-Aleck kicsim edd meg a reggelidet!
-Hiányzik apu!
-Jó, tudom, de attól mert éhes maradsz nem jön előbb haza! Egyél!
-Neeeeeeeeeeeeeeem!
-Hé öcsi, hallgass anyura!-próbálkozott most már Heidi.-Ha nem eszel, mire apád haza jön gyengébb leszel mint ő, és nem fogod tudni megverni.
-Ez igaz.-gondolkodott el a fiam, és elkezdte lapátolni a kaját. Egy hálálkodó pillantással köszöntem meg Heidinek aki csak elvigyorodott. Aztán csöngettek.
-Megyek kinyitom, te egyél!-mutattam Aleckre, és már indultam is.
-Igen?-nyitottam ki és elállt a szavam.-Kim, Gary? Amy?-meredtem Matt családjára.
-Jaj kicsim!-ölelt át egyből Kim.-Nem is látszik rajtad, hogy szültél. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm, de én azt hittem, Matt is...
-Hát igen nem bírtuk kivárni, hogy lássuk a kisunokánkat.-adott két puszit Gary is.
-Hoztunk egy kis ajándékot is... tudom meg kellett volna kérdeznem, de tudom, hogy szereted a kutyákat.-lépett elő Amy egy kölyök kutyával.
-Jó várjatok kicsit, mindjárt kihozom Alecket, csak még most reggelizik.-mondtam mire bólintottak, aztán becsuktam az ajtót.
-Ki volt az?-kérdezte Heidi, ahogy trappoltam a telefonomért.
-Matt családja.-morogtam és már hívtam is.
-Héé, szia!
-Ne hé sziázz nekem! Itt vannak a szüleid és a tesód egy kutyával! Mi az istent csináljak?
-Én mondtam hogy várjanak...
-Nem számít mert itt vannak! Nem készítettem fel Alecket úgyhogy MOST AZONNAL GYERE HAZA!
-Skye tudod, hogy nem tudok!
-Kuss Sanders és oldd meg!-csaptam le dühösen, majd odamentem a már almák között válogató kisfiamhoz.-Kicsim, eljöttek hozzád apu rokonai, ha szeretnél velük találkozni most kimehetünk, jó? Addig maradnak ameddig te szeretnéd, de ha nem szeretnél velük apa nélkül találkozn..
-Menjünk!-indult is az ajtó felé és mire odaértem már ki is nyitotta és kilépett.
-Ő pedig a te kiskutyád!-állt elő Amy a kölyökkutyával.
-ÚÚÚÚ, kirááály!-rohant egyből oda Aleck Amyhez, Kim pedig közben mellém lépett.
-Nagyon hasonlít Mattre, ő is ilyen volt kicsinek.-mosolyodott el, ahogy Alecket nézte.-Igazán boldog kisfiú, jó anya vagy.
-Köszönöm, igyekeztem.
-Bár hamarabb visszajöttetek volna. Segíthettünk volna és minket is ismerne.-kezdett bele Kim, én meg kicsit kezdtem feszült lenni.
-Anyu, anyu, ugye megtarthatom?-szaladt oda Aleck a kutyával és ragyogó szemekkel.
Heidi:
-Sziasztok! -intettem oda mindenkinek az ajtóból.-Csináltam üdítőket, gyertek be!
-Anyu ugye behozhatom?
-Hozd a blökit!-szóltam oda Alecknek és már rohant is be.Majd utána jöttek a többiek.
-Heidi, istenem de megváltoztál!-ölelt meg Kim.
-Köszönöm, azt hiszem! Jó újra találkozni.
-Szia Amy!
-Szia!-ugrott a nyakamba.-El sem hiszem, hogy nem is hívtatok fel mikor visszajöttetek.
-Felpörögtek a dolgok...-leültünk mind a nappaliban és kisebb kínos csönd állt be.
-És meséljetek kicsit, milyen volt távol? Aleck? Jó gyerek?-kérlelt Gary minket, mire Skye elmosolyodott.
-Aleck nagyon okos, pontosan tudja, kit mivel kenyerezhet le. Ragaszkodó, és csak ritkán nagy ritkán rossz.
-És teljesen odáig van Mattért.-szóltam én is.-Bolondulnak egymásért.
-Matt sokat mesélt. Elmondta milyen nagyszerű munkát végeztél.-bólintott elismerően Gary Skye felé.
-Van pár gyerekkori kép, meg videó, ha szeretnétek esetleg, ha Matt már hazajött leülhetünk együtt megnézni.
-Az nagyszerű lenne. És esetleg ha addig még találkozhatnánk néha.
-Persze, ez természetes!
-Anyu mi legyen a neve?
-Amit te szeretnél kicsim.-simogatta meg Skye a buksiját.-Kisfiú vagy kislány?
-Lány!-válaszolt egyből Amy.
-Akkor rólad nevezem el, mert tőled kaptam.-vigyorgott Aleck Amyre, aki majd kicsattant.
-Maradtok ebédre?-kérdeztem mire Skye meglepetten bámult felém.
-Ha nem zavarunk, akkor szívesen.-válaszolt egyből Kim.
-Maradjatok csak!-szólt Skye, de én már tudtam, hogy ezért még kapni fogok. Lassan kiszivárogtam és a telefonom után nyúltam.
"Remélem tudod, hogy Skye mindkettőnket megöl, és jobb ha egy darabig meghúzzuk magunkat! Puszi H."
Ahogy elküldtem az smst Mattnek, 2 perc és jött a válasz.
"Segíts neki, kérlek, jövök eggyel!"
Skye:
El se hiszem, hogy vége lett ennek a napnak. Estig itt maradtak Kimék most mentek el, de legalább Aleck már kidőlt. Annyira nem is volt vészes, bár az elején féltem, hogy Valaryvel való vitánk szóba kerül, vagy hogy Matt és ő összekaptak, de vagy nem izgatja őket, vagy nem tudnak róla. Elindultam Aleck szobájába, hogy megnézzem, minden rendben van-e és úgy tűnt nagyon is. Ez a kutya persze az én terhem lesz, de így nem lehet azt mondani, hogy nem maradhat. Lefényképeztem őket és elküldtem Mattnek.
-Akkor nem is rossz a kutya?
-De Matt rossz, mert az én terhem lesz.
-De Alecknek jót fog tenni.
-Tudod is te!
-Hé az apja vagyok, és tudom, hogy jó lesz. Majd segítek neked!
-Nem, neked Valaryvel kéne foglalkoznod.
-Azt nem tudom. Elköltözött tőlem.
-Micsoda? Miattunk? Matt beszélek vele én nagyon ....
-Skye fejezd be kérlek! Úgy tűnik kell egy kis idő nekünk, és nem fogom az apai teendőket háttérbe szorítani miatta. És már annyiszor elmondtam neked, hogy már unom. Több időm lesz rátok, inkább örülj.
-De nem tudok, mert azért nem voltunk soha együtt mert Valary a szerelmed. Rossz hogy tönkretettem az életeteket.
-Azért nem voltunk együtt mert hülye voltam. De szeretlek és nem akarlak tovább győzködni, vagy elfogadod vagy nem, ez van. Most mennem kell, ha Aleck fel kelt üzenem hogy hiányzik!
-Jól van! Majd találkozunk, szia!- Matt akármit mond, nem tudom elhinni, hogy Valary ilyenre képes. Bár lehet fordított esetben én is kiakadnék, de elhagyni a férjemet? Aki Matt? SOHA!
A következő napokban szinte folyton vendégünk volt Amy, vagy Kim és Gary személyében. Fárasztó egy hét volt, de már csak azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy a srácok mindjárt haza érnek.
-Skye, fotózásra kell mennünk.
-Mi? Basszus elfelejtettem.
-Nem nem, el kell mennünk, Aleck is jön akkor!
-Heidi nem ő a gond, a kutya.
-Egyedül marad.
-De bepisil!
-Walker?-kérdezte Heidi mire egyből inkább sarkon fordultam.-Akkor megkérem én!-mondta és már fel is kapta a kutyát és elindult. Az ablakból figyeltem, hogy reagál Walker, de egyből átvette a kutyát.
-Na?
-Vigyázz rá, ha te mész át érte!-kacsintott rám. Persze nagyszerű, ezt akartam elkerülni, de persze, köszönöm Heidi. A fotózás még így Aleckkel is könnyen ment. Néháyn képet kellett csak csinálnunk valami kampányhoz.
-Szia Walker, Amyért jöttem.
-Oh, a kutya!
-Remélem nem volt nagy gond vele.
-Áh nem! De legközelebb jöhetsz te is, nem kell a testvéredet küldened.
-Hogy mi? Én nem küldtem, ő jött. Talán baj? Ő is a szomszédod.
-Persze, igaz. Kérsz valamit?
-Nem köszi, inkább csak kérem a kutyát és megyek.-már hozta is és a kezembe adta.
-Szíívesen!-mondta kissé gúnyosan.
-Kösz!-vágtam oda flegmán és inkább ott hagytam. Elképesztő ez az ember, nagyképű, mogorva, és valahogy mégis gy érzem jó fej és.. ÁÁÁÁ, nem nem nem!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése