Tainted Love 3. rész

Már egy hete infúzión voltam a kórházban a történtek után, mivel nem igen tudtam enni, így az orvos szerint ez volt a legjobb megoldás, illetve hogy mindennap egyszer valami szörnyű pépesített vitamin, tápanyag turmixot kellett leküzdenem, de nem volt vészes mert mindig volt valaki látogatóm. Jimmy nagyon aggódott miattam így mindennap bejött és több órán keresztül ott ült velem, habár beszélnem se volt szabad, és mivel a karom is gipszelve volt csak a telefonomon pötyögtem és azt adtam oda olvasásra. Mivel sok időt töltött velem a kórházban, sokszor vele voltak a srácok is. Így még ha én nem is tudtam beszélni velük, de jó volt hallgatni meg nézni őket, rendesek voltak. Természetesen a barátnőim is amikor tudtak jöttek, és mindennel szórakoztattak.
-Szép jó napot!-lépett be az orvos a reggeli vizitre.-Hű itt mennyien vannak! Úgy látom nagyon szeretik magát a barátai.- mondta mosolyogva, csak hát kár hogy nem tudtam mondani, hogy igazából a társaság felével eddig alig tudtam beszélni. -Na lássuk csak, kezdjük a bokájával!.- majd odalépett az ágy lábához és elkezdte tapogatni a bokám, tekergette, tornáztatta... ekkor megint kinyílt az ajtó.
-Sziasztok fiúk!-lépett be lassan Suzy, ahogy észrevette hogy bent van az orvos, aki egy kedves pillantással jelezte, hogy semmi gond, jöjjön be nyugodtan. De ahogy belépett az ajtó nem csukódott még be, hozta a 8 éves kislányát is, Mac-et, aki nagyon rángatta valaki karját. Syn volt az. Mindhárman bejöttek és miután Syn befogta Mac száját, hogy ne zavarja az orvost, oda slattyogtak a többiekhez.
-Jól van, a lába teljesen rendben, nyugodtan mehet a lépcsőzés, séták... de a futás kicsit hanyagolja még-mondta mosolyogva, közben meg már az arcomat nézte, majd az ágy végébe letett mappájából kivette a legfrissebb röntgen képeimet. -nah, akkor ez is szépen gyógyul, elkezdett már gyógyulni a törés, méghozzá elég gyorsan, ami valószínűleg a szigorúan betartott némaságnak tudható be, így nem is tudtak elmozdulni a csontok. Ez nagyon jó hír magára nézve. Szerintem egy két héten belül teljesen rendbe is fog jönni, de azért még pihentesse, ha lehet, ne akarjon egyből nehezet enni, inkább pépeseket! - mondta mosolyogva, mire láttam hogy Suzy mosolyogva integet Maccel együtt a háttérbe, hogy ez nagyon jó. -És nem sokat, és nem folyamatosan, de próbálkozhat a beszéddel is már. A karját meg majd egy hét múlva a gipszből rögzítő kötésbe helyezzük és onnantól nem lesz semmi gond.- Azzal rám mosolygott, majd a többiekre nézett, és intett hogy ő megy is.
-Raaacheeel!- ugrott hirtelen az ágyam szélére Mac, és borult az ölembe.
-Mac hagyd már!- szólt Syn keményen rá, majd levette az ágyról. Akartam szólni neki, hogy nem zavar, mert imádom a kiscsajt, de féltem beszélni.
-Na gyerünk, szólalj meg ennyi jó hír után!- Biztatott Jimmy és a többiek is mosollyal igyekeztek szóra bírni. De én féltem, hogy fájni fog. -Na mondj végre valamit, eddig csak mi untattunk!
-Fiúk, szerintem hagyjunk neki kis időt- mondta Suzy miközben az ágy széléhez állt és megsimogatta a fejem.- Tudod már mikor mehetsz haza?
-A doki azt mondta reggel mikor bejöttünk, hogy ma már mehet!- mesélte Zacky.
-Ez nagyszerű! -szólt Suzy. -Örülsz?
-Nnneem!- nyögtem ki végül mire mindenki felkapta a fejét, Suzy meg megragadta a kezemet. -Daan!
-Ott van a házadban még?-kérdezte olyan döbbenten Johnny hogy elmosolyodtam.
-Az ő háza!-feleltem és kezdtem bátorodni, hiszen alig fájt ahogy beszéltem.
-Hát oda nem mehetsz vissza, és amúgyis még segíteni kell neked!- gondolkodott hangosan, majd elővette a táskájából a mobilját és elkezdett telefonálni.
-Szia szivem! Lenne egy kérdésem!- mondta a telefonba, majd elkezdett nevetni, valószínűleg a vonal túl oldalán lévő fél mondott valamit. - Na jó, figyelj, az ötlet, hogy  Rache haza jöhet a kórházból, lakhatna nálunk amíg lábadozik. -bökte ki, mire odakaptam a fejem, de Suzy csak mosolyogva bólógatott, Mac meg a háttérben ugrált. -Jó rendben, na akkor Mac majd segít! Jó szia, szeretlek!
-Nem kell, tényleg!- feleltem, ahogy lerakta a telefont.
-Ugyan már! Imádunk, jártas vagy nálunk és Mac lehet az ápolód.
-Igeeen! Majd gitározom neked, és majd filmezünk, meg fagyizunk meg...- folytatta volna tovább is de Syn keze megint a szájára került, hogy elhalgasson végre. Bár engem nem zavart, még mosolyogtam is .
-Akkor ezt megbeszéltük!- nyugtázta Suzy.
-A holmim Dannél van. - ahogy kimondtam, mindannyian kicsit elkomorodtak.
-Hát akkor elmegyünk érte!- mondta Jimmy, egy mosollyal, hogy úgy sem lesz baj.
-Nee!- vágtam közben, nem akartam hogy megint verekedjenek.
-Nincs gond! Majd elmegyek én is!- mondta Zacky, mire a srácok el kezdtek röhögni. -Most miért?
-Na jó, megyek, hogy ne legyen bajotok.- szólalt meg Syn miközben Mac lógott a lábára csimpaszkodva, majd rám nézett és elmosolyodott.
-Jó srácok csak óvatosan, jó? És akkor mindent amit tudtok hozzatok hozzánk, oké?- kérte őket Suzy amit a srácok egy bólintással tudomásul vettek. -Jó én megyek megkérdezem mikor jöhetsz , vagyis mehetünk-  azzal kiment hogy megkeresse az orvosomat. A srácok és készülődtek, hogy induljanak a holmijaimért így marad Mac velem, amíg Suzy visszaért, csupa jó hírrel, miszerint egyből el is hagyhatjuk a kórházat. Szóval segítettek felöltözni és lementünk a kocsihoz majd irány haza... vagyis nem, Brianékhez!