekintettel méregetett. -Álljon a mérlegre! Maga fogyott! Ez nem lesz jó, híznia kéne, de fogyott újabb 2 kilót.- csóválta a fejét és ahogy a lányokra néztem aggodalom ült ki az arcukra. -Jöjjön, csináljuk meg az ultrahangot.
-azzal az ágyhoz kísért és engedelmesen le is feküdtem. Szörnyű volt az a hideg érzés a hasamon, aztán meghallottam azt a furcsa hangot. A lányok felsóhajtottak és ahogy rájuk néztem, sírtak.
-Szerencsére semmi baja. Teljesen egészséges baba!-mondta az orvos. -Szerencsére rendesen is fejlődött, nem sokkal kisebb, mint ami elvárható. Igazán küzd az életéért, jelen körülmények között. -mondta az orvos és szigorúan nézett. Megvetően. -Kérem szedje össze magát. Ez a baba élni akar!-mondta és elkezdett zakatolni az agyam.Gyerekem lesz! Jimmytől! Az ő babája növekszik a hasamban. Hogy is mondta "küzd az életéért". Jimmy kisfia! Remélem fiú, utána nevezem el és mindent elmondok neki az apjáról. Ismerni fogja, mintha mindig is mellette lett volna. És ha ugyanolyan lesz mint ő? Ha ránézek és őt fogom látni, nem fogom bírni... Te jó ég!
-Lily, jól vagy?- zavarta meg a gondolataimat Katie. Bólintottam és elmosolyodott.-Akkor?
-Mi akkor?-kérdeztem vissza.
-Szeretnéd tudni a nemét?-ismételte az orvos kérdését Kellie, mire bólintottam.
-Kisfiú?-pillantottam az orvosra, aki pár perccel később mosolyogva nézett vissza rám és bólintott. -James!-suttogtam és most én kezdtem sírni. Az orvos kikapcsolta a gépet Katie meg letörölte a gélt a pocakomról.
-Ne sírj! Mi a baj? Nem örülsz neki?-kérdezgettek a lányok. Sóhajtoztam, hogy bele tudjak kezdeni a mondandómba.
-Persze, hogy örülök.- sóhajtoztam, kapkodtam a levegőt, -Kisfiú!-szökött mosoly az arcomra és tömérdek könny a szemembe.-James!
-Hogy mi?-kérdezett vissza Katie.
-Az apukája után James lesz.-mondtam és majd megszakadt a szivem. Jimmy talán ha tudja, hogy apa lett volna. Ha tudja.... Nem hiába szigeteltem el magam a többiektől.
-Jimmy utolsó kis darabkája ami itt maradt. Jimmy! Lesz egy kis Jimmynk!-kezdte felfogni Katie a hallotakat és nagy örömében megölelt. Furcsa volt, mert sose álltunk közel egymáshoz, míg élt a testvére.Nem jöttünk ki jól.
-Na itt vannak képek, a kisfiáról!-adott át az orvos egy borítékot, és ahogy érte nyúltam megragadta a kezem. -De legyen szives vigyázzon erre a babára.-sujkolta belém. A lányok haza vittek, ahol Jimmy szülei már ebéddel vártak minket. A kocsiban haza felé, elmondták a lányok, hogy nem mondtak senkinek semmit. Csak ők ketten tudnak Jamesről. Az ebéd csendes volt, kivéve amikor nem. Amikor belém akarták tuszkolni a kaját. Miután végeztünk megjelent Matt, Zacky, Johnny és Brian.
-Sziasztok!-köszöntek mindenkinek, majd Katiere néztek ahogy beértünk a nappaliba és mindenki leült.
-Miért kellett átjönnünk?-kérdezte Zacky és mind figyelmesen, csendben vártak.
-Lilynek mondani kell valamit!-ijedten bámultam Katiere, de ő csak mosolygott. Végig néztem minden egyes arcon és ledermedtem. Féltem, hogy mit szólnak a fiúk. Féltem dühösek lesznek. Nem bírtam megszólalni. Kirohantam.
-Lily!-hallottam , hogy utánam szólt Kellie, de nem jött senki. Féltem, aztán a hasamra tettem a kezem. -Jimmy, neked kéne itt lenned. Melletted állva kéne közölnöm. Tudnod kéne, hogy fiad lesz!-mondogattam, aztán megakadt a szemem a borítékon a bejárat melletti kisszekrényen. Érte mentem és megnéztem a képeket.
-Jól vagy?-kérdezte Jimmy anyukája ahogy beléptem a szobába.
-Igen!-mondtam halkan, a fiúk meg már sürgető pillantásokat vetettek rám. Lassan elindultam. Megálltam előttük és mindannyiuk kezébe adtam egy képet. De lesütöttem a szemem, nem bírtam nézni a reakcióikat. Volt még egy képem. Odaadtam a nagyszülőknek, akik összenéztek majd rám és sírva fakadtak. Ölelgették egymást és sírtak. Vissza fordultam a srácokhoz, és nem várt reakció fogadott.Brian már ölelt is,ahogy szembe kerültem velük.
-Szeretlek!-suttogta, miközben szorított. -Köszönöm! -elengedett és megtörölgette az arcát. Lassan emeltem a fejem a többiek arcára.
-Tudod, ez a legnagyobb ajándék és megerősítés, amit valaha kaptunk!-mondta halk dörmögő hangon Matt. -Pedig egyinkünk sem az apja.-elhallgatott, és egy nagy levegő vétel után rám nézett. Láttam a szemében, hogy valamit még mondani akar. Féltem, hogy talán leszíd, vagy megvet. -De az apja emlékére, ő lesz a legnagyobb emlék, ajándék, csoda. Ő az, ő lesz minden amit Jimmy hátrahagyott.-folytotta, de kezdett elhalkulni a hangja. Láttam, hogy kezd a szeme csillogni. -Jimmy sok számot írt, és nagyszerű zenész volt. De itt hagyta nekünk saját magát. -mondta és a pocakomra mutatott. Lassan felállt, megtörölte a szemét és adott egy puszit a fejemre.
-Mesélj kicsim! Kérlek!- fogta meg a vállamat Jimmy apukája, mire a srácok egyből le is ültettek, majd ők is leültek.
-Hát, már karácsonykor tudtam, hogy babát várok. Újévkor akartam elmondani Jimmynek, hogy jól kezdjük az évet.
-Akkor nem is tudta?-kérdezte Zacky dermedt arccal, majd hirtelen lesütötte a szemeit.
-Most vagyok a 17. hetes. Ezek ma készültek. És azt mondta az orvos,.... James lesz!- mondtam mire mind rám néztek, és elmosolyodtak.
-Fiú?-kérdezte Brian. Bólintottam mire ránézett a barátaira és megismételte nekik. -Fiú! FIÚ!-ordította el magát a végén. Nem számítottam rá, hogy így fogadják. Úgy örült mindenki.
-Lily, ha bármi kell, szólj és jövök, jövünk!- mondta Johnny.- Ha dinnyét kérsz tejföllel, mustárral, akármit, csak szólj és hozom.
-Köszönöm!-suttogtam.
-Megígérem, hogy mind segíteni fogunk neked a ... Jamessel.-mondta Matt és megölelt. Majd sorra mindenki megölelgetett. Jimmy halála óta először, örömkönnyek szöktek a házba, és boldogság.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése