Na jó le kéne nyugodnom és végre bemenni abba a házba. Ez egy nagy lehetőség, jó munka, és szeretem és ők se tehetnek nekem keresztbe. Az semmit nem jelent, hogy eddig senki nem bírta őket kordában tartani és minden menedzserüket elüldözték.Én nem fogom magam hagyni.
-Hé, bejössz még ma?-kopogtatta meg a kocsi ablakát vigyorogva a dobos, Rev, engem ezzel halálra rémítve. Bólintottam neki ő pedig kinyitotta a kocsi ajtaját.-Csak nem félsz?
-Tőled? Nem! -néztem rá és elindultam a ház felé.
-Hmmm, elég mérgesnek tűnsz!-kezdett méregetni ahogy mentünk a ház felé.
-Dolgozni jöttem, nem szórakozni... és hát...-sóhajtottam.-van egy rossz hírnevetek a szakmában.Pont odaértünk az ajtóhoz és Matt már nyitotta is.-Gyertek!-engedett be engem és Jimmyt. Türelmesen álltam és vártam, hogy mondja merre menjek, de csak furcsán nézett rám.
-Na jó kezdhetjük? Itt vannak a többiek?
-Persze! Csak előre.-mutatott végig a nagy előszobán szóval neki indultam. Csak a cipőm kopogását hallottam, amúgy síri csönd mindenhol. Egyre csak idegesebb lettem, és erre csak rá tett a pillanatn mikor beléptem a nappaliba. Zacky Brian és Johnny pasisan szétterülve, hatalmas vigyorral meredtek rám.
Syn:
-Na jó először akkor azzal kezdeném, hogy ti ketten ha lehet több hotel szobát ne verjetek szét, és ne alázzátok a személyzetet sem.-fordult Zacky és felém a szoba közepén állva.
-Kikérem magamnak!-ellenkeztem kicsit, közben hogy direkt lássa végig is néztem.
-Nincs mit! Ja és ha lehet a lifteket sem kéne szétrúgni, összehányni, egyebek.-mondta már célzottan nekem, de igencsak dühösen.Mattre néztem, de ő szinte nem is figyelt, mármint nem ezekre, a csajra igen...
-A másik a turnét egy hónap múlva kezdjük, a részleteket amint minden szállás és időpont kész küldöm, vagy eljuttatom, de ehhez hogy mindig elérhetőek legyetek, tessék, csipogó! Ne veszítsétek el!- dobott mindannyiunk kezébe egy olyan kis szart egy erőltetett mosollyal.
-Nem komplikálod túl ezt az egészet? Rockerek vagyunk!-szólalt meg Zacky mire csaj csak megrázta a fejét.
-A szakmabeliek rosszul vannak tőletek, szóval nem hiszem! Ja és megint ti ketten, a fogadásotokat most felejtsétek el, szóba sem jöhet semmi, egyikőtökkel sem.-mutatott rám és Zackyre mire tettük neki a hülyét, mintha nem is tudnánk semmiről...
-Mégis miről, én nem...te tudod? ..
-Srácok nem kell ez, az egyik a barátnőm volt.-szegezte nekünk mire felnevettünk, de úgy tűnik ő ezt kevésbé találta viccesnek.
Ava:
-Most semmi, vagy a korábbi dolgok is kizáró okok?kérdezte Matt, de nem is értettem miért.
-Korábbi dolgok? Ha lennének nyilván, de nincsenek!-mondtam, mire szélesre húzta a száját.
-Persze!-bólintott még midnig azzal az önelégült mosollyal, nem is értem. Egyre jobban nyomasztanak, tudják hogy ideges vagyok és hogy félek és darabokra szednek.
-Na jó akkor én most megyek is, sajnos sok melóm lesz, hogy bizonyos helyek fogadjanak titeket.
-Mi lenne ha ismerkedés céljából beülnénk este együtt valahova?-jött mellém Zacky, amíg én a táskámba pakoltam.
-Köszi, de nem jó, más programom van, és nem is lenne jó ha túl jóban lennénk.
-Hogy akarsz velünk dolgozni ha nem vagyunk jóban?-kérdezte, de csak rá mosolyogtam inkább nem válaszoltam.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat intettem nekik és elindultam a kijárat felé. Ahogy elindultam elhallgattak és megint csak a cipőm kopogását hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy engem figyelnek és ahogy kiteszem a lábam jót röhögnek rajtam. Már a kilincsen volt a kezem mikor..
-Ava!
-Igen?-fordultam vissza és Syn vagy Brian akárhogy is állt ott velem szemben.
-Bocs, tudom bunkók vagyunk és nehéz velünk. Ahogy látom rajtad ijesztőek is.-mosolyodott el és őszintén szólva egész kedvesnek tűnt.-Szóval ha benne vagy segíthetnénk egymásnak, hogy jobb legyen, mondjuk... ma este ... valahol, te és én.-mondta mire leesett, csak próbál befűzni, hát persze...
-Nem!-mondtam, és próbáltam leplezni a dühömet, de nem nagyon ment, végig néztem rajta és csak megfordultam majd kisétáltam azon az ajtón.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése