-Gyere!
-Hé, jó reggelt!-jött be Brian és huppant is az ágyamra.
-Mi az?
-Síelünk ma együtt?
-Persze!-nyújtózkodtam.
-És most beszéltem apámmal, szeretnék, ha karácsonykor áttudnál jönni kicsit.
-De az ilyen családi banzáj nálatok, nem?
-De az, épp ezért szeretnék.
-Ők szeretnék?-kérdeztem, volt egy olyan sejtésem, hogy nem a szülei hívtak meg.
-Jól van, én örülnék, neki. A legjobb barátom vagy.
-Tényleg?-kérdeztem és megöleltem.-Azt hittem csak a srácok után van helyem.
-Nem, te lány vagy elsőbbséget élvezel. Na megyek öltözni, aztán síeljünk!-tápászkodott fel, és kihúzott engem is az ágyból. Felkaptam a nagy kabátot és sígatyát és bakancsot és indultunk.
-Szóval bejön ez a Josh mi?
-Hát nem ellenkeznék...
-A tegnapból erre magamtól is rájöttem.
-Mindegy, úgy se lesz semmi komoly...vontam meg a vállam és elindultunk a lejtőn. Ahogyleértünk kicsit arréb siklottunk és lehuppantunk a hóba, majd hanyatt dőltünk.És csak bámultunk föl, élveztük a napsütést.
-Annyira furcsa ez az egész.
-Micsoda?
-Hogy hirtelen 4 srác lett a legjobb barátom, hogy együtt lakom veletek, még ha csak 2 napi tart már csak.
-Tőlem nem szabadulsz, a szomszédom vagy.
-Nem is akarok. Megváltoztattátok az életem.-fordultam Brian felé.-Imádlak tudod? Akármit is mondok, imádlak, és köszönöm hogy ilyen hülye vagy!-borultam a nyakába mire csak nevetett.
-Én is Liz, elhiheted!-mondta ás átkarolt ő is.-Nagyon éhes vagyok, nem eszünk?-kérdezte mire elnevettem magam, tisztára mint Zacky. Feltápászkodtunk és elindultunk visszafelé. A többiek kidőlve a kanapén vagy szobájukban fetrengtek.
-Liiiiiiiiiiiiz, te vagy az én emberem-indult meg felém Jimmy tárt karokkal, amitől őszintén szólva kicsit megrémültem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem gyanakvóan de csak megölelt.
-Drága Lizzy, nagyon szeretlek , ugye te is, mi mind szeretünk.
-Ki vele Jimmy!-mondtam, mire engedett az ölelésen.
-Mondd hogy betegek vagyunk és ne hagy hogy anyád kivigyen minket innen.Kérlek! Aludnoooooooom keeeeeeeeeeeeeeeeell!-kiáltott fel a végén.
-Persze vigyem el én a balhét, mi?-mind a négy srác rám nézett vigyorogva. -Jól van!-egyeztem bele.És nyúltam a telefonért, hogy felhívjam anyut.
-Szia, csak annyit akartam, hogy a srácok tegnap későn bezabáltak valamit és most elég rosszul vannak. A mai programot kihagyjuk.
-Te kicsim rosszul vagy?
-Nem, de nem fogom itt hagyni őket egyedül.
-Jól van, ha valami kell hívj, délután majd beugrom megnézem őket, addig tartsd a frontot.
-Jól van, nem komoly, csak ki kell hogy ürüljön, tudod..-fintorodtak el a srácok és én már köszöntem is el anyutól.-Ez rendben, de ne egyetek mér semmit, délután át jön, addig megviseltnek kell lennetek, csak igyatok, és ne alkoholt.-adtam az utasításokat és bevettem a szobámat.Holnap este indul a gépünk haza, de még így is egy örökkévalóságnak tűnt minden. Holnapután karácsony, közben itt van még Josh, nem is tudom a számát, nem tudom hol szállt meg, még azt se kivel van. Fura.Dőletm el az ágyamon, aztán nyílt a szoba ajtóm.
-Hé a desszertünk kimaradt.-lépett be Josh vigyorogva.
-Mi? Hogy kerülsz ide?
-A tegnap után más fogadtatásra vártam.
-Bocsi, tegnap kicsit felcsigázott a birkózás.-kacsintottam rá ,mire elvigyorodott.-De köszi a sütit.-vettem el a tányért.
-Úgy hallottam ma szobafogság van.-bólogattam.-Akkor akár ismerkedhetnénk is.-mosolyodott el újra, valószínűleg a kiakadt ábrázatom alapján.-Nyugi, szigorúan csak ruhában.
-Hmm, ez megnyugtatott!-sóhajtottam fel.
-Be kell húznom egyet, hogy érdekeljelek?-kérdezte, mire felnevettem.
-Dehogyis! Csak elfáradtam. És őszintén szólva eléggé sajog mindenem.
-Pedig még félbe is szakítottak este...-mosolyodott el, mire fel vontam a szemöldököm.
-Josh mikor is utazol el?-kérdeztem és így a mosoly el is tűnt az arcáról.
-Holnap, korán reggel indulunk vissza Long Beachre.
-Hogy hova?!-ültem fel meglepettségemben.
-Long Beach.-vigyorodott el.- Elég közel van Huntingtonhoz.Mondták a srácok, hogy ott laktok.
-És akkor mi, lehet..... hogy ..?
-Igen, hoztam karácsonyi ajándékot!-adott oda egy borítékot. Elvettem és elkezdtem feltépni. Egy kártya volt benne, a címével, és telefonszámával.Elmosolyodtam, és lassan ránéztem.
-Én viszont nem igazán készültem.
-Nem gond, majd karácsony után átugrasz és bepótolod.
-Igazából arra gondoltam, hogy akár rögtönözhetnék valamit.-mondtam és közelebb hajoltam hozzá.-Persze, ha nem kéred most, akkor...
-Még szép, hogy kérem!-mondta és megcsókolt.Fölém mászott de nem nehezedett rám, tartottam magát mellettem a fejem mellett támaszkodva. Elkezdtem felhúzni a pólóját és szép lassan le is vettem. Elkapta egyik kezével a pólóm alját és le is vette rólam, így már rám nehezedett és összesimulva folytattuk...
Két és fél órával később próbáltam visszakapkodni a ruháimat.
-Mit csinálsz?
-Éhes lettem, felemésztetted minden energiámat.
-Nekem van még.-vigyorodott el és lerántott maga mellé.
-Azt el hiszem, de anyám is lassan átjön, nem szeretnél vele így találkozni.
-Apádnál nem lehet félelmetesebb.
-Úgy gondolod? Orvos, aki nagyon jól bánik a szikékkel és a tűkkel. A fiúknak kint bemutatkozott mikor előttük felvágta az arcomat.
-HOGY MIT CSINÁLT?!-ült fel hirtelen.
-Itt, nézd!-mutattam neki a kis sebhelyemet, mire kipattant az ágyból és gyorsan felkapkodta a ruháit. Kimentem és körbenéztem a srácokon. Tömték a fejüket mindenféle chipssel, popcornnak, csokival.
-Jaj ne, le fogunk bukni! Megmondtam, hogy koplaljatok.-morogtam és összeszedtem előlük a kajákat.-Josh rendelsz addig valamit?-bólintott én meg gyorsan takarítani kezdtem a fiúk körül.
-Na jó volt?-vigyorgott rám Brian kajánul, mire megpöcköltem a homlokát.
-Nem a te dolgod, de nagyon is!-dobtam ki minden szemetet, és célba vettem Josht.
-Na rendeltél?-bólintott.-Desszertet is?-megrázta a fejét.-Miért nem?
-Nem lesz rá szükség!-kacsintott és magához húzott és megölelt.-Remélem nem ültetsz fel és látlak még.-suttogta a fülembe.
-Hááááát, most garantáltan kihasznállak, aztán majd még eldöntöm.-játszottam kicsit az agyam aztán nyílt az ajtón és betoppant anyu, apu és Jackson.
-Hát ti? Ki is ő?-nézett anyu számon kérően.
-Igazi szépfiú, vigyázz vele!-suttogta a fülembe és megpuszilt, majd tovább indult a srácokhoz.-Na betegek mutassátok magatokat.-Mindenkinek megnézte a szemeit, mennyire üveges.-Jól van, kipihentétek magatokat, én meg megértettem, hogy elfáradtatok. De remélem nem gondoltátok komolyan, hogy orvos létemre elhiszem ezt...
-Sajnáljuk?-szólalt meg zavart mosollyal Jimmy.
-Nem számít, máskor szóljatok srácok, nem vagyok boszorkány!-tette anya csípőre a kezét apa pedig felnevetett.
-Nem persze szivem nem. Hagyjuk őket gyere.-indultak el kifelé.-Josh, remélem látlak még otthon is.-fogott vele kezet és elmentek. Josh meglepetten nézett rám.
-Most ezt fenyegetésnek vegyem?
-Nem, semmiképpen.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam, mire a fiúk felköhögtek.
-Szerintem Matt nem bír engem.-súgta oda Josh.
-Lehet benne valami.-bólintottam és Matt morcos képére néztem, de elkapta a fejét. És mivel meg is jött a kajánk Joshsal bementünk a szobámba enni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése