Life is just a game 35.

Matt:

Skye nem hagyta hogy a kanapén aludjak, így vele aludtam este. Reggel arra ébredtem hogy a mellkasomon volt a keze és a feje a nyakamnál.Éreztem és hallottam ahogy szuszog.De se kedvem se erőm nem volt, hogy kibújjak alóla, hát próbáltam visszaaludni, de ahogy a fejem alá tettem a kezem, Skye mozgolódni kezdett.
-Jó reggelt!-nyitotta ki lassan, mosolyogva a szemeit, aztán hirtelen észbe kapott és arrébb húzódott.
-Semmi baj, nem zavartál!-mosolyodtam el, de láttam hogy már bevörösödött az arca.
-Bocsi, tényleg, de bújós vagyok álmomban.
-Igen tudom!
-Nem akarsz beszélni Valaryvel?
-Tudod ez elég fura kérdés, hogy éppen egy ágyban fekszel velem.-mosolyodtam el újra, de az ő arca elkomorodott.
-Ez nem vicces!-közölte rideg hangon, és kimászott az ágyból.
-Ma haza megyek, bár elköltözött, a telefont nem veszi fel, szóval maradt Michelle.-ültem már fel én is és magyaráztam tovább.-De Michellet ismerve, úgysem engedi, hogy lássam.
-De ilyen nincs! Házasok vagytok, muszáj beszélnetek, nem gondolhatja, hogy akár hónapokig egy szót nem beszél veled. A feleséged, könyörgöm!-hitetlenkedett Skye és morcos lett az arca.
-Nem tudok mit tenni, ha nem beszél velem, ez van, tovább lépek én is.
-Nem ez nem úgy megy, hogy hónapokra szüneteltetitek a házasságot... ilyen nincs!
-Jó ne húzd fel magad !
-Mindegy! Gyere csinálok valami reggelit.-húzott ki az ágyból és elindultunk a konyha felé.

Brian:

-Hmmm, de jó így kelni!-nyögtem fel, ahogy megéreztem Heidi karjait magam körül. Aztán hallottam ahogy felnevet.-Meddig is kínzol még?
-Hééé, nekem is legalább annyira rossz!
-Neked? Te nem akarod, hogy végre igazán a férjed legyek.
-Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem akarom. Mert akarom! Nagyon akarom!-kezdte el egyre súlyosabban hangsúlyozni és nekem már több sem kellett. A kezeim közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Nem ellenkezett, sőt, hát lassan a hátára döntöttem és szorosan hozzásimulva fölé feküdtem.Még mindig nem ellenkezett, éreztem, hogy gyorsabban kapkodja a levegőt, és mosolyra húzta a száját, miközben csókolgatni kezdtem a nyakát. A kezemet a combjára csúsztattam és lassan simítottam végig vele az oldalán, mire felnyögött.
-Szólj ha abba hagyjam!- suttogtam és elkezdtem a kulcscsontján csókolni, a kezemmel a felsője alá nyúltam, de ő csak élvezte. Hanyatt dőltem és magamra húztam. Ráült a csípőmre és megcsókolt. Kétoldalt megfogtam a lábait és élveztem, hogy már Heidi sem akar megállni.

Skye:

-Skye akkor most haza megyek, majd hívlak este jó?-mondta Matt és még megpuszilta Aleck fejét.
-Rendben, de tényleg hívj!-mondtam mire elmosolyodott, adott egy puszit az arcomra és már el is ment, de engem egy fura érzés kapott el. Ez kicsit... talán egy picit olyan volt mint régen...De nem tudtam sokáig merengeni rajta, mert megjelent Heidi és Brian, és rávetették magukat a kajára.
-Hé hé hé srácok, nem etettek egy hete vagy mi van?-kérdeztem, mire mindketten elvigyorodtak majd ahogy rám néztek, leesett minden.-Ja ne fúúúúj!-rázott ki a hideg, mire ők csak nevettek és minden mozdítható, már ckész kaját elkezdtek zabálni ...
-Gyere Aleck sétáljunk kicsit!-mondtam, mire Brian rám kacsintott.-Hozd a kutyust is siessünk! Gyorsan, gyorsan...-sürgettem és mielőbb kiakartam jutni, Aleck és a magam érdekében is.
Ahogy Aleck fogta a pórázt és rohant Amy után, teljesen átlagosnak éreztem magam, sneki nem állított meg,nem sürgetett koncertre, próbára, fotózásra, csak mi voltunk, mint amikor picike volt még.
-Hé szomszéd, csatlakozhatok?
-Persze Walker...-sóhajtottam.
-Én is örülök neked!
-Ne haragudj, csak rosszul érzem magam!
-Miért is?
-Úgy érzem tönkre tettem a fiam apjának a házasságát azzal, hogy visszajöttem. De én nem akartam, Matt ragaszkodik Aleckhez és ez kölcsönös, nem tehetek semmit.
-Vacsorázz velem!-nézett rám de semmi mosoly, csak olyan magabiztos tekintet, hogy még el is gondolkodtam az ajánlaton.
-Mondtam már, hogy nem randizok?
-Szomszédi vacsora?
-Tudod nem igazán értelek, azt mondtad te sem akarsz tőlem semmit, hogy gyilkos vagy, szörnyeteg és nem érsz semmit, akkor miért kellene veled vacsoráznom?-állt meg és szembe fordultam vele.
-Talán... esetleg szeretnék változni.
-És hogy jövök én a képben?-kérdeztem már mosolyogva, de ő még minidg mereven nézett a szemembe.
-Úgy érzem veled menne! Erős vagy, kitartó, és bár nem akartam, de vonzó is számomra.-húzta a mondanivalója végén mosolyra a száját.
-Hát nem ez az a duma amivel leveszel a lábamról, de értékelem az őszinteséget.-mosolyodtam el, de akkor megcsörrent a mobilom. Heidi.
-Igen?
-Ne borulj ki, de milyen messze vagytok?
-2 utcával lejjebb, miért?
-Briannel elindultunk értetek kocsival, melyik utca?
-Graham, de Heidi mi történt?
-Mattnek balesete volt!-ahogy meghallottam megálltam és könnybe lábadtak a szemeim.
-Siessetek, kérlek!-mondtam és lecsaptam a telefont.-ALECK, ÁLLJ MEG!-ordítottam, mire kicsit rémülten nézett rám, de visszajött mellém.
-Skye, baj van?-simította meg a karom Walker, de elrántottam. Magamhoz húztam Alecket.
-Figyelj rám, jó?! Apu most rosszul van, úgyhogy most anya elmegy meglátogatja, de te nem biztos hogy láthatod most még.
-Apu meggyógyul?-kérdezte, de mivel nem tudtam mi történt, csak bepánikoltam. Kapkodtam a levegőt hogy ne bőgjem el magam, de akkor megjelent a kocsi. Heidi vezetett, Brian a telefonját nyomkodta.Felkaptam Alecket és már pattantunk is be a kocsiba.
-Kutyával mi lesz?-kérdezte Heidi.
-Jön ő is, nem tudok jobbat, csak menjünk már!-sürgettem miközben Alecket kötöttem be.-Vlaaryvel beszélt valaki?
-Nem veszi fel és nem válaszolt az smsekre, Michelle sem veszi fel.-hadarta Brian és telefonált tovább.


Matt:

A fejem, úristen de fáj. Mindenem fáj.Fázom, de ahogy próbálok oldalra fordulni éles fájdalom a lábamban. Bassza meg, mi van velem?! Próbáltam nyitogatni a szemem és az éles, fehér fény ellenére feltűnt, hogy egy kórteremben fekszem.Ahogy körbenéztem Skye aggódó arcát láttam, ahogy megtelnek könnyekkel a szemei és elmosolyodik.
-Szia!-suttogta, és megfogta a kezem, amire közben éreztem hogy rácsöppent egy könnycsepp.-Jól vagy?
-Fáj mindenem! Mi történt?
-Elütöttek!-szipogta és hirtelen beugrott minden.
-Valary?
-Már próbáljuk elérni, mindenki más itt van.-nézett oldalra és ahogy próbáltam megemelni a fejem hogy lássam őket, megláttam Zackyt, Johnnyt és Briant.-Jimmy és Heidi az orvossal beszélnek.
-Egy fiatal srác ütött el, de már elkapták.-hallottam Brian morgó hangját, amin kicsit felnevettem.
-És mennyire vagyok súlyos?-kérdeztem, mire Zacky nevetett fel.
-Alapjáraton nehéz eset vagy!-nevette, de aztán hogy elhallgatott Skyera néztem, akinek újra csak gyűltek a könnyek a szemében.
-2 napja volt a baleset, a jobb lábad 4 helyen eltört, a karodat műteni kellett és van pár seb az arcodon is.
-Az egész jó. A lábam?
-Műtötték, több helyen szilánkosra tört, de csak később derül ki, hogy sikerül-e rendbe hozni.-halkult el a hangja de elsőre nem igazán fogtam fel.
-2 napja? És Valary?
-Amint tudunk beszélünk vele!-lépett mellém Johnny.
-Aleck?-kérdeztem inkább. Nyilvánvalóvá vált, hogy Valary nem akar tudni rólam, ha nem tudják 2 napja elérni. Skye az aki velem van és a fiúk.
-Anyukádék vigyáznak rá, apukád volt itt tegnap és mikor behoztak akkor is. Holnap haza jöhetsz velem és láthatod őket!-szipogott Skye, de Zacky átölelte. Jól esett hogy ennyire aggódik, de elszomorít, hogy sír. Aztán..
-Veled?
-Igen! Skye visz haza, Heidi szobájába. Heidi meg hozzám költözik. Így te egésznap felügyelet alatt leszel, hogy segíthessünk!-magyarázott Brian és ettől valahogy kisgyerekként éreztem magam. eldöntöttek már mindent helyettem...bár lehet ez így lesz jó.
-Köszönöm!-néztem Skyera aztán a srácokra.