2014. szeptember 27., szombat

Nobody's perfect 2.18

Itt a hétvége, szóval jönnek a frissek! jó olvasást ;)


2 hónappal később

Reggel 5, szólt az ébresztő és már ki is pattantam az ágyamból. Josh már sehol sem volt. Felkaptam egy nagydrágot és egy topot és lerohantam a konyhába.
-Jó reggelt!
-Szia! Jössz velem?-kérdeztem és töltöttem egy pohár tejet.
-Liz, ülj le és egyél!
-Mi?-nevettem el magam.-Nem, megyek futni, aztán edzek.
-Nem, túlzásba viszed! Már formában vagy, kigyúrtad magad, vegyél vissza!
-Mi?Nem!
-Liz, haza kell mennem!-bökte ki aztán és ez sokkolt.
-Nem teheted!
-Mennem kell! Anyám vár, és hát már lassan egy éve nem voltam otthon. Ideje mennem.
-LIZZYY!-Hallottam Brian hangját.-LIZZY?
-Konyha!-mondtam és közben Josht figyeltem ahogy előkapta az asztal alól a táskáját.-Ez most akkor komoly?Itt hagysz?
-Nem! Mennem kell, de barátok vagyunk! És számíthatsz rám!-ölelt meg.
-De jó!-esett be a konyhába Brian űlmos fejjel, levegő után kapkodva.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá,mire zavarodott tekintettel nézett Joshra.
-Sziasztok!-kezet fogtak és Josh elment. Hirtelen nagyon dühös lettem, ordítani tudtam volna annyira.
-Lizzy kérlek beszéljünk!
-Miről?
-Gyere!-indult el a nappaliba és húzott maga után.
-Mi a baj?
-Azontúl, hogy 2 hónapja alig látunk?
-Jó ezt nem akarom hallgatni,-keltem fel a kanapéról, de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Nem erről van szó, de már 2 hónapja próbálok veled beszélni, de nem megy!Mire felkelek elmész és későb jössz és bezárkózol.
-Erre volt szükségem! Érted?
-Ezt értem, csak szeretnék segíteni, akarom, hogy tud velem, velünk is biztonságban vagy!
-Brian,..-nevettem el magam, de mikor megláttam milyen komolyan néz rám, abbahagytam a nevetést. Lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte.Láttam hogy megfeszül az arca, és akkor feltűnt, hogy Brian egész kigyúrta magát.
-Te edzettél?
-Végig a turné alatt.
-Szép!-bólogattam, mosolyogva mire egy pillanatra felkapta a fejét.-Brian mi az? Mondd már!
-Hiányzol! Miután elmentünk a turnéra, szép lassan jöttem rá, hogy mennyire hiányzol!
-És ennek mi köze ahhoz amit mondani akarsz? Hiszen itt vagyok!
-Lizzy, végig minden nap rád gondoltam és...-kezdett gyorsabban verni a szívem, ahogy arra vártam mit mond.-Nagyon rossz volt, hogy itt hagytunk és az sem segített, hogy nem tudtunk beszélni. Ölni tudtam volna azért, hogy halljam a hangod.-még mindig tördelte az ujjait de mikor kicsit abbahagyta láttam emnnyire remeg a keze.Megfogtam a kezeit mire rám nézett és elhallgatott.
-Ezt most fejezd be, a kezeid a legértékesebbek, ha kitöröd az ujjaidat nem igen fogsz gitározni.Szóval amíg elmondod tördeld inkább az enyémeket.-elmosolyodott és megszorította a kezeimet.-Folytasd!-mondtam mire nagy levegőt vett és ahelyett, hogy beszélni kezdett volna magához rántott és megcsókolt.Hosszan csókolt és közben a kezemet szorította.Aztán egyszercsak vége lett és ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy mosolyog.
-Hű!-mondtam és egy nagyot sóhajtottam.
-Rossz volt? Vagy...
-Nem, nem Brian, csak...Egy félévvel ezelőtt még teljesen beléd voltam zúgva, tudod?-mondtam mire láttam rajta, hogy ez most meglepte.-Teljesen megbabonázott az illatod, és az a helyzet, hogy ez elég sokáig tartott nálam, még mikor az únokahúgod itt volt,... azért voltam olyan fura mert...
-Nem tudtam, de most én is úgy érzem, hogy...
-Várj Brian pont ezt akarom mondani, hogy akkor ez annyira de annyira jó lett volna, de aztán míg ti elvoltatok turnézni én ... továbbléptem, vagyis nem, csak túltettem magam a csalódásaimon, hogy te nem szeretsz...
-Lizzy mire akarsz kilyukadni?
-Nekem ez most nem megy!-mondtam ki gyorsan és hirtelen, ahogy egy ragtapaszt szokás letépni, de azt hiszem ez is legalább annyira fájt és nem csak neki.-Sajnálom, de csak előre akarok haladni, nem akarok újra az a Lizzy lenni, erős akarok maradni, tetszik amilyen most vagyok és szeretném, ha megmaradnál mint barátom!-láttam az arcán a csalódást és minden rosszat amit ilyenkor az ember csak gondolni képes, de már nincs visszaút! Kimondtam!

2014. szeptember 20., szombat

Sex on the beach 9. fejezet /1

Na úgy fog kinézni a fic, hogy a turnéból a részek egy napot fognak átölelni, minden rész egy nap lesz, így ennek lesz egy 9/2-es folytatása Ava és Brian kényszerített kis mókájáról ;) Igyekszem még a hétvégén Life is just a gamet is hozni!!!!

Audrey:

-Hmm, azért nem rosszak!-mondtam Avanak aki nagyban a laptopját bújta.
-Egyáltalán nem rosszak, bár én nem szeretem ezt a zenét!
-Nézd meg milyen szenvedély van bennük, Jimmy a doboknál, hihetetlen! És Zacky, Synről nem is beszélve, úgy gitározik mint aki szerelmes abba a gitárba, azok a fejek, az a szenvedély, hihetetlen!-lelkendeztem ahogy néztem őket a koncerten.Ava még mindig nagyban a képernyőt bámulta.
-Szerintem Synnek tetszel!-böktem ki, rweménykedve, hogy erre reagál.
-Hülye vagy! Ő az aki mindenben keresztbe akar nekem tenni! Meg se próbál együtt dolgozni velem.
-Jaj ugyan! Csak mint az oviban, meghúzzák a copfodat, mert tetszel nekik, összefirkálják a játékaidat, mert veled akarnak játszani...
-Audrey kérlek! Amúgysem számítana semmit,...tudod velük dolgozom így is elég rossz, hogy Matt AZ éjszaka, nem kell több kaland!
-Szóval neked is tetszik!
-Nem! És ezt felejtsd is el, engem ezért kirúghatnak!
-Kik? Nekik dolgozol, hidd el nem akarnak kirúgni!
-Audrey fejezd be! Különben is Matt teste, Zacky szeme és Jimmy humora épphogy ellensúlyozza Brian bunkóságát, maximum egybe gyúrva lenne egy olyan pasi akiért eldobnék mindent..Szóval szállj le a témáról! Ők munka társak!-morcoskodott tovább Ava. Belekortyoltam a sörömbe és néztem tovább a fiúkat a színpadon.

Matt: 

-Hallod, elment a hangom teljesen!.suttogtam, amilyen hangosan csak tudtam Jimmynek.
-Királyak voltatok, tessék egy kis jutalom!-Jött Audrey a kezében sörökkel, amit nagy vigyorral fogadtunk mind!
-Héhé, mit csinálsz!-jelent meg Ava dühösen.
-Mi van?! Megérdemlik, amúgy meg én vagyok a kaja meg pia felelős!-nézett Audrey csípőre tett kézzel. Aranyosak voltak, de Ava nem nagyon foglalkozott vele.
-Nem, te! Matt, add azt ide!-kapta ki a kezemből az üveget, tiltakoztam is volna, de nem bírtam szólni, mire a kezembe nyomott egy bögrét!-Idd ezt meg, jót tesz a torkodnak!Bízz bennem!-azzal belekortyolt a sörömbe.
-Na akkor, most egy kis pihi, aztán mielőtt megyünk a szállodába foglalkozzatok kicsit a rajongókkal, oké, egy félóra bőven elég. Holnap lesz indulás előtt egy interjú aztán megyünk tovább!-terelt minket Ava, miközben csak járt a szája, alig bírtuk követni egy ilyen koncert után.Egy kis szusszanás után elindultunk ki, rajongók tömkelege várt ránk ahogy mentünk ki visítozni kezdtek, mindenhol vaku, és lányok...aztán mikor kijött Audrey és Ava kis csönd lett. Feléjük néztem és Audrey szemmel láthatóan élvezte, direkt odament Jimmyhez és Zackyhez átkarolta őket, hogy idegesítse a többieket.
-Hé Ava, gyere ide kicsit!-hívtam magamhoz.
-Intéznem kell a kocsit, mindjárt ide ér!
-Emberek ő a menedzserünk, hát nem csodálatos nő?-kérdeztem a rajongóktól, de csak visítoztak tovább.Átkaroltam és akikkel képet csináltunk odahúztam mindegyik képre.
-Matt, ezt nem kéne!-kezdett tiltakozni.
-Hé gyertek!-hívtam a többieket is egy csoport képre. 5-en körbe fogtuk Audreyt és Avat és képeket csináltunk a rajongókkal.
-Na milyen érzés? Híres leszel te is.-súgtam oda neki.
-Én nem akarok, csak utálni fognak...
-Ugyan miért?-kérdeztem vigyorogva.
-Mert nő vagyok, és minden pasi sztár mellett dolgozó nőt, vagy barátnőt utálnak.-morgott.

