-Heidi kérlek segíts már!
-Miben?
-A takarításban, ma érkezik Matt és ennek örömére átjönnek Garyék és Amy is vacsorára, szóval igyekezhetnél.
-Tudom hogy jönnek, de a te családod.-vigyorodott el.
-Szemét vagy! -dobtam a képébe egy koszos felsőjét a földről és porszívóztam tovább. Teljesen bepánikoltam ettől az egésztől. Nem is az volt a félelmem, hogy Garyék jönnek, vagy hogy Matt haza ér végre, hanem hogy egyszerre...
-Skye nyugodj már meg! Nem lesz semmi gond, nem fognak együtt megnyúzni és felnégyelni...-kapcsolta ki a porszívót Heidi.-Állítsd le magad!-nézett rám szigorúan és kirántotta a zsinórt a konnektorból.És akkor meghallgattuk a hangos folyamatos dudálást.
-Apaaaaaaaa!-szaladt ki Aleck a szobájából át a nappalin egyenesen a bejárati ajtóhoz.-Anyu kimehetek?-torpant meg mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
-Várj meg!-mondtam és felkaptam Amyt és kiléptünk a ház elé. A busz elég feltünő volt, hát még hogy dudáltak. Minden szomszédunk kijött és nézte mi történik, mikor végre megállt a busz és Matt leszállt.
-Apaaaa!-szaladt oda egyből Aleck és Matt a táskáját félre dobva fel is kapta.
-Héé, hiányoztál!-ölelgették meg egymást és jöttek felém.
-Szia Apa!-köszöntem miközben Amy is anagy izgatottságtól majdnem kiugrott a kezemből.
-Na, ő az új családtag? Hello!-simogatta meg Matt a kutyát.
-Amynek hívják!-vigyorgott Aleck büszkén, de Matt homlok ráncolva bámult rám.
-A testvéremről nevezted el a kutyát?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-A fiad volt.-Aleck hevesen bólogatott majd átvette tőlem Amyt és elkezdett vele játszani. Ahogy oldalra néztem megláttam Walkert a mellkasa előtt összefont karokkal állt és figyelt minket.
-Miért ismerős az a pasi?-biccentett felé Matt.
-Ő Walker, aki megment...
-Neeeeeee, nem nem, mit keres itt?!
-Beköltözött a szomszédba!-hadartam gyorsan és próbáltam nem nagyon Matt szemeibe nézni.
-Mi van?! Ez biztos pszichopata, el kell költöznötök! És nem mondhatod, hogy nem!
-Nem költözünk el! És különben is a családod, per pillanat nagyobb gond nekem, szóval ne csak állj itt, hanem segíts!-indultam be a házba, gyorsan, mire visszatértem a fő gondolataimhoz hogy rendbe kellene szednem mindent, és akkor még nem főztem vacsorát.
Heidi:
-Végre itt vagy! Gyere ide!-kapott el nagy lendülettel Brian és ölelt magához szorosan, száját az enyémre tapasztva.-Hiányoztál, nagyon ! Nagyon ! Nagyon!-mondta, közben folyton kis csókokat adva.
-Te is! De menjünk be inkább!-bújtam ki az öleléséből és húztam befelé. Már majdnem beléptünk mikor hallottam Jimmy hangját.
-Hé nekünk már nem is örül senki?!
-Gyertek ti is, maradjatok vacsorára!-mondtam mire Jimmy és Zacky egyszerre válaszoltak.-Maradunk! -Mire bejutottunk a házba Skye már teljesen felpörgött.
-Heidi, Brian, segítsetek, vágjátok fel ezeket!
-Skye egy órát adj!-nézett rá Brian kérlelően.
-Nem, majd később, gyerünk!-adta a kést Brian kezébe így már álltunk is be aprítani, hogy minnél hamarabb végezzünk.
-Jaj sziasztok, csak hogy bejöttetek! Tessék!-adott oda kenyereket Zackynek és Jimmynek, hogy kenjék meg őket.
-Johnnyra kellett volna hallgatnunk és haza menni!-morgott mellettünk Jimmy, de Skye nem is foglalkozott senkivel, csak görcsölt a vascorára.
-Skye, nem lesz gond! Szeret a családom, szeretik Alecket, engem is én meg téged!-masszírozgatta Matt Skye nyakát, mire mi mind megdermedtünk. Semmit nem tudtunk arról, hogy mi van most velük Valaryvel, Skye és Matt sem beszélt.
Egy 3 órás aprítás, pirítás, panírozás után mind végeztünk, a kaják sültek, főttek, Skye terített Aleck mászott Mattre, Jimmy és Zacky meg a két kanapén eldőlve hevertek.
-Most már menjünk be!-ölelt át szorosan hátulról Brian.-Gyere!-mondta és elkezdett a szobámba húzni. Ahogy beértünk megcsókolt és az ágy felé irányított.
-El sem hiszem, hogy végre velem vagy!-suttogta, de engem nem hagyott szóhoz jutni.Lassan eldőltünk az ágyon és egypercre sem hagytuk abba a csókolózást.
-Brian, ezt most nem lehet!-suttogtam, mire lecsúszott rólam és a hátára feküdt.
-Miért? Én mindent megtettem, egy lányra se néztem, csak rád gondoltam, téged vártalak, jó fiú voltam.
-Tudom, de most nem lehet... Még el kéne intéznünk pár dolgot, tudod, hogy most akkor hogy lesz hogy lakunk együtt... és mindjárt kétszer anniy ember lesz kint és...
-Régen az ilyen nem zavart!
-Most zavar! Ennyit még tudsz várni!-mondtam neki mosolyogva, végig húzva a kezemet a mellkasán, picit megérintve az öve alatt is, mire halkan felnyögött.
-Élvezed, hogy kínzol, ugye?-kérdezte, mire felnevettem, de azért megráztam a fejem.
Matt:
-Sziasztok!-nyitottam ki az ajtót a családomnak.
-Üdv itthon fiam!-ölelt meg anyu és már bent is voltak.-Finom illatok vannak!-mosolygott Amy Skyera, de az idegességétől, úgy tűnt észre sem vette. Egyből mindenki asztalhoz ült, és jött a kínosabb családi beszélgetés.
-És megbeszéltétek már, hogy mikor kinél lesz Aleck, ünnepek, hétvégék ilyenek?-kérdezte anyu, mire Skye kiejtette a villát a kezéből.
-Elnézést!-morogta és idegesen nézett rám.
-Nem beszéltünk erről, akkor jövök át amikor szeretnék, majd ha Aleck készen áll akkor viszem el maximum. Az ünnepeket meg majd együtt töltjük!
-De hát ha Valaryvel összejön a baba?
-Mondtam, hogy ezt a témát hagyjuk!-csitítottam le apámat.
-Ő miért is nem jött?-kérdezte aztán Amy.
-Haragszik rám! És anyura is haragszik!-válaszolt Aleck, mire Skye kicsit rémültebben nézett rá.
-Kicsim nem haragszik rád, te is tudod!-simított egyet az arcán.
-De miattam veszekszik apuval!
-Nem, ez nem igaz!-válaszoltam most én.-Ő is szeret téged!
-Ezt mondtam fiam, ez nem jó így! Alecknek nem tesz jót ez, családra van szüksége!-beszélt erélyesen apu, mire anyu helyeslően bólogatott. Nem tudtam mit mondani és Skye is csak pislogott. Megrúgtam Jimmy lábát az asztal alatt.
-Aúú, baszdki!-szólt hangosan.-Skyeee isteni a kaja!
-Igen, végre házi koszt, végre pihenés és nincs turné!-folytatta Zacky vigyorogva és már szóhoz sem hagyták jutni a családomat hál istennek.
-És újra bandázhatunk nyugodtan.
-És Brian, hogy vagytok Michellel?-kérdezte Amy,mire aztán az imént oldódott hangulat újra kicsit lehűsölt.
-Nem vagyunk már együtt Michellel..
-Jaj, hát mi történt?
-Hozom a desszertet, szerintem üljünk át a kanapéhoz és akkor meg is tudjuk nézni a videókat és a képeket Aleckről.-állt fel Skye így mindenki mozdult is. Én mentem anyuékkal, Heidi és Skye meghozták a tortát.
-Az egyetlen pocakos képem ez, nagyon sokáig titkolnom kellett miután elköltöztünk akkor is.
-És ki segített a kicsivel?
-Heidi volt a másik anyukája, Aleck segített neki felépülni, így Heidi meg nekem átvészelni az egészet. Persze anyuék is ott voltak, de miután elköltöztünk nem vállaltak fel minket mint lányaikat. Csak mint közeli ismerősöket...-magyarázott Skye és így mindenki elhallgatott csak néztük a képeket.
-Rendben anyu!-mondtam és elindultam velük a bejárati ajtóhoz.
-Te nem jössz?
-Nem, maradok!-mondtam mire kikerekedett szemekkel meredt rám, de szerencsére apu ott volt és mielőtt még kombinálhatott volna el húzta a kocsiig és már el is mentek.
-El sem hiszem, hogy ezt túléltem!-huppant le Skye a kanapéra.
-Nagyon kínos volt.-csatlakozott hozzá Heidi is.
-Skye ki jössz kicsit?-kértem mire egyből pattant.
-Sajnálom, ha valamit...
-Ne sajnálkozz már, mindössze annyit kérdeznék, hogy mit szólnál hozzá ha itt maradnék?
-Éjszakára?-kérdezett vissza mire bólintottam.-Részemről rendben van.
-És nem lesz szerinted fura Alecknek, hogy...
-Hogy mi? Itt vagy? 3 hónapig úgy éltünk együtt hogy mind egyhelyen laktunk. Túléli ha az apja marad.-mosolygott rám és ez jól esett.-Különben is, nem ez lenne az első alkalom, hogy együtt alszunk, és tudod, hogy engem ez nem zavar.-mondta aztán belém karolt és visszahúzott a házba.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése