Life is just a game 59.

Matt:

-Á nem tudom haver, nem beszéltünk 2 hete! Itt ülök a kocsiban és csak figyelem a házat.
-Matt, szedd össze magad, szereted őt nem? Akkor szerezd meg, hozd haza és legyetek végre boldogok.
-Basszus Jimmy, tudod hogy eddig se rajtam múlt! Azt se tudom mi van, mondtam Walkernek, hogy ide jövök, de nem is látom őket.-egyre szarabbul éreztem magam, Heidi és a srácok rábeszéltek, hogy jöjjek el Skyeért, és most itt ülök a kocsimban nézem a házat ahol elvileg 2 hétig volt és nem tudom mit tegyek. Nem beszéltünk, de mielőtt elment összevesztünk és ...
-Matt szállj ki abból a kuva kocsiból és szerezd meg a nőt akit akarsz!-zökkentett ki a nyomoromból Jimmy, de leraktam a telefont.Skye és Walker kilépett az ajtón, leültek a teraszon.Kiszálltam a kocsiból és hangosan becsaptam a kocsi ajtót amilyen erősen csak tudtam, hogy meghallják. Fel is kapta Skye a fejét és értetlenül nézett Walkerre.

Skye:

-Walker tényleg, tök jól éreztem magam, de elég volt belőled! Haza akarok menni...
-Hééé, nyugi, és ne legyél bunkó! Bár ha jobban bele gondolok ez lehet tényleg azt jelenti, hogy jobban vagy.
-Nem vagyok bunkó! Szó szerint elraboltál!
-Matt hagyta, így nem nevezném elrablásnak.
-Kösz hogy eszembe juttatod, hogy ezért még kapni fog csak engedj haza.
-Mit? Jobban hiányzott annál.-mordul felém Walker a teraszon.Tényleg dühös voltam vagy vagyok Mattre nem tudom, de tény hogy hiányzik ő és Aleck is. Csak mehetnék már haza. Aztán hirtelen kocsi ajtót hallottam és ahogy felnéztem nem hittem a szememnek.
-Walker, ez... tényleg...
-Matt!-mondta de nem tudtam elhinni.Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Neki támaszkodott a motorháztetőnek és csak nézett. Nem voltam dühös! Rohanni kezdtem mire észbe kaptam egyenesen Matt felé. Ő csak a kocsinak támaszkodott nem mozdult, mikor végre odaértem semmit nem mondtam csak szorosan átöleltem. Viszonozta és ez valahogy megnyugtatott!  Pár percig csak álltunk így, csendben majd mikor elengedtem, szinte sokkot kaptam.
Sose láttam még ennyire nyúzottnak és szomorúnak. Végig simítottam az arcán mire becsukta a szemeit.

Matt:

Az illata, a közelsége istenem semmit nem változott. Az érintése, ahogy végig simít az arcomon és megáll a keze a nyakamnál.
-Matt, nyisd ki a szemed nézz rám!-mondta egészen halkan.-Mi a baj? Annyira szomorú vagy és...
-Hiányoztál!-szólaltam meg rekedtes hangon.-Borzasztóan! Féltem, még haragszol rám, ha érted jövök és még nem akarsz látni...
-Úristen dehogyis!-mondta és a homlokát az államnak döntötte.-Matt annyira sajnálom! Mindent, sajnálom, komolyan!-mondta és a kezei megállapodtak a mellkasomon. Kirázott a hideg, annyira akartam már hogy újra ilyen legyen.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire kicsit hátrébb lépett.
-Most per pillanat nem! Úgy érzem, hogy mindez miattam van,-mutatott a kezével felém.-egyedül hagytalak és.. annyira szomorúak a szemeid és ez fáj.
-Hallgass! -mondtam.-Miattad van, de csak mert féltem elveszítelek.
-Soha! Soha többet ígérem, nem lesz ilyen! Annyira hiányoztál, hogy elmondani nem tudom, fizikailag fájt, hogy nem voltál velem. -mondta és ez jól esett, de Walker félbe szakított minket.
-Skye tudod, mit hogyan kell csinálni, hol vannak a kulcsok. Holnapig a tiétek, aztán zárjatok be!
-Mi? Várj mi van?-kérdeztük.
-Szükségetek van rá!-mondta és a kocsijához indult, elköszönni se nagyon volt időnk. Skye elkapta a karomat és elkezdett a ház felé húzni.Ahogy beértünk a házba először  a konyhába vezetett, ittam egy pohár vizet aztán bementünk a nappaliba. Kínos csöndben ültünk egymás mellett hosszú percekig.

Skye:

Gondoltam megpróbálok valami témát feldobni így szembe fordultam vele a kanapén.
-Aleck?
-Jól van, sok programot csináltunk amiután elmentél, hogy ne nagyon érezze hogy hiányzol. Jó gyerek.
-És te?
-Szenvedek Skye!-olyan fájdalmas fejjel és olyan rekedtes hangon mondta, hogy éreztem elszorul a torkom, megszakad a szívem, ....de valahogy ösztönösen, hogy megvígasztaljam a számat az övéhez nyomtam.
A kezét a csipőmre tette, megszorította. Éreztem hogy gyorsan kapkodja a levegőt akárcsak én és már azt se tudtam mi történik. Olyan hévvel csókolt, olyan forróak voltak az ajkai, és... és...