-Liz?
-Gyereeee!
-Jesszus, itt nagyobb a káosz mint nálam.-jött be vigyorogva Brian.-Na akkor átjössz holnap?
-Szívesen megyek, de tényleg csak akkor, ha nem zavarok.
-Király, nem zavarsz, te is tudod!-mondta és nyomott egy puszit a fejemre aztán ki is ment.
-Liz?
-Gyereee!-mondtam ismét és megjelent Zacky.
-Arra gondoltam, hogy esetleg...
-Igen? -Kérdeztem mire megjelent egy hatalmas vigyor az arcán.
-Segítesz bepakolni? Valahogy nem férnek be a cuccaim a bőröndömbe.
-Nem segítek bepakolni!
-Léci már!
-Nem! Kérd meg valamelyik libát akit felszedtél.
-Ne máááár, Liz kérlek! Nem megy!
-És idejövet kicsomagolt be neked?
-A nővérem!-vágta rá egyből, hogy már én éreztem rosszul magam, hogy mertem feltételezni hoyg képes magának bepakolni.
-Jól van segítek, de sokba fog ez még kerülni!-mondtam és elindultam Zackyvel a szobájába, de nagy meglepetésemre, minden rendben volt és be is pakolt már.
-Na jó, ez most mi?
-Beszéltem Mattel.-csukta be mögöttünk az ajtót.-Elmondta, hogy mi volt.
-Hogy mi? Miről beszélsz?
-A bál utáni éjszakáról.-mondta és leült az ágyra.-Eléggé kiakadt.
-De nem tudom miért, én mondtam neki, hogy barátok vagyunk.
-De azt hitte lehet több...
-De mondtam hogy nem.
-Jó én elhiszem, Liz komolyan, beszéltem vele és most minden okés vele, csak azt szerettem volna, hogy tudd, hogy nekem elmondta és mi a helyzet.
-Josh miatt akadt ki?
-Részben! De most már rendben lesz.-mondta én meg megöleltem.
-Köszönöm Zacky. És azt is hogy nem egyből lekurváztál és hagytad hogy....
-Nem gondoltam rólad hogy kurva lennél. A szex az szex.-kacsintott és viszonozta az ölelésemet.-És ne izgulj a többieknek nem mondom el.
-Nagyon köszönöm! Szeretlek!-mondtam aztán elindultam a saját szobám felé. Már lassan ebédidő lett mire befejeztem a pakolást és már jöttek is anyuék.
-Na srácok, nyomás mindenki lefelé, ebédelünk aztán indulunk a reptérre!-hadarta anyu és tartotta az ajtót míg kisétáltunk a nagy táskákkal. Ebéd közben Mattel szemben ültem és valahogy mióta Zackyvel beszéltem nyomorultabbul érzem magam. De legalább ez segített eldönteni, hogy mindenképpen beszélnem kell Mattel, ha azt akarom, hogy minden rendben legyen köztünk. Ebéd után egy 2 órás kocsi úttal kijutottunk a reptérre.Miután már csak a becsekkolásra vártunk elkaptam Mattet.
-Beszélhetünk kicsit?-kérdeztem, de épphogy csak rám nézett.-Kérlek!-felállt és elkezdett sétálni, hát gyorsan mentem utána.- Én nem akartalak megbántani Matt, nagyon fontos vagy nekem.
-Te is nekem Liz, csak félreértettem az egészet.
-Nem kellett volna nekem felhozni, az én hibám.Nem kellett volna lefeküdnünk.
-Mi? Nem, én nem bánom! Csak azt hittem, hogy ez folytatódhat, anélkül, hogy változtatna a barátságunkon.
-Am, vagyis azt akartad, hogy ne járjunk, legyünk barátok, de csak egymással...-próbáltam rájönni mit várt, de félbeszakított egy bólintással így már nem is folytattam.
-Nem szeretném, ha te bánnád, ha úgy vesszük így letisztázva a helyzetet ez jót is tehet a barátságunknak.
-Akkor nem utálsz, hogy képbe került Josh?Barátok vagyunk?-kérdezte félve de felnevetett aztán magához ölelt.
-Szeretlek Liz és igen barátok vagyunk! Ki más ismerne már jobban mint én?-vigyorodott el, és még pár percig szorongatott.
-Na ezt mááááár szereteeeeeem!-ölelt át mindkettőnket Zacky. Még egy másfél órát várakoztunk a repülő indulásáig de így már sokkal jobban telt el. A repülőn viszont mind elaludtunk, már csak mikor a leszálláshz készültünk keltünk fel. Mire leszálltunk már a fiúk családjai is ott voltak, így végre, vagy talán nem, eléggé görcsbe rándult a gyomrom, hogy mindenki anyukáját és apukáját megismertem.
-Lizzie akkor átjössz holnap vacsorára ugye?-kérdezte Suzy, mire mosolyogva bólintottam.-Remek, várni fogunk, és jó éhesen gyere!-ölelt meg és már mentek is, akárcsak a többiek. Haza érve már csak a szobámat akartam, ledobtam a bőröndömet és bedőltem az ágyba.
-Liz?
-Gyere öcsi!
-Hiányoztál Liz!-mászott fel az ágyamra Jackson és hozzám bújt.
-Te is! De mostmár megint együtt fogunk lógni, ugye?-kérdeztem mire egyből bólintott.
Reggelre anyu és apu teljesen feldíszítették a lakást és még egy karácsonyfát is szereztek. Furcsa volt az egész, szerintem még sosem volt ilyen közös karácsonyunk, apuval. Együtt megreggeliztünk, aztán közösen főztük meg az ebédet. Jackson szinte mindent befalt annyira akarta már az ajándékokat bontani.De mire odaértünk már szinte mind csak ültünk és Jackson édes mosolyán, és pörgésén csodálkoztunk. Minden ajándéknak ugyanannyira örült és nagy hévvel tépte le a papírokat. Sose láttam még ennyire boldognak és ahogy néztem a szüleimet még őket se láttam ennyire nyugodtnak. Aztán rém került a sor, egy picike doboz volt a fa alatt az én nevemmel. Kinyitottam és kulcsok voltak benne.
-Ez ez mi?-néztem anyuékra. Kivettem az egyik kulcscsomót és apu már bele is kezdett.
-Ez egy saját ház, innen nem messze, persze, nem azért hogy elköltözz, vagy kidobnánk. De már elég nagy lány vagy és ha úgy érzed sok lett belőlünk akkor, ez ott van.
-Nahát!-csodálkoztam el, erre nem számítottam, hogy egy házat kapok.
-Berendeztük, és ahogy itt is, ott is meg van minden fegyver, hogy biztonságban érezd magad.-mosolyodott el anyu is.
-Köszönöm, de azért remélem, nem akartok kidobni.-néztem kicsit megijedve, de mindketten egyből megrázták a fejüket.
-Szeretünk édesem!-mondták egyszerre én meg kicsit fellélegeztem
-Akkor jó!-mondtam és éreztem ahogy bekönnyeztek a szemeim, de ahogy rájuk néztem valahogy inkább mosoly jött és nem a könnyek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése