-Nem akarom, hogy elmenj! Maradj még egy kicsit!-húztam magamhoz Heidit.
-Nem, muszáj haza mennem pihenni, de otthon várlak.
-Nálam vagy nálad?
-Otthon, aztán majd meglátjuk!-csókolt meg aztán ellökött, hogy tovább tudjon pakolni.
-Nem fogom kibírni nélküled még ezt a hónapot!
-Hát akkor válok!-csókolt meg megint, és nagyon jól esett, bár jobban bele gondolva, rá is vett, hogy egy lányt se nézzek meg. -Különben is örülj neki, végre csak ti srácok lesztek!
-Én csak veled akarok lenni!-húztam magamhoz, de hiába, ki is bújt az ölelésemből és behúzta a bőröndjét.
-Gyere kísérj ki!-fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Skye és Aleck már kint vártak a cuccaikkal.
-Hívjatok ha már haza értetek!-mondtuk egyszerre Mattel, mire mindketten csak elmosolyodtak és már ki is léptek az ajtón. Elindultunk mind a tv elé, levetődtünk és bámultunk előre.
-Végre nyugalom, rendetlenség és csak pasik!-nyúlt el Jimmy és máris elbüfögte magát...
Skye:
-Úristen, el sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk!-morogtam ahogy végre kikászálódtunk a taxiból, ami haza hozott a reptérről. Csak egy 5 órát szenvedtünk végig az utazással, de végre otthon.
-Vigyük be a cuccokat!-kapott fel két táskát Heidi és indult befelé.
-Te nézd csak, szomszédunk van. Azt a kocsit figyeld!-mutattam a szomszéd feljárón álló hatalmas autóra miközben felkaptam a bőröndömet.-Walkernek is ilyen drága kocsija volt.
-Nah már megint, Walker, nagyon bejött neked ez a pasi.
-Neem!-ellenkeztem, de valójában tényleg tetszett.De mindegy már, a vacsorát is lemondtam, a legkevésbé sem hiányzik, hogy most belebonyolódjak bármibe is.Gondoltam vissza a Zackyvel és Mattel való beszélgetésekre és befelé indultam, miközben Heidi a következő körért ment ki, ami egyben az utolsó is volt, így én már nyúltam a telefonért, hogy felhívjam Mattet.
-Szia, na megérkeztünk, minden oké!
-Ó, szuper, figyelj, anyuék szeretnék megismerni Alecket, mondtam, hogy várjanak meg engem is, de ha neked nem gond valamikor a napokban átmennétek.
-Öm, jó azt hiszem, már nem is mondhatok! A nagyszülei, hát jöjjenek!-vontam meg a vállam.-Na lerakom, ügyesek legyetek!-nyomtam ki és akkor Heidi jött üres kézzel.
-És a csomagok?
-A kedves új szomszédunk segít és behozza.-mondta és tartotta az ajtót a kedves...Walkernek?!
-Skye?-nézett rám egyből.
-Maga , mármint, mit keresel itt?
-Én itt lakom a szomszédban. Ez a ti házatok?
-Kitalálom, Walker!-mosolyodott el Heidi az ajtóban.
-Igen, Üdv! Amúgy ikrek vagytok?-mutatott Heidire,de erre inkább már nem válaszoltunk...
-Ide költöztem!
-De miért ide?
-Zavarlak?-kérdezte, de inkább csak otthagytam Heidivel és berobogtam a szobámba. Nem hiszem el. Mintha követne, hogy tartsam így távol magam tőle?
-Jól vagy tesó? Mi baj?
-Nem láttad?-mutattam az ajtó felé.-Nem randizhatok, nem fér bele az időmben, és ez nem nekem való.
-Ugyan már! Azért mert itt van, nem kell hogy bármi is legyen! Gyere inkább ki!-kapta el a karom és húzott kifelé. Walker mereven ült Aleck mellett, szinte nem is foglalkozott a mellette ülő fiammal.
-Esetleg így a vacsora még szóba jöhet?-mosolyodott el, de nekem már nem is volt időm válaszolni.
-Persze, gyere át 8-ra addig mindent megcsinálunk és legalább én is megismerlek!-kacsintott Heidi és átkarolt engem.
-Jól van! Akkor este!-intett Walker és már ki is lépett az ajtón.
-Te normális vagy?
-Miért? Ez így nem egy randi és még többet megtudhatunk róla! Ennél jobb nincs is!-vetődött el a kanapén.
Heidi:
-És Walker, hogy is találtad ezt a házat?
-Ti hogy találtátok ezt? Amúgy, a testvérem itt él a közelben ő szólt.
-És hol laktál eddig?
-Most szereltem le, nem volt állandó lakhelyem, a lehető legtöbb időt a seregben töltöttem.-borzalmas milyen merev és komor tud lenni ez a pasi, néha ugyan mosoly félére húzza a száját, de felnevetni még egyszer nem hallottam. Udvarias, csendes és nagyon rémisztő egyes arc kifejezése. Tipikusan Skyenak való.Mosolyodtam el ahogy mindez átfutott az agyamon és jól megnéztem őket magamnak. Valahogy úgyis összejönnek, már érzem.
-Skye ez nagyon finom! Mondtam hoyg tudsz főzni.
-Ó igen, mert anya vagyok!-bólogatott Skye és innentől kezdve kicsit feleslegesnek éreztem magam, csak hallgattam a csevelyt.
-De így már teljes mértékig kvittek vagyunk.
-A te értelmezésed szerint igen Walker, de tudjuk, hogy mi az én véleményem erről.
-És azt is hogy nekem, mi a maga véleményéről.
-Jaj kérlek, nézz a fiamra, úgy látod, hogy félne tőled?
-Én nem félek!-vágott közbe Aleck és összehúzott szemekkel nézett a pasira, amin elnevettem magam.
-És az apja is itt lakik valahol?
-Igen, pár utcával lejjebb. Az egész banda itt lakik. Ezért is fura hogy pont ide keveredtél. Ha nagyon paranoiás lennék, már félnék, hogy engem követsz és figyelsz meg.
-Az talán baj lenne?-kérdezett vissza Walker mire Skye felkapta a fejét engem meg kirázott a hideg.
-Na jó kevésbé ijesztő beszélgetést kérlek!-néztem rá és kortyoltam a vizemből.
-Mondtam, hogy ijesztő vagyok, de inkább nem is rémítgetlek. Nagyon köszönöm a vacsorát, majd még találkozunk!-mosolyodott el és felállt az asztaltól.-Ha esetleg kellenék, itt leszek!-mondta és az ajtó felé vette az irányt.
-Na jó Skye kiráz a pasitól a hideg, durván de tényleg durván fura.
-Nem, az csak katona volt. Nehéz lehet olyanok között mint mi.
-Nem, határozottan fura! -rázott ki megint a hideg. De Skyeon láttam, hogy már kezd belebolondulni a gondolatba hogy itt van a szomszédban a pasi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése