Tainted Love 22.rész

Dühös voltam magamra reggel, ott hagytam őket, mert Briannel nem jövünk ki jól, és még jobban haragudtam magamra, hogy nem beszéltem meg vele, hogy mi van. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elindultam Jacetől egy taxival haza. Mikor hazaértem jöttem rá, hogy nincs meg a kulcsom.. Valószínűleg ott hagytam este, basszus és a telefonom sincs sehol. Király, a legjobb ami megkoronázhatja a tegnapot, de hirtelen kinyílt a bejárati ajtóm.
-Szia!
-Hát te meg? Mi? Hogy kerültél ide?
-Miután tegnap otthagytál, észrevettem a kulcsod és mobilod és utánad vittem. De mivel sehol nem voltál, gondoltam megvárlak itt, hogy odaadhassam.
-Oh, köszönöm!- mondtam miközben lassan beléptem mellette a lakásomba. Reggelivel várt.
-Beszélünk?-kérdezte és a konyha felé mutatott, bólintottam és így leültünk enni. Egy ideig szörnyen kínos csend volt majd egyszerre szólaltunk meg.
-És Miche..
-Jaccel...?-elmosolyodtunk és vártam, hogy kezdje.
-Jace most a pasid?
-Nem, ez csak... alkalmi kapcsolat.
-Hogy mi van? Hagyod hogy kihasználjon?
-Brian, kérlek! Többre nem futja, ez meg elég. És te és Michelle?
-Megvagyunk! De nem szeretem ha ez a kérdés!
-Akkor minek vagy vele?
-Kell valaki!
-Jó, majd megszereted, lesz sok közös emlék, és esemény ami összetart titeket. Sőt már így is van. Lehet már rég együtt lennétek ha én nem rondítok be.
-Na jó elég! Nézd én szeretlek és nem bánom ami volt, csak azt ahogy vége lett
-Jaj ne, én ... Nem tudtam mit tegyek.
-Nem gondoltam komolyan, te is tudod, csak részeg voltam és bogarat ültetett a fülembe..
-Michelle, igen tudom! Már mindegy, így alakult és lehet jobb is így! Boldog lehetsz Michellel, és gyönyörű élet vár rátok!
-Gyere!-felállt és tartotta a kezeit, felálltam és megölelt. -Szeretlek te kis Maki!
-Én is Manó!- szorosan öleltük egymást, éreztem, hogy ő sem akar elengedni, éreztem az illatát, ami már olyan régóta hiányzott, éreztem a szívverését.
-Mindig szeretni foglak, és ha egyszer adsz egy lehetőséget, hogy jóvátegyem az egészet, ott leszek!
-Nem! Michellel maradsz és egy szép, boldog, sok gyerekes életet élsz, értve?-ránéztem és láttam a szemein, hogy szomorú. Neki döntötte a homlokát az enyémnek, és lassan megcsókolt. Álltunk ölelkeztünk és csókolóztunk.
-Most menj!-toltam el magamtól, ahogy rájöttem mi történik.-Menj a többiekhez, este találkozunk!
Szomorúan, vonakodva kisétált az ajtón. Nem tudtam vajon ez jelent most bármit is, mi van ha most újra összejövünk? Működne? Annyira jó volt együtt, és minden jó volt vele. Szerettem és még mindig, de nem tehetem ezt Michellel. Meg van a lehetőségük, hogy boldogok legyenek, nem vehetem el csak úgy!
Keringtek a gondolatok a fejemben, annyira hogy egésznap csak feküdtem és azon gondolkodtam mit tehetnék. Este tértem magamhoz, hogy csörög a telefonom. Syn volt az.