Tudom tudom, ennyi idő után szemétség csak ilyen röviddel jelentkezni, de őszintén szólva a másik két ficet jelenleg szívesebben írom éd teljesen rájuk kattant már az agyam, szóval azzal bepótolom, de persze ne ijedjen meg sneki aki ezt a ficet szereti, nem hagyom abba csak most egy kis írói válságba kerültem ebben a "témában"!
Heidi:
-Nem tudom, én aggódom! Tegnap óta nem lehet Mattet elérni, mondd te mégis miért nem vagy ideges!-járkáltam fel alá a konyhánkban míg Brian kócos fejjel a kávéját szürcsölgette.
-Nincs miért. Skye és Matt kb mint Ross és Rachel a jóbarátokban! -rákönyököltem a konyhapultra és a kezeimbe temettem az arcomat.
-Héé!-állt mögém Brian és átkarolt.-Ne aggódj már ennyire miattuk.Felnőttek az ő dolguk, nekünk ebbe nincs beleszólásunk.
-De nem tudok másra gondolni.
-Ezen segíthetek.-kezdte el csókolgatni a nyakamat és el kezdett a kanapé irányába tolni.
-Briiian...
-Próbálkozzunk!
-Hogy mi?!-ugrottam el hirtelen.
-Próbálkozzunk.
-Mégis mivel?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Összehozni pár gyereket.
-Azt hittem ezt tisztáztuk már.
-Jó akkor másképp mondom, ne védekezzünk és nézzük meg mi történik.
-Én nem állok készen egy gyerekre!-tiltakoztam de már ledöntött a kanapéra.
-De, én is. De ha úgy érzed nem, ketten akkor is megoldjuk. Imádlak, szeretlek és tőled akarok gyereket. Most! Itt!-mászott már rám teljesen és már nem nagyon tudtam ellenkezni.
-Brian...
-Ne arra gondolj, hogy gyerek lehet, csak élvezd és ha esetleg összejön egy baba akkor örülünk, rendben?-mondta miközben már kigombolta a blúzomat.
-Rendben!-egyeztem bele és hagytam magam sodródni a történésekkel.
Matt:
-Nem akarok haza menni! Itt akarok maradni, tartani a karjaimban...
-Otthon is így lesz!
-Nem! Ott mindig elveszítelek!-öleltem szorosabban Skye-t.
-Lassan mennünk kéne!
-Ne, még ne!
-Nagyon hiányoztál, ez tény! De hiányzik a fiam is!-csókolt meg és kimászott az ágyból.-Na gyere, apuci!-tartotta felém a kezét és elkezdett kirángatni az ágyból.
Úgy egy óra alatt összepakoltunk, Skye bezárt mindent és indultunk is haza.Őszintén, próbálom takarni, de félek, tudom hogy semmi nem működik soha úgy köztünk ahogy kéne.
-Mit szólnál ha összeköltöznénk?-kérdezte Skye mire zavaromban elnevettem magam.-Most komolyan!
-Azt hittem már együtt lakunk!
-Nem úgy értem.-rázta meg a fejét.-Te és én vegyünk egy házat ami csak a miénk, mi választjuk, nem lakott még benne Valary, nem hazudoztunk, szakítottunk benne...
-Benne vagyok!-vágtam gyorsan közbe, megkönnyebbülve.
2014. augusztus 28., csütörtök
2014. augusztus 21., csütörtök
Nobody's perfect 2.15
Ahogy mondtam itt van a délutáni friss is, remélem tetszik és olvassátok és várjátok a folytatást! Ha tudom este jön a Life is just a game is ;)
A kocsiban összekötötte a kezeimet és belökött hátra. Bezárta az ajtókat és elindult.
-Mégis miért csinálod ezt? Mi történt?
-Mert hazudsz, mert átversz, mert hülyének nézel.
-Nem tudom miről beszélsz. Mi barátok vagyunk és én nem hazudtam neked. Igen 5 sráccal élek együtt, de csak barátok vagyunk.
-LÁTOD?! MÁR MEGINT HAZUDSZ!-ordított és elkezdte a kormányt csapkodni.Kinéztem az ablakon de fogalmam se volt miért erre jövünk. A part mellett lakott, viszont a pályaudvar felé tartott. Próbáltam rájönni hova megyünk, és a farzsebemben lévő telefont is próbáltam benyomni. Hirtelen sípolni kezdett és a kocsi megállt.
-Mi ez? MI A FASZ EZ?-mászott hozzám hátra.-NÁLAD VAN A TELEFON?-ordított de próbáltam lerugdosni magamról. Sikerült is, de kiszállt a kocsiból és feltépte a hátsó ajtót és úgy próbált közelíteni. Fejbe rúgtam és amíg nem volt teljesen magánál kimásztam. A kezem még mindig összevolt kötve nem tudtam kibújni annyira fájt és lüktetett a csuklóm, de persze most sehol senki. Egy embert se láttam aki segíthetett volna nekem. Aztán a kemény betonon találtam magam. Éreztem a vérem ízét ahogy ömlik a számba, és a fájdalmat a fejemben. Hátulról rám vetette magát.
-Azt hitted elmenekülsz előlem?-megfordított, maga alatt.
-Dan kérlek ne tedd ezt!-mondtam a véremtől fulladozva, de megütött. Ütlegelni kezdte az arcomat és mikor már elég kába voltam éreztem hogy felkap és elcipel. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem, de fel volt dagadva, a vér folyt a felrepedt számból, a kezem sajgott.Rúgkapálni kezdtem és így elejtett. Felálltam és tiszta erőmből futni kezdtem, közben a fájdalomtól ordítva próbáltam kiszabadítani a kezeimet.
-ÁLLJ MEG TE RIBANC!-ordított és éreztem hogy a nyomomban van. Sikerült kirántanom a kezemet a kötélből és megálltam szembe fordultam vele és tiszta erőmből orrba vágtam. Megrúgtam, és kirúgtam a térdét, hogy ne tudjon utánam jönni és futottam vissza a pályaudvarhoz.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam a nevemet és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Brian volt és a többiek. Ahogy meglátták az arcomat láttam rajtuk, hogy megijedtek. Brian futni kezdett felém, de késő volt. Dan ott ott volt mögöttem. Hátra néztem és láttam, hogy felém sétál bicegve, fegyver van a kezében. Sajgott a fejem, szédülni kezdtem, vérzett a szám, fel volt dagadva a szemem alig bírtam kinyitni.
-Lizzy, Lizzy mi baj?-hallottam Mattet és a többieket. Dannek leesett, Ők azok! Megállt és elvigyorodott. Felemelte a fegyverét és rám szegezte.Nem foglalkoztam a fiúkkal.
-Dan ne tedd ezt! Kérlek tedd le fegyvert!-szóltam hangosan, reménykedtem hogy Brian megáll és a többiek is hallják.
-Mit gondoltál? Ha? Azt hiszed nem tudom visszarakni a térdkalácsom? Azt hitted végezhetsz velem?
-Nem akarok végezni veled, a barátom vagy Dan!-Hallottam ahogy Matt veszekszik a hátam mögött a többiekkel. Elindultam Dan felé lassan.
-Látod? Nem félek tőled és nem akarlak bántani.-nem tudtam mit teszek, csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
-Nem félsz tőlem? És ha azt mondom, hogy lelövöm a kis sztárjaidat?-megtorpantam.
-Ne! Hagy őket!
-Miért?-vigyorgott.-Így már félsz? Melyikkel is kezdjem?-a hátam mögé néztem és láttam a 4 fiút is ledermedve. Matt rámnézett és a lepillantott a kezére. Megláttam a telefont a kezében villogó kijelzővel.
-Dan ne tedd ezt! Itt vagyunk a pályaudvar előtt gondolod nem látja majd senki? Nem hallják az emberek? Tedd le a fegyvert!-újra felé indultam, már alig egy méter volt köztünk mikor elkapta a törött csuklómat és magához rántott. Felnyögtem a fájdalomtól mire hangosan nevetett.
-Szeretem a vér ízét! És tudod mi van? Kifejezetten élvezem mikor a ringben szétverhetek valakit.Veled sincs másként.-mondta és megfejelt. A földre rogytam hallottam a fiúk hangját, de nem nagyon láttam már semmit, minden homályos volt.Hasra fordultam és próbáltam tisztán látni. Hallottam hogy Dan a fiúkat fenyegetni és megijedtem, képes és tényleg lelövi őket. Felcsaptam a fejem hogy a hajam kikerüljön az arcomból és megláttam Josht. Láttam az arcán, hogy ideges, az izmai megvoltak feszülve ahogy felénk sétált. Egyenesen Dan mögött jött, így nem félt hogy észreveszi, határozottan jött, de valahogy nem éreztem jobban magam. Görcsbe rándult a gyomrom. Mind itt vannak és félek hogy bajuk lesz. Meg kell szereznem azt a fegyvert! A kezem tropa, a fejem is, nem maradt más. Kirúgtam alóla a lábát és hanyatt esett. Josh futni kezdett én meg Danre mászva próbáltam megszerezni a fegyvert.
-Csak nem ezt keresed?-vigyorgott és éreztem ahogy a fegyvert a hasamnak nyomja.-Megtaláltad!-kacsintott és egy hatalmas dörrenést hallottam. Éreztem a forró vért mindenütt ahogy ömlik. Danre néztem, még mindig vigyorgott, de már a száján is jött a vér. Joshra néztem aki ott állt mellette még mindig pisztolyt szegezve rá.
-Jól vagy?-kérdezte és elrakta a fegyvert és odajött hozzám. -Gyere!-kapott fel a karjába.A többiek is odajöttek hozzánk, de már nem volt időnk beszélgetni meghallottuk a szirénákat. Körbe vettek a rendőrök minket és mindenkit megbilincseltek és elvittek. Engem kivéve, egy mentőbe fektettek és teleszúrkáltak fájdalom csillapítóval. Ahogy lefektettek csak jobban szédültem.
-Elnézést, de attól tartok agyrázkódásom van, vagy koponya törésem.-mondtam mire az egyik mentős nevetni kezdett.-Nem viccből mondom. Feszít a fejem, nyomást érzek és szédülök, mindjárt elájulok. Ismeri Kim Locke-t?-bólintott.-A lánya vagyok!-mondtam és a nyomás a fejemben felerősödött.
A kocsiban összekötötte a kezeimet és belökött hátra. Bezárta az ajtókat és elindult.
-Mégis miért csinálod ezt? Mi történt?
-Mert hazudsz, mert átversz, mert hülyének nézel.
-Nem tudom miről beszélsz. Mi barátok vagyunk és én nem hazudtam neked. Igen 5 sráccal élek együtt, de csak barátok vagyunk.
-LÁTOD?! MÁR MEGINT HAZUDSZ!-ordított és elkezdte a kormányt csapkodni.Kinéztem az ablakon de fogalmam se volt miért erre jövünk. A part mellett lakott, viszont a pályaudvar felé tartott. Próbáltam rájönni hova megyünk, és a farzsebemben lévő telefont is próbáltam benyomni. Hirtelen sípolni kezdett és a kocsi megállt.
-Mi ez? MI A FASZ EZ?-mászott hozzám hátra.-NÁLAD VAN A TELEFON?-ordított de próbáltam lerugdosni magamról. Sikerült is, de kiszállt a kocsiból és feltépte a hátsó ajtót és úgy próbált közelíteni. Fejbe rúgtam és amíg nem volt teljesen magánál kimásztam. A kezem még mindig összevolt kötve nem tudtam kibújni annyira fájt és lüktetett a csuklóm, de persze most sehol senki. Egy embert se láttam aki segíthetett volna nekem. Aztán a kemény betonon találtam magam. Éreztem a vérem ízét ahogy ömlik a számba, és a fájdalmat a fejemben. Hátulról rám vetette magát.
-Azt hitted elmenekülsz előlem?-megfordított, maga alatt.
-Dan kérlek ne tedd ezt!-mondtam a véremtől fulladozva, de megütött. Ütlegelni kezdte az arcomat és mikor már elég kába voltam éreztem hogy felkap és elcipel. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem, de fel volt dagadva, a vér folyt a felrepedt számból, a kezem sajgott.Rúgkapálni kezdtem és így elejtett. Felálltam és tiszta erőmből futni kezdtem, közben a fájdalomtól ordítva próbáltam kiszabadítani a kezeimet.
-ÁLLJ MEG TE RIBANC!-ordított és éreztem hogy a nyomomban van. Sikerült kirántanom a kezemet a kötélből és megálltam szembe fordultam vele és tiszta erőmből orrba vágtam. Megrúgtam, és kirúgtam a térdét, hogy ne tudjon utánam jönni és futottam vissza a pályaudvarhoz.
-LIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIZ!-hallottam a nevemet és megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Brian volt és a többiek. Ahogy meglátták az arcomat láttam rajtuk, hogy megijedtek. Brian futni kezdett felém, de késő volt. Dan ott ott volt mögöttem. Hátra néztem és láttam, hogy felém sétál bicegve, fegyver van a kezében. Sajgott a fejem, szédülni kezdtem, vérzett a szám, fel volt dagadva a szemem alig bírtam kinyitni.
-Lizzy, Lizzy mi baj?-hallottam Mattet és a többieket. Dannek leesett, Ők azok! Megállt és elvigyorodott. Felemelte a fegyverét és rám szegezte.Nem foglalkoztam a fiúkkal.
-Dan ne tedd ezt! Kérlek tedd le fegyvert!-szóltam hangosan, reménykedtem hogy Brian megáll és a többiek is hallják.
-Mit gondoltál? Ha? Azt hiszed nem tudom visszarakni a térdkalácsom? Azt hitted végezhetsz velem?
-Nem akarok végezni veled, a barátom vagy Dan!-Hallottam ahogy Matt veszekszik a hátam mögött a többiekkel. Elindultam Dan felé lassan.
-Látod? Nem félek tőled és nem akarlak bántani.-nem tudtam mit teszek, csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
-Nem félsz tőlem? És ha azt mondom, hogy lelövöm a kis sztárjaidat?-megtorpantam.
-Ne! Hagy őket!
-Miért?-vigyorgott.-Így már félsz? Melyikkel is kezdjem?-a hátam mögé néztem és láttam a 4 fiút is ledermedve. Matt rámnézett és a lepillantott a kezére. Megláttam a telefont a kezében villogó kijelzővel.
-Dan ne tedd ezt! Itt vagyunk a pályaudvar előtt gondolod nem látja majd senki? Nem hallják az emberek? Tedd le a fegyvert!-újra felé indultam, már alig egy méter volt köztünk mikor elkapta a törött csuklómat és magához rántott. Felnyögtem a fájdalomtól mire hangosan nevetett.
-Szeretem a vér ízét! És tudod mi van? Kifejezetten élvezem mikor a ringben szétverhetek valakit.Veled sincs másként.-mondta és megfejelt. A földre rogytam hallottam a fiúk hangját, de nem nagyon láttam már semmit, minden homályos volt.Hasra fordultam és próbáltam tisztán látni. Hallottam hogy Dan a fiúkat fenyegetni és megijedtem, képes és tényleg lelövi őket. Felcsaptam a fejem hogy a hajam kikerüljön az arcomból és megláttam Josht. Láttam az arcán, hogy ideges, az izmai megvoltak feszülve ahogy felénk sétált. Egyenesen Dan mögött jött, így nem félt hogy észreveszi, határozottan jött, de valahogy nem éreztem jobban magam. Görcsbe rándult a gyomrom. Mind itt vannak és félek hogy bajuk lesz. Meg kell szereznem azt a fegyvert! A kezem tropa, a fejem is, nem maradt más. Kirúgtam alóla a lábát és hanyatt esett. Josh futni kezdett én meg Danre mászva próbáltam megszerezni a fegyvert.
-Csak nem ezt keresed?-vigyorgott és éreztem ahogy a fegyvert a hasamnak nyomja.-Megtaláltad!-kacsintott és egy hatalmas dörrenést hallottam. Éreztem a forró vért mindenütt ahogy ömlik. Danre néztem, még mindig vigyorgott, de már a száján is jött a vér. Joshra néztem aki ott állt mellette még mindig pisztolyt szegezve rá.
-Jól vagy?-kérdezte és elrakta a fegyvert és odajött hozzám. -Gyere!-kapott fel a karjába.A többiek is odajöttek hozzánk, de már nem volt időnk beszélgetni meghallottuk a szirénákat. Körbe vettek a rendőrök minket és mindenkit megbilincseltek és elvittek. Engem kivéve, egy mentőbe fektettek és teleszúrkáltak fájdalom csillapítóval. Ahogy lefektettek csak jobban szédültem.
-Elnézést, de attól tartok agyrázkódásom van, vagy koponya törésem.-mondtam mire az egyik mentős nevetni kezdett.-Nem viccből mondom. Feszít a fejem, nyomást érzek és szédülök, mindjárt elájulok. Ismeri Kim Locke-t?-bólintott.-A lánya vagyok!-mondtam és a nyomás a fejemben felerősödött.
2014. augusztus 20., szerda
Sex on the beach 6. fejezet
Helyre állt az univerzum rendje és újra itt vagyok és itt van a friss is! Most már csak akkor jöhet közbe valami ha elátkoztatok amiért ennyire megvárattalak titeket, még egyszer bocsi! De lényeg a lényeg itt a friss, délutááááááán is jövöööööök ;)
Ava:
Reggel felriadtam az álmomból, ami már nem vágyakozás inkább rémálom lett számomra. Ahogy felültem hirtelen vissza is húzott a fejem.
-Basszus!-szisszentem fel és a homlokomra tettem a kezem.
-Halkabban!-suttogott Audrey.-Túl másnapos vagyok!
-A te hibád! És miért vagyok az ágyadban?-ültem fel ismét, már kicsit lassabban.
-Mert a tied össze lett hányva!
-Mi van?-siettem a szobám felé, de nem jutottam el addig. Elszédültem és az előszoba padlóján találtam magam.Mire kinyitottam a szemem Audrey állt fölöttem.
-Jól vagy?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
-Asszem. -nyöszörögtem és újra a szobám felé indultam. De mikor benyitottam nem éppen az a látvány fogadott amire számítottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem Audreyt.
-Rosszul lett és befektetted az ágyadba, nehogy valaki így meglássa.-Megláttam a cipőjét a földön felkaptam és hozzá vágtam.
-Kelj ki az ágyamból! Most!-morogtam és elindultam a konyha felé remélve hogy találok aspirint.
Brian:
-Mi van senki nincs itthon?-nyomtam még mindig a csengőt de nem nyitottak ajtót. Aztán mikor már rágyújtottam volna egy cigire Ava feltépte az ajtót.
-Vajon miért nem lep meg hogy te vagy aki megeseríti a reggelem?!-morgott de nyitva hagyta nekem az ajtót így bementem.
-Mi van? Csak nem túl másnapos vagy? Nincs hozzászokva az úrihölgy?
-Kussolj! Még mindig nem tűröm, hiába robban szét a fejem. De amúgy miért is vagy itt?-nézett rám fáradt szemekkel.Nem értem ezt a nőt komolyan, általában bejön a nőknek az amilyen vagyok. Igazi rocksztár, bunkó vagyok velük, jó zenész, helyes, gazdag és pont azt adom nekik amit akarnak.
-Hm? Miért vagy itt?
-Zackyért jöttem.
-Ohh az jó, kapard ki az ágyamból, mielőtt kirugdosom!-sétált el, de nem bírtam ki utána kellett mennem.
-Mi van? Miért vagy ilyen bunkó? Tegnap végre lelazultál és most nagyobb paraszt vagy mint előtte.
-Tudod mi van? Nem vagyunk barátok nem kell lelazulnom hozzátok. Az a dolgom, hogy felkaparjalak titeket a padlóról, hogy el lehessen titeket adni, nem az hogy barátkozzam veletek. Megvannak a magam barátai! Vidd el innen aztán majd 3 hét múlva a turnénál találkozunk, addig nem érek rá!-morgott és bezárkózott a fürdőszobába. Elindultam a szobája felé Zacky félig az ágyon, lábai lent a földön.
-Gyere haver, mert Ava kifüstöl minket!-karoltam bele és felállítottam. Mikor kifelé mentünk összefutottunk Audreyval.
Audrey:
-Hova hova?-kérdeztem Briant, láttam kicsit ideges.
-Menekülünk Ava elől!
-Jaj ugyan már! Mikor fejezitek már be? Ava normális, jófej csaj, és kifejezetten jó társaság..
-Velem nem az, vagyis velünk!
-Mert bunkó vagy!-vágtam egyből közbe mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Úgytűnik meglepődött.-Ne legyél nagyképű és ő is normális lesz.
-Ő kezdte az egészet!
-Ez nem igaz! Csak tudja milyenek vagytok hírnevetek van nektek kettőtöknek a szakmában. Ez az első komoly melója, ne csesszétek el neki és ne vegyétek el a kedvét, jó? Kérlek!-nem válaszolt csak mordult egyet és tovább sétált Zackyvel.
Ava:
Reggel felriadtam az álmomból, ami már nem vágyakozás inkább rémálom lett számomra. Ahogy felültem hirtelen vissza is húzott a fejem.
-Basszus!-szisszentem fel és a homlokomra tettem a kezem.
-Halkabban!-suttogott Audrey.-Túl másnapos vagyok!
-A te hibád! És miért vagyok az ágyadban?-ültem fel ismét, már kicsit lassabban.
-Mert a tied össze lett hányva!
-Mi van?-siettem a szobám felé, de nem jutottam el addig. Elszédültem és az előszoba padlóján találtam magam.Mire kinyitottam a szemem Audrey állt fölöttem.
-Jól vagy?-kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
-Asszem. -nyöszörögtem és újra a szobám felé indultam. De mikor benyitottam nem éppen az a látvány fogadott amire számítottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem Audreyt.
-Rosszul lett és befektetted az ágyadba, nehogy valaki így meglássa.-Megláttam a cipőjét a földön felkaptam és hozzá vágtam.
-Kelj ki az ágyamból! Most!-morogtam és elindultam a konyha felé remélve hogy találok aspirint.
Brian:
-Mi van senki nincs itthon?-nyomtam még mindig a csengőt de nem nyitottak ajtót. Aztán mikor már rágyújtottam volna egy cigire Ava feltépte az ajtót.
-Vajon miért nem lep meg hogy te vagy aki megeseríti a reggelem?!-morgott de nyitva hagyta nekem az ajtót így bementem.
-Mi van? Csak nem túl másnapos vagy? Nincs hozzászokva az úrihölgy?
-Kussolj! Még mindig nem tűröm, hiába robban szét a fejem. De amúgy miért is vagy itt?-nézett rám fáradt szemekkel.Nem értem ezt a nőt komolyan, általában bejön a nőknek az amilyen vagyok. Igazi rocksztár, bunkó vagyok velük, jó zenész, helyes, gazdag és pont azt adom nekik amit akarnak.
-Hm? Miért vagy itt?
-Zackyért jöttem.
-Ohh az jó, kapard ki az ágyamból, mielőtt kirugdosom!-sétált el, de nem bírtam ki utána kellett mennem.
-Mi van? Miért vagy ilyen bunkó? Tegnap végre lelazultál és most nagyobb paraszt vagy mint előtte.
-Tudod mi van? Nem vagyunk barátok nem kell lelazulnom hozzátok. Az a dolgom, hogy felkaparjalak titeket a padlóról, hogy el lehessen titeket adni, nem az hogy barátkozzam veletek. Megvannak a magam barátai! Vidd el innen aztán majd 3 hét múlva a turnénál találkozunk, addig nem érek rá!-morgott és bezárkózott a fürdőszobába. Elindultam a szobája felé Zacky félig az ágyon, lábai lent a földön.
-Gyere haver, mert Ava kifüstöl minket!-karoltam bele és felállítottam. Mikor kifelé mentünk összefutottunk Audreyval.
Audrey:
-Hova hova?-kérdeztem Briant, láttam kicsit ideges.
-Menekülünk Ava elől!
-Jaj ugyan már! Mikor fejezitek már be? Ava normális, jófej csaj, és kifejezetten jó társaság..
-Velem nem az, vagyis velünk!
-Mert bunkó vagy!-vágtam egyből közbe mire kikerekedett szemekkel nézett rám. Úgytűnik meglepődött.-Ne legyél nagyképű és ő is normális lesz.
-Ő kezdte az egészet!
-Ez nem igaz! Csak tudja milyenek vagytok hírnevetek van nektek kettőtöknek a szakmában. Ez az első komoly melója, ne csesszétek el neki és ne vegyétek el a kedvét, jó? Kérlek!-nem válaszolt csak mordult egyet és tovább sétált Zackyvel.
2014. augusztus 15., péntek
2014. augusztus 11., hétfő
Nobody's perfect 2.14
Reggel ahogy felébredtem Josh szuszogott mellettem.Megdörzsöltem a szemem és kimásztam az ágyból. Ahogy a fürdőben a tükörbe bámultam csak nyomorultnak láttam magam, aki azért siránkozik hogy itt hagyták a lakótársai. Nem tetszett ez a helyzet. Aztán megláttam a karomon a telefonszámot és a nevet, Dan.
Kiírtam a számát egy papírra és elmentem letusolni.Még folyattam a vizet a képembe, mikor hangokat hallottam ezért megfordultam a zuhanykabinban és Josh álmos fejét láttam ahogy beállt a tükör elé és a fogát kezdte mosni.
-Basszus Josh, mit csinálsz?! Nem látod, hogy zuhanyzom? Menj már ki!!
-Moss mi van? Látalak má mezstelenül, nnugi nem fogla letámadni...-magyarázott fogkefével a szájában.
-De már nem vagyunk együtt menj ki!
-Nyugi! Barátok vagyunk, nem akarok lefeküdni veled.-mondta de csak azért se ment ki, gyorsan kiszálltam magam köré tekertem egy törülközőt és adtam neki egy kisebb pofont.-Szemét vagy!-morogtam és felöltöztem.
Megreggeliztünk és aztán ahogy mindennap bámultunk csak ki a fejünkből. Unalmas volt a fiúk nélkül, akkor mindig csináltunk valamit, vagy történt valami...most semmi.
-Na jó én ezt nem bírom!
-Mit?
-Hogy ennyire kikészítenek...-előkerestem a papírt Dan számával és felhívtam.
-Hé szia én Liz vagyok,... am... tegnap találkoztunk a parton!
-Liz?
-Ööö, igen, a verekedős, antiszoc...
-Jah igen!-hallottam hogy nevet.-Azt hittem nem hívsz fel.
-Én is! De már mindegy, felhívtalak.
-És miért is? Csak nem találkozzunk?
-Nem muszáj, de éppen semmi dolgom...és..
-Na na na... azért ne könyöörögj!-mondta nevetve de ezn valahogy nem tudtam nevetni.
-Na jó azt hittem..-kezdtem bele de abba hagyta a nevetést.
-Bocsi, várj! Gyere le a partra, mondjuk egy óra múlva!
-Okés! Szia!-mondtam és le is raktam.Talán éppen ideje, hogy a Mattes Brianes dolgot kiheverjem és túllépjek rajtuk.
2 hónappal később
-Josh nem jössz velünk?
-Ugye most csak viccelsz Liz?
-Mi bajod?-kérdeztem miközben öltöztem és ő az ágyamon hanyatt fekve dobált egy labdát.
-Utálom Dant, fizikailag utálom!
-Jah mint Mattet, annyi különbséggel, hogy Dant nem szeretem és nem igazán volt semmi.
-Túl sokat lógsz vele és ilyenkor sokat iszol, ez nem tetszik. Le kéne koptatnod...
-Jaj istenem!-sóhajtottam és felkaptam a táskámat.
-Lizzy komolyan mondom! Hidd el, valami gond van ezzel a gyerekkel és nem azért mert nem bírom. Mikor idejött és meglátta hogy itt lakom láttam a szemén, hogy ideges. És mikor meglátta a srácok képét szó szerint ökölbe szorult a keze.
-Ha attól félsz, hogy megver, nem kell, meg tudom védeni magam.
-Nem! Lizzy ha ez tényleg őrült, akkor nem tudod.Nagydarab, bokszol és őrült. Maradj itthon és segítek lerázni. Különben is bármikor megjöhetnek a srácok.
-Fejezd be! Mennem kell!
-Add ide a mobilod!-tartotta a kezét miközben beállt a szobaajtómba, hogy ne tudjak kimenni.
-Minek?
-Bekapcsolok egy vészjelzést, enélkül nem mehetsz el!-odaadtam neki a mobilomat.
-Oké, ha 3-szor megnyomod röviden a csillag gombot, felhív engem a telefonod, legyen a zsebedben!-mondta és azzal becsúsztatta a farzsebembe a telefonomat.
-Meglepően aggódott most, és bár Mattnél is ideges volt és őt sem bírta, de akkor más volt. Most tényleg kicsit megrémített, de 2 hónapja ismerem Dant, és semmi gond nem volt, nem vettem észre rajta semmit.
Lementem a sétányhoz és a tengert bámultam amíg Dan meg nem érkezett.
-Szia!-köszöntem mosolyogva de komor volt az arca-Baj van?
-Nem csak elgondolkodtam valamin.
-És?
-Mi most? Van köztünk valami? Vagy lesz?
-Hogy mi? Ezt hogy érted?
-Járni fogunk? Vagy szexelünk csak?-kérdezte én meg zavaromban csak köhögni kezdtem.
-Miről beszélsz?
-Tudod a volt pasid veled lakik édes kettesben, de amúgy 4 másik pasival laksz együtt. Joshon kívűl velük is lefekszel nem? Én már nem is kellek, hiszen van 5 pasi aki ott van amikor csak akarod.
-Dan nem igazán értem ez hogy jött, vagy hogy gondolhatod ezt!Ők a barátaim és eddig azt hittem te is!-mondtam és kezdett megerősödni bennem amit Josh mondott. De hirtelen elkapta a karomat.
-Velem jössz és ezt most megbeszéljük!
-Előbb engedj el!-próbáltam kirántani a kezemet de nem ment.-Dan, engedd el a kezem!-nem reagált, hát lendítettem a másik kezemet és fejbe vertem. Nem kellett volna. Idegesen fordult meg, elkapta a jobb kezem a másik kezével és az arcomba vigyorgott.
-Harcolni akarsz? Joshnál is erre gerjedsz?! Hát legyen!-mondta és pár mozdulattal eltörte a csuklómat. Nem adtam meg neki az örömöt, így épphogy csak felszisszentem, de végig a szemébe néztem.
-Most pedig gyere!-rángatott tovább miközben a törött csuklómmal próbáltam a farzsebemben lévő telefont benyomni, hátha sikerül.
Kiírtam a számát egy papírra és elmentem letusolni.Még folyattam a vizet a képembe, mikor hangokat hallottam ezért megfordultam a zuhanykabinban és Josh álmos fejét láttam ahogy beállt a tükör elé és a fogát kezdte mosni.
-Basszus Josh, mit csinálsz?! Nem látod, hogy zuhanyzom? Menj már ki!!
-Moss mi van? Látalak má mezstelenül, nnugi nem fogla letámadni...-magyarázott fogkefével a szájában.
-De már nem vagyunk együtt menj ki!
-Nyugi! Barátok vagyunk, nem akarok lefeküdni veled.-mondta de csak azért se ment ki, gyorsan kiszálltam magam köré tekertem egy törülközőt és adtam neki egy kisebb pofont.-Szemét vagy!-morogtam és felöltöztem.
Megreggeliztünk és aztán ahogy mindennap bámultunk csak ki a fejünkből. Unalmas volt a fiúk nélkül, akkor mindig csináltunk valamit, vagy történt valami...most semmi.
-Na jó én ezt nem bírom!
-Mit?
-Hogy ennyire kikészítenek...-előkerestem a papírt Dan számával és felhívtam.
-Hé szia én Liz vagyok,... am... tegnap találkoztunk a parton!
-Liz?
-Ööö, igen, a verekedős, antiszoc...
-Jah igen!-hallottam hogy nevet.-Azt hittem nem hívsz fel.
-Én is! De már mindegy, felhívtalak.
-És miért is? Csak nem találkozzunk?
-Nem muszáj, de éppen semmi dolgom...és..
-Na na na... azért ne könyöörögj!-mondta nevetve de ezn valahogy nem tudtam nevetni.
-Na jó azt hittem..-kezdtem bele de abba hagyta a nevetést.
-Bocsi, várj! Gyere le a partra, mondjuk egy óra múlva!
-Okés! Szia!-mondtam és le is raktam.Talán éppen ideje, hogy a Mattes Brianes dolgot kiheverjem és túllépjek rajtuk.
2 hónappal később
-Josh nem jössz velünk?
-Ugye most csak viccelsz Liz?
-Mi bajod?-kérdeztem miközben öltöztem és ő az ágyamon hanyatt fekve dobált egy labdát.
-Utálom Dant, fizikailag utálom!
-Jah mint Mattet, annyi különbséggel, hogy Dant nem szeretem és nem igazán volt semmi.
-Túl sokat lógsz vele és ilyenkor sokat iszol, ez nem tetszik. Le kéne koptatnod...
-Jaj istenem!-sóhajtottam és felkaptam a táskámat.
-Lizzy komolyan mondom! Hidd el, valami gond van ezzel a gyerekkel és nem azért mert nem bírom. Mikor idejött és meglátta hogy itt lakom láttam a szemén, hogy ideges. És mikor meglátta a srácok képét szó szerint ökölbe szorult a keze.
-Ha attól félsz, hogy megver, nem kell, meg tudom védeni magam.
-Nem! Lizzy ha ez tényleg őrült, akkor nem tudod.Nagydarab, bokszol és őrült. Maradj itthon és segítek lerázni. Különben is bármikor megjöhetnek a srácok.
-Fejezd be! Mennem kell!
-Add ide a mobilod!-tartotta a kezét miközben beállt a szobaajtómba, hogy ne tudjak kimenni.
-Minek?
-Bekapcsolok egy vészjelzést, enélkül nem mehetsz el!-odaadtam neki a mobilomat.
-Oké, ha 3-szor megnyomod röviden a csillag gombot, felhív engem a telefonod, legyen a zsebedben!-mondta és azzal becsúsztatta a farzsebembe a telefonomat.
-Meglepően aggódott most, és bár Mattnél is ideges volt és őt sem bírta, de akkor más volt. Most tényleg kicsit megrémített, de 2 hónapja ismerem Dant, és semmi gond nem volt, nem vettem észre rajta semmit.
Lementem a sétányhoz és a tengert bámultam amíg Dan meg nem érkezett.
-Szia!-köszöntem mosolyogva de komor volt az arca-Baj van?
-Nem csak elgondolkodtam valamin.
-És?
-Mi most? Van köztünk valami? Vagy lesz?
-Hogy mi? Ezt hogy érted?
-Járni fogunk? Vagy szexelünk csak?-kérdezte én meg zavaromban csak köhögni kezdtem.
-Miről beszélsz?
-Tudod a volt pasid veled lakik édes kettesben, de amúgy 4 másik pasival laksz együtt. Joshon kívűl velük is lefekszel nem? Én már nem is kellek, hiszen van 5 pasi aki ott van amikor csak akarod.
-Dan nem igazán értem ez hogy jött, vagy hogy gondolhatod ezt!Ők a barátaim és eddig azt hittem te is!-mondtam és kezdett megerősödni bennem amit Josh mondott. De hirtelen elkapta a karomat.
-Velem jössz és ezt most megbeszéljük!
-Előbb engedj el!-próbáltam kirántani a kezemet de nem ment.-Dan, engedd el a kezem!-nem reagált, hát lendítettem a másik kezemet és fejbe vertem. Nem kellett volna. Idegesen fordult meg, elkapta a jobb kezem a másik kezével és az arcomba vigyorgott.
-Harcolni akarsz? Joshnál is erre gerjedsz?! Hát legyen!-mondta és pár mozdulattal eltörte a csuklómat. Nem adtam meg neki az örömöt, így épphogy csak felszisszentem, de végig a szemébe néztem.
-Most pedig gyere!-rángatott tovább miközben a törött csuklómmal próbáltam a farzsebemben lévő telefont benyomni, hátha sikerül.
2014. augusztus 6., szerda
Life is just a game 59.
Matt:
-Á nem tudom haver, nem beszéltünk 2 hete! Itt ülök a kocsiban és csak figyelem a házat.
-Matt, szedd össze magad, szereted őt nem? Akkor szerezd meg, hozd haza és legyetek végre boldogok.
-Basszus Jimmy, tudod hogy eddig se rajtam múlt! Azt se tudom mi van, mondtam Walkernek, hogy ide jövök, de nem is látom őket.-egyre szarabbul éreztem magam, Heidi és a srácok rábeszéltek, hogy jöjjek el Skyeért, és most itt ülök a kocsimban nézem a házat ahol elvileg 2 hétig volt és nem tudom mit tegyek. Nem beszéltünk, de mielőtt elment összevesztünk és ...
-Matt szállj ki abból a kuva kocsiból és szerezd meg a nőt akit akarsz!-zökkentett ki a nyomoromból Jimmy, de leraktam a telefont.Skye és Walker kilépett az ajtón, leültek a teraszon.Kiszálltam a kocsiból és hangosan becsaptam a kocsi ajtót amilyen erősen csak tudtam, hogy meghallják. Fel is kapta Skye a fejét és értetlenül nézett Walkerre.
Skye:
-Walker tényleg, tök jól éreztem magam, de elég volt belőled! Haza akarok menni...
-Hééé, nyugi, és ne legyél bunkó! Bár ha jobban bele gondolok ez lehet tényleg azt jelenti, hogy jobban vagy.
-Nem vagyok bunkó! Szó szerint elraboltál!
-Matt hagyta, így nem nevezném elrablásnak.
-Kösz hogy eszembe juttatod, hogy ezért még kapni fog csak engedj haza.
-Mit? Jobban hiányzott annál.-mordul felém Walker a teraszon.Tényleg dühös voltam vagy vagyok Mattre nem tudom, de tény hogy hiányzik ő és Aleck is. Csak mehetnék már haza. Aztán hirtelen kocsi ajtót hallottam és ahogy felnéztem nem hittem a szememnek.
-Walker, ez... tényleg...
-Matt!-mondta de nem tudtam elhinni.Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Neki támaszkodott a motorháztetőnek és csak nézett. Nem voltam dühös! Rohanni kezdtem mire észbe kaptam egyenesen Matt felé. Ő csak a kocsinak támaszkodott nem mozdult, mikor végre odaértem semmit nem mondtam csak szorosan átöleltem. Viszonozta és ez valahogy megnyugtatott! Pár percig csak álltunk így, csendben majd mikor elengedtem, szinte sokkot kaptam.
Sose láttam még ennyire nyúzottnak és szomorúnak. Végig simítottam az arcán mire becsukta a szemeit.
Matt:
Az illata, a közelsége istenem semmit nem változott. Az érintése, ahogy végig simít az arcomon és megáll a keze a nyakamnál.
-Matt, nyisd ki a szemed nézz rám!-mondta egészen halkan.-Mi a baj? Annyira szomorú vagy és...
-Hiányoztál!-szólaltam meg rekedtes hangon.-Borzasztóan! Féltem, még haragszol rám, ha érted jövök és még nem akarsz látni...
-Úristen dehogyis!-mondta és a homlokát az államnak döntötte.-Matt annyira sajnálom! Mindent, sajnálom, komolyan!-mondta és a kezei megállapodtak a mellkasomon. Kirázott a hideg, annyira akartam már hogy újra ilyen legyen.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire kicsit hátrébb lépett.
-Most per pillanat nem! Úgy érzem, hogy mindez miattam van,-mutatott a kezével felém.-egyedül hagytalak és.. annyira szomorúak a szemeid és ez fáj.
-Hallgass! -mondtam.-Miattad van, de csak mert féltem elveszítelek.
-Soha! Soha többet ígérem, nem lesz ilyen! Annyira hiányoztál, hogy elmondani nem tudom, fizikailag fájt, hogy nem voltál velem. -mondta és ez jól esett, de Walker félbe szakított minket.
-Skye tudod, mit hogyan kell csinálni, hol vannak a kulcsok. Holnapig a tiétek, aztán zárjatok be!
-Mi? Várj mi van?-kérdeztük.
-Szükségetek van rá!-mondta és a kocsijához indult, elköszönni se nagyon volt időnk. Skye elkapta a karomat és elkezdett a ház felé húzni.Ahogy beértünk a házba először a konyhába vezetett, ittam egy pohár vizet aztán bementünk a nappaliba. Kínos csöndben ültünk egymás mellett hosszú percekig.
Skye:
Gondoltam megpróbálok valami témát feldobni így szembe fordultam vele a kanapén.
-Aleck?
-Jól van, sok programot csináltunk amiután elmentél, hogy ne nagyon érezze hogy hiányzol. Jó gyerek.
-És te?
-Szenvedek Skye!-olyan fájdalmas fejjel és olyan rekedtes hangon mondta, hogy éreztem elszorul a torkom, megszakad a szívem, ....de valahogy ösztönösen, hogy megvígasztaljam a számat az övéhez nyomtam.
A kezét a csipőmre tette, megszorította. Éreztem hogy gyorsan kapkodja a levegőt akárcsak én és már azt se tudtam mi történik. Olyan hévvel csókolt, olyan forróak voltak az ajkai, és... és...
-Á nem tudom haver, nem beszéltünk 2 hete! Itt ülök a kocsiban és csak figyelem a házat.
-Matt, szedd össze magad, szereted őt nem? Akkor szerezd meg, hozd haza és legyetek végre boldogok.
-Basszus Jimmy, tudod hogy eddig se rajtam múlt! Azt se tudom mi van, mondtam Walkernek, hogy ide jövök, de nem is látom őket.-egyre szarabbul éreztem magam, Heidi és a srácok rábeszéltek, hogy jöjjek el Skyeért, és most itt ülök a kocsimban nézem a házat ahol elvileg 2 hétig volt és nem tudom mit tegyek. Nem beszéltünk, de mielőtt elment összevesztünk és ...
-Matt szállj ki abból a kuva kocsiból és szerezd meg a nőt akit akarsz!-zökkentett ki a nyomoromból Jimmy, de leraktam a telefont.Skye és Walker kilépett az ajtón, leültek a teraszon.Kiszálltam a kocsiból és hangosan becsaptam a kocsi ajtót amilyen erősen csak tudtam, hogy meghallják. Fel is kapta Skye a fejét és értetlenül nézett Walkerre.
Skye:
-Walker tényleg, tök jól éreztem magam, de elég volt belőled! Haza akarok menni...
-Hééé, nyugi, és ne legyél bunkó! Bár ha jobban bele gondolok ez lehet tényleg azt jelenti, hogy jobban vagy.
-Nem vagyok bunkó! Szó szerint elraboltál!
-Matt hagyta, így nem nevezném elrablásnak.
-Kösz hogy eszembe juttatod, hogy ezért még kapni fog csak engedj haza.
-Mit? Jobban hiányzott annál.-mordul felém Walker a teraszon.Tényleg dühös voltam vagy vagyok Mattre nem tudom, de tény hogy hiányzik ő és Aleck is. Csak mehetnék már haza. Aztán hirtelen kocsi ajtót hallottam és ahogy felnéztem nem hittem a szememnek.
-Walker, ez... tényleg...
-Matt!-mondta de nem tudtam elhinni.Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Neki támaszkodott a motorháztetőnek és csak nézett. Nem voltam dühös! Rohanni kezdtem mire észbe kaptam egyenesen Matt felé. Ő csak a kocsinak támaszkodott nem mozdult, mikor végre odaértem semmit nem mondtam csak szorosan átöleltem. Viszonozta és ez valahogy megnyugtatott! Pár percig csak álltunk így, csendben majd mikor elengedtem, szinte sokkot kaptam.
Sose láttam még ennyire nyúzottnak és szomorúnak. Végig simítottam az arcán mire becsukta a szemeit.
Matt:
Az illata, a közelsége istenem semmit nem változott. Az érintése, ahogy végig simít az arcomon és megáll a keze a nyakamnál.
-Matt, nyisd ki a szemed nézz rám!-mondta egészen halkan.-Mi a baj? Annyira szomorú vagy és...
-Hiányoztál!-szólaltam meg rekedtes hangon.-Borzasztóan! Féltem, még haragszol rám, ha érted jövök és még nem akarsz látni...
-Úristen dehogyis!-mondta és a homlokát az államnak döntötte.-Matt annyira sajnálom! Mindent, sajnálom, komolyan!-mondta és a kezei megállapodtak a mellkasomon. Kirázott a hideg, annyira akartam már hogy újra ilyen legyen.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire kicsit hátrébb lépett.
-Most per pillanat nem! Úgy érzem, hogy mindez miattam van,-mutatott a kezével felém.-egyedül hagytalak és.. annyira szomorúak a szemeid és ez fáj.
-Hallgass! -mondtam.-Miattad van, de csak mert féltem elveszítelek.
-Soha! Soha többet ígérem, nem lesz ilyen! Annyira hiányoztál, hogy elmondani nem tudom, fizikailag fájt, hogy nem voltál velem. -mondta és ez jól esett, de Walker félbe szakított minket.
-Skye tudod, mit hogyan kell csinálni, hol vannak a kulcsok. Holnapig a tiétek, aztán zárjatok be!
-Mi? Várj mi van?-kérdeztük.
-Szükségetek van rá!-mondta és a kocsijához indult, elköszönni se nagyon volt időnk. Skye elkapta a karomat és elkezdett a ház felé húzni.Ahogy beértünk a házba először a konyhába vezetett, ittam egy pohár vizet aztán bementünk a nappaliba. Kínos csöndben ültünk egymás mellett hosszú percekig.
Skye:
Gondoltam megpróbálok valami témát feldobni így szembe fordultam vele a kanapén.
-Aleck?
-Jól van, sok programot csináltunk amiután elmentél, hogy ne nagyon érezze hogy hiányzol. Jó gyerek.
-És te?
-Szenvedek Skye!-olyan fájdalmas fejjel és olyan rekedtes hangon mondta, hogy éreztem elszorul a torkom, megszakad a szívem, ....de valahogy ösztönösen, hogy megvígasztaljam a számat az övéhez nyomtam.
A kezét a csipőmre tette, megszorította. Éreztem hogy gyorsan kapkodja a levegőt akárcsak én és már azt se tudtam mi történik. Olyan hévvel csókolt, olyan forróak voltak az ajkai, és... és...
2014. augusztus 5., kedd
Sex on the beach 5. fejezet
Audrey:
-AUDREEEEEY, Audrey, Audrey, Audrey!-hallottam Ava sírós hangját. Gyorsan kisiettem a szobámból és megláttam a konyhában a pultnál egy vodkás üveget szorongatva.
-Na mi van? Baj van?-ültem le vele szemben és megsimogattam az arcát.
-A pasi a bárból, az őrjítő éjszaka, azok az izmooooook és és...
-Igen tudom, már kismilliószor elmondtad!-vágtam közbe de az arca csak nyomorultabbnak tűnt.-Jézusom mondd már mi van! -kezdtem komolyan aggódni miatta, de ő csak legurított még egy vodkát!
-A tetoválás, emlékszel rá?-kérdezte és nagyot nyelt, én meg bólintottam.-Na akkor figyelj! Nem ismerős véletlenül?!-tolta elém a mobilját egy képpel. Avenged sevenfold.
-Hé ez az ő lógójuk?-csodálkoztam el, mire ő csak nevetni kezdett.
-Basszus Ava fejezd be ezt és mondd már el mi van!
-Lefeküdtem Mattel!-bökte ki mire elakadt a lélegzetem.
-Én ezt nem... Mi... Mi van? Most?!
-Nem, Matt az! Matt az Az éjszaka! Ő A srác!-mondta és bár lesokkoltam, valahogy mégis nevetni kezdtem, ő viszont csak lehúzott még egy pohár vodkát.
-Ezt nem hiszem el! Hogy nem ismerted fel?
-Most hogy odamentem láttam meg a tetoválást a hasán.
-És ő hogy nem ismert fel?
-Nem tudom, lehet hogy felismert és...de ... ez tudod mit jelent? -megráztam a fejem még mindig nevetve.-Nem dolgozhatok velük.
-Jaj dehogynem! Semmi nincs köztetek! De nem árt tudni, hogy ilyen jó...-erre ivott még egyet én viszont csak jobban kezdtem nevetni.
-Ide jönnek 8-ra!-bökte ki aztán megint, de így már az én jó kedvem is múlóban volt.
-Mi van?
-Meg kell tudnod tőle, hogy ő mire emlékszik!-és ivott még egyet.
Matt:
-Na jó srácok, szerencsénk van, időben vagyunk!-parkoltam le.-Ajándék?
-Megvan mind a 2 üveg! -vigyorodott el mellettem Jimmy.
-A virág is!-emelte fel Zacky a kis cserepes növényt.
-Hát akkor menjünk, de Syn a pofádat fogd be amíg itt vagy, okés?-kértem, ahogy kiszálltunk a kocsiból és mind az ajtóhoz mentünk.Ava barátnője állt az ajtóban kicsit zavart képet vágva.
-Ööö, helló fiúk!
-Audrey!-mosolyogtunk rá, és vártunk.-Beengedsz?
-Hát, az a helyzet, hogy nem biztos, hogy ez... a legmegfelelőbb pill...-beszélt miközben valakit cibált az ajtó mögött.
-Ava hívott minket!-szólt a hátam mögül Jimmy, mire Audrey elmosolyodott.
-Igen, igen tudom, csak...-hebegett habogott.
-Engedd már beee! Mindet!-jelent meg Ava, kicsit illuminált állapotban. Hatalmas vigyor az arcán, Audreyba kapaszkodva alig állt a lábán.
-Akkor azt hiszem ezekre nem is lesz szükség!-emelte fel Jimmy a két üveg piát, mire Audrey szemei kikerekedtek és megrázta a fejét.
-Jaj nem, nem nem! Kell az nekem!-nézett rá Ava kiskutya szemekkel.
-Na jó fiúúk, gyertek be, mindjárt jövünk mi is!-rángatta el Avat, mi meg csak összenézve mosolyogtunk.
-Lehet nem is olyanmunka mániás a csaj.
-Vagy csak nem bírja már Brian képét józanon.-nevetett Zacky.
-Na jó, mindjárt itt lesz, már a zuhany alatt van! Addig is kértek kávét?-nézett körbe Audrey de egyikünk se akart, viszont mentünk utána a konyhába.
-Bocsi, de mégis mi történt vele, hogy így elázott?-kérdeztem mire Audrey jót nevetett.
-Olyat látott, ami furcsa emlékeket hozott elő, és durva... tényleg durva érzéseket!-nézett rám, sokat sejtetően végig a szemembe.De nem esett le, nem tudom mire...
-Szóval Matt neked van barátnőd? Vagy az elmúlt pár hónapban volt bárki is?-terelte a témát, mire én kezdtem nevetni, most kikezdett velem.
-Hát, csak hébe-hóba... tudod.-mosolyogtam rá.-De per pillanat senkim sincs!-kacsintottam rá.
-Jaj ezt ne! Tudod Ava nem kavarhat a munkatársaival, és én sem kavarhatok velük, és ti azok vagytok... és..-nézett rám kérdően mintha várt volna tőlem valamit.
-Igen ezt már mondta!-nézett Zacky bunkón Audreyra.
Ava:
-Jézusom!-álltam a zuhany alatt mikor kezdtem észbe kapni.-Ava szedd össze magad!-mondogattam ahogy folyattam a képembe a hideg vizet, majd megembereltem magam és ki mentem.Felöltöztem, betekertem a hajamat és a konyhába mentem.
-Itt a kávéd!-tolta elém Audrey.
-Köszönöm király vagy!-dubtam neki egy puszit és leültem az engem hatalmas vigyorral figyelő srácok közé.-Jól van tudom, vicces látvány volt, ez van, többet ilyen nem lesz!
-Mi?! Miért?! Tetszett!-kezdte Jimmy és Zacky egyszerre, mire csak bólogatni kezdtem.
-Nem lesz! Itt vannak amúgy a papírok, a turné adatai, és minden cím szám itt van. Majd beszélek Justinnal biztos talál még valakit helyettem.- ahogy kimondtam mind elkerekedett szemmel bámultak.
-Ez gyors volt!-mondta Brian.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Matt.
-Nem dolgozhatok veletek!
-Mégis miért?-kérdezték szinte egyszerre.
-Mert nem lehet semmi csak munka kapcsolat és..
-Miről beszélsz?-vágott közbe Zacky.-Szerintem tudnánk róla, ha valamelyikünkkel összejöttél volna.-beszélt vigyorogva de én csak Mattet néztem.
-Ava ha arra gondolsz, engem az nem zavar,...-kezdett aztán bele én meg éreztem, hogy vörösödik a fejem.
-Te tudtad?-kérdeztem, nem is értem miért suttogva, Audrey és a fiúk viszont csak meredtek ránk és kapkodták a fejüket a szafton infókra várva.
-Mi? Persze, ahogy bejöttél a bárba fel
ismertelek! Várj, te nem tudtad?
-Hát, nem emlékszem teljesen, én akkor elég részeg voltam és...-ekkor kezdett el Brian és Jimmy egymás mellett hangosan röhögni.
-Mi van?!-kérdeztük Mattel ingerülten.
-Semmi, csak Matt.... szar mi? Nem is emlékezett rááááád! Azt se tudta ki vagy, te a rock sztááááár!-nevettek , Matt arca befeszült, így inkább közbe szóltam.
-Félre értettetek. Az estére emlékszem és elég sok,.... bizonyos részlet is megmaradt...-ahogy ezt elkezdtem zavaromban már nem tudtam Mattre nézni.
-bizonyos részletek...-kacsintott Audrey mosolyogva Mattre, és Jimmy és Brian már el is hallgatott én meg már éreztem hogy lángolok annyira ciki ez.
-Nem emlékeztem az arcodra, de atetoválásod az megmaradt, és ma mikor megláttam rájöttem, hogy.... na de mindegy, nem dolgozhatok így veletek, ha Justin megtudja én...
-Na jó Ava, én emlékeztem rád, és nem csak bizonyos részletekre,...-ahogy beszélt megnyalta a szája szélét és én tiszta libabőr lettem. -mikor bejöttél a bárba, én mondtam Justinnak, de at mondta szemmel láthatóan téged nem zavar és hogy fél éve volt nem gáz. Tud róla, engem nem zavar, a kérdés, hogy...
-Engem zavar! Mármint én soha,... és ez most, ... nekem..-csak dadogtam, hebegtem mikor megláttam Jimmy kezében a whiskeyt, kikaptam a kezéből, és meghúztam az üveget.
-Igen, így jutott arra a szintre, ahogy az előbb láttátok.-mondta Audrey.-Kér még más is piát? Azt hiszem erre innunk kell!-indult poharakért, és mielőtt közbe szólhattam volna Matt elkapta a kezem és kicsit arrébb húzott.
-Ava mi a baj? Miért jelent ez gondot?
-Matt ezek a szabályaim,... nem, nem tehetem ezt... és...
-Nem is tudtad hogy én vagyok és jól ment minden... na jó majdnem! Egyszeri alkalom volt, elmúlt nem lesz többet.-igazából még nem jöttem rá miért is, de felnyögtem. Vagy fájdalmamban, hogy erről kell beszélni vagy szenvedésemben hogy egyszeri éjszaka volt és így soha ... soha...
-Hé, nyugi! Kérlek dolgozz velünk!Megígérem jó leszek, és ők is! Szükségünk van rád, te vagy az első aki kimerted osztani Briant és akinél előnyős, hogy alig tudsz rólunk valamit...
-Jó legyen, decsak mert Justin már tud róla... így nem lehet bajom belőle.-ahogy kimondtam megbántam, Matt átkarolt és visszaléptünk a többiekhez.
-Ava marad!-vigyorgott, Audrey pedig már a kezünkbe nyomta a poharakat...
-AUDREEEEEY, Audrey, Audrey, Audrey!-hallottam Ava sírós hangját. Gyorsan kisiettem a szobámból és megláttam a konyhában a pultnál egy vodkás üveget szorongatva.
-Na mi van? Baj van?-ültem le vele szemben és megsimogattam az arcát.
-A pasi a bárból, az őrjítő éjszaka, azok az izmooooook és és...
-Igen tudom, már kismilliószor elmondtad!-vágtam közbe de az arca csak nyomorultabbnak tűnt.-Jézusom mondd már mi van! -kezdtem komolyan aggódni miatta, de ő csak legurított még egy vodkát!
-A tetoválás, emlékszel rá?-kérdezte és nagyot nyelt, én meg bólintottam.-Na akkor figyelj! Nem ismerős véletlenül?!-tolta elém a mobilját egy képpel. Avenged sevenfold.
-Hé ez az ő lógójuk?-csodálkoztam el, mire ő csak nevetni kezdett.
-Basszus Ava fejezd be ezt és mondd már el mi van!
-Lefeküdtem Mattel!-bökte ki mire elakadt a lélegzetem.
-Én ezt nem... Mi... Mi van? Most?!
-Nem, Matt az! Matt az Az éjszaka! Ő A srác!-mondta és bár lesokkoltam, valahogy mégis nevetni kezdtem, ő viszont csak lehúzott még egy pohár vodkát.
-Ezt nem hiszem el! Hogy nem ismerted fel?
-Most hogy odamentem láttam meg a tetoválást a hasán.
-És ő hogy nem ismert fel?
-Nem tudom, lehet hogy felismert és...de ... ez tudod mit jelent? -megráztam a fejem még mindig nevetve.-Nem dolgozhatok velük.
-Jaj dehogynem! Semmi nincs köztetek! De nem árt tudni, hogy ilyen jó...-erre ivott még egyet én viszont csak jobban kezdtem nevetni.
-Ide jönnek 8-ra!-bökte ki aztán megint, de így már az én jó kedvem is múlóban volt.
-Mi van?
-Meg kell tudnod tőle, hogy ő mire emlékszik!-és ivott még egyet.
Matt:
-Na jó srácok, szerencsénk van, időben vagyunk!-parkoltam le.-Ajándék?
-Megvan mind a 2 üveg! -vigyorodott el mellettem Jimmy.
-A virág is!-emelte fel Zacky a kis cserepes növényt.
-Hát akkor menjünk, de Syn a pofádat fogd be amíg itt vagy, okés?-kértem, ahogy kiszálltunk a kocsiból és mind az ajtóhoz mentünk.Ava barátnője állt az ajtóban kicsit zavart képet vágva.
-Ööö, helló fiúk!
-Audrey!-mosolyogtunk rá, és vártunk.-Beengedsz?
-Hát, az a helyzet, hogy nem biztos, hogy ez... a legmegfelelőbb pill...-beszélt miközben valakit cibált az ajtó mögött.
-Ava hívott minket!-szólt a hátam mögül Jimmy, mire Audrey elmosolyodott.
-Igen, igen tudom, csak...-hebegett habogott.
-Engedd már beee! Mindet!-jelent meg Ava, kicsit illuminált állapotban. Hatalmas vigyor az arcán, Audreyba kapaszkodva alig állt a lábán.
-Akkor azt hiszem ezekre nem is lesz szükség!-emelte fel Jimmy a két üveg piát, mire Audrey szemei kikerekedtek és megrázta a fejét.
-Jaj nem, nem nem! Kell az nekem!-nézett rá Ava kiskutya szemekkel.
-Na jó fiúúk, gyertek be, mindjárt jövünk mi is!-rángatta el Avat, mi meg csak összenézve mosolyogtunk.
-Lehet nem is olyanmunka mániás a csaj.
-Vagy csak nem bírja már Brian képét józanon.-nevetett Zacky.
-Na jó, mindjárt itt lesz, már a zuhany alatt van! Addig is kértek kávét?-nézett körbe Audrey de egyikünk se akart, viszont mentünk utána a konyhába.
-Bocsi, de mégis mi történt vele, hogy így elázott?-kérdeztem mire Audrey jót nevetett.
-Olyat látott, ami furcsa emlékeket hozott elő, és durva... tényleg durva érzéseket!-nézett rám, sokat sejtetően végig a szemembe.De nem esett le, nem tudom mire...
-Szóval Matt neked van barátnőd? Vagy az elmúlt pár hónapban volt bárki is?-terelte a témát, mire én kezdtem nevetni, most kikezdett velem.
-Hát, csak hébe-hóba... tudod.-mosolyogtam rá.-De per pillanat senkim sincs!-kacsintottam rá.
-Jaj ezt ne! Tudod Ava nem kavarhat a munkatársaival, és én sem kavarhatok velük, és ti azok vagytok... és..-nézett rám kérdően mintha várt volna tőlem valamit.
-Igen ezt már mondta!-nézett Zacky bunkón Audreyra.
Ava:
-Jézusom!-álltam a zuhany alatt mikor kezdtem észbe kapni.-Ava szedd össze magad!-mondogattam ahogy folyattam a képembe a hideg vizet, majd megembereltem magam és ki mentem.Felöltöztem, betekertem a hajamat és a konyhába mentem.
-Itt a kávéd!-tolta elém Audrey.
-Köszönöm király vagy!-dubtam neki egy puszit és leültem az engem hatalmas vigyorral figyelő srácok közé.-Jól van tudom, vicces látvány volt, ez van, többet ilyen nem lesz!
-Mi?! Miért?! Tetszett!-kezdte Jimmy és Zacky egyszerre, mire csak bólogatni kezdtem.
-Nem lesz! Itt vannak amúgy a papírok, a turné adatai, és minden cím szám itt van. Majd beszélek Justinnal biztos talál még valakit helyettem.- ahogy kimondtam mind elkerekedett szemmel bámultak.
-Ez gyors volt!-mondta Brian.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Matt.
-Nem dolgozhatok veletek!
-Mégis miért?-kérdezték szinte egyszerre.
-Mert nem lehet semmi csak munka kapcsolat és..
-Miről beszélsz?-vágott közbe Zacky.-Szerintem tudnánk róla, ha valamelyikünkkel összejöttél volna.-beszélt vigyorogva de én csak Mattet néztem.
-Ava ha arra gondolsz, engem az nem zavar,...-kezdett aztán bele én meg éreztem, hogy vörösödik a fejem.
-Te tudtad?-kérdeztem, nem is értem miért suttogva, Audrey és a fiúk viszont csak meredtek ránk és kapkodták a fejüket a szafton infókra várva.
-Mi? Persze, ahogy bejöttél a bárba fel
ismertelek! Várj, te nem tudtad?
-Hát, nem emlékszem teljesen, én akkor elég részeg voltam és...-ekkor kezdett el Brian és Jimmy egymás mellett hangosan röhögni.
-Mi van?!-kérdeztük Mattel ingerülten.
-Semmi, csak Matt.... szar mi? Nem is emlékezett rááááád! Azt se tudta ki vagy, te a rock sztááááár!-nevettek , Matt arca befeszült, így inkább közbe szóltam.
-Félre értettetek. Az estére emlékszem és elég sok,.... bizonyos részlet is megmaradt...-ahogy ezt elkezdtem zavaromban már nem tudtam Mattre nézni.
-bizonyos részletek...-kacsintott Audrey mosolyogva Mattre, és Jimmy és Brian már el is hallgatott én meg már éreztem hogy lángolok annyira ciki ez.
-Nem emlékeztem az arcodra, de atetoválásod az megmaradt, és ma mikor megláttam rájöttem, hogy.... na de mindegy, nem dolgozhatok így veletek, ha Justin megtudja én...
-Na jó Ava, én emlékeztem rád, és nem csak bizonyos részletekre,...-ahogy beszélt megnyalta a szája szélét és én tiszta libabőr lettem. -mikor bejöttél a bárba, én mondtam Justinnak, de at mondta szemmel láthatóan téged nem zavar és hogy fél éve volt nem gáz. Tud róla, engem nem zavar, a kérdés, hogy...
-Engem zavar! Mármint én soha,... és ez most, ... nekem..-csak dadogtam, hebegtem mikor megláttam Jimmy kezében a whiskeyt, kikaptam a kezéből, és meghúztam az üveget.
-Igen, így jutott arra a szintre, ahogy az előbb láttátok.-mondta Audrey.-Kér még más is piát? Azt hiszem erre innunk kell!-indult poharakért, és mielőtt közbe szólhattam volna Matt elkapta a kezem és kicsit arrébb húzott.
-Ava mi a baj? Miért jelent ez gondot?
-Matt ezek a szabályaim,... nem, nem tehetem ezt... és...
-Nem is tudtad hogy én vagyok és jól ment minden... na jó majdnem! Egyszeri alkalom volt, elmúlt nem lesz többet.-igazából még nem jöttem rá miért is, de felnyögtem. Vagy fájdalmamban, hogy erről kell beszélni vagy szenvedésemben hogy egyszeri éjszaka volt és így soha ... soha...
-Hé, nyugi! Kérlek dolgozz velünk!Megígérem jó leszek, és ők is! Szükségünk van rád, te vagy az első aki kimerted osztani Briant és akinél előnyős, hogy alig tudsz rólunk valamit...
-Jó legyen, decsak mert Justin már tud róla... így nem lehet bajom belőle.-ahogy kimondtam megbántam, Matt átkarolt és visszaléptünk a többiekhez.
-Ava marad!-vigyorgott, Audrey pedig már a kezünkbe nyomta a poharakat...
2014. augusztus 1., péntek
Nobody's perfect 2.13
-Hé, te meg mit csinálsz?-jött oda hozzám reggel Josh a konyhában.
-Reggelit, kérsz?
-Nem köszi, inkább edzenék már.
-Nyugodj inkább le, örülj hogy agipszedet már levették és a képed nem maradt olyan rusnya.-mondtam fintorogva mire nevetni kezdett.
-Egész kedves vagy!-mondta még mosolyogva.-Hé, még mindig nem hívtak?-megráztam a fejem.-Na, biztos csak sok dolguk van. Mikor mentek el?
-2 hete és azóta le se szarták a fejem.
-Figyel jmost barátokként váltatok el, biztos csak nincs idejük.-mondta.
-Na jó mielőtt még te akarsz lelkifröccsöt adni tömd a fejed!-toltam elé egy tányért és én is elkezdtem enni a kajámat.
-De én azt mondtam...
-Enned kell, különben hogy segítesz nekem festeni?
-Festeni?
-Ühüm. Kifestjük a házat. Ha már itt lebzseltél eddig, csinálj is valamit.-mondtam már mosolyogva, de ő csak felvont szemöldökkel méregetett. Miután megreggeliztünk feltúrtam Matt szobáját a kocsi kulcsért és el is mentünk Joshsal festékeket venni.
-Mondd feltétlenül kellek én ehhez? Nem is itt lakom.
-Hééé, hetekig itt voltál és még maradsz egy darabig, szóval igen.
-Maradok?-kérdezett vissza csodálkozva.-Azt hittem csak azért vagyok itt hogy segíts felépülni.
-Így is van!-helyeseltem.
-De már felépültem.
-Nem, még nem! Majd ha már nem sántikálsz és nem úgy nézel ki mint aki anorexiás akkor.
-Mi van? Anorexiás én? Van itt izom!-kezdett feszíteni.
-Igen tudom, de sokat fogytál, szóval amíg teljesen helyre hozlak itt maradsz.
-Héé, Liz!-kapta el a karomat és maga felé fordított.-Miért nem kérsz meg inkább, hogy amíg nem jönnek haza maradjak itt veled, mert nem szeretnél egyedül lenni ebben a nagy házban? Így van vagy nem? Azért akarod hogy itt maradjak mert nem akarsz egyedül maradni. Hiányoznak neked.
-Persze hogy hiányoznak, de ha menni akarsz menj!-fordítottam el a fejem, mert akármennyire is szar volt hallani igaza volt. Nem akartam, hogy itt hagyjon ő is.
-Engem nem tudsz átverni!Már elég jól kiismertelek, pláne hogy végig néztem a fiúkkal hogy viselkedsz.
-Ezzel meg mire célzol?
-Matt és Brian. Te oda vagy Brianért, Matt érted, És te csak őrlődsz mert Mattel jó a szex.-itt felmordult kicsit, amin elmosolyodtam, de folytatta is tovább.-De ő járna veled, miközben Brian nem vesz tudomást az egészről, ami köztetek van.
-Na jó most fogd be a szád és inkább vedd le azt a vödröt!-mutattam fel, és ő le is vette. Miután kiválasztottam minden színt vettünk hengereket és mindent ami kell haza mentünk. 2 nap alatt kifestettük az egész házat kivéve a fiúk szobáit. Közben még át is rendeztük a házat ahol csak lehetett. Hiányoztak a fiúk és nagyon rosszul esett, hogy még csak fel sem hívtak nem is írtak, egyáltalán nem jelentkeztek, kíváncsi leszek, hogyha haza jönnek mi lesz a magyarázatuk.
-Hé Liz gyere, menjünk le a partra!
-Minek?
-Úszni! Segíts nekem formába jönni!-állt már fürdőgatyában előttem Josh és bár furcsa hogy még így hogy kicsit fogyott és nem volt olyan izmos így is elég jól nézett ki.-Na mozdulj, azért mert nincsenek itt nem állt meg a világ, sőőőt! Annál jobban fogod érezni magad, hogy mennyi mesélni valód lesz nekik mikor visszajönnek és sokkal jobb élményeid mint nekik, na? -vigyorodott el és valószínűleg csak a szomorúságom miatt de nagyon megtetszett amit mondott, hát belementem. Felkaptam a fürdőruhámat egy hosszú ujjatlan trikót rá és elindultunk gyalog a partra. Ledobáltuk a ruháinkat és bár én kiakartam feküdni a napra Josh a derekamnál elkapott és elkezdett velem futni a víz felé.
-Ne! Ne! Ne! Kérleeeek! Nagyon hideg leeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeesz!-vékonyodott el a hangom ahogy beértünk és az első hullám megcsapott. Josh lerakott és elindult beljebb.-Úgy utállak komolyan mondom!-mentem utána és szép lassan úszni kezdtünk.
Ahogy beljebb értünk láttuk hogy kicsivel lejjebb buli van a parton.
-Nézd! Menjünk oda!
-De ne a vízben! Kell a trikóm!-mondtam és kifelé kezdtem úszni. A parton magam köré tekertem a törülközőmet és elindultunk a parton a buli felé, amíg sétáltunk csend volt.
-Josh, köszönöm hogy velem vagy!-néztem rá ahogy kimondtam.-Tényleg! -mentem közelebb hozzá és átkaroltam. Ő a vállamra tette a karját és így sétáltunk tovább.A buli elég nagynak tűnt. sokan voltak, bömbölt a zene, kaja és pia mindenhol.
-Hé ti még józanok vagytok?-nyomtak a kezünkbe egy-egy poharat majd néhányan elrángatták mellőlem Josht.
-Szia kicsilány!
-Ezt ne csináld!-néztem a srácra.-Előbb tudnám betörni az orrod minthogy még egyszer végig mondd azt a szót, hogy kicsilány! -mondtam mosolyogva de elég komolyan ahhoz, hogy a srác gyorsan lelépjen.
-Hé, ezt hogy csináltad? Szó szerint menekült!-jött egy másik.
-Előfordul!
-Nem akarsz beszélgetni?
-Nem éppen azért jöttem!
-Akkor miért?
-A barátom akart jönni.
-Ohh igen? És mégis melyik az? Ő aki ott bájolog a húgommal?
-Nem a pasim, a barátom.
-Akkor akár ihatnál is velem valamit.
-Nézd nem olyan lány vagyok mint akik itt vannak, csak azért mert szőke a hajam és ki van a fenekem a trikómból.
-Milyen lány vagy? Engem érdekel!
-Verekedős!
-Hmm, engem nem versz meg úgyse!
-Miért is nem?
-Mert tetszem neked.-mosolyodott el. -Tudom! De különben is boxolok, nem bírsz el velem. Ha meggondolnád magad itt a számom.-mondta és elkapta a karomat és ráírta a számát!
-Reggelit, kérsz?
-Nem köszi, inkább edzenék már.
-Nyugodj inkább le, örülj hogy agipszedet már levették és a képed nem maradt olyan rusnya.-mondtam fintorogva mire nevetni kezdett.
-Egész kedves vagy!-mondta még mosolyogva.-Hé, még mindig nem hívtak?-megráztam a fejem.-Na, biztos csak sok dolguk van. Mikor mentek el?
-2 hete és azóta le se szarták a fejem.
-Figyel jmost barátokként váltatok el, biztos csak nincs idejük.-mondta.
-Na jó mielőtt még te akarsz lelkifröccsöt adni tömd a fejed!-toltam elé egy tányért és én is elkezdtem enni a kajámat.
-De én azt mondtam...
-Enned kell, különben hogy segítesz nekem festeni?
-Festeni?
-Ühüm. Kifestjük a házat. Ha már itt lebzseltél eddig, csinálj is valamit.-mondtam már mosolyogva, de ő csak felvont szemöldökkel méregetett. Miután megreggeliztünk feltúrtam Matt szobáját a kocsi kulcsért és el is mentünk Joshsal festékeket venni.
-Mondd feltétlenül kellek én ehhez? Nem is itt lakom.
-Hééé, hetekig itt voltál és még maradsz egy darabig, szóval igen.
-Maradok?-kérdezett vissza csodálkozva.-Azt hittem csak azért vagyok itt hogy segíts felépülni.
-Így is van!-helyeseltem.
-De már felépültem.
-Nem, még nem! Majd ha már nem sántikálsz és nem úgy nézel ki mint aki anorexiás akkor.
-Mi van? Anorexiás én? Van itt izom!-kezdett feszíteni.
-Igen tudom, de sokat fogytál, szóval amíg teljesen helyre hozlak itt maradsz.
-Héé, Liz!-kapta el a karomat és maga felé fordított.-Miért nem kérsz meg inkább, hogy amíg nem jönnek haza maradjak itt veled, mert nem szeretnél egyedül lenni ebben a nagy házban? Így van vagy nem? Azért akarod hogy itt maradjak mert nem akarsz egyedül maradni. Hiányoznak neked.
-Persze hogy hiányoznak, de ha menni akarsz menj!-fordítottam el a fejem, mert akármennyire is szar volt hallani igaza volt. Nem akartam, hogy itt hagyjon ő is.
-Engem nem tudsz átverni!Már elég jól kiismertelek, pláne hogy végig néztem a fiúkkal hogy viselkedsz.
-Ezzel meg mire célzol?
-Matt és Brian. Te oda vagy Brianért, Matt érted, És te csak őrlődsz mert Mattel jó a szex.-itt felmordult kicsit, amin elmosolyodtam, de folytatta is tovább.-De ő járna veled, miközben Brian nem vesz tudomást az egészről, ami köztetek van.
-Na jó most fogd be a szád és inkább vedd le azt a vödröt!-mutattam fel, és ő le is vette. Miután kiválasztottam minden színt vettünk hengereket és mindent ami kell haza mentünk. 2 nap alatt kifestettük az egész házat kivéve a fiúk szobáit. Közben még át is rendeztük a házat ahol csak lehetett. Hiányoztak a fiúk és nagyon rosszul esett, hogy még csak fel sem hívtak nem is írtak, egyáltalán nem jelentkeztek, kíváncsi leszek, hogyha haza jönnek mi lesz a magyarázatuk.
-Hé Liz gyere, menjünk le a partra!
-Minek?
-Úszni! Segíts nekem formába jönni!-állt már fürdőgatyában előttem Josh és bár furcsa hogy még így hogy kicsit fogyott és nem volt olyan izmos így is elég jól nézett ki.-Na mozdulj, azért mert nincsenek itt nem állt meg a világ, sőőőt! Annál jobban fogod érezni magad, hogy mennyi mesélni valód lesz nekik mikor visszajönnek és sokkal jobb élményeid mint nekik, na? -vigyorodott el és valószínűleg csak a szomorúságom miatt de nagyon megtetszett amit mondott, hát belementem. Felkaptam a fürdőruhámat egy hosszú ujjatlan trikót rá és elindultunk gyalog a partra. Ledobáltuk a ruháinkat és bár én kiakartam feküdni a napra Josh a derekamnál elkapott és elkezdett velem futni a víz felé.
-Ne! Ne! Ne! Kérleeeek! Nagyon hideg leeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeesz!-vékonyodott el a hangom ahogy beértünk és az első hullám megcsapott. Josh lerakott és elindult beljebb.-Úgy utállak komolyan mondom!-mentem utána és szép lassan úszni kezdtünk.
Ahogy beljebb értünk láttuk hogy kicsivel lejjebb buli van a parton.
-Nézd! Menjünk oda!
-De ne a vízben! Kell a trikóm!-mondtam és kifelé kezdtem úszni. A parton magam köré tekertem a törülközőmet és elindultunk a parton a buli felé, amíg sétáltunk csend volt.
-Josh, köszönöm hogy velem vagy!-néztem rá ahogy kimondtam.-Tényleg! -mentem közelebb hozzá és átkaroltam. Ő a vállamra tette a karját és így sétáltunk tovább.A buli elég nagynak tűnt. sokan voltak, bömbölt a zene, kaja és pia mindenhol.
-Hé ti még józanok vagytok?-nyomtak a kezünkbe egy-egy poharat majd néhányan elrángatták mellőlem Josht.
-Szia kicsilány!
-Ezt ne csináld!-néztem a srácra.-Előbb tudnám betörni az orrod minthogy még egyszer végig mondd azt a szót, hogy kicsilány! -mondtam mosolyogva de elég komolyan ahhoz, hogy a srác gyorsan lelépjen.
-Hé, ezt hogy csináltad? Szó szerint menekült!-jött egy másik.
-Előfordul!
-Nem akarsz beszélgetni?
-Nem éppen azért jöttem!
-Akkor miért?
-A barátom akart jönni.
-Ohh igen? És mégis melyik az? Ő aki ott bájolog a húgommal?
-Nem a pasim, a barátom.
-Akkor akár ihatnál is velem valamit.
-Nézd nem olyan lány vagyok mint akik itt vannak, csak azért mert szőke a hajam és ki van a fenekem a trikómból.
-Milyen lány vagy? Engem érdekel!
-Verekedős!
-Hmm, engem nem versz meg úgyse!
-Miért is nem?
-Mert tetszem neked.-mosolyodott el. -Tudom! De különben is boxolok, nem bírsz el velem. Ha meggondolnád magad itt a számom.-mondta és elkapta a karomat és ráírta a számát!
2014. július 27., vasárnap
Sex on the beach 4. fejezet
Sziasztok, tudom későn, de itt van megint friss! És majd töltöm az oldalakra is a linkeket de addig is jobb oldalt a bejegyzések között visszatudjátok keresni az újakat! Remélem tetszik, jó olvasást és jóéjt mindenkinek ;)
Ava:
-Nem hiszem el hogy egyikük sem hív vissza! Mindre rácsipogtam már!-dühöngtem Audreynak aki csak nevetett.-Mit nevetsz? Nem vicces, hogy egy hét után szabotálnak!
-Jaj nézz már magadra! Esélyt sem adtál nekik, most ők se adnak neked! Légy kemény és menj oda!
-De hova?
-Az énekeshez, ahova múltkor is. Vigyél pár piát, hogy figyeljenek is rád és tudják annyira mégsem vagy karót nyelt...
-Mi van?!-akadtam ki teljesen így kicsit magasabb hangon sikerült visszakérdeznem amitől Audrey röhögő görcsöt kapott.-Fejezd be! Nem vagyok karót nyelt.
-De velük igen! Pedig hogy is... Matt? Nem is olyan rossz!-jelent meg egy kacér mosoly az arcán és eltekintett, láttam rajta, hogy már vetkőzteti is le Mattet a képzeletében.
-Felejtsd el, nem kavarhatsz velük. Nekem sem szabad, de veled csak bonyolultabb lenne.-hagytam ott inkább, bár őszintén megfordult a fejemben, hogy lehet ez a piás megoldás bejönne,de akkor nem én lennék. Azt kérem tőlük ne igyanak annyit hogy baj legyen, ne legyenek barmok, erre leakarom őket kenyerezni piával.Nem nem akarom, de már a kocsiban ültem és Matt háza felé tartottam.
Zacky:
-Hé hozz már még piát!-ordított utánam Jimmy a medencéből, Beintettem és mentem tovább a ház felé. Ahogy a konyhába értem hallottam hogy valaki rátapadt a csengőre-Jövök!-az üvegen keresztül láttam hogy egy női alak, de mikor kinyitottam és Ava állt velem szemben meglepődtem. Mosolyogva néztem egy darabig.
-Beengedsz vagy bámulsz még rám egy darabig?-rombolta le a pillanatott a morcosságával.
-Hűű, csak nem rossz napod van?-kérdeztem ahogy sétáltunk a kert felé, ahogy kiértünk válaszolt is.
-Sziasztok! Csipogó, működik mindenkinek?-kérdezte mire zavartan néztünk össze.-Egy órája folyton csipogtatlak titeket hogy hívjatok vissza! Talán könyebben tudnátok befutni és híres banda lenni, ha együtt dolgoznátok velem!
-Nyugi már, a turné még nem most kezdődik, inkább gyere szállj be te is!- vigyorgott rá Brian a jacuzziból én viszont csak nevetni tudtam. Éreztem Avan.milyen dühös, és láttam hogy remeg a keze biztos voltam benne, hogy Briant jól kiosztja.
-Mi van? Van fogalmad róla egyáltalán mikor kezdődik a turn, Ja várj, persze hogy nincs, mert baszol válaszolni a hívásokra. De akkor is csak áztatni fogod magad, mikor már senki nem lesz rád kíváncsi mert megbízhatatlan vagy és elfogy a pénzed amit piára, meg cigire, tetkókra és kurvákra költhetsz?! Talán nem ártana kicsit dolgoznod is, vagy az már túl sok, inkább csak rajongó kislányokat baszol? Ja várj nem, mert fogadásokat kötsz hogy melyik lányt tudod befűzni...-olyan gyorsan beszélt, hogy mi többiek csak kikerekedett szemekkel, tátott szájjal néztünk, de még Syn is. Köpni nyelni nem tudott, nem hogy még válaszolni.-Szóval? Miért is nem tudunk dolgozni? És megbeszélni dolgokat?
-Ma este nálad?-kérdezte Jimmy, mire bólintott.
-8! És ha bármelyikőtök késik...- nézett ismét Brianre aki már csak hunyorogva méregette.-Jah és csak hogy megkönnyítsem a dolgotokat, egyszerűbb ha most fizetsz mert közted és köztem soha, SOHA nem lesz semmi.-nézett megint csak Brianre majd sarkon fordult és elindult. Jimmyvel kitört belőlünk a röhögés Syn fejét nézve.
Ava:
Úristen úristen úúúúúúúúúúúúúúúúúúrsiteeeeeeeeen! Megtettem, leordítottam őket és.... basszus... tiszta ideg vagyok.... Csak úgy remegek... áááááááááh!
-Avaaaa!-hallottam meg a nevem így még mielőtt beléptem volna a házba megálltam és megfordultam. Matt mászott ki a medencéből és indult felém.
-Igen?
-Bocs, azt hiszem nem vettünk komolyan és...-beszélt miközben törülközött, de ahogy félrecsúszott a törülközője és megláttam a hasán a tetoválást zihálni kezdtem.-Ez szép volt! Synt soha nem osztották még ennyire és...-beszélt beszélt, de én ledermedtem. Matt? Ő volt A pasi? Az az éjszaka amiből csak az érintésekre, az illatára az erőre amivel...
-Ava?-zökentett ki így gyorsan nyeltem egy nagyott és megráztam a fejem.
-Mi mi, bocsi ne haragudj csak kicsit elbambultam. De köszi, mármint... eddig nem nagyon osztottam úgy ki senkit, mint őt. De ha így folytatja a bunkóskodást még sor kerülhet rá.-mondtam de a szemem újra és újra Matt hasára, izmaira és arra a bizonyos tetoválásra tévedt.
-Mit nézel annyira?- mosolyodott el, mire pláne zavarba jöttem.
-Bocs, csak a tetoválásod. Ez... régi?
-Igen, a logónk! Egy pár éves már!-vigyorodott el és megláttam a gödröcskéit. Te jó ég Mattel feküdtem le? És ő ezt tudja? Ki kell derítenem ő mire emlékszik....
Ava:
-Nem hiszem el hogy egyikük sem hív vissza! Mindre rácsipogtam már!-dühöngtem Audreynak aki csak nevetett.-Mit nevetsz? Nem vicces, hogy egy hét után szabotálnak!
-Jaj nézz már magadra! Esélyt sem adtál nekik, most ők se adnak neked! Légy kemény és menj oda!
-De hova?
-Az énekeshez, ahova múltkor is. Vigyél pár piát, hogy figyeljenek is rád és tudják annyira mégsem vagy karót nyelt...
-Mi van?!-akadtam ki teljesen így kicsit magasabb hangon sikerült visszakérdeznem amitől Audrey röhögő görcsöt kapott.-Fejezd be! Nem vagyok karót nyelt.
-De velük igen! Pedig hogy is... Matt? Nem is olyan rossz!-jelent meg egy kacér mosoly az arcán és eltekintett, láttam rajta, hogy már vetkőzteti is le Mattet a képzeletében.
-Felejtsd el, nem kavarhatsz velük. Nekem sem szabad, de veled csak bonyolultabb lenne.-hagytam ott inkább, bár őszintén megfordult a fejemben, hogy lehet ez a piás megoldás bejönne,de akkor nem én lennék. Azt kérem tőlük ne igyanak annyit hogy baj legyen, ne legyenek barmok, erre leakarom őket kenyerezni piával.Nem nem akarom, de már a kocsiban ültem és Matt háza felé tartottam.
Zacky:
-Hé hozz már még piát!-ordított utánam Jimmy a medencéből, Beintettem és mentem tovább a ház felé. Ahogy a konyhába értem hallottam hogy valaki rátapadt a csengőre-Jövök!-az üvegen keresztül láttam hogy egy női alak, de mikor kinyitottam és Ava állt velem szemben meglepődtem. Mosolyogva néztem egy darabig.
-Beengedsz vagy bámulsz még rám egy darabig?-rombolta le a pillanatott a morcosságával.
-Hűű, csak nem rossz napod van?-kérdeztem ahogy sétáltunk a kert felé, ahogy kiértünk válaszolt is.
-Sziasztok! Csipogó, működik mindenkinek?-kérdezte mire zavartan néztünk össze.-Egy órája folyton csipogtatlak titeket hogy hívjatok vissza! Talán könyebben tudnátok befutni és híres banda lenni, ha együtt dolgoznátok velem!
-Nyugi már, a turné még nem most kezdődik, inkább gyere szállj be te is!- vigyorgott rá Brian a jacuzziból én viszont csak nevetni tudtam. Éreztem Avan.milyen dühös, és láttam hogy remeg a keze biztos voltam benne, hogy Briant jól kiosztja.
-Mi van? Van fogalmad róla egyáltalán mikor kezdődik a turn, Ja várj, persze hogy nincs, mert baszol válaszolni a hívásokra. De akkor is csak áztatni fogod magad, mikor már senki nem lesz rád kíváncsi mert megbízhatatlan vagy és elfogy a pénzed amit piára, meg cigire, tetkókra és kurvákra költhetsz?! Talán nem ártana kicsit dolgoznod is, vagy az már túl sok, inkább csak rajongó kislányokat baszol? Ja várj nem, mert fogadásokat kötsz hogy melyik lányt tudod befűzni...-olyan gyorsan beszélt, hogy mi többiek csak kikerekedett szemekkel, tátott szájjal néztünk, de még Syn is. Köpni nyelni nem tudott, nem hogy még válaszolni.-Szóval? Miért is nem tudunk dolgozni? És megbeszélni dolgokat?
-Ma este nálad?-kérdezte Jimmy, mire bólintott.
-8! És ha bármelyikőtök késik...- nézett ismét Brianre aki már csak hunyorogva méregette.-Jah és csak hogy megkönnyítsem a dolgotokat, egyszerűbb ha most fizetsz mert közted és köztem soha, SOHA nem lesz semmi.-nézett megint csak Brianre majd sarkon fordult és elindult. Jimmyvel kitört belőlünk a röhögés Syn fejét nézve.
Ava:
Úristen úristen úúúúúúúúúúúúúúúúúúrsiteeeeeeeeen! Megtettem, leordítottam őket és.... basszus... tiszta ideg vagyok.... Csak úgy remegek... áááááááááh!
-Avaaaa!-hallottam meg a nevem így még mielőtt beléptem volna a házba megálltam és megfordultam. Matt mászott ki a medencéből és indult felém.
-Igen?
-Bocs, azt hiszem nem vettünk komolyan és...-beszélt miközben törülközött, de ahogy félrecsúszott a törülközője és megláttam a hasán a tetoválást zihálni kezdtem.-Ez szép volt! Synt soha nem osztották még ennyire és...-beszélt beszélt, de én ledermedtem. Matt? Ő volt A pasi? Az az éjszaka amiből csak az érintésekre, az illatára az erőre amivel...
-Ava?-zökentett ki így gyorsan nyeltem egy nagyott és megráztam a fejem.
-Mi mi, bocsi ne haragudj csak kicsit elbambultam. De köszi, mármint... eddig nem nagyon osztottam úgy ki senkit, mint őt. De ha így folytatja a bunkóskodást még sor kerülhet rá.-mondtam de a szemem újra és újra Matt hasára, izmaira és arra a bizonyos tetoválásra tévedt.
-Mit nézel annyira?- mosolyodott el, mire pláne zavarba jöttem.
-Bocs, csak a tetoválásod. Ez... régi?
-Igen, a logónk! Egy pár éves már!-vigyorodott el és megláttam a gödröcskéit. Te jó ég Mattel feküdtem le? És ő ezt tudja? Ki kell derítenem ő mire emlékszik....
2014. július 25., péntek
Nobody's perfect 2.12
Istenem, még nem fogtam fel, tényleg itt hagynak. Ahogy nézem őket csak rosszabbul érzem magam, boldogok, örülnek a lehetőségnek és teljesen felpörögtek. Ahogy nézem az arcukat tudom hogy örülnöm kéne velük és a lehetőségnek, de nem megy. Csak ülök itt a konyhapulton és nézem ahogy az asztalnál ülve tervezgetnek és várják a holnapi indulásukat.
-Héé, mi baj?-karolt át aztán hátulról Zacky.
-Semmi.-mondtam és megfogtam a körémfonódó kezeit.
-Csak nem azért vagy szomorú mert hiányozni fogunk?-kérdezte aztán és éreztem ahogy a fejét a vállamon támasztotta, hogy mosolyog.
-Persze, hogy hiányozni fogtok...
-Nyugi haza jövünk! De ha Josh elment akár utánunk is jöhetnél.
-És mégis mihez kezdenék én ott? Nézzem, ahogy a kis rajongó picsák majd körbeugrálnak titeket, meg rátok másznak?-mondtam miközben még el is undorodtam, de Zacky csak nevetni kezdtek.
-Srácok, héé !-szólt oda a többieknek.-Lizzy fél ha elmegyünk a rajongó csajok majd kitúrják.-ahogy ezt kimondta borzasztó cikinek éreztem az egészet, de már nem szomorkodtamvégülis, csak rosszabb lett.
-Lizzy, ne máááár!-jött oda Matt mosolyogva megfogta a az arcomat és homlokon puszilt.
-Erre van egy nagyon jó ötletem! Menjünk le a partra vegyünk piát,így csak mi. Mint régen, a kis Lizzyvel aki képes volt 2 sörtől fejre állni.-vigyorodott el Brian, a mondandójára meg mind csak nevettek.
-Na?-nézett rám boci szemekkel, amihez Jimmy is betársult, bár inkább mint valami fogyi úgy nézett ki ahogy valami könyörgő fejet próbált magára erőltetni, ettől viszont elnevettem magam.
-Jó Jimmyvel elmegyünk veszünk piát addig ti hozzátok élet üzemmódba a csaj!-nézett rám Biran mosolyogva és Jimmyvel ki is siettek a konyhából.-Ránéztem Mattre és Zackyre és midkettejük arcán olyan vigyor volt amitől őszintén szólva kirázott a hideg.
-Mire készültök?-kérdeztem, de aztán Matt feldobott a vállára és még mielőtt észbe kaptam volna Zacky mint egy hülye csikizni kezdett.
-Na ne ez most komoly?-kérdeztem, mire Zacky arca megkomolyodott és kérdően nézett rám.
-Zacky miért nem nevet?-kérdezte att és hogy lássa Zackyt meg is fordult így én csak bámultam az ajtót.
-Honnan tudjam, talán tényleg mutáns!
-Héééé! Azért mert csak a seggem néz felétek hallak!-mordultam fel.
-Próbáld a lábát!-és azzal Zacky letámadta alábaimat.
-Liz mi van veled?-kérdezte Matt és elkezdett dobálni a vállán.
-Hát... ha...ezt.... tovább... folytatod.... akkor min....járt hányok!
-Bocsi!-mondta de még mindig nem tett le.
-Amúgy, nem vagyok csikis!-válaszoltam unottan mire pár perces Zacky és Matt féle elmélkedés következett, arról, hogy miféle szörny lehetek...aztán megjött Brian és Jimmy.
-Veled meg mi van?-kérdezte Brian és hátba veregette Mattet, hogy tegyen le.
-Hagyjuk inkább!-legyintettem és elindultam ki a konyhából, de Brian a derekamnál fogva elkapott.
-Te nem mész sehová! Megyünk inni!
-Nincs kedvem!-ellenkeztem, de csak nem engedett el. Egy karral megemelt annyira hogy ne érjen le a lábam és kicipelt a kocsihoz. A többiek utánunk és így már semmi értelmét nem láttam, hogy ellenkezzek. Mire leértünk már ment le a nap.
-Srácok nem szeretek búcsúzkodni, nincs kedvem ehhez.
-Liz de nem is búcsúzkudunk! Csak iszunk.-karolt át Matt, de ígyis rosszul éreztem magam, semmihez nem volt kedvem azzal a tudattal, hogy ők elmennek és itt hagynak 3 hónapra.
-Sajnálom!-mondtam és elkezdtem haza sétálni, egyikük se jött utánam, de most ez így volt jó. Mire haza értem teljesen sötét lett, a fiúk nem jöttek még haza, hát fogtam egy kis nasit és felmentem Joshoz.
-Ébren vagy?-kérdeztem mire bólintott.-Azt hiszem egy darabig csak ketten leszünk.
-Gyere!-mondta és én mentem.
-Nézünk valami filmet?-bólintott. Nem bírtam a fiúk társaságában lenni, de így Joshsal jó volt, nem is árt, legalább megszokjuk úgyis ketten maradunk....
-Héé, mi baj?-karolt át aztán hátulról Zacky.
-Semmi.-mondtam és megfogtam a körémfonódó kezeit.
-Csak nem azért vagy szomorú mert hiányozni fogunk?-kérdezte aztán és éreztem ahogy a fejét a vállamon támasztotta, hogy mosolyog.
-Persze, hogy hiányozni fogtok...
-Nyugi haza jövünk! De ha Josh elment akár utánunk is jöhetnél.
-És mégis mihez kezdenék én ott? Nézzem, ahogy a kis rajongó picsák majd körbeugrálnak titeket, meg rátok másznak?-mondtam miközben még el is undorodtam, de Zacky csak nevetni kezdtek.
-Srácok, héé !-szólt oda a többieknek.-Lizzy fél ha elmegyünk a rajongó csajok majd kitúrják.-ahogy ezt kimondta borzasztó cikinek éreztem az egészet, de már nem szomorkodtamvégülis, csak rosszabb lett.
-Lizzy, ne máááár!-jött oda Matt mosolyogva megfogta a az arcomat és homlokon puszilt.
-Erre van egy nagyon jó ötletem! Menjünk le a partra vegyünk piát,így csak mi. Mint régen, a kis Lizzyvel aki képes volt 2 sörtől fejre állni.-vigyorodott el Brian, a mondandójára meg mind csak nevettek.
-Na?-nézett rám boci szemekkel, amihez Jimmy is betársult, bár inkább mint valami fogyi úgy nézett ki ahogy valami könyörgő fejet próbált magára erőltetni, ettől viszont elnevettem magam.
-Jó Jimmyvel elmegyünk veszünk piát addig ti hozzátok élet üzemmódba a csaj!-nézett rám Biran mosolyogva és Jimmyvel ki is siettek a konyhából.-Ránéztem Mattre és Zackyre és midkettejük arcán olyan vigyor volt amitől őszintén szólva kirázott a hideg.
-Mire készültök?-kérdeztem, de aztán Matt feldobott a vállára és még mielőtt észbe kaptam volna Zacky mint egy hülye csikizni kezdett.
-Na ne ez most komoly?-kérdeztem, mire Zacky arca megkomolyodott és kérdően nézett rám.
-Zacky miért nem nevet?-kérdezte att és hogy lássa Zackyt meg is fordult így én csak bámultam az ajtót.
-Honnan tudjam, talán tényleg mutáns!
-Héééé! Azért mert csak a seggem néz felétek hallak!-mordultam fel.
-Próbáld a lábát!-és azzal Zacky letámadta alábaimat.
-Liz mi van veled?-kérdezte Matt és elkezdett dobálni a vállán.
-Hát... ha...ezt.... tovább... folytatod.... akkor min....járt hányok!
-Bocsi!-mondta de még mindig nem tett le.
-Amúgy, nem vagyok csikis!-válaszoltam unottan mire pár perces Zacky és Matt féle elmélkedés következett, arról, hogy miféle szörny lehetek...aztán megjött Brian és Jimmy.
-Veled meg mi van?-kérdezte Brian és hátba veregette Mattet, hogy tegyen le.
-Hagyjuk inkább!-legyintettem és elindultam ki a konyhából, de Brian a derekamnál fogva elkapott.
-Te nem mész sehová! Megyünk inni!
-Nincs kedvem!-ellenkeztem, de csak nem engedett el. Egy karral megemelt annyira hogy ne érjen le a lábam és kicipelt a kocsihoz. A többiek utánunk és így már semmi értelmét nem láttam, hogy ellenkezzek. Mire leértünk már ment le a nap.
-Srácok nem szeretek búcsúzkodni, nincs kedvem ehhez.
-Liz de nem is búcsúzkudunk! Csak iszunk.-karolt át Matt, de ígyis rosszul éreztem magam, semmihez nem volt kedvem azzal a tudattal, hogy ők elmennek és itt hagynak 3 hónapra.
-Sajnálom!-mondtam és elkezdtem haza sétálni, egyikük se jött utánam, de most ez így volt jó. Mire haza értem teljesen sötét lett, a fiúk nem jöttek még haza, hát fogtam egy kis nasit és felmentem Joshoz.
-Ébren vagy?-kérdeztem mire bólintott.-Azt hiszem egy darabig csak ketten leszünk.
-Gyere!-mondta és én mentem.
-Nézünk valami filmet?-bólintott. Nem bírtam a fiúk társaságában lenni, de így Joshsal jó volt, nem is árt, legalább megszokjuk úgyis ketten maradunk....
2014. július 24., csütörtök
Life is just a game 58.
Na a Nobody's perfect friss holnap fog jönni, de remélem azért ennek is örültök kicsit. :) vagy inkább nagyon! Tudom rövid, de még Skye a téma, és úgygondolom a lelkizősebb kisit komolyabb hangvételből így elég ennyi...Na jó olvasást! :)
Skye:
Na már egy hete itt vagyok, Walkerrel összezárva. Se telefonom, se netem, nem beszélhettem Mattel, Heidivel, nem tudom mi van Aleckkel és ez egyre jobban kiborít. Nem tudom mit akart elérni, de egy biztos én már haza akarok menni.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Mikor megyünk haza?-kérdeztem köszönés és köntörfalazás nélkül.
-Miért? Van még időnk!
-Otthon akarok lenni, a saját ágyamban aludni,a házamban ébredni enni.
-Ennyi?-kérdezte nem törődöm hangon rám se nézve és ettől kezdtem magam felhergelni.
-Mi az hogy ennyi?! A családomat akarom mit nehéz ezen felfogni?-kérdeztem kicsit fennhangon de így már rám nézett. Láttam a szemén hogy valamivel sikerült felkeltenem az érdeklődését.
-A családodat? És mégis miért?-kérdezte mire kínomban már elnevettem magam.
-Mert szeretEm őket?MERT ANYA VAGYOK ÉS OTTHON VAN A FIAM? MIT VÁRSZ TŐLEM? -fakadtam a végére sírva, de az őr arcán semmit nem láttam és nem azért mert könnyes volt a szemem. Átölelt, megnyugtatott, bár én még ígyis dühösnek éreztem magam, hogy nem enged haza, hogy még csak meg sem hatja hogy sírok, szenvedek. De aztán ahogy elengedett mélyen a szemembe nézett, és megszólalt.
-Ez már majdnem az, amire szükségünk van, hogy haza mehess. -Értetlenül álltam és csak pislogni tudtam, nem értettem, hogy mit akart ezzel pontosan.
-Még pár nap Skye, de ígérem hogy ha haza megyünk mindennél jobban fogod értékelni azt amid van, és sosem fogod elfelejteni hogy milyen érzés az hogy ők melletted vannak.-aztán ahogy befejzte a mondatot csak úgy ott hagyott. Egész nap a szobámban vagy a nappalibban szenvedtem, semmi programot nem szervezett, hiába vitt eddig minden nap vaalami abszurd helyre vagy eseményre... Most egyedül hagyott a gondolataimmal, mióta itt vagyunk most előszőr , de nem tudom mit akart ezzel elérni, ha azt hogy jobban érezzem magam, hát nem sikerült... csak rosszabb lett!
Skye:
Na már egy hete itt vagyok, Walkerrel összezárva. Se telefonom, se netem, nem beszélhettem Mattel, Heidivel, nem tudom mi van Aleckkel és ez egyre jobban kiborít. Nem tudom mit akart elérni, de egy biztos én már haza akarok menni.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy csatlakozott hozzám a reggelinél.
-Mikor megyünk haza?-kérdeztem köszönés és köntörfalazás nélkül.
-Miért? Van még időnk!
-Otthon akarok lenni, a saját ágyamban aludni,a házamban ébredni enni.
-Ennyi?-kérdezte nem törődöm hangon rám se nézve és ettől kezdtem magam felhergelni.
-Mi az hogy ennyi?! A családomat akarom mit nehéz ezen felfogni?-kérdeztem kicsit fennhangon de így már rám nézett. Láttam a szemén hogy valamivel sikerült felkeltenem az érdeklődését.
-A családodat? És mégis miért?-kérdezte mire kínomban már elnevettem magam.
-Mert szeretEm őket?MERT ANYA VAGYOK ÉS OTTHON VAN A FIAM? MIT VÁRSZ TŐLEM? -fakadtam a végére sírva, de az őr arcán semmit nem láttam és nem azért mert könnyes volt a szemem. Átölelt, megnyugtatott, bár én még ígyis dühösnek éreztem magam, hogy nem enged haza, hogy még csak meg sem hatja hogy sírok, szenvedek. De aztán ahogy elengedett mélyen a szemembe nézett, és megszólalt.
-Ez már majdnem az, amire szükségünk van, hogy haza mehess. -Értetlenül álltam és csak pislogni tudtam, nem értettem, hogy mit akart ezzel pontosan.
-Még pár nap Skye, de ígérem hogy ha haza megyünk mindennél jobban fogod értékelni azt amid van, és sosem fogod elfelejteni hogy milyen érzés az hogy ők melletted vannak.-aztán ahogy befejzte a mondatot csak úgy ott hagyott. Egész nap a szobámban vagy a nappalibban szenvedtem, semmi programot nem szervezett, hiába vitt eddig minden nap vaalami abszurd helyre vagy eseményre... Most egyedül hagyott a gondolataimmal, mióta itt vagyunk most előszőr , de nem tudom mit akart ezzel elérni, ha azt hogy jobban érezzem magam, hát nem sikerült... csak rosszabb lett!
2014. július 23., szerda
Sex on the beach 3. fejezet
Sziasztok! Tudom rég hoztam már részt de jó hírem van számotokra, nyaralni voltam és ugyan nem"publikáltam" mert nem volt netem sokat ötleteltem és írogattam, szóval hiretelnjében megfognak nőni az új részek ;)
Audrey:
-Jézusom Ava, hagyd már! Bulizzunk!
-NEM!-ordította le a fejem.-Ezt jól kell csinálnom, már csak egy szálloda kell és kész vagyok a turnéval, muszáj!
-Én ezt értem, de már teljesen zombi vagy. Hogy is 3 napja kaptad meg ezt a melót? És még csak tegnap találkoztatok rendesen.
-Te ezt nem érted, muszáj őket jobb színben feltüntetnem, különben végem!-borult a laptopjára a fülén a telefonnal.
-Jó én ezt nem bírom nézni!-hagytam ott szenvedni, magamhoz kaptam a táskám és elindultam a boltba egy kis piát venni. Muszáj kiütnöm, hogy legalább pihenjen valamennyit. Ahogy a boltba értem megláttam Ava bandájának az egyik tagját és hirtelen remek ötletem támadt.
-Héééé, sziaaaaaaaa!-ugrottam a srác elé aki pár perc zavartság után mosolyogva mért végig.
-Szia!-köszönt.-Csak nem rajongó?-kérdezte már önelégült képpel, mire nevetni kezdtem.
-Bocsi, de nem! Az a helyzet, hogy a barátnőm az új menedzseretek és azt hiszem örülne, ha átjönnétek ma hozzánk iszogatni kicsit!-mondtam és meglobogtattam előtte a kosarat amiben már volt 2 üveg vodka.
-Tényleg? Ava a barátnőd?-bólintottam mire nagyobb vigyor lett az arcán.-Amúgy Jimmy vagyok!-nyújtotta a kezét.-Hova is kéne mennünk?-kérdezte, mire engem elfogott valami hatalmas boldogság,némi gonoszsággal vegyítve, mivel tudom Ava nem fog örülni....
Ava:
-Természetesen, amennyiben bármilyen kár eset történne, azt megtérítjük, bőven kárpótoljuk magukat, de biztosíthatom róla, hogy nem lesz gond. Igen, de ezt nem ígérhetem meg, de higgye el nekem, ez az együttes egy befutott, szeretett csapat, nem lesz semmi gond!-nem is értem, hogy mondhatok ilyet, mikor róluk beszélek, hiszen tudom, hogy gond lesz! De végre valaki belement, hogy fogadja őket 2 éjszakára. Ahogy letettem a telefont felsóhajtottam és eldőltem, kifeküdtem a padlón.
-MEGCSINÁLTAM! -ordítottam el magam és vártam, hogy Audrey megjelenjen, de semmi. Homlokráncolva körbenéztem, de Audrey sehol sem volt. Feltápászkodtam és tudván, hogy egyedül vagyok elkezdtem ledobálni a ruháimat ahogy a fürdő felé tartottam. Ahogy beértem megengedtem egy kád forró vizet, felcsatoltam a hajamat és bemásztam a kádba. Végre, csend, nyugalom és egy kis pihenés, hát igen.... nem tartott sokáig.
-Avaaaaaaaaaaaaaaaaa, megjöttem!-ahogy meghallottam Audreyt felsóhajtottam.-Meglepim is vaaaaaaaaaan!
-Fürdőben vagyok!
-Am, ezt.... azt hiszem nem szeretnéd ott át venni.-válaszolt mire megráztam a fejem, vajon már megint milyen hülyeséget kell elviselnem?
-Jó, negyed óra és lent vagyok!-mondtam de erre már nem érkezett válasz. Kicsit áztattam még magam a forró vízben majd kiszálltam, átrobogtam a szobámba felvettem egy melegítőt és elindultam lefelé. Ahogy mentem le, hangokat hallottam, pasikat nevetni Audreyval beszélni... és mielőtt még beléptem volna a nappaliba ideges lettem.
-Audrey?-szóltam, és ahogy ott álltam az ajtóban megláttam Őket.-Mit műveltél?-kérdeztem a fogaim közt morogva.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!-ordították a srácok vigyorogva Audrey pedig csak tapsolt örömében.
-Gyere ki velem! Most!-hangsólyoztam és elindultam a bejárati ajtó felé. Ahogy becsukta maga után az ajtót már neki is estem.-Mégis mit gondoltál? Hogy hozhattad ide őket? HM?! Ez a munkám és ha elcseszem nincs több lehetőségem, te meg csak szórakozol és itt vigyorogsz! UTÁLLAK!-mondtam de csak kuncogott.
-Előszöris, tudom, hogy imádsz, másrészről pedig, csak könnyebb lesz velük dolgozni, ha megismered őket.
-Nem, ez nem így megy! Küldd el őket!-mondtam neki határozottan de csak megrázta a fejét.
-Én biztos, hogy nem!
-Jó, akkor majd én!-mondtam és visszaindultam. Ahogy a kezemet a kilincsre raktam, kicsit megtántorodtam de vettem egy nagy levegőt.
-Fiúk sajnálom, hogy a hülye lakótársam ide cibált titeket, de sajnos ez most nem jön össze! Még dolgoznom kell és ez most nem fér bele az időmbe, szóval, köszi hogy eljöttetek, de nem lesz itt buli, sem iszogatás...-mondtam, és azt hittem kivált ez belőlük valami reakciót, de még csak meg sem lepődtek.
-Akkor majd máskor bepótoljuk!-állt fel Jimmy és ahogy ő elindult mentek utána a többiek is, mind intettek, köszöntek és pár perc alatt eltűntek. Én meg hirtelenjében azon kaptam magam, hogy sajnálom őket,és kurvára szemétnek érzem magam, így mielőtt még Audrey megérkezhetett volna, hogy elhordjon minden jó elrontójának, visszamentem a szobámba és folytattam a munkát...
Audrey:
-Jézusom Ava, hagyd már! Bulizzunk!
-NEM!-ordította le a fejem.-Ezt jól kell csinálnom, már csak egy szálloda kell és kész vagyok a turnéval, muszáj!
-Én ezt értem, de már teljesen zombi vagy. Hogy is 3 napja kaptad meg ezt a melót? És még csak tegnap találkoztatok rendesen.
-Te ezt nem érted, muszáj őket jobb színben feltüntetnem, különben végem!-borult a laptopjára a fülén a telefonnal.
-Jó én ezt nem bírom nézni!-hagytam ott szenvedni, magamhoz kaptam a táskám és elindultam a boltba egy kis piát venni. Muszáj kiütnöm, hogy legalább pihenjen valamennyit. Ahogy a boltba értem megláttam Ava bandájának az egyik tagját és hirtelen remek ötletem támadt.
-Héééé, sziaaaaaaaa!-ugrottam a srác elé aki pár perc zavartság után mosolyogva mért végig.
-Szia!-köszönt.-Csak nem rajongó?-kérdezte már önelégült képpel, mire nevetni kezdtem.
-Bocsi, de nem! Az a helyzet, hogy a barátnőm az új menedzseretek és azt hiszem örülne, ha átjönnétek ma hozzánk iszogatni kicsit!-mondtam és meglobogtattam előtte a kosarat amiben már volt 2 üveg vodka.
-Tényleg? Ava a barátnőd?-bólintottam mire nagyobb vigyor lett az arcán.-Amúgy Jimmy vagyok!-nyújtotta a kezét.-Hova is kéne mennünk?-kérdezte, mire engem elfogott valami hatalmas boldogság,némi gonoszsággal vegyítve, mivel tudom Ava nem fog örülni....
Ava:
-Természetesen, amennyiben bármilyen kár eset történne, azt megtérítjük, bőven kárpótoljuk magukat, de biztosíthatom róla, hogy nem lesz gond. Igen, de ezt nem ígérhetem meg, de higgye el nekem, ez az együttes egy befutott, szeretett csapat, nem lesz semmi gond!-nem is értem, hogy mondhatok ilyet, mikor róluk beszélek, hiszen tudom, hogy gond lesz! De végre valaki belement, hogy fogadja őket 2 éjszakára. Ahogy letettem a telefont felsóhajtottam és eldőltem, kifeküdtem a padlón.
-MEGCSINÁLTAM! -ordítottam el magam és vártam, hogy Audrey megjelenjen, de semmi. Homlokráncolva körbenéztem, de Audrey sehol sem volt. Feltápászkodtam és tudván, hogy egyedül vagyok elkezdtem ledobálni a ruháimat ahogy a fürdő felé tartottam. Ahogy beértem megengedtem egy kád forró vizet, felcsatoltam a hajamat és bemásztam a kádba. Végre, csend, nyugalom és egy kis pihenés, hát igen.... nem tartott sokáig.
-Avaaaaaaaaaaaaaaaaa, megjöttem!-ahogy meghallottam Audreyt felsóhajtottam.-Meglepim is vaaaaaaaaaan!
-Fürdőben vagyok!
-Am, ezt.... azt hiszem nem szeretnéd ott át venni.-válaszolt mire megráztam a fejem, vajon már megint milyen hülyeséget kell elviselnem?
-Jó, negyed óra és lent vagyok!-mondtam de erre már nem érkezett válasz. Kicsit áztattam még magam a forró vízben majd kiszálltam, átrobogtam a szobámba felvettem egy melegítőt és elindultam lefelé. Ahogy mentem le, hangokat hallottam, pasikat nevetni Audreyval beszélni... és mielőtt még beléptem volna a nappaliba ideges lettem.
-Audrey?-szóltam, és ahogy ott álltam az ajtóban megláttam Őket.-Mit műveltél?-kérdeztem a fogaim közt morogva.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!-ordították a srácok vigyorogva Audrey pedig csak tapsolt örömében.
-Gyere ki velem! Most!-hangsólyoztam és elindultam a bejárati ajtó felé. Ahogy becsukta maga után az ajtót már neki is estem.-Mégis mit gondoltál? Hogy hozhattad ide őket? HM?! Ez a munkám és ha elcseszem nincs több lehetőségem, te meg csak szórakozol és itt vigyorogsz! UTÁLLAK!-mondtam de csak kuncogott.
-Előszöris, tudom, hogy imádsz, másrészről pedig, csak könnyebb lesz velük dolgozni, ha megismered őket.
-Nem, ez nem így megy! Küldd el őket!-mondtam neki határozottan de csak megrázta a fejét.
-Én biztos, hogy nem!
-Jó, akkor majd én!-mondtam és visszaindultam. Ahogy a kezemet a kilincsre raktam, kicsit megtántorodtam de vettem egy nagy levegőt.
-Fiúk sajnálom, hogy a hülye lakótársam ide cibált titeket, de sajnos ez most nem jön össze! Még dolgoznom kell és ez most nem fér bele az időmbe, szóval, köszi hogy eljöttetek, de nem lesz itt buli, sem iszogatás...-mondtam, és azt hittem kivált ez belőlük valami reakciót, de még csak meg sem lepődtek.
-Akkor majd máskor bepótoljuk!-állt fel Jimmy és ahogy ő elindult mentek utána a többiek is, mind intettek, köszöntek és pár perc alatt eltűntek. Én meg hirtelenjében azon kaptam magam, hogy sajnálom őket,és kurvára szemétnek érzem magam, így mielőtt még Audrey megérkezhetett volna, hogy elhordjon minden jó elrontójának, visszamentem a szobámba és folytattam a munkát...
2014. július 18., péntek
Nobody's perfect 2.11
-Liiiiiiiiiiiiiiiiiiz!-hallottam meg Brian hangját és bepánikoltam.Eltoltam magam Matt-től, megtöröltem a számat és visszasiettem a szobámba. Próbáltam lassítani a szívverésem és nem kapkodni a levegőt mire beér a szobámba.
-Igen?
-Este családi vacsi lesz nálunk, apámék szeretnék ha jönnél velem.-mosolygott rám kedvesen és hiába nem akar tőlem semmit és nem is vagyunk együtt de borzalmasan bunkónak, szemétnek éreztem magam, hogy csókolóztam Mattel.
-Öm,... jó persze... szívesen!-mondtam, közben magamra erőltetve egy mosolyt, és igyekeztem elrejteni a szemembe lassan beszökő könnyeket.
-Okés, akkor majd este 7-re kell átmennünk.-bólintottam azzal kiment. HIrtelen el is felejtettem, hogy Josh is a szobában van így mikor megfordultam és megláttam megijedtem.
-Szereted?-kérdezte de én egy szó nélkül ott hagytam és visszamentem Matthez. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.
-Ez így nem megy, igaz?-kérdezte aztán, nem szóltam semmit.-Szereted?
-Tessék?
-Briant? Mikor azt mondtad, mi van ha te szerelmes vagy, rá gondoltál, ugye?
-Sajnálom!-csak ennyi jött ki a számon, láttam rajta, hogy fáj neki de nem tudtam mit mondani már. Otthagytam, visszamentem Joshhoz.
-Lekezelem a sebeidet, jó?
-Menjünk sétálni.
-Mi?
-Menjünk sétáljunk, látom, hogy...-nem hagytam hogy befejezze, utálom, hogy kiismertek és hogy látják rajtam, hogy bajom van. Odamentem a másik oldalára és segítettem felállnia. Lassan, óvatosan mentünk le a lépcsőn. A tolókocsit odahúztam a lépcsőhöz és Josht beleültettem.
-Várj egy kicsit!-kértem és kimentem Brianhez a konyhába.
-Szia.
-Hello.
-Figyelj, a ma este, még se lenne olyan jó, nem szeretném Josht itt hagyni.
-Liz, annyira örülnének neked.
-Sajnálom!-mondtam megint aztán visszamentem Josh-hoz.
-Menjünk!-toltam ki az ajtón és az utcában elindultunk sétálni.
-Miért vigyázol rám?
-Mert fontos voltál nekem.
-De ahogy mi szakítottunk...
-Nem Josh, anyukád miatt szakítottunk! Nem velünk volt baj.
-Akkor ha azt mondanám, hogy elköltöztem otthonról, egyedül élek, és anyám többé nem szól bele semmibe, lenne újra esélyem?
-Nem tudom, lehet.-mondtam neki, és így is gondoltam. Josh tökéletes pasi nekem, megért engem, tudja hogy élek, hogy mire tanított apám, ő el tudott úgy fogadni.-De nem most! Most csak én akarok lenni, egyedül.-már a anyuék házánál jártunk így kicsit gyorsítottam a tempón, hogy hamar vissza is fordulhassunk.
-Szeretsz még?-kérdezte aztán, de ezen nevetni kezdtem.
-Josh, számít ez most? Itt vagy, mert ismerlek és segíteni szeretnék neked, hogy felgyógyulj. Túl bonyolult az életem és a lelkivilágom most ehhez, úgy hogy kérlek hagyjuk ezt. Nem fogunk újra összejönni.-mondtam komoran és nagyobb lendülettel indultunk vissza a házba. Délután a nappaliban fetrengve tévéztem, semmihez nem volt kedvem.Csak kapcsolgattam a tv-t reflexszerűen és bámultam ki a fejemből.
-Hééé Lizzyyyyyyyyyyyyyyy!
-Liz ezt hallgasd!-rontott be Jimmy és Matt vigyorogva.
-Na mondjátok!
-Turnéra megyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk!-ordította Jimmy, én meg nem akartam elhinni.
-Mi van?-kérdeztem.
-Turnéra megyünk! Előzenekar leszünk de ez hatalmas lehetőség nekünk! Elhiszed ezt?
-És mennyi idő? Mikor indultok?-kérdeztem de erre elhúzták a szájukat.
-3 hónap és holnap után megyünk!
-MI VAN?-kérdeztem ki akadva?-Itt hagytok engem egyedül 3 hónapra?
-Muszáj ez olyan lehetőség..-kezdte Jimmy, közben magához ölelve.
-Jó persze tudom, csak egyedül ebben a nagy házban... hiányozni fogtok.-szorítottam erősebben Jimmyt, majd egyik kezemmel még Mattet is odahúztam és percekig csak így álltunk.
-Na menjünk is mondjuk el a többieknek, basszus be is kell pakolnunk. Úristen csomó...-és már mentek is fel a lépcsőn. Elmennek? Mihez kezdek magammal itt egyedül? Basszus!
-Igen?
-Este családi vacsi lesz nálunk, apámék szeretnék ha jönnél velem.-mosolygott rám kedvesen és hiába nem akar tőlem semmit és nem is vagyunk együtt de borzalmasan bunkónak, szemétnek éreztem magam, hogy csókolóztam Mattel.
-Öm,... jó persze... szívesen!-mondtam, közben magamra erőltetve egy mosolyt, és igyekeztem elrejteni a szemembe lassan beszökő könnyeket.
-Okés, akkor majd este 7-re kell átmennünk.-bólintottam azzal kiment. HIrtelen el is felejtettem, hogy Josh is a szobában van így mikor megfordultam és megláttam megijedtem.
-Szereted?-kérdezte de én egy szó nélkül ott hagytam és visszamentem Matthez. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.
-Ez így nem megy, igaz?-kérdezte aztán, nem szóltam semmit.-Szereted?
-Tessék?
-Briant? Mikor azt mondtad, mi van ha te szerelmes vagy, rá gondoltál, ugye?
-Sajnálom!-csak ennyi jött ki a számon, láttam rajta, hogy fáj neki de nem tudtam mit mondani már. Otthagytam, visszamentem Joshhoz.
-Lekezelem a sebeidet, jó?
-Menjünk sétálni.
-Mi?
-Menjünk sétáljunk, látom, hogy...-nem hagytam hogy befejezze, utálom, hogy kiismertek és hogy látják rajtam, hogy bajom van. Odamentem a másik oldalára és segítettem felállnia. Lassan, óvatosan mentünk le a lépcsőn. A tolókocsit odahúztam a lépcsőhöz és Josht beleültettem.
-Várj egy kicsit!-kértem és kimentem Brianhez a konyhába.
-Szia.
-Hello.
-Figyelj, a ma este, még se lenne olyan jó, nem szeretném Josht itt hagyni.
-Liz, annyira örülnének neked.
-Sajnálom!-mondtam megint aztán visszamentem Josh-hoz.
-Menjünk!-toltam ki az ajtón és az utcában elindultunk sétálni.
-Miért vigyázol rám?
-Mert fontos voltál nekem.
-De ahogy mi szakítottunk...
-Nem Josh, anyukád miatt szakítottunk! Nem velünk volt baj.
-Akkor ha azt mondanám, hogy elköltöztem otthonról, egyedül élek, és anyám többé nem szól bele semmibe, lenne újra esélyem?
-Nem tudom, lehet.-mondtam neki, és így is gondoltam. Josh tökéletes pasi nekem, megért engem, tudja hogy élek, hogy mire tanított apám, ő el tudott úgy fogadni.-De nem most! Most csak én akarok lenni, egyedül.-már a anyuék házánál jártunk így kicsit gyorsítottam a tempón, hogy hamar vissza is fordulhassunk.
-Szeretsz még?-kérdezte aztán, de ezen nevetni kezdtem.
-Josh, számít ez most? Itt vagy, mert ismerlek és segíteni szeretnék neked, hogy felgyógyulj. Túl bonyolult az életem és a lelkivilágom most ehhez, úgy hogy kérlek hagyjuk ezt. Nem fogunk újra összejönni.-mondtam komoran és nagyobb lendülettel indultunk vissza a házba. Délután a nappaliban fetrengve tévéztem, semmihez nem volt kedvem.Csak kapcsolgattam a tv-t reflexszerűen és bámultam ki a fejemből.
-Hééé Lizzyyyyyyyyyyyyyyy!
-Liz ezt hallgasd!-rontott be Jimmy és Matt vigyorogva.
-Na mondjátok!
-Turnéra megyüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk!-ordította Jimmy, én meg nem akartam elhinni.
-Mi van?-kérdeztem.
-Turnéra megyünk! Előzenekar leszünk de ez hatalmas lehetőség nekünk! Elhiszed ezt?
-És mennyi idő? Mikor indultok?-kérdeztem de erre elhúzták a szájukat.
-3 hónap és holnap után megyünk!
-MI VAN?-kérdeztem ki akadva?-Itt hagytok engem egyedül 3 hónapra?
-Muszáj ez olyan lehetőség..-kezdte Jimmy, közben magához ölelve.
-Jó persze tudom, csak egyedül ebben a nagy házban... hiányozni fogtok.-szorítottam erősebben Jimmyt, majd egyik kezemmel még Mattet is odahúztam és percekig csak így álltunk.
-Na menjünk is mondjuk el a többieknek, basszus be is kell pakolnunk. Úristen csomó...-és már mentek is fel a lépcsőn. Elmennek? Mihez kezdek magammal itt egyedül? Basszus!
2014. július 13., vasárnap
Life is just a game 57.
Sziasztok, ahogy ígértem itt a friss Sex on the beach és a Life is just a game is. Tudom a hosszabb részeknek jobban örültök, de egy darabig amíg Skye lelkivilága és válsága a téma ilyen kisebb részecskék lesznek, remélem azért tetszik! :)
Walker:
-És most mégis hova megyünk?
-Lovagolni!
-Én nem tudok lovagolni!
-Majd most megtanulsz.-húztam tovább.
-Miért csinálod ezt és nekem miért kell?
-Azért hogy ne legyél depressziós, azért hogy megismerd magad, azért hogy láthasd a Alecket és Mattet.
-Nem akarom látni Mattet.-duzzogott továbbra is. 3 napja vagyunk itt és azóta semmi próbálkozás, esténként hallom hogy sír, és mászkál.
-Ne Mattet hibáztasd!
-Miért ne? Miatta van mert ő nem bírta ki Valary mellet, mert...
-Két ember kell ehhez te is tudod. Különben neked és nekem lenne gyerekünk.-mondtam neki, mire láttam az arcán, hgy kizökkent és összezavarodott.
-Ezt meg hogy értsem?
-Emlékszel, mondtam hogy érted meg tudnék változni.-mosolyogtam rá és bementem az istállóba. A lovakat még reggel felszereltem szóval csak kivezettem őket. Skye még mindig értetlenül nézett rám.
-Tudod Walker én nem értelek! Szidom a pasit aki után éveken át epedeztem, akitől van egy fiam, itt vagy te akinek elvileg tetszem és te azt mondod hogy ne szidjam. Megvéded, pedig még csak nem is érdeklem, nem is hívott mióta itt vagyok és még csak nem is csinált semmit mikor elhoztál, arról nem is beszélve hogy a Emilyt sem gyászolta meg és...-elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
-Hé, shhhh!-öleltem át gyorsan.-Nem így van. Matt is gyászol, de neki rád kellett figyelni, magának nem is adott időt, mert nem hagytál neki. Kizártad.Én ott voltam a kórházban, mikor az orvos elmondta és Matt összerogyott a váróban és a földön zokogott.-erre felkapta a fejét és csak nézett rám a piros, könnyes szemeivel.-Szeret téged, csak nem hagyod neki.-és elengedtem. A kezébe adtam az egyik szárat és elindultam, remélve hogy utánam jön ő is a lóval míg kiértünk a réthez.
Walker:
-És most mégis hova megyünk?
-Lovagolni!
-Én nem tudok lovagolni!
-Majd most megtanulsz.-húztam tovább.
-Miért csinálod ezt és nekem miért kell?
-Azért hogy ne legyél depressziós, azért hogy megismerd magad, azért hogy láthasd a Alecket és Mattet.
-Nem akarom látni Mattet.-duzzogott továbbra is. 3 napja vagyunk itt és azóta semmi próbálkozás, esténként hallom hogy sír, és mászkál.
-Ne Mattet hibáztasd!
-Miért ne? Miatta van mert ő nem bírta ki Valary mellet, mert...
-Két ember kell ehhez te is tudod. Különben neked és nekem lenne gyerekünk.-mondtam neki, mire láttam az arcán, hgy kizökkent és összezavarodott.
-Ezt meg hogy értsem?
-Emlékszel, mondtam hogy érted meg tudnék változni.-mosolyogtam rá és bementem az istállóba. A lovakat még reggel felszereltem szóval csak kivezettem őket. Skye még mindig értetlenül nézett rám.
-Tudod Walker én nem értelek! Szidom a pasit aki után éveken át epedeztem, akitől van egy fiam, itt vagy te akinek elvileg tetszem és te azt mondod hogy ne szidjam. Megvéded, pedig még csak nem is érdeklem, nem is hívott mióta itt vagyok és még csak nem is csinált semmit mikor elhoztál, arról nem is beszélve hogy a Emilyt sem gyászolta meg és...-elcsuklott a hangja és sírni kezdett.
-Hé, shhhh!-öleltem át gyorsan.-Nem így van. Matt is gyászol, de neki rád kellett figyelni, magának nem is adott időt, mert nem hagytál neki. Kizártad.Én ott voltam a kórházban, mikor az orvos elmondta és Matt összerogyott a váróban és a földön zokogott.-erre felkapta a fejét és csak nézett rám a piros, könnyes szemeivel.-Szeret téged, csak nem hagyod neki.-és elengedtem. A kezébe adtam az egyik szárat és elindultam, remélve hogy utánam jön ő is a lóval míg kiértünk a réthez.
Sex on the beach 2. fejezet
Ava:
Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.
Syn:
-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.
Ava:
-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam. Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.
Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.
Syn:
-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.
Ava:
-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam. Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.
2014. július 11., péntek
Nobody's perfect 2.10
-Josh gyerünk! Segíts nekem!-kérleltem, ahogy próbáltam felállítani az ágyból, hogy kicsit mozogjon, de nem ment.-Jó nekem mindegy, akkor feküdj csak itt!-hagytam ott és átviharzottam az új szobámba, vagyis Matthez.
-Na mi az nem megy?-kérdezte vigyorogva, mire megráztam a fejem.-Nyugi, rá fog jönni, hogy muszáj! Addig meg itt vagyok én!-vigyorgott rám, de valahogy nem éreztem jobban magam. Haza hoztam hogy majd én segítek, de nem tudok....
-Matt, őszintén válaszolj, én rossz ember vagyok?
-Mi van? Liz hogy jut ilyen az eszedbe?
-Nem tudom, csak ahogy visszagondolok, sose voltak barátaim, és titeket is elmartalak magam mellől, Joshsal se ment, apu is itt hagyott és...
-Ne beszélj hülyeségeket, te vagy a legjobb ember akit ismerek! Ki más segítene világra egy gyereket a suliban?-nevette el magát, de valahogy engem nem győzött meg. Valami baj lehet velem, hiszen még Brian se szeret, bezzeg Matt...
-Most te is válaszolj nekem őszintén. Kavarsz valakivel?
-Nem, dehogy!
-Akkor mi akadálya kettőnknek?
-Az, hogy te nem kettőnket akarod, csak szexet.-mosolyodtam el kínomban, mert tudtam, hogy így van. -De ezt inkább hagyjuk, lehet nem is olyan jó ötlet, hogy a te szobádban alszom.
-Mi, nem ez nekem tök jó...
-Igen Matt, én is attól félek!-nevettem fel végre őszintén és elindultam a földszintre. Lent tvzett Jimmy, Brian és Zacky.
-Srácok aludhatok valamelyikőtöknél amíg Josh itt van.
-Mi van Mattel?-kérdezte vigyorogva Jimbo, de ahogy felvontam a szemöldököm és elhúztam a számat szerintem megértették.
-Kicsit ki van éhezve szegénykém-mondtam halkan mire felnevettek.
-Lizzykém, én most fűzők egy csajt és ha nem akarsz egy édes 3-ast...
-Jó Jimmy inkább hallgass!-toltam el magamtól nevetve és Zackyt bűvőltem.
-Aludj velem, engem nem zavarsz!-mondta viszont hamarabb Brian és hát hiába nem örültem neki a beszélgetésünk miatt, nem volt más választásom.
-Um, oké, köszi!-mondtam kicsit csalódottan és visszaindultam egy kis vízzel Josh-hoz.
-Na jó, Josh figyelj! Tudom, hogy szomjas vagy, itt van a víz.-mondtam neki és leültem az ajtóban a kezemben a vízzel.-Gyere ide érte!-néztem rá komolyan, de láttam az arcán, hogy megrémült.-Én várok!-mondtam és elővettem a mobilomat és elkezdtem rajta játszani.
Egy héttel később:
Ez az egy hét borzalmas volt, minden este Briannel aludni, érezni az illatát miközben tudom, hogy ő csak a legjobb barátom, vagyis ő azt hiszi. Joshsal viszont elég jól haladtam.
-Na jó gyere!
-Nem, Liz!
-Josh ne ellenkezz, gyere ide! Itt a vízed, itt a kaja, gyerünk!
-Én téged akarlak, egy csókot!
-Hát ahhoz is ide kell jönnöd!-mondtam neki reflexből, nem gondoltam, hogy tényleg ezért felpattan, de így volt. Láttam rajta mennyire erőlködik és azt is hogy fáj neki, de egész jól sétált felém a járógipszével, és a rossz térdével. Lassan odabicegett hozzám és megsimította az arcomat és egy nagyon pici, leheletnyi csókot adott, de így is elkaptam a fejem.-Na jó, akkor most vissza.-sóhajtottam és visszakísértem az ágyához és segítettem neki enni.
-Liz kérdezhetek?-bólintottam.-Miután visszajöttél lett valami köztetek?
-Kivel?
-Hát Mattel. Szeret téged!
-Nem nem volt semmi, és hát eléggé félreismerted. Nem szeret, csak...
-Liz vak vagy ha nem veszed észre, plusz az a levél.
-Nem te látod rosszul, de várj milyen levélről beszélsz?-kérdeztem értetlenül aztán felém nyújtotta a levelet amit még mikor elmentem az ágyon találtam és amit én azóta se bontottam ki mert megfeledkeztem róla valahogy.
-Te kibontottad úgy, hogy láttad én még hozzá sem nyúltam?-akadtam ki kicsit de kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem.Mire a végére értem borzalmasan éreztem magam, könnyesek lettek a szemeim és összeszorult a szivem. Ha mindezt korábban tudom, ha még akkor elolvasom ezt a levelet, nem mentem volna Joshsal, ...itt maradtam volna, és talán... Matt és én...együtt lennénk?
-Tényleg szeret és nem hiszem hogy ez most másképp lenne.-mondta Josh és visszagondolva, Matt mindig figyelt rám, Joshsal is segít, és Haleynél is mellettem volt és mikor apu elment és...HIrtelen azon kaptam magam hogy a levéllel a kezemben Matt és az án szobámat elválasztó ajtóban állok és Mattet figyelem.
-Lizzy jól vagy?
-Matt ezt, ...ezt te írtad?-tartottam fel a levelet mire az arca kicsit megkomolyodott, láttam hogy zavarba jött.
-Én, de az...
-És amiket leírtál, azok igazak?
-Számít ez most?!-kérdezte ingerülten és elfordult tőlem.
-Matt, számít! Akkor nem olvastam el ezt a levelet, de... ha tudom...
-Akkor mi? Azt mondtad neked semmit nem jelent, csak szex volt.-fordult újra felém és így sokkal jobban fájtak a szavai.
-Hazudtam, mert megijedtem!Sokkal, de tényleg sokkal több volt nekem.-ahogy ezt kimondtam a derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt. Én a szabad kezemmel a tarkójánél megfogtam a nyakát ő pedig hirtelen a combom alá nyúlt és a csípőjére emelt.
-Na mi az nem megy?-kérdezte vigyorogva, mire megráztam a fejem.-Nyugi, rá fog jönni, hogy muszáj! Addig meg itt vagyok én!-vigyorgott rám, de valahogy nem éreztem jobban magam. Haza hoztam hogy majd én segítek, de nem tudok....
-Matt, őszintén válaszolj, én rossz ember vagyok?
-Mi van? Liz hogy jut ilyen az eszedbe?
-Nem tudom, csak ahogy visszagondolok, sose voltak barátaim, és titeket is elmartalak magam mellől, Joshsal se ment, apu is itt hagyott és...
-Ne beszélj hülyeségeket, te vagy a legjobb ember akit ismerek! Ki más segítene világra egy gyereket a suliban?-nevette el magát, de valahogy engem nem győzött meg. Valami baj lehet velem, hiszen még Brian se szeret, bezzeg Matt...
-Most te is válaszolj nekem őszintén. Kavarsz valakivel?
-Nem, dehogy!
-Akkor mi akadálya kettőnknek?
-Az, hogy te nem kettőnket akarod, csak szexet.-mosolyodtam el kínomban, mert tudtam, hogy így van. -De ezt inkább hagyjuk, lehet nem is olyan jó ötlet, hogy a te szobádban alszom.
-Mi, nem ez nekem tök jó...
-Igen Matt, én is attól félek!-nevettem fel végre őszintén és elindultam a földszintre. Lent tvzett Jimmy, Brian és Zacky.
-Srácok aludhatok valamelyikőtöknél amíg Josh itt van.
-Mi van Mattel?-kérdezte vigyorogva Jimbo, de ahogy felvontam a szemöldököm és elhúztam a számat szerintem megértették.
-Kicsit ki van éhezve szegénykém-mondtam halkan mire felnevettek.
-Lizzykém, én most fűzők egy csajt és ha nem akarsz egy édes 3-ast...
-Jó Jimmy inkább hallgass!-toltam el magamtól nevetve és Zackyt bűvőltem.
-Aludj velem, engem nem zavarsz!-mondta viszont hamarabb Brian és hát hiába nem örültem neki a beszélgetésünk miatt, nem volt más választásom.
-Um, oké, köszi!-mondtam kicsit csalódottan és visszaindultam egy kis vízzel Josh-hoz.
-Na jó, Josh figyelj! Tudom, hogy szomjas vagy, itt van a víz.-mondtam neki és leültem az ajtóban a kezemben a vízzel.-Gyere ide érte!-néztem rá komolyan, de láttam az arcán, hogy megrémült.-Én várok!-mondtam és elővettem a mobilomat és elkezdtem rajta játszani.
Egy héttel később:
Ez az egy hét borzalmas volt, minden este Briannel aludni, érezni az illatát miközben tudom, hogy ő csak a legjobb barátom, vagyis ő azt hiszi. Joshsal viszont elég jól haladtam.
-Na jó gyere!
-Nem, Liz!
-Josh ne ellenkezz, gyere ide! Itt a vízed, itt a kaja, gyerünk!
-Én téged akarlak, egy csókot!
-Hát ahhoz is ide kell jönnöd!-mondtam neki reflexből, nem gondoltam, hogy tényleg ezért felpattan, de így volt. Láttam rajta mennyire erőlködik és azt is hogy fáj neki, de egész jól sétált felém a járógipszével, és a rossz térdével. Lassan odabicegett hozzám és megsimította az arcomat és egy nagyon pici, leheletnyi csókot adott, de így is elkaptam a fejem.-Na jó, akkor most vissza.-sóhajtottam és visszakísértem az ágyához és segítettem neki enni.
-Liz kérdezhetek?-bólintottam.-Miután visszajöttél lett valami köztetek?
-Kivel?
-Hát Mattel. Szeret téged!
-Nem nem volt semmi, és hát eléggé félreismerted. Nem szeret, csak...
-Liz vak vagy ha nem veszed észre, plusz az a levél.
-Nem te látod rosszul, de várj milyen levélről beszélsz?-kérdeztem értetlenül aztán felém nyújtotta a levelet amit még mikor elmentem az ágyon találtam és amit én azóta se bontottam ki mert megfeledkeztem róla valahogy.
-Te kibontottad úgy, hogy láttad én még hozzá sem nyúltam?-akadtam ki kicsit de kivettem a papírt a borítékból és olvasni kezdtem.Mire a végére értem borzalmasan éreztem magam, könnyesek lettek a szemeim és összeszorult a szivem. Ha mindezt korábban tudom, ha még akkor elolvasom ezt a levelet, nem mentem volna Joshsal, ...itt maradtam volna, és talán... Matt és én...együtt lennénk?
-Tényleg szeret és nem hiszem hogy ez most másképp lenne.-mondta Josh és visszagondolva, Matt mindig figyelt rám, Joshsal is segít, és Haleynél is mellettem volt és mikor apu elment és...HIrtelen azon kaptam magam hogy a levéllel a kezemben Matt és az án szobámat elválasztó ajtóban állok és Mattet figyelem.
-Lizzy jól vagy?
-Matt ezt, ...ezt te írtad?-tartottam fel a levelet mire az arca kicsit megkomolyodott, láttam hogy zavarba jött.
-Én, de az...
-És amiket leírtál, azok igazak?
-Számít ez most?!-kérdezte ingerülten és elfordult tőlem.
-Matt, számít! Akkor nem olvastam el ezt a levelet, de... ha tudom...
-Akkor mi? Azt mondtad neked semmit nem jelent, csak szex volt.-fordult újra felém és így sokkal jobban fájtak a szavai.
-Hazudtam, mert megijedtem!Sokkal, de tényleg sokkal több volt nekem.-ahogy ezt kimondtam a derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt. Én a szabad kezemmel a tarkójánél megfogtam a nyakát ő pedig hirtelen a combom alá nyúlt és a csípőjére emelt.
Life is just game 56.
Skye:
-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.
Brian:
-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.
Heidi:
-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.
Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem!
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!
Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.
Walker
-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.
-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.
Brian:
-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.
Heidi:
-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.
Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem!
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!
Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.
Walker
-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.
2014. július 10., csütörtök
Sex on the beach 1. fejezet
Ava:
-Könyörgöm Ava, gyere! Ez hatalmas buli!
-Kérlek, Audrey, nem megy!
-Na jó, emlékszel a pasira akivel féléve összejöttél?
-Nem jöttünk össze.
-Jó akkor a pasira, akivel lefeküdtél, lehet megint összefuttok.
-Könyörgöm, Nem is emlékszem hogy néz ki, csak egy tetoválásra emlékszem, és arra, hogy túl jóóóóó volt vele.-kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Féléve a Brooklyn pubban találkoztam a sráccal, de őszintén szólva, addigra már annyira részeg voltam, hogy az arcára, vagy a nevére nem is emlékszem.Az illata, az erős izmos karjai körülöttem, a közelsége és az a tetoválás viszont az elmémbe égett.
-Hahóóóó, Ava figyelsz?-integetett Audrey a lakótársam a képem előtt.
-Ja bocs, csak,.. kicsit elkalandoztam.-haraptam az ajkamba ahogy gyorsan elhessegettem az emlékeket.
-Szóval? Megyünk?
-NEM!-hangsúlyoztam és az elkeseredett képébe nyomtam egy párnát. Már épp készültem, hogy kisétálok a nappaliból mikor csörögni kezdett a mobilom.
-Igen?-kaptam gyorsana fülemhez, mivel már 2 hónapja teperek egy állásért, és állandóan a telefonom bűvőltem, mikor hívnak végre.
-Ava?
-Igen, én vagyok! Mondd gyorsan Justin, mi az?
-Jó hírem, van! Tied a meló, vagyis egy banda!
-Komolyan? TÉNYLEG?-visítottam fel örömömben és ugrálni kezdtem.
-Este találkozzunk, jó megbeszélni a részleteket!
-Persze, rendben, hol?
-Brooklyn pub, a banda is benéz valamikor, meg is ismerkedhettek.
-Ott leszek és imádlak, komolyan!-raktam le a telefont és Audrey felé fordultam.-Na jó elmehetünk a Brooklynba, de én dolgozni fogok!
-Ezaz ezaz ezaz!-ugrált ő is örömében és már ment is átöltözni.
Syn:
-Kellemes a hasznossal, még ha dolgozni is jöttünk, legalább felszedhetek valami csajt!
-Kussolj Gates! Ma az új menedzsert kell megismernünk mivel az előzőt kikészítettétek Zackyvel.-csitított le Matt.
-Fogalmam sincs miről beszélsz!-röhögte el magát Zacky és rám nézett.
-Jah, fogalmad sincs, szerencsétlen nőt 2 hét alatt elkergettétek.
-Kikérem magamnak én csak szeretni akartam.-emeltem fel a kezeimet vigyorogva, de csak elsétáltak mellettem a megszokott asztalunkhoz. Leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Srácok, most mondom ha a fogadásaitokkal ezt is elkergetitek megöllek titeket.-nézett körbe Matt mindannyiunkon szigorúan.
-És ha tényleg jó csaj?-kérdezte Jimmy.
-Remélem pasi.-sóhajtott fel unottan Johnny, mire mi csak röhögni kezdtünk.
-Persze, neked pasi kéne mi?-ugratta Zacky is, de a kis törpe feje bevörösödött, de egy szót se szólt.
-Mindenki tartsa távol magát tőle!-feszült be Matt arca.
-De akkor te is!-karolta át Zacky, mire Matt elvigyorodott.
-Én mégis mikor hajtottam rá egy csajra is?-kérdzete, de szerintem mindannyiunknak ezer meg egy emléke lett Mattről és a csajokról.
-Na jó jöhetne már Justin, vagy még sincs menedzser?-kérdeztem, mivel egyre türelmetlenebb lettem és már a 3. whiskymet húztam le.
-Bocsi fiúk, megjöttem!-rohant oda hozzánk Justin.-Egy perc és itt lesz az új menedzseretek is.
-Nő?-kérdeztük egyszerre.-mire Justin bólintott.
-De kérlek ezt ne szúrjátok el, alig amardt ember a cégnél aki vállalna titeket. Igazság szerint ő i csak azért, mert fogalma sincs róla kik vagytok.
-Mi van?-háborodtam fel.
-Nem ismer titeket!-mondta megint és én összezavarodtam. Egy csaj lesz a menedzserünk aki semmit nem tud rólunk, érdekes lesz...
-Jön már, remélem...-nyelt egy nagyot és elkezdte pásztázni a tömeget, közebn Zackyvel az esti felhozatalt néztük.
-Nézd azt!
-Nem, nem jó, ijesztő arca van....- fintorodtam el, és csak elnevettük magunkat. Aztán Zack talált egy jobbat.
-És ott? Nézd! -Épp érkezett a csaj és ahogy végig néztem rajta ideális.-Na fogadunk?-nyújtotta felém Zacky a kezét és én boldogan nyújtottam vissza.
Épp arról beszéltünk kipróbálkozzon először, mikor a csaj magától indult el felénk és végig nagy mosollyal meredt Justinra.
Ava:
-Szia megjöttem!-öleltem át Justint, aki még épp a fülembe sugdosott.
-Éppen ideje, rád vártak!-engedett el aztán és az asztal felé fordultunk.-Srácok ő Ava Banks, az új menedzseretek.-ahogy jobban szemügyre vettem őket, az arcokat rájöttem kik ők.Ahogy intettem nekik mosolyogva és tudatosult bennem milyen munkát is kaptam, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Hello srácok!
-Justin ugye csak szórakozol!-pattant fel egy kigyúrt rövid barna hajú. zöld szemű srác, és félre rángatta Justint. Ahogy hátat fordított kaptam pár percet a többiekkel.
-Szóval, Ava vagyok!
-Johnny.
-Rev.
-Zacky!-az első aki a piercinges szájával még mosolyt is villantott felém.
-Synyster.-kacsintott rám, ahogy felvontam a szemöldököm meglepettségemben, a többi srác röhögni kezdett. Justinék visszajöttek, és be is mutatott Mattnek.
-Akkor Matt, holnap nálad mindenki legyen ott 3-ra, megbeszéljük, hogy kezdjük el a munkát!-mondtam határozottan ,de a gyomrom már görcsben volt.
-Könyörgöm Ava, gyere! Ez hatalmas buli!
-Kérlek, Audrey, nem megy!
-Na jó, emlékszel a pasira akivel féléve összejöttél?
-Nem jöttünk össze.
-Jó akkor a pasira, akivel lefeküdtél, lehet megint összefuttok.
-Könyörgöm, Nem is emlékszem hogy néz ki, csak egy tetoválásra emlékszem, és arra, hogy túl jóóóóó volt vele.-kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Féléve a Brooklyn pubban találkoztam a sráccal, de őszintén szólva, addigra már annyira részeg voltam, hogy az arcára, vagy a nevére nem is emlékszem.Az illata, az erős izmos karjai körülöttem, a közelsége és az a tetoválás viszont az elmémbe égett.
-Hahóóóó, Ava figyelsz?-integetett Audrey a lakótársam a képem előtt.
-Ja bocs, csak,.. kicsit elkalandoztam.-haraptam az ajkamba ahogy gyorsan elhessegettem az emlékeket.
-Szóval? Megyünk?
-NEM!-hangsúlyoztam és az elkeseredett képébe nyomtam egy párnát. Már épp készültem, hogy kisétálok a nappaliból mikor csörögni kezdett a mobilom.
-Igen?-kaptam gyorsana fülemhez, mivel már 2 hónapja teperek egy állásért, és állandóan a telefonom bűvőltem, mikor hívnak végre.
-Ava?
-Igen, én vagyok! Mondd gyorsan Justin, mi az?
-Jó hírem, van! Tied a meló, vagyis egy banda!
-Komolyan? TÉNYLEG?-visítottam fel örömömben és ugrálni kezdtem.
-Este találkozzunk, jó megbeszélni a részleteket!
-Persze, rendben, hol?
-Brooklyn pub, a banda is benéz valamikor, meg is ismerkedhettek.
-Ott leszek és imádlak, komolyan!-raktam le a telefont és Audrey felé fordultam.-Na jó elmehetünk a Brooklynba, de én dolgozni fogok!
-Ezaz ezaz ezaz!-ugrált ő is örömében és már ment is átöltözni.
Syn:
-Kellemes a hasznossal, még ha dolgozni is jöttünk, legalább felszedhetek valami csajt!
-Kussolj Gates! Ma az új menedzsert kell megismernünk mivel az előzőt kikészítettétek Zackyvel.-csitított le Matt.
-Fogalmam sincs miről beszélsz!-röhögte el magát Zacky és rám nézett.
-Jah, fogalmad sincs, szerencsétlen nőt 2 hét alatt elkergettétek.
-Kikérem magamnak én csak szeretni akartam.-emeltem fel a kezeimet vigyorogva, de csak elsétáltak mellettem a megszokott asztalunkhoz. Leültünk és iszogatni kezdtünk.
-Srácok, most mondom ha a fogadásaitokkal ezt is elkergetitek megöllek titeket.-nézett körbe Matt mindannyiunkon szigorúan.
-És ha tényleg jó csaj?-kérdezte Jimmy.
-Remélem pasi.-sóhajtott fel unottan Johnny, mire mi csak röhögni kezdtünk.
-Persze, neked pasi kéne mi?-ugratta Zacky is, de a kis törpe feje bevörösödött, de egy szót se szólt.
-Mindenki tartsa távol magát tőle!-feszült be Matt arca.
-De akkor te is!-karolta át Zacky, mire Matt elvigyorodott.
-Én mégis mikor hajtottam rá egy csajra is?-kérdzete, de szerintem mindannyiunknak ezer meg egy emléke lett Mattről és a csajokról.
-Na jó jöhetne már Justin, vagy még sincs menedzser?-kérdeztem, mivel egyre türelmetlenebb lettem és már a 3. whiskymet húztam le.
-Bocsi fiúk, megjöttem!-rohant oda hozzánk Justin.-Egy perc és itt lesz az új menedzseretek is.
-Nő?-kérdeztük egyszerre.-mire Justin bólintott.
-De kérlek ezt ne szúrjátok el, alig amardt ember a cégnél aki vállalna titeket. Igazság szerint ő i csak azért, mert fogalma sincs róla kik vagytok.
-Mi van?-háborodtam fel.
-Nem ismer titeket!-mondta megint és én összezavarodtam. Egy csaj lesz a menedzserünk aki semmit nem tud rólunk, érdekes lesz...
-Jön már, remélem...-nyelt egy nagyot és elkezdte pásztázni a tömeget, közebn Zackyvel az esti felhozatalt néztük.
-Nézd azt!
-Nem, nem jó, ijesztő arca van....- fintorodtam el, és csak elnevettük magunkat. Aztán Zack talált egy jobbat.
-És ott? Nézd! -Épp érkezett a csaj és ahogy végig néztem rajta ideális.-Na fogadunk?-nyújtotta felém Zacky a kezét és én boldogan nyújtottam vissza.
Ava:
-Szia megjöttem!-öleltem át Justint, aki még épp a fülembe sugdosott.
-Éppen ideje, rád vártak!-engedett el aztán és az asztal felé fordultunk.-Srácok ő Ava Banks, az új menedzseretek.-ahogy jobban szemügyre vettem őket, az arcokat rájöttem kik ők.Ahogy intettem nekik mosolyogva és tudatosult bennem milyen munkát is kaptam, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Hello srácok!
-Justin ugye csak szórakozol!-pattant fel egy kigyúrt rövid barna hajú. zöld szemű srác, és félre rángatta Justint. Ahogy hátat fordított kaptam pár percet a többiekkel.
-Szóval, Ava vagyok!
-Johnny.
-Rev.
-Zacky!-az első aki a piercinges szájával még mosolyt is villantott felém.
-Synyster.-kacsintott rám, ahogy felvontam a szemöldököm meglepettségemben, a többi srác röhögni kezdett. Justinék visszajöttek, és be is mutatott Mattnek.
-Akkor Matt, holnap nálad mindenki legyen ott 3-ra, megbeszéljük, hogy kezdjük el a munkát!-mondtam határozottan ,de a gyomrom már görcsben volt.
2014. július 9., szerda
FIGYELEM! FIGYELEM!
Na hát köszönöm mindenkinek, aki olvassa az írományokat, az a helyzet, hogy egyedül maradtam az oldallal és az írással, de dolgozni fogok rajta, hogy ugyanúgy szuperül menjen minden!
És van is egy új ötlet, egy új sztori ami remélem, legalább annyira tetszeni fog mint a kettő ami most fut. Igen kettő, a Faith nem kerül befejezésre, aki arra várt attól elnézést, de az nem megy!
Szóval az új fic-ket azoknak az olvasóknak ajánlom elsősorban, akik olvasnak rendszeresen, komiznak és akikből erőt merítve tudom folytatni az írást.
Többek között Black Bird, Ryuk.' , Alexx, de persze mindenki aki valaha írt egy hozzászólást, véleményt mondott, tanácsot adott, köszönöm!!!
Továbbra is jó olvasást mindenkinek!
Ann
És van is egy új ötlet, egy új sztori ami remélem, legalább annyira tetszeni fog mint a kettő ami most fut. Igen kettő, a Faith nem kerül befejezésre, aki arra várt attól elnézést, de az nem megy!
Szóval az új fic-ket azoknak az olvasóknak ajánlom elsősorban, akik olvasnak rendszeresen, komiznak és akikből erőt merítve tudom folytatni az írást.
Többek között Black Bird, Ryuk.' , Alexx, de persze mindenki aki valaha írt egy hozzászólást, véleményt mondott, tanácsot adott, köszönöm!!!
Továbbra is jó olvasást mindenkinek!
Ann
Nobody's perfect 2.9
-Zacky, szólj a ribidnek most mehetünk be anyuhoz!
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.
-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.
-Ó jó, jó lenne minél hamarabb megtudni mivan.-szaladt fel az emeletre, én meg még indultam a konyhába, de szerencsémre Brianbe és Haleybe futottam bele. Ott ültek és vihorásztak.
-Hé Liz nem csinálunk ma együtt valamit?-kérdezte Brian, ettől csak idegesebb lettem.
-Nem érek rá.-mordultam fel.
-És este?
-Brian nem érek rá oké? Menjetek Haleyvel, úgyis egy hete folyton együtt vagytok.-fintorogtam rájuk és a pohár vízemmel visszamentem a lépcső elé.
-Itt vagyunk mehetünk!-húzta maga után Zacky Katherinet.
-Szuper!-nyitottam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Végig figyeltem Katherinet de nem tudtam eldönteni hogy miért van olyan önelégült mosoly az arcán. Fél óra alatt beértünk anyuhoz a kórházba, aki felvitt minket a felső emeletre, ahol a magánbetegek és rendelők, vizsgálók vannak.
-Na jó gyertek be! Derítsük ki, hogy mi van itt bent.-tartotta a vizsgálú ajtaját anyu, és mikor én mentem be még gyorsan adott egy puszit.-Ígérem kiderítem!-suttogta nekem.Zacky és én leültünk, míg Katherine átöltözött majd ahogy felfeküdt az asztalra mentünk mi is.
-Szóval, mikor jött meg utoljára?
-7 hete.
-És mikor voltatok együtt Zackyvel?
-Mikor nem?-nevetett Zacky mire tarkón csaptam, anyu meg csak szúrós szemmel nézett.
-Hülye, ez nem vicc.-suttogtam neki és vissza is komorodott az arca.
-Na jó akkor lessük meg ki van ott.-anyu felnyomta a gél Katherine hasára és bekapcsolta az ultrahang gépet.Zacky megfogta a kezem és elkezdte szorítani.
-Na meg is van. Teljesen egészségesnek látszik és jó a szívhangja is, halljátok?-kapcsolta be anyu Katherine pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám és Zackyre.
-Mondtam, hogy terhes vagyok.
-És tényleg az enyém?-kérdezte Zacky remegő hangon.
-Persze, hogy a tiéd!
-Lássuk csak, nézzétek itt látszik a feje, csinálok pár tesztet jó?
-Milyen tesztet?-kérdezték egyszerre, de anyu csak felém nézett.
-Ilyenkor lehet csinálni szűrővizsgálatot, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség, vagy down-kór, egyebek...és hogy fejlődik, mennyi idős...-egy 5 perc néma csend állt be majd anyu mosolyogva felém fordult, nem tudtam miért örül, de egyre jobban izgultam így már én is szorítottam Zacky kezét.
-A magzat 9-10 hetes körülbelül, jól látszik a feje, a az arcának egyes vonásai, és hát azt kell mondja ez a gyerek biztosan nem Zackyé.
-Mi?!-kérdeztük mind egyszerre.
-Ez nem igaz baby a tied. A te gyereked!
-Nem Katherine. A down-kór szűrésnél a gyerekek orrát szoktuk vizsgálni, és ugyan nem down-kóros a baba, de az orra és a feje is teljesen más, inkább mondanám, hogy az apuka afroamerikai, mintsem, hogy Zacky lenne.
-Ugyna, honnan tudhatná, maga nem is nőgyógyász!
-Nem, de genetikus vagyok és sebész, és hidd el látom!-kacsintott anyu, majd felállt kikapcsolta a gépet és odajött hozzánk. Átölelte Zackyt aki majdnem felemelte anyát örömében.
-Gratulálok, de azért ne nagyon hozz más lányokat ide jó? Kellemetlen ez nekem anyukádék előtt...
-Persze, ....úristen....köszönöm! Imádom, tényleg imádom magát!-ahogy anyu kisétált Zacky elkapott és megszorongatott, közben hatalmas puszikat nyomott a homlokomra, az arcomra.
-Jaj kérlek befejeznéd végre?!
-Katherine fogd be a szád! Mit gondoltál nem veszem majd észre, hogy fekete a kölyök?
-Zacky, kérlek...
-Nem kussolj! Ha haza értünk szedd össze a cuccod és takarodj!-visszafordult hozzám, átkarolt és elindultunk kifelé.
-El sem hiszem, komolyan! Lizzy ha te nem lennél...
-De vagyok! Haza megyünk és ünneplünk jó?-lassan sétáltunk a kórházban, de egy kórterem előtt elhaladva szól valaki.
-Lizzy!
-Hallottad? Valaki szólt!-léptem vissza és levettem a nyitott ajtóról a kórlapot. A név láttán könnyes lett a szemem és oda szaladtam az ágyhoz.
-Mi az? Ismered? Jól összeverték szerencsétlent!
-Zacky, ő itt.... Josh!-simítottam meg a kezét mire megszorította.
-Az a Josh? Akitől haza menekültél Josh? Nem szeretjük Josh?
-Igen!-bólintottam és Josh szemeibe néztem. Az arca fele kötözve volt, másik oldalán erős és nagy zúzódások. A bal láb térdig gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem de nem nagyon tudott beszélni épp csak hebegett.
-Ketrecharc meccs.-nyöszörögte, mire sóhajtottam és felálltam.
-Az isten szerelmére Josh, mondtam hogy hagyd! Annyit kértelek, most így jó? És mégis miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mióta fekszel itt? És ki az orvosod?-kaptam fel megint a kórlapot és elkezdtem bújni. Egy hete volt bent, és mikor az orvos nevéhez ért a szemem azt hittem rosszul látok.
-Anya?
-Mi van mondj már valamit?
-Anya az orvosa és nem szólt! Ezt nem hiszem el!-fortyogtam fel alá járkálva és mit ad isten épp bejött anyám. Hát persze, vizit van.
-Mikor akartál szólni?
-Elizabeth, semmi közöd hozzá...
-Hogy monthatod ezt? A vőlegényem volt anya! Haza viszem!
-Mi? Nem engedem!-förmedt rám.
-Liz nem lenne jó ötlet, a ház...-kezdett bele Zacky.
-Nem kell engedned Anya! Saját felelősségére elhagyhatja a kórházat, és Josh is tudja, hogy tudok vigyázni rá!
-Elizabeth gondolj arra hogy érezted magad velük!
-Tudom jól, anya, de attól még segítek neki! Megérdemli ezt!-mondtam és leültem Josh mellé.Láttam a szemein, hogy örül nekem, és a hallottaknak.-Szeretnél velem haza jönni?
-Jó lenne!-nyöszörgött és nekem ennyi elég volt.Zacky haza vitte Katherinet és meg elintéztem hogy Josh velem jöhessen. Egy mentőautóval vittek haza minket. Meglepetésemre a fiúk kint álltak a ház előtt. Kiszálltam, hogy beszéljek velük, de ők elkezdték.
-Nem gondolhatod komolyan!-esett nekem Brian.-Pont ő? Itt?
-Mi van zavar? Sajnálom, itt marad amíg meg nem gyógyul! Addig töltsd az időtet Haleyvel és nem lesz gond!
-Figyelj Liz nekem nincs ezzel bajom, de most szólok, hogy én nem fogom ápolgatni ezt a barmot.-ment be a házba Jimmy, Brian dühösen nézett rám, és a kocsit is így méregette.
-Én melletted vagyok Lizzy, de ne csuinálj hülyeséget jó? Ne felejtsd el mi volt...-mondta Zacky, mire Brian "Kurvaéletezett" egyet és berontott a házba.a Mentőautót kinyitották és Josh leemelték egy tolókocsiba.
-Köszönöm, inenn átveszem!-mondtam a mentősöknek akik így ott is hagytak minket.Elkezdtem az ajtó felé tolni, de a lépcsővel nem számoltam.
-Segítek!-jött Matt és felemelte, majd rám nézett.
-Betolom, jó? Addig ti beszéljetek!-jött oda Zacky.
-Köszi.-mondtuk egyszerre, de aztán csak ott álltunk egymással szemben.
-Liz, egyszer elvesztettelek miatta.Nagyon hiányoztál...
-Matt nem jövök vele össze. Segíteni akarok neki, és semmi pénzért nem hagynám senkinek, hogy újra elszakítsanak tőled és a benti hülyéktől.-elmosolyodott.-Nem lesz baj, megígérem!-megölelt pár percig tartott majd bementünk. Zacky a nappaliba tolta Josht Brian és Jimmy is ott voltak.
-És mégis hol alszik?
-A szobámban!
-KIZÁRT!-ordított fel Brian.
-Neked mégis ezzel mi bajod?
-Nem alszol vele...-indult el felém.
-Én majd a kanapén alszom.
-Nálam!-szólt közbe Matt.
-És mégis hogy viszed fel? Járni se tud?-akadékoskodott Brian továbbra is.
-Én segítek felvinni.-Lépett Matt Joshoz.-Karolj belém, gyerünk!-mondta és megemelte.
-Brian mégis mi a franc bajod van?-estem neki, de bele gondolva elég hülye ötlet volt.
-Neked mi bajod van?! Egész héten alig szólsz hozzám, nem csinálsz velem semmit és bunkó vagy velem és Haleyvel is.Erre haza állítasz az egyetlen emberrel akit gyűlölök.
-Miért? Mit ártott neked Josh?
-Elvett tőlem, tőlünk!Itt hagytál miatta!-halkult vissza a hangja ahogy beszélni kezdett.
-Szóval félsz?-kérdeztem gúnyos hangon.-És miért félsz hogy elveszítesz, ha? Ott van neked Haley, majd ő lefoglal.
-Jézusom, mi az istenről beszélsz? Miért fújsz Haleyre, vagy rám haragszol hogy idehoztam?
-IGEN!-ordítottam mire elég meglepettnek tűnt, aztán elmosolyodott.Ez viszont engem lepett meg.
-Féltékeny vagy!
-Nem, nem vagyok!-tagadtam, de azt hiszem már nyilvánvaló.Brian odajött hozzám hatalmas mosollyal az arcán.Megigazította a sapkáját és egyre közelebb állt hozzám, még mindig vigyorgott. Éreztem az illatát és majd megőrültem, mert fogalmam sem volt minek örül ennyire.
-Haley tudod ki nekem?-kérdezte suttogva, egyre idegesebb lettem, feszülten néztem egyenesen a két szemébe.-Haley fontos nekem, és.... és ő a egyetlen nekem,...-lassan szaggatottam suttogott, egyre idegesebb lettem, már már alig tudtam türtőztetni magam.
-Felfogtam érted?!-kérdeztem dühösen, de szélesebbre húzta a vigyort a száján.
-Ő az egyetlen, unokahúgom!-mondta és én lesokkoltam, annyira megkönnyebbültem, de hirtelen leesett mit műveltem. -Haley az unokahúgom!-döntötte a homlokát az enyémnek ahogy elmondta még egyszer. Kalapált a szívem és sikítozni, ugrálni tudtam volna örömömben.-Soha, senki nem lesz nekem olyan, mint te. A legjobb barátom vagy.-mondta és a karjait a vállamon nyújtotta végig, így még közelebb éreztem, de az örömöm elszállt.
-A legjobb barátod!-ismételtem csalódottan.
-Akkor minden rendben?
-Hacsak nem utálod ki Josht, akkor igen.-mondtam és elhátráltam tőle.-Fel is kéne már mennem, szóval...-mondtam és felszaladtam a lépcsőn. El se hiszem, hogy lehetek ilyen hülye? Csak barátok! Josh már az ágyamba feküdt, de ahogy közelebb mentem láttam, hogy alszik. Nyitva volt a Matt és az én szobámat elválasztó ajtó, hát átmentem Matthez. Leültem az ágyára és onnan néztem.
-Mi az?
-Semmi, unatkozom. És szomorú vagyok.
-Ezen tudnék segíteni.-kacsintott rám.
-Matt!
-Mi van? Csak szex, semmi más, ezt megígérhetem. Nem vagyok szerelmes!
-És ha én igen?-kérdeztem, de láttam az arcán a zavarodottságot.-Nem beléd, de azt hiszem szeretek valakit, akit nem kéne.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)