Life is just game 56.

Skye:

-Mit keresünk egy farmon?-értetlenkedtem a kocsiban ülve.
-Csak gyere, jó?
-Mégis minek? Haza akarok menni Aleckhez, szüksége van rám.-rántottam vissza a kocsi ajtót, de Walker csak mosolyra húzta a száját.-Most mi van?-kérdeztem, de csak jobban vigyorgott.
-Te akartad!-nézett határozottan és kinyitotta a kocsi ajtót és megragadta mindkét kezemet és vállára dobott. Megint.
-Te nem unod még ezt? Mert én kifejezetten UTÁLOM!-hisztiztem, próbáltam rúgkapálni, de összeszorította a lábaimat.-Téged is utállak!-morogtam.
-Hidd el jót fog tenni ez neked!- mondta és ahogy beértünk a házba lerakott.-A hátsó szoba a tied, találsz ruhát meg mindent amire szükséged lehet. Öltözz át, itt várlak!-határozott és szigorú volt. Nem tudtam mit tenni, bementem a szobába és körbe néztem.

Brian:

-Hé haver, hát te?-nyitottam ajtót Mattnek.
-Gondoltam amíg Skye nem jön haza, hazaviszem Alecket hogy kicsit megnyugodjon, és ti is kettesben legyetek kicsit.
-Várj, mi?!
-Aleck, gyere öcsi megyünk haza!-kiáltotta el magát Aleck pedig nagy vigyorogva szaladt is le a lépcsőn.-Na gyere menjünk is!-fogta meg a kezét és mielőtt szólhattam volna el is tűntek. Heidi és én ketten maradtunk. Ez baj.Csalódottan vetettem e magam a kanapéra azon gondolkozva, hogyan tudnám elkerülni a veszekedést Heidivel. Csak azért nem veszekedtünk eddig, és ültünk le megbeszélni a dolgokat, mert Aleck itt volt. Estig még van időm szóval elkezdtem bedobni magam mire Heidi haza ér.

Heidi:

-Sziasztok, megjöttem!-csuktam be magam mögött az ajtót de nem jött válasz. Körbe néztem mindenhol félhomály, aztán meg láttam egy csokor liliomot és egy papírt a nappaliban.
-Aleck, Brian?-sehol egy válasz, megnéztem a kártyát és elállt a lélegzetem.

Heidi, imádlak! Tudom, hogy bunkó voltam, de most ketten vagyunk!
Engedd, hogy jóvátegyem! 
A kertben várlak, ha úgy gondolod, adsz nekünk még egy esélyt!

Gombócot éreztem a torkomban, és remegni kezdett a kezem. Brian sose volt az a romantikus vagy érzelgős típus, hiszen ő a nagy Synyster Gates. A kapcsolatunk se úgy indult, hogy randizni kezdtünk volna, a házasságunkról vagy az esküvőnről nem is beszélve. Lassan elindultam hátra a kertbe. Az ajtóban állva gyertyafényt láttam mindenhol, de Briant sehol sem. Kimentem és körbe néztem. Az asztal meg volt terítve, de mindenhol gumicukrok és csokik voltak szétszórva. És néhány szakadt gitárhúrral volt díszítve. Elmosolyodtam rajta, ez már inkább vall Brianre.
-Brian?-szóltam megint, de válasz még mindig sehol.-Nem vicces, gyere már elő!-kértem és ahogy körbe fordultam megláttam Briant, tök meztelenül, de talán szalagra felfűzött habcukorral körbe tekerve. Kitört belőlem a nevetés, mire csak elmosolyodott ő is.
-Ez meg mi a franc rajtad?-kérdeztem nevetve.
-Főzni nem igazán tudok, rendelni nem akartam, gondoltam egyszerűbb úgy békülni mint régen. Hülyét csinálok magamból, hogy nevess!-nézett rám és közelebb jött.-Bevált?
-Még nem tudom.-kezdtem el méregetni a cukros szerkójában.
-Na jó,mitől függ?-kérdezte és még közelebb jött. Elővettem a mobilom.
-Egy fénykép?-kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire az ő arca elkomorodott és hevesen rázni kezdte a fejét.-Na, kérlek, különben sose bocsáltok meg!-néztem rá kis kutya szemekkel. Megindult felém.
-Csak akkor, ha te is rajta leszel azokon a képeken!-szorított magához az egyik kezével a másikkal meg kikapta a telefont a kezemből.
-Jézsuom, ne, tiszta ragacs leszek, Brian, hééé, Briiiian!-tiltakoztam és beestünk hanyatt a medencébe, aztán mindketten nevetésben törtünk ki.
-Olyan szemét vagy!-úsztam ki a medence széléhez, de elkapta a lábam és visszahúzott. Teljesen magához húzott mikor a cukorkás szalagja elkezdett lebegni  vizen, amitől újra csak nevetni tudtam.
-Heidi mikor azt mondom szeretlek komolyan gondolom!-mondta mély hangon, és most valahogy el is tudtam hinni, hogy komolyan beszél.-Sajnálom, amit tettem!-mondta és lassan közelített az arca az enyémhez, az ajkai az én ajkaimhoz.

Walker

-Mit kell csinálnom?
-Semmit. nézd ezt!-mondta Walker és megfordított így ráláttam a kertben a kiscsikóra aki az anyját kergeti.-Nem te vagy az egyetlen anyuka.Annak a lónak 3 kiscsikója halt meg, de nézd milyen felhőtlenül boldog.
-Walker, ezt nem gondolhatod komolyan, én nem vagyok ló.
-Skye azért vagyunk itt hogy pihenj, és elfogadd, hogy van egy fiad, akinek még szüksége lesz rád, de nem így. Engedd el Emilyt.-mondtam, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme így megöleltem, aztán ott hagytam a verandán. Remélem beválik és meglátja, hogy túl kell lépnie a fájdalmán, mert még szükség van rá, a ház legalább 2 hétig a miénk.