2.nap

Ava:

-Ébresztő srácok!-nyitottam be mindegyik szobájába.
-Hagyj már!
-Zacky ébredj!Rendeltem reggelit!-mondtam mire hirtelen Zacky és Matt már megjelent az ajtóban.
-Te hogyhogy már harci díszben vagy?.kérdezte a szemeit dörzsölve Zacky.
-Nem vagyok, smink sincs rajtam!
-Jó reggelt!-jött Jimmy és egy puszit nyomott a fejemre ahogy az asztal felé haladt.Kicsit meglepődtem ezen így lemerevedtem és csak néztem utána, hogy ez mégis mi volt.
-Hol van Audrey?-kérdezte Matt rekedtes hangon.
-Dolgozik, ő a szakécsotok vagy nem, nélküle nincs reggeli.-ahogy ezt kimondtam Audrey benyitott 3 pincérrel akik tolták a zsúr kocsikat.Gyorsan odasiettem és elvettem az egyetlen poharat amiben tudtam mi van.
-Tessék idd meg!-nyomtam Matt kezébe.
-Mi ez?
-Amit este is ittál, segít a hangodnak!-mondtam mire lehúzta egyben.Ahogy belengte az étkezőt a reggeli illata megjelent Johnny és Brian is.
-Na jó, 2 óra múlva interjú és 4 óra múlva indulás, minden gitár, dob, egyéb már bent van a buszban,. Az interjúra elég két ember, szóval rátok bízom akinek elég energiája van az menjen és aki nem Matt.
-Mi miért nem mehetek?
-Kíméld a torkod.
-Én megyek!-intett Zacky. Aztá Jimmy bólogatni kezdett.
-Jó akkor ti ketten!-mondtam-Most hosszú út lesz, a koncert előtt csak 1 órával érünk oda, szóval csak a buszon fogtok tudni gyakorolni.

Brian:

Újra a buszon és indulunk. Matt az egyetlen aki alszik, és akit ezért Ava nem piszkál. Fáradtan huppant le a kanapé másik végébe míg Audrey és Jimmy jókat röhögtek velünk szemben mi csak ültünk.Elkezdtem pengetni a gitáromat, aztán ahogy Avara néztem láttam, hogy Revéket figyeli.
-Zavar?
-Micsoda?
-Hogy jól elvannak.
-Nem, csak nem szeretném, hogy komolyabb legyen, az csak túl bonyolítja.
-Ne aggódj annyit. Felnőttek tudják kezelni.-pengettem tovább.-Ti is tudjátok Mattel.
-Nálunk nincs mit kezelni! Az rég volt és..
-Azért félted annyira?
-Ezt hogy érted?
-Pihenjen, jaj a torka, külön kérsz neki valami varázsitalt...
-Féltékeny vagy?-kérdezte amin kicsit felhúztam magam.-Matt dolga hogy énekeljen, ha begyullad a torka, vagy  a hangszálai vége a turnénak, csak segíteni akarok.
-Nem vagyok féltékeny.
-Oké! De amúgy ha Zacky vagy a te kezeddel lenne valami akkor is ezt csinálnám.
-Ohh ez kedves!-mondtam talán kicsit gúnyosan mert Ava felhúzta magát.
-Most mi bajod?!Az a dolgom, hogy felügyeljelek titeket, hogy minden rendben menjen, a többiek partnerek ebben, te miért nem?
-Hé nyugi!-szólt Audrey és csúnya dühös szemekkel nézett rám.-Ava higgadj le, nincs semmi gáz.
-Én nem mondtam semmi rosszat, csak hogy kedves, hogy törődik velünk.
-Hallgass Haner!-szólt rám erélyesen Audrey mire Jimmy és én is csak néztünk.-Nem fog ez hosszú távon működni ha nem bírtok meglenni együtt, szóval van egy ötletem. Ha odaértünk azt az üres egy órát ti ketten együtt töltitek, hogy ezt megoldjátok!
-NEM,nem, Nem!-ellenkeztünk mindketten.
-Kuss!-szólt megfeszült arccal.-Ava az alkunk szerint te végig azt teszed amit mondok! Neked meg nincs választásod!Próbálni úgy se tudnátok, nem lesz gond, most itt gyakorolsz. Nem érdekel mit fogtok csinálni egy óráig de oldjátok ezt meg, világos?
-Igen!-egyezett bele Ava, így kénytelen voltam én is rábólintani.-
-Köszönöm!-méregetett minket Audrey majd visszafordult Jimmyhez.

2014. szeptember 19., péntek

Sex on the beach 8. fejezet

Sziasztok, a suli kicsit leszívott, de próbálok majd mindig hétvégente részt hozni, mikor van kicsivel több időt! De remélem van még aki elolvassa ezt is! :)

Zacky:

-Baszki nagyon fáradt vagyok!-sopánkodott Matt a taxiban.-Utálom a hajnali indulást!
-Ne hisztizz már!Rosszabb vagy mint egy lány!-csitította Jimmy.Képzelem, hogy Syn és Johnny meg nagyban alszanak a kocsiban.
-Ez lesz a legjobb turnénk! Királyok leszünk, és igazi kicseszett rocksztárok!-kezdett el dobolni Jimmy a lábán, az üvegen, az ülésen körbe fordulva.
-Nyugi, nyugi, ne kiabálj már!-nyöszörögtem és próbáltam visszaaludni fejemet az ablaknak támasztva.Nem is értem Ava miért ilyen messze szervezte az indulást, és a találkozót. Kész mázli hogy a csomagokat meg a hangszereket már kivitték.Még egy jó félóra kocsi út következett mire odaértünk. Audrey egy vörös nővel ült néhány erősítőn és kávézgatott.
-Hmm, Ava beszervezett nekünk még egy csajt?-kérdezte Matt vigyorogva, ahogy kiszálltunk a kocsiból.Abban a pillanatban megérkeztek Brianék is.
-Király, bírom a  vörösöket!-vigyorgott Syn is nagyban.
-Menjünk!-szóltam így elkezdtünk a két lány felé sétálni.-Sziasztok!-köszöntem oda hangosan, mire a vöröske megfordult.
-ÓÓÓÓ baszki!-nyeltem egyet.
-Azta..-kezdett köhögni Syn.
-Mi az fiúk?-kérdezte mosolyogva Ava, Audrey meg csak felugrott mögötte!
-Na mit mondtam?!-kérdezte hatalmas vigyorral a képén.

Ava:

Hihetetlen, de Audreynak igaza volt, sokkal jobban figyelnek rám és ez kifejezetten jó dolog, vagyis nekem jó érzés...
-Na jó srácok, este koncert, szóval addig pihenjetek, aludjatok! Nincs pia! Koncert előtt lesz még 2-3 órátok próbára, meg amit akartok.
-Jó éjt srácok, lövik a pizsit!-nevetgélt Audrey egy sörrel a kezében.
-Ő miért ihat?-kérdezte Brian.
-Nem vagy gyerek, ne hisztizz! Ő nem lép fel. Neked inkább alvás, elég nyúzott vagy, így nem fogsz tetszeni a csajoknak.
-Én mindenhogy tetszem!
-Hidd el, hogy így nem!-mondtam mire Audrey bőszen bólogatott.
Sokáig nem kellett őket győzködni még félórája sem utaztunk és már mind horkoltak, míg mi iszogattuk a sört és terveztük az estét.

Syn:

-Megjöttünk, menjetek be srácok a hotelbe én intézem a csomagokat!-mondta Ava mi meg a jó kisovisok szépsorban leszálltunk és mentünk is.
-Na mit mondtam, dögös mi?-lépett mellém Audrey.
-Mi van?
-Ava! Ne tagadd, láttam a fejeden mikor reggel megláttad.
-Azért mert kívűl "dögös" lett, belül még mindig gáz.-mondtam, de tény, hogy egyre jobban tetszik Ava.Határozott és ez szexi.
-Na mit állunk, hol vannak a kulcsok?
-Nem akarnak minket beengedni!-mondta Zacky nyűgös képpel.
-Mi?
-Túl előkelő ez a hely hozzánk.-fintorgott Jimmy, a recepciós csak méregetett minket.
-Mi van gyökér?! Szeretnél a helyemben lenni, mi? -kérdeztem és elindultam ki. Már lógott a számban egy szál cigi épp megakartam gyújtani mikor Ava ahogy velem szembe jött kikapta a kezemből.
-Majd később, most kipakolunk!-mondta és ment a recepció felé.
-Azt nem, nem fogadnak minket!-mondtam mire megált és felém fordult.-Jól hallottad, ránk néztek és azt mondták nem. Audreyra nézett aki csak kacsintott.Beletúrt Ava hajába, kirúzsozta a száját, kicsit lejjebb húzta a saját felsőjét és kiengedte a haját.Nem bírtam, alig tudtam nyelni. Aztán Audrey megragadta és határozottan a recepció felé indultak. Mentem én is, kíváncsi lettem, hogy sikerül így megoldani.
-Jó napot, úgy hallottam problémája van a csapatommal!
-Nézze hölgyem..-kezdett bele a srác,de Ava csak folytatta.
-Egy hónapja le lett beszélve az igazgatóval, tudja kik ők. Fellépésük lesz este, telt házas koncert, szóval ugye most ide adja  a kulcsokat mielőtt ide hívnám a főnökét, hogy kirúgja magát azért mert ilyen fontos ügyfeleket sérteget.-mosolygott kedvesen.A srác lefagyott. Csak nézett rá nagy szemekkel de nem szólalt meg.
-Ha most ide adod, talán még meg is iszik veled valamit este.-tette hozzá Audrey.-És én is!-kacsintott a srácra aki szegény már teljesen kivörösödött, de elkezdett a kulcsokét matatni és már oda is adta.
.Kész vagyunk!-mosolygott Audrey.
-És te erre büszke vagy? lekenyereztél egy töketlent a testetekkel? Ennek már van valami neve azt hiszem...-mondtam, de még mindig mosolygott.
-Én szóltam, hogy bánni fogod, de ez a te hibád...Most viszont mehetsz a szobádba! Szívesen!-vágta hozzám a  kulcsot.


2014. szeptember 14., vasárnap

Nobody's perfect 2.17

-Nyugi most már mindjárt otthon vagyunk!
-Csak induljunk már el!-döntöttem a fejemet Josh vállára.-Köszi, hogy eljöttél értem!
-Nem kell köszönnöd! A többiek is jöttek volna..
-Nem akartam! Csak, hogy te itt legyél! Sajnálom, hogy nem hittem neked Dannel kapcsolatban..
-Ezt el se kezd!Annak  már vége.
-Nem nincs vége! Látod ezt?-mutattam a hegre a koponyámon.-Dan örökre itt marad velem!
-Nem vége van! Felejtsd el, itt vagyunk 5-en neked, hogy vigyázzunk rád!
-De Josh mióta kell rám vigyázni? Elpuhultam, nem edzettem és ez lett! Régen gond nélkül elintéztem volna Dant...
-Eltörte a csuklódat!
-Akkor nem tehette volna meg!
-Liz nem ostorozd magad emiatt!
-De igen Josh! Mikor te elvertél azt jobban élveztem, most majdnem meghaltam és a fiúk is!
-Jó mikor mi verekedtünk az a végén mindig valami másba torkollott!-mondta miközben megnyalta a szája szélét.
-Az egy dolog!-mosolyodtam el, de már nem tudtuk folytatni a beszélgetésünket, mert bejött az ápolóm a papírokkal.Átvettük őket és már igyekeztünk is le a kocsihoz.Féltem a hazatéréstől, hogy milyen lesz, hogy már itthon vannak újra a srácok.Ahogy Josh felállt a parkolóhoz kijöttek mind a házból. És ahogy néztem őket ideges lettem, nem is tudom miért hiszen ismerem őket, a barátaim.Kiszálltunk és elindultam feléjük.
-Sziasztok!
-Szia Lizzy!-ölelt meg Brian, szorosan tartott a teljesen körém font karjaival. Nagyon jó érzés volt, de egészen meglepett nem éreztem semmi többet.-Jó hogy itthon vagy!
-Köszi!-mondtam és elengedtem, mind megöleltek aztán mehettünk be a házba.
Isteni illatok csaptak meg így egyből a konyha felé indultam. Meg volt terítve, jó sok kaja, anyukám, Jackson a fiúk szülei ott ültek körben az asztalnál.
-Isten hozott kicsim!-ölelt meg Suzy, Brian nevelő anyja.
-Köszönöm!
-Éhes vagy?-kérdezte Anyu!
-Éhen halok!-ültem le én is az asztalhoz, majd jöttek a fiúk és Josh is és mind ebédeltünk együtt.Jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy minden nagyobb csörömpölésnél, csapódásnál megrezzentem. Ebéd után a szülők elkezdtek elszállíngózni így elindultam a szobámba. Ahogy benyitottam az ágyam tele volt ajándékokkal, leültem közéjük és csak bámultam ki a fejemből.
-Hé, jól vagy?
-Nem tudom Matt! Ez nem én vagyok! Megtudtam védeni magam, nem féltem, de mikor Dan fegyverrel állt a kezében és mikor felétek szegezte én megijedtem.
-De ez természetes!
-Nem! Apám csalódott volna bennem! Régen nem jelentett volna gondot!
-Jó, változtál, de ez nem baj!Majd ha helyre jössz, edzel és újra képes leszel fél perc alatt leverni mindannyiunkat. Azért még nem kell újra azzá a lánnyá lenned aki akkor voltál.-könnybe lábadtak a szemeim.
-Szeretlek Matt, köszönöm!-dőltem neki mire átkarolt.
-Nézd, ezeket neked hoztuk, minden városból egyet ahol jártunk!
-Köszi!-bejött Zacky is és Jimmy is.
-Hogy vagy?
-Mihez képest?
-Hiányoztál nagyon Lizzy! Szeretnél beszélni arról a napról?-kérdezte minden köntörfalazás nélkül Zacky.
-Miről szeretnél beszélni?-kérdeztem vissza.
-Én nem, csak ha te... tudod nagyon rossz volt, mikor megláttam az arcod, a feldagadt szemed, a szád,a vért, mindenen görcsbe rándult anniyra dühös lettem és annyira féltettelek.
-Többet nem fordul elő ígérem!-mondtam és egy nagyot nyeltem hogy visszafogjam a sírást.-Josh itt van még ugye? Nem akarom, hogy elmenjen!
-Itt van, azt mondta addig marad míg rendbe nem jössz!-mondta Jimmy és ez megnyugtatott.
-Jó mondjátok meg neki, hogy most alszom, de holnap edzünk, lövünk vagy valami. És nem, nem érdekel, hogy most jöttem ki, oké?! Erre van szükségem és kész!-mondtam de a fiúk nem akartak lebeszélni meg semmi, csak néztek rám beletörődve. Adtak egy egy puszit majd kimentek.Újra egyedül maradtam de most nem féltem, inkább csak vártam a holnapot, hogy újra kezdhessek mindent és soha többet ne alázzon így meg senki!

2014. szeptember 6., szombat

Nobody's perfect 2.16.

Minden sötét! Érzem, hogy fekszem egy ágyon, érzek illatokat, csak éppen megmozdulni nem tudok, és a szememet se tudom kinyitni, akárhogyis próbálkozom nem megy. Valaki jön.
-Josh, jézusom!Nem tudom, elégszer megköszönni, ha te nem lennél elvesztettem volna!-hallottam egy síró női hangot, gondolom anyu az.
-Kim, nyugalom! A lényeg, hogy már jó helyen van.-gondolom Josh. Kiakarom nyitni a szemem, látni akarom kik vannak itt. Tudni akarom mit művelt velem Dan.
-Hol vannak a többiek?
-A rendőrök még kihallgatják őket majd jönnek vissza.-Rendőrők? Jézusom, leakarnak csukni? Megöltem Dant, de önvédelem volt. Úristen!!Többet nem tudtam meg, mert kisétáltak a szobámból és jött a nyomasztó,már már búgó csönd.

-Nyugi haver, már jól van!
-Szerinted jól van? Te sem gondolod komolyan! Hiszen nincs is magánál!
-Hé, hé nyugi! Lizzy szívós!
-Nem lett volna szabad elmennünk. Nem kellett volna itt hagynunk! Itt kellett volna maradnunk! Maradnom!
-Nyugodj már meg! Ez nem segít, hogy most magadat okolod! Ez egy lehetőség volt számunkra ezt ő is tudja...és meg is érti.-hmmm, gondolom nekem kéne megérteni, de hahóóóóóóóóóóóóóóóó, nem értem meg! Ezért találkoztam Dannel és lett ez az egész vége, vagy csak nekem tűnt fel?!De értékelem, hogy egyikőtök rájött erre, csak a baj az hogy nem tudom melyikőtök.
-Na jó megyünk hozunk valami kaját, mindjárt jövünk!-és azzal legalább ketten elmentek.
Éreztem hogy megfogják a kezem. Jó érzés volt, jó meleg, csak viszonozni még mindig nem ment...
-Annyira sajnálom! Réges régen meg kellett volna mondanom. Annyira féltelek, olyan fontos vagy nekem! Sosem kellett volna itt hagynom, el kellett volna mondanom, mennyire szeretlek!-MI VAN?!-Szeretlek, és nem mint barátomat! Te vagy a legfontosabb és majd belepusztulok, hogy úgy tegyek csak barátok vagyunk!-MI VAN?! JÉZUSOM, JÉZUSOM! Fel akarok ébredni, most rögtön! FEL KELL ÉBREDNEM!Éreztem, hogy valaki megpuszilj a homlokom és az arcát, az enyémhez nyomja. De ki?Ebbe beleőrülök. Mondj még valamit! Kérlek! Hiába könyörögtem újabb sötét és csendes időszak jött.

-Még mindig bent vagy? -Kicsoda? Ki van itt velem?-Haza kéne menned, vigyázok rá, amíg nem leszel itt.
-Nem, itt akarok maradni.
-Figyelj, el akarod neki mondani, hogy szereted? Várd meg, hogy, jobban legyen!
-Nem mondom meg neki!Akkor már nem lehetnénk barátok többé!-Mi? Miért nem? Mondd meg, csak a neved!
-Na jó akkor meg húzz haza innen!Gyerünk!-hallottam a pakolászást az ajtócsukódást és hiába próbáltam felkelni, nem ment.
-Szia, Lizzy! Én vagyok! Matt!Tudom valószínűleg nem hallasz, de itt vagyok veled! Számíthatsz rám és tudom, hogy elég erős vagy hozzá, hogy felébredj, szóval igazán sokat jelentene, ha mire a többiek visszajönnének fel kelnél.-Istenem, végre valaki aki tényleg hozzám beszél! Matt hiányzol, komolyan!-Lizzy, sajnálom, hogy nem beszéltünk, az igazság az, amit tudom úgy se értenél meg, ellopták a telefonjainkat,-tudjátok a számom hülyék...-morogtam magamban.-de már itt vagyunk és be kell pótolnunk sok mindent, szóval legyél itt te is!
Tudom Matt, el kel hinned nekem, hogy nagyon nagyon-Szeretnék-felébredni végre!
-Úristen, hé valaki jöjjön, azt hiszem ébredezik!-Tényleg? Ébren vagyok?
-Mi történt?
-Azt mondta "Szeretnék", beszéltem hozzá és egyszer csak megszólalt.
-Ez jót jelent, de azt kell mondjam még nem ébredt fel. De ez egy jó jel, ez azt jelenti, hogy már még ha rövid időre is kerül olyan éber állapotba, hogy érzékeli mi történik körülötte és reagálni is tud. Innen már csak kevés kell ahhoz, hogy felébredjen, de meg kell érteniük, lehet hogy akár ma este már ébren lesz, de lehet csak pár nap múlva.-Jól van akkor valamit már tényleg jól csinálok, csak így tovább.

-Visszajöttem, mehetsz!
-Nem szeretnék, azt mondta ma a doki, hogy elképzelhető, hogy most felébred, ma beszéltem hozzá és egyszercsak azt mondta "Szeretnék", érted, arra amit én mondtam neki.
-Hé hé hé, lassíts.
-Megszólalt érted?!-hallottam Matt hangjában a boldogságot és ez jól esett, most mér tényleg fel akarok kelni.
-Fel kell hívnunk mindenkit!
-Nyugi Matt majd én elintézem! Te maradj itt vele!-Jó mindenki ide jön és ha nem sikerül? -Matt ne,- tedd ezt velem...
-Lizzy? Mit ne? Mit ne tegyek?
-Basszus, tényleg ébredezik! Lizzy itt vagyok, én vagyok Josh!
-Josh,...
-Szia, szia, itt vagyok! Ne haragudj, hogy már 2 napja nem jöttem, csak...
-Hallgass már! Hagyd hagy beszéljen!-Jézusom, hogy csinálom ezt? Fel akarok kelni, FEL AKAROK KELNI! Ki kell nyitnom a szemem! Erőlködtem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon próbálkozok és egyszer csak valami éles fényt láttam. Minden homályos, és borzasztóan világos.
-Fáj,..-hallottam már én is a saját hangomat és próbáltam tovább nyitva tartani a szemem.
-Mi? Lizzy?
-A fejem, a szemem,... fáj!
-El sem hiszem! Tudtam!-jelent meg Matt feje egyszer csak a plafonon. Jó volt újra látni.
-Szia Matt!-mondtam és hirtelen egy orvos jelent meg. Megvizsgélgatott.
-Értesítem az édesanyját!-ment ki a szobából.
-Meddig... meddig aludtam?
-Másfél hétig! Emlékszel bármire is?
-Néha hallottalak titeket.
-És Dan?-kérdezte Josh.
-Emlékszem! Meghalt ugye?
-Igen!
-Josh megmentettél! Köszönöm!
-Érted bármikor!
-Fáradt vagyok!-mondtam de megpróbáltam fel ülni.-Nagyon fáj a fejem, nincs valami gyógyszer?
-Kicsim! Liz! Istenem, végre!-szaladt hozzám Anyu hirtelen és megölelt.
-Szia!
-Hogy vagy?
-Fáradtan, és szomjasan! És nagyon fáj a fejem!
-Igen, azt elhiszem! Műteni kellett kicsim, már majdnem begyógyult, de még pár nap!
-Műteni? Akkor leborotválták a...
-Ne aggódj, nem látszik...-mondta egyből Matt és Anyu, gondolom észre vették, hogy pánikolok.
-A lényeg, hogy végre jól vagy! Pár nap és haza mehetsz!-mosolygott rám anyu és tényleg örültem. Izgulok, valahogy ki kell derítenem ki az aki nem mer nekem szerelmet vallani...

2014. szeptember 4., csütörtök

Sex on the beach 7. fejezet

Ava:

-Basszus egyre jobban izgulok a turné miatt.-kezdtem nyavalygásba mire Audrey csak fáradtan felsóhajtott.
-Fejezd be! Nem lesz gond! A srácok különben is egész normálisak lettek.
-Igen mert most nem vedelnek és mert tudom mindegyikről hol lakik.
-Akkor meg ne parázz ott velük leszel egy buszon és a szállodákban is.
-Igen, de... a sok rajongó,... a kurvák...-fogtam a kezem.
-Na jó most azért félsz hogy bajt csinálnak vagy azért  mert kurvázni fognak?
-Nem érdekel ha kurváznak de nekem kell utánuk takarítani.
-Ne hazudj. Zavar hogy csajozni fognak? Erről van szó igaz?!-hiába akartam letagadni igaza volt.
-Én csak...
-Matt miatt?
-Neeeem!-ellenkeztem hevesen.-Csak én vagyok velük az egyedüli nő és..
-És? Azt akarod hogy mind utánad epedjen? Vagy hogy másra ne is nézzenek mert te ott vagy?-kérdezte nevetve de én nem nevettem, jól esett volna az önbizalmamnak ha ez tényleg így lenne...
-Na jó szedd a cuccod!
-Mi minek?
-Elmegyünk kicsit helyretesszük az egódat, fodrász, körmös, stb...-rángatott fel a kanapéról és el indultunk.
-Tudod nekem lehet jobban segítene ha velünk jönnél a turnéra.-vetettem fel hirtelen az ötletet a kocsiban.
-Mi? Nem tehetem te is tudod. A munkám nem éppen olyan mint a tied,... én főzhetek egy buszról.. én...
-Felvehetnélek a fiúk szakácsának, vagy akár az enyémnek... jó buli lenne együtt, nem?!
-Ava, azért mert félsz egyedül nem jó buli.
-Kérlek, kérlek kérlek-kezdtem könyörögni, de nem nagyon hatott. Röpke 10 perc kellett, hogy már ingerülten közbe vágjon.
-Üzletet ajánlok! Ha most mindent úgy csinálunk, ahogy azt én akarom, olyan ruhákat veszünk és pakolunk be neked ahogy én akarom, és a turné alatt ha valamire azt mondom hogy muszáj megtenned, te megteszed, akkor elmegyek. DE! Csak akkor!-még át se gondoltam de rávágtam hogy rendben. Csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy mibe is mentem bele, mikor már a hajamat festették és vágták....
Ahogy a tükörbe néztem teljesen más nőt láttam, a hajam szép vörösesbarna árnyalatban ragyog, az arcom is teljesen más...percekig csak bámultam a tükörbe, nem hittem hogy az én vagyok.


Audrey:

-Komolyan mondom tökéletes lett!-vigyorogtam Avara aki még mindig saját magát bámulta a tükörben.-Elfognak tőled ájulni a srácok!
-Mi?! Én nem, ...-kezdett bele -Tényleg?
-Aha!-bólogattam boldogan.Tudtam, hogy Avanak ez a baja, fél hogy a sok csaj mellett senkinek fogja érezni magát, mert túl félénk.
-Na jó, akkor viszont intézzük el, hogy az indulásra szabad legyél.
-Jól van, mikor is mentek? Vagyis megyünk?
-Pénteken!
-Várj most péntek?Holnap után péntek? Ez komoly?! Hogy tehetted ezt velem!-pattantan fel idegesen.-Ezt nem tudom elintézni ilyen rövid idő alatt.
-Majd én elintézem, add a főnököd számát.-a kezébe nyomtam és idegesen kiviharzottam a szalon elé. Előkotortam egy szál cigit és rágyújtottam.Olyan ideges lettem, hogy a kezeim is remegni kezdtek.
-Nocsak, ki ez a bombanőőő!-hallottam egy ismerős hangot így megfordultam.
-Szia Jimmy neked is!-intettem mosolyogva és már el is indultak felém Zackyvel és Briannel.
-Nahát, jó téged a saját lábaidon is járni látni.-mosolyogtam Zackyre de láttam még a fején hogy kicsit kómás.
-Mit csinálsz itt?
-Avat tuningoltattam fel.-kacsintottam rájuk mire elvigyorodtak.-Rá se fogtok ismerni.
-És miért vagy ideges?-kérdezte Brian, mire hunyorogva ki fújtam a füstöt.
-Most tudtam meg, hogy veletek megyek a turnéra.-
-Mi? Király!-lelkendezett Jimmy, ami jól esett, de Brian csak kikerekedett értetlen képpel nézett rám.
-Minek? Mármint mi leszel?
-Ava támasza, és a szakácsotok!
-Te szakács vagy?-ébredt fel álmából Zacky és már át is karolt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mire mind csak nevetni kezdtek.-Na mindegyis, jó? Majd pénteken találkozunk, most tűnés még leleplezitek a meglepimet.
-Várj, Ava lesz a meglepetés?-kérdezte furcsa grimasszal Brian.
-Hidd el Brian, hogy még térden állva fogsz nekem könyörögni, hogy segítsek jóvá tenni hogy bunkó voltál.
-Azt kétlem!-vágta rá egyből.
-Hidd el nekem! Ava gyönyörű és ha meglátod, te is így fogod gondolni, milyen kár, hogy magadra haragítottad mi?-mosolyogtam rá és mielőtt reagálhatott volna eldobtam a csikket és visszamentem a szalonba, ott hagyva a srácokat